Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 98 (1941. - 1960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1960. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-03-14 20:06:18
Üzenet elküldve: 2024-03-14 20:06:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az indulatok béklyói//
*Szépen játszadoznak egymás idegeivel és mind a ketten megtalálják a másik azon pontjait, ami a legjobban tud fájni. Talán azért is indult meg benne az a védelmező ösztön, a kezdeti düh után, mert valami olyasmit látott a lányban, amit magában is szokott. Már nem dacol, nem mond semmi keserű megjegyzést a másik, nem is becsmérel, ami kizökkenti, mint minden, ami nem a megszokott és terv szerinti reakció.
Először nem is reagál, mert belemélyedt a saját gondolataiba, de aztán egyre csak mondogatja azt a lány, amit ő is mondana szíve szerint máskor, de nem szokta megtenni, mert akkor végtelenül gyengének tűnik és azt nem teheti, mert azonnal kiszagolják és az álcája szertefoszlik. Meglátni valakiben az igazi ént, felettébb különleges, de nem ilyen könnyen kell ezt adni.
Arra, hogy büntesse meg, szintén nem szól még semmit, ő bőszen veszi fel a ruhadarabokat, mert fázik, meg mert valahogy lepleznie kell azt, amit éppen érez. Szánalmat, de nem a másik irányába, hanem a sajátjába, hisz kihangosították neki a tulajdon érzelmeit.*
- Mi az, hogy nem fogadhatod el, már felvettem a tied. *És tényleg jóformán már fel is öltözött, csak a fűzőt nehézkes egyedül szorosra húzni, na nem mintha nem tudná megoldani, ha akarná.*
- Elég büntetés neked a saját gondolataid börtöne. *Ezt is jól ismeri, talán nagyobb nincs is annál, de nem fogja a másik helyett megoldania a problémáját. Összezavarta őt rendesen, utálja ezt az érzést. Jó abban, ha boldognak kell lenni, abban pedig a legjobb, ha őrjöngeni kell, de ebben nem. Eszébe jut az, amit Tian csinált vele. A legnagyobb tanítás volt az élettől az, hogy várta a büntetést, de nem kapta meg. Felszabadító volt. Most ezt akarja megmutatni a lánynak.*
- Ha most itt helyben felképellek, akkor megveregetheted a vállad, hogy mennyire igazad van. De nincs igazad.
*Igazgatja az új szerzeményét magán, már a bakancs után nyúl, hogy azt is felvegye, így teljes az új Nelira.*
- Leszek a barátod. Néha gyűlölni fogsz én meg téged, de ettől lesz szép. Úgysincs senkid.
*Még nem tudja, hogy hazudik-e avagy komolyan gondolja, de nagyon kíváncsi a reakcióra. Majd alakít az élet mindent.* - És vedd fel, hányszor mondjam még, hogy nő legyél, ne a kidobott utcagyerek? *Az előbbi ajánlata ugyan nem biztos, hogy a másiknak kifizetődő, mert bármikor felidegesítheti annyira, hogy kinyírja az új barát-jelöltet. De ez is egy olyan dolog, ami majd a jövő zenéje lesz.*
//Az indulatok béklyói//
*Szépen játszadoznak egymás idegeivel és mind a ketten megtalálják a másik azon pontjait, ami a legjobban tud fájni. Talán azért is indult meg benne az a védelmező ösztön, a kezdeti düh után, mert valami olyasmit látott a lányban, amit magában is szokott. Már nem dacol, nem mond semmi keserű megjegyzést a másik, nem is becsmérel, ami kizökkenti, mint minden, ami nem a megszokott és terv szerinti reakció.
Először nem is reagál, mert belemélyedt a saját gondolataiba, de aztán egyre csak mondogatja azt a lány, amit ő is mondana szíve szerint máskor, de nem szokta megtenni, mert akkor végtelenül gyengének tűnik és azt nem teheti, mert azonnal kiszagolják és az álcája szertefoszlik. Meglátni valakiben az igazi ént, felettébb különleges, de nem ilyen könnyen kell ezt adni.
Arra, hogy büntesse meg, szintén nem szól még semmit, ő bőszen veszi fel a ruhadarabokat, mert fázik, meg mert valahogy lepleznie kell azt, amit éppen érez. Szánalmat, de nem a másik irányába, hanem a sajátjába, hisz kihangosították neki a tulajdon érzelmeit.*
- Mi az, hogy nem fogadhatod el, már felvettem a tied. *És tényleg jóformán már fel is öltözött, csak a fűzőt nehézkes egyedül szorosra húzni, na nem mintha nem tudná megoldani, ha akarná.*
- Elég büntetés neked a saját gondolataid börtöne. *Ezt is jól ismeri, talán nagyobb nincs is annál, de nem fogja a másik helyett megoldania a problémáját. Összezavarta őt rendesen, utálja ezt az érzést. Jó abban, ha boldognak kell lenni, abban pedig a legjobb, ha őrjöngeni kell, de ebben nem. Eszébe jut az, amit Tian csinált vele. A legnagyobb tanítás volt az élettől az, hogy várta a büntetést, de nem kapta meg. Felszabadító volt. Most ezt akarja megmutatni a lánynak.*
- Ha most itt helyben felképellek, akkor megveregetheted a vállad, hogy mennyire igazad van. De nincs igazad.
*Igazgatja az új szerzeményét magán, már a bakancs után nyúl, hogy azt is felvegye, így teljes az új Nelira.*
- Leszek a barátod. Néha gyűlölni fogsz én meg téged, de ettől lesz szép. Úgysincs senkid.
*Még nem tudja, hogy hazudik-e avagy komolyan gondolja, de nagyon kíváncsi a reakcióra. Majd alakít az élet mindent.* - És vedd fel, hányszor mondjam még, hogy nő legyél, ne a kidobott utcagyerek? *Az előbbi ajánlata ugyan nem biztos, hogy a másiknak kifizetődő, mert bármikor felidegesítheti annyira, hogy kinyírja az új barát-jelöltet. De ez is egy olyan dolog, ami majd a jövő zenéje lesz.*
1959. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-03-14 19:40:20
Üzenet elküldve: 2024-03-14 19:40:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 683
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 683
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az indulatok béklyói//
*A karma felettébb gyorsan dolgozik, és Merlana lelkébe is éles késként hatolnak Nelira szavai. ~Gonosz vagy…~ Mennyiszer hallotta már ezt, és minél többször hallja, annál rosszabbul esik neki, mintha csak folyamatosan pakolnák a súlyokat a szívére. Nem, ő nem gonosz, egyáltalán nem. Csak nem volt, aki megtanítsa, hogy nem szabad másokat bántani, hogy nem vicces az, amikor direkt megijesztesz valakit, hogy sokszor csak azért jobb hallgatni, hogy ne bántsd meg a másikat, még akkor sem, ha igazad van. Merlaná-ban nincsenek ilyesfajta erények, ezért bántja őt mindenki, de nem ismeri fel, hogy a hiba talán nem is a dalaiban keresendő.
Azt viszont jó emberismerő lévén rögtön kiszúrja, hogy most már túl messzire ment, és a hatalmas szerencsével valahogy felépített szimpátiát sikerült egy pillanat alatt lerombolnia.*
- Tedd meg, ha meg akarod. Lehet, hogy megérdemelném.
*Rettentő fájdalmas a felismerés, hogy most szó sem volt dalokról, közönségről, sötét történetekről, mégis ugyanazt hallja, amit a hallgatóságától szokott. „Gonosz, semmirekellő, undorító átokfajzat.” Másoktól nem is hallhatott eddig nagyon ilyesmit, hisz nem szokott társalogni. Borzasztó érzés rájönni, hogy a hiba nem is a művészetében, hanem önmagában lehet. Talán Zeekx is csak azért mondta, hogy kedveli, mert belőle még az írmagja is hiányzik mindenféle negativitásnak, mert róla minden lepereg, és képtelenség megbántani.
Merlana lehajtja a fejét, tekintetéből eltűnik minden dac, virgoncság és gonosz játékosság. Nelira fegyver nélkül is egy könnyedén kivégezte őt.*
- Igazad van. Sajnálom, nem érdemelted meg, hogy bántsalak. Te tényleg megpróbáltál kedves lenni velem. Büntess meg nyugodtan!
*Mert ő komolyan gondolta minden szavát, azt is, hogy ha valaki rosszul viselkedik, akkor megérdemli a büntetését, és ezt most rá hatványozottan igaz. Az előbb még azért volt dühös, mert nem akarták elfogadni az általa nyújtott szeretetet, most pedig ő bánik kutya módon azzal, aki ha kicsit körülményesen is, de megpróbálja őt bizonyos értelemben szeretni, csak bármennyire is jól látja a dolgokat általában, ezt most nem vette észre.*
- Én nem tudom, nem biztos, hogy elfogadhatom tőled ezek után. *Áll ott fehérneműben, mezítláb, miközben Nelira ruháját szorongatja a kezeiben, simogatja az itt-ott kellemesen finom, és érezhetően jó minőségű anyagot, és figyeli, ahogy az ő fekete, legfeljebb a fűző miatt különleges gönceit magára aggatja a másik lány.
Ő nem öltözik, mert ha büntetést a rosszak kapnak, akkor ajándékot a jók. Ez a ruha egy ajándék, még ha kicsit el is szakadt, de az egészen biztos, hogy ő most nem volt jó az elmúlt fél- egy órácsákában egyáltalán.*
//Az indulatok béklyói//
*A karma felettébb gyorsan dolgozik, és Merlana lelkébe is éles késként hatolnak Nelira szavai. ~Gonosz vagy…~ Mennyiszer hallotta már ezt, és minél többször hallja, annál rosszabbul esik neki, mintha csak folyamatosan pakolnák a súlyokat a szívére. Nem, ő nem gonosz, egyáltalán nem. Csak nem volt, aki megtanítsa, hogy nem szabad másokat bántani, hogy nem vicces az, amikor direkt megijesztesz valakit, hogy sokszor csak azért jobb hallgatni, hogy ne bántsd meg a másikat, még akkor sem, ha igazad van. Merlaná-ban nincsenek ilyesfajta erények, ezért bántja őt mindenki, de nem ismeri fel, hogy a hiba talán nem is a dalaiban keresendő.
Azt viszont jó emberismerő lévén rögtön kiszúrja, hogy most már túl messzire ment, és a hatalmas szerencsével valahogy felépített szimpátiát sikerült egy pillanat alatt lerombolnia.*
- Tedd meg, ha meg akarod. Lehet, hogy megérdemelném.
*Rettentő fájdalmas a felismerés, hogy most szó sem volt dalokról, közönségről, sötét történetekről, mégis ugyanazt hallja, amit a hallgatóságától szokott. „Gonosz, semmirekellő, undorító átokfajzat.” Másoktól nem is hallhatott eddig nagyon ilyesmit, hisz nem szokott társalogni. Borzasztó érzés rájönni, hogy a hiba nem is a művészetében, hanem önmagában lehet. Talán Zeekx is csak azért mondta, hogy kedveli, mert belőle még az írmagja is hiányzik mindenféle negativitásnak, mert róla minden lepereg, és képtelenség megbántani.
Merlana lehajtja a fejét, tekintetéből eltűnik minden dac, virgoncság és gonosz játékosság. Nelira fegyver nélkül is egy könnyedén kivégezte őt.*
- Igazad van. Sajnálom, nem érdemelted meg, hogy bántsalak. Te tényleg megpróbáltál kedves lenni velem. Büntess meg nyugodtan!
*Mert ő komolyan gondolta minden szavát, azt is, hogy ha valaki rosszul viselkedik, akkor megérdemli a büntetését, és ezt most rá hatványozottan igaz. Az előbb még azért volt dühös, mert nem akarták elfogadni az általa nyújtott szeretetet, most pedig ő bánik kutya módon azzal, aki ha kicsit körülményesen is, de megpróbálja őt bizonyos értelemben szeretni, csak bármennyire is jól látja a dolgokat általában, ezt most nem vette észre.*
- Én nem tudom, nem biztos, hogy elfogadhatom tőled ezek után. *Áll ott fehérneműben, mezítláb, miközben Nelira ruháját szorongatja a kezeiben, simogatja az itt-ott kellemesen finom, és érezhetően jó minőségű anyagot, és figyeli, ahogy az ő fekete, legfeljebb a fűző miatt különleges gönceit magára aggatja a másik lány.
Ő nem öltözik, mert ha büntetést a rosszak kapnak, akkor ajándékot a jók. Ez a ruha egy ajándék, még ha kicsit el is szakadt, de az egészen biztos, hogy ő most nem volt jó az elmúlt fél- egy órácsákában egyáltalán.*
1958. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-03-14 18:40:32
Üzenet elküldve: 2024-03-14 18:40:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az indulatok béklyói//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem tervezi általában megkönnyíteni más életét, de ha sikerült, akkor talán mégsem olyan rossz ő, mint az sokan hiszik, vagy amit sokszor gondol magáról. Úgy tűnik nem vette le a lábáról Merlaná-t a kis vallomása, de azért rendesen meglepte. Ő élvezi, ha ilyen meglepetéseket okoz.*
- Gondolom nem élvezted, amit csinálsz. De azt élvezted amit velem tettél, ezért hát én is. Néha csak ennyi az egész. Vagy legyél jó színész, vagy legyél jó kurva.
*Amit viszont ezután mond neki, azzal azt a bizonyos gyújtózsinórt kezdi el égetni, amin ha végigfut a tűz, biztos lehet benne, hogy felrobban, de akkor cafatokban fog széthullani a lány minden egyes testrésze itt a piactéren, aztán falatozhatnak belőle a kóbor macskák. Megkérdőjelezni az ő szerelmét nem jó móka, és mivel nemrég tett tanúbizonyságot arról, hogy mikre képes az ellen is, akit annyira szeret, felsérti a letapasztott sebet, amiből kiserken a vér. *
- Gonosz vagy. Te tényleg az vagy. *Nem kommentálja tovább, mert most ez olyan rosszul esett neki, mintha tényleg belé szúrta volna azt a "fogpiszkálót", egyenesen a szívébe. Nagy szerencséje, hogy az öltözködési mizéria kissé eltereli erről a figyelmet, de arra nincs garancia, hogy pillanatokon belül ne térne vissza az érzés, mert ha benne valami elindul, az nagyon nehezen áll meg. Lassan, de biztosan dolgozik.*
- Kezdem sajnálni, hogy nem vágtam el a torkod.
