//Nyári forgatag//
//Lorew//
*A hirtelen érdeklődés kedvező fordulat. Yelane egy picit meg is lepődik, sőt, nem is picit, elvégre korábban egészen másként viselkedett a férfi. A kérdések hallatán újra elgondolkodik. Egyik karját keresztbe fonja melle alatt, míg másik könyökével a keresztbe font karra támaszkodik és úgy érinti állát, ezzel is mutatva, mennyire kutakodik emlékezetében, igyekezve feltárni annak minden szegletét, hátha ráakad valahol a névre.*
- Sajnálom, de nem. Lihanechben pedig alig néhány embert ismerek *- rázza meg végül fejét, megeresztve egy apróbb, sajnálkozó sóhajt.*
- Talán a ház könyvtárában van róluk valami. Akarom mondani... Önökről *- javítja ki magát.
Eszébe is vési, hogy ha hazaér, utána fog járni. Az efféle kutakodás sosincs ellenére, s ez által talán jobban megismerheti a közelében lévő alakot. Persze az is lehet, hogy téved és otthonának egyik könyvében sem szerepel majd ezen név. Többnyire csak a nemesi családokat tartják nyilván, vagy az igen gazdagokat, esetleg azokat, kik valami nagy és említésre való dolgot vittek végbe. Nem tudja, hogy Lorew családjának valamely tagja véghez vitt-e hasonlót, vagy hogy nemesi vér csörgedezik-e a másik ereiben, egy próbát azonban megér. Azt viszont még mindig nem tudja, hogy a férfi miért kezdett el ennyire érdeklődni. Az egész váratlan volt, akárcsak korábbi kirohanása, ez viszont nem is hasonlított ahhoz modorban. Rákérdezni nem kérdez rá a dologra, hiszen az is lehet, hogy puszta egoizmus vezérelte ezen kérdések feltevéséhez. Az is lehet, hogy ha rákérdezne, csupán újabb felháborodást keltene, azt pedig igyekszik elkerülni. Már csak azért is, mert ha nagyon felhívják magukra a figyelmet, félő, hogy idő előtt észreveszik azok, kiknek még nem kellene.
Az újabb felvetés, vagy inkább kérdés, nevetést csikar ki belőle. Jókedvű kacajt hallat, miközben újra és újra elmondja magában a hallottakat. Csak a titok miatt volna? Meglehet, bár nem egészen. Akkor is menne, ha nem hangzik el az a bizonyos szó. Egyszerűen ilyen, még akkor is, ha ezúttal óvatosabb.*
- Nem csak a titok miatt. És még mindig ott a futás és a sikítás lehetősége *- mondja, mintha mindenre gondolna, holott ezen szavak miatt nem tűnhet többnek naiv fruskánál.
A sikoly és egyebek aligha használnának bizonyos esetekben. Könnyű meggátolni ebben az áldozatot, tudja maga is, ugyanakkor azt nem fogja elárulni, hogy esze ágában sincs végtelenségig követni a férfit. Szerencsére nem is kellene, mert az nem is oly messze a forgatagtól, megálljt parancsol lábainak. Yelane szintén fékezi lépteit, majd néhány pillanatig visszales a tömegre, kutatva két ismerősét, kiket szerencsére, vagy nem éppen szerencsére, de nem lát.
Most már hallgathatja a másik beszámolóját a nagy titokról. A rövid, tömör válasz hallatán egy időre ledöbben. Várja, hátha lesz folytatása, mi viszont nem érkezik, így kénytelen beérni azzal, amit kapott. Újra felveszi gondolkodó testhelyzetét, miközben hol a többi jelenlévőre, hol Lorewre szegezi pillantását. Utóbbin jó ideig elidőzik tekintete, alaposan megfigyelve őt, szokatlant azonban nem lát, mi másvilági jelenlétre, vagy tudja is, hogy mire utalna.*
- Ha nem tévedek... Ön is halandó. Mi baja hát egy halandónak a többi halandóval? Bár tény, hogy valahol mind egyformák vagyunk, méghozzá pont emiatt a tény miatt. Mindenki élete elmúlik.