Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 373 (7441. - 7460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7460. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-24 01:02:19
Üzenet elküldve: 2019-06-24 01:02:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Lati, Garik, Aesti//
*Hagyja, hogy a munkától barázdált kezek szabadon szaladjanak a hajában. Értetlenül néz az elhangzott szavakra és próbál értelmet felfedezni bennük. Az uzsora fogalma a számára ismeretlen, de a bárót igenis érti.*
~ A bárónő hercegnek hívta, de magát parasztnak? ~
*Hamar összeköti a szavakat és mögöttes tartalmukat. A papája is gyakran mesélt álruhás hercegekről, akik két suhintással legyőzik a város legjobbjait. Egy ilyen nemesnek is kikezdi a tenyerét a kard durva markolata.*
- Értettem, nem mondom el senkinek.
*Kuncogva kacsint a lovagjára, hogy immár ő is ismerője a csínynek és társa a játékában.*
- Aestrel vagyok.
*Viszonozza a köszönést vidáman majd Latamie elé szalad.*
~ Ha a herceggel van, akkor gonosz nem lehet. ~
*Ujjaival felemeli a ruhája alját és fejbiccentéssel köszönti a wegtoreni nemest. Látásból próbálja utánozni ezt a számára idegen szokást, meg is látszódik az esetlen mozgásán, hogy nincs hozzászokva az úri neveléshez.*
- Aestrel vagyok. Bocsánat, amiért a nénit gonosznak néztem.
*Garrikh kérdésére alábbhagyja a lelkesedése és egy rövid mélabús hallgatás után ad választ.*
- Anyu és Apu... nem fognak jönni.
*Az állatok megérzik, hogy szükség van rájuk, ezért odamennek kisgazdájukhoz. Akác szorgos dörgölődzik az oldalához, Virgonc pedig elfoglalja a szőke, széttúrt fészkét.*
*Hagyja, hogy a munkától barázdált kezek szabadon szaladjanak a hajában. Értetlenül néz az elhangzott szavakra és próbál értelmet felfedezni bennük. Az uzsora fogalma a számára ismeretlen, de a bárót igenis érti.*
~ A bárónő hercegnek hívta, de magát parasztnak? ~
*Hamar összeköti a szavakat és mögöttes tartalmukat. A papája is gyakran mesélt álruhás hercegekről, akik két suhintással legyőzik a város legjobbjait. Egy ilyen nemesnek is kikezdi a tenyerét a kard durva markolata.*
- Értettem, nem mondom el senkinek.
*Kuncogva kacsint a lovagjára, hogy immár ő is ismerője a csínynek és társa a játékában.*
- Aestrel vagyok.
*Viszonozza a köszönést vidáman majd Latamie elé szalad.*
~ Ha a herceggel van, akkor gonosz nem lehet. ~
*Ujjaival felemeli a ruhája alját és fejbiccentéssel köszönti a wegtoreni nemest. Látásból próbálja utánozni ezt a számára idegen szokást, meg is látszódik az esetlen mozgásán, hogy nincs hozzászokva az úri neveléshez.*
- Aestrel vagyok. Bocsánat, amiért a nénit gonosznak néztem.
*Garrikh kérdésére alábbhagyja a lelkesedése és egy rövid mélabús hallgatás után ad választ.*
- Anyu és Apu... nem fognak jönni.
*Az állatok megérzik, hogy szükség van rájuk, ezért odamennek kisgazdájukhoz. Akác szorgos dörgölődzik az oldalához, Virgonc pedig elfoglalja a szőke, széttúrt fészkét.*
7459. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-24 00:06:07
Üzenet elküldve: 2019-06-24 00:06:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Eeyr útján//
//Isq, Keavlein//
*Csak püffög és hümmög, no meg bólogat a két idegen szavaira, miközben füstölög magában.*
-Hmm. Örök hálám, hogy megengeded.
*Meghajtja fejét, parolázik, és közben mosolyog a tréfán.*
-Igen a lebegő toronyból, kaptam ám útbaizgaítást, de azt hiszem másfelé járt az eszem, és elnézhettem valamit. De most már, ha itt vagyok, kár lenne elvesztegetni a lehetőséget. Hát persze, hogy egy fát!
*Riad fel az értetlenkedő kérdésre, ami persze teljes mértékben ésszerű reakció.*
-Hisz gondolj csak bele! Egész nap ott ál, de még éjszaka is. És másnap, és harmadnap is fáradhatatlanul. Nem nagyon megy arrébb, tehát mindig ott van. És ha mindig ott van, az mit jelent?
*Teszi fel a költői kérdést, de nem várja meg, hogy válaszoljanak esetleg valamit.*
-Azt, hogy min-dent-lát ! Bizony! Mindent lát. Mellesleg, ha te is egy emberöltőt állnál egy helyben esőben, hóban és fagyban, te is örülnél, ha valaki hozzád szólna.
*Kocogtatja meg a saját halántékát, de persze semmi bántó vagy fellengzés nincs a hangjában, csupán az őszinte gondolatai.*
-Gyógyfüveshez? Szóval te ilyen füvesember lennél? Érdekesnek hangzik, igazán! Tudod, igazából Synmirába indultam, ha jól ejtem ki a nevet, nem tudom, hogy mifélék azok a Tarahok. De biztos úgy van, ha te mondod.
//Isq, Keavlein//
*Csak püffög és hümmög, no meg bólogat a két idegen szavaira, miközben füstölög magában.*
-Hmm. Örök hálám, hogy megengeded.
*Meghajtja fejét, parolázik, és közben mosolyog a tréfán.*
-Igen a lebegő toronyból, kaptam ám útbaizgaítást, de azt hiszem másfelé járt az eszem, és elnézhettem valamit. De most már, ha itt vagyok, kár lenne elvesztegetni a lehetőséget. Hát persze, hogy egy fát!
*Riad fel az értetlenkedő kérdésre, ami persze teljes mértékben ésszerű reakció.*
-Hisz gondolj csak bele! Egész nap ott ál, de még éjszaka is. És másnap, és harmadnap is fáradhatatlanul. Nem nagyon megy arrébb, tehát mindig ott van. És ha mindig ott van, az mit jelent?
*Teszi fel a költői kérdést, de nem várja meg, hogy válaszoljanak esetleg valamit.*
-Azt, hogy min-dent-lát ! Bizony! Mindent lát. Mellesleg, ha te is egy emberöltőt állnál egy helyben esőben, hóban és fagyban, te is örülnél, ha valaki hozzád szólna.
*Kocogtatja meg a saját halántékát, de persze semmi bántó vagy fellengzés nincs a hangjában, csupán az őszinte gondolatai.*
-Gyógyfüveshez? Szóval te ilyen füvesember lennél? Érdekesnek hangzik, igazán! Tudod, igazából Synmirába indultam, ha jól ejtem ki a nevet, nem tudom, hogy mifélék azok a Tarahok. De biztos úgy van, ha te mondod.
7458. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-23 23:51:51
Üzenet elküldve: 2019-06-23 23:51:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//Második Szál//
//Szürke Arja//
*Strat egy pillanatra megáll, de azért követi a lányt, csupán őt nézve, és hallgatva egy furcsa érzés keríti hatalmába. Egy szép emlék, amolyan nosztalgia szerű. Így, ahogy beszél, és ahogy a friss, finom gyümölcsök után vágyik a piacon, és ahogy az árussal bánik, olyan őszinte és kedves. Egy meleg mosoly ül ki az arcára, ami nagyon ritka dolog. Sőt, talán évek óta nem fordult elő vele, hogy így, a lelke mélyéről törjön elő egy ehhez hasonló dolog. Emlékezteti a gyermekkorára. ~Amikor még minden szép volt, és a legnagyobb gondom az volt, hogy hogy tömjem meg a pocakom mindenféle finomsággal, és hogy hogyan kunyeráljak pénzt rá az anyámtól, amikor a piacon jártunk, vagy hogy próbáltam meg alkudozni az árusokkal pár évesként, úgy, hogy még beszélni is alig tudtam. Szép idők.~
Nyájas hangon válaszol Arjának.*
-Hát persze, hogy van kedvem. És köszönöm ezt a finom kenyeret! Nagyon jól esik. Többször kéne veled jönnöm ide.
*Veti fel a dolgot félig viccből, félig pedig tényleg így gondolja, hiszen akkor talán több ilyen élménye lehetne. Csak pár falatot eszik, azt is lassan és óvatosan, kiélvezi a dolgot. Általában jó étvágya van, de nem akar a lány előtt habzsolni.*
-itt is megtalálod a "kincseket", ugye?
-
//Szürke Arja//
*Strat egy pillanatra megáll, de azért követi a lányt, csupán őt nézve, és hallgatva egy furcsa érzés keríti hatalmába. Egy szép emlék, amolyan nosztalgia szerű. Így, ahogy beszél, és ahogy a friss, finom gyümölcsök után vágyik a piacon, és ahogy az árussal bánik, olyan őszinte és kedves. Egy meleg mosoly ül ki az arcára, ami nagyon ritka dolog. Sőt, talán évek óta nem fordult elő vele, hogy így, a lelke mélyéről törjön elő egy ehhez hasonló dolog. Emlékezteti a gyermekkorára. ~Amikor még minden szép volt, és a legnagyobb gondom az volt, hogy hogy tömjem meg a pocakom mindenféle finomsággal, és hogy hogyan kunyeráljak pénzt rá az anyámtól, amikor a piacon jártunk, vagy hogy próbáltam meg alkudozni az árusokkal pár évesként, úgy, hogy még beszélni is alig tudtam. Szép idők.~
Nyájas hangon válaszol Arjának.*
-Hát persze, hogy van kedvem. És köszönöm ezt a finom kenyeret! Nagyon jól esik. Többször kéne veled jönnöm ide.
*Veti fel a dolgot félig viccből, félig pedig tényleg így gondolja, hiszen akkor talán több ilyen élménye lehetne. Csak pár falatot eszik, azt is lassan és óvatosan, kiélvezi a dolgot. Általában jó étvágya van, de nem akar a lány előtt habzsolni.*
-itt is megtalálod a "kincseket", ugye?
