//Második szál//
//Sura, Denjaar//
*A piac hömpölygő sokasága szerencsére már teljesen elnyelte azt a két fajankót. Sura kutakvó pillantása nem látja őket sehol, pedig tett volna rá egy kisebb összeget, hogy valahová félrehúzódva egy darabig még szemmel tartják, mielőtt végleg feladják.
~ Mi wegtoreniek? ~ kapja vissza hirtelen a tekintetét a férfira, ahogy a mondat eljut a tudatáig. De a dolog nem áll meg itt. A meggondolatlan szavaira többször is ráemelt, tétjére pedig most kártyát terít az élet. A fickó szavaiból úgy tűnik, egyáltalán nem tréfált a kijelentéssel, melyben valamiféle hivatalos személyként fémjelezte azt a kettőt, és ezek szerint magát is. Ez most azon ritka alkalmak egyike, amikor Sura torkára forr a szó. Ekkora blamázsba rég tenyerelt már bele. A gondolatai a kifogásokkal, frappáns kibúvókkal csak úgy csaponganak a fejében, de valahogy egyet sem ér el, szétrebbennek, hiába kapkod utánuk. Túlzottan az se segít a dolgon, amikor a férfi megemeli az állát. Nem élveteg, kaján simítás, ahogy a férfiaktól megszokta. Sokkal inkább komoly és atyáskodó mozdulat, mint a mellé prezentált nagy szavak. De pont ez az, ami helyre billenti. Épp magára találna és már a nyelve hegyén is van egy név, amit a sajátja helyett odalökne a másiknak, amikor azzal a szorítással még mélyebbre ássa magát a helyzet ebben az amúgy is mély gödörben. Ami azt illeti, nagyon is szaladhatnékja lenne. Ha pár mérettel nagyobb lenne a kabátja, még akár azt is megkockáztatná, hogy mint a mesebeli róka a bőréből kibújna, kicsusszanna belőle, hogy úgy oldjon kereket a szorult helyzetből. De sajnos ez most biztos nem működne. Az álnév is megakad, mint morzsálódó pogácsa a száraz torokban. Honnan is tudhatná a fickó, hogy hazudik? Ez a teljes joggal bedobott érv valahogy mégse győzi meg. Megtudja. Valami ezt súgja neki, méghozzá olyan bizonyossággal, mint hogy alkonyatkor lemegy a nap. A gondolatmenet pedig nem hagy kétséget afelől se, hogy az a kilátásba helyezett következmény se olyan, amit félvállról lehetne venni.
Mindenki tudja, hogy működött régen a városőrség. Surának is megvoltak a maga kapcsolatai. De ez a fickó nem olyan, mint Heron, akiben a többi vörösköpenyeshez hasonlóan épp elég gazemberség volt, hogy megegyezzenek. Ez a fickó komolyan gondolja, amit mond, ami nem túl jó hír a magafajtának.*
- Mifelénk úgy szokás, előbb bemutatkozunk, mielőtt más nevét tudakolnánk *szalad a szájára a csípős válasz, de nem áll meg itt. Ahogy a legtöbben a városban, ő is igyekezett a történtek után csak tovább élni az életét, de dolgok nyomán gyűlő feszültségre hiába húz az ember földet, előbb-utóbb kibukik.*
- Te akarsz itt rendet tenni, wegtoreni? *sercinti oda foghegyről. A szóba mindent belesűrít, amit erről gondol. Pont Wegtorenből akarnák ekkora mellénnyel elhozni nekik a közrendet?* - Artheniorban törvények vannak. A törvényeink pedig nem tiltják a szerencsejátékot *válaszol meg egyszerre két kérdést is, bár inkább az önérzet mondatja ki vele, nem az engedelmesség.*
- Arthenior Őrzői *mondja ki cinikus szirupossággal.* - És még minket hívsz gőgösnek... Frászt se tudsz róla, mi történt itt! *vágja a fickó arcába és olyat tapos a sarkával a csizmás lábfejre, amilyet csak bír. Igazából szívesebben törölte volna képen, de addig a pontig nem merészkedik a bátorsága.*