Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 445 (8881. - 8900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
8900. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-13 23:46:18
Üzenet elküldve: 2020-10-13 23:46:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Egyéb vásárlás //
* Meglepődik a lány felajánlásán. *
- K..komolyan? - * kérdez rá nagy, kerek szemekkel. Hiszen most vett neki egy csomó fegyvert. A leány lenéz a kezében tartott tőrre. Az ő tőrére. Furcsa, hogy tulajdona van. *
- Nem, nem fogadhatom el, így is olyan sokat adtál már nekem... - * rázza meg a fejét zavartan. Nem is tudja hová tenni, hát vele ilyen kedvesek nem szoktak lenni. Amíg Rlilla magyarázkodik addig a mélységi a vállára terít egy köpenyt. A melegség lassan átjárja testét. Kellemes, bizsergető érzés. Kicsit fészkelődik, helyezkedik, furcsa szituáció ez számára. Ilyen időben nem dideregni, hát, meglepő dolog na. Tudja, hogy ez ellen is tiltakoznia kellene, de ujjai valahogy nem mozdulnak a meleg vacok alól, hogy visszaadják a tulajdonosnak a nehéz anyagot. Így úriasan lépked be a piacra, legalábbis számára olyan érzés, mintha maga lenne a város leggazdagabb családjának a lánykája, s minden nemes kelmét rá aggattak volna gömbölyded testecskéjére. *
- Az mire jó? - * kérdez rá kíváncsian a néhány üvegcsényi löttyre amit társa vásárolt. Kíváncsi, hogy vajon harchoz kell-e? Talán valami profi méreg? Esetleg saláta öntet?
Ezután hamar elérkeznek a ruhákhoz. Van itt mindenféle, ezeregy színben, millió anyagból varrott motyók. Nimral egy standnál megáll, s szabadkozva engedi szabadjára a lány kezecskéit, hogy válasszák ki a neki tetszőt. Rlilla csak pillog. Sok közül tud választani. Nem egyet nyomnak a kezébe, ami hordott, több kezet megjárt darab, hanem újat. Választhat akár színeset is. Ott egy fakó, a szürkületkor az éghez nagyon hasonló, amott egy sötétzöld. Van piros is, nem rikít olyan melegen, mint a drágábbak, az anyaga is durvább, de a vöröske számára felér egy nemesi öltözékkel. *
- Mit szólsz ehhez? - * mutat a fakó kékre, kihúzza megnézi, aztán hozza a zöldet, a sötétebbet, néhány pillanat, s már ujjai a piroson nyugodnak, aztán egy másik, a szeme színéhez hasonló újabb kékre lesz figyelmes, utána fog egy barnábbat, de azt gyorsan el is engedi. Neki feltűnőbb kell, mert végre megteheti. Aztán mindet elengedi. Nimralra pillant, s hirtelen könnybe lábadnak a szemei. Rlilla ritkán néz ki úgy, mint egy kislány. A nagy keblek, rókaszemek, széles csípő kimondottan öregítik, de most bárki gyereknek nézheti. *
- Én el se tudom mondani mennyire hálás vagyok azért amit teszel, soha senkitől nem kaptam még semmit ami ilyen hatalmas összegű lenne - * kezdi el, s már bömböl, hiába próbálja letörölni a könnyeket kézfejével mindig újabbak lépnek a helyükbe. *
- Az se biztos, hogy megérdemlem ezeket a gyönyörű, új ruhákat, szabad nekem ilyesmit felvennem? - * kérdezi, s nem csitul a sírása, sőt inkább jobban rátör.*
A hozzászólás írója (Rlilla Ravaatris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.13 23:47:51
* Meglepődik a lány felajánlásán. *
- K..komolyan? - * kérdez rá nagy, kerek szemekkel. Hiszen most vett neki egy csomó fegyvert. A leány lenéz a kezében tartott tőrre. Az ő tőrére. Furcsa, hogy tulajdona van. *
- Nem, nem fogadhatom el, így is olyan sokat adtál már nekem... - * rázza meg a fejét zavartan. Nem is tudja hová tenni, hát vele ilyen kedvesek nem szoktak lenni. Amíg Rlilla magyarázkodik addig a mélységi a vállára terít egy köpenyt. A melegség lassan átjárja testét. Kellemes, bizsergető érzés. Kicsit fészkelődik, helyezkedik, furcsa szituáció ez számára. Ilyen időben nem dideregni, hát, meglepő dolog na. Tudja, hogy ez ellen is tiltakoznia kellene, de ujjai valahogy nem mozdulnak a meleg vacok alól, hogy visszaadják a tulajdonosnak a nehéz anyagot. Így úriasan lépked be a piacra, legalábbis számára olyan érzés, mintha maga lenne a város leggazdagabb családjának a lánykája, s minden nemes kelmét rá aggattak volna gömbölyded testecskéjére. *
- Az mire jó? - * kérdez rá kíváncsian a néhány üvegcsényi löttyre amit társa vásárolt. Kíváncsi, hogy vajon harchoz kell-e? Talán valami profi méreg? Esetleg saláta öntet?
Ezután hamar elérkeznek a ruhákhoz. Van itt mindenféle, ezeregy színben, millió anyagból varrott motyók. Nimral egy standnál megáll, s szabadkozva engedi szabadjára a lány kezecskéit, hogy válasszák ki a neki tetszőt. Rlilla csak pillog. Sok közül tud választani. Nem egyet nyomnak a kezébe, ami hordott, több kezet megjárt darab, hanem újat. Választhat akár színeset is. Ott egy fakó, a szürkületkor az éghez nagyon hasonló, amott egy sötétzöld. Van piros is, nem rikít olyan melegen, mint a drágábbak, az anyaga is durvább, de a vöröske számára felér egy nemesi öltözékkel. *
- Mit szólsz ehhez? - * mutat a fakó kékre, kihúzza megnézi, aztán hozza a zöldet, a sötétebbet, néhány pillanat, s már ujjai a piroson nyugodnak, aztán egy másik, a szeme színéhez hasonló újabb kékre lesz figyelmes, utána fog egy barnábbat, de azt gyorsan el is engedi. Neki feltűnőbb kell, mert végre megteheti. Aztán mindet elengedi. Nimralra pillant, s hirtelen könnybe lábadnak a szemei. Rlilla ritkán néz ki úgy, mint egy kislány. A nagy keblek, rókaszemek, széles csípő kimondottan öregítik, de most bárki gyereknek nézheti. *
- Én el se tudom mondani mennyire hálás vagyok azért amit teszel, soha senkitől nem kaptam még semmit ami ilyen hatalmas összegű lenne - * kezdi el, s már bömböl, hiába próbálja letörölni a könnyeket kézfejével mindig újabbak lépnek a helyükbe. *
- Az se biztos, hogy megérdemlem ezeket a gyönyörű, új ruhákat, szabad nekem ilyesmit felvennem? - * kérdezi, s nem csitul a sírása, sőt inkább jobban rátör.*
A hozzászólás írója (Rlilla Ravaatris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.13 23:47:51
8899. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-12 09:29:21
Üzenet elküldve: 2020-10-12 09:29:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nisamie Iruveus//
*Tagadhatatlan, hogy lebukott és ezt ezzel a hülye tréfával se tudja elleplezni, így a végére már csak a szégyenteljes heherészés marad meg. A sajt az nem lesz meg, ami piszkálja is egy kicsit, de ha tovább mászik négykézláb, lehet valami más előkívánkozik majd. Ezért úgy dönt, feltápászkodik, ehhez pedig segítséget is igénybe vesz, egy szekérre támaszkodva egyenesedik fel. Le is porolgatja magát, nem mintha lehetne javítani a kinézetén vele, de senki se mondhatja, hogy nem próbálta meg. Nagyon úgy tűnik, a lány nem is nagyon titkolja, hogy ő bizony nem nyerte el a bizalmát, talán még undorodik is tőle egy kicsit. ~Így nem engedhetem el, olyan bánatos képet vág. ~ *
-Lehet igazad van, szööörnyen restellem. *Inog oda a lány mellé, a belőle áradó piaszag és a hangjából hallatszódó fura hajlítások immár leplezetlenül árulkodnak az állapotáról.*
-Jól mondod, csak egy árva gyerek vagyok, aki elvesztette az anyját a tömegben. Most nem tudom merre is lakom… *Erre hirtelen leveti magát a földre és a lány lábaira dől, hogy azokat átfogva, megtorpanásra késztesse.*
-Segíts megkeresni hol lakom! Eltévedtem és mindenki oolyan csúnyán néz rám! Legyen szíved! *Kezd el felhangon siránkozni, hogy arra már a körülöttük állók is odafordulnak és összesúgnak.*
-Nem mehetsz el csak így! SZERETLEK! *Dörgöli a koszos arcát a lány ruhájába, hiszen ha csak úgy letámad a tömegben egy nőt, talán még meg is verik, így talán csak sajnálják.*
//Nisamie Iruveus//
*Tagadhatatlan, hogy lebukott és ezt ezzel a hülye tréfával se tudja elleplezni, így a végére már csak a szégyenteljes heherészés marad meg. A sajt az nem lesz meg, ami piszkálja is egy kicsit, de ha tovább mászik négykézláb, lehet valami más előkívánkozik majd. Ezért úgy dönt, feltápászkodik, ehhez pedig segítséget is igénybe vesz, egy szekérre támaszkodva egyenesedik fel. Le is porolgatja magát, nem mintha lehetne javítani a kinézetén vele, de senki se mondhatja, hogy nem próbálta meg. Nagyon úgy tűnik, a lány nem is nagyon titkolja, hogy ő bizony nem nyerte el a bizalmát, talán még undorodik is tőle egy kicsit. ~Így nem engedhetem el, olyan bánatos képet vág. ~ *
-Lehet igazad van, szööörnyen restellem. *Inog oda a lány mellé, a belőle áradó piaszag és a hangjából hallatszódó fura hajlítások immár leplezetlenül árulkodnak az állapotáról.*
-Jól mondod, csak egy árva gyerek vagyok, aki elvesztette az anyját a tömegben. Most nem tudom merre is lakom… *Erre hirtelen leveti magát a földre és a lány lábaira dől, hogy azokat átfogva, megtorpanásra késztesse.*
-Segíts megkeresni hol lakom! Eltévedtem és mindenki oolyan csúnyán néz rám! Legyen szíved! *Kezd el felhangon siránkozni, hogy arra már a körülöttük állók is odafordulnak és összesúgnak.*
-Nem mehetsz el csak így! SZERETLEK! *Dörgöli a koszos arcát a lány ruhájába, hiszen ha csak úgy letámad a tömegben egy nőt, talán még meg is verik, így talán csak sajnálják.*
8898. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-10 23:46:45
Üzenet elküldve: 2020-10-10 23:46:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Csillagnézőben//
*Annak ellenére, hogy Max indokolatlannak tartja a mélységi szabadkozását, Wherä mégis azt érzi, hogy ez akkor is így van rendjén. Persze cseppet sem jelenti azt, hogy megjátszotta. Erre képtelen, mert mindig őszinte szemei és vonásai pillanatok alatt úgy leleplezik, mint a sicc. A fordított helyzet esetének vázolására nem reagál ugyan, csak magában elkönyveli, hogy ha őt kérdezte volna hasonló témában, biztosan nem adott volna választ. Mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy túl korainak tartja beavatni egy olyan személyt mélyebb titkaiba, akit még csak pár órája ismer. Idővel persze könnyen meglehet, hogy mesél nem hétköznapi és nem is kimondottan boldog múltjáról.