-
7457. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-23 13:39:56
Üzenet elküldve: 2019-06-23 13:39:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Lati, Garik, Aesti//
*Ő is végignéz magán, ha már ennyire csettintgetnek, valójában elégedett a látvánnyal, még, ha ezt szerénységből nem is vallaná be sohasem. Csak úgy feszül rajta a kék kabát, ahogy a nadrág is kényelmes, sokkal inkább, mint az eddig hordott szürke darócnadrág.*
- Hümm... nem is szúr annyira. *Bólint, majd össze is veri csizmája sarkát, mit alaposan kifényesítettek. Engedelmesen fordul, hogy hátulról is alaposan szemügyre vehessék. Garrikhnak az alakjára sem lehet panasza, hiszen a kemény fizikai munka nem engedi, hogy teste elsatnyuljon. Latamie immár ruhákat válogat, Garrikh lábai mögé pedig egy vékonyka hang gazdája bújik, akire meglepetten tekint.*
- No... kisjány... hát miért... *Elkerekedett szemmel veszi észre a távolban repdeső galambot és a jóval nagyobb pónilovat.* De aranyosak! *Kuncog fel, aztán ismét a lányra néz, az állatokat nem köti hozzá, el sem tudná képzelni, hogy egy ilyen pici teremtmény két állatot is tartson.*
- Virágot... *Ismétli meg, de mire alkalma nyílna válaszolni már egy sokkal meghökkentőbb kérdést intéznek hozzá.*
- Hogy herceg, én?! *Ha teheti a lába körül sertepertélő, ingét megcsípő kislány elé térdel, aztán megsimogatja a haját, akárha a szomszéd Riviol asszonyság lánya lenne a szántókról.* Sajnos nem. *Csóválja meg a fejét, ő úgy tartja a gyermekeket nem lehet becsapni.* Egyszerű paraszt vagyok, díszes ruhában. *Kissé közelebb hajol.* Nevezzük álruhának! *Kacsint a lánykára elmosolyodva, végtére is, ez nem hamis mondat volt. Latamie időközben végez, amire felegyenesedik.*
- Várj egy pillanatot! Amúgy Garrikh vagyok! *Mondja csendesen a lánykának, majd az árushoz fordulva engedelmesen kifizeti elébb saját, majd a lány ruháját is.*
- Kész! *Jelenti ki, miután a Chaysstól kapott pénzt átadja az árusnak.*
- Latamie! Ismered ezt a kislányt? Talán fél tőled? *Kérdezi egyszerűen, hisz nem tudja a körülményeket.*
- Talán vehetnénk tőle virágot! *Szíve persze azonnal megszánja, titkon azt reméli, hogy szülei valahol itt vásárolnak.*
- A szüleid hamarosan jönnek érted, ugye? *Kérdezi.* Bátor dolog, hogy saját üzletre adtad a fejed, tudom, hogy nagyon nehéz! *Dicséri meg.*
*Ő is végignéz magán, ha már ennyire csettintgetnek, valójában elégedett a látvánnyal, még, ha ezt szerénységből nem is vallaná be sohasem. Csak úgy feszül rajta a kék kabát, ahogy a nadrág is kényelmes, sokkal inkább, mint az eddig hordott szürke darócnadrág.*
- Hümm... nem is szúr annyira. *Bólint, majd össze is veri csizmája sarkát, mit alaposan kifényesítettek. Engedelmesen fordul, hogy hátulról is alaposan szemügyre vehessék. Garrikhnak az alakjára sem lehet panasza, hiszen a kemény fizikai munka nem engedi, hogy teste elsatnyuljon. Latamie immár ruhákat válogat, Garrikh lábai mögé pedig egy vékonyka hang gazdája bújik, akire meglepetten tekint.*
- No... kisjány... hát miért... *Elkerekedett szemmel veszi észre a távolban repdeső galambot és a jóval nagyobb pónilovat.* De aranyosak! *Kuncog fel, aztán ismét a lányra néz, az állatokat nem köti hozzá, el sem tudná képzelni, hogy egy ilyen pici teremtmény két állatot is tartson.*
- Virágot... *Ismétli meg, de mire alkalma nyílna válaszolni már egy sokkal meghökkentőbb kérdést intéznek hozzá.*
- Hogy herceg, én?! *Ha teheti a lába körül sertepertélő, ingét megcsípő kislány elé térdel, aztán megsimogatja a haját, akárha a szomszéd Riviol asszonyság lánya lenne a szántókról.* Sajnos nem. *Csóválja meg a fejét, ő úgy tartja a gyermekeket nem lehet becsapni.* Egyszerű paraszt vagyok, díszes ruhában. *Kissé közelebb hajol.* Nevezzük álruhának! *Kacsint a lánykára elmosolyodva, végtére is, ez nem hamis mondat volt. Latamie időközben végez, amire felegyenesedik.*
- Várj egy pillanatot! Amúgy Garrikh vagyok! *Mondja csendesen a lánykának, majd az árushoz fordulva engedelmesen kifizeti elébb saját, majd a lány ruháját is.*
- Kész! *Jelenti ki, miután a Chaysstól kapott pénzt átadja az árusnak.*
- Latamie! Ismered ezt a kislányt? Talán fél tőled? *Kérdezi egyszerűen, hisz nem tudja a körülményeket.*
- Talán vehetnénk tőle virágot! *Szíve persze azonnal megszánja, titkon azt reméli, hogy szülei valahol itt vásárolnak.*
- A szüleid hamarosan jönnek érted, ugye? *Kérdezi.* Bátor dolog, hogy saját üzletre adtad a fejed, tudom, hogy nagyon nehéz! *Dicséri meg.*
7456. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-23 12:34:56
Üzenet elküldve: 2019-06-23 12:34:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Lyzendra, Pyr, Pycta//
*Nem kerüli el figyelmét a hanghordozás, ahogy az sem, hogyha tovább feszegeti Shen hollétét, talán visszafordíthatatlan rossz kedvet okoz, így inkább már nem forszírozza a témát. Rhoen felemlegetésére ismét odapillant a lány felé, csak remélni tudja, hogy nem sodorták el, de valóban indulnia kell, szerencsére Lyz és Pycta is egyetért ezzel. Immár azt is tudja, hogy hol keresse fel őket, amennyiben már itt végeztek dolgukkal, el is határozza, hogy Rhoent is el fogja vinni magával, hiszen jobban szereti az erdei életet, mint a városit, ez nyilvánvaló.*
- Én is örülök nagyon nektek! *Pycta kézfogását fogadja de, ha engedik, felreppen és szorosan megöleli mindkettejüket, nem foglalkozik azzal, hogy ezt szeretik-e vagy sem, annyira hiányoztak már, az alatt a röpke rövid idő alatt megkedvelte az egész társaságot, különösképpen a két elfet.*
- Lyz... a szegénynegyeden menj keresztül, csak egyenesen, hamarosan látni fogod a cégért, két egymásba fonódó kis pintyet, te bizonyára fel fogod ismerni. *Bólogat.* Chayss urat keresd, ő a főnök, biztosan fog nektek segíteni! *Ismét a lányra néz, s halványan érinti meg kezét, ha eléri, a másikkal lágy játékba kezd, a külső szemlélő talán hiheti, hogy csak így köszön el. Csak a szája sarkában bujkáló mosoly jelzi, hogy mást is tervez, csak remélni tudja, hogy sikerül.*
- Vigyázzatok magatokra! *Kacag fel.* Megkeresünk benneteket! *Kiált még vissza, de már reptében, titkon abban reménykedik, hogy a varázs hatása bár időleges, Lyzt bizonyára megnyugtatja, talán a nyugalom segít a felejtésben, bármi is okozza hideg szomorúságát. Az ezüstös fény csodás látvány, még Pyctára is hathat, bár az elf csodás változáson ment keresztül, higgadtsága viszont a régi.*
A varázsló táncszerű mozdulatokat tesz, melynek hatására ezüstös fényű jelenségek manifesztálódnak a varázsló húsz lépéses körzetében. Ezek táncjátéka békét és nyugalmat szül még a legforrongóbb hangulat közepette is. Hatása az elmondást követő körben érvényesül és azt követően már nincs közvetlen befolyása a dolgok további alakulásában.
*Nem kerüli el figyelmét a hanghordozás, ahogy az sem, hogyha tovább feszegeti Shen hollétét, talán visszafordíthatatlan rossz kedvet okoz, így inkább már nem forszírozza a témát. Rhoen felemlegetésére ismét odapillant a lány felé, csak remélni tudja, hogy nem sodorták el, de valóban indulnia kell, szerencsére Lyz és Pycta is egyetért ezzel. Immár azt is tudja, hogy hol keresse fel őket, amennyiben már itt végeztek dolgukkal, el is határozza, hogy Rhoent is el fogja vinni magával, hiszen jobban szereti az erdei életet, mint a városit, ez nyilvánvaló.*
- Én is örülök nagyon nektek! *Pycta kézfogását fogadja de, ha engedik, felreppen és szorosan megöleli mindkettejüket, nem foglalkozik azzal, hogy ezt szeretik-e vagy sem, annyira hiányoztak már, az alatt a röpke rövid idő alatt megkedvelte az egész társaságot, különösképpen a két elfet.*
- Lyz... a szegénynegyeden menj keresztül, csak egyenesen, hamarosan látni fogod a cégért, két egymásba fonódó kis pintyet, te bizonyára fel fogod ismerni. *Bólogat.* Chayss urat keresd, ő a főnök, biztosan fog nektek segíteni! *Ismét a lányra néz, s halványan érinti meg kezét, ha eléri, a másikkal lágy játékba kezd, a külső szemlélő talán hiheti, hogy csak így köszön el. Csak a szája sarkában bujkáló mosoly jelzi, hogy mást is tervez, csak remélni tudja, hogy sikerül.*
- Vigyázzatok magatokra! *Kacag fel.* Megkeresünk benneteket! *Kiált még vissza, de már reptében, titkon abban reménykedik, hogy a varázs hatása bár időleges, Lyzt bizonyára megnyugtatja, talán a nyugalom segít a felejtésben, bármi is okozza hideg szomorúságát. Az ezüstös fény csodás látvány, még Pyctára is hathat, bár az elf csodás változáson ment keresztül, higgadtsága viszont a régi.*
A varázsló táncszerű mozdulatokat tesz, melynek hatására ezüstös fényű jelenségek manifesztálódnak a varázsló húsz lépéses körzetében. Ezek táncjátéka békét és nyugalmat szül még a legforrongóbb hangulat közepette is. Hatása az elmondást követő körben érvényesül és azt követően már nincs közvetlen befolyása a dolgok további alakulásában.
7455. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-23 09:47:00
Üzenet elküldve: 2019-06-23 09:47:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Lati, Garik, Aestrel//
-Nem vagy komornyik, azért ne is öltözz úgy. Hanem mondjuk így. *Csettint nyelvével elégedetten, amikor aztán a haját is hátra igazítva végignéz a parasztlegényen. Meglehetős mustra alá veszi a helyenként feszülő anyagot, s elégedett félmosolyra húzza ajkait is.*
- Fordulj. *Mintha csupán kijelentés volna, de egyértelmű, hogy nem annak szánja. Ravaszdi pillantása nem hagy kétséget afelől, hogy alaposan megnézi a békából lett királyfit, miközben egy vörös tincset morzsolgat ujjai közt.
Megtenné megjegyzésnek, hogy a zilált haj mégis jobban állna neki, de félő, nem értené a csúsztatást, így magában csak elszórakozik az elmés gondolaton.
Hogy időközben vendégük érkezik, persze annyiban észreveszi, hogy a kis csivitelő hang, egyre közelebbről adja a virágot. Latamie hajában pedig még mindig ott van a kilopott kék szál. A piros meg. Nos. Szirmaira bontva szépíti a bordély felé vezető utat.
Csakhogy önnön ruhájának dolga köti immár le a figyelmét, és határoz is, hogy melyiket szeretné. Addig persze a kis csavargó oda is merészkedik. Mikor a kiválasztott tengerek színeit idéző fekete csipkével szegélyezett ruhával megfordul. Nem habos, mégis kifogástalan darab, és kiváltképp hangsúlyozza az idomait. Nem árt a változatosság is a kalóznadrág után.*
- Szőke herceg. Hát persze. Én meg a wegtoreni uzsorabáró lánya. *Reflektál a lányka szavaira akárcsak ha neki szólnának. Szava járása ez, azokra az esetekre, ami valószerűtlen. Bár lehetséges, hogy a lányka komolyan veszi.*
- Nos, kedves hercegem. Fizetheted a ruhát. Ezt választom. *Pillant le magára, a magához illesztett ruhára. A fizetést első körben meghagyja a hercegnek, elvégre, ő kapott pénzt Chaysstől ruhára. Addig is szemügyre veszi a bujdokolót a legény háta mögött.*
-Nem vagy komornyik, azért ne is öltözz úgy. Hanem mondjuk így. *Csettint nyelvével elégedetten, amikor aztán a haját is hátra igazítva végignéz a parasztlegényen. Meglehetős mustra alá veszi a helyenként feszülő anyagot, s elégedett félmosolyra húzza ajkait is.*
- Fordulj. *Mintha csupán kijelentés volna, de egyértelmű, hogy nem annak szánja. Ravaszdi pillantása nem hagy kétséget afelől, hogy alaposan megnézi a békából lett királyfit, miközben egy vörös tincset morzsolgat ujjai közt.
Megtenné megjegyzésnek, hogy a zilált haj mégis jobban állna neki, de félő, nem értené a csúsztatást, így magában csak elszórakozik az elmés gondolaton.
Hogy időközben vendégük érkezik, persze annyiban észreveszi, hogy a kis csivitelő hang, egyre közelebbről adja a virágot. Latamie hajában pedig még mindig ott van a kilopott kék szál. A piros meg. Nos. Szirmaira bontva szépíti a bordély felé vezető utat.
Csakhogy önnön ruhájának dolga köti immár le a figyelmét, és határoz is, hogy melyiket szeretné. Addig persze a kis csavargó oda is merészkedik. Mikor a kiválasztott tengerek színeit idéző fekete csipkével szegélyezett ruhával megfordul. Nem habos, mégis kifogástalan darab, és kiváltképp hangsúlyozza az idomait. Nem árt a változatosság is a kalóznadrág után.*
- Szőke herceg. Hát persze. Én meg a wegtoreni uzsorabáró lánya. *Reflektál a lányka szavaira akárcsak ha neki szólnának. Szava járása ez, azokra az esetekre, ami valószerűtlen. Bár lehetséges, hogy a lányka komolyan veszi.*
- Nos, kedves hercegem. Fizetheted a ruhát. Ezt választom. *Pillant le magára, a magához illesztett ruhára. A fizetést első körben meghagyja a hercegnek, elvégre, ő kapott pénzt Chaysstől ruhára. Addig is szemügyre veszi a bujdokolót a legény háta mögött.*
7454. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-23 09:37:31
Üzenet elküldve: 2019-06-23 09:37:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Lyzendra, Pyr, Pycta//
*Valójában Rhoen Pyr dolga, az erőmélyi elf nem szeretné megmondani neki, hogy hogyan végezze a dolgát. Korábban már megpróbálta és mi lett belőle? A tündér szavaira inkább csak elhallgat és mosolyogva bólint. Rég volt már az, amikor meg szerette volna mondani valakinek, hogy mit is kellene tennie. Most pedig már sem joga, sem tisztje megmondani Pyrnek, hogyan élje az életét.*
- A Fákban Lakó tervei kifürkészhetetlenek. *Mondja csak halkan, amikor Pyr az Erdőszellem akaratának vezetéséről beszél.
A feladás említésnél a páncélos csuhás csak kurtán, halovány mosollyal megrázza a fejét. Feladni sosem adta fel, legfeljebb megbékélt a sorsával, ami egyáltalán nem volt könnyű, de így legalább már tudja, merre vezet az útja.*
- Rendben, úgy legyen. *Válaszol az ígéretre, hogy majd Pyr megmutatja, mennyit fejlődött azóta, hogy nem találkoztak. A személyisége nem változott, szinte semmit. Ugyanolyan szeleburdi, mint korábban volt és arról sem szokott le, hogy mások nyakába vesse magát zuhanórepüléssel.
