Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 31 (601. - 620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
620. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-14 08:41:28
Üzenet elküldve: 2020-05-14 08:41:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*Ő a maga dolgával van elfoglalva, azt már a kikötőben is megtanulna, hogy jobb nem belekoppintani az orrát abba, ami másnak a dolga. Bármennyire is ártatlannak néz ki, még egy csapat csuhás is lehet megszállott és bolond, belőlük ki is nézné. Miközben válogat az első körben felkínált áruk közül kedvetlen pofával, fél szemmel a tündérre sandít, aki úgy fest, időközben maga is kedvet kapott a vásárláshoz. Nem is sejti, hogy csupán nézegetés ürügyén próbál hallgatózni. Mikor az elégedetlenségének szavait megformázza, és az árus is megnyugszik egy kicsit a furcsa alakok távolodása okán, előkerül a pult alól egy újabb darab. Mivel látja, hogy a férfi milyen bizalmasan kezeli azt az egy portékát, maga is közelebb sétál és fölé hajol, hogy ha csak egy pillanatra csomagolja ki, akkor is jól meg tudja figyelni.*
-Hadd lám. *Izgatottan várja, majd felcsillanó tekintettel nyugtázza, hogy bizony ez már egészen más kategória, mint az imént átvizsgált kagylók és csigák.*
-Ez aztán nem semmi. *Mondja halkan, amint látja, hogy a férfi a kopaszok irányába sandít, ő is elnéz arra, még az kéne, hogy ne kapja meg, amit akar, csupán azért mert feszélyezi az árust a téblábolásuk. Amint az árára tett utalás is előkerül, szemével a tündért keresi, ha kell hatalmas szemforgatásokkal is jelzi, meg az állával is odabök, hogy közelebb csalja.*
-Nem is kétlem, hogy megvan az ára. *Eztán már nem igazán tudja titkolni, hogy a portéka elnyerte a tetszését sajnos.*
-Gondolom hallatszik benne a tenger hangja is… *Szívesen megfogná, hogy erről megbizonyosodjon, de egyelőre még kivár.*
-Hát nem is tudom… *Fordítja el a fejét a szőkeség felé, aki éppen tengeri kígyót szeretne, a hallottak alapján.*
-Én úgy tudom, vannak akkorák, hogy egy harapással lenyelnének téged. *Teszi hozzá, bár a kikötőben, a dokkoknál a tengert nézve a part mentén, csak kisebb példányok mozgását kapta el, de elbeszélések igazolják, hogy akadnak sokkal nagyobbak is. A kocsmákban bár az emberek túloznak, főleg mikor részegek, meg mikor nővel beszélnek, de ha már a huszadik tengerésztől is ugyan azt hallja az ember lánya, abban akkor már lehet valami.*
*Ő a maga dolgával van elfoglalva, azt már a kikötőben is megtanulna, hogy jobb nem belekoppintani az orrát abba, ami másnak a dolga. Bármennyire is ártatlannak néz ki, még egy csapat csuhás is lehet megszállott és bolond, belőlük ki is nézné. Miközben válogat az első körben felkínált áruk közül kedvetlen pofával, fél szemmel a tündérre sandít, aki úgy fest, időközben maga is kedvet kapott a vásárláshoz. Nem is sejti, hogy csupán nézegetés ürügyén próbál hallgatózni. Mikor az elégedetlenségének szavait megformázza, és az árus is megnyugszik egy kicsit a furcsa alakok távolodása okán, előkerül a pult alól egy újabb darab. Mivel látja, hogy a férfi milyen bizalmasan kezeli azt az egy portékát, maga is közelebb sétál és fölé hajol, hogy ha csak egy pillanatra csomagolja ki, akkor is jól meg tudja figyelni.*
-Hadd lám. *Izgatottan várja, majd felcsillanó tekintettel nyugtázza, hogy bizony ez már egészen más kategória, mint az imént átvizsgált kagylók és csigák.*
-Ez aztán nem semmi. *Mondja halkan, amint látja, hogy a férfi a kopaszok irányába sandít, ő is elnéz arra, még az kéne, hogy ne kapja meg, amit akar, csupán azért mert feszélyezi az árust a téblábolásuk. Amint az árára tett utalás is előkerül, szemével a tündért keresi, ha kell hatalmas szemforgatásokkal is jelzi, meg az állával is odabök, hogy közelebb csalja.*
