Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 76 (1501. - 1520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1520. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-05-02 23:18:30
Üzenet elküldve: 2022-05-02 23:18:30
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Kezdők Szerencséje //
* Hasonlóan a férfihoz ő is megkönnyebbül, hogy kiértek a szabadabb levegőre.*
- Kérem ne szabadkozzon. Én is ugyanezt gondolom.
* Éppen ezért a következő kérdésre habozás nélkül int nemet a fejével.*
- Inkább visszajövök máskor, nincs sok értelme ebben a felhajtásban.
* Nem is érti, hogy a többi itt lévő mire gondolt. Annyira semmi sem lehet fontos, hogy ilyen kényelmetlenül kelljen beszerezni. ~ Na jó talán az étel, de kétlem, hogy mindenki ezért van itt. ~ *
- Ohh... hát nem is tudom.
* Lyira lassan végigméri az előtte állót.
Kicsit túl előkelőnek hat hozzá képest, és van benne valami különös kimértség, de emiatt még nem biztos, hogy rögtön gyanakodnia kell. ~ Lehet, hogy csak szimplán kedves. Mert így szokás.~ *
- Mi lenne, ha én hívnám meg Önt? Elvégre én tartozom köszönettel.
* Nem utasítja el végül az ötletet. Végül is, ha valami rosszul sül el csak nyilvános helyen lesznek. Ha meg nem, akkor talán szert tehet egy barátra.
Kezet nyújt a másik felé.*
- De buta vagyok! Még be sem mutatkoztam. Lyirassa vagyok.
* Hasonlóan a férfihoz ő is megkönnyebbül, hogy kiértek a szabadabb levegőre.*
- Kérem ne szabadkozzon. Én is ugyanezt gondolom.
* Éppen ezért a következő kérdésre habozás nélkül int nemet a fejével.*
- Inkább visszajövök máskor, nincs sok értelme ebben a felhajtásban.
* Nem is érti, hogy a többi itt lévő mire gondolt. Annyira semmi sem lehet fontos, hogy ilyen kényelmetlenül kelljen beszerezni. ~ Na jó talán az étel, de kétlem, hogy mindenki ezért van itt. ~ *
- Ohh... hát nem is tudom.
* Lyira lassan végigméri az előtte állót.
Kicsit túl előkelőnek hat hozzá képest, és van benne valami különös kimértség, de emiatt még nem biztos, hogy rögtön gyanakodnia kell. ~ Lehet, hogy csak szimplán kedves. Mert így szokás.~ *
- Mi lenne, ha én hívnám meg Önt? Elvégre én tartozom köszönettel.
* Nem utasítja el végül az ötletet. Végül is, ha valami rosszul sül el csak nyilvános helyen lesznek. Ha meg nem, akkor talán szert tehet egy barátra.
Kezet nyújt a másik felé.*
- De buta vagyok! Még be sem mutatkoztam. Lyirassa vagyok.
1519. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-05-02 22:39:12
Üzenet elküldve: 2022-05-02 22:39:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Kezdők Szerencséje //
* Amint sikerül szabadabb légkőrt teremteni, a nő felé fordul. Arcán ártatlan mosoly tükröződik, tekintetével a másik felet fürkészi. *
- Szükségtelen bármilyen szabadkozás, annyi barbár van a környéken, hogy elég csak minden második félre rámutatni és nem igen tévedhetünk vele.
* Stílusa talán kicsit harsány, de őt is igazán megviselte a tömeg. Szája széle megrándul, de utána rendezi a tekintetét. *
- Elnézést, de nem minden esetben szívlelem ezt a tömeget.
* Jegyzi meg a mélységi. Eléggé hosszú ideig viselte maszkját, hogy a napfény és a hűs szellő elégedettséggel töltse el. hangulatán talán nem látszik, de talán ez is csak a tömegnek köszönhető. *
- Esetleg segíthetek a bevásárlásban?
* Érdeklődik a bérgyilkos, szavai lágyan csengenek szájából, talán enyhén dallamos is. Egy pillanatra szemében megcsillan a lehetőség. *
- Vagy inkább megpróbálkozik más időpontban?
* Érdeklődik továbbra is, nem igazán volt a tervei között a vásárlás, de ha a másik fél szét akar nézni ilyen nagy tömegben is, akkor nincs ellenére. Ha pedig ellenszenvesnek találja a tömeget, akkor egy mosoly keretében félre áll az egyik kereskedő árui mellett. *
- Vagy esetleg egy italra meghívhatom a fogadóban?
* Ajánlja fel mint egy lehetőséget, talán még nincs annyira meleg mint nyáron, de a tömegben is megkívánhat az ember egy kellemes hűs italt. ~ Talán udvarlásnak hangzik ez? ~ Merül bele egy pillanatra gondolataiba, hogy aztán nő szavaira összpontosítson. *
* Amint sikerül szabadabb légkőrt teremteni, a nő felé fordul. Arcán ártatlan mosoly tükröződik, tekintetével a másik felet fürkészi. *
- Szükségtelen bármilyen szabadkozás, annyi barbár van a környéken, hogy elég csak minden második félre rámutatni és nem igen tévedhetünk vele.
* Stílusa talán kicsit harsány, de őt is igazán megviselte a tömeg. Szája széle megrándul, de utána rendezi a tekintetét. *
- Elnézést, de nem minden esetben szívlelem ezt a tömeget.
* Jegyzi meg a mélységi. Eléggé hosszú ideig viselte maszkját, hogy a napfény és a hűs szellő elégedettséggel töltse el. hangulatán talán nem látszik, de talán ez is csak a tömegnek köszönhető. *
- Esetleg segíthetek a bevásárlásban?
* Érdeklődik a bérgyilkos, szavai lágyan csengenek szájából, talán enyhén dallamos is. Egy pillanatra szemében megcsillan a lehetőség. *
- Vagy inkább megpróbálkozik más időpontban?
* Érdeklődik továbbra is, nem igazán volt a tervei között a vásárlás, de ha a másik fél szét akar nézni ilyen nagy tömegben is, akkor nincs ellenére. Ha pedig ellenszenvesnek találja a tömeget, akkor egy mosoly keretében félre áll az egyik kereskedő árui mellett. *
- Vagy esetleg egy italra meghívhatom a fogadóban?
* Ajánlja fel mint egy lehetőséget, talán még nincs annyira meleg mint nyáron, de a tömegben is megkívánhat az ember egy kellemes hűs italt. ~ Talán udvarlásnak hangzik ez? ~ Merül bele egy pillanatra gondolataiba, hogy aztán nő szavaira összpontosítson. *
1518. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-05-02 21:14:09
Üzenet elküldve: 2022-05-02 21:14:09
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Kezdők Szerencséje //
- Jajj. Nem... az énhh.
* Egy tompa nyögéssel ütközik neki egy kemény felületnek, ami megállítja a szavait. Még nem vesz újra levegőt.*
- Az én hibám, Elnézést.
* Kezd bele újra a mondatba, amint, a helyes irányba áll meg előtte. Először még csak az utca követ bámulja, de azután már nem akarja tovább rontani a bénázását. Még meg is tapossa szerencsétlen áldozatát, de aztán az ő tekintete is megtalálja a szemmagasságot. ~ Ó Hűha ~ *
- Szép mentés volt valóban, Köszönöm.
* Ügyetlenül helyre rendezgeti közben a szoknyája szélét, de a különös idegen arcáról nem tudja levenni a tekintetét. A szavak kedvesen és mázosan hangzanak ugyan de mégsem teljesen biztos benne, hogy nem nevetség tárgya-e éppen. *
- Hát, ez egy piac nem?
* Mókásan pillant felfelé mert konkrétan az egész helynek ez a feladata. Ide mindenki vásárlási szándékkal jön de aztán rádöbben, hogy talán illetlenség tréfálkoznia, ezért megejt egy rendes választ is. *
- De igen azért. Elnézést még egyszer, ha tudom, hogy ennyien lesznek másidőpontban jövök. Már csak kikerülni szándékoztam innen, kisebb-nagyobb sikerrel.
* Egy elnéző félmosolyra húzódik a szája, majd körbe pillant gyorsan. ~ És most merre? ~ *
-Hát... * Ajkait össze zárja, miközben gyorsan megfontolja a választ, mert örülne ugyan ha nem kóvályogna, de tovább az emberek útjában sodródva nem biztos benne teljesen, hogy nincs a másik terhére. *
- Igen, annak örülnék.
* Bólint végül, majd megindul az idegen nyomában ezzel elfogadja a segítségét. *
A hozzászólás írója (Lyirassa Alire) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.02 21:38:48
- Jajj. Nem... az énhh.
* Egy tompa nyögéssel ütközik neki egy kemény felületnek, ami megállítja a szavait. Még nem vesz újra levegőt.*
- Az én hibám, Elnézést.
* Kezd bele újra a mondatba, amint, a helyes irányba áll meg előtte. Először még csak az utca követ bámulja, de azután már nem akarja tovább rontani a bénázását. Még meg is tapossa szerencsétlen áldozatát, de aztán az ő tekintete is megtalálja a szemmagasságot. ~ Ó Hűha ~ *
- Szép mentés volt valóban, Köszönöm.
* Ügyetlenül helyre rendezgeti közben a szoknyája szélét, de a különös idegen arcáról nem tudja levenni a tekintetét. A szavak kedvesen és mázosan hangzanak ugyan de mégsem teljesen biztos benne, hogy nem nevetség tárgya-e éppen. *
- Hát, ez egy piac nem?
* Mókásan pillant felfelé mert konkrétan az egész helynek ez a feladata. Ide mindenki vásárlási szándékkal jön de aztán rádöbben, hogy talán illetlenség tréfálkoznia, ezért megejt egy rendes választ is. *
- De igen azért. Elnézést még egyszer, ha tudom, hogy ennyien lesznek másidőpontban jövök. Már csak kikerülni szándékoztam innen, kisebb-nagyobb sikerrel.
* Egy elnéző félmosolyra húzódik a szája, majd körbe pillant gyorsan. ~ És most merre? ~ *
-Hát... * Ajkait össze zárja, miközben gyorsan megfontolja a választ, mert örülne ugyan ha nem kóvályogna, de tovább az emberek útjában sodródva nem biztos benne teljesen, hogy nincs a másik terhére. *
- Igen, annak örülnék.