Az ötletek viszont jók, amelyek kovács híján a harangok beszerzésére szolgálhatnak. Egyik helyről sem hallott még soha az erdőmélyi elf, így csak megvonva alig láthatóan a vállát néz kérdőn Lyzre.
A látogatás gondolatára azonban már elmosolyodik, jó volna, ha Pyr láthatná a lombházakat, a fát, amely immáron a közösség központja és oltár is egyben.
Lyzendra hideg névismétlésére csak feljebb szalad egyik szemöldöke, de ő ismeri már annyira a szőke íjászt, hogy tudja, mit jelent az ilyen hűvös hanghordozás.
A témaváltás csak fokozza a sejtést benne, hogy Lyz mennyire nem szeretne beszélni akár az egykori Vadvédről, vagy a lakóiról vagy akár Shenről. Amikor megkéri Pyrt, hogy mondja el, merre találja a kereskedőházat, feltűnik neki, hogy mennyire csak magáról beszél, mintha a páncélos csuhásnak más célt szánna.*
- Gyere vagy gyertek el bátran, meg fogtok találni minket. *Erősíti meg a meghívás tényét Lyz helymeghatározása után.*
- Én is örültem, Pyr, menj csak, ne hagyd hátra a kísértedet. *Mosolyog le a tündérre, majd harcosmód kezet fogna vele, ha a szárnyas viszonozza a gesztust.*
- A Fákban Lakó kísérjen utadon és óvjon. *Mondja még, majd Lyzendra felé fordul, aki előáll a szétválás lehetőségével, hogy míg ő a kereskedőházat keresi fel, addig az erdőmélyi elf menjen a templomba Hanlorent keresve.*
- Rendben. Legyen így. *Biccent kurtán.
Természetesen még meghallgatja Pyrt, elbúcsúzik tőle, majd felszáll Éjvihar nyergébe.*
- Hol találkozzunk? *Kérdi még Lyzendrától, majd a válasznak megfelelően fog cselekedni később. Mosolyogva integet még a tündérnek, majd ha már minden tisztáztak, elbúcsúztak, akkor indul a templom felé, ahol reményei szerint megtalálja Hanlorent.*
*Valójában Rhoen Pyr dolga, az erőmélyi elf nem szeretné megmondani neki, hogy hogyan végezze a dolgát. Korábban már megpróbálta és mi lett belőle? A tündér szavaira inkább csak elhallgat és mosolyogva bólint. Rég volt már az, amikor meg szerette volna mondani valakinek, hogy mit is kellene tennie. Most pedig már sem joga, sem tisztje megmondani Pyrnek, hogyan élje az életét.*
- A Fákban Lakó tervei kifürkészhetetlenek. *Mondja csak halkan, amikor Pyr az Erdőszellem akaratának vezetéséről beszél.
A feladás említésnél a páncélos csuhás csak kurtán, halovány mosollyal megrázza a fejét. Feladni sosem adta fel, legfeljebb megbékélt a sorsával, ami egyáltalán nem volt könnyű, de így legalább már tudja, merre vezet az útja.*
- Rendben, úgy legyen. *Válaszol az ígéretre, hogy majd Pyr megmutatja, mennyit fejlődött azóta, hogy nem találkoztak. A személyisége nem változott, szinte semmit. Ugyanolyan szeleburdi, mint korábban volt és arról sem szokott le, hogy mások nyakába vesse magát zuhanórepüléssel.
Az ötletek viszont jók, amelyek kovács híján a harangok beszerzésére szolgálhatnak. Egyik helyről sem hallott még soha az erdőmélyi elf, így csak megvonva alig láthatóan a vállát néz kérdőn Lyzre.
A látogatás gondolatára azonban már elmosolyodik, jó volna, ha Pyr láthatná a lombházakat, a fát, amely immáron a közösség központja és oltár is egyben.
Lyzendra hideg névismétlésére csak feljebb szalad egyik szemöldöke, de ő ismeri már annyira a szőke íjászt, hogy tudja, mit jelent az ilyen hűvös hanghordozás.
A témaváltás csak fokozza a sejtést benne, hogy Lyz mennyire nem szeretne beszélni akár az egykori Vadvédről, vagy a lakóiról vagy akár Shenről. Amikor megkéri Pyrt, hogy mondja el, merre találja a kereskedőházat, feltűnik neki, hogy mennyire csak magáról beszél, mintha a páncélos csuhásnak más célt szánna.*
- Gyere vagy gyertek el bátran, meg fogtok találni minket. *Erősíti meg a meghívás tényét Lyz helymeghatározása után.*
- Én is örültem, Pyr, menj csak, ne hagyd hátra a kísértedet. *Mosolyog le a tündérre, majd harcosmód kezet fogna vele, ha a szárnyas viszonozza a gesztust.*
- A Fákban Lakó kísérjen utadon és óvjon. *Mondja még, majd Lyzendra felé fordul, aki előáll a szétválás lehetőségével, hogy míg ő a kereskedőházat keresi fel, addig az erdőmélyi elf menjen a templomba Hanlorent keresve.*
- Rendben. Legyen így. *Biccent kurtán.
Természetesen még meghallgatja Pyrt, elbúcsúzik tőle, majd felszáll Éjvihar nyergébe.*
- Hol találkozzunk? *Kérdi még Lyzendrától, majd a válasznak megfelelően fog cselekedni később. Mosolyogva integet még a tündérnek, majd ha már minden tisztáztak, elbúcsúztak, akkor indul a templom felé, ahol reményei szerint megtalálja Hanlorent.*
7453. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-22 19:50:55
Üzenet elküldve: 2019-06-22 19:50:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Lyzendra, Pycta, Pyr//
*Óhatatlanul is jobb kedve lesz a szómenéssel megáldott kis tündér miatt. Csak a felemlegetett nevek közt akad olyan, akinek hallatán keserédes lesz a mosolya. S aztán mivel külön hangsúlyt is kap ahogy Pyr újra felemlegeti, amit leginkább elkerült volna, kénytelen azonnal a merev, hűvösség mögé lépni. Az a szeleburdiság mindig ki tudta hozni a sodrából, ezt most nagyon nem engedheti meg magának. Sem Pycta, sem Pyr nem szolgált rá.*
- Még Shen is *talán sosem volt ilyen hideg egyetlen szó sem ami Lyz száját elhagyta.*
- Nem különben, mint bárki más *Tudja, hogy több kedvességet érdemelne, és azonnal meg is lágyul, ahogy a tündér fiúra pillant. Shennel jó barátok voltak, nem csoda hát, hogy rá inkább k. Ahogy beszél, felváltva néz egyik, majd másik társára. Nem tudja, mit gondolhatnak, de ő ebből mielőbb szeretne kilábalni. Senkinek sem jó. A közös ügynek pedig végképp nem.*
- Biztosan ő is tapasztalja a világot *Egy dologban azonban Lyz biztos. És talán ennek a találkozásnak kellett megtörténnie ahhoz, hogy rávilágítson, Lyznek sem szabad megragadnia szívében sem Vadvédnél. Az az idő már elmúlt, és ami ott volt, ott is marad, a légből kapott, vagy szabadulni vágyó ígéretekkel együtt. Zavartan túr hajába, löki hátra a szőke tincseket.*
- Nem is kívánnánk, hogy hagyd itt a forgatagban Rhoent. Nekem az is elég, ha elmondod, hol van az a kereskedőház. Megbízhatnám őket, míg a fegyverem ügyét el nem rendezem. *Kapva kap a másik témán, és nem is hajlandó tovább visszatekinteni. Örömmel hallja, hogy Pyr is szívesen meglátogatná őket, akár ezzel a titokzatos Rhoennel együtt is.*
- Arthenior közeli erdőben telepedtünk le. Innen nyugatra *Miközben beszél, Pyctára pillant, vajon neki van-e hozzáfűznivalója.* A folyó nagy kanyarulatában.
*Hogy lassan indulnia kell a tündérnek, halovány még kissé vérszegény mosollyal nyugtázza, de annak örömét nem tudja letagadni, hogy szívesen látja ezt a különös szárnyas jószágot.*
- Örülök, hogy találkoztunk Pyr. Remélem, mielőbb meglátogattok minket. *Búcsúzóul lehajol a kicsiny szárnyashoz, s csókot lehet homlokára. Felegyenesedve *
- Pycta? Mit szólnál, ha én felkeresném ezt a kereskedőházat, addig te megnézhetnéd Hanlorent a templomban? *Pillant Pyctára kérdőn. Ha még napnyugta előtt thargiába szeretnének érni, időt spórolhatnak azzal, ha ketté válnak.*
*Óhatatlanul is jobb kedve lesz a szómenéssel megáldott kis tündér miatt. Csak a felemlegetett nevek közt akad olyan, akinek hallatán keserédes lesz a mosolya. S aztán mivel külön hangsúlyt is kap ahogy Pyr újra felemlegeti, amit leginkább elkerült volna, kénytelen azonnal a merev, hűvösség mögé lépni. Az a szeleburdiság mindig ki tudta hozni a sodrából, ezt most nagyon nem engedheti meg magának. Sem Pycta, sem Pyr nem szolgált rá.*
- Még Shen is *talán sosem volt ilyen hideg egyetlen szó sem ami Lyz száját elhagyta.*
- Nem különben, mint bárki más *Tudja, hogy több kedvességet érdemelne, és azonnal meg is lágyul, ahogy a tündér fiúra pillant. Shennel jó barátok voltak, nem csoda hát, hogy rá inkább k. Ahogy beszél, felváltva néz egyik, majd másik társára. Nem tudja, mit gondolhatnak, de ő ebből mielőbb szeretne kilábalni. Senkinek sem jó. A közös ügynek pedig végképp nem.*
- Biztosan ő is tapasztalja a világot *Egy dologban azonban Lyz biztos. És talán ennek a találkozásnak kellett megtörténnie ahhoz, hogy rávilágítson, Lyznek sem szabad megragadnia szívében sem Vadvédnél. Az az idő már elmúlt, és ami ott volt, ott is marad, a légből kapott, vagy szabadulni vágyó ígéretekkel együtt. Zavartan túr hajába, löki hátra a szőke tincseket.*
- Nem is kívánnánk, hogy hagyd itt a forgatagban Rhoent. Nekem az is elég, ha elmondod, hol van az a kereskedőház. Megbízhatnám őket, míg a fegyverem ügyét el nem rendezem. *Kapva kap a másik témán, és nem is hajlandó tovább visszatekinteni. Örömmel hallja, hogy Pyr is szívesen meglátogatná őket, akár ezzel a titokzatos Rhoennel együtt is.*
- Arthenior közeli erdőben telepedtünk le. Innen nyugatra *Miközben beszél, Pyctára pillant, vajon neki van-e hozzáfűznivalója.* A folyó nagy kanyarulatában.
*Hogy lassan indulnia kell a tündérnek, halovány még kissé vérszegény mosollyal nyugtázza, de annak örömét nem tudja letagadni, hogy szívesen látja ezt a különös szárnyas jószágot.*
- Örülök, hogy találkoztunk Pyr. Remélem, mielőbb meglátogattok minket. *Búcsúzóul lehajol a kicsiny szárnyashoz, s csókot lehet homlokára. Felegyenesedve *
- Pycta? Mit szólnál, ha én felkeresném ezt a kereskedőházat, addig te megnézhetnéd Hanlorent a templomban? *Pillant Pyctára kérdőn. Ha még napnyugta előtt thargiába szeretnének érni, időt spórolhatnak azzal, ha ketté válnak.*
7452. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-22 14:53:30
Üzenet elküldve: 2019-06-22 14:53:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hathúros Strat//
*Az énekelés után hamar odaérnek a kemencékhez. Arja bámészkodik, azt az árust keresi, aki a múltkor két aranyért adott neki frissensült, ropogós kenyérvégeket, amennyit csak akart.*
- Nézd csak! Ő az! Majd meglátod, milyen finom! És majdnem ingyen adja! *súgja oda Stratnak, azzal rámosolyog az árusra, aki hamar megismeri.*
- Na, mi kéne, ha vóna? Ketten vagytok? *méri végig őket, aztán egy tasakba kiszámol nekik 18 darab (Arja számolja!) barnás ropogós, frissen sült kenyérvéget ( Mesélő (Hádész)).
Arja meg előguberál két aranyat, igazán nem sajnálja ennyiért!*
- Már csak valami gyümölcs kellene! *mondja a lányka, odakínálva a tasakot a tündérnek:*
- Vegyél csak, finom ám!
*Azzal ő maga is nekilát majszolni a friss sercliket. Még egy foszlós kalácsvéget is talál közte magának. *
- Vegyünk cseresznyét! Mit gondolsz? Ilyenkor már olcsón adják, csak olyant kell találnunk, aki már készülődne hazafelé.
