//Temetetlen múlt//
//Aenae, CCC//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha egyszer az embertömeg megindul, fékezhetetlen vadállattá válik. Ez még akkor is így volna, ha hirtelen beállna a csend, s jóságport szóró tündérek jelennének meg, legalábbis ebben a pillanatban bizonyosan. Az elsuttogott vallomásokat követően egyoldalú hajsza veszi kezdetét, legalábbis Chayss és Kagaenae szemszögéből. Nem tudják, a tömegben ki az áldozat és ki a támadó, ki egyszerű ember, vagy ki tör életükre, nem tudhatják, kibe az imént belekönyököltek, nem szúr e azonnal tőrt bordáik közé, amint elhaladtak mellette. Az az átható zsongás... az a szűnni nem akaró zsivaj, akár egy felbolydult méhkas, minek királynőjét ölték. Chayss igyekszik utat törni, de ez rettentő nehéz, jóllehet senki sem méltatlankodik egy-egy jobbos miatt, vagy lökdösődésért, hiszen mindenki ezt teszi, összefüggések és meghatározott útvonalak nélkül. Aki a szélén állt, azt sem látta, mi történt, csupán a félinformációkat összegyűjtve céltalanul kezd rohanni, tulajdonképpen bármerre, merre lába viszi. A kaszárnya épületei a tömeg felett már látszanak, s mintha ott is mozgás támadna, legalábbis innen, a szegénynegyed közepe felé, ennyi látszik. A férfi jó döntést hoz, mikor a piac széle felé furakodik, ritkul a tömeg, s a házak falai mellett, mintha nagyobb lenne a hely, kicsit talán úgy is érezhetik, hogy fellélegezhetnek, pedig még koránt sincs vége. Kagaenae oldalán, lassan végigszánt keze, s ujjával azonnal megérzi a mászkos, meleg anyagot. Ahogyan ruháját a friss sebbe dörzsöli, égető és csípős fájdalmat érez, mintha feszes bőre repedni kívánna, így ösztönösen elrántja kezét, de a fájdalom nem töri meg lendületét, dolgozik az adrenalin.
Sokan azt gondolnák, hogy egy ilyen kicsi lány kiáltása nem száll messzire, s elveszik a széllel. Valóban nem sokan törődnek vele, hiszen félelmük nagyobb annál. De... Kagaenae, amint Chayssnak megpróbál hátat fordítani, - még, ha kezét is fogják, ez közepes mértékben sikerül - abban a pillanatban, talán kiáltásának vége felé megpillanthat valamit. Csak egy ismerős arc a tömegben, egyetlen ember, ki nem szalad semerre, csak meredten áll és csak őt nézi, maga előtt deréktájékon előtte összekulcsolt kézzel, őrült tekintettel és foghíjas vigyorgó szájjal. Emberek suhannak el előtte, s mögötte, de az alak mozdulatlan, s csak mikor Kagaenae a kiáltását befejezi, akkor reagál, ujját lassan felemelve lengeti, s dorgálja meg, akár egy vásott kölyköt, s a vigyor még szélesebb lesz, míg már szinte szörnyeteggé torzul arca. Ebben a pillanatban kezét széttárva hajol meg derékból. Azonnal nyílzápor zúdul a párosra. Chayss a wegtoreni szemeivel tökéletesen kiveheti, hogy a szemközti házak tetejéről érkezik a támadás. különböző fajú egyedek, ki állva, ki féltérdre ereszkedve, folytonosan hátranyúlva, húrra helyezve és lőve. Még a forgatagban is kivehetőek a pendülések, mintha egy hamis gitár húrjai játszanának csalfa melódiát. A házak falazatába, lábuk elé a porba, de ami a legszörnyűbb, hogy néhány nyílvessző, a köröttük futkosó emberekbe is csapódik. Egy férfi arccal bukik előre, s combját ragadja meg két kézzel ordítva. Egy lány csípőjébe kapja, s elájul a fájdalomtól. Valamiért őket nem találja el egyik sem, tán nem véletlen. A vigyorgó férfi, Terwy Burghre, a tömeggel válik köddé hirtelen, egyetlen apró fordulattal.*
//Raenerold Fandaron Lachornus//
*Nem messze a menekülő párostól, egy hatalmas alak fekszik a földön. Nem sokan állnak meg mellette, aki megteszi, az hamarost odébb áll, mert rájön, hogy a férfi nem halott. Előbb csak nyög, majd még mindig Chayss számszeríjvesszőjét szorongatva emeli fel kissé a fejét, s hörög rá az első, pofájába bámuló ijedt férfire, ki tán segíteni próbálna. Eszméletlen mennyiségű vér gyűlt már össze alatta, de Bewie csodával határos módon valahogyan mégis él. Jobb arca hiányzik, mellette fekszik a porban, ledobott, retkes bőrlebenyként. Keze, mely a vesszőt szorítja csuklójáig véres. Iszonyatos fájdalmakat állhat ki, de néhány perc elteltével, már ülőhelyzetbe tornázza magát, s lassan körbenéz, egy kicsit megrázkódik.
Raenerold mindeközben már útjára engedi Ephemiát, s gyors léptekkel igyekszik a helyszínre jutni, bár szinte képtelenség tudni menetelésének irányát. Mi előbb egyenesnek tűnt, mostanra már sokkal inkább jobbra tart, vagy balra. A tömeg lökdösi, s nagy erőt kell kifejtenie, hogy egyáltalán lábon tudjon maradni. Kérdezősködnie kell, ha azt akarja, hogy odataláljon, ahol a tényleges esemény történt.
Bewie eközben még mindig ül, csak olykor bömböl egy nagyot, mikor túl közel merészkednek hozzá. Egyetlen megmaradt bárdját, s Chayss nyílvesszőjét szorongatja, a másik bárdot már rég elrúgták. Láthatóan vár valamire, s a várakozása hirtelen értelmet nyer. Emberek érkeznek, méghozzá a környező házak tetejéről. Nem túl sokan, s mind úgy néz ki, mintha a tömegből érkezett volna, eggyek a néppel. Bewiet felsegítik, bár a mamlasz üvölt, nem hagyják, vonszolják, húzzák, taszigálják, s egy idő után a férfi már magától is lép, arcára koszos rongy kerül, hogy ne vérezzen tovább. Elképesztő.
Raenerold, több embert, elfet, törpét meg kell, hogy állítson, míg végül valaki magyarázattal szolgál. Az egyik nő az, ki épp a helyszín mellett vásárolt, s valami hihetetlen szerencsétől fogva sikerült elvergődnie idáig, így nagyjából be tudja határolni, hogy hol történt a baj. Menetelés közben többször megütik, persze nem szándékosan, de komolyabb sérülést nem szerez.
Bewie és társai, mindeközben már elég távolságot megtettek, s igaz, messzire nem jutottak, de hirtelen, a tömeg már nem az előlük menekülő, már nem a rettegő. Ők maguk lettek a tömeg, s a tömeg is hozzájuk idomult. Bewie fejére, s testére ponyva kerül, pokróccal takarják le a szerencsétlent, így nem is igen tűnik fel senkinek.
A friss városőr, a helyszínre érkezik, s hatalmas káosz fogadja. A nép rettegése már csitul ugyan, bár, minta a piac másik tájáról érkeznének most a kiáltások, jóval messzebbről, a szegénynegyed irányából. Bizonyára felkapja a fejét. Kár. Mert abban a pillanatban zár össze a tömeg, Bewie és társai mögött, így már nem észlelheti őket. Észlel viszont egy óriási vérfoltot, s egy onnan nem messze heverő bárdot, bár esélytelen odamennie, hiszen még mindig nagy a zűrzavar.*