Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 98 (1941. - 1960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1960. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-01 17:08:52
Üzenet elküldve: 2015-06-01 17:08:52
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Markseph Rame Chian//
* Ymra ugyan a távolsági fegyverekkel bánik igazán jól, mégis szemrevételezi a kardokat is. Szeme megakad egy aranyozott markolatú darabon. Pompáját emeli, hogy a készítő rubinkövekkel, apróbb-nagyobb gyémántokkal ékesítette mesterművét. A penge szépen ívelt, rendkívül éles.
Akadnak persze egyszerűbb, olcsóbb kardok, tőrök is. Valamelyiket csontból faragták, s ezeken is különleges minták alkotnak képet.
Az nyilaknál sem marad el a díszítés. Valamelyik végén például ritka madarak tollait véli felfedezni, esetleg apróbb aranyberakások teszik nemesibbé ezeket az eszközöket.
Már éppen az állatos bódé felé indulna, hisz többször is eljátszott már az állattartás gondolatával, de valaki sikeresen megbotlik lábában.*
- Semmi baj.
* Pillant egy verejtékező férfira.*
- Mondja, minden rendben van? Nincs rosszul?
//Markseph Rame Chian//
* Ymra ugyan a távolsági fegyverekkel bánik igazán jól, mégis szemrevételezi a kardokat is. Szeme megakad egy aranyozott markolatú darabon. Pompáját emeli, hogy a készítő rubinkövekkel, apróbb-nagyobb gyémántokkal ékesítette mesterművét. A penge szépen ívelt, rendkívül éles.
Akadnak persze egyszerűbb, olcsóbb kardok, tőrök is. Valamelyiket csontból faragták, s ezeken is különleges minták alkotnak képet.
Az nyilaknál sem marad el a díszítés. Valamelyik végén például ritka madarak tollait véli felfedezni, esetleg apróbb aranyberakások teszik nemesibbé ezeket az eszközöket.
Már éppen az állatos bódé felé indulna, hisz többször is eljátszott már az állattartás gondolatával, de valaki sikeresen megbotlik lábában.*
- Semmi baj.
* Pillant egy verejtékező férfira.*
- Mondja, minden rendben van? Nincs rosszul?
1959. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-01 16:44:29
Üzenet elküldve: 2015-06-01 16:44:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Ymra Culoro//
*Markseph számára a nyár nem épp a legkellemesebb időjárási lehetőségeket biztosítja. Kevés dolgot utál jobban, mint a hőséget, amelyben még a könyveiből is kifolyik a tinta.
A kabátját ezúttal a kezében hozza, kínosan ügyelve rá, hogy annak a zsebeiből semmi se pottyanhasson ki. Abban a pillanatban, hogy túl erősen koncentrál sikerül is megbotlania egy "nevenincs" kavicsban, és majdnem sikerül közelről szagolnia a földet. Letöröl magáról pár izzadság cseppet, és rezzenéstelen arccal gondolkodik el azon, hogy mégis miért hat az emberekre így a hőség.
Gondol rá, hogy lejegyezze, de ilyen melegben nem tanácsos leülni írni (hát, meg az út közepén se).
Belépdel az első árnyékos terepre, amit lát, és sikeresen meg is botlik ott valakinek a lábában.*
~Ez már megtörtént, nem?~
*Továbbra is rezzenéstelen arccal néz, majd tekintetét a lányra fordítja, akinek a lábát kellemetlen meglepetésben részesítette.*
-Elnézést kérek. *Mondja, és nekitámaszkodik egy asztalnak, ahol megint letöröl magáról pár izzadtság cseppet.*
//Ymra Culoro//
*Markseph számára a nyár nem épp a legkellemesebb időjárási lehetőségeket biztosítja. Kevés dolgot utál jobban, mint a hőséget, amelyben még a könyveiből is kifolyik a tinta.
A kabátját ezúttal a kezében hozza, kínosan ügyelve rá, hogy annak a zsebeiből semmi se pottyanhasson ki. Abban a pillanatban, hogy túl erősen koncentrál sikerül is megbotlania egy "nevenincs" kavicsban, és majdnem sikerül közelről szagolnia a földet. Letöröl magáról pár izzadság cseppet, és rezzenéstelen arccal gondolkodik el azon, hogy mégis miért hat az emberekre így a hőség.
Gondol rá, hogy lejegyezze, de ilyen melegben nem tanácsos leülni írni (hát, meg az út közepén se).
Belépdel az első árnyékos terepre, amit lát, és sikeresen meg is botlik ott valakinek a lábában.*
~Ez már megtörtént, nem?~
*Továbbra is rezzenéstelen arccal néz, majd tekintetét a lányra fordítja, akinek a lábát kellemetlen meglepetésben részesítette.*
-Elnézést kérek. *Mondja, és nekitámaszkodik egy asztalnak, ahol megint letöröl magáról pár izzadtság cseppet.*
1958. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-01 16:01:43
Üzenet elküldve: 2015-06-01 16:01:43
ÚJ
![>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8972_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Vásárlás//
*Rettenetes a hőség. Az emberek körülötte úgy izzadnak mint egy egy két lábon járó szökőkút, csak úgy kiveri őket a fehér veríték. És akkor mit szóljon ő ehhez az időhöz, akinek természeténél fogva már a napot is kerülnie kéne. Legjobb lenne ha visszahúzódna az erdő árnyékába és nyugodtan henyélne amíg egy kicsit hűvösebbre fordul az idő. Na persze, hogy a nehezebb utat választja. Az arany bűvölete annyi botlás után sem hagyta el, sőt ismét karnyújtásnyira került tőle. Lassan úgy érzi már már játszik vele a gazdagság, pompás sárgájában megjelenik előtte, majd egyre tovább csalogatja míg legvégül nem kap semmit. Ez a jelenség most hatványozottan érvényes ugyanis több asztalnyi aranyékszerrel néz farkasszemet melyekből már egy is kész vagyonnak minősül. Ugyanakkor egy egész sor katona jár kel körülötte arra várva mikor csen el valaki valamit. Ritka esemény amikor ő és a városőrség vágyai megegyeznek, de ha lehet akkor inkább nem élne ezzel a lehetőséggel.
Lassan szemlélődik az áruk között miközben fejére szinte ráfő a csuklya. Vértje ugyan nincs rajta, azt egy rongyba tekerve viszi hóna alatt, de egyéb ruházatától nem akar megszabadulni mert a nap heve ropogósra sütné. Így még inkább valami suhanc benyomását kelti mint tisztességes vásárlóét.*
-Elnézést. *Szól oda az egyik árushoz, miközben műértően próbálja forgatni az egyik nyakéket. Hamar a tárgyra tér, mert már szeretne bekerülni a fogadóba.* -Nincs véletlenül fedeles gyűrűje. *Nem nagy különlegesség amit kérdez, persze ennek is van sok különböző változata. Egy egyszerű kis ékszer aminek lepattintható köve alatt egy kis rekesz búvik meg. Az esetek többségében mérgek tárolására használják, és az ivócimbora látja kárát, vagy bolond szerelmesek csomagolják bele pici levélkéiket. De már hallott olyanról is amiből mérgezett tüske ugrik elő, ha megnyomják a tetejét.*
//Vásárlás//
*Rettenetes a hőség. Az emberek körülötte úgy izzadnak mint egy egy két lábon járó szökőkút, csak úgy kiveri őket a fehér veríték. És akkor mit szóljon ő ehhez az időhöz, akinek természeténél fogva már a napot is kerülnie kéne. Legjobb lenne ha visszahúzódna az erdő árnyékába és nyugodtan henyélne amíg egy kicsit hűvösebbre fordul az idő. Na persze, hogy a nehezebb utat választja. Az arany bűvölete annyi botlás után sem hagyta el, sőt ismét karnyújtásnyira került tőle. Lassan úgy érzi már már játszik vele a gazdagság, pompás sárgájában megjelenik előtte, majd egyre tovább csalogatja míg legvégül nem kap semmit. Ez a jelenség most hatványozottan érvényes ugyanis több asztalnyi aranyékszerrel néz farkasszemet melyekből már egy is kész vagyonnak minősül. Ugyanakkor egy egész sor katona jár kel körülötte arra várva mikor csen el valaki valamit. Ritka esemény amikor ő és a városőrség vágyai megegyeznek, de ha lehet akkor inkább nem élne ezzel a lehetőséggel.
Lassan szemlélődik az áruk között miközben fejére szinte ráfő a csuklya. Vértje ugyan nincs rajta, azt egy rongyba tekerve viszi hóna alatt, de egyéb ruházatától nem akar megszabadulni mert a nap heve ropogósra sütné. Így még inkább valami suhanc benyomását kelti mint tisztességes vásárlóét.*
-Elnézést. *Szól oda az egyik árushoz, miközben műértően próbálja forgatni az egyik nyakéket. Hamar a tárgyra tér, mert már szeretne bekerülni a fogadóba.* -Nincs véletlenül fedeles gyűrűje. *Nem nagy különlegesség amit kérdez, persze ennek is van sok különböző változata. Egy egyszerű kis ékszer aminek lepattintható köve alatt egy kis rekesz búvik meg. Az esetek többségében mérgek tárolására használják, és az ivócimbora látja kárát, vagy bolond szerelmesek csomagolják bele pici levélkéiket. De már hallott olyanról is amiből mérgezett tüske ugrik elő, ha megnyomják a tetejét.*
1957. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-01 15:56:55
Üzenet elküldve: 2015-06-01 15:56:55
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
* A nyár beköszönte vidámságot hoz Artheinorba, a Piactéren még nagyobb nyüzsgés van, mint általában.
Föltűnik egy középmagas, napbarnított bőrű emberleány is az érdeklődők között, hátán íj és tegez. A meleg ellenére hosszú, bőrnadrágban, csizmában, s feltűrt ujjú ingben jelent meg, fényes, gesztenyebarna haja szabadon omlik hátára.
Csokoládébarna szemei végigpásztázzák a standokat, honnan hivogató rikkantások harssannak. Minden eladó saját portékáját igyekszik népszerüsíteni. A kínálat óriási, ki itt nem talál szájízének megfelelő fogást, az nem is éhes.
A ruhák, ékszerek hivogatóak a gazdag hölgyeknek, Ymrát azonban jobban vonzzák a fegyverek. Szemügyreveszi az íjakat, elf nyilakat. Vannak köztük egészen olcsó, már-már játékfegyvernek tűnő darabok amatőröknek, azonban a kínálat egy részét igazi mestermunkák teszik ki. Ezeknek azonban ára is magas, így nem mindenki engedheti meg magának. Leginkább díszes öltözéket viselő nemesek alkudoznak, nézelődnek itt. Ők a komoly vásárlók, az oda tévedt utcakölykökre már nem néznek jó szemmel. A lány egy elf munkának tűnő íjat vizsgál meg először, jó a fogása, s igazán nemesivé varázsolják az egészet behálózó faragványok.*
* A nyár beköszönte vidámságot hoz Artheinorba, a Piactéren még nagyobb nyüzsgés van, mint általában.
Föltűnik egy középmagas, napbarnított bőrű emberleány is az érdeklődők között, hátán íj és tegez. A meleg ellenére hosszú, bőrnadrágban, csizmában, s feltűrt ujjú ingben jelent meg, fényes, gesztenyebarna haja szabadon omlik hátára.
Csokoládébarna szemei végigpásztázzák a standokat, honnan hivogató rikkantások harssannak. Minden eladó saját portékáját igyekszik népszerüsíteni. A kínálat óriási, ki itt nem talál szájízének megfelelő fogást, az nem is éhes.
A ruhák, ékszerek hivogatóak a gazdag hölgyeknek, Ymrát azonban jobban vonzzák a fegyverek. Szemügyreveszi az íjakat, elf nyilakat. Vannak köztük egészen olcsó, már-már játékfegyvernek tűnő darabok amatőröknek, azonban a kínálat egy részét igazi mestermunkák teszik ki. Ezeknek azonban ára is magas, így nem mindenki engedheti meg magának. Leginkább díszes öltözéket viselő nemesek alkudoznak, nézelődnek itt. Ők a komoly vásárlók, az oda tévedt utcakölykökre már nem néznek jó szemmel. A lány egy elf munkának tűnő íjat vizsgál meg először, jó a fogása, s igazán nemesivé varázsolják az egészet behálózó faragványok.*
1956. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-01 15:39:29
Üzenet elküldve: 2015-06-01 15:39:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Nyári forgatag//
//Zigi'sun Topip//
* A fogadó beli szoba ablakain ugyan be vannak húzva a függönyök, a napfény azonban mégis utat tör magának a halvány réseken, hogy finom cirógatásával űzze ki az álmot a tündérke szeméből. Az ablakon kinézve látja, hogy már a tél, s a tavasz szelei szárnyra kaptak, hogy helyüket fölváltsa a napsütéssel, vidámsággal kecsegtető nyár.
A város is megélénkül, mintha kis levélkék öntenék el az eddig virágba borult ágakat, úgy önzönlenek a népek, hisz nagy nap a mai: az évszakot köszöntő fesztivál kezdetét veszi, így senki nem szeretne kimaradni egy jó kis mulatságból.
A mosdótál friss vizével int búcsút már teljesen az álomittasságnak, majd göndör tincseit igyekszik annyira megzabolázni, hogy fonatot készítsen.