*Azzal, ha Stratnak tetszik az ötlet, elindul, hogy megkeressék a gyümölcs árusokat a piac végében.*
//Hathúros Strat//
*Az énekelés után hamar odaérnek a kemencékhez. Arja bámészkodik, azt az árust keresi, aki a múltkor két aranyért adott neki frissensült, ropogós kenyérvégeket, amennyit csak akart.*
- Nézd csak! Ő az! Majd meglátod, milyen finom! És majdnem ingyen adja! *súgja oda Stratnak, azzal rámosolyog az árusra, aki hamar megismeri.*
- Na, mi kéne, ha vóna? Ketten vagytok? *méri végig őket, aztán egy tasakba kiszámol nekik 18 darab (Arja számolja!) barnás ropogós, frissen sült kenyérvéget ( Mesélő (Hádész)).
Arja meg előguberál két aranyat, igazán nem sajnálja ennyiért!*
- Már csak valami gyümölcs kellene! *mondja a lányka, odakínálva a tasakot a tündérnek:*
- Vegyél csak, finom ám!
*Azzal ő maga is nekilát majszolni a friss sercliket. Még egy foszlós kalácsvéget is talál közte magának. *
- Vegyünk cseresznyét! Mit gondolsz? Ilyenkor már olcsón adják, csak olyant kell találnunk, aki már készülődne hazafelé.
*Azzal, ha Stratnak tetszik az ötlet, elindul, hogy megkeressék a gyümölcs árusokat a piac végében.*
7451. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-22 08:14:55
Üzenet elküldve: 2019-06-22 08:14:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Lyzendra, Pycta, Pyr//
- Naaaa... szóltam neki, hogy várjon meg... öhm... biztonságos helyen hagytam! *Magyarázkodik Pyctának vigyorogva. Vigyora egészen addig széles, míg meg nem hallja a vadvédi történéseket. Képe elnyúlik, szemei elkerekednek, szárnyai sután lógnak válláról.*
- Az a hatalmas erőd, az a rengeteg szerzet, az a sok barát... még Shen is!*Motyogja, bár Shen kapcsán maga is gyanakodva néz Lyz felé, Pycta tekintete is nagyon árulkodó, de aztán kissé felcsillannak a szemei az erdei közösség hallatán.*
- Semmi gond, Pycta! Én is eltűntem, de sok hasznos tapasztalatot szereztem, mintha csak az Erdőszellem akarta volna így! *Legyint a magyarázatra.* Tehát nem adtátok fel! *Bokszol a levegőbe.* Már azt gondoltam, hogy feladtátok! *Bólogat buzgón, aztán a felhívásra csak tétován pillant Rhoen felé, majd kissé szomorkásan fújtat egyet.*
- Nem hagyhatom itt Rhoent, de bizonyára találkozunk még, ugye? Elmondjátok, hol tanyáztok mostanában? *Kérdezi reménykedve.* Akkor akár fel is kereshetnénk benneteket! *Büszkén pillant Pyctára.* Rengeteget fejlődtem ám! Majd megmutatom! *Dülleszti ki begyét, aztán már sokkal inkább a kérdésen gondolkodik.*
- Sokat jártam, keltem a városban, de a kovácsot tudtommal feldúlták. Két helyet ismerek, ahol beszerzéssel foglalkoznak, az egyik a szegénynegyedben a 3B, a másik pedig egy kerekedőház, ami a Kósza Pinty mellett üzemel. Mindegyik vezetését ismerem, mondhatjuk, hogy jó a kapcsolatunk. *Meséli, mert igazából erre is büszke.*
- Mi magunk, a Pegazusba tartunk, előtte megfürdünk, aztán eszünk valamit. Mondjátok el hol találunk meg benneteket, fel fogom, vagy fel fogjuk keresni a közösséget, persze, ha engeditek. *Mosolyog szendén.* Lehet, hogy indulnom kell... *Néz sután Rhoen irányába, nem akarja túlságosan sokáig magára hagyni, nehogy azt gondolja, elhagyta őt.*
- Naaaa... szóltam neki, hogy várjon meg... öhm... biztonságos helyen hagytam! *Magyarázkodik Pyctának vigyorogva. Vigyora egészen addig széles, míg meg nem hallja a vadvédi történéseket. Képe elnyúlik, szemei elkerekednek, szárnyai sután lógnak válláról.*
- Az a hatalmas erőd, az a rengeteg szerzet, az a sok barát... még Shen is!*Motyogja, bár Shen kapcsán maga is gyanakodva néz Lyz felé, Pycta tekintete is nagyon árulkodó, de aztán kissé felcsillannak a szemei az erdei közösség hallatán.*
- Semmi gond, Pycta! Én is eltűntem, de sok hasznos tapasztalatot szereztem, mintha csak az Erdőszellem akarta volna így! *Legyint a magyarázatra.* Tehát nem adtátok fel! *Bokszol a levegőbe.* Már azt gondoltam, hogy feladtátok! *Bólogat buzgón, aztán a felhívásra csak tétován pillant Rhoen felé, majd kissé szomorkásan fújtat egyet.*
- Nem hagyhatom itt Rhoent, de bizonyára találkozunk még, ugye? Elmondjátok, hol tanyáztok mostanában? *Kérdezi reménykedve.* Akkor akár fel is kereshetnénk benneteket! *Büszkén pillant Pyctára.* Rengeteget fejlődtem ám! Majd megmutatom! *Dülleszti ki begyét, aztán már sokkal inkább a kérdésen gondolkodik.*
- Sokat jártam, keltem a városban, de a kovácsot tudtommal feldúlták. Két helyet ismerek, ahol beszerzéssel foglalkoznak, az egyik a szegénynegyedben a 3B, a másik pedig egy kerekedőház, ami a Kósza Pinty mellett üzemel. Mindegyik vezetését ismerem, mondhatjuk, hogy jó a kapcsolatunk. *Meséli, mert igazából erre is büszke.*
- Mi magunk, a Pegazusba tartunk, előtte megfürdünk, aztán eszünk valamit. Mondjátok el hol találunk meg benneteket, fel fogom, vagy fel fogjuk keresni a közösséget, persze, ha engeditek. *Mosolyog szendén.* Lehet, hogy indulnom kell... *Néz sután Rhoen irányába, nem akarja túlságosan sokáig magára hagyni, nehogy azt gondolja, elhagyta őt.*
7450. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-21 20:11:33
Üzenet elküldve: 2019-06-21 20:11:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Lyzendra, Pyr, Pycta//
*Ha nem volna teljesen biztos, hogy ki is az amatőr sólyomként rájuk lecsapó szárnyas-tollas rettenet, a szavak meggyőzik, bár szükség nincs rájuk. Lyzendrával ketten sikeresen a földre engedik a közéjük csapódó Pyrt, akinek aztán régi jó avagy rossz szokásához híven be sem áll a szája.*
- Halljuk. *Mosolyog az erdőmélyi elf. Tisztán emlékszik arra is, hogy némasággal sújtotta a tündért, ahogy arra is, hogyan oldozta fel büntetése alól egykori tanítványát.
A páncélos csuhás ruganyosan ereszkedik földre Éjvihar mellett és pár simítással igyekszik megnyugtatni az elégedetlen telivért. Az említett, Rhoennek nevezett személyt keresi a tekintetével, de mivel nem ismeri, így nem sok esélye van kitalálni a piaci forgatagban, hogy kiről is lehet szó.*
- Kísérőnek? Akkor elég rosszul végzed a dolgod, ha most neki kell keresnie téged. *Jegyzi meg halkan, de inkább tréfálkozik, mint fedd, hisz nem tudhatja, miféle kontextus van a tündér és kísértje között.*
- Csak mi vagyunk. *Olvad alig láthatóvá a mosolya. Shen'eriel említésére Lyz felé néz.*
- Ő sincs velünk, tényleg csak mi vagyunk. *Erősíti meg Lyzendra szavait és szótlan hallgatja az íjászt.*
- Sajnálom. Meg volt az okom rá. *Mondja csak mosolytalanul. Mostanában annyiszor kellett felidéznie másoknak eltűnésének és közelmúltjának sötét történeteit, hogy kezdi terhesnek érezni.
Az elfek szépségének és Pyr imádatának említésekor már el kell mosolyodnia, ki bírja el ezt a sok fecsegést anélkül. A tollas tündér láthatóan semmit sem változott.
Lyznek sikerül elég röviden összefoglalnia utazásuk célját, amire az erdőmélyi elf csak kurtán, egyetértően biccent.*
- Rhoent azért ne felejtsd el, ha már kísérni őt lett a feladatod. *Emlékezteti Pyrt, hisz ő is szeretné, hogy a tündér esetleg elkísérje őket a templomig, de a korábban említett személyt sehol sem látja vagyis nem tart senki feléjük, aki Rhoen lehetne.
Lyz kérdésére a tündér felé fordul lombzöld tekintete, ha már a városban él, talán van valami információja a kérdezett dolgokkal kapcsolatban, hátha segítségükre lehet.*
*Ha nem volna teljesen biztos, hogy ki is az amatőr sólyomként rájuk lecsapó szárnyas-tollas rettenet, a szavak meggyőzik, bár szükség nincs rájuk. Lyzendrával ketten sikeresen a földre engedik a közéjük csapódó Pyrt, akinek aztán régi jó avagy rossz szokásához híven be sem áll a szája.*
- Halljuk. *Mosolyog az erdőmélyi elf. Tisztán emlékszik arra is, hogy némasággal sújtotta a tündért, ahogy arra is, hogyan oldozta fel büntetése alól egykori tanítványát.
A páncélos csuhás ruganyosan ereszkedik földre Éjvihar mellett és pár simítással igyekszik megnyugtatni az elégedetlen telivért. Az említett, Rhoennek nevezett személyt keresi a tekintetével, de mivel nem ismeri, így nem sok esélye van kitalálni a piaci forgatagban, hogy kiről is lehet szó.*
- Kísérőnek? Akkor elég rosszul végzed a dolgod, ha most neki kell keresnie téged. *Jegyzi meg halkan, de inkább tréfálkozik, mint fedd, hisz nem tudhatja, miféle kontextus van a tündér és kísértje között.*
- Csak mi vagyunk. *Olvad alig láthatóvá a mosolya. Shen'eriel említésére Lyz felé néz.*
- Ő sincs velünk, tényleg csak mi vagyunk. *Erősíti meg Lyzendra szavait és szótlan hallgatja az íjászt.*
- Sajnálom. Meg volt az okom rá. *Mondja csak mosolytalanul. Mostanában annyiszor kellett felidéznie másoknak eltűnésének és közelmúltjának sötét történeteit, hogy kezdi terhesnek érezni.
Az elfek szépségének és Pyr imádatának említésekor már el kell mosolyodnia, ki bírja el ezt a sok fecsegést anélkül. A tollas tündér láthatóan semmit sem változott.
Lyznek sikerül elég röviden összefoglalnia utazásuk célját, amire az erdőmélyi elf csak kurtán, egyetértően biccent.*
- Rhoent azért ne felejtsd el, ha már kísérni őt lett a feladatod. *Emlékezteti Pyrt, hisz ő is szeretné, hogy a tündér esetleg elkísérje őket a templomig, de a korábban említett személyt sehol sem látja vagyis nem tart senki feléjük, aki Rhoen lehetne.