Érdekes dolgot kezd mondani a karamell bőrű, miután az arcon történő csókolás megtörténik Wherä részéről. De azt biza nem tudja hova tenni, hogy befejezetlenül marad a mondat. Ugyan az nevetésre készteti, hogy a Pegazust rövidített formában nevezi Max. Ilyen formában még sosem hallotta említeni. De miközben felkel a puha fűből, arca újból komolyra változik - na meg kíváncsivá - úgy kérdezi meg:*
- Mit akartál mondani az előbb? Mi lenne, ha megszoknád?
*Amennyiben a férfi is vele tart, úgy a piac irányába indul meg, ahol persze - szokás szerint - úgy tolonganak a vásárlók, mintha az egész tér az övék lenne. Wherä ugyan fél szemmel rá-rápillantgat egy-egy dologra, de különben Maxra figyel. Már ha ő egyáltalán válaszol a leány kérdésére. Azt azonban nem veszi észre, hogy az egyik standnál kutyákat értékesítenek, s az egyik - egy fekete, bozontos - alaposan meg is ugatja a mélységit. Reflexből odakapja a fejét, és mikor meglátja a vicsorító állatot, úgy megrémül szegény, hogy önkéntelenül is gyorsabbra veszi lépteit. Félve időnként hátra is pillant, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az állat nem követi-e. Persze nyilván nem, a kofa nem engedi.*
- Már a kutyák sem szeretnek!* Fakad ki Maxnak keserűen.
Wherä eléggé hajlamos megijedni egyébként. És hangulata is ingadozó olykor-olykor, mint például a jelen helyzetben. Az imént még oly vidám arc helyén a karamell bőrű most egy rosszkedvű és az ijedtség nyomait még magán hordozó tekintetet láthat. De nem tartós nála az ilyesmi, ha kap egy kis törődést.*
*Annak ellenére, hogy Max indokolatlannak tartja a mélységi szabadkozását, Wherä mégis azt érzi, hogy ez akkor is így van rendjén. Persze cseppet sem jelenti azt, hogy megjátszotta. Erre képtelen, mert mindig őszinte szemei és vonásai pillanatok alatt úgy leleplezik, mint a sicc. A fordított helyzet esetének vázolására nem reagál ugyan, csak magában elkönyveli, hogy ha őt kérdezte volna hasonló témában, biztosan nem adott volna választ. Mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy túl korainak tartja beavatni egy olyan személyt mélyebb titkaiba, akit még csak pár órája ismer. Idővel persze könnyen meglehet, hogy mesél nem hétköznapi és nem is kimondottan boldog múltjáról.
Érdekes dolgot kezd mondani a karamell bőrű, miután az arcon történő csókolás megtörténik Wherä részéről. De azt biza nem tudja hova tenni, hogy befejezetlenül marad a mondat. Ugyan az nevetésre készteti, hogy a Pegazust rövidített formában nevezi Max. Ilyen formában még sosem hallotta említeni. De miközben felkel a puha fűből, arca újból komolyra változik - na meg kíváncsivá - úgy kérdezi meg:*
- Mit akartál mondani az előbb? Mi lenne, ha megszoknád?
*Amennyiben a férfi is vele tart, úgy a piac irányába indul meg, ahol persze - szokás szerint - úgy tolonganak a vásárlók, mintha az egész tér az övék lenne. Wherä ugyan fél szemmel rá-rápillantgat egy-egy dologra, de különben Maxra figyel. Már ha ő egyáltalán válaszol a leány kérdésére. Azt azonban nem veszi észre, hogy az egyik standnál kutyákat értékesítenek, s az egyik - egy fekete, bozontos - alaposan meg is ugatja a mélységit. Reflexből odakapja a fejét, és mikor meglátja a vicsorító állatot, úgy megrémül szegény, hogy önkéntelenül is gyorsabbra veszi lépteit. Félve időnként hátra is pillant, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az állat nem követi-e. Persze nyilván nem, a kofa nem engedi.*
- Már a kutyák sem szeretnek!* Fakad ki Maxnak keserűen.
