Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 55 (1081. - 1100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1100. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-07-07 10:06:48
Üzenet elküldve: 2021-07-07 10:06:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
// Reggeli séta //
*Ismeri jól a gnóm nemzetséget és tudja, hogy bár okosnak mondhatók, ezzel sajnos az agyafúrtság is együtt jár, akár azt is kinézné a férfiből, hogy bogyóval színezett vízzel próbálja átrázni a jóhiszemű vevőket. ~A gyökerek… ~ Természetesen itt is magából indul ki, bár mivel itt lakik így a saját fáját, amin éppen csücsül nem szeretné kivágatni. Erősen elgondolkozik az árajánlaton, amit mindjárt mondd is a gnóm.*
-Legyen! Kérek 15-öt! Legyen nyolc fehér, kettő sárga és öt piros színű ital. *Mindjárt elő is halássza a tatyóját, hogy a férfi kezébe nyomhassa érte a négyszázötvete, mielőtt még meggondolná magát. ~Ez gyanúsan olcsó már… ~ Át is ad Ganer Worcrynnak 450 tallért.
*
-Azért beleszagolok. *Mondja miután átvette az italokat és minden fajtából valóban megszaglás legalább egyet, miközben elteszi őket. Egyáltalán semmi furcsát nem tapasztal, pont olyanok, amilyeneknek kell lenniük.*
-Hát akkor köszöntem is szépen. *Nem is igazán marad tovább, amint lezajlott az üzlet már ugrik is vissza a tömegbe, hogy minél hamarabb hazaérjen a frissen szerzett italokkal.*
*Ismeri jól a gnóm nemzetséget és tudja, hogy bár okosnak mondhatók, ezzel sajnos az agyafúrtság is együtt jár, akár azt is kinézné a férfiből, hogy bogyóval színezett vízzel próbálja átrázni a jóhiszemű vevőket. ~A gyökerek… ~ Természetesen itt is magából indul ki, bár mivel itt lakik így a saját fáját, amin éppen csücsül nem szeretné kivágatni. Erősen elgondolkozik az árajánlaton, amit mindjárt mondd is a gnóm.*
-Legyen! Kérek 15-öt! Legyen nyolc fehér, kettő sárga és öt piros színű ital. *Mindjárt elő is halássza a tatyóját, hogy a férfi kezébe nyomhassa érte a négyszázötvete, mielőtt még meggondolná magát. ~Ez gyanúsan olcsó már… ~ Át is ad Ganer Worcrynnak 450 tallért.
*-Azért beleszagolok. *Mondja miután átvette az italokat és minden fajtából valóban megszaglás legalább egyet, miközben elteszi őket. Egyáltalán semmi furcsát nem tapasztal, pont olyanok, amilyeneknek kell lenniük.*
-Hát akkor köszöntem is szépen. *Nem is igazán marad tovább, amint lezajlott az üzlet már ugrik is vissza a tömegbe, hogy minél hamarabb hazaérjen a frissen szerzett italokkal.*
1099. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-07-06 15:36:49
Üzenet elküldve: 2021-07-06 15:36:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Dolga végeztével a piacra igyekszik. Ez igazán erős túlzás, mert csak akkor siet igazán bárhová, ha üldözik őt, ami jelen esetben nem áll fenn. ~Sosem lehet tudni igazán semmit, úgyhogy mindegy. ~ Sopánkodik magában, igazán még ez sem tetszik neki igazán. A sok ember meg abszolút nem tetszik neki. Büdösek is, meg hangosak is, zúg a füle a kiáltásoktól. ~Ó fiam, ki a francot érdekel az a fránya perec, de komolyan. Esküszöm megetetem veled mindet! ~ De természetesen nem tesz semmit, csak zsörtölődik, miközben nagyon csúnyán néz pár játszó gyerekre. Azért előnye is van a nagy tömegnek, meg tud lesni pár formás feneket, amiket mélyen elméjébe vés, hogy később elő tudja hívni azokat. Ez roppant mód feldobja a napját. Persze úgy teszi ezt, hogy senkinek ne tűnjön fel. Gyakorlat teszi a mestert, neki pedig három - négy embernek is elég tapasztalata van a kukkolásban. *
1098. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-07-06 12:38:48
Üzenet elküldve: 2021-07-06 12:38:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
// Reggeli séta //
*A semmiből egyszer csak egy fajtárs lány szólítja meg. Sietős lehetett az idejövetele, mert elég nagyot fújt megérkezéskor. Minden kertelés nélkül rákérdez a lényegre. Ez nincs ellenére Ganer-nek sem, így felveszi a lány stílusát.*
- Negyven darabja, de ha legalább tízet veszel, akkor harminc. *Mindenféle alkudozás nélkül ajánlja az árakat, mivel ez bárkinek kecsegtető lehetne.*
- Van elég. *Huncut vigyor ül ki az arcára, mikor válaszol, majd széttárja a kezeit.*
- Bármikor meginnám bármelyiket, ha a minőség érdekel. *Nem tréfál, ez könnyen kiolvasható a vonásaiból.*
- Miből és mennyit adhatok? *Apróbb vigyor kíséretében kérdez rá, mert úgy véli, hogy komoly vevővel van dolga.*
*A semmiből egyszer csak egy fajtárs lány szólítja meg. Sietős lehetett az idejövetele, mert elég nagyot fújt megérkezéskor. Minden kertelés nélkül rákérdez a lényegre. Ez nincs ellenére Ganer-nek sem, így felveszi a lány stílusát.*
- Negyven darabja, de ha legalább tízet veszel, akkor harminc. *Mindenféle alkudozás nélkül ajánlja az árakat, mivel ez bárkinek kecsegtető lehetne.*
- Van elég. *Huncut vigyor ül ki az arcára, mikor válaszol, majd széttárja a kezeit.*
- Bármikor meginnám bármelyiket, ha a minőség érdekel. *Nem tréfál, ez könnyen kiolvasható a vonásaiból.*
- Miből és mennyit adhatok? *Apróbb vigyor kíséretében kérdez rá, mert úgy véli, hogy komoly vevővel van dolga.*
1097. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-07-06 08:56:45
Üzenet elküldve: 2021-07-06 08:56:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Elveszett lélek //
*A hozzávalók megvételére hevesen bólogat.*
- Megvehetjük. *Támogatja az ötletet, amit a tündérke vet fel. Érdekes, hogy a tündérke derék körülig tud felrepülni. Ezt nem tudta eddig. Próbál alaposan odafigyelni az apró tündérkére, de valami elvonja a figyelmét. A távolban egy nagy kosár frissnek látszó áfonyát pillant meg.*
- Áfonya! *Teljesen megfeledkezve mindenről rohanni kezd a kereskedő irányába, aki valahol a piactér túloldalán árusít. Magasságánál fogva jól átlátja szinte az összes árust. Társáról elfeledkezve fut a kiszemelt és egyben kedvenc csemegéje felé. Irumi számára az óriás így feltehetően elvész a forgatagban.*
*A hozzávalók megvételére hevesen bólogat.*
- Megvehetjük. *Támogatja az ötletet, amit a tündérke vet fel. Érdekes, hogy a tündérke derék körülig tud felrepülni. Ezt nem tudta eddig. Próbál alaposan odafigyelni az apró tündérkére, de valami elvonja a figyelmét. A távolban egy nagy kosár frissnek látszó áfonyát pillant meg.*
- Áfonya! *Teljesen megfeledkezve mindenről rohanni kezd a kereskedő irányába, aki valahol a piactér túloldalán árusít. Magasságánál fogva jól átlátja szinte az összes árust. Társáról elfeledkezve fut a kiszemelt és egyben kedvenc csemegéje felé. Irumi számára az óriás így feltehetően elvész a forgatagban.*
1096. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-07-06 07:57:29
Üzenet elküldve: 2021-07-06 07:57:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
// Reggeli séta //
*A piacon nézelődik, persze van már egy jól bevált hely, ahonnan az alap varázsitalait be szokta szerezni, ám valahogy most nem ott áll a kordély, ahol megszokta. Mikor kilép a tömegből egy hatalmas ponyva fogadja tele káposztával. ~Mi az anyám?! ~ Egyértelmű lesz számára, hogy ma vagy nem jöttek ki vagy máshol parkoltak le. Sajnos kis termetéből adódóan nem látja be az egész környéket így sétálni kénytelen. ~Csak itt bujkálnak valahol. ~ Morog magában bosszankodva, hogy pont, mikor kéne akkor nincsen sehol az öreg. Hirtelen meglát néhány italt egy ponyván és mindjárt oda is tolakszik.*
-Adjanak helyet gyeeereekkel vaagyook! *Fúrja át magát a pont másik irányba kavargókon.*
-Na… hogy ideértem végre. *Fújja ki magát a nagy tolakodás után, bizony neki nem akármilyen kihívás a piacon garázdálkodni.*
-Hhhöhö…hello… *Emeli fel a kezét, hogy észre legyen véve.*
-Mennyiért adod őket? Több is van? *Tesz fel egy fél perc pihenő után rögvest kérdést is.*
-Megbízható forrásból szerezted őket? *Azért nem árt rákérdezni, de szemlátomást jónak tűnnek neki, viszont dupla áron tuti nem fogja elvinni, ha azt mondja neki a férfi.*