* Bólint végül, majd megindul az idegen nyomában ezzel elfogadja a segítségét. *
A hozzászólás írója (Lyirassa Alire) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.02 21:38:48
1517. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-05-02 20:19:59
Üzenet elküldve: 2022-05-02 20:19:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Kezdők Szerencséje //
* A sátorból való távozást követően az istenek felé is panaszt emelhet. Ami eddig előnyként szolgált, az most igazán zavaró pillanatot hoz. Hatalmas tömeg gyűlik össze a piacon, szinte elkerülhetetlenek a járókelők, mint ahogyan a birkák haladnak, szépen a sorban. Ignis jó néhány alkalommal is tovább száll gazdája felett, ami nem csoda ha már megint ilyen gyorsan gyűlekeznek egyszerre egy helyen. ~ Szánalmas. ~ Húzza el a száját. ~ Mintha egy darab húsért megérné ki özönleni ide. ~
Életének nagy részében mindig is hasznos volt a nagy tömeg, de most inkább irritáló számára. A kereskedők szép számmal kiáltják ki áruik nevét, hogy ezzel is nagyobb tömegeket vonzanak magukhoz, talán ennek köszönhetően is történik egy igazán meglepő szituáció.
Egy nagyobb dulakodás nyomán egy hölgy csúszik ki két nagyobb termetű marcona alak közül. Lyirassa egyenesen Illidary mellkasának dől, a mélységi pedig régi reflexét követve tőréért nyúlna, de gyors helyzet felismerésének köszönhetően, inkább karjait tárja szét. Kezeit nem kulcsolja össze, szimplán csak megtartja a lányt, ha ő is úgy akarja. *
- Hoppá, elnézést.
* Jegyzi meg a férfi egy mosollyal, de amint a Lyirassa vissza nyeri az egyensúlyát udvariasan meghajol a nő előtt, ha egyáltalán lehetősége lesz a nagy tömeg miatt. *
- Úgy érzem, pont megfelelő időben érkeztem. Csak nem a kisasszony is vásárolni szándékozik, ily ormótlan nagy tömegben?
* Gúnyos mosoly tükröződik a férfi arcáról, tekintetével a lányon végig néz. de végül kénytelen a borostyán tekintetén megállapodni. *
- Segíthetek esetleg a kisasszonynak?
* Mosolya továbbra sem fakul, mélyen s lágyan fűzi szavait a nő felé. Ha másik fél követi, akkor egy sokkal kellemesebb részhez vezeti, ahol szabadon társaloghatnak. ~ Az elixír árus előtt nem szokott annyira nagy tumultus lenni. ~ Állapítja meg, miközben lábai a bódé felé viszik. *
* A sátorból való távozást követően az istenek felé is panaszt emelhet. Ami eddig előnyként szolgált, az most igazán zavaró pillanatot hoz. Hatalmas tömeg gyűlik össze a piacon, szinte elkerülhetetlenek a járókelők, mint ahogyan a birkák haladnak, szépen a sorban. Ignis jó néhány alkalommal is tovább száll gazdája felett, ami nem csoda ha már megint ilyen gyorsan gyűlekeznek egyszerre egy helyen. ~ Szánalmas. ~ Húzza el a száját. ~ Mintha egy darab húsért megérné ki özönleni ide. ~
Életének nagy részében mindig is hasznos volt a nagy tömeg, de most inkább irritáló számára. A kereskedők szép számmal kiáltják ki áruik nevét, hogy ezzel is nagyobb tömegeket vonzanak magukhoz, talán ennek köszönhetően is történik egy igazán meglepő szituáció.
Egy nagyobb dulakodás nyomán egy hölgy csúszik ki két nagyobb termetű marcona alak közül. Lyirassa egyenesen Illidary mellkasának dől, a mélységi pedig régi reflexét követve tőréért nyúlna, de gyors helyzet felismerésének köszönhetően, inkább karjait tárja szét. Kezeit nem kulcsolja össze, szimplán csak megtartja a lányt, ha ő is úgy akarja. *
- Hoppá, elnézést.
* Jegyzi meg a férfi egy mosollyal, de amint a Lyirassa vissza nyeri az egyensúlyát udvariasan meghajol a nő előtt, ha egyáltalán lehetősége lesz a nagy tömeg miatt. *
- Úgy érzem, pont megfelelő időben érkeztem. Csak nem a kisasszony is vásárolni szándékozik, ily ormótlan nagy tömegben?
* Gúnyos mosoly tükröződik a férfi arcáról, tekintetével a lányon végig néz. de végül kénytelen a borostyán tekintetén megállapodni. *
- Segíthetek esetleg a kisasszonynak?
* Mosolya továbbra sem fakul, mélyen s lágyan fűzi szavait a nő felé. Ha másik fél követi, akkor egy sokkal kellemesebb részhez vezeti, ahol szabadon társaloghatnak. ~ Az elixír árus előtt nem szokott annyira nagy tumultus lenni. ~ Állapítja meg, miközben lábai a bódé felé viszik. *
1516. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-05-02 19:44:11
Üzenet elküldve: 2022-05-02 19:44:11
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Kezdők Szerencséje //
- Huppsz elnézést!
* Elegáns mozdulattal slisszol el két idegen emberi test között hajol el egy újabban érkező elől. *
- Bocs... boooocsánat.
* Még egy manőver és talán két lábtaposás de aztán el is éri a célját. ~ Huhh ~ Megkönnyebbült sóhajt hallat amint sikerült kiérnie abból az emberekből álló sodró folyosóból amibe bekerült amint átlépett az idevezető boltíven.
Őszintén azt hitte, hogy lesz ideje kényelmes sétálgatás közepette bejárnia a piacteret és kitalálnia, hogy mire is van szüksége otthonra ám lévén, hogy ő eddig csak az egy árussort alkotó falubéli piacolgatáshoz volt szokva eléggé meghökkent az itteni pezsgésen és zsúfoltságon.
Még azt sem találta ki, hogy merre nézzen nem, hogy merre lépjen. ~ Na jó. Menni fog ez. Csak természetesen, mint aki ideszületett. ~ Gondolja.
Újabb nagy levegő mielőtt kilépne vissza az asztal és bazár sorok elé, még a ruhája ujját is feltűri a művelethez a szándék pedig ott csillog a szemeiben.
Eljut a finom illatok forrásáig hiába ragadt az ellenkező oldalon.
Újonnan szerzett bátorságával felfegyverkezve lép ki a forgatagba ahol rá kell jönnie, hogy a szerencse egyszerűen nem neki kedvez ezen a napon.
Hiába néz jobbra mielőtt elindulna, arra már nincs érkezése, hogy a másik irányt is ellenőrizhesse mert ekkor egy vélhetően az időhiánnyal harcoló inas ellöki futás közben. *
- Héjj már!
* ~ Most szivatsz engem? ~ De amaz hiába vakkant már oda egy bocsánatkérés félét miközben távolodik, Lyira minden egyensúlyát elvesztve menthetetlenül neki ütközik mint egy tovább pöccintett üveggolyó az egyik ott haladónak.*
A hozzászólás írója (Lyirassa Alire) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.02 19:53:56
- Huppsz elnézést!
* Elegáns mozdulattal slisszol el két idegen emberi test között hajol el egy újabban érkező elől. *
- Bocs... boooocsánat.
* Még egy manőver és talán két lábtaposás de aztán el is éri a célját. ~ Huhh ~ Megkönnyebbült sóhajt hallat amint sikerült kiérnie abból az emberekből álló sodró folyosóból amibe bekerült amint átlépett az idevezető boltíven.
Őszintén azt hitte, hogy lesz ideje kényelmes sétálgatás közepette bejárnia a piacteret és kitalálnia, hogy mire is van szüksége otthonra ám lévén, hogy ő eddig csak az egy árussort alkotó falubéli piacolgatáshoz volt szokva eléggé meghökkent az itteni pezsgésen és zsúfoltságon.
Még azt sem találta ki, hogy merre nézzen nem, hogy merre lépjen. ~ Na jó. Menni fog ez. Csak természetesen, mint aki ideszületett. ~ Gondolja.
Újabb nagy levegő mielőtt kilépne vissza az asztal és bazár sorok elé, még a ruhája ujját is feltűri a művelethez a szándék pedig ott csillog a szemeiben.
Eljut a finom illatok forrásáig hiába ragadt az ellenkező oldalon.
Újonnan szerzett bátorságával felfegyverkezve lép ki a forgatagba ahol rá kell jönnie, hogy a szerencse egyszerűen nem neki kedvez ezen a napon.
Hiába néz jobbra mielőtt elindulna, arra már nincs érkezése, hogy a másik irányt is ellenőrizhesse mert ekkor egy vélhetően az időhiánnyal harcoló inas ellöki futás közben. *
- Héjj már!