Wherä eléggé hajlamos megijedni egyébként. És hangulata is ingadozó olykor-olykor, mint például a jelen helyzetben. Az imént még oly vidám arc helyén a karamell bőrű most egy rosszkedvű és az ijedtség nyomait még magán hordozó tekintetet láthat. De nem tartós nála az ilyesmi, ha kap egy kis törődést.*
8897. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-09 19:49:24
Üzenet elküldve: 2020-10-09 19:49:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 209
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 209
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Egyéb vásárlás //
- Remélem elállt, mert én nem akarok bőrig ázni.* Más sem hiányzik neki, mint egy jó kis megfázás. Ha éppen csak csepereg, akkor azzal még kibékülne. A fegyverek elrakása az nagyon érdekes ötlet. Hát őszintén szólva eléggé leharcolt ruhát visel társa.*
- Hát ebben a ruhában eléggé nehéz lesz elrejteni. Tudod mit mondok én neked? Itt a piacon veszünk valamilyen ruhát neked, amiben fázni se fogsz és még majd tudod hova rakni is azokat a fegyvereket. Nesze addig használd ezt!* Azzal saját köpenyét adja át a lánynak. Annak a belsejében is találhat zsebeket, amikbe éppen pakolhat. Neki amúgy is ott fityeg az oldalán a kard, amit bárki láthat, szóval ez nála nem nagy ügy, de Rlillával más a helyzet. Nem árt, ha úgy tudják, hogy csak egy esetlen kislány. Közben már a piacon sétálnak. Nimral gyorsan megalkuszik két kis üveg ciprusolajra, aminek később majd jó hasznát veszi.*
- Na én ezzel meg is vagyok. Menjünk ruhát nézni neked.* Meg is áll az egyik ruhaneműben utazó kereskedő standjánál. A szép és drága kelmék természetesen őt is csábítják, de most se értelme, se felesleges pénze sincs, hogy ilyesmire költsön. Nagyot sóhajt és az egyik olcsó darabokból álló halom felé bök.*
- Egyelőre be kell érnünk az olcsó ruházattal, de később ígérem, hogy beszerzünk pár szép és mellesleg drága rucit is. Na, de ebből a kupacból szabadon válogathatsz most.* A mélységi nem is zavarja meg ebben a műveletben. Félreáll és úgy várakozik. Ha kérdezik majd, akkor természetesen elmondja a ruhákról a véleményét. Ha meg van a kedvenc darab, akkor azt majd ő kis is fogja fizetni. Összesen a mai vásárlásra csupán 123 aranyat költ. A kereskedők Mesélő (Atlasz) nem rajtuk fognak ma meggazdagodni
. Csak ezután indulnak majd tovább a Romváros felé, hogy kicsit gyakoroljanak.*
- Remélem elállt, mert én nem akarok bőrig ázni.* Más sem hiányzik neki, mint egy jó kis megfázás. Ha éppen csak csepereg, akkor azzal még kibékülne. A fegyverek elrakása az nagyon érdekes ötlet. Hát őszintén szólva eléggé leharcolt ruhát visel társa.*
- Hát ebben a ruhában eléggé nehéz lesz elrejteni. Tudod mit mondok én neked? Itt a piacon veszünk valamilyen ruhát neked, amiben fázni se fogsz és még majd tudod hova rakni is azokat a fegyvereket. Nesze addig használd ezt!* Azzal saját köpenyét adja át a lánynak. Annak a belsejében is találhat zsebeket, amikbe éppen pakolhat. Neki amúgy is ott fityeg az oldalán a kard, amit bárki láthat, szóval ez nála nem nagy ügy, de Rlillával más a helyzet. Nem árt, ha úgy tudják, hogy csak egy esetlen kislány. Közben már a piacon sétálnak. Nimral gyorsan megalkuszik két kis üveg ciprusolajra, aminek később majd jó hasznát veszi.*
- Na én ezzel meg is vagyok. Menjünk ruhát nézni neked.* Meg is áll az egyik ruhaneműben utazó kereskedő standjánál. A szép és drága kelmék természetesen őt is csábítják, de most se értelme, se felesleges pénze sincs, hogy ilyesmire költsön. Nagyot sóhajt és az egyik olcsó darabokból álló halom felé bök.*
- Egyelőre be kell érnünk az olcsó ruházattal, de később ígérem, hogy beszerzünk pár szép és mellesleg drága rucit is. Na, de ebből a kupacból szabadon válogathatsz most.* A mélységi nem is zavarja meg ebben a műveletben. Félreáll és úgy várakozik. Ha kérdezik majd, akkor természetesen elmondja a ruhákról a véleményét. Ha meg van a kedvenc darab, akkor azt majd ő kis is fogja fizetni. Összesen a mai vásárlásra csupán 123 aranyat költ. A kereskedők Mesélő (Atlasz) nem rajtuk fognak ma meggazdagodni
. Csak ezután indulnak majd tovább a Romváros felé, hogy kicsit gyakoroljanak.*
8896. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-09 19:30:32
Üzenet elküldve: 2020-10-09 19:30:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Eooghantar Weery'tas//
*Mivel a keresgélésnek továbbra sincs eredménye, lassan kezdi elfogadni a tényt, hogy azt a sajtot már nem látja viszont. Ez a mai valahogy nem tűnik az ő napjának; már a kofáktól kapott sorozatos visszautasítást is nehezen tűrte, de a csemege elvesztésével egybekötött lesérülés már túlmegy egy bizonyos határon. Nagyot sóhajt, próbál nyugodt maradni, de zöldeskék szemei nem éppen arról árulkodnak, hogy ez sikerülne. Az a se eleje se vége történet a törpék szakállának megragadásáról sajnos szintén nem sokat segít a helyzeten, de ezt még sikerül valahogy eleresztenie a füle mellett. Talán még mindig él benne valami halovány remény arra, hogy a földön kúszó másik rálel a sajtra, ha már ilyen kitartóan és alaposan szemrevételezi a piac köveit.
A kérdés formájában megfogalmazott gyanújára nem is kaphatna egyértelműbb választ. Szemei résnyire szűkülnek, ahogy a harsányan felnevető férfit figyeli. Eszébe jut, hogy talán ezen a ponton kellene hátat fordítania ennek a gyorsan eszkalálódó helyzetnek, de Eooghantar nem könnyíti meg a dolgát. Arra a gyönyörűm-re már tényleg dühös lesz, ami tagadhatatlanul jól áll neki, de nyilvánvalóan nem nagyon érdekli most, hogyan is festhet kívülről.*
- Inkább csak egy kisfiú, aki nem tudja, mihez kezdjen jó dolgában. *Veti oda a szavakat. Ugyan fogalma sincs, kivel áll szemben, de a másik ruházata és a hátára kötözött hangszer azért ad némi támpontot a megítéléséhez. Ahogy az is, hogy még dél sincs, de már (vagy még) részeg.*
- Örülök, hogy legalább egyikünk ilyen kellemesen szórakozik… *Újból, s egyben utoljára szétnéz sajtügyben, láthatóan indulni készül.*
//Eooghantar Weery'tas//
*Mivel a keresgélésnek továbbra sincs eredménye, lassan kezdi elfogadni a tényt, hogy azt a sajtot már nem látja viszont. Ez a mai valahogy nem tűnik az ő napjának; már a kofáktól kapott sorozatos visszautasítást is nehezen tűrte, de a csemege elvesztésével egybekötött lesérülés már túlmegy egy bizonyos határon. Nagyot sóhajt, próbál nyugodt maradni, de zöldeskék szemei nem éppen arról árulkodnak, hogy ez sikerülne. Az a se eleje se vége történet a törpék szakállának megragadásáról sajnos szintén nem sokat segít a helyzeten, de ezt még sikerül valahogy eleresztenie a füle mellett. Talán még mindig él benne valami halovány remény arra, hogy a földön kúszó másik rálel a sajtra, ha már ilyen kitartóan és alaposan szemrevételezi a piac köveit.
A kérdés formájában megfogalmazott gyanújára nem is kaphatna egyértelműbb választ. Szemei résnyire szűkülnek, ahogy a harsányan felnevető férfit figyeli. Eszébe jut, hogy talán ezen a ponton kellene hátat fordítania ennek a gyorsan eszkalálódó helyzetnek, de Eooghantar nem könnyíti meg a dolgát. Arra a gyönyörűm-re már tényleg dühös lesz, ami tagadhatatlanul jól áll neki, de nyilvánvalóan nem nagyon érdekli most, hogyan is festhet kívülről.*
- Inkább csak egy kisfiú, aki nem tudja, mihez kezdjen jó dolgában. *Veti oda a szavakat. Ugyan fogalma sincs, kivel áll szemben, de a másik ruházata és a hátára kötözött hangszer azért ad némi támpontot a megítéléséhez. Ahogy az is, hogy még dél sincs, de már (vagy még) részeg.*
- Örülök, hogy legalább egyikünk ilyen kellemesen szórakozik… *Újból, s egyben utoljára szétnéz sajtügyben, láthatóan indulni készül.*
8895. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-09 11:08:46
Üzenet elküldve: 2020-10-09 11:08:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
*A piacra érve is igyekszik kilétét titkolni. A kalap és a kabát magas gallérja jól rejti arcát, de nincsenek illúziói, ha valaki nagyon akarná, felismerné. De bízik benne, hogy ilyesmire nem kerül sor és gyorsan végezhet a piacon.
A lókupecnél röviden, kedélyesen elbeszélget az árussal, majd megalkuszik két igás lóra, amit azonnal arannyal fizet is. A Kereskedőházra nem lehet panasz, mindig időben fizetnek és rendszeres vásárlói a piac majd minden szegletének. Átadja a kupecnek (Mesélő (Májmétely)) a 340 aranyat és meghagyja, hogy lehetőleg senkinek se beszéljen a vásárlásról. Ajándéknak állítja és szeretné, ha a meglepetés teljes lenne.
Mondjuk az is lesz, ha sikeresen elérnek a Vashegyre és Habrertus elé állnak Aenaevel, miközben a követei még csak a hajnal első sugaraira ébrednek Artheniorban. Az efféle csíny kedvére való, az pedig főleg, hogy őt senki sem kérheti számon. Terwy bandájától nem tart, megtizedelték és Bjok, vagy ki, még bizonyosan nem szedett össze új embereket. Az idő ezúttal nekik kedvez, hisz minél többet várnak, annál bizonyosabb, hogy az őrült kölyök beleköp a levesükbe.
Amint végzett, vezetékszáron vezetve a két lovat indul el a Kovácsműhely felé, ahol Aztyan a kancellár ajándékát tartja.*
A lókupecnél röviden, kedélyesen elbeszélget az árussal, majd megalkuszik két igás lóra, amit azonnal arannyal fizet is. A Kereskedőházra nem lehet panasz, mindig időben fizetnek és rendszeres vásárlói a piac majd minden szegletének. Átadja a kupecnek (Mesélő (Májmétely)) a 340 aranyat
és meghagyja, hogy lehetőleg senkinek se beszéljen a vásárlásról. Ajándéknak állítja és szeretné, ha a meglepetés teljes lenne.Mondjuk az is lesz, ha sikeresen elérnek a Vashegyre és Habrertus elé állnak Aenaevel, miközben a követei még csak a hajnal első sugaraira ébrednek Artheniorban. Az efféle csíny kedvére való, az pedig főleg, hogy őt senki sem kérheti számon. Terwy bandájától nem tart, megtizedelték és Bjok, vagy ki, még bizonyosan nem szedett össze új embereket. Az idő ezúttal nekik kedvez, hisz minél többet várnak, annál bizonyosabb, hogy az őrült kölyök beleköp a levesükbe.