*A piacon nézelődik, persze van már egy jól bevált hely, ahonnan az alap varázsitalait be szokta szerezni, ám valahogy most nem ott áll a kordély, ahol megszokta. Mikor kilép a tömegből egy hatalmas ponyva fogadja tele káposztával. ~Mi az anyám?! ~ Egyértelmű lesz számára, hogy ma vagy nem jöttek ki vagy máshol parkoltak le. Sajnos kis termetéből adódóan nem látja be az egész környéket így sétálni kénytelen. ~Csak itt bujkálnak valahol. ~ Morog magában bosszankodva, hogy pont, mikor kéne akkor nincsen sehol az öreg. Hirtelen meglát néhány italt egy ponyván és mindjárt oda is tolakszik.*
-Adjanak helyet gyeeereekkel vaagyook! *Fúrja át magát a pont másik irányba kavargókon.*
-Na… hogy ideértem végre. *Fújja ki magát a nagy tolakodás után, bizony neki nem akármilyen kihívás a piacon garázdálkodni.*
-Hhhöhö…hello… *Emeli fel a kezét, hogy észre legyen véve.*
-Mennyiért adod őket? Több is van? *Tesz fel egy fél perc pihenő után rögvest kérdést is.*
-Megbízható forrásból szerezted őket? *Azért nem árt rákérdezni, de szemlátomást jónak tűnnek neki, viszont dupla áron tuti nem fogja elvinni, ha azt mondja neki a férfi.*
1095. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-07-06 07:44:18
Üzenet elküldve: 2021-07-06 07:44:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
// Reggeli séta //
*Egy ideje már a városban tartózkodik. Hiányzik neki az erdei élet, de még most több dolga van ahhoz, hogy ingázzon a város és erdei otthona között. A reggelt ez frissítő sétával kezdi. Ilyenkor még csak elkezdenek gyűlni az emberek, az árusok épp kipakolják portékáikat. Három, négy fertályóra és már kész zsibongás lesz az egész piactér. Inkább a nyugodtabb időszakokat kedveli, s ilyenkor még tömeg nélkül nézelődhet a kipakolásban lévő portékák között. Hátratett kézzel kényelmes sétában halad a téren. Egy kisebb készlet most is van nála, mivel sosem lehet tudni, hogy mikor botlik egy vásárlóba.*
*Egy ideje már a városban tartózkodik. Hiányzik neki az erdei élet, de még most több dolga van ahhoz, hogy ingázzon a város és erdei otthona között. A reggelt ez frissítő sétával kezdi. Ilyenkor még csak elkezdenek gyűlni az emberek, az árusok épp kipakolják portékáikat. Három, négy fertályóra és már kész zsibongás lesz az egész piactér. Inkább a nyugodtabb időszakokat kedveli, s ilyenkor még tömeg nélkül nézelődhet a kipakolásban lévő portékák között. Hátratett kézzel kényelmes sétában halad a téren. Egy kisebb készlet most is van nála, mivel sosem lehet tudni, hogy mikor botlik egy vásárlóba.*
1094. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-07-02 23:14:18
Üzenet elküldve: 2021-07-02 23:14:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
//Dalosmadár//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Dora lelkes kérdése, ha nem is valami bölcs, arra legalább jó, hogy elcsendesítse a hozzá csapódott lányzó panaszáradatát, és több idő maradjon zenére. A kedves dalocska azonban csak kibúvó: most össze kell szednie magát, és jól érvelnie az eddig elhangzottak ellen.*
~ Annyira kisugárzó személyiség vagyok, hogy alig bírom eltitkolni a kilétemet. ~ *Állapítja meg magában nem túl szerényen. Az ilyesmiben rettenetesen ügyetlen. A feltűnősködés szó szerint a lételeme, ezért visel szebb napjain bohém kalapot, és ezért keveredik kalamajkába férfiakkal.* ~ A túróba! ~ *Most mégis tennie kell valamit, mert úgy tűnik, nem elég, hogy ő maga felvágós, a felvágós mozdulata is túl jól sikerült. Társnője pillantása határozottan megakad rajta.*
- Madártetemet? A cicád ügyes vadász lehet. *Mondja széles és remélhetőleg naiv mosollyal, kihasználva a lehetőséget, hogy a lány a macskára pislogott, és lehetőséget adott rá, hogy tettleg félreértse a mondandóját. De ismeri az érzést, a pillantást a vézna nő szemében. Azt a rohadt bűntudatot. Furcsa érzés egy korábban élő és lélegző személy hulláját nyiszálni, de túl érdekes, hogy leszokjon róla az ember. A kérdés, mennyire jó ötlet ilyenekkel barátkozni – hiába a hasonlóság, Dora meggondolva még saját magával sem maradna szívesen egy sikátorban. Amíg pedig a lány válaszol, ha válaszol egyáltalán, Dora is eltöprenghet a mondottakon, és kitalálhat egy jó hazugságot. Igyekszik úgy előadni, mintha sokáig habozna, mielőtt kibökné a mondvacsinált vallomását. Szégyenkező gesztusaival Nimerilt utánozza, lesüti a szemét és lehalkítja a hangját:*
- Talán furcsán hangozhat errefelé, de a hosszú elf-éveim során megtanultam a belsőségekből megmondani a jövőt.
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.02 23:15:51
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Dora lelkes kérdése, ha nem is valami bölcs, arra legalább jó, hogy elcsendesítse a hozzá csapódott lányzó panaszáradatát, és több idő maradjon zenére. A kedves dalocska azonban csak kibúvó: most össze kell szednie magát, és jól érvelnie az eddig elhangzottak ellen.*
~ Annyira kisugárzó személyiség vagyok, hogy alig bírom eltitkolni a kilétemet. ~ *Állapítja meg magában nem túl szerényen. Az ilyesmiben rettenetesen ügyetlen. A feltűnősködés szó szerint a lételeme, ezért visel szebb napjain bohém kalapot, és ezért keveredik kalamajkába férfiakkal.* ~ A túróba! ~ *Most mégis tennie kell valamit, mert úgy tűnik, nem elég, hogy ő maga felvágós, a felvágós mozdulata is túl jól sikerült. Társnője pillantása határozottan megakad rajta.*
- Madártetemet? A cicád ügyes vadász lehet. *Mondja széles és remélhetőleg naiv mosollyal, kihasználva a lehetőséget, hogy a lány a macskára pislogott, és lehetőséget adott rá, hogy tettleg félreértse a mondandóját. De ismeri az érzést, a pillantást a vézna nő szemében. Azt a rohadt bűntudatot. Furcsa érzés egy korábban élő és lélegző személy hulláját nyiszálni, de túl érdekes, hogy leszokjon róla az ember. A kérdés, mennyire jó ötlet ilyenekkel barátkozni – hiába a hasonlóság, Dora meggondolva még saját magával sem maradna szívesen egy sikátorban. Amíg pedig a lány válaszol, ha válaszol egyáltalán, Dora is eltöprenghet a mondottakon, és kitalálhat egy jó hazugságot. Igyekszik úgy előadni, mintha sokáig habozna, mielőtt kibökné a mondvacsinált vallomását. Szégyenkező gesztusaival Nimerilt utánozza, lesüti a szemét és lehalkítja a hangját:*
- Talán furcsán hangozhat errefelé, de a hosszú elf-éveim során megtanultam a belsőségekből megmondani a jövőt.
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.02 23:15:51
1093. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-07-01 12:43:22
Üzenet elküldve: 2021-07-01 12:43:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
- Ejdehűde forróság van. Menten bepárlok a gatyámba!
*Nem vicces. Ilyen forróság csak wegtorenbe kéne lenni mert az itteni népek hőgutát kapnak azt meg drága meggyógyítani. Viszontagságos időben baktat a piacra. A megrendelőjének nézegeti a megrendelni valót. Ló és kellene ugye. A kupecek fele ballag és szétnéz mi a felhozatal. Valami kecsesbecses jószágot szán a vevőnek. Kiszemel egyet és levadássza a kupecet. Megegyeznek egy összegben amit kipenget hősünk. A paripa ára 242 arany amibe ugye lószerszám is van Mesélő (Akhilleusz) kufárhoz vándorol. Meg még pár motyjót és cucmákot megvesz amit a szeme megkíván. Egy kulacs vizet húz elő az övéről ami oda volt akasztva megelőzőleg. A víz langyos lett benne de víznek víz maradt és nem buggyant meg. Ez szusszanásnyit felélénkíti a legendás kufárt.*
*Nem vicces. Ilyen forróság csak wegtorenbe kéne lenni mert az itteni népek hőgutát kapnak azt meg drága meggyógyítani. Viszontagságos időben baktat a piacra. A megrendelőjének nézegeti a megrendelni valót. Ló és kellene ugye. A kupecek fele ballag és szétnéz mi a felhozatal. Valami kecsesbecses jószágot szán a vevőnek. Kiszemel egyet és levadássza a kupecet. Megegyeznek egy összegben amit kipenget hősünk. A paripa ára 242 arany amibe ugye lószerszám is van Mesélő (Akhilleusz) kufárhoz vándorol.