* ~ Most szivatsz engem? ~ De amaz hiába vakkant már oda egy bocsánatkérés félét miközben távolodik, Lyira minden egyensúlyát elvesztve menthetetlenül neki ütközik mint egy tovább pöccintett üveggolyó az egyik ott haladónak.*
A hozzászólás írója (Lyirassa Alire) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.02 19:53:56
1515. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-05-01 23:18:12
Üzenet elküldve: 2022-05-01 23:18:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Fynlisse, Sren//
*Sren ajánlkozására önkéntelenül is kuncogni kezd. ~ Anyám nem lenne boldog, ha ilyen alak közelében látna sötétedés után. ~ Szégyentelen vigyorral méri végig új barátja ruháit.*
- Ki gondolta volna, hogy egy igazi lovag kísérget? Lám, nem a fényes páncél teszi! *A vigyor barátságos mosollyá szelídül, majd amikor rájön, hogy Sren mire készül, az arcára is fagy. ~ Beszélgetni szerettem volna vele, az istenekre! ~ Most már csak választása marad, vagy fellépés lesz, vagy lincselés... Az utóbbit inkább kihagyná.*
- Ezért még számolunk! *Fordult tettetett és alaposan túljátszott dühvel a férfi felé. A kobzosnak bezzeg nincs ellenére a dolog. Udvariasan, de határozottan kimenti magát a hölgykoroszúból, fellép a dobogóra, és nyújtja a kezét, hogy Fynt is felsegítse. A tündér már a színpadról figyeli, ahogy a gaz áruló kényelembe helyezi magát.*
*Lehunyja a szemét, és hagyja, hogy a koboz első hangjai elsodorják. Az első ütemből erőt merít. A második ütem végére a kezében van a pánsíp. A harmadik ütem végére kinyílik a szeme, de már nem látja se a teret, se az őt leső szempárokat, se a színpadtól karnyújtásnyira vigyorgó társát, csakis a zenét. A negyedik ütem végére a szájához emeli a sípot és belefúj. Jégbe fagyott faágakról, lábak alatt roppanó hóról, párás leheletekről szól a dal. Két hangszer szól csak, a kobzos sem énekel, de akinek van rá füle, megborzong, mintha lehűlt volna a levegő, és orrában érzi a tél illatát. Hosszú percek után lassulni kezd a ritmus és halkulni a dallam. Az utolsó taktusokat szinte csak a színpadon állók hallják. Majd csend.*
- Köszönöm. *Motyogja maga elé. Maga sem tudja, hogy a kobzosnak vagy a hallgatóságnak szólt-e. Meghajol ~ Mert addig nem végeztél, amíg nem hajoltál meg. ~, hangszerét visszaakasztja az övére, és összehúzza a ruháját, mint aki meg akar fagyni. Biztosan csak az esti lehűlés teszi...*
//Fynlisse, Sren//
*Sren ajánlkozására önkéntelenül is kuncogni kezd. ~ Anyám nem lenne boldog, ha ilyen alak közelében látna sötétedés után. ~ Szégyentelen vigyorral méri végig új barátja ruháit.*
- Ki gondolta volna, hogy egy igazi lovag kísérget? Lám, nem a fényes páncél teszi! *A vigyor barátságos mosollyá szelídül, majd amikor rájön, hogy Sren mire készül, az arcára is fagy. ~ Beszélgetni szerettem volna vele, az istenekre! ~ Most már csak választása marad, vagy fellépés lesz, vagy lincselés... Az utóbbit inkább kihagyná.*
- Ezért még számolunk! *Fordult tettetett és alaposan túljátszott dühvel a férfi felé. A kobzosnak bezzeg nincs ellenére a dolog. Udvariasan, de határozottan kimenti magát a hölgykoroszúból, fellép a dobogóra, és nyújtja a kezét, hogy Fynt is felsegítse. A tündér már a színpadról figyeli, ahogy a gaz áruló kényelembe helyezi magát.*
*Lehunyja a szemét, és hagyja, hogy a koboz első hangjai elsodorják. Az első ütemből erőt merít. A második ütem végére a kezében van a pánsíp. A harmadik ütem végére kinyílik a szeme, de már nem látja se a teret, se az őt leső szempárokat, se a színpadtól karnyújtásnyira vigyorgó társát, csakis a zenét. A negyedik ütem végére a szájához emeli a sípot és belefúj. Jégbe fagyott faágakról, lábak alatt roppanó hóról, párás leheletekről szól a dal. Két hangszer szól csak, a kobzos sem énekel, de akinek van rá füle, megborzong, mintha lehűlt volna a levegő, és orrában érzi a tél illatát. Hosszú percek után lassulni kezd a ritmus és halkulni a dallam. Az utolsó taktusokat szinte csak a színpadon állók hallják. Majd csend.*
- Köszönöm. *Motyogja maga elé. Maga sem tudja, hogy a kobzosnak vagy a hallgatóságnak szólt-e. Meghajol ~ Mert addig nem végeztél, amíg nem hajoltál meg. ~, hangszerét visszaakasztja az övére, és összehúzza a ruháját, mint aki meg akar fagyni. Biztosan csak az esti lehűlés teszi...*
1514. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-05-01 17:20:31
Üzenet elküldve: 2022-05-01 17:20:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Fynlisse, Sren//
*Válla felett olykor-olykor hátranéz, hátha valaki utánuk kiált a műhelyből, de senkit sem lát, így hamarosan feladja. Fütyörészése közben a tündér arcát látva láthatatlan mosolyra húzódnak ajkai, lám, van, ki a szabadságot legalább annyira kedveli, mint ő maga. A piactér csendesebb, mint volt, persze ez nem jelenti azt, hogy egy lelket sem látni. Fyn mellé helyezkedik, lehetőség szerint úgy, hogy a sietve pakolászók is lássák, nincs egyedül, ne gázoljanak át rajta. Amerre a lány néz, arra tekint ő is, s máris tudja, mire gondol, miközben lendületes léptekkel indul meg vele a színpad felé.*
- Valóban. *Tárja szét kezét.* Fiatal még az este, időnk, mint a tenger, cseppenként adagolva még élvezhető is. *Kuncog fel.* S, lám már vártak is rád. *Biccent ő is a kobzosnak és a társának.*
- Menjünk! Én ráérek, s, ha ránk is sötétedik elkísérlek szívesen. *Bólint a lánynak mosolyogva. Egyébként is kedvére való a nyugalom és a társaság is. Miért ne lehetne újra a zene rabja, még, ha csak egy pillanatra is?*
- Szeretnéd, hogy összetrombitáljam a tömeget? *Kacsint a lányra, s már levegőt gyűjt a kiáltozáshoz, igaz, ahogy észreveszik őket máris jobban gyülekeznek, vannak itt azokból még, akik emlékeznek a nem olyan rég előadott darabra, nyilván tetszett nekik. A levegőt kifújva ennek hangot is ad.*
- Lám, máris gyűlnek, híresség lettél. *Vigyorodik el, s keres egy fatönköt szék gyanánt, ahol helyet foglal, hogy minél közelebbről élvezhesse a műsort.*
//Fynlisse, Sren//
*Válla felett olykor-olykor hátranéz, hátha valaki utánuk kiált a műhelyből, de senkit sem lát, így hamarosan feladja. Fütyörészése közben a tündér arcát látva láthatatlan mosolyra húzódnak ajkai, lám, van, ki a szabadságot legalább annyira kedveli, mint ő maga. A piactér csendesebb, mint volt, persze ez nem jelenti azt, hogy egy lelket sem látni. Fyn mellé helyezkedik, lehetőség szerint úgy, hogy a sietve pakolászók is lássák, nincs egyedül, ne gázoljanak át rajta. Amerre a lány néz, arra tekint ő is, s máris tudja, mire gondol, miközben lendületes léptekkel indul meg vele a színpad felé.*
- Valóban. *Tárja szét kezét.* Fiatal még az este, időnk, mint a tenger, cseppenként adagolva még élvezhető is. *Kuncog fel.* S, lám már vártak is rád. *Biccent ő is a kobzosnak és a társának.*
- Menjünk! Én ráérek, s, ha ránk is sötétedik elkísérlek szívesen. *Bólint a lánynak mosolyogva. Egyébként is kedvére való a nyugalom és a társaság is. Miért ne lehetne újra a zene rabja, még, ha csak egy pillanatra is?*
- Szeretnéd, hogy összetrombitáljam a tömeget? *Kacsint a lányra, s már levegőt gyűjt a kiáltozáshoz, igaz, ahogy észreveszik őket máris jobban gyülekeznek, vannak itt azokból még, akik emlékeznek a nem olyan rég előadott darabra, nyilván tetszett nekik. A levegőt kifújva ennek hangot is ad.*
- Lám, máris gyűlnek, híresség lettél. *Vigyorodik el, s keres egy fatönköt szék gyanánt, ahol helyet foglal, hogy minél közelebbről élvezhesse a műsort.*
1513. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-05-01 10:06:35
Üzenet elküldve: 2022-05-01 10:06:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Fynlisse, Sren//
*Megáll az ajtónyílásban, hogy teleszívja a tüdejét a Piactér "friss" levegőjével. Ha Srennek útban van, egy lépésnyivel odébbröppen, de így sem indul még el. Bámészkodik. A láthatár alá bukó nap fényével együtt a forgatag nagy része is eltűnik. A műhelyben töltött néhány perc alatt is látványosan megfogyatkozott a tömeg. Próbál betelni az új, esti színekkel és a nappali csatazaj helyét átvevő hangokkal. Paták kopogása, beszélgetésfoszlányok... csend nem lett, mégis sokkal békésebb minden. ~ Nem szól a zene. ~ Tekintetével a muzsikus emelvényét keresi, és meg is találja. A kobzos még mindig ott van, bár már nem játszik, hanem a színpad mellett, annak nekitámaszkodva teszi a szépet egy-két ott ragadt asszonynak.*
*Elindul, halad néhány lépést a Polgárnegyed felé vezető boltív irányában. Ha látja, hogy Sren is mozdul, bátrabban kezd menetelni. A színpad mellett elhaladva barátságos mosolyt villant a kobzos felé és integet neki, amire a férfi másféle intéssel felel: közelebb hívná Fynt és társát.*
- A Kalmár nem szalad el, lehet, hogy a gnóm se pukkad ki ma este... *Kérdőn néz fel a barátjára. Nem úgy néz ki, mint aki siet, de mintha furcsa hangulatban lenne.* Van kedved odamenni hozzájuk?
//Fynlisse, Sren//
*Megáll az ajtónyílásban, hogy teleszívja a tüdejét a Piactér "friss" levegőjével. Ha Srennek útban van, egy lépésnyivel odébbröppen, de így sem indul még el. Bámészkodik. A láthatár alá bukó nap fényével együtt a forgatag nagy része is eltűnik. A műhelyben töltött néhány perc alatt is látványosan megfogyatkozott a tömeg. Próbál betelni az új, esti színekkel és a nappali csatazaj helyét átvevő hangokkal. Paták kopogása, beszélgetésfoszlányok... csend nem lett, mégis sokkal békésebb minden. ~ Nem szól a zene. ~ Tekintetével a muzsikus emelvényét keresi, és meg is találja. A kobzos még mindig ott van, bár már nem játszik, hanem a színpad mellett, annak nekitámaszkodva teszi a szépet egy-két ott ragadt asszonynak.*
*Elindul, halad néhány lépést a Polgárnegyed felé vezető boltív irányában. Ha látja, hogy Sren is mozdul, bátrabban kezd menetelni. A színpad mellett elhaladva barátságos mosolyt villant a kobzos felé és integet neki, amire a férfi másféle intéssel felel: közelebb hívná Fynt és társát.*
- A Kalmár nem szalad el, lehet, hogy a gnóm se pukkad ki ma este... *Kérdőn néz fel a barátjára. Nem úgy néz ki, mint aki siet, de mintha furcsa hangulatban lenne.* Van kedved odamenni hozzájuk?