Amint végzett, vezetékszáron vezetve a két lovat indul el a Kovácsműhely felé, ahol Aztyan a kancellár ajándékát tartja.*
8894. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-06 07:47:16
Üzenet elküldve: 2020-10-06 07:47:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nisamie Iruveus//
*Egyelőre úgy se tud mit kezdeni magával, az meg, hogy pont az ő hibájából vesszen oda feleslegesen ennyi étel, inkább nem is gondol bele. Már megtanulta milyen sanyarú az élet, ha valaki csak magára tud támaszkodni és van, hogy nem minden nap tudja telerakni a hasát ő se, így még keserűbb a dolog. Igazából a lelkiismerete az, ami emészti belülről, ahogy a keresgélő lányra tekint, nem olyan, akikkel mulatni szokta az idejét, egészen egyszerű a ruhája is, a kinézete is. ~ Legalább biztos lehetek benne, hogy ő még nem ismer. ~ Kúszik a szája szélére egy megkönnyebbült mosoly.*
-Hát peeersze! *Vágja rá rögtön, nagy magabiztossággal.*
-Olyanok, mint az ökrök, csak mennek előre, de ha az ember megragadja a szakállukat, akkor azért megállnak. *Magyarázza, bár valószínű arra nem csak a törpe állna meg ha a szakállát ráncigálnák, a normál ember és egyéb lény is. Majd közben tovább kúszik, benéz egy ott álló kocsi alá is, és bár négykézláb kúszik előre, mintha még így is inogna néha, mikor háromlábon kénytelen támaszkodni. Ekkor éri a csúnya gyanúsítás a lány részéről, ami igazán lesokkolja, azaz a hangjából úgy lehet kivenni.*
-Micsoda?! Hogy én réészeg? Az ki van csukva babám, hát nem egyértelmű, hogy elf vagyok? *Teszi rá a pontot az i-re, majd jót nevet a saját tréfáján, rácsapva a combjára.*
-Áh… téged nem lehet becsapni. *Legyint, majd megtámaszkodik a kocsi szélén, hogy fel tudjon állni.*
-Hazudtam. *Néz a másikra komoly arccal, bár így, még mindig véres arccal és meghúzódott orral, kicsit más hatást kelthet.*
-Fél- elf vagyok gyönyörűm. *Szakad ki belőle a nevetés megint, nem tudja visszafogni magát.*
//Nisamie Iruveus//
*Egyelőre úgy se tud mit kezdeni magával, az meg, hogy pont az ő hibájából vesszen oda feleslegesen ennyi étel, inkább nem is gondol bele. Már megtanulta milyen sanyarú az élet, ha valaki csak magára tud támaszkodni és van, hogy nem minden nap tudja telerakni a hasát ő se, így még keserűbb a dolog. Igazából a lelkiismerete az, ami emészti belülről, ahogy a keresgélő lányra tekint, nem olyan, akikkel mulatni szokta az idejét, egészen egyszerű a ruhája is, a kinézete is. ~ Legalább biztos lehetek benne, hogy ő még nem ismer. ~ Kúszik a szája szélére egy megkönnyebbült mosoly.*
-Hát peeersze! *Vágja rá rögtön, nagy magabiztossággal.*
-Olyanok, mint az ökrök, csak mennek előre, de ha az ember megragadja a szakállukat, akkor azért megállnak. *Magyarázza, bár valószínű arra nem csak a törpe állna meg ha a szakállát ráncigálnák, a normál ember és egyéb lény is. Majd közben tovább kúszik, benéz egy ott álló kocsi alá is, és bár négykézláb kúszik előre, mintha még így is inogna néha, mikor háromlábon kénytelen támaszkodni. Ekkor éri a csúnya gyanúsítás a lány részéről, ami igazán lesokkolja, azaz a hangjából úgy lehet kivenni.*
-Micsoda?! Hogy én réészeg? Az ki van csukva babám, hát nem egyértelmű, hogy elf vagyok? *Teszi rá a pontot az i-re, majd jót nevet a saját tréfáján, rácsapva a combjára.*
-Áh… téged nem lehet becsapni. *Legyint, majd megtámaszkodik a kocsi szélén, hogy fel tudjon állni.*
-Hazudtam. *Néz a másikra komoly arccal, bár így, még mindig véres arccal és meghúzódott orral, kicsit más hatást kelthet.*
-Fél- elf vagyok gyönyörűm. *Szakad ki belőle a nevetés megint, nem tudja visszafogni magát.*
8893. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-03 16:55:03
Üzenet elküldve: 2020-10-03 16:55:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*A kereskedelmi központból egyenesen a piacra megy miután Elgroon távozott. Elég sok korábbi és mostani rendelést kell elintéznie, hisz a munka nem állhat meg annak ellenére sem, hogy most sikeresen kötöttek egy igen remek üzletet.
A piacon a megszokott árusait keresi fel, hogy náluk érdeklődjön az árukról. Ahogy a megszokott lókupecát is felkeresi, hogy az egyik megrendelőnek lovat vásároljon és ha ott végzett és megalkudott egy remek hátasra, akkor átsétál ahhoz az árushoz, akik szekerekkel és hintókkal foglalkoznak. A báró egy korábbi kérésének eleget szeretne tenni végre. Bár fogalma sincs, minek kell neki egy hintó. De nem azért fizeti, hogy kérdezősködjön, hanem hogy megtegye, amit kér tőle. Ennek megfelelően megalkuszik egy nemesi hintóra is. Az egész vásárláskor összesen 1923 aranyat számol le a kufároknak (Mesélő (Májmétely)).
Amikor aztán minden megvan, a lovat bekötteti a szekér elé és bár nem erre tenyésztették a hátast, arra megfelelő lesz, hogy visszavigye őt és a hintót a kovácsműhelyhez. Ha pedig visszaért, a hátsó udvarba vezeti be a hintót és ott köti ki a fogatból a lovat.
Mindent sikerült elintéznie, így most már jöhet a következő feladat.*
A piacon a megszokott árusait keresi fel, hogy náluk érdeklődjön az árukról. Ahogy a megszokott lókupecát is felkeresi, hogy az egyik megrendelőnek lovat vásároljon és ha ott végzett és megalkudott egy remek hátasra, akkor átsétál ahhoz az árushoz, akik szekerekkel és hintókkal foglalkoznak. A báró egy korábbi kérésének eleget szeretne tenni végre. Bár fogalma sincs, minek kell neki egy hintó. De nem azért fizeti, hogy kérdezősködjön, hanem hogy megtegye, amit kér tőle. Ennek megfelelően megalkuszik egy nemesi hintóra is. Az egész vásárláskor összesen 1923 aranyat számol le a kufároknak (Mesélő (Májmétely)).
Amikor aztán minden megvan, a lovat bekötteti a szekér elé és bár nem erre tenyésztették a hátast, arra megfelelő lesz, hogy visszavigye őt és a hintót a kovácsműhelyhez. Ha pedig visszaért, a hátsó udvarba vezeti be a hintót és ott köti ki a fogatból a lovat.
Mindent sikerült elintéznie, így most már jöhet a következő feladat.*
8892. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-02 19:02:43
Üzenet elküldve: 2020-10-02 19:02:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Eooghantar Weery'tas//
*Már éppen kezd lemondani lélekben a sajtról, amikor nem várt irányból kap segítséget. Szemöldökei a magasba szöknek, ahogy visszapillant az éppen négykézlábra támaszkodni próbáló férfira. Nem először lökik fel, de általában egy ízes káromkodáson túl nem sokra méltatják személyét. Ruhái bár tiszták, erősen viseletesnek tűnnek, ékszereket nem hord, no meg az arcát sem festi, egyszóval rá van írva, hogy szegénysorú. Azokkal meg nem sokan törődnek. *
- Egy sárga viaszba csomagolt sajt. Nagyjából tenyérnyi. *Válaszolja, miközben még mindig kissé gyanakodva figyeli a zenész ténykedését a piac kövein. Nem fűz hozzá túl sok reményt, hogy a sajt előkerül, de több szem többet lát, nem baj az, ha a férfi is keresi.
Közben nagy nehezen talpra áll, tekintetével tovább kutatva az oly vágyott finomságot.*
- A szakálluknál fogva? *Ráncolja össze homlokát Eooghantar meséjét hallgatva. Most már kifejezetten gyanakvó tekintettel szemléli a másikat; ahogy a szavakat formálja, és amit mond… egészen olyan, mintha nem lenne józan. Persze elég beteget és sérültet látott már életében ahhoz, hogy ne csak az alkoholfogyasztás ugorjon be neki indokként, de minél tovább nézi a férfit, annál inkább részegnek gondolja. Mintha nem is érezné a fájdalmat… pedig egy ilyen orrsérülés után az emberek döntő többsége biztosan hullajtana pár könnycseppet. Erről eszébe is jut a könyöke, amiről eddig igyekezett nem tudomást venni, de az ujjain lecsöpögő vér lassan kezdi zavarni.*
- Felháborító? Te részeg vagy? *Szegezi a másiknak a kérdést, miközben lesöpör néhány vércseppet az alkarjáról.*
//Eooghantar Weery'tas//
*Már éppen kezd lemondani lélekben a sajtról, amikor nem várt irányból kap segítséget. Szemöldökei a magasba szöknek, ahogy visszapillant az éppen négykézlábra támaszkodni próbáló férfira. Nem először lökik fel, de általában egy ízes káromkodáson túl nem sokra méltatják személyét. Ruhái bár tiszták, erősen viseletesnek tűnnek, ékszereket nem hord, no meg az arcát sem festi, egyszóval rá van írva, hogy szegénysorú. Azokkal meg nem sokan törődnek. *
- Egy sárga viaszba csomagolt sajt. Nagyjából tenyérnyi. *Válaszolja, miközben még mindig kissé gyanakodva figyeli a zenész ténykedését a piac kövein. Nem fűz hozzá túl sok reményt, hogy a sajt előkerül, de több szem többet lát, nem baj az, ha a férfi is keresi.
Közben nagy nehezen talpra áll, tekintetével tovább kutatva az oly vágyott finomságot.*
- A szakálluknál fogva? *Ráncolja össze homlokát Eooghantar meséjét hallgatva. Most már kifejezetten gyanakvó tekintettel szemléli a másikat; ahogy a szavakat formálja, és amit mond… egészen olyan, mintha nem lenne józan. Persze elég beteget és sérültet látott már életében ahhoz, hogy ne csak az alkoholfogyasztás ugorjon be neki indokként, de minél tovább nézi a férfit, annál inkább részegnek gondolja. Mintha nem is érezné a fájdalmat… pedig egy ilyen orrsérülés után az emberek döntő többsége biztosan hullajtana pár könnycseppet. Erről eszébe is jut a könyöke, amiről eddig igyekezett nem tudomást venni, de az ujjain lecsöpögő vér lassan kezdi zavarni.*
- Felháborító? Te részeg vagy? *Szegezi a másiknak a kérdést, miközben lesöpör néhány vércseppet az alkarjáról.*
8891. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-09-28 09:02:55
Üzenet elküldve: 2020-09-28 09:02:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nisamie Iruveus//
*Ő annyira nem érzi a fájdalmat, ég mindig van benne egy kis szesz, az elnyomja a dolgokat. Miután látja, hogy a lányt jobban foglalkoztatja a kosár elcsámborgott tartalma, mint az, hogy ismét felálljon két lábra, ő is körbe néz, ennyit még igazán megtehet. Végre megleli a rongyai között azt, amivel letakaríthatja az arcát, miközben megtámaszkodik a falnak vetett tenyérrel, így most már egészen felismerhető, csak még csöpög a vér, így odatartja a kendőt a lukakhoz. A hangulatból érzi, hogy nem lesz a kisasszony szíve csücske és egy bocsánatkérés kevés lesz a dolgok helyretételére.*
-Mi hiányzik még? *Áll négykézlábra, miután eláll végre az orra vére. Így a szédülés se nagy kihívás, csak kellemetlen. Ha meg valaki a kezére akar lépni, majd próbál vigyázni, a nadrágjának úgyis mindegy.*
-Hogy nézett ki? *Kúszik a földön, jól elkenve a tojást a piac kövén.*
-Az egyik böszme törpe jól meglökött, aztán eltűnt a tömegben! Ezek a törpék már csak ilyenek. Ha nem ragadod meg őket a szakálluknál fogva, akkor elvegyülnek a tömegben. *Mondja, ráfogva az egész balesetet egy, az imént kitalált alakra. Bár meglökték az biztos, de úgy emlékszik csak egy szaladgáló gyerek volt az, aki éppen az anyját kereste. Ha nem lenne még most is kótyagos nem is lett volna baj belőle.*
-Hogy mik vannak manapság! Felháborító…
//Nisamie Iruveus//
*Ő annyira nem érzi a fájdalmat, ég mindig van benne egy kis szesz, az elnyomja a dolgokat. Miután látja, hogy a lányt jobban foglalkoztatja a kosár elcsámborgott tartalma, mint az, hogy ismét felálljon két lábra, ő is körbe néz, ennyit még igazán megtehet. Végre megleli a rongyai között azt, amivel letakaríthatja az arcát, miközben megtámaszkodik a falnak vetett tenyérrel, így most már egészen felismerhető, csak még csöpög a vér, így odatartja a kendőt a lukakhoz. A hangulatból érzi, hogy nem lesz a kisasszony szíve csücske és egy bocsánatkérés kevés lesz a dolgok helyretételére.*
-Mi hiányzik még? *Áll négykézlábra, miután eláll végre az orra vére. Így a szédülés se nagy kihívás, csak kellemetlen. Ha meg valaki a kezére akar lépni, majd próbál vigyázni, a nadrágjának úgyis mindegy.*
-Hogy nézett ki? *Kúszik a földön, jól elkenve a tojást a piac kövén.*
-Az egyik böszme törpe jól meglökött, aztán eltűnt a tömegben! Ezek a törpék már csak ilyenek. Ha nem ragadod meg őket a szakálluknál fogva, akkor elvegyülnek a tömegben. *Mondja, ráfogva az egész balesetet egy, az imént kitalált alakra. Bár meglökték az biztos, de úgy emlékszik csak egy szaladgáló gyerek volt az, aki éppen az anyját kereste. Ha nem lenne még most is kótyagos nem is lett volna baj belőle.*
-Hogy mik vannak manapság! Felháborító…
8890. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-09-26 09:19:07
Üzenet elküldve: 2020-09-26 09:19:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Eooghantar Weery'tas//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tekintete nem időzik túl sokáig a másikon; eléggé vérzik ugyan az orra, de eszméleténél van, úgyhogy olyan nagy baj nem lehet. Inkább azt nézi, mi az, ami még menthető a kiborult kosár tartalmából. Fájósan mozdul a cipó után, mielőtt még valaki rátaposna, de tekintetével közben már a sajtot keresi, ami kissé távolabb gurult a piac kövein. Egyelőre nem látja, ami furcsa mód sokkal jobban fáj, mint megzúzott könyöke. Ha nem találja meg, megint hatokig gyűjtögethet arra, hogy újból vegyen egyet. A szétkenődött tojásokra rá sem bír nézni, hasonló okokból. Megint ehet majd zabot zabbal, mint a lovak… sírni tudna.*
- Kurva jól… *Érkezik a rezignált válasz egy fájdalmas pillantással kiegészítve. Valószínűleg nem lenne rossz kitölteni haragját a férfin, de szerencsétlen így is elég szánalmasan fest a jelentős mennyiségű szétkent vérrel, a szépen csillogó tojásfoltokról nem s beszélve.*
- Ezt mégis hogy sikerült? *Kérdi, miközben nagy nehezen végre felkel a földről. Most érzi csak meg igazán, hol is lesznek majd rajta azok a szép lila foltok, amiket az esés következtében szerzett. Ha alkalma adódik rá, ezúttal alaposabban is szemügyre veszi Eooghantart. Feltűnik neki a hangszer és a kissé ködös tekintethez párosuló véreres szemek is, de ez utóbbiakat egyelőre az ütközés utóhatásának tudja be.*
//Eooghantar Weery'tas//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tekintete nem időzik túl sokáig a másikon; eléggé vérzik ugyan az orra, de eszméleténél van, úgyhogy olyan nagy baj nem lehet. Inkább azt nézi, mi az, ami még menthető a kiborult kosár tartalmából. Fájósan mozdul a cipó után, mielőtt még valaki rátaposna, de tekintetével közben már a sajtot keresi, ami kissé távolabb gurult a piac kövein. Egyelőre nem látja, ami furcsa mód sokkal jobban fáj, mint megzúzott könyöke. Ha nem találja meg, megint hatokig gyűjtögethet arra, hogy újból vegyen egyet. A szétkenődött tojásokra rá sem bír nézni, hasonló okokból. Megint ehet majd zabot zabbal, mint a lovak… sírni tudna.*