*Tessék, ha rossz, akkor rossz. Megszokta, hogy szinte senki nem hiszi el neki, hogy nem azért csinálja, mert ő feltétlenül a főgonosz akar lenni, mindössze olyan lenyomatot hagytak benne a szülei, amire elég nehéz egészségesen reagálni.*
- Tudod én csak addig bántottalak, amíg nem nyugodtál le, te jobban élvezed ezt, mint én.
*Bújik ki végül a ruhájából, s áll ott egy szál fehérneműben, majd ő is lerúgja magáról a lapos talpú, ambár csinos fekete bőrcsizmát.*
- Örülj neki, hogy most már nem kell ebben a nadrágban úgy kinézned, mint egy lovászfiú. Tessék. *Nyújtja neki a ruhát, már szinte megbánva azt, hogy egyáltalán felhozta neki a csere ötletét. Mélységesen meg van bántva, mert egyszer akar kedves lenni és kirángatni valakit a verem mélyéről, az pedig cserébe így bánik vele. Ezeket szokta kinyírni álmukban. De ők nem fognak együtt aludni.
Ő is nyúl a másik ruháiért és csak akkor ereszti el a sajátját, ha amaz is odaadja. Most nem fog beszélni, mert forrong megbántottan belül. Belebújik a nadrágba, majd a fűzőt nézegeti, ismét segíteniük kell egymásnak.*
//Az indulatok béklyói//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem tervezi általában megkönnyíteni más életét, de ha sikerült, akkor talán mégsem olyan rossz ő, mint az sokan hiszik, vagy amit sokszor gondol magáról. Úgy tűnik nem vette le a lábáról Merlaná-t a kis vallomása, de azért rendesen meglepte. Ő élvezi, ha ilyen meglepetéseket okoz.*
- Gondolom nem élvezted, amit csinálsz. De azt élvezted amit velem tettél, ezért hát én is. Néha csak ennyi az egész. Vagy legyél jó színész, vagy legyél jó kurva.
*Amit viszont ezután mond neki, azzal azt a bizonyos gyújtózsinórt kezdi el égetni, amin ha végigfut a tűz, biztos lehet benne, hogy felrobban, de akkor cafatokban fog széthullani a lány minden egyes testrésze itt a piactéren, aztán falatozhatnak belőle a kóbor macskák. Megkérdőjelezni az ő szerelmét nem jó móka, és mivel nemrég tett tanúbizonyságot arról, hogy mikre képes az ellen is, akit annyira szeret, felsérti a letapasztott sebet, amiből kiserken a vér. *
- Gonosz vagy. Te tényleg az vagy. *Nem kommentálja tovább, mert most ez olyan rosszul esett neki, mintha tényleg belé szúrta volna azt a "fogpiszkálót", egyenesen a szívébe. Nagy szerencséje, hogy az öltözködési mizéria kissé eltereli erről a figyelmet, de arra nincs garancia, hogy pillanatokon belül ne térne vissza az érzés, mert ha benne valami elindul, az nagyon nehezen áll meg. Lassan, de biztosan dolgozik.*
- Kezdem sajnálni, hogy nem vágtam el a torkod.
*Tessék, ha rossz, akkor rossz. Megszokta, hogy szinte senki nem hiszi el neki, hogy nem azért csinálja, mert ő feltétlenül a főgonosz akar lenni, mindössze olyan lenyomatot hagytak benne a szülei, amire elég nehéz egészségesen reagálni.*
- Tudod én csak addig bántottalak, amíg nem nyugodtál le, te jobban élvezed ezt, mint én.
*Bújik ki végül a ruhájából, s áll ott egy szál fehérneműben, majd ő is lerúgja magáról a lapos talpú, ambár csinos fekete bőrcsizmát.*
- Örülj neki, hogy most már nem kell ebben a nadrágban úgy kinézned, mint egy lovászfiú. Tessék. *Nyújtja neki a ruhát, már szinte megbánva azt, hogy egyáltalán felhozta neki a csere ötletét. Mélységesen meg van bántva, mert egyszer akar kedves lenni és kirángatni valakit a verem mélyéről, az pedig cserébe így bánik vele. Ezeket szokta kinyírni álmukban. De ők nem fognak együtt aludni.
Ő is nyúl a másik ruháiért és csak akkor ereszti el a sajátját, ha amaz is odaadja. Most nem fog beszélni, mert forrong megbántottan belül. Belebújik a nadrágba, majd a fűzőt nézegeti, ismét segíteniük kell egymásnak.*
1957. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-03-14 18:14:36
Üzenet elküldve: 2024-03-14 18:14:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 683
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 683
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az indulatok béklyói//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hogy ő élvezte-e? Hát miért nem tette fel magának ezt a kérdést korábban? Még fogalma sincs, hogy hívják a szőkeséget, mert a nevüknél volt fontosabb dolog is, amit megbeszélhettek egymással, de lassan sikerül felnyitnia Merlana szemeit. A szeretet ismeretlen, újszerű érzése olyannyira elvakította szegényt, hogy elfelejtette, csak ő számít, senki más. Hisz így élte az életét egészen idáig, miért változna meg ez pont most, csak mert valaki kedves volt vele? Kihasználta a férfit a saját érdekében, ennyi történt. Igen, élvezte, és valóban, másra nincs is szükség.*
- Öhm, köszönöm… *Fűz hozzá csupán ennyit talán váratlanul, hogy utána jutalmul megpróbálja a frászt hozni a másikra. Mikor elkezdi érezni a félelmét, felcsillannak a szemei, és boldogan folytatja a művészi alakítást, de olyan vallomásra, ami ezután jön, arra egyáltalán nem számított.*
- Mi a franc… most ugratsz, ugye? Pedig a Sellőházból kidobtak, nem kellettem kurvának. *Felnevet kínosan, hogy utána további keresztkérdéseket tegyen fel a lánynak, most épp az állítólagos szerelmével kapcsolatban.*
- Vajon neked ő elég? *kérdezi gonoszan.* Ha egy olyan kis szajha, mint én, fel tudtalak izgatni, úgy, hogy nem is akartalak, akkor bőven vannak még benned kielégítetlen vágyak.
*Nem könnyíti meg Nelira dolgát egy magyarázattal, hagyja, hadd vívódjon esetlegesen ő ezeknek a kijelentéseknek az igazságtartalmával kapcsolatban.
A dicséret simogatja a lelkét, és pont emiatt, meg a korábbi lelkibeszédnek köszönhetően elkezdi elhinni magáról, hogy sokat ér. Vajon erre gondolt Zeekx is? Mindenki értékes úgy, ahogy van, csak meg kell hozzá találni a megfelelő környezetet.*
- Tökmindegy, miért vagy rossz, ha az vagy, akkor büntetést érdemelsz. *Mondja nyersen a mentegetőzést hallva. Ő ezzel tisztában van, sosem hisztizett, ha megbüntették, mert a legtöbbször jogosan kapta.*
- De szerintem te élvezed. *Mármint a büntetést. Rakoncátlan kis csitrinek tűnik ő, pont olyannak, aki direkt kiharcolja, hogy újra és újra megbüntethessék.
Közben mindketten megszabadulnak a ruhájuktól. Merlaná-nak még ki kell kecmeregnie a nadrágjából, de utána már ő is fehérneműben ácsorog, várva hogy gazdát cseréljen a két öltözék.*
- Amúgy igazán hordhatnál sötétebbet, meg mondjuk nadrágot, de nem panaszkodom. Remélem, hogy a cipőd legalább kényelmes lesz. *Mert számára egyértelmű, hogy ha már cserélnek, akkor mindent, kivéve a fehérneműt. Ki is lépett Merlana a bakancsaiból is, és nyújtja a kezét izgatottan a másik felé.*
- Na, kérem, Hercegnő! *Mivel a nevét továbbra sem tudja, muszáj beceneveket kitalálnia neki. A bemutatkozás túl egyszerű.*
//Az indulatok béklyói//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hogy ő élvezte-e? Hát miért nem tette fel magának ezt a kérdést korábban? Még fogalma sincs, hogy hívják a szőkeséget, mert a nevüknél volt fontosabb dolog is, amit megbeszélhettek egymással, de lassan sikerül felnyitnia Merlana szemeit. A szeretet ismeretlen, újszerű érzése olyannyira elvakította szegényt, hogy elfelejtette, csak ő számít, senki más. Hisz így élte az életét egészen idáig, miért változna meg ez pont most, csak mert valaki kedves volt vele? Kihasználta a férfit a saját érdekében, ennyi történt. Igen, élvezte, és valóban, másra nincs is szükség.*
- Öhm, köszönöm… *Fűz hozzá csupán ennyit talán váratlanul, hogy utána jutalmul megpróbálja a frászt hozni a másikra. Mikor elkezdi érezni a félelmét, felcsillannak a szemei, és boldogan folytatja a művészi alakítást, de olyan vallomásra, ami ezután jön, arra egyáltalán nem számított.*
- Mi a franc… most ugratsz, ugye? Pedig a Sellőházból kidobtak, nem kellettem kurvának. *Felnevet kínosan, hogy utána további keresztkérdéseket tegyen fel a lánynak, most épp az állítólagos szerelmével kapcsolatban.*
- Vajon neked ő elég? *kérdezi gonoszan.* Ha egy olyan kis szajha, mint én, fel tudtalak izgatni, úgy, hogy nem is akartalak, akkor bőven vannak még benned kielégítetlen vágyak.
*Nem könnyíti meg Nelira dolgát egy magyarázattal, hagyja, hadd vívódjon esetlegesen ő ezeknek a kijelentéseknek az igazságtartalmával kapcsolatban.
A dicséret simogatja a lelkét, és pont emiatt, meg a korábbi lelkibeszédnek köszönhetően elkezdi elhinni magáról, hogy sokat ér. Vajon erre gondolt Zeekx is? Mindenki értékes úgy, ahogy van, csak meg kell hozzá találni a megfelelő környezetet.*
- Tökmindegy, miért vagy rossz, ha az vagy, akkor büntetést érdemelsz. *Mondja nyersen a mentegetőzést hallva. Ő ezzel tisztában van, sosem hisztizett, ha megbüntették, mert a legtöbbször jogosan kapta.*
- De szerintem te élvezed. *Mármint a büntetést. Rakoncátlan kis csitrinek tűnik ő, pont olyannak, aki direkt kiharcolja, hogy újra és újra megbüntethessék.
Közben mindketten megszabadulnak a ruhájuktól. Merlaná-nak még ki kell kecmeregnie a nadrágjából, de utána már ő is fehérneműben ácsorog, várva hogy gazdát cseréljen a két öltözék.*
- Amúgy igazán hordhatnál sötétebbet, meg mondjuk nadrágot, de nem panaszkodom. Remélem, hogy a cipőd legalább kényelmes lesz. *Mert számára egyértelmű, hogy ha már cserélnek, akkor mindent, kivéve a fehérneműt. Ki is lépett Merlana a bakancsaiból is, és nyújtja a kezét izgatottan a másik felé.*
- Na, kérem, Hercegnő! *Mivel a nevét továbbra sem tudja, muszáj beceneveket kitalálnia neki. A bemutatkozás túl egyszerű.*
1956. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-03-14 17:12:56
Üzenet elküldve: 2024-03-14 17:12:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az indulatok béklyói//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nagyot sóhajt, már szinte mérgesen. Miért hiszi azt ez a buta kis fruska, hogy ez olyan nagy dolog. Csak rosszul nézi.*
- Hogy megérte-e? Kit érdekel, jó volt nem? Ha azon sírdogálsz, hogy valaki lefektetett és majd nem kellesz neki igazán, hát úgy is lesz. Elvetted, amit akartál. Nem ő tőled, hanem te tőle. Majd alkalmassá teszi magát érted, ha te is úgy gondolod, hogy megérdemled. Te nő vagy, nem pedig egy kis játékszer. *Sokat tanult már erről a saját bőrén.* - Ha pedig valaki ennek ellenére is átvert, nos... még mindig megölheted. *Talán ezen a ponton a kezdeti bölcs tanácsát semmissé is teszi, de Nelira így működik. Nem szeretne igazán bántani senkit, de mindig megteszi. Többnyire meg is érdemlik, kivéve az, aki bebizonyította neki, hogy ezzel együtt is lehet szeretni. Őt többé nem akarja bántani. Most nem engedi meg magának, hogy visszagondoljon eseményekre, mert az nem tenne jót a magabiztosságának. Sokszor sírt már azért, mert nem szerették.
Mindezek után megfordul, önként és dalolva adja át magát a lánynak, aki akár az életét is kiolthatná a meggondolatlansága miatt. Merlana közel hajol hozzá, s a nyakára leheli a kis gyilkos költeményét. A Neli-ben végbemenő változások megérnek egy misét. Az első másodpercben összerezzen, tisztán érezhetően, elönti a félelem. Eztán eszébe jut, hogy nem fogták le, így bármikor előránthatja a combjára erősített tőrt, amit játszi könnyedséggel szúrhatna a lány karcsú derekába. Ez megnyugtatja, így már át tudja adni magát a csiklandozó rímeknek. Nagy levegőt vesz, szaggatottan és hosszan, ágyéktájon pedig elönti valami forróság, amin meglepődne, ha nem tudná, hogy mégis mi történik vele. ~Hú, baszki!~ Végighallgat minden szót, majd nyel egyet és a kuncogás után, mikor már szabad, meg is fordul. *
- Igazából, egy kicsit felizgattál. *Pislog a lányra, beharapva ajkát, majd megrázza a fejét. Éppen vetkőztetik és sötét szavakat suttognak a nyakába, mégis mit várt a másik, majd nem indul be tőle?* - De már mondtam, nekem van szerelmem. Szóval fejed be, mert nem szeretném megcsalni őt. Ő a mindenem.
*Valószínű nem erre a válaszra számíthatott, de sosem az jut senkinek a szőkeségtől, amit várnak.
Kicsit rendeződik a légzése és a testi túlfűtöttsége is higgad, mikor a másik plátói kedvesére terelődik a szó.*
- Már mondtam szívem, nehéz, de először tudd, mit érsz. Aztán kérheted csak, hogy értékeljen más is. Például én tudnálak értékelni, de nem lehet. Ma megmutattad, hogy van benned kurázsi, huhh... *Még mindig nem tért magához igazán a sokkból. *
- De rossz vagyok, de csak azzal, aki megérdemli. És ne kezdd újra, te megérdemelted mert bunkó voltál.