Meg még pár motyjót és cucmákot megvesz amit a szeme megkíván. Egy kulacs vizet húz elő az övéről ami oda volt akasztva megelőzőleg. A víz langyos lett benne de víznek víz maradt és nem buggyant meg. Ez szusszanásnyit felélénkíti a legendás kufárt.*
1092. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-06-27 17:32:42
Üzenet elküldve: 2021-06-27 17:32:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 727
OOC üzenetek: 487
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 727
OOC üzenetek: 487
Játékstílus: Megfontolt
//Dalosmadár//
* A művész most is babrálja azt a szép hangszert, miközben a tanonc kiönti a lelkét. Néhai mesteréről meg csak úgy dőlnek a szitkok meg a valósnak vélt sérelmek. Szerencsétlen vándort szóhoz sem hagyja jutni. Csuklya nélkül sem tudná túlságosan olvasni a másik arcát, mert ebben aztán nem kimagasló. Viszont elkövet egy hibát, ami a hirtelen kirohanásának eredménye. Olyasmiről fecseg, amiről nem kéne. Addig mondjuk ez fel sem tűnik neki, amíg rá nem kérdez a dalnok. Éppen fújná ki magát a nagy beszéd után, de még egy pillanatra levegőt is elfelejt venni.*
~ Ostoba! Miért nem tudod befogni a szád? ~* Korholja saját magát önnön hibája miatt. Még jó, hogy másra is rákérdez, Dora, így azon a vonalon indulna el inkább a lány. Sajnos kérdésére, hogy honnan ismeri az elf disznót rövid választ kap, ami megint a boncolás felé tér ki. Még jellegzetes mozdulatot is tesz, amire elsápad a vörös. Mondjuk szó, ami szó egy kis gyanú támad benne is. Az a mozdulat túlságosan is szakszerűnek tűnt. Mintha el is bizonytalanodna erre az elf, mert gyorsan magyarázkodásba is kezd. Még jó, hogy jött a másik idegen és dalt kért a lánytól. A boncolás témája, így kicsit későbbre marad, mert máris bele kezd a vidám dalba. Igazából most azon kéne agyalnia Nimerilnek, hogy it válaszoljon, de a dallam nem hagyja tisztán gondolkodni. Elragadja magával és mire feleszmél, addigra már vége is. Egy darabig még némán üldögél mellette, mielőtt megszólalna. Valószínűleg úgy sem tudja eltussolni ezt az ügyet.*
- Nos hááát... Szóval igen. Boncoltam már egyedül.* Ismeri be a dalnoknak.* Nemrégiben ööö... találtam egy friss testet és megtettem.* Némán mered macskájára, mintha bűnt követett volna el, mert igazából az is volt. Nem érzi magát túl jól, hogy ilyesmiről beszél egy ismeretlen idegennel, viszont a kíváncsiság ragadós tudd lenni.*
- Az a mozdulat, amit az előbb csináltál.* Kezével mutatja is a vágás imitálást.* Eléggé szakszerűnek tűnt.* Nem szól többet, mert nincs is értelme.*
~ Vajon ki lehet ez a nő? ~* Megannyi kérdés cikázik elméjében, hiszen egy dalnokot miért tenne ilyesmit? Még, ha érdeklik is a madarak. A költészet meg a boncolás nem éppen egybevágó. Máris rosszat feltételez, hiszen mi mást tehetne. Jó mondjuk az sem lehet semmi, hogy egy csöves emberkéket vagdal fel.*
* A művész most is babrálja azt a szép hangszert, miközben a tanonc kiönti a lelkét. Néhai mesteréről meg csak úgy dőlnek a szitkok meg a valósnak vélt sérelmek. Szerencsétlen vándort szóhoz sem hagyja jutni. Csuklya nélkül sem tudná túlságosan olvasni a másik arcát, mert ebben aztán nem kimagasló. Viszont elkövet egy hibát, ami a hirtelen kirohanásának eredménye. Olyasmiről fecseg, amiről nem kéne. Addig mondjuk ez fel sem tűnik neki, amíg rá nem kérdez a dalnok. Éppen fújná ki magát a nagy beszéd után, de még egy pillanatra levegőt is elfelejt venni.*
~ Ostoba! Miért nem tudod befogni a szád? ~* Korholja saját magát önnön hibája miatt. Még jó, hogy másra is rákérdez, Dora, így azon a vonalon indulna el inkább a lány. Sajnos kérdésére, hogy honnan ismeri az elf disznót rövid választ kap, ami megint a boncolás felé tér ki. Még jellegzetes mozdulatot is tesz, amire elsápad a vörös. Mondjuk szó, ami szó egy kis gyanú támad benne is. Az a mozdulat túlságosan is szakszerűnek tűnt. Mintha el is bizonytalanodna erre az elf, mert gyorsan magyarázkodásba is kezd. Még jó, hogy jött a másik idegen és dalt kért a lánytól. A boncolás témája, így kicsit későbbre marad, mert máris bele kezd a vidám dalba. Igazából most azon kéne agyalnia Nimerilnek, hogy it válaszoljon, de a dallam nem hagyja tisztán gondolkodni. Elragadja magával és mire feleszmél, addigra már vége is. Egy darabig még némán üldögél mellette, mielőtt megszólalna. Valószínűleg úgy sem tudja eltussolni ezt az ügyet.*
- Nos hááát... Szóval igen. Boncoltam már egyedül.* Ismeri be a dalnoknak.* Nemrégiben ööö... találtam egy friss testet és megtettem.* Némán mered macskájára, mintha bűnt követett volna el, mert igazából az is volt. Nem érzi magát túl jól, hogy ilyesmiről beszél egy ismeretlen idegennel, viszont a kíváncsiság ragadós tudd lenni.*
- Az a mozdulat, amit az előbb csináltál.* Kezével mutatja is a vágás imitálást.* Eléggé szakszerűnek tűnt.* Nem szól többet, mert nincs is értelme.*
~ Vajon ki lehet ez a nő? ~* Megannyi kérdés cikázik elméjében, hiszen egy dalnokot miért tenne ilyesmit? Még, ha érdeklik is a madarak. A költészet meg a boncolás nem éppen egybevágó. Máris rosszat feltételez, hiszen mi mást tehetne. Jó mondjuk az sem lehet semmi, hogy egy csöves emberkéket vagdal fel.*
1091. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-06-27 11:45:24
Üzenet elküldve: 2021-06-27 11:45:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
//Dalosmadár//
*Dora már-már egészen profinak érzi magát a gitárral, ahogy ujjaival a hangokat keresi – olyannyira, hogy mikor rég megtalálta őket, akkor is játszadozik velük. Közben pedig hagyja, hogy a gondolatai elkalandozzanak, és felidézi a szép szőke elfet, különösen azokat a testrészeit, amelyek lényegesen csinosabbak, mint… nos… a kancelláré. Ebből a lányos álmodozásból szakítja ki a lány, akié a vicces nevű macska: olyan hisztériába kezd, hogy az már disszonáns, Dorának ösztönösen a hangszer lyukára kell szorítania a tenyerét, nehogy Gitár úr fültanúja legyen a jelenetnek, hiszen gyerek még. Összeráncolt szemöldökkel fordul felé, az arcán feltűnő értetlenséggel.*
- Ööö… *Próbál beleszólni, de valahányszor nagy levegőt vesz, egy újabb szövegözön kapja el, de száz szónak is egy a vége: úgy tűnik, Intath egy disznó, na meg seggfej is. És mintha kihallana valami női-férfi feszültséget is a dologból, de lehet, hogy csak ő meséli be magának, nem nehéz a dokit ilyesmivel asszociálni. Szerencsére a szemébe húzta a csuklyát, ezért a szeme nem árulja el, milyen jól mulat és ámuldozik a jeleneten.*
~ Hol voltam eddig? Ha ennek a fele is igaz, ez a fickó olyan, mint én. ~ *Álmélkodik, és a szívét melegség járja át, pont, mint a mesékben. Találkoztak már, és lett volna lehetősége, hogy közös nevezőre kerüljön Intath-tal, de egy formás elf-test még nem bizonyult elégnek ahhoz, hogy egy perc alatt odadobja, amit felépített Habrertussal. Ha azonban tudta volna, mi lapul odabent… Hajaj… És akkor jön a varázsszó, aminél már nem tudja visszafogni magát.*
- Már megbocsáss, mi? *Kérdez vissza. A boncolás kétségkívül a kedvenc elfoglaltsága, de azzal is tisztában van, hogy a társadalom máshogy gondolkodik róla. A stigma elkerülése végett lehalkítja a hangját, de még így is olyan, mintha egy jóképű ficsúrról pletykálkodna a lánybarátnőjével.* Boncolni? Szoktál…? *Kezével mutatja a mozdulatot, amellyel fel szokás vágni mások hasát, és minden erejét megfeszítve igyekszik nem a macskára pillantani. Pedig…*
- Ja, igen, hát, találkoztunk már futólag. *Legyint a kérdésre. Már nem is olyan fontos.* Egyszer majdnem kavartunk. De annyira nem ismerem. Szóval mit boncoltál? Én… *Hirtelen eszébe jut, hogy nem most, az utca közepén kéne felfednie a kilétét, amit annyi ideje titkol.* Szóval én rajongok a természettudományért. Szeretek a madarakról írni, ahogy hallhattad. A nyárról szólóban sajnos nincsenek, de az nem a sajátom, figyelj csak!