1512. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-04-24 21:07:43
Üzenet elküldve: 2022-04-24 21:07:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Ajándék nézőben //
// Zárás //
* Tök jól elvannak és már tervük is lett, hogy mit vesznek, de az istenek másképp döntöttek ma. Éppen csak elindulnak a kereskedő standja felé, máris el kezd esni az égből az áldás, de mintha dézsából öntenék.*
- Azt hiszem az istenek ma nem akarják, hogy vásároljunk. Keressünk fedezéket!* Szalad be az egyik eresz alá sebtében. Az eső gyorsan jön és gyorsan el is áll, vagyis inkább csak szüntet tart, mert, ahogy kinéz a dolog itt még lesz második hullám is.*
- Itt a lehetőségünk, hogy gyorsan fedezékbe vonuljunk. Ne haragudj, majd legközelebb folytatjuk a vásárlást. Csak ne feledd el, amit tanítottam neked! Teysus óvjon Ris!* Köszön el tőle, hogy a legközelebbi fogadót célozza meg. Ez a nap nem éppen a szerencse napja.*
// Zárás //
* Tök jól elvannak és már tervük is lett, hogy mit vesznek, de az istenek másképp döntöttek ma. Éppen csak elindulnak a kereskedő standja felé, máris el kezd esni az égből az áldás, de mintha dézsából öntenék.*
- Azt hiszem az istenek ma nem akarják, hogy vásároljunk. Keressünk fedezéket!* Szalad be az egyik eresz alá sebtében. Az eső gyorsan jön és gyorsan el is áll, vagyis inkább csak szüntet tart, mert, ahogy kinéz a dolog itt még lesz második hullám is.*
- Itt a lehetőségünk, hogy gyorsan fedezékbe vonuljunk. Ne haragudj, majd legközelebb folytatjuk a vásárlást. Csak ne feledd el, amit tanítottam neked! Teysus óvjon Ris!* Köszön el tőle, hogy a legközelebbi fogadót célozza meg. Ez a nap nem éppen a szerencse napja.*
1511. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-04-24 17:39:21
Üzenet elküldve: 2022-04-24 17:39:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//A zene varázsa//
//Fynlisse, Sren//
*A kobzos dalnok a kalapjára sandít. Az ő figyelmét nem kerülte el az csengő aranyakban kifejezhető siker. Ellenben a tündér kezdi kicsit kényelmetlenül érezni magát. A színpad ma nem az ő birodalma, ő csak betolakodó volt.*
- Nem az édesapám, hanem az igazi. *Egy szívdobbanásnyi szünet után hozáteszi.* Majd elmesélem. *Sren mozdulatát követve siklik végig a szeme a téren összegyűlt arcokon, amelyek közül némelyik most is Fyn felé fordul. Igyekszik mindenkinek küldeni egy-egy mosolyt, és szinte mindegyik hasonló válaszra lel. A perc varázsa azonban gyorsan párolog, és egyre többen térnek vissza a korábbi foglalatosságaikhoz: nézelődnek, esznek-isznak, vásárolnak; akik pedig maradnak, újra a sokat látott dobogó felé fordulnak, ahol az előbbi tenor másféle dallamba vág bele. Vadászatról énekel, a szalonképesség határán egyensúlyozó utalásokkal az elejteni kívánt "vad" mibenlétére, az összeverődött közönség derültségére. ~ A kikötőben? Mi történhetett? A felkelés, amiről az előbb is beszélt? Ő is részt vett benne? ~ Megannyi kérdés merül fel az elméjében, de szívesebben tenné fel őket máshol.*
- Visszajövünk még, amikor az enyém lehet a színpad. Vagy énekelek máshol. Ne félj, sosem fogyok ki a dalból! *Az emelvényről jól látta a kovács cégérét, habár a földön állva csak sejti, melyik irányban volt. A legjobb tudása szerint mutat nagyjából műhely irányába.* Dolgunk van, emlékszel?
A hozzászólás írója (Fynlisse Soneret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.24 17:39:44
//A zene varázsa//
//Fynlisse, Sren//
*A kobzos dalnok a kalapjára sandít. Az ő figyelmét nem kerülte el az csengő aranyakban kifejezhető siker. Ellenben a tündér kezdi kicsit kényelmetlenül érezni magát. A színpad ma nem az ő birodalma, ő csak betolakodó volt.*
- Nem az édesapám, hanem az igazi. *Egy szívdobbanásnyi szünet után hozáteszi.* Majd elmesélem. *Sren mozdulatát követve siklik végig a szeme a téren összegyűlt arcokon, amelyek közül némelyik most is Fyn felé fordul. Igyekszik mindenkinek küldeni egy-egy mosolyt, és szinte mindegyik hasonló válaszra lel. A perc varázsa azonban gyorsan párolog, és egyre többen térnek vissza a korábbi foglalatosságaikhoz: nézelődnek, esznek-isznak, vásárolnak; akik pedig maradnak, újra a sokat látott dobogó felé fordulnak, ahol az előbbi tenor másféle dallamba vág bele. Vadászatról énekel, a szalonképesség határán egyensúlyozó utalásokkal az elejteni kívánt "vad" mibenlétére, az összeverődött közönség derültségére. ~ A kikötőben? Mi történhetett? A felkelés, amiről az előbb is beszélt? Ő is részt vett benne? ~ Megannyi kérdés merül fel az elméjében, de szívesebben tenné fel őket máshol.*
- Visszajövünk még, amikor az enyém lehet a színpad. Vagy énekelek máshol. Ne félj, sosem fogyok ki a dalból! *Az emelvényről jól látta a kovács cégérét, habár a földön állva csak sejti, melyik irányban volt. A legjobb tudása szerint mutat nagyjából műhely irányába.* Dolgunk van, emlékszel?
A hozzászólás írója (Fynlisse Soneret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.24 17:39:44
1510. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-04-23 09:37:22
Üzenet elküldve: 2022-04-23 09:37:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//A zene varázsa//
//Fynlisse, Sren//
*Nem bántja Fyn reakciója, ki egy mozdulattal bolondnak titulálja, egyrészt azért mert tudja, hogy valójában jó érzéssel tölti el, másrészt mert teljes mértékben igaza van.*
- Kicsik és nagyok, soványak és teltek, siketek és némák, ha nem látja hát hallgassa, ha nem hallja, hát nézze! *Folytatja kiabálását, így, aki a piac közelében jár minden bizonnyal felfigyel egy torka szakadtából ordibáló rongyosra és kedvenc muzsikusára, aki a kobzossal együttműködésben már bele is kezd a dallamba. Egy idő után már nem kiabál, csak tátott szájjal figyel és hallgat, ahogyan megannyian köröttük. Tekintete hol a lány, hol a kobzos között mozog, nagyon jól játszanak együtt, s a dal végére, álla lassan a földet verdesi, de igyekszik összeszedni magát. Érzi, hogy nem a pénz a lényeg, így ezúttal kuncsorgó versikéjét ne adja elő, inkább az elé siető Fynlissenek válaszol csendesen.*
- Ez csodálatos volt. *Mondja őszintén.* Bár minden nap hallgathanám és nézd! *Mutat körbe az egybegyűlt seregletre, akik osztoznak az érzésben.*
- Sokakat megörvendeztettél! *Csapja csípőre kezét határozottan.* Édesapád büszke lenne rád, ha látta volna! *Mutat a lányra.* Ez igazán szívből jött, s szíveket rabolt. *Kacag fel ég felé fordított arccal és lehunyt szemekkel, majd lassan megnyugszik.*
- Bár a kikötőben lettél volna a kezdet kezdetén... mikor hirtelen minden megváltozott... új hősről beszéltek, pedig csak egy... *legyint, aztán szélesen elvigyorodik, nem itt van az ideje.*
- Szívesen meghallgatnék még egy nótát, s ahogy elnézem talán mások is, vagy inkább indulni szeretnél? *Kérdezi mosollyá szelidült vonallal szája sarkában. A nap már megindult lefelé ugyan, de akad még idő sötétedésig, ezt valószínűleg a szájtáti nép is így gondolja, élvezettel sütteti arcát az aranyló palást alatt.*
//A zene varázsa//
//Fynlisse, Sren//
*Nem bántja Fyn reakciója, ki egy mozdulattal bolondnak titulálja, egyrészt azért mert tudja, hogy valójában jó érzéssel tölti el, másrészt mert teljes mértékben igaza van.*
- Kicsik és nagyok, soványak és teltek, siketek és némák, ha nem látja hát hallgassa, ha nem hallja, hát nézze! *Folytatja kiabálását, így, aki a piac közelében jár minden bizonnyal felfigyel egy torka szakadtából ordibáló rongyosra és kedvenc muzsikusára, aki a kobzossal együttműködésben már bele is kezd a dallamba. Egy idő után már nem kiabál, csak tátott szájjal figyel és hallgat, ahogyan megannyian köröttük. Tekintete hol a lány, hol a kobzos között mozog, nagyon jól játszanak együtt, s a dal végére, álla lassan a földet verdesi, de igyekszik összeszedni magát. Érzi, hogy nem a pénz a lényeg, így ezúttal kuncsorgó versikéjét ne adja elő, inkább az elé siető Fynlissenek válaszol csendesen.*
- Ez csodálatos volt. *Mondja őszintén.* Bár minden nap hallgathanám és nézd! *Mutat körbe az egybegyűlt seregletre, akik osztoznak az érzésben.*
- Sokakat megörvendeztettél! *Csapja csípőre kezét határozottan.* Édesapád büszke lenne rád, ha látta volna! *Mutat a lányra.* Ez igazán szívből jött, s szíveket rabolt. *Kacag fel ég felé fordított arccal és lehunyt szemekkel, majd lassan megnyugszik.*
- Bár a kikötőben lettél volna a kezdet kezdetén... mikor hirtelen minden megváltozott... új hősről beszéltek, pedig csak egy... *legyint, aztán szélesen elvigyorodik, nem itt van az ideje.*
- Szívesen meghallgatnék még egy nótát, s ahogy elnézem talán mások is, vagy inkább indulni szeretnél? *Kérdezi mosollyá szelidült vonallal szája sarkában. A nap már megindult lefelé ugyan, de akad még idő sötétedésig, ezt valószínűleg a szájtáti nép is így gondolja, élvezettel sütteti arcát az aranyló palást alatt.*
1509. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-04-22 23:09:52
Üzenet elküldve: 2022-04-22 23:09:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//A zene varázsa//
//Fynlisse, Sren//
*Mutatóujjával a halántékánál körözve mutatja Srennek, hogy mit gondol az iménti produkciójáról, de a széles vigyor az arcán arra utal, hogy inkább szánja elismerésnek, mint korholásnak. ~ Bolond. Most már egészen biztos. Bárcsak több ilyen bolond járná a világot! ~ A neve hallatán megáll a muzsikussal szemben, színpadiasan pukedlizik egyet felé, majd amikor a dal véget ér ~ Ez biztosan nem így volt... A kedvemért zárta le előbb? ~ felröppenve az emelvényre, neki hátat fordítva a köré gyűlt közönségnek is. A kobzos ahelyett, hogy elhajtaná, végigméri a tündért, mintha nem tudná összeegyeztetni a látványt a Soneret névvel. Leakasztja a sípot az övéről, és a kalapos által tapsolt ritmust felvéve ~ Egy kicsit gyors lesz, de a világért se rontanám el a szórakozását! ~ belekezd egy olyan dal első taktusába, amit feltehetőleg a kobzos is ismer, de ha mégsem, könnyen tud hozzá csatlakozni.*
~ Soneret nóta. Lássuk, mit kezd vele! ~
*A koboz és a pánsíp szokatlan ámde hatásos harmóniában játszik. Nem kétséges, a zenész jól ismeri a dalt. Az első szakasz végén alig láthatóan bólint Fynlisse felé, aki leereszti a sípot és kiereszti a hangját. Tiszta és csengő szoprán zendül.*
- Mint az esztendő tavaszán,
Mikor új lomb serken a fán,
Mikor a szellő a hárs és a nyár és a fűz
Ágai közt tavaszillatot űz...