*Várja, hogy megforduljon a másik, s most ő kezdi el szépen lefejteni róla a fűzőt, közben pedig mélyebb vizekre eveztek.*
- Bezárva lenni néha tényleg segítség, akkor nem tudsz hülye lenni. De ha szabad szeretnél lenni, okosabbnak kell lenned. Már nem egy kidobott utcagyerek vagy, hanem egy szép nő. Mindjárt ruhád is lesz hozzá. Okosan kell játszanod. Ha lopni támad kedved, először a szívét lopd el, utána maga adja neked minden aranyát. *Újabb életvezetési tanácsok Nelirá-tól.*
- Kész, akkor egyszerre vegyük le.
//Az indulatok béklyói//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nagyot sóhajt, már szinte mérgesen. Miért hiszi azt ez a buta kis fruska, hogy ez olyan nagy dolog. Csak rosszul nézi.*
- Hogy megérte-e? Kit érdekel, jó volt nem? Ha azon sírdogálsz, hogy valaki lefektetett és majd nem kellesz neki igazán, hát úgy is lesz. Elvetted, amit akartál. Nem ő tőled, hanem te tőle. Majd alkalmassá teszi magát érted, ha te is úgy gondolod, hogy megérdemled. Te nő vagy, nem pedig egy kis játékszer. *Sokat tanult már erről a saját bőrén.* - Ha pedig valaki ennek ellenére is átvert, nos... még mindig megölheted. *Talán ezen a ponton a kezdeti bölcs tanácsát semmissé is teszi, de Nelira így működik. Nem szeretne igazán bántani senkit, de mindig megteszi. Többnyire meg is érdemlik, kivéve az, aki bebizonyította neki, hogy ezzel együtt is lehet szeretni. Őt többé nem akarja bántani. Most nem engedi meg magának, hogy visszagondoljon eseményekre, mert az nem tenne jót a magabiztosságának. Sokszor sírt már azért, mert nem szerették.
Mindezek után megfordul, önként és dalolva adja át magát a lánynak, aki akár az életét is kiolthatná a meggondolatlansága miatt. Merlana közel hajol hozzá, s a nyakára leheli a kis gyilkos költeményét. A Neli-ben végbemenő változások megérnek egy misét. Az első másodpercben összerezzen, tisztán érezhetően, elönti a félelem. Eztán eszébe jut, hogy nem fogták le, így bármikor előránthatja a combjára erősített tőrt, amit játszi könnyedséggel szúrhatna a lány karcsú derekába. Ez megnyugtatja, így már át tudja adni magát a csiklandozó rímeknek. Nagy levegőt vesz, szaggatottan és hosszan, ágyéktájon pedig elönti valami forróság, amin meglepődne, ha nem tudná, hogy mégis mi történik vele. ~Hú, baszki!~ Végighallgat minden szót, majd nyel egyet és a kuncogás után, mikor már szabad, meg is fordul. *
- Igazából, egy kicsit felizgattál. *Pislog a lányra, beharapva ajkát, majd megrázza a fejét. Éppen vetkőztetik és sötét szavakat suttognak a nyakába, mégis mit várt a másik, majd nem indul be tőle?* - De már mondtam, nekem van szerelmem. Szóval fejed be, mert nem szeretném megcsalni őt. Ő a mindenem.
*Valószínű nem erre a válaszra számíthatott, de sosem az jut senkinek a szőkeségtől, amit várnak.
Kicsit rendeződik a légzése és a testi túlfűtöttsége is higgad, mikor a másik plátói kedvesére terelődik a szó.*
- Már mondtam szívem, nehéz, de először tudd, mit érsz. Aztán kérheted csak, hogy értékeljen más is. Például én tudnálak értékelni, de nem lehet. Ma megmutattad, hogy van benned kurázsi, huhh... *Még mindig nem tért magához igazán a sokkból. *
- De rossz vagyok, de csak azzal, aki megérdemli. És ne kezdd újra, te megérdemelted mert bunkó voltál.
*Várja, hogy megforduljon a másik, s most ő kezdi el szépen lefejteni róla a fűzőt, közben pedig mélyebb vizekre eveztek.*
- Bezárva lenni néha tényleg segítség, akkor nem tudsz hülye lenni. De ha szabad szeretnél lenni, okosabbnak kell lenned. Már nem egy kidobott utcagyerek vagy, hanem egy szép nő. Mindjárt ruhád is lesz hozzá. Okosan kell játszanod. Ha lopni támad kedved, először a szívét lopd el, utána maga adja neked minden aranyát. *Újabb életvezetési tanácsok Nelirá-tól.*
- Kész, akkor egyszerre vegyük le.
1955. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-03-14 13:32:05
Üzenet elküldve: 2024-03-14 13:32:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 683
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 683
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az indulatok béklyói//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Jobb lesz, ha meg sem akarja érteni a lány indítékait, mert lehetetlen, inkább ő is játszik egy kicsit. Soha nem volt rajta még igazi hercegnő ruha, most legalább lesz alkalma kipróbálni, már ha nem csak a bolondját járatja vele a másik. Úgy látszik, hogy nem, mert amaz tényleg hátat fordít neki, hogy Merlana kiszabadíthassa őt a ruhájából.*
- Kapott is, de nem tudom, hogy megérte-e. *Utal arra, hogy valóban lefeküdt a férfivel, ráadásul ingyen, ha a szobára költött néhány aranyat nem számoljuk.
Közben kicsit eltűnődik, ahogy elkezdi kioldani a lány hátán fűzője zsinórjait. Úgy dönt, hogy most rajta a sor, hogy egy kicsit megijessze. Félretolja a szőke hajzuhatagot, mintha csak a zsinórokhoz akarna jobban hozzáférni, de utána egész közel hajol a füléhez hátulról.*
- Bátor vagy te is. Mi történne, ha most hirtelen a torkodon éreznéd annak a „fogpiszkálónak” a hideg érintését? *Elvigyorodik magában, majd lágyan, nem suttogva, de halk, érzéki hangszínnel kezd mesélni.*
- Mikor kiserken az a gyönyörű, vörös véred, akkor majd végre megérted, miért jó barát a félelmed. Az erőd elhagy, az a bájos mosoly az arcodra fagy. Ahogy a földre rogysz, még utoljára átgondolod az életed, és rájössz, hogy neked most véged. Azok a csodás, szőke fürtök szétterülnek a talajon, de ó, nem, én mindezt nem akarom. Inkább arra kérlek, vigyázz magadra, aranyom!
*Mikor a költemény végére ér, függetlenül a királylány reakciójától ő már boldogan kuncog, élvezi mikor ilyen és ehhez hasonló versikéket költhet, amitől majd valaki remélhetőleg frászt kap. Nem tehet róla, egyszerűen imádja őket.
Nem bántja őt végül egyáltalán, csak teljesen kioldja és kilazítja a fűzőjét, utána el is húzódik tőle, hogy az abszurd játék után az egyéb témákat se hagyja szó nélkül.*
- Ma ismertem meg, de ő az első, aki bármi jelét mutatta az iránt, hogy tényleg érdeklem őt. *Ő maga is tudja, hogy hülyeség az egész, mégsem tudja elengedni a dolgot. Olyan ez számára, mint az első szerelem emléke, még ha szerelemnek a közelében sem jártak.*
- Miért, nem vagy rossz? Én is félek tőled. *Vallja be, mert félni egyáltalán nem rossz, sokszor megmentheti az életedet. Azon azért határozottan meglepődik, hogy szerencsétlent elmondása alapján bezárva tartották a saját szülei. Így már kezdi megérteni, hogy miért lehet egy kicsit tényleg hibbant a drágaság.*
- Pénz nélkül is lehet, de engem mégsem szerettek. Amúgy, ha ez megnyugtat, én is voltam már börtönben. Lopásért, csalásért, hazugságért is, mikor lebuktam. *Aztán ott is tudnak ám csúnyán bánni az ember lányával. Tudna is mit mesélni róla, de egyelőre nem teszi.*
- Na, te kész vagy. *Nézi örömmel, ahogy szinte leesik a ruha a lányról. Aztán ő ugyanúgy hátat fordít, hogy most az ő fűzője követezzen. Ahogy eddig sem, most sem tart attól, hogy mi lesz, ha a következő pillanatban már egy tőrt fog érezni a hátában. Amiatt ráér majd akkor aggódni, ha megtörténik.*
//Az indulatok béklyói//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Jobb lesz, ha meg sem akarja érteni a lány indítékait, mert lehetetlen, inkább ő is játszik egy kicsit. Soha nem volt rajta még igazi hercegnő ruha, most legalább lesz alkalma kipróbálni, már ha nem csak a bolondját járatja vele a másik. Úgy látszik, hogy nem, mert amaz tényleg hátat fordít neki, hogy Merlana kiszabadíthassa őt a ruhájából.*
- Kapott is, de nem tudom, hogy megérte-e. *Utal arra, hogy valóban lefeküdt a férfivel, ráadásul ingyen, ha a szobára költött néhány aranyat nem számoljuk.
Közben kicsit eltűnődik, ahogy elkezdi kioldani a lány hátán fűzője zsinórjait. Úgy dönt, hogy most rajta a sor, hogy egy kicsit megijessze. Félretolja a szőke hajzuhatagot, mintha csak a zsinórokhoz akarna jobban hozzáférni, de utána egész közel hajol a füléhez hátulról.*
- Bátor vagy te is. Mi történne, ha most hirtelen a torkodon éreznéd annak a „fogpiszkálónak” a hideg érintését? *Elvigyorodik magában, majd lágyan, nem suttogva, de halk, érzéki hangszínnel kezd mesélni.*
- Mikor kiserken az a gyönyörű, vörös véred, akkor majd végre megérted, miért jó barát a félelmed. Az erőd elhagy, az a bájos mosoly az arcodra fagy. Ahogy a földre rogysz, még utoljára átgondolod az életed, és rájössz, hogy neked most véged. Azok a csodás, szőke fürtök szétterülnek a talajon, de ó, nem, én mindezt nem akarom. Inkább arra kérlek, vigyázz magadra, aranyom!
*Mikor a költemény végére ér, függetlenül a királylány reakciójától ő már boldogan kuncog, élvezi mikor ilyen és ehhez hasonló versikéket költhet, amitől majd valaki remélhetőleg frászt kap. Nem tehet róla, egyszerűen imádja őket.
Nem bántja őt végül egyáltalán, csak teljesen kioldja és kilazítja a fűzőjét, utána el is húzódik tőle, hogy az abszurd játék után az egyéb témákat se hagyja szó nélkül.*
- Ma ismertem meg, de ő az első, aki bármi jelét mutatta az iránt, hogy tényleg érdeklem őt. *Ő maga is tudja, hogy hülyeség az egész, mégsem tudja elengedni a dolgot. Olyan ez számára, mint az első szerelem emléke, még ha szerelemnek a közelében sem jártak.*
- Miért, nem vagy rossz? Én is félek tőled. *Vallja be, mert félni egyáltalán nem rossz, sokszor megmentheti az életedet. Azon azért határozottan meglepődik, hogy szerencsétlent elmondása alapján bezárva tartották a saját szülei. Így már kezdi megérteni, hogy miért lehet egy kicsit tényleg hibbant a drágaság.*
- Pénz nélkül is lehet, de engem mégsem szerettek. Amúgy, ha ez megnyugtat, én is voltam már börtönben. Lopásért, csalásért, hazugságért is, mikor lebuktam. *Aztán ott is tudnak ám csúnyán bánni az ember lányával. Tudna is mit mesélni róla, de egyelőre nem teszi.*
- Na, te kész vagy. *Nézi örömmel, ahogy szinte leesik a ruha a lányról. Aztán ő ugyanúgy hátat fordít, hogy most az ő fűzője követezzen. Ahogy eddig sem, most sem tart attól, hogy mi lesz, ha a következő pillanatban már egy tőrt fog érezni a hátában. Amiatt ráér majd akkor aggódni, ha megtörténik.*
1954. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-03-14 12:01:47
Üzenet elküldve: 2024-03-14 12:01:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az indulatok béklyói//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A ruhacsere lehetősége most nagyobb energiával tölti fel, mint az, hogy miket szerzett be az útja során. Néha vannak abszurd gondolatai és mi sem lenne szebb, mint tudni azt, hogy az aki ma elindult a szállásáról nem az aki hazamegy. A változás sokszor nagyon jó, főleg, ha az szórakoztat. A kedvenc ruháját ajánlotta fel éppen, de más emberként fog tetszelegni, ami tényleg igazi jókedvet kölcsönöz neki. Persze a nyílt terepen nem szokás az ilyesmi, de őt tényleg egyáltalán nem érdekli.
Nem kezd bele azonnal a vetkőzésbe, csak végigtekint magán. Fűzős előkelő ruhája lelki szemei előtt már a lányon van és ő fog miatta olyan csodásan festeni. Látja előre, hogy a szépen leomló világos anyag helyenként rátapad annak alakjára, s a szoknya pedig csak sejteti, hogy mi lehet alatta. Tökéletes program. Magát is látja a szűk nadrágban és az jut eszébe, hogy milyen vicces is lesz, amikor szerelme először látja ilyenben. Talán még játszhatnák azt is, hogy ő más. Erre a gondolatra viszont saját maga hasonmására lesz féltékeny, így azonnal elveti. Vagy nem, még nem tudja. *
- Ó, tehát kurvát akar, csak ingyen? *Fordít hátat a másiknak, jelezve, hogy oldja ki a fűzőjét. Ő tényleg itt és most le fog vetkőzni. * - Nemes lélekre vall, de ki vagyok én, hogy ítélkezzek? *Folytatja, s ha besegít neki a lány ő is mutatja neki utána, hogy forduljon meg, ő is kiszabadítaná a fűző rejtekéből Merlaná-t, mert nem fog egyedül pőrén álldogálni, hiszen még vicces kedvében elfut a levetett darabbal. Azt már nem, nagyon hideg lenne fehérneműben az út a Kalmárig. Ma még ott alszik. Bár talán akkor végre kapna egy ingyen szobát. * - Nem mindenki bonyolult, de őket könnyebb vezetni. Tiant nem lehet. *Sóhajt fel, mintha már ezeréves barátok lenének és neki tudnia kéne ki is az, akit emleget. * - Mióta ismered? *Fontos kérdés, senki nem tudja magát nélkülözhetetlenné tenni rövid idő alatt, ahhoz már nagyon tapasztaltnak kell lenni. Vagy talán csodának kell történnie. A lány is kérdez, amire a szemeit forgatja, sokkal jobb téma a szerelem, vagy a testi kapcsolatok. Persze válaszolni azért fog. *
- Az időm nagy részét sötét szobákban és pincékben töltöttem, hogy elgondolkoztassanak azon, miért is vagyok…rossz. *Látni az arcán a hercegnős sértődöttséget, és dühöt, ahogy jönnek elő az emlékek, de nem is kívánja takarni.* - Féltek tőlem. De igazából én féltem tőlük. *Nagy levegőt vesz és teszi fel védekezően a kezét, ami azt eredményezi, hogyha segített a másik a kioldásban, akkor szinte lehullik könyökhajlatáig róla a fűzős rész, szabaddá téve ezzel idomait. Máris nem tűnik olyan komolynak a téma, amiről hadovál. * - Ennyi a történet érdekessége. Eldobnak, eltüntetnek, szörnyetegek. A tieid is. Pénz nélkül is lehet ám szeretni.
