Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 160 (3181. - 3200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3200. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-03-27 14:59:03
Üzenet elküldve: 2026-03-27 14:59:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
* A rövid, de annál félelmetesebb kitérő után végre megérkezik a piactérre. Itt aztán nem a bevásárló-listát kezdi el nézegetni, mivel az még ráér. Csak egy kis élelmet akar magának venni, mivel reggelit evett utoljára, most meg már kora délután van. *
– Hopp! * Így ugrik le Bürkös hátáról, és innentől vezeti őt. Eltűnik a piactér forgatagában, de legalább nem üt el senkit. Legalábbis megpróbálkozik vele. Sikerül megtalálnia a szatócsok éléstárát, ahol kétnapi hideg élelmet vásárol. *
– Jó napot, egy kis kenyeret szeretnék. Meg hozzá sajtot is, ha nem baj… Vagyis tudom, hogy nem baj. Csak izé… Bocsánat. * Úgy érzi, az egész világ őt figyeli. Hogy lehet ennyit szerencsétlenkedni egy egyszerű vásárlással is? Miért ilyen rossz mindig mindenben? Bárcsak itt lenne Intath vele… Végül csak sikerül megkötnie az üzletet, és átadja az aranyakat az árusnak. Aztán lesütött szemekkel elsiet onnan, elteszi az ételt és felpattan Bürkös hátára, hogy ne legyen láb alatt senkinek. Szégyelli magát, amiért ilyen bugyuta egy tündérlány. Talán a templomba se kéne mennie, mert még kinevetik, ha azt mondja, hogy meg akar tanulni varázsolni. De nincs mit tenni, valahogy Bürkös mégis arra megy, ő pedig vezeti és mire észbe kap, már ott is lesznek… *
– Hopp! * Így ugrik le Bürkös hátáról, és innentől vezeti őt. Eltűnik a piactér forgatagában, de legalább nem üt el senkit. Legalábbis megpróbálkozik vele. Sikerül megtalálnia a szatócsok éléstárát, ahol kétnapi hideg élelmet vásárol. *
– Jó napot, egy kis kenyeret szeretnék. Meg hozzá sajtot is, ha nem baj… Vagyis tudom, hogy nem baj. Csak izé… Bocsánat. * Úgy érzi, az egész világ őt figyeli. Hogy lehet ennyit szerencsétlenkedni egy egyszerű vásárlással is? Miért ilyen rossz mindig mindenben? Bárcsak itt lenne Intath vele… Végül csak sikerül megkötnie az üzletet, és átadja az aranyakat az árusnak. Aztán lesütött szemekkel elsiet onnan, elteszi az ételt és felpattan Bürkös hátára, hogy ne legyen láb alatt senkinek. Szégyelli magát, amiért ilyen bugyuta egy tündérlány. Talán a templomba se kéne mennie, mert még kinevetik, ha azt mondja, hogy meg akar tanulni varázsolni. De nincs mit tenni, valahogy Bürkös mégis arra megy, ő pedig vezeti és mire észbe kap, már ott is lesznek… *
3199. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-03-18 00:19:29
Üzenet elküldve: 2026-03-18 00:19:29
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
- Mi ez? Eeyr könnye, azt mondod?
*Kérdi, miközben szemezget a kocsonyás apró szemekkel. Nem kóstolta még, a kufár engedelmével ujjait összecsippentve mar bele a zsák tartalmába, hogy egy keveset mintázhasson. Az első szenzáció a nedves, hűvös ruganyosság, s másodjára pedig az apró szem keménysége.
~ Mint mák a takonyban. ~
Illatra semmi különös. Talán búza, talán árpa, meg nem tudná mondani melyikre hajaz jobban, s talán egy kis cukorrépát is fel vél fedezni a jegyek között. Az összecsippentett adagot egy gyors mozdulattal a szájába dobja, s mély sóhajokkal forgatja szájában, majd roppanás. Kikerekedett pupillái jelzik a kereskedő felé, hogy a gnómnak bizony tetszik, amit érez.*
- Édes! *Szól a teli szája miatt enyhén torz hangon.* - Jöhet belőle egy kiló, de tarts vissza párat, mert ha minden jól megy tízszer ennyit viszek!
*Elméjében villanó pengeként fénylik föl a tudásszomj: vajon milyen lehet csíráztatva és megpörkölve? Lesz-e olyan jó, mint az árpa, lesznek-e olyan aromái? Megmarad-e a kocsonyássága, vagy az a kocsonya egyszerűen elpárlik? Ha igen, s abban van az édes íz, hogy lehetne megőrizni?
A kísérletezés és szárnypróbálgatás általában egy folyamat legszórakoztatóbb és legizgalmasabb része. Már alig várja, hogy hazavigye a zsák könnyét, és választ találhasson az összes kérdésére. És ha az egész egy hatalmas kudarc? Nos, akkor fontos leckét tanult, s mindemellett az unott fejű árus várhatja, hogy visszajöjjön, amíg meg nem unja. Az biztos, hogy zsebbe nyúlósabb ez a mag, mint bármelyik másik gabona, így ha nem talál benne olyan irdatlan nagy különbségre, akkor marad a hétköznapibb magvaknál.
Elmélkedése közben a kufár már be is zsákolta új szerzeményét, kis vászonzsákja tele, zsebe viszont annál üresebb, mégis elégedetten sasszél el a piacról.*
*Kérdi, miközben szemezget a kocsonyás apró szemekkel. Nem kóstolta még, a kufár engedelmével ujjait összecsippentve mar bele a zsák tartalmába, hogy egy keveset mintázhasson. Az első szenzáció a nedves, hűvös ruganyosság, s másodjára pedig az apró szem keménysége.
~ Mint mák a takonyban. ~
Illatra semmi különös. Talán búza, talán árpa, meg nem tudná mondani melyikre hajaz jobban, s talán egy kis cukorrépát is fel vél fedezni a jegyek között. Az összecsippentett adagot egy gyors mozdulattal a szájába dobja, s mély sóhajokkal forgatja szájában, majd roppanás. Kikerekedett pupillái jelzik a kereskedő felé, hogy a gnómnak bizony tetszik, amit érez.*
- Édes! *Szól a teli szája miatt enyhén torz hangon.* - Jöhet belőle egy kiló, de tarts vissza párat, mert ha minden jól megy tízszer ennyit viszek!
*Elméjében villanó pengeként fénylik föl a tudásszomj: vajon milyen lehet csíráztatva és megpörkölve? Lesz-e olyan jó, mint az árpa, lesznek-e olyan aromái? Megmarad-e a kocsonyássága, vagy az a kocsonya egyszerűen elpárlik? Ha igen, s abban van az édes íz, hogy lehetne megőrizni?
A kísérletezés és szárnypróbálgatás általában egy folyamat legszórakoztatóbb és legizgalmasabb része. Már alig várja, hogy hazavigye a zsák könnyét, és választ találhasson az összes kérdésére. És ha az egész egy hatalmas kudarc? Nos, akkor fontos leckét tanult, s mindemellett az unott fejű árus várhatja, hogy visszajöjjön, amíg meg nem unja. Az biztos, hogy zsebbe nyúlósabb ez a mag, mint bármelyik másik gabona, így ha nem talál benne olyan irdatlan nagy különbségre, akkor marad a hétköznapibb magvaknál.
Elmélkedése közben a kufár már be is zsákolta új szerzeményét, kis vászonzsákja tele, zsebe viszont annál üresebb, mégis elégedetten sasszél el a piacról.*
3198. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-03-16 19:48:17
Üzenet elküldve: 2026-03-16 19:48:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Aznaposan//
- Nem mondanám, hogy a bosszú fontosabb, mint az életem. *Már nyitná válaszra a száját ~ A bosszú az életem ~, de meggondolja magát, mert ez sem feltétlen igaz.* - Ha úgy érzem, hogy forrósodik a lábam alatt a talaj, keresek másik alkalmat. Nem érzem ezt egy nemes hivatásnak, hogy az életemet adjam érte, csupán... Nem tudom.
*Ezen tényleg el kell gondolkodnia. Miképp fogja ő fel ezt az egészet? Mi a garancia arra, hogy nem lesz egy üres porhüvely ha beteljesíti a bosszúját? Mi van, ha valamilyen módon ő is szörnnyé változik, miközben a szörnyet akarja megölni?*
- Nevezzük kötelességnek. Bosszú, persze, de azt sem szeretném, hogy más ártatlanokat bántson. Nem bírnék el a lelkiismeretemmel, ha azon a fiún kívül bárki mást is elragadna miközben nézem!
*Nagyjából összeszedte a gondolatait erre a válaszra, de az előtte álló ösvény számára is ködös még, így kőbe vésett, stabil lábakon álló választ nem képes adni.*
- Köszönöm, Muzomgo, de megvagyok egyelőre. Így is rengeteget segítettél. Köszönöm. Tényleg.
- Nem mondanám, hogy a bosszú fontosabb, mint az életem. *Már nyitná válaszra a száját ~ A bosszú az életem ~, de meggondolja magát, mert ez sem feltétlen igaz.* - Ha úgy érzem, hogy forrósodik a lábam alatt a talaj, keresek másik alkalmat. Nem érzem ezt egy nemes hivatásnak, hogy az életemet adjam érte, csupán... Nem tudom.
*Ezen tényleg el kell gondolkodnia. Miképp fogja ő fel ezt az egészet? Mi a garancia arra, hogy nem lesz egy üres porhüvely ha beteljesíti a bosszúját? Mi van, ha valamilyen módon ő is szörnnyé változik, miközben a szörnyet akarja megölni?*
- Nevezzük kötelességnek. Bosszú, persze, de azt sem szeretném, hogy más ártatlanokat bántson. Nem bírnék el a lelkiismeretemmel, ha azon a fiún kívül bárki mást is elragadna miközben nézem!
*Nagyjából összeszedte a gondolatait erre a válaszra, de az előtte álló ösvény számára is ködös még, így kőbe vésett, stabil lábakon álló választ nem képes adni.*
- Köszönöm, Muzomgo, de megvagyok egyelőre. Így is rengeteget segítettél. Köszönöm. Tényleg.
3197. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-03-13 11:00:11
Üzenet elküldve: 2026-03-13 11:00:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Varroda//
– Oh. Kaifiri. * Ismétli el a szót, kicsivel lassabban, mint az előbb. De aztán meg is magyarázza a jelentését. *
– Nagyjából hitetlent, kívülállót, idegent jelent népem nyelvén.