*Azzal odaint a kedves megfigyelőnek, és megint visszatér a húrokhoz. Egy vidámabb dallamocskába kezd, amire jó esetben a hallgatóság még táncolni is tud. Amennyire tudja, népszerű lagzi-nóta.*
Szép reggelek,
Az élet kerek,
Végre itt a nyár!
Hűvös folyó,
Úszni de jó,
Végre itt a nyár!
Vihar ha jő,
Az frissítő,
Végre itt a nyár!
Mézesmadzag,
Párás földszag,
Végre itt a nyár!
Lédús dinnye,
Ki ne vinne?
Végre itt a nyár!
Csók, szerelem –
Kiáltsd velem, hogy
Végre itt a nyár!
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.27 11:45:51
*Dora már-már egészen profinak érzi magát a gitárral, ahogy ujjaival a hangokat keresi – olyannyira, hogy mikor rég megtalálta őket, akkor is játszadozik velük. Közben pedig hagyja, hogy a gondolatai elkalandozzanak, és felidézi a szép szőke elfet, különösen azokat a testrészeit, amelyek lényegesen csinosabbak, mint… nos… a kancelláré. Ebből a lányos álmodozásból szakítja ki a lány, akié a vicces nevű macska: olyan hisztériába kezd, hogy az már disszonáns, Dorának ösztönösen a hangszer lyukára kell szorítania a tenyerét, nehogy Gitár úr fültanúja legyen a jelenetnek, hiszen gyerek még. Összeráncolt szemöldökkel fordul felé, az arcán feltűnő értetlenséggel.*
- Ööö… *Próbál beleszólni, de valahányszor nagy levegőt vesz, egy újabb szövegözön kapja el, de száz szónak is egy a vége: úgy tűnik, Intath egy disznó, na meg seggfej is. És mintha kihallana valami női-férfi feszültséget is a dologból, de lehet, hogy csak ő meséli be magának, nem nehéz a dokit ilyesmivel asszociálni. Szerencsére a szemébe húzta a csuklyát, ezért a szeme nem árulja el, milyen jól mulat és ámuldozik a jeleneten.*
~ Hol voltam eddig? Ha ennek a fele is igaz, ez a fickó olyan, mint én. ~ *Álmélkodik, és a szívét melegség járja át, pont, mint a mesékben. Találkoztak már, és lett volna lehetősége, hogy közös nevezőre kerüljön Intath-tal, de egy formás elf-test még nem bizonyult elégnek ahhoz, hogy egy perc alatt odadobja, amit felépített Habrertussal. Ha azonban tudta volna, mi lapul odabent… Hajaj… És akkor jön a varázsszó, aminél már nem tudja visszafogni magát.*
- Már megbocsáss, mi? *Kérdez vissza. A boncolás kétségkívül a kedvenc elfoglaltsága, de azzal is tisztában van, hogy a társadalom máshogy gondolkodik róla. A stigma elkerülése végett lehalkítja a hangját, de még így is olyan, mintha egy jóképű ficsúrról pletykálkodna a lánybarátnőjével.* Boncolni? Szoktál…? *Kezével mutatja a mozdulatot, amellyel fel szokás vágni mások hasát, és minden erejét megfeszítve igyekszik nem a macskára pillantani. Pedig…*
- Ja, igen, hát, találkoztunk már futólag. *Legyint a kérdésre. Már nem is olyan fontos.* Egyszer majdnem kavartunk. De annyira nem ismerem. Szóval mit boncoltál? Én… *Hirtelen eszébe jut, hogy nem most, az utca közepén kéne felfednie a kilétét, amit annyi ideje titkol.* Szóval én rajongok a természettudományért. Szeretek a madarakról írni, ahogy hallhattad. A nyárról szólóban sajnos nincsenek, de az nem a sajátom, figyelj csak!
*Azzal odaint a kedves megfigyelőnek, és megint visszatér a húrokhoz. Egy vidámabb dallamocskába kezd, amire jó esetben a hallgatóság még táncolni is tud. Amennyire tudja, népszerű lagzi-nóta.*
Szép reggelek,
Az élet kerek,
Végre itt a nyár!
Hűvös folyó,
Úszni de jó,
Végre itt a nyár!
Vihar ha jő,
Az frissítő,
Végre itt a nyár!
Mézesmadzag,
Párás földszag,
Végre itt a nyár!
Lédús dinnye,
Ki ne vinne?
Végre itt a nyár!
Csók, szerelem –
Kiáltsd velem, hogy
Végre itt a nyár!
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.27 11:45:51
1090. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-06-24 11:44:50
Üzenet elküldve: 2021-06-24 11:44:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A hűs erdőszéli tisztáson történő megpihenése után útja a piactéren keresztül vezet. Néhány kereskedőt meg is kérdez, hogy melyik a legközelebbi fogadó, ahol valamire való ellátást tudnak adni. A Pegazus és a Wegtoreni Kalmár fogadó kerülnek szóba. Megköszöni az útbaigazítást, majd a hangzatosabb nevű Wegtoreni Kalmár felé veszi az irányt. Ha már itt van, és végig kell mennie a piactéren, akkor megnézi az áruk felhozatalát is. Élelmiszerből és a mindennapi tételekből van választék bőséggel. Lihanech-ben megszokta, hogy a piacon inkább nagyobb mennyiségben találhatók tudományos kellékek. Persze ugyanúgy van élelmiszer és minden más is, amire a hétköznapi embernek egy nap szüksége lehet. A téren nem sokat akar nézelődni, így a Polgárnegyed felé tart, ahogy ezt az imént adták neki útbaigazítás gyanánt.*
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2021.07.02 14:39:58, a következő indokkal:
Sok kisebb elírás, figyelj ezekre!
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2021.07.02 14:39:58, a következő indokkal:
Sok kisebb elírás, figyelj ezekre!
1089. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-06-24 11:43:34
Üzenet elküldve: 2021-06-24 11:43:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Fhrenky ütemes lépései és sétapálcájának koppanása még a piac zaján keresztül is kihallható. Különösen mert jelenléte némi döbbenettel és félelemmel jár. Ez persze természetes, elvégre hatalmas és láthatóan elég szokatlan a külseje, Fhrenkyt nem is igazán zavarja amíg nem vasvillára akarják hányni. Egyelőre pedig úgy tűnik, hogy ez nem fog megtörténni, feltehetően túlzottan rémültek hozzá a polgárok.
Mivel nem zavartatja magát ezért nyugodt nézelődésbe kezd, persze érzékeli a hátrébb húzódókat és a kofák rosszalló pillantását. Viszont éhes, így a piac elkerülhetetlen úti cél a számára. El is kezdi összeszedni azt, amit sebtében talál. Szerencsére nincsenek komoly igényei ételek terén, így hamar megússza pár vekni kenyérrel és zsírral a vásárlást, ami nem kedvelt de elkerülhetetlen tevékenység a számára.
Éppen készülne fizetni, amikor nagyon lentről valami motoszkálást érez. Lepillant, de hasa kitakarja a képet, így óvatosan hátrébb lép, amikor végre észreveszi az aprócska cicát, aki nadrágjának szárába kapaszkodva játszik éppen. Fhrenky ennek nem feltétlenül örül, nem szeretné ha a kis karmok kihúznák a szálakat a nadrágjából, ezért lehajolva arrébb tessékelné, ehelyett - megérezve a kis lény puha szőrét ujjai között - inkább tenyereivel megtámogatja őt, hogy felegyenesedve közelebbről is szemügyre vehesse.
Ameddig a cicával foglalatoskodik, addig markát kinyújtva átadja a lehetőséget Mesélő (Hydra)nak, hogy leszámolhassa a 155 aranyat. Ez valamivel több, mint amennyit a portékák érnek, de Fhrenkyt nem izgatja az a pár arany, vagy az arany úgy egyébként, ezért sem fáradozik azzal, hogy megtanuljon olyan sok számot, elég neki az a kevés amit már tud.*
Mivel nem zavartatja magát ezért nyugodt nézelődésbe kezd, persze érzékeli a hátrébb húzódókat és a kofák rosszalló pillantását. Viszont éhes, így a piac elkerülhetetlen úti cél a számára. El is kezdi összeszedni azt, amit sebtében talál. Szerencsére nincsenek komoly igényei ételek terén, így hamar megússza pár vekni kenyérrel és zsírral a vásárlást, ami nem kedvelt de elkerülhetetlen tevékenység a számára.