Ruhája egészen különleges, ugyanis térdéig puha selyem anyag követi vékony alakja vonalát, ezután könnyű áttetsző anyag omlik alá, mindez égszínkékben. A spagettipántok szabadon hagyják vállait, lábára lapostalpú topánkákat húz, csuklóján apró figyegőkkel ellátott karkötő csilingel.
Ezúttal nem a fogadóban költi el reggelijét, hisz az ilyen rendezvények bővelkednek különféle fogásokban, s most sem kell csalódnia. Mikor a Piactérre érkezik, máris árusok hada kínálgatja finomabbnál finomabbnak látszó fogásokkal. Nem csap le az első lehetőségre, körülnéz, hogy mit kívánna leginkább.
Ilyenkor még nem vágyik főtt ételre, bár igazán gusztusosak a különböző tengeri herkentyűkkel teli tálcák, egy csepp az otthonának hangulatából.
A mézédesnek tűnő gyümölcsök jó választásnak látszanak, hogy éhségét csillapítsa a korai órákban. Ahogy azonban halad a téren, még az étkezésről is megfeledkezik, annyira elbűvölik az ékszer- és ruhaköltemények. Ujjai közé fog egy puha, aranyszegélyű köpenyt, majd a medálokon állapodik meg tekintete. Különleges, egyedi smukokk, soknak ára is ezt sugallja.
Megtetszenek neki a gyógynövények is, de az is eszébe jut, hogy alkimista szülei méginkább értékelnék e széles kínálatot.
Egy apró kis gnóm könyveit is szemügyreveszi, némelyik igazán hasznos lehet a tanulásnál is. Éppen egy bőrkötéses, cifra mintákkal díszített kiadványt lapoz fel, mikor valaki nekiütközik. Az idősödő gnóm már bocsánatot is kér.*
- Ugyan, megesik az ilyesmi. Nem lett semmi bajom. Köszönöm.
* Mosolyog a lány az öregúrra. Ritkán futott össze eddigi élete során e fajnak képviselőivel, szóba pedig talán eddig eggyel sem elegyedett. Úgy hallotta az apró termet ellenére igen eszes, szívós nép ez, kik barátságosak, ámde makacsak.*
- Minden évszakot ilyesféleképpen ünnepelnek. Már néhány hónapja errefelé járok, a téli fesztiválon még részt is vettem. Rendeznek játékokat, szerveznek mindemféle árust ide, szórakoztatják a városlakókat és az erre járókat. Ön, ha jól sejtem nem helyi lakos. Mi járatban errefelé, itt Artheinorban?
* Emeli kék íriszeit a kis lényre.*
A hozzászólás írója (Assa Nides) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.01 15:40:06
//Zigi'sun Topip//
* A fogadó beli szoba ablakain ugyan be vannak húzva a függönyök, a napfény azonban mégis utat tör magának a halvány réseken, hogy finom cirógatásával űzze ki az álmot a tündérke szeméből. Az ablakon kinézve látja, hogy már a tél, s a tavasz szelei szárnyra kaptak, hogy helyüket fölváltsa a napsütéssel, vidámsággal kecsegtető nyár.
A város is megélénkül, mintha kis levélkék öntenék el az eddig virágba borult ágakat, úgy önzönlenek a népek, hisz nagy nap a mai: az évszakot köszöntő fesztivál kezdetét veszi, így senki nem szeretne kimaradni egy jó kis mulatságból.
A mosdótál friss vizével int búcsút már teljesen az álomittasságnak, majd göndör tincseit igyekszik annyira megzabolázni, hogy fonatot készítsen.
Ruhája egészen különleges, ugyanis térdéig puha selyem anyag követi vékony alakja vonalát, ezután könnyű áttetsző anyag omlik alá, mindez égszínkékben. A spagettipántok szabadon hagyják vállait, lábára lapostalpú topánkákat húz, csuklóján apró figyegőkkel ellátott karkötő csilingel.
Ezúttal nem a fogadóban költi el reggelijét, hisz az ilyen rendezvények bővelkednek különféle fogásokban, s most sem kell csalódnia. Mikor a Piactérre érkezik, máris árusok hada kínálgatja finomabbnál finomabbnak látszó fogásokkal. Nem csap le az első lehetőségre, körülnéz, hogy mit kívánna leginkább.
Ilyenkor még nem vágyik főtt ételre, bár igazán gusztusosak a különböző tengeri herkentyűkkel teli tálcák, egy csepp az otthonának hangulatából.
A mézédesnek tűnő gyümölcsök jó választásnak látszanak, hogy éhségét csillapítsa a korai órákban. Ahogy azonban halad a téren, még az étkezésről is megfeledkezik, annyira elbűvölik az ékszer- és ruhaköltemények. Ujjai közé fog egy puha, aranyszegélyű köpenyt, majd a medálokon állapodik meg tekintete. Különleges, egyedi smukokk, soknak ára is ezt sugallja.
Megtetszenek neki a gyógynövények is, de az is eszébe jut, hogy alkimista szülei méginkább értékelnék e széles kínálatot.
Egy apró kis gnóm könyveit is szemügyreveszi, némelyik igazán hasznos lehet a tanulásnál is. Éppen egy bőrkötéses, cifra mintákkal díszített kiadványt lapoz fel, mikor valaki nekiütközik. Az idősödő gnóm már bocsánatot is kér.*
- Ugyan, megesik az ilyesmi. Nem lett semmi bajom. Köszönöm.
* Mosolyog a lány az öregúrra. Ritkán futott össze eddigi élete során e fajnak képviselőivel, szóba pedig talán eddig eggyel sem elegyedett. Úgy hallotta az apró termet ellenére igen eszes, szívós nép ez, kik barátságosak, ámde makacsak.*
- Minden évszakot ilyesféleképpen ünnepelnek. Már néhány hónapja errefelé járok, a téli fesztiválon még részt is vettem. Rendeznek játékokat, szerveznek mindemféle árust ide, szórakoztatják a városlakókat és az erre járókat. Ön, ha jól sejtem nem helyi lakos. Mi járatban errefelé, itt Artheinorban?
* Emeli kék íriszeit a kis lényre.*
A hozzászólás írója (Assa Nides) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.01 15:40:06
1955. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-01 15:12:13
Üzenet elküldve: 2015-06-01 15:12:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Nyári forgatag//
//Organthela Freyai//
*A szakállas vén emberke, ki pultja mögött egy sámlin ül, régi botját támasztva bizony felvidul a korai vásárló láttán. Nem gondolta volna, hogy ilyen hamar rákacsint a szerencse, de hát nem álmélkodással fogja tölteni az idejét.
Nehézkesen feltápászkodik a helyéről, majd enyhén előre dőlve, pillant el oldalvást az állványok egyikén található ketrecegyüttes felé, melyre a nyúlánk, kecses teremtés is mutatott. Hümment párat, mint aki már is az áron morfondírozik, valójában azonban a gyíkféle megnevezésén őrlődik.*
- Mifelénk repülő gyíkoknak vagy sárkánygyíkoknak nevezik, kislány. Egészen a tengeren túlról érkeztek, Val'ayr szigetéről, hatalmas erdők legmélyéről. *Magyarázza az öreg, mintha csak erre kérdezett volna a lány, de azért Organthelának sem kell aggódnia, megkapja a válaszát.*
- Az ott háromszázötvenet ér. *Pillant a szürkésbarna testű állatra, melynek bőrredői, avagy szárnyai különféle színben pompáznak. Mellső lábainál még sötétebb sárga, majd egyre világosodik, míg a bőrredő alján paradicsom-színben tetszik, ráadásul az egész felületen fekete foltokkal pettyezett.*
- Ketreccel négyszáz. De van ám másik is, nézd csak meg hárommal felette. *Jegyzi meg, aztán szemeivel is ellenőrzi, hogy emlékezete csalt-e, vagy még mindég hibátlan, amennyiben sorrendekről vagyon szó. Szerencsére jól mondta.
Abban a ketrecben is egy repülő szárnyas-gyík leledzik, az előbbinél nyúlánkabb, ám néhány centivel nagyobb, úgy tizennyolc-húsz centiméter körül lehet. Ennek a teste már teljesen szürke, barnás-fekete foltjai miatt pedig olyan, akárcsak egy kígyó bőrének mintázata. Szárnyai a testéhez közel még fehérek, fekete pöttyökkel tarkítottan, míg kifelé haladva nap-sárga színűek. Hasonló kis redő még a nyaka alatt is leledzik az utóbbi színben ékeskedve.*
- Annak az ára négyszázötven, ketreccel meg ötszáz. Félénk jószágok, odaadom neked ketrec nélkül is, de hamar megszöknek, amíg nem szokták meg a gazdájukat. *Magyarázza, majd visszacsüccsen a helyére, míg a lány esetleg gondolkodik.*
//Organthela Freyai//
*A szakállas vén emberke, ki pultja mögött egy sámlin ül, régi botját támasztva bizony felvidul a korai vásárló láttán. Nem gondolta volna, hogy ilyen hamar rákacsint a szerencse, de hát nem álmélkodással fogja tölteni az idejét.
Nehézkesen feltápászkodik a helyéről, majd enyhén előre dőlve, pillant el oldalvást az állványok egyikén található ketrecegyüttes felé, melyre a nyúlánk, kecses teremtés is mutatott. Hümment párat, mint aki már is az áron morfondírozik, valójában azonban a gyíkféle megnevezésén őrlődik.*
- Mifelénk repülő gyíkoknak vagy sárkánygyíkoknak nevezik, kislány. Egészen a tengeren túlról érkeztek, Val'ayr szigetéről, hatalmas erdők legmélyéről. *Magyarázza az öreg, mintha csak erre kérdezett volna a lány, de azért Organthelának sem kell aggódnia, megkapja a válaszát.*
- Az ott háromszázötvenet ér. *Pillant a szürkésbarna testű állatra, melynek bőrredői, avagy szárnyai különféle színben pompáznak. Mellső lábainál még sötétebb sárga, majd egyre világosodik, míg a bőrredő alján paradicsom-színben tetszik, ráadásul az egész felületen fekete foltokkal pettyezett.*
- Ketreccel négyszáz. De van ám másik is, nézd csak meg hárommal felette. *Jegyzi meg, aztán szemeivel is ellenőrzi, hogy emlékezete csalt-e, vagy még mindég hibátlan, amennyiben sorrendekről vagyon szó. Szerencsére jól mondta.