//Az indulatok béklyói//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A ruhacsere lehetősége most nagyobb energiával tölti fel, mint az, hogy miket szerzett be az útja során. Néha vannak abszurd gondolatai és mi sem lenne szebb, mint tudni azt, hogy az aki ma elindult a szállásáról nem az aki hazamegy. A változás sokszor nagyon jó, főleg, ha az szórakoztat. A kedvenc ruháját ajánlotta fel éppen, de más emberként fog tetszelegni, ami tényleg igazi jókedvet kölcsönöz neki. Persze a nyílt terepen nem szokás az ilyesmi, de őt tényleg egyáltalán nem érdekli.
Nem kezd bele azonnal a vetkőzésbe, csak végigtekint magán. Fűzős előkelő ruhája lelki szemei előtt már a lányon van és ő fog miatta olyan csodásan festeni. Látja előre, hogy a szépen leomló világos anyag helyenként rátapad annak alakjára, s a szoknya pedig csak sejteti, hogy mi lehet alatta. Tökéletes program. Magát is látja a szűk nadrágban és az jut eszébe, hogy milyen vicces is lesz, amikor szerelme először látja ilyenben. Talán még játszhatnák azt is, hogy ő más. Erre a gondolatra viszont saját maga hasonmására lesz féltékeny, így azonnal elveti. Vagy nem, még nem tudja. *
- Ó, tehát kurvát akar, csak ingyen? *Fordít hátat a másiknak, jelezve, hogy oldja ki a fűzőjét. Ő tényleg itt és most le fog vetkőzni. * - Nemes lélekre vall, de ki vagyok én, hogy ítélkezzek? *Folytatja, s ha besegít neki a lány ő is mutatja neki utána, hogy forduljon meg, ő is kiszabadítaná a fűző rejtekéből Merlaná-t, mert nem fog egyedül pőrén álldogálni, hiszen még vicces kedvében elfut a levetett darabbal. Azt már nem, nagyon hideg lenne fehérneműben az út a Kalmárig. Ma még ott alszik. Bár talán akkor végre kapna egy ingyen szobát. * - Nem mindenki bonyolult, de őket könnyebb vezetni. Tiant nem lehet. *Sóhajt fel, mintha már ezeréves barátok lenének és neki tudnia kéne ki is az, akit emleget. * - Mióta ismered? *Fontos kérdés, senki nem tudja magát nélkülözhetetlenné tenni rövid idő alatt, ahhoz már nagyon tapasztaltnak kell lenni. Vagy talán csodának kell történnie. A lány is kérdez, amire a szemeit forgatja, sokkal jobb téma a szerelem, vagy a testi kapcsolatok. Persze válaszolni azért fog. *
- Az időm nagy részét sötét szobákban és pincékben töltöttem, hogy elgondolkoztassanak azon, miért is vagyok…rossz. *Látni az arcán a hercegnős sértődöttséget, és dühöt, ahogy jönnek elő az emlékek, de nem is kívánja takarni.* - Féltek tőlem. De igazából én féltem tőlük. *Nagy levegőt vesz és teszi fel védekezően a kezét, ami azt eredményezi, hogyha segített a másik a kioldásban, akkor szinte lehullik könyökhajlatáig róla a fűzős rész, szabaddá téve ezzel idomait. Máris nem tűnik olyan komolynak a téma, amiről hadovál. * - Ennyi a történet érdekessége. Eldobnak, eltüntetnek, szörnyetegek. A tieid is. Pénz nélkül is lehet ám szeretni.
1953. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-03-13 23:14:36
Üzenet elküldve: 2024-03-13 23:14:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 683
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 683
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az indulatok béklyói//
*Szórakozottan felnevet, ahogy meghallja a csere ötletét. Már el sem tudja dönteni, hogy a lány most szórakozik vele, és csak azért mondja ezt, hogy az orra alá dörgölhesse, hogy ő mindenhogy egy két lábon járó gyönyörűség -szerinte-, vagy komolyan gondolja. Bár az előbbire több esély van, ha tényleg nem teljesen őrült a kis fruska, de Merlana ugyan nem lesz semmilyen játék elrontója.*
- Persze, hogy csinos lennél benne. Mindkettő fűzős, csak nadrágban még mozogni is tudnál rendesen.
*Még akkor is, ha Merlana szűk bőrnadrágot visel. Abban nem lehet orra esni, ha valamibe beleakad, mint a hosszú szoknyában, és nem is lehet kiszakítani belőle véletlenül egy darabot, ha valaki el óhajt menni mellette. Ennek ellenére Merlana kíváncsi, mit reagál a szőkeség, ha tényleg igényt tart a kedvenc ruhájára.*
- Jól van, benne vagyok, cseréljünk. A méretünk még egyezhet is.
*Ő sem szégyenlős, ezt már bebizonyította Zeekx mellett is.
Aztán, ha már ennyire érdekli a másikat az ő sorsa, akkor mond is magáról néhány mondatot, de úgy látszik, hogy a telhetetlen hercegnő ennyivel nem elégszik meg.*
- Nem kell. *Vágja rá rögtön, hogy ő nem várja el senkitől, hogy áldozatot hozzanak érte.* Ő mondta, hogy akar engem, de úgy nem, ha az felelősséggel jár. Én kellek neki, a felelősség nem, de azt sem hajlandó kimondani, hogy akkor mégse legyek mellette.
*Na most ennek így a teljes történet ismerete nélkül nem biztos, hogy sok értelme van, de szó már nem érheti a ház elejét, ő készségesen válaszol. Szerelem… nem, arról szó sincs, Merlana talán azt sem tudja, hogy az mi fán terem.
Nem jut levegőhöz, társasága még tovább faggatózik.*
- Mit mondjak róla? Imádja az életét, képes napestig prédikálni a boldogságról, a szeretetről, a barátságról és a jóról, de ha ezek közül valamelyikért cserébe felelősséget kell vállalni, vagy áldozatot hozni érte, az már nem megy neki. Ennyit tudok mondani róla, mert az egész lénye nem bonyolultabb ennél. *Vállat is ránt, szerinte tényleg nincs ebben több, csak bosszantó, hogy így van. Főleg, ha az első emberről van szó életében, aki azt mondta neki, hogy szereti.
Viszont a lány egyik mondata az ő érdeklődését is felkeltette, így rajta a sor, hogy kérdezősködjön.*
- Mit is mondtál a szülőkről? Arra jók, hogy tönkretegyék a gyereküket? No lám, mesélj csak részletesebben! *Elmosolyodik magában. Valamiért most nagyon szereti azt játszani, hogy a másik saját szavait használja fel ellene.*
//Az indulatok béklyói//
*Szórakozottan felnevet, ahogy meghallja a csere ötletét. Már el sem tudja dönteni, hogy a lány most szórakozik vele, és csak azért mondja ezt, hogy az orra alá dörgölhesse, hogy ő mindenhogy egy két lábon járó gyönyörűség -szerinte-, vagy komolyan gondolja. Bár az előbbire több esély van, ha tényleg nem teljesen őrült a kis fruska, de Merlana ugyan nem lesz semmilyen játék elrontója.*
- Persze, hogy csinos lennél benne. Mindkettő fűzős, csak nadrágban még mozogni is tudnál rendesen.
*Még akkor is, ha Merlana szűk bőrnadrágot visel. Abban nem lehet orra esni, ha valamibe beleakad, mint a hosszú szoknyában, és nem is lehet kiszakítani belőle véletlenül egy darabot, ha valaki el óhajt menni mellette. Ennek ellenére Merlana kíváncsi, mit reagál a szőkeség, ha tényleg igényt tart a kedvenc ruhájára.*
- Jól van, benne vagyok, cseréljünk. A méretünk még egyezhet is.
*Ő sem szégyenlős, ezt már bebizonyította Zeekx mellett is.
Aztán, ha már ennyire érdekli a másikat az ő sorsa, akkor mond is magáról néhány mondatot, de úgy látszik, hogy a telhetetlen hercegnő ennyivel nem elégszik meg.*
- Nem kell. *Vágja rá rögtön, hogy ő nem várja el senkitől, hogy áldozatot hozzanak érte.* Ő mondta, hogy akar engem, de úgy nem, ha az felelősséggel jár. Én kellek neki, a felelősség nem, de azt sem hajlandó kimondani, hogy akkor mégse legyek mellette.
*Na most ennek így a teljes történet ismerete nélkül nem biztos, hogy sok értelme van, de szó már nem érheti a ház elejét, ő készségesen válaszol. Szerelem… nem, arról szó sincs, Merlana talán azt sem tudja, hogy az mi fán terem.
Nem jut levegőhöz, társasága még tovább faggatózik.*
- Mit mondjak róla? Imádja az életét, képes napestig prédikálni a boldogságról, a szeretetről, a barátságról és a jóról, de ha ezek közül valamelyikért cserébe felelősséget kell vállalni, vagy áldozatot hozni érte, az már nem megy neki. Ennyit tudok mondani róla, mert az egész lénye nem bonyolultabb ennél. *Vállat is ránt, szerinte tényleg nincs ebben több, csak bosszantó, hogy így van. Főleg, ha az első emberről van szó életében, aki azt mondta neki, hogy szereti.
Viszont a lány egyik mondata az ő érdeklődését is felkeltette, így rajta a sor, hogy kérdezősködjön.*
- Mit is mondtál a szülőkről? Arra jók, hogy tönkretegyék a gyereküket? No lám, mesélj csak részletesebben! *Elmosolyodik magában. Valamiért most nagyon szereti azt játszani, hogy a másik saját szavait használja fel ellene.*
1952. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-03-13 17:47:45
Üzenet elküldve: 2024-03-13 17:47:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az indulatok béklyói//
*A csalódottság is olyan érzés, ami sok butaságra tudja késztetni az embert. Az is a teljes reményvesztettségbe hajszol, aztán pedig mindent csak tönkretesz maga körül mindenki, mert annyira sajnálja magát, hogy ez megengedhető. Pedig nem az. De vitatkozni nem tudna, minden napja ilyen gondolatokkal tarkított, viszont most olyan jól volt, hogy nem volt szüksége más érzelmi hullámvasútjára. Már mindegy.*
- Nos, igen. Képes.
*A "bolond" és a "nem normális" jelzők után érzi, hogy tikkel a szeme, nagy szerencse, hogy ez nem látványos, mert éppen elég bosszantó az is, hogy ő tudja. De nem fog belemenni a saját játszmájába az egyszer biztos. Pontosan annyit reagál, amennyit gondol erről az egésztől. Már hogy is ne lenne képes ezért hisztirohamot kapni? Mit nem ért azon, hogy "kedvenc"? Ő nem tudja, milyen amikor nincs. Azt tudja, milyen amikor nem jut hozzá, mert éppen egy sötét veremben sínylődik, de mindig tudta, hogyha kikönyörgi magát, akkor várják a szép holmijai. Hamar az arcába vágják, hogy a hal ettől bűzlik, és most már bizton tudja, hogy a lány is képes lenne kiakadni ugyan ezen, ha lenne neki. De nincs, így azon akad ki. Lényegében úgy tűnik mindkettejüknek teljesen mindegy, csak tengerként háboroghassanak.*
- Cseréljünk. *Néz a másikra, ő itt a helyszínen levenné az áhított ruhát, nem szégyellős, bár kicsit hideg van.* - Ha attól megnyugszol. Én abban is csinos lennék amiben vagy, mondjuk így sem vagy rossz. *Bókol, maga sem tudja miért. Miért ne?
Végül csak megered a fruska nyelve, pontosan ezt akarta. Csiklandozzák a szavai, hiszen olyan jó tudni, hogy másnak is rossz. Mögötte is egy szörnyű hat van, de azóta mégis minden jobbá és szebbé vált. Csak most kicsit tönkretette a gázoló.*
- Miért kéne áldozatot hoznia bárkinek is érted? Tettél róla, hogy megérd azt az áldozatot? *Még mindig oldalra billentett fejjel nézi, teljes érdeklődéssel. Egyáltalán nem bántásnak szánta kérdéseit, de nem szereti, ha valaki csak úgy akar valamit, de nem tett meg érte semmit. Persze az egész történetet nem ismeri. Szülőkről szívesen diskurálna, de itt most nem azzal lesz a legnagyobb probléma, hogy kidobták a lányt, hanem sejtelmei szerint a kedvenc témája következik: fájó szerelem. * - Mesélj részletesebben. Mármint arról aki nem hoz áldozatot érted. A szülők nem érdekelnek, csak arra jók, hogy tönkretegyék a szülöttjüket.
A hozzászólás írója (Nelira Dykai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.13 17:51:19
//Az indulatok béklyói//
*A csalódottság is olyan érzés, ami sok butaságra tudja késztetni az embert. Az is a teljes reményvesztettségbe hajszol, aztán pedig mindent csak tönkretesz maga körül mindenki, mert annyira sajnálja magát, hogy ez megengedhető. Pedig nem az. De vitatkozni nem tudna, minden napja ilyen gondolatokkal tarkított, viszont most olyan jól volt, hogy nem volt szüksége más érzelmi hullámvasútjára. Már mindegy.*
- Nos, igen. Képes.