* Most, hogy ezt letudták, elkezdik a jövőt tervezgetni. Muzomgonak azonban nem igazán tetszik, amit hall. Komoran néz Venthelre. *
– Ha ez a szajha tényleg befúrta magát a nemesek közé – márpedig nagyon úgy fest –, abban a pillanatban, hogy végzel vele, a saját jövődet is eldobod magadtól. Mhh. * Egy kicsit aggódik Venthel miatt, de még inkább zavarja, hogy ez a sa'ni ilyen könnyedén bekerült a nemesi körökbe, a városvezetés pedig úgy bánik az újnemességgel, mintha legalábbis aranyat pottyantanának. Revans ide vagy oda, biztosan nem néznék tétlenül, hogy a falusi bosszúálló megöl egy nemest. *
– De, ha fontosabb a bosszú, mint az életed, azt is megértem. Eeyr kedveli a bátrakat. * Teszi hozzá, nehogy úgy tűnjön, le akarja beszélni a fiatalembert a sa'ni meggyilkolásáról. Ha a mérleg egyik felén egy bátor, önfeláldozó hívő van, a másik felén pedig egy extradimenzionális démonkurva, akkor egyértelmű, hogy Muzomgo kész lenne meghozni ezt az áldozatot Eeyrért. Viszont a döntést ráhagyja Venthelre.
Most felkapja vállára a zsák krumplit, és dél felé fordul, majd vissza a másikra. *
– Tudok még valamiben a segítségedre lenni, Démonvadász?
– Oh. Kaifiri. * Ismétli el a szót, kicsivel lassabban, mint az előbb. De aztán meg is magyarázza a jelentését. *
– Nagyjából hitetlent, kívülállót, idegent jelent népem nyelvén.
* Most, hogy ezt letudták, elkezdik a jövőt tervezgetni. Muzomgonak azonban nem igazán tetszik, amit hall. Komoran néz Venthelre. *
– Ha ez a szajha tényleg befúrta magát a nemesek közé – márpedig nagyon úgy fest –, abban a pillanatban, hogy végzel vele, a saját jövődet is eldobod magadtól. Mhh. * Egy kicsit aggódik Venthel miatt, de még inkább zavarja, hogy ez a sa'ni ilyen könnyedén bekerült a nemesi körökbe, a városvezetés pedig úgy bánik az újnemességgel, mintha legalábbis aranyat pottyantanának. Revans ide vagy oda, biztosan nem néznék tétlenül, hogy a falusi bosszúálló megöl egy nemest. *
– De, ha fontosabb a bosszú, mint az életed, azt is megértem. Eeyr kedveli a bátrakat. * Teszi hozzá, nehogy úgy tűnjön, le akarja beszélni a fiatalembert a sa'ni meggyilkolásáról. Ha a mérleg egyik felén egy bátor, önfeláldozó hívő van, a másik felén pedig egy extradimenzionális démonkurva, akkor egyértelmű, hogy Muzomgo kész lenne meghozni ezt az áldozatot Eeyrért. Viszont a döntést ráhagyja Venthelre.
Most felkapja vállára a zsák krumplit, és dél felé fordul, majd vissza a másikra. *
– Tudok még valamiben a segítségedre lenni, Démonvadász?
3196. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-03-12 19:14:35
Üzenet elküldve: 2026-03-12 19:14:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Varroda//
- Nem vagyok derék ember. Csak roppant szerencsétlen. *Aztán megcsapja a fülét az idegen szó.* - Egy jéghideg mit kérsz? Kajpirity?
*Beszéde nagyjából helyre jött, zsibbad még arca, mintha arcon dobták volna egy sündisznóval... Egy lángoló sündisznóval, így hangja kicsit olyan, mintha akcentussal beszélne, de már jelentősen érthetőbb, mint pillanatokkal ezelőtt.
A javallatra bólint. Kétli, hogy mágiát is kevert volna a karmolásba Norgen, vagy ha mégis, Valuryen Eeyr mágiája valószínűleg kiégette azt onnét. Máskülönben is, hatok, talán már két hónap is eltelt az eset óta, így ha volt valami sötét abban a sérülésben, már rég ki kellett volna, hogy fejtse hatását.
Az evésre annál inkább felcsillan a szeme. Végre! Elege volt abból, hogy nem ehet bármit, amit eddig szeretett, s ha nem is olyat eszik, el kell vonulnia távol a népektől, mert táplálkozása egyszerre undorító és bámészkodókat vonzó.
Nem válaszol elsőre Muzomgo kérdéseire, inkább átrágja magában őket. Ez egy olyan dolog, amit magában is helyre kell tennie, bár körvonalakban megvan, mit szeretne tenni.*
-Kell egyáltalán bizonyítanom, hogy egy sa'nit öltem meg? Azért csinálom, hogy revansot vehessek, s hogy egy ilyen métely ne járhasson szabadon az utcákon. Nem kell nekem elismerés, így bizonygatnom se kell.
*Reméli, hogy a szerecsen megfelelő választ kapott a kérdésre, s immár átgondoltan tudja kielégíteni a másik kíváncsiságát az eredeti témában is.*
- A Csonthíd talán a legjobb esélyem, bár ott nem jártam eddig sok sikerrel. Kérdezősködhetek is, bár mindenki tudja, hogy a Fehér Rózsát keresem, nem sok félszemű és feltépettszájú ember keres Artheniorban egy nőt, hamar hírem ment. Az pedig, hogy követem-e vagy leterítem, majd a helyzet hozza. *Dől hátra ültében egy kényelmes nyögéssel.* - Azon ráérek később is aggódni.
- Nem vagyok derék ember. Csak roppant szerencsétlen. *Aztán megcsapja a fülét az idegen szó.* - Egy jéghideg mit kérsz? Kajpirity?
*Beszéde nagyjából helyre jött, zsibbad még arca, mintha arcon dobták volna egy sündisznóval... Egy lángoló sündisznóval, így hangja kicsit olyan, mintha akcentussal beszélne, de már jelentősen érthetőbb, mint pillanatokkal ezelőtt.
A javallatra bólint. Kétli, hogy mágiát is kevert volna a karmolásba Norgen, vagy ha mégis, Valuryen Eeyr mágiája valószínűleg kiégette azt onnét. Máskülönben is, hatok, talán már két hónap is eltelt az eset óta, így ha volt valami sötét abban a sérülésben, már rég ki kellett volna, hogy fejtse hatását.
Az evésre annál inkább felcsillan a szeme. Végre! Elege volt abból, hogy nem ehet bármit, amit eddig szeretett, s ha nem is olyat eszik, el kell vonulnia távol a népektől, mert táplálkozása egyszerre undorító és bámészkodókat vonzó.
Nem válaszol elsőre Muzomgo kérdéseire, inkább átrágja magában őket. Ez egy olyan dolog, amit magában is helyre kell tennie, bár körvonalakban megvan, mit szeretne tenni.*
-Kell egyáltalán bizonyítanom, hogy egy sa'nit öltem meg? Azért csinálom, hogy revansot vehessek, s hogy egy ilyen métely ne járhasson szabadon az utcákon. Nem kell nekem elismerés, így bizonygatnom se kell.
*Reméli, hogy a szerecsen megfelelő választ kapott a kérdésre, s immár átgondoltan tudja kielégíteni a másik kíváncsiságát az eredeti témában is.*
- A Csonthíd talán a legjobb esélyem, bár ott nem jártam eddig sok sikerrel. Kérdezősködhetek is, bár mindenki tudja, hogy a Fehér Rózsát keresem, nem sok félszemű és feltépettszájú ember keres Artheniorban egy nőt, hamar hírem ment. Az pedig, hogy követem-e vagy leterítem, majd a helyzet hozza. *Dől hátra ültében egy kényelmes nyögéssel.* - Azon ráérek később is aggódni.