Abban a ketrecben is egy repülő szárnyas-gyík leledzik, az előbbinél nyúlánkabb, ám néhány centivel nagyobb, úgy tizennyolc-húsz centiméter körül lehet. Ennek a teste már teljesen szürke, barnás-fekete foltjai miatt pedig olyan, akárcsak egy kígyó bőrének mintázata. Szárnyai a testéhez közel még fehérek, fekete pöttyökkel tarkítottan, míg kifelé haladva nap-sárga színűek. Hasonló kis redő még a nyaka alatt is leledzik az utóbbi színben ékeskedve.*
- Annak az ára négyszázötven, ketreccel meg ötszáz. Félénk jószágok, odaadom neked ketrec nélkül is, de hamar megszöknek, amíg nem szokták meg a gazdájukat. *Magyarázza, majd visszacsüccsen a helyére, míg a lány esetleg gondolkodik.*
1954. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-01 15:07:31
Üzenet elküldve: 2015-06-01 15:07:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
//Nyári forgatag//
//Íjászverseny - előkészületek//
*Könnyedén tapossák szét léptek a krétavonalakat, melyeket szorgoskodó földmérnöki kezek húznak. A macskakő nem könnyíti ezen próbálkozásokat, viszont ezen elméleti vonalak gyorsan gyakorlati jelentőséggel telnek fel, amint téglalapszerű vonalak közé határolják többek közt az egyik kutat is a helyszínen. Ez az elhatárolás pusztán csak jelképes és inkább az elhelyezkedés potenciálját erősítik, a vízforrás köz elől való elzárása szembemenne a város alapvető törvényeivel, amit még a Natharon család sem tehetne meg. De ezzel nincs is nagy érdekellentét, elsődleges cél az volt, hogy ne legyen túl messze az árnyékvetőktől, melyet teljesít is, hiszen egy tíz lépés után már élvezheti is a halandó test az árnyék nyugalmát. Már, ha meghagyják azt neki, mert ez nem alanyi vagy polgári jogon jár, az íjászverseny résztvevőinek van fenntartva. Minden sátorra jut kettő őr, többek között ezen fenntartások kezelése, nem szívesen látott egyének módszeres eltávolítása, már ha egyértelmű igény keletkezik rája. Addig inkább csak élvezik a szerencséjüket és amikor a figyelem elhárul felőlük, úgy a nem kihasznált padok ülőhelyeit is és néha ugráltatva a szolgálókat is. A család másik nem számottevő veresége a bódésokkal szemben történt, hiszen kénytelenek voltak beengedni párat a verseny területére, szigorúan az árnyékvetők mögé. Szép lassan a táblák is elhelyeződnek, azonban a mértékrendszer, pontosabban a mérték meghatározói között érdekellentétek meglassítják az eseményeket. Azonban a kezdetre való törekvések erősek, így ha lassan is, de biztosan megtörténnek a kompromisszumok arra, hogy végre ezt a jelentéktelen vitát lezárják és elkezdődhessen a jelentkezők fogadása.*
//Íjászverseny - előkészületek//
*Könnyedén tapossák szét léptek a krétavonalakat, melyeket szorgoskodó földmérnöki kezek húznak. A macskakő nem könnyíti ezen próbálkozásokat, viszont ezen elméleti vonalak gyorsan gyakorlati jelentőséggel telnek fel, amint téglalapszerű vonalak közé határolják többek közt az egyik kutat is a helyszínen. Ez az elhatárolás pusztán csak jelképes és inkább az elhelyezkedés potenciálját erősítik, a vízforrás köz elől való elzárása szembemenne a város alapvető törvényeivel, amit még a Natharon család sem tehetne meg. De ezzel nincs is nagy érdekellentét, elsődleges cél az volt, hogy ne legyen túl messze az árnyékvetőktől, melyet teljesít is, hiszen egy tíz lépés után már élvezheti is a halandó test az árnyék nyugalmát. Már, ha meghagyják azt neki, mert ez nem alanyi vagy polgári jogon jár, az íjászverseny résztvevőinek van fenntartva. Minden sátorra jut kettő őr, többek között ezen fenntartások kezelése, nem szívesen látott egyének módszeres eltávolítása, már ha egyértelmű igény keletkezik rája. Addig inkább csak élvezik a szerencséjüket és amikor a figyelem elhárul felőlük, úgy a nem kihasznált padok ülőhelyeit is és néha ugráltatva a szolgálókat is. A család másik nem számottevő veresége a bódésokkal szemben történt, hiszen kénytelenek voltak beengedni párat a verseny területére, szigorúan az árnyékvetők mögé. Szép lassan a táblák is elhelyeződnek, azonban a mértékrendszer, pontosabban a mérték meghatározói között érdekellentétek meglassítják az eseményeket. Azonban a kezdetre való törekvések erősek, így ha lassan is, de biztosan megtörténnek a kompromisszumok arra, hogy végre ezt a jelentéktelen vitát lezárják és elkezdődhessen a jelentkezők fogadása.*
1953. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-01 13:12:15
Üzenet elküldve: 2015-06-01 13:12:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Vérengzésekkel teli délután//
*Alzabeth látva, hogy senki nem törődik vele ezért eszeveszett mészárlásba kezd. Személyesen metszi el az állampolgárok torkát, kezdve azokkal az álnok tyúkfajzatokkal a ketrecben. A rátámadó városőrökkel tűzgolyók hadának segítségével végez, azonban senkit mást sem kímél. Beszédre nyitja a száját s a belőle kiáramló meleg levegő jellegzetes szaga üldözi az emberek nagy többségét a halálba, de minimum az ájulatba. Amikor már ő az egyedüli józan nőszemély a főtéren, mindenki torkát elmetszi, minden zegzugot kifoszt mindezt természetesen úgy, hogy öreg amazon testén egyetlen karcolás se essék és még csak ki sem fárad eme hatalmas munka során. Ezt az őrjöngést - mielőtt bárkit is elijesztene - csupán GONDOLATBAN hajtja végre, igazából a légynek se tudna ártani. A gyilkos gondolataiból az idő múlása zökkenti ki. Amikor felnéz az égre látja, hogy lassan a hold fogja uralni a nap égi trónját és tudja jól, hogy az ilyen fiatal és üde lányoknak éjszaka nem szabad kint kóborolnia, ezért feltápászkodik a talajról s a standja felé vezető úton eltapos egy legyet. Aztán még egyet. Bezzeg a tyúkokat nem tudja eltaposni. Zsörtölődik ezen egy-két pillanat erejéig, azonban csakhamar behúzódik a standja biztonsága mögé s nagylábujjával a pókjai hasát kezdi csiklandozni. Azok tudják jól, hogy ha megcsípik akkor az ő vérükbe fog méreg kerülni, így inkább hagyják, hogy a kényeztetve legyenek amíg a nő be nem zár vagy álomba nem szenderül. *
A hozzászólás írója (Tyúkléptű Alzabeth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.01 13:20:46
*Alzabeth látva, hogy senki nem törődik vele ezért eszeveszett mészárlásba kezd. Személyesen metszi el az állampolgárok torkát, kezdve azokkal az álnok tyúkfajzatokkal a ketrecben. A rátámadó városőrökkel tűzgolyók hadának segítségével végez, azonban senkit mást sem kímél. Beszédre nyitja a száját s a belőle kiáramló meleg levegő jellegzetes szaga üldözi az emberek nagy többségét a halálba, de minimum az ájulatba. Amikor már ő az egyedüli józan nőszemély a főtéren, mindenki torkát elmetszi, minden zegzugot kifoszt mindezt természetesen úgy, hogy öreg amazon testén egyetlen karcolás se essék és még csak ki sem fárad eme hatalmas munka során. Ezt az őrjöngést - mielőtt bárkit is elijesztene - csupán GONDOLATBAN hajtja végre, igazából a légynek se tudna ártani. A gyilkos gondolataiból az idő múlása zökkenti ki. Amikor felnéz az égre látja, hogy lassan a hold fogja uralni a nap égi trónját és tudja jól, hogy az ilyen fiatal és üde lányoknak éjszaka nem szabad kint kóborolnia, ezért feltápászkodik a talajról s a standja felé vezető úton eltapos egy legyet. Aztán még egyet. Bezzeg a tyúkokat nem tudja eltaposni. Zsörtölődik ezen egy-két pillanat erejéig, azonban csakhamar behúzódik a standja biztonsága mögé s nagylábujjával a pókjai hasát kezdi csiklandozni. Azok tudják jól, hogy ha megcsípik akkor az ő vérükbe fog méreg kerülni, így inkább hagyják, hogy a kényeztetve legyenek amíg a nő be nem zár vagy álomba nem szenderül. *
A hozzászólás írója (Tyúkléptű Alzabeth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.01 13:20:46
1952. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-01 11:47:47
Üzenet elküldve: 2015-06-01 11:47:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Tökkelütött egy társaság//
*Újra itt vannak. Mintha minden évszak elején itt lennének. Lassan kezd ismerős érzete lenni, ahogy a Piactérre érnek. Ám most tanulva az eddigi hibáikból tanulva nem gyalog jöttek fel egészen a Kikötőből. Hajóralopakodtak, s feleannyi idő alatt tették meg az egy hetes utat, mint általában.
Ez az egyik ok, amiért nem szeret a Kikötőből eljönni. Minden távol van tőle, több napi járásra.
A kora hajnali órán, ám nem csak ez nyom latba újbóli rossz hangulatában.*
- Miért van az, hogy minden krákenverte évszakba itt vagyunk? Ebbe a bűzös, mocskos, víztőlmentes városba?
*Fakad ki, miközben néhány lépéssel előrébb megy, hogy megforduljon, s dühös villanással nézzen Vöröshajú társnőjére. Mert persze megint ő volt a felbújtó ki más. Csakmert azzal a Gigerlével volt a városba, s hallotta az újbóli fesztivált.*
- Egyetlen szerencséd, hogy hallottál valami ivóversenyről. *Húzza ki magát büszkén.* - De ha ez csak beetetést volt. Elvágom lábinaidat, kivonszollak az erdőbe s egy vöröshangyabolyra raklak, hadd faljanak fel elevenen. *Sziporkázik szeme, a lehetséges dühtől. Még meg sem történt az eset, de máris olyannyira beleélte magát a lehetségesbe, hogy el sem hiszi, lehetne másképp is.* - És hidd el Rumlopó is szívesen csatlakozik hozzám, ebben. Igaz?
*Néz Nerililre. Ezért is választotta a hajóutat. Kis társaságuk, jelenleg több fővel rendelkezik, mint amúgy szokott. Eddig mindig Vörikével látogatott el a városi eseményekre, de most bővült eme társaságuk jelenleg egy fővel. De ki tudja, hogy kivel fognak még a barlangból összefutni. Sose beszélnek össze, s mindig akad itt más is rajtuk kívül, kik megmutatják valós arcukat a városi tömeg előtt.*
- Valóban jó ötlet ez?
*Teszi fel az ezer aranyni kérdést, eszmefuttatása végén, amit persze a jelenlévők nem biztos, hogy értenek. Hibáiból tanulva, a reggel érkeztén nem itta meg előre az összes édes egyetlen kicsikéjét, hanem tartalékolt magának. No meg persze belátó volt, hogyha meg akarja nyerni a versenyt, akkor nagyobb előnyből indul, ha ott kezd el vedelni.*
- Amúgy ilyen rendezvény miért nincs a Kikötőben? A sok is fruska, meg díszmajomnak letörne a körme, ha le kéne kocsikázniuk oda?
*Mondja enyhe gúnnyal a hangjában, közben pedig egy piperkőc nemeskisasszonyt játsza el, szintén enyhe iróniával megfűszerezve.
Ahogy halad a piactér árusai előtt, figyeli mi az, ami megragadja tekintetét, de eddig semmi sem. Kaja kaja hátán, ital-ital hátán, bár értékeli, hogy a Szhylla énekét is árulnak. Egy jópont. Az első fesztivál, amin érdemeset is árulnak. S csak ez után látja meg a tengergyümölcsei árusítást, aminek egy percre örül csak meg, de hamar elmúlik.*
- Szóval elvárják, hogy a kikötőiek feljöjjenek, de ők meg nem jönnek le?
*Szorul össze a keze ökölbe, s rohamos léptekkel halad tovább, s szinte rögtön le is fékez az ékszerek előtt Természetesen nem holmi ezüst meg "természeti" kincsek fogják meg, hanem az arany. Ajkaiba harap, hisz olya nagy rá a kísértés. Fél szemmel társaira sandít, remélve, hogy ennyiből fogják érteni.*ű
//Tökkelütött egy társaság//
*Újra itt vannak. Mintha minden évszak elején itt lennének. Lassan kezd ismerős érzete lenni, ahogy a Piactérre érnek. Ám most tanulva az eddigi hibáikból tanulva nem gyalog jöttek fel egészen a Kikötőből. Hajóralopakodtak, s feleannyi idő alatt tették meg az egy hetes utat, mint általában.
Ez az egyik ok, amiért nem szeret a Kikötőből eljönni. Minden távol van tőle, több napi járásra.
A kora hajnali órán, ám nem csak ez nyom latba újbóli rossz hangulatában.*
- Miért van az, hogy minden krákenverte évszakba itt vagyunk? Ebbe a bűzös, mocskos, víztőlmentes városba?
*Fakad ki, miközben néhány lépéssel előrébb megy, hogy megforduljon, s dühös villanással nézzen Vöröshajú társnőjére. Mert persze megint ő volt a felbújtó ki más. Csakmert azzal a Gigerlével volt a városba, s hallotta az újbóli fesztivált.*
- Egyetlen szerencséd, hogy hallottál valami ivóversenyről. *Húzza ki magát büszkén.* - De ha ez csak beetetést volt. Elvágom lábinaidat, kivonszollak az erdőbe s egy vöröshangyabolyra raklak, hadd faljanak fel elevenen. *Sziporkázik szeme, a lehetséges dühtől. Még meg sem történt az eset, de máris olyannyira beleélte magát a lehetségesbe, hogy el sem hiszi, lehetne másképp is.* - És hidd el Rumlopó is szívesen csatlakozik hozzám, ebben. Igaz?
*Néz Nerililre. Ezért is választotta a hajóutat. Kis társaságuk, jelenleg több fővel rendelkezik, mint amúgy szokott. Eddig mindig Vörikével látogatott el a városi eseményekre, de most bővült eme társaságuk jelenleg egy fővel. De ki tudja, hogy kivel fognak még a barlangból összefutni. Sose beszélnek össze, s mindig akad itt más is rajtuk kívül, kik megmutatják valós arcukat a városi tömeg előtt.*
- Valóban jó ötlet ez?
*Teszi fel az ezer aranyni kérdést, eszmefuttatása végén, amit persze a jelenlévők nem biztos, hogy értenek. Hibáiból tanulva, a reggel érkeztén nem itta meg előre az összes édes egyetlen kicsikéjét, hanem tartalékolt magának. No meg persze belátó volt, hogyha meg akarja nyerni a versenyt, akkor nagyobb előnyből indul, ha ott kezd el vedelni.*
- Amúgy ilyen rendezvény miért nincs a Kikötőben? A sok is fruska, meg díszmajomnak letörne a körme, ha le kéne kocsikázniuk oda?
*Mondja enyhe gúnnyal a hangjában, közben pedig egy piperkőc nemeskisasszonyt játsza el, szintén enyhe iróniával megfűszerezve.
Ahogy halad a piactér árusai előtt, figyeli mi az, ami megragadja tekintetét, de eddig semmi sem. Kaja kaja hátán, ital-ital hátán, bár értékeli, hogy a Szhylla énekét is árulnak. Egy jópont. Az első fesztivál, amin érdemeset is árulnak. S csak ez után látja meg a tengergyümölcsei árusítást, aminek egy percre örül csak meg, de hamar elmúlik.*
- Szóval elvárják, hogy a kikötőiek feljöjjenek, de ők meg nem jönnek le?
