//Nyári forgatag//
//Tökkelütött egy társaság//
*Szöszike próbálkozására, csak kényelmesen legyint egyet csuklójával.*
- Nem érdekelnek az állatok, majd lesz helyettük másik esetleg. Nem érdekel a pénz. Majd lopok. *Hiszen úgysem tesz mást más nagy család sem. Esetleg titkolják, és fedik a valóságot, vele ellentétben, akit meg üldöznek. Szép egy világ.* - Legfeljebb megfőzünk, mielőtt odaadnánk neki.
*Ötletéből nem enged, még tanácsosának sem. Amit eltökélt az most úgy is lesz, hiszen…*
- Mindig az van, amit a király akar. *Jelenti ki pökhendin, majd egy újabb laza kézmozdulattal távozásra bocsátja birka csicskását.
Visszatérve társaihoz, nem csalódik a témában, ám amazok rögtön terelnek. Vagyis inkább csak Rumlopó. Kigúvadt szemekkel néz rá, majd le saját testére. Valóban kicsit lefogyott, de hát nem vészes ez. Csak régi göncei lógnak rajta.*
- Sápadt? *Sipítozza, hiszen mostanában annyi időt tölt a parton, hogy lassan egy mélységi is megirigyelhetné az éjszakába való beolvadást. Bőre kellően aranybarna, ez meg jön itt a sápadtsággal.* - Girhes? *Visítja tovább, ahogy hallja azon szavakat, amiket már eddig is tudott, csak nem szívesen beszél róla, így itt az idő, hogy ebből is kivágja magát.*
- Egészségesen vékony még az alkatom! *Kéri ki magának, miközben kezét a csípőjére teszi. Meg sem hallja, hogy Vöröske kinek beszél, biztos valami ismerőst vél felfedezni a tömegbe. Folytatná még a mondatát, ám ekkor fehér rizsszemek szállnak alá az égből.
Ismeri, hogyne ismerné, a tengerészek egyik legfontosabb eledele. Kis helyet foglal, és viszonylag könnyen elkészíthető és laktató. Ám most nem főtt rizzsel van dolguk, hanem bizony nyerssel, melyek legfőképp őt, és a fejét, haját érik. Persze nem marad védtelen felsőteste is, s a ruha rejtekeibe ott lóg be, ahol csak tud. Fejét lehajtja kissé, s a szemben álló lányok számára látható, hogy szemöldöke végében lévő ideg megrándul. Ajkai szélei is rándulgat, s kezei hamar ökölbe szorulnak. A szavakra oda sem figyel, csak egy valamit tud: zavarja a rizs, főleg józanul.*
- Befejeznéd? *Rikácsolja, miközben villámgyorsan fordul meg, és mielőtt a férfi tudna reagálni, és mielőtt újra ellógna lábának lendítése elől, érzékeny szerve felé rúg. Az utóbbi időben sikerült eme tettét elkerülni, de most nem hagyja neki. Remélhetőleg ha sikerül összegörnyed álltában, s a rizses tál is kiesik kezéből. Ha megtorolta a gaztettet visszafordul.*
- Szóval. Teljesen jól vagyok, csak kicsit fogytam. *Vonja meg a vállát, ahogy visszatér saját magához.* - Nem nekem való a szárazföldi lét. És apropó. *Néz Vöröskére.* - Nem itt, hanem az erdő szélén, a kettő nem ugyanaz. Tavaszig lábam nem tettem be ebbe a förtelmes városba!
*Összegzi összes baját, de nincs ideje ezzel foglalkozni, hiszen Neri már ott is áll szorosan a közelébe. Ezek szerint mégis csak kívánja? Áh, nem, látja, hogy mit akar. Szürke szemei egy dögöt figyelnek, mely kicsi és hosszú. És szőrös.*
- Az meg mi a hétszentség? *Fakad ki belőle, grimasszal az arcán.* - S mennyibe is fájna nekem egy ilyen… mi is az? *Tekint kérdőn a lányra, de tovább nem tud ezzel foglalkozni. A lány újabb móka felé néz, a kalózka viszont érzi, hogy valaki a derek köré csimpaszkodik.
Idegesen néz le, számítva arra, hogy egy idegesítő kéregető kölyök az, vagy valami hajléktalan, akti legszívesebben felrúgna, de ehelyett egy ismerős kölyköt lát meg. Annak fájdalmas szemei láttán sajátjai is elkerekednek. A többiek már megelőzték kérdéseiben, abban a néhány pillanatban, amit lefagyva áll. Lassan mozdul meg, s nyúl Zefike hóna alá, hogy felemelje, de ehhez nincs ereje, túl nehéz a gyerek, így inkábba csak féltérdre ereszkedik előtte, miközben próbálja megtartani.*
- Vakarék… Ki bánt így veled? *S már nyúlna is az övén lógó üveg felé, de abban rum van. Jelenleg az nem tenne jót neki. Ha engedi neki, akkor a hosszúfülű kicsikét leülteti a kőre, majd leül ő is mellé, s közben a körülötte állókra pirít.*
- Adjatok vizet!
*Maga sem érti miért is veszi kezelésbe a Vakarcsot. Ismeri azt az előző fesztiválról tudja, hogy bajkeverő. Még csak az sem zavarja, hogy egy gyereket vertek meg. Leginkább az, hogy nem ő volt az.*