Éppen készülne fizetni, amikor nagyon lentről valami motoszkálást érez. Lepillant, de hasa kitakarja a képet, így óvatosan hátrébb lép, amikor végre észreveszi az aprócska cicát, aki nadrágjának szárába kapaszkodva játszik éppen. Fhrenky ennek nem feltétlenül örül, nem szeretné ha a kis karmok kihúznák a szálakat a nadrágjából, ezért lehajolva arrébb tessékelné, ehelyett - megérezve a kis lény puha szőrét ujjai között - inkább tenyereivel megtámogatja őt, hogy felegyenesedve közelebbről is szemügyre vehesse.
Ameddig a cicával foglalatoskodik, addig markát kinyújtva átadja a lehetőséget Mesélő (Hydra)nak, hogy leszámolhassa a 155 aranyat.
Ez valamivel több, mint amennyit a portékák érnek, de Fhrenkyt nem izgatja az a pár arany, vagy az arany úgy egyébként, ezért sem fáradozik azzal, hogy megtanuljon olyan sok számot, elég neki az a kevés amit már tud.*
1088. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-06-23 23:06:34
Üzenet elküldve: 2021-06-23 23:06:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Elveszett lélek //
* Nagyot mondó ajánlata láthatóan tetszik Sricmornak. A pénz kérdése annyira nem foglalkoztatja, csak miután barátja rávilágít vállalkozásának drágaságára. *
- Ha így állunk, lehet végül tényleg az otthon főzés marad. Akár még most is megvehetnénk a hozzávalókat.
~ Eddig ez mind csodásan működne, ha lenne hozzá szállásunk ahol megfőzzem. ~
* Sok dolog van még ami foglalkoztatja. Egy munkára is szükség lenne, ahhoz meg ki kéne deríteni, mihez is konyít úgy igazán. Ilyen gondolatok járnak a fejében, ahogy a fogadóból kilépve, sebesen haladnak a piac felé. Irány érzéke továbbra sem az igazi, de nagyjából megjegyezte az utat, amin kóválygott korábban. Lassan elérik a korhadozó házat. Innentől egyszerű az út, tovább nem is ücsörög. Ügyesen felpattan, majd szárnyra kap. Fürgén repül előre a széles utcán, mögötte meg mint a hegyomlás szalad az óriás. Ahogy megközelítik a célvonalat, még a levegőben is érzi a talaj rengését a léptek alatt. Csak egy köpésnyivel ugyan, de előbb éri el a díszes piac bejáratát. *
- Sikerült, nyertem!
* Kiáltozza örvendezve diadalának láttán. Szerencsére verseny társa arcáról sem tűnik el a mosoly, inkább csak sportszerűen ismeri el a bukást. *
- Te is ügyes voltál, végig azt hittem, hogy be fogsz érni. Hosszú távon könnyen lehagynál.
* Most még csak a gyorsaság számít, de aztán az emelkedésének a magassága lesz a kérdés tárgya, amit szerencsére még az erdőben a pataknál kipróbált. *
- Eddigi tapasztalatom alapján a derekam körül van a határ vonal. Ez kivételes eset volt, hiszen a válladról indulhattam. Magamtól sosem bírnék feljönni idáig.
* A verseny végeztével vissza ül helyére, és onnan kémleli, hogy mik vannak a kirakatokban.
Mindent megtalál itt az ember amit csak keres. Ahány árus annyi termék. Első célpontjának a barátságos élelmiszer árust nézi ki, Sricmornak azonban más kelti fel az érdeklődését. A nagy izgalomban mintha megfeledkezett volna az emlékezet kieséséről. Ez cseppet sem zavarja, mert ő is hajlamos az ilyesmire, szóval nyugodtan adja meg a választ. *
- Nem hinném, hogy próbáltam bármi hasonlót, de a te tapasztalataidat szívesen meghallgatom.
* Nagyot mondó ajánlata láthatóan tetszik Sricmornak. A pénz kérdése annyira nem foglalkoztatja, csak miután barátja rávilágít vállalkozásának drágaságára. *
- Ha így állunk, lehet végül tényleg az otthon főzés marad. Akár még most is megvehetnénk a hozzávalókat.
~ Eddig ez mind csodásan működne, ha lenne hozzá szállásunk ahol megfőzzem. ~
* Sok dolog van még ami foglalkoztatja. Egy munkára is szükség lenne, ahhoz meg ki kéne deríteni, mihez is konyít úgy igazán. Ilyen gondolatok járnak a fejében, ahogy a fogadóból kilépve, sebesen haladnak a piac felé. Irány érzéke továbbra sem az igazi, de nagyjából megjegyezte az utat, amin kóválygott korábban. Lassan elérik a korhadozó házat. Innentől egyszerű az út, tovább nem is ücsörög. Ügyesen felpattan, majd szárnyra kap. Fürgén repül előre a széles utcán, mögötte meg mint a hegyomlás szalad az óriás. Ahogy megközelítik a célvonalat, még a levegőben is érzi a talaj rengését a léptek alatt. Csak egy köpésnyivel ugyan, de előbb éri el a díszes piac bejáratát. *
- Sikerült, nyertem!
* Kiáltozza örvendezve diadalának láttán. Szerencsére verseny társa arcáról sem tűnik el a mosoly, inkább csak sportszerűen ismeri el a bukást. *
- Te is ügyes voltál, végig azt hittem, hogy be fogsz érni. Hosszú távon könnyen lehagynál.
* Most még csak a gyorsaság számít, de aztán az emelkedésének a magassága lesz a kérdés tárgya, amit szerencsére még az erdőben a pataknál kipróbált. *
- Eddigi tapasztalatom alapján a derekam körül van a határ vonal. Ez kivételes eset volt, hiszen a válladról indulhattam. Magamtól sosem bírnék feljönni idáig.
* A verseny végeztével vissza ül helyére, és onnan kémleli, hogy mik vannak a kirakatokban.
Mindent megtalál itt az ember amit csak keres. Ahány árus annyi termék. Első célpontjának a barátságos élelmiszer árust nézi ki, Sricmornak azonban más kelti fel az érdeklődését. A nagy izgalomban mintha megfeledkezett volna az emlékezet kieséséről. Ez cseppet sem zavarja, mert ő is hajlamos az ilyesmire, szóval nyugodtan adja meg a választ. *
- Nem hinném, hogy próbáltam bármi hasonlót, de a te tapasztalataidat szívesen meghallgatom.
1087. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-06-23 10:58:20
Üzenet elküldve: 2021-06-23 10:58:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dalosmadár//
*Csakhamar a dalosmadár is felfigyel a rá szegeződő fekete szempárra. Megköszönik a figyelmet, sőt még választást is adnak neki a következő dalhoz. Féloldalas mosolyra húz az ajka, amikor már nem csak a messzi semmibe néz, hanem a kék, átható tekintetben vész el egy kis időre. Lassan, egyenes léptekkel indul el az énekes felé. Mikor pár lépésre ér tőle, akkor törzsből meghajtja magát, de csak kis mértékben, épen kifejezve elismerését.*
- Ne szomorítsuk tovább a város népét elmúlással és múló szerelemmel. Szóljon a dal a nyárról. Köszönöm kisasszony! *Kalapját és vele együtt fejét is meghajtja a dalkérés lehetőségéért, s egyben ezzel a mozdulatsorral el is köszön a párostól. Lassú léptékkel távolodik tőlük, s hallótávolságon belül marad mindaddig, amíg a dal tart. Ezután elhagyja majd a piacteret, hogy régi ügyeket elevenítse fel újra.*
*Csakhamar a dalosmadár is felfigyel a rá szegeződő fekete szempárra. Megköszönik a figyelmet, sőt még választást is adnak neki a következő dalhoz. Féloldalas mosolyra húz az ajka, amikor már nem csak a messzi semmibe néz, hanem a kék, átható tekintetben vész el egy kis időre. Lassan, egyenes léptekkel indul el az énekes felé. Mikor pár lépésre ér tőle, akkor törzsből meghajtja magát, de csak kis mértékben, épen kifejezve elismerését.*
- Ne szomorítsuk tovább a város népét elmúlással és múló szerelemmel. Szóljon a dal a nyárról. Köszönöm kisasszony! *Kalapját és vele együtt fejét is meghajtja a dalkérés lehetőségéért, s egyben ezzel a mozdulatsorral el is köszön a párostól. Lassú léptékkel távolodik tőlük, s hallótávolságon belül marad mindaddig, amíg a dal tart. Ezután elhagyja majd a piacteret, hogy régi ügyeket elevenítse fel újra.*
1086. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-06-22 17:22:13
Üzenet elküldve: 2021-06-22 17:22:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
*A koldusnak, akitől a piachoz útbaigazítást kért, adott egy kicsit az Asgrontól kapott borravalóból. Legnagyobb meglepetésére a férfi - egy öreg, féllábú ork - hálából kezébe nyomott egy üveg gyógyitalt, mondván, hogy az ő lába úgysem nő vissza tőle, egy "i'en szép kicsilyánnak" meg valamire biztos jó lesz. Meg is egyeztek, hogy ha az öreget valaki bántaná, majd szól Nawanthirinek, aztán mindjárt lesz kire elhasználni azt a varázsitalt!