*Szorul össze a keze ökölbe, s rohamos léptekkel halad tovább, s szinte rögtön le is fékez az ékszerek előtt Természetesen nem holmi ezüst meg "természeti" kincsek fogják meg, hanem az arany. Ajkaiba harap, hisz olya nagy rá a kísértés. Fél szemmel társaira sandít, remélve, hogy ennyiből fogják érteni.*ű
1951. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-01 09:04:37
Üzenet elküldve: 2015-06-01 09:04:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Assa Nides//
*Ha korábban csodálattal figyelte a nagy nyüzsgést, akkor most még inkább szembesülhet vele, bár elég hamar érkezik, így még talán most ebben a pillanatban nem is, de később biztosan rengeteg embert bevonz a piactér és környéke. Úgy dönt, szépen lassan jár be mindent, bár biztosan beletelik majd egy kis időbe.*
~Veszek majd valami ételt, elég ínycsiklandó illatok jönnek arról. Aztán valami ital után is nézek, gyümölcsöt már nem veszek, ha minden igaz még van egy almám valahol a málha alján.~
*Hátranyúl, elkezdi tapogatni a kis málháját, és ki is tapintja a gyümölcsöt.*
~Hú de szép ruhák vannak ott.~
*Lépteit a ruhaárus felé irányítja, azonnal felismeri a drága szövetekből készült ruhákat, amik nagyon tetszenek neki. Még sálat is lát, ami szintén elnyeri tetszését, de mivel jön a nyári időszak, így felesleges pénzköltés lenne most sálat venni, majd ha beköszönt a hideg.*
~Remélem jó sokára, és szép nyár elé nézünk.~
*Mielőtt még észrevennék az apró gnómot, aki a kelméket figyelgeti addigra ő már el is lép onnan, mivel nem komoly vásárlási szándéka így fölösleges köröket nem akar futni a kofával. Egy gnóm kofát is megpillant, szemei azonnal felcsillannak, gyorsan meg is fordul tengelye körül, és indulni kezd. Ekkor rohan bele, pontosabban megy neki valakinek. Megdörgöli szemeit kézfejével, majd meglátja az átlátszó szép szárnyakat.*
~Nocsak egy tündér. Még ő is magasabb egy picikét nálam.~
-Elnézést kérek kicsit elbambultam. Annyi minden van itt, hogy nem győzök betelni a látvánnyal. *mosolyodik el kicsit. A tündérekről nem sokat tud, de barátságos közvetlen lényeknek képzeli őket, hamar ki is derülhet mi igaz ebből.*
-Nem ütöttem meg nagyon a szárnyait? Igazán szépek. *aggodalmaskodik kicsit a gnóm, nem tudja mennyire törékenyek a kis szárnyacskák.*
-Gyakoriak errefelé minden évszakban a nagy vásárok? *érdeklődik a gnóm, aztán majd be is kellene mutatkozni, ha a tündér nem hagyja esetleg faképnél.*
//Assa Nides//
*Ha korábban csodálattal figyelte a nagy nyüzsgést, akkor most még inkább szembesülhet vele, bár elég hamar érkezik, így még talán most ebben a pillanatban nem is, de később biztosan rengeteg embert bevonz a piactér és környéke. Úgy dönt, szépen lassan jár be mindent, bár biztosan beletelik majd egy kis időbe.*
~Veszek majd valami ételt, elég ínycsiklandó illatok jönnek arról. Aztán valami ital után is nézek, gyümölcsöt már nem veszek, ha minden igaz még van egy almám valahol a málha alján.~
*Hátranyúl, elkezdi tapogatni a kis málháját, és ki is tapintja a gyümölcsöt.*
~Hú de szép ruhák vannak ott.~
*Lépteit a ruhaárus felé irányítja, azonnal felismeri a drága szövetekből készült ruhákat, amik nagyon tetszenek neki. Még sálat is lát, ami szintén elnyeri tetszését, de mivel jön a nyári időszak, így felesleges pénzköltés lenne most sálat venni, majd ha beköszönt a hideg.*
~Remélem jó sokára, és szép nyár elé nézünk.~
*Mielőtt még észrevennék az apró gnómot, aki a kelméket figyelgeti addigra ő már el is lép onnan, mivel nem komoly vásárlási szándéka így fölösleges köröket nem akar futni a kofával. Egy gnóm kofát is megpillant, szemei azonnal felcsillannak, gyorsan meg is fordul tengelye körül, és indulni kezd. Ekkor rohan bele, pontosabban megy neki valakinek. Megdörgöli szemeit kézfejével, majd meglátja az átlátszó szép szárnyakat.*
~Nocsak egy tündér. Még ő is magasabb egy picikét nálam.~
-Elnézést kérek kicsit elbambultam. Annyi minden van itt, hogy nem győzök betelni a látvánnyal. *mosolyodik el kicsit. A tündérekről nem sokat tud, de barátságos közvetlen lényeknek képzeli őket, hamar ki is derülhet mi igaz ebből.*
-Nem ütöttem meg nagyon a szárnyait? Igazán szépek. *aggodalmaskodik kicsit a gnóm, nem tudja mennyire törékenyek a kis szárnyacskák.*
-Gyakoriak errefelé minden évszakban a nagy vásárok? *érdeklődik a gnóm, aztán majd be is kellene mutatkozni, ha a tündér nem hagyja esetleg faképnél.*
1950. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-01 00:46:54
Üzenet elküldve: 2015-06-01 00:46:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Vásárlás//
*A hajnal első sugaraival ébredt fel, s nyomban a város iránya felé vezette léptei. Szokásához híven most sem aludt a városban, még mindig bizonytalan a fogadóval szemben. Továbbra is kellemesebb számára a szabad ég alatt aludni. Főleg, hogy a nyár beköszöntével az éjszakák kellemesebbek, s a friss levegő, mely reggel elárasztja az erdőt, számára megfizethetetlen. Nem pazarolja aranyait a fogadóba, ha a megszokott módon is eltöltheti az éjszakát.
Ezért is az erdő felől közelíti meg a várost. A reggel érkeztével megérkeznek az első emberek is a dércsípte Piactérre, így már nincs is egyedül. De a megszokotakhoz képest most sokkal több árus van jelen, s a Piactér egyik rész különböző eseményeknek van elkerítve. Zöld lélektükreit nem kerülheti el, az íjászathoz alkalmas bálák. Egy pillanatra megáll, de csak hogy eljátszon a gondolattal egy esetleges jelentkezéssel. Bár mindig is a kardforgatás érdekelte, látta, hogy bátyja miként gyakorolt s néha az ő keze ügyébe is került néha. így ez a fegyvernem nem olyan ismeretlen számára. Ám a legutóbb is csúnyán alulmaradt a harci tornán, nem biztos, hogy most is szembesülni szeretne a tényekkel.
Ezért is csizmába bújtatott lábai folytatják is az utat, szőke tincsei lazán veregetik a lapockáját.
Bár kora reggel van, éhséget mégsem érez, így a felhozatalt csak gyorsan szemléli meg. A hús ételeket észre sem veszi, nem eszi azokat. Megmarad továbbra is inkább növényevő szokásánál, így inkább a Gyümölcsösstand az, ami felkelti kíváncsiságát. Gyors szemlélet után reméli, hogy később is ilyen szép és sokféle felhozatal marad.
A tavalyi évhez hasonlóan most is kint vannak az ékszeres bódék. Az ezüst ékszerek árulót felismeri a múlt évről. Egy halovány kedves mosolyt küld felé, s jobb kezével akaratlanul is drága, zöldköves hajtűjére tévednek vékony ujjai. Most nem áll meg szemlélődni, bár egykor épp ezen a helyen találkozott a jégszemű harcossal. Majd azt követően egyetlen barátnőjével is.
~Vajon idén is eljönnek? Nily jól van egyáltalán? No és Darel?~
Morfondírozik el. Ahogy tovább sétál lassan méri végig a kínált árukat, de kivételesen tanult a tavalyi évből. Nem áll meg az első adandó helyen, mely megtetszik neki, hanem előbb végignéz a választékokon.
Akaratereje pedig épp addig tart, amíg meg nem pillantja az állatkereskedőt. Hatalmas mosollyal az arcán indul meg felé. Mellette megállva kezeivel végigsimít a legközelebb álló kutya puha fején. A pulthoz lépve pedig a többi állatot szemléli meg. Smaragd lélektükrei rögtön megállapodnak egy ritkának tűnő, érdekes, bár apró állaton. Mintha már látott volna hasonlót a hazai erdőkben. Fürkésző tekintetét az árusra emeli.*
- Ez egy szárnyas gyík igaz? *Mutat a kérdezett gyíkfélére.* - Mennyiért árulja?
*Teszi fel őszinte érdeklődéssel a hangjában.*
//Vásárlás//
*A hajnal első sugaraival ébredt fel, s nyomban a város iránya felé vezette léptei. Szokásához híven most sem aludt a városban, még mindig bizonytalan a fogadóval szemben. Továbbra is kellemesebb számára a szabad ég alatt aludni. Főleg, hogy a nyár beköszöntével az éjszakák kellemesebbek, s a friss levegő, mely reggel elárasztja az erdőt, számára megfizethetetlen. Nem pazarolja aranyait a fogadóba, ha a megszokott módon is eltöltheti az éjszakát.
Ezért is az erdő felől közelíti meg a várost. A reggel érkeztével megérkeznek az első emberek is a dércsípte Piactérre, így már nincs is egyedül. De a megszokotakhoz képest most sokkal több árus van jelen, s a Piactér egyik rész különböző eseményeknek van elkerítve. Zöld lélektükreit nem kerülheti el, az íjászathoz alkalmas bálák. Egy pillanatra megáll, de csak hogy eljátszon a gondolattal egy esetleges jelentkezéssel. Bár mindig is a kardforgatás érdekelte, látta, hogy bátyja miként gyakorolt s néha az ő keze ügyébe is került néha. így ez a fegyvernem nem olyan ismeretlen számára. Ám a legutóbb is csúnyán alulmaradt a harci tornán, nem biztos, hogy most is szembesülni szeretne a tényekkel.
Ezért is csizmába bújtatott lábai folytatják is az utat, szőke tincsei lazán veregetik a lapockáját.
Bár kora reggel van, éhséget mégsem érez, így a felhozatalt csak gyorsan szemléli meg. A hús ételeket észre sem veszi, nem eszi azokat. Megmarad továbbra is inkább növényevő szokásánál, így inkább a Gyümölcsösstand az, ami felkelti kíváncsiságát. Gyors szemlélet után reméli, hogy később is ilyen szép és sokféle felhozatal marad.
A tavalyi évhez hasonlóan most is kint vannak az ékszeres bódék. Az ezüst ékszerek árulót felismeri a múlt évről. Egy halovány kedves mosolyt küld felé, s jobb kezével akaratlanul is drága, zöldköves hajtűjére tévednek vékony ujjai. Most nem áll meg szemlélődni, bár egykor épp ezen a helyen találkozott a jégszemű harcossal. Majd azt követően egyetlen barátnőjével is.
~Vajon idén is eljönnek? Nily jól van egyáltalán? No és Darel?~
Morfondírozik el. Ahogy tovább sétál lassan méri végig a kínált árukat, de kivételesen tanult a tavalyi évből. Nem áll meg az első adandó helyen, mely megtetszik neki, hanem előbb végignéz a választékokon.
Akaratereje pedig épp addig tart, amíg meg nem pillantja az állatkereskedőt. Hatalmas mosollyal az arcán indul meg felé. Mellette megállva kezeivel végigsimít a legközelebb álló kutya puha fején. A pulthoz lépve pedig a többi állatot szemléli meg. Smaragd lélektükrei rögtön megállapodnak egy ritkának tűnő, érdekes, bár apró állaton. Mintha már látott volna hasonlót a hazai erdőkben. Fürkésző tekintetét az árusra emeli.*
- Ez egy szárnyas gyík igaz? *Mutat a kérdezett gyíkfélére.* - Mennyiért árulja?
*Teszi fel őszinte érdeklődéssel a hangjában.*
1949. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-01 00:06:06
Üzenet elküldve: 2015-06-01 00:06:06
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Nyári forgatag//
*Ahogy minden ünnepségen Artheniorban, a nyarat köszöntő forgatag napján is kora reggel kezdenek készülődni a városiak. A későn kelőket kalapácsütések hangja és a megszokottnál nagyobb nyüzsgés ébresztheti, amint a különféle árusok és a változatos programok szervezői hozzálátnak a mulatság helyszíneinek előkészítéséhez. S nem csupán az idő szűke, mi hajnali dologra készteti őket... Bizony elérkeztek a tűz hónapjai is, és bár a kezdetekben még sok a csapadék, a meleg így sem kíméli Lanawin népeit, ezt megelőzendő pedig nem árt, ha pirkadat előtt végeznek a fáradalmas munkákkal.
Ez kisebb nagyobb sikerrel be is következik, így lassacskán az első kíváncsi látogatók előtt is körvonalazódhat a piactér a megszokottnál valamivel rendezettebb, de még mindég eléggé zsúfolt mivolta.
Alig kapaszkodik a nap egy kicsit magasabbra a horizontnál, a városi és a környező falvak, települések kereskedőinek szinte már mindegyike kikészítette eladásra szánt portékáját, a készülőben lévő ételek illata pedig hamar szállingózásnak indul, hogy magához csalogathassa az éhes népeket.
A kavalkádban és a zsúfoltságban bizony nem könnyű kiigazodni, azonban mégis csak leledzik némi rendezettség a vásár és a piactéren megrendezendő játékok elhelyezkedésében.
A fürdő épületének sarkától, egészen a kovácsműhelyig húzódó oldalon három, egymástól és a vásártól is jól elkülönített rész van kialakítva. Az egyik a kikészített holmik alapján az ügyességi játékoknak fog otthont adni, míg a másikról már messze lerí, hogy ott bizony valamiféle íjászkodásra lesz majd lehetőség. Az utolsó kis részen az ételkészítő versenyhez vannak kikészítve asztalok, tűzifa, tűzrakó helyek és a későbbi kóstoláshoz további standok.