Lyz kérdésére a tündér felé fordul lombzöld tekintete, ha már a városban él, talán van valami információja a kérdezett dolgokkal kapcsolatban, hátha segítségükre lehet.*
7449. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-21 18:02:48
Üzenet elküldve: 2019-06-21 18:02:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Bűnös élvezetek//
* Samet egyszerre bosszantja, és szórakoztatja a másik színjátéka, és ez a kettős érzés végül mégis inkább a bosszantó felé dönti a mérleget. Türelmetlen, és már kezdi belátni, hogy itt nem lesz alku, a pénz is elvesztegetett volt, amikor hirtelen megjelenik egy alak, és kirabolja szíve választottját. Amaz erre pedig az egyetlen logikus dolgot teszi, utána ered. Bár az egykori nemes férfi is szeretne így tenni, ösztönösen meg is indul, de megállítja agyának az a része, ami a logikus gondolkodásért felel. Pillanatok alatt rakja össze a képet, mire a lába, ami mozgásba lendült földet ér, már tudja is, hogy mi történt. A díszkardot előrántva fordul az alak felé, aki a drogról beszélt, és akivel tárgyalni próbált. Egyértelműen támadó szándékkal szegezi rá a fegyvert. *
- A kis barátod, mi? A társad. * Sziszegi felé indulatosan, és hirtelen lódul felé, a kardot szúrásra tartva, a másik felsőtestét célozva meg. Ki akarja használni, hogy valószínűleg nem nézi ki belőle a támadási szándékot, és erre tesz fel mindent, mert tudja jól magáról, hogy nem a kardok forgatásának mestere. A támadás közben tovább beszél, hátha ezzel is megzavarhatja a másikat. *
- Alighanem az újabb társaid hívod, mi? TOLVAJ! TOLVAJ GAZEMBEREK EZEK MIND! * Kiabál, hogy minél több figyelmet fordítson maguk felé, és reméli, hogy talán egy érdeklődő tömeg is köréjük gyűlik, egyfajta sorfalat képezve, amivel megnehezítheti azt, hogy meneküljenek, vagy elveszi a kedvét a simlis alaknak attól, hogy támadásra lendüljön. Persze Samonyrt nem zavarja a nézőközönség. *
* Samet egyszerre bosszantja, és szórakoztatja a másik színjátéka, és ez a kettős érzés végül mégis inkább a bosszantó felé dönti a mérleget. Türelmetlen, és már kezdi belátni, hogy itt nem lesz alku, a pénz is elvesztegetett volt, amikor hirtelen megjelenik egy alak, és kirabolja szíve választottját. Amaz erre pedig az egyetlen logikus dolgot teszi, utána ered. Bár az egykori nemes férfi is szeretne így tenni, ösztönösen meg is indul, de megállítja agyának az a része, ami a logikus gondolkodásért felel. Pillanatok alatt rakja össze a képet, mire a lába, ami mozgásba lendült földet ér, már tudja is, hogy mi történt. A díszkardot előrántva fordul az alak felé, aki a drogról beszélt, és akivel tárgyalni próbált. Egyértelműen támadó szándékkal szegezi rá a fegyvert. *
- A kis barátod, mi? A társad. * Sziszegi felé indulatosan, és hirtelen lódul felé, a kardot szúrásra tartva, a másik felsőtestét célozva meg. Ki akarja használni, hogy valószínűleg nem nézi ki belőle a támadási szándékot, és erre tesz fel mindent, mert tudja jól magáról, hogy nem a kardok forgatásának mestere. A támadás közben tovább beszél, hátha ezzel is megzavarhatja a másikat. *
- Alighanem az újabb társaid hívod, mi? TOLVAJ! TOLVAJ GAZEMBEREK EZEK MIND! * Kiabál, hogy minél több figyelmet fordítson maguk felé, és reméli, hogy talán egy érdeklődő tömeg is köréjük gyűlik, egyfajta sorfalat képezve, amivel megnehezítheti azt, hogy meneküljenek, vagy elveszi a kedvét a simlis alaknak attól, hogy támadásra lendüljön. Persze Samonyrt nem zavarja a nézőközönség. *
7448. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-21 13:54:30
Üzenet elküldve: 2019-06-21 13:54:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Lyzendra, Pyr, Pycta//
*Lyz meg tudja érteni, hogy Pyctának visszagondolni is rossz arra, hogy embereket kellett ölnie. Őt sem dobja fel, hogy fegyvert kellett ragadnia, de vannak dolgok, amiket saját maguk, és egy nagyobb jó érdekében meg kell tenni.
Hanloren keresése Mil'Ochass mellett másodlagos, de úgy érzi, hogy erről is beszélniük kell. Már azzal is előrébb vannak vele, még ha nem is jutnak előrébb.*
- Persze, igaz, csak eszembe jutott... *rázza meg fejét, még mielőtt tündért kapnak a nyakukba. Ha sikerül Pyctával ketten kapnak a tündér után, hogy ne puffanjon, láthatóan egyet gondoltak. Smaragdszín szemei csodálkozón mosolyognak, ahogy valóban felismeri, hogy Pyr érkezett közéjük. Lefordul a nyeregből, hogy Pyrt földre segítse, s immár a minx mellett állva éri a rengeteg kapkodó mondandó. Kipillant az említett Rhoen irányába, de talán a forgatag nőtt meg, vagy a z említett személy is aprócska, de innen nem lát senkit. Pyr felé fordul újra, mosolya egyre szélesedik, ahogy a kedves kis szeleburdiság hadar, hogy aztán arcára fagyjon a mosoly. Nemcsak a többiek miatt, mert bár fájó volt kipakolni az erődöt, de Shen említésére nem volt felkészülve.*
- Nincs velünk senki, és az erődben sincs már senki kedves Pyrem. *Igyekszik úgy válaszolni, hogy ne érződjön, az erőd és az egykori lakói miatt érzett bűntudat, és a csalódás. Nem vihetik el érzelmei most, pláne hogy szívének oly kedves társaival találkozott végre. Ki kell söpörnie magából, mert a közösségnek erős, megbízható vezetőkre van szüksége, nem törhet össze csupán egy név említésére.*
~Mil'Ochass csak olyan erős, mint a leggyengébb pillér.~
- Egy erdei közösségnek vásárolnánk harangokat, vagy kongatókat, és útba ejtjük a templomot is Pyctával *magyarázza útjuk célját, igyekezvén minél tömörebben összefoglalni.*
- Elkísérsz minket a templomig? Elmesélhetnéd hol, és mit dolgozol a városban, te aki Erdőmélyén nőttél fel *Lágy hangú kérdés, mely inkább a régi dolgokról a jelenre terelné a szót. Lépne is, de egyetlen után megtorpanva fordul vissza.*
- Mondd csak Pyr. Nem ismersz itt egy fém művest? Rézöntőt, vagy kovácsot, akit felkereshetnénk?
*Lyz meg tudja érteni, hogy Pyctának visszagondolni is rossz arra, hogy embereket kellett ölnie. Őt sem dobja fel, hogy fegyvert kellett ragadnia, de vannak dolgok, amiket saját maguk, és egy nagyobb jó érdekében meg kell tenni.
Hanloren keresése Mil'Ochass mellett másodlagos, de úgy érzi, hogy erről is beszélniük kell. Már azzal is előrébb vannak vele, még ha nem is jutnak előrébb.*
- Persze, igaz, csak eszembe jutott... *rázza meg fejét, még mielőtt tündért kapnak a nyakukba. Ha sikerül Pyctával ketten kapnak a tündér után, hogy ne puffanjon, láthatóan egyet gondoltak. Smaragdszín szemei csodálkozón mosolyognak, ahogy valóban felismeri, hogy Pyr érkezett közéjük. Lefordul a nyeregből, hogy Pyrt földre segítse, s immár a minx mellett állva éri a rengeteg kapkodó mondandó. Kipillant az említett Rhoen irányába, de talán a forgatag nőtt meg, vagy a z említett személy is aprócska, de innen nem lát senkit. Pyr felé fordul újra, mosolya egyre szélesedik, ahogy a kedves kis szeleburdiság hadar, hogy aztán arcára fagyjon a mosoly. Nemcsak a többiek miatt, mert bár fájó volt kipakolni az erődöt, de Shen említésére nem volt felkészülve.*
- Nincs velünk senki, és az erődben sincs már senki kedves Pyrem. *Igyekszik úgy válaszolni, hogy ne érződjön, az erőd és az egykori lakói miatt érzett bűntudat, és a csalódás. Nem vihetik el érzelmei most, pláne hogy szívének oly kedves társaival találkozott végre. Ki kell söpörnie magából, mert a közösségnek erős, megbízható vezetőkre van szüksége, nem törhet össze csupán egy név említésére.*
~Mil'Ochass csak olyan erős, mint a leggyengébb pillér.~
- Egy erdei közösségnek vásárolnánk harangokat, vagy kongatókat, és útba ejtjük a templomot is Pyctával *magyarázza útjuk célját, igyekezvén minél tömörebben összefoglalni.*
- Elkísérsz minket a templomig? Elmesélhetnéd hol, és mit dolgozol a városban, te aki Erdőmélyén nőttél fel *Lágy hangú kérdés, mely inkább a régi dolgokról a jelenre terelné a szót. Lépne is, de egyetlen után megtorpanva fordul vissza.*
- Mondd csak Pyr. Nem ismersz itt egy fém művest? Rézöntőt, vagy kovácsot, akit felkereshetnénk?
7447. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-21 12:27:42
Üzenet elküldve: 2019-06-21 12:27:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bűnös élvezetek//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*A lopás rész általában könnyen megy Grimnek, talán az évek tapasztala, talán a gátlástalansága, talán a bármiféle vesztenivaló hiánya végett, de a tény az tény, sikerül megszereznie az elf nő aranyának jórészét. Nem mintha annyira szüksége lenne rá, csupán jobb dolga sincs az égegyadta világon. Ez meg legalább valamennyire izgalmas lehet, aztán ha szerencséje van, talán sikerül belehalnia, és legalább találkozhat végre a családjával. ~Mi a fasz, tán kutyái is vannak ennek a szukának, vagy mi? Fütyülgetnek itt... Gondolom nem nekem szól. Lehet vannak netán emberei itt valamelyik manusnak, aztán rámküldi éppen őket? Mondjuk hátbalőni nem hiszem, hogy fényes nappal a piacon fognak csak úgy, bár ki tudja. Bármi megtörténhet. Ezek az elfek amúgy is rá vannak izgulva az aranyra. Ha tudnának basznának is vele.~ Sosem kedvelte az elfeket, a gőgösségüket, és azt a (szerinte) kívülről sugárzó felsőbbrendűség érzést, amit hisznek magukról. Tudja jól, hogy jóval többen vannak azok, akik ellene vannak, mint azok, akik vele, azaz senki sincs vele, szóval ezt nem tartott sokáig neki kiszámolni. Gyorsan kapkodja apró lábait, ám a termete is ellene szól, nem tud olyan gyorsan iszkolni, mint akinek hosszabb lábai vannak. Mindenesetre biztos benne, hogy azok ott nem éppen cipót akartak venni, ki tudja, hogy milyen ügyletet akarnak, vagy akartak éppen lebonyolítani, amibe Grim beleütötte az orrát. Mindenesetre megpróbál valami rejteket keresni, azonban ha utólérnék, vagy netán újabb emberek kerülnének az útjába, úgy felhagy a futással, és megvárja, hogy mi lesz.*
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*A lopás rész általában könnyen megy Grimnek, talán az évek tapasztala, talán a gátlástalansága, talán a bármiféle vesztenivaló hiánya végett, de a tény az tény, sikerül megszereznie az elf nő aranyának jórészét. Nem mintha annyira szüksége lenne rá, csupán jobb dolga sincs az égegyadta világon. Ez meg legalább valamennyire izgalmas lehet, aztán ha szerencséje van, talán sikerül belehalnia, és legalább találkozhat végre a családjával. ~Mi a fasz, tán kutyái is vannak ennek a szukának, vagy mi? Fütyülgetnek itt... Gondolom nem nekem szól. Lehet vannak netán emberei itt valamelyik manusnak, aztán rámküldi éppen őket? Mondjuk hátbalőni nem hiszem, hogy fényes nappal a piacon fognak csak úgy, bár ki tudja. Bármi megtörténhet. Ezek az elfek amúgy is rá vannak izgulva az aranyra. Ha tudnának basznának is vele.~ Sosem kedvelte az elfeket, a gőgösségüket, és azt a (szerinte) kívülről sugárzó felsőbbrendűség érzést, amit hisznek magukról. Tudja jól, hogy jóval többen vannak azok, akik ellene vannak, mint azok, akik vele, azaz senki sincs vele, szóval ezt nem tartott sokáig neki kiszámolni. Gyorsan kapkodja apró lábait, ám a termete is ellene szól, nem tud olyan gyorsan iszkolni, mint akinek hosszabb lábai vannak. Mindenesetre biztos benne, hogy azok ott nem éppen cipót akartak venni, ki tudja, hogy milyen ügyletet akarnak, vagy akartak éppen lebonyolítani, amibe Grim beleütötte az orrát. Mindenesetre megpróbál valami rejteket keresni, azonban ha utólérnék, vagy netán újabb emberek kerülnének az útjába, úgy felhagy a futással, és megvárja, hogy mi lesz.*
7446. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-21 10:06:30
Üzenet elküldve: 2019-06-21 10:06:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szürke Arja//
*Mély odafigyeléssel hallgatja a lányt, mielőtt a zenélésbe fogna, és csak egyetértően bólogat.*
-Borzasztó lehet, igen. Mondjuk én megmondom őszintén nem sok törpe asszonyságot láttam ezidáig, sőt. Talán meg merném kockáztatni, hogy egyet sem. Vagy az is lehet, hogy láttam már, csak nem tűnt fel.
*Vakargatja fejét belegondolva, hogy akár ez is lehet egy opció.*
-Hát,ha Eeyr tudja, akkor kik vagyunk mi, hogy ellent mondjunk neki, nemde?
*Mosolyog, belátva, hogy talán ez a legbölcsebb dolog, amit egy ideje bárkinek is mondott.*
-Á, vagy úgy. Hallottam róla, meg láttam is valamit, de én magam nem. ~Sajnos.~ Talán épp átdorbézoltam az egészet, nem is igazán emlékszem.
*Vállat von, ezen már ha akar, még ha nagyon nagyon is akar, akkor sem tud változtatni. És Strat nem az a fajta, aki olyan dolgok felett aggodalmaskodjon, amikre nincs befolyása. Meg amúgy is, az idegeskedéssel még soha semmi nem oldódott meg. Mindig is hitt benne, hogy a józan, higgadt ész többre viszi az embert.*
-Akkor ez egy igazán okos kis talizmán lehet.