Rövid kanyargás után a szerzetes ki is lyukad a piacra. Az árusok egy része - főleg aki ennivalót árul - már összepakolóban van, de a szatócsoknak nem ilyen sürgős. Mivel csak egészen hétköznapi dolgokra van szüksége, a lány rögtön odamegy az elsőhöz, akit meglát. Tűzszerszámot és gyertyát vesz tőle, amiért kifizeti a 88 aranyatMesélő (Akhilleusz) . Mikor ezzel megvan, még megkérdezi a kereskedőt, nem tud-e a városban egy ügyes alkimistát. A kalácsképű, pirospozsgás férfi egy Diynomit nevű gnómhoz irányítja, aki az utóbbi időben jóformán beköltözött a Kovácsműhelybe.*
- Amúgy igen finom úr, nem mindig érteni, mit beszél. *teszi hozzá nevetve* Állítólag a tanácsba is befurakodta magát, aztán így vették föl a wegtoreniek ilyen... minek mondják... kijárónak!
- Azért remélem, a kotyvasztáshoz is ért...
- Ért hát, a pénze abból van neki. Ha mégse jársz vele szerencsével, van másik gnóm is, de annak nem tudom a nevét. Azt mondják, nagyon érti a dolgát, csak iszákos. Majd utánakérdezek, mire legközelebb jössz.
*Így kell visszatérő vásárlót szerezni. Nawanthiri szépen megköszöni a segítséget, és elindul a Kovácsműhelybe megnézni ezt az úri alkimistát. Reméli, hogy egy magafajta egyszerű teremtéssel is hajlandó foglalkozni. Főleg, hogy macerás dologban kéne a segítsége...*
Rövid kanyargás után a szerzetes ki is lyukad a piacra. Az árusok egy része - főleg aki ennivalót árul - már összepakolóban van, de a szatócsoknak nem ilyen sürgős. Mivel csak egészen hétköznapi dolgokra van szüksége, a lány rögtön odamegy az elsőhöz, akit meglát. Tűzszerszámot és gyertyát vesz tőle, amiért kifizeti a 88 aranyatMesélő (Akhilleusz) .
Mikor ezzel megvan, még megkérdezi a kereskedőt, nem tud-e a városban egy ügyes alkimistát. A kalácsképű, pirospozsgás férfi egy Diynomit nevű gnómhoz irányítja, aki az utóbbi időben jóformán beköltözött a Kovácsműhelybe.*- Amúgy igen finom úr, nem mindig érteni, mit beszél. *teszi hozzá nevetve* Állítólag a tanácsba is befurakodta magát, aztán így vették föl a wegtoreniek ilyen... minek mondják... kijárónak!
- Azért remélem, a kotyvasztáshoz is ért...
- Ért hát, a pénze abból van neki. Ha mégse jársz vele szerencsével, van másik gnóm is, de annak nem tudom a nevét. Azt mondják, nagyon érti a dolgát, csak iszákos. Majd utánakérdezek, mire legközelebb jössz.
*Így kell visszatérő vásárlót szerezni. Nawanthiri szépen megköszöni a segítséget, és elindul a Kovácsműhelybe megnézni ezt az úri alkimistát. Reméli, hogy egy magafajta egyszerű teremtéssel is hajlandó foglalkozni. Főleg, hogy macerás dologban kéne a segítsége...*
1085. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-06-22 17:17:37
Üzenet elküldve: 2021-06-22 17:17:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 727
OOC üzenetek: 487
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 727
OOC üzenetek: 487
Játékstílus: Megfontolt
//Dalosmadár//
* Nimeril nem bízik túlságosan senkiben, de mostanság minden apró kis kedvességre ugrik, mint egy kutya a velős csontra. Ugyan nem szívesen, de csak csapódik a dalnok mellé, mert a plusz aranyak ígérete az elég motiváló tud lenni. Na meg szívesen tölti egy ilyen remek művész mellett az idejét. Talán még a csillogó aranyaknál is többet megér neki most egy dal, ami a lelkéig is elér. Viszont van önkritikája az biztos, mert tudja pontosan magáról, hogy milyen a megjelenése, na meg a szaga. Ezért tisztes távolságban helyezkedik el, ami abból a szempontból is, hogy legalább nincs láb, vagyis kéz alatt. Macskája ott van az ölében nem is és még csak nem is sejti, hogy a neve micsoda köztéma lesz hamarosan. A tanonc könnyedén ejti ki az utált nevet, mert most eszében sincs a szőke disznó. Viszont arca elborul, amikor meglátja mosolyt a dalnok arcán. Ráadásul bevallja ő maga is, hogy ismeri.*
- Hogy ismerem-e? Azt a mocskos szőke patkányt? Az a disznó volt a tanárom egy egész hatig. Mondvacsinált indokkal dobot ki, hogy elloptam azt a növényt, amit a saját táskámból vettem ki és a saját két kezemmel gyűjtöttem be. Majdnem bele is haltam azt erre meg akarta velem etetni őket. Ja és a legjobb, hogy amikor haza jöttem sérültem, szépen ellátott és aztán ott hagyott egyedül, csak mert ő gyógyfüveket ment gyűjtögetni. Le merném fogadni, hogy valami nőcskét fűzögetett akkor is, a betege meg ott gebedjen meg. Szóval igen ismerem Aleist. Olyan kétszínű nyomorék, mint ez a szerencsétlen cica. Legszívesebben felboncolnám.* Az eddig oly békés és félénk lány, most egy pillanat alatt borult ki.*
- Legutóbb a Szarvasligetben ette a fenne, talán még ott van most is. Jó ismerősöd?* Már kezd kicsit lehiggadni, de nem állja meg, hogy ne kérdezzen rá. Mondjuk egy dalnok híres, szóval ismerhet lazán egy orvost, aki szintén híres. Nem is tűnik fel neki, hogy valaki más is nézi őket. Most magában fortyog. Csak reméli, hogy annyira nem ápol jó viszont a dokival a szimpatikus elf nő. Akkor máris nem lenne annyira szimpatikus.*
~ Nem! Nem szabad megítélni csak azért, mert ismeri. ~* Próbálja magát fegyelemre oktatni. Amikor megszólítják a férfit, akkor ő is rögtön rámered. A negatív gondolatai a sarokba húzódnak erre az időre.*
* Nimeril nem bízik túlságosan senkiben, de mostanság minden apró kis kedvességre ugrik, mint egy kutya a velős csontra. Ugyan nem szívesen, de csak csapódik a dalnok mellé, mert a plusz aranyak ígérete az elég motiváló tud lenni. Na meg szívesen tölti egy ilyen remek művész mellett az idejét. Talán még a csillogó aranyaknál is többet megér neki most egy dal, ami a lelkéig is elér. Viszont van önkritikája az biztos, mert tudja pontosan magáról, hogy milyen a megjelenése, na meg a szaga. Ezért tisztes távolságban helyezkedik el, ami abból a szempontból is, hogy legalább nincs láb, vagyis kéz alatt. Macskája ott van az ölében nem is és még csak nem is sejti, hogy a neve micsoda köztéma lesz hamarosan. A tanonc könnyedén ejti ki az utált nevet, mert most eszében sincs a szőke disznó. Viszont arca elborul, amikor meglátja mosolyt a dalnok arcán. Ráadásul bevallja ő maga is, hogy ismeri.*
- Hogy ismerem-e? Azt a mocskos szőke patkányt? Az a disznó volt a tanárom egy egész hatig. Mondvacsinált indokkal dobot ki, hogy elloptam azt a növényt, amit a saját táskámból vettem ki és a saját két kezemmel gyűjtöttem be. Majdnem bele is haltam azt erre meg akarta velem etetni őket. Ja és a legjobb, hogy amikor haza jöttem sérültem, szépen ellátott és aztán ott hagyott egyedül, csak mert ő gyógyfüveket ment gyűjtögetni. Le merném fogadni, hogy valami nőcskét fűzögetett akkor is, a betege meg ott gebedjen meg. Szóval igen ismerem Aleist. Olyan kétszínű nyomorék, mint ez a szerencsétlen cica. Legszívesebben felboncolnám.* Az eddig oly békés és félénk lány, most egy pillanat alatt borult ki.*
- Legutóbb a Szarvasligetben ette a fenne, talán még ott van most is. Jó ismerősöd?* Már kezd kicsit lehiggadni, de nem állja meg, hogy ne kérdezzen rá. Mondjuk egy dalnok híres, szóval ismerhet lazán egy orvost, aki szintén híres. Nem is tűnik fel neki, hogy valaki más is nézi őket. Most magában fortyog. Csak reméli, hogy annyira nem ápol jó viszont a dokival a szimpatikus elf nő. Akkor máris nem lenne annyira szimpatikus.*
~ Nem! Nem szabad megítélni csak azért, mert ismeri. ~* Próbálja magát fegyelemre oktatni. Amikor megszólítják a férfit, akkor ő is rögtön rámered. A negatív gondolatai a sarokba húzódnak erre az időre.*
1084. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-06-22 12:27:03
Üzenet elküldve: 2021-06-22 12:27:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A szerelem hullámhosszán//
*A Központból az intézőre nem jellemzőn sietősen, szinte kapkodva lábait indul el át a piacon, ám még így sem feledkezik meg munkájáról. Mivel nemrég kapott megrendelést egy igen fontos személytől, így összekötve a kellemest a hasznossal, egy kanyarral az ékszerészek standjai felé kanyarodik és gyors, ám kissé kapkodó alkudozással megalkuszik pár ékszerre, amelyeket a megrendelő kért tőle. Mivel pontos elképzelései vannak, így a részletezés sem tart sokáig és amint kifizette a tetemes, 2310 aranyat a kofának (Mesélő (Májmétely)), már indul is tovább.
