Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 148 (2941. - 2960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2960. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-13 09:00:05
Üzenet elküldve: 2025-12-13 09:00:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Már én is elhiszem…//
*Igen jókedvű ezen a napon és már előre fél attól, hogy mi lesz egy következőn, amikor ráeszmél, hogy mennyi feladat vár még rájuk. Egy kellemesen megtett szakasz még nem borítja fényárba egész utat. De a gondolkodása, ha mostanság pozitív is, hamar képes és irányt váltva letaszítja magát a mélybe. Nem volna jó hagyni, hiszen igen eredményesek. Éppen egy vacsorameghívást intézett maguknak ahelyett, hogy nekik kelljen vendégül látni a tündért ott, amit ki tudja mikor kapnak meg? És be kell vallani, rengeteg jó sülhet ki e szövetségből később. Ilyen az igazolás, na meg a csodálatos ruhák és olcsó, de minőségi ékszerek. Bár jobb lenne azt hinni, hogy hatok múltán már semmit nem fog számítani párszáz arany különbség. Megegyeznek hát az étkezést illetően, már csak a ruha van hátra, ami olyan érzetet kelt a bőrén, mint a gazdagság. Ilyen lehet. Mekkora különbség van anyag és anyag, szabás és szabás között! Meg tudná szokni. Első gondolata pedig az, hogy vajon a Prefektustól kapna-e bókot. Minden bizonnyal. Egy ilyen küllemmel könnyedén csavarhatná az ujjai köré, bár még csak éledezik a gondolat, hogy mit is óhajt a férfitől. Ha egészen kikristályosodna, még mindig nagyon megijedne tőle, de az ösztönei már súgnak neki egy-két apróságot.*
- Ha megkapom, legyen. Kapsz cserébe örömtáncot. *Kuncog, persze a performansz a Pegazus fogadó egy szobájában történik meg majd.
Ki is lép hát, hogy reakciót csaljon ki a tündérből, amit persze megkap, illetve megkapnak. Hogy ne tűnjön úgy, mint aki elvesztette a fene nagy önbizalmát, s zavarban van mindettől, míg az anyagiakról diskurálnak, addig ő maga vissza is libben, hogy előző kelméjét öltse vissza. Hogyan is nézne ki, ha az újban távoznának, amit még egy kicsit igazítani kell? Amit minden bizonnyal saját maguk fognak megtenni, hiszen az összeg, ami beszűrődik a próbahelyiségbe, az igen borsos még így is.*
*Igen jókedvű ezen a napon és már előre fél attól, hogy mi lesz egy következőn, amikor ráeszmél, hogy mennyi feladat vár még rájuk. Egy kellemesen megtett szakasz még nem borítja fényárba egész utat. De a gondolkodása, ha mostanság pozitív is, hamar képes és irányt váltva letaszítja magát a mélybe. Nem volna jó hagyni, hiszen igen eredményesek. Éppen egy vacsorameghívást intézett maguknak ahelyett, hogy nekik kelljen vendégül látni a tündért ott, amit ki tudja mikor kapnak meg? És be kell vallani, rengeteg jó sülhet ki e szövetségből később. Ilyen az igazolás, na meg a csodálatos ruhák és olcsó, de minőségi ékszerek. Bár jobb lenne azt hinni, hogy hatok múltán már semmit nem fog számítani párszáz arany különbség. Megegyeznek hát az étkezést illetően, már csak a ruha van hátra, ami olyan érzetet kelt a bőrén, mint a gazdagság. Ilyen lehet. Mekkora különbség van anyag és anyag, szabás és szabás között! Meg tudná szokni. Első gondolata pedig az, hogy vajon a Prefektustól kapna-e bókot. Minden bizonnyal. Egy ilyen küllemmel könnyedén csavarhatná az ujjai köré, bár még csak éledezik a gondolat, hogy mit is óhajt a férfitől. Ha egészen kikristályosodna, még mindig nagyon megijedne tőle, de az ösztönei már súgnak neki egy-két apróságot.*
- Ha megkapom, legyen. Kapsz cserébe örömtáncot. *Kuncog, persze a performansz a Pegazus fogadó egy szobájában történik meg majd.
Ki is lép hát, hogy reakciót csaljon ki a tündérből, amit persze megkap, illetve megkapnak. Hogy ne tűnjön úgy, mint aki elvesztette a fene nagy önbizalmát, s zavarban van mindettől, míg az anyagiakról diskurálnak, addig ő maga vissza is libben, hogy előző kelméjét öltse vissza. Hogyan is nézne ki, ha az újban távoznának, amit még egy kicsit igazítani kell? Amit minden bizonnyal saját maguk fognak megtenni, hiszen az összeg, ami beszűrődik a próbahelyiségbe, az igen borsos még így is.*
2959. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-11 23:04:02
Üzenet elküldve: 2025-12-11 23:04:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
* A piacon forogva és sétálva az elf gondos tekintettel válogat, miközben mindenkori szolgálója alig néhány lépéssel lemaradva követi, árgus szemekkel figyelve az urat, várva, hogy mikor lépjen közelebb. Hosszú órák telnek el, amíg sétálgatnak, hiszen Drameiloten minden árut alaposan megnéz, és valahogy mindenben megtalálja a kivetnivalót. Így van ez az ékszerekkel, és a ruhadarabokkal is. Már kezd bosszús lenni az arca, amikor végre talál valamit, ami tetszik neki. A finom szabású prémköpenyeket szemléli, amik tapintásra is kellemesek, és bizony melegnek is tűnnek. Mivel egyre hidegebbek a nappalok, és egyre csípősebb a szél, ezért ez a kelme nem csak szép, de praktikus is egyben. Úgy dönt, hogy megtalálta amit keres, ennek fényében pedig alkudozásba kezd. A szolgáló természetesen továbbra is türelmesen figyeli az uraságot, aki láthatóan arra is kész, hogy itt éjszakázzon, ha nem képes egy számára is tetsző árban megállapodjon. Végül háromszázhatvan aranyat számol le az erszényéből, és ezúttal int az őt követő férfinak, hogy jöjjön közelebb, és vegye át a megvásárolt árut. Szigorú pillantása egyértelműen jelzi, hogy milyen nagy becsben kell tartsa a terméket, ennek megfelelően pedig saját kabátja alá rejti, hogy még egy esetleges eső, vagy hófúvás se mocskolhassa össze. Drameiloten elégedetten indul meg a selyemrévi lakása felé, mert ebben az időben nem sok kedve lenne hazalovagolni. Bármennyire is utálja, el kell ismerje, hogy a városi kúriának is megvannak a maga előnyei. *
2958. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-11 21:24:59
Üzenet elküldve: 2025-12-11 21:24:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Már én is elhiszem…//
-Helyes, nagyon jó döntés, ha rám hallgat, és persze magára.
*Mondja mosolyogva, nem mintha egyébként különösebben érdekelné, hogy milyen színű ruhát választ a két hölgy, igaz a szárnya is hasonló színben pompázik, de az mégsem ugyanaz. Meg nem is igen látni, elvégre gyakran leszíjazva tartja, hogy ne zavarja munka közben, s leginkább csak otthon szokta kiengedni. Örül neki, hogy nem húzódik el tőle, mert így általában könnyebben tud kapcsolatot teremteni.*
-Egyet se féljenek. Ez az, amin roppant könnyű változtatni, elvégre, ma reggel még mi sem ismertük egymást, s lám!
*Mondja szórakozottan, bár egyébként tudja, hogy éppen a kapcsolati tőkét a legnehezebb felépíteni, de egyértelműen jelenleg nem erre célozgatott.*
-Remek! Szólok is a szolgálóimnak, hogy készítsék az üstöket, és főzzenek három személyre.
*Ecseteli, bár egyébként is mindig többet szoktak főzni, hogy a váratlan vendégeknek is jusson egy adag, hisz sosem tudni ki tér be a Feiy házba. Aztán csak kurtán bólint, és hagyja hogy elvonuljanak az ikrek felpróbálni az egyébként valóban gyönyörű, nemesi ruhákat. Nem is nagyon leskelődik, elvégre az nem túl illedelmes dolog, meg lehetősége sem nagyon lenne rá, helyette inkább az ékszereket vizsgálgatja, talán később majd magának is vesz valami szépet, elvégre megérdemli. Sokat nem kell várnia, hamar előkerülnek a hölgyek a pompás öltözékekben, amire Merchennek őszintén szélesre húzódik a mosoly az arcán. Zavartalanul végig is méri őket tetőtől talpig, mielőtt megszólalnaa.*
-Teysusra mondom... Igazán gyönyörűek!
*Egy darabig hagyja is ülni a szavakat, no meg a tekintetét a finom domborulatokon, mielőtt Cori árral kapcsolatos kérdése kizökkentené ebből a mámoros állapotból.*
-Nos. Ha az aranyláncból is kettőt szeretnének, és ebből a puha prémkabátból is, úgy az ár is változik. Gyors fejszámolással azt mondanám, hogy ezt a csomagot akár kétezer aranyért, vagy tán többért is vesztegethetik egy átlagos vásárlónak.
*Itt felváltva igyekszik elkapni mindkettő tekintetét.*
-De önök természetesen nem átlagos vásárlók, ahogy jómagam sem vagyok átlagos kereskedő. A jó viszony jeleként, és hogy mindenképpen ilyen csinosan érkezhessenek majd a vacsorára, mit szólnának 1300 aranyhoz?
-Helyes, nagyon jó döntés, ha rám hallgat, és persze magára.
*Mondja mosolyogva, nem mintha egyébként különösebben érdekelné, hogy milyen színű ruhát választ a két hölgy, igaz a szárnya is hasonló színben pompázik, de az mégsem ugyanaz. Meg nem is igen látni, elvégre gyakran leszíjazva tartja, hogy ne zavarja munka közben, s leginkább csak otthon szokta kiengedni. Örül neki, hogy nem húzódik el tőle, mert így általában könnyebben tud kapcsolatot teremteni.*
-Egyet se féljenek. Ez az, amin roppant könnyű változtatni, elvégre, ma reggel még mi sem ismertük egymást, s lám!
*Mondja szórakozottan, bár egyébként tudja, hogy éppen a kapcsolati tőkét a legnehezebb felépíteni, de egyértelműen jelenleg nem erre célozgatott.*
-Remek! Szólok is a szolgálóimnak, hogy készítsék az üstöket, és főzzenek három személyre.
*Ecseteli, bár egyébként is mindig többet szoktak főzni, hogy a váratlan vendégeknek is jusson egy adag, hisz sosem tudni ki tér be a Feiy házba. Aztán csak kurtán bólint, és hagyja hogy elvonuljanak az ikrek felpróbálni az egyébként valóban gyönyörű, nemesi ruhákat. Nem is nagyon leskelődik, elvégre az nem túl illedelmes dolog, meg lehetősége sem nagyon lenne rá, helyette inkább az ékszereket vizsgálgatja, talán később majd magának is vesz valami szépet, elvégre megérdemli. Sokat nem kell várnia, hamar előkerülnek a hölgyek a pompás öltözékekben, amire Merchennek őszintén szélesre húzódik a mosoly az arcán. Zavartalanul végig is méri őket tetőtől talpig, mielőtt megszólalnaa.*
-Teysusra mondom... Igazán gyönyörűek!
*Egy darabig hagyja is ülni a szavakat, no meg a tekintetét a finom domborulatokon, mielőtt Cori árral kapcsolatos kérdése kizökkentené ebből a mámoros állapotból.*
-Nos. Ha az aranyláncból is kettőt szeretnének, és ebből a puha prémkabátból is, úgy az ár is változik. Gyors fejszámolással azt mondanám, hogy ezt a csomagot akár kétezer aranyért, vagy tán többért is vesztegethetik egy átlagos vásárlónak.
*Itt felváltva igyekszik elkapni mindkettő tekintetét.*
-De önök természetesen nem átlagos vásárlók, ahogy jómagam sem vagyok átlagos kereskedő. A jó viszony jeleként, és hogy mindenképpen ilyen csinosan érkezhessenek majd a vacsorára, mit szólnának 1300 aranyhoz?
