Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 434 (8661. - 8680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
8680. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-14 18:36:43
Üzenet elküldve: 2020-05-14 18:36:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy tengeri csiga amulett nyomában//
*Figyeli a hozzászólásokat a kopaszokkal kapcsolatban és bőszen bólogat. Érti is meg nem is a másik kettő mondatait, de végül inkább élete üzletére akar figyelni.*
- Szólni is fogok az őrségnek. Igazuk van. *Bólogat tovább, majd a lányra figyel, aki belehallgat a kagylóba. Augusztynna egy átlagos kagyló vagy tengeri csiga zúgására lehet figyelmes. Ezen a téren az apró ékszer csiga nem ad nagyobb élményt.*
- Talán nem tetszik? *Kérdez a távozó lány után.*
- Talán drágának találja? *Ezen a ponton elbizonytalanodik az árus és a tündérre pillant, mintha tőle várna némi választ, hogy mi történhetett. De onnan sem kap biztató szavakat. Talán túl értékesnek találta és nem is ér annyit? Megvakarja a fejét és a kérésre átadja a Tündérnek.*
- Nézze csak meg nyugodtan. *Bizonytalansága még mindig megvan, de próbálja megtalálni a helyes választ.*
- Persze, hogy nem olyan mint amit maga mondott. *Erősít rá a kijelentésre a mithrillel kapcsolatban, miközben azt sem tudja mi az. Ennek ellenére nem akar butának látszani így próbálja elterelni a figyelmet.*
- Oda adom 800 aranyért! Ez az utolsó ajánlatom. *Fonja karba a kezét és határozottan kitart az álláspontja mellett, még ha bőven van is bizonytalanság benne.*
*Figyeli a hozzászólásokat a kopaszokkal kapcsolatban és bőszen bólogat. Érti is meg nem is a másik kettő mondatait, de végül inkább élete üzletére akar figyelni.*
- Szólni is fogok az őrségnek. Igazuk van. *Bólogat tovább, majd a lányra figyel, aki belehallgat a kagylóba. Augusztynna egy átlagos kagyló vagy tengeri csiga zúgására lehet figyelmes. Ezen a téren az apró ékszer csiga nem ad nagyobb élményt.*
- Talán nem tetszik? *Kérdez a távozó lány után.*
- Talán drágának találja? *Ezen a ponton elbizonytalanodik az árus és a tündérre pillant, mintha tőle várna némi választ, hogy mi történhetett. De onnan sem kap biztató szavakat. Talán túl értékesnek találta és nem is ér annyit? Megvakarja a fejét és a kérésre átadja a Tündérnek.*
- Nézze csak meg nyugodtan. *Bizonytalansága még mindig megvan, de próbálja megtalálni a helyes választ.*
- Persze, hogy nem olyan mint amit maga mondott. *Erősít rá a kijelentésre a mithrillel kapcsolatban, miközben azt sem tudja mi az. Ennek ellenére nem akar butának látszani így próbálja elterelni a figyelmet.*
- Oda adom 800 aranyért! Ez az utolsó ajánlatom. *Fonja karba a kezét és határozottan kitart az álláspontja mellett, még ha bőven van is bizonytalanság benne.*
8679. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-14 15:37:28
Üzenet elküldve: 2020-05-14 15:37:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
-Mintha a fejembe látna, jó uram.
*Mondja kissé meglepődve, de ahogy látja, igazán olyan kis közlényeg és beszédes a kofa, ez még soha nem vált kárára senkinek, ez tény, sőt, ajánlott is, ha ezzel keresi az ember a napi betevőjét. A hallottakon elgondolkozik kicsit, ujját a nem létező szakállára helyezi, és mintha dörzsölgetné is azt. Úgy tűnik, hogy Welly megint beelőzi, így nem kell elismételnie őt, azonban van itt még más dolog is.*
-Ez roppant érdekes, és egyben borzasztóan furcsa is egyben, én mondom.
*Nevet fel ő maga is , hisz belegondolva tényleg abszurd egy kicsit a helyzet.*
-Szóljon a városi őrségnek, ha nem takarodnak el innen. Úgy tudom egyre erősödnek itt a városon belül, néha járőröznek is, meg minden.
*Szánja ezt őszinte jó tanácsként, hisz ha nincs egyébként rejtegetnivalója, akkor ez egy járható út lehet.*
-De higgye el, a városi megbízottak nem bujkálnak csuklyák alá.
~Legalábbis akikkel én találkoztam, sosem tették ezt.~
*A nő enged az ajánlatnak, és valóban a pult mögé lép, hogy hallhassa a tenger hangját az ékszerben, mert ékszer az bizony, nem egy sima függő. Ám amikor az árra terelődik a szó, látni véli, hogy a férfi is bizonytalan a dologban, ki tudja, hogy hogy is került hozzá ez a tárgy? Lényegtelen, bár ez csak Merchen gondolata, de lehetséges, hogy tudatosan tisztában van vele, mindenesetre ő így látja. Amikor Welly szeme kikerekedik, Merchené összeszűkül, és halovány mosoly ül ki arcára a meglepődöttség, vagy az elkeseredés helyett.*
-Nem bánja, ha megnézem közelebbről?
*Kérdi, és ha engedélyt kap rá, nagyon óvatosan kezébe veszi, és vizsgálgatni kezdi, hogy vajon miből is lehet, mennyire kimunkált, milyen kövek vannak rajta, megpróbálja belőni, hogy mennyit is érhet. Na már most ez egy trükkös dolog ugye, hisz az, hogy mennyit ér valami, és az hogy mennyiért tudja eladni, és megszerezni az ember, az két külön dolog. Bár mondogatják is a nagy bölcselkedők, hogy minden annyit ér, amennyit kifizetnek érte. Ahogy látja, reális az ára, sőt. ~Ha tudnák ezek ketten, hogy vagy 1200ért is el lehetne ezt sózni jó helyeken!~ Persze ezt nem mondja, és főleg nem mutatja ki.*
-Az nem kevés arany, jó uram. Kidolgozott, míves darab ehhez kétség sem fér! De tudja, egy jó darab mithrill sem kerül ennyibe.
*Látszik, hogy nincs zavarban ekkora számok hallatán sem.*
-Az pedig a kövek királynője, a leggazdagabb királyok is keresik.
*Szavai nem sértőek, legalábbis a hanghordozása nem erről árulkodik, inkább csak mint tényt próbálja közölni.*
-Lehetek őszinte?
*Kérdezi kicsit keresve a másik tekintetét, s csak akkor folytatja, ha választ kap.*
-Mintha a fejembe látna, jó uram.
*Mondja kissé meglepődve, de ahogy látja, igazán olyan kis közlényeg és beszédes a kofa, ez még soha nem vált kárára senkinek, ez tény, sőt, ajánlott is, ha ezzel keresi az ember a napi betevőjét. A hallottakon elgondolkozik kicsit, ujját a nem létező szakállára helyezi, és mintha dörzsölgetné is azt. Úgy tűnik, hogy Welly megint beelőzi, így nem kell elismételnie őt, azonban van itt még más dolog is.*
-Ez roppant érdekes, és egyben borzasztóan furcsa is egyben, én mondom.
*Nevet fel ő maga is , hisz belegondolva tényleg abszurd egy kicsit a helyzet.*
-Szóljon a városi őrségnek, ha nem takarodnak el innen. Úgy tudom egyre erősödnek itt a városon belül, néha járőröznek is, meg minden.
*Szánja ezt őszinte jó tanácsként, hisz ha nincs egyébként rejtegetnivalója, akkor ez egy járható út lehet.*
-De higgye el, a városi megbízottak nem bujkálnak csuklyák alá.
~Legalábbis akikkel én találkoztam, sosem tették ezt.~
*A nő enged az ajánlatnak, és valóban a pult mögé lép, hogy hallhassa a tenger hangját az ékszerben, mert ékszer az bizony, nem egy sima függő. Ám amikor az árra terelődik a szó, látni véli, hogy a férfi is bizonytalan a dologban, ki tudja, hogy hogy is került hozzá ez a tárgy? Lényegtelen, bár ez csak Merchen gondolata, de lehetséges, hogy tudatosan tisztában van vele, mindenesetre ő így látja. Amikor Welly szeme kikerekedik, Merchené összeszűkül, és halovány mosoly ül ki arcára a meglepődöttség, vagy az elkeseredés helyett.*
-Nem bánja, ha megnézem közelebbről?
*Kérdi, és ha engedélyt kap rá, nagyon óvatosan kezébe veszi, és vizsgálgatni kezdi, hogy vajon miből is lehet, mennyire kimunkált, milyen kövek vannak rajta, megpróbálja belőni, hogy mennyit is érhet. Na már most ez egy trükkös dolog ugye, hisz az, hogy mennyit ér valami, és az hogy mennyiért tudja eladni, és megszerezni az ember, az két külön dolog. Bár mondogatják is a nagy bölcselkedők, hogy minden annyit ér, amennyit kifizetnek érte. Ahogy látja, reális az ára, sőt. ~Ha tudnák ezek ketten, hogy vagy 1200ért is el lehetne ezt sózni jó helyeken!~ Persze ezt nem mondja, és főleg nem mutatja ki.*
-Az nem kevés arany, jó uram. Kidolgozott, míves darab ehhez kétség sem fér! De tudja, egy jó darab mithrill sem kerül ennyibe.
*Látszik, hogy nincs zavarban ekkora számok hallatán sem.*
-Az pedig a kövek királynője, a leggazdagabb királyok is keresik.
*Szavai nem sértőek, legalábbis a hanghordozása nem erről árulkodik, inkább csak mint tényt próbálja közölni.*
-Lehetek őszinte?