- Kurva jól… *Érkezik a rezignált válasz egy fájdalmas pillantással kiegészítve. Valószínűleg nem lenne rossz kitölteni haragját a férfin, de szerencsétlen így is elég szánalmasan fest a jelentős mennyiségű szétkent vérrel, a szépen csillogó tojásfoltokról nem s beszélve.*
- Ezt mégis hogy sikerült? *Kérdi, miközben nagy nehezen végre felkel a földről. Most érzi csak meg igazán, hol is lesznek majd rajta azok a szép lila foltok, amiket az esés következtében szerzett. Ha alkalma adódik rá, ezúttal alaposabban is szemügyre veszi Eooghantart. Feltűnik neki a hangszer és a kissé ködös tekintethez párosuló véreres szemek is, de ez utóbbiakat egyelőre az ütközés utóhatásának tudja be.*
8889. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-09-24 08:37:48
Üzenet elküldve: 2020-09-24 08:37:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nisamie Iruveus//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Oooooh! *Borul meg vele a világ, a lökés hatására és, bár szédül, de érzi, hogy egy pillanatra sikerül megkapaszkodnia valamiben, ám ez a megkönnyebbülés nem tart sokáig. Borít mindent. A lánynak az a szerencséje, hogy a lendülettől nem éppen rajta landol, de a hátára erősített hangszer nagyot jajdul érkezéskor. Ahogy magához tér a döbbenetből, a szédülés még mindig fenn áll, azonban érzi, hogy fáj az orra, a térdei és, mintha a nadrágja átázott volna egy helyen. Feltérdel és áttapogatja az arcát. A keze tanúskodik róla, hogy az orra az vérzik, nem tudtak olyan gyorsan odakapni a kezét, hogy koppanjon az arca a földön közvetlenül. *
-Baszki… *Morog, közben pedig látja, hogy a nadrágja több helyen foltos, tojáshéjas. Szépen belezúgott a kosárból kiesett tyúkpottyanatba.*
-Baaaszkiii… *~Hogy a redva cifrázzon ki! Most szóórakozol velem Bazd meg?! ~ Nyög ki még egy keserves káromkodást. Mert most aztán megnézheti magát, most pedig, hogy felmérte a helyzetet, az orra elé tartott kézzel fordul meg a szerencsés nő felé, akit volt olyan szerencsés, hogy őt választotta támasznak.*
-Gyol agy? Sajdánlom ezt az egészet. *Mondja, miközben fogja az orrát az egyik kezével, a másikkal meg kutat valami anyagzsebkendő után, ám a keze és az arca is véres, tapogatás közben jól elkente, így nem valami bizalomgerjesztő látványt nyújt.*
//Nisamie Iruveus//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Oooooh! *Borul meg vele a világ, a lökés hatására és, bár szédül, de érzi, hogy egy pillanatra sikerül megkapaszkodnia valamiben, ám ez a megkönnyebbülés nem tart sokáig. Borít mindent. A lánynak az a szerencséje, hogy a lendülettől nem éppen rajta landol, de a hátára erősített hangszer nagyot jajdul érkezéskor. Ahogy magához tér a döbbenetből, a szédülés még mindig fenn áll, azonban érzi, hogy fáj az orra, a térdei és, mintha a nadrágja átázott volna egy helyen. Feltérdel és áttapogatja az arcát. A keze tanúskodik róla, hogy az orra az vérzik, nem tudtak olyan gyorsan odakapni a kezét, hogy koppanjon az arca a földön közvetlenül. *
-Baszki… *Morog, közben pedig látja, hogy a nadrágja több helyen foltos, tojáshéjas. Szépen belezúgott a kosárból kiesett tyúkpottyanatba.*
-Baaaszkiii… *~Hogy a redva cifrázzon ki! Most szóórakozol velem Bazd meg?! ~ Nyög ki még egy keserves káromkodást. Mert most aztán megnézheti magát, most pedig, hogy felmérte a helyzetet, az orra elé tartott kézzel fordul meg a szerencsés nő felé, akit volt olyan szerencsés, hogy őt választotta támasznak.*
-Gyol agy? Sajdánlom ezt az egészet. *Mondja, miközben fogja az orrát az egyik kezével, a másikkal meg kutat valami anyagzsebkendő után, ám a keze és az arca is véres, tapogatás közben jól elkente, így nem valami bizalomgerjesztő látványt nyújt.*
8888. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-09-22 18:03:56
Üzenet elküldve: 2020-09-22 18:03:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Eooghantar Weery'tas//
*Nem sok ideje bolyong még a piacon, de már most mérhetetlenül elege van belőle. Túl sok az ember meg az egyéb szerzet, üvöltöznek, hangoskodnak, ráadásul beazonosíthatatlan, egyáltalán nem bizalomgerjesztő szagok terjengnek mindenütt. Csupa olyan dolog, ami elől nincs menekvés, ha valakinek elintéznivalója akad a piacon. Ha tehetné, messziről kerülné az ilyen és ehhez hasonló helyeket, de sajnos nincs abban a helyzetben. Így csak próbálja a lehető leghamarabb letudni a beszerzést, a lehetőségekhez mérten céltudatosan mozogva az árusok között.
Tulajdonképpen már csak egyetlen dologra vadászik apja listájáról; a derengő fa kérgére. Egy olyan dologra, amit még életében nem látott, fogalma sincs, hogyan kellene kinéznie, és persze azt sem tudja, melyik bódénál találhatná meg. A kofáktól kapott elutasító pillantások és nemleges válaszok nem segítenek túl sokat türelmének megőrzésében, de egyelőre még nem adja fel a keresést. Udvariasan kérdez huszadszorra is, hátha végre a megfelelő helyre vezeti a vakszerencse. De ezúttal úgy tűnik, nem akar kedvezni neki.
Ahogy az utolsó lehetségesnek tartott árus is elhajtja, bosszús léptekkel indul meg otthona irányába. Nem is nagyon figyel oda az útra, gondolataiba mélyedve próbál valahogy kikeveredni a bódék útvesztőjéből, amikor valami furcsa húzást érez jobb karja tájékán, amin a kosár pihen. Túlságosan is későn fogja fel a helyzetet ahhoz, hogy idejében reagálni tudjon, és legalább ő ne essen el, ha már a férfi menthetetlenül közelít arcával a piac mocskos kövei felé.
A kosár tartalma nagyrészt a földön landol, pár tojás összetörik, egy tenyérnyi, viaszba csomagolt sajt elgurul néhány méternyire. Nisamie könyökével tompít valamennyit az esésen, ami ennek köszönhetően nagy felületen megszabadul a bőrtől, de legalább a komolyabb sérüléseket elkerüli a maga részéről. Az oldala színes lesz pár hétig, az biztos, de csont nem törött. Miután vérző könyökét megtapogatta, és meggyőződött róla, hogy egyben van, a másik felé néz, vajon ő miképpen élte meg a nem várt találkozást. Megszólalni egyelőre még nem tud, mivel enyhén sokkolják a hirtelen események.*
//Eooghantar Weery'tas//
*Nem sok ideje bolyong még a piacon, de már most mérhetetlenül elege van belőle. Túl sok az ember meg az egyéb szerzet, üvöltöznek, hangoskodnak, ráadásul beazonosíthatatlan, egyáltalán nem bizalomgerjesztő szagok terjengnek mindenütt. Csupa olyan dolog, ami elől nincs menekvés, ha valakinek elintéznivalója akad a piacon. Ha tehetné, messziről kerülné az ilyen és ehhez hasonló helyeket, de sajnos nincs abban a helyzetben. Így csak próbálja a lehető leghamarabb letudni a beszerzést, a lehetőségekhez mérten céltudatosan mozogva az árusok között.
Tulajdonképpen már csak egyetlen dologra vadászik apja listájáról; a derengő fa kérgére. Egy olyan dologra, amit még életében nem látott, fogalma sincs, hogyan kellene kinéznie, és persze azt sem tudja, melyik bódénál találhatná meg. A kofáktól kapott elutasító pillantások és nemleges válaszok nem segítenek túl sokat türelmének megőrzésében, de egyelőre még nem adja fel a keresést. Udvariasan kérdez huszadszorra is, hátha végre a megfelelő helyre vezeti a vakszerencse. De ezúttal úgy tűnik, nem akar kedvezni neki.
Ahogy az utolsó lehetségesnek tartott árus is elhajtja, bosszús léptekkel indul meg otthona irányába. Nem is nagyon figyel oda az útra, gondolataiba mélyedve próbál valahogy kikeveredni a bódék útvesztőjéből, amikor valami furcsa húzást érez jobb karja tájékán, amin a kosár pihen. Túlságosan is későn fogja fel a helyzetet ahhoz, hogy idejében reagálni tudjon, és legalább ő ne essen el, ha már a férfi menthetetlenül közelít arcával a piac mocskos kövei felé.