-Nem is kétlem, hogy megvan az ára. *Eztán már nem igazán tudja titkolni, hogy a portéka elnyerte a tetszését sajnos.*
-Gondolom hallatszik benne a tenger hangja is… *Szívesen megfogná, hogy erről megbizonyosodjon, de egyelőre még kivár.*
-Hát nem is tudom… *Fordítja el a fejét a szőkeség felé, aki éppen tengeri kígyót szeretne, a hallottak alapján.*
-Én úgy tudom, vannak akkorák, hogy egy harapással lenyelnének téged. *Teszi hozzá, bár a kikötőben, a dokkoknál a tengert nézve a part mentén, csak kisebb példányok mozgását kapta el, de elbeszélések igazolják, hogy akadnak sokkal nagyobbak is. A kocsmákban bár az emberek túloznak, főleg mikor részegek, meg mikor nővel beszélnek, de ha már a huszadik tengerésztől is ugyan azt hallja az ember lánya, abban akkor már lehet valami.*
619. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-13 15:05:38
Üzenet elküldve: 2020-05-13 15:05:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
-Hagyjuk! *Legyint egyet Augusztynna kérdésére és fél szemmel azért lesi, hogy találnak e bármit a vásárlói. A kopasz alakok végül megérkeznek és a nagydarab árus velük kezd társalogni. Merchen foszlányokat hall csak a beszélgetésből, ha nagyon figyel.*
- Mennyi a súlya a…? Mivel hoz…? Mikor…. az áru? *A kopaszok halkan beszélgetnek, és hidegvérrel kérdezősködnek akár dühös az árus, akár elcsüggedt. Látható, hogy őket nem érdeklik a körülmények, csak a válaszok az adott kérdésekre. Amikor a Páros közelebb ér a kopaszok egymás felé fordulva sugdolózni kezdenek és pár lépést odébb mennek. Ha még mindig fülel a tündér akkor elcsípheti a következő gondolatokat.*
- Ez így nem jó! Menjünk vissza! Még nem végeztünk. De vannak mások is! Hamarosan lejár az időnk. *Majd mind a három alak egyszerre feltekint az égre és utána egymásra, majd motyognak még valamit és elsétálnak.*
- Hála az isteneknek, akármelyiknek is a sok közül! *Könnyebbül meg a nagydarab szőrös fickó, ahogy a távozó csuhások után pillant. Vaskos tenyerével megtörli az arcát mintegy összeszedje a gondolatait és már a párosra emeli tekintetét.*
- Igen. Szóval. Szerintem igényes a halászok munkája, de ha kegyednek nem tetszik akkor van még itt valami. *Benyúl a pult alá és egy koszos rongyot vesz ki, majd a szabad kezével félretol pár halat, hogy helyet csináljon. Amikor elhelyezi a nem túl bizalomgerjesztő csomagolást még egyszer a kopaszok után pislant, akik már egy másik árushoz keveredtek át.*
- Lenne még ez. *Mondja kicsit közelebb hajolva és halkan, fél szemmel a kopaszokat fürkészve. Végül óvatosan kihajtogatja a rongyot, hogy napvilágot lásson a tenger igaz gyümölcse. Egy apró tengeri kagyló vagy csiga ezt egy városi kevés eséllyel tudja megkülönböztetni, de a darab szemkápráztató. Vakító fehér tekervények, amely hajlataiban enyhén barnás árnyalattal már-már majdnem olyan hatást kelt, mint ha finoman aranyozott lenne. A törzsén három igen apró gyöngy ékeskedik, amelyek nem mesterségesen be lettek ágyazva, hanem a természet hosszú munkájának eredményeként alakulhattak ki.*
- Gyönyörű nem? *Kacsint oda a lánynak.*
- Ez még eladó, de ahogy látja ennek meg van a maga ára. *Mosolyog és a tündérhez fordul.*
- Nem árulok kígyós karperecet. Hacsak nem tengeri kígyóra gondol! *Egy apró nevetés hagyja el a száját.*
- Azok ritkák és hatalmas dögök. Én még csak hallottam felőlük. Csak az van, amit ott lát. Na és persze ez itt. *Mutat még egyszer a szakadt koszos rongyon heverő csigára.*
-Hagyjuk! *Legyint egyet Augusztynna kérdésére és fél szemmel azért lesi, hogy találnak e bármit a vásárlói. A kopasz alakok végül megérkeznek és a nagydarab árus velük kezd társalogni. Merchen foszlányokat hall csak a beszélgetésből, ha nagyon figyel.*