*Kérdezi kicsit keresve a másik tekintetét, s csak akkor folytatja, ha választ kap.*
8678. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-14 13:29:08
Üzenet elküldve: 2020-05-14 13:29:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*Szerencsére addig nem fajul a dolog, hogy kapálóznia kelljen, a tündér rögvest ott terem, mintha csak erre lenne beállítva az orra, hogy kiszagolja az értékes portékát. De még előtte nem mehetnek el szó nélkül az iménti jelenet mellett, így a szőkeség kíváncsiságát oltva, kapnak még egy kis magyarázatot a szituációra.*
-Ezek aztán a furcsa kérdések nem mondom. A végén még az is érdekelni fogja őket, hogy magának mennyi haszna van a dologból, hogy lesarcolhassák piaci adó címen. *Nem igazán tudna más magyarázatot a kérdésekre, minthogy valaki fel akar lépni konkurenciaként itt a városban.*
-A város érdeke.. azt bárki mondhatja, amíg nincs papír a kezében róla, ne higgyen el semmit. *Legyint a levegőben. Ahogy pedig engedélyt is kap rá, belép a pult mögé és a füléhez teszi a csigát, amelyből várakozásai szerint a tenger hullámzó hangja köszön vissza. Ekkor már a tündér is érdeklődik a portéka ára iránt, mikor pedig meghallja, úgy felakadnak a szemei, hogy azokat spatulával kell majd visszakanalazni a helyükre. Nem emel szót ellene, de szépen visszateszi a drágaságot a helyére, majd a szőkére mered, és alig láthatóan megrázza a fejét, hogy ez az ár nála nem fekszik. Eztán kilép, vissza a pult megfelelő oldalára. Önkéntelenül is lefelé görbülnek a szájszélei, mert úgy sejti, lehet ebből az üzletből ma nem lesz semmi és fél szemmel már az olcsóbbnak vélt portéka felé kacsintgat.*
*Szerencsére addig nem fajul a dolog, hogy kapálóznia kelljen, a tündér rögvest ott terem, mintha csak erre lenne beállítva az orra, hogy kiszagolja az értékes portékát. De még előtte nem mehetnek el szó nélkül az iménti jelenet mellett, így a szőkeség kíváncsiságát oltva, kapnak még egy kis magyarázatot a szituációra.*
-Ezek aztán a furcsa kérdések nem mondom. A végén még az is érdekelni fogja őket, hogy magának mennyi haszna van a dologból, hogy lesarcolhassák piaci adó címen. *Nem igazán tudna más magyarázatot a kérdésekre, minthogy valaki fel akar lépni konkurenciaként itt a városban.*
-A város érdeke.. azt bárki mondhatja, amíg nincs papír a kezében róla, ne higgyen el semmit. *Legyint a levegőben. Ahogy pedig engedélyt is kap rá, belép a pult mögé és a füléhez teszi a csigát, amelyből várakozásai szerint a tenger hullámzó hangja köszön vissza. Ekkor már a tündér is érdeklődik a portéka ára iránt, mikor pedig meghallja, úgy felakadnak a szemei, hogy azokat spatulával kell majd visszakanalazni a helyükre. Nem emel szót ellene, de szépen visszateszi a drágaságot a helyére, majd a szőkére mered, és alig láthatóan megrázza a fejét, hogy ez az ár nála nem fekszik. Eztán kilép, vissza a pult megfelelő oldalára. Önkéntelenül is lefelé görbülnek a szájszélei, mert úgy sejti, lehet ebből az üzletből ma nem lesz semmi és fél szemmel már az olcsóbbnak vélt portéka felé kacsintgat.*
8677. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-14 12:47:00
Üzenet elküldve: 2020-05-14 12:47:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*Ahogyan mindenki és még maga az árus is gyönyörködik a tengeri csigában, úgy kapja fel hirtelen a fejét a tündér kérdésére.*
- De! A halak és minden érdekli őket. Ha tudni akarja ilyen dolgok érdekelték őket. Milyen gyorsan szállítja le a délvidékről az áruját? Milyen súllyal számol amikor szekérre pakolja a halakat? Milyen időközönként cseréli az árukat. Milyen halakat szokott árulni fajta szerint és ami nem, hal az milyen fajta. Ezen belül az árak kategorizálása és még jó ég tudja milyen baromságokat kérdeztek. *Egy kicsit fel is húzza magát ahogy emlékeiben egyre élénkebb kerül felszínre a csuhások látogatása.*
- Erre kérdezem én őket. Miért kérdezitek ezeket? *Fújtat egyet és válaszol is a saját visszaemlékezésére.*
- A város érdekében. *Felnevet, de van benne némi keserűség.*
- Mondom nekik. Ez a város érdeke? Erre azt felelik igen és elmennek. Majd egy váratlan pillanatban visszajönnek, de nem ugyan azok hanem mások. *Magyaráz bőszen.*
- Persze ugyan úgy néznek ki, de magasabbak meg alacsonyabbak. Majd ugyan azokat megkérdezik és figyelik mit válaszolok. Érti ezt maga? Mi a fene lehet ez? *Teszi szét a kézét és vár valami magyarázatot, majd az üzletre koncentrál.*
- Meg bizony! Nem akármilyen darab. *Vigyorodik el majd int a nőnek.*
- Jöjjön a pult mögé. Hallgassa meg a tengert. *Óvatosan felemeli és átadja nőnek. Ezután a tündér felé fordul.*
- Megtudunk. *Vesz egy nagy levegőt és a mozdulatain a gesztikulációján lehet érezni, hogy ezen a ponton elbizonytalanodik. Próbál keresni valami kapaszkodót a csiga árát illetően, majd némi erőltetett arckifejezés után gyorsan kiböki.*
- Ezer arany! Igen. *Fújja ki a levegőt, majd határozottan ráerősít.*
- Ezer. Az ára. *Hangja még mindig bizonytalan. Halakat szokott árulni nem ilyen kis ékszereket.*
*Ahogyan mindenki és még maga az árus is gyönyörködik a tengeri csigában, úgy kapja fel hirtelen a fejét a tündér kérdésére.*
- De! A halak és minden érdekli őket. Ha tudni akarja ilyen dolgok érdekelték őket. Milyen gyorsan szállítja le a délvidékről az áruját? Milyen súllyal számol amikor szekérre pakolja a halakat? Milyen időközönként cseréli az árukat. Milyen halakat szokott árulni fajta szerint és ami nem, hal az milyen fajta. Ezen belül az árak kategorizálása és még jó ég tudja milyen baromságokat kérdeztek. *Egy kicsit fel is húzza magát ahogy emlékeiben egyre élénkebb kerül felszínre a csuhások látogatása.*
- Erre kérdezem én őket. Miért kérdezitek ezeket? *Fújtat egyet és válaszol is a saját visszaemlékezésére.*
- A város érdekében. *Felnevet, de van benne némi keserűség.*
- Mondom nekik. Ez a város érdeke? Erre azt felelik igen és elmennek. Majd egy váratlan pillanatban visszajönnek, de nem ugyan azok hanem mások. *Magyaráz bőszen.*
- Persze ugyan úgy néznek ki, de magasabbak meg alacsonyabbak. Majd ugyan azokat megkérdezik és figyelik mit válaszolok. Érti ezt maga? Mi a fene lehet ez? *Teszi szét a kézét és vár valami magyarázatot, majd az üzletre koncentrál.*
- Meg bizony! Nem akármilyen darab. *Vigyorodik el majd int a nőnek.*
- Jöjjön a pult mögé. Hallgassa meg a tengert. *Óvatosan felemeli és átadja nőnek. Ezután a tündér felé fordul.*
- Megtudunk. *Vesz egy nagy levegőt és a mozdulatain a gesztikulációján lehet érezni, hogy ezen a ponton elbizonytalanodik. Próbál keresni valami kapaszkodót a csiga árát illetően, majd némi erőltetett arckifejezés után gyorsan kiböki.*
- Ezer arany! Igen. *Fújja ki a levegőt, majd határozottan ráerősít.*
- Ezer. Az ára. *Hangja még mindig bizonytalan. Halakat szokott árulni nem ilyen kis ékszereket.*
8676. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-14 12:28:04
Üzenet elküldve: 2020-05-14 12:28:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*Jóllehet hogy a tündért jobban izgatja a furcsa alakok viselkedése, hisz ha legközelebb őt fogják a piacon betalálni, az igencsak kellemetlen lenne. Hallja a foszlányokat, mert biz fülel, ahogy csak tud. Igyekszik összerakni a hiányzó dolgokat a fejében. ~Mikor érkezik az áru, mennyi a súlya... Hmm. ~ Agyal a dolgon, s amit utána hall sem lankasztja az aggodalmát.*
-Mondja kend.
*Próbál közelebb hajolni a nagydarab fickóhoz. *
-Gondolom nem a halak érdeklik őket ennyire.
*Nem akarja túlfeszíteni a húrt, míg nem tudja, hogy pontosan hogy miről is van szó. Nem kerüli el a figyelmét a láda és ami benne van, a nőnek nem kell forgatni a szemét, a tündér már alapból sasol, s látja milyen gyönyörű holmit vesz elő a férfi. *
-Micsoda darab...
*Mosolyog és gyönyörködik a darabban. *
-Mindennek megvan az ára.
*Néz jelentőségteljesen az árus rá, majd a távolodó csuklyás alakokra. Vannak ötletei, de Merchen az a figura, aki csak a biztosra fogad.*
-Biztosan meg tudunk egyezni.
*Itt a mosolya már egészen ravasz, a kisugárzását igyekszik latba vetni. *
-Tudja talán segíthetnénk is.
*Hátha így leljebb tudja tornázni a nyilvánvalóan drága és értékes holmi árát. Szeretne segíteni Wellynek, és valamivel élhetóbb áron hozzájuttatni a keresett áruhoz, ha netán az ő fáradozásaiért is jut neki valami, az csak jó, de maga az élvezet is elég neki igazából. *
-Kár. Egy tengeri kígyót nehéz lenne akkor hordani.
*Nevet fel, ahogy elképzeli, hogy a testén keresztbe-kasba tekerve hordjon egy dögöt. *
*Jóllehet hogy a tündért jobban izgatja a furcsa alakok viselkedése, hisz ha legközelebb őt fogják a piacon betalálni, az igencsak kellemetlen lenne. Hallja a foszlányokat, mert biz fülel, ahogy csak tud. Igyekszik összerakni a hiányzó dolgokat a fejében. ~Mikor érkezik az áru, mennyi a súlya... Hmm. ~ Agyal a dolgon, s amit utána hall sem lankasztja az aggodalmát.*
-Mondja kend.
*Próbál közelebb hajolni a nagydarab fickóhoz. *
-Gondolom nem a halak érdeklik őket ennyire.
*Nem akarja túlfeszíteni a húrt, míg nem tudja, hogy pontosan hogy miről is van szó. Nem kerüli el a figyelmét a láda és ami benne van, a nőnek nem kell forgatni a szemét, a tündér már alapból sasol, s látja milyen gyönyörű holmit vesz elő a férfi. *
-Micsoda darab...
*Mosolyog és gyönyörködik a darabban. *
-Mindennek megvan az ára.
*Néz jelentőségteljesen az árus rá, majd a távolodó csuklyás alakokra. Vannak ötletei, de Merchen az a figura, aki csak a biztosra fogad.*
-Biztosan meg tudunk egyezni.
*Itt a mosolya már egészen ravasz, a kisugárzását igyekszik latba vetni. *
-Tudja talán segíthetnénk is.
*Hátha így leljebb tudja tornázni a nyilvánvalóan drága és értékes holmi árát. Szeretne segíteni Wellynek, és valamivel élhetóbb áron hozzájuttatni a keresett áruhoz, ha netán az ő fáradozásaiért is jut neki valami, az csak jó, de maga az élvezet is elég neki igazából. *
-Kár. Egy tengeri kígyót nehéz lenne akkor hordani.