*Nehezen hiszi, hogy tényleg belelátna mások szívébe, de hát biztosan nem tudhatja az ellenkezőjét sem. Szóval egy okosabb fajta emberhez méltóan kellő kételkedéssel áll minden dologhoz, de nem szándékozik firtatni a dolgot. Főleg ha igaz, amit a lány mond, akkor valószílűleg úgy is tudja, ha pedig nem, akkor meg teljesen lényegtelen. A dalolás befejeztével igazán örül, hogy tetszett a lánynak a dal.*
-Akkor nem haragszol érte. De jó! Van, aki zokon veszi, ha csak így megéneklik engedély nélkül, szóval sosem tudni... Jól hangzik, most már kell valami hajtóanyag a szervezetbe mert nem fog sokáig üresen működni.
*Azzal elindul, követve újdonsült múzsáját.*
//Szürke Arja//
*Mély odafigyeléssel hallgatja a lányt, mielőtt a zenélésbe fogna, és csak egyetértően bólogat.*
-Borzasztó lehet, igen. Mondjuk én megmondom őszintén nem sok törpe asszonyságot láttam ezidáig, sőt. Talán meg merném kockáztatni, hogy egyet sem. Vagy az is lehet, hogy láttam már, csak nem tűnt fel.
*Vakargatja fejét belegondolva, hogy akár ez is lehet egy opció.*
-Hát,ha Eeyr tudja, akkor kik vagyunk mi, hogy ellent mondjunk neki, nemde?
*Mosolyog, belátva, hogy talán ez a legbölcsebb dolog, amit egy ideje bárkinek is mondott.*
-Á, vagy úgy. Hallottam róla, meg láttam is valamit, de én magam nem. ~Sajnos.~ Talán épp átdorbézoltam az egészet, nem is igazán emlékszem.
*Vállat von, ezen már ha akar, még ha nagyon nagyon is akar, akkor sem tud változtatni. És Strat nem az a fajta, aki olyan dolgok felett aggodalmaskodjon, amikre nincs befolyása. Meg amúgy is, az idegeskedéssel még soha semmi nem oldódott meg. Mindig is hitt benne, hogy a józan, higgadt ész többre viszi az embert.*
-Akkor ez egy igazán okos kis talizmán lehet.
*Nehezen hiszi, hogy tényleg belelátna mások szívébe, de hát biztosan nem tudhatja az ellenkezőjét sem. Szóval egy okosabb fajta emberhez méltóan kellő kételkedéssel áll minden dologhoz, de nem szándékozik firtatni a dolgot. Főleg ha igaz, amit a lány mond, akkor valószílűleg úgy is tudja, ha pedig nem, akkor meg teljesen lényegtelen. A dalolás befejeztével igazán örül, hogy tetszett a lánynak a dal.*
-Akkor nem haragszol érte. De jó! Van, aki zokon veszi, ha csak így megéneklik engedély nélkül, szóval sosem tudni... Jól hangzik, most már kell valami hajtóanyag a szervezetbe mert nem fog sokáig üresen működni.
*Azzal elindul, követve újdonsült múzsáját.*
7445. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-20 15:08:19
Üzenet elküldve: 2019-06-20 15:08:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Bűnös élvezetek//
- Aha, tudod, szolgának. *Falra hányt borsóként pereg le a kendős fickóról a maró gúny, csúfos mosollyal válaszol, majd füttyögni kezd, ahogy lábhoz szokás hívni az ebeket, ezzel is segítve a jelentés megértését.
Az aranydukátot hagyja a porba esni, nem szakítja meg a férfivel a szemkontaktust, majd egy pillanattal később lenéz és mint a gyerek a cukorkának, megörül.*
- Né'mán, mit találtam! Elteszem. *Örömködik, majd lenyúl, felveszi, megköpködi és elteszi az érmét a zsebébe.*
- Mennék én, de nem tudok. Kínoz a csúz, fájnak a térdeim, eső lesz netán. *Mondja mézes-mázosan. Nem tűnik alkuképesnek.*
- Ha venni akartok, át kell mennetek a hídon. *Mutat a Csonthíd felé.*
- Ami nem túl biztonságos, de némi juttatásér' szívesen szavatolom az épség'tek. *Ajánlja fel. Borostás képén kedvesnek szánt mosoly terül el ahogy kimondja az szavakat.
Rel is beszáll a beszélgetésbe, a kendős férfi arca felé fordul.*
- A levelit elfüstölhetitek, mély álmot hoz. *Kezd bele mosolyogva.*
- A virága serkent és ajzószer. *Kacsint az elf lányra.* A terméséből ital lesz, ami bódít, de vannak, akik rémeket látnak tőle. *Fejezi be a felsorolást.
Miközben Samonyr és Relael a barna arcú fickóval tárgyalnak, a piaci élet nem áll meg, s bár ez a hely a romokhoz közelebb van, itt is járnak-kelnek városiak. Az elf lány látásának perifériáján láthat egy hajlott hátú, köhögéssel küzdő alakot, ám a következő pillanatban félreérthetetlenül rájöhet, hogy bizony megszabadították aranyainak egy részétől és az öregembernek tetsző alak pedig igenis mozgékony, mert futni kezd a piac forgalmasabb része felé. Talán törpe lehet az alakjából ítélve és a karján jól felismerhető tetoválásokat is felfedezhet, de ez nem teszi semmissé a lopás tényét. Feldúltsága, növekvő haragja érthető reakciók. A tőr előkerülése először meglepi a kendőst, ezt Samonyr láthatja, hisz Rel az aranyaival távozó alak felé fordul, de aztán amaz is gyorsan összerakja a dolgot és kétszer élesen füttyent.
Grimoryan biztos lehet az arany könnyű megszerzésében, ott csörög nála Rel javainak egy nagy része, de azt is tudja, hogy vállalkozása veszélyekkel is járt. A meglopott elf biztosan észlelte a lopást és valószínűleg következményei is lesznek.
Menekülés közben hall két éles füttyöt maga mögül, de nem tudja honnan jött és mi a célja, a piac belseje felé halad, ahol sűrűbb a forgatag, de odáig még legalább tíz-tizenöt lépés van hátra és talán ott sem lesz teljes biztonságban.*
- Aha, tudod, szolgának. *Falra hányt borsóként pereg le a kendős fickóról a maró gúny, csúfos mosollyal válaszol, majd füttyögni kezd, ahogy lábhoz szokás hívni az ebeket, ezzel is segítve a jelentés megértését.
Az aranydukátot hagyja a porba esni, nem szakítja meg a férfivel a szemkontaktust, majd egy pillanattal később lenéz és mint a gyerek a cukorkának, megörül.*
- Né'mán, mit találtam! Elteszem. *Örömködik, majd lenyúl, felveszi, megköpködi és elteszi az érmét a zsebébe.*
- Mennék én, de nem tudok. Kínoz a csúz, fájnak a térdeim, eső lesz netán. *Mondja mézes-mázosan. Nem tűnik alkuképesnek.*
- Ha venni akartok, át kell mennetek a hídon. *Mutat a Csonthíd felé.*
- Ami nem túl biztonságos, de némi juttatásér' szívesen szavatolom az épség'tek. *Ajánlja fel. Borostás képén kedvesnek szánt mosoly terül el ahogy kimondja az szavakat.
Rel is beszáll a beszélgetésbe, a kendős férfi arca felé fordul.*
- A levelit elfüstölhetitek, mély álmot hoz. *Kezd bele mosolyogva.*
- A virága serkent és ajzószer. *Kacsint az elf lányra.* A terméséből ital lesz, ami bódít, de vannak, akik rémeket látnak tőle. *Fejezi be a felsorolást.
Miközben Samonyr és Relael a barna arcú fickóval tárgyalnak, a piaci élet nem áll meg, s bár ez a hely a romokhoz közelebb van, itt is járnak-kelnek városiak. Az elf lány látásának perifériáján láthat egy hajlott hátú, köhögéssel küzdő alakot, ám a következő pillanatban félreérthetetlenül rájöhet, hogy bizony megszabadították aranyainak egy részétől és az öregembernek tetsző alak pedig igenis mozgékony, mert futni kezd a piac forgalmasabb része felé. Talán törpe lehet az alakjából ítélve és a karján jól felismerhető tetoválásokat is felfedezhet, de ez nem teszi semmissé a lopás tényét. Feldúltsága, növekvő haragja érthető reakciók. A tőr előkerülése először meglepi a kendőst, ezt Samonyr láthatja, hisz Rel az aranyaival távozó alak felé fordul, de aztán amaz is gyorsan összerakja a dolgot és kétszer élesen füttyent.
Grimoryan biztos lehet az arany könnyű megszerzésében, ott csörög nála Rel javainak egy nagy része, de azt is tudja, hogy vállalkozása veszélyekkel is járt. A meglopott elf biztosan észlelte a lopást és valószínűleg következményei is lesznek.
Menekülés közben hall két éles füttyöt maga mögül, de nem tudja honnan jött és mi a célja, a piac belseje felé halad, ahol sűrűbb a forgatag, de odáig még legalább tíz-tizenöt lépés van hátra és talán ott sem lesz teljes biztonságban.*
7444. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-19 19:57:22
Üzenet elküldve: 2019-06-19 19:57:22
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Otthonkeresés//
*Seles komoran hallgatja Laut, mert nem tud elmenni amellett, milyen szomorú. Csak reménykedni tudott eddig, hogy az amúgy nem idevalósi lánynak köze sem volt a zavargásokhoz, amiket ő csak messze látott, és amiket másoktól hallott, de hát úgy látszik, Lau sem tudta elkerülni a dolgot. Együtt érzőn pillant rá.*
- Ha szeretnél, mesélj bátran. Én szívesen meghallgatom. De persze megértem, ha nem akarsz, néhány szomorú emléket jó eltemetni, amíg eljön a megfelelő alkalom. *Mondja saját tapasztalataiból merítve. Volt már hasonló helyzetben, és nem jött ki belőle jól. Csak remélni meri, hogy Lauék háza tényleg nagy és tágas, és közel sem hasonlít saját régi házára. Learonnál nagyon könnyen bevillantak a régi emlékek, részben éppen azért, mert kiköpött úgy nézett ki a hely, mint az ő vidéki házuk. Az elf vigasztalására is csak halványan, sokat tudóan mosolyog, mintha saját kis világában járna.*
- Köszönöm. Valami biztosan jó: ő! *Mondja, és megérinti dudorodó pocakját.* Alig várom, hogy a kezemben tarthassam.
*Úgy látszik, Laut alaposan megijeszti Seles viselkedése, pedig a lány igazán nem akar kellemetlenséget okozni. Viszont manapság borzasztóan émelyeg, úgyhogy most sem bír magával, kis híján, hogy elhányja magát. Öklét még mindig a szájára szorítja, de arra megy, amerre társa tereli. Nem jut el azonban odáig, csak a piac széléig vánszorog el, ott leül egy kőre, és nagyokat fúj.*
- Borzasztó hányingerem van mostanában. Eddig is az volt, de ma valahogy különösen rosszul viselem. *Mondja, majd tenyerébe temeti az arcát. Kezd visszatérni arcába a szín, már nem olyan vészesen sápadt és izzadt, mint az előbb.* Megleszek, semmi baj! *Csap maga mellé a kőre, majd feltápászkodik, és átveszi Cserfes kantárját.*
- Valaminek nagyon rossz szaga volt ott a pultnál, nem tudom, mi, de… *Laura pillant megszeppenve.* Ugye megvetted, ami kellett? Nem is figyeltem.
*Seles komoran hallgatja Laut, mert nem tud elmenni amellett, milyen szomorú. Csak reménykedni tudott eddig, hogy az amúgy nem idevalósi lánynak köze sem volt a zavargásokhoz, amiket ő csak messze látott, és amiket másoktól hallott, de hát úgy látszik, Lau sem tudta elkerülni a dolgot. Együtt érzőn pillant rá.*
- Ha szeretnél, mesélj bátran. Én szívesen meghallgatom. De persze megértem, ha nem akarsz, néhány szomorú emléket jó eltemetni, amíg eljön a megfelelő alkalom. *Mondja saját tapasztalataiból merítve. Volt már hasonló helyzetben, és nem jött ki belőle jól. Csak remélni meri, hogy Lauék háza tényleg nagy és tágas, és közel sem hasonlít saját régi házára. Learonnál nagyon könnyen bevillantak a régi emlékek, részben éppen azért, mert kiköpött úgy nézett ki a hely, mint az ő vidéki házuk. Az elf vigasztalására is csak halványan, sokat tudóan mosolyog, mintha saját kis világában járna.*
- Köszönöm. Valami biztosan jó: ő! *Mondja, és megérinti dudorodó pocakját.* Alig várom, hogy a kezemben tarthassam.