A kosár tartalma nagyrészt a földön landol, pár tojás összetörik, egy tenyérnyi, viaszba csomagolt sajt elgurul néhány méternyire. Nisamie könyökével tompít valamennyit az esésen, ami ennek köszönhetően nagy felületen megszabadul a bőrtől, de legalább a komolyabb sérüléseket elkerüli a maga részéről. Az oldala színes lesz pár hétig, az biztos, de csont nem törött. Miután vérző könyökét megtapogatta, és meggyőződött róla, hogy egyben van, a másik felé néz, vajon ő miképpen élte meg a nem várt találkozást. Megszólalni egyelőre még nem tud, mivel enyhén sokkolják a hirtelen események.*
8887. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-09-20 21:05:05
Üzenet elküldve: 2020-09-20 21:05:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Egy ládányi arany //
* A tisztást elhagyva a piacra ér az építész. A kereskedők standjai mindig is csábították a férfit. Szeret vásárolgatni, de most nem engedheti meg ezt magának. Túlságosan is sok a vesztenivalója. Minél hamarabb egy fogadó biztonságos szobájába szeretne jutni. Ott talán elrejtheti a pénzét. Éppen azon morfondírozik, hogy merre induljon el, amikor megpillant a szeme sarkából egy kiírást, ami igazán érdekes. Oda is lép, hogy jobban megnézze magának. Úgy látszik megütötte a főnyereményt, mert pont az ő problémájára nyújt megoldást.*
~ Sávos pénzlekötés? Nem kell rejtegetnem a vagyonomat. Elé, ha a kereskedőházra bízom és még hasznot is hajt.~* Ez azért elég jó hír neki, mert így végre nyugodtan aludhat. Nem kell attól tartania, hogy kizsebelik. Persze azért jól körüljárja, majd ezt az ajánlatot is, de már megér neki annyit, hogy felkeresse ezt a bizonyos kereskedőházat. Még csak messzire sem kell mennie, mivel itt van egy köpésre tőle. Nem is fecséreli tovább az időt, hanem rögtön el is indul.*
* A tisztást elhagyva a piacra ér az építész. A kereskedők standjai mindig is csábították a férfit. Szeret vásárolgatni, de most nem engedheti meg ezt magának. Túlságosan is sok a vesztenivalója. Minél hamarabb egy fogadó biztonságos szobájába szeretne jutni. Ott talán elrejtheti a pénzét. Éppen azon morfondírozik, hogy merre induljon el, amikor megpillant a szeme sarkából egy kiírást, ami igazán érdekes. Oda is lép, hogy jobban megnézze magának. Úgy látszik megütötte a főnyereményt, mert pont az ő problémájára nyújt megoldást.*
~ Sávos pénzlekötés? Nem kell rejtegetnem a vagyonomat. Elé, ha a kereskedőházra bízom és még hasznot is hajt.~* Ez azért elég jó hír neki, mert így végre nyugodtan aludhat. Nem kell attól tartania, hogy kizsebelik. Persze azért jól körüljárja, majd ezt az ajánlatot is, de már megér neki annyit, hogy felkeresse ezt a bizonyos kereskedőházat. Még csak messzire sem kell mennie, mivel itt van egy köpésre tőle. Nem is fecséreli tovább az időt, hanem rögtön el is indul.*
8886. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-09-18 18:36:02
Üzenet elküldve: 2020-09-18 18:36:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Lassacskán kezd lemenni a nap, így nem ártana valami alvóhelyet keresnie éjszakára. A két pohár bor kicsit elálmosította, így tényleg ráférne egy kis alvás. A Pegazus fogadó felé veszi az irányt, hogy annak egyik szobájában hajthassa álomra szemeit. Menet közben azért résen van, hátha a kalmárban megismert férfi a nyomába akarna eredi. Nem volt szép tőle amit csinált de már nem tudja meg nem történté tenni a dolgokat. Kis lelkiismeret furdalással halad tovább a fogadó felé.*
8885. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-09-17 21:57:20
Üzenet elküldve: 2020-09-17 21:57:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Merchen, Asztéyriaa//
//Zárás//
*Igazán nem esik nehezére az ilyesmi, szereti a sok embert, nyüzsögni köztük, s ha még segíthet is valakinek, és mellette egy kis extra aranyat szerezhet, azzal csak mindenki jól jár. Teysus is örülhet, hisz megmarad az egyensúly. Óvatosan adja át a portékát a nőnek, s kissé megemelkedett szemöldökkel figyeli az előtte zajló eseményeket, de nem szól egy szót sem, végtére is ez tényleg nem az ő dolga már, hogy hogyan boldogul, vagy hogy bánik az állattal, esetleg mi a célja vele.*
-Igazán örülök, ha elégedett.
*Biccent nem rejtve véka alá az önbecsülését.*
-Merchen Feiy, add csak tovább nyugodtan.
*Kacsint oda zsiványan, majd feláll, kicsit nyújtózkodik, s szedelőzködni kezd. Hosszú még a nap,s megannyi dolga van.*
-Aztán vigyázz magadra.
*Adja az örök jó tanácsot, egy kedves intés, s fütyörészve tovább andalog.*
//Zárás//
*Igazán nem esik nehezére az ilyesmi, szereti a sok embert, nyüzsögni köztük, s ha még segíthet is valakinek, és mellette egy kis extra aranyat szerezhet, azzal csak mindenki jól jár. Teysus is örülhet, hisz megmarad az egyensúly. Óvatosan adja át a portékát a nőnek, s kissé megemelkedett szemöldökkel figyeli az előtte zajló eseményeket, de nem szól egy szót sem, végtére is ez tényleg nem az ő dolga már, hogy hogyan boldogul, vagy hogy bánik az állattal, esetleg mi a célja vele.*
-Igazán örülök, ha elégedett.
*Biccent nem rejtve véka alá az önbecsülését.*
-Merchen Feiy, add csak tovább nyugodtan.
*Kacsint oda zsiványan, majd feláll, kicsit nyújtózkodik, s szedelőzködni kezd. Hosszú még a nap,s megannyi dolga van.*
-Aztán vigyázz magadra.
*Adja az örök jó tanácsot, egy kedves intés, s fütyörészve tovább andalog.*
8884. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-09-17 09:16:54
Üzenet elküldve: 2020-09-17 09:16:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nisamie Iruveus//
*A mai nap nem indult valami fényesen, főleg, ha belegondol abba, hogy azt se tudja most pont melyik írják. Talán van két napja is, vagy három, hogy folyamatosan iszik. De mit tehetne mást, hiszen olyan szerencséje volt kockán, amit meg kellett ünnepelni. A feje meg persze hasogat, ahogy azt lehetett várni, nem igazán segít, hogy már vagy tizenegy is elmúlt és a sugarak minden irányból támadják a szemét. Így az egyik karját mag fölé emelve sétál ki az egyik házból a piac mellett. ~Eeyr szerelmére! Hogy a jó redvás öreganyámba keveredtem ide? ~ Hunyorog de szinte alig lát valamit a folyton elhaladó emberek sorától. Tesz néhány nagyobb lépést, mikor megérzi, hogy a gyomra is üres, mardossa az éhség, ahogy az ilyen tivornya után szokta. Ahogy pedig ott ténfereg a piaci forgatagban, lehetőség szerint a szélén leginkább, mivel még szédül a lórúgásnyi alkoholtól, amit még lefekvés előtt döntött magába, vagy az a csinos vörös, akinél a hajnalt töltötte, már nem is biztos benne, elveszíti az egyensúlyát. A reflexei kihagynak, de szerencsétlenségére pont beleakad a keze egy kosárba és jól bele is gabalyodik, ám kimenteni az állapota miatt már a helyzetet nem tudja, így rántja magával a nőt is, ha csak az nem a masszívabb, sziklaszilárd fajtából való. ~Azt a kurva élet! Most összetöröm a képem az biztos! ~*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2020.09.19 14:38:36, a következő indokkal:
Kérésre.
//Nisamie Iruveus//
*A mai nap nem indult valami fényesen, főleg, ha belegondol abba, hogy azt se tudja most pont melyik írják. Talán van két napja is, vagy három, hogy folyamatosan iszik. De mit tehetne mást, hiszen olyan szerencséje volt kockán, amit meg kellett ünnepelni. A feje meg persze hasogat, ahogy azt lehetett várni, nem igazán segít, hogy már vagy tizenegy is elmúlt és a sugarak minden irányból támadják a szemét. Így az egyik karját mag fölé emelve sétál ki az egyik házból a piac mellett. ~Eeyr szerelmére! Hogy a jó redvás öreganyámba keveredtem ide? ~ Hunyorog de szinte alig lát valamit a folyton elhaladó emberek sorától. Tesz néhány nagyobb lépést, mikor megérzi, hogy a gyomra is üres, mardossa az éhség, ahogy az ilyen tivornya után szokta. Ahogy pedig ott ténfereg a piaci forgatagban, lehetőség szerint a szélén leginkább, mivel még szédül a lórúgásnyi alkoholtól, amit még lefekvés előtt döntött magába, vagy az a csinos vörös, akinél a hajnalt töltötte, már nem is biztos benne, elveszíti az egyensúlyát. A reflexei kihagynak, de szerencsétlenségére pont beleakad a keze egy kosárba és jól bele is gabalyodik, ám kimenteni az állapota miatt már a helyzetet nem tudja, így rántja magával a nőt is, ha csak az nem a masszívabb, sziklaszilárd fajtából való. ~Azt a kurva élet! Most összetöröm a képem az biztos! ~*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2020.09.19 14:38:36, a következő indokkal:
Kérésre.