2957. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-11 18:45:40
Üzenet elküldve: 2025-12-11 18:45:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Már én is elhiszem…//
*Azt hitte, hogy a csodaötletet már húga elsütötte, így egyáltalán nem számít arra, hogy Merchen még fölé tud licitálni annak, hogy egy szép napon majd a régiúj Tharisse villában költsenek el egy finom vacsorát hármasban, de végül itt is megmutatkozik, hogy milyen remek kereskedő tetszik lenni a kedves Merchen úr. A férfi a saját otthonába invitálja őket, amely már most is az övé, és nem csupán lesz az övé majd egyszer, ami azt jelenti, hogy erre már a felettébb közeli jövőben is sor kerülhet. Egyszerűen csodálatos! Jobb nem is lehetne. Szíve szerint vigyorogna, de nem teheti meg, így csak egy visszafogott, de örömteli mosollyal reagál.*
- Hálásan köszönjük a meghívást! Mindenképp elfogadjuk. *Teszi hozzá Lyssira szavaihoz, miközben fél szemmel elégedetten figyeli testvére művészi alakítását.*
- Úgy, bizony! *Játékosan kuncog a szép, kérdésbe csomagolt bókot hallva, majd mikor az ikerként létezés témájára terelődik a szó, őszinte szeretettel beszél az érzéseiről. Kellemes, jóleső melegséggel tölti el az is, mikor érzi, hogy kezeik összefonódnak húgával. Itt vannak egymásnak, most is és mindig.
Az árakat hallva aztán magában már oszt-szoroz, de egyelőre csak bólint, hogy tudomásul vette. Valójában már döntött, de mégsem mondhat igent anélkül, hogy felpróbálták volna a ruhákat, még a végén úgy tűnne, hogy nem is olyan nagyok az igényeik. De hát, ha egyszer olyan gyönyörűek, amilyeneket még soha nem is látott?!
Elvonul hát másodmagával, és boldogan ölti magára a fehér- és ezüstszínben pompázó ruhakölteményt. Már majdnem elkészült, mikor Lyssira halkan szól hozzá, erre szélesen elmosolyodik.*
- Mondtam, hogy megoldom, Lyss! Azért még mindig van, amit kettőnk közül én tudok jobban *nevetgél halkan.* Ne aggódj! A táncot pedig látni akarom, nem úszod meg! *vigyorog a lányra, s közben végigsimít a ruhája ujjának finom, selymes anyagán.*
- Annyira… csodás érzés… *Suttogja maga elé, majd végül kihúzza magát. Ha mindketten szépen felöltöztek, akkor teljes díszben sétálhatnak vissza kereskedőjük elé, akinek jogában áll véleményt mondani a kinézetükről, de csakis jót, természetesen.*
- Elkezdtem számolgatni Merchen úr, de talán nem ebben vagyok a legjobb. Szóval, ha szeretnénk a türkiz és az ezüst ruhát is, illetve egy-egy prémkabátot és aranyláncot is, az mennyibe fog nekünk kerülni? Két ruha, két prém, két nyaklánc. *Kérdezi újra Merchent az árakról, ha alkalma adódik rá. Azt már meg sem kérdőjelezi, hogy Lyssira szeretné a türkiz ruhát, hisz az örömtáncot már beígérte érte, a prém és a lánc pedig ajándék akkor is, ha ő maga nem akarná megvenni őket.*
*Azt hitte, hogy a csodaötletet már húga elsütötte, így egyáltalán nem számít arra, hogy Merchen még fölé tud licitálni annak, hogy egy szép napon majd a régiúj Tharisse villában költsenek el egy finom vacsorát hármasban, de végül itt is megmutatkozik, hogy milyen remek kereskedő tetszik lenni a kedves Merchen úr. A férfi a saját otthonába invitálja őket, amely már most is az övé, és nem csupán lesz az övé majd egyszer, ami azt jelenti, hogy erre már a felettébb közeli jövőben is sor kerülhet. Egyszerűen csodálatos! Jobb nem is lehetne. Szíve szerint vigyorogna, de nem teheti meg, így csak egy visszafogott, de örömteli mosollyal reagál.*
- Hálásan köszönjük a meghívást! Mindenképp elfogadjuk. *Teszi hozzá Lyssira szavaihoz, miközben fél szemmel elégedetten figyeli testvére művészi alakítását.*
- Úgy, bizony! *Játékosan kuncog a szép, kérdésbe csomagolt bókot hallva, majd mikor az ikerként létezés témájára terelődik a szó, őszinte szeretettel beszél az érzéseiről. Kellemes, jóleső melegséggel tölti el az is, mikor érzi, hogy kezeik összefonódnak húgával. Itt vannak egymásnak, most is és mindig.
Az árakat hallva aztán magában már oszt-szoroz, de egyelőre csak bólint, hogy tudomásul vette. Valójában már döntött, de mégsem mondhat igent anélkül, hogy felpróbálták volna a ruhákat, még a végén úgy tűnne, hogy nem is olyan nagyok az igényeik. De hát, ha egyszer olyan gyönyörűek, amilyeneket még soha nem is látott?!
Elvonul hát másodmagával, és boldogan ölti magára a fehér- és ezüstszínben pompázó ruhakölteményt. Már majdnem elkészült, mikor Lyssira halkan szól hozzá, erre szélesen elmosolyodik.*
- Mondtam, hogy megoldom, Lyss! Azért még mindig van, amit kettőnk közül én tudok jobban *nevetgél halkan.* Ne aggódj! A táncot pedig látni akarom, nem úszod meg! *vigyorog a lányra, s közben végigsimít a ruhája ujjának finom, selymes anyagán.*
- Annyira… csodás érzés… *Suttogja maga elé, majd végül kihúzza magát. Ha mindketten szépen felöltöztek, akkor teljes díszben sétálhatnak vissza kereskedőjük elé, akinek jogában áll véleményt mondani a kinézetükről, de csakis jót, természetesen.*
- Elkezdtem számolgatni Merchen úr, de talán nem ebben vagyok a legjobb. Szóval, ha szeretnénk a türkiz és az ezüst ruhát is, illetve egy-egy prémkabátot és aranyláncot is, az mennyibe fog nekünk kerülni? Két ruha, két prém, két nyaklánc. *Kérdezi újra Merchent az árakról, ha alkalma adódik rá. Azt már meg sem kérdőjelezi, hogy Lyssira szeretné a türkiz ruhát, hisz az örömtáncot már beígérte érte, a prém és a lánc pedig ajándék akkor is, ha ő maga nem akarná megvenni őket.*
2956. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-10 11:33:16
Üzenet elküldve: 2025-12-10 11:33:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Már én is elhiszem…//
*A tündér bizony jól mondja, két bálon sosem jelenne meg egyazon ruhában, na de szíve szerint ezt kiterjesztené addig, hogy soha nem venné fel kettőször ugyanazt. Ez egy szép álom, s rettentő pazarlás, de a gondolataiban azt csinál, amit akar. Úgysem kivitelezheti. Még.*
- Igaza van, Merchen úr! Az első megérzésem a türkiz volt, maradok hát annál.
*Leheletnyit szűkíti a szemeit, majd tettetett gyanakvással néz a tündér lélektükreibe. Ugyan mivel licitálhatna felé, miközben most tett egy ajánlatot egy jövőbeli vacsorára? Nos, egy vacsorával, ami hamarább van. El is mosolyodik persze. Nem vél felfedezni, nem is feltételez semmiféle mögöttes szándékot, ehhez rettenő naiv még. Talán itt az ideje tanulnia az élettől. Corillette felé pislant, hiszen kell a beleegyezése, de ha már amaz is döntött párszor helyette, ráadásul - szerinte - igen bugyután, hát megteheti ezt ő is.*
- Remek ötlet!
*Az érintés elől sem húzódik el, bár nem kiváltképp kedveli, de Merchennek megvan az az aurája, ami nem taszít, sokkal inkább vonz. Csodás kereskedő, de csodás szélhálmos is lehetne. Már, ha nem az.*
- Az ismeretségeket mélyíteni igen fontos. Alig ismerünk itt valakit, pedig egykor… *Kissé színpadiasan sóhajt fel, de nem folytatja a mondatot. Egykor, régen minden jobb volt. Mondjuk nem nekik. De ezt nem kell tudnia a férfinek, ahogy senki másnak sem. Ellenben rettentő jó alkalom lesz egy kellemes vacsora, ahol megpróbálkozhatnak becserkészni a másikat, s kiszedni tőle egy apró kis igazolást, lehetőleg viaszpecséttel ellátottan.
A kapott kedves kis tréfás bókra már csupán jelentőségteljes pillantással válaszol, tetszik neki, de tudja jól, hogy effélét sokan kaphatnak, bár kedve volna különlegesnek érezni magát.
Ikre szavai meghatják. Nem csupán azért, mert jól esik neki, hanem mert ezt az élményt ők, vagy inkább Cori elvette másoktól. Talán pont ezért kellene a megadatott lehetőségeiket felhasználni, nem pedig megfutamodni. Tartozik ezzel. Egyebet nem szól, hagyja érvényesülni vérét, csupán rászorít a leány kezére, hogy láthassák, hogy ők ketten tényleg egy egység.*
- Próbáljuk! Alig várom! *Nem teketóriázna sokáig persze, csak amolyan nőiesen lassan venné magára a kelmét, mikor elvonulnak, hogy aztán megállapítsa, hogy valójában sok teendőt nem igényel a szabónál. Ha nyernek egy kevés időt kettesben, akkor súg csak oda a lánynak.* - Ha ki tudod fizetni mindezt, én… örömtáncot fogok lejteni. Természetesen csak magamban. *Hangtalan kuncog, nem feltűnősködik, de aztán ha módja van rá, elkápráztatja megjelenésével Merchent is, hogy rebegjen egy véleményt, ami most még csak hazugság sem lehet.*
*A tündér bizony jól mondja, két bálon sosem jelenne meg egyazon ruhában, na de szíve szerint ezt kiterjesztené addig, hogy soha nem venné fel kettőször ugyanazt. Ez egy szép álom, s rettentő pazarlás, de a gondolataiban azt csinál, amit akar. Úgysem kivitelezheti. Még.*
- Igaza van, Merchen úr! Az első megérzésem a türkiz volt, maradok hát annál.
*Leheletnyit szűkíti a szemeit, majd tettetett gyanakvással néz a tündér lélektükreibe. Ugyan mivel licitálhatna felé, miközben most tett egy ajánlatot egy jövőbeli vacsorára? Nos, egy vacsorával, ami hamarább van. El is mosolyodik persze. Nem vél felfedezni, nem is feltételez semmiféle mögöttes szándékot, ehhez rettenő naiv még. Talán itt az ideje tanulnia az élettől. Corillette felé pislant, hiszen kell a beleegyezése, de ha már amaz is döntött párszor helyette, ráadásul - szerinte - igen bugyután, hát megteheti ezt ő is.*
- Remek ötlet!
*Az érintés elől sem húzódik el, bár nem kiváltképp kedveli, de Merchennek megvan az az aurája, ami nem taszít, sokkal inkább vonz. Csodás kereskedő, de csodás szélhálmos is lehetne. Már, ha nem az.*
- Az ismeretségeket mélyíteni igen fontos. Alig ismerünk itt valakit, pedig egykor… *Kissé színpadiasan sóhajt fel, de nem folytatja a mondatot. Egykor, régen minden jobb volt. Mondjuk nem nekik. De ezt nem kell tudnia a férfinek, ahogy senki másnak sem. Ellenben rettentő jó alkalom lesz egy kellemes vacsora, ahol megpróbálkozhatnak becserkészni a másikat, s kiszedni tőle egy apró kis igazolást, lehetőleg viaszpecséttel ellátottan.
A kapott kedves kis tréfás bókra már csupán jelentőségteljes pillantással válaszol, tetszik neki, de tudja jól, hogy effélét sokan kaphatnak, bár kedve volna különlegesnek érezni magát.