*A dallam szinte ugyanaz, mint a pánsípon, mégis játékosabbnak tűnik. A tündér éneklés közben gyakorlott mozdulatokkal akasztja vissza a sípot a helyére, és veszi kézbe a dobot. A versszak végére a feje mellé tartva püföli rajta a ritmust, és ugyanúgy, ahogy a másik muzsikus neki, ő is jelez, hogy a következő sorok a kobzosra várnak. A férfi nem okoz csalódást, a koboz és a dob kísérete mellett folytatja a dalt. Mindkettejükön látszik, hogy átszellemülten és örömmel játszanak, énekelnek felváltva és együtt is. Fynlisse egészen kipirul a dal végére. Szíve úgy ver, mintha ki akarna ugrani a mellkasából, és végtelenül boldognak érzi magát. Jól sikerült, nem vitás, és külön öröm együtt zenélni. Erre az előadásra egészen biztosan büszke lett volna az apja. Bárcsak hallhatta volna. Felszabadultan, vidáman és elégedetten hajol meg a közönség felé, kalapos barátjának külön is.*
- Apám dala *Mondja a kobzosnak mintegy magyarázatképpen.* - Köszönöm... *Morzsol el egy könnycseppet. Keserédes és felemelő érzés. Most már jöhet bármi, csak ezért megérte Artheniorba utazni. A muzsikus kalapjában megszaporodnak az aranyak, de a tündér tudomást sem vesz róla. Ez most nem a pénzről szólt. A kobzos még szólna hozzá, de nem várja meg. Lehuppan az emelvényről és Srenhez szalad.*
- Láttad? Hallottad? Tetszett? *És csak vigyorog, mint a vadalma.*
//A zene varázsa//
//Fynlisse, Sren//
*Mutatóujjával a halántékánál körözve mutatja Srennek, hogy mit gondol az iménti produkciójáról, de a széles vigyor az arcán arra utal, hogy inkább szánja elismerésnek, mint korholásnak. ~ Bolond. Most már egészen biztos. Bárcsak több ilyen bolond járná a világot! ~ A neve hallatán megáll a muzsikussal szemben, színpadiasan pukedlizik egyet felé, majd amikor a dal véget ér ~ Ez biztosan nem így volt... A kedvemért zárta le előbb? ~ felröppenve az emelvényre, neki hátat fordítva a köré gyűlt közönségnek is. A kobzos ahelyett, hogy elhajtaná, végigméri a tündért, mintha nem tudná összeegyeztetni a látványt a Soneret névvel. Leakasztja a sípot az övéről, és a kalapos által tapsolt ritmust felvéve ~ Egy kicsit gyors lesz, de a világért se rontanám el a szórakozását! ~ belekezd egy olyan dal első taktusába, amit feltehetőleg a kobzos is ismer, de ha mégsem, könnyen tud hozzá csatlakozni.*
~ Soneret nóta. Lássuk, mit kezd vele! ~
*A koboz és a pánsíp szokatlan ámde hatásos harmóniában játszik. Nem kétséges, a zenész jól ismeri a dalt. Az első szakasz végén alig láthatóan bólint Fynlisse felé, aki leereszti a sípot és kiereszti a hangját. Tiszta és csengő szoprán zendül.*
- Mint az esztendő tavaszán,
Mikor új lomb serken a fán,
Mikor a szellő a hárs és a nyár és a fűz
Ágai közt tavaszillatot űz...
*A dallam szinte ugyanaz, mint a pánsípon, mégis játékosabbnak tűnik. A tündér éneklés közben gyakorlott mozdulatokkal akasztja vissza a sípot a helyére, és veszi kézbe a dobot. A versszak végére a feje mellé tartva püföli rajta a ritmust, és ugyanúgy, ahogy a másik muzsikus neki, ő is jelez, hogy a következő sorok a kobzosra várnak. A férfi nem okoz csalódást, a koboz és a dob kísérete mellett folytatja a dalt. Mindkettejükön látszik, hogy átszellemülten és örömmel játszanak, énekelnek felváltva és együtt is. Fynlisse egészen kipirul a dal végére. Szíve úgy ver, mintha ki akarna ugrani a mellkasából, és végtelenül boldognak érzi magát. Jól sikerült, nem vitás, és külön öröm együtt zenélni. Erre az előadásra egészen biztosan büszke lett volna az apja. Bárcsak hallhatta volna. Felszabadultan, vidáman és elégedetten hajol meg a közönség felé, kalapos barátjának külön is.*
- Apám dala *Mondja a kobzosnak mintegy magyarázatképpen.* - Köszönöm... *Morzsol el egy könnycseppet. Keserédes és felemelő érzés. Most már jöhet bármi, csak ezért megérte Artheniorba utazni. A muzsikus kalapjában megszaporodnak az aranyak, de a tündér tudomást sem vesz róla. Ez most nem a pénzről szólt. A kobzos még szólna hozzá, de nem várja meg. Lehuppan az emelvényről és Srenhez szalad.*
- Láttad? Hallottad? Tetszett? *És csak vigyorog, mint a vadalma.*
1508. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-04-22 18:56:46
Üzenet elküldve: 2022-04-22 18:56:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//A zene varázsa//
//Fyn, Sren//
*Ó, a piactér sokak kedvence lehet. Gyümölcs és zöldség harapós illatának keveredése, itt-ott kofák, árusok kiáltása, melyet jóravaló és őszinte mosoly kísér az odatérőnek, hát még, ha vásárol is! Persze a hely szűk, de a piac közössége elfogadó. Köznép, gazdagabb és szegényebb keveredve, de helyt adva egymásnak. Megfér itt a nyárson pörgő malac, a ketrecben káráló tyúk, a sorban rakott, ragyogó, friss tojás, s még némi méltatlankodás is, ha esetleg valakit meglöknek kicsit. Sren élvezi a forgatagot, szó mi szó, egy pillanatra el is feletkezik arról, miért is vannak itt, s hogy csak pillanatnyi gyönyör a szemkápráztató sokaság.*
- Öhm... Fyn?! *Pillant hirtelen a fölé reppenő árnyékra, s kacagva tapsol önkéntelen.* De hisz ez csodálatos! *Nevet, s örvend a lány röptének.*
- Bocsáss meg! *Mutatja kezét, s jelzi merre jár, nehogy szem elől tévesszék egymást, s a lány kiáltására határozottan integet.*
- Nézelődj csak, időnk a világ végéig! *Kiált, széttárt kezekkel, megnyerő optimizmussal, perdülve egyet a szűk helyen, mit sokan rosszalva néznek. Csillogó tekinteténél tán csak az éjjel ragyogó ezüstholdak fénye az erősebb. Igyekszik követni.*
- Elnézést... Sior néni, hát elbírja még?! Bocsánat... itt jövök... igen, velem van! Nem, nem pillangó, nem is denevér! *Néha kezével is rásegít, hogy követni tudja a lányt, de élvezi a játékot, neki legalábbis az.*
- A zenész? *Kiált oda Finnek nagy mutogatására. Hát persze, hogy az. Ismét kacag, s bólint, mert már maga is hallja a zengő hangot, ahogyan a mély, s magas váltja egymást, s egyeseknek az étekhez, másoknak a szájtátáshoz ad talpalávalót. A zenész igyekszik mindenkit kiszolgálni, a lassút úgy váltja a gyors, oly természetesen, mintha együtt élne a két ellentét. Ha Fyn odaér a közelébe, igyekszik helyet csinálni neki, ami tán nem nehéz rongyos küllemével, s harsány, de vidor természetével.*
- Helyet a tündérnek, velem van! *Miközben invitálja a lányt, hogy lépjen közelebb, ne veszítsék el egymást.*
- Nagyon ügyes, igaz? Miért nem szállsz be mellé? Biztosan nem bánná! *Biccent mosolyogva, közben ide-oda pillantva, mert a zsebesek azért itt is mozgolódnak.*
- Lefogadom, hogy nagy sikered lenne. *Ha tudja még oldalba is böki a lányt óvatosan, szavai nyomatékául.* Na de várj! *Mondjuk nem biztos, hogy Fyn erre számít.*
- HÖLGYEIM ÉS URAIM! FÉRFIAK ÉS ASSZONYOK, KARONÜLŐK ÉS RÁNCOSAK! A ZENE, A MŰVÉSZET TÜNDÉRE, IMHOL, HÁT HALLGASSÁTOK! *Nagy levegőt vesz.*
- FYNLISSEEEEE... SONEEEEREEEEEET! *A zenésznek is kiált.* HÚZD RÁ KOBZOS, CSAK GYŐZD KÖVETNI A RITMUST! *S már jár keze lába, tapssal és lábbal is veri a traktust, remélve, hogy a tömegből többen csatlakoznak hozzá, megacélozva a leány lelkét, hogy megmutathassa tudományát, mert ekkora tömeg előtt már másabb a hangzás, bár biztos benne, Fyn méltán érdemli, hogy sikere legyen.*
//A zene varázsa//
//Fyn, Sren//
