//Második szál//
//Húrok, rugók, kották és kütyük//
*A felszín alatt már elindult a küzdelem azért, hogy fogást találjon a furfangos gnóm kereskedőn, de őszintén meglepi végül a tény, hogy Gilas Abac nem kertel, és legfőképp nem hazudik. Bár, csupán bagatell részletként hivatkozik rá, mégsem titkolja el, hogy a karneol nem drágakő, hanem egy kvarcféle, és az aranynak látszó sárgás csillogás a szelencén sem az valójában. Ez már önmagában bizalmat ébreszt az énekesnőben, kinek ajkára így barátságos mosoly húzódik.*
- Igen, valóban. *Mi tagadás, azzal a ténnyel nem tud vitatkozni, hogy laikus szemlélő nem tudná megmondani a különbséget. Ő sem látja ebben a formában, hogy mitől másabb a sárgaréz, mint az arany, csupán ismeri már a kufárok trükkjeit, és azt, hogy nem minden arany, ami fénylik.*
- Sárgulna az irigységtől az aranynak látszó sárgaréz miatt, hm? *Halkan felkuncog az aprócska vicc után, de ennyi elég is a szelencéről, ami idő közben visszakerül a kocsi szélére, a szó pedig a hajsütőre terelődik, melyről Gilas kifejezetten részletes bemutatót tart, Merlana pedig elárulja, hogy bizony színésznői pályafutása miatt számára ez az eszköz valóban igazi kincs lehet, ha tényleg azt tudja, és jól tudja, amit a gnóm állít róla. A gondolatmenet, mi ennek kapcsán megfogant az eladó fejében, az természetesen az övében is. Hát pont ez a lényeg, hogy Gilas ne csak eladni akarja a holmikat, hanem neki akarja eladni őket, még akkor is, ha az alkudozást követően a pillanatnyi nyeresége kisebb is lesz, hisz a jövőben a több vevő több csillogó aranyérmét jelenthet.
Ezek után rá is térnek az árra, melyet jó kufár módjára a gnóm azonnal vélt és valós kedvezmények sorával spékel meg, hogy ajánlata kecsegtetőbbnek tűnjön. Merlana persze résen van, és egyrészt észreveszi, hogy az az ár bizony felettébb gyorsan kúszik lefelé, ami azt jelenti, hogy mehet az még lejjebb is, ha egy kicsit megerőlteti magát. A piaci kofák pedig amúgy is szeretnek alkudozni, legalábbis ő úgy vette észre, hogy néhányan még sértésnek is veszik, ha a vásárló nem teszi. Ekkor támad egy veszélyes, mégis remek ötlete.*
- Felettébb méltányos tetszik lenni, Abac úr, ám mit szólna hozzá, ha azt mondanám, hogy megveszem mindkettőt, de nem most azonnal? Ha félreteszi nekem őket, akkor fizetek kettőszáznyolcvan aranyat a kettőért, amennyiben meg tud nekem valósítani még valamit. *Játékos mosolyra húzódnak ajkai, majd a hajához nyúl, és kihúzza belőle a hajtűt, melynek következtében az eddig szoros kontya kibomlik, haja pedig hullámos tincsekben omlik a vállára és hátára.*
- Látja ezt? Ez egy egyszerű hajtű *mutatja Gilas felé, el is veheti tőle, meg is foghatja, ha szeretné.* Bár az arany, amit lát rajta, az valódi. *Elmosolyodik, hisz ezzel azt szeretné jelezni az úr számára, hogy neki nem esik nehezére megvenni a valódi drágaköveket és igazi nemesfémből készült tárgyakat sem.*
- Azt szeretném, ha ez a kis tű képes volna bejuttatni engem olyan ajtók mögé is, ahová alapesetben nem volna bejárásom. Mit gondol, meg tudja ezt csinálni nekem? Természetesen, ha igen, azt busásan megfizetném a másik két tárgy árán felül, a diszkrécióért cserébe pedig szívesen hirdetem majd Gilas Abac mester nevét és szakértelmét akár a város legfelsőbb köreiben. Mit szól? *Ez az ő ajánlata. Szerinte gáláns, bár sokat kockáztat vele, hisz, ha a gnóm tipikus jófiúnak bizonyul, akkor még ronthat is a saját hírnevén, úgyhogy reméli, hogy ő is azok közé a dörzsölt kereskedők közé tartozik, kiknek az üzlet fontosabb minden másnál. Hamarosan kiderül…*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.03 22:56:55