//Tűz és Víz//
//Morfiusz//
*A lány titokban a szeme sarkából lesi Morf arcát, és úgy találja, hogy egyrészt veszedelmesen jóképű, másrészt kissé mintha durcás lenne. Amit persze megpróbál leplezni.*
~Mindenképpen meg kell majd tudnom tőle, hogy volt képes az orrom előtt úgy elemelni azt a könyvet, hogy én még csak észre sem vettem. Most is inkább a viselkedése lett gyanús, mintha direkt szerette volna, hogy rájöjjek, mit tett. De miért is?~
*A miértre nem túl sok magyarázatot tud, de egyik érdekesebb helyzetet teremtene, mint a másik.
Azonban úgy dönt a Piac maga nem alkalmas hely, hogy kitárgyalják Morf könyvbeszerzési szokásait. Vagy úgy általában a beszerzési szokásait.*
~Itt ezerféle fül hallgatózhat. De eljön még a megfelelő perc!~
*Csak azért veszi észre a sötét szempár pillantását, mert titokban ő is a másikat figyeli. Bólint, elmosolyodik, elveszi a felé nyújtott pálcát, leeszegeti róla a finom falatot, megnyalogatja az ajkát, és igyekszik nem belekönyökölni a mellette a padon ülő és épp a hasát tömő ork oldalába.*
~Valószínűleg nem köszönné meg. Aztán meg szó szót követne, és az oldalán látható harci bárd bizonyára nem csak díszből van ott. Jobb a békesség, meg ha a fejünk a nyakunkon van.~
- Nem is tudod? *kérdi némi megjátszott csalódottsággal és enyhe duzzogással, amolyan hercegnősen, amilyen normálisan nem szokott lenni, így Morfiusz bizonyára veszi, hogy csak játszik egy kicsit.
Maga sem tudja miért, de most jólesik neki lazítania, még akkor is, ha közben figyel is, hogy valahogy valaki rá ne jöjjön, kiféle lehet a párja, vagy épp fel ne idegeljen egy fészkelődő ork harcost. Aki amúgy láthatóan enyhe kárörvendő vigyorral veszi tudomásul, hogy a nyafkának látszó nőszemély, azaz Shya, gondja nem az ő vállát nyomja. Már ha a lány jól olvas az agyaras ábrázaton megjelenő félmosolyból.*
- Ha! Te!
*Shya megrökönyödve bámul Morfra.*
- Te, te, dézsmáló! Most már jár is nekem még egy!
~Hát nem simán duplán evett a husimból?~
*De Morf azért tartja az alkut és végül egy egész pálcányi sült vért kap, igaz a pecsenyéje egy része meg a férfi tányérján köt ki. De ezzel valójában nincs is semmi baj, a lány élvezi a helyzetet, azt, hogy így osztozkodnak, és a válluk összeér falatozás közben. Dacára a nap fura történéseinek, a korábbi jeges félelemnek, most már újra jó a kedve.*
- Nem értem, mi a gondod. Igazából senki nem bánta, hogy illatoztál, és közelében sem jártál a fulladásnak *replikázik.* Jó illatod volt.
~Végtére is ez tény. Jó volt. És cseppet sem férfias. De semmiképp sem büdös.~
- Messzire érződött, hogy frissen mosakodtál. Tehát a szappan betöltötte lényegi funkcióját, nem? *teszi fel álságosan komoly képpel a kérdést.*
- Értem. Szóval a hatása az nagy. Hát világos. Végtére is ez még reklámnak is beválna.
*A lány igyekszik visszatartani a kacagást, miközben eszébe jut, pontosan hogyan is hatott a rózsaillat. Többé-kevésbé sikerrel jár, csak valami halk nyöszörgésszerű hang szökik ki szorosan összezárt ajkai közül, az arca kipirul, a szemei csillognak, miközben felrémlik előtte az a bizonyos reggel a Borászatban.*
- Ahaa *leheli.* Normális férfinak valót. Az milyen is? *kérdi finoman félrebillentett fejjel. És közben már megint ott kavarog benne, hogy hol is próbálhatnák ki, hogy sikerülne-e neki.*
~Talán Morf is beleegyezne. Hiszen már beszélgettünk is arról, hogy továbbindulnánk.~
- De igazad van, a nőies illatokat majd magamon próbálom ki, és segíthetsz nekem, már ha van kedved, választani.
*Végül csak elneveti magát, halkan, nem feltűnően. Aztán igazat ad Morfnak.*
- Valóban nagyon finom, és jó ez a hely. Mire mindent megeszek, ami a tányéromon van, gurulni fogok *tréfálkozik arra célozva, hogy ráadásul a finom ízek mellé még az adagokkal sem fukarkodnak.
Végül szép lassan kiürülnek a fatányérok, és Shya a kenyere utolsó falatjaival még ki is törli a pecsenyéje szaftját, majd elégedetten elmosolyodva lenyalogatja az ujjait.*
- Ez csodás volt. Kívánsz még valamit, Morf? Vagy induljunk?