Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 160 (3181. - 3200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3200. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-04 17:36:06
Üzenet elküldve: 2015-07-04 17:36:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Íjászverseny//
//Második forduló//
*Igazán meglepődik hogy lövése célt téveszt, de legalább betalál. A bábu homloka helyett a hasa közepébe fúródik mélyen a vessző, ha nem pont ott lenne a farúd amire fel van helyezve, talán keresztül is szaladt volna rajta. Nem hiába a bonyolult fogaskerékrendszer, a kurbli és az áttételek, az ő nyílvetője lényegesen nagyobb erővel indítja útjára a lövedéket mint egy hagyományos számszeríjtól elvárni lehetne. Most két választása van, ha nem mozdítaná el fegyverét csak egyszerűen feljebb célozna legközelebb, akkor mindenképpen jobb találatot érne el. Viszont őt a verseny maga kevésbé érdekli, és kíváncsisága is inkább arra hajtja hogy megvizsgálja szerkezetét. Nem foglalkozik a pontozással, se semmi mással ami történik, valami nem stimmel és ki kell derítenie mi a baj. Legelőször az irányzék az ami gyanús lehet, hisz az a legújabb toldalék, és mivel oldalra nem tévedett csak a magasságban, adja magát hogy itt legyen a probléma. Sejtése helyesnek bizonyul, a beállító csavaroknál van a hiba, hiába tekeri valamerre, maga az irányzék néha elmozdul, néha nem. Ebben a helyzetben ez javíthatatlan, bár szét tudná szedni hogy megnézze pontosan hol a baj, meg is tudná szerelni valószínűleg, de újra be kellene állítani az egészet hogy használható legyen. Leszereli inkább a fenébe, régen is ilyen bonyolult irányzék nélkül célzott, ezek után is menni fog. Mire végez a vizsgálódással, a csavarozgatással, ismét felhúzza a kurblival a húrt és behelyezi az újabb lövedéket, már javában megy a második forduló. Amikor elfekszik nyílvetője mögött épp Plevaen fejezi be a lövését, felnyújtja hát kezét bíbor szalagjával és mikor megkapja a figyelmet ujjacskái találmányára fonódnak. Elhelyezi a tust a vállánál és nagyjából becélozza a középső bábu fejének a mértani közepét. A fejet végül is teljesen mindegy hol találja el, ha által járja a vessző az biztos halált jelent, és így a pontos irányzéka nélkül inkább nem mer a homlokra célozni mert akkor könnyebben megeshet hogy célt téveszt. Kényelmesen és biztosan elhelyezkedik, így hogy neki semmi erőt nem kell kifejtenie keze egyáltalán nem remeg. Amikor megtalálja a tökéletes testtartást akkor kezd csak foglalkozni a pontos célzással, a bábu kobakjának a kellős közepét szeretné eltalálni. Vesz pár mély, lassú lélegzetet, megvárja míg kicsit lecsendesedik a szél, kifújja a levegőt és összpontosít. Nyílvetőjéből a vessző meglehetősen gyorsan száll és a végállomás sincs messze, így csak picivel kell az eltalálni kívánt pont fölé céloznia. Perifériájából figyeli a letűzött tollpelyheket is, ügyelve arra hogy lehetőleg szélcsendben, vagy legalább a szélhez igazodva eressze majd útjára a nyilat. Újabb nagy levegő, majd megint kifúj és tart. A mozdulatlanságban erősen érzi szívének lüktetését, ahogy az ereiben folyó vér minden pumpálásra picit elmozdítja kezeit. Megbizonyosodik benne hogy a rezdülések között a cél visszaáll pontosan a fej közepére, és két dobbanás között meghúzza a ravaszt.*
//Íjászverseny//
//Második forduló//
*Igazán meglepődik hogy lövése célt téveszt, de legalább betalál. A bábu homloka helyett a hasa közepébe fúródik mélyen a vessző, ha nem pont ott lenne a farúd amire fel van helyezve, talán keresztül is szaladt volna rajta. Nem hiába a bonyolult fogaskerékrendszer, a kurbli és az áttételek, az ő nyílvetője lényegesen nagyobb erővel indítja útjára a lövedéket mint egy hagyományos számszeríjtól elvárni lehetne. Most két választása van, ha nem mozdítaná el fegyverét csak egyszerűen feljebb célozna legközelebb, akkor mindenképpen jobb találatot érne el. Viszont őt a verseny maga kevésbé érdekli, és kíváncsisága is inkább arra hajtja hogy megvizsgálja szerkezetét. Nem foglalkozik a pontozással, se semmi mással ami történik, valami nem stimmel és ki kell derítenie mi a baj. Legelőször az irányzék az ami gyanús lehet, hisz az a legújabb toldalék, és mivel oldalra nem tévedett csak a magasságban, adja magát hogy itt legyen a probléma. Sejtése helyesnek bizonyul, a beállító csavaroknál van a hiba, hiába tekeri valamerre, maga az irányzék néha elmozdul, néha nem. Ebben a helyzetben ez javíthatatlan, bár szét tudná szedni hogy megnézze pontosan hol a baj, meg is tudná szerelni valószínűleg, de újra be kellene állítani az egészet hogy használható legyen. Leszereli inkább a fenébe, régen is ilyen bonyolult irányzék nélkül célzott, ezek után is menni fog. Mire végez a vizsgálódással, a csavarozgatással, ismét felhúzza a kurblival a húrt és behelyezi az újabb lövedéket, már javában megy a második forduló. Amikor elfekszik nyílvetője mögött épp Plevaen fejezi be a lövését, felnyújtja hát kezét bíbor szalagjával és mikor megkapja a figyelmet ujjacskái találmányára fonódnak. Elhelyezi a tust a vállánál és nagyjából becélozza a középső bábu fejének a mértani közepét. A fejet végül is teljesen mindegy hol találja el, ha által járja a vessző az biztos halált jelent, és így a pontos irányzéka nélkül inkább nem mer a homlokra célozni mert akkor könnyebben megeshet hogy célt téveszt. Kényelmesen és biztosan elhelyezkedik, így hogy neki semmi erőt nem kell kifejtenie keze egyáltalán nem remeg. Amikor megtalálja a tökéletes testtartást akkor kezd csak foglalkozni a pontos célzással, a bábu kobakjának a kellős közepét szeretné eltalálni. Vesz pár mély, lassú lélegzetet, megvárja míg kicsit lecsendesedik a szél, kifújja a levegőt és összpontosít. Nyílvetőjéből a vessző meglehetősen gyorsan száll és a végállomás sincs messze, így csak picivel kell az eltalálni kívánt pont fölé céloznia. Perifériájából figyeli a letűzött tollpelyheket is, ügyelve arra hogy lehetőleg szélcsendben, vagy legalább a szélhez igazodva eressze majd útjára a nyilat. Újabb nagy levegő, majd megint kifúj és tart. A mozdulatlanságban erősen érzi szívének lüktetését, ahogy az ereiben folyó vér minden pumpálásra picit elmozdítja kezeit. Megbizonyosodik benne hogy a rezdülések között a cél visszaáll pontosan a fej közepére, és két dobbanás között meghúzza a ravaszt.*
3199. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-04 16:43:07
Üzenet elküldve: 2015-07-04 16:43:07
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Viera//
*Bolondság, miért lenne már holt? Aki eltűnt, azt miért kell máris temetni? Persze Lorew, aki sosem ismerte igazán a szeretetet, nem gondolkodik ilyesmiken, hogy vajon érdekel-e bárkit az, aki eltűnik? Ő egész életében csak vesztette el az embereket, és soha nem érdekelte, hogy viszontlátja-e még őket. Hogy élnek, vagy halnak. Persze volt egy-két kellemetlen esete abból adódóan, hogy egy ilyen visszatért, sőt, talán kicsit több, mint kellemetlen, de hát ez az élet rendje. Néha a bolondok saját menthetetlenségükön keseregve inkább másokon akarnak bosszút állni.*
- Akkor legyen holt *jegyzi meg végül, hiszen mi sem egyszerűbb? A hallottakkal már nincs semmi gond, nem esznek, nem isznak, nem horkolnak. És persze, lehet, hogy a Mester ezáltal egy felsőbb tudatállapotba került, de főleg csak elrothad a földben, vagy a földön. Ez a halál igazi, és keserű valója, aki ennél többet vár tőle, az talán nagyon nagyot fog csalódni. Senki nem tudhatja mi várja odaát, hiszen ahogyan mondotta már korábban Yellának, onnét még senki nem tért vissza. Persze a lányt főleg az teszi valami hihetetlenül boldoggá, hogy Lorew felismerte a pillanat közelségét. Nyilván nem a halálra gondol, de ezt már nem fogja elmondani, számára egészen mást jelent ez a szó. Talán a halál is benne lesz, talán nem, de ez vajmi keveset számít. Ez épp olyan apróság, mint hogy mennyi ideig fog tartani. Mindegy, csak haláláig tartson.*
- Az hamarosan talán számomra is ki fog derülni, hogy mennyivel tudsz többet *sóhajtja, hiszen lehet, hogy helytelenül nevezte bolondnak, de lehetséges, hogy igaza volt. Talán valóban közeledik az idő, és tényleg hamarosan rá fog akadni az entitásra. Akkor egyértelműen ki fog derülni számára minden, akkor megkérdezheti azt is, hogy Vi bolond, vagy csak tisztán lát, és talán választ is kap rá. Addig viszont kénytelen minden szót fenntartással kezelni.*
- Szél *ereszt meg egy enyhe félmosolyt* Mindenki szél akar lenni. Az volna a szabadság? ugyan dehogy, a szél megáll a világunk peremén, igazán lényeges helyekre sosem juthat el. Mintha egy börtönben bárhová mehetnél, de ki nem juthatnál, az sem szabadság.
*Este... miért halna ő meg estére? Miféle bolondság ez már megint? Most csak azért is itt fog maradni, és azt csinálja, hogy nem hal meg. Bolondság, ilyesmi nem történhet, nem is történik, felette sosem fog egy őrült halandó ítéletet mondani. Az ő élete és halála is egyetlen kézben van, egy felsőbbrendű kézben, amit a Vihez hasonlók, vagy a szellemi sosem érhetnek el. De nem, emiatt nem fog szót emelni, elvégre ő megfogadta, hogy a halálról, a szakállról, és a medálról többet nem beszél. Bármit mondana, azzal egy újabb értelmetlen vita robbanna ki olyasmiről, ami nem beszédtéma. Lorew él, és élni fog a pillanatig. Utána már meghalhat, de addig hadd lássa el az egyetlen feladatát: hadd várjon. A következő pillanatban pedig a lány hirtelen felpattan, és néhány szó kíséretében elrohan, el is tűnik a tömegben. A szerzetes már azt hinni, hogy ennyi volt, de ekkor Vi még egyszer megjelenik, és mond egy másik bölcseletet, ezt a férfi már mindenképpen megjegyzi. Válaszul jelentőségteljesen bólint egyet, majd figyeli, ahogy lila hajú beszélgetőtársa újból eltűnik, ezúttal már végleg.