*Nevet fel, ahogy elképzeli, hogy a testén keresztbe-kasba tekerve hordjon egy dögöt. *
8675. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-14 08:41:28
Üzenet elküldve: 2020-05-14 08:41:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*Ő a maga dolgával van elfoglalva, azt már a kikötőben is megtanulna, hogy jobb nem belekoppintani az orrát abba, ami másnak a dolga. Bármennyire is ártatlannak néz ki, még egy csapat csuhás is lehet megszállott és bolond, belőlük ki is nézné. Miközben válogat az első körben felkínált áruk közül kedvetlen pofával, fél szemmel a tündérre sandít, aki úgy fest, időközben maga is kedvet kapott a vásárláshoz. Nem is sejti, hogy csupán nézegetés ürügyén próbál hallgatózni. Mikor az elégedetlenségének szavait megformázza, és az árus is megnyugszik egy kicsit a furcsa alakok távolodása okán, előkerül a pult alól egy újabb darab. Mivel látja, hogy a férfi milyen bizalmasan kezeli azt az egy portékát, maga is közelebb sétál és fölé hajol, hogy ha csak egy pillanatra csomagolja ki, akkor is jól meg tudja figyelni.*
-Hadd lám. *Izgatottan várja, majd felcsillanó tekintettel nyugtázza, hogy bizony ez már egészen más kategória, mint az imént átvizsgált kagylók és csigák.*
-Ez aztán nem semmi. *Mondja halkan, amint látja, hogy a férfi a kopaszok irányába sandít, ő is elnéz arra, még az kéne, hogy ne kapja meg, amit akar, csupán azért mert feszélyezi az árust a téblábolásuk. Amint az árára tett utalás is előkerül, szemével a tündért keresi, ha kell hatalmas szemforgatásokkal is jelzi, meg az állával is odabök, hogy közelebb csalja.*
-Nem is kétlem, hogy megvan az ára. *Eztán már nem igazán tudja titkolni, hogy a portéka elnyerte a tetszését sajnos.*
-Gondolom hallatszik benne a tenger hangja is… *Szívesen megfogná, hogy erről megbizonyosodjon, de egyelőre még kivár.*
-Hát nem is tudom… *Fordítja el a fejét a szőkeség felé, aki éppen tengeri kígyót szeretne, a hallottak alapján.*
-Én úgy tudom, vannak akkorák, hogy egy harapással lenyelnének téged. *Teszi hozzá, bár a kikötőben, a dokkoknál a tengert nézve a part mentén, csak kisebb példányok mozgását kapta el, de elbeszélések igazolják, hogy akadnak sokkal nagyobbak is. A kocsmákban bár az emberek túloznak, főleg mikor részegek, meg mikor nővel beszélnek, de ha már a huszadik tengerésztől is ugyan azt hallja az ember lánya, abban akkor már lehet valami.*
*Ő a maga dolgával van elfoglalva, azt már a kikötőben is megtanulna, hogy jobb nem belekoppintani az orrát abba, ami másnak a dolga. Bármennyire is ártatlannak néz ki, még egy csapat csuhás is lehet megszállott és bolond, belőlük ki is nézné. Miközben válogat az első körben felkínált áruk közül kedvetlen pofával, fél szemmel a tündérre sandít, aki úgy fest, időközben maga is kedvet kapott a vásárláshoz. Nem is sejti, hogy csupán nézegetés ürügyén próbál hallgatózni. Mikor az elégedetlenségének szavait megformázza, és az árus is megnyugszik egy kicsit a furcsa alakok távolodása okán, előkerül a pult alól egy újabb darab. Mivel látja, hogy a férfi milyen bizalmasan kezeli azt az egy portékát, maga is közelebb sétál és fölé hajol, hogy ha csak egy pillanatra csomagolja ki, akkor is jól meg tudja figyelni.*
-Hadd lám. *Izgatottan várja, majd felcsillanó tekintettel nyugtázza, hogy bizony ez már egészen más kategória, mint az imént átvizsgált kagylók és csigák.*
-Ez aztán nem semmi. *Mondja halkan, amint látja, hogy a férfi a kopaszok irányába sandít, ő is elnéz arra, még az kéne, hogy ne kapja meg, amit akar, csupán azért mert feszélyezi az árust a téblábolásuk. Amint az árára tett utalás is előkerül, szemével a tündért keresi, ha kell hatalmas szemforgatásokkal is jelzi, meg az állával is odabök, hogy közelebb csalja.*
-Nem is kétlem, hogy megvan az ára. *Eztán már nem igazán tudja titkolni, hogy a portéka elnyerte a tetszését sajnos.*
-Gondolom hallatszik benne a tenger hangja is… *Szívesen megfogná, hogy erről megbizonyosodjon, de egyelőre még kivár.*
-Hát nem is tudom… *Fordítja el a fejét a szőkeség felé, aki éppen tengeri kígyót szeretne, a hallottak alapján.*
-Én úgy tudom, vannak akkorák, hogy egy harapással lenyelnének téged. *Teszi hozzá, bár a kikötőben, a dokkoknál a tengert nézve a part mentén, csak kisebb példányok mozgását kapta el, de elbeszélések igazolják, hogy akadnak sokkal nagyobbak is. A kocsmákban bár az emberek túloznak, főleg mikor részegek, meg mikor nővel beszélnek, de ha már a huszadik tengerésztől is ugyan azt hallja az ember lánya, abban akkor már lehet valami.*
8674. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-13 15:05:38
Üzenet elküldve: 2020-05-13 15:05:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
-Hagyjuk! *Legyint egyet Augusztynna kérdésére és fél szemmel azért lesi, hogy találnak e bármit a vásárlói. A kopasz alakok végül megérkeznek és a nagydarab árus velük kezd társalogni. Merchen foszlányokat hall csak a beszélgetésből, ha nagyon figyel.*
- Mennyi a súlya a…? Mivel hoz…? Mikor…. az áru? *A kopaszok halkan beszélgetnek, és hidegvérrel kérdezősködnek akár dühös az árus, akár elcsüggedt. Látható, hogy őket nem érdeklik a körülmények, csak a válaszok az adott kérdésekre. Amikor a Páros közelebb ér a kopaszok egymás felé fordulva sugdolózni kezdenek és pár lépést odébb mennek. Ha még mindig fülel a tündér akkor elcsípheti a következő gondolatokat.*
- Ez így nem jó! Menjünk vissza! Még nem végeztünk. De vannak mások is! Hamarosan lejár az időnk. *Majd mind a három alak egyszerre feltekint az égre és utána egymásra, majd motyognak még valamit és elsétálnak.*
- Hála az isteneknek, akármelyiknek is a sok közül! *Könnyebbül meg a nagydarab szőrös fickó, ahogy a távozó csuhások után pillant. Vaskos tenyerével megtörli az arcát mintegy összeszedje a gondolatait és már a párosra emeli tekintetét.*
- Igen. Szóval. Szerintem igényes a halászok munkája, de ha kegyednek nem tetszik akkor van még itt valami. *Benyúl a pult alá és egy koszos rongyot vesz ki, majd a szabad kezével félretol pár halat, hogy helyet csináljon. Amikor elhelyezi a nem túl bizalomgerjesztő csomagolást még egyszer a kopaszok után pislant, akik már egy másik árushoz keveredtek át.*
- Lenne még ez. *Mondja kicsit közelebb hajolva és halkan, fél szemmel a kopaszokat fürkészve. Végül óvatosan kihajtogatja a rongyot, hogy napvilágot lásson a tenger igaz gyümölcse. Egy apró tengeri kagyló vagy csiga ezt egy városi kevés eséllyel tudja megkülönböztetni, de a darab szemkápráztató. Vakító fehér tekervények, amely hajlataiban enyhén barnás árnyalattal már-már majdnem olyan hatást kelt, mint ha finoman aranyozott lenne. A törzsén három igen apró gyöngy ékeskedik, amelyek nem mesterségesen be lettek ágyazva, hanem a természet hosszú munkájának eredményeként alakulhattak ki.*
- Gyönyörű nem? *Kacsint oda a lánynak.*
- Ez még eladó, de ahogy látja ennek meg van a maga ára. *Mosolyog és a tündérhez fordul.*
- Nem árulok kígyós karperecet. Hacsak nem tengeri kígyóra gondol! *Egy apró nevetés hagyja el a száját.*
- Azok ritkák és hatalmas dögök. Én még csak hallottam felőlük. Csak az van, amit ott lát. Na és persze ez itt. *Mutat még egyszer a szakadt koszos rongyon heverő csigára.*
-Hagyjuk! *Legyint egyet Augusztynna kérdésére és fél szemmel azért lesi, hogy találnak e bármit a vásárlói. A kopasz alakok végül megérkeznek és a nagydarab árus velük kezd társalogni. Merchen foszlányokat hall csak a beszélgetésből, ha nagyon figyel.*
- Mennyi a súlya a…? Mivel hoz…? Mikor…. az áru? *A kopaszok halkan beszélgetnek, és hidegvérrel kérdezősködnek akár dühös az árus, akár elcsüggedt. Látható, hogy őket nem érdeklik a körülmények, csak a válaszok az adott kérdésekre. Amikor a Páros közelebb ér a kopaszok egymás felé fordulva sugdolózni kezdenek és pár lépést odébb mennek. Ha még mindig fülel a tündér akkor elcsípheti a következő gondolatokat.*
- Ez így nem jó! Menjünk vissza! Még nem végeztünk. De vannak mások is! Hamarosan lejár az időnk. *Majd mind a három alak egyszerre feltekint az égre és utána egymásra, majd motyognak még valamit és elsétálnak.*
- Hála az isteneknek, akármelyiknek is a sok közül! *Könnyebbül meg a nagydarab szőrös fickó, ahogy a távozó csuhások után pillant. Vaskos tenyerével megtörli az arcát mintegy összeszedje a gondolatait és már a párosra emeli tekintetét.*
- Igen. Szóval. Szerintem igényes a halászok munkája, de ha kegyednek nem tetszik akkor van még itt valami. *Benyúl a pult alá és egy koszos rongyot vesz ki, majd a szabad kezével félretol pár halat, hogy helyet csináljon. Amikor elhelyezi a nem túl bizalomgerjesztő csomagolást még egyszer a kopaszok után pislant, akik már egy másik árushoz keveredtek át.*
- Lenne még ez. *Mondja kicsit közelebb hajolva és halkan, fél szemmel a kopaszokat fürkészve. Végül óvatosan kihajtogatja a rongyot, hogy napvilágot lásson a tenger igaz gyümölcse. Egy apró tengeri kagyló vagy csiga ezt egy városi kevés eséllyel tudja megkülönböztetni, de a darab szemkápráztató. Vakító fehér tekervények, amely hajlataiban enyhén barnás árnyalattal már-már majdnem olyan hatást kelt, mint ha finoman aranyozott lenne. A törzsén három igen apró gyöngy ékeskedik, amelyek nem mesterségesen be lettek ágyazva, hanem a természet hosszú munkájának eredményeként alakulhattak ki.*
- Gyönyörű nem? *Kacsint oda a lánynak.*
- Ez még eladó, de ahogy látja ennek meg van a maga ára. *Mosolyog és a tündérhez fordul.*
- Nem árulok kígyós karperecet. Hacsak nem tengeri kígyóra gondol! *Egy apró nevetés hagyja el a száját.*
- Azok ritkák és hatalmas dögök. Én még csak hallottam felőlük. Csak az van, amit ott lát. Na és persze ez itt. *Mutat még egyszer a szakadt koszos rongyon heverő csigára.*
8673. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-13 13:41:32
Üzenet elküldve: 2020-05-13 13:41:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Az Ember, a félvér és egy üveg rum //
* Ruena, talán naivitása okán, nem észleli a fiú kérdése mögött megbúvó másodlagos szándékot, így zavartalanul vágja rá a választ.*
- Minden más!* a lányka érdeklődési köre szerteágazó, nehezen tudná leszűkíteni egy válasz erejéig, de bizonyosan túlmutat a gondos feleség és a házvezetőnő szerepén. Nagy benne az akarás, csak a kezdőlépés megtétele túlságosan nehéz. Dorian azonban felajánlja segítéségét, mellyel átugorhatja az első akadályokat. Ruena részben hitetlenkedve, de lelke mélyén reménnyel kérdez vissza a fiú szavaink komolyságára.*