*A "bolond" és a "nem normális" jelzők után érzi, hogy tikkel a szeme, nagy szerencse, hogy ez nem látványos, mert éppen elég bosszantó az is, hogy ő tudja. De nem fog belemenni a saját játszmájába az egyszer biztos. Pontosan annyit reagál, amennyit gondol erről az egésztől. Már hogy is ne lenne képes ezért hisztirohamot kapni? Mit nem ért azon, hogy "kedvenc"? Ő nem tudja, milyen amikor nincs. Azt tudja, milyen amikor nem jut hozzá, mert éppen egy sötét veremben sínylődik, de mindig tudta, hogyha kikönyörgi magát, akkor várják a szép holmijai. Hamar az arcába vágják, hogy a hal ettől bűzlik, és most már bizton tudja, hogy a lány is képes lenne kiakadni ugyan ezen, ha lenne neki. De nincs, így azon akad ki. Lényegében úgy tűnik mindkettejüknek teljesen mindegy, csak tengerként háboroghassanak.*
- Cseréljünk. *Néz a másikra, ő itt a helyszínen levenné az áhított ruhát, nem szégyellős, bár kicsit hideg van.* - Ha attól megnyugszol. Én abban is csinos lennék amiben vagy, mondjuk így sem vagy rossz. *Bókol, maga sem tudja miért. Miért ne?
Végül csak megered a fruska nyelve, pontosan ezt akarta. Csiklandozzák a szavai, hiszen olyan jó tudni, hogy másnak is rossz. Mögötte is egy szörnyű hat van, de azóta mégis minden jobbá és szebbé vált. Csak most kicsit tönkretette a gázoló.*
- Miért kéne áldozatot hoznia bárkinek is érted? Tettél róla, hogy megérd azt az áldozatot? *Még mindig oldalra billentett fejjel nézi, teljes érdeklődéssel. Egyáltalán nem bántásnak szánta kérdéseit, de nem szereti, ha valaki csak úgy akar valamit, de nem tett meg érte semmit. Persze az egész történetet nem ismeri. Szülőkről szívesen diskurálna, de itt most nem azzal lesz a legnagyobb probléma, hogy kidobták a lányt, hanem sejtelmei szerint a kedvenc témája következik: fájó szerelem. * - Mesélj részletesebben. Mármint arról aki nem hoz áldozatot érted. A szülők nem érdekelnek, csak arra jók, hogy tönkretegyék a szülöttjüket.
A hozzászólás írója (Nelira Dykai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.13 17:51:19
1951. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-03-13 17:14:02
Üzenet elküldve: 2024-03-13 17:14:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 683
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 683
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az indulatok béklyói//
*Őrült egy helyzet ez az egész. Micsoda egy város ez… Hát még megsértődve vonulni, és dühösen faképnél hagyni sem lehet valakit anélkül, hogy ne történne valami nem várt bonyodalom.*
- Nem szomorú, inkább csalódott. *Azt semmiképp sem fogadná el, hogy ő szomorú lenne. Szerinte olyat ő már rég nem tud, de csalódni viszont igen. Pont nemrég fedezte fel az érzést, hogy képes rá.
A lány magyarázata után sem gondolja saját magát butának, meg azt sem érti, hogy miért olyan nagyon fontos az a hülye ruha. El tudja képzelni, hogy hercegnőcskének akad még száz másik a szekrényében. Neki most csak ez az egy van, szoknya meg talán még soha az életében nem is volt rajta.*
- Senki sem csap ekkora hisztit, csak mert elszakadt a hülye ruhája, aki mégis, az buta, mert bolondnak nézik, mint én. Képes voltál beszólni valakinek az éjszaka közepén csak a szoknyád miatt, és csodálkozol, hogy valaki nem normálisnak néz?
*Használja fel Merlana a lány saját szavait ellene. Nem nagyon akaródzik visszavenni az arcából, mert most már mindenképp azt akarja, hogy az övé legyen az utolsó szó.*
- Amúgy meg én is kedves vagyok, ha nem idegesítenek feleslegesen. Inkább örülhetnél annak, hogy lehet a ruháid közül kedvenced, és nem egy ronda zsákot kell magadra húznod, mert csak arra futja…
*Próbálna valami olyasmit magyarázni, hogy a szegényeknek még ennyi sem jut. Ő sem szegény már, legfeljebb lelkileg, de pénzt azt már bármikor tud szerezni. Még, ha nem is a mindig a legtisztességesebb módon sikerül, de magának köszönheti, éppen ezért tudja megbecsülni mindenét, amije van. Ő valószínűleg még úgy szakadtan is örülne a szőkeség ruhájának, akinek láthatóan nem tetszik, hogy Merlana ennyire gyakran hangoztatja, hogy bizony szerinte nincs ki a négy kereke.
Valami ígéretfélének tűnik, hogy nem fogja bántani, csak akkor, ha folytatja a gúnyolódást, így végül tényleg abbahagyja, a cicaharc neki sem hiányzik. Aztán arra kéri, hogy meséljen. ~Ne már, most komolyan?~ Ez továbbra is marhaság, de ám, legyen.*
- Mit akarsz hallani? A szüleim kidobtak, mert nem volt pénzük eltartani engem. Egyedül voltam egész életemben, nem kellettem soha senkinek, csak magamra számíthattam. Most nemrég azt hittem, hogy talán valaki mégis kedvel engem, de annyira mégsem, hogy bármiféle áldozatot hozzon értem. Ennyi a nagy történet. Most boldog vagy?
*Nyersen és röviden foglalja össze az életét, azt is csak azért, hogy ez a zöldszemű ördögfióka örüljön.*
//Az indulatok béklyói//
*Őrült egy helyzet ez az egész. Micsoda egy város ez… Hát még megsértődve vonulni, és dühösen faképnél hagyni sem lehet valakit anélkül, hogy ne történne valami nem várt bonyodalom.*
- Nem szomorú, inkább csalódott. *Azt semmiképp sem fogadná el, hogy ő szomorú lenne. Szerinte olyat ő már rég nem tud, de csalódni viszont igen. Pont nemrég fedezte fel az érzést, hogy képes rá.
A lány magyarázata után sem gondolja saját magát butának, meg azt sem érti, hogy miért olyan nagyon fontos az a hülye ruha. El tudja képzelni, hogy hercegnőcskének akad még száz másik a szekrényében. Neki most csak ez az egy van, szoknya meg talán még soha az életében nem is volt rajta.*
- Senki sem csap ekkora hisztit, csak mert elszakadt a hülye ruhája, aki mégis, az buta, mert bolondnak nézik, mint én. Képes voltál beszólni valakinek az éjszaka közepén csak a szoknyád miatt, és csodálkozol, hogy valaki nem normálisnak néz?
*Használja fel Merlana a lány saját szavait ellene. Nem nagyon akaródzik visszavenni az arcából, mert most már mindenképp azt akarja, hogy az övé legyen az utolsó szó.*
- Amúgy meg én is kedves vagyok, ha nem idegesítenek feleslegesen. Inkább örülhetnél annak, hogy lehet a ruháid közül kedvenced, és nem egy ronda zsákot kell magadra húznod, mert csak arra futja…
*Próbálna valami olyasmit magyarázni, hogy a szegényeknek még ennyi sem jut. Ő sem szegény már, legfeljebb lelkileg, de pénzt azt már bármikor tud szerezni. Még, ha nem is a mindig a legtisztességesebb módon sikerül, de magának köszönheti, éppen ezért tudja megbecsülni mindenét, amije van. Ő valószínűleg még úgy szakadtan is örülne a szőkeség ruhájának, akinek láthatóan nem tetszik, hogy Merlana ennyire gyakran hangoztatja, hogy bizony szerinte nincs ki a négy kereke.
Valami ígéretfélének tűnik, hogy nem fogja bántani, csak akkor, ha folytatja a gúnyolódást, így végül tényleg abbahagyja, a cicaharc neki sem hiányzik. Aztán arra kéri, hogy meséljen. ~Ne már, most komolyan?~ Ez továbbra is marhaság, de ám, legyen.*
- Mit akarsz hallani? A szüleim kidobtak, mert nem volt pénzük eltartani engem. Egyedül voltam egész életemben, nem kellettem soha senkinek, csak magamra számíthattam. Most nemrég azt hittem, hogy talán valaki mégis kedvel engem, de annyira mégsem, hogy bármiféle áldozatot hozzon értem. Ennyi a nagy történet. Most boldog vagy?
*Nyersen és röviden foglalja össze az életét, azt is csak azért, hogy ez a zöldszemű ördögfióka örüljön.*
1950. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-03-13 14:46:43
Üzenet elküldve: 2024-03-13 14:46:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az indulatok béklyói//
*Belegondolva Nelira is félhetne a sötétben egyedül mászkálni, de közömbös az ilyesmire. Valahogy a szerencse mindig az ő oldalán áll, na meg őt nem így szokták bántani. Az utcán nem tart senkitől, a négy fal között sokkal nagyobb szörnyűségek tudnak vele történni.
Sétál ezen a szép éjjelen, boldogságban úszva, aztán valaki szó szerint átgázolt rajta és ezt zokon vette. A harag ugyan párologna, de mindig marad egy-két nyers megjegyzése a lánynak, aki valószínű tényleg nem tudja, hogy mik a határok. Már csak sötéten mosolyog azon, hogy Merlana még mindig azt hiszi ezzel a viselkedéssel nyerhet valamit. Aztán a mosoly ráfagy, mert valójában nyert is. Hogy ez sajnálat, szánakozás, vagy tényleg valami ösztön, azt maga sem tudja, de nem fog a lelki síkokon kutakodni, egyszerűen csak cselekszik, ahogy jól esik neki. És most valamiért megesett az furcsán dobogó szíve azon, aki egyébként elszakította a kedvenc ruháját. *
- Senki nem viselkedik így csak az, aki szomorú, vagy el van keseredve. És aki nem tudja eltitkolni, hogy szomorú, főleg veszélyes helyeken, az buta. Mert kiszúrják, mint én.
*Nem kell hozzá tekervényes elme, ő ilyen egyszerűen gondolkodik, de sokszor nagyon helyesen. *
- Ó, én kedves vagyok. Te átgázoltál rajtam, elszaggattad a kedvenc ruhámat és csodálkozol, hogy valaki mérges lett rád? *Megvonja a vállát, de már nem érdekli túlságosan az eset. Elmúlt. *
- Nem foglak bántani. *Hunyorít és néz végig tetőtől talpig a másikon, majd hallgatja őt. Teljesen igaza volt. El van keseredve és ezért ilyen hülye, hogy nem fél következményektől. Ez aztán ismerős neki, azzal a különbséggel, hogy ő tényleg nem tud gondolkodni, amikor elborul az elméje, ettől függetlenül Merlana még tudhatna. *
- Ha azt tanította volna, már rég nem lennél sehol. Na, gyerünk. *Néz rá sandán, de tekintete már egészen rendeződött, ismét van benne valami végtelenül angyali, de a smaragd íriszek egy pillanatra elhomályosodnak. Ha valamivel bántani lehet, az pontosan az, amit mondogat a másik: hogy nem normális. * -Ha még egyszer utalsz arra, hogy nem vagyok normális, hidd el, tényleg nem leszek. De most még eltekintek tőle. Rég elfutottál volna, ha nem akarnál beszélni. Mesélj. *Talán tényleg nem egy idilli környezet ez a megnyílásra, ezért annyival még hozzásegíti, hogy kedvesen mond még egy mondatot. * - Sokkal jobb lesz utána.
A hozzászólás írója (Nelira Dykai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.13 14:47:41
//Az indulatok béklyói//
*Belegondolva Nelira is félhetne a sötétben egyedül mászkálni, de közömbös az ilyesmire. Valahogy a szerencse mindig az ő oldalán áll, na meg őt nem így szokták bántani. Az utcán nem tart senkitől, a négy fal között sokkal nagyobb szörnyűségek tudnak vele történni.
Sétál ezen a szép éjjelen, boldogságban úszva, aztán valaki szó szerint átgázolt rajta és ezt zokon vette. A harag ugyan párologna, de mindig marad egy-két nyers megjegyzése a lánynak, aki valószínű tényleg nem tudja, hogy mik a határok. Már csak sötéten mosolyog azon, hogy Merlana még mindig azt hiszi ezzel a viselkedéssel nyerhet valamit. Aztán a mosoly ráfagy, mert valójában nyert is. Hogy ez sajnálat, szánakozás, vagy tényleg valami ösztön, azt maga sem tudja, de nem fog a lelki síkokon kutakodni, egyszerűen csak cselekszik, ahogy jól esik neki. És most valamiért megesett az furcsán dobogó szíve azon, aki egyébként elszakította a kedvenc ruháját. *
- Senki nem viselkedik így csak az, aki szomorú, vagy el van keseredve. És aki nem tudja eltitkolni, hogy szomorú, főleg veszélyes helyeken, az buta. Mert kiszúrják, mint én.
*Nem kell hozzá tekervényes elme, ő ilyen egyszerűen gondolkodik, de sokszor nagyon helyesen. *
- Ó, én kedves vagyok. Te átgázoltál rajtam, elszaggattad a kedvenc ruhámat és csodálkozol, hogy valaki mérges lett rád? *Megvonja a vállát, de már nem érdekli túlságosan az eset. Elmúlt. *
- Nem foglak bántani. *Hunyorít és néz végig tetőtől talpig a másikon, majd hallgatja őt. Teljesen igaza volt. El van keseredve és ezért ilyen hülye, hogy nem fél következményektől. Ez aztán ismerős neki, azzal a különbséggel, hogy ő tényleg nem tud gondolkodni, amikor elborul az elméje, ettől függetlenül Merlana még tudhatna. *
- Ha azt tanította volna, már rég nem lennél sehol. Na, gyerünk. *Néz rá sandán, de tekintete már egészen rendeződött, ismét van benne valami végtelenül angyali, de a smaragd íriszek egy pillanatra elhomályosodnak. Ha valamivel bántani lehet, az pontosan az, amit mondogat a másik: hogy nem normális. * -Ha még egyszer utalsz arra, hogy nem vagyok normális, hidd el, tényleg nem leszek. De most még eltekintek tőle. Rég elfutottál volna, ha nem akarnál beszélni. Mesélj. *Talán tényleg nem egy idilli környezet ez a megnyílásra, ezért annyival még hozzásegíti, hogy kedvesen mond még egy mondatot. * - Sokkal jobb lesz utána.