3195. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-03-12 12:19:50
Üzenet elküldve: 2026-03-12 12:19:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Varroda//
* Miután végzett a varrással, megtörli kezeit ruhájában, és elégedetten hallgatja Venthel szavait. Úgy érzi, sikert ért el, nem csak a varrás tekintetében, hanem szent küldetésében is nagy áttörést ért el. Nem ez volt az első alkalom, hogy a városi népek körében terjesztette az igét, és persze sokan helyeseltek is, amikor Eeyr fényéről beszélt nekik, de ez csak természetes. Hiszen Arthenior az istenek újkori megjelenése óta Eeyrt tisztelte, még a levegő templomában is az ő tanait kezdték el hirdetni. Csakhogy az átlagember nem érti, miért fontos ez. Magyarázhatná napestig is, hogy mekkora jelentősége van az Eeyrbe vetett feltétlen bizalomnak, de az átlag ugyanúgy bólogat csak rá, ahogyan bólogatna Sa'Tereth tanaira is, ha az elit azt hirdetné. Venthel viszont más. Nem azért, mert kimagaslóan okos lenne, hanem, mert ő a saját szemeivel látta a sa'nit, ami romba akarja dönteni a világot. Azért is van már csak egy szeme. *
– Derék ember vagy. Eeyr biztosan okkal választott téged erre a feladatra. Most már nem vagy kaifiri.* Biztatja a másikat. A kérdésre hümmög egyet, és hunyorít. Nem orvos, így csak sejtése van az ilyen dolgokról. *
– Egy-két hatig maradjon. Hacsak nem kezd el gennyezni. Akkor keress fel egy rendes felcsert vagy igyál gyógyfőzetet, az segít. Hacsak nem használt mágiát a sa'ni. * Erre az eshetőségre eddig nem is gondolt. Egy ilyen démon, ami feltételezhetően több száz éve járja Lanawin földjét, könnyen lehet, hogy tudja használni a sötét mágiát is. *
– Akkor viszont csak a templomban segíthetnek. De ne fessük Sa'Terethet a falra. Egyelőre úgy néz ki, rendesen begyógyul majd. A heg megmarad életed végéig, de pár haton belül már rendesen fogsz tudni enni. * Próbál azért pozitívan hozzáállni a dologhoz. Bár ezek továbbra is csak becslések, mintsem szakavatott orvosi vélemények. Abból indul ki, hogy nem találkozott még olyannal, hogy egy ilyen sérülésbe belehalt valaki. Ráadásul eddig túlélte, és nem rosszabbodott a helyzete. Fontosabb kérdésnek tartja most a jövőt. *
– Mi lesz most, Démonvadász? Továbbra is a Csonthídon őrködsz majd, hátha szerencséd lesz? És mit teszel, ha meglátod őt? Követed? Vagy megtámadod? Bármelyik megoldás az életedbe kerülhet, még akkor is, ha sikerrel jársz. Hogyan bizonyítod másoknak, hogy egy sa'nit öltél meg? Külsőleg ugyanúgy festenek, mint az emberek. * Az eddigiek alapján az a lehetőség fel se merül benne, hogy Venthel inkább hagyni akarja az egészet, hálát ad Eeyrnek, amiért eddig nem halt meg, és visszamegy földet kapálni vagy hasonlók. Látja a szemében a tüzet, a bosszú tüzét. Ez lehet az, ami miatt Eeyr a kegyeibe fogadta. Muzomgo pedig segíteni akar neki, bár a hogyan még nem teljesen világos. *
* Miután végzett a varrással, megtörli kezeit ruhájában, és elégedetten hallgatja Venthel szavait. Úgy érzi, sikert ért el, nem csak a varrás tekintetében, hanem szent küldetésében is nagy áttörést ért el. Nem ez volt az első alkalom, hogy a városi népek körében terjesztette az igét, és persze sokan helyeseltek is, amikor Eeyr fényéről beszélt nekik, de ez csak természetes. Hiszen Arthenior az istenek újkori megjelenése óta Eeyrt tisztelte, még a levegő templomában is az ő tanait kezdték el hirdetni. Csakhogy az átlagember nem érti, miért fontos ez. Magyarázhatná napestig is, hogy mekkora jelentősége van az Eeyrbe vetett feltétlen bizalomnak, de az átlag ugyanúgy bólogat csak rá, ahogyan bólogatna Sa'Tereth tanaira is, ha az elit azt hirdetné. Venthel viszont más. Nem azért, mert kimagaslóan okos lenne, hanem, mert ő a saját szemeivel látta a sa'nit, ami romba akarja dönteni a világot. Azért is van már csak egy szeme. *
– Derék ember vagy. Eeyr biztosan okkal választott téged erre a feladatra. Most már nem vagy kaifiri.* Biztatja a másikat. A kérdésre hümmög egyet, és hunyorít. Nem orvos, így csak sejtése van az ilyen dolgokról. *
– Egy-két hatig maradjon. Hacsak nem kezd el gennyezni. Akkor keress fel egy rendes felcsert vagy igyál gyógyfőzetet, az segít. Hacsak nem használt mágiát a sa'ni. * Erre az eshetőségre eddig nem is gondolt. Egy ilyen démon, ami feltételezhetően több száz éve járja Lanawin földjét, könnyen lehet, hogy tudja használni a sötét mágiát is. *
– Akkor viszont csak a templomban segíthetnek. De ne fessük Sa'Terethet a falra. Egyelőre úgy néz ki, rendesen begyógyul majd. A heg megmarad életed végéig, de pár haton belül már rendesen fogsz tudni enni. * Próbál azért pozitívan hozzáállni a dologhoz. Bár ezek továbbra is csak becslések, mintsem szakavatott orvosi vélemények. Abból indul ki, hogy nem találkozott még olyannal, hogy egy ilyen sérülésbe belehalt valaki. Ráadásul eddig túlélte, és nem rosszabbodott a helyzete. Fontosabb kérdésnek tartja most a jövőt. *
– Mi lesz most, Démonvadász? Továbbra is a Csonthídon őrködsz majd, hátha szerencséd lesz? És mit teszel, ha meglátod őt? Követed? Vagy megtámadod? Bármelyik megoldás az életedbe kerülhet, még akkor is, ha sikerrel jársz. Hogyan bizonyítod másoknak, hogy egy sa'nit öltél meg? Külsőleg ugyanúgy festenek, mint az emberek. * Az eddigiek alapján az a lehetőség fel se merül benne, hogy Venthel inkább hagyni akarja az egészet, hálát ad Eeyrnek, amiért eddig nem halt meg, és visszamegy földet kapálni vagy hasonlók. Látja a szemében a tüzet, a bosszú tüzét. Ez lehet az, ami miatt Eeyr a kegyeibe fogadta. Muzomgo pedig segíteni akar neki, bár a hogyan még nem teljesen világos. *
3194. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-03-11 22:09:31
Üzenet elküldve: 2026-03-11 22:09:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
//A kis növény árus lány//
*Türelmetlen toporgással, billegéssel várja ki a tranzakció végét. Lábujjhegyről sarokig és vissza hintázik, a hidegtől elgémberedett ujjait egyre csak gyűrögeti, egymásba fűzi, de szóban nem zavarja a megállapodást. Elfogadja, miszerint a lánynak nagyobb szüksége van az aranyra, mint az ork tanaira, joviális hunyorgással nyugtázza a búcsút, csak aztán fordít hátat, hogy minden légiességet és kecsességet mellőzve kapaszkodhasson fel a magas bakra ismét. Pár kurta nyögést és nehéz sóhajt követően elfoglalja korábbi helyét, összébb rántja magán a prémkabátot, nyakát a vállai közé húzza, állát a mellkasához szegi, úgy várja, hogy a kereskedő is felüljön. Ahogy a nagy test felkapaszkodik, ő is úgy tesz, az ülés szélére markol, félve, hogy a nagyra vett lendületben lepottyan, de mivel ez nem következik be, így ő sem kezd vad sipákolásba. Lábujjhegyen tipeg ültében, csöndesen rázza a lábát, mintha csak képzeletbeli rokkát hajtana. Didergő ujjait a hóna alá dugja, úgy gubbaszt, ám arcán nyoma sincs bármi nemű negatív érzésnek, vagy neheztelésnek. Amennyire tud, testével még Cilia irányába fordul, hogy tekintetével elkísérhesse a távolodó alakot ameddig csak tudja, rövid „sziát” vakkanta még a kanyarban.*
- Látod ork, mondtam én, hogy szerencsét hozok neked! -*a farkas vigyor egészen az utolsó fogakig szélesedik, vidám hunyorgással biccenti meg a fejét a másik irányába, így adva teret az önigazolásnak.*- Foghatom a kristálykövet, míg elérünk oda, ahová tartunk? Ígérem, nagyon vigyázok rá, nem ejtem el!
*Egyre csak Cagont mustrálja, attól függetlenül, hogy kézbe kapja-e a követ, vagy nem, feltűnően csöndben van. Végül halkan ciccent, ahogy a fogára szív, így szakad ki a mélázásból.*
- Hazudtál a lánynak, nem lehetsz vezető tudós, olyan világ még nem létezik, ahol a fajtád ne néznék kevesebbnek az emberek, nempláne a hegyesfülűek. De nem mondom el a titkodat. Majd imádkozom az istenemhez, hogy az legyél. -*halkan rágja a szavakat, mintha titkot tudatna a férfivel.*- Hogyan lettél te ilyen cifra, Cagon? A királyi udvarokban öltöznek ilyen pompásan az emberek. Tán te ilyen „hogyhívják” vagy…? Ilyen… nemes?
//A kis növény árus lány//
*Türelmetlen toporgással, billegéssel várja ki a tranzakció végét. Lábujjhegyről sarokig és vissza hintázik, a hidegtől elgémberedett ujjait egyre csak gyűrögeti, egymásba fűzi, de szóban nem zavarja a megállapodást. Elfogadja, miszerint a lánynak nagyobb szüksége van az aranyra, mint az ork tanaira, joviális hunyorgással nyugtázza a búcsút, csak aztán fordít hátat, hogy minden légiességet és kecsességet mellőzve kapaszkodhasson fel a magas bakra ismét. Pár kurta nyögést és nehéz sóhajt követően elfoglalja korábbi helyét, összébb rántja magán a prémkabátot, nyakát a vállai közé húzza, állát a mellkasához szegi, úgy várja, hogy a kereskedő is felüljön. Ahogy a nagy test felkapaszkodik, ő is úgy tesz, az ülés szélére markol, félve, hogy a nagyra vett lendületben lepottyan, de mivel ez nem következik be, így ő sem kezd vad sipákolásba. Lábujjhegyen tipeg ültében, csöndesen rázza a lábát, mintha csak képzeletbeli rokkát hajtana. Didergő ujjait a hóna alá dugja, úgy gubbaszt, ám arcán nyoma sincs bármi nemű negatív érzésnek, vagy neheztelésnek. Amennyire tud, testével még Cilia irányába fordul, hogy tekintetével elkísérhesse a távolodó alakot ameddig csak tudja, rövid „sziát” vakkanta még a kanyarban.*
- Látod ork, mondtam én, hogy szerencsét hozok neked! -*a farkas vigyor egészen az utolsó fogakig szélesedik, vidám hunyorgással biccenti meg a fejét a másik irányába, így adva teret az önigazolásnak.*- Foghatom a kristálykövet, míg elérünk oda, ahová tartunk? Ígérem, nagyon vigyázok rá, nem ejtem el!
*Egyre csak Cagont mustrálja, attól függetlenül, hogy kézbe kapja-e a követ, vagy nem, feltűnően csöndben van. Végül halkan ciccent, ahogy a fogára szív, így szakad ki a mélázásból.*
- Hazudtál a lánynak, nem lehetsz vezető tudós, olyan világ még nem létezik, ahol a fajtád ne néznék kevesebbnek az emberek, nempláne a hegyesfülűek. De nem mondom el a titkodat. Majd imádkozom az istenemhez, hogy az legyél. -*halkan rágja a szavakat, mintha titkot tudatna a férfivel.*- Hogyan lettél te ilyen cifra, Cagon? A királyi udvarokban öltöznek ilyen pompásan az emberek. Tán te ilyen „hogyhívják” vagy…? Ilyen… nemes?
3193. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-03-10 20:04:13
Üzenet elküldve: 2026-03-10 20:04:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Varroda//
*Ahogy a tű áthatod arcán, aztán érzi a hidegét, fémes ízét a szájában, majd a szúró fájdalmat, ahogy az megint áthatol a vékony bőrén már igazán hálás önmagának, amiért meghúzta azt a pálinkás üveget. Miközben a rongy csikorog fogai között morog, mint egy veszett kutya, s páran a forgatagból meg-megállnak megnézni szegény ifjú dögrovását. Mondaná, hogy soha nem élt még át ilyen fájdalmat, de... de. A seb frissébe sokkal durvább fájdalommal járt, szeméről nem is beszélve. Érdekes, utólag emlékszik arra a bódítóan erős fájdalomra, ami miatt úgy érezte, hogy szíve kirobbanni készül mellkasából, viszont arra is emlékszik, hogy akkor... nem érezte igazán.
Csak végig kell seggelni, és elmúlik. Venthel nem egy hegyi szerzetes, hogy rezzenéstelen arccal tűrje azt is, hogy levágják a kezét, de nem is veri tomporát a földhöz egy tantrum kíséretében. Arca, feje néha megrezzen egy-egy rosszabb mozdulatnál, de hála az erős állkapcsának, a szorítás nem hagy sok teret mozogni neki, no meg Muzomgo is készségesen segít minden önkéntelen mozgást megszüntetni.