- Legszívesebben most homlokon csókolnálak!* mondja színtiszta örömtől csillogó szemekkel. Amennyiben az asztal nem lenne közöttük, úgy már a fiú nyakába ugrott volna örömében.*
- Nem ismerem az utat a toronyba.* ismeri el. Valóban nehezen tudná rávenni magát, hogy egyedül neki vágjon egy ilyen hosszú és számára ismeretlen útnak. Viszont Dorian közel jár az igazsághoz. Nem a megfelelő útitárs hiánya volt az egyetlen oka annak, hogy még nem vágott neki a nagy kalandnak.*
- Nem tudom ki gondoskodna a Néniről, ha én elmennék.* böki ki, ami a szívét nyomja.* Azért küldtek ide, hogy a gondját viseljem,ő pedig cserébe fedelet biztosít a számomra, nem hagyhatom itt anélkül, hogy keresnék valakit a helyemre.* úgy hangzik, mintha már sokat gondolkodott volna ezen a dolgon.*
- Talán tudom is hol kellene keresnem, de.* vonásaira kiül a belső agónia.*
- Mit mondana ez el rólam? Nem tűnnék hálátlanak?* kéri ki Dorian véleményét a témában. Odafentről motoszkálás halaltszik.*
- Ébredezik.* pattan fel az asztaltól a lányka és elkezdi elpakolni az ebéd nyomait. Nem esik pánikba, a néni már nem olyan fürge, tudja, hogy nem fog hirtelen itt teremni.*
- Hol talállak meg, ha sikerül megoldanom a problémát?* kérdezi miután a piszkos edényeket belesüllyesztette a dézsába.*
- Ruena!* hallatszik odafentről az erőtlen kiáltás.*
- Máris megyek!* rikkantja a lány, majd szomorúan az ifjúra pillant.* Attól tartok el kel menned.* szorítja össze ajkait csalódottan.*
* Ruena, talán naivitása okán, nem észleli a fiú kérdése mögött megbúvó másodlagos szándékot, így zavartalanul vágja rá a választ.*
- Minden más!* a lányka érdeklődési köre szerteágazó, nehezen tudná leszűkíteni egy válasz erejéig, de bizonyosan túlmutat a gondos feleség és a házvezetőnő szerepén. Nagy benne az akarás, csak a kezdőlépés megtétele túlságosan nehéz. Dorian azonban felajánlja segítéségét, mellyel átugorhatja az első akadályokat. Ruena részben hitetlenkedve, de lelke mélyén reménnyel kérdez vissza a fiú szavaink komolyságára.*
- Legszívesebben most homlokon csókolnálak!* mondja színtiszta örömtől csillogó szemekkel. Amennyiben az asztal nem lenne közöttük, úgy már a fiú nyakába ugrott volna örömében.*
- Nem ismerem az utat a toronyba.* ismeri el. Valóban nehezen tudná rávenni magát, hogy egyedül neki vágjon egy ilyen hosszú és számára ismeretlen útnak. Viszont Dorian közel jár az igazsághoz. Nem a megfelelő útitárs hiánya volt az egyetlen oka annak, hogy még nem vágott neki a nagy kalandnak.*
- Nem tudom ki gondoskodna a Néniről, ha én elmennék.* böki ki, ami a szívét nyomja.* Azért küldtek ide, hogy a gondját viseljem,ő pedig cserébe fedelet biztosít a számomra, nem hagyhatom itt anélkül, hogy keresnék valakit a helyemre.* úgy hangzik, mintha már sokat gondolkodott volna ezen a dolgon.*
- Talán tudom is hol kellene keresnem, de.* vonásaira kiül a belső agónia.*
- Mit mondana ez el rólam? Nem tűnnék hálátlanak?* kéri ki Dorian véleményét a témában. Odafentről motoszkálás halaltszik.*
- Ébredezik.* pattan fel az asztaltól a lányka és elkezdi elpakolni az ebéd nyomait. Nem esik pánikba, a néni már nem olyan fürge, tudja, hogy nem fog hirtelen itt teremni.*
- Hol talállak meg, ha sikerül megoldanom a problémát?* kérdezi miután a piszkos edényeket belesüllyesztette a dézsába.*
- Ruena!* hallatszik odafentről az erőtlen kiáltás.*
- Máris megyek!* rikkantja a lány, majd szomorúan az ifjúra pillant.* Attól tartok el kel menned.* szorítja össze ajkait csalódottan.*
8672. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-13 12:45:40
Üzenet elküldve: 2020-05-13 12:45:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*Teysusi szerencse, hogy a piacon átverekedve magukat pont ide lyukadtak ki, mintha csak a déli vizek szálltak volna partra. A mogorva fickó sem olyan mogorva, ha csengő aranyakról van szó, ez a szép ebben a szakmában. Egy biccentéssel konstatálja a dolgot, és ő maga is nézelődni kezd, ám sokáig nem bíbelődik vele, hisz elsősorban Welly szeretne egy amulettet magának. Sokkal inkább a kopasz csuklyás alakokat próbálja figyelni, akikre mutat az árus. A nő ugyan felteszi a nyilvánvaló kérdést, így Merchennek ezt nem kell megtennie. Azt, hogy van-e igényesebb, nem tudhatja pontosan milyet keres a másik, szerinte igencsak szépek ezek is. Nagyon kíváncsi viszont az ablakokra, nem szeret csak úgy belefolyni mások dolgába, de ha a portékát így fogdossák, az nincs ínyére. Hiába nem ismeri az árus, önkéntelenül is az ő pártját fogja. Ha már itt vannak, egy kígyós karperecet keres, ha találna, akkor azzal együtt, ha nem, akkor anélkül sétál oda szándékosan közel a csuklyás alakokhoz.*
-Mennyiért adna egy kígyós karperecet, ha van olyanja? Nyaklánc is jó lehet.
*Közben pedig igyekszik hallgatózni, vagy leskelődni, hátha megtud valamit. ~Már elmondtam mindent... De mi mindent akarhattak tudni tőle? ~ Arra pedig különösen kíváncsi, hogy minderre hogyan reagál az árus. Elképzelhető, hogy nem tetszik neki Merchen igyekvése, vagy épp fordítva. *
*Teysusi szerencse, hogy a piacon átverekedve magukat pont ide lyukadtak ki, mintha csak a déli vizek szálltak volna partra. A mogorva fickó sem olyan mogorva, ha csengő aranyakról van szó, ez a szép ebben a szakmában. Egy biccentéssel konstatálja a dolgot, és ő maga is nézelődni kezd, ám sokáig nem bíbelődik vele, hisz elsősorban Welly szeretne egy amulettet magának. Sokkal inkább a kopasz csuklyás alakokat próbálja figyelni, akikre mutat az árus. A nő ugyan felteszi a nyilvánvaló kérdést, így Merchennek ezt nem kell megtennie. Azt, hogy van-e igényesebb, nem tudhatja pontosan milyet keres a másik, szerinte igencsak szépek ezek is. Nagyon kíváncsi viszont az ablakokra, nem szeret csak úgy belefolyni mások dolgába, de ha a portékát így fogdossák, az nincs ínyére. Hiába nem ismeri az árus, önkéntelenül is az ő pártját fogja. Ha már itt vannak, egy kígyós karperecet keres, ha találna, akkor azzal együtt, ha nem, akkor anélkül sétál oda szándékosan közel a csuklyás alakokhoz.*
-Mennyiért adna egy kígyós karperecet, ha van olyanja? Nyaklánc is jó lehet.
*Közben pedig igyekszik hallgatózni, vagy leskelődni, hátha megtud valamit. ~Már elmondtam mindent... De mi mindent akarhattak tudni tőle? ~ Arra pedig különösen kíváncsi, hogy minderre hogyan reagál az árus. Elképzelhető, hogy nem tetszik neki Merchen igyekvése, vagy épp fordítva. *
8671. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-13 11:13:00
Üzenet elküldve: 2020-05-13 11:13:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*Mikor a tündér kiszúrja az immár gyérülő piaci vásárlók között a számukra talán legmegfelelőbb pultot, követi őt. A kérdésre is csak biccent válaszul, hiszen ahol a tengeri dolgok vannak, ott talán megvan az is, ami neki megfelelne. Közelebb érve a férfi köszön, talán az se ártana, ha ezt ő is megtenné.*
-Napot! *Mindjárt elkezd nézelődni, a szag pedig már egyértelműen olyan, mintha csak a kikötőben lébecolna. Mikor az árus megemlíti, hogy mitől lenne most a legboldogabb, veszi a fáradtságot és arra tekint.*
-Miért? Ők mit csinálnak? *Teszi fel a kérdést, egyelőre nem látszanak veszélyesnek az ő szemében, de ugye azt külsőről nem lehet megállapítani. Mikor a férfi megemlíti, hogy amit keresnek az akár lehet itt is, mert látott már olyat, akkor a felfüggesztett nyakláncok felé oldalaz, de látszik a tekintetén, hogy a hanyagul megmunkált és durva madzagra felaggatott tengeri holmik nem nyerik el igazán a tetszését.*
-Nincsen valami igényesebb? Talán az egyik ékszeresnél kéne keresgélnünk, talán az se baj, ha valamiféle nemesfémre van felfűzve. *Mondja maga elé, a tündérnek címezve a kijelentést. Mert az egyértelmű számára, hogy ez egy halas stand, nyilván nem az aprólékos kidolgozáson volt a hangsúly vagy az igényes fényesítésen. Azért fél szemmel elnéz az említett alakok felé, de még mindig nem tudja elképzelni mit is akarhatnak itt jegyzetfüzettel.*
*Mikor a tündér kiszúrja az immár gyérülő piaci vásárlók között a számukra talán legmegfelelőbb pultot, követi őt. A kérdésre is csak biccent válaszul, hiszen ahol a tengeri dolgok vannak, ott talán megvan az is, ami neki megfelelne. Közelebb érve a férfi köszön, talán az se ártana, ha ezt ő is megtenné.*
-Napot! *Mindjárt elkezd nézelődni, a szag pedig már egyértelműen olyan, mintha csak a kikötőben lébecolna. Mikor az árus megemlíti, hogy mitől lenne most a legboldogabb, veszi a fáradtságot és arra tekint.*
-Miért? Ők mit csinálnak? *Teszi fel a kérdést, egyelőre nem látszanak veszélyesnek az ő szemében, de ugye azt külsőről nem lehet megállapítani. Mikor a férfi megemlíti, hogy amit keresnek az akár lehet itt is, mert látott már olyat, akkor a felfüggesztett nyakláncok felé oldalaz, de látszik a tekintetén, hogy a hanyagul megmunkált és durva madzagra felaggatott tengeri holmik nem nyerik el igazán a tetszését.*
-Nincsen valami igényesebb? Talán az egyik ékszeresnél kéne keresgélnünk, talán az se baj, ha valamiféle nemesfémre van felfűzve. *Mondja maga elé, a tündérnek címezve a kijelentést. Mert az egyértelmű számára, hogy ez egy halas stand, nyilván nem az aprólékos kidolgozáson volt a hangsúly vagy az igényes fényesítésen. Azért fél szemmel elnéz az említett alakok felé, de még mindig nem tudja elképzelni mit is akarhatnak itt jegyzetfüzettel.*
8670. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-12 21:40:20
Üzenet elküldve: 2020-05-12 21:40:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Egy eskü megtartása//
*Bár nehéz szívvel, de elhagyja a fogadót, hiányzik neki kedvese, biz máris hiányzik, pedig nem sok időbe telik, míg hosszú lábai leróják a földet maguk alatt, hogy most ismét a piacon találhassa magát. Már jó pár fát kinevelt itt varázslattal, s ha Eeyr is vele van, most sem megy el innen anélkül, hogy nyomot hagyna maga után. Meg is szemléli a korábbi fát, csak egy pillantás csupán, becsület szava kötelezi, hogy tovább haladjon, bár még pontosan nem is tudja, hogy merre is kell, hogy menjen, de majd csak kitalálja útközben, ez nem okozhat gondot. Bár át kell vágnia az embereken, de nem igazán bánja, mert legalább szét tud nézni, hogy szüksége van-e valami portékára, mielőtt nagy útra indul.*
A hozzászólás írója (Valuryen Meloar'c) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.12 21:41:54
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására pillanatok alatt emberöltőnyi korú fát növeszt egy elvetett magból.
*Bár nehéz szívvel, de elhagyja a fogadót, hiányzik neki kedvese, biz máris hiányzik, pedig nem sok időbe telik, míg hosszú lábai leróják a földet maguk alatt, hogy most ismét a piacon találhassa magát. Már jó pár fát kinevelt itt varázslattal, s ha Eeyr is vele van, most sem megy el innen anélkül, hogy nyomot hagyna maga után. Meg is szemléli a korábbi fát, csak egy pillantás csupán, becsület szava kötelezi, hogy tovább haladjon, bár még pontosan nem is tudja, hogy merre is kell, hogy menjen, de majd csak kitalálja útközben, ez nem okozhat gondot. Bár át kell vágnia az embereken, de nem igazán bánja, mert legalább szét tud nézni, hogy szüksége van-e valami portékára, mielőtt nagy útra indul.*
A hozzászólás írója (Valuryen Meloar'c) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.12 21:41:54
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására pillanatok alatt emberöltőnyi korú fát növeszt egy elvetett magból.
8669. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-12 20:31:57
Üzenet elküldve: 2020-05-12 20:31:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Dokik//
*Zsoldosunk nem lesz valami lelkes a piactéren mászkálástól, s erre bizony számos oka van. Először is a nadrágja könyörtelenül a farpofái közé kúszott lovaglás közben, másodszor a sok ember között nehéz odafigyelnie Vylre és ráadásul rohadtul éhes. Ezek közül persze az elsőt viszonylag gyorsan orvosolja, lepattanva a fekete jószágról tisztesen ki is operálja a gonosz vászont a csapdából, magasról téve arra, hogy esetleg ezt valaki meglátja. Arcán remekül tükröződik a kín, amit jókedvű mosoly mögé rejt, ahányszor csak a szépséges sellő rápillant, hisz nem szeretné elvenni a kedvét.
Shan egyébként nem tervez semmit sem venni, tekintetét persze körbehordozza a helyen, néha egy-egy szimpatikusabb portékát közelebbről is megszemlél, de egyik sem hozza lázba úgy igazán. *
-Csinos.
*Mosolyodik el, mikor útitársa visszaérkezik hozzá, fején egy kalappal, s most meg sem kell játszania magát, valóban úgy véli, jól áll a lánynak a fejfedő.*
-Ó, igazán nem kellett volna Csinike.
*Veszi át a neki szánt ajándékot, s kicsit meg is szagolgatja a szeszt, miután kiügyeskedi egy mozdulattal a dugót az üvegből*
-De köszönöm szépen.
*Csapja is vissza az alkohol tetejét és el is rejti gondosan lova oldalán pihenő táskájába*
-Ha a fogadóba értünk feltétlenül viszonozom a kedvességed.
*Kacsint játékosan, s bár valami finom italra gondol, nem bánja, ha a móka kedvéért a másik félreérti szavait*
-Akkor itt végeztünk?
*Zsoldosunk nem lesz valami lelkes a piactéren mászkálástól, s erre bizony számos oka van. Először is a nadrágja könyörtelenül a farpofái közé kúszott lovaglás közben, másodszor a sok ember között nehéz odafigyelnie Vylre és ráadásul rohadtul éhes. Ezek közül persze az elsőt viszonylag gyorsan orvosolja, lepattanva a fekete jószágról tisztesen ki is operálja a gonosz vászont a csapdából, magasról téve arra, hogy esetleg ezt valaki meglátja. Arcán remekül tükröződik a kín, amit jókedvű mosoly mögé rejt, ahányszor csak a szépséges sellő rápillant, hisz nem szeretné elvenni a kedvét.
Shan egyébként nem tervez semmit sem venni, tekintetét persze körbehordozza a helyen, néha egy-egy szimpatikusabb portékát közelebbről is megszemlél, de egyik sem hozza lázba úgy igazán. *
-Csinos.
*Mosolyodik el, mikor útitársa visszaérkezik hozzá, fején egy kalappal, s most meg sem kell játszania magát, valóban úgy véli, jól áll a lánynak a fejfedő.*
-Ó, igazán nem kellett volna Csinike.
*Veszi át a neki szánt ajándékot, s kicsit meg is szagolgatja a szeszt, miután kiügyeskedi egy mozdulattal a dugót az üvegből*
-De köszönöm szépen.
*Csapja is vissza az alkohol tetejét és el is rejti gondosan lova oldalán pihenő táskájába*
-Ha a fogadóba értünk feltétlenül viszonozom a kedvességed.
*Kacsint játékosan, s bár valami finom italra gondol, nem bánja, ha a móka kedvéért a másik félreérti szavait*
-Akkor itt végeztünk?
8668. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-12 18:33:04
Üzenet elküldve: 2020-05-12 18:33:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*Mivel a piacon jelenleg már alig vannak vásárlók, így a nagydarab szőrös fickó, aki jelen esetben a pult eladói oldalán ácsorog hamar kiszúrja a közeledőket, így már a szavak elhangzása előtt biccent egyet feléjük, majd amikor közel érnek válaszol.*
- Nagyon szép. *Mondja mogorván és egy hanyag mozdulattal hatalmas vaskos kezét az áruja felett elhúzva nyugtázza, hogy nyugodtan nézelődjenek. Pár pillanat elteltével szinte a semmiből ismételten megszólal.*
- Szép lenne, ha azok nem lennének itt. *Mutat a páros háta mögé és ha azok megfordulnak akkor a vaskos szőrös munkás kéz három fura figurára mutat. Alacsony görnyedt fickók fekete csuhába. Mindhárman kopaszok és bőrük sápadt. Mintha valami szektások lennének, de nem olyanok, akik a régmúltból megszokottak.*
- Amúgy miben segíthetek? *Jön a kérdés és közben le nem veszi a szemeit a három fekete csuhásról.*
- Értem. Hogyne. Van itt olyan is. *Téved vissza a pillantása a két vásárlóra és kicsit zavartan, de egy magas fa cölöpre mutat a halas pult végénél, amelyre több tengeri élőlényből készült csecsebecsét felaggattak.*
- Ezek vannak. *Nem túl kiművelt munkák, inkább olyan halászok által összetákolt kis csecsebecsék és kiegészítők. A tengeri lény átfúrva és madzagra téve.*
- Van itt kis kagyló rövid madzagon, meg nagy kagyló, meg tengeri csiga világosabb meg sötétebb. Válasszanak nézzék meg bátran, ha találnak valamit szóljanak. *Kicsit lerázósan hadarja el a dolgokat, de valóban találni lehet az egyszerű madzagon lógó kis csigáktól kezdve az egészen tenyérnyi nagyságú kagylókig mindent.*
- Hé hé! *Hallatszik a kiabálás a nagydarab fickótól.*
- Már mindent elmondtam és már mindent megnéztek! Hagyjanak végre. *Ha a páros oldalra tekint a halas pult irányába feltűnhet számukra, hogy a csuhás alakok a pult körül sertepertélnek egymás között sustorognak, majd apró jegyzetfüzetekbe firkálnak megtapogatják a halakat néha meg is szaglásszák és ismét diskurálnak.*
- Megmondtam! Ha nem vesznek semmit akkor ne tapogassák. *Majd halk válasz érkezik a csuhásoktól, amelyet csak a nagydarab fickó hall.*
- Jól van tudom, de akkor is! Kérem. *Fogja kissé könyörgőre a mondandójának végét.*
*Mivel a piacon jelenleg már alig vannak vásárlók, így a nagydarab szőrös fickó, aki jelen esetben a pult eladói oldalán ácsorog hamar kiszúrja a közeledőket, így már a szavak elhangzása előtt biccent egyet feléjük, majd amikor közel érnek válaszol.*
- Nagyon szép. *Mondja mogorván és egy hanyag mozdulattal hatalmas vaskos kezét az áruja felett elhúzva nyugtázza, hogy nyugodtan nézelődjenek. Pár pillanat elteltével szinte a semmiből ismételten megszólal.*
- Szép lenne, ha azok nem lennének itt. *Mutat a páros háta mögé és ha azok megfordulnak akkor a vaskos szőrös munkás kéz három fura figurára mutat. Alacsony görnyedt fickók fekete csuhába. Mindhárman kopaszok és bőrük sápadt. Mintha valami szektások lennének, de nem olyanok, akik a régmúltból megszokottak.*
- Amúgy miben segíthetek? *Jön a kérdés és közben le nem veszi a szemeit a három fekete csuhásról.*
- Értem. Hogyne. Van itt olyan is. *Téved vissza a pillantása a két vásárlóra és kicsit zavartan, de egy magas fa cölöpre mutat a halas pult végénél, amelyre több tengeri élőlényből készült csecsebecsét felaggattak.*
- Ezek vannak. *Nem túl kiművelt munkák, inkább olyan halászok által összetákolt kis csecsebecsék és kiegészítők. A tengeri lény átfúrva és madzagra téve.*
- Van itt kis kagyló rövid madzagon, meg nagy kagyló, meg tengeri csiga világosabb meg sötétebb. Válasszanak nézzék meg bátran, ha találnak valamit szóljanak. *Kicsit lerázósan hadarja el a dolgokat, de valóban találni lehet az egyszerű madzagon lógó kis csigáktól kezdve az egészen tenyérnyi nagyságú kagylókig mindent.*
- Hé hé! *Hallatszik a kiabálás a nagydarab fickótól.*
- Már mindent elmondtam és már mindent megnéztek! Hagyjanak végre. *Ha a páros oldalra tekint a halas pult irányába feltűnhet számukra, hogy a csuhás alakok a pult körül sertepertélnek egymás között sustorognak, majd apró jegyzetfüzetekbe firkálnak megtapogatják a halakat néha meg is szaglásszák és ismét diskurálnak.*
- Megmondtam! Ha nem vesznek semmit akkor ne tapogassák. *Majd halk válasz érkezik a csuhásoktól, amelyet csak a nagydarab fickó hall.*
- Jól van tudom, de akkor is! Kérem. *Fogja kissé könyörgőre a mondandójának végét.*
8667. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-12 17:59:16
Üzenet elküldve: 2020-05-12 17:59:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*Természetesen odaadja az italokat, és gúny nélküli mosolyban részesíti a másikat, igazi ritka kincs ez tőle. Ugyan nem tudatja, hogy mit gondolhat Welly az általa említett alkimistáról, így nem is tud véleményt nyilvánítani róla, vagy ilyesmi, úgyhogy elkönyveli magában, hogy az infót átadta. Aztán hogy a másik mihez kezd vele, az már az ő dolga. Erre nem is szán így több szót, bár ha kérdeznék azt mondaná, hogy Merchennek ugyan nincsenek hozzá nem értő ismerősei.*
-Nicsak nicsak!