- Mennyi a súlya a…? Mivel hoz…? Mikor…. az áru? *A kopaszok halkan beszélgetnek, és hidegvérrel kérdezősködnek akár dühös az árus, akár elcsüggedt. Látható, hogy őket nem érdeklik a körülmények, csak a válaszok az adott kérdésekre. Amikor a Páros közelebb ér a kopaszok egymás felé fordulva sugdolózni kezdenek és pár lépést odébb mennek. Ha még mindig fülel a tündér akkor elcsípheti a következő gondolatokat.*
- Ez így nem jó! Menjünk vissza! Még nem végeztünk. De vannak mások is! Hamarosan lejár az időnk. *Majd mind a három alak egyszerre feltekint az égre és utána egymásra, majd motyognak még valamit és elsétálnak.*
- Hála az isteneknek, akármelyiknek is a sok közül! *Könnyebbül meg a nagydarab szőrös fickó, ahogy a távozó csuhások után pillant. Vaskos tenyerével megtörli az arcát mintegy összeszedje a gondolatait és már a párosra emeli tekintetét.*
- Igen. Szóval. Szerintem igényes a halászok munkája, de ha kegyednek nem tetszik akkor van még itt valami. *Benyúl a pult alá és egy koszos rongyot vesz ki, majd a szabad kezével félretol pár halat, hogy helyet csináljon. Amikor elhelyezi a nem túl bizalomgerjesztő csomagolást még egyszer a kopaszok után pislant, akik már egy másik árushoz keveredtek át.*
- Lenne még ez. *Mondja kicsit közelebb hajolva és halkan, fél szemmel a kopaszokat fürkészve. Végül óvatosan kihajtogatja a rongyot, hogy napvilágot lásson a tenger igaz gyümölcse. Egy apró tengeri kagyló vagy csiga ezt egy városi kevés eséllyel tudja megkülönböztetni, de a darab szemkápráztató. Vakító fehér tekervények, amely hajlataiban enyhén barnás árnyalattal már-már majdnem olyan hatást kelt, mint ha finoman aranyozott lenne. A törzsén három igen apró gyöngy ékeskedik, amelyek nem mesterségesen be lettek ágyazva, hanem a természet hosszú munkájának eredményeként alakulhattak ki.*
- Gyönyörű nem? *Kacsint oda a lánynak.*
- Ez még eladó, de ahogy látja ennek meg van a maga ára. *Mosolyog és a tündérhez fordul.*
- Nem árulok kígyós karperecet. Hacsak nem tengeri kígyóra gondol! *Egy apró nevetés hagyja el a száját.*
- Azok ritkák és hatalmas dögök. Én még csak hallottam felőlük. Csak az van, amit ott lát. Na és persze ez itt. *Mutat még egyszer a szakadt koszos rongyon heverő csigára.*
618. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-13 13:41:32
Üzenet elküldve: 2020-05-13 13:41:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Az Ember, a félvér és egy üveg rum //
* Ruena, talán naivitása okán, nem észleli a fiú kérdése mögött megbúvó másodlagos szándékot, így zavartalanul vágja rá a választ.*
- Minden más!* a lányka érdeklődési köre szerteágazó, nehezen tudná leszűkíteni egy válasz erejéig, de bizonyosan túlmutat a gondos feleség és a házvezetőnő szerepén. Nagy benne az akarás, csak a kezdőlépés megtétele túlságosan nehéz. Dorian azonban felajánlja segítéségét, mellyel átugorhatja az első akadályokat. Ruena részben hitetlenkedve, de lelke mélyén reménnyel kérdez vissza a fiú szavaink komolyságára.*
- Legszívesebben most homlokon csókolnálak!* mondja színtiszta örömtől csillogó szemekkel. Amennyiben az asztal nem lenne közöttük, úgy már a fiú nyakába ugrott volna örömében.*
- Nem ismerem az utat a toronyba.* ismeri el. Valóban nehezen tudná rávenni magát, hogy egyedül neki vágjon egy ilyen hosszú és számára ismeretlen útnak. Viszont Dorian közel jár az igazsághoz. Nem a megfelelő útitárs hiánya volt az egyetlen oka annak, hogy még nem vágott neki a nagy kalandnak.*