Vajmi csalafinta fintora a sorsnak, hogy Lorew megint magára maradt. Hiába, mindig mondja, odafent őt valaki nagyon szeretheti, vagy éppen ellenkezőleg, de hogy nem semlegesek iránta a világ érzései, az biztos. Hiába, így jár az, akivel tervei vannak a felsőbbrendű entitásoknak, vagy legalább egynek. Annak, amelyiket szolgálni fogja... A hiú ábránd, melyet képes naponta ezerszer, akár milliószor is elismételni, mert másba már aligha kapaszkodhat. Érdemes-e feltenni az életünket egy olyan célra, amit sosem érhetünk el? Persze, ha elérhető célra tesszük fel, akkor a beteljesülés esetén nem marad az embernek semmije. Viszont most egy sokkal egyszerűbb feladat vár a szerzetesre, egyszerűen vissza kell mennie az útra, megfelelően távol a forgatagtól, és folytatni a tekercset, amibe már amúgy is belekezdett. Ír néhány szót az eseményekről, a mutatványosokról, az ivóversenyről is, de azon túl többnyire önmaga szórakoztatására szidja az eseményt. A legkiemeltebb dolog még mindig az a nagy mértékű tiszteletlenség, amivel az az óriás odabent rálépett a lábára. És még volt képe mentegetőzni...*
//Viera//
*Bolondság, miért lenne már holt? Aki eltűnt, azt miért kell máris temetni? Persze Lorew, aki sosem ismerte igazán a szeretetet, nem gondolkodik ilyesmiken, hogy vajon érdekel-e bárkit az, aki eltűnik? Ő egész életében csak vesztette el az embereket, és soha nem érdekelte, hogy viszontlátja-e még őket. Hogy élnek, vagy halnak. Persze volt egy-két kellemetlen esete abból adódóan, hogy egy ilyen visszatért, sőt, talán kicsit több, mint kellemetlen, de hát ez az élet rendje. Néha a bolondok saját menthetetlenségükön keseregve inkább másokon akarnak bosszút állni.*
- Akkor legyen holt *jegyzi meg végül, hiszen mi sem egyszerűbb? A hallottakkal már nincs semmi gond, nem esznek, nem isznak, nem horkolnak. És persze, lehet, hogy a Mester ezáltal egy felsőbb tudatállapotba került, de főleg csak elrothad a földben, vagy a földön. Ez a halál igazi, és keserű valója, aki ennél többet vár tőle, az talán nagyon nagyot fog csalódni. Senki nem tudhatja mi várja odaát, hiszen ahogyan mondotta már korábban Yellának, onnét még senki nem tért vissza. Persze a lányt főleg az teszi valami hihetetlenül boldoggá, hogy Lorew felismerte a pillanat közelségét. Nyilván nem a halálra gondol, de ezt már nem fogja elmondani, számára egészen mást jelent ez a szó. Talán a halál is benne lesz, talán nem, de ez vajmi keveset számít. Ez épp olyan apróság, mint hogy mennyi ideig fog tartani. Mindegy, csak haláláig tartson.*
- Az hamarosan talán számomra is ki fog derülni, hogy mennyivel tudsz többet *sóhajtja, hiszen lehet, hogy helytelenül nevezte bolondnak, de lehetséges, hogy igaza volt. Talán valóban közeledik az idő, és tényleg hamarosan rá fog akadni az entitásra. Akkor egyértelműen ki fog derülni számára minden, akkor megkérdezheti azt is, hogy Vi bolond, vagy csak tisztán lát, és talán választ is kap rá. Addig viszont kénytelen minden szót fenntartással kezelni.*
- Szél *ereszt meg egy enyhe félmosolyt* Mindenki szél akar lenni. Az volna a szabadság? ugyan dehogy, a szél megáll a világunk peremén, igazán lényeges helyekre sosem juthat el. Mintha egy börtönben bárhová mehetnél, de ki nem juthatnál, az sem szabadság.
*Este... miért halna ő meg estére? Miféle bolondság ez már megint? Most csak azért is itt fog maradni, és azt csinálja, hogy nem hal meg. Bolondság, ilyesmi nem történhet, nem is történik, felette sosem fog egy őrült halandó ítéletet mondani. Az ő élete és halála is egyetlen kézben van, egy felsőbbrendű kézben, amit a Vihez hasonlók, vagy a szellemi sosem érhetnek el. De nem, emiatt nem fog szót emelni, elvégre ő megfogadta, hogy a halálról, a szakállról, és a medálról többet nem beszél. Bármit mondana, azzal egy újabb értelmetlen vita robbanna ki olyasmiről, ami nem beszédtéma. Lorew él, és élni fog a pillanatig. Utána már meghalhat, de addig hadd lássa el az egyetlen feladatát: hadd várjon. A következő pillanatban pedig a lány hirtelen felpattan, és néhány szó kíséretében elrohan, el is tűnik a tömegben. A szerzetes már azt hinni, hogy ennyi volt, de ekkor Vi még egyszer megjelenik, és mond egy másik bölcseletet, ezt a férfi már mindenképpen megjegyzi. Válaszul jelentőségteljesen bólint egyet, majd figyeli, ahogy lila hajú beszélgetőtársa újból eltűnik, ezúttal már végleg.
Vajmi csalafinta fintora a sorsnak, hogy Lorew megint magára maradt. Hiába, mindig mondja, odafent őt valaki nagyon szeretheti, vagy éppen ellenkezőleg, de hogy nem semlegesek iránta a világ érzései, az biztos. Hiába, így jár az, akivel tervei vannak a felsőbbrendű entitásoknak, vagy legalább egynek. Annak, amelyiket szolgálni fogja... A hiú ábránd, melyet képes naponta ezerszer, akár milliószor is elismételni, mert másba már aligha kapaszkodhat. Érdemes-e feltenni az életünket egy olyan célra, amit sosem érhetünk el? Persze, ha elérhető célra tesszük fel, akkor a beteljesülés esetén nem marad az embernek semmije. Viszont most egy sokkal egyszerűbb feladat vár a szerzetesre, egyszerűen vissza kell mennie az útra, megfelelően távol a forgatagtól, és folytatni a tekercset, amibe már amúgy is belekezdett. Ír néhány szót az eseményekről, a mutatványosokról, az ivóversenyről is, de azon túl többnyire önmaga szórakoztatására szidja az eseményt. A legkiemeltebb dolog még mindig az a nagy mértékű tiszteletlenség, amivel az az óriás odabent rálépett a lábára. És még volt képe mentegetőzni...*
3198. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-04 16:42:14
Üzenet elküldve: 2015-07-04 16:42:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Letrion Raeyan figyelmébe//
*Arten a piactéren bandukol, jelenleg lova nélkül. Éppen azon van, hogy hőgutát kapjon a nagy melegbe, ugyanis páncélja még mindig rajta van és levenni ugyan egyedül nem tudja. Aúgy is szorul rajta az egyik pánt már hetek óta. Nem tudja mi lehet vele. Elég öreg páncél, talán már le is kéne cserélni, de nincs hozzá szíve. Már szinte összenőttek. Úgy véli azonban, hogy a legjobb lesz, ha leveszi magáról a mellvasat. Sisakja már így is a kezében van.*
~Elképesztő ez az Artheniori kánikula!~
*Ekkor lát meg egy lány a tömegben, aki szemmel láthatólag nem siet annyira, és elég becsületesnek tűnik hogy ne rabolja ki a lovagot. Kimért léptekkel megy oda hozzá. Ugyan nehezére esik a páncélban, mégis meghajol előtte, ezután megszólítja a lányt.*
-Drága, szép hölgyem!
*Kezdi ezzel, hátha szép szavak után nagyobb segítségre számíthat.*
-Megkérhetem, hogy segítsen levenni a páncélomat? Ugyanis nem sok kell már, hogy elájuljak a nagy melegben!
*Néz kérlelően a lányra. Ugyan alapjában véve egy nagyon jó kiállású, helyes ember ez az Arten, most azonban nem lehet túl jó passzban. Hajó csapzott, folyik róla a víz, és azzal is készülni kell, hogyha a páncél lekerül róla, akkor nem fog jó illatot árasztani.*
-Cserébe engedje meg, hogy meghívjam egy jó italra!
*Ezután eszébe jut, hogy nem biztos, hogy a nő akarna vele inni, ezért helyesbít.*
-Vagy, bármit megteszek jóformán, ha segít!
*Kezével árnyékolja a napot, úgy beszél, hogy végig a lány szemébe néz. Ezután megemeli kezét, várva, hogy a hölgy belerakja sajátját, hogy a lovag kézcsókkal üdvözölhesse.*
-Arten Frei, becses nevem! Önben kit tisztelhetek?
*Arten a piactéren bandukol, jelenleg lova nélkül. Éppen azon van, hogy hőgutát kapjon a nagy melegbe, ugyanis páncélja még mindig rajta van és levenni ugyan egyedül nem tudja. Aúgy is szorul rajta az egyik pánt már hetek óta. Nem tudja mi lehet vele. Elég öreg páncél, talán már le is kéne cserélni, de nincs hozzá szíve. Már szinte összenőttek. Úgy véli azonban, hogy a legjobb lesz, ha leveszi magáról a mellvasat. Sisakja már így is a kezében van.*
~Elképesztő ez az Artheniori kánikula!~
*Ekkor lát meg egy lány a tömegben, aki szemmel láthatólag nem siet annyira, és elég becsületesnek tűnik hogy ne rabolja ki a lovagot. Kimért léptekkel megy oda hozzá. Ugyan nehezére esik a páncélban, mégis meghajol előtte, ezután megszólítja a lányt.*
-Drága, szép hölgyem!
*Kezdi ezzel, hátha szép szavak után nagyobb segítségre számíthat.*
-Megkérhetem, hogy segítsen levenni a páncélomat? Ugyanis nem sok kell már, hogy elájuljak a nagy melegben!
*Néz kérlelően a lányra. Ugyan alapjában véve egy nagyon jó kiállású, helyes ember ez az Arten, most azonban nem lehet túl jó passzban. Hajó csapzott, folyik róla a víz, és azzal is készülni kell, hogyha a páncél lekerül róla, akkor nem fog jó illatot árasztani.*
-Cserébe engedje meg, hogy meghívjam egy jó italra!
*Ezután eszébe jut, hogy nem biztos, hogy a nő akarna vele inni, ezért helyesbít.*
-Vagy, bármit megteszek jóformán, ha segít!
*Kezével árnyékolja a napot, úgy beszél, hogy végig a lány szemébe néz. Ezután megemeli kezét, várva, hogy a hölgy belerakja sajátját, hogy a lovag kézcsókkal üdvözölhesse.*
-Arten Frei, becses nevem! Önben kit tisztelhetek?
3197. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-04 16:32:02
Üzenet elküldve: 2015-07-04 16:32:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 52
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 52
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Zenolita//
*Sajnálatos módon a magas nőt hívja a kötelessége. Így hát nem marad tovább, ideje elköszönni. Csak előbb még elkíséri egy darabon, növelve az együtt töltött időt. Szeretett Zenolitával beszélgetni, de most egy hosszabb időre ezt fel kell függesztenie. Most mehet más irányokba, hátha talál majd magának valakit aki akar majd vele beszélgetni... Vagy pontosabban valaki, aki _hajlandó_ vele beszélgetni. És akit meg is mer majd szólítani.
Örül hogy Zenolita megpróbálja megkönnyíteni neki a tömegben való közlekedést. Örül, de nem látja értelmét miben segít neki a bot. Üssön mindenkit tarkón? Rossz ötlet lenne a haladásra. És olyan hatalmas, hogy még a végén kilendül a vége, és fejbe talál valakit. Annak meg nem lenne jó vége. Így el is határozza hogy ha esélye adódik eltünteti ezt a nagyon hosszú botot. Nincs rá szüksége.*
-Köszönöm. Bár nem biztos hogy sokat segít...
-Szia! Majd akkor megkeresem az Owairat házat!
*Kiált még a nő után. Remélhetőleg nem mondta rosszul a nevet, ha jól emlékszik a másik is így mondta. Ha tévedett már mindegy, legfeljebb... Legfeljebb semmi sem történik. Nincs azzal semmi baj ha most rosszul mondta a ház nevét...
Hamar eltűnik a gazdag negyed utcái között a nő. Megint egyedül maradt. De most merre menjen? Már nem éhes, és nem maradt szőlője sem. A gyümölcs lédússágából kifolyólag nem is szomjas... Más meg nem nagyon van a forgatagon. Étel, ital, ruha, csecsebecsék. Ruhára most szüksége nincs. Meg ha szüksége is lenne, a forgatag az egekbe viszi az árakat... Nem futná.
Az egyebeket kínáló standon viszont elgondolkozik. Kíváncsi pontosan mit is árulhatnak ott. Akár papírt is, amire nagyon szüksége lenne ha varázsló akar lenni. És egy új írópennára, mert a régi eltörött. És ki tudja, talán kaphat valamiféle varázspálcát is.*
//Vásárlás - Egyebek//
*A tömegből ki-be járkálása során körülbelül mintegy egész órával Zenolita távozása után találja meg a kofát akit keres. Elég nehéz dolga volt a tömegben, és a bot sem segített semmit. Hamar otthagyta a földön, és anélkül haladt. Nem volt semmilyen, se pozitív, se negatív különbség. De legalább megtalálta. Mintha pontosan előle menekült volna... De ezt egy bódé nem teheti meg ugye?
Mikor odakerül, használnia kell a szárnyait hogy lásson valamit. Igen, a méret hátránya... Nem lát rendesen magasabb dolgokat. Így is csak egy pillantást vet, és miután meglátja a papírokat leszáll.*
-Jó napot kívánok. Szeretném tudni hogy van-e magánál papír, toll, és talán varázspálca. És melyik mennyibe kerülne?
*Elgondolkozik nem felejtett-e el valamit. De ahogy jobban belegondol ezek a dolgok is nagyon drágák lehetnek. Talán nem is lesz elég a pénze, és valamelyikről le kell mondania...*
//Zenolita//
*Sajnálatos módon a magas nőt hívja a kötelessége. Így hát nem marad tovább, ideje elköszönni. Csak előbb még elkíséri egy darabon, növelve az együtt töltött időt. Szeretett Zenolitával beszélgetni, de most egy hosszabb időre ezt fel kell függesztenie. Most mehet más irányokba, hátha talál majd magának valakit aki akar majd vele beszélgetni... Vagy pontosabban valaki, aki _hajlandó_ vele beszélgetni. És akit meg is mer majd szólítani.
Örül hogy Zenolita megpróbálja megkönnyíteni neki a tömegben való közlekedést. Örül, de nem látja értelmét miben segít neki a bot. Üssön mindenkit tarkón? Rossz ötlet lenne a haladásra. És olyan hatalmas, hogy még a végén kilendül a vége, és fejbe talál valakit. Annak meg nem lenne jó vége. Így el is határozza hogy ha esélye adódik eltünteti ezt a nagyon hosszú botot. Nincs rá szüksége.*
-Köszönöm. Bár nem biztos hogy sokat segít...
-Szia! Majd akkor megkeresem az Owairat házat!
*Kiált még a nő után. Remélhetőleg nem mondta rosszul a nevet, ha jól emlékszik a másik is így mondta. Ha tévedett már mindegy, legfeljebb... Legfeljebb semmi sem történik. Nincs azzal semmi baj ha most rosszul mondta a ház nevét...
Hamar eltűnik a gazdag negyed utcái között a nő. Megint egyedül maradt. De most merre menjen? Már nem éhes, és nem maradt szőlője sem. A gyümölcs lédússágából kifolyólag nem is szomjas... Más meg nem nagyon van a forgatagon. Étel, ital, ruha, csecsebecsék. Ruhára most szüksége nincs. Meg ha szüksége is lenne, a forgatag az egekbe viszi az árakat... Nem futná.
Az egyebeket kínáló standon viszont elgondolkozik. Kíváncsi pontosan mit is árulhatnak ott. Akár papírt is, amire nagyon szüksége lenne ha varázsló akar lenni. És egy új írópennára, mert a régi eltörött. És ki tudja, talán kaphat valamiféle varázspálcát is.*
//Vásárlás - Egyebek//
*A tömegből ki-be járkálása során körülbelül mintegy egész órával Zenolita távozása után találja meg a kofát akit keres. Elég nehéz dolga volt a tömegben, és a bot sem segített semmit. Hamar otthagyta a földön, és anélkül haladt. Nem volt semmilyen, se pozitív, se negatív különbség. De legalább megtalálta. Mintha pontosan előle menekült volna... De ezt egy bódé nem teheti meg ugye?
Mikor odakerül, használnia kell a szárnyait hogy lásson valamit. Igen, a méret hátránya... Nem lát rendesen magasabb dolgokat. Így is csak egy pillantást vet, és miután meglátja a papírokat leszáll.*
-Jó napot kívánok. Szeretném tudni hogy van-e magánál papír, toll, és talán varázspálca. És melyik mennyibe kerülne?
*Elgondolkozik nem felejtett-e el valamit. De ahogy jobban belegondol ezek a dolgok is nagyon drágák lehetnek. Talán nem is lesz elég a pénze, és valamelyikről le kell mondania...*
3196. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-04 15:33:15
Üzenet elküldve: 2015-07-04 15:33:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Ciss Din'rako //
*A kislány kérlelése nem marad hatás nélkül, de mint minden felnőtt tudja, hogy első a kötelesség és őt valóban szólítja már vállalt feladataihoz. A szomorkás hangot halva megint megmozdul felfelé a szája széle.*
-Sajnálom Ciss, de a kötelesség nem várhat, így csakugyan mennem kell. Örülök, hogy megismertelek és ne felejtsd el, ha arra jársz néz be hozzám. Akkor elkísérsz egy darabon ugye?
* Indul meg végül. Nem tudja a kis termetű tündér, hogy boldogul, majd a tömegben. Ő is észreveszi, hogy a mellette haladás könnyű a számára, de mikor először találkoztak ő is fellökte szegényt, mert észre sem vette, hogy ott van. Akármilyen aggasztó a gondolat nem sokat tehet érte, hogy ne így legyen, neki tényleg indulnia kell. Ha elkíséri a tündér, akkor a gazdag negyed felé veszi az irányt, közben megáll egy utcakölyök előtt, aki egy hosszú bottal hadonászik. Erős bot akkora majdnem mint ő, akár harci fegyver is lehetne, ki tudja honnan szerezhette. Támad egy ötlete, ahogy a szeme sarkából meglátja.*
-Gyere nézd csak, arra! Úgy látom elég nehezen mozogsz a tömegben, talán segíthetünk rajta.
*Int kezével az előbb meglátott fiú felé, majd amikor oda lépnek hozzá (ha Ciss is vele tart mind a ketten) a fiúhoz fordul és felajánl egy összeget a botért. A suhanc képén vigyor terül el, a bot nála valószínűleg talált, vagy az erdőből összeszedett kicsinosított darab lehet, de a célnak megfelel. Átveszi a suhanctól, aki miután megkapta az egy aranyat már el is tűnik kitalálni mire is költse el. Közelebbről nézve a botot valóban csak egy csiszolt termetes faág, de nem baj, most Cissnek talán ideális lesz, hogy jelezze a tömegben ő is ott van. Nem is túl nehéz, úgyhogy átadja neki a hosszú botot, aztán elindul vele újra a gazdag negyed irányába. A negyed határához érve elbúcsúzik a tündértől.*
-Így most már könnyebb lesz haladni, a tömegben. Örülök, hogy összefutottam veled.
*Megindul a ház felé, de még visszafordul az első lépések után.*
-További jó kalandozást a forgatagban, üdv a viszontlátásig
*Int búcsút megelőlegezve a jövőben találkozást, bár természetesen nem biztos benne, hogy lesz, de talán. Aztán visszafordulva indul meg újra katonás lépteivel az utcán. Örül, hogy elbeszélgetett egy tündérrel és legalább egyet ismer.*
~Tényleg jó természetűek ahogy mondják.~
*Reméli, hogy Ciss elboldogul, majd, talán ő lesz az első és egyetlen mágus egyszer, akit még talán kedvelni is fog? Lassan végleg maga mögött hagyja a nyüzsgő forgatag zaját, hogy visszatérjen a feladataihoz és az azzal járó gondolatokhoz.*
//Ciss Din'rako //
*A kislány kérlelése nem marad hatás nélkül, de mint minden felnőtt tudja, hogy első a kötelesség és őt valóban szólítja már vállalt feladataihoz. A szomorkás hangot halva megint megmozdul felfelé a szája széle.*
-Sajnálom Ciss, de a kötelesség nem várhat, így csakugyan mennem kell. Örülök, hogy megismertelek és ne felejtsd el, ha arra jársz néz be hozzám. Akkor elkísérsz egy darabon ugye?
* Indul meg végül. Nem tudja a kis termetű tündér, hogy boldogul, majd a tömegben. Ő is észreveszi, hogy a mellette haladás könnyű a számára, de mikor először találkoztak ő is fellökte szegényt, mert észre sem vette, hogy ott van. Akármilyen aggasztó a gondolat nem sokat tehet érte, hogy ne így legyen, neki tényleg indulnia kell. Ha elkíséri a tündér, akkor a gazdag negyed felé veszi az irányt, közben megáll egy utcakölyök előtt, aki egy hosszú bottal hadonászik. Erős bot akkora majdnem mint ő, akár harci fegyver is lehetne, ki tudja honnan szerezhette. Támad egy ötlete, ahogy a szeme sarkából meglátja.*
-Gyere nézd csak, arra! Úgy látom elég nehezen mozogsz a tömegben, talán segíthetünk rajta.
*Int kezével az előbb meglátott fiú felé, majd amikor oda lépnek hozzá (ha Ciss is vele tart mind a ketten) a fiúhoz fordul és felajánl egy összeget a botért. A suhanc képén vigyor terül el, a bot nála valószínűleg talált, vagy az erdőből összeszedett kicsinosított darab lehet, de a célnak megfelel. Átveszi a suhanctól, aki miután megkapta az egy aranyat már el is tűnik kitalálni mire is költse el. Közelebbről nézve a botot valóban csak egy csiszolt termetes faág, de nem baj, most Cissnek talán ideális lesz, hogy jelezze a tömegben ő is ott van. Nem is túl nehéz, úgyhogy átadja neki a hosszú botot, aztán elindul vele újra a gazdag negyed irányába. A negyed határához érve elbúcsúzik a tündértől.*
-Így most már könnyebb lesz haladni, a tömegben. Örülök, hogy összefutottam veled.
*Megindul a ház felé, de még visszafordul az első lépések után.*
-További jó kalandozást a forgatagban, üdv a viszontlátásig
*Int búcsút megelőlegezve a jövőben találkozást, bár természetesen nem biztos benne, hogy lesz, de talán. Aztán visszafordulva indul meg újra katonás lépteivel az utcán. Örül, hogy elbeszélgetett egy tündérrel és legalább egyet ismer.*
~Tényleg jó természetűek ahogy mondják.~
*Reméli, hogy Ciss elboldogul, majd, talán ő lesz az első és egyetlen mágus egyszer, akit még talán kedvelni is fog? Lassan végleg maga mögött hagyja a nyüzsgő forgatag zaját, hogy visszatérjen a feladataihoz és az azzal járó gondolatokhoz.*
3195. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-04 00:18:49
Üzenet elküldve: 2015-07-04 00:18:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Mutatványosok//
*A nem éppen halálos, ám annál alantasabb ötletének gyümölcse beérni látszik, ugyanis Sach pont úgy viselkedik, ahogyan azt elképzelte magában. Ennél már csak az szórakoztatná jobban, ha el is talált volna valakit, és a városőrség vitte volna el a forgatag megzavarása s mások testi épségének veszélyeztetése miatt, azonban be kell érnie ennyivel, és mondani sem kell, majd beleszakad az erőlködésbe, hogy ne törjön ki velőt rázó hahotázásban. Megeshet, hogy pitiáner és gyermeteg szórakozást talált magának, ám kit érdekel, ha ezzel némi színt vihet szürke hétköznapjainak összefolyni tetsző tengerébe.
~Bámulatos, hogy igyekszik!~
Hangja kárörvendéstől tocsogva visszhangzik a fejében, azonban a külvilágnak értetlen és rémült arcát mutatja, hiszen Elenith és valószínűleg a többi néző sem erre a fordulatra számított. Viszont Sach mindent megtesz annak érdekében, hogy kijavítsa a hibáját, ez a szánalmas kis igyekezet pedig még derűsebbé varázsolja a fúria kedvét. S midőn megérzi a dalos hangú tündérke irányából a szomorúságot és fájdalmat, majdnem megereszt egy elégedett sóhajt a lelkét tápláló, mámorító érzet nyomán. Nem sejtette volna, hogy ilyen kiváltságos táplálékban is része lehet ezzel az egyszerű trükkel, ám úgy határoz, gyakrabban keseríti majd meg mások életét csöppnyi gonoszkodásokkal.
Azonban minden jónak egyszer vége szakad, és amiként a tündér leány segedelmét is élvezheti Sach, visszaáll minden a számára undorítóan tökéletes és szívet melengető kerékvágásba. Persze a taps nem marad el a részéről, igazán udvariatlan lenne a nemes kisasszonytól, ha nem értékelné az általa korábban lenyűgözőnek titulált "művészetet".*
- Bámulatos volt, bár az első próbálkozásnál igazán megrémültem! De remekül megoldották. *Magyarázza, ajkain szelíd mosollyal, mikor a vöröske hozzá és a férfihez fordul, a következő kérdés nyomán azonban megilletődötté válik az arckifejezése, és éppoly értetlenséggel pillantgat a többiekre, mint ők rájuk.*
- Kérem, szólítson Elenithnek. Egyéb megszólítás nélkül kiejteni a családnevem mifelénk udvariatlanságot jelent. *Szólal meg csöndesen, némi okítással kezdve a válaszát.* Azonban nem értem önt, mi történt volna? Netán engem hibáztatna az első próbálkozás sikertelensége miatt? Biztosíthatom, igyekeztem a legjobbat nyújtani...*Fogja halkabbra, miközben kristálytiszta lélektükreit a földre szegezi, mint aki próbál elsüllyedni a talajban az őt ért sérelem végett. Még mindig próbálja valami aprósággal aláásni a szerencsétlen lány hírnevét és jóhiszeműségét.*
//Mutatványosok//
*A nem éppen halálos, ám annál alantasabb ötletének gyümölcse beérni látszik, ugyanis Sach pont úgy viselkedik, ahogyan azt elképzelte magában. Ennél már csak az szórakoztatná jobban, ha el is talált volna valakit, és a városőrség vitte volna el a forgatag megzavarása s mások testi épségének veszélyeztetése miatt, azonban be kell érnie ennyivel, és mondani sem kell, majd beleszakad az erőlködésbe, hogy ne törjön ki velőt rázó hahotázásban. Megeshet, hogy pitiáner és gyermeteg szórakozást talált magának, ám kit érdekel, ha ezzel némi színt vihet szürke hétköznapjainak összefolyni tetsző tengerébe.