*Rikkantja fel, ahogy szeme megakad egy érdekesebb dolgon, legalábbis az ügyük szempontjából.*
-Ahol tengeri holmikat árulnak, tálán akadhat olyan amulett is, amilyet keresünk. Szerintem az jó kiindulópont.
*Mondja, s a másikra néz, hogy hajlik-e a dologra, ő mindenesetre elindul szép komótosan. Amint odaér, bájosan mosolyog és jó hangosan köszön oda az egyik árusnak.*
-Gyönyörű napunk van, nemde?
*S azzal nézegetni kezdi a portékát, nem biztos ugyan benne, hogy mindenféle csecsebecséket is találhat, de ha nem keres az ember, úgy nehezen találhat bármit is. Reményei szerint a nő is követi, hisz végsősoron ő tudatja csak, hogy pontosan mit is szeretne. Azért egy ártatlan kérdést megenged magának, hátha nem ellenszenves a jelenléte a kereskedőnek.*
-Mondja kérem.. Nyakláncokat, amulettet véletlenül nem árul? Ha szándékosan, az sem baj.
*Igyekszik jó hangulatot kelteni, az gyakran beválik.*
*Természetesen odaadja az italokat, és gúny nélküli mosolyban részesíti a másikat, igazi ritka kincs ez tőle. Ugyan nem tudatja, hogy mit gondolhat Welly az általa említett alkimistáról, így nem is tud véleményt nyilvánítani róla, vagy ilyesmi, úgyhogy elkönyveli magában, hogy az infót átadta. Aztán hogy a másik mihez kezd vele, az már az ő dolga. Erre nem is szán így több szót, bár ha kérdeznék azt mondaná, hogy Merchennek ugyan nincsenek hozzá nem értő ismerősei.*
-Nicsak nicsak!
*Rikkantja fel, ahogy szeme megakad egy érdekesebb dolgon, legalábbis az ügyük szempontjából.*
-Ahol tengeri holmikat árulnak, tálán akadhat olyan amulett is, amilyet keresünk. Szerintem az jó kiindulópont.
*Mondja, s a másikra néz, hogy hajlik-e a dologra, ő mindenesetre elindul szép komótosan. Amint odaér, bájosan mosolyog és jó hangosan köszön oda az egyik árusnak.*
-Gyönyörű napunk van, nemde?
*S azzal nézegetni kezdi a portékát, nem biztos ugyan benne, hogy mindenféle csecsebecséket is találhat, de ha nem keres az ember, úgy nehezen találhat bármit is. Reményei szerint a nő is követi, hisz végsősoron ő tudatja csak, hogy pontosan mit is szeretne. Azért egy ártatlan kérdést megenged magának, hátha nem ellenszenves a jelenléte a kereskedőnek.*
-Mondja kérem.. Nyakláncokat, amulettet véletlenül nem árul? Ha szándékosan, az sem baj.
*Igyekszik jó hangulatot kelteni, az gyakran beválik.*
8666. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-12 15:25:40
Üzenet elküldve: 2020-05-12 15:25:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Dokik//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Belekerülnek hát a városi sürgés-forgásba, s mivel egyelőre nem a szegénynegyed van a terítéken, Vyl jókedve nem lankad. Régen járt már itt, igazi városi lány, így szinte sziporkázik, hogy nem a sirályszaros levegőt kell szagolnia. Szereti a Sellőházat, szó se róla, csak valamiért sokkal jobban szeretné, pontosabban már rajongana érte, ha Artheniorban lenne - mert a Kikötőtől azért kirázza a hideg, hiába a szabadságot köti hozzá elsődlegesen. A fürkésző tekintetet nem veszi észre, Shan nyugodtan negbámulhatja, mert Vylt még akkor sem zavarná, ha egyáltalán tudna róla, sőt, még jobban kidomborítaná, amit ki kell. Mivel beleegyezik a társa, leszáll a lováról, s elkezdi vezetni, a piac standjai között. Néhol utánakérdez Intnek, egyeseknek fel is sejlik a doktor alakja, - bár inkább a fürge kezei és méretei azok, amik megragadtak a kérdezett fehérnépek elméjében - de a Sellő nagy bánatára nem tudják megmondani, merre lehet most pontosan. Előjelnek azonban ez több, mint jó, legalább Artheniorban tartózkodik - vagy a környékén, a lényeg, hogy él és nem költözött messzebbre. Ezek alapján, elég is a munkából, ideje nézelődni. Kinéz magának egy szép, stílusos, de praktikus kékesfekete fejrevalót, stílusos, lapított tetővel, keményfedővel, s hosszú karimával, szalaggal rajta. Azt el is teszi magának. Továbbhaladva, vesz még a lányoknak ajakbalzsamot, kivéve Shant, neki teljesen mást szeretne, nem tűnik annak a típusnak, akit lekötnék ezek.*
- Óh, itt is lesz! *Veszi el a standról a különleges pityókaszeszt. A vásárlást letudva az árusoknak (Mesélő (Méreg)) át is adja a 192 aranyat.
Ha pedig ezzel végzett, megkeresi útitársát, hogy fején az új szerzeményével, kicsit mutogathassa magát.*
- Na, hogy tetszik? *Eztán mosolygós arccal feleszmél, s kutakodni kezd holmijai között.*
- Várj, neked is vettem valamit. *Az alkoholt pedig, miután megtalálta, a nő elé tartja.*
- Nem tudom, ismered-e, de nagyon finom és a hatása sem marad el. *kacsint* Remélem tetszik.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Belekerülnek hát a városi sürgés-forgásba, s mivel egyelőre nem a szegénynegyed van a terítéken, Vyl jókedve nem lankad. Régen járt már itt, igazi városi lány, így szinte sziporkázik, hogy nem a sirályszaros levegőt kell szagolnia. Szereti a Sellőházat, szó se róla, csak valamiért sokkal jobban szeretné, pontosabban már rajongana érte, ha Artheniorban lenne - mert a Kikötőtől azért kirázza a hideg, hiába a szabadságot köti hozzá elsődlegesen. A fürkésző tekintetet nem veszi észre, Shan nyugodtan negbámulhatja, mert Vylt még akkor sem zavarná, ha egyáltalán tudna róla, sőt, még jobban kidomborítaná, amit ki kell. Mivel beleegyezik a társa, leszáll a lováról, s elkezdi vezetni, a piac standjai között. Néhol utánakérdez Intnek, egyeseknek fel is sejlik a doktor alakja, - bár inkább a fürge kezei és méretei azok, amik megragadtak a kérdezett fehérnépek elméjében - de a Sellő nagy bánatára nem tudják megmondani, merre lehet most pontosan. Előjelnek azonban ez több, mint jó, legalább Artheniorban tartózkodik - vagy a környékén, a lényeg, hogy él és nem költözött messzebbre. Ezek alapján, elég is a munkából, ideje nézelődni. Kinéz magának egy szép, stílusos, de praktikus kékesfekete fejrevalót, stílusos, lapított tetővel, keményfedővel, s hosszú karimával, szalaggal rajta. Azt el is teszi magának. Továbbhaladva, vesz még a lányoknak ajakbalzsamot, kivéve Shant, neki teljesen mást szeretne, nem tűnik annak a típusnak, akit lekötnék ezek.*
- Óh, itt is lesz! *Veszi el a standról a különleges pityókaszeszt. A vásárlást letudva az árusoknak (Mesélő (Méreg)) át is adja a 192 aranyat.
Ha pedig ezzel végzett, megkeresi útitársát, hogy fején az új szerzeményével, kicsit mutogathassa magát.*- Na, hogy tetszik? *Eztán mosolygós arccal feleszmél, s kutakodni kezd holmijai között.*
- Várj, neked is vettem valamit. *Az alkoholt pedig, miután megtalálta, a nő elé tartja.*
- Nem tudom, ismered-e, de nagyon finom és a hatása sem marad el. *kacsint* Remélem tetszik.
8665. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-12 15:11:50
Üzenet elküldve: 2020-05-12 15:11:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*Miután odaadja az aranyakat a tündér mindjárt serényen bele is vág a dolgok közepébe. Ő addig csak figyel és ácsorog, na meg próbál nem útban lenni mindenki másnak. A szőke gyorsan végez és már a kezében is fogja a kért italokat. Szívesen megnézné közelebbről is őket, ám most nem ennek van itt az ideje, van még egy dolog hátra, ami talán ezeknél sokkal fontosabb.*
-Vasborda. *Ismétli a tündér utána az említett nevet, bár a csengése nem hordoz sok bizalomgerjesztőt magában, a hozzáfűzés meg még annyit se. Olcsóbb kocsmákban. ~Biztosan a padlót súrolja ott tisztára, főként a nyelvével. ~ Mint pultosnak, megvan a véleménye az ilyen alakokról, még egy tojást se bízna rájuk, nem, hogy egy ilyen értékes italt vagy kettőt.*
-Köszönöm. Akkor még egy dolog maradt… *De a tündérnek még mondani se kell, már indul is keresgélni, mint valami vadászkopó, ami éppen szagot fogott a büdös sikátorban. ~Ezt nevezem elhivatottságnak! ~ Gyorsan el is rakja a fiolákat, gondosan, nehogy összeütődve végül tönkremenjenek. Aztán követi a férfit, aki csak úgy lavírozik a piacon, az árusok között, mint hal a vízben.*
*Miután odaadja az aranyakat a tündér mindjárt serényen bele is vág a dolgok közepébe. Ő addig csak figyel és ácsorog, na meg próbál nem útban lenni mindenki másnak. A szőke gyorsan végez és már a kezében is fogja a kért italokat. Szívesen megnézné közelebbről is őket, ám most nem ennek van itt az ideje, van még egy dolog hátra, ami talán ezeknél sokkal fontosabb.*
-Vasborda. *Ismétli a tündér utána az említett nevet, bár a csengése nem hordoz sok bizalomgerjesztőt magában, a hozzáfűzés meg még annyit se. Olcsóbb kocsmákban. ~Biztosan a padlót súrolja ott tisztára, főként a nyelvével. ~ Mint pultosnak, megvan a véleménye az ilyen alakokról, még egy tojást se bízna rájuk, nem, hogy egy ilyen értékes italt vagy kettőt.*
-Köszönöm. Akkor még egy dolog maradt… *De a tündérnek még mondani se kell, már indul is keresgélni, mint valami vadászkopó, ami éppen szagot fogott a büdös sikátorban. ~Ezt nevezem elhivatottságnak! ~ Gyorsan el is rakja a fiolákat, gondosan, nehogy összeütődve végül tönkremenjenek. Aztán követi a férfit, aki csak úgy lavírozik a piacon, az árusok között, mint hal a vízben.*
8664. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-12 13:19:20
Üzenet elküldve: 2020-05-12 13:19:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*Nincs túl nagy nyüzsgés a piacon és ez talán annak a felemás időnek köszönhető, amelyben a város lakói nem igazán szeretik intézni a vásárlási ügyeiket. Már alig van pár árus, aki még nyitva tart és azok közül is leginkább a friss árut kínálók, hiszen nekik nagyon nem mindegy mikor adják el a portékájukat. Több felkiáltás is elhallatszik a piac minden irányából jelezve, hogy épp még eladó valami.*
- Friss gyümölcsök most a legjobb áron! *Kurjant fel egy öblös női hang, majd épp csak a környező házak faláról visszaverődhetett volna a hangja, már egy másik is felcsendül.
