//Artheniorban//
*Isqeha elbóklászik a piacon, imád itt mászkálni, mindig van mit nézelődni.*
- Á, csak bóklászok! *válaszolja hát az apónak. Órákat el tud tölteni az artheniori piacon. A város környéki falvakból, a tanyákról, a szántóktól és a szépen gondozott gyümölcsösökből, no meg az Artheniort övező hatalmas erdőségből is nap mint nap ide hordják az eladnivalót a gazdák és az erdőjárók. És aztán ott van még az állatvásár is!*
- Volt egy lovam, még Vadvédben! *mondja az apónak, ahogy az igavonók, a hosszabb utakra való szívós kis lovak és az elképesztő módon felszerszámozott csatamének közé sétálnak.*
- Shayenn-nek neveztem el. Nem tudom, mi lett vele... *gondolkodik el.* - Nagyon jó kis ló volt. *nosztalgiázik egy kicsit, főleg, hogy meglát egy feketetarkát. De aztán lassan kiérnek az állatvásárból, tovább csavarogva.
Sokan vannak, rengeteg a bámulni való!
Isq a gombászok sorába sétál, a gombahegyeket vizslatja végig. Aztán persze kikerülhetetlenül a gyógynövényt áruló kofák, vándorok sorába keveredik.
Szimatol, fel-fel emel egy-egy összekötözött csokrot, a tinktúra árusnál megszagol egy-egy fiolát, de persze most sem vesz semmit.
Bár a hatalmas szárított leveleknél, a mélyálmot hozó különös növénynél (legalábbis a férfi ezt állítja róla) azért elidőzik egy ideig, de végül nem veszi rá a lélek, hogy vegyen belőle.*
- Hol talált rájuk? *kérdezi meg a férfitől, nem sok reményt fűzve hozzá, hogy az elárulja a lelőhelyet.*
- Lenn a Kikötőben. A Világítótoronytól nem messze sok van ilyenkor a part menti vizekben. Bár most már egyre kevesebb, hogy hűlőre fogta az idő. *mondja vállat vonva a férfi. Lihanechbe tart, neki ugyan nem konkurencia a piaci érdeklődő, bár nem is gondolja róla, hogy lemenne emiatt a Kikötőbe.
Isq egy kicsit tűnődik, de végül nem vesz a levelekből.*
- Ki tudja, igazat mond-e egyáltalán. Dellion. Sose hallottam róla. *magyarázza az apónak, ahogy odébb mennek.
Aztán hamar elfeledkezik a Dellionról, ahogy megcsapják az orrát az illatok.*
- Hallod, apó, vegyünk valami ennivalót, mert éhen halok! *mondja, és rögvest be is áll az egyik kemence előtti sorba egy kis lepényért.
Jó páran állnak előtte, de azért lassan halad a sor. Isq a sorban állás közben is bámészkodik.*
- Nézd csak, újra megnyitották a Kovácsműhelyt! *böki oldalba az apót hirtelen.*
- Ez aztán a hír! *örül a dolognak a maga részéről.*
- Esetleg benézhetnénk oda is. Hátha megvennék az ork kardját. Mit gondolsz? Vagy meg akarod tartani? *kérdezi meg az apót, mert ő azt sem bánja, persze, de valahogy nem tudja hozzá illőnek. Nem tudja róla elképzelni, hogy valakit ledöfjön vele. ~Persze, ki tudja. Biztosan megvédené az életét, ha úgy alakul.~ gondolja. Közben a sor végre előrehalad, már csak egy magas elf férfi választja el őket az áhított lepénytől. De balszerencséjükre egy egész tucatot rendel, így aztán várniuk kell.*
- Biztos a társainak viszi. *vág képet Isqeha, de ez van, türelmesen vár a sorára.*
- Majd csak sorra kerülünk mi is. *ami végre bekövetkezik. Isq mondhatja is a rendelését.*