Ikre szavai meghatják. Nem csupán azért, mert jól esik neki, hanem mert ezt az élményt ők, vagy inkább Cori elvette másoktól. Talán pont ezért kellene a megadatott lehetőségeiket felhasználni, nem pedig megfutamodni. Tartozik ezzel. Egyebet nem szól, hagyja érvényesülni vérét, csupán rászorít a leány kezére, hogy láthassák, hogy ők ketten tényleg egy egység.*
- Próbáljuk! Alig várom! *Nem teketóriázna sokáig persze, csak amolyan nőiesen lassan venné magára a kelmét, mikor elvonulnak, hogy aztán megállapítsa, hogy valójában sok teendőt nem igényel a szabónál. Ha nyernek egy kevés időt kettesben, akkor súg csak oda a lánynak.* - Ha ki tudod fizetni mindezt, én… örömtáncot fogok lejteni. Természetesen csak magamban. *Hangtalan kuncog, nem feltűnősködik, de aztán ha módja van rá, elkápráztatja megjelenésével Merchent is, hogy rebegjen egy véleményt, ami most még csak hazugság sem lehet.*
2955. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-09 22:02:32
Üzenet elküldve: 2025-12-09 22:02:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Törpe piac//
* Gubacs Wrojthnak adott válaszával Wertus nem nagyon tud mit kezdeni. Csak kissé megemeli a szemöldökét és megvonja a vállát amikor Wrojthra pillant.
Hogy ki lészen a legnagyobb törpe király és hogy az hármójuk közül kerülne ki, azt törpénk erősen kétli és csak mosolyog rajta. Ezt a kérdést egyedül Wylnurana istennőnek áll jogában eldönteni. Bárkit is válasszon is Wertus engedelmesen követni fogja! Még ha az istennő valami szeszélye folytán ezt a habókost választaná, akkor is!
Az viszont megnyugvással tölti el, hogy Gubacs újfent megerősíti, azt, hogy honnét jött.* ~Ha kikeveredett onnét, csak vissza is tud keveredni!~ * Gondolja magában törpénk, de nem szól egy szót sem. Csak biccent egyet fejével, nyugtázva az irányt a kocsma felé. Igaz ez már mit sem számít, hiszen Gubacs nem tétlen és már méterekkel előttük jár...*
- Remélem a lápon és az erdőn keresztül ugyanilyen jól tudja majd az irányt!
* Súgja Wrojth felé, majd így folytatja:*
- Nem! Nem az erdő mélyén van, de át kell rajta kelnünk, hogy elérjük a hegyek lábát, ott kell megkeresnünk a bejáratot! Tapasztalt vezető nélkül viszont a lápon sem jutunk túl, nem, hogy az erdőn.
* Hogy Gubacs el ne vesszen a szemük elől ő is a kocsma felé indul, közben megválaszolja Wrojth utolsó kérdését: *
- Hidd el többet ér az, mint a törpék összes kincse együttvéve! Tudok róla egyet s mást, egyenlőre legyen elég ennyi. A többit majd alkalmas helyen és időben elmondom!
* Mikor mondókáját befejezi utolérik Gubacsot. Épp a kocsmaajtó kilincsét nyomja nagy lendülettel lefelé. *
- Lakjunk jól és igyunk egy keveset! Aztán közben eldöntitek velem tartotok-e. Mármint nem az ivásban, hanem ez utamon!
* Ezután belép Gubacs és Wrojth után a kocsma füstjébe… *
//Törpe piac//
* Gubacs Wrojthnak adott válaszával Wertus nem nagyon tud mit kezdeni. Csak kissé megemeli a szemöldökét és megvonja a vállát amikor Wrojthra pillant.
Hogy ki lészen a legnagyobb törpe király és hogy az hármójuk közül kerülne ki, azt törpénk erősen kétli és csak mosolyog rajta. Ezt a kérdést egyedül Wylnurana istennőnek áll jogában eldönteni. Bárkit is válasszon is Wertus engedelmesen követni fogja! Még ha az istennő valami szeszélye folytán ezt a habókost választaná, akkor is!
Az viszont megnyugvással tölti el, hogy Gubacs újfent megerősíti, azt, hogy honnét jött.* ~Ha kikeveredett onnét, csak vissza is tud keveredni!~ * Gondolja magában törpénk, de nem szól egy szót sem. Csak biccent egyet fejével, nyugtázva az irányt a kocsma felé. Igaz ez már mit sem számít, hiszen Gubacs nem tétlen és már méterekkel előttük jár...*
- Remélem a lápon és az erdőn keresztül ugyanilyen jól tudja majd az irányt!
* Súgja Wrojth felé, majd így folytatja:*
- Nem! Nem az erdő mélyén van, de át kell rajta kelnünk, hogy elérjük a hegyek lábát, ott kell megkeresnünk a bejáratot! Tapasztalt vezető nélkül viszont a lápon sem jutunk túl, nem, hogy az erdőn.
* Hogy Gubacs el ne vesszen a szemük elől ő is a kocsma felé indul, közben megválaszolja Wrojth utolsó kérdését: *
- Hidd el többet ér az, mint a törpék összes kincse együttvéve! Tudok róla egyet s mást, egyenlőre legyen elég ennyi. A többit majd alkalmas helyen és időben elmondom!
* Mikor mondókáját befejezi utolérik Gubacsot. Épp a kocsmaajtó kilincsét nyomja nagy lendülettel lefelé. *
- Lakjunk jól és igyunk egy keveset! Aztán közben eldöntitek velem tartotok-e. Mármint nem az ivásban, hanem ez utamon!
* Ezután belép Gubacs és Wrojth után a kocsma füstjébe… *
2954. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-09 10:34:22
Üzenet elküldve: 2025-12-09 10:34:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Törpe piac//
* Legnagyobb jóindulatával sem tudná megmondani, hogy mit lát az öreg a részeges törpében. Talán irigyli a helyzetét, s ezért szeretné becsalni az erdő mélyére, hogy ott szerepet tudjon vele cserélni. Igazán elvetemült egy alak lehet. Lassan forgatja a fejét a felek között, mintha keresné, hogy mikor is kéne megszólalni. Mikor azonban felmerül a közös sörözés ötlete, Wrojth egyik szemöldökét megemelve nézi a másikat. A másik szaga biztos megzavarta az elméjét és nem tud gondolkodni. Ám az ingyen sört ritkán utasítja el, főleg fajtársaitól. Bár időpocsékolásnak tartja ezt, talán mert nem tudja, hogy miről van szó, de enyhén bólint egyet. *
- Na ez a beszéd. Bár neki valami gyengébbet vennék.
* Súgja oda. Nincs szükségük arra, hogy nekik kelljen hazacipelni a másikat. Bárhol is legyen ez a Bűbéla, amiről beszél. Aztán kérdésére hamar kap is egy valamire való választ. És még milyen választ kap. Szemei egy pillanatra elsötétülnek a gondolattól, amit a vén róka tervez. Számtalan lehetőség járja át a kis kobakját, aminek többsége a maguk halálával végződik. *
- Avalurydda.
* Ismétli a szót, mint egy rossz viccet. A jelenlegi tudásuk alapján csak ennyi ez, egy rossz vicc. *
- Szavaid kemények, akár egy valamirevaló törp heréje. Gondolod, a közeli erdő mélyén lenne ellepve őseink hagyatéka?
* Immáron ő is szakállát kezdi simítgatni. Az elképzelést badarságnak tartja, de ha igaza van, akkor nem ő fog nevetni a végén, ha ezek a hülyék rálelnek az örök tűzre. *
- Ettől a sok gondolkodástól megszomjaztam. Folytassuk egy erős ital mellett.
* Azzal megindul a pegazus irányába, feltéve, ha nincs ellenvetés a két törpe között. Az oda úton persze nem némán teszi meg, előbb az öreg felé fordul, majd néhány pillanat múlva meg is szólal. *
- Az istennők ajándéka, az mi lehet?
* A különböző drágakövek és a különböző erősségű fémek beszerzését megérti, elvégre ami ősatyáik tulajdonát képezi, arra csakis nekik lehet joguk, mint begyűjteni, mind használni. Hogy miért pont most bukkant fel a törpe, azt nem tudja megmondani. Az orkok épp készülnek lemészárolni mindent, ő pedig egy rég elfeledett várost próbál felkutatni. Jó időt választott, hogy élete kutatását most végezze el. A részeges törp még mindig nem a kedvence, de ha valóban kincskereső akcióba kezdnek, akkor szükségük is lesz olyanokra, akiket előre kell küldeni a csapdák észlelésére. Ki hitte volna, hogy ilyen hamar megtalálja a megfelelő munkát Gubaf számára. Egy igazi vezető veszett el a vörösben. *
//Törpe piac//
* Legnagyobb jóindulatával sem tudná megmondani, hogy mit lát az öreg a részeges törpében. Talán irigyli a helyzetét, s ezért szeretné becsalni az erdő mélyére, hogy ott szerepet tudjon vele cserélni. Igazán elvetemült egy alak lehet. Lassan forgatja a fejét a felek között, mintha keresné, hogy mikor is kéne megszólalni. Mikor azonban felmerül a közös sörözés ötlete, Wrojth egyik szemöldökét megemelve nézi a másikat. A másik szaga biztos megzavarta az elméjét és nem tud gondolkodni. Ám az ingyen sört ritkán utasítja el, főleg fajtársaitól. Bár időpocsékolásnak tartja ezt, talán mert nem tudja, hogy miről van szó, de enyhén bólint egyet. *
- Na ez a beszéd. Bár neki valami gyengébbet vennék.
* Súgja oda. Nincs szükségük arra, hogy nekik kelljen hazacipelni a másikat. Bárhol is legyen ez a Bűbéla, amiről beszél. Aztán kérdésére hamar kap is egy valamire való választ. És még milyen választ kap. Szemei egy pillanatra elsötétülnek a gondolattól, amit a vén róka tervez. Számtalan lehetőség járja át a kis kobakját, aminek többsége a maguk halálával végződik. *
- Avalurydda.
* Ismétli a szót, mint egy rossz viccet. A jelenlegi tudásuk alapján csak ennyi ez, egy rossz vicc. *
- Szavaid kemények, akár egy valamirevaló törp heréje. Gondolod, a közeli erdő mélyén lenne ellepve őseink hagyatéka?
* Immáron ő is szakállát kezdi simítgatni. Az elképzelést badarságnak tartja, de ha igaza van, akkor nem ő fog nevetni a végén, ha ezek a hülyék rálelnek az örök tűzre. *
- Ettől a sok gondolkodástól megszomjaztam. Folytassuk egy erős ital mellett.
* Azzal megindul a pegazus irányába, feltéve, ha nincs ellenvetés a két törpe között. Az oda úton persze nem némán teszi meg, előbb az öreg felé fordul, majd néhány pillanat múlva meg is szólal. *
- Az istennők ajándéka, az mi lehet?
* A különböző drágakövek és a különböző erősségű fémek beszerzését megérti, elvégre ami ősatyáik tulajdonát képezi, arra csakis nekik lehet joguk, mint begyűjteni, mind használni. Hogy miért pont most bukkant fel a törpe, azt nem tudja megmondani. Az orkok épp készülnek lemészárolni mindent, ő pedig egy rég elfeledett várost próbál felkutatni. Jó időt választott, hogy élete kutatását most végezze el. A részeges törp még mindig nem a kedvence, de ha valóban kincskereső akcióba kezdnek, akkor szükségük is lesz olyanokra, akiket előre kell küldeni a csapdák észlelésére. Ki hitte volna, hogy ilyen hamar megtalálja a megfelelő munkát Gubaf számára. Egy igazi vezető veszett el a vörösben. *
2953. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-08 19:56:19
Üzenet elküldve: 2025-12-08 19:56:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Már én is elhiszem…//
*A tündér egy darabig nem is válaszol, csak azzal a rá jellemző zsivány vigyorral a képén mutogatja a szebbnél szebb ruhákat a két csinos hölgynek. Fiatalabb korában nem értett annyira ezekhez a kelmékhez, de mára megtanulta értékelni a szépségüket, még akkor is, ha neki személy szerint igazából nem olyan fontos, hogy miből vetkőzteti ki a nőket.*
-Mindig az első megérzés a helyes, úgy szokták mondani, s én hiszek is benne. Higgye csak el, nem véletlenül gondolt elsőnek a türkízre! Meg aztán, ha megunná, bármikor szerezhetünk újakat, hisz választék az mindig van bőven. Egyébként is úgy szoktam látni, hogy az ilyen nemes hölgyek, mint önök, két bálra sosem veszik fel ugyanazt a ruhát.
*Bár ezt csak amolyan nőies csacsiságnak gondolja, attól még tényleg ez a tapasztalata. Nem különösebben figyel az ikrekre, hogy miféle szempillantásokat vetnek egymásra, mikor kiderül, hogy Merchen bizony nemes, de nem is kell, látta ezt már sokszor. A mögöttes dolgokat persze nem tudhatja, úgy sejti csak szeretik a pompát és a ragyogást, mint oly sokan a kisasszonyok közül.*
-Igazán lekötelez a meghívással, de hadd éljek egy ellenajánlattal.
*Ami épp a keze ügyében van, azokat óvatosan leteszi, majd finoman megérinti Lyssi karját - ha csak az el nem húzódik tőle - , miközben igyekszik elkapni a tekintetét.*
-Jöjjenek el hozzám vacsorára, amíg nem lesz meg az új helyük. Legalább kicsit megismerhetik a környéket, és a leendő szomszédokat is.
*Játékosan kacsint, majd visszafordul a portékákhoz, amikből már egész sokat sikerült átnyálaznia, és a szebbeket előre venni, a türkiz ruhát és a szebbik aranynyakláncot is, és persze a prémek közül pár csinosabbat. Közben Cori csendben figyel, de később éppen olyan energiával száll be ő is a beszélgetésbe, ahogy azt illik. A kérdésére Merchen igencsak széles mosollyal tud felelni.*
-Mint ahogy önöket is megtaláltam?
*Felkuncog, majd folytatja.*
-Bocsánat, ez túlságosan adta magát. Bár.. Attól még igaz.
*Valóban igaz, hisz egyébként mindketten szemrevalóak.*
-Csodálatos lehet. Én sajnos egyke vagyok, így legfeljebb csak elképzelni tudom. Bevallom gyakran kacérkodtam a gondolattal, hogyha lenne egy ikertestvérem hogyan járatnánk a bolondját az emberekkel, hogy szándékosan ugyanúgy öltözzünk, néha-néha helyet cseréljünk, s úgysem tűnne fel az avatatlan szemeknek.
*Boldog ifjúság, mikor még ennyi gondja volt. Nem mintha oka lenne panaszkodni, most is élvezi az életet, csak máshogy.*
-Hát persze. Az aranylánc, a ruha és a prémkabát, ha azt is szeretnék, meg tudunk egyezni egy kis baráti kedvezménnyel mondjuk 600 aranyban. Vagy 850-ben, ha két ruhát szeretnének, elvégre ez az ezüstös is nagyon csinosnak tűnik.
*Természetesen jókedv ide vagy oda, ő elsősorban mégiscsak üzletember, és az arany bizony hálásabb szerető, mint ezek ketten egyszerre, legalábbis Merchen világlátásában.*
-Próbálják csak fel, és ha nem jó, tudok is valaki aki méretre varrja, legfeljebb majd elviszem magammal ha kész, és a vacsorán felvehetik majd. ~Aztán le.~
*Ugyan nem egyeztek bele, de ezzel hátha kicsit befolyásolhatja őket.*
A hozzászólás írója (Merchen Feiy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.08 19:59:31
*A tündér egy darabig nem is válaszol, csak azzal a rá jellemző zsivány vigyorral a képén mutogatja a szebbnél szebb ruhákat a két csinos hölgynek. Fiatalabb korában nem értett annyira ezekhez a kelmékhez, de mára megtanulta értékelni a szépségüket, még akkor is, ha neki személy szerint igazából nem olyan fontos, hogy miből vetkőzteti ki a nőket.*
-Mindig az első megérzés a helyes, úgy szokták mondani, s én hiszek is benne. Higgye csak el, nem véletlenül gondolt elsőnek a türkízre! Meg aztán, ha megunná, bármikor szerezhetünk újakat, hisz választék az mindig van bőven. Egyébként is úgy szoktam látni, hogy az ilyen nemes hölgyek, mint önök, két bálra sosem veszik fel ugyanazt a ruhát.
*Bár ezt csak amolyan nőies csacsiságnak gondolja, attól még tényleg ez a tapasztalata. Nem különösebben figyel az ikrekre, hogy miféle szempillantásokat vetnek egymásra, mikor kiderül, hogy Merchen bizony nemes, de nem is kell, látta ezt már sokszor. A mögöttes dolgokat persze nem tudhatja, úgy sejti csak szeretik a pompát és a ragyogást, mint oly sokan a kisasszonyok közül.*
-Igazán lekötelez a meghívással, de hadd éljek egy ellenajánlattal.
*Ami épp a keze ügyében van, azokat óvatosan leteszi, majd finoman megérinti Lyssi karját - ha csak az el nem húzódik tőle - , miközben igyekszik elkapni a tekintetét.*
-Jöjjenek el hozzám vacsorára, amíg nem lesz meg az új helyük. Legalább kicsit megismerhetik a környéket, és a leendő szomszédokat is.
*Játékosan kacsint, majd visszafordul a portékákhoz, amikből már egész sokat sikerült átnyálaznia, és a szebbeket előre venni, a türkiz ruhát és a szebbik aranynyakláncot is, és persze a prémek közül pár csinosabbat. Közben Cori csendben figyel, de később éppen olyan energiával száll be ő is a beszélgetésbe, ahogy azt illik. A kérdésére Merchen igencsak széles mosollyal tud felelni.*
-Mint ahogy önöket is megtaláltam?
*Felkuncog, majd folytatja.*
-Bocsánat, ez túlságosan adta magát. Bár.. Attól még igaz.
*Valóban igaz, hisz egyébként mindketten szemrevalóak.*
-Csodálatos lehet. Én sajnos egyke vagyok, így legfeljebb csak elképzelni tudom. Bevallom gyakran kacérkodtam a gondolattal, hogyha lenne egy ikertestvérem hogyan járatnánk a bolondját az emberekkel, hogy szándékosan ugyanúgy öltözzünk, néha-néha helyet cseréljünk, s úgysem tűnne fel az avatatlan szemeknek.
*Boldog ifjúság, mikor még ennyi gondja volt. Nem mintha oka lenne panaszkodni, most is élvezi az életet, csak máshogy.*
-Hát persze. Az aranylánc, a ruha és a prémkabát, ha azt is szeretnék, meg tudunk egyezni egy kis baráti kedvezménnyel mondjuk 600 aranyban. Vagy 850-ben, ha két ruhát szeretnének, elvégre ez az ezüstös is nagyon csinosnak tűnik.
*Természetesen jókedv ide vagy oda, ő elsősorban mégiscsak üzletember, és az arany bizony hálásabb szerető, mint ezek ketten egyszerre, legalábbis Merchen világlátásában.*
-Próbálják csak fel, és ha nem jó, tudok is valaki aki méretre varrja, legfeljebb majd elviszem magammal ha kész, és a vacsorán felvehetik majd. ~Aztán le.~
*Ugyan nem egyeztek bele, de ezzel hátha kicsit befolyásolhatja őket.*
A hozzászólás írója (Merchen Feiy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.08 19:59:31
2952. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-07 10:19:08
Üzenet elküldve: 2025-12-07 10:19:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Már én is elhiszem…//
*Ikertestvére és Merchen úr társasága olyannyira magával ragadta, hogy teljesen meg is feledkezik arról, hogy akár más szemmel is nézhetne most a portékákra, melyeket a tündér mutat nekik. Például úgy, hogy melyiket tudná esetleg ingyen megszerezni magának, mikor senki sem figyel. Merchen azonban olyan jókedvet varázsolt ide a számukra, melyet ő sem érzett már hosszú hatok óta, így tényleg eszébe sem jut most rosszban sántikálni.
A férfi magyarázatára a jól informáltságról is kellemesen csilingelő, boldog hangon kuncog fel, úgy hiszi, Merchen nem is fogalmazhatott volna jobban, és Lyssirát is végre úgy piszkálhatja a türkiz imádatával, hogy abban semmiféle negatív él nincs, csupán jókedvű játék az egész. Úgy érzi, hogy végre újra élnek. Élnek, mint két nemeslány, Corillette és Lyssira…
Ebből az idilli hangulatból szakítja ki egy apró pillanatra, amikor meghallja, hogy kereskedőjüknek bizony kúriája van Selyemrévben. Tekintetük egyszerre találja meg egymást húgával, pontosan úgy, mintha csak mindketten egy tükörbe néztek volna. Úgy tűnik, hogy ma a szerencse is az ő oldalukra kíván állni. Míg Lyssira beveti a nemesekre jellemző kedvességét, melyet olyan tökéletesen elsajátított, ő csendben marad, hisz, ha valamit, azt el kell ismernie, hogy a szavakhoz és a kapcsolatok megfelelő felépítéséhez testvére sokkal jobban ért. Merchen következő kérdésére azonban már ő szólal meg, ezúttal őszinte boldogsággal az arcán.*
- Ikrek, úgy bizony, jól látta, kedves uram. Ugyan, hogyan is csalhatna pont az Ön szeme, akinek ilyen jó érzéke van ahhoz is, hogy megtalálja a szépet? *A tündér utolsó kérdése egy pillanatra kizökkenti a szerepéből. El lehet követni huncutságokat, igen, de valószínű, hogy Merchen nem olyasmire gondol, amilyen képek hirtelen felvillannak Corillette emlékeiben. Sötétség, vér, halál…
Kissé megrázza a fejét, majd már újra a kereskedőre mosolyog.*
- Milyen érzés? A világ legkülönlegesebb ajándéka. Képzelje csak el Merchen úr, hogy van valaki, aki születésünk óta ismeri minden rezdülésünket, akivel egyetlen szó nélkül is megértjük egymást bármikor. Egy egész életre szóló társ, akivel úgy élhetünk, mintha mi ketten egyek volnánk. Mindent megoszthatunk egymással, gondolatokat, élményeket, örömöt és bánatot egyaránt. Mindemellett engem megnyugtat a tudat, hogy soha nem leszek egyedül. És igen, együtt sok mindenre képesek lehetünk… *Szeretettel pillant most Lyssira felé. Kedve támadna újra átölelni őt, de a korábbi beszélgetésük margójára nem teszi meg, csupán a lány ujjai közé fonja a sajátjait, és néhány pillanatig gyengéden megszorítja a kezét, aztán el is engedi őt.
Végül az arany nyaklánc árát meghallva ismét mosolyra húzódnak ajkai. Ő már beleélte magát abba, hogy lesz arany nyaklánca.*
- Köszönöm, uram, azt hiszem, ez egy remek ár a számunkra. Kérem, jegyezze fel, hogy szívesen megvásárolnám a láncot ennyiért, de majd a végén szeretnénk egyben látni, hogy mennyibe fog nekünk kerülni mindaz, amit elvinnénk. *Reménykedik, hogy a ruhákat illetően, ahogy Merchen mondja, ügyesen alkuszik, mert ha valóban kétszáz aranyba kerülnek, akkor nem is csak egyet óhajt megvásárolni. A prémkabát ajánlata Lyssirát jobban lenyűgözi, mint őt, de persze, ha a tündér megmutatja nekik, ő is el fog gondolkodni rajta. Bizonyára puha lehet és finom, meleg.*
- Szerintem ezeket fel is próbálhatnánk, Lyssi. Mit gondolsz? *Simít végig a neki leginkább tetsző, ezüstös színű darabon.* Merchen úr, ha esetleg nem tökéletes a méret, abban is tud segíteni nekünk, hogy megtaláljuk a megfelelő szabót, aki méretre igazítja nekünk? *Kérdezi, ugyanis egy nemes öltözékének tökéletesen kell passzolnia. Nem lehet túl hosszú, túl szűk vagy épp túl bő sem.*
*Ikertestvére és Merchen úr társasága olyannyira magával ragadta, hogy teljesen meg is feledkezik arról, hogy akár más szemmel is nézhetne most a portékákra, melyeket a tündér mutat nekik. Például úgy, hogy melyiket tudná esetleg ingyen megszerezni magának, mikor senki sem figyel. Merchen azonban olyan jókedvet varázsolt ide a számukra, melyet ő sem érzett már hosszú hatok óta, így tényleg eszébe sem jut most rosszban sántikálni.
A férfi magyarázatára a jól informáltságról is kellemesen csilingelő, boldog hangon kuncog fel, úgy hiszi, Merchen nem is fogalmazhatott volna jobban, és Lyssirát is végre úgy piszkálhatja a türkiz imádatával, hogy abban semmiféle negatív él nincs, csupán jókedvű játék az egész. Úgy érzi, hogy végre újra élnek. Élnek, mint két nemeslány, Corillette és Lyssira…
Ebből az idilli hangulatból szakítja ki egy apró pillanatra, amikor meghallja, hogy kereskedőjüknek bizony kúriája van Selyemrévben. Tekintetük egyszerre találja meg egymást húgával, pontosan úgy, mintha csak mindketten egy tükörbe néztek volna. Úgy tűnik, hogy ma a szerencse is az ő oldalukra kíván állni. Míg Lyssira beveti a nemesekre jellemző kedvességét, melyet olyan tökéletesen elsajátított, ő csendben marad, hisz, ha valamit, azt el kell ismernie, hogy a szavakhoz és a kapcsolatok megfelelő felépítéséhez testvére sokkal jobban ért. Merchen következő kérdésére azonban már ő szólal meg, ezúttal őszinte boldogsággal az arcán.*
- Ikrek, úgy bizony, jól látta, kedves uram. Ugyan, hogyan is csalhatna pont az Ön szeme, akinek ilyen jó érzéke van ahhoz is, hogy megtalálja a szépet? *A tündér utolsó kérdése egy pillanatra kizökkenti a szerepéből. El lehet követni huncutságokat, igen, de valószínű, hogy Merchen nem olyasmire gondol, amilyen képek hirtelen felvillannak Corillette emlékeiben. Sötétség, vér, halál…
Kissé megrázza a fejét, majd már újra a kereskedőre mosolyog.*
- Milyen érzés? A világ legkülönlegesebb ajándéka. Képzelje csak el Merchen úr, hogy van valaki, aki születésünk óta ismeri minden rezdülésünket, akivel egyetlen szó nélkül is megértjük egymást bármikor. Egy egész életre szóló társ, akivel úgy élhetünk, mintha mi ketten egyek volnánk. Mindent megoszthatunk egymással, gondolatokat, élményeket, örömöt és bánatot egyaránt. Mindemellett engem megnyugtat a tudat, hogy soha nem leszek egyedül. És igen, együtt sok mindenre képesek lehetünk… *Szeretettel pillant most Lyssira felé. Kedve támadna újra átölelni őt, de a korábbi beszélgetésük margójára nem teszi meg, csupán a lány ujjai közé fonja a sajátjait, és néhány pillanatig gyengéden megszorítja a kezét, aztán el is engedi őt.
Végül az arany nyaklánc árát meghallva ismét mosolyra húzódnak ajkai. Ő már beleélte magát abba, hogy lesz arany nyaklánca.*
- Köszönöm, uram, azt hiszem, ez egy remek ár a számunkra. Kérem, jegyezze fel, hogy szívesen megvásárolnám a láncot ennyiért, de majd a végén szeretnénk egyben látni, hogy mennyibe fog nekünk kerülni mindaz, amit elvinnénk. *Reménykedik, hogy a ruhákat illetően, ahogy Merchen mondja, ügyesen alkuszik, mert ha valóban kétszáz aranyba kerülnek, akkor nem is csak egyet óhajt megvásárolni. A prémkabát ajánlata Lyssirát jobban lenyűgözi, mint őt, de persze, ha a tündér megmutatja nekik, ő is el fog gondolkodni rajta. Bizonyára puha lehet és finom, meleg.*
- Szerintem ezeket fel is próbálhatnánk, Lyssi. Mit gondolsz? *Simít végig a neki leginkább tetsző, ezüstös színű darabon.* Merchen úr, ha esetleg nem tökéletes a méret, abban is tud segíteni nekünk, hogy megtaláljuk a megfelelő szabót, aki méretre igazítja nekünk? *Kérdezi, ugyanis egy nemes öltözékének tökéletesen kell passzolnia. Nem lehet túl hosszú, túl szűk vagy épp túl bő sem.*
2951. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-07 09:09:52
Üzenet elküldve: 2025-12-07 09:09:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Már én is elhiszem…//
*Természetesen semmi problémája nincs a fortélyokkal, amikkel a kereskedők élnek, csupán azért, hogy megnyerőek legyenek. Talán ezért is szédített meg egyszerre két nőt Merchen. Kell e tulajdonság ahhoz, hogy kiválóan űzze szakmáját. Csupán jelen esetben nem mindegy, hogy ismeri-e valóban a családját, vagy nem, de ez kiderülne hamar, ha tovább beszélgetnek. De most a ruhák a cél és a pompa.*
- Végtére is, lehengerlő és ez a lényeg. Szóval mutassa csak azokat a kelméket, fiatal úr!
*Tényleg jó a kedve és ez ritkán mondható el róla, róluk. Olyan színt csempészett a napba a tündér, ami a türkiznél is szebb, ami a kedvence. Lám, mindennél van szebb, ha más a fény.*
- Türkizt bizony. Vagy van, ami jobban áll nekem? Az ilyen szakavatott szemek azt is könnyedén megmondják. *Mosolyog, de természetesen nem fog mást választani. Van, amiben olyannyira kényszeres, hogy ember - netán elf, vagy tündér vagy aki akar -, legyen a talpán, aki rábeszéli másra. Cori is pontosan tudhatja, amit a sajátos módján persze meg is jegyez, ami fokozza a jókedvét.
Lyssi enyhe faggatózásba kezd, amit jól is tesz. Csak egy jelentőségteljes pillantást vet az ikre felé, mikor elhangzik az a bizonyos „Selyemrév”, de persze csak akkor, amikor a tündér épp valami szépre vadászik a kedvükért. Rögvest kissé büszkeségnek álcázott szomorúságba vált egy röpke időre.*
- Selyemrév csodálatos. Amint sikerül hozzájutni a miénkhez, vendégünk egy ebédre... vagy egy koraesti borkóstolóra. *Nem randevúra hívás ez, csupán barátságkötés. Ami valljuk be elkél, ha nemessel van dolguk. Márpedig, ha valaki egy kúriában lakik és nem úgy, hogy szolgál, az nemes. * - Hiszen meg kell háláljuk a kedvességét, na meg biztos vagyok benne, hogy sokszor fogja még nekünk felkutatni a legméltóbb portékát. Szeretjük ugyanis a szépet. *Hátsószándék az van dögivel, de rosszindulat szemernyi sem. Kihasználni egy jótét lelket? Még ennek sem mondható. Ha egyszer sikerül affelé terelni az irányt, egy jó kereskedőnek tán elég az igazolásáért cserébe egy kis arany, vagy hosszútávú elköteleződés, miszerint minden drága holmit tőle vásárolnak majd. Így Orthus, kivel másféle szövetséget tervez, kihagyható ezen ügyletből.
Az iker kérdésre csak haloványan nevet. Meghagyja továbbra is vérének a válaszadást, beszélt már eleget. Figyel persze, bólogat, s ha kell beleszól.*
- Erdei prémkabát? *Felcsillan a szeme. Tudja jól, hogy erre tán nem jut már keret, de az árakra kíváncsi. Milyen előkelő lenne abban megjelenni!* - Mutassa kérem és el ne titkolja az árat! De elsősorban az a türkiz csoda, ami engem érdekel. *Mutatja az egyik hímzésest.*
*Természetesen semmi problémája nincs a fortélyokkal, amikkel a kereskedők élnek, csupán azért, hogy megnyerőek legyenek. Talán ezért is szédített meg egyszerre két nőt Merchen. Kell e tulajdonság ahhoz, hogy kiválóan űzze szakmáját. Csupán jelen esetben nem mindegy, hogy ismeri-e valóban a családját, vagy nem, de ez kiderülne hamar, ha tovább beszélgetnek. De most a ruhák a cél és a pompa.*
- Végtére is, lehengerlő és ez a lényeg. Szóval mutassa csak azokat a kelméket, fiatal úr!
*Tényleg jó a kedve és ez ritkán mondható el róla, róluk. Olyan színt csempészett a napba a tündér, ami a türkiznél is szebb, ami a kedvence. Lám, mindennél van szebb, ha más a fény.*
- Türkizt bizony. Vagy van, ami jobban áll nekem? Az ilyen szakavatott szemek azt is könnyedén megmondják. *Mosolyog, de természetesen nem fog mást választani. Van, amiben olyannyira kényszeres, hogy ember - netán elf, vagy tündér vagy aki akar -, legyen a talpán, aki rábeszéli másra. Cori is pontosan tudhatja, amit a sajátos módján persze meg is jegyez, ami fokozza a jókedvét.
Lyssi enyhe faggatózásba kezd, amit jól is tesz. Csak egy jelentőségteljes pillantást vet az ikre felé, mikor elhangzik az a bizonyos „Selyemrév”, de persze csak akkor, amikor a tündér épp valami szépre vadászik a kedvükért. Rögvest kissé büszkeségnek álcázott szomorúságba vált egy röpke időre.*
- Selyemrév csodálatos. Amint sikerül hozzájutni a miénkhez, vendégünk egy ebédre... vagy egy koraesti borkóstolóra. *Nem randevúra hívás ez, csupán barátságkötés. Ami valljuk be elkél, ha nemessel van dolguk. Márpedig, ha valaki egy kúriában lakik és nem úgy, hogy szolgál, az nemes. * - Hiszen meg kell háláljuk a kedvességét, na meg biztos vagyok benne, hogy sokszor fogja még nekünk felkutatni a legméltóbb portékát. Szeretjük ugyanis a szépet. *Hátsószándék az van dögivel, de rosszindulat szemernyi sem. Kihasználni egy jótét lelket? Még ennek sem mondható. Ha egyszer sikerül affelé terelni az irányt, egy jó kereskedőnek tán elég az igazolásáért cserébe egy kis arany, vagy hosszútávú elköteleződés, miszerint minden drága holmit tőle vásárolnak majd. Így Orthus, kivel másféle szövetséget tervez, kihagyható ezen ügyletből.
Az iker kérdésre csak haloványan nevet. Meghagyja továbbra is vérének a válaszadást, beszélt már eleget. Figyel persze, bólogat, s ha kell beleszól.*
- Erdei prémkabát? *Felcsillan a szeme. Tudja jól, hogy erre tán nem jut már keret, de az árakra kíváncsi. Milyen előkelő lenne abban megjelenni!* - Mutassa kérem és el ne titkolja az árat! De elsősorban az a türkiz csoda, ami engem érdekel. *Mutatja az egyik hímzésest.*
2950. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-04 23:53:04
Üzenet elküldve: 2025-12-04 23:53:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Már én is elhiszem…//
*Merchen igazán kellemesen érzi magát, ez az a közeg amit kedvel, és ha választhat, csak ritkán szakadna ki belőle egy kis izgalom végett. De a finom kelmék, csillogó ékszerek és gyönyörű hölgyek társasága az, ami élteti a tündért. Ennél már csak az aranyat szereti jobban. Lyssira kérdésére színpadiasan legyint, és halkan felkuncog.*
-Ugyan kérem. Fiatal vagyok, bár nem annyira, mint néha szeretném. De kénytelen vagyok jól informált lenni, tudja? Különben hogy találnék meg mindenféle különlegességet a sok kacat között?
*Feleli nyájasan, miközben a portékák forgatagában próbálnak ügyesen lavírozni.*
-Türkizszínt, hát persze, mit is gondoltam.
*Veti oda incselkedve egy kicsit a szőkeséggel, úgy tapasztalta, hogy az efféle hölgyek kedvelik az ilyesmit, neki pedig az a szakmája, hogy mások kedvére tegyen, így bevet minden apró trükköt.*
-Boltom?
*Megáll egy pillanatra és elgondolkozik, majd mosolyogva válaszol.*
-Nem, az nincsen. Nem szeretném magam annyira kötni, szeretek utazni, hol itt talál meg a sors, hol ott akad egy kis kaland. Elég nekem a kúriám a Selyemrévben, néha azt is úgy érzem hogy csak röghöz köt. Jobb szeretek szekérrel utazni, és mindig ott teremteni lehetőséget, ahol éppen kedvem szottyan.
*Bár talán túlságosan is szabadszelleműnek tűnhet, Merchen most kivételesen nem játszmázik és nem is hazudik. Természetesen a szája mellett a keze is és a szeme is jár, elvégre ha türkizszínt kérnek a hölgyek, akkor olyat fog keresni.*
-Ikrek? Micsoda különleges vonás, évek óta nem találkoztam ikrekkel. Bevallom először azt hittem, csak a szemem csal meg, és nem szerettem volna tiszteletlen enni azzal, hogy rögtön rákérdezek.
*Kissé meg is hajtja a fejét.*
-És milyen érzés ha az embernek van egy ikertestvére? Tényleg annyi huncutságot lehet elkövetni, ahogy azt elképzelem?
*Kérdi kicsit közelebb hajolva, bár talán nem a piactér kellős közepe a legmegfelelőbb hely arra, hogy ilyesmiről tárgyaljanak.*
-Átadom neki, köszönöm!
*A jókívánság bizony nem maradhat titok, majd jól befűzi vele az árust, mikor üzletelésre kerül a sor. A mithrill dolgára ő is csak bólogat, egyet is ért vele. Ezért nem is hord magánál ilyesmit, magára adni egy dolog, piperkőcnek lenni egy másik.*
-Nos ez az arany nyaklánc finom, úri viselet, gazdagságot és társadalmi szintet jelképez, az egyszerű népekből 500 aranyat is elkérnek egy ilyenért, de én 300 ért is meg tudom szerezni, hisz különben miféle kereskedő volnék?
*Majd egy kicsit még keresgél, ide lép- oda lép, hogy a megfelelő ruhákat is előkeresse.*
-A legfinomabb és legdrágább kelmékből , a legfrissebb divat szerint készült ruha. Mint láthatják földig ér, hímzéssel vagy gyöngyökkel is lehet kapni, attól függ melyik szimpatikusabb.
*Színeiben pedig fehér és ezüstös is akad, és szinte az összes árnyalata a kéknek.*
-Ezeket olyan 190-200 aranyért lehet elvinni, ha ügyesen alkuszik az ember.
*Közben pedig, ugyan nem kérték, de kiszúr szemével még valamit, egy jókora szőrmebundát, ami kecses de egyben tekintélyt parancsoló is.*
-Esetleg egy ilyen erdei prémkabát ebben a farkasordító hidegben?
*Merchen igazán kellemesen érzi magát, ez az a közeg amit kedvel, és ha választhat, csak ritkán szakadna ki belőle egy kis izgalom végett. De a finom kelmék, csillogó ékszerek és gyönyörű hölgyek társasága az, ami élteti a tündért. Ennél már csak az aranyat szereti jobban. Lyssira kérdésére színpadiasan legyint, és halkan felkuncog.*
-Ugyan kérem. Fiatal vagyok, bár nem annyira, mint néha szeretném. De kénytelen vagyok jól informált lenni, tudja? Különben hogy találnék meg mindenféle különlegességet a sok kacat között?
*Feleli nyájasan, miközben a portékák forgatagában próbálnak ügyesen lavírozni.*
-Türkizszínt, hát persze, mit is gondoltam.
*Veti oda incselkedve egy kicsit a szőkeséggel, úgy tapasztalta, hogy az efféle hölgyek kedvelik az ilyesmit, neki pedig az a szakmája, hogy mások kedvére tegyen, így bevet minden apró trükköt.*
-Boltom?
*Megáll egy pillanatra és elgondolkozik, majd mosolyogva válaszol.*
-Nem, az nincsen. Nem szeretném magam annyira kötni, szeretek utazni, hol itt talál meg a sors, hol ott akad egy kis kaland. Elég nekem a kúriám a Selyemrévben, néha azt is úgy érzem hogy csak röghöz köt. Jobb szeretek szekérrel utazni, és mindig ott teremteni lehetőséget, ahol éppen kedvem szottyan.
*Bár talán túlságosan is szabadszelleműnek tűnhet, Merchen most kivételesen nem játszmázik és nem is hazudik. Természetesen a szája mellett a keze is és a szeme is jár, elvégre ha türkizszínt kérnek a hölgyek, akkor olyat fog keresni.*
-Ikrek? Micsoda különleges vonás, évek óta nem találkoztam ikrekkel. Bevallom először azt hittem, csak a szemem csal meg, és nem szerettem volna tiszteletlen enni azzal, hogy rögtön rákérdezek.
*Kissé meg is hajtja a fejét.*
-És milyen érzés ha az embernek van egy ikertestvére? Tényleg annyi huncutságot lehet elkövetni, ahogy azt elképzelem?
*Kérdi kicsit közelebb hajolva, bár talán nem a piactér kellős közepe a legmegfelelőbb hely arra, hogy ilyesmiről tárgyaljanak.*
-Átadom neki, köszönöm!
*A jókívánság bizony nem maradhat titok, majd jól befűzi vele az árust, mikor üzletelésre kerül a sor. A mithrill dolgára ő is csak bólogat, egyet is ért vele. Ezért nem is hord magánál ilyesmit, magára adni egy dolog, piperkőcnek lenni egy másik.*
-Nos ez az arany nyaklánc finom, úri viselet, gazdagságot és társadalmi szintet jelképez, az egyszerű népekből 500 aranyat is elkérnek egy ilyenért, de én 300 ért is meg tudom szerezni, hisz különben miféle kereskedő volnék?
*Majd egy kicsit még keresgél, ide lép- oda lép, hogy a megfelelő ruhákat is előkeresse.*
-A legfinomabb és legdrágább kelmékből , a legfrissebb divat szerint készült ruha. Mint láthatják földig ér, hímzéssel vagy gyöngyökkel is lehet kapni, attól függ melyik szimpatikusabb.
*Színeiben pedig fehér és ezüstös is akad, és szinte az összes árnyalata a kéknek.*
-Ezeket olyan 190-200 aranyért lehet elvinni, ha ügyesen alkuszik az ember.
*Közben pedig, ugyan nem kérték, de kiszúr szemével még valamit, egy jókora szőrmebundát, ami kecses de egyben tekintélyt parancsoló is.*
-Esetleg egy ilyen erdei prémkabát ebben a farkasordító hidegben?
2949. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-04 23:07:31
Üzenet elküldve: 2025-12-04 23:07:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A hűség záloga//
- További szép napot. * Mosolyog Babkár kedvesen, ahogy az üzletet letudják. Megköszönni nem fogja, azt már megtette azzal, hogy nem fogadta el az eredeti, ezer aranyra vonatkozó ajánlatot. A kislány és a városőr nem váltanak ki belőle komolyabb érzelmeket ezt leszámítva, és nem is fog haragot tartani a férfi irányába, ha amaz újra felkeresné, hogy vásároljon tőle. Az viszont biztos, hogy ezek után megjegyezte az arcát, és emlékezni fog rá. Ahogy arra is, hogy a városi őrség milyen tiszteletlen, korrupt, és hogyan próbál az átlagos kisemberen élősködni. Ha az volt a céljuk, hogy a tündér szemében csorbítsák a rend őreinek megítélését, hát sikerrel jártak. Szomorúan gondol bele, hogy eredetileg azt tervezte, hogy a kilencszázötven arany alá megy, és nyolcszázért adja el a gyűrűt, csak azért, mert ők azok, akik a közbiztonságért felelnek. Minden tettnek következménye van. *
- További szép napot. * Mosolyog Babkár kedvesen, ahogy az üzletet letudják. Megköszönni nem fogja, azt már megtette azzal, hogy nem fogadta el az eredeti, ezer aranyra vonatkozó ajánlatot. A kislány és a városőr nem váltanak ki belőle komolyabb érzelmeket ezt leszámítva, és nem is fog haragot tartani a férfi irányába, ha amaz újra felkeresné, hogy vásároljon tőle. Az viszont biztos, hogy ezek után megjegyezte az arcát, és emlékezni fog rá. Ahogy arra is, hogy a városi őrség milyen tiszteletlen, korrupt, és hogyan próbál az átlagos kisemberen élősködni. Ha az volt a céljuk, hogy a tündér szemében csorbítsák a rend őreinek megítélését, hát sikerrel jártak. Szomorúan gondol bele, hogy eredetileg azt tervezte, hogy a kilencszázötven arany alá megy, és nyolcszázért adja el a gyűrűt, csak azért, mert ők azok, akik a közbiztonságért felelnek. Minden tettnek következménye van. *
2948. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-04 14:06:33
Üzenet elküldve: 2025-12-04 14:06:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//A hűség záloga//
*Egy apró ám nosztalgikus mosolyt csalnak arcára a tündér szavai. Gondolatai el is szöknek néhány pillanat erejéig a piactérről. Egy nem is olyan messzi helyre. Ahhoz a házhoz ahol felnevelkedett. Ahol megannyi szép emlék készült el. Ám az íz a szájában keserédes. Azt a házat mások lakják mára. Az a keves holmi is ami maradt abban pedig elégetésre került. Ami maradt családjától az csak is nyakán csüng a nyaklancán.
Figyelmet végül az alkudozás utolsó szóváltásai terelik vissza. És elkapja azt a pillanat megbánást Grael arcán, amikor amaz szinte legyőzötten fogadja el az új árat.
Valamelyest örül, mert ha tényleg átakarta verni a tündért akkor ennek igy kellett történnie. Tán egyszer a férfi is felfogja, hogy jó a helyes utat járni.*
- Biztosan tetszeni fog neki.
*Nyugtatja meg Graelt megszorítva annak kezet gyöngéden.*
- Ühüm.
*Válaszolja lelkesen. Mert a távozás gondolata elhozza végre a megkönnyebbülést. Így is elég időt töltöttek el a piacon.*
- Viszlát!
*Emeli fel kezet egy röpke integetésre a kereskedő felé. És nem is húzza az időt követi Graelt.*
*Egy apró ám nosztalgikus mosolyt csalnak arcára a tündér szavai. Gondolatai el is szöknek néhány pillanat erejéig a piactérről. Egy nem is olyan messzi helyre. Ahhoz a házhoz ahol felnevelkedett. Ahol megannyi szép emlék készült el. Ám az íz a szájában keserédes. Azt a házat mások lakják mára. Az a keves holmi is ami maradt abban pedig elégetésre került. Ami maradt családjától az csak is nyakán csüng a nyaklancán.
Figyelmet végül az alkudozás utolsó szóváltásai terelik vissza. És elkapja azt a pillanat megbánást Grael arcán, amikor amaz szinte legyőzötten fogadja el az új árat.
Valamelyest örül, mert ha tényleg átakarta verni a tündért akkor ennek igy kellett történnie. Tán egyszer a férfi is felfogja, hogy jó a helyes utat járni.*
- Biztosan tetszeni fog neki.
*Nyugtatja meg Graelt megszorítva annak kezet gyöngéden.*
- Ühüm.
*Válaszolja lelkesen. Mert a távozás gondolata elhozza végre a megkönnyebbülést. Így is elég időt töltöttek el a piacon.*
- Viszlát!
*Emeli fel kezet egy röpke integetésre a kereskedő felé. És nem is húzza az időt követi Graelt.*
2947. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-04 13:54:44
Üzenet elküldve: 2025-12-04 13:54:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A hűség záloga//
*Az elmúlt percek alkudozása után megvan a véleménye a kereskedőről, ahogy Babkárnak is róla, de ha valamit, akkor azt már megtanulta, hogy az üzletben a személyes vélemény mit sem számít. Ha az ár jó, akkor legközelebb is nála fog vásárolni. Márpedig azzal kapcsolatban nem lehet kifogása, főleg azok után, hogy most a korábbiak ellentétben az általa már elfogadott ezer aranyas vételár alá ajánl a kufár, ami őszintén meglepi a városőrt. Tekintete kérdő, majd morran egyet, lesüti a tekintetét, aztán újra a férfire néz.*
- Természetesen megegyeztünk. *Talán mégis betaláltak a szavai a becsületességről és miegymásról, ezért adhatott alább a tündér. Mindensetre az az ötven arany a hibás alkudozásának következménye a múltkori ajánlattal szemben, de ezt már egyáltalán nem bánja. Ez a gyűrű bőven ér ennél többet is, így készségesen fizeti ki Babkár Threbuchey részére a 950 aranyat.
*
- Köszönöm az üzletet, Threbuchey. Számítok rád a jövőben is. *Próbálja pozitívan zárni a találkozást, merthogy abban is egészen biztos, hogy jobb árat nehezen talál máshol, bármire is legyen szüksége, és egyébként is jobb olyannál vásárolni, akit már ismer az ember.
Ha közben megkapja a gyűrűt, reményei szerint gondosan becsomagolva, egy szép dobozban, akkor az elf lányra pillant.*
- Mehetünk, Cilia? *Kérdezi őt. Ha majd maguk mögött hagyják a Piacteret, talán ő is megkönnyebbülhet kissé, és nem fogja úgy érezni, hogy minden sarokból figyelik.*
*Az elmúlt percek alkudozása után megvan a véleménye a kereskedőről, ahogy Babkárnak is róla, de ha valamit, akkor azt már megtanulta, hogy az üzletben a személyes vélemény mit sem számít. Ha az ár jó, akkor legközelebb is nála fog vásárolni. Márpedig azzal kapcsolatban nem lehet kifogása, főleg azok után, hogy most a korábbiak ellentétben az általa már elfogadott ezer aranyas vételár alá ajánl a kufár, ami őszintén meglepi a városőrt. Tekintete kérdő, majd morran egyet, lesüti a tekintetét, aztán újra a férfire néz.*
- Természetesen megegyeztünk. *Talán mégis betaláltak a szavai a becsületességről és miegymásról, ezért adhatott alább a tündér. Mindensetre az az ötven arany a hibás alkudozásának következménye a múltkori ajánlattal szemben, de ezt már egyáltalán nem bánja. Ez a gyűrű bőven ér ennél többet is, így készségesen fizeti ki Babkár Threbuchey részére a 950 aranyat.
*- Köszönöm az üzletet, Threbuchey. Számítok rád a jövőben is. *Próbálja pozitívan zárni a találkozást, merthogy abban is egészen biztos, hogy jobb árat nehezen talál máshol, bármire is legyen szüksége, és egyébként is jobb olyannál vásárolni, akit már ismer az ember.
Ha közben megkapja a gyűrűt, reményei szerint gondosan becsomagolva, egy szép dobozban, akkor az elf lányra pillant.*
- Mehetünk, Cilia? *Kérdezi őt. Ha majd maguk mögött hagyják a Piacteret, talán ő is megkönnyebbülhet kissé, és nem fogja úgy érezni, hogy minden sarokból figyelik.*
2946. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-04 13:38:26
Üzenet elküldve: 2025-12-04 13:38:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A hűség záloga//
* Bár úgy tűnik, hogy a fiatal lánnyal megérti a megfelelő hangnemet, még egy kedves mosolyt is villant rá, ahogy amaz felidézi édesanyját, a másik személy már nem ilyen befogadó a szavakra. A tündér nem lepődik meg azon, hogy a férfi kicsit erélyesebben szól rá azért, amiért egyből elkezdte feljebb srófolni az árakat. Igazából nem a profit reményében csinálja, mert így is keres rajta épp eleget, de az a fő célja az egésszel, hogy jelezze a másiknak, mennyire nem szenvedheti, ha megpróbálják kihasználni. Az alkudozás szép dolog, de amit a városőr próbált, az inkább az átverés kategóriába esett. És Babkárnak ezzel van problémája. *
- Kilencszáz ötven. * Vágja rá a felajánlott összegre a tündér, és nem szélütést kapott, direkt mond kevesebbet, mint amennyit a férfi ajánl. *
- Kilencszáz az eredeti ár, és még ötven, amiért megpróbáltál átverni. * Teszi hozzá a magyarázatot, és tekintete, meg hangneme arra enged következtetni, hogy ebből az árból nem tervez engedni, semmilyen eshetőségre sem. Még ha volt is korábban alkupozíciója Graelnek, és még ha hajlott is rá eredetileg, hogy lentebb engedjen ebből az árból, az a kapu már bezárult. Ki mint vet, úgy arat, tartja a mondás, és a férfi most nem vetett túl jól. *
* Bár úgy tűnik, hogy a fiatal lánnyal megérti a megfelelő hangnemet, még egy kedves mosolyt is villant rá, ahogy amaz felidézi édesanyját, a másik személy már nem ilyen befogadó a szavakra. A tündér nem lepődik meg azon, hogy a férfi kicsit erélyesebben szól rá azért, amiért egyből elkezdte feljebb srófolni az árakat. Igazából nem a profit reményében csinálja, mert így is keres rajta épp eleget, de az a fő célja az egésszel, hogy jelezze a másiknak, mennyire nem szenvedheti, ha megpróbálják kihasználni. Az alkudozás szép dolog, de amit a városőr próbált, az inkább az átverés kategóriába esett. És Babkárnak ezzel van problémája. *
- Kilencszáz ötven. * Vágja rá a felajánlott összegre a tündér, és nem szélütést kapott, direkt mond kevesebbet, mint amennyit a férfi ajánl. *
- Kilencszáz az eredeti ár, és még ötven, amiért megpróbáltál átverni. * Teszi hozzá a magyarázatot, és tekintete, meg hangneme arra enged következtetni, hogy ebből az árból nem tervez engedni, semmilyen eshetőségre sem. Még ha volt is korábban alkupozíciója Graelnek, és még ha hajlott is rá eredetileg, hogy lentebb engedjen ebből az árból, az a kapu már bezárult. Ki mint vet, úgy arat, tartja a mondás, és a férfi most nem vetett túl jól. *
2945. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-04 11:52:43
Üzenet elküldve: 2025-12-04 11:52:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Törpe piac//
– BÁRÓ! * Vaskos ujjaival egyenesen Wrojth felé mutat. Most minden más lényegtelenné válik. *
– Ez bizony csak egyet jelenthet! Búbánatos biribics bibónya butyók! Ha lám csak, mi van? * Persze lehet, hogy senki nem érti egy szavát se – lehet egyáltalán szavaknak nevezni azokat, amiket mond? –, de ő ért mindent. Mindent is. *
– Akkor hány irány a fogadóba! * Ezután pedig megpaskolja az ősz törpe vállát. *
– Hármunk közül fog megszületni a legnagyobb törpe király valaha! Én átjöttem a nagy erdőn, a nagy folyón, a nagy réten és még a soha-vége-nincs lápon is, ez igaz. Hát talán te is onnét jöttél, a szerzetesek otthonából? Bizony mondom, ha megtaláljuk azt, amit mondasz, lesz nekünk nagy boldogságunk! No, de előbb gyerünk a kocsmába, na! Bibergőci biberic kiling-leng, sohasár mindigár, menjünk az erdőbe, keressük meg Alavitavaraddzsát, de előtte igyunk! * Ha senki nem állítja meg, indul is afelé, amerre a Pegazus fogadó van. *
2944. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-04 10:21:32
Üzenet elküldve: 2025-12-04 10:21:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//A hűség záloga//
*Persze, hogy mások elött kell gonoszkodnia Graelnek. Mintha Mai tettei, amit a férfi ellen követ el, rajta vezetné le csipkelődéseivel. Egyszer majd fordulni fog a kocka. De ezt a pillanatot most a figyelem elkerülése végett halasztania kell. Így csak maradnak a szikrákat vető szemek. Azok is csak egy ideig. Ugyanis a tündér szavai jó hatással vannak a lányra. Egy érzékeny pontját találta meg édesanyja emlékével.*
-Igen. Egy igazán különleges asszony volt.
*Mondja halkan annál nagyobb szomorúsággal. De inkább ezek után csendben marad. Ugyanis az alkudozas nem úgy alakul, ahogy nevelő apja azt elképzelte.
Pusztán a smaragdjai fordulnak, hol a tünderre, hol Graelre azt figyelve mi lesz az alku vége.*
*Persze, hogy mások elött kell gonoszkodnia Graelnek. Mintha Mai tettei, amit a férfi ellen követ el, rajta vezetné le csipkelődéseivel. Egyszer majd fordulni fog a kocka. De ezt a pillanatot most a figyelem elkerülése végett halasztania kell. Így csak maradnak a szikrákat vető szemek. Azok is csak egy ideig. Ugyanis a tündér szavai jó hatással vannak a lányra. Egy érzékeny pontját találta meg édesanyja emlékével.*
-Igen. Egy igazán különleges asszony volt.
*Mondja halkan annál nagyobb szomorúsággal. De inkább ezek után csendben marad. Ugyanis az alkudozas nem úgy alakul, ahogy nevelő apja azt elképzelte.
Pusztán a smaragdjai fordulnak, hol a tünderre, hol Graelre azt figyelve mi lesz az alku vége.*
2943. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-04 09:07:16
Üzenet elküldve: 2025-12-04 09:07:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A hűség záloga//
*Számított Cilia sértődött tekintetére, valahol pont ezért csinálta, egy játékos gonoszságnak szánta a kis pukkancs számára azok után, ahogy a Romvárosban viselkedett.
A pult alól közben előkerül végre az az ékszer is, amiért eljött ma ide. Amint Threbuchey megmutatja neki a gyűrűt, elégedetten bólint, hisz kétség sem férhet hozzá, ez az a darab, amelyet már a múltkor is volt lehetősége megcsodálni.*
- Valóban ez az, igen. *Mondja, miközben, ha a kereskedő engedi, akkor a kezébe is veszi, és tüzetesen megnézi magának a különösen drága darabot. Mármint, kibaszott drága, ha őszintén akar fogalmazni, de van egy olyan sejtése, hogy az önjelölt hercegnője még sértésnek is venné, ha nem ezzel, hanem egy egyszerű aranygyűrűvel állna elé, már ha valaha is előkerül egyáltalán a nő. Éppen ezért nem mindegy az ár sem a számára, mert ha a fél-elfnek nem kell, vagy nem tudja neki adni, akkor nem ártana, ha keresni tudna rajta. Babkárt azonban úgy tűnik, nehéz fából faragták, ami az alkudozást illeti, hisz két mondat után máris jóval a korábban ajánlott kilencszáz arany fölött járnak, ami kezdi dühíteni a városőrt.*
- Figyelj, Threbuchey! Nem kértem a véleményedet azzal kapcsolatban, hogy szerinted mennyire fog örülni neki a lány. *A szavakat nem is neki szánta a tündér, mégis ő az, akinél természetéből fakadóan máris kezd elszakadni a cérna, miután nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy ő tervezte.*
- Mindketten jól emlékszünk az előző ajánlatodra. Kilencszáz aranyat mondtál, amiből az előbb megpróbáltam alkudni, nem sikerült, ez rendben is van. Azt viszont nem értem, hogy lesz a kilencszázból ezeregyszáz?! Becsületes kereskedő tartja magát a szavához, és azt hiszem, te annak mondtad magad. Adok érte ezer aranyat, és akkor egyikünknek sem lesz igaza, aztán ne húzzuk tovább egymás idejét! *Néz Threbuchey szemeibe határozottan az új ajánlatát követően. Még csak jó emberismerőnek sem kell lennie ahhoz, hogy lássa rajta, neki nincs túl jó kedve, és nem is különösebben élvezi, hogy ajándékot vásárolhat kedvesének.*
*Számított Cilia sértődött tekintetére, valahol pont ezért csinálta, egy játékos gonoszságnak szánta a kis pukkancs számára azok után, ahogy a Romvárosban viselkedett.
A pult alól közben előkerül végre az az ékszer is, amiért eljött ma ide. Amint Threbuchey megmutatja neki a gyűrűt, elégedetten bólint, hisz kétség sem férhet hozzá, ez az a darab, amelyet már a múltkor is volt lehetősége megcsodálni.*
- Valóban ez az, igen. *Mondja, miközben, ha a kereskedő engedi, akkor a kezébe is veszi, és tüzetesen megnézi magának a különösen drága darabot. Mármint, kibaszott drága, ha őszintén akar fogalmazni, de van egy olyan sejtése, hogy az önjelölt hercegnője még sértésnek is venné, ha nem ezzel, hanem egy egyszerű aranygyűrűvel állna elé, már ha valaha is előkerül egyáltalán a nő. Éppen ezért nem mindegy az ár sem a számára, mert ha a fél-elfnek nem kell, vagy nem tudja neki adni, akkor nem ártana, ha keresni tudna rajta. Babkárt azonban úgy tűnik, nehéz fából faragták, ami az alkudozást illeti, hisz két mondat után máris jóval a korábban ajánlott kilencszáz arany fölött járnak, ami kezdi dühíteni a városőrt.*
- Figyelj, Threbuchey! Nem kértem a véleményedet azzal kapcsolatban, hogy szerinted mennyire fog örülni neki a lány. *A szavakat nem is neki szánta a tündér, mégis ő az, akinél természetéből fakadóan máris kezd elszakadni a cérna, miután nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy ő tervezte.*
- Mindketten jól emlékszünk az előző ajánlatodra. Kilencszáz aranyat mondtál, amiből az előbb megpróbáltam alkudni, nem sikerült, ez rendben is van. Azt viszont nem értem, hogy lesz a kilencszázból ezeregyszáz?! Becsületes kereskedő tartja magát a szavához, és azt hiszem, te annak mondtad magad. Adok érte ezer aranyat, és akkor egyikünknek sem lesz igaza, aztán ne húzzuk tovább egymás idejét! *Néz Threbuchey szemeibe határozottan az új ajánlatát követően. Még csak jó emberismerőnek sem kell lennie ahhoz, hogy lássa rajta, neki nincs túl jó kedve, és nem is különösebben élvezi, hogy ajándékot vásárolhat kedvesének.*
2942. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-03 19:56:20
Üzenet elküldve: 2025-12-03 19:56:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A hűség záloga//
- Ah, már értem! * Csillan fel a szeme az elhangzottakra az árusnak. Gyorsan el is tűnnek ügyes kis ujjai a bódé alatt, valamivel matat, ha nem lenne egyértelmű, akkor a fémes kattanás bizonyosan árulkodó lehet. Lehajol, hogy jobban megvizsgálja az ékszereket, aztán kiemel egy tökéletes méretű gyűrűt onnan. *
- Akkor ez lenne az! * Teszi hozzá csilingelő hangon, és már mutatja is a semmivel össze nem téveszthető remekművet. Ha Grael akarja, akkor meg is nézheti közelebbről, hogy megbizonyosodjon róla, valóban azt mutatja, mint legutóbb, és nem akarja átverni. Nem úgy, mint a városőr. *
- Nekem ezerötven rémlik, legalábbis az ilyen remekműveknek annyi az ára általában. * Jegyzi meg társalkodó hangnemben, majd az éppen pukkancsot játszó lánykához fordul. *
- Édesanyád gyűrűje nagyon szép egyébként. Kifinomult érzéke lehet az ékszerekhez. Biztos, hogy nem elégedne meg csak a legjobbal, olyannal, ami épp annyira különleges, mint ő maga, igaz? * Teszi fel a kérdést, miközben kedvesen mosolyog, nem csak az arcával, de a szemeivel is, egészen őszintének hat a jókedve. *
- Én azt mondom, hogy valaki, aki ennyire ad a megjelenésére, és az ékszerekre, igazán nem bánná, ha megtudná, hogy legújabb ajándéka ezer száz aranyba került. Egy kisebb ház árába, amit nem sokan mondhatnak el magukról a városban. * Teszi még hozzá, visszafordulva a kardot viselő férfihoz. Láthatóan nem ma kezdett alkudozni, főleg, hogy önmagával is hajlandó rá, már ha az ár növelésével jár az. Még így is tudja, hogy nincs olyan, aki nála olcsóbban adná. Persze az is közre játszik, hogy ha Graelre nem is, a gyűrűre már emlékszik, mert nem minden nap akar valaki ilyen drága holmit venni. És így az ajánlott árra is. Azt pedig nem szereti, ha át akarják verni. *
- Ah, már értem! * Csillan fel a szeme az elhangzottakra az árusnak. Gyorsan el is tűnnek ügyes kis ujjai a bódé alatt, valamivel matat, ha nem lenne egyértelmű, akkor a fémes kattanás bizonyosan árulkodó lehet. Lehajol, hogy jobban megvizsgálja az ékszereket, aztán kiemel egy tökéletes méretű gyűrűt onnan. *
- Akkor ez lenne az! * Teszi hozzá csilingelő hangon, és már mutatja is a semmivel össze nem téveszthető remekművet. Ha Grael akarja, akkor meg is nézheti közelebbről, hogy megbizonyosodjon róla, valóban azt mutatja, mint legutóbb, és nem akarja átverni. Nem úgy, mint a városőr. *
- Nekem ezerötven rémlik, legalábbis az ilyen remekműveknek annyi az ára általában. * Jegyzi meg társalkodó hangnemben, majd az éppen pukkancsot játszó lánykához fordul. *
- Édesanyád gyűrűje nagyon szép egyébként. Kifinomult érzéke lehet az ékszerekhez. Biztos, hogy nem elégedne meg csak a legjobbal, olyannal, ami épp annyira különleges, mint ő maga, igaz? * Teszi fel a kérdést, miközben kedvesen mosolyog, nem csak az arcával, de a szemeivel is, egészen őszintének hat a jókedve. *
- Én azt mondom, hogy valaki, aki ennyire ad a megjelenésére, és az ékszerekre, igazán nem bánná, ha megtudná, hogy legújabb ajándéka ezer száz aranyba került. Egy kisebb ház árába, amit nem sokan mondhatnak el magukról a városban. * Teszi még hozzá, visszafordulva a kardot viselő férfihoz. Láthatóan nem ma kezdett alkudozni, főleg, hogy önmagával is hajlandó rá, már ha az ár növelésével jár az. Még így is tudja, hogy nincs olyan, aki nála olcsóbban adná. Persze az is közre játszik, hogy ha Graelre nem is, a gyűrűre már emlékszik, mert nem minden nap akar valaki ilyen drága holmit venni. És így az ajánlott árra is. Azt pedig nem szereti, ha át akarják verni. *
2941. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-03 19:35:33
Üzenet elküldve: 2025-12-03 19:35:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Már én is elhiszem…//
*Úgy tűnik, hogy Merchen úr számára nem ismeretlen a nevük. Fordítva ez természetesen nem mondható el, de ennek ellenére is olyannyira megnyerőnek találja a kisugárzását, mintha az egész valamiféle varázslat volna. Már az első pillanatban is elkápráztatta őt, s még csak nem is tudja, hogy a megjelenésével, a stílusával vagy a mondandójával sikerült mindezt elérnie a kereskedőnek, de sikerült, s húga szavaiból ítélve, ő is hasonló véleményen lehet. Nincs mit tenni, mindketten Merchen hálójába kerültek, de hát, végül is önként ugrottak bele...*
- Lyssira az ikertestvérem. *Válaszolja bólintva, szerető mosollyal, ami át is vált egyfajta gyászos szomorúságba Merchen mondatának második fele miatt. Valahol ijesztő, hogy már szinte őszinte érzéseket képes táplálni egy olyan férfi iránt, aki valójában soha nem is volt az apja, és mindezt még csak észre sem veszi magán. Talán itt az ideje tényleg elhinni, hogy ő Corillette Ysevelle Tharisse, és aki régen volt, már nem létezik többé.
Miután Merchen biztosítja őket arról, hogy érti a dolgát, és véleménye szerint teljes mértékben eleget tud tenni a kívánságuknak, követik őt a forgatagban oda, ahová vezeti őket.*
- Sok boldogságot kívánunk a kedves barátjának, uram. *Jegyzi meg út közben. Számára kifejezetten kellemes érzés, hogy kereskedőjük ilyen közvetlen velük az első pillanattól fogva. Már nem is tudja eldönteni, hogy a vásárlást, vagy az ő társaságát élvezi-e jobban. Jókedvét testvére is egyértelműen láthatja rajta.*
- Tényleg. Tényleg? *Kuncog halkan húga felé pillantva az aranyláncot illetően, melyről Lyssira is megerősíti, hogy illene hozzá. Így hát máris beleszeretett az ékszerbe, kár is tagadni. Közben odalép a finom selyemből szőtt ruhához is, és ugyanolyan gyengéden, ahogy Merchen, ő is végigsimít rajta. Szinte megborzong az érintéstől és attól, ahogy elképzeli, milyen kellemes érzés lehet bőrén viselni, és mennyire tudná élvezni, ha ebben parádézhatna.*
- Türkiz, hát persze! Mi más?! *Mosolyog húgára, aki a színek terén most sem hazudtolja meg önmagát. Minden összelopott pénzét fel merné tenni, ha arra kéne fogadni, hogy Lyssi milyen színt választ magának.*
- Egyetértek, Merchen úr, maradjunk csak az aranynál! A mithrill meseszép, de tudja, meg kell találni az egyensúlyt a különlegesség és a visszafogottság között. Az az aranylánc viszont érdekel, mennyi az ára? *Érdeklődik, miután a mithrillt igyekezett nemestől elvárható módon visszautasítani anélkül, hogy kiderülne, arra nincs pénzük.*
- A ruha anyaga is pompás, pont ilyet képzeltem el, azonban azt hiszem, hogy talán fehér- és ezüstszínben jobban tetszene. Vagy esetleg valami sötétebb, kékes árnyalatban. *Adja elő az igényeit, mostanra már teljesen belefeledkezve a vásárlás örömébe. Most már nagyon kíváncsi a legszebb, legegyedibb türkizszín darabra is.*
*Úgy tűnik, hogy Merchen úr számára nem ismeretlen a nevük. Fordítva ez természetesen nem mondható el, de ennek ellenére is olyannyira megnyerőnek találja a kisugárzását, mintha az egész valamiféle varázslat volna. Már az első pillanatban is elkápráztatta őt, s még csak nem is tudja, hogy a megjelenésével, a stílusával vagy a mondandójával sikerült mindezt elérnie a kereskedőnek, de sikerült, s húga szavaiból ítélve, ő is hasonló véleményen lehet. Nincs mit tenni, mindketten Merchen hálójába kerültek, de hát, végül is önként ugrottak bele...*
- Lyssira az ikertestvérem. *Válaszolja bólintva, szerető mosollyal, ami át is vált egyfajta gyászos szomorúságba Merchen mondatának második fele miatt. Valahol ijesztő, hogy már szinte őszinte érzéseket képes táplálni egy olyan férfi iránt, aki valójában soha nem is volt az apja, és mindezt még csak észre sem veszi magán. Talán itt az ideje tényleg elhinni, hogy ő Corillette Ysevelle Tharisse, és aki régen volt, már nem létezik többé.
Miután Merchen biztosítja őket arról, hogy érti a dolgát, és véleménye szerint teljes mértékben eleget tud tenni a kívánságuknak, követik őt a forgatagban oda, ahová vezeti őket.*
- Sok boldogságot kívánunk a kedves barátjának, uram. *Jegyzi meg út közben. Számára kifejezetten kellemes érzés, hogy kereskedőjük ilyen közvetlen velük az első pillanattól fogva. Már nem is tudja eldönteni, hogy a vásárlást, vagy az ő társaságát élvezi-e jobban. Jókedvét testvére is egyértelműen láthatja rajta.*
- Tényleg. Tényleg? *Kuncog halkan húga felé pillantva az aranyláncot illetően, melyről Lyssira is megerősíti, hogy illene hozzá. Így hát máris beleszeretett az ékszerbe, kár is tagadni. Közben odalép a finom selyemből szőtt ruhához is, és ugyanolyan gyengéden, ahogy Merchen, ő is végigsimít rajta. Szinte megborzong az érintéstől és attól, ahogy elképzeli, milyen kellemes érzés lehet bőrén viselni, és mennyire tudná élvezni, ha ebben parádézhatna.*
- Türkiz, hát persze! Mi más?! *Mosolyog húgára, aki a színek terén most sem hazudtolja meg önmagát. Minden összelopott pénzét fel merné tenni, ha arra kéne fogadni, hogy Lyssi milyen színt választ magának.*
- Egyetértek, Merchen úr, maradjunk csak az aranynál! A mithrill meseszép, de tudja, meg kell találni az egyensúlyt a különlegesség és a visszafogottság között. Az az aranylánc viszont érdekel, mennyi az ára? *Érdeklődik, miután a mithrillt igyekezett nemestől elvárható módon visszautasítani anélkül, hogy kiderülne, arra nincs pénzük.*
- A ruha anyaga is pompás, pont ilyet képzeltem el, azonban azt hiszem, hogy talán fehér- és ezüstszínben jobban tetszene. Vagy esetleg valami sötétebb, kékes árnyalatban. *Adja elő az igényeit, mostanra már teljesen belefeledkezve a vásárlás örömébe. Most már nagyon kíváncsi a legszebb, legegyedibb türkizszín darabra is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3028-3047