Mivel mindháromnak elegendő hely szükségeltetik, úgy a tényleges vásár kicsit beljebb kezdődik a piactéren, azonban lehetetlen lenne eltéveszteni a szép sorba rendezett asztalkákat és állványokat, melyek aztán mindenféle jóval kecsegtetnek.
Ki a szegénynegyed felől érkezik, először is az ételes standokat pillanthatja meg. Hatalmas kondérokban, széles, parázson nyugvó rácsokon és nyársak tömkelegén forognak, sülnek és sercegnek a legegyszerűbbektől kezdve a legbizarrabbakig bezárólag a különféle étkek.
Egy hatalmas orsón ökör, míg egy másikon szaftos malac rója lassú köreit a tűz felett, hogy szépen, egyenletesen süljék ropogósra, mellette kisebbeken csirke és vadgalamb várja ugyanezen végzetét. Ám a választék itt nem zárul be, a parázs felett sülő húsok között aztán mindenféle akad, nyúl, fürj, fogoly, azonban fellelhető békacomb, s az egészen ínyencek kedvéért kígyó is, szép körszeletekre vágva. Melyhez illendő, ahhoz asztalt-gyümölcsöt szolgálnak, míg a többihez karéj kenyeret vagy héjában sült burgonyát lehet választani köretként.
A következő ételárusnál a hagyományosabb, egyszerűbb étkek kapnak helyet, mint például a bab-, borsófőzelék, kása vagy épp őz, netán szarvas ragu rizzsel körítve. A pult mögött álló duci asszonyság mindenkit szívesen vár, hogy ételeiből jó adagokat kínálhasson, azonban a mellette árusító idősebb bácsika sem nyújtja étkeit kevesebb lelkesedéssel. Nála is inkább a húsok vannak előtérben; halak, kolbász, szalonna és fűszeres, csípős sültek, de egy nagyobb kondérban halászlé is fő a folyami halak kedvelőinek legnagyobb örömére.
Ezeken kívül már csak egy árus várja vállalkozóbb szellemű vásárlóit, ugyanis az ő kínálatában a tenger gyümölcsei szerepelnek. Akad az egyszerűbb kagylós, rákos és zöldséges rizsen kívül mandulatejben párolt osztriga is a főzőedényekben, de bizony olyan leveses tál is előfordul, melyet cápalevesként hirdet a középkorú, dolgos kezű férfi. Hogy valóban a tengerek csúcsragadozója leledzik-e a lében, azt nem tudni, ám mindegy is, ha ízre kitűnő.
Az ételeket kicsi és nagy adagokban is árulják. A visszafogott mennyiségért 9 aranyat számolnak fel, míg a jól megpakolt tányérok 15 aranyat érnek a kofáknak.
A következő soron az alkohol szerelmesei és a szomjúságukat csillapítani kívánók találhatják meg számításaikat. A Harsogó borászat ez évben is képviselteti magát kitűnő italaival, éppúgy a sörök közül is többféle fellelhető, mint a vaj-, rizs-, vagy mézsör. A borok és sörök kupája 4 aranyért vásárolható, míg egy korsó 10 aranyba kerül.
Persze azoknak sem kell csüggedni, akik erősebbre vágynának, a tavalyi év sikeres szilvapárlata, avagy a Sárkányvér most is kapható, ám a kínálat mellé befészkelte magát a Szhylla énekére keresztelt borostyánszín rum, melyet a tengerészek kedvenceként emlegetnek a szakértő férfi árusok. A különleges pálinkáért és rumért bizony busás árat kell fizetni, 8 aranyat kérnek kupicájáért.
A fiatalabbak kedvéért akad még erjesztett gyümölcslé is meggyből vagy faeperből, kupájaként 3 aranyat számol fel a pult mögött ácsorgó asszonyág.
Az italok után a pékárukat kívánók és a gyümölcskedvelők válogathatnak kedvükre. Az első, szépen megterített asztalkán akad cipó, túrós- és lekváros batyu, kökényes rudacska és gyümölcsös lepények tárháza. Darabjukért 5 aranyat kell fizetni a pult mögött ücsörgő fiatalos hölgynek.
A mellette lévő terebélyes asztalon a különböző gyümölcsöké a főszerep, az egyszerű birsalmán, körtén, epren és málnán túl lehet válogatni naspolyából, fügéből, s bizony még datolyából is. A lépcsőzetesen elrendezett állványon kínálnak még lédús, nagy szemű szőlőt, ribizlit, diót és földimogyorót, ám akadnak különlegességek is, mint a kettévágott, furcsa, piros kis szemekkel telített termés, melyet tűzalmaként hirdetnek, illetve a nagyobb formájú, tökhöz hasonlatos gyümölcs, mit mézdinnye névre kereszteltek.
Egy lapátnyi a kisebb gyümölcsökből (mely körülbelül negyed kilónak felel meg) 3 aranyba kerül, éppúgy a körte és az alma is. A tűzalmáért, szeletelt dinnyéért és egy fürt jól megtermett szőlőért 5 aranyat kér a kofa.
Az ételek és italok után a piactér gazdagnegyed felőli oldalán további pultok helyezkednek el, különféle ékszereket, ruhákat és használati tárgyakat kínálva.
Az első három, díszes terítővel fedett asztal kínálata szinte azonos, mindegyiken ékszert lehet vásárolni. Karpereceket, függőket, cifra medalionokat, gyűrűket, hajtűket, szinte bármit tudnak ajánlani, mire egy hölgynek szüksége válhatna. A különbség csupán annyi, hogy míg az elsőn ezüst ékszerek nyugszanak, addig a másodikon már aranyból készültek sorakoznak, míg a harmadik a természet egyéb kincseinek felhasználásával csalogatja vásárlóit, mint például a fa, kagyló, gyöngy vagy ásványi díszek. Az ezüstöket 100-tól 500 aranyig árulják, míg az arany kicsit drágább intervallumban mozog; 300-tól 950 aranyig. Az utolsó pult termékei között akad gyűrű, melyet akár 10 aranyért is megvásárolhatnak a látogatók, a cifrább, nagy köves, esetleg igazgyöngy ékszerek azonban 800 aranyat is megérhetnek.
A válogatásban fiatal férfiak segítenek, nem úgy, mint a soron következő pultnál, ahol két idősödő, elegáns hölgyemény kínálja finom kelmékből készült ruháit. Az ingektől kezdve, a bőrnadrágokon át a csipkés fűzőkig sok minden akad a kínálatban, mint a díszes bársony ruhák vagy épp az egyszerű köpenyek. A választásban örömmel segítenek a koros asszonyok, árat viszont csak akkor mondanak, ha komolynak tetszik a vásárlási szándék.
A szemközti soron elérkezhet a nézelődő az utolsó adag pulthoz, ahol vegyesen található minden. Az egyik asztalon az egyszerű virágoktól a gyógynövényekig mindenfélét árul egy idős asszonyság. A rózsák és egyéb elterjedt virágok 3 száláért 2 aranyat kér a morgós nénike, míg a gyógynövények és szárított füvek 5 aranytól akár 30-at is megérhetnek neki ritkaságtól függően. A mellette lévő asztalnál a tavalyi évben is kitelepült gnóm árus ácsorog a szokásos könyvkupacán, portékái között pedig szinte bármi megtalálható. Könyvek, szobrok, ékszeres ládikók, homokórák, festmények, díszes kupák, festett tányérok és egyéb apróságok... Ráadásul, hogy asztala alatt még mi rejtezik, nem tudni.
Az előző évi vásárhoz hasonlatosan a harcosok sem maradnak bámészkodni való nélkül, a kovácsműhely előtt félkörívben kirakodott asztalokon és szalmabábukon mindenféle fegyver és vért, páncél megtalálható. A kipróbáláshoz is akad egy kis hely, azonban nem árt vigyázni a hirtelen mozdulatokkal.
Végezetül egy egészen kis területen helyet szorított magának egy állat árus is, akinél különböző méretű ketrecek találtak otthont. Bennük az egyszerű kutyától és macskán át akad mókus, görény, madarak, de még apró gyíkok is, hogy gazdáikra lelhessenek. 100-tól egészen 800 aranyat is elkérhet értük a ritkaságtól és mérettől függően.
A vásárt közben nem csak a látogatók és éles szemű őrök járják, hanem egy dobszókísérettel fel-le mászkáló, erélyes hangú férfi is, akinek nincs egyéb dolga, minthogy tudassa a népekkel a forgatag további programjait.*
- Köszöntünk mindenkit a Nyári forgatagon! Ezúttal is megannyi verseny és lehetőség vár a vállalkozó szelleműekre; itt a piactéren ügyességi játékokban próbálhatják ki magukat, de az íjhoz értők a tudásukat is összemérhetik! Persze, akik a békésebb megmérettetéseket szeretik, se csüggedjenek, az elkerített részek harmadikán ételkészítő versenyhez lehet készülődni!
A fogadóban lehetőség lesz a szerencsével játszani, de sor kerül ivóversenyre is! Ha jól bírod a bort, le ne maradj! És ha a nyári meleg már túl sok volna, igyekezz a fürdőházba, ahol vízi játékok kerülnek megrendezésre! *Hallatszik az ismertető, mely ugyan a pontos időpontokat nem említi, ám a nyári hő végett megvan annak is a rendje. Például a vásár a perzselő homok havában már inkább kora estétől késő éjjelig lesz látogatható, míg a versenyek és vetélkedők délelőtt vagy késő délután kerülnek megrendezésre, hiszen olyankor már nincs annyira meleg.
Azonban az öblös hangú férfi még nem fejezte be a beszédet, újfent figyelmet követel magának felszólalásával.*
- A vásáron a forgatag alatt mutatványosokkal, a művészeteket kedvelő fellépőkkel is találkozhatnak! A tavaszi "Ki mit tud?" helyezettjei közül Khyr Kreantis, Sach Eire és Omon Rabark teszik tiszteletüket, mellettük még három másik tehetséges előadóval egyetemben.
A forgatagot az a megtiszteltetés érte, hogy az artheniori, jó érzékű és lelkű nemes úr, Dongnor Alonuard támogatását élvezheti! A művészetek pártfogójaként ismeretes uraság felajánlását teszi a mulatságra, kérem, hallgassák meg őt is! *S ezzel át is adja a szót a férfinek - ki remélhetőleg már a közelében leledzik -, hogy megtehesse a felajánlását a forgatagra.*
*Ahogy minden ünnepségen Artheniorban, a nyarat köszöntő forgatag napján is kora reggel kezdenek készülődni a városiak. A későn kelőket kalapácsütések hangja és a megszokottnál nagyobb nyüzsgés ébresztheti, amint a különféle árusok és a változatos programok szervezői hozzálátnak a mulatság helyszíneinek előkészítéséhez. S nem csupán az idő szűke, mi hajnali dologra készteti őket... Bizony elérkeztek a tűz hónapjai is, és bár a kezdetekben még sok a csapadék, a meleg így sem kíméli Lanawin népeit, ezt megelőzendő pedig nem árt, ha pirkadat előtt végeznek a fáradalmas munkákkal.
Ez kisebb nagyobb sikerrel be is következik, így lassacskán az első kíváncsi látogatók előtt is körvonalazódhat a piactér a megszokottnál valamivel rendezettebb, de még mindég eléggé zsúfolt mivolta.
Alig kapaszkodik a nap egy kicsit magasabbra a horizontnál, a városi és a környező falvak, települések kereskedőinek szinte már mindegyike kikészítette eladásra szánt portékáját, a készülőben lévő ételek illata pedig hamar szállingózásnak indul, hogy magához csalogathassa az éhes népeket.
A kavalkádban és a zsúfoltságban bizony nem könnyű kiigazodni, azonban mégis csak leledzik némi rendezettség a vásár és a piactéren megrendezendő játékok elhelyezkedésében.
A fürdő épületének sarkától, egészen a kovácsműhelyig húzódó oldalon három, egymástól és a vásártól is jól elkülönített rész van kialakítva. Az egyik a kikészített holmik alapján az ügyességi játékoknak fog otthont adni, míg a másikról már messze lerí, hogy ott bizony valamiféle íjászkodásra lesz majd lehetőség. Az utolsó kis részen az ételkészítő versenyhez vannak kikészítve asztalok, tűzifa, tűzrakó helyek és a későbbi kóstoláshoz további standok.
Mivel mindháromnak elegendő hely szükségeltetik, úgy a tényleges vásár kicsit beljebb kezdődik a piactéren, azonban lehetetlen lenne eltéveszteni a szép sorba rendezett asztalkákat és állványokat, melyek aztán mindenféle jóval kecsegtetnek.
Ki a szegénynegyed felől érkezik, először is az ételes standokat pillanthatja meg. Hatalmas kondérokban, széles, parázson nyugvó rácsokon és nyársak tömkelegén forognak, sülnek és sercegnek a legegyszerűbbektől kezdve a legbizarrabbakig bezárólag a különféle étkek.