- Nem tudom ki gondoskodna a Néniről, ha én elmennék.* böki ki, ami a szívét nyomja.* Azért küldtek ide, hogy a gondját viseljem,ő pedig cserébe fedelet biztosít a számomra, nem hagyhatom itt anélkül, hogy keresnék valakit a helyemre.* úgy hangzik, mintha már sokat gondolkodott volna ezen a dolgon.*
- Talán tudom is hol kellene keresnem, de.* vonásaira kiül a belső agónia.*
- Mit mondana ez el rólam? Nem tűnnék hálátlanak?* kéri ki Dorian véleményét a témában. Odafentről motoszkálás halaltszik.*
- Ébredezik.* pattan fel az asztaltól a lányka és elkezdi elpakolni az ebéd nyomait. Nem esik pánikba, a néni már nem olyan fürge, tudja, hogy nem fog hirtelen itt teremni.*
- Hol talállak meg, ha sikerül megoldanom a problémát?* kérdezi miután a piszkos edényeket belesüllyesztette a dézsába.*
- Ruena!* hallatszik odafentről az erőtlen kiáltás.*
- Máris megyek!* rikkantja a lány, majd szomorúan az ifjúra pillant.* Attól tartok el kel menned.* szorítja össze ajkait csalódottan.*
* Ruena, talán naivitása okán, nem észleli a fiú kérdése mögött megbúvó másodlagos szándékot, így zavartalanul vágja rá a választ.*
- Minden más!* a lányka érdeklődési köre szerteágazó, nehezen tudná leszűkíteni egy válasz erejéig, de bizonyosan túlmutat a gondos feleség és a házvezetőnő szerepén. Nagy benne az akarás, csak a kezdőlépés megtétele túlságosan nehéz. Dorian azonban felajánlja segítéségét, mellyel átugorhatja az első akadályokat. Ruena részben hitetlenkedve, de lelke mélyén reménnyel kérdez vissza a fiú szavaink komolyságára.*
- Legszívesebben most homlokon csókolnálak!* mondja színtiszta örömtől csillogó szemekkel. Amennyiben az asztal nem lenne közöttük, úgy már a fiú nyakába ugrott volna örömében.*
- Nem ismerem az utat a toronyba.* ismeri el. Valóban nehezen tudná rávenni magát, hogy egyedül neki vágjon egy ilyen hosszú és számára ismeretlen útnak. Viszont Dorian közel jár az igazsághoz. Nem a megfelelő útitárs hiánya volt az egyetlen oka annak, hogy még nem vágott neki a nagy kalandnak.*
- Nem tudom ki gondoskodna a Néniről, ha én elmennék.* böki ki, ami a szívét nyomja.* Azért küldtek ide, hogy a gondját viseljem,ő pedig cserébe fedelet biztosít a számomra, nem hagyhatom itt anélkül, hogy keresnék valakit a helyemre.* úgy hangzik, mintha már sokat gondolkodott volna ezen a dolgon.*
- Talán tudom is hol kellene keresnem, de.* vonásaira kiül a belső agónia.*
- Mit mondana ez el rólam? Nem tűnnék hálátlanak?* kéri ki Dorian véleményét a témában. Odafentről motoszkálás halaltszik.*
- Ébredezik.* pattan fel az asztaltól a lányka és elkezdi elpakolni az ebéd nyomait. Nem esik pánikba, a néni már nem olyan fürge, tudja, hogy nem fog hirtelen itt teremni.*
- Hol talállak meg, ha sikerül megoldanom a problémát?* kérdezi miután a piszkos edényeket belesüllyesztette a dézsába.*
- Ruena!* hallatszik odafentről az erőtlen kiáltás.*
- Máris megyek!* rikkantja a lány, majd szomorúan az ifjúra pillant.* Attól tartok el kel menned.* szorítja össze ajkait csalódottan.*
617. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-13 12:45:40
Üzenet elküldve: 2020-05-13 12:45:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 426
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 426
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*Teysusi szerencse, hogy a piacon átverekedve magukat pont ide lyukadtak ki, mintha csak a déli vizek szálltak volna partra. A mogorva fickó sem olyan mogorva, ha csengő aranyakról van szó, ez a szép ebben a szakmában. Egy biccentéssel konstatálja a dolgot, és ő maga is nézelődni kezd, ám sokáig nem bíbelődik vele, hisz elsősorban Welly szeretne egy amulettet magának. Sokkal inkább a kopasz csuklyás alakokat próbálja figyelni, akikre mutat az árus. A nő ugyan felteszi a nyilvánvaló kérdést, így Merchennek ezt nem kell megtennie. Azt, hogