//Dalosmadár//
*Dora már-már egészen profinak érzi magát a gitárral, ahogy ujjaival a hangokat keresi – olyannyira, hogy mikor rég megtalálta őket, akkor is játszadozik velük. Közben pedig hagyja, hogy a gondolatai elkalandozzanak, és felidézi a szép szőke elfet, különösen azokat a testrészeit, amelyek lényegesen csinosabbak, mint… nos… a kancelláré. Ebből a lányos álmodozásból szakítja ki a lány, akié a vicces nevű macska: olyan hisztériába kezd, hogy az már disszonáns, Dorának ösztönösen a hangszer lyukára kell szorítania a tenyerét, nehogy Gitár úr fültanúja legyen a jelenetnek, hiszen gyerek még. Összeráncolt szemöldökkel fordul felé, az arcán feltűnő értetlenséggel.*
- Ööö… *Próbál beleszólni, de valahányszor nagy levegőt vesz, egy újabb szövegözön kapja el, de száz szónak is egy a vége: úgy tűnik, Intath egy disznó, na meg seggfej is. És mintha kihallana valami női-férfi feszültséget is a dologból, de lehet, hogy csak ő meséli be magának, nem nehéz a dokit ilyesmivel asszociálni. Szerencsére a szemébe húzta a csuklyát, ezért a szeme nem árulja el, milyen jól mulat és ámuldozik a jeleneten.*
~ Hol voltam eddig? Ha ennek a fele is igaz, ez a fickó olyan, mint én. ~ *Álmélkodik, és a szívét melegség járja át, pont, mint a mesékben. Találkoztak már, és lett volna lehetősége, hogy közös nevezőre kerüljön Intath-tal, de egy formás elf-test még nem bizonyult elégnek ahhoz, hogy egy perc alatt odadobja, amit felépített Habrertussal. Ha azonban tudta volna, mi lapul odabent… Hajaj… És akkor jön a varázsszó, aminél már nem tudja visszafogni magát.*
- Már megbocsáss, mi? *Kérdez vissza. A boncolás kétségkívül a kedvenc elfoglaltsága, de azzal is tisztában van, hogy a társadalom máshogy gondolkodik róla. A stigma elkerülése végett lehalkítja a hangját, de még így is olyan, mintha egy jóképű ficsúrról pletykálkodna a lánybarátnőjével.* Boncolni? Szoktál…? *Kezével mutatja a mozdulatot, amellyel fel szokás vágni mások hasát, és minden erejét megfeszítve igyekszik nem a macskára pillantani. Pedig…*
- Ja, igen, hát, találkoztunk már futólag. *Legyint a kérdésre. Már nem is olyan fontos.* Egyszer majdnem kavartunk. De annyira nem ismerem. Szóval mit boncoltál? Én… *Hirtelen eszébe jut, hogy nem most, az utca közepén kéne felfednie a kilétét, amit annyi ideje titkol.* Szóval én rajongok a természettudományért. Szeretek a madarakról írni, ahogy hallhattad. A nyárról szólóban sajnos nincsenek, de az nem a sajátom, figyelj csak!
*Azzal odaint a kedves megfigyelőnek, és megint visszatér a húrokhoz. Egy vidámabb dallamocskába kezd, amire jó esetben a hallgatóság még táncolni is tud. Amennyire tudja, népszerű lagzi-nóta.*
Szép reggelek,
Az élet kerek,
Végre itt a nyár!
Hűvös folyó,
Úszni de jó,
Végre itt a nyár!
Vihar ha jő,
Az frissítő,
Végre itt a nyár!
Mézesmadzag,
Párás földszag,
Végre itt a nyár!
Lédús dinnye,
Ki ne vinne?
Végre itt a nyár!
Csók, szerelem –
Kiáltsd velem, hogy
Végre itt a nyár!
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.27 11:45:51