Egy hatalmas orsón ökör, míg egy másikon szaftos malac rója lassú köreit a tűz felett, hogy szépen, egyenletesen süljék ropogósra, mellette kisebbeken csirke és vadgalamb várja ugyanezen végzetét. Ám a választék itt nem zárul be, a parázs felett sülő húsok között aztán mindenféle akad, nyúl, fürj, fogoly, azonban fellelhető békacomb, s az egészen ínyencek kedvéért kígyó is, szép körszeletekre vágva. Melyhez illendő, ahhoz asztalt-gyümölcsöt szolgálnak, míg a többihez karéj kenyeret vagy héjában sült burgonyát lehet választani köretként.
A következő ételárusnál a hagyományosabb, egyszerűbb étkek kapnak helyet, mint például a bab-, borsófőzelék, kása vagy épp őz, netán szarvas ragu rizzsel körítve. A pult mögött álló duci asszonyság mindenkit szívesen vár, hogy ételeiből jó adagokat kínálhasson, azonban a mellette árusító idősebb bácsika sem nyújtja étkeit kevesebb lelkesedéssel. Nála is inkább a húsok vannak előtérben; halak, kolbász, szalonna és fűszeres, csípős sültek, de egy nagyobb kondérban halászlé is fő a folyami halak kedvelőinek legnagyobb örömére.
Ezeken kívül már csak egy árus várja vállalkozóbb szellemű vásárlóit, ugyanis az ő kínálatában a tenger gyümölcsei szerepelnek. Akad az egyszerűbb kagylós, rákos és zöldséges rizsen kívül mandulatejben párolt osztriga is a főzőedényekben, de bizony olyan leveses tál is előfordul, melyet cápalevesként hirdet a középkorú, dolgos kezű férfi. Hogy valóban a tengerek csúcsragadozója leledzik-e a lében, azt nem tudni, ám mindegy is, ha ízre kitűnő.
Az ételeket kicsi és nagy adagokban is árulják. A visszafogott mennyiségért 9 aranyat számolnak fel, míg a jól megpakolt tányérok 15 aranyat érnek a kofáknak.
A következő soron az alkohol szerelmesei és a szomjúságukat csillapítani kívánók találhatják meg számításaikat. A Harsogó borászat ez évben is képviselteti magát kitűnő italaival, éppúgy a sörök közül is többféle fellelhető, mint a vaj-, rizs-, vagy mézsör. A borok és sörök kupája 4 aranyért vásárolható, míg egy korsó 10 aranyba kerül.
Persze azoknak sem kell csüggedni, akik erősebbre vágynának, a tavalyi év sikeres szilvapárlata, avagy a Sárkányvér most is kapható, ám a kínálat mellé befészkelte magát a Szhylla énekére keresztelt borostyánszín rum, melyet a tengerészek kedvenceként emlegetnek a szakértő férfi árusok. A különleges pálinkáért és rumért bizony busás árat kell fizetni, 8 aranyat kérnek kupicájáért.
A fiatalabbak kedvéért akad még erjesztett gyümölcslé is meggyből vagy faeperből, kupájaként 3 aranyat számol fel a pult mögött ácsorgó asszonyág.
Az italok után a pékárukat kívánók és a gyümölcskedvelők válogathatnak kedvükre. Az első, szépen megterített asztalkán akad cipó, túrós- és lekváros batyu, kökényes rudacska és gyümölcsös lepények tárháza. Darabjukért 5 aranyat kell fizetni a pult mögött ücsörgő fiatalos hölgynek.
A mellette lévő terebélyes asztalon a különböző gyümölcsöké a főszerep, az egyszerű birsalmán, körtén, epren és málnán túl lehet válogatni naspolyából, fügéből, s bizony még datolyából is. A lépcsőzetesen elrendezett állványon kínálnak még lédús, nagy szemű szőlőt, ribizlit, diót és földimogyorót, ám akadnak különlegességek is, mint a kettévágott, furcsa, piros kis szemekkel telített termés, melyet tűzalmaként hirdetnek, illetve a nagyobb formájú, tökhöz hasonlatos gyümölcs, mit mézdinnye névre kereszteltek.
Egy lapátnyi a kisebb gyümölcsökből (mely körülbelül negyed kilónak felel meg) 3 aranyba kerül, éppúgy a körte és az alma is. A tűzalmáért, szeletelt dinnyéért és egy fürt jól megtermett szőlőért 5 aranyat kér a kofa.
Az ételek és italok után a piactér gazdagnegyed felőli oldalán további pultok helyezkednek el, különféle ékszereket, ruhákat és használati tárgyakat kínálva.
Az első három, díszes terítővel fedett asztal kínálata szinte azonos, mindegyiken ékszert lehet vásárolni. Karpereceket, függőket, cifra medalionokat, gyűrűket, hajtűket, szinte bármit tudnak ajánlani, mire egy hölgynek szüksége válhatna. A különbség csupán annyi, hogy míg az elsőn ezüst ékszerek nyugszanak, addig a másodikon már aranyból készültek sorakoznak, míg a harmadik a természet egyéb kincseinek felhasználásával csalogatja vásárlóit, mint például a fa, kagyló, gyöngy vagy ásványi díszek. Az ezüstöket 100-tól 500 aranyig árulják, míg az arany kicsit drágább intervallumban mozog; 300-tól 950 aranyig. Az utolsó pult termékei között akad gyűrű, melyet akár 10 aranyért is megvásárolhatnak a látogatók, a cifrább, nagy köves, esetleg igazgyöngy ékszerek azonban 800 aranyat is megérhetnek.
A válogatásban fiatal férfiak segítenek, nem úgy, mint a soron következő pultnál, ahol két idősödő, elegáns hölgyemény kínálja finom kelmékből készült ruháit. Az ingektől kezdve, a bőrnadrágokon át a csipkés fűzőkig sok minden akad a kínálatban, mint a díszes bársony ruhák vagy épp az egyszerű köpenyek. A választásban örömmel segítenek a koros asszonyok, árat viszont csak akkor mondanak, ha komolynak tetszik a vásárlási szándék.
A szemközti soron elérkezhet a nézelődő az utolsó adag pulthoz, ahol vegyesen található minden. Az egyik asztalon az egyszerű virágoktól a gyógynövényekig mindenfélét árul egy idős asszonyság. A rózsák és egyéb elterjedt virágok 3 száláért 2 aranyat kér a morgós nénike, míg a gyógynövények és szárított füvek 5 aranytól akár 30-at is megérhetnek neki ritkaságtól függően. A mellette lévő asztalnál a tavalyi évben is kitelepült gnóm árus ácsorog a szokásos könyvkupacán, portékái között pedig szinte bármi megtalálható. Könyvek, szobrok, ékszeres ládikók, homokórák, festmények, díszes kupák, festett tányérok és egyéb apróságok... Ráadásul, hogy asztala alatt még mi rejtezik, nem tudni.
Az előző évi vásárhoz hasonlatosan a harcosok sem maradnak bámészkodni való nélkül, a kovácsműhely előtt félkörívben kirakodott asztalokon és szalmabábukon mindenféle fegyver és vért, páncél megtalálható. A kipróbáláshoz is akad egy kis hely, azonban nem árt vigyázni a hirtelen mozdulatokkal.
Végezetül egy egészen kis területen helyet szorított magának egy állat árus is, akinél különböző méretű ketrecek találtak otthont. Bennük az egyszerű kutyától és macskán át akad mókus, görény, madarak, de még apró gyíkok is, hogy gazdáikra lelhessenek. 100-tól egészen 800 aranyat is elkérhet értük a ritkaságtól és mérettől függően.
A vásárt közben nem csak a látogatók és éles szemű őrök járják, hanem egy dobszókísérettel fel-le mászkáló, erélyes hangú férfi is, akinek nincs egyéb dolga, minthogy tudassa a népekkel a forgatag további programjait.*
- Köszöntünk mindenkit a Nyári forgatagon! Ezúttal is megannyi verseny és lehetőség vár a vállalkozó szelleműekre; itt a piactéren ügyességi játékokban próbálhatják ki magukat, de az íjhoz értők a tudásukat is összemérhetik! Persze, akik a békésebb megmérettetéseket szeretik, se csüggedjenek, az elkerített részek harmadikán ételkészítő versenyhez lehet készülődni!
A fogadóban lehetőség lesz a szerencsével játszani, de sor kerül ivóversenyre is! Ha jól bírod a bort, le ne maradj! És ha a nyári meleg már túl sok volna, igyekezz a fürdőházba, ahol vízi játékok kerülnek megrendezésre! *Hallatszik az ismertető, mely ugyan a pontos időpontokat nem említi, ám a nyári hő végett megvan annak is a rendje. Például a vásár a perzselő homok havában már inkább kora estétől késő éjjelig lesz látogatható, míg a versenyek és vetélkedők délelőtt vagy késő délután kerülnek megrendezésre, hiszen olyankor már nincs annyira meleg.
Azonban az öblös hangú férfi még nem fejezte be a beszédet, újfent figyelmet követel magának felszólalásával.*
- A vásáron a forgatag alatt mutatványosokkal, a művészeteket kedvelő fellépőkkel is találkozhatnak! A tavaszi "Ki mit tud?" helyezettjei közül Khyr Kreantis, Sach Eire és Omon Rabark teszik tiszteletüket, mellettük még három másik tehetséges előadóval egyetemben.
A forgatagot az a megtiszteltetés érte, hogy az artheniori, jó érzékű és lelkű nemes úr, Dongnor Alonuard támogatását élvezheti! A művészetek pártfogójaként ismeretes uraság felajánlását teszi a mulatságra, kérem, hallgassák meg őt is! *S ezzel át is adja a szót a férfinek - ki remélhetőleg már a közelében leledzik -, hogy megtehesse a felajánlását a forgatagra.*
1948. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-31 21:00:05
Üzenet elküldve: 2015-05-31 21:00:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Mesélő figyelmébe//
*Elyzabeth, - mint minden nap- kisétál a piacra, hogy megnézze mi jót tud errefelé vásárolni. A már-már ráragadt tyúkléptű is efféle módon vált a neve részévé két héttel ezelőtt. A nő nyugodtan sétál az állatos ketrecek mellett, mikor is az egyik tyúk termésében - és ezalatt nem a tojást érti - elbotol, és fél órán át keresi a botját. Ez a tradíció napi szinten ismétlődik, így a nő már-már büszkén hordja magán ezt a nevet, noha egy szégyen miatt köteles viselni azt. Mint minden nap, ma sem jut dűlőre. Mindent megcsodál, elesik párszor, de semmi érdemlegeset nem vásárol. Maga sem tudja mit vegyen, jelenleg mindene megvan amire szüksége lehet. Leül az egyik térre nyíló ház küszöbére és gondolkodni kezd. Hosszas elmélkedés után rájön, hogy az életéből csupán egy dolog hiányzik és az nem egy szerető férfi ölelése, hanem a kaland. Ó, a jó öreg kaland. Lehet az erotikus vagy épp elmét próbáló, a nő boldogon állna elébe bárminek, amit csak sodor elé a sors. Ezekkel a gondolatokkal kezd el kóricálni a piactéren, majd egy kimért pillanatban megpróbál elcsenni egy almát, nem mellékesen a saját standjáról és amikor biztos távba ér önelégülten belé harap. Arra gondol, hogy ezzel csillapíthatja a kaland iránti vágyát, azonban csak fokozza azt. Földhöz vágja az almát, majd szomorúan tapasztalja, hogy még az sem törik el. Ez azért már neki is sok. A botjával pépet készít belőle -a benne ragadt fogait is belekeveri- és aztán jóízűen elfogyasztja. Nem tudja mitévő legyen, körülnéz, de úgy néz ki senkit nem érdekli a jelentéktelen személyisége*
*Elyzabeth, - mint minden nap- kisétál a piacra, hogy megnézze mi jót tud errefelé vásárolni. A már-már ráragadt tyúkléptű is efféle módon vált a neve részévé két héttel ezelőtt. A nő nyugodtan sétál az állatos ketrecek mellett, mikor is az egyik tyúk termésében - és ezalatt nem a tojást érti - elbotol, és fél órán át keresi a botját. Ez a tradíció napi szinten ismétlődik, így a nő már-már büszkén hordja magán ezt a nevet, noha egy szégyen miatt köteles viselni azt. Mint minden nap, ma sem jut dűlőre. Mindent megcsodál, elesik párszor, de semmi érdemlegeset nem vásárol. Maga sem tudja mit vegyen, jelenleg mindene megvan amire szüksége lehet. Leül az egyik térre nyíló ház küszöbére és gondolkodni kezd. Hosszas elmélkedés után rájön, hogy az életéből csupán egy dolog hiányzik és az nem egy szerető férfi ölelése, hanem a kaland. Ó, a jó öreg kaland. Lehet az erotikus vagy épp elmét próbáló, a nő boldogon állna elébe bárminek, amit csak sodor elé a sors. Ezekkel a gondolatokkal kezd el kóricálni a piactéren, majd egy kimért pillanatban megpróbál elcsenni egy almát, nem mellékesen a saját standjáról és amikor biztos távba ér önelégülten belé harap. Arra gondol, hogy ezzel csillapíthatja a kaland iránti vágyát, azonban csak fokozza azt. Földhöz vágja az almát, majd szomorúan tapasztalja, hogy még az sem törik el. Ez azért már neki is sok. A botjával pépet készít belőle -a benne ragadt fogait is belekeveri- és aztán jóízűen elfogyasztja. Nem tudja mitévő legyen, körülnéz, de úgy néz ki senkit nem érdekli a jelentéktelen személyisége*
1947. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-30 22:57:28
Üzenet elküldve: 2015-05-30 22:57:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
*Délelőtt van és a nap sugarai lassan felmelegítik a földet. Az ég felhőtlen, tehát még gyorsabban kell melegedni is. Mindent megcsodál, amit észrevesz. A kosarát leteszi maga mellé és leguggol egy állatokkal kereskedő kofa ketrecei elé. Földet súroló fekete haja egyenletesen elosztva omlik le a vállára és hátára, majd egy kis kupacot alkotva a földre is. *
- Nagyon aranyosak. *Jelenti ki. Egyik ujját a ketrec rácsain átdugva megcirógat egy madarat, ami rettegve a ketrec másik végébe menekül, oda, ahova már nem ér el az ujja. Elmosolyodik. S mint mindig, most is csukott szemmel. *
- Vörösbegy, igaz? *Kérdezi a kereskedőt, de az nem tud válaszolni. Felegyenesedik, immár kinyitva zöld szemeit és felvéve a kosarát, tovább halad.