*Ó, a piactér sokak kedvence lehet. Gyümölcs és zöldség harapós illatának keveredése, itt-ott kofák, árusok kiáltása, melyet jóravaló és őszinte mosoly kísér az odatérőnek, hát még, ha vásárol is! Persze a hely szűk, de a piac közössége elfogadó. Köznép, gazdagabb és szegényebb keveredve, de helyt adva egymásnak. Megfér itt a nyárson pörgő malac, a ketrecben káráló tyúk, a sorban rakott, ragyogó, friss tojás, s még némi méltatlankodás is, ha esetleg valakit meglöknek kicsit. Sren élvezi a forgatagot, szó mi szó, egy pillanatra el is feletkezik arról, miért is vannak itt, s hogy csak pillanatnyi gyönyör a szemkápráztató sokaság.*
- Öhm... Fyn?! *Pillant hirtelen a fölé reppenő árnyékra, s kacagva tapsol önkéntelen.* De hisz ez csodálatos! *Nevet, s örvend a lány röptének.*
- Bocsáss meg! *Mutatja kezét, s jelzi merre jár, nehogy szem elől tévesszék egymást, s a lány kiáltására határozottan integet.*
- Nézelődj csak, időnk a világ végéig! *Kiált, széttárt kezekkel, megnyerő optimizmussal, perdülve egyet a szűk helyen, mit sokan rosszalva néznek. Csillogó tekinteténél tán csak az éjjel ragyogó ezüstholdak fénye az erősebb. Igyekszik követni.*
- Elnézést... Sior néni, hát elbírja még?! Bocsánat... itt jövök... igen, velem van! Nem, nem pillangó, nem is denevér! *Néha kezével is rásegít, hogy követni tudja a lányt, de élvezi a játékot, neki legalábbis az.*
- A zenész? *Kiált oda Finnek nagy mutogatására. Hát persze, hogy az. Ismét kacag, s bólint, mert már maga is hallja a zengő hangot, ahogyan a mély, s magas váltja egymást, s egyeseknek az étekhez, másoknak a szájtátáshoz ad talpalávalót. A zenész igyekszik mindenkit kiszolgálni, a lassút úgy váltja a gyors, oly természetesen, mintha együtt élne a két ellentét. Ha Fyn odaér a közelébe, igyekszik helyet csinálni neki, ami tán nem nehéz rongyos küllemével, s harsány, de vidor természetével.*
- Helyet a tündérnek, velem van! *Miközben invitálja a lányt, hogy lépjen közelebb, ne veszítsék el egymást.*
- Nagyon ügyes, igaz? Miért nem szállsz be mellé? Biztosan nem bánná! *Biccent mosolyogva, közben ide-oda pillantva, mert a zsebesek azért itt is mozgolódnak.*
- Lefogadom, hogy nagy sikered lenne. *Ha tudja még oldalba is böki a lányt óvatosan, szavai nyomatékául.* Na de várj! *Mondjuk nem biztos, hogy Fyn erre számít.*
- HÖLGYEIM ÉS URAIM! FÉRFIAK ÉS ASSZONYOK, KARONÜLŐK ÉS RÁNCOSAK! A ZENE, A MŰVÉSZET TÜNDÉRE, IMHOL, HÁT HALLGASSÁTOK! *Nagy levegőt vesz.*
- FYNLISSEEEEE... SONEEEEREEEEEET! *A zenésznek is kiált.* HÚZD RÁ KOBZOS, CSAK GYŐZD KÖVETNI A RITMUST! *S már jár keze lába, tapssal és lábbal is veri a traktust, remélve, hogy a tömegből többen csatlakoznak hozzá, megacélozva a leány lelkét, hogy megmutathassa tudományát, mert ekkora tömeg előtt már másabb a hangzás, bár biztos benne, Fyn méltán érdemli, hogy sikere legyen.*
1507. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-04-22 13:08:00
Üzenet elküldve: 2022-04-22 13:08:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Sren//
- Hát persze, a felkelés *bólint bölcs képpel, reményei szerint elég meggyőzően, mert amúgy nagyon ködös elképzelése van csak arról, amit újdonsült társa magyaráz. ~ VOLT Szegénynegyed? Milyen lehetett régen? ~ Különösebb gond nélkül követi Srent a Piactér felé, csak a bejáratot keretező boltívnél veszíti egy pillanatra szem elől. Túl nagy a tömeg, túl szűk a hely, Fynlisse pedig nem nőtt akkorára, hogy biztonságban érezze magát. Néhány lépésenként felröppen, hol azért, hogy észrevegyék, hol azért, hogy megkeresse az ismerős kalapot a forgatagban.*
- Várj egy kicsit! Ezt látni szeretném! *Asztaltól asztalig cikázik, próbál betelni a látnivalókkal, addig sem feszélyezi annyira a tömeg, és hát a megmaradt pénze is égeti az erszényét. Édesség, gyümölcs, ruhanemű, fafaragók és kovácsok remekei, még egy piktor is árulja a képeit... Nem, innen nem mehet tovább üres kézzel.*
*Eszébe jut, miért is érkezett Artheniorba, a szeme hangszereket keres az asztalok káoszában, de nem jár sikerrel. Az egyetlen hangszer a sajátjain kívül egy kobzos dalnok kezében van, aki a kolbászsütők közelében játszik és énekel. ~ Nagy kár, hogy alig hallani. Disznók elé gyöngyöt... Persze biztosan többet keres, mintha a Kalmárban tenné. ~ Nem tud ellenállni a kísértésnek. Fel-felröppen, hogy lássa Sren, és ő is Srent, kézzel-lábbal és eltúlzott mimikával szavakat formálva igyekszik jelezni neki, hogy kíváncsi a muzsikusra.*
//Sren//
- Hát persze, a felkelés *bólint bölcs képpel, reményei szerint elég meggyőzően, mert amúgy nagyon ködös elképzelése van csak arról, amit újdonsült társa magyaráz. ~ VOLT Szegénynegyed? Milyen lehetett régen? ~ Különösebb gond nélkül követi Srent a Piactér felé, csak a bejáratot keretező boltívnél veszíti egy pillanatra szem elől. Túl nagy a tömeg, túl szűk a hely, Fynlisse pedig nem nőtt akkorára, hogy biztonságban érezze magát. Néhány lépésenként felröppen, hol azért, hogy észrevegyék, hol azért, hogy megkeresse az ismerős kalapot a forgatagban.*
- Várj egy kicsit! Ezt látni szeretném! *Asztaltól asztalig cikázik, próbál betelni a látnivalókkal, addig sem feszélyezi annyira a tömeg, és hát a megmaradt pénze is égeti az erszényét. Édesség, gyümölcs, ruhanemű, fafaragók és kovácsok remekei, még egy piktor is árulja a képeit... Nem, innen nem mehet tovább üres kézzel.*
*Eszébe jut, miért is érkezett Artheniorba, a szeme hangszereket keres az asztalok káoszában, de nem jár sikerrel. Az egyetlen hangszer a sajátjain kívül egy kobzos dalnok kezében van, aki a kolbászsütők közelében játszik és énekel. ~ Nagy kár, hogy alig hallani. Disznók elé gyöngyöt... Persze biztosan többet keres, mintha a Kalmárban tenné. ~ Nem tud ellenállni a kísértésnek. Fel-felröppen, hogy lássa Sren, és ő is Srent, kézzel-lábbal és eltúlzott mimikával szavakat formálva igyekszik jelezni neki, hogy kíváncsi a muzsikusra.*
1506. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-04-11 12:44:54
Üzenet elküldve: 2022-04-11 12:44:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Újra a piacon//
*Aztyan újra a piacon találja magát, hisz be kell még szereznie számos felszerelést, amelyet a megrendelők leadtak neki. Céltudatosan jár a kereskedők között, előbb a tímárt keresi fel a wargbőrből készült ruhákért, majd a ruhakereskedőt, hogy megvásárolja az egyik különleges megrendelésben felírt tételeket. Alapos műgonddal választja ki a legmegfelelőbb ruhákat és alkuszik meg rájuk, hogy végül kifizessen mindenért a kofáknál (Mesélő (Májmétely)) összesen 865 aranyat.
Az összeg nagy, de a Kereskedőháznál még így is olcsóbban be lehet szeretni bármit, mintha maga venné meg az ember. Amikor végzett, fogja a csomagot, amit kapott és elindul vissza vele a Központba. Sok dolga van még ezután is, de azok egy nagyobb részét most legalább letudta.*
*Aztyan újra a piacon találja magát, hisz be kell még szereznie számos felszerelést, amelyet a megrendelők leadtak neki. Céltudatosan jár a kereskedők között, előbb a tímárt keresi fel a wargbőrből készült ruhákért, majd a ruhakereskedőt, hogy megvásárolja az egyik különleges megrendelésben felírt tételeket. Alapos műgonddal választja ki a legmegfelelőbb ruhákat és alkuszik meg rájuk, hogy végül kifizessen mindenért a kofáknál (Mesélő (Májmétely)) összesen 865 aranyat.
Az összeg nagy, de a Kereskedőháznál még így is olcsóbban be lehet szeretni bármit, mintha maga venné meg az ember. Amikor végzett, fogja a csomagot, amit kapott és elindul vissza vele a Központba. Sok dolga van még ezután is, de azok egy nagyobb részét most legalább letudta.*
1505. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-04-09 16:45:23
Üzenet elküldve: 2022-04-09 16:45:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Ajándék nézőben //
- A környék hiányt szenved a csinos tündérlányokból, de akadnak itt azért szép virágszálak még.* Kacsint rá kacér mosollyal arcán. Elég gyorsan közvetlen hangnemre váltanak, hogy aztán megejtsék az első szerelmi tanácsadásukat, mivel mint kiderült egy elég befolyásos férfinak adta szerelmét.*
- Értem, ez még nem változtat a tényen, hogy ki a kedvesed.* Máris fülig pirult a lány és még csak az elején tartanak a diskurzusnak. Elég hosszasan mesél még istenét is bele szövi ebbe a tanácsadásba. Meg is tud pár hasznos információt Bredoc parancsnokról, amivel tudnak kezdeni valamit. Rákérdez a pipázási szokásaira, de erre nem kap egyértelmű választ.*
- Ha nem tudod, akkor a pipát egyelőre engedjük el. Diszkréten majd egyszer kérdez rá, mintha csak kíváncsi lennél.* Marad a dohányos szelence, mint lehetőség, amit fel is vett.*
- A részletek az apróságokban rejlenek.* Bölcselkedik, miközben kihúzza magát, mert csak úgy dagad melle a büszkeségtől.*
- Az ilyesmit jól eldugják ezek a zsivány kereskedők. Én azt mondom, hogy csapjunk egy kört, hátha ketten találunk egy szebb darabot. Persze, csak ha ráérsz, mert én ráérek. Ez a kis eső sem riaszt vissza.* Szívesen segít közben meg lehet, hogy még ő is talál valami kedvére valót, mert akkor rögtön két legyet ütne egy csapással. Sőt akár még kettőnél is többet, mert régen járt itt, azóta új szelek fújnak a Levegő Városában. Ezek az új szelek, pedig új kereskedőket vonzottak ide. Ha vele tart Kaliris, akkor a tócsákat kerülgetve lépdel a lány mellett. Neki kicsik a lábai, hogy átlépje őket.*
- Ott kéne próbálkozni annál a kofánál, mert ahogy látom ott ilyen érdekes holmikat lehet kapni.* Mutat az emlegetett stand felé, ahol reményeik szerint meglelik azt a szelencét.*
- A környék hiányt szenved a csinos tündérlányokból, de akadnak itt azért szép virágszálak még.* Kacsint rá kacér mosollyal arcán. Elég gyorsan közvetlen hangnemre váltanak, hogy aztán megejtsék az első szerelmi tanácsadásukat, mivel mint kiderült egy elég befolyásos férfinak adta szerelmét.*
- Értem, ez még nem változtat a tényen, hogy ki a kedvesed.* Máris fülig pirult a lány és még csak az elején tartanak a diskurzusnak. Elég hosszasan mesél még istenét is bele szövi ebbe a tanácsadásba. Meg is tud pár hasznos információt Bredoc parancsnokról, amivel tudnak kezdeni valamit. Rákérdez a pipázási szokásaira, de erre nem kap egyértelmű választ.*
- Ha nem tudod, akkor a pipát egyelőre engedjük el. Diszkréten majd egyszer kérdez rá, mintha csak kíváncsi lennél.* Marad a dohányos szelence, mint lehetőség, amit fel is vett.*
- A részletek az apróságokban rejlenek.* Bölcselkedik, miközben kihúzza magát, mert csak úgy dagad melle a büszkeségtől.*
- Az ilyesmit jól eldugják ezek a zsivány kereskedők. Én azt mondom, hogy csapjunk egy kört, hátha ketten találunk egy szebb darabot. Persze, csak ha ráérsz, mert én ráérek. Ez a kis eső sem riaszt vissza.* Szívesen segít közben meg lehet, hogy még ő is talál valami kedvére valót, mert akkor rögtön két legyet ütne egy csapással. Sőt akár még kettőnél is többet, mert régen járt itt, azóta új szelek fújnak a Levegő Városában. Ezek az új szelek, pedig új kereskedőket vonzottak ide. Ha vele tart Kaliris, akkor a tócsákat kerülgetve lépdel a lány mellett. Neki kicsik a lábai, hogy átlépje őket.*
- Ott kéne próbálkozni annál a kofánál, mert ahogy látom ott ilyen érdekes holmikat lehet kapni.* Mutat az emlegetett stand felé, ahol reményeik szerint meglelik azt a szelencét.*
1504. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-04-04 15:13:04
Üzenet elküldve: 2022-04-04 15:13:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Ajándék nézőben //
- Nem is értem miért nem egy csinos tündérlány társaságában látlak.
*Jegyzi meg sunyi mosollyal, majd kuncogva biccent is biztatólag, hogy valóban jobban esik neki, ha egyszerű becenévvel illeti őt a másik.
A csodálkozó tekintet viszont hamar le is olvasztja arcáról a mosolyt, hogy a helyébe lépjen az ismételt zavar. Még bele is pirul a füléig, ami azért kellemetlen mert neki ám ez nem szokása. Vagy legalábbis nem ennyire sűrűn. Amíg nem ismerte Bredocot meg volt róla győződve, hogy ő egy kemény, önálló nőszemély, aki sosem fog olyan helyzetbe kerülni, mint az egyszerű lányok. Erre meg tessék, most egy kis tündér is teljes zavarba hozza.*
- Az elején nem tudtam, hogy parancsnok.
*Említi meg, hogy mentse magát és meg is magyarázza a dolgokat. Hiszen igaz, hogy valószínűleg, ha már az elejétől tudta volna, hogy Bredoc a parancsnok, akkor biztos nem mert volna vele szóba állni. Szerencsésnek érzi magát, hogy ez nem így alakult. Főleg, hogy a fogadóban nem a parancsnokkal ismerkedhetett meg, hanem magával Bredocal. Ez pedig nagy szó és a lényege az egésznek, hogy magát az embert ismerhette meg. Aki úgy fest igencsak elcsavarta a fejét.
Viszont most nem annak van itt az ideje, hogy a férfiről ábrándozzon, hanem a tettek mezejére kell lépnie. Ha nem is tud mostanában vele találkozni, akkor is szeretné, ha tudná, hogy gondol rá. De még mennyit. Szóval figyelme ismét a tündérkéé, aki egy tanelőadással igyekszik megmagyarázni ennek az egyszerű dolognak is a lényegét. Figyelmesen hallgatja minden szavát, közben igyekszik maga előtt elképzelni az említett lehetőségeket. Az ötlet, amit Alesian elé tár igencsak hasznosnak hangzik. Lehet, hogy butaság, de nem nagyon jutott volna eszébe ilyen után nézelődni. A pipa kérdésére csak aprót ráz a fején. Akkor nem éppen az nyűgözte le, hogy jobban megfigyelje, de igazából nem tűnt különlegesebb darabnak a többinél. Persze neki ehhez nincs jó szeme, szóval ki tudja.*
- Elég érdekes és hasznos ez a gondolat.
*Vakarja meg állát eltűnődve, majd végül a kezét leeresztve szusszan fel, s futólag körbe pillant az árusok között. Már akik a közvetlen közelükben megtalálhatóak.*
- De az őszintét megvallva nem igazán emlékszem arra, hogy láttam volna ilyesmit.
*Sóhajt fel, s ismét elég tanácstalanul pillant a kis tündérre.*
- Nem is értem miért nem egy csinos tündérlány társaságában látlak.
*Jegyzi meg sunyi mosollyal, majd kuncogva biccent is biztatólag, hogy valóban jobban esik neki, ha egyszerű becenévvel illeti őt a másik.
A csodálkozó tekintet viszont hamar le is olvasztja arcáról a mosolyt, hogy a helyébe lépjen az ismételt zavar. Még bele is pirul a füléig, ami azért kellemetlen mert neki ám ez nem szokása. Vagy legalábbis nem ennyire sűrűn. Amíg nem ismerte Bredocot meg volt róla győződve, hogy ő egy kemény, önálló nőszemély, aki sosem fog olyan helyzetbe kerülni, mint az egyszerű lányok. Erre meg tessék, most egy kis tündér is teljes zavarba hozza.*
- Az elején nem tudtam, hogy parancsnok.
*Említi meg, hogy mentse magát és meg is magyarázza a dolgokat. Hiszen igaz, hogy valószínűleg, ha már az elejétől tudta volna, hogy Bredoc a parancsnok, akkor biztos nem mert volna vele szóba állni. Szerencsésnek érzi magát, hogy ez nem így alakult. Főleg, hogy a fogadóban nem a parancsnokkal ismerkedhetett meg, hanem magával Bredocal. Ez pedig nagy szó és a lényege az egésznek, hogy magát az embert ismerhette meg. Aki úgy fest igencsak elcsavarta a fejét.
Viszont most nem annak van itt az ideje, hogy a férfiről ábrándozzon, hanem a tettek mezejére kell lépnie. Ha nem is tud mostanában vele találkozni, akkor is szeretné, ha tudná, hogy gondol rá. De még mennyit. Szóval figyelme ismét a tündérkéé, aki egy tanelőadással igyekszik megmagyarázni ennek az egyszerű dolognak is a lényegét. Figyelmesen hallgatja minden szavát, közben igyekszik maga előtt elképzelni az említett lehetőségeket. Az ötlet, amit Alesian elé tár igencsak hasznosnak hangzik. Lehet, hogy butaság, de nem nagyon jutott volna eszébe ilyen után nézelődni. A pipa kérdésére csak aprót ráz a fején. Akkor nem éppen az nyűgözte le, hogy jobban megfigyelje, de igazából nem tűnt különlegesebb darabnak a többinél. Persze neki ehhez nincs jó szeme, szóval ki tudja.*
- Elég érdekes és hasznos ez a gondolat.
*Vakarja meg állát eltűnődve, majd végül a kezét leeresztve szusszan fel, s futólag körbe pillant az árusok között. Már akik a közvetlen közelükben megtalálhatóak.*
- De az őszintét megvallva nem igazán emlékszem arra, hogy láttam volna ilyesmit.
*Sóhajt fel, s ismét elég tanácstalanul pillant a kis tündérre.*
1503. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-04-04 12:10:12
Üzenet elküldve: 2022-04-04 12:10:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Felszerelés//
*Látszatra sikerül elterelnie Nilevard figyelmét és úgy irányítani, hogy még a heges arcú jöjjön ki belőle jól. Ritkán esik meg, hogy egy másnak szánt árut elad valakinek, ám most mégis megtörtént. A lényeg a helyzet profi, higgadt kezelése és a hátrány előnnyé kovácsolása.
A piacra tartva a lovag bizalmas közlésbe kezd, elmondása ködös és elsőre nem is érti az intéző. Épp most küldött el négy tagot a szélrózsa minden irányába, de kétli, hogy jelen információ tudatában esetleg másképp cselekedett volna. Főleg, mert nem érti az "irreleváns". Mintha minden irányból veszély fenyegetné a várost, ami valljuk be, elég elképzelhetetlen.*
- Köszönöm a... *Keresi a szót.* Figyelmeztetést, mindenképp megfogadjuk. *Válaszol egy félmosollyal megtűzve szavait.
A csiszárhoz érve megkéri a lókupect, hogy vezesse elő a csataméneket. Idomítottat biztosan nem fognak találni, de a hátasok korával kapcsolatban megkaphatják az információkat. Aztyan hagyja, hogy Nilevard válasszon, az ő dolga később jön. A lovag el is nevezi a lovát, ami tényleg bizonyítja, hogy a páncélosok valóban társként gondolnak a hátasukra.*
- Természetesen.
*A wargbőr felszerelések szállítására csak bólint, hogy megértette. Reméli, azok is készen lesznek gyorsan a tímárnál. Amikor Nilevard választott, kifizeti a kialkudott 725 aranyat a kupecnek (Mesélő (Májmétely)).*
- Meg is vagyunk ezzel. *Fordul a lovag felé, aki bizalmas kérdést intézne hozzá.*
- Sajnálom, uram, de mi senkit sem tarthatunk sehol akarata ellenére. *Válaszolja zavartan, mert a kérés elég kellemetlen.*
- Ha tudomásunkra jut, hogy ilyen nevű személy érkezett a fogadóba vagy a Központba, akkor jelezni fogjuk önnek vagy az alakulatának, ám nem korlátozzuk a mozgását. *Ad olyan választ, amit talán Nilevard is megért és elfogad.*
*Látszatra sikerül elterelnie Nilevard figyelmét és úgy irányítani, hogy még a heges arcú jöjjön ki belőle jól. Ritkán esik meg, hogy egy másnak szánt árut elad valakinek, ám most mégis megtörtént. A lényeg a helyzet profi, higgadt kezelése és a hátrány előnnyé kovácsolása.