Mikor végeznek, egy örömkönny csillan a szemében, és boldogan köpi ki a porízű köpenyt, amely most még sötétebb attól a töméntelen nyáltól amit ez a procedúra segített termelni.*
- Ej Eey bap... vaj maáus mendedd meg... *Kezd neki zsibbadó szájjal.* - Néküle em is énék, evéreztem vóna a fogadónaál.
*Legalábbis sejti, tudtával Eeyr követői tudnak olyan erős gyógyítómágiát alkalmazni, amivel Venthel sebeit is begyógyították. Nem lehetett visszaállítani őket az eredeti állapotukba, csupán mintha az időt felgyorsították volna, elősegítették a gyógyulást. Érdekes élmény volt az a lábadozás is.*
- Göszönöm. *Mondja, miközben finoman mozgatja álla kapcsát, próbálgatja mozgásának határait.* - Ezt a cénát mikó kell kiszenni?
*Ahogy a tű áthatod arcán, aztán érzi a hidegét, fémes ízét a szájában, majd a szúró fájdalmat, ahogy az megint áthatol a vékony bőrén már igazán hálás önmagának, amiért meghúzta azt a pálinkás üveget. Miközben a rongy csikorog fogai között morog, mint egy veszett kutya, s páran a forgatagból meg-megállnak megnézni szegény ifjú dögrovását. Mondaná, hogy soha nem élt még át ilyen fájdalmat, de... de. A seb frissébe sokkal durvább fájdalommal járt, szeméről nem is beszélve. Érdekes, utólag emlékszik arra a bódítóan erős fájdalomra, ami miatt úgy érezte, hogy szíve kirobbanni készül mellkasából, viszont arra is emlékszik, hogy akkor... nem érezte igazán.
Csak végig kell seggelni, és elmúlik. Venthel nem egy hegyi szerzetes, hogy rezzenéstelen arccal tűrje azt is, hogy levágják a kezét, de nem is veri tomporát a földhöz egy tantrum kíséretében. Arca, feje néha megrezzen egy-egy rosszabb mozdulatnál, de hála az erős állkapcsának, a szorítás nem hagy sok teret mozogni neki, no meg Muzomgo is készségesen segít minden önkéntelen mozgást megszüntetni.
Mikor végeznek, egy örömkönny csillan a szemében, és boldogan köpi ki a porízű köpenyt, amely most még sötétebb attól a töméntelen nyáltól amit ez a procedúra segített termelni.*
- Ej Eey bap... vaj maáus mendedd meg... *Kezd neki zsibbadó szájjal.* - Néküle em is énék, evéreztem vóna a fogadónaál.
*Legalábbis sejti, tudtával Eeyr követői tudnak olyan erős gyógyítómágiát alkalmazni, amivel Venthel sebeit is begyógyították. Nem lehetett visszaállítani őket az eredeti állapotukba, csupán mintha az időt felgyorsították volna, elősegítették a gyógyulást. Érdekes élmény volt az a lábadozás is.*
- Göszönöm. *Mondja, miközben finoman mozgatja álla kapcsát, próbálgatja mozgásának határait.* - Ezt a cénát mikó kell kiszenni?
3192. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-03-10 12:28:32
Üzenet elküldve: 2026-03-10 12:28:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Varroda//
* Venthel kérdésére komoran néz. *
– Ha az esküdet komolyan gondolod, igen. Nem zsold. Viszont tudd, hogy aki egyszer hátat fordít Eeyrnek, azt többé nem fogadja kegyeibe az istennő. Az árulókra olykor még komolyabb csapások várnak, mint a gonosz szolgáira! * Miután tisztázták a feltételeket, a fiú elindul beszerző-körútra, Muzomgo pedig ezalatt felkészül a varrásra. A zsák burgonyát a földre teszi, és leporolja az asztalt. A higiénia tetőfokára hág, így már akár műteni is lehetne rajta.
Amikor Venthel visszatér, nekilát borotválkozni is, Muzomgo ezt is türelmesen kivárja. Aztán elveszi a „hozzávalókat”, és az asztalra mutat, hogy üljön le rá a másik. Azt jól teszi, hogy ráharap a köpenyre, habár a szerecsen férfi előbb még kinyitja a pálinkát, és megkínálja vele Venthelt. Csak utána lát neki a seb fertőtlenítésének, amihez persze szintén a pálinkát használja. Utána aztán neki is lát a varrásnak. Nem finomkodik, nem az a típus, aki pátyolgatja a betegeket, mielőtt tűt szúr az arcukba. Még csak nem is felcser, de útjai során látott már egyet, s mást. Mestere sok mindenre megtanította, és látott sokkal komolyabb sérüléseket is ennél. Ettől függetlenül persze undorodik a sebtől, neki se a kedvenc délutáni programja mások szájában nyúlkálni és sebeket varrni, de elvégzi, amit kell. Az se érdekli, ha sziszeg, fújtat vagy ordít a kölyök. Legfeljebb hagy pár másodperc pihenőt, és megfogja a vállát, hogy üljön már egyenesen. Ha Venthel együttműködő, akkor néhány perc alatt el is intézik a dolgot, és még csak nem is lesz olyan fájdalomban része, amit ne bírna ki. *
– Megvagyunk. Eeyr kegyes volt hozzád. Ha egy ilyen seb elfertőződött volna, azon már csak a templomban segíthettek volna. * Kissé gúnyosan hozzáteszi: *
– Valamire csak jók azok a papok is…
* Venthel kérdésére komoran néz. *
– Ha az esküdet komolyan gondolod, igen. Nem zsold. Viszont tudd, hogy aki egyszer hátat fordít Eeyrnek, azt többé nem fogadja kegyeibe az istennő. Az árulókra olykor még komolyabb csapások várnak, mint a gonosz szolgáira! * Miután tisztázták a feltételeket, a fiú elindul beszerző-körútra, Muzomgo pedig ezalatt felkészül a varrásra. A zsák burgonyát a földre teszi, és leporolja az asztalt. A higiénia tetőfokára hág, így már akár műteni is lehetne rajta.
Amikor Venthel visszatér, nekilát borotválkozni is, Muzomgo ezt is türelmesen kivárja. Aztán elveszi a „hozzávalókat”, és az asztalra mutat, hogy üljön le rá a másik. Azt jól teszi, hogy ráharap a köpenyre, habár a szerecsen férfi előbb még kinyitja a pálinkát, és megkínálja vele Venthelt. Csak utána lát neki a seb fertőtlenítésének, amihez persze szintén a pálinkát használja. Utána aztán neki is lát a varrásnak. Nem finomkodik, nem az a típus, aki pátyolgatja a betegeket, mielőtt tűt szúr az arcukba. Még csak nem is felcser, de útjai során látott már egyet, s mást. Mestere sok mindenre megtanította, és látott sokkal komolyabb sérüléseket is ennél. Ettől függetlenül persze undorodik a sebtől, neki se a kedvenc délutáni programja mások szájában nyúlkálni és sebeket varrni, de elvégzi, amit kell. Az se érdekli, ha sziszeg, fújtat vagy ordít a kölyök. Legfeljebb hagy pár másodperc pihenőt, és megfogja a vállát, hogy üljön már egyenesen. Ha Venthel együttműködő, akkor néhány perc alatt el is intézik a dolgot, és még csak nem is lesz olyan fájdalomban része, amit ne bírna ki. *
– Megvagyunk. Eeyr kegyes volt hozzád. Ha egy ilyen seb elfertőződött volna, azon már csak a templomban segíthettek volna. * Kissé gúnyosan hozzáteszi: *
– Valamire csak jók azok a papok is…
3191. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-03-10 12:11:17
Üzenet elküldve: 2026-03-10 12:11:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 566
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 566
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
//A kis növény árus lány//
*A rajongásuk a kő iránt megegyezik Thalyssaval. A különbség az, hogy Cilianak nem csak azért tetszik mert fénylik. A rengeteg ásványi összetevő, hogy a fémeket meg se említse. Megannyi lehetőségre adhat szert számára, hogy kísérletezzen. Ám megfelelő alapanyagok és labor nélkül. Nos ez kivitelezhetetlen. Ám nem önző, hogy ezt megtartsa magának. Talán egy tapasztaltabb alkimista kezében. Ez a kő rengeteg jó dolgot szolgáltathat. És ha ebből a városőrség is nyerhet, elvégre Cagon azt állította, hogy ő a beszállítójuk. Akkor szívesen feláldozza ezt. Végül az ork beleegyezik az árba, és az erszény egy hangosabb koppanással ér asztalkájára.*
- Köszönöm.
*Válaszolja hálásan az orknak.
Azért is lett olyan biztos az ásvány összetételében, mert egy kis mágikus praktika sokat jelenthet egy magafajtának. Talán Cagon is sokat nyerhet belőle ha ezt megtanulja. De ez nem az ő reszortja, hogy megtanítsa az orknak. A kis csomag, az 1 db Kompozit ásványokkal Targhed Cagon birtokába kerül.
. Szintúgy a 7 Sárkányfog is Targhed Cagon megérdemelt tulajdona. . És az 1 Egyszerű karizmaital is ami a csomagban található, Targhed Cagoné . Ő maga is belekukkant az erszénybe. De csak mert látva az ork is ellenőrzi az általa kapott zsákot. Számolja gyorsan az orra alatt az aranytallérokat. És egy kellemes büszke érzés járja át Ciliat. Végre saját maga kereste azt amivel ilyen keményen dolgozott. Még ha az egy erdőjárás, pontosabban ingovány járás is volt.*
- Lehet, de sajnos aranyra van szükségem jelenleg.
*Válaszolja a lánynak. Szívesebben fordítaná ezt tanulásra az ork mellett. Ám azonban még túlságosan tart a zöldbőrűtől, hogy ebbe vakon belemenjen.*
- Legyen úgy. De lehet maga talál majd itt rám.
*Mondja most már egy melegebb mosollyal. És ha több dolgot nem szeretnének tőle. Akkor egy barátságos integetéssel el is búcsúzik a távolodó alakoktól.*
//A kis növény árus lány//
*A rajongásuk a kő iránt megegyezik Thalyssaval. A különbség az, hogy Cilianak nem csak azért tetszik mert fénylik. A rengeteg ásványi összetevő, hogy a fémeket meg se említse. Megannyi lehetőségre adhat szert számára, hogy kísérletezzen. Ám megfelelő alapanyagok és labor nélkül. Nos ez kivitelezhetetlen. Ám nem önző, hogy ezt megtartsa magának. Talán egy tapasztaltabb alkimista kezében. Ez a kő rengeteg jó dolgot szolgáltathat. És ha ebből a városőrség is nyerhet, elvégre Cagon azt állította, hogy ő a beszállítójuk. Akkor szívesen feláldozza ezt. Végül az ork beleegyezik az árba, és az erszény egy hangosabb koppanással ér asztalkájára.*
- Köszönöm.