Miután megvásárolja az ebédhez való alapanyagokat, egy az utcán éneklő férfi mellett halad el. Amaz régi, gyűrött nadrágot és egyszerű felsőt visel. Lába előtt kopott kalap hever, amibe az adományokat gyűjti. Most csak pár darab arany van benne. ~Borzalmas hangja van. Úgy visít, mint egy malac. ~ Ez a férfi jelzi a Piactér és a Szegénynegyed határát, amin mindenképp át kell haladnia, hogy haza érhessen. *
A hozzászólás írója (Syessiss Opsyscalla) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.30 23:03:13
- Nagyon aranyosak. *Jelenti ki. Egyik ujját a ketrec rácsain átdugva megcirógat egy madarat, ami rettegve a ketrec másik végébe menekül, oda, ahova már nem ér el az ujja. Elmosolyodik. S mint mindig, most is csukott szemmel. *
- Vörösbegy, igaz? *Kérdezi a kereskedőt, de az nem tud válaszolni. Felegyenesedik, immár kinyitva zöld szemeit és felvéve a kosarát, tovább halad.
Miután megvásárolja az ebédhez való alapanyagokat, egy az utcán éneklő férfi mellett halad el. Amaz régi, gyűrött nadrágot és egyszerű felsőt visel. Lába előtt kopott kalap hever, amibe az adományokat gyűjti. Most csak pár darab arany van benne. ~Borzalmas hangja van. Úgy visít, mint egy malac. ~ Ez a férfi jelzi a Piactér és a Szegénynegyed határát, amin mindenképp át kell haladnia, hogy haza érhessen. *
A hozzászólás írója (Syessiss Opsyscalla) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.30 23:03:13
1946. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-30 22:27:53
Üzenet elküldve: 2015-05-30 22:27:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
*Elérve a piacot még nagyobb tömeg fogadja mint a főtéren, sőt mondhatni jóval nagyobb itt a jövés-menés, ami csak úgy vonzza magához az olyan kis kíváncsi lényeket mint amilyen kis gnómunk is.*
~Na itt elnézelődöm egy ideig.~
*Pici zsákjának pántja alá teszi ujjait, és serényen forgatja fejét jobbra-balra. Érezni a frissen sült halak és húsok illatát, természetesen a kofák mint mindenkit őt is csalogatják. Látni vél szőnyegeket, fazekas dolgokat, emléktárgyakat, díszeket, ékszereket, ruhákat, porcelánokat, ócskaságokat, állatokat, kutyákat és még a jó ég tudja miféle dolgokat. Lassúbbra veszi amúgy is apró lépteit, mivel nem győz betelni a látvánnyal.*
~Micsoda kínálat. Lássuk csak mire is van szükségem.~
*Megáll megvakarja feje búbját, majd szépen sorba veszi a szükséges dolgokat.*
~Kenyér, hal, alma. Kell egy erős zsineg is, vagy szíj, amivel összekötöm a könyvemet.~
*Éppen egy fazekas bodega előtt áll, ahol egy gnóm kínálgatja saját készítésű holmijait.*
-Új vagy a városban apró barátom?
*Zigi a hang forrása felé fordul, szakálla és bajusza alól széles mosoly látható, mikor meglátja fajtársát. Természetesen sosem látta még mégis olyan érzés fogja el, mint aki egy rég nem látott baráttal vagy kedves ismerőssel találkozik.*
-Így igaz, nemrég érkeztem. És te?
-Ó én már az idejét sem tudom mióta élek itt.
-Áh vagy úgy. *mosolyodik el Zigi.* -Megmondanád, hogy egy magam fajtának milyen lehetőségei vannak Arthenior városában?
*Fél kicsit a választól, de nyugtató, hogy a kofa már régóta itt él, és ha nagyon rossz lenne a helyzet, most biztosan nem kínálgatná itt a portékáit. Végighallgatja a kofa pár perces beszédét, amiből kiderül, semmivel sincs hátrányban az emberekhez képest még akkor is, ha azok sokszorosan nagyobb számban vannak jelen, és a várost is ők irányítják. Zigi-t ez nem zavarja, nincs velük addig baja, amíg őt nem bántják, bár még erre nem volt példa az eddigiek során.*
-Köszönöm a segítségedet. Ég áldjon. *köszön el a fazekastól. Két bódéval megy arrébb, ahol vesz pár szelet kenyeret, sült halat, és két darab almát, ez a gnóm ételszükségletét ki is elégíti. Kicsivel arrébb az ócskásnál beszerez egy darab zsineget, és egy tokot, amibe írószerszámát tarthatja. Még kicsit sétálgat, nézelődik, hátha lát valami érdekeset.*
~Nagyon kíváncsi leszek majd a templomra. Idővel ha elkezdem tanulni a napmágiát, biztosan sok időt fogok ott tölteni. Remélem majd készségesek lesznek velem.~
*A gnómok nagyon okos lények, ő maga a mágiára fogékony, ezért nem lett tudós mint szülei. Már rendelkezik mágia affinitással, tehát az alapok már megvannak, innentől jön majd a neheze.*
~De állok elébe!~
~Na itt elnézelődöm egy ideig.~
*Pici zsákjának pántja alá teszi ujjait, és serényen forgatja fejét jobbra-balra. Érezni a frissen sült halak és húsok illatát, természetesen a kofák mint mindenkit őt is csalogatják. Látni vél szőnyegeket, fazekas dolgokat, emléktárgyakat, díszeket, ékszereket, ruhákat, porcelánokat, ócskaságokat, állatokat, kutyákat és még a jó ég tudja miféle dolgokat. Lassúbbra veszi amúgy is apró lépteit, mivel nem győz betelni a látvánnyal.*
~Micsoda kínálat. Lássuk csak mire is van szükségem.~
*Megáll megvakarja feje búbját, majd szépen sorba veszi a szükséges dolgokat.*
~Kenyér, hal, alma. Kell egy erős zsineg is, vagy szíj, amivel összekötöm a könyvemet.~
*Éppen egy fazekas bodega előtt áll, ahol egy gnóm kínálgatja saját készítésű holmijait.*
-Új vagy a városban apró barátom?
*Zigi a hang forrása felé fordul, szakálla és bajusza alól széles mosoly látható, mikor meglátja fajtársát. Természetesen sosem látta még mégis olyan érzés fogja el, mint aki egy rég nem látott baráttal vagy kedves ismerőssel találkozik.*
-Így igaz, nemrég érkeztem. És te?
-Ó én már az idejét sem tudom mióta élek itt.
-Áh vagy úgy. *mosolyodik el Zigi.* -Megmondanád, hogy egy magam fajtának milyen lehetőségei vannak Arthenior városában?
*Fél kicsit a választól, de nyugtató, hogy a kofa már régóta itt él, és ha nagyon rossz lenne a helyzet, most biztosan nem kínálgatná itt a portékáit. Végighallgatja a kofa pár perces beszédét, amiből kiderül, semmivel sincs hátrányban az emberekhez képest még akkor is, ha azok sokszorosan nagyobb számban vannak jelen, és a várost is ők irányítják. Zigi-t ez nem zavarja, nincs velük addig baja, amíg őt nem bántják, bár még erre nem volt példa az eddigiek során.*
-Köszönöm a segítségedet. Ég áldjon. *köszön el a fazekastól. Két bódéval megy arrébb, ahol vesz pár szelet kenyeret, sült halat, és két darab almát, ez a gnóm ételszükségletét ki is elégíti. Kicsivel arrébb az ócskásnál beszerez egy darab zsineget, és egy tokot, amibe írószerszámát tarthatja. Még kicsit sétálgat, nézelődik, hátha lát valami érdekeset.*
~Nagyon kíváncsi leszek majd a templomra. Idővel ha elkezdem tanulni a napmágiát, biztosan sok időt fogok ott tölteni. Remélem majd készségesek lesznek velem.~
*A gnómok nagyon okos lények, ő maga a mágiára fogékony, ezért nem lett tudós mint szülei. Már rendelkezik mágia affinitással, tehát az alapok már megvannak, innentől jön majd a neheze.*
~De állok elébe!~
1945. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-30 10:09:45
Üzenet elküldve: 2015-05-30 10:09:45
ÚJ
![>Rätest Terold [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3371_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 50
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 50
Játékstílus: Vakmerő
* Utálja a tömegeket, de most mégis ahhoz kell folyamodnia, hogy megközelítse a piacteret. Hajnal van. A nap első sugarai még gyengék, így az egész tér szürkés beütésű, de mégis már most ébren vannak a kofák, járőröznek a városőrök. Velük szerencsére nincsen jelenleg különösebb baja, mivel már talán fél év is eltelt azóta, hogy legutoljára itt járt, azóta meg, hogy a lovas kalandja volt már egy év is elröppenhetett akár. Egyszerű vándornak tűnik, tolvajnak semmiképpen, hacsak nem tolvaj-vándornak. Bár, akinek egy nemesebb lóra telik, annak kéne futnia nemesebb ruhákra is, Terold testét pedig csak a szakadt köpeny és egy alatta lévő egykoron fehér ing borítja.
Ám félretéve minden gyanakvást és elővigyázatosságot az egyik standhoz léptet, csak közvetlenül előtte állítja meg hátasát és ugrik le a piactér köveire.
Az asztalra mindenféle színes lötty van kipakolva, de szárított növények is vannak. Valamiféle bájital-kereskedőnek tűnik. *
- Hajnalt. * Szólal meg halkan és egyből a lényegre tér. *
- Yrtasyn-t árul? * A pult másik felén egy csuklyás alak ül, mindeddig hátradőlve, ám a kérdés hallatán látszik, hogy feléberedik, majd egészen közel hajol Teroldhoz és szinte a fülébe súgja a választ. Talán csak egyszerűen nem szeretne olyan hangosan beszélni, talán, mert nem szabadna ilyet árulnia. *
- Mennyi kéne? * Kérdi és bizonyára eszerint fogja alakítani az árat is. *
- Nincs szükségem többre néhány pengére valónál. * Válaszolja Terold és a könnyebb érthetőség kedvéért megmutatja övén nyugvó három dobótőrt. A másik elmosolyodik, majd némi gondolkozás után megint beszélni kezd. *
- Mostanában kevés van és a felismerésük sem könnyű. * Magyarázza egyből és végül egy árat is mond. *
- Hetven arany egy közepes fiola. * Emeli fel a nem túl méretes, de azért néhány pengére elegendő méregzöld löttyöt.
Mivel pénz most van, így törődnie nem kell az árral, bár valljuk be, enélkül a kiadás nélkül pár nappal többig kibírta volna lopás nélkül. Így viszont a 70 arany az árus (Mesélő (Elvtárs)) kezébe kerül.
*
- Viszlát! * Köszönnek el, s Terold a fiola átvétele és elraktározása után egyből lóra ül és már indul is. Csak még ő sem tudja hova? *
Ám félretéve minden gyanakvást és elővigyázatosságot az egyik standhoz léptet, csak közvetlenül előtte állítja meg hátasát és ugrik le a piactér köveire.
Az asztalra mindenféle színes lötty van kipakolva, de szárított növények is vannak. Valamiféle bájital-kereskedőnek tűnik. *
- Hajnalt. * Szólal meg halkan és egyből a lényegre tér. *
- Yrtasyn-t árul? * A pult másik felén egy csuklyás alak ül, mindeddig hátradőlve, ám a kérdés hallatán látszik, hogy feléberedik, majd egészen közel hajol Teroldhoz és szinte a fülébe súgja a választ. Talán csak egyszerűen nem szeretne olyan hangosan beszélni, talán, mert nem szabadna ilyet árulnia. *
- Mennyi kéne? * Kérdi és bizonyára eszerint fogja alakítani az árat is. *
- Nincs szükségem többre néhány pengére valónál. * Válaszolja Terold és a könnyebb érthetőség kedvéért megmutatja övén nyugvó három dobótőrt. A másik elmosolyodik, majd némi gondolkozás után megint beszélni kezd. *
- Mostanában kevés van és a felismerésük sem könnyű. * Magyarázza egyből és végül egy árat is mond. *
- Hetven arany egy közepes fiola. * Emeli fel a nem túl méretes, de azért néhány pengére elegendő méregzöld löttyöt.
Mivel pénz most van, így törődnie nem kell az árral, bár valljuk be, enélkül a kiadás nélkül pár nappal többig kibírta volna lopás nélkül. Így viszont a 70 arany az árus (Mesélő (Elvtárs)) kezébe kerül.