A hozzászólás írója (Nelira Dykai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.13 14:47:41
1949. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-03-13 08:37:48
Üzenet elküldve: 2024-03-13 08:37:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 683
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 683
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az indulatok béklyói//
*Ó, már hogy ne tudná, hogy miféle csúnya dolgok szoktak történni éjszaka. Nem csak a nőkkel, hanem bárkivel, aki rosszkor, rossz helyen találja magát. Sa'Tereth dalnokának ezt nem kell bemutatni, akinek pont az a dolga, hogy elijesszen másokat attól, hogy sötétben az utcán kóboroljanak.
Nem a tudatlanság az oka annak, hogy egyáltalán nem fél, hanem a reménytelenség. Ugyan, mi történne, ha ez a heves természetű, szőke csitri elvágná a torkát? Semmi. Neki nincs semmije, nincs, akinek hiányozzon igazán, és ahogy az előbb is mondta, nincs mit vesztenie. Márpedig azok a legveszélyesebbek, akik pont azért nem félnek, mert rosszabb már nem lehet, úgyhogy jobb, ha a saját gondolatainak a másik is szót fogad. Ugyanannyira lehet veszélyben az éjszakában, mint ő.*
- Az is lehet, hogy a végzeted. *Szánja jól hangzó, de üres fenyegetésnek válaszként a fogpiszkálónak gúnyolt tőrével kapcsolatban.
Már épp felkészülne rá, hogy a helyzet szorultabbá, és talán véresebbé is válik, mikor a királylány ismét szól, és azok a szavak jobban összezavarják és megijesztik a Merlaná-t, mint bármi.*
- Hogy mi van? *Kérdez vissza értetlenkedve. Nem, egyáltalán nem buta ő, de valóban szomorú. Viszont honnan látja ezt ilyen jól a lány? Mélyen a smaragdzöld szemeket bámulja, míg a következő, szintén gúnyos kérdésére is választ nem kap. Nos, egyáltalán nem olyat, amilyenre számított.*
- Ehh? Most vagy annyira hibbant vagy, mint amilyennek látszol, vagy csak szórakozol velem. Épp te akartál rám támadni az előbb, és egyáltalán nem tűnsz kedvesnek.
*Az előbb még szinte azzal fenyegette, hogy meg fogja ölni, aztán megkérdezi tőle, hogy mi bántja az ő pici lelkét? ~Ez egyszerűen bolond, vagy csak jobban bánik a szavakkal, mint én.~ Méregeti gyanakodva a másikat.*
- Elkísérsz a kíváncsi szemek elől, hogy ott szúrj hátba, ahol senki sem látja, mi? *Nem rejti véka alá a véleményét, hogy kicsit sem bízik meg a nőben. A feltett kérdésre is csak ködösen válaszol.*
- Maga az élet tanította meg, hogy nem kell rá vigyáznom, mert úgysem ér semmit. *Még ki is neveti saját magát, amiért egyáltalán válaszolt. A fejét csóválja hitetlenkedve az abszurd szituáció miatt.*
- Te tényleg nem vagy normális… *ismétli magát.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.13 08:39:09
//Az indulatok béklyói//
*Ó, már hogy ne tudná, hogy miféle csúnya dolgok szoktak történni éjszaka. Nem csak a nőkkel, hanem bárkivel, aki rosszkor, rossz helyen találja magát. Sa'Tereth dalnokának ezt nem kell bemutatni, akinek pont az a dolga, hogy elijesszen másokat attól, hogy sötétben az utcán kóboroljanak.
Nem a tudatlanság az oka annak, hogy egyáltalán nem fél, hanem a reménytelenség. Ugyan, mi történne, ha ez a heves természetű, szőke csitri elvágná a torkát? Semmi. Neki nincs semmije, nincs, akinek hiányozzon igazán, és ahogy az előbb is mondta, nincs mit vesztenie. Márpedig azok a legveszélyesebbek, akik pont azért nem félnek, mert rosszabb már nem lehet, úgyhogy jobb, ha a saját gondolatainak a másik is szót fogad. Ugyanannyira lehet veszélyben az éjszakában, mint ő.*
- Az is lehet, hogy a végzeted. *Szánja jól hangzó, de üres fenyegetésnek válaszként a fogpiszkálónak gúnyolt tőrével kapcsolatban.
Már épp felkészülne rá, hogy a helyzet szorultabbá, és talán véresebbé is válik, mikor a királylány ismét szól, és azok a szavak jobban összezavarják és megijesztik a Merlaná-t, mint bármi.*
- Hogy mi van? *Kérdez vissza értetlenkedve. Nem, egyáltalán nem buta ő, de valóban szomorú. Viszont honnan látja ezt ilyen jól a lány? Mélyen a smaragdzöld szemeket bámulja, míg a következő, szintén gúnyos kérdésére is választ nem kap. Nos, egyáltalán nem olyat, amilyenre számított.*
- Ehh? Most vagy annyira hibbant vagy, mint amilyennek látszol, vagy csak szórakozol velem. Épp te akartál rám támadni az előbb, és egyáltalán nem tűnsz kedvesnek.
*Az előbb még szinte azzal fenyegette, hogy meg fogja ölni, aztán megkérdezi tőle, hogy mi bántja az ő pici lelkét? ~Ez egyszerűen bolond, vagy csak jobban bánik a szavakkal, mint én.~ Méregeti gyanakodva a másikat.*
- Elkísérsz a kíváncsi szemek elől, hogy ott szúrj hátba, ahol senki sem látja, mi? *Nem rejti véka alá a véleményét, hogy kicsit sem bízik meg a nőben. A feltett kérdésre is csak ködösen válaszol.*
- Maga az élet tanította meg, hogy nem kell rá vigyáznom, mert úgysem ér semmit. *Még ki is neveti saját magát, amiért egyáltalán válaszolt. A fejét csóválja hitetlenkedve az abszurd szituáció miatt.*
- Te tényleg nem vagy normális… *ismétli magát.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.13 08:39:09
1948. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-03-12 22:09:27
Üzenet elküldve: 2024-03-12 22:09:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az indulatok béklyói//
*Bár nem rettent meg annyira a lány, mint azt várta, de azért visszavett abból a szép arcból, ami elég nagy ahhoz képest, hogy fogalma sincs mi minden történhet éjszaka itt egy védtelen nőcskével. Az sokkal feltűnőbb, hogy tényleg el lehet keseredve, de ehhez még nincs hozzáfűznivalója, egyszerűen csak élvezi, hogy pezseg körülötte az élet. Más talán nagyobb örömöt lelne ilyenkor egy tivornyázásban, Neli-nek ez jutott. Meg akarja erősíteni magában a tényt, hogy vele nem lehet packázni. Nem sodorhatja csak úgy el senki. Ettől függetlenül sokan megtették már, mély sebeket hagyva lelkében, de miért is ne lehetne annyira gonosz, mint amilyenek vele voltak? De sajnos mivel van lelke, ez nem olyan könnyű, ennek okán pedig most egy egészen kicsit még meg is bánta, hogy ilyen előadást tartott a másiknak. Színház, amiben megmutatja, miért is nem szabad így viselkedni.*
- Mi az, fogpiszkáló? *Legyint a tőrre egyet, bár azért nem lenne ilyen kis vicces, ha nekirontana vele a lány. Előadni elő tudja magát, félelem sincs sok benne, de azért elraktározza, hogy nem olyan ijedős kis hölgy ez. És ráadásul szomorú, ami szörnyű párosítás. Ha az elkeseredettség mesélni tudna, akkor Nelira előkelő helyen lenne a rémmesék szereplői között.*
- Szomorú vagy és buta. *Teszi meg megállapítását, még egy kicsit bántva a másik önérzetét, aztán gondolkodóba esik. Valami hülye ösztön az, ami most eluralkodott rajta és már szíve szerint megvédené a lányt a magafajtáktól.*
- Olyan hercegnő, aki elkísér, hogy ne támadjanak meg, ha még egyszer kedved támadna valakit fellökni. Nem mindenki olyan kedves, mint én. Mesélj, ki bántott meg úgy, hogy nem félted a tulajdon életed sem miatta? *Nem tűnik teljesen komplettnek ez a hirtelen változás, de teljesen komolyan gondolja, hogy elkíséri, ahová tart. Na meg szereti a történeteket, amik bebizonyítják, hogy másoknak milyen rossz. Mert néha neki is az, igaz éppen madarat lehetne vele fogatni két dühroham között.*
//Az indulatok béklyói//
*Bár nem rettent meg annyira a lány, mint azt várta, de azért visszavett abból a szép arcból, ami elég nagy ahhoz képest, hogy fogalma sincs mi minden történhet éjszaka itt egy védtelen nőcskével. Az sokkal feltűnőbb, hogy tényleg el lehet keseredve, de ehhez még nincs hozzáfűznivalója, egyszerűen csak élvezi, hogy pezseg körülötte az élet. Más talán nagyobb örömöt lelne ilyenkor egy tivornyázásban, Neli-nek ez jutott. Meg akarja erősíteni magában a tényt, hogy vele nem lehet packázni. Nem sodorhatja csak úgy el senki. Ettől függetlenül sokan megtették már, mély sebeket hagyva lelkében, de miért is ne lehetne annyira gonosz, mint amilyenek vele voltak? De sajnos mivel van lelke, ez nem olyan könnyű, ennek okán pedig most egy egészen kicsit még meg is bánta, hogy ilyen előadást tartott a másiknak. Színház, amiben megmutatja, miért is nem szabad így viselkedni.*
- Mi az, fogpiszkáló? *Legyint a tőrre egyet, bár azért nem lenne ilyen kis vicces, ha nekirontana vele a lány. Előadni elő tudja magát, félelem sincs sok benne, de azért elraktározza, hogy nem olyan ijedős kis hölgy ez. És ráadásul szomorú, ami szörnyű párosítás. Ha az elkeseredettség mesélni tudna, akkor Nelira előkelő helyen lenne a rémmesék szereplői között.*
- Szomorú vagy és buta. *Teszi meg megállapítását, még egy kicsit bántva a másik önérzetét, aztán gondolkodóba esik. Valami hülye ösztön az, ami most eluralkodott rajta és már szíve szerint megvédené a lányt a magafajtáktól.*
- Olyan hercegnő, aki elkísér, hogy ne támadjanak meg, ha még egyszer kedved támadna valakit fellökni. Nem mindenki olyan kedves, mint én. Mesélj, ki bántott meg úgy, hogy nem félted a tulajdon életed sem miatta? *Nem tűnik teljesen komplettnek ez a hirtelen változás, de teljesen komolyan gondolja, hogy elkíséri, ahová tart. Na meg szereti a történeteket, amik bebizonyítják, hogy másoknak milyen rossz. Mert néha neki is az, igaz éppen madarat lehetne vele fogatni két dühroham között.*
1947. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-03-12 21:42:38
Üzenet elküldve: 2024-03-12 21:42:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 683
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 683
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az indulatok béklyói//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az a hirtelen jött kihívó mosoly hamar le is hervad Merlana szájáról a szőkeség következő mondata hallatán. Egyszerűen azért, mert fájdalmasan igaza van. Neki tényleg nem jutott semmi más, mint az az apró öröm, amit az okozott, hogy kekeckedhet a másikkal. Szomorú, de így van, viszont félelmetes, hogy ez a kis szajha mennyire eltalálta, hol kell támadni, ami most még jobban bosszantja Merlanát.*
- Inkább örülj annak, hogy neked van még valamid, amit tönkre tudtam tenni. Az én helyemben biztosan nem ülnél ennyire magas lovon.
*Sokkal rosszabb az, amikor minden olyan rossz, hogy már nincs, amit el lehetne rontani, csak olykor-olykor akad egy-egy pozitív pillanat. Azok viszont tényleg darabjaira tudnak hullani nem is egy perc, de akár egyetlen másodperc alatt is.
Biztosan nem vallaná be, és meg is tartja a határozottságát, de a fenyegetés miatt megijed. Ki ne ijedne meg, ha éjszaka a város közepén azzal fenyegetik meg, hogy le akarják vágni a kezeit? Biztos, ami biztos, Merlana is a saját tőréért nyúl, ami nem feltétlenül való igazi fegyvernek, de legalább a fruska láthatja, hogy neki is van, csak a miheztartás végett. Abban sem bízik igazán, hogy szavai ellenére nem fog tényleg rátámadni.*
- Miért érdekel? *Lepődik meg a hozzá intézett kérdésen.* ~Most meg mi a fenét kíváncsiskodik?~ Csak ma reggel érkeztem, de mondd csak, te miféle hercegnő vagy, hogy tartani kéne tőled?
*Kérdez vissza. Szerinte attól, hogy valaki pengékkel hadonászik, meg elképzeli magáról, hogy micsoda királylány, még nem lesz veszélyes. Azt meg végképp nem tudja elképzelni, hogy ez a lány valami helyi bandavezér lenne, és mindenki rettegve ejtené ki a nevét.
Mindenesetre hátrébb lép közben néhány lépést, és már a menekülőutakat keresi maga körül, hogy ha rosszabbra fordulna a helyzet, akkor minél könnyebben olajra tudjon lépni.
Hogy miért nem teszi most rögtön? Az a fránya kíváncsiság! Muris a lány, meg az, ahogy sikerült felhúznia, és ő is szeretne még játszani egy kicsikét.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.12 21:43:45
//Az indulatok béklyói//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az a hirtelen jött kihívó mosoly hamar le is hervad Merlana szájáról a szőkeség következő mondata hallatán. Egyszerűen azért, mert fájdalmasan igaza van. Neki tényleg nem jutott semmi más, mint az az apró öröm, amit az okozott, hogy kekeckedhet a másikkal. Szomorú, de így van, viszont félelmetes, hogy ez a kis szajha mennyire eltalálta, hol kell támadni, ami most még jobban bosszantja Merlanát.*
- Inkább örülj annak, hogy neked van még valamid, amit tönkre tudtam tenni. Az én helyemben biztosan nem ülnél ennyire magas lovon.
*Sokkal rosszabb az, amikor minden olyan rossz, hogy már nincs, amit el lehetne rontani, csak olykor-olykor akad egy-egy pozitív pillanat. Azok viszont tényleg darabjaira tudnak hullani nem is egy perc, de akár egyetlen másodperc alatt is.
Biztosan nem vallaná be, és meg is tartja a határozottságát, de a fenyegetés miatt megijed. Ki ne ijedne meg, ha éjszaka a város közepén azzal fenyegetik meg, hogy le akarják vágni a kezeit? Biztos, ami biztos, Merlana is a saját tőréért nyúl, ami nem feltétlenül való igazi fegyvernek, de legalább a fruska láthatja, hogy neki is van, csak a miheztartás végett. Abban sem bízik igazán, hogy szavai ellenére nem fog tényleg rátámadni.*
- Miért érdekel? *Lepődik meg a hozzá intézett kérdésen.* ~Most meg mi a fenét kíváncsiskodik?~ Csak ma reggel érkeztem, de mondd csak, te miféle hercegnő vagy, hogy tartani kéne tőled?
*Kérdez vissza. Szerinte attól, hogy valaki pengékkel hadonászik, meg elképzeli magáról, hogy micsoda királylány, még nem lesz veszélyes. Azt meg végképp nem tudja elképzelni, hogy ez a lány valami helyi bandavezér lenne, és mindenki rettegve ejtené ki a nevét.
Mindenesetre hátrébb lép közben néhány lépést, és már a menekülőutakat keresi maga körül, hogy ha rosszabbra fordulna a helyzet, akkor minél könnyebben olajra tudjon lépni.
Hogy miért nem teszi most rögtön? Az a fránya kíváncsiság! Muris a lány, meg az, ahogy sikerült felhúznia, és ő is szeretne még játszani egy kicsikét.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.12 21:43:45
1946. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-03-12 21:19:52
Üzenet elküldve: 2024-03-12 21:19:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az indulatok béklyói//
*A nem túl eszes lány úgy tűnik lecövekel, majd még néhány keresetlen szót is intéz Neli-hez, amire ő maga is megtorpan. Na nem azért, mert megijedt, hanem mert nem szokott hozzá, hogy nem ijednek meg a határozott fellépésétől. Igaz ez semmiség ahhoz képest, amit legnagyobb indulatában meg tud tenni, de már-már elismerően nézi végig a szemben álló fruskát. Kellően merész.*
- Ó, hogy neked ennyi jutott. A becsmérlés, ugye? Mennyire, mennyire nagyon édes vagy.
*Kacag fel, mintha visszatért volna a fene nagy jókedve. Sok mindennel meg lehet bántani, nagyon is könnyen, de az, hogy valaki a külsejére tesz megjegyzést, az nevetséges. Az, ahogy ő fest az tökéletes. Na nem mások számára feltétlenül, de ha saját magára gondol, szebb lányt nem ismer. Önbizalma rengeteg van ezen a téren, talán egy személy van a világon, aki le tudná rombolni, de az éppen tegnap jegyezte meg neki, hogy "gyönyörű", így hát ez sem fog megtörténni.*
- Fogalmad sincs, mennyi minden mehet tönkre egy perc alatt ugye? *Méregeti még mindig a lányt, ha valaki ilyen ideges, azzal biztos történt valami súlyos dolog. Lehet, hogy nem egy perc alatt, de valaki biztos tett arról, hogy ilyen idegesítően vadorzó legyen.*
- Egyetlen perc elég lenne arra, hogy a te csini ruhádat levágjam rólad, a kezeddel együtt. De túl jó napom volt... amíg bele nem tapostál.
*Ismét nagy levegőt vesz, a dühe elpárolgott, ez nála bármikor előfordulhat, az érzelmek mindig játszadoznak vele.* - Szóval... nem fogom megtenni. *Azért felhúzza szoknyáját a combjáig, egyrészt, hogy lássa milyen formás lába van, másrészt, hogy a tőrön megcsillanhasson a szeme, hogy nem csak úgy a levegőbe beszél.*
- Új vagy itt, hogy ennyire merész vagy? Senki nem olyan bolond, hogy csak úgy átgázoljon rajtam.
*Figyelmen kívül hagyja a tényt, hogy a másik menne tovább, ő ha csacsogni akar, akkor fog is. A dráma nagyon jó így estére, de eszébe jut, hogy nemrég hasonlóan próbált feltűnést kelteni egy ork figyelméért, lehet neki is csak erre van szüksége. Na nem tervez vele barátságot kötni, de egy kis móka nem árthat. Már csak ha kicsit megijedne tőle valaki is elégedett lenne. Pedig cseppet sem ilyen a természete, de most túlteng benne az energia. Ez a lány meg eleget tett azért, hogy kicsit helyretegye.*
//Az indulatok béklyói//
*A nem túl eszes lány úgy tűnik lecövekel, majd még néhány keresetlen szót is intéz Neli-hez, amire ő maga is megtorpan. Na nem azért, mert megijedt, hanem mert nem szokott hozzá, hogy nem ijednek meg a határozott fellépésétől. Igaz ez semmiség ahhoz képest, amit legnagyobb indulatában meg tud tenni, de már-már elismerően nézi végig a szemben álló fruskát. Kellően merész.*
- Ó, hogy neked ennyi jutott. A becsmérlés, ugye? Mennyire, mennyire nagyon édes vagy.
*Kacag fel, mintha visszatért volna a fene nagy jókedve. Sok mindennel meg lehet bántani, nagyon is könnyen, de az, hogy valaki a külsejére tesz megjegyzést, az nevetséges. Az, ahogy ő fest az tökéletes. Na nem mások számára feltétlenül, de ha saját magára gondol, szebb lányt nem ismer. Önbizalma rengeteg van ezen a téren, talán egy személy van a világon, aki le tudná rombolni, de az éppen tegnap jegyezte meg neki, hogy "gyönyörű", így hát ez sem fog megtörténni.*
- Fogalmad sincs, mennyi minden mehet tönkre egy perc alatt ugye? *Méregeti még mindig a lányt, ha valaki ilyen ideges, azzal biztos történt valami súlyos dolog. Lehet, hogy nem egy perc alatt, de valaki biztos tett arról, hogy ilyen idegesítően vadorzó legyen.*
- Egyetlen perc elég lenne arra, hogy a te csini ruhádat levágjam rólad, a kezeddel együtt. De túl jó napom volt... amíg bele nem tapostál.
*Ismét nagy levegőt vesz, a dühe elpárolgott, ez nála bármikor előfordulhat, az érzelmek mindig játszadoznak vele.* - Szóval... nem fogom megtenni. *Azért felhúzza szoknyáját a combjáig, egyrészt, hogy lássa milyen formás lába van, másrészt, hogy a tőrön megcsillanhasson a szeme, hogy nem csak úgy a levegőbe beszél.*
- Új vagy itt, hogy ennyire merész vagy? Senki nem olyan bolond, hogy csak úgy átgázoljon rajtam.
*Figyelmen kívül hagyja a tényt, hogy a másik menne tovább, ő ha csacsogni akar, akkor fog is. A dráma nagyon jó így estére, de eszébe jut, hogy nemrég hasonlóan próbált feltűnést kelteni egy ork figyelméért, lehet neki is csak erre van szüksége. Na nem tervez vele barátságot kötni, de egy kis móka nem árthat. Már csak ha kicsit megijedne tőle valaki is elégedett lenne. Pedig cseppet sem ilyen a természete, de most túlteng benne az energia. Ez a lány meg eleget tett azért, hogy kicsit helyretegye.*
1945. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-03-12 20:52:25
Üzenet elküldve: 2024-03-12 20:52:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 683
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 683
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az indulatok béklyói//
*Esze ágában sincs általában tönkretenni senki boldogságát. Már majdnem bele is verték a fejébe, hogy olyat nem is lehet, mert mindenki boldog és tökéletes. Nem, nem az. Merlana sem az, éppen ezért sikerül most is a meggondolatlanság és az indulatok hevében valószínűleg rosszul döntenie.
Az útjában álló teremtésről kiderül, hogy nem szellem, ugyanis kedvesnek épp nem mondható női hangon szól utána, amire Merlana rögtön lecövekel. A hang alapján nem gondolja veszélyesnek a hölgyeményt, így ahelyett, hogy elhúzna a vérbe, visszafordul felé és látványosan végigméri a lányt, már amennyit látni lehet belőle a sötétben.*
- Nagyon csinos. *Mármint a ruha. Annak szól a megjegyzés, miközben lassan egy huncut mosoly húzódik Merlana szájára.*
- Viszont te tényleg szörnyen festesz, de nem hiszem, hogy ehhez szükséged volt az én segítségemre.
*Billenti oldalra a fejét a csúnya beszólás után. Talán, ha nem egy a ruhájára kényes hercegnőcske, hanem mondjuk egy megtermett férfi vagy ne adja isten egy ronda ork állna vele szemben, akkor nem lenne ilyen bátor, de így továbbra is nagy a szája.*
- Amúgy meg nem csináltam semmit a napoddal, meg amúgy is már lassan vége. Kétlem, hogy tönkre tudtam volna tenni az egészet egy perc alatt. Na, akarsz még valamit vagy mehetek végre?
*Kérdezi türelmetlenül, mert az ő átkozott napja is tönkre van ám téve, és szeretné, ha az alvás segítségével hamar túl lehetne rajta. A szeretetet és az elutasítást egyszerre megtapasztalni nagyon rossz érzés, főleg, ha mindkettőt először érzi életében az ember lánya, így nem csoda, hogy idegbeteg, amilyen jelzővel illette a másik.*
//Az indulatok béklyói//
*Esze ágában sincs általában tönkretenni senki boldogságát. Már majdnem bele is verték a fejébe, hogy olyat nem is lehet, mert mindenki boldog és tökéletes. Nem, nem az. Merlana sem az, éppen ezért sikerül most is a meggondolatlanság és az indulatok hevében valószínűleg rosszul döntenie.
Az útjában álló teremtésről kiderül, hogy nem szellem, ugyanis kedvesnek épp nem mondható női hangon szól utána, amire Merlana rögtön lecövekel. A hang alapján nem gondolja veszélyesnek a hölgyeményt, így ahelyett, hogy elhúzna a vérbe, visszafordul felé és látványosan végigméri a lányt, már amennyit látni lehet belőle a sötétben.*
- Nagyon csinos. *Mármint a ruha. Annak szól a megjegyzés, miközben lassan egy huncut mosoly húzódik Merlana szájára.*
- Viszont te tényleg szörnyen festesz, de nem hiszem, hogy ehhez szükséged volt az én segítségemre.
*Billenti oldalra a fejét a csúnya beszólás után. Talán, ha nem egy a ruhájára kényes hercegnőcske, hanem mondjuk egy megtermett férfi vagy ne adja isten egy ronda ork állna vele szemben, akkor nem lenne ilyen bátor, de így továbbra is nagy a szája.*
- Amúgy meg nem csináltam semmit a napoddal, meg amúgy is már lassan vége. Kétlem, hogy tönkre tudtam volna tenni az egészet egy perc alatt. Na, akarsz még valamit vagy mehetek végre?
*Kérdezi türelmetlenül, mert az ő átkozott napja is tönkre van ám téve, és szeretné, ha az alvás segítségével hamar túl lehetne rajta. A szeretetet és az elutasítást egyszerre megtapasztalni nagyon rossz érzés, főleg, ha mindkettőt először érzi életében az ember lánya, így nem csoda, hogy idegbeteg, amilyen jelzővel illette a másik.*
1944. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-03-12 20:19:11
Üzenet elküldve: 2024-03-12 20:19:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az indulatok béklyói//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Jelen pillanatban a világon, de még a túlvilágon sincs boldogabb lény mint ő. Mindenét áthatja a szerelem, aurája szinte beragyogja ezt a sötét éjszakát, legalábbis így képzeli el magát. Egész nap azzal foglalkozott, amivel kedvese megbízta, s talán nem szerzett be mindent, pontosan tudja, hogy mennyire elégedett lesz vele Tian. Lehet ettől jobb érzés? Visszakapta amit úgy hitt, hogy elvesztett, illetve nem elvesztett, hanem elevenen elégetett, mindemellett még ígéretet is kapott arra, hogy visszamehet hozzá és ott lesznek egymásnak örökkön-örökké, míg világ ez a világ és kis félvéreket hoz majd a világra, akik sokkal szebbek lesznek, mint ők ketten együttvéve. De nem is! Soha nem osztaná meg mással ezt a közös életet, éljék csak le ketten és akkor elmondhatja magáról, hogy érdemes volt megszületni. Sziporkázik, s szinte táncolva jár egy méterrel az föld felett, lebeg, repül, ő itt a legboldogabb ez nem is kérdés.
Aztán egyszer csak ezt az idilli képet úgy töri szilánkokra egy mellette elhaladó nő, hogy Nelira szinte érzi, ahogy a törött üvegdarabok a poros útra hullanak, ezernyi darabra robbantva szét ezt a tökéletes pillanatot. És még bocsánatot sem kér az a barbár nő, aki tönkretette a világát. Szaggatott sóhajjal vesz levegőt, keze megremeg, s a jókedvnek immáron nyoma sincs. Tekintete elborul, az angyali arc már a múlté.*
- Te idióta! *Néz végig ruháján, amiből a nagy hévben leszakított egy szinte észrevehetetlen darabot, amit csukott szemmel is meg tudna javítani, de ez szimbolizálja azt számára, hogy milyen képlékeny minden a világon, és ez a tökéletes minőségű anyag úgy foszlott szét, mint ahogy az az álmaival is megtörténhet.*
- Ez a kedvenc ruhám. *Már nyúlna combjához rögzített tőréhez, de megálljt parancsol magának, mert hát talán a törvény nem szereti annyira a vérengzést. Elég azt a négy fal között csinálni.*
- Tán csak nem képzeled, hogy itt hagysz, nézd meg hogy festek miattad. Gondolod, mert te idegbajos vagy még tönkreteheted más napját?
*Ha nem idegesítené fel bármi egy töredék másodperc alatt, akkor hagyta volna, hadd szaladjon tovább a dúvad, de szomjazik egy kis drámára.*
A hozzászólás írója (Nelira Dykai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.12 20:24:27
//Az indulatok béklyói//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Jelen pillanatban a világon, de még a túlvilágon sincs boldogabb lény mint ő. Mindenét áthatja a szerelem, aurája szinte beragyogja ezt a sötét éjszakát, legalábbis így képzeli el magát. Egész nap azzal foglalkozott, amivel kedvese megbízta, s talán nem szerzett be mindent, pontosan tudja, hogy mennyire elégedett lesz vele Tian. Lehet ettől jobb érzés? Visszakapta amit úgy hitt, hogy elvesztett, illetve nem elvesztett, hanem elevenen elégetett, mindemellett még ígéretet is kapott arra, hogy visszamehet hozzá és ott lesznek egymásnak örökkön-örökké, míg világ ez a világ és kis félvéreket hoz majd a világra, akik sokkal szebbek lesznek, mint ők ketten együttvéve. De nem is! Soha nem osztaná meg mással ezt a közös életet, éljék csak le ketten és akkor elmondhatja magáról, hogy érdemes volt megszületni. Sziporkázik, s szinte táncolva jár egy méterrel az föld felett, lebeg, repül, ő itt a legboldogabb ez nem is kérdés.
Aztán egyszer csak ezt az idilli képet úgy töri szilánkokra egy mellette elhaladó nő, hogy Nelira szinte érzi, ahogy a törött üvegdarabok a poros útra hullanak, ezernyi darabra robbantva szét ezt a tökéletes pillanatot. És még bocsánatot sem kér az a barbár nő, aki tönkretette a világát. Szaggatott sóhajjal vesz levegőt, keze megremeg, s a jókedvnek immáron nyoma sincs. Tekintete elborul, az angyali arc már a múlté.*
- Te idióta! *Néz végig ruháján, amiből a nagy hévben leszakított egy szinte észrevehetetlen darabot, amit csukott szemmel is meg tudna javítani, de ez szimbolizálja azt számára, hogy milyen képlékeny minden a világon, és ez a tökéletes minőségű anyag úgy foszlott szét, mint ahogy az az álmaival is megtörténhet.*
- Ez a kedvenc ruhám. *Már nyúlna combjához rögzített tőréhez, de megálljt parancsol magának, mert hát talán a törvény nem szereti annyira a vérengzést. Elég azt a négy fal között csinálni.*
- Tán csak nem képzeled, hogy itt hagysz, nézd meg hogy festek miattad. Gondolod, mert te idegbajos vagy még tönkreteheted más napját?
*Ha nem idegesítené fel bármi egy töredék másodperc alatt, akkor hagyta volna, hadd szaladjon tovább a dúvad, de szomjazik egy kis drámára.*
A hozzászólás írója (Nelira Dykai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.12 20:24:27
1943. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-03-12 19:58:27
Üzenet elküldve: 2024-03-12 19:58:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 683
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 683
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az indulatok béklyói//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem tehetett mást, muszáj volt ott hagynia a papot, hogy szenvedjen egy kicsit magában, mielőtt olyannyira felidegesíti magát, hogy még azt a végtelenül együgyű lelkét is sikerül megbántania. Merlana magában forrong. Hogy tud valaki ennyire fittyet hányni az élet komoly dolgaira? Vagy irigykednie kéne? Maga sem tudja.
A piactéren vág át, ahol így sötétedés után már nincsenek árusok, csak a városszolgák dolgoznak serényen, hogy feltakarítsák a vásárlók által termelt szemetet.
Körbenéz, mert valószínűleg holnap délelőtt ide kell majd jönnie lila varázsital után kutatni, de hogy egyedül vagy másodmagával, az még a jövő zenéje.
Sietős, durva léptekkel halad előre, mert még mindig hatja az indulat, szeretne minél előbb a fogadóba érni, hogy a papnak esélye se legyen utolérni, és még egy sor sületlenséget összehordani. Ma már nem kíváncsi rá.
Azért, hogy az út minél rövidebb legyen, nem a tér közepén halad, hanem épp két, mára már bezárt bódé között akar elslisszolni, de meglepetten torpan meg. A két építmény között egy ember még kényelmesen át tud menni, de valamiért más is úgy dönt, hogy épp ez a kis lábalattnyi hely az, ahol neki is épp lennie kell ebben az istenverte pillanatban. Nem nagyon tudja megállapítani, miféle szerzettel van dolga, csak a szőke vagy fehér vagy a fene tudja milyen hajzuhatagot és az alacsony termetet -bár ő sem sokkal magasabb- látja. Még akár szellem is lehet ezzel a fizimiskával.
Háttal áll neki, így nem meglepő, hogy nem veszi észre azonnal Merlanát, aki próbál ellépni mellette balra, aztán jobbra, de semerre sem sikerül kikerülnie, ami úgy felhúzza az amúgy is agresszív hangulatából kifolyólag, hogy egy hirtelen döntés következtében inkább megpróbál átgázolni az útjába akadó teremtésen.*
- Nem látod, hogy kibaszottul útban vagy?! *A száját nem mosta ki a tóban, ez tény, de nem csak ez a baj Merlana reakciójával. Egy erőteljes mozdulattal félrelöki az útjából a másikat akkor is, ha ő közben észreveszi, hogy ott van, és mielőtt megvárná annak válaszát, már menne is tovább a saját útján. Részéről le is van tudva ez a kis közjáték.*
//Az indulatok béklyói//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem tehetett mást, muszáj volt ott hagynia a papot, hogy szenvedjen egy kicsit magában, mielőtt olyannyira felidegesíti magát, hogy még azt a végtelenül együgyű lelkét is sikerül megbántania. Merlana magában forrong. Hogy tud valaki ennyire fittyet hányni az élet komoly dolgaira? Vagy irigykednie kéne? Maga sem tudja.
A piactéren vág át, ahol így sötétedés után már nincsenek árusok, csak a városszolgák dolgoznak serényen, hogy feltakarítsák a vásárlók által termelt szemetet.
Körbenéz, mert valószínűleg holnap délelőtt ide kell majd jönnie lila varázsital után kutatni, de hogy egyedül vagy másodmagával, az még a jövő zenéje.
Sietős, durva léptekkel halad előre, mert még mindig hatja az indulat, szeretne minél előbb a fogadóba érni, hogy a papnak esélye se legyen utolérni, és még egy sor sületlenséget összehordani. Ma már nem kíváncsi rá.
Azért, hogy az út minél rövidebb legyen, nem a tér közepén halad, hanem épp két, mára már bezárt bódé között akar elslisszolni, de meglepetten torpan meg. A két építmény között egy ember még kényelmesen át tud menni, de valamiért más is úgy dönt, hogy épp ez a kis lábalattnyi hely az, ahol neki is épp lennie kell ebben az istenverte pillanatban. Nem nagyon tudja megállapítani, miféle szerzettel van dolga, csak a szőke vagy fehér vagy a fene tudja milyen hajzuhatagot és az alacsony termetet -bár ő sem sokkal magasabb- látja. Még akár szellem is lehet ezzel a fizimiskával.
Háttal áll neki, így nem meglepő, hogy nem veszi észre azonnal Merlanát, aki próbál ellépni mellette balra, aztán jobbra, de semerre sem sikerül kikerülnie, ami úgy felhúzza az amúgy is agresszív hangulatából kifolyólag, hogy egy hirtelen döntés következtében inkább megpróbál átgázolni az útjába akadó teremtésen.*
- Nem látod, hogy kibaszottul útban vagy?! *A száját nem mosta ki a tóban, ez tény, de nem csak ez a baj Merlana reakciójával. Egy erőteljes mozdulattal félrelöki az útjából a másikat akkor is, ha ő közben észreveszi, hogy ott van, és mielőtt megvárná annak válaszát, már menne is tovább a saját útján. Részéről le is van tudva ez a kis közjáték.*
1942. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-02-28 12:20:10
Üzenet elküldve: 2024-02-28 12:20:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kell egy kis idő//
*Mint mindent, az elmélyülést is meg lehet unni. Kissé elgémberedve áll fel a hosszú ücsörgésből, majd indul egy újabb hosszú sétára. Ugyan a tosztáson eltöltött idő sokat segített azon, hogy rendezze végre a gondolatait, de már csak egy dologra vágyik: egy kiadós nézelődésre a piactéren. Meglehet, hogy ma van a napja annak, hogy valami kincset talál. Az is lehet, hogy csak szükség van pár haszontalanul eltöltött órára. Szeretné magát tényleg élő embernek érezni és nem elkezdeni rágódni az előző napi eseményeken, így mindent meg kell tennie, hogy eszébe se jusson sem a megpörkölt szerelme, sem a az előtte álló valószínűleg siralmas és kilátástalan időszak. Az egész napját a hűvösben töltötte, kissé elfáradt és meg is éhezett. Az ínycsiklandozó illatok magával is ragadják, csak viszik be a piac sűrűjébe...*
*Mint mindent, az elmélyülést is meg lehet unni. Kissé elgémberedve áll fel a hosszú ücsörgésből, majd indul egy újabb hosszú sétára. Ugyan a tosztáson eltöltött idő sokat segített azon, hogy rendezze végre a gondolatait, de már csak egy dologra vágyik: egy kiadós nézelődésre a piactéren. Meglehet, hogy ma van a napja annak, hogy valami kincset talál. Az is lehet, hogy csak szükség van pár haszontalanul eltöltött órára. Szeretné magát tényleg élő embernek érezni és nem elkezdeni rágódni az előző napi eseményeken, így mindent meg kell tennie, hogy eszébe se jusson sem a megpörkölt szerelme, sem a az előtte álló valószínűleg siralmas és kilátástalan időszak. Az egész napját a hűvösben töltötte, kissé elfáradt és meg is éhezett. Az ínycsiklandozó illatok magával is ragadják, csak viszik be a piac sűrűjébe...*
1941. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-02-13 14:16:48
Üzenet elküldve: 2024-02-13 14:16:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* Befejezi könyve olvasását, feláll, majd kabátjába bújik s elindul kifele az ajtón. Kiérve elindul egy tetszőleges irányba, felfedezni a környéket. Út közben, főleg az építményeket bámulja, nem olyan, mint odahaza. Ahogy halad előre és előre, az egyik kereszteződésből egy szekér süvít el, pont a lábai előtt. A szekeret vezető ürgét valami megrémíthette, el is néz abba az irányba, amelyikből száguldott, gyanús, maszkos alakok, kettőt lát, de biztos többen vannak. Amint a hét láb magas ork kilép az útra, a maszkosok megállnak, majd megfordulnak és eltűnnek a kisseb utcákban. Nem ad nekik sok gondolatot, nem ismeri őket és nem is akar problémát, van neki így is elég most. Meglátja a távolban a piacteret, ahonnan jöttek az alakok s úgy gondolja, beugrik, hátha talál magának valamit. Itt az árusok szinte mindent rá akarnak sózni emberre, állatra egyaránt. Persze az orkot nem zavarják holmi csecsebecsékkel, talán félnek, hogy ketté tépi őket, ha valami haszontalan dolgot próbálnának rásózni. Egyelőre sok hasznos dolgot nem is talál, imitt egy pohár amott egy tányér, az ételre bólint, annak itt kell lennie, na de ez azért túlzás! Lassan sétálva nézi végig portékákat, hátha valami megragadja tekintetét és akkor már lecsap rá, felesleges dolgot biztos nem vesz. Főleg új cipőt keres magának, a jelenlévő kicsit megviselté vált. A keres az egy kicsit erős szó ide, mégis ki készítene olyan nagy cipőt, amit tud hordani? Jobban járna, ha venne egy hálózsákot és a lábára kötné. Azért megnézi még a kabátokat is, a sima nyári kabáton át, a téli kabátokig. Talál párat, amit mintha rá öntöttek volna, csak még nem jött el az az idő, amihez kéne, így is több kell neki egy enyhe hidegnél, hogy fázzon, így nem is veszi meg őket. Szeme sarkából hordókat vél felfedezni, közelebbi vizsgálatra rájön, hogy ezek nem üresek, sőt ezek tele vannak alkohollal. Szemei kikerekednek a gondolattól, hogy már ilyen mennyiségben is lehet venni, és már nyúlna is az erszényéhez, de az utolsó pillanatban sikerül megállítania magát. Gyorsan hatát fordít és elmegy, vissza se nézve, nehogy meggondolja magát. *
* Befejezi könyve olvasását, feláll, majd kabátjába bújik s elindul kifele az ajtón. Kiérve elindul egy tetszőleges irányba, felfedezni a környéket. Út közben, főleg az építményeket bámulja, nem olyan, mint odahaza. Ahogy halad előre és előre, az egyik kereszteződésből egy szekér süvít el, pont a lábai előtt. A szekeret vezető ürgét valami megrémíthette, el is néz abba az irányba, amelyikből száguldott, gyanús, maszkos alakok, kettőt lát, de biztos többen vannak. Amint a hét láb magas ork kilép az útra, a maszkosok megállnak, majd megfordulnak és eltűnnek a kisseb utcákban. Nem ad nekik sok gondolatot, nem ismeri őket és nem is akar problémát, van neki így is elég most. Meglátja a távolban a piacteret, ahonnan jöttek az alakok s úgy gondolja, beugrik, hátha talál magának valamit. Itt az árusok szinte mindent rá akarnak sózni emberre, állatra egyaránt. Persze az orkot nem zavarják holmi csecsebecsékkel, talán félnek, hogy ketté tépi őket, ha valami haszontalan dolgot próbálnának rásózni. Egyelőre sok hasznos dolgot nem is talál, imitt egy pohár amott egy tányér, az ételre bólint, annak itt kell lennie, na de ez azért túlzás! Lassan sétálva nézi végig portékákat, hátha valami megragadja tekintetét és akkor már lecsap rá, felesleges dolgot biztos nem vesz. Főleg új cipőt keres magának, a jelenlévő kicsit megviselté vált. A keres az egy kicsit erős szó ide, mégis ki készítene olyan nagy cipőt, amit tud hordani? Jobban járna, ha venne egy hálózsákot és a lábára kötné. Azért megnézi még a kabátokat is, a sima nyári kabáton át, a téli kabátokig. Talál párat, amit mintha rá öntöttek volna, csak még nem jött el az az idő, amihez kéne, így is több kell neki egy enyhe hidegnél, hogy fázzon, így nem is veszi meg őket. Szeme sarkából hordókat vél felfedezni, közelebbi vizsgálatra rájön, hogy ezek nem üresek, sőt ezek tele vannak alkohollal. Szemei kikerekednek a gondolattól, hogy már ilyen mennyiségben is lehet venni, és már nyúlna is az erszényéhez, de az utolsó pillanatban sikerül megállítania magát. Gyorsan hatát fordít és elmegy, vissza se nézve, nehogy meggondolja magát. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3162-3181