A szerzeményeket az erszényébe rejti, azt pedig a kabátja alá, biztos helyre és már szedi is a lábát a Kalmár felé. Már így is többet időzött, mint szeretné, de most már semmi sem állíthatja meg, hogy a fogadóban találkozzon Xavyval és végre bevallja neki az érzelmeit. Nem is érti, hogy miért várt ennyit, hisz annyira nyilvánvaló, hogy őket egymásnak teremtették az istenek. Az érzéstől féloldalas, bárgyú mosollyal tör át a tömegen, amíg rá nem fordul a Kalmárhoz vezető útra. A lábai szinte repítik, pillekönnyűnek és gondtalannak érzi magát. Itt az ideje, hogy végre ő is boldog lehessen és ezt senki más mellett nem tudja elképzelni, csak a gnóm lány oldalán.
Amint eléri a Kalmárt, be is nyit, nincs miért várnia.*
*A Központból az intézőre nem jellemzőn sietősen, szinte kapkodva lábait indul el át a piacon, ám még így sem feledkezik meg munkájáról. Mivel nemrég kapott megrendelést egy igen fontos személytől, így összekötve a kellemest a hasznossal, egy kanyarral az ékszerészek standjai felé kanyarodik és gyors, ám kissé kapkodó alkudozással megalkuszik pár ékszerre, amelyeket a megrendelő kért tőle. Mivel pontos elképzelései vannak, így a részletezés sem tart sokáig és amint kifizette a tetemes, 2310 aranyat a kofának (Mesélő (Májmétely)), már indul is tovább.
A szerzeményeket az erszényébe rejti, azt pedig a kabátja alá, biztos helyre és már szedi is a lábát a Kalmár felé. Már így is többet időzött, mint szeretné, de most már semmi sem állíthatja meg, hogy a fogadóban találkozzon Xavyval és végre bevallja neki az érzelmeit. Nem is érti, hogy miért várt ennyit, hisz annyira nyilvánvaló, hogy őket egymásnak teremtették az istenek. Az érzéstől féloldalas, bárgyú mosollyal tör át a tömegen, amíg rá nem fordul a Kalmárhoz vezető útra. A lábai szinte repítik, pillekönnyűnek és gondtalannak érzi magát. Itt az ideje, hogy végre ő is boldog lehessen és ezt senki más mellett nem tudja elképzelni, csak a gnóm lány oldalán.
Amint eléri a Kalmárt, be is nyit, nincs miért várnia.*
1083. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-06-22 10:46:47
Üzenet elküldve: 2021-06-22 10:46:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
//Dalosmadár//
//Nimri, Saenato//
*Ha valamit Dora megtanult az évek során, az a nyájas beszéd. Ennek köszönhető, hogy olyan mézesmázosan, cserfesen fogadja az amúgy meglehetősen mosdatlan lányt, és rögtön magához ragadja a kezdeményezés lehetőségét. Látszik, hogy szerencsétlen pára rég volt ilyen kivételezett helyzetben, hatalmas szemeket mereszt az (ál)dalnokra, de annyi esze van, hogy a bevétel reményében átnyújtsa a tálkát, és leüljön Dora mellé. Jó messzire. Így kevésbé büdös. De azért úgy fordul a gitárral, hogy szemmel tarthassa, elvégre ebben a városban még a legártatlanabb külső is megtévesztő lehet.*
~ Kedvelem ezt a lányt, van önkritikája. ~ *Gondolja magában Dora, miközben a tálat leteszi maga, maguk elé, és a három aranyat is beleejti. Nem sok, de nem is kevés. Van egy olyan érzése, hogy ettől szimpatikusabbá válnak majd az arra járók előtt. S már neki is kezdene a dalnak, mikor meghallja azt a roppant ismerős nevet a girhes macskát simogató lány szájából.
Először nem is tudja hova tenni, mintha évezredek teltek volna el azóta, hogy utoljára hallotta. Ám amikor összerakja a képet, és eszébe jut a Vaskorsó hősszerelmes verekedője, a jóképű szőke elf doktor – önkéntelenül is lehull a dalnoki álca, s Dora szája zugában sokat sejtető mosoly jelenik meg. Innentől nem tudná letagadni, hogy ő is ismeri, és a lány névadása sem lehet véletlen, hiszen a macsek egyik lábára kicsit sánta.*
~ Milyen elmés. Jó a kiscsaj humora. ~
- Te ismered Intath-ot? Honnan? Futólag találkoztam már vele. *Persze esze ágában sincs túl szaporán kérdezgetni, még halálra rémisztené a lányt. De ha választ kap az előző kérdésekre, még egyet megérdeklődne, hiszen nem árt tudni, hol élnek a jóképű, régi barátok.* Azt tudod-e esetleg, merre lakik? Mókás lenne, ha összehozna vele a sors megint.
*S hogy így felbuzdult, vidáman mosolyogva veszi észre, hogy társaságuk is akadt. Dora kedveli a kalapokat, de ilyenfélét még soha nem látott, amelyet a távolabb ácsorgó férfi visel, ezért olthatatlan kíváncsisággal bámulja meg az őt leső idegent.*
- Köszönöm uraságod figyelmét! Mondja csak, miről hallgatná meg szívesen a következőt? Szerelemről? Elmúlásról? Vagy a nyárról? *És ezzel nagyjából el is sorolta az összes dalt, amelyet nagy valószínűséggel még le tud játszani ezen az egyszerű kis hangszeren. Amíg a friss hallgatóság válaszára vár, megpendíti párszor a húrokat, hogy tudja, melyik dalt körülbelül milyen hanggal kell kezdenie. Az eddigi tapasztalata az, hogy az első két-három pengetés után már rá fog érezni.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.22 10:48:11
//Nimri, Saenato//
*Ha valamit Dora megtanult az évek során, az a nyájas beszéd. Ennek köszönhető, hogy olyan mézesmázosan, cserfesen fogadja az amúgy meglehetősen mosdatlan lányt, és rögtön magához ragadja a kezdeményezés lehetőségét. Látszik, hogy szerencsétlen pára rég volt ilyen kivételezett helyzetben, hatalmas szemeket mereszt az (ál)dalnokra, de annyi esze van, hogy a bevétel reményében átnyújtsa a tálkát, és leüljön Dora mellé. Jó messzire. Így kevésbé büdös. De azért úgy fordul a gitárral, hogy szemmel tarthassa, elvégre ebben a városban még a legártatlanabb külső is megtévesztő lehet.*
~ Kedvelem ezt a lányt, van önkritikája. ~ *Gondolja magában Dora, miközben a tálat leteszi maga, maguk elé, és a három aranyat is beleejti. Nem sok, de nem is kevés. Van egy olyan érzése, hogy ettől szimpatikusabbá válnak majd az arra járók előtt. S már neki is kezdene a dalnak, mikor meghallja azt a roppant ismerős nevet a girhes macskát simogató lány szájából.
Először nem is tudja hova tenni, mintha évezredek teltek volna el azóta, hogy utoljára hallotta. Ám amikor összerakja a képet, és eszébe jut a Vaskorsó hősszerelmes verekedője, a jóképű szőke elf doktor – önkéntelenül is lehull a dalnoki álca, s Dora szája zugában sokat sejtető mosoly jelenik meg. Innentől nem tudná letagadni, hogy ő is ismeri, és a lány névadása sem lehet véletlen, hiszen a macsek egyik lábára kicsit sánta.*
~ Milyen elmés. Jó a kiscsaj humora. ~
- Te ismered Intath-ot? Honnan? Futólag találkoztam már vele. *Persze esze ágában sincs túl szaporán kérdezgetni, még halálra rémisztené a lányt. De ha választ kap az előző kérdésekre, még egyet megérdeklődne, hiszen nem árt tudni, hol élnek a jóképű, régi barátok.* Azt tudod-e esetleg, merre lakik? Mókás lenne, ha összehozna vele a sors megint.