A piacra tartva a lovag bizalmas közlésbe kezd, elmondása ködös és elsőre nem is érti az intéző. Épp most küldött el négy tagot a szélrózsa minden irányába, de kétli, hogy jelen információ tudatában esetleg másképp cselekedett volna. Főleg, mert nem érti az "irreleváns". Mintha minden irányból veszély fenyegetné a várost, ami valljuk be, elég elképzelhetetlen.*
- Köszönöm a... *Keresi a szót.* Figyelmeztetést, mindenképp megfogadjuk. *Válaszol egy félmosollyal megtűzve szavait.
A csiszárhoz érve megkéri a lókupect, hogy vezesse elő a csataméneket. Idomítottat biztosan nem fognak találni, de a hátasok korával kapcsolatban megkaphatják az információkat. Aztyan hagyja, hogy Nilevard válasszon, az ő dolga később jön. A lovag el is nevezi a lovát, ami tényleg bizonyítja, hogy a páncélosok valóban társként gondolnak a hátasukra.*
- Természetesen.
*A wargbőr felszerelések szállítására csak bólint, hogy megértette. Reméli, azok is készen lesznek gyorsan a tímárnál. Amikor Nilevard választott, kifizeti a kialkudott 725 aranyat a kupecnek (Mesélő (Májmétely)).
*- Meg is vagyunk ezzel. *Fordul a lovag felé, aki bizalmas kérdést intézne hozzá.*
- Sajnálom, uram, de mi senkit sem tarthatunk sehol akarata ellenére. *Válaszolja zavartan, mert a kérés elég kellemetlen.*
- Ha tudomásunkra jut, hogy ilyen nevű személy érkezett a fogadóba vagy a Központba, akkor jelezni fogjuk önnek vagy az alakulatának, ám nem korlátozzuk a mozgását. *Ad olyan választ, amit talán Nilevard is megért és elfogad.*
1502. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-04-03 16:24:40
Üzenet elküldve: 2022-04-03 16:24:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Felszerelés //
- Igen, fontos a ló, ahogyan a penge is.
* Az intéző kifogástalan munkával és bravúrral kezeli a lovagot. Nem igen lenne oka bármibe is bele kötnie. Pluszban még egy papírt is kapott tőle, amire már bizonyára régóta feni a fogát. Amint elindulnak kifelé az ajtón máris jobb hangulata lesz. A kellemetlen edzés már csak egy múló árnyként szökik a szeme elé. *
- Nos...
* Veszi lejjebb a hangját, Sisakját gyorsan a fejéről le is veszi, hogy bizalmasan az intézőhöz hajolhasson. A környezet tökéletes információ átadásra, hisz a tömegek a piactéren hangosan rikácsolnak, így néhány szó nem igen okozhat gondot. *
- Az elkövetkezendő időben többször gondolják meg, hogy elhagyják a várost. Nem adhatok tényleges magyarázatot szavaimra, de ... * Nyel egyet, amint a szeme előtt a hatalmas sárkány újra testet ölt. Tű hegyes méretes fogai és fekete pikkelyei ami az égnek szegeződnek. * - Az utak egy jó darabig nem lesznek biztonságosak és még azt sem tudom megmondani önnek, hogy melyik irányból... Mert.... Irreveláns.
* Húzódik vissza az intézőtől, és reméli értette az utalást. Nem mondhatja ki azt amit gondol igazán, mert még a végén pletyka szárnyra kel, de mindenképp óvatosságra szándékozta inteni a kereskedőházat. Ha valakit az elkövetkezendő hetekben, vagy akár hónapokban elküldenek, nem biztos, hogy vissza tér. A sárkánynak nem nagyon okoz gondot, hogy leszálljon a hegyről és elkapja az utazókat. Sőt, ha nagyon kedve szottyanna még a várost is könnyen romokra varázsolhatná. *
- Csak ön után.
* Inti az intéző elé, ha nem szándékozik a figyelmeztetésébe mélyebben belemenni. Amint a piacon belül elérik a kereskedőt, a lovak között kezd el nézelődni. Nem egy profi lovász, de egy harci telivért azért felismer egy szimpla lóhoz képest. Amint megmutatják neki a választási lehetőséget, a fehér méretesre mutat. *
- Ha nem haragszanak és lehetőség is van rá akkor a korukra is kíváncsi lennék a lovaknak és, hogy van-e köztük idomított ló is esetleg.
* Amint választ kap csak bólint a dologra. Ha a lehetőségei még mindig ugyanazok amikre ő gondol, akkor a fehér harctelivért választja, ami reméli a nehéz felszereléseivel könnyen megbírózik. *
- Ágas lesz a neve.
* Simogatja meg a ló oldalát. Az eszközöket is külön kérte az intézőtől, de az élelmet nem kért tőle. Elő is vesz egy kis erszényt amiből 111 aranyat leszámol a lókupec előtt, hogy kapjon tőle Mesélő (Hydra) egy kevés abrakot. *
- A szerszámokat is hozzá számolta ugye?
* Fordult újra az intézőhöz, de utána a maradék rendelés eszébe jut. *
- Ha nem lenne gond, akkor a szállítást két személyre kérném. Bredoc parancsnoknak küldjék el az egyik warg szőrmés köpenyt, a másikat és a kesztyűt pedig nekem. Csak annyit írjanak mellé üzenetbe, hogy hálám jeléül bizalmáért.
* Ha ezzel mind megvannak, akkor továbbra is keresi az intéző tekintetét. *
- Egy személyes kérdést feltehetek önnek?
* Ha rábólint, akkor rákérdez. *
- Nem rég egyik barátom eltűnt, és az a furcsa, hogy lóval együtt. Elan a neve, és ha véletlen feltűnne kérem tartsák ott, és jelezzék az alakulatnak.
- Igen, fontos a ló, ahogyan a penge is.
* Az intéző kifogástalan munkával és bravúrral kezeli a lovagot. Nem igen lenne oka bármibe is bele kötnie. Pluszban még egy papírt is kapott tőle, amire már bizonyára régóta feni a fogát. Amint elindulnak kifelé az ajtón máris jobb hangulata lesz. A kellemetlen edzés már csak egy múló árnyként szökik a szeme elé. *
- Nos...
* Veszi lejjebb a hangját, Sisakját gyorsan a fejéről le is veszi, hogy bizalmasan az intézőhöz hajolhasson. A környezet tökéletes információ átadásra, hisz a tömegek a piactéren hangosan rikácsolnak, így néhány szó nem igen okozhat gondot. *
- Az elkövetkezendő időben többször gondolják meg, hogy elhagyják a várost. Nem adhatok tényleges magyarázatot szavaimra, de ... * Nyel egyet, amint a szeme előtt a hatalmas sárkány újra testet ölt. Tű hegyes méretes fogai és fekete pikkelyei ami az égnek szegeződnek. * - Az utak egy jó darabig nem lesznek biztonságosak és még azt sem tudom megmondani önnek, hogy melyik irányból... Mert.... Irreveláns.
* Húzódik vissza az intézőtől, és reméli értette az utalást. Nem mondhatja ki azt amit gondol igazán, mert még a végén pletyka szárnyra kel, de mindenképp óvatosságra szándékozta inteni a kereskedőházat. Ha valakit az elkövetkezendő hetekben, vagy akár hónapokban elküldenek, nem biztos, hogy vissza tér. A sárkánynak nem nagyon okoz gondot, hogy leszálljon a hegyről és elkapja az utazókat. Sőt, ha nagyon kedve szottyanna még a várost is könnyen romokra varázsolhatná. *
- Csak ön után.
* Inti az intéző elé, ha nem szándékozik a figyelmeztetésébe mélyebben belemenni. Amint a piacon belül elérik a kereskedőt, a lovak között kezd el nézelődni. Nem egy profi lovász, de egy harci telivért azért felismer egy szimpla lóhoz képest. Amint megmutatják neki a választási lehetőséget, a fehér méretesre mutat. *
- Ha nem haragszanak és lehetőség is van rá akkor a korukra is kíváncsi lennék a lovaknak és, hogy van-e köztük idomított ló is esetleg.
* Amint választ kap csak bólint a dologra. Ha a lehetőségei még mindig ugyanazok amikre ő gondol, akkor a fehér harctelivért választja, ami reméli a nehéz felszereléseivel könnyen megbírózik. *
- Ágas lesz a neve.
* Simogatja meg a ló oldalát. Az eszközöket is külön kérte az intézőtől, de az élelmet nem kért tőle. Elő is vesz egy kis erszényt amiből 111 aranyat leszámol a lókupec előtt, hogy kapjon tőle Mesélő (Hydra) egy kevés abrakot.
*- A szerszámokat is hozzá számolta ugye?
* Fordult újra az intézőhöz, de utána a maradék rendelés eszébe jut. *
- Ha nem lenne gond, akkor a szállítást két személyre kérném. Bredoc parancsnoknak küldjék el az egyik warg szőrmés köpenyt, a másikat és a kesztyűt pedig nekem. Csak annyit írjanak mellé üzenetbe, hogy hálám jeléül bizalmáért.
* Ha ezzel mind megvannak, akkor továbbra is keresi az intéző tekintetét. *
- Egy személyes kérdést feltehetek önnek?
* Ha rábólint, akkor rákérdez. *
- Nem rég egyik barátom eltűnt, és az a furcsa, hogy lóval együtt. Elan a neve, és ha véletlen feltűnne kérem tartsák ott, és jelezzék az alakulatnak.
1501. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-04-03 01:23:06
Üzenet elküldve: 2022-04-03 01:23:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Súlyos léptekkel érkezik meg a piacra, talán még épp időben ahhoz, hogy ne hajtsák el őt. Vagy hogy egyáltalán találjon még bárkit itt, aki akár el is hajthatná. De szerencséjére akad még itt pár kofa akik még pakolni sem kezdtek el, bizonyára ők a kemény mag, akik hajnaltól estéig igyekeznek minél több aranyat a magukénak tudni. Brekhann pedig tudja jól hogy megy ez. Nem is vár sokat, rögtön keresi az ismerős arcokat amikből akad is egy-kettő, lepakolja a holmiját és átvesz némi aranyat. A súlytól ugyan megszabadul, a szagtól viszont nem. Mindig elhúzza a száját hogy csak ennyit kap, de igazából belül már régóta elfogadta ezt a dolgot. Megkönnyebbülve indul haza, most hogy a fontos teendőket letudta átadhatja magát a jótékony alvásnak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2885-2904