*- Viszlát! * Köszönnek el, s Terold a fiola átvétele és elraktározása után egyből lóra ül és már indul is. Csak még ő sem tudja hova? *
1944. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-27 09:27:40
Üzenet elküldve: 2015-05-27 09:27:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
// Ambroggio-Mirima //
*A kislány szemében mérhetetlen hála csillog. Helyes-helyes. Aprópénzen vett oktalan kis lélek. Az Intéző kedvtelve fürdőzik a magasztban. Piedesztálján olyan álságos szerénységgel mosolyog, hogy az már vérlázító. Tudja jól, hogy ez a balsorsú lelenckölyök valószínűleg élete végéig imáiba fogja foglalni a nevét. Ha minden jól megy, fogalma se lesz a háttérben a bőrére zajló ügyletről, s ha később megtudná, talán még akkor is foggal-körömmel tiltakozna a "jótevőjét" érő vádak ellen.
Az a bugris Avemor, ő talán meg is érdemelné. De az igazi jótettek csak ritkán lelnek jutalomra. A jutalmakat általában már jó előre learatja az Intéző fajtája.*
- Bizony *mondja. Aztán amikor a Fürdőház piac felőli bejáratához érnek, leguggol a kislányhoz, a titokzatos vesszőkosarat pedig leteszi maga mellé.*
- Odabent tessék ám jól viselkedni *emeli fel intőn a mutatóujját.* - Nincs hangoskodás, nincs szaladgálás és semmi efféle, amivel zavarjuk a többi vendéget, jó? *A tételesen és hangsúlyosan elsorolt feltételeket úgy lágyítja mázassá ez a végére fűzött , mosolygós "jó?", mintha nyakon öntötte volna az egészet melasszal.*
- Illedelmesen biccents, ha rád néznek, de inkább ne állj szóba idegenekkel, csak maradj mindig mellettem. *Megsimogatja a kócos üstököt és Mirimára mosolyog.*
- Gyere *nyújtja a kezét.* - Lemossuk az utolsó emlékét is a ~szabadságodnak~ viszontagságaidnak, kicsi lány.
*A kislány szemében mérhetetlen hála csillog. Helyes-helyes. Aprópénzen vett oktalan kis lélek. Az Intéző kedvtelve fürdőzik a magasztban. Piedesztálján olyan álságos szerénységgel mosolyog, hogy az már vérlázító. Tudja jól, hogy ez a balsorsú lelenckölyök valószínűleg élete végéig imáiba fogja foglalni a nevét. Ha minden jól megy, fogalma se lesz a háttérben a bőrére zajló ügyletről, s ha később megtudná, talán még akkor is foggal-körömmel tiltakozna a "jótevőjét" érő vádak ellen.
Az a bugris Avemor, ő talán meg is érdemelné. De az igazi jótettek csak ritkán lelnek jutalomra. A jutalmakat általában már jó előre learatja az Intéző fajtája.*
- Bizony *mondja. Aztán amikor a Fürdőház piac felőli bejáratához érnek, leguggol a kislányhoz, a titokzatos vesszőkosarat pedig leteszi maga mellé.*
- Odabent tessék ám jól viselkedni *emeli fel intőn a mutatóujját.* - Nincs hangoskodás, nincs szaladgálás és semmi efféle, amivel zavarjuk a többi vendéget, jó? *A tételesen és hangsúlyosan elsorolt feltételeket úgy lágyítja mázassá ez a végére fűzött , mosolygós "jó?", mintha nyakon öntötte volna az egészet melasszal.*
- Illedelmesen biccents, ha rád néznek, de inkább ne állj szóba idegenekkel, csak maradj mindig mellettem. *Megsimogatja a kócos üstököt és Mirimára mosolyog.*
- Gyere *nyújtja a kezét.* - Lemossuk az utolsó emlékét is a ~szabadságodnak~ viszontagságaidnak, kicsi lány.
1943. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-25 20:55:06
Üzenet elküldve: 2015-05-25 20:55:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A Gazdagnegyed fényűzését, s nyugalmát elhagyva, újból a nyüzsgő tömeg közepébe csöppen. Már-már mindennapossá vált neki a hangzavar és a harsogó kereskedők hangja, mégis megvan benne az a bizonyos kellemetlen érzés. Nehezen bár, de sikerül lecsillapítania hányingerét. Tudja, hogy ha Artheniort járja, nem fog sok csendes helyet találni, így előbb vagy utóbb, de meg kell szoknia. Kihúzódik az út szélére, s onnan nézelődik tovább. Tekintetét végigfuttatja a portékákon. Bájitalok tömkelege sorakozik az árusok előtt. Egy percig gondolkodik rajta, hogy talán neki is kéne ilyesmi, ám hamar visszaszáll a földre. Zsebébe nyúl, majd azt véli felfedezni, hogy szinte semmi pénze sincs. Elkeseredetten bár, de továbbindul az úton.*
1942. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-25 20:50:10
Üzenet elküldve: 2015-05-25 20:50:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Ambroggio-Mirima //
*Az igazság néha fáj. De csak annak, aki saját magát is ámítja. Sajnos azonban az önámítás felnőtteknél már lassan nemzeti sport. Annyira szeretnék elhitetni magukkal, hogy nincs semmi gond, hogy maguknak is hazudnak, és el is hiszik a végén...
És csodálkozunk, hogy gyerekként nem értjük, de irigyeljük a felnőtteket, felnőttként pedig visszasírjuk a gyerekkorunkat.
A gyereknek ráadásul tényleg ő maga a mindenség maga, egészen addig, amíg a gondos neveléssel kicsiny világát ki nem tágítják saját magán kívülre. Bizony, az empátia szerzett, tanult dolog, és akinek nincs ott a gondos, szerető szülő, vagy nevelő, aki ezt meg tudja tanítani, az egész életében képtelen lesz magán kívül bárki mást emberszámba venni, egyenrangú félként kezelni, és átérezni mások örömét vagy fájdalmát.
Ambroggio szerencséjére, Miri elegendő ideig volt szerető családban ahhoz, hogy ezt elsajátítsa, a kérdés csak az, a világ tovább vezeti ezen az úton, vagy megpróbálja kinevelni az ártatlan kislányból a szeretetet és a jóság keresését az emberekben.
Mikor az Intéző visszaér, a kislányt ragyogó arcocskával, az új ruhájában találja. Már lehet sejteni, hogy csiszolatlan gyémántra lelt, és a lányka már most teljesen odavan a jószívű bácsiért, aki ennyi jót tett vele.*
- Nagyon szépen köszönöm a ruhát. *pirul a bókra, és kacag a megperdítésre. A kis kötényruhák közül egy kék és egy zöld nyeri el tetszését, majd szájtátva figyeli, hogy mi minden mást is kap. Ezek után akármire rávehetné a ficsúr.*
- Tényleg megfürödhetek? *ugrik egyet örömében, és hevesen a fejét rázza.*
- Nem, még sose láttam belülről, de nagyon szeretném megnézni! *vágja rá azonnal a kérdésre, és majd' kiugrik a bőréből. Fürdőházba mennek! Ez élete legboldogabb napja azóta, hogy egyedül maradt!*
*Az igazság néha fáj. De csak annak, aki saját magát is ámítja. Sajnos azonban az önámítás felnőtteknél már lassan nemzeti sport. Annyira szeretnék elhitetni magukkal, hogy nincs semmi gond, hogy maguknak is hazudnak, és el is hiszik a végén...
És csodálkozunk, hogy gyerekként nem értjük, de irigyeljük a felnőtteket, felnőttként pedig visszasírjuk a gyerekkorunkat.
A gyereknek ráadásul tényleg ő maga a mindenség maga, egészen addig, amíg a gondos neveléssel kicsiny világát ki nem tágítják saját magán kívülre. Bizony, az empátia szerzett, tanult dolog, és akinek nincs ott a gondos, szerető szülő, vagy nevelő, aki ezt meg tudja tanítani, az egész életében képtelen lesz magán kívül bárki mást emberszámba venni, egyenrangú félként kezelni, és átérezni mások örömét vagy fájdalmát.
Ambroggio szerencséjére, Miri elegendő ideig volt szerető családban ahhoz, hogy ezt elsajátítsa, a kérdés csak az, a világ tovább vezeti ezen az úton, vagy megpróbálja kinevelni az ártatlan kislányból a szeretetet és a jóság keresését az emberekben.
Mikor az Intéző visszaér, a kislányt ragyogó arcocskával, az új ruhájában találja. Már lehet sejteni, hogy csiszolatlan gyémántra lelt, és a lányka már most teljesen odavan a jószívű bácsiért, aki ennyi jót tett vele.*
- Nagyon szépen köszönöm a ruhát. *pirul a bókra, és kacag a megperdítésre. A kis kötényruhák közül egy kék és egy zöld nyeri el tetszését, majd szájtátva figyeli, hogy mi minden mást is kap. Ezek után akármire rávehetné a ficsúr.*
- Tényleg megfürödhetek? *ugrik egyet örömében, és hevesen a fejét rázza.*
- Nem, még sose láttam belülről, de nagyon szeretném megnézni! *vágja rá azonnal a kérdésre, és majd' kiugrik a bőréből. Fürdőházba mennek! Ez élete legboldogabb napja azóta, hogy egyedül maradt!*
1941. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-25 19:51:59
Üzenet elküldve: 2015-05-25 19:51:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
// Ambroggio-Mirima //
*Ó, igen, a gyermeki őszinteség. Olykor megmosolyogtat, olykor viszont megdöbbent és felzaklat, hiszen az igazság néha nem könyörületes, s a jámbor lelkek ezért tudatosan nem is bolygatják, csak kegyesen átlépnek fölötte. Így hát a gyermeki kegyetlenség talán nem olyan, mint a felnőttek világáé, hiszen hiányzik belőle a rosszakarat. Biztos ez? Van, hogy igen, van, hogy nem. Gyermeki gaztettek mögött sajátos világképük áll, melynek origóját még teljes mértékben ők maguk foglalják el. Hogy belegondolják magukat mások szeme, lénye mögé, az a tudat formálódásának egy következő lépcsője.
Az Intéző nem marad el soká, s lám, a lányka már készen várja. Ambroggio széles mosollyal, atyai büszkeséggel tárja ki karját az új ruhába öltözött gyerkőc előtt.*
- Ahogy mondtam, egy kis erdei hercegnő. *Megfogja a kislány jobbját, a magasba emeli és körbeforgatja Mirimát, mintha táncparketten lennének.*
- Akár egy zsenge pipacs az ébredező nyár homlokán.
*Ambroggio kitetet még a boltossal néhányat az egészen egyszerű kis kötényruhák közül, s hagyja Mirimát választani azokból is. Kér még két rend kapcát és két melegebb harisnyát is meg egy nagy kendőt. Becsomagoltatja a levetett rongyokat is, s csak amikor fizettek, s indulásra kerül a sor veszi magához a vesszőből font, letakart kosarat, amit érkeztekor a háta mögül ügyesen betolt mindjárt a pult takarásába. A tetején még fogantyú is van a madárkalitkákhoz hasonlóan. De ebből nem hallatszik csirip, hiába fülel a kislány.*
- Most már csak az van hátra, hogy lecsutakold magad. *Megvonja a vállát.* - Ami azt illeti, én is szívesen elmerülnék egy dézsa forró, illatos vízben.
- Jártál már a Pegazus Fürdőházában?
*Ó, igen, a gyermeki őszinteség. Olykor megmosolyogtat, olykor viszont megdöbbent és felzaklat, hiszen az igazság néha nem könyörületes, s a jámbor lelkek ezért tudatosan nem is bolygatják, csak kegyesen átlépnek fölötte. Így hát a gyermeki kegyetlenség talán nem olyan, mint a felnőttek világáé, hiszen hiányzik belőle a rosszakarat. Biztos ez? Van, hogy igen, van, hogy nem. Gyermeki gaztettek mögött sajátos világképük áll, melynek origóját még teljes mértékben ők maguk foglalják el. Hogy belegondolják magukat mások szeme, lénye mögé, az a tudat formálódásának egy következő lépcsője.
Az Intéző nem marad el soká, s lám, a lányka már készen várja. Ambroggio széles mosollyal, atyai büszkeséggel tárja ki karját az új ruhába öltözött gyerkőc előtt.*
- Ahogy mondtam, egy kis erdei hercegnő. *Megfogja a kislány jobbját, a magasba emeli és körbeforgatja Mirimát, mintha táncparketten lennének.*
- Akár egy zsenge pipacs az ébredező nyár homlokán.
*Ambroggio kitetet még a boltossal néhányat az egészen egyszerű kis kötényruhák közül, s hagyja Mirimát választani azokból is. Kér még két rend kapcát és két melegebb harisnyát is meg egy nagy kendőt. Becsomagoltatja a levetett rongyokat is, s csak amikor fizettek, s indulásra kerül a sor veszi magához a vesszőből font, letakart kosarat, amit érkeztekor a háta mögül ügyesen betolt mindjárt a pult takarásába. A tetején még fogantyú is van a madárkalitkákhoz hasonlóan. De ebből nem hallatszik csirip, hiába fülel a kislány.*
- Most már csak az van hátra, hogy lecsutakold magad. *Megvonja a vállát.* - Ami azt illeti, én is szívesen elmerülnék egy dézsa forró, illatos vízben.
- Jártál már a Pegazus Fürdőházában?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10036-10055