//Egzotikus kincsek//
//A földeken vár majd ránk//
//Zrinanda//
*Nem kell sokáig várni, az érdekes kuriózumra már szállingóznak is az érdeklődők. Ki csak idegenkedve vagy mulatságból tapogatja meg az érdekes ékszereket, játékokat, vágyakozva nézi őket, vagy rosszallóan csóválja a fejét olyan holmikon, amikre soha nem telik majd. Egy óriás hölgyemény föléjük magasodva jelenik meg, s érdeklődni kezd az – ezek szerint leárazott – ékszerek iránt. Egy asszonyság, aki a hóna alá is elférne, rámosolyog.*
- Kedvesem, nem fogok kertelni, karperecre, bokaláncra semmi esélyed. *Felmutat egy láncot, meg is húzkodja oldalra. Zrinanda jól láthatja, hogy tán az asszony szandálos kis lábfejére még nagy is volna, de a lány legfeljebb a lábujjaira húzhatná, ha ugyan el nem szakad úgy is.* Nyakláncunk sincs túl sok, viszik gyorsan. Viszont egy bővebb jó lesz rád is, még talán a táncban is kevéssé fog zavarni. És fülbevaló is készült hozzá. *Hátramegy keresgélni, és egy nyakláncot, valamint két fülbevalót tart az óriás elé, amely igazán egzotikus látványt nyújt, különböző piros, sárga, barna kövek keveréke, végén egy-egy sárga háromszög lóg le, és halkan csilingel, ahogy az árus végigfuttatja rajtuk az ujját. A vak leány megrezzen székén, és a hang irányába fordul. Halványan elmosolyodik.*
- Én készítettem, egy álom miatt. Láttam… *Rebegi a számára szinte ismeretlen fogalmat.* Azt mondta… Azt mondta, a földeken vár majd ránk. *Ezek után mintha vak, halvány szeme valahogy megtalálná Zrinanda pillantását, egyenesen felé fordul. Szinte már halottnak tetsző, beesett, sápadt arca hirtelen egészen koponyaszerű látványt nyújt. Zrinanda ha akarná, sem tudná kikerülni ezt a követelőző pillantást, amely csak néhány másodpercig tart, de utána is egy gerinctáji, kellemetlen borzongással kell számolnia. Nehéz lesz kivernie a fejéből, az egyszer biztos. A közjátékot követően, mintha mi sem történt volna azonban az előbb, a kikiáltó hangja ugyanúgy a fülébe harsog, a piacon a tömeg standról strandra sétál, beszélget, a leány pedig vakon mered maga elé. A néne is pont olyan lelkesen tartja vásárlója elé az ékszereket.*
- No, mit szólsz hozzá? *Érdeklődik kíváncsian.* Igazán egzotikus, kézi készítésű holmi, mifelénk úgy tartják, szerencsét is hoz. Kétszáz aranyért elviheted.
//Aztyan//
*Aztyant a ruhaneműt áruló standhoz viszi a lába, és kifejezett érdeklődést tanúsít az áruk anyaga iránt. Itt aztán van mit nézni, állványokra függesztve megannyi finom, színes és mintás anyagot és elegáns szabású ruhát találhat. Ezek közül is kiemelkedik egy női babára húzott, táncos hölgyekre szabott, lenge ruhadarab, melyre lemezkéket erősítettek, és egészen kaotikus színekben pompázik. A sok ruhanemű miatt ugyan nehezebb belátni ezt a területet, az árusokat a legkevésbé sem zavarja, ha nézelődik, nincs is természetesebb, mint az emberi kíváncsiság, főleg a különleges holmik iránt. Sőt, még vásárol is. Kis idő múlva egy csinos, szandálos, serdülő leány jelenik meg, hogy a kedves vásárló segítségére siessen a további válogatásban.*
- Üdvözlöm. *Aztán tekintetével a kérdezett ruhát követi, és elmosolyodik.* Ó, az egy különleges darab. Szemkápráztató a mozgása, persze jó értelemben. *A lány megmozgatja egy kicsit a szoknyarészt, és tényleg, a ruha nem bántja a szemet, de kellemesen csillog.* Sajnos csak három darabot hoztunk magunkkal, wegtoreni táncos leányok is csak álmodni mernek erről a viseletről. Kézileg készült, a titkát csak mi ismerjük. Egyenként kovácsoltuk a lemezeket, és rávarrtuk az anyagra. Pirosat sajnos nem árulunk belőle, de igen vidám színe van. *Majd kezével a többi ruha felé int. Az Aztyan kezében lévő holmikat látva nagyjából fel tudja mérni, milyenre gondolt a férfi.* Ha gondolja, találunk hasonló szabású, szépen pörgő vörös ruhákat. Esetleg készíthetünk is, édesanyám varróasszony. *Kíváncsian várja a férfi válaszát.*
//Madvaarick//
*A két mélységi az egyik kofát szemeli ki célpontul, hogy elhitessék vele, ők egy boldog pár, majd a férfi félrehívja a fejkendős öreg anyókát, hogy elárulja neki, korántsem olyan boldog az a pár. A nénike fogatlan mosolya elárulja, hogy neki ugyan nem jelent problémát a dolog, mindenre tudja a megoldást.*
- Kedveském. *Cuppog fogatlan szájával, már a megoldáson nyammogva.* Idefigyelj. Nem szabadna neked odaadnom ezt a holmit, amivel meg akarod fűszerezni… *Végigmutat a férfin, pillantása nem titkolja, hogy amúgy nem tetszik neki, amit lát.* Ezt. *Egy nagyot sercint a porba, és körülnéz, de nem tudni, azért-e, vagy mert tilosban jár.* Na de mondok én neked valamit. Éppen kotyvasztok egy varázstinktúrát, amihez hiányzik még három alapanyag. Hozd el nekem, és én olcsón odacsúsztatom neked a füvet. *S hogy lássa is a férfi, hogy nem kertel, az egyik ládából kivesz egy szütyőt, és meg is mutatja neki az Elija csókjának sötétlila virágait, mielőtt újra elrejti a holmit.*
- A részleteket csak a kis alkunk után mondom el. *Teszi hozzá szigorúan.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.08 17:01:13