//Nyári forgatag//
//Este//
*Az óvatosan eljáró harcos mindig teremt rá lehetőséget, hogy alaposan felmérje az ellenfelét, nem véletlenül tartják a hegyvidék kolostorban élő bölcsek, hogy egy küzdelmet (legyen szó egy-az-egy elleni összecsapásról vagy tömegekéről) elsősorban a szellem aratja, s csak azután következhet a testé. Persze mondanak ők még rengeteg más dolgot is emellett, amelyek még kevésbé tűnnek hihetőnek, és Khan aligha él meg egy olyan kort, ahol a haja őszbe fordul és ezzel együtt a kardot is leteszi, hogy acélból vert fegyvere helyett az elmét pallérozza inkább. Tisztelettel vegyes félelem övezi őbenne azokat a férfiakat, akik tarkopaszra borotválják fejüket és egész életüket egyetlen adott mesterség tökéletesítésére adják, mert tudja, hogy abban nem akad párjuk, bárhol keressék is Lanawinen.
Velük ellentétben, a félszemű sokkal direktebb módszerek által éri el, amit célul magának kitűz, s ez többnyire abban anyagiasul, hogy a falnak fejjel ront. Célravezető, egyszerű és nem igényel hosszas tervezőmunkálatokat. A gyakorlat pedig igazolta, hogy az esetek nagy százalékában hatékony is. De most éppen az ellenkező eredményt kapja, hiszen mint a lányról kiderül, nem teljesen olyan gyámoltalan, mint egyszeri blikkre tűnhet.*
- Ma barát, holnap ellenség. - *Mintha erre mondana tósztot, poharat emel Elyne felé, immár a sokadikat, nem is tartja számon, hogy a demizsonból mennyit gurított le a torkán. Amikor ma éjszaka a párnák közé tér, az álmok hamar meg fogják találni és mély alvásba ragadják. El tudná képzelni még kellemesebben is a befejezést, de valami megmagyarázhatatlan oknál fogva saját maga torlaszolja el az oda vezető ajtót, konok elszánással. Jobb ötlet híján a napsütésnek tudja be, s hogy ő túl hosszú ideig hagyta a fejét főni alatta.*
- Egy nálam sokszorta okosabb embertől hallottam, hogy ebben az életben csak egy biztos pont van, a halálod. Választhatsz, hogy mit akarsz és mit teszel meg, de igazán csak egy kötelességed van azután, hogy a világra jöttél. Hogy egy napon eltávozz belőle. - *A többi már oly sok mindennek a függvénye, hogy felesleges is listába venni az ok-okozatokat. Van, akinek megbomlasztja elméjét a háború, másokét helyre rázza. A legtöbben tönkremennek belé testben és vagyonban egyaránt, és akadnak természetesen mindig olyanok is, akik haszonélvezői lesznek a vérontásnak. Khan sem harcol(t) mindig olyan ügyért, amit már eleve vesztesnek lát(ott). Bérkard volt, egyesek szerint egy tisztességtelen hivatás űzője, de attól még nem hülye. Véleménye szerint ez az egyik olyan tulajdonság, ami egyik harcosnak hosszabb élettartamot ad, mint egy másiknak.*
- Az a helyzet, hogy a fejem kezd nehezebb lenni annál, mint amit még egyenes háttal meg tudok tartani, és be kell valljam, hogy egyre csábítóbb annak gondolata, hogy elfeküdjek itt az asztalon, vagy azalatt, ahogy azok az alfahímek, akik már amott horpasztanak. - *Egy tetszőleges irányba int, de teljesen mindegy is, mert részegen heverő alakokból erre az órára már bőséggel lehet meríteni akárhonnét.*
- Szórakoztató eljátszani a gondolattal, hogy milyen lenne most nekiállni elsajátítani az első betűket, de a tragikomédiától téged és legfőképp magamat megkímélem inkább. - *Az asztrállényekről szóló magyarázat valahol félig megértésre talál, de gyaníthatóan maholnap már nem tudná visszaidézni az éjszaka kapott leckét. A szesz már megtette a magáét és szükségét is érzi, hogy enyhítsen magán, úgyhogy két kézzel támaszkodva talpra áll. Hosszan, s mélyet sóhajt mellé: mintha hegyeket mozgatott volna meg ezzel a mozdulatsorral máris.*
- Nem felejtem a találkozást, és mondanám, hogy a nevedet sem fogom, de a névcsere gesztusát egyikünk se tartotta túlságosan fontosnak és most már nem is akarom azzal elrontani a találkozást, hogy az arc mellé név is kerüljön. Majd kitalálok neked egyet. - *Cinkosan elvigyorodik, az utolsó kortyot azért még felhörpinti.*
- És igen, jártam már a Kikötőben. Ott annyi az osztriga, hogy a látványukba is belecsömörlenél. Ég veled, Észak Leánya. - *Mosolyogva inti búcsúját Elynenek, a hazafelé úton pedig valahol, hogyhogy nem csatlakozik újra hozzá a szököttnek hitt holló is.*
- Tudtam, hogy visszajössz. - *Motyogja neki a félszemű, sandán vigyorogva orra alatt. A Nyári forgatagnak számára ezennel vége.*