*Úgy látszik, Laut alaposan megijeszti Seles viselkedése, pedig a lány igazán nem akar kellemetlenséget okozni. Viszont manapság borzasztóan émelyeg, úgyhogy most sem bír magával, kis híján, hogy elhányja magát. Öklét még mindig a szájára szorítja, de arra megy, amerre társa tereli. Nem jut el azonban odáig, csak a piac széléig vánszorog el, ott leül egy kőre, és nagyokat fúj.*
- Borzasztó hányingerem van mostanában. Eddig is az volt, de ma valahogy különösen rosszul viselem. *Mondja, majd tenyerébe temeti az arcát. Kezd visszatérni arcába a szín, már nem olyan vészesen sápadt és izzadt, mint az előbb.* Megleszek, semmi baj! *Csap maga mellé a kőre, majd feltápászkodik, és átveszi Cserfes kantárját.*
- Valaminek nagyon rossz szaga volt ott a pultnál, nem tudom, mi, de… *Laura pillant megszeppenve.* Ugye megvetted, ami kellett? Nem is figyeltem.
7443. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-19 18:13:15
Üzenet elküldve: 2019-06-19 18:13:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Lyzendra, Pycta, Pyr//
*Mikor már közeledik a nemes állatok felé, már látja, hogy lehet rossz ötlet volt. Egy lovat és egy mixet hátulról elkapni bizony felelőtlenség, dehát Pyr már csak ilyen... volt. Most már nem, azonban érzelmein nem tud uralkodni, annyira örül a viszontlátásnak.*
- Pyr, bizony! Pyr Lavand, személyesen! *Rikkant fel mikor két kézzel megérkezik, s igyekszik alaposan meglapogatni mindkét elfet.* De már nem néma! Gondolom, ezt halljátok... *Szégyelli el hirtelen magát, aztán csak mosolyog végül földet érve, s lentről feltekintve hátratett kézzel.*
- Rhoennel vagyok! *Mutat a lány felé, aki nem messze állhat, bár lehet a tömegtől nem is annyira látszik.* Itt dolgozom a városban, most pedig felcsaptam kísérőnek, aztán... *Felnevet és csak legyint.* Jaj, úgy örülök nektek! A többiek is mindjárt jönnek?! *Fordul abba az irányba, ahonnan Pyctáék érkeztek, s kezét szemellenzőnek használva tekint, várva a lovascsapatot.*
- Isq, Kagaenae, Seles, Zara, Bayde, Ertatsnoy! *Sorolja büszkén.* Folytassam még?! *Kacag fel.* Aztán hol van az én lánymentő Shen'enriel cimborám?! *Nyújtogatja a nyakát, aztán lassan inkább visszfordul, tekintve, hogy senkit sem lát.*
- Vagy csak... ketten vagytok? *Mondja kissé csalódottabban, aztán csak fúj egyet.*
- Tiszteletlen vagyok, elnézést kérek! Csak fecsegek össze-vissza. *Hajtja meg magát csendes mosollyal.* Mi járatban vagytok errefelé és honnan jöttetek? Jól vagytok? A múltkor, aztán alaposan eltűntél! *Fenyegeti meg Pyctát játékosan ujjával, de nem úgy tűnik, mint, akit nagyon bántana a dolog.*
- Lyzendra! Te még mindig olyan szép vagy... aaaaw, imádom az elfeket! *Nevet csillogó szemekkel.*
A hozzászólás írója (Pyr Lavand) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.19 19:25:48
*Mikor már közeledik a nemes állatok felé, már látja, hogy lehet rossz ötlet volt. Egy lovat és egy mixet hátulról elkapni bizony felelőtlenség, dehát Pyr már csak ilyen... volt. Most már nem, azonban érzelmein nem tud uralkodni, annyira örül a viszontlátásnak.*
- Pyr, bizony! Pyr Lavand, személyesen! *Rikkant fel mikor két kézzel megérkezik, s igyekszik alaposan meglapogatni mindkét elfet.* De már nem néma! Gondolom, ezt halljátok... *Szégyelli el hirtelen magát, aztán csak mosolyog végül földet érve, s lentről feltekintve hátratett kézzel.*
- Rhoennel vagyok! *Mutat a lány felé, aki nem messze állhat, bár lehet a tömegtől nem is annyira látszik.* Itt dolgozom a városban, most pedig felcsaptam kísérőnek, aztán... *Felnevet és csak legyint.* Jaj, úgy örülök nektek! A többiek is mindjárt jönnek?! *Fordul abba az irányba, ahonnan Pyctáék érkeztek, s kezét szemellenzőnek használva tekint, várva a lovascsapatot.*
- Isq, Kagaenae, Seles, Zara, Bayde, Ertatsnoy! *Sorolja büszkén.* Folytassam még?! *Kacag fel.* Aztán hol van az én lánymentő Shen'enriel cimborám?! *Nyújtogatja a nyakát, aztán lassan inkább visszfordul, tekintve, hogy senkit sem lát.*
- Vagy csak... ketten vagytok? *Mondja kissé csalódottabban, aztán csak fúj egyet.*
- Tiszteletlen vagyok, elnézést kérek! Csak fecsegek össze-vissza. *Hajtja meg magát csendes mosollyal.* Mi járatban vagytok errefelé és honnan jöttetek? Jól vagytok? A múltkor, aztán alaposan eltűntél! *Fenyegeti meg Pyctát játékosan ujjával, de nem úgy tűnik, mint, akit nagyon bántana a dolog.*
- Lyzendra! Te még mindig olyan szép vagy... aaaaw, imádom az elfeket! *Nevet csillogó szemekkel.*
A hozzászólás írója (Pyr Lavand) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.19 19:25:48
7442. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-19 16:20:29
Üzenet elküldve: 2019-06-19 16:20:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hathúros Strat//
*Hát vitatkozni Arja se szeretne, egyáltalán, de igazán élvezi, hogy ilyesmiről beszélgethet a frissen megismert tündérrel. Ilyen dolgokról általában csak magában szokott gondolkodni, nem igazán ismert olyat az életében, akivel jókat tudott volna amúgy beszélgetni. Persze Arja ezt mondjuk nem is bánta soha, a dologban valószínűleg nagy szerepet játszott az is, hogy természetét tekintve inkább figyelő, szemlélődő alkat. Igazán nem esett nehezére Zsufa egyik legfőbb, szinte kőbe vésett tanítását betartania: "Csak figyelj és hallgass!" Legtöbben sosem sejtették, hogy a lányka rajtuk és a körülötte zajló dolgokon mennyit gondolkodik, és hogy mindenből tanul.
Zsufát egyáltalán nem érdekelte, Arja mit gondol magában, csak az érdekelte, hogy elvitte-e a kért helyre a küldeményt, hogy kifizették-e érte őt, és hogy megkapja-e a pénzét.
A gnóm szabómestert meg az, hogy elkészült-e időre a hímzéssel, meg a gallér fodrozással. A tanyán a gazdasszonyát meg az, hogy ettek-e a fiúk, és hogy nem csintalankodtak-e, amíg odavoltak a piacon.
Egyedül a nővérek hallgatták meg néha a fecsegését Lihanechben, de az már nagyon, nagyon régen volt.
Így aztán fejét odafordítva ő is csak visszamosolyog a tündérfiúra, de aztán már a lába elé néz: itt a piacon jobb erre odafigyelni.
Az előzőre már csak vállat von: hát igen, mindenki máshogy van ezzel.*
- Wegtorenben volt egy bolond törpe asszony... minden reggel kiment a piacra, és a fiacskája felől érdeklődött minden egyes járókelőnél! Mindenkit megállított! Proclifox, tudod, a gnóm szabó, akinél dolgoztam, varrtam neki meg minden, ő azt mondta, abba bolondult bele, hogy elveszítette az egyetlen fiát.
*mondja, miközben kikerül az árusok közti úton egy halom péppé taposott cseresznyét, nehogy elcsússzon rajta. De aztán nem forszírozza tovább a témát: nyilvánvaló számára, hogy a fiúnak igenis fáj, a mai napig az a nap, és hogy soha sem fogja elfelejteni.
Így csak rámosolyog, kedvesen, megértően. Meg különben is, még a felhozott példájából a törpe asszonnyal azt hiszi a végén, hogy arra céloz, hogy ő, Strat is megbolondult. De Arjának esze ágában sincs ilyesmi persze, bár a bosszú, mélyen magában valahol úgy véli, azért az is hasonlatos dolog a megbolonduláshoz: az ember nem tud semmi másra sem gondolni, amolyan megszállottá lesz. ~Pont mint egy őrült. És nem is tehet róla. Ahogy az őrültek sem...~ mélázik, és sajnálja a tündért, lopva rápillantva, azért is, ami történt vele, meg a bosszú dologért is, hogy az így beleette magát.*
- Hát egy vándordalnok se ül a fenekén egy hegyi faluban, nem? *nevet aztán vissza arra, hogy ő egy világcsavargó. ~Talán azért is tudunk ilyen jól beszélgetni, mert mind a ketten ilyen csavargó formák vagyunk~ gondolja.*
- Hát, talán nem egyszerű... igen. *hagyja helyben Eeyr dolgát, mert hát igen. Arenih atya is milyen szúrós szemmel kérdezte őt, amikor visszament a Templomba. Hogy miért vitte ki azt a papírost, amit a könyv alatt talált. ~Ő biztosan azt tartotta volna, hogy elloptam...~ tűnődik. ~Ha nem viszem vissza. Vagy még így is?~ bizonytalanodik el, de aztán azt gondolja, hogy az atya a végén nem haragudott már, csak szigorú volt. ~Biztosan nem gondolt rosszat rólam, hanem megértette a dolgot!~*
- De Eeyr szerintem pontosan tudja! *vidámodik meg.* - Neki egyszerű! *dönti el a maga számára a kérdést.*
- Ja ez? *pillant le a csillagszilánk keresés óta ilyen furán viselkedő amulettre.*
- Nem volt mindig ilyen, csak egy ideje csinálja! *mondja.*
- Azóta az éjjel óta, amióta az egész város az égből hullott szilánkok után kutatott a kerek tisztáson. Fura dolgok történtek azon az éjszakán, másokkal is! Te nem voltál kint? *mondja.*
- Általában csak akkor csinálja, amikor valaki kimondja a nevét. Mintha meg akarná nézni magának! Mikor mondtad a Hathúrost, akkor volt, nem? *nevet. Fura dolog, Eeyr-re, de Arja nem bánja! Elvégre nincs mindenkinek ilyen kacsingatós medálja!*
- Tudod *komolyodik el a hangja* - amikor ezt csinálja, akkor belelátok az illető szívébe! Hogy mi van benne igazándiból! Hogy van-e benne gonoszság! *egészen hátborzongatóan halk és ijesztően mély hangon mondja mindezt, persze egy szó sem igaz belőle, de ha a medál miatt ezt képzelik, akik beszélnek vele, az nem árthat, igazán, nem? Arja legalábbis így vélekedik, és beszéd közben halálosan komolyan és nyugodtan mered Stratra.
Aztán amikor a fiú leveszi a hátáról a lantot, és a ládára fellépve éneklésbe kezd, odainvitálva köréjük a járókelőket, először csak illedelmesen a ritmusba kapcsolódó tapssal és széles, örvendező mosolygással kíséri az énekeket. De amikor a Kincsvadász nótába kezd Strat, már fülig ér a szája, csak azért nem nevet hangosan, nehogy elriassza az egyre jobban köréjük gyűlő piaci népet.
De a refrént harmadjára már ő is hangosan együtt énekeli a tömeggel, tapsolva:*
- Mit csinálsz? Hé, te kincs!
Hogy te elbújsz, olyan nincs!
Megtalállak, hidd el én,
Hogyha addig élek is!
- Én? Dehogy! Még sohasem énekeltek meg! *vihog egy kicsit, de örvendezve, igazán hízeleg neki a dolog, meg nagyot lódít az önbizalmán is, amire most, hogy a Pintybe készül, mint kincsvadász és kalandor felfedező, igazán szüksége is van!*
- Nagyon tetszett! De nekik is! *mondja, ahogy a mosolygós arcokra néznek körülöttük.*
- Nagyon ügyesen pengeted a lantot, igazán, és a dalok is tetszettek, mindegyik! *mondja.*
- De most már menjünk, és vegyünk pár cipót a kemencéknél, nem? *javasolja, hátha úgy még vidámabban megy majd a zenélés. Azzal megindul a lepényeket, kenyereket, cipókat árusító kemencés sor irányába, otthagyva a tömeget.*
//Hathúros Strat//
*Hát vitatkozni Arja se szeretne, egyáltalán, de igazán élvezi, hogy ilyesmiről beszélgethet a frissen megismert tündérrel. Ilyen dolgokról általában csak magában szokott gondolkodni, nem igazán ismert olyat az életében, akivel jókat tudott volna amúgy beszélgetni. Persze Arja ezt mondjuk nem is bánta soha, a dologban valószínűleg nagy szerepet játszott az is, hogy természetét tekintve inkább figyelő, szemlélődő alkat. Igazán nem esett nehezére Zsufa egyik legfőbb, szinte kőbe vésett tanítását betartania: "Csak figyelj és hallgass!" Legtöbben sosem sejtették, hogy a lányka rajtuk és a körülötte zajló dolgokon mennyit gondolkodik, és hogy mindenből tanul.