~Bámulatos, hogy igyekszik!~
Hangja kárörvendéstől tocsogva visszhangzik a fejében, azonban a külvilágnak értetlen és rémült arcát mutatja, hiszen Elenith és valószínűleg a többi néző sem erre a fordulatra számított. Viszont Sach mindent megtesz annak érdekében, hogy kijavítsa a hibáját, ez a szánalmas kis igyekezet pedig még derűsebbé varázsolja a fúria kedvét. S midőn megérzi a dalos hangú tündérke irányából a szomorúságot és fájdalmat, majdnem megereszt egy elégedett sóhajt a lelkét tápláló, mámorító érzet nyomán. Nem sejtette volna, hogy ilyen kiváltságos táplálékban is része lehet ezzel az egyszerű trükkel, ám úgy határoz, gyakrabban keseríti majd meg mások életét csöppnyi gonoszkodásokkal.
Azonban minden jónak egyszer vége szakad, és amiként a tündér leány segedelmét is élvezheti Sach, visszaáll minden a számára undorítóan tökéletes és szívet melengető kerékvágásba. Persze a taps nem marad el a részéről, igazán udvariatlan lenne a nemes kisasszonytól, ha nem értékelné az általa korábban lenyűgözőnek titulált "művészetet".*
- Bámulatos volt, bár az első próbálkozásnál igazán megrémültem! De remekül megoldották. *Magyarázza, ajkain szelíd mosollyal, mikor a vöröske hozzá és a férfihez fordul, a következő kérdés nyomán azonban megilletődötté válik az arckifejezése, és éppoly értetlenséggel pillantgat a többiekre, mint ők rájuk.*
- Kérem, szólítson Elenithnek. Egyéb megszólítás nélkül kiejteni a családnevem mifelénk udvariatlanságot jelent. *Szólal meg csöndesen, némi okítással kezdve a válaszát.* Azonban nem értem önt, mi történt volna? Netán engem hibáztatna az első próbálkozás sikertelensége miatt? Biztosíthatom, igyekeztem a legjobbat nyújtani...*Fogja halkabbra, miközben kristálytiszta lélektükreit a földre szegezi, mint aki próbál elsüllyedni a talajban az őt ért sérelem végett. Még mindig próbálja valami aprósággal aláásni a szerencsétlen lány hírnevét és jóhiszeműségét.*
3194. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-03 22:33:10
Üzenet elküldve: 2015-07-03 22:33:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
// Nyári forgatag //
// Ellentétek rendje //
*Szinte meghökkentő a fordulat. Vagyis nem. Pont ellenkezője. A sötételf úgy adja elő a dolgot, mint Eralil számára eretvágó probléma lenne, hogyha a másik nem csatlakozik, vagy nem tud dönteni, és mintha Eralil kereste volna meg azzal, hogy a másik csatlakozzon hozzá. De ugye nem ez történt, semmilyen tekintetben sem.*
- Én nem emlékszem, hogy szó lett volna arról, hogy csatakozol a rendbe, így nem látom akadályát, hogy ezt ne tedd meg. *Fejti ki kicsit szelídebben az észrevételét a dologról. Úgy gondolja, nem probléma, ha egy faggatózó emberrel (vagy sötételffel) kevesebb van egy viszonylag zárt rendben. Nem az a cél, hogy tömeget gyűjtsön, sokkal inkább az, hogy a megfelelő személyeket összeszedje.*
// Ellentétek rendje //
*Szinte meghökkentő a fordulat. Vagyis nem. Pont ellenkezője. A sötételf úgy adja elő a dolgot, mint Eralil számára eretvágó probléma lenne, hogyha a másik nem csatlakozik, vagy nem tud dönteni, és mintha Eralil kereste volna meg azzal, hogy a másik csatlakozzon hozzá. De ugye nem ez történt, semmilyen tekintetben sem.*
- Én nem emlékszem, hogy szó lett volna arról, hogy csatakozol a rendbe, így nem látom akadályát, hogy ezt ne tedd meg. *Fejti ki kicsit szelídebben az észrevételét a dologról. Úgy gondolja, nem probléma, ha egy faggatózó emberrel (vagy sötételffel) kevesebb van egy viszonylag zárt rendben. Nem az a cél, hogy tömeget gyűjtsön, sokkal inkább az, hogy a megfelelő személyeket összeszedje.*
3193. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-03 22:07:23
Üzenet elküldve: 2015-07-03 22:07:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Lorew//
- Nem, szerintem sem lett vak, csak holt. *Mosolyog tovább és vidáman lóbálja egyszerre a lábait, s a fejét jobbra-balra. Halkan dúdolgat valami dalt, ami gyerekesen vékony hangjával igazából nem mondhatni, hogy aranyos lenne, sokkal inkább ijesztő. Főleg, ha az éjszaka közepén kezdené el.*
- Nem, te tényleg nem láthatsz bele a fejükbe. *Helyesel. Hiszen, még Vi maga sem tud a fejükbe látni, s nem is akar. Ahhoz ő túlságosan is alacsonyrendű. Csak egy test, ki lenne ő ahhoz, hogy megértse őket. Ő csak a világot értette meg általuk, s nem magukat a Szellemeket. Lehet, hogy a Mester megértette őket és azért tűnt el? Lehet, hogy ő is Szellem lett? Rengeteg kérdés és gondolat cikázik fejében, melyekre nem akar választ adni magának. Hiszen ezeket nem tudja. Az is lehet, hogy a felsőbbrendűek ültetik a fejébe őket, de akkor hozzá is segítenék a válaszhoz.*
- Most vezettek hozzád a szellemek, mert nem helyén valóan viselkedsz. *Utal a medálra, de már inkább ki sem mondja. Furcsa szerzemény ő, elismételgetné saját magát estig is, de hát a férfi arra kérte ne tegye. S egy haldokló utolsó szavainak még a Szellemek is csak ritkán mondanak ellent.* Legalább beismered. *Vidul fel az arca. Persze, hogy a „Közeleg az idő” mélázást ő úgy értette, hogy a férfi végre úgy döntött, hogy elfogadja sorsát.*
- Igen, ők nagyon furcsák. *Mondja mindenki másra, de kiváltképp azokra a népekre, kik azt hiszik, egyedül vannak a világban és uralhatnak mindent. Pedig ők is csak kis bábuk egy nagy asztalon.* Bolondnak szoktak nevezni, ahogy te is bolondnak neveztél. Pedig többet tudok náluk. *Húzza ki magát dacosan. No nem, nem mintha erre annyira felvágna. Hiszen azt nem szabad, ez egy adomány, nem pedig valami amivel villoghat, de ez sokkal inkább arról szól, hogy ő tudja magáról, hogy nem bolond, pusztán nem egy nyelvet beszélnek vele a többiek.*
- Szerintem túl sok a kérdésed. Lehet, az entitásod ezt nem szereti. Nem kell mindenre választ adni, majd utólag derülnek ki a dolgok. Ha én nem lettem volna árva a Mester nehezebben talált volna meg. De akkor is megtalált volna, csak, ha vannak szüleim azok lehet ellenkeztek volna. Én szerintem ők nem hittek volna a szellemekben. *Nem nagyon szokott ezen gondolkodni. Sosem érezte hátránynak, hogy árva, hiszen sokkal jobb élete van már most, mint bárkinek, aki családban nő fel.*
- Én szerintem… *Fordul a tömeg felé és a népek arcait vizsgálja.* Szerintem nem szenvednek. *Persze megint mindent szó szerint vesz. Hiszen ő csak vigyorgó, nevetgélő arcokat lát, pedig nem tudja mi lehet olyan vicces.* Ők is élveznek dolgokat, csak nem tudják, hogy tudnának mást is. Tudnak nagyon boldogok is lenni, meg nagyon nem. Én egyik sem szoktam lenni. *Talán ezért nem öregszik semmit, mert nem zavartatja magát semmin. Ritkán veszekszik, általában inkább vele ordibálnak, de azt egész nyugodtan veszi.*
- Én nem hiszem, hogy az entitásoddá válhatna a lelkünk. *Persze, hogy még mindig azt hiszi, hogy az entitás az csak Hu szelleme.* De abban hiszek, hogy egy másik világ részévé válik. Mondjuk, széllé változunk. Vagy esővé. Én szél szeretnék lenni. *Újabb kislányos fejrángások minden irányba.* De ezt nem én döntöm el. *Ezt inkább a Szellemek miatt teszi hozzá, nehogy azt gondolják követelőzik.*
- Tökéletes? *Mereszti a szemét és félrehúzza a száját.* Hát jó… *Nem mond semmit, de valójában mégis. * Hát jó. Majd biztos versenyezni fognak a nagy Hu köpenyéért itt este.
*Majd ismét elmerül a gondolataiban, két percig meredten nézi a földet, mintha nem is működne az agya, majd egyszer csak pislog egyet és felpattan.*
- Mennem kell. *Jelenti ki és elindul a tömegben. Eltelik egy kis idő, mire megint felbukkan.*
- Amikor a nap tűz, az eső sem esik. *Mondja végezetül és elmegy. Neki most fontosabb dolga van. Bár sajnálni fogja, hogy nem tudja megvárni Hu halálát, igazán kíváncsi, miként végzi be a Szellemek által, s, hogy vajon utolsó pillanataiban látni fogja-e még az entitását, vagy venni fog-e magának tretilt, de nem ér rá ezekkel foglalkozni. Mint egy kísértet, már el is szlalomozik a testek között, mintha ott sem lennének, majd ciklámen tincsei eltűnnek a szegénynegyedben.*
//Lorew//
- Nem, szerintem sem lett vak, csak holt. *Mosolyog tovább és vidáman lóbálja egyszerre a lábait, s a fejét jobbra-balra. Halkan dúdolgat valami dalt, ami gyerekesen vékony hangjával igazából nem mondhatni, hogy aranyos lenne, sokkal inkább ijesztő. Főleg, ha az éjszaka közepén kezdené el.*
- Nem, te tényleg nem láthatsz bele a fejükbe. *Helyesel. Hiszen, még Vi maga sem tud a fejükbe látni, s nem is akar. Ahhoz ő túlságosan is alacsonyrendű. Csak egy test, ki lenne ő ahhoz, hogy megértse őket. Ő csak a világot értette meg általuk, s nem magukat a Szellemeket. Lehet, hogy a Mester megértette őket és azért tűnt el? Lehet, hogy ő is Szellem lett? Rengeteg kérdés és gondolat cikázik fejében, melyekre nem akar választ adni magának. Hiszen ezeket nem tudja. Az is lehet, hogy a felsőbbrendűek ültetik a fejébe őket, de akkor hozzá is segítenék a válaszhoz.*
- Most vezettek hozzád a szellemek, mert nem helyén valóan viselkedsz. *Utal a medálra, de már inkább ki sem mondja. Furcsa szerzemény ő, elismételgetné saját magát estig is, de hát a férfi arra kérte ne tegye. S egy haldokló utolsó szavainak még a Szellemek is csak ritkán mondanak ellent.* Legalább beismered. *Vidul fel az arca. Persze, hogy a „Közeleg az idő” mélázást ő úgy értette, hogy a férfi végre úgy döntött, hogy elfogadja sorsát.*
- Igen, ők nagyon furcsák. *Mondja mindenki másra, de kiváltképp azokra a népekre, kik azt hiszik, egyedül vannak a világban és uralhatnak mindent. Pedig ők is csak kis bábuk egy nagy asztalon.* Bolondnak szoktak nevezni, ahogy te is bolondnak neveztél. Pedig többet tudok náluk. *Húzza ki magát dacosan. No nem, nem mintha erre annyira felvágna. Hiszen azt nem szabad, ez egy adomány, nem pedig valami amivel villoghat, de ez sokkal inkább arról szól, hogy ő tudja magáról, hogy nem bolond, pusztán nem egy nyelvet beszélnek vele a többiek.*
- Szerintem túl sok a kérdésed. Lehet, az entitásod ezt nem szereti. Nem kell mindenre választ adni, majd utólag derülnek ki a dolgok. Ha én nem lettem volna árva a Mester nehezebben talált volna meg. De akkor is megtalált volna, csak, ha vannak szüleim azok lehet ellenkeztek volna. Én szerintem ők nem hittek volna a szellemekben. *Nem nagyon szokott ezen gondolkodni. Sosem érezte hátránynak, hogy árva, hiszen sokkal jobb élete van már most, mint bárkinek, aki családban nő fel.*
- Én szerintem… *Fordul a tömeg felé és a népek arcait vizsgálja.* Szerintem nem szenvednek. *Persze megint mindent szó szerint vesz. Hiszen ő csak vigyorgó, nevetgélő arcokat lát, pedig nem tudja mi lehet olyan vicces.* Ők is élveznek dolgokat, csak nem tudják, hogy tudnának mást is. Tudnak nagyon boldogok is lenni, meg nagyon nem. Én egyik sem szoktam lenni. *Talán ezért nem öregszik semmit, mert nem zavartatja magát semmin. Ritkán veszekszik, általában inkább vele ordibálnak, de azt egész nyugodtan veszi.*
- Én nem hiszem, hogy az entitásoddá válhatna a lelkünk. *Persze, hogy még mindig azt hiszi, hogy az entitás az csak Hu szelleme.* De abban hiszek, hogy egy másik világ részévé válik. Mondjuk, széllé változunk. Vagy esővé. Én szél szeretnék lenni. *Újabb kislányos fejrángások minden irányba.* De ezt nem én döntöm el. *Ezt inkább a Szellemek miatt teszi hozzá, nehogy azt gondolják követelőzik.*
- Tökéletes? *Mereszti a szemét és félrehúzza a száját.* Hát jó… *Nem mond semmit, de valójában mégis. * Hát jó. Majd biztos versenyezni fognak a nagy Hu köpenyéért itt este.
