//Nyári forgatag//
//Tökkelütött egy társaság//
//Vásárlás//
*Rumlopó csak tovább forszírozza az őt annyira nem kellemesnek tartott téma, de hát mit tegyen, ha magát ismerve ő is mindig ezt csinálja? Mit várjon el másoktól, ha nem ugyanezt? Ezért is veszi fel a kesztyűt és eldönti, hogy most már csak azért is kimagyarázza magát.*
- Nincs étel a barlangban. *Vonja meg a vállát.* - Húsosabb. Sose voltam húsos, legfeljebb szép izmos! *Javítja ki a másikat.* - De akkor ezt vehetem ígéretnek? *Teszi karba a kezét, szemöldökét felvonva. Érdekes játszma kezdődik.* - S nem aszott. Az máshogy néz ki. *Kéri ki újra magának, majd inkább elhessegeti a témát. Tudja, hogy ebben jelenleg nem nyerhet most, így nem is tesz semmit. Tudja, hogy mi a helyzet, de mit tegyen, ha étel helyett is inkább inna?*
- Amúgy is, ez a valaki itt. *Bök maga mögé, az épségben megúszott Zarára.* - Ígért valamit enni nekünk.
*Vöröskére nézve felvonja szemöldökét, miközben elvigyorodik.*
- Csak nekem? Biztos ez? *Vigyorodik továbbra is, anélkül, hogy tudván tényleg mi is történt ott valójában, inkább csak cukkolja.
Zara újra kivédte csapását, lehet immár mással kéne próbálkozni, ám a rizses tálat találja el, s törik darabokra rúgása nyomán. Szikrázó szemekkel néz a másikra, de szó nélkül hagyják ezt, hiszen újabb dolog felé kell figyelnie. Mégpedig a görényre. Megadóan bólogat, hallgatva az érveket, majd érdeklődve fordul Vöröske felé.*
- A te pókodat mire tudjuk használni majd? *Kérdi, majd bólogatva tekint Nerire.* - Igaza van, van már két gyíkod is, szóval oszd be. Amúgy is nem elég neked az amit már eddig is adtam? *Nem adott neki semmit, ezt tudja is. De olyan magabiztosan adja elő magát, hogy elhitesse mindenkivel a saját igazát. Sóhajtva lép oda az árushoz, hogy megérdeklődje mennyi is ez a dög.*
- 300?? *Fakad ki.* - Mi maga, rabló? Elviszem 250ért, és jól is vagyunk. Legtöbbet 270-et adok csak a nagyért.
*Közli határozottan csípőre tett kézzel. Hát minek néz ki ő, valami vezérnek tán, akinek tele van a zsebe aranyokkal? Csak egy csóró kis senki, semmi más, s mi ad ennek nagyobb bizonyítékot, hogy Vakarék már megint itt van.*
- Persze, látszik mennyire ura voltál. *Tapogatja meg a gyerek fejét, majd tovább halad, kíváncsian, hogy merre fáj neki. Nem erősen nyomogatja meg, csak puhán, feltérképezve, hogy mi is fáj neki, s hogy miként tud neki segíteni.
~Segíteni? Minek?~
Rázza meg fejét, nem tudván, hogy mi is történik vele mostanság. De az biztos, hogy nem a megszokott életén halad tovább. A vizet hamar megkapja Rumlopótól, majd a kölyök kezébe nyomja, hogy igyon. Ő biza nem fogja megitatni, tegye ezt ő meg magától.*
- Te meg híztál. Lassan vágósúlyban leszel. De még mindig szebben nézek ki nálad, ahogy ellátták a bajod. Mit csináltál már? Azon kívül, hogy a bajt kerested?
*Nem tudja miért, de valamiért régi énjét látja a kölyökben. Tán azért, mert a Kikötő forgatagában ő is mindig a bajt kereste, s bizony ő is kapott rendesen néhány felnőttől, így tudja, milyen érzés is ez. Nem kellemes, de ettől erősödik meg az ember. Avagy elf.*
- Pár nap alatt elmúlik.
*Közli, mintha bárkit is érdekelne.*