Zsufát egyáltalán nem érdekelte, Arja mit gondol magában, csak az érdekelte, hogy elvitte-e a kért helyre a küldeményt, hogy kifizették-e érte őt, és hogy megkapja-e a pénzét.
A gnóm szabómestert meg az, hogy elkészült-e időre a hímzéssel, meg a gallér fodrozással. A tanyán a gazdasszonyát meg az, hogy ettek-e a fiúk, és hogy nem csintalankodtak-e, amíg odavoltak a piacon.
Egyedül a nővérek hallgatták meg néha a fecsegését Lihanechben, de az már nagyon, nagyon régen volt.
Így aztán fejét odafordítva ő is csak visszamosolyog a tündérfiúra, de aztán már a lába elé néz: itt a piacon jobb erre odafigyelni.
Az előzőre már csak vállat von: hát igen, mindenki máshogy van ezzel.*
- Wegtorenben volt egy bolond törpe asszony... minden reggel kiment a piacra, és a fiacskája felől érdeklődött minden egyes járókelőnél! Mindenkit megállított! Proclifox, tudod, a gnóm szabó, akinél dolgoztam, varrtam neki meg minden, ő azt mondta, abba bolondult bele, hogy elveszítette az egyetlen fiát.
*mondja, miközben kikerül az árusok közti úton egy halom péppé taposott cseresznyét, nehogy elcsússzon rajta. De aztán nem forszírozza tovább a témát: nyilvánvaló számára, hogy a fiúnak igenis fáj, a mai napig az a nap, és hogy soha sem fogja elfelejteni.
Így csak rámosolyog, kedvesen, megértően. Meg különben is, még a felhozott példájából a törpe asszonnyal azt hiszi a végén, hogy arra céloz, hogy ő, Strat is megbolondult. De Arjának esze ágában sincs ilyesmi persze, bár a bosszú, mélyen magában valahol úgy véli, azért az is hasonlatos dolog a megbolonduláshoz: az ember nem tud semmi másra sem gondolni, amolyan megszállottá lesz. ~Pont mint egy őrült. És nem is tehet róla. Ahogy az őrültek sem...~ mélázik, és sajnálja a tündért, lopva rápillantva, azért is, ami történt vele, meg a bosszú dologért is, hogy az így beleette magát.*
- Hát egy vándordalnok se ül a fenekén egy hegyi faluban, nem? *nevet aztán vissza arra, hogy ő egy világcsavargó. ~Talán azért is tudunk ilyen jól beszélgetni, mert mind a ketten ilyen csavargó formák vagyunk~ gondolja.*
- Hát, talán nem egyszerű... igen. *hagyja helyben Eeyr dolgát, mert hát igen. Arenih atya is milyen szúrós szemmel kérdezte őt, amikor visszament a Templomba. Hogy miért vitte ki azt a papírost, amit a könyv alatt talált. ~Ő biztosan azt tartotta volna, hogy elloptam...~ tűnődik. ~Ha nem viszem vissza. Vagy még így is?~ bizonytalanodik el, de aztán azt gondolja, hogy az atya a végén nem haragudott már, csak szigorú volt. ~Biztosan nem gondolt rosszat rólam, hanem megértette a dolgot!~*
- De Eeyr szerintem pontosan tudja! *vidámodik meg.* - Neki egyszerű! *dönti el a maga számára a kérdést.*
- Ja ez? *pillant le a csillagszilánk keresés óta ilyen furán viselkedő amulettre.*
- Nem volt mindig ilyen, csak egy ideje csinálja! *mondja.*
- Azóta az éjjel óta, amióta az egész város az égből hullott szilánkok után kutatott a kerek tisztáson. Fura dolgok történtek azon az éjszakán, másokkal is! Te nem voltál kint? *mondja.*
- Általában csak akkor csinálja, amikor valaki kimondja a nevét. Mintha meg akarná nézni magának! Mikor mondtad a Hathúrost, akkor volt, nem? *nevet. Fura dolog, Eeyr-re, de Arja nem bánja! Elvégre nincs mindenkinek ilyen kacsingatós medálja!*
- Tudod *komolyodik el a hangja* - amikor ezt csinálja, akkor belelátok az illető szívébe! Hogy mi van benne igazándiból! Hogy van-e benne gonoszság! *egészen hátborzongatóan halk és ijesztően mély hangon mondja mindezt, persze egy szó sem igaz belőle, de ha a medál miatt ezt képzelik, akik beszélnek vele, az nem árthat, igazán, nem? Arja legalábbis így vélekedik, és beszéd közben halálosan komolyan és nyugodtan mered Stratra.
Aztán amikor a fiú leveszi a hátáról a lantot, és a ládára fellépve éneklésbe kezd, odainvitálva köréjük a járókelőket, először csak illedelmesen a ritmusba kapcsolódó tapssal és széles, örvendező mosolygással kíséri az énekeket. De amikor a Kincsvadász nótába kezd Strat, már fülig ér a szája, csak azért nem nevet hangosan, nehogy elriassza az egyre jobban köréjük gyűlő piaci népet.
De a refrént harmadjára már ő is hangosan együtt énekeli a tömeggel, tapsolva:*
- Mit csinálsz? Hé, te kincs!
Hogy te elbújsz, olyan nincs!
Megtalállak, hidd el én,
Hogyha addig élek is!
- Én? Dehogy! Még sohasem énekeltek meg! *vihog egy kicsit, de örvendezve, igazán hízeleg neki a dolog, meg nagyot lódít az önbizalmán is, amire most, hogy a Pintybe készül, mint kincsvadász és kalandor felfedező, igazán szüksége is van!*
- Nagyon tetszett! De nekik is! *mondja, ahogy a mosolygós arcokra néznek körülöttük.*
- Nagyon ügyesen pengeted a lantot, igazán, és a dalok is tetszettek, mindegyik! *mondja.*
- De most már menjünk, és vegyünk pár cipót a kemencéknél, nem? *javasolja, hátha úgy még vidámabban megy majd a zenélés. Azzal megindul a lepényeket, kenyereket, cipókat árusító kemencés sor irányába, otthagyva a tömeget.*
7441. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-19 13:19:41
Üzenet elküldve: 2019-06-19 13:19:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Lyzendra, Pyr, Pycta//
*Lyz az elmeséltek komolyságának és komorságának megfelelően hallgatja az erdőmélyi elfet. Sajnálja, hogy ilyenekkel kell terhelnie a nemrég küldetésből visszatért aranyhajú íjászt, de jobb, ha tudja, mire számíthatnak. Ő maga még nem keresett párhuzamot az erdőmélyi események és a templom ostroma között, de talán nem kell sok idő, hogy a kirakós utolsó kockái is a helyükre kerüljenek és átláthassa a nagy egészet.*
- Legutóbb az oltár be akarta kebelezni. Fogalmam sincs, hova kerültünk volna, ha nem sikerül ellenállni. Odaát csak sötétség volt és homály. *Néz fel Lyzendrára. Kirázza a hideg, amikor újra átéli a templomi események ezen részét.*
- Nem tudom, milyen eszközt választ majd, ha visszatér, bármit el tudok képzelni, nem csak acélt és vért. *Tényleg nem tudja, hogy miféle praktikákat vetne be, de gyanítja, hogy miután acéllal és szörnyetegekkel nem ért célt, talán fondorlathoz folyamodik.*
- Voltak városiak, akiket megbabonázott, őrjöngő őrültekként támadtak ránk. Voltak, akiket meg kellett ölnöm. *Szomorúan néz fel, mert tényleg nem szeretett volna vért ontani a Fákban Lakó nevében sem, tiszteli az élet minden formáját, de élesen él benne a kép, ahogy Xauzur széttép egy megbabonázott városit és az ő kezében sem tétlenkedett a wegtoreni penge akkoriban. Tudja, hogy ez gyengeség a részéről, hogy az Erdő Szíve ezért vette el érzelmei egy részét, hogy hideg precizitással szolgálja őt, de ettől még nem kevésbé bántják önnön tettei.*
- Most nem ezért indultunk el, maradjunk a tervnél. *Mosolyodik el haloványan, gyenge árnyéka őszinte mosolyának.*
- A templom csak egy ötlet. Járjuk meg gyorsan az utat, erősítsük meg Mil'Ochass-t és ha addig sem hallunk felőle, megkeressük. *Vázolja lehetőségeiket, de most tényleg nem Hanloren miatt indultak el.
Saját nevének hallása neki is feltűnik, mintha Lyz nevének említése is átszűrődne a piac zajain, lombzöld tekintete az irányt keresi. A sokaság fölé emelkedő szárnyas alakja először nem tűnik ismerősnek, de aztán felismeri a jócskán megváltozott külsejű Pyrt, egykori tanítványát. Nem is változott meg, inkább más lett, komolyabb és "felnőttesebb".*
- Pyr? *Inkább csak magától kérdezi, de a következő pillanatban a nyakába, azaz nyakukba reppen a tündér. Éjvihar elégedetlenül veszi a nagy zavart, idegesen kapálja a földet, de a páncélos csuhás visszafogja, engedelmességre szorítja.
Meglepettségében elfelejti, hogy egykor őt is cserbenhagyta a toronynál, sőt, neki is biztosan magyarázattal kell szolgálnia az eltűnése okán, de örül, hogy látja a szárnyas bajkeverőt. Egészségesnek és boldognak tűnik, legalább ezt nem rontotta el annak idején.*
- Pyr, az Erdő Szívére, hogy kerülsz te ide? *Kérdi széles mosollyal, ahogy elkapja a tündért, akinek csaknem sikerül kibillentenie a nyeregből, de Lyznek köszönhetően sikerülhet megtartani közöttük.*
*Lyz az elmeséltek komolyságának és komorságának megfelelően hallgatja az erdőmélyi elfet. Sajnálja, hogy ilyenekkel kell terhelnie a nemrég küldetésből visszatért aranyhajú íjászt, de jobb, ha tudja, mire számíthatnak. Ő maga még nem keresett párhuzamot az erdőmélyi események és a templom ostroma között, de talán nem kell sok idő, hogy a kirakós utolsó kockái is a helyükre kerüljenek és átláthassa a nagy egészet.*
- Legutóbb az oltár be akarta kebelezni. Fogalmam sincs, hova kerültünk volna, ha nem sikerül ellenállni. Odaát csak sötétség volt és homály. *Néz fel Lyzendrára. Kirázza a hideg, amikor újra átéli a templomi események ezen részét.*
- Nem tudom, milyen eszközt választ majd, ha visszatér, bármit el tudok képzelni, nem csak acélt és vért. *Tényleg nem tudja, hogy miféle praktikákat vetne be, de gyanítja, hogy miután acéllal és szörnyetegekkel nem ért célt, talán fondorlathoz folyamodik.*
- Voltak városiak, akiket megbabonázott, őrjöngő őrültekként támadtak ránk. Voltak, akiket meg kellett ölnöm. *Szomorúan néz fel, mert tényleg nem szeretett volna vért ontani a Fákban Lakó nevében sem, tiszteli az élet minden formáját, de élesen él benne a kép, ahogy Xauzur széttép egy megbabonázott városit és az ő kezében sem tétlenkedett a wegtoreni penge akkoriban. Tudja, hogy ez gyengeség a részéről, hogy az Erdő Szíve ezért vette el érzelmei egy részét, hogy hideg precizitással szolgálja őt, de ettől még nem kevésbé bántják önnön tettei.*
- Most nem ezért indultunk el, maradjunk a tervnél. *Mosolyodik el haloványan, gyenge árnyéka őszinte mosolyának.*
- A templom csak egy ötlet. Járjuk meg gyorsan az utat, erősítsük meg Mil'Ochass-t és ha addig sem hallunk felőle, megkeressük. *Vázolja lehetőségeiket, de most tényleg nem Hanloren miatt indultak el.
Saját nevének hallása neki is feltűnik, mintha Lyz nevének említése is átszűrődne a piac zajain, lombzöld tekintete az irányt keresi. A sokaság fölé emelkedő szárnyas alakja először nem tűnik ismerősnek, de aztán felismeri a jócskán megváltozott külsejű Pyrt, egykori tanítványát. Nem is változott meg, inkább más lett, komolyabb és "felnőttesebb".*
- Pyr? *Inkább csak magától kérdezi, de a következő pillanatban a nyakába, azaz nyakukba reppen a tündér. Éjvihar elégedetlenül veszi a nagy zavart, idegesen kapálja a földet, de a páncélos csuhás visszafogja, engedelmességre szorítja.
Meglepettségében elfelejti, hogy egykor őt is cserbenhagyta a toronynál, sőt, neki is biztosan magyarázattal kell szolgálnia az eltűnése okán, de örül, hogy látja a szárnyas bajkeverőt. Egészségesnek és boldognak tűnik, legalább ezt nem rontotta el annak idején.*
- Pyr, az Erdő Szívére, hogy kerülsz te ide? *Kérdi széles mosollyal, ahogy elkapja a tündért, akinek csaknem sikerül kibillentenie a nyeregből, de Lyznek köszönhetően sikerülhet megtartani közöttük.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10247-10266