*Majd ismét elmerül a gondolataiban, két percig meredten nézi a földet, mintha nem is működne az agya, majd egyszer csak pislog egyet és felpattan.*
- Mennem kell. *Jelenti ki és elindul a tömegben. Eltelik egy kis idő, mire megint felbukkan.*
- Amikor a nap tűz, az eső sem esik. *Mondja végezetül és elmegy. Neki most fontosabb dolga van. Bár sajnálni fogja, hogy nem tudja megvárni Hu halálát, igazán kíváncsi, miként végzi be a Szellemek által, s, hogy vajon utolsó pillanataiban látni fogja-e még az entitását, vagy venni fog-e magának tretilt, de nem ér rá ezekkel foglalkozni. Mint egy kísértet, már el is szlalomozik a testek között, mintha ott sem lennének, majd ciklámen tincsei eltűnnek a szegénynegyedben.*
3192. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-03 21:54:55
Üzenet elküldve: 2015-07-03 21:54:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
// Nyári forgatag //
// Ellentétek rendje //
*Az elme útja kifejezést Quantall attól a mágustól hallotta akivel múltkor utazott. A másik máguson mégis úgy látja, hogy ez nem megfelelő kifejezés volt. Méghozzá a bizonytalanság sem megfelelő.*
~Márpedig pusztán ezekből nem fogok semminek sem letenni semmilyen esküt. Mióta megszülettem azóta olyanok között kellett élnem akiket meg sem értettem. Még nem lenne túl jó ismét esküvel egy olyan helyhez kötnöm magamat amiről szinte nem tudok semmit csak szép szavakat. Meg sem bízhatok még ebben az emberben.~
-Sajnálom, de még nem szeretnék lekötelezett lenni. Talán a későbbiekben ha létrejött valami és látom, hogy működik akkor csatlakozok önökhöz. De ez most nem fog menni.
// Ellentétek rendje //
*Az elme útja kifejezést Quantall attól a mágustól hallotta akivel múltkor utazott. A másik máguson mégis úgy látja, hogy ez nem megfelelő kifejezés volt. Méghozzá a bizonytalanság sem megfelelő.*
~Márpedig pusztán ezekből nem fogok semminek sem letenni semmilyen esküt. Mióta megszülettem azóta olyanok között kellett élnem akiket meg sem értettem. Még nem lenne túl jó ismét esküvel egy olyan helyhez kötnöm magamat amiről szinte nem tudok semmit csak szép szavakat. Meg sem bízhatok még ebben az emberben.~
-Sajnálom, de még nem szeretnék lekötelezett lenni. Talán a későbbiekben ha létrejött valami és látom, hogy működik akkor csatlakozok önökhöz. De ez most nem fog menni.
3191. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-03 21:33:43
Üzenet elküldve: 2015-07-03 21:33:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
// Nyári forgatag //
// Ellentétek rendje //
*Úgy tűnik, a férfi nem tud dűlőre jutni azon, hogy kardforgató vagy mágus irányvonalba haladjon-e inkább. Állítása szerint az elme útját járja, amire Eralil csak szemöldökét vonja fel. Nem kommentálja.*
- Nos, ha nem szeretnéd magad semmi mellett sem elkötelezni, akkor ez a rend nem biztos, hogy neked való. Az, hogy életed a rendhez kötöd, azt jelenti, hogy azt szolgálod, szent esküvel erre ígéretet is teszel.
*Teszi nyilvánvalóvá a másik számára, hogy itt nem jó, ha kételyek merülnek fel. A kételyek előbb-utóbb utálatba vagy undorlatba fordulnak át, ami pedig a rend tiltott elhagyását vonzza maga után. Ez pedig se a belépő tagnak, se a rendnek, és ezáltal Eralilnak sem jó.*
// Ellentétek rendje //
*Úgy tűnik, a férfi nem tud dűlőre jutni azon, hogy kardforgató vagy mágus irányvonalba haladjon-e inkább. Állítása szerint az elme útját járja, amire Eralil csak szemöldökét vonja fel. Nem kommentálja.*
- Nos, ha nem szeretnéd magad semmi mellett sem elkötelezni, akkor ez a rend nem biztos, hogy neked való. Az, hogy életed a rendhez kötöd, azt jelenti, hogy azt szolgálod, szent esküvel erre ígéretet is teszel.
*Teszi nyilvánvalóvá a másik számára, hogy itt nem jó, ha kételyek merülnek fel. A kételyek előbb-utóbb utálatba vagy undorlatba fordulnak át, ami pedig a rend tiltott elhagyását vonzza maga után. Ez pedig se a belépő tagnak, se a rendnek, és ezáltal Eralilnak sem jó.*
3190. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-03 21:26:37
Üzenet elküldve: 2015-07-03 21:26:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Távol még a hajnal //
// Dwartak, Turwal //
*Míg Dwartak a kereskedővel a részleteket dolgozza ki és a szükséges ellátmányt vitatja meg, Turwal figyelmesen hallgatja a zsoldosok elbeszélését, majd finoman megveregeti a mesélő vállát, mikor az elhallgat. *
-Még egy nap és lehetőségünk lesz újra próbát tenni a démonnal. És most felkészültek leszünk. És nem utolsó sorban *teszi hozzá magabiztos vigyorral* veletek van Krolm két felszentelt lovagja!
*A soványka szónoklat után útjukra engedi a katonákat, hadd készüljenek fel az útra, majd mosolyogva odabiccent a megérkező bakfis lánynak. Elmélázva nézi, ahogy fivére egy pillanatig szugerálja a ládát, majd nem mutatja ugyan, de rendesen megkönnyebbül, mikor a szőke óriás végül elfordul az átkozott tárgytól. Ezután felzárkózik mellé, ahogy a kis csapad végez a felpakolással, és elindulnak a pusztaság felé. Felszáll igáslova, Kefe nyergébe, és egy darabig morfondírozik a lehetséges taktikájukon, míg fivéreével a többiektől kissé lemaradva követik a szekeret. Örömmel nyugtázza, hogy fivére gondolt az ellátmányra, gyomra most már idegesítő gyakorisággal kordul meg. Amint elindul a karaván, Dwarral lemaradva van idejük és lehetőségük megvitatni a hallottakat, és a lehetséges terveket. *
-Zsoldosok. Ahogy nézem láttak már ezt-azt, de nem ilyen munkákhoz szoktak. ~Ki tudna ilyen munkához szokni? ~ Nincsenek rosszul felszerelve, és az egyikük meg is sebezte a dögöt, akkor menekült el, magával ragadva a lányt. Nagyjából azt mondták, mint a kereskedő: az árnyakból lépett elő, olyan volt a bőre és a karmai, mintha kőböl lenne. Én mindenesetre buzogányt használok kőtörésre, az már biztos. Csak egy íjászunk van, szóval nem tudjuk megszórni nagyon lángoló nyilvesszőkkel. Ráadásul, bár a kölyök eltalálta, lepattantak róla a nyilak. Még azzal is jobban járunk, ha felgyújtjuk alatta a talajt! Lehet, hogy ezt is kéne tennünk. Nem csak körben fellocsolni a talajt olajjal, hanem fellocsolni kisebb területeket és belehajtani, mint egy vadat a vadászaton. Lehet, hogy csak meg kéne keresni a rendházat, hátha találunk valamit erről a dögről * mondja végül kelletlenül, ahogy a piactéren baktatnak, és kérdőn fivérére pillant. *
// Dwartak, Turwal //
*Míg Dwartak a kereskedővel a részleteket dolgozza ki és a szükséges ellátmányt vitatja meg, Turwal figyelmesen hallgatja a zsoldosok elbeszélését, majd finoman megveregeti a mesélő vállát, mikor az elhallgat. *
-Még egy nap és lehetőségünk lesz újra próbát tenni a démonnal. És most felkészültek leszünk. És nem utolsó sorban *teszi hozzá magabiztos vigyorral* veletek van Krolm két felszentelt lovagja!
*A soványka szónoklat után útjukra engedi a katonákat, hadd készüljenek fel az útra, majd mosolyogva odabiccent a megérkező bakfis lánynak. Elmélázva nézi, ahogy fivére egy pillanatig szugerálja a ládát, majd nem mutatja ugyan, de rendesen megkönnyebbül, mikor a szőke óriás végül elfordul az átkozott tárgytól. Ezután felzárkózik mellé, ahogy a kis csapad végez a felpakolással, és elindulnak a pusztaság felé. Felszáll igáslova, Kefe nyergébe, és egy darabig morfondírozik a lehetséges taktikájukon, míg fivéreével a többiektől kissé lemaradva követik a szekeret. Örömmel nyugtázza, hogy fivére gondolt az ellátmányra, gyomra most már idegesítő gyakorisággal kordul meg. Amint elindul a karaván, Dwarral lemaradva van idejük és lehetőségük megvitatni a hallottakat, és a lehetséges terveket. *
-Zsoldosok. Ahogy nézem láttak már ezt-azt, de nem ilyen munkákhoz szoktak. ~Ki tudna ilyen munkához szokni? ~ Nincsenek rosszul felszerelve, és az egyikük meg is sebezte a dögöt, akkor menekült el, magával ragadva a lányt. Nagyjából azt mondták, mint a kereskedő: az árnyakból lépett elő, olyan volt a bőre és a karmai, mintha kőböl lenne. Én mindenesetre buzogányt használok kőtörésre, az már biztos. Csak egy íjászunk van, szóval nem tudjuk megszórni nagyon lángoló nyilvesszőkkel. Ráadásul, bár a kölyök eltalálta, lepattantak róla a nyilak. Még azzal is jobban járunk, ha felgyújtjuk alatta a talajt! Lehet, hogy ezt is kéne tennünk. Nem csak körben fellocsolni a talajt olajjal, hanem fellocsolni kisebb területeket és belehajtani, mint egy vadat a vadászaton. Lehet, hogy csak meg kéne keresni a rendházat, hátha találunk valamit erről a dögről * mondja végül kelletlenül, ahogy a piactéren baktatnak, és kérdőn fivérére pillant. *
3189. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-03 20:44:30
Üzenet elküldve: 2015-07-03 20:44:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Mutatványosok-zárás felé//
*Teljes és széles mosollyal lépdel vissza Rolwahurhoz, mert azt gondolja meg fogja majd dicsérni és így is történik, bár a mondat második fele olyan, mintha részéről felelőtlennek tartotta volna, amit az előbb produkált. Nem tudja hibáztatni érte, de szerinte még mindig jó ötlet, amit tett, a bátorságához meg kétség sem férhet, így egy picit felhúzza az orrát.*
-Köszönöm, Művész Úr! *A orkok ingerlésének ötletére még magasabbra vándorol az orra*
- Dehogy ingereltem őket! Ők lesből támadtak ránk.