- A legszebb és legfrissebb halak a délvidékről! Tessék csak Tessék! *Épp véget ér a szólam egy másik közbeszól.
- Ide Ide! A legszebb tengeri áru a legjobb áron!
*Úgy tűnhet ma épp több a friss áru a vizekből, mint annak előtte. Nem kell sokat forgolódnia a hang irányába senkinek, hogy megpillantsa a hatalmas halakkal és a tenger legjavával megrakott pultokat. Van ott minden amit a tengerből hálóval vagy kézzel ki lehet kaparni. Halak, csúszómászók, puhatestűek, csigák és rengeteg felismerhetetlen élőlény teteme, amely a városiak többségének nem mond semmit még nevük említésére sem.*
*Nincs túl nagy nyüzsgés a piacon és ez talán annak a felemás időnek köszönhető, amelyben a város lakói nem igazán szeretik intézni a vásárlási ügyeiket. Már alig van pár árus, aki még nyitva tart és azok közül is leginkább a friss árut kínálók, hiszen nekik nagyon nem mindegy mikor adják el a portékájukat. Több felkiáltás is elhallatszik a piac minden irányából jelezve, hogy épp még eladó valami.*
- Friss gyümölcsök most a legjobb áron! *Kurjant fel egy öblös női hang, majd épp csak a környező házak faláról visszaverődhetett volna a hangja, már egy másik is felcsendül.
- A legszebb és legfrissebb halak a délvidékről! Tessék csak Tessék! *Épp véget ér a szólam egy másik közbeszól.
- Ide Ide! A legszebb tengeri áru a legjobb áron!
*Úgy tűnhet ma épp több a friss áru a vizekből, mint annak előtte. Nem kell sokat forgolódnia a hang irányába senkinek, hogy megpillantsa a hatalmas halakkal és a tenger legjavával megrakott pultokat. Van ott minden amit a tengerből hálóval vagy kézzel ki lehet kaparni. Halak, csúszómászók, puhatestűek, csigák és rengeteg felismerhetetlen élőlény teteme, amely a városiak többségének nem mond semmit még nevük említésére sem.*
8663. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-12 11:06:19
Üzenet elküldve: 2020-05-12 11:06:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nava//
- Tökéletes?
*Furcsa szó ez. Azt gondolja, Navának talán oly kényelmes az élet a birtokon, hogy ebből valamiféle bűntudata keletkezett. Ha ez így van, azzal ő nem tud azonosulni. Sohasem viselte szívén a város szegényeinek, betegeinek vagy gyermekeinek a sorsát, hisz erre őt sohasem tanították meg. A magafajtának ez egyszerűen nem volt fontos. Na nem mondja, hogy egy-egy éhező gyermeknek nem adna szívesen néhány falat ételt, de hogy jobbá tegye a világot? Úgy hiszi, ez nem az ő küldetése. Talán itt mutatkozik meg az egyik legmarkánsabb különbség kettejük között, és ezt ő tiszteli sógornőjében.*
- Én azt mondom, rossz idő ez a cselekvésre és jótékonykodásra Artheniorban. ~Mondjuk nekem mindig rossz az idő ilyesmire.~ Szervezettség kellene az ilyesmihez. Egyedül nem tudnál enyhíteni ilyen nagy nyomoron.
*Az étel behabzsolása után nem habozik, indulásra készen talpra áll.*
- Jól vagyok, csak... Mondjuk úgy, hogy nem érzem magam biztonságban itt.
*Elindul, s ha Nava is követi őt, válaszol kérdésére.*
- Azt meg nem mondhatom... De majd meglátjuk. Erre!
*Sietős léptekkel igyekszik maga mögött hagyni a piac fojtogató forgatagát, és a lehető legrövidebb úton kisomfordálni a városból az Erdőszéli tisztás irányába.*
- Tökéletes?
*Furcsa szó ez. Azt gondolja, Navának talán oly kényelmes az élet a birtokon, hogy ebből valamiféle bűntudata keletkezett. Ha ez így van, azzal ő nem tud azonosulni. Sohasem viselte szívén a város szegényeinek, betegeinek vagy gyermekeinek a sorsát, hisz erre őt sohasem tanították meg. A magafajtának ez egyszerűen nem volt fontos. Na nem mondja, hogy egy-egy éhező gyermeknek nem adna szívesen néhány falat ételt, de hogy jobbá tegye a világot? Úgy hiszi, ez nem az ő küldetése. Talán itt mutatkozik meg az egyik legmarkánsabb különbség kettejük között, és ezt ő tiszteli sógornőjében.*
- Én azt mondom, rossz idő ez a cselekvésre és jótékonykodásra Artheniorban. ~Mondjuk nekem mindig rossz az idő ilyesmire.~ Szervezettség kellene az ilyesmihez. Egyedül nem tudnál enyhíteni ilyen nagy nyomoron.
*Az étel behabzsolása után nem habozik, indulásra készen talpra áll.*
- Jól vagyok, csak... Mondjuk úgy, hogy nem érzem magam biztonságban itt.
*Elindul, s ha Nava is követi őt, válaszol kérdésére.*
- Azt meg nem mondhatom... De majd meglátjuk. Erre!
*Sietős léptekkel igyekszik maga mögött hagyni a piac fojtogató forgatagát, és a lehető legrövidebb úton kisomfordálni a városból az Erdőszéli tisztás irányába.*
8662. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-11 22:31:34
Üzenet elküldve: 2020-05-11 22:31:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*Látja, hogy elgondolkozik a nő a dolgon, ami teljesen érthető, hisz az arany az mindenki életében fontos, kinek így, kinek úgy, de megkerülhetetlen. A varázsitalok is kicsit ilyenek. Bár Merchennél ritkán van egy-kettőnél több. Külön örül neki, hogy nem kell győzködnie, hogy nem fog elrohanni az arannyal, ha odaadja neki, sokan ostobábbak ennél, nyilván van sütnivalója a kuncsaftnak. Egy apró biccentéssel fogadja a kérést, és egy kedves mosoly után neki is lát annak, amihez talán a legjobban ért. A súlyos erszényt kezében tartva sétálgat komótosan, az árusok nagyja valószínűleg ismeri is már a tündért, így örömmel fogadják, hisz mindig rendesen fizet, és gyakran is. No meg egy jó kapcsolat többet ér, mint némi arany. Szépen egyesével szedi össze a kért dolgokat, s láthatja is akár Welly ha figyel, hogy jóval kevesebb arany pendül Merchen kezéből, mint másokéból, talán tényleg szerencsés napja lehet a nőnek. Hamarosan vissza is tér kezében a megannyi üvegcsével. Először a 4 db Világoszöld varázsitalt nyújtja át neki (Wellyradona Augusztynna) , majd a 3 Piros varázsitalt (Wellyradona Augusztynna), végül pedig a 3 db Halványlila varázsitalt adja át (Wellyradona Augusztynna). *
-Na ezzel meg is volnánk! Ami azt illeti ismerek valakit, Vasborda Rhalkumn a neve, valamelyik olcsóbb kocsmában biztos megtalálja, ha esetleg keresné, ő jobban ért a kotyvasztáshoz.
*Közben elgondolkozik, vajon mennyire is, de a tündérnél biztosan jobban.*
-Ó, a nyaklánc, igen. Hol is lehet...
*Látja, hogy elgondolkozik a nő a dolgon, ami teljesen érthető, hisz az arany az mindenki életében fontos, kinek így, kinek úgy, de megkerülhetetlen. A varázsitalok is kicsit ilyenek. Bár Merchennél ritkán van egy-kettőnél több. Külön örül neki, hogy nem kell győzködnie, hogy nem fog elrohanni az arannyal, ha odaadja neki, sokan ostobábbak ennél, nyilván van sütnivalója a kuncsaftnak. Egy apró biccentéssel fogadja a kérést, és egy kedves mosoly után neki is lát annak, amihez talán a legjobban ért. A súlyos erszényt kezében tartva sétálgat komótosan, az árusok nagyja valószínűleg ismeri is már a tündért, így örömmel fogadják, hisz mindig rendesen fizet, és gyakran is. No meg egy jó kapcsolat többet ér, mint némi arany. Szépen egyesével szedi össze a kért dolgokat, s láthatja is akár Welly ha figyel, hogy jóval kevesebb arany pendül Merchen kezéből, mint másokéból, talán tényleg szerencsés napja lehet a nőnek. Hamarosan vissza is tér kezében a megannyi üvegcsével. Először a 4 db Világoszöld varázsitalt nyújtja át neki (Wellyradona Augusztynna) ,
majd a 3 Piros varázsitalt (Wellyradona Augusztynna), végül pedig a 3 db Halványlila varázsitalt adja át (Wellyradona Augusztynna). *-Na ezzel meg is volnánk! Ami azt illeti ismerek valakit, Vasborda Rhalkumn a neve, valamelyik olcsóbb kocsmában biztos megtalálja, ha esetleg keresné, ő jobban ért a kotyvasztáshoz.
*Közben elgondolkozik, vajon mennyire is, de a tündérnél biztosan jobban.*
-Ó, a nyaklánc, igen. Hol is lehet...