8883. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-09-15 10:28:17
Üzenet elküldve: 2020-09-15 10:28:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Merchen, Asztéyriaa//
*Neki aztán csak az eredmény a fontos, ennyi aranytól meg aztán simán megszabadul, ha megkapja érte, amiért a városba kellett merészkednie. Nem igazán viseli szívén a tündér dolgait, csupán erre a rövid időre hozta őket össze a sors, egyelőre még úgy véli, hogy nagy szerencséjére. A városon belül nem veheti le a csuklyát, főleg nem a nyílt utcán, így csak legyezgeti az arcát, néha megmozgatva a levegőt odabenn, bár már így is izzad. *
-Én nem félek. *Morogja az orra alá, mikor már a tündér teljesen eltűnt. Míg várakozik elővesz egy kendőt a táskájából és törölgeti a tarkóját meg a nyaka környékét, ahogy csak tudja. Mikor azonban már a második törlésnél tart veszi csak észre, hogy valami a nyakához tapadt. Odanyúl lassan és elveszi. Egy pikkely. *
-Nagyszerű, lassan itt a vedlés ideje igaz? Koszos dögök. *Morogja az orra alá és megborzong már a gondolattól is, hogy nemsokára sokkal több fog a bőrére tapadni ebből a gusztustalan dologból. *
-Fejj… *Fintorodik el miközben lepöcköli az ujja hegyéről a gusztustalan pikkelyt, ekkor léphet oda hozzá a tündér ismét. *
-Gyors volt, ez aztán igen! *Mondja elismerő hangon, talán először üt meg ilyen pozitív felhangot bárkivel is szemben az elmúlt évben. Végre talált egy valakit ember az átkozott városban, aki nem teljesen használhatatlan és megbízhatatlan. Nem nehéz belátni, hogy minden a tervek szerint ment, ketrec is van, meg tyúk is van. *
-Az vagyok. *A csirke viszont, mikor kicsit feljebb emeli a ketrecben és meglátja az érdeklődően elővillanó villás nyelveket, nagy hanggal próbálja átpasszírozni magát a ketrec rácsai között, ide- oda verve magát. *
-Hé-hé-hé! Jóóól van nyugi. *Ereszti lejjebb maga mellé, majd a földre is leteszi, míg megpaskolja a csuklyát magán, hogy rendre utasítsa a csúszómászókat. *
-Az vagyok, megéred a pénzed. Mit is mondtál, hogy hívnak? *Már nem is emlékszik, hogy ez a dolog szóba került-e, ha meg is kapta volna, egyik fülén be, a másikon meg ki, de most már érdekli. *
*Neki aztán csak az eredmény a fontos, ennyi aranytól meg aztán simán megszabadul, ha megkapja érte, amiért a városba kellett merészkednie. Nem igazán viseli szívén a tündér dolgait, csupán erre a rövid időre hozta őket össze a sors, egyelőre még úgy véli, hogy nagy szerencséjére. A városon belül nem veheti le a csuklyát, főleg nem a nyílt utcán, így csak legyezgeti az arcát, néha megmozgatva a levegőt odabenn, bár már így is izzad. *
-Én nem félek. *Morogja az orra alá, mikor már a tündér teljesen eltűnt. Míg várakozik elővesz egy kendőt a táskájából és törölgeti a tarkóját meg a nyaka környékét, ahogy csak tudja. Mikor azonban már a második törlésnél tart veszi csak észre, hogy valami a nyakához tapadt. Odanyúl lassan és elveszi. Egy pikkely. *
-Nagyszerű, lassan itt a vedlés ideje igaz? Koszos dögök. *Morogja az orra alá és megborzong már a gondolattól is, hogy nemsokára sokkal több fog a bőrére tapadni ebből a gusztustalan dologból. *
-Fejj… *Fintorodik el miközben lepöcköli az ujja hegyéről a gusztustalan pikkelyt, ekkor léphet oda hozzá a tündér ismét. *
-Gyors volt, ez aztán igen! *Mondja elismerő hangon, talán először üt meg ilyen pozitív felhangot bárkivel is szemben az elmúlt évben. Végre talált egy valakit ember az átkozott városban, aki nem teljesen használhatatlan és megbízhatatlan. Nem nehéz belátni, hogy minden a tervek szerint ment, ketrec is van, meg tyúk is van. *
-Az vagyok. *A csirke viszont, mikor kicsit feljebb emeli a ketrecben és meglátja az érdeklődően elővillanó villás nyelveket, nagy hanggal próbálja átpasszírozni magát a ketrec rácsai között, ide- oda verve magát. *
-Hé-hé-hé! Jóóól van nyugi. *Ereszti lejjebb maga mellé, majd a földre is leteszi, míg megpaskolja a csuklyát magán, hogy rendre utasítsa a csúszómászókat. *
-Az vagyok, megéred a pénzed. Mit is mondtál, hogy hívnak? *Már nem is emlékszik, hogy ez a dolog szóba került-e, ha meg is kapta volna, egyik fülén be, a másikon meg ki, de most már érdekli. *
8882. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-09-13 20:52:25
Üzenet elküldve: 2020-09-13 20:52:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Merchen, Asztéyriaa//
*Ha Merchen tényleg tudná, hogy hány nyelvről is van szó, talán már szerelmes is lenne. De talán a korábbi problémái, mint a korgó gyomor, ami már egyre inkább kezdi gyötörni jobban zavarja. Ő maga tisztában van vele, hogy az ár, amit mond, az tényleg tisztességes. Talán a nő nincs annyira tisztában az árakkal, mint maga a tündér. Javára szóljon, hogy egész életében igyekezett megtalálni az aranyközéputat, hogy ő is keressen, de a kuncsaftoknak is megérje, nincs ez másképp most sem.*
-Ne félj kedvesem, visszatérek.
*Zsiványan kacsint, majd az aranyakkal kezében elindul be a forgatagba. Szerencsére nem nagy ritkaságról van szó, amit ugyan meg tudna találni, de nyilván több időbe, s ami fontosabb energiájába kerülne, mint így. Hamar meg is találja, amit kell, s némi furfangos csevegés után ki is fizet az állatért és a ketrecért 46 aranyat az árusnak (Mesélő (Nyíl). Egy kedves biccentés, s indul is vissza oda, ahol várja őt a türelmetlen nő.*
-Tessék, ahogy mondottam vala, itt vagyok, nem is üres kézzel.
*Azzal át is nyújtja az árut neki, s visszaül a kordéjára, és a maradék almát kezdi falatozgatni.*
-Remélem elégedett kend.
*Ha Merchen tényleg tudná, hogy hány nyelvről is van szó, talán már szerelmes is lenne. De talán a korábbi problémái, mint a korgó gyomor, ami már egyre inkább kezdi gyötörni jobban zavarja. Ő maga tisztában van vele, hogy az ár, amit mond, az tényleg tisztességes. Talán a nő nincs annyira tisztában az árakkal, mint maga a tündér. Javára szóljon, hogy egész életében igyekezett megtalálni az aranyközéputat, hogy ő is keressen, de a kuncsaftoknak is megérje, nincs ez másképp most sem.*
-Ne félj kedvesem, visszatérek.
*Zsiványan kacsint, majd az aranyakkal kezében elindul be a forgatagba. Szerencsére nem nagy ritkaságról van szó, amit ugyan meg tudna találni, de nyilván több időbe, s ami fontosabb energiájába kerülne, mint így. Hamar meg is találja, amit kell, s némi furfangos csevegés után ki is fizet az állatért és a ketrecért 46 aranyat az árusnak (Mesélő (Nyíl).
Egy kedves biccentés, s indul is vissza oda, ahol várja őt a türelmetlen nő.*-Tessék, ahogy mondottam vala, itt vagyok, nem is üres kézzel.
*Azzal át is nyújtja az árut neki, s visszaül a kordéjára, és a maradék almát kezdi falatozgatni.*
-Remélem elégedett kend.
8881. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-09-12 13:15:29
Üzenet elküldve: 2020-09-12 13:15:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Egy újabb nap, újabb lehetőségekkel. Sok ember várja, hogy megkönnyítsék kicsit az erszényüket. Végül is, minél több érték van abban az erszényben, annál nagyobb fejfájást okoz a gazdájának, hiszen bárki eltulajdoníthatja azt. Bár ő nem venné el az összes pénzt senkitől sem csak egy keveset, hogy az áldozatnál is maradjon. Nem egy rossz szívű egyén. A piacon járkálva figyel a sok járkáló emberre. Nem lehet tudni, hogy mikor jön el az alkalom, hogy akcióba lendűljön. Egy gyors mozdulat és már meg is szerezheti amit akar, persze a lebukás esélye mindig ott van. Most inkább csak figyeli a sok alakot, akik a piacra érkeztek.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10329-10348