*Toppant egyet, de mosolyogva néz vissza az elfre. A kérdésnél kérdőn és lelkes arccal pillant a mutatványos lányra. Nagyon jó ötletnek tartja sőt kifejezetten szeretné, ha velük tartana. Reméli igent mond, majd a felkérésre. Közben szeme meg csak úgy végig siklik a körülöttük lévőkön és megakad egy fiatal magas emberen és egy idősebb szolgán. A férfi nagyon fanyar arccal méregeti őket, így inkább másfelé kezd nézni, mert bántja, ha esetleg valaki tetszését nem nyerték el. Amikor elhangzik a kérdés Sachtól nagy szemeket mereszt, a csodálkozástól. Nem rémlik neki, hogy a bakin kívül bármi történt volna. Ibolya szemei kérdőn vándorolnak egyik nőtől a másikig.*
A hozzászólás írója (Elinara Ginivrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.03 20:45:16
//Mutatványosok-zárás felé//
*Teljes és széles mosollyal lépdel vissza Rolwahurhoz, mert azt gondolja meg fogja majd dicsérni és így is történik, bár a mondat második fele olyan, mintha részéről felelőtlennek tartotta volna, amit az előbb produkált. Nem tudja hibáztatni érte, de szerinte még mindig jó ötlet, amit tett, a bátorságához meg kétség sem férhet, így egy picit felhúzza az orrát.*
-Köszönöm, Művész Úr! *A orkok ingerlésének ötletére még magasabbra vándorol az orra*
- Dehogy ingereltem őket! Ők lesből támadtak ránk.
*Toppant egyet, de mosolyogva néz vissza az elfre. A kérdésnél kérdőn és lelkes arccal pillant a mutatványos lányra. Nagyon jó ötletnek tartja sőt kifejezetten szeretné, ha velük tartana. Reméli igent mond, majd a felkérésre. Közben szeme meg csak úgy végig siklik a körülöttük lévőkön és megakad egy fiatal magas emberen és egy idősebb szolgán. A férfi nagyon fanyar arccal méregeti őket, így inkább másfelé kezd nézni, mert bántja, ha esetleg valaki tetszését nem nyerték el. Amikor elhangzik a kérdés Sachtól nagy szemeket mereszt, a csodálkozástól. Nem rémlik neki, hogy a bakin kívül bármi történt volna. Ibolya szemei kérdőn vándorolnak egyik nőtől a másikig.*
A hozzászólás írója (Elinara Ginivrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.03 20:45:16
3188. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-03 20:19:30
Üzenet elküldve: 2015-07-03 20:19:30
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Távol még a hajnal //
// Dwartak, Turwal //
*Látja, hogy fivére jó munkát végez. Belé sokkal több szociális érzék szorult. A szőke sose tudott ennyire könnyen barátkozni.*
~ Mindenkinek megvan a helye Krolm terveiben ~
*A doboz kinyitása csábító, azonban van annyi esze, hogy ami ennyire csábító azt bölcs fent tartásokkal kezelje. A " vésetekkel teli pokol kapu " ahogy Turw is mondta komoly veszélyeket rejthet. Talán, ha eliminálták a tulajdonosát, újra fontolóra veszi a kérdést. Addig azonban a feladattal foglalkozik.*
-Krolm isten, nem e világi méltóság.*Világosítja fel a kereskedőt. Nem akarja hogy félreértések legyenek köztük. Mikor minden összeáll végig tekint a csapaton, s testvére mellé lép.*
-Mit derítettél ki?*Kérdi, s közben int a csapatnak hogy mehetnek a kereskedő által megadott helyszínre. Közben ők is a lovaikhoz sétálnak, s lassan követik a csapatot.*
-Még valami...*Szól oda az immár feltehetőleg a szekéren zötykölődő férfinak.*
-Szükségünk lesz ételre.*Rég nem ettek már. Biztos benne hogy az apa, aki lánya védelmét, s családja megóvását reméli tőlük, nem tagad meg pár kiadós étkezést. Úgy sejti, egy dörzsölt kereskedő tudja melyik standon dobasson fel a szekerére pár hordót ebből, pár hordót abból.
Séta közben figyelme fivéréé.*
// Dwartak, Turwal //
*Látja, hogy fivére jó munkát végez. Belé sokkal több szociális érzék szorult. A szőke sose tudott ennyire könnyen barátkozni.*
~ Mindenkinek megvan a helye Krolm terveiben ~
*A doboz kinyitása csábító, azonban van annyi esze, hogy ami ennyire csábító azt bölcs fent tartásokkal kezelje. A " vésetekkel teli pokol kapu " ahogy Turw is mondta komoly veszélyeket rejthet. Talán, ha eliminálták a tulajdonosát, újra fontolóra veszi a kérdést. Addig azonban a feladattal foglalkozik.*
-Krolm isten, nem e világi méltóság.*Világosítja fel a kereskedőt. Nem akarja hogy félreértések legyenek köztük. Mikor minden összeáll végig tekint a csapaton, s testvére mellé lép.*
-Mit derítettél ki?*Kérdi, s közben int a csapatnak hogy mehetnek a kereskedő által megadott helyszínre. Közben ők is a lovaikhoz sétálnak, s lassan követik a csapatot.*
-Még valami...*Szól oda az immár feltehetőleg a szekéren zötykölődő férfinak.*
-Szükségünk lesz ételre.*Rég nem ettek már. Biztos benne hogy az apa, aki lánya védelmét, s családja megóvását reméli tőlük, nem tagad meg pár kiadós étkezést. Úgy sejti, egy dörzsölt kereskedő tudja melyik standon dobasson fel a szekerére pár hordót ebből, pár hordót abból.
Séta közben figyelme fivéréé.*
3187. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-03 17:23:41
Üzenet elküldve: 2015-07-03 17:23:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
// Nyári forgatag //
// Ellentétek rendje //
*A két feltett kérdésére nem kap választ csak elterelődik a szó. Ez nem tetszik Quantall-nak.*
~Ez kicsit gyanús. Márpedig nem fogok bizonytalan döntéseket hozni.~
*A kérdésre rezzenéstele arccal válaszol.*
-Azt hiszem jelenleg a kardforgató tudásomnak több hasznát veszik. Bár tudásom egy képzett harcosét meg sem közelíti. De a mágia inkább ami érdekelne engem. Az elme útját járom. Jelenleg csak pár varázslatot tudok. De sok legendát ismerek. Viszont még nem vagyok benne biztos, hogy el szeretném magam kötelezni valami iránt.
// Ellentétek rendje //
*A két feltett kérdésére nem kap választ csak elterelődik a szó. Ez nem tetszik Quantall-nak.*
~Ez kicsit gyanús. Márpedig nem fogok bizonytalan döntéseket hozni.~
*A kérdésre rezzenéstele arccal válaszol.*
-Azt hiszem jelenleg a kardforgató tudásomnak több hasznát veszik. Bár tudásom egy képzett harcosét meg sem közelíti. De a mágia inkább ami érdekelne engem. Az elme útját járom. Jelenleg csak pár varázslatot tudok. De sok legendát ismerek. Viszont még nem vagyok benne biztos, hogy el szeretném magam kötelezni valami iránt.
3186. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-03 16:33:44
Üzenet elküldve: 2015-07-03 16:33:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Viera//
*Lesznek itt problémák... Láthatóan nem ugyanúgy gondolkoznak a dolgokról, ugyanis Lorew talán kicsit túlbuzgónak, vagy fanatikusnak tartja magát, de a lány még nála is szürkébben látja a dolgokat. A szerzetes hiszi, hogy a szellemek világa ennél jóval összetettebb, éppen úgy, ahogy ők a világból is többet látnak. Nem ez a világ, amiben a halandók élnek, ez csak egy eltorzult mása a valóságnak.*
- Nem, nyilván nem lett vak *jegyzi meg, elvégre csak azért, mert lett egy utódja, ő maga miért vesztette volna el a képességet, hogy lássa a szellemeket?* De ki tudja, ők jobban tudják, mi miért történik. A mi logikánk csak találgatás. Talán még tervük van vele, de előtte valaminek meg kell történnie, nem tudom... Én nem láthatok bele a fejükbe.
*A legnagyobb tiszteletlenség lenne azt hinni, hogy a halandók csak részlegesen is képesek megérteni, mi miért történik. Hogy miért esik az eső, vagy miért omlott le a hegyorom. Nem, kizárólag az az erő tudhatja ezt, amelyik leomlasztotta, és csak általa tudhatja meg valaki. És újfent a hit kérdése... hittel meg lehet-e oldani mindent? Adhatunk-e valamit a tömegnek, amiben mindenki hihet, ami mindenkit boldoggá tehet?*
- Más hisz ennyire, csak nem ebben, hanem az ostobaságokban, amiket Amos Thenior eléjük tár. És engem is csak most találtál meg, pedig évtizedek óta hiszek ebben. Talán többről van itt szó, mint hitről. Talán tényleg közel az idő *persze nem a halál. A pillanat közelít. Talán Lorew élete tényleg értelmet nyer hamarosan. Ez a gondolat egy pillanatra lázba hozza, azonban nyugodtságot erőltet, nincs miért kapkodni. Ha mostanáig tudott várni, akkor eztán is képes lesz rá.*
- Tudod miért nem hisznek a legtöbben? *sóhajt fel az utcákra* Mert képtelenek elfogadni, hogy van valami, amit nem tudnak. Ha az entitás azt mondja, ugorj a szakadékba, te megtennéd, más viszont azt kérdezné: miért? Vagy hogy túléli-e? Hogy ugye ez csak egy próba? És ha biztosan tudná, hogy nem fogja túlélni, nem csinálná meg. Talán ezért is választottak téged. És talán egyszer majd engem is. Az én egyetlen igazi kérdésem *forgatja vissza ahhoz a beszélgetést, amit a lány mondott korábban* az, hogy mikor? Talán nem találkozhatok vele, amíg ezt le nem vetem, nem tudom.
*A kérdések alapból nem rossz dolgok, legalábbis szerinte, ez az adomány csak akkor válik helytelenné, ha a felsőbb erők parancsát kérdőjelezi meg valaki. Lorew sem azt kérdezi, miért kell várnia, csak azt szeretné tudni meddig. Persze ez is lehetetlen, azzal az egész értelmét veszítené.*
- Vajon mi a nagyobb büntetés, a halál, vagy az élet? Nekünk van miért élnünk, a de a többiek... *pillant a forgatag felé* Ők csak a szenvedésüket nyújtják.
*Aztán megint csak a halál elmélete, Yella, vagy ki is ezzel hozakodott elő korábban, ami nem feltétlen rossz, csak hát... ma mindenkinek ezen jár az esze? Bár még mindig jobb, mint Khyr, akinek egészen máson járt állandóan az esze. Vajon melyik halálelméletet adja elő a kismillióból?*
- Sok-sok elmélet van, például akad olyan is, hogy halálunk után a lelkünk halhatatlan entitássá válik. Átjutunk egy másik világba, vagy újra megszületünk itt, esetleg az örök sötétségbe zuhanunk. Szerintem... illetve szeretném hinni, hogy a lelkünk örökre annak a foglya lesz, aki megölt minket.
*Persze ezt csak azért mondja, mert szentül hiszi, hogy őt a felsőbbrendű lény fogja megölni, és így halála után is szolgálhatja. Ha mással nem, legalább a szenvedésével, vagy a jelenlétével. Ha pedig többé már nem kell az entitásnak, akkor egyszerűen elhajítja az örök sötétségbe, vagy egy tömlöc mélyén hagyja a lelkét az idők végezetéig. A bölcsességet nem fogja megtudni, habár próbálja magában felidézni, de nem igazán sikerül neki, "A fa futna, hogy olyan boldog lenne, mint a patak" vagy "a pataknak lába kélne, ha úgy futna, mint fa", de igazából... nem, semmi használhatóval nem gazdagodik a bölcsességtára. Pedig tényleg nem zavarta volna, a bölcsességei felét, vagy inkább háromnegyedét ő maga sem tudja értelmezni, és nem is kell neki, elég megkérdezni, hogy megértette-e az illető, és az rögtön bőszen helyeselni fog. Ostoba halandók, azt hiszik bárminek van értelme, amit egy másik halandó mond nekik...*
- De ne égesd el *mordul fel Lorew* Miután meghalok, biztos lesz olyan, akinek kell! Tökéletes mágusköpeny, mindenki ilyet akar. És amúgy sem halok meg! *igen, talán indíthatta volna ezzel, és nem azzal, mi lesz, ha majd meghalt. Valójában már érti Vi stratégiáját, mondd valami eget verően nagy hülyeséget, majd egy még annál is nagyobbat, mire a szerzetes az elsőt már tényként értelmezi, csak hogy a másodikra rácáfoljon. Kegyetlenség...*
- Nem halok meg, a köpeny meg az enyém, és akkor meg azért van rajtam, hogy ne tudják, hogy mágus vagyok, és meglepetésszerűen hasson. Mint mondtam, utálom a feltűnést, így meglepetésből csapok le *még hogy nem mágusöltözet! Egyszerűen csak kifogyott már ezen a téren a vitára szánt energiákból. Egyszerűen csak... jobb ha néhány dolgot elfogad, és felhasznál, amit a lány mond, de nem próbálja cáfolni. Már a medálnál is került, hogy az nem vezet sehová.*
//Viera//
*Lesznek itt problémák... Láthatóan nem ugyanúgy gondolkoznak a dolgokról, ugyanis Lorew talán kicsit túlbuzgónak, vagy fanatikusnak tartja magát, de a lány még nála is szürkébben látja a dolgokat. A szerzetes hiszi, hogy a szellemek világa ennél jóval összetettebb, éppen úgy, ahogy ők a világból is többet látnak. Nem ez a világ, amiben a halandók élnek, ez csak egy eltorzult mása a valóságnak.*
- Nem, nyilván nem lett vak *jegyzi meg, elvégre csak azért, mert lett egy utódja, ő maga miért vesztette volna el a képességet, hogy lássa a szellemeket?* De ki tudja, ők jobban tudják, mi miért történik. A mi logikánk csak találgatás. Talán még tervük van vele, de előtte valaminek meg kell történnie, nem tudom... Én nem láthatok bele a fejükbe.