8661. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-11 20:15:01
Üzenet elküldve: 2020-05-11 20:15:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ephemia//
*Egy pillanatra meghökkenve pillant a lányra, hisz egyáltalán nem azért mondta el a történetét, hogy sajnálatot váltson ki vele. Ő már megbékélt a történtekkel, a régi házuk főleg az édesanyja és a közös emlékek miatt jelentett sokat a számára, most már, hogy egyedül maradt, az épület sorsa nem foglalkoztatja különösebben. Még ha az övé is lenne, akkor se biztos, hogy vissza bírna költözni oda, így valamennyire örül is, hogy nem neki kellett döntenie róla, mi legyen a házzal*
- Köszönöm. Jól esik, hogy ezt gondolod. *szedi végül össze magát annyira, hogy beszélni tudjon, elvörösödve kissé zavarában, amiért Ephemia ilyen kedves vele, hisz tulajdonképpen az engedélye nélkül költözött be a birtokára, így tényleg sokat jelent neki, hogy a lány így vélekedik, és nincs ellenére, hogy a házában lakjon*
- Remélem, mások is így gondolják. *válaszol halkan Ephemiának, mikor már a piac sűrűjében találják magukat, hisz továbbra se tud szabadulni a gondolattól, hogy esetleg most is követi őket valaki. Ez persze nem tántorítja el attól, hogy megpróbáljon megkeresni egy régi, ismerős árust a piacon, ám szomorúan kell tudomásul vennie, hogy nem jár sikerrel. ~Sok minden megváltozott... ~sóhajt fel magában, miközben elgondolkodva követi a lányt, hisz úgy tűnik, neki nagyobb szerencséje van a vásárlást illetően*
- Köszönöm. *pakol el óvatosan mindent, vigyázva rá, nehogy a bájitalok összetörjenek. Amikor végez, már csak a lepényt fogja a kezében, készen rá, hogy végre csillapítsa az éhségét, hisz igencsak korog már a gyomra, és biztos benne, ezzel Ephemia se lehet másként, hisz a tegnapi, nem túl bőséges vacsora óta nem ettek semmit*
- Én se tudom... *kezd bele a válaszba két falat között, egy ideig szüneteltetve az evést, míg a feleleten töpreng* Megértelek, hogy nem akarod veszni hagyni az amoni birtokot. *sóhajt fel, hisz tisztában van vele, hogy milyen sokat jelent a lánynak az a hely, és az emlékek, amik Amonhoz kötik* De tudod, ott minden kicsit túl tökéletes, ha érted, mire gondolok... *pillant kérdőn Ephemiára, vajon érti-e, hisz ő maga is még csak most próbálja kitalálni, hogyan is tudná legjobban megfogalmazni, amit szeretne* Most, hogy jártunk a Sárvárosban meg a Romvárosban, találkoztunk Dakkal és a többi cimborájával, akik nem is feltétlen azért kötöttek ki ennél a munkánál, mert élveznék, hogy másokat bánthatnak, hanem mert egyszerűen nem volt más lehetőségük... Annyi minden van ebben a városban, ami javításra szorulna, miközben hosszú ideje nem változik semmi. Tudod, régen azt terveztem, hogy majd kitanulom a mágiát, aztán visszajövök a Szegénynegyedbe és segítek az ittenieken. Írni, olvasni tanítanám őket, hogy legyen lehetőségük egy jobb életre, és ha megbetegednének, varázslattal meggyógyítanám őket, hogy minél kevesebbet kelljen szenvedniük. De ma már... nem is tudom. *csóválja meg kissé a fejét, hisz maga se tudja biztosan, mi is az, amit most szeretne. Azt se tudja, miért mondta ezt most el Ephemiának, talán csak hallani szeretné tőle, hogy nem pazarolja el az életét, ha visszamegy a birtokra, hogy attól még, hogy engedett az érzelmeinek és Tiziohoz költözött, még lehet esélye megvalósítani a saját terveit is. Ugyanakkor nem is feltétlen vár választ, már pusztán az is jól esik neki, hogy végre hangosan kimondhatta, amin már egy ideje rágódik magában*
- Ne is törődj vele! Talán csak a nemrég történtek mondatják ezt velem... *rázza meg végül szomorkás mosollyal a fejét, leporolva a kezeit, mikor végzett a lepénnyel. Hirtelen erős késztetést érez rá, hogy kezdjen magával valamit, ne csak üljön itt egy helyben, remélve, hogy a cselekvés eltereli majd a gondolatait erről a nem éppen kellemes témáról, így oldalra sandít, Ephemia vajon végzett-e már a saját reggelijével, az elégedettség és a jóllakottság helyett azonban mintha valami mást vélne felfedezni a lány arcán*
- Jól érzed magad? *pillant aggódva Ephemiára, attól tartva, esetleg elcsapta a gyomrát a reggelivel, úgy tűnik azonban, egészen másfajta gondolatok járnak a lány fejében*
- Felőlem mehetünk, ha tényleg ezt szeretnéd. *jelenti ki bizonytalanul, hisz bár épp az előbb ecsetelte, miért is szeretne itt maradni, azért nem most szeretné kezdeni a dolgot, hanem kicsit később, mikor már biztos lehet benne, nem lesz része kellemetlen meglepetésekben, ha itt marad. Ennek ellenére úgy véli, ha Ephemia szeretne még kideríteni valamit a családjáról, akkor arra most van itt a legalkalmasabb pillanat, így a lányra bízza a dolgot, akárhogy dönt, ő vele tart majd*
- Menjünk. *bólint rá a döntésre, akaratlanul is megkönnyebbülve kissé, hogy Ephemia úgy határozott, szünetelteti a kutatást és inkább visszatér a birtokra, így ő is indulásra készen pattan fel a lány nyomában. Lelkesíti a gondolat, hogy hamarosan talán újra láthatja Tiziot, bár ahogy eszébe jut utolsó találkozásuk, jókedve is alábbhagy kissé, hisz fogalma sincs, milyen fogadtatásban lesz majd része*
- Mit gondolsz? Szerinted biztonságos csatlakozni valakihez a visszaútra? *kérdezi Ephemiát már menet közben, vajon ő melyik közlekedési módot támogatná. Neki igazán nincs ellenére a séta, hiszen többször is megtette már gyalog a város és Synmira közti távolságot, de megérti, hogy Ephemia talán nincs hozzászokva az ilyesmihez, és inkább szekéren utazna haza, ám kicsit tart tőle, ezúttal milyen társaságba is sikerülne épp belefutniuk.*
*Egy pillanatra meghökkenve pillant a lányra, hisz egyáltalán nem azért mondta el a történetét, hogy sajnálatot váltson ki vele. Ő már megbékélt a történtekkel, a régi házuk főleg az édesanyja és a közös emlékek miatt jelentett sokat a számára, most már, hogy egyedül maradt, az épület sorsa nem foglalkoztatja különösebben. Még ha az övé is lenne, akkor se biztos, hogy vissza bírna költözni oda, így valamennyire örül is, hogy nem neki kellett döntenie róla, mi legyen a házzal*
- Köszönöm. Jól esik, hogy ezt gondolod. *szedi végül össze magát annyira, hogy beszélni tudjon, elvörösödve kissé zavarában, amiért Ephemia ilyen kedves vele, hisz tulajdonképpen az engedélye nélkül költözött be a birtokára, így tényleg sokat jelent neki, hogy a lány így vélekedik, és nincs ellenére, hogy a házában lakjon*
- Remélem, mások is így gondolják. *válaszol halkan Ephemiának, mikor már a piac sűrűjében találják magukat, hisz továbbra se tud szabadulni a gondolattól, hogy esetleg most is követi őket valaki. Ez persze nem tántorítja el attól, hogy megpróbáljon megkeresni egy régi, ismerős árust a piacon, ám szomorúan kell tudomásul vennie, hogy nem jár sikerrel. ~Sok minden megváltozott... ~sóhajt fel magában, miközben elgondolkodva követi a lányt, hisz úgy tűnik, neki nagyobb szerencséje van a vásárlást illetően*
- Köszönöm. *pakol el óvatosan mindent, vigyázva rá, nehogy a bájitalok összetörjenek. Amikor végez, már csak a lepényt fogja a kezében, készen rá, hogy végre csillapítsa az éhségét, hisz igencsak korog már a gyomra, és biztos benne, ezzel Ephemia se lehet másként, hisz a tegnapi, nem túl bőséges vacsora óta nem ettek semmit*
- Én se tudom... *kezd bele a válaszba két falat között, egy ideig szüneteltetve az evést, míg a feleleten töpreng* Megértelek, hogy nem akarod veszni hagyni az amoni birtokot. *sóhajt fel, hisz tisztában van vele, hogy milyen sokat jelent a lánynak az a hely, és az emlékek, amik Amonhoz kötik* De tudod, ott minden kicsit túl tökéletes, ha érted, mire gondolok... *pillant kérdőn Ephemiára, vajon érti-e, hisz ő maga is még csak most próbálja kitalálni, hogyan is tudná legjobban megfogalmazni, amit szeretne* Most, hogy jártunk a Sárvárosban meg a Romvárosban, találkoztunk Dakkal és a többi cimborájával, akik nem is feltétlen azért kötöttek ki ennél a munkánál, mert élveznék, hogy másokat bánthatnak, hanem mert egyszerűen nem volt más lehetőségük... Annyi minden van ebben a városban, ami javításra szorulna, miközben hosszú ideje nem változik semmi. Tudod, régen azt terveztem, hogy majd kitanulom a mágiát, aztán visszajövök a Szegénynegyedbe és segítek az ittenieken. Írni, olvasni tanítanám őket, hogy legyen lehetőségük egy jobb életre, és ha megbetegednének, varázslattal meggyógyítanám őket, hogy minél kevesebbet kelljen szenvedniük. De ma már... nem is tudom. *csóválja meg kissé a fejét, hisz maga se tudja biztosan, mi is az, amit most szeretne. Azt se tudja, miért mondta ezt most el Ephemiának, talán csak hallani szeretné tőle, hogy nem pazarolja el az életét, ha visszamegy a birtokra, hogy attól még, hogy engedett az érzelmeinek és Tiziohoz költözött, még lehet esélye megvalósítani a saját terveit is. Ugyanakkor nem is feltétlen vár választ, már pusztán az is jól esik neki, hogy végre hangosan kimondhatta, amin már egy ideje rágódik magában*
- Ne is törődj vele! Talán csak a nemrég történtek mondatják ezt velem... *rázza meg végül szomorkás mosollyal a fejét, leporolva a kezeit, mikor végzett a lepénnyel. Hirtelen erős késztetést érez rá, hogy kezdjen magával valamit, ne csak üljön itt egy helyben, remélve, hogy a cselekvés eltereli majd a gondolatait erről a nem éppen kellemes témáról, így oldalra sandít, Ephemia vajon végzett-e már a saját reggelijével, az elégedettség és a jóllakottság helyett azonban mintha valami mást vélne felfedezni a lány arcán*
- Jól érzed magad? *pillant aggódva Ephemiára, attól tartva, esetleg elcsapta a gyomrát a reggelivel, úgy tűnik azonban, egészen másfajta gondolatok járnak a lány fejében*
- Felőlem mehetünk, ha tényleg ezt szeretnéd. *jelenti ki bizonytalanul, hisz bár épp az előbb ecsetelte, miért is szeretne itt maradni, azért nem most szeretné kezdeni a dolgot, hanem kicsit később, mikor már biztos lehet benne, nem lesz része kellemetlen meglepetésekben, ha itt marad. Ennek ellenére úgy véli, ha Ephemia szeretne még kideríteni valamit a családjáról, akkor arra most van itt a legalkalmasabb pillanat, így a lányra bízza a dolgot, akárhogy dönt, ő vele tart majd*
- Menjünk. *bólint rá a döntésre, akaratlanul is megkönnyebbülve kissé, hogy Ephemia úgy határozott, szünetelteti a kutatást és inkább visszatér a birtokra, így ő is indulásra készen pattan fel a lány nyomában. Lelkesíti a gondolat, hogy hamarosan talán újra láthatja Tiziot, bár ahogy eszébe jut utolsó találkozásuk, jókedve is alábbhagy kissé, hisz fogalma sincs, milyen fogadtatásban lesz majd része*
- Mit gondolsz? Szerinted biztonságos csatlakozni valakihez a visszaútra? *kérdezi Ephemiát már menet közben, vajon ő melyik közlekedési módot támogatná. Neki igazán nincs ellenére a séta, hiszen többször is megtette már gyalog a város és Synmira közti távolságot, de megérti, hogy Ephemia talán nincs hozzászokva az ilyesmihez, és inkább szekéren utazna haza, ám kicsit tart tőle, ezúttal milyen társaságba is sikerülne épp belefutniuk.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10032-10051