*Válaszolja hálásan az orknak.
Azért is lett olyan biztos az ásvány összetételében, mert egy kis mágikus praktika sokat jelenthet egy magafajtának. Talán Cagon is sokat nyerhet belőle ha ezt megtanulja. De ez nem az ő reszortja, hogy megtanítsa az orknak. A kis csomag, az 1 db Kompozit ásványokkal Targhed Cagon birtokába kerül.
. Szintúgy a 7 Sárkányfog is Targhed Cagon megérdemelt tulajdona. . És az 1 Egyszerű karizmaital is ami a csomagban található, Targhed Cagoné . Ő maga is belekukkant az erszénybe. De csak mert látva az ork is ellenőrzi az általa kapott zsákot. Számolja gyorsan az orra alatt az aranytallérokat. És egy kellemes büszke érzés járja át Ciliat. Végre saját maga kereste azt amivel ilyen keményen dolgozott. Még ha az egy erdőjárás, pontosabban ingovány járás is volt.*- Lehet, de sajnos aranyra van szükségem jelenleg.
*Válaszolja a lánynak. Szívesebben fordítaná ezt tanulásra az ork mellett. Ám azonban még túlságosan tart a zöldbőrűtől, hogy ebbe vakon belemenjen.*
- Legyen úgy. De lehet maga talál majd itt rám.
*Mondja most már egy melegebb mosollyal. És ha több dolgot nem szeretnének tőle. Akkor egy barátságos integetéssel el is búcsúzik a távolodó alakoktól.*
3190. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-03-10 09:29:25
Üzenet elküldve: 2026-03-10 09:29:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 399
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 399
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
//A kis növény árus lány//
* Végül csak megszületik az ajánlat, s bár nem az ő malmára hajtják a vizet, legalább valami olyan kerül a birtokába, amit eddig még nem látott életében. Hallgatja a kő összetételeiről szóló elemzését, s bár nem ment el a füle mellett, mikor mondta, hogy nem tud róla semmit, ahhoz képest elég magabiztosan írja körbe az apró, de annál szebb kavicsot. *
- Legyen.
* Mondja, majd kisvártatva egy erszény kerül elő a zsebének egy mélyebb pontjáról, amiben 250 arany található. MajdCilia Miritar elé rakja. Ha az elf megbizonyosodik az összegről, magához is veszi a vett portékát. Egy gyors pillantással ellenőrzi, hogy valóban megtalálható e ott minden, és ha igen, úgy el is rakja. *
- Érdekes egy kő. Reményeim szerint valami érdekes dologra leszek képes vele. Viszont nem is húznám tovább az idődet. Még nekem is el kell készítenem egy szállítmányt az őrségnek, utána viszont nekiesek a laborban a kő feltárásának.
*Mondja, főleg magának, de nem titkolja terveit. Ha nincs más, úgy az ork indulásra készülve int az elf irányába. *
- Sok a teendőm jelenleg, de ha találsz még érdekes dolgokat, nyugodtan keress fel. A pegazusba küldött levelek mindig megtalálnak.
* És azzal, hacsak nem állítják meg, elindul a szekérhez. *
//A kis növény árus lány//
* Végül csak megszületik az ajánlat, s bár nem az ő malmára hajtják a vizet, legalább valami olyan kerül a birtokába, amit eddig még nem látott életében. Hallgatja a kő összetételeiről szóló elemzését, s bár nem ment el a füle mellett, mikor mondta, hogy nem tud róla semmit, ahhoz képest elég magabiztosan írja körbe az apró, de annál szebb kavicsot. *
- Legyen.
* Mondja, majd kisvártatva egy erszény kerül elő a zsebének egy mélyebb pontjáról, amiben 250 arany található. MajdCilia Miritar elé rakja.
Ha az elf megbizonyosodik az összegről, magához is veszi a vett portékát. Egy gyors pillantással ellenőrzi, hogy valóban megtalálható e ott minden, és ha igen, úgy el is rakja. *- Érdekes egy kő. Reményeim szerint valami érdekes dologra leszek képes vele. Viszont nem is húznám tovább az idődet. Még nekem is el kell készítenem egy szállítmányt az őrségnek, utána viszont nekiesek a laborban a kő feltárásának.
*Mondja, főleg magának, de nem titkolja terveit. Ha nincs más, úgy az ork indulásra készülve int az elf irányába. *
- Sok a teendőm jelenleg, de ha találsz még érdekes dolgokat, nyugodtan keress fel. A pegazusba küldött levelek mindig megtalálnak.
* És azzal, hacsak nem állítják meg, elindul a szekérhez. *
3189. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-03-08 23:55:29
Üzenet elküldve: 2026-03-08 23:55:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Varroda//
*A városőrség teljes bevonására nem számít. Továbbra is azt vallja, hogy még annál is kevésbé foglalkoznának a Fehér Rózsával, mint most, ha a feltételezett áldozat mesebeli tévképzetekkel egészítené ki a történetét, főleg így, hosszabb idő elteltével.*
- Kétlem, hogy egyedül lenne, ez tény. Az, hogy a támogatói hasonszőrű dögök, vagy az Arctalan követői, az megint más kérdés...
*Füleivel issza a bevásárlólistát, majd bólint egyet. Tényleg nem lesz nehéz ezeket beszereznie, és nem is kell messze menni, no meg ezek nem aranyból vannak, úgyhogy erszényében is akad bőven amit rászánhat. Ellenben a fizetség, amit Muzomgo kér... Nos, érdekesen hat.*
- Te, mint istened buzgó követője... Úgy gondolod, hogy ha valaki fizetség gyanánt áll be soraiba, az őszintén áll be a soraiba? Ez inkább zsold, mintsem imádat.
*Végül is, nem olyan rossz tranzakció ez. Eddig is Eeyr állt hozzá a legközelebb, s már most is szívességet készül tenni neki azzal, hogy a sötétséget igyekszik ritkítani. Talán már akarva-akaratlanul is követte őt, csak nem mondta ki hangosan.*
- Ámbár legyen. Hivatalosan is esküt teszek neked Eeyra amint ráncba szedtél, Muzomgo. Egy fertályóra múlva itt vagyok.
*Ezzel elindul bevásárolni. A tűt és cérnát nem nehéz beszereznie, jó erős szeszt annál inkább keresnie kellett, s a választék is elég nagy. Ahogy a kufár előtt áll, állát vakargatva igyekszik kiválasztani a megfelelőt, s meglepve konstatálja, hogy szakálla is megnőtt az itt töltött idő alatt.
Végül megvan az alkohol, megvan a varróalkalmatosság, mindezek mellett egy borotvát is beszerzett, hisz' szakállal nem tudja összevarrni őt a szerecsen.*
- Itt vagyok. Még pár percet, kérlek.
*S ezzel nekiáll szakállát óvatosan lecsupaszítani. Nem használ szappant, azt már drágállotta, és nem érdekli, ha kicsit kipattog a bőre. A penge serceg arcán, mellkasa pedig viszket ahogy egy-egy szőrszál odapottyan. A bajuszt meghagyja, nem hiúságból, mint inkább mert azzal most nincs dolga a szerecsennek, így nem látja értelmét tovább vesztegetni az időt azzal, hogy még azt is eltünteti.*
- Ne kímélj.
*Valahova igyekszik helyet foglalni, miután a kezébe nyomja a tűt, a cérnát és az italt, majd köpenye végét a saját szájába tömi. Ez megelőzi, hogy önkéntelenül is mozgassa állkapcsát, meg van mire ráharapnia.*
*A városőrség teljes bevonására nem számít. Továbbra is azt vallja, hogy még annál is kevésbé foglalkoznának a Fehér Rózsával, mint most, ha a feltételezett áldozat mesebeli tévképzetekkel egészítené ki a történetét, főleg így, hosszabb idő elteltével.*
- Kétlem, hogy egyedül lenne, ez tény. Az, hogy a támogatói hasonszőrű dögök, vagy az Arctalan követői, az megint más kérdés...
*Füleivel issza a bevásárlólistát, majd bólint egyet. Tényleg nem lesz nehéz ezeket beszereznie, és nem is kell messze menni, no meg ezek nem aranyból vannak, úgyhogy erszényében is akad bőven amit rászánhat. Ellenben a fizetség, amit Muzomgo kér... Nos, érdekesen hat.*
- Te, mint istened buzgó követője... Úgy gondolod, hogy ha valaki fizetség gyanánt áll be soraiba, az őszintén áll be a soraiba? Ez inkább zsold, mintsem imádat.
*Végül is, nem olyan rossz tranzakció ez. Eddig is Eeyr állt hozzá a legközelebb, s már most is szívességet készül tenni neki azzal, hogy a sötétséget igyekszik ritkítani. Talán már akarva-akaratlanul is követte őt, csak nem mondta ki hangosan.*
- Ámbár legyen. Hivatalosan is esküt teszek neked Eeyra amint ráncba szedtél, Muzomgo. Egy fertályóra múlva itt vagyok.
*Ezzel elindul bevásárolni. A tűt és cérnát nem nehéz beszereznie, jó erős szeszt annál inkább keresnie kellett, s a választék is elég nagy. Ahogy a kufár előtt áll, állát vakargatva igyekszik kiválasztani a megfelelőt, s meglepve konstatálja, hogy szakálla is megnőtt az itt töltött idő alatt.
Végül megvan az alkohol, megvan a varróalkalmatosság, mindezek mellett egy borotvát is beszerzett, hisz' szakállal nem tudja összevarrni őt a szerecsen.*
- Itt vagyok. Még pár percet, kérlek.
*S ezzel nekiáll szakállát óvatosan lecsupaszítani. Nem használ szappant, azt már drágállotta, és nem érdekli, ha kicsit kipattog a bőre. A penge serceg arcán, mellkasa pedig viszket ahogy egy-egy szőrszál odapottyan. A bajuszt meghagyja, nem hiúságból, mint inkább mert azzal most nincs dolga a szerecsennek, így nem látja értelmét tovább vesztegetni az időt azzal, hogy még azt is eltünteti.*
- Ne kímélj.
*Valahova igyekszik helyet foglalni, miután a kezébe nyomja a tűt, a cérnát és az italt, majd köpenye végét a saját szájába tömi. Ez megelőzi, hogy önkéntelenül is mozgassa állkapcsát, meg van mire ráharapnia.*
3188. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-03-08 23:37:39
Üzenet elküldve: 2026-03-08 23:37:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Varroda//
* Elhiszi, hogy Venthel nyitott szemmel járt, de az a véleménye, hogy több szem többet lát – márpedig a kölyök nem bővelkedik szemekből. De, ha ezt az elsőre is egyértelmű megfigyelést félretesszük, akkor is be kell látni, hogy egyetlen ember nem figyelheti a nap minden órájában az egész várost, de még egyetlen hidat sem. A lényeg, hogy a sa'ni szabadon kóborol, a fiút pedig valószínűleg már sosem fogják megtalálni. Muzomgo nem biztos benne, hogy felismerné a démont, ha találkozna vele, hiszen sok szőke emberforma nő él a városban, és ha jól tudja, nincs semmi különös ismertetőjele, amíg emberi formában van. Így ő valami nagyobb szervezet bevonását támogatná, ám amikor meghallja, hogy Venthel már ezzel is próbálkozott, elhúzza a száját. *
– Értem. Talán érdemes lenne mégis az egész igazat elmondani. Én bár nem láttam a sa'nit, de a leírásod alapján kétség sem fér hozzá, hogy azzal találkoztál, így tanúskodhatok melletted. Látta őt bárki más? Nem voltak szemtanúk? * Még nem engedi el egészen a városőrség lehetőségét, de őszintén, abban sem hisz igazán, hogy azoknak lenne kapacitásuk ilyen időkben egy állítólagos démon után nyomozni. Ezek szerint mégiscsak nekik kell megoldaniuk a dolgot. Elsősorban Venthelnek, mivel Muzomgo továbbra is legfeljebb egy zsák krumplival tudná agyonverni a démont, ha látná. *
– Óvatlanság lenne azt feltételezni, hogy egyedül van. * Mondja. *
– Csak azt tudnám, hogyan tudnánk előcsalni a rejtekhelyéről… * Ezt már csak félhangosan mormolja maga elé, miközben egy burgonyát dobál a kezében, és az asztalnál ácsorog. A következő kérdésre összevonja szemöldökeit, de megvárja, amíg végig mondja a másik. *
– Ha van hozzá eszközöd, segíthetek. A ruháimat is én foltozom alkalomadtán, ezt is meg tudom csinálni. Ha pedig nincs– * Széttárja karjait. *
– Itt a piac körülöttünk. Tű kell és cérna. Meg valami alkohol, lehetőleg minél erősebb. * Sorolja fel a szükséges alapanyagokat. Arra meg, hogy mit kérjen cserébe, remek ötlete támad. *
– Cserébe arra kérlek, hogy fogadd el Eeyrt egyetlen igaz istenednek. Egyedül ő adhat elég erőt, hogy sikerrel járj a sa'ni elleni harcodban. A sa'nik a gonoszság megtestesítői, így ha ellenük harcolsz, Eeyr oldalán harcolsz. Ő pedig nem vár mást, mint alázatot, kitartást és a hitének fenntartását, bármi áron! Így is szeretnéd, hogy segítsek, démonvadász?
* Elhiszi, hogy Venthel nyitott szemmel járt, de az a véleménye, hogy több szem többet lát – márpedig a kölyök nem bővelkedik szemekből. De, ha ezt az elsőre is egyértelmű megfigyelést félretesszük, akkor is be kell látni, hogy egyetlen ember nem figyelheti a nap minden órájában az egész várost, de még egyetlen hidat sem. A lényeg, hogy a sa'ni szabadon kóborol, a fiút pedig valószínűleg már sosem fogják megtalálni. Muzomgo nem biztos benne, hogy felismerné a démont, ha találkozna vele, hiszen sok szőke emberforma nő él a városban, és ha jól tudja, nincs semmi különös ismertetőjele, amíg emberi formában van. Így ő valami nagyobb szervezet bevonását támogatná, ám amikor meghallja, hogy Venthel már ezzel is próbálkozott, elhúzza a száját. *
– Értem. Talán érdemes lenne mégis az egész igazat elmondani. Én bár nem láttam a sa'nit, de a leírásod alapján kétség sem fér hozzá, hogy azzal találkoztál, így tanúskodhatok melletted. Látta őt bárki más? Nem voltak szemtanúk? * Még nem engedi el egészen a városőrség lehetőségét, de őszintén, abban sem hisz igazán, hogy azoknak lenne kapacitásuk ilyen időkben egy állítólagos démon után nyomozni. Ezek szerint mégiscsak nekik kell megoldaniuk a dolgot. Elsősorban Venthelnek, mivel Muzomgo továbbra is legfeljebb egy zsák krumplival tudná agyonverni a démont, ha látná. *
– Óvatlanság lenne azt feltételezni, hogy egyedül van. * Mondja. *
– Csak azt tudnám, hogyan tudnánk előcsalni a rejtekhelyéről… * Ezt már csak félhangosan mormolja maga elé, miközben egy burgonyát dobál a kezében, és az asztalnál ácsorog. A következő kérdésre összevonja szemöldökeit, de megvárja, amíg végig mondja a másik. *
– Ha van hozzá eszközöd, segíthetek. A ruháimat is én foltozom alkalomadtán, ezt is meg tudom csinálni. Ha pedig nincs– * Széttárja karjait. *
– Itt a piac körülöttünk. Tű kell és cérna. Meg valami alkohol, lehetőleg minél erősebb. * Sorolja fel a szükséges alapanyagokat. Arra meg, hogy mit kérjen cserébe, remek ötlete támad. *
– Cserébe arra kérlek, hogy fogadd el Eeyrt egyetlen igaz istenednek. Egyedül ő adhat elég erőt, hogy sikerrel járj a sa'ni elleni harcodban. A sa'nik a gonoszság megtestesítői, így ha ellenük harcolsz, Eeyr oldalán harcolsz. Ő pedig nem vár mást, mint alázatot, kitartást és a hitének fenntartását, bármi áron! Így is szeretnéd, hogy segítsek, démonvadász?
3187. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-03-08 18:18:00
Üzenet elküldve: 2026-03-08 18:18:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Varroda//
- Vagy meghalt, vagy a sa'ni szolgálója...
*Erősíti meg a férfi szavait. Nem tudja ő sem bizton állítani, melyik, de ha egyetlen ötlete lehet, akkor az előbbi. A piactéren úgy tűntek, mint akik éppen megismerkednek egymással, nem úgy, mint szolgáló s úrnője. Ez természetesen nem zárja ki a tényt, hogy attól az estétől fogva a szolgálatába szegődött, de az a fiú túlságosan is önmagára emlékeztette, s ha tényleg olyan is volt, mint ő annak idején, akkor bizony nem lát szép sorsot számára.*
- Figyeltem, nyitott szemmel jártam. A Csonthídnál is gyakorta töltöm az időmet, ha tehetem, de nem láttam se a sa'nit, se a fiút azóta.
*A templom. Azért jó hallani, hogy a sivatagi férfi a háttérből igyekezett támogatni Venthelt, erre nem számított, és ez kellemes meglepetésként érte.*
- A templomban kár is próbálkozni. *Legyint egyet.* - Azokról azt hallottam, hogy annyira fanatikusan csak Eeyr fényével foglalkoznak, hogy időközben már vakok a sötétre. A városőrség tud róla, de nem a teljes igazságot. Annyit mondtam nekik, hogy az Arctalan egy boszorkánya, s körözvényt adtak ki ellene. Ha azt mondtam volna, hogy egy alakváltó szörny, még csak ennyit sem tettek volna az ügyben, helyette az én fejemet lékelték volna meg, mert azt hiszik, megőrültem.
*Arra, hogy talán mindenütt sa'nik vannak, inkább nem reagál. Nem azért, mert nem gondolkodott volna még ezen, sőt, ő maga is minden sarokban szörnyet lát, s hatalmas erőfeszítésbe kerül, hogy ezt a paranoiát elnyomja. Inkább, nem tartja túl valószínűleg hideg fejjel.*
- Ha így lenne, akkor nem én lennék az első, akivel hasonló történt volna. És ennek is viszonylag nagy híre ment, mégsem említette volna senki, hogy hallott már hasonlóról. Talán ő az egyetlen, s talán ez még veszélyesebb is, mivel mindenki más kételkedik a létezésükben.
*Úgy érzi, ezzel beletrafált, bár mostanában nagyon sokszor lepődött már meg. Inkább nem fogad bizonytalan lovakra.*
- Viszont, mint a fény követője, sejtem van valami konyításod a gyógyításhoz, nemde? A számmal vannak problémák, mint láthatod. *Fordítja ezzel jobb orcáját a szerecsennek. A fogak kivillannak oldalt, ahol a szemétől induló heg szétnyílik és egy tátongó lyukat -avagy szájának hosszabbítását képezi.* - Ezt kéne bevarrni, hogy végre ehessek már úgy, mint egy normális ember. Természetesen ha kérsz valamit cserébe, ám legyen.
- Vagy meghalt, vagy a sa'ni szolgálója...
*Erősíti meg a férfi szavait. Nem tudja ő sem bizton állítani, melyik, de ha egyetlen ötlete lehet, akkor az előbbi. A piactéren úgy tűntek, mint akik éppen megismerkednek egymással, nem úgy, mint szolgáló s úrnője. Ez természetesen nem zárja ki a tényt, hogy attól az estétől fogva a szolgálatába szegődött, de az a fiú túlságosan is önmagára emlékeztette, s ha tényleg olyan is volt, mint ő annak idején, akkor bizony nem lát szép sorsot számára.*
- Figyeltem, nyitott szemmel jártam. A Csonthídnál is gyakorta töltöm az időmet, ha tehetem, de nem láttam se a sa'nit, se a fiút azóta.
*A templom. Azért jó hallani, hogy a sivatagi férfi a háttérből igyekezett támogatni Venthelt, erre nem számított, és ez kellemes meglepetésként érte.*
- A templomban kár is próbálkozni. *Legyint egyet.* - Azokról azt hallottam, hogy annyira fanatikusan csak Eeyr fényével foglalkoznak, hogy időközben már vakok a sötétre. A városőrség tud róla, de nem a teljes igazságot. Annyit mondtam nekik, hogy az Arctalan egy boszorkánya, s körözvényt adtak ki ellene. Ha azt mondtam volna, hogy egy alakváltó szörny, még csak ennyit sem tettek volna az ügyben, helyette az én fejemet lékelték volna meg, mert azt hiszik, megőrültem.
*Arra, hogy talán mindenütt sa'nik vannak, inkább nem reagál. Nem azért, mert nem gondolkodott volna még ezen, sőt, ő maga is minden sarokban szörnyet lát, s hatalmas erőfeszítésbe kerül, hogy ezt a paranoiát elnyomja. Inkább, nem tartja túl valószínűleg hideg fejjel.*
- Ha így lenne, akkor nem én lennék az első, akivel hasonló történt volna. És ennek is viszonylag nagy híre ment, mégsem említette volna senki, hogy hallott már hasonlóról. Talán ő az egyetlen, s talán ez még veszélyesebb is, mivel mindenki más kételkedik a létezésükben.
*Úgy érzi, ezzel beletrafált, bár mostanában nagyon sokszor lepődött már meg. Inkább nem fogad bizonytalan lovakra.*
- Viszont, mint a fény követője, sejtem van valami konyításod a gyógyításhoz, nemde? A számmal vannak problémák, mint láthatod. *Fordítja ezzel jobb orcáját a szerecsennek. A fogak kivillannak oldalt, ahol a szemétől induló heg szétnyílik és egy tátongó lyukat -avagy szájának hosszabbítását képezi.* - Ezt kéne bevarrni, hogy végre ehessek már úgy, mint egy normális ember. Természetesen ha kérsz valamit cserébe, ám legyen.
3186. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-03-08 18:03:26
Üzenet elküldve: 2026-03-08 18:03:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Varroda//
– Ezek szerint. * Vonja meg vállát a szerecsen férfi. Legutóbbi beszélgetésükből úgy rémlik, hogy Venthel nem kifejezetten tiszteli Eeyrt, vagy ha tiszteli is, azt egy meglehetősen sajátos módon fejezi ki. Ez utóbbi mondjuk Muzomgoról is elmondható, viszont az biztos, hogy ha lehetőséget lát, akkor él vele. Kíváncsian hallgatja a fiatal férfi beszámolóját, majd hümmög egyet. *
– Akkor tényleg nagy lehet a baj, ha Selyemrévben lakik. Az a nemesség negyede, úgy tudom. * Állapítja meg. Nem tudja, Venthel mennyire járatos a városban, ő nem igazán, de ezt azért tudja. *
– Lehet, hogy megölt egy nemest és a házába költözött. Vagy, ami még rosszabb, lehet, hogy valóban támogatói vannak ott * Az eltűnt fiú hírét, vagyis annak hiányát hallva még komorabb tekintettel néz Venthelre. *
– Tehát, ha jól értem, nem tudod, hol lakik, csak azt, hogy Selyemrévbe ment a fiúval, aztán nem tértek vissza. A fiú vagy meghalt vagy a sa'nit szolgálja. Tehát, ha legközelebb látod, el kéne kapni, hogy kihúzhasd belőle az igazat. Ebben akár segíthetek is. * Megtördeli ujjait. *
– Ha látjuk még valaha. * Teszi hozzá. Ez azért lényeges kritérium. Ezek után se áll le, úgy tűnik, most sokkal jobban érdekli a sa'ni, mint legutóbb. Venthel nem tűnik teljesen őrültnek, így ha csak a fele is igaz annak, amit mond, és nem csak rémeket lát lépten-nyomon, akkor tényleg bajban lehet a város. Nagyobb bajban, mint ahogy azt Muzomgo korábban vélte. *
– A templomban próbáltam már segítséget kérni a gonosz elleni harchoz, de süket fülekre leltem ott. A városőrségnek szóltál már erről? Lehet, hogy ez nagyobb háború, mint amihez ketten elegek vagyunk. Mi van, ha már a városvezetést is a sa'nik irányítják? * Ez a gondolat rendkívül felbosszantja. Eeyr bocsássa meg neki ezeket a gondolatokat, de az is felmerül benne, hogy talán Alamis testvér is azért nem segített neki, mert épp ellentétesek az érdekei. Ennyire azonban nem kéne előreszaladni, mert a végén kiderül, hogy a világon senkiben nem bízhatnak, talán még önmagukban sem. Ennyire csak nem rossz a helyzet. *
– Ha ott sem segítenek, máshonnan kell szövetségeseket keríteni. * Állapítja meg végül, de nincs sok ötlete, hogy honnan. Az egyszerű népek mindig kaphatóak egy kis boszorkányüldözésre, de nem égethetik fel csak úgy az egész gazdagnegyedet, hogy talán egy sa'nit is elkaphassanak. Ez a város nem élne túl még egy lázadást, pláne, hogy az orkok már a határban gyülekeznek és fosztogatnak. *
– Ezek szerint. * Vonja meg vállát a szerecsen férfi. Legutóbbi beszélgetésükből úgy rémlik, hogy Venthel nem kifejezetten tiszteli Eeyrt, vagy ha tiszteli is, azt egy meglehetősen sajátos módon fejezi ki. Ez utóbbi mondjuk Muzomgoról is elmondható, viszont az biztos, hogy ha lehetőséget lát, akkor él vele. Kíváncsian hallgatja a fiatal férfi beszámolóját, majd hümmög egyet. *
– Akkor tényleg nagy lehet a baj, ha Selyemrévben lakik. Az a nemesség negyede, úgy tudom. * Állapítja meg. Nem tudja, Venthel mennyire járatos a városban, ő nem igazán, de ezt azért tudja. *
– Lehet, hogy megölt egy nemest és a házába költözött. Vagy, ami még rosszabb, lehet, hogy valóban támogatói vannak ott * Az eltűnt fiú hírét, vagyis annak hiányát hallva még komorabb tekintettel néz Venthelre. *
– Tehát, ha jól értem, nem tudod, hol lakik, csak azt, hogy Selyemrévbe ment a fiúval, aztán nem tértek vissza. A fiú vagy meghalt vagy a sa'nit szolgálja. Tehát, ha legközelebb látod, el kéne kapni, hogy kihúzhasd belőle az igazat. Ebben akár segíthetek is. * Megtördeli ujjait. *
– Ha látjuk még valaha. * Teszi hozzá. Ez azért lényeges kritérium. Ezek után se áll le, úgy tűnik, most sokkal jobban érdekli a sa'ni, mint legutóbb. Venthel nem tűnik teljesen őrültnek, így ha csak a fele is igaz annak, amit mond, és nem csak rémeket lát lépten-nyomon, akkor tényleg bajban lehet a város. Nagyobb bajban, mint ahogy azt Muzomgo korábban vélte. *
– A templomban próbáltam már segítséget kérni a gonosz elleni harchoz, de süket fülekre leltem ott. A városőrségnek szóltál már erről? Lehet, hogy ez nagyobb háború, mint amihez ketten elegek vagyunk. Mi van, ha már a városvezetést is a sa'nik irányítják? * Ez a gondolat rendkívül felbosszantja. Eeyr bocsássa meg neki ezeket a gondolatokat, de az is felmerül benne, hogy talán Alamis testvér is azért nem segített neki, mert épp ellentétesek az érdekei. Ennyire azonban nem kéne előreszaladni, mert a végén kiderül, hogy a világon senkiben nem bízhatnak, talán még önmagukban sem. Ennyire csak nem rossz a helyzet. *
– Ha ott sem segítenek, máshonnan kell szövetségeseket keríteni. * Állapítja meg végül, de nincs sok ötlete, hogy honnan. Az egyszerű népek mindig kaphatóak egy kis boszorkányüldözésre, de nem égethetik fel csak úgy az egész gazdagnegyedet, hogy talán egy sa'nit is elkaphassanak. Ez a város nem élne túl még egy lázadást, pláne, hogy az orkok már a határban gyülekeznek és fosztogatnak. *
3185. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-03-08 17:13:19
Üzenet elküldve: 2026-03-08 17:13:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Varroda//
- Furcsamód akkor elkerültük egymást.
*Jegyzi meg egy groteszk mosollyal arcán. Egy olyan városban, ahol bármikor arcon szúrhatják, vagy a hátára ugorhatnak, hogy megtépázzák igazi kincs egy barát, s bár a sötét bőrű sivatagit még talán korai barátnak nevezni, mégis egyfajta bástya ezen kies földön. Egyenes ritka kincs. Talán Ettvalldert érzi közelebb csupán, bár őt sem látta már hosszú ideje, mióta elment az orkokkal hadakozni.
~ Remélem, nem érte baj. Talán ez a pap imádkozhatna érte... ~
A terv említésére tekintete kissé elkomorodik. Néha ő sem igazodik ki magán, állandóan Norgenen jár az agya, de ha éppen egy kicsit lecsúsznak gondolatai a nőről, s valami -vagy jelen esetben valaki-, emlékezteti rá, kissé zaklatott lesz, amiért állandóan neki kell elméje páholyában lennie. Paradox módon, a lelkiismerete is elkezdi furdalni amikor realizálja, hogy valami máson, véleménye szerint bagatell dolgon morfondírozik, s nem bosszúján. Most akkor jó dolog másra gondolni vagy bűn? Jó, ha emlékeztetik rá, avagy sem? Ő sem tudja.*
- Még nem. Még. Megtudta, merre van a fészke, de Selyemrév nagy, jól őrzött, és ki tudja, milyen cinkosai vannak. Egyedül nem fog menni.
*Ennyivel le is tudná a beszélgetést, de hirtelen lehajtja fejét, tekintete Otalovoj lábbelijével látszik.*
- A fiút... Nem tudtam megmenteni. Legalábbis eltűntek az éjben, én pedig nem láttam többé őt. A Csonthídnál vártam egészen a következő pirkadatig.
- Furcsamód akkor elkerültük egymást.
*Jegyzi meg egy groteszk mosollyal arcán. Egy olyan városban, ahol bármikor arcon szúrhatják, vagy a hátára ugorhatnak, hogy megtépázzák igazi kincs egy barát, s bár a sötét bőrű sivatagit még talán korai barátnak nevezni, mégis egyfajta bástya ezen kies földön. Egyenes ritka kincs. Talán Ettvalldert érzi közelebb csupán, bár őt sem látta már hosszú ideje, mióta elment az orkokkal hadakozni.
~ Remélem, nem érte baj. Talán ez a pap imádkozhatna érte... ~
A terv említésére tekintete kissé elkomorodik. Néha ő sem igazodik ki magán, állandóan Norgenen jár az agya, de ha éppen egy kicsit lecsúsznak gondolatai a nőről, s valami -vagy jelen esetben valaki-, emlékezteti rá, kissé zaklatott lesz, amiért állandóan neki kell elméje páholyában lennie. Paradox módon, a lelkiismerete is elkezdi furdalni amikor realizálja, hogy valami máson, véleménye szerint bagatell dolgon morfondírozik, s nem bosszúján. Most akkor jó dolog másra gondolni vagy bűn? Jó, ha emlékeztetik rá, avagy sem? Ő sem tudja.*
- Még nem. Még. Megtudta, merre van a fészke, de Selyemrév nagy, jól őrzött, és ki tudja, milyen cinkosai vannak. Egyedül nem fog menni.
*Ennyivel le is tudná a beszélgetést, de hirtelen lehajtja fejét, tekintete Otalovoj lábbelijével látszik.*
- A fiút... Nem tudtam megmenteni. Legalábbis eltűntek az éjben, én pedig nem láttam többé őt. A Csonthídnál vártam egészen a következő pirkadatig.
3184. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-03-08 16:09:03
Üzenet elküldve: 2026-03-08 16:09:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Varroda//
* Ami Muzomgot illeti, neki se sok szerencséje volt eddig a városban. Noha őrá nem támadtak démonok, se más, de amiért jött, azt eddig nem igazán tudta beteljesíteni. Azért jött ugyanis, hogy felkészítse az arthenioriakat a gonoszra, s lám, aligha hallgatott rá bárki. Most pedig mindenki be van rezelve az orkoktól, akik a szántóföldön pusztítanak, s ki tudja, mikor érik el a várost is. Ha hallgattak volna rá a templomban… *
– Hm? * Épp amiatt, hogy kevés szerencsével járt eddig térítése, meglepődik, amikor valaki Eeyr papjának szólítja. Odafordul a hang irányába, és egyből eszébe jut a fiatal férfi, akivel a sa'nikról beszélgetett néhány hattal korábban. Hogy is felejthetne el egy ilyen… egyedi arcot? *
– A démonvadász! * Üdvözli hasonlóan nagy túlzással a fiatalembert. *
– Hogy én? Végig itt voltam a városban. Dolgoztam, aludtam, terjesztettem a hitet. Egy papnak is meg kell élnie valamiből, ha már a templomi papok olyan különbnek gondolták magukat nálam. * Mondja, némi rosszallással a hangjában. *
– Viszont te még mindig életben vagy, démonvadász! Ez azt jelenti, hogy… sikerült a terved? Vagy épp ellenkezőleg? Találkoztál azóta a sa'nival?
* Ami Muzomgot illeti, neki se sok szerencséje volt eddig a városban. Noha őrá nem támadtak démonok, se más, de amiért jött, azt eddig nem igazán tudta beteljesíteni. Azért jött ugyanis, hogy felkészítse az arthenioriakat a gonoszra, s lám, aligha hallgatott rá bárki. Most pedig mindenki be van rezelve az orkoktól, akik a szántóföldön pusztítanak, s ki tudja, mikor érik el a várost is. Ha hallgattak volna rá a templomban… *
– Hm? * Épp amiatt, hogy kevés szerencsével járt eddig térítése, meglepődik, amikor valaki Eeyr papjának szólítja. Odafordul a hang irányába, és egyből eszébe jut a fiatal férfi, akivel a sa'nikról beszélgetett néhány hattal korábban. Hogy is felejthetne el egy ilyen… egyedi arcot? *
– A démonvadász! * Üdvözli hasonlóan nagy túlzással a fiatalembert. *
– Hogy én? Végig itt voltam a városban. Dolgoztam, aludtam, terjesztettem a hitet. Egy papnak is meg kell élnie valamiből, ha már a templomi papok olyan különbnek gondolták magukat nálam. * Mondja, némi rosszallással a hangjában. *
– Viszont te még mindig életben vagy, démonvadász! Ez azt jelenti, hogy… sikerült a terved? Vagy épp ellenkezőleg? Találkoztál azóta a sa'nival?
3183. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-03-08 15:43:39
Üzenet elküldve: 2026-03-08 15:43:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Varroda//
*A piacra érkezve még mindig vörös a feje. Egyszerűen nem tudja ép ésszel felfogni, hogy vajh ez a város ennyire elátkozott, avagy az ő szerencséjére jár rá folyton a rúd? Amióta Artheniorba jött az egész élete olyan, mint egy bohózat, amit holmi vérengző fenevad írt. Állandó támadások, verekedések, szerencsétlenségek. Mindeközben annyira, de annyira kívánja már a kását. A régi, kellemes ízt, azt a konzisztenciát, ami azt jellemzi, de mégis el kell tőle tekintenie, minekutána az arca oldalán tátongó seb miatt nem ehet ilyesmit, hisz az csak nemes egyszerűséggel kifolyna oldalt.
Jó lenne, ha találna egy borbélyt, felcsert, gyógyítót, bármit, aki össze tudná varrni. Valakit, aki ért is ezekhez, s nem végez hanyag munkát. Valakit, aki...*
- Eeyr papja, nemde? Merre voltál eddig?
*Köszönti rég nem látott beszélgetőtársát, aki néhány hasznos információval látta el a Sa'nikról. Ironikus, hogy akkor és most is majdnem ugyanott futnak össze.*
*A piacra érkezve még mindig vörös a feje. Egyszerűen nem tudja ép ésszel felfogni, hogy vajh ez a város ennyire elátkozott, avagy az ő szerencséjére jár rá folyton a rúd? Amióta Artheniorba jött az egész élete olyan, mint egy bohózat, amit holmi vérengző fenevad írt. Állandó támadások, verekedések, szerencsétlenségek. Mindeközben annyira, de annyira kívánja már a kását. A régi, kellemes ízt, azt a konzisztenciát, ami azt jellemzi, de mégis el kell tőle tekintenie, minekutána az arca oldalán tátongó seb miatt nem ehet ilyesmit, hisz az csak nemes egyszerűséggel kifolyna oldalt.
Jó lenne, ha találna egy borbélyt, felcsert, gyógyítót, bármit, aki össze tudná varrni. Valakit, aki ért is ezekhez, s nem végez hanyag munkát. Valakit, aki...*
- Eeyr papja, nemde? Merre voltál eddig?
*Köszönti rég nem látott beszélgetőtársát, aki néhány hasznos információval látta el a Sa'nikról. Ironikus, hogy akkor és most is majdnem ugyanott futnak össze.*
3182. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-03-08 14:06:12
Üzenet elküldve: 2026-03-08 14:06:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
* Megint eltelt néhány hat legutóbbi kalandja óta. Kalandnak talán túlzás lenne nevezni, ugyanis ő maga végül nem keveredett bele Venthel magánügyeibe, de azért a következő napokban még párszor eszébe jutott a fiatal férfi, aki a sa'nikról kérdezősködött. Azóta viszont már aligha. Neki is megvannak a maga mindennapi dolgai, például most épp egy üres asztal mellett ácsorog, és azon tűnődik, mit kezdhetne a zsák krumplival, amit múltkoriban vásárolt. A zsák burgonya az asztalon pihen, ő pedig ölbetett kézzel áll és gondolkodik. Ezen tűnődése közben pedig nézi a tömeget. *
3181. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-03-07 22:22:23
Üzenet elküldve: 2026-03-07 22:22:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
//A kis növény árus lány//
*Figyelmesen hallgatja a kőről a beszámolót, bár a hozzávalók említése nem mondd neki semmit. Tetszik a kristály, mert fénylik.
Ami fénylik, azon Thalyssa szeme megakad, amin pedig megakad a szeme…nos, a keze nem szokta ereszteni. Mindenkinek van beceneve: Cagon lehet a Cifra, Cilia a Szikra, Thalyssa…ő pedig a Szarka.
Legalább is a tengeren túl, kalandozásaik során ez a név ragadt rá. Nem zavarta sosem, lévén a nővérét Rigónak szólítják. Madár-madár, s ameddig a madár nem veréb, addig ő sem sértődik meg.
Mindenesetre az enyves kezeit szorítja, arca egészen megfeszül, minden erejével azon van, hogy megtartsa önuralmát és legyűrje a feszítő belső késztetést a középre helyezett kő elcsenésére. A felemás szemek nehezen emelkednek fel a ládára helyezett kristályról, hiába szúrja bitangul a szemét a rajta táncoló fény, megerőlteti magát, hogy az orkra pillanthasson. Először úgy tetszik neki, a kereskedő miatta akarja a követ, felmerül benne az is, a férfi neki akarja ajándékozni, hisz az erényeit is megvédte volna, meg hát szerencsét is hoz, ez lenne a minimum- szerinte-. Már-már el is érzékenyül a gondolatra, egymást markoló kezét felcsúsztatja felkarjaira, így azokat markolja tovább, úgy pillant az elfre.*
- Szerintem butaság amit csinálsz. Nem aranyra kéne alkudnod vele. Neki már megvan az, amiről te még csak álmodozol. Az ork többet is adhatna neked, mint a tallérok. -*halkan beszél, mintha szavait csak a lánynak címezné, igyekezve kizárni a férfit a beszélgetésből.*-De te tudod, mire van nagyobb szükséged. -*magasra emeli tenyereit.*-Alkudjatok meg végre, lefagy a lábujjam! Vagy adjál a mellénykédben lapuló varázsitalból legalább, hogy megmelegedjek kicsit! - *balját felfordított tenyérrel Cagon felé mutatja, finoman megkopogtatja az alkarját a bütykeivel.*
//A kis növény árus lány//
*Figyelmesen hallgatja a kőről a beszámolót, bár a hozzávalók említése nem mondd neki semmit. Tetszik a kristály, mert fénylik.
Ami fénylik, azon Thalyssa szeme megakad, amin pedig megakad a szeme…nos, a keze nem szokta ereszteni. Mindenkinek van beceneve: Cagon lehet a Cifra, Cilia a Szikra, Thalyssa…ő pedig a Szarka.
Legalább is a tengeren túl, kalandozásaik során ez a név ragadt rá. Nem zavarta sosem, lévén a nővérét Rigónak szólítják. Madár-madár, s ameddig a madár nem veréb, addig ő sem sértődik meg.
Mindenesetre az enyves kezeit szorítja, arca egészen megfeszül, minden erejével azon van, hogy megtartsa önuralmát és legyűrje a feszítő belső késztetést a középre helyezett kő elcsenésére. A felemás szemek nehezen emelkednek fel a ládára helyezett kristályról, hiába szúrja bitangul a szemét a rajta táncoló fény, megerőlteti magát, hogy az orkra pillanthasson. Először úgy tetszik neki, a kereskedő miatta akarja a követ, felmerül benne az is, a férfi neki akarja ajándékozni, hisz az erényeit is megvédte volna, meg hát szerencsét is hoz, ez lenne a minimum- szerinte-. Már-már el is érzékenyül a gondolatra, egymást markoló kezét felcsúsztatja felkarjaira, így azokat markolja tovább, úgy pillant az elfre.*
- Szerintem butaság amit csinálsz. Nem aranyra kéne alkudnod vele. Neki már megvan az, amiről te még csak álmodozol. Az ork többet is adhatna neked, mint a tallérok. -*halkan beszél, mintha szavait csak a lánynak címezné, igyekezve kizárni a férfit a beszélgetésből.*-De te tudod, mire van nagyobb szükséged. -*magasra emeli tenyereit.*-Alkudjatok meg végre, lefagy a lábujjam! Vagy adjál a mellénykédben lapuló varázsitalból legalább, hogy megmelegedjek kicsit! - *balját felfordított tenyérrel Cagon felé mutatja, finoman megkopogtatja az alkarját a bütykeivel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3193-3212