*A legnagyobb tiszteletlenség lenne azt hinni, hogy a halandók csak részlegesen is képesek megérteni, mi miért történik. Hogy miért esik az eső, vagy miért omlott le a hegyorom. Nem, kizárólag az az erő tudhatja ezt, amelyik leomlasztotta, és csak általa tudhatja meg valaki. És újfent a hit kérdése... hittel meg lehet-e oldani mindent? Adhatunk-e valamit a tömegnek, amiben mindenki hihet, ami mindenkit boldoggá tehet?*
- Más hisz ennyire, csak nem ebben, hanem az ostobaságokban, amiket Amos Thenior eléjük tár. És engem is csak most találtál meg, pedig évtizedek óta hiszek ebben. Talán többről van itt szó, mint hitről. Talán tényleg közel az idő *persze nem a halál. A pillanat közelít. Talán Lorew élete tényleg értelmet nyer hamarosan. Ez a gondolat egy pillanatra lázba hozza, azonban nyugodtságot erőltet, nincs miért kapkodni. Ha mostanáig tudott várni, akkor eztán is képes lesz rá.*
- Tudod miért nem hisznek a legtöbben? *sóhajt fel az utcákra* Mert képtelenek elfogadni, hogy van valami, amit nem tudnak. Ha az entitás azt mondja, ugorj a szakadékba, te megtennéd, más viszont azt kérdezné: miért? Vagy hogy túléli-e? Hogy ugye ez csak egy próba? És ha biztosan tudná, hogy nem fogja túlélni, nem csinálná meg. Talán ezért is választottak téged. És talán egyszer majd engem is. Az én egyetlen igazi kérdésem *forgatja vissza ahhoz a beszélgetést, amit a lány mondott korábban* az, hogy mikor? Talán nem találkozhatok vele, amíg ezt le nem vetem, nem tudom.
*A kérdések alapból nem rossz dolgok, legalábbis szerinte, ez az adomány csak akkor válik helytelenné, ha a felsőbb erők parancsát kérdőjelezi meg valaki. Lorew sem azt kérdezi, miért kell várnia, csak azt szeretné tudni meddig. Persze ez is lehetetlen, azzal az egész értelmét veszítené.*
- Vajon mi a nagyobb büntetés, a halál, vagy az élet? Nekünk van miért élnünk, a de a többiek... *pillant a forgatag felé* Ők csak a szenvedésüket nyújtják.
*Aztán megint csak a halál elmélete, Yella, vagy ki is ezzel hozakodott elő korábban, ami nem feltétlen rossz, csak hát... ma mindenkinek ezen jár az esze? Bár még mindig jobb, mint Khyr, akinek egészen máson járt állandóan az esze. Vajon melyik halálelméletet adja elő a kismillióból?*
- Sok-sok elmélet van, például akad olyan is, hogy halálunk után a lelkünk halhatatlan entitássá válik. Átjutunk egy másik világba, vagy újra megszületünk itt, esetleg az örök sötétségbe zuhanunk. Szerintem... illetve szeretném hinni, hogy a lelkünk örökre annak a foglya lesz, aki megölt minket.
*Persze ezt csak azért mondja, mert szentül hiszi, hogy őt a felsőbbrendű lény fogja megölni, és így halála után is szolgálhatja. Ha mással nem, legalább a szenvedésével, vagy a jelenlétével. Ha pedig többé már nem kell az entitásnak, akkor egyszerűen elhajítja az örök sötétségbe, vagy egy tömlöc mélyén hagyja a lelkét az idők végezetéig. A bölcsességet nem fogja megtudni, habár próbálja magában felidézni, de nem igazán sikerül neki, "A fa futna, hogy olyan boldog lenne, mint a patak" vagy "a pataknak lába kélne, ha úgy futna, mint fa", de igazából... nem, semmi használhatóval nem gazdagodik a bölcsességtára. Pedig tényleg nem zavarta volna, a bölcsességei felét, vagy inkább háromnegyedét ő maga sem tudja értelmezni, és nem is kell neki, elég megkérdezni, hogy megértette-e az illető, és az rögtön bőszen helyeselni fog. Ostoba halandók, azt hiszik bárminek van értelme, amit egy másik halandó mond nekik...*
- De ne égesd el *mordul fel Lorew* Miután meghalok, biztos lesz olyan, akinek kell! Tökéletes mágusköpeny, mindenki ilyet akar. És amúgy sem halok meg! *igen, talán indíthatta volna ezzel, és nem azzal, mi lesz, ha majd meghalt. Valójában már érti Vi stratégiáját, mondd valami eget verően nagy hülyeséget, majd egy még annál is nagyobbat, mire a szerzetes az elsőt már tényként értelmezi, csak hogy a másodikra rácáfoljon. Kegyetlenség...*
- Nem halok meg, a köpeny meg az enyém, és akkor meg azért van rajtam, hogy ne tudják, hogy mágus vagyok, és meglepetésszerűen hasson. Mint mondtam, utálom a feltűnést, így meglepetésből csapok le *még hogy nem mágusöltözet! Egyszerűen csak kifogyott már ezen a téren a vitára szánt energiákból. Egyszerűen csak... jobb ha néhány dolgot elfogad, és felhasznál, amit a lány mond, de nem próbálja cáfolni. Már a medálnál is került, hogy az nem vezet sehová.*
3185. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-03 16:22:20
Üzenet elküldve: 2015-07-03 16:22:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*Szokásához híven most is körbejárja a piacteret ha már úgyis erre viszi a dolga, de már meg sem lepődik azon hogy nem talál semmi érdekeset. Mindegy, úgy van vele hogy minél tovább nem talál semmit, annál nagyobb esélye van annak hogy legközelebb majd fog. Jobbjában egy könyvecskét szorongat, a templomkertben fog majd leülni olvasni, de előbb még a kovácshoz be kell ugrania. Fel kellene találnia valami szélcsinálót ez ellen a hőség ellen, majd ha sikerül a vízgépe akkor megnyílnak előtte a lehetőségek. Addig viszont még sok munka vár rá...*
3184. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-03 15:41:46
Üzenet elküldve: 2015-07-03 15:41:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
//Eközben a piactéren//
*Végül a legutóbbi karaván kíséretében csak visszatért ide. Hiába, itt – és azon belül a piactéren – lehet megvenni mindenféle apróságot, és ha már sok minden kell, akkor ezeket be is lehet szerezni egyszerre. Csak ilyen apróságok, amelyek Raeyan listáján vannak, amiket jóformán észre sem vesz az ember, csak mikor már nincs meg. Mondjuk fenőkő – fene enné meg azt a fenőkövet, mindig eleszi a fene! Meg egy új szandált, mert ez rendesen szétkopott. De hát hiába, egy utazó a lábbeliét használja leginkább – kivéve az, aki lóháton utazik. Igen, a pacinak (aki az istállóban parkol) is elkél ez-az... Tehát, van mire költögetni az aranyat. És jelenleg, a nagyján már túl van. Most például egy olyan árusnál áll, akinek a standja tele van késekkel. Persze azért mehetne a kovácshoz is, ott is van ilyesmi, de minek két helyre menni, ha minden megtalálható egy helyen? Ez a szépsége ennek a forgalmas piacnak. Ez, meg hogy sok helyen megtalálható árnyék is. Merthogy szüksége is van az ember lányának védelemre a nap heve elől; Lenge, nyárias ruházata hiába szellős, és hiába van felhajtva a nadrága szára is, és egyébként hiába izzad, mint a ló, amikor a levegő még csak kedvtelésből sem akar megmozdulni.*
*Végül a legutóbbi karaván kíséretében csak visszatért ide. Hiába, itt – és azon belül a piactéren – lehet megvenni mindenféle apróságot, és ha már sok minden kell, akkor ezeket be is lehet szerezni egyszerre. Csak ilyen apróságok, amelyek Raeyan listáján vannak, amiket jóformán észre sem vesz az ember, csak mikor már nincs meg. Mondjuk fenőkő – fene enné meg azt a fenőkövet, mindig eleszi a fene! Meg egy új szandált, mert ez rendesen szétkopott. De hát hiába, egy utazó a lábbeliét használja leginkább – kivéve az, aki lóháton utazik. Igen, a pacinak (aki az istállóban parkol) is elkél ez-az... Tehát, van mire költögetni az aranyat. És jelenleg, a nagyján már túl van. Most például egy olyan árusnál áll, akinek a standja tele van késekkel. Persze azért mehetne a kovácshoz is, ott is van ilyesmi, de minek két helyre menni, ha minden megtalálható egy helyen? Ez a szépsége ennek a forgalmas piacnak. Ez, meg hogy sok helyen megtalálható árnyék is. Merthogy szüksége is van az ember lányának védelemre a nap heve elől; Lenge, nyárias ruházata hiába szellős, és hiába van felhajtva a nadrága szára is, és egyébként hiába izzad, mint a ló, amikor a levegő még csak kedvtelésből sem akar megmozdulni.*
3183. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-03 15:15:32
Üzenet elküldve: 2015-07-03 15:15:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
// Nyári forgatag //
// Ellentétek rendje //
*Most ő érzi úgy, hogy a másik szőrszálhasogat. Méghozzá magas fokon űzi ezt a tudományt. Vagy csak nagyon... egyszerű. Mindenesetre a kisebb monológnak is beillő, nem értést kifejtő kérdésre egyelőre még nem válaszol, hanem gyakorlatilag keresztkérdést tesz fel a másik számára. Már csak azért sem, mert a második kérdésnek Eralil szerint még csak értelme sincs, még csak hasonló dolog sem hangzott el a beszélgetés folyamán.*
- Áruld el nekem: ha csatlakoznál, azt varázslóként, alkimistaként vagy kardforgatóként tennéd? *Nagyon reméli, hogy nem mágiával foglalkozik a másik, mert akkor nagyon nehéz és hosszadalmas dolga lesz annak, aki majd tanítani fogja. Bár a két kardból, ami a férfi két oldalán van, Eralil arra következtet, hogy szerencsére a legutolsó kategóriába sorolható a másik.*
// Ellentétek rendje //
*Most ő érzi úgy, hogy a másik szőrszálhasogat. Méghozzá magas fokon űzi ezt a tudományt. Vagy csak nagyon... egyszerű. Mindenesetre a kisebb monológnak is beillő, nem értést kifejtő kérdésre egyelőre még nem válaszol, hanem gyakorlatilag keresztkérdést tesz fel a másik számára. Már csak azért sem, mert a második kérdésnek Eralil szerint még csak értelme sincs, még csak hasonló dolog sem hangzott el a beszélgetés folyamán.*
- Áruld el nekem: ha csatlakoznál, azt varázslóként, alkimistaként vagy kardforgatóként tennéd? *Nagyon reméli, hogy nem mágiával foglalkozik a másik, mert akkor nagyon nehéz és hosszadalmas dolga lesz annak, aki majd tanítani fogja. Bár a két kardból, ami a férfi két oldalán van, Eralil arra következtet, hogy szerencsére a legutolsó kategóriába sorolható a másik.*
3182. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-03 14:46:56
Üzenet elküldve: 2015-07-03 14:46:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
* Újabb napok telnek el, s hiába a jó régi mindennapos sör - mert ezúttal némi pénze is van rá legalább -, de honvágya kezd lenni. Valahogy már nem tud a Vasdomb nélkül élni, hiába alig egy évet töltött ott a rajta lakókkal.