*S hogy így felbuzdult, vidáman mosolyogva veszi észre, hogy társaságuk is akadt. Dora kedveli a kalapokat, de ilyenfélét még soha nem látott, amelyet a távolabb ácsorgó férfi visel, ezért olthatatlan kíváncsisággal bámulja meg az őt leső idegent.*
- Köszönöm uraságod figyelmét! Mondja csak, miről hallgatná meg szívesen a következőt? Szerelemről? Elmúlásról? Vagy a nyárról? *És ezzel nagyjából el is sorolta az összes dalt, amelyet nagy valószínűséggel még le tud játszani ezen az egyszerű kis hangszeren. Amíg a friss hallgatóság válaszára vár, megpendíti párszor a húrokat, hogy tudja, melyik dalt körülbelül milyen hanggal kell kezdenie. Az eddigi tapasztalata az, hogy az első két-három pengetés után már rá fog érezni.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.22 10:48:11
1082. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-06-21 12:09:43
Üzenet elküldve: 2021-06-21 12:09:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Elveszett lélek //
*A tündérlány jószívűen és komikusan erősködik, hogy Sricmor nem fog éhezni, sőt a fogadó fogyhat majd ki az alapanyagokból. Ezen elvigyorodik az óriás, majd megtoldja egy mondattal.*
- Lehet, olcsóbban jönnél ki, ha te főznél. *Ez talán igaz is lehet, mivel a fogadóban jóval drágábban mérik az ételt, mint a piaci alapanyagokból önállóan elkészítve. A Wegtoreni bepillantáson is jól mulat. Teljesen oldott hangulatban hagyják maguk mögött a Pegazus fogadót és viszonylag hamar a piacon találhatják magukat. Figyelmesen követi az útmutatást addig amíg Irumi hirtelen el nem rugaszkodik a válláról és repülve próbál elsőként a piacra érni. Egy rövid időre meglepetten pislog maga elé, majd nekilódulva futni kezd a tündérlány után. Hatalmas léptekkel indul meg, aminek elmaradhatatlan velejárója a talaj rengése. Lassabb reflexeinek a számlájára írható, hogy egy néhány méterrel Irumi megelőzi Sricmort és hamarabb ér a piac bejáratához.*
- Te győztél. *Kénytelen elismerni vereségét, ami miatt annyira nem bánkódik. Vigyorogva nézi a tündérkét, hogy a piaci forgatagban mit szeretne először megtekinteni.*
- Ez nagyobb, mint gondoltam. *Alaposan körbe tekint a piaci árusokon, s ilyen magasságból jól belátja szinte az egészet. Ha Irumi is benne van, akkor együtt indulnak meg a felfedező úton.*
- Azon gondolkodtam, hogy milyen magasra tudsz felrepülni? *Tündért is ritkán lát, nemhogy röptében. Kíváncsi, hogy magasságban mennyire tud felfelé szárnyalni a lány. Sricmor magassága felett már teljesen be tudná látni az egész területet.*
- Nézd csak mennyi bájital van ott! *Az egyik kereskedőnél tisztes mennyiségű bájitalt lát meg, ami megragadja a tekintetét.*
- Ittál már valamilyen bájitalt? *A kérdés után rájön, hogy a tündérke nem sokra emlékszik a korábbi életéből, így lehet felesleges a kérdése, de már kimondta.*
*A tündérlány jószívűen és komikusan erősködik, hogy Sricmor nem fog éhezni, sőt a fogadó fogyhat majd ki az alapanyagokból. Ezen elvigyorodik az óriás, majd megtoldja egy mondattal.*
- Lehet, olcsóbban jönnél ki, ha te főznél. *Ez talán igaz is lehet, mivel a fogadóban jóval drágábban mérik az ételt, mint a piaci alapanyagokból önállóan elkészítve. A Wegtoreni bepillantáson is jól mulat. Teljesen oldott hangulatban hagyják maguk mögött a Pegazus fogadót és viszonylag hamar a piacon találhatják magukat. Figyelmesen követi az útmutatást addig amíg Irumi hirtelen el nem rugaszkodik a válláról és repülve próbál elsőként a piacra érni. Egy rövid időre meglepetten pislog maga elé, majd nekilódulva futni kezd a tündérlány után. Hatalmas léptekkel indul meg, aminek elmaradhatatlan velejárója a talaj rengése. Lassabb reflexeinek a számlájára írható, hogy egy néhány méterrel Irumi megelőzi Sricmort és hamarabb ér a piac bejáratához.*
- Te győztél. *Kénytelen elismerni vereségét, ami miatt annyira nem bánkódik. Vigyorogva nézi a tündérkét, hogy a piaci forgatagban mit szeretne először megtekinteni.*
- Ez nagyobb, mint gondoltam. *Alaposan körbe tekint a piaci árusokon, s ilyen magasságból jól belátja szinte az egészet. Ha Irumi is benne van, akkor együtt indulnak meg a felfedező úton.*
- Azon gondolkodtam, hogy milyen magasra tudsz felrepülni? *Tündért is ritkán lát, nemhogy röptében. Kíváncsi, hogy magasságban mennyire tud felfelé szárnyalni a lány. Sricmor magassága felett már teljesen be tudná látni az egész területet.*
- Nézd csak mennyi bájital van ott! *Az egyik kereskedőnél tisztes mennyiségű bájitalt lát meg, ami megragadja a tekintetét.*
- Ittál már valamilyen bájitalt? *A kérdés után rájön, hogy a tündérke nem sokra emlékszik a korábbi életéből, így lehet felesleges a kérdése, de már kimondta.*
1081. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-06-21 10:09:44
Üzenet elküldve: 2021-06-21 10:09:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dalosmadár//
*A piactér zsúfolt rengetegében egy korábbi vándor alakja tűnik fel. Több éve már, hogy nem járt a városban, egészen pontosan a Tanács bukása óta. A piaci fergeteg egy közepes magasságú félvért láthat a személyében. Inkább szikár és rugalmas testfelépítésű mintsem vaskos. A járása dinamikus, ruganyos. Hosszú, hollófekete haja van, amit varkocsba fonva hord. Szemei mandula vágásúak, s ritka fekete színben csillognak, ami talán a leginkább megragadja mások figyelmét. Kisugárzása fiatalos annak ellenére, hogy már hatvan évet is betöltötte. Felül könnyű, lenge ruhát hord, a meleg ellen kör alakú bambuszból szőtt kalapot visel a fején. Megannyi gondolat cikázik a fejében, a régmúltról, egykori életéről. Amint áthalad a piacon, egy dallam vonja magára figyelmét. Fülbemászó dallam, amihez csengő ének is társul. Az énekes hang irányába indul el, hogy jobban hallja a dalosmadár énekét. Megáll tisztes távolban és végig hallgatja az előadást. Számtalan emléket hoz fel a mélyből, s olyannyira megragadja figyelmét, hogy a tekintete rajta marad a sötétbarna hajú elf dalnokon. Gondolatban messze jár, látszólag azonban az elf lányt nézi szüntelen. Az sem zavarja meg, hogy vörös hajú társasága akad az énekesnek. Ott áll egy helyben, el nem múló figyelemmel és tekintettel Dorawyna irányában.*
*A piactér zsúfolt rengetegében egy korábbi vándor alakja tűnik fel. Több éve már, hogy nem járt a városban, egészen pontosan a Tanács bukása óta. A piaci fergeteg egy közepes magasságú félvért láthat a személyében. Inkább szikár és rugalmas testfelépítésű mintsem vaskos. A járása dinamikus, ruganyos. Hosszú, hollófekete haja van, amit varkocsba fonva hord. Szemei mandula vágásúak, s ritka fekete színben csillognak, ami talán a leginkább megragadja mások figyelmét. Kisugárzása fiatalos annak ellenére, hogy már hatvan évet is betöltötte. Felül könnyű, lenge ruhát hord, a meleg ellen kör alakú bambuszból szőtt kalapot visel a fején. Megannyi gondolat cikázik a fejében, a régmúltról, egykori életéről. Amint áthalad a piacon, egy dallam vonja magára figyelmét. Fülbemászó dallam, amihez csengő ének is társul. Az énekes hang irányába indul el, hogy jobban hallja a dalosmadár énekét. Megáll tisztes távolban és végig hallgatja az előadást. Számtalan emléket hoz fel a mélyből, s olyannyira megragadja figyelmét, hogy a tekintete rajta marad a sötétbarna hajú elf dalnokon. Gondolatban messze jár, látszólag azonban az elf lányt nézi szüntelen. Az sem zavarja meg, hogy vörös hajú társasága akad az énekesnek. Ott áll egy helyben, el nem múló figyelemmel és tekintettel Dorawyna irányában.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2936-2955