~ Vajon most hol vannak a többiek? ~ Fut át a kérdés agyán, a mai nap nem először. Lehet, hogy a saját szemével kéne megnézni, úgy nagyobb sikert aratna, de fél tőle, hogy csak az üres dombot fogja megtalálni ott, esetleg néhány haramiát, melyek a leégett erőd hamvaiban keresnek ezt-azt, esetleg a banditák által kitulajdonított Taknyos Törpét.
Nagyot sóhajtva lép oda az egyik standhoz, majd szemügyre veszi a kínálatot.
Emlékszik rá, hogy a Tahrgoknak is volt jó pár ilyen löttyük, lehet, hogy tényleg megérné ilyesmiket venni, hogy aztán túladjon rajtuk egy kicsivel drágábban, vagy, hogy saját képességeit felerősítve óriási vadmacskákkal labdázzon. Mindkettő igen kecsegtetően hangzik, de nem túl valószínű, hogy egy nem pont az eszéről híres óriás alkudozó képességei megengedjék, hogy elég olcsón jusson italkákhoz, így inkább csak nézelődik, hátha talál valami olcsóbbat. Mert az olcsó az mindig jobb, mert olcsóbb. Ez a folyamat - Morwon nem túl gyors felfogását és számolási (nem)tudását is beleszámolva - legfeljebb néhány percig tart, majd vagy italkákkal, vagy azok nélkül indul el a szegénynegyeden át a főtérre, hogy onnan ismét a Pegazusba jusson, hátha sikerül magát lehűsíteni néhány korsó sörrel, majd tovább filozofáljon az élet nagy dolgain. *
~ Vajon most hol vannak a többiek? ~ Fut át a kérdés agyán, a mai nap nem először. Lehet, hogy a saját szemével kéne megnézni, úgy nagyobb sikert aratna, de fél tőle, hogy csak az üres dombot fogja megtalálni ott, esetleg néhány haramiát, melyek a leégett erőd hamvaiban keresnek ezt-azt, esetleg a banditák által kitulajdonított Taknyos Törpét.
Nagyot sóhajtva lép oda az egyik standhoz, majd szemügyre veszi a kínálatot.
Emlékszik rá, hogy a Tahrgoknak is volt jó pár ilyen löttyük, lehet, hogy tényleg megérné ilyesmiket venni, hogy aztán túladjon rajtuk egy kicsivel drágábban, vagy, hogy saját képességeit felerősítve óriási vadmacskákkal labdázzon. Mindkettő igen kecsegtetően hangzik, de nem túl valószínű, hogy egy nem pont az eszéről híres óriás alkudozó képességei megengedjék, hogy elég olcsón jusson italkákhoz, így inkább csak nézelődik, hátha talál valami olcsóbbat. Mert az olcsó az mindig jobb, mert olcsóbb. Ez a folyamat - Morwon nem túl gyors felfogását és számolási (nem)tudását is beleszámolva - legfeljebb néhány percig tart, majd vagy italkákkal, vagy azok nélkül indul el a szegénynegyeden át a főtérre, hogy onnan ismét a Pegazusba jusson, hátha sikerül magát lehűsíteni néhány korsó sörrel, majd tovább filozofáljon az élet nagy dolgain. *
3181. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-03 13:55:27
Üzenet elküldve: 2015-07-03 13:55:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Lorew//
- Mire vár? *Ráncolja meg az orrát.* Hisz ő már látta őket. Vagy szerinted utánam ismét vak lett számukra és most megint el kell nyernie valamit? De annak mi értelme lenne? Logikusabb meghalni. *Köti az ebet a karóhoz, s bár volt egy-két dolog, amit megértett a mai nap folyamán a fickótól, de ez a mondata nem ez. Hiszen az rendben van, hogy neki várnia kell (igaz erre már nem sok ideje van), de a Mesternek már nem kell. Ő már tud mindent, bizonyított is.
Vi tudja magában, hogy neki is lesz egy nagyobb célja az életben, amihez a Szellemek kísérik el, s ha odaért, akkor ő biztosan elvonul meghalni.*
- De hát… *Inkább bele sem kezd. Végülis érthető a dolog, ha a szellemei arra kérnék, vágja le az ujját, ő rögtön megtenné, de tőle nem kérnének ilyet, mert az nyílt sebet okoz. Az nem illik hozzájuk. Talán Hu entitása ennél jóval erőszakosabb lény lehet. Már ha létezik.*
- Én nem találkoztam még olyannal, aki ennyire hisz benne. Már pedig a Szellemek biztos odavezetnének, ahogy idevezettek hozzád is. De nem kellene ennyi kérdést feltenned, hiszen úgysem tudsz rá addig választ kapni, amíg nem látsz. Amíg nincs, aki megtisztítsa előtted az utat, addig úgyis merev falakba ütközöl. Túl sokat foglalkozol mindenfélével, nem jó ez így. Nem-nem. *Csóválja a fejét rosszallóan. Ha mindenki olyan hidegfejjel és tisztán gondolkodna, mint ő, a világ konfliktusai el is simulnának egy pillanat alatt. De hát a tudatlanok nem tudnak úgy gondolkodni, mert ők tudatlanok. Túlságosan sokat foglalkoznak a körülöttük levő, szerintük valós dolgokkal.*
- Sok utca van a gazdagnegyedben. *Teszi hozzá.* Szoktam látni néhányat, bár a szegénynegyedbe sok van. *Nem éppen a témába vágó dolog, de a gondolatok csak úgy jönnek. Nem igazán érti sem a cinizmust, sem a hasonlatokat, csak arra tud reagálni, amit megért.* De szerintem van még több is ott. Úgyhogy nem hiszem, hogy ilyet állítanék.
*Minek is mondana olyat, hogy csak azok az utcák léteznek, amin járt? Teljesen logikátlan. Nyilvánvalóan nagyobb egy város, mint amit belőle lát. Ahogy a szellemek világa is nagyobb, de ő elég nagy szeletet lát legalább belőle.*
- Valóban! *Helyesel.* Hiszen, ha a Szellemek eldöntötték, hogy bűnös, ő azon nem tud változatni, még akkor sem, ha segíteni akarsz rajta. Csak azon tudsz, akiről úgy döntöttek, hogy változhat. Bizony. *Lelkesen bólogat, végre valami, amiben teljesen egyetérthet a szerzetessel.* Lehet jobb lenne nekik is meghalni, nem?
*Persze, mindig a halállal hozakodik elő, pedig nem ezen jár mindig az esze, pusztán ezt látja a legopcionálisabb lezárásnak minden tekintetben. Hiszen a halál a lezárása a Hu által halandó létnek hívott világnak, ami után talán átkerülhet egy másikba. Ez viszont újabb kérdéseket vet fel benne, amelyeken még nem is gondolkodott, s a szellemei sem adtak róla információt, ahogy a mester sem.*
- Ha meghalnak mi lesz velük utána szerinted?
*Talán a szerzetesnek jobban kidolgozott gondolatmenete van erre a dologra, s majd ez beindítja az ő agya működését is, esetleg a Szellemek fognak megszólalni rajta keresztül.*
- Nem mondhatom el még egyszer. Erre a pillanatra már nem lenne igaz. *Ezzel ugyan a férfi nem lett kisegítve, de az ő hibája, hogy nem az adott pillanatban értelmezte magában a mondatot a helyzetre illően. Ráadásul Vi sem híve annak, hogy magát ismételgesse, hiszen van amikor nem ő beszél, csak a száját használják fel erre a tudatlan szem számára nem láthatók.*
- Én nem gondoltam rólad, hogy mágus vagy. Inkább tűnsz koldusnak ebben az öltözetben. Igaz, az anyaga sem a legjobb. Nem irritálja a bőröd? *Érdeklődik, miközben közelebb hajolva méregeti a kelmét.* Inkább nem is kell. De miután meghaltál azért elviszem és elégetem. Pedig jó lett volna takarónak estére. Te is a szabad ég alatt alszol?
//Lorew//
- Mire vár? *Ráncolja meg az orrát.* Hisz ő már látta őket. Vagy szerinted utánam ismét vak lett számukra és most megint el kell nyernie valamit? De annak mi értelme lenne? Logikusabb meghalni. *Köti az ebet a karóhoz, s bár volt egy-két dolog, amit megértett a mai nap folyamán a fickótól, de ez a mondata nem ez. Hiszen az rendben van, hogy neki várnia kell (igaz erre már nem sok ideje van), de a Mesternek már nem kell. Ő már tud mindent, bizonyított is.
Vi tudja magában, hogy neki is lesz egy nagyobb célja az életben, amihez a Szellemek kísérik el, s ha odaért, akkor ő biztosan elvonul meghalni.*
- De hát… *Inkább bele sem kezd. Végülis érthető a dolog, ha a szellemei arra kérnék, vágja le az ujját, ő rögtön megtenné, de tőle nem kérnének ilyet, mert az nyílt sebet okoz. Az nem illik hozzájuk. Talán Hu entitása ennél jóval erőszakosabb lény lehet. Már ha létezik.*
- Én nem találkoztam még olyannal, aki ennyire hisz benne. Már pedig a Szellemek biztos odavezetnének, ahogy idevezettek hozzád is. De nem kellene ennyi kérdést feltenned, hiszen úgysem tudsz rá addig választ kapni, amíg nem látsz. Amíg nincs, aki megtisztítsa előtted az utat, addig úgyis merev falakba ütközöl. Túl sokat foglalkozol mindenfélével, nem jó ez így. Nem-nem. *Csóválja a fejét rosszallóan. Ha mindenki olyan hidegfejjel és tisztán gondolkodna, mint ő, a világ konfliktusai el is simulnának egy pillanat alatt. De hát a tudatlanok nem tudnak úgy gondolkodni, mert ők tudatlanok. Túlságosan sokat foglalkoznak a körülöttük levő, szerintük valós dolgokkal.*
- Sok utca van a gazdagnegyedben. *Teszi hozzá.* Szoktam látni néhányat, bár a szegénynegyedbe sok van. *Nem éppen a témába vágó dolog, de a gondolatok csak úgy jönnek. Nem igazán érti sem a cinizmust, sem a hasonlatokat, csak arra tud reagálni, amit megért.* De szerintem van még több is ott. Úgyhogy nem hiszem, hogy ilyet állítanék.
*Minek is mondana olyat, hogy csak azok az utcák léteznek, amin járt? Teljesen logikátlan. Nyilvánvalóan nagyobb egy város, mint amit belőle lát. Ahogy a szellemek világa is nagyobb, de ő elég nagy szeletet lát legalább belőle.*
- Valóban! *Helyesel.* Hiszen, ha a Szellemek eldöntötték, hogy bűnös, ő azon nem tud változatni, még akkor sem, ha segíteni akarsz rajta. Csak azon tudsz, akiről úgy döntöttek, hogy változhat. Bizony. *Lelkesen bólogat, végre valami, amiben teljesen egyetérthet a szerzetessel.* Lehet jobb lenne nekik is meghalni, nem?
*Persze, mindig a halállal hozakodik elő, pedig nem ezen jár mindig az esze, pusztán ezt látja a legopcionálisabb lezárásnak minden tekintetben. Hiszen a halál a lezárása a Hu által halandó létnek hívott világnak, ami után talán átkerülhet egy másikba. Ez viszont újabb kérdéseket vet fel benne, amelyeken még nem is gondolkodott, s a szellemei sem adtak róla információt, ahogy a mester sem.*
- Ha meghalnak mi lesz velük utána szerinted?
*Talán a szerzetesnek jobban kidolgozott gondolatmenete van erre a dologra, s majd ez beindítja az ő agya működését is, esetleg a Szellemek fognak megszólalni rajta keresztül.*
- Nem mondhatom el még egyszer. Erre a pillanatra már nem lenne igaz. *Ezzel ugyan a férfi nem lett kisegítve, de az ő hibája, hogy nem az adott pillanatban értelmezte magában a mondatot a helyzetre illően. Ráadásul Vi sem híve annak, hogy magát ismételgesse, hiszen van amikor nem ő beszél, csak a száját használják fel erre a tudatlan szem számára nem láthatók.*
- Én nem gondoltam rólad, hogy mágus vagy. Inkább tűnsz koldusnak ebben az öltözetben. Igaz, az anyaga sem a legjobb. Nem irritálja a bőröd? *Érdeklődik, miközben közelebb hajolva méregeti a kelmét.* Inkább nem is kell. De miután meghaltál azért elviszem és elégetem. Pedig jó lett volna takarónak estére. Te is a szabad ég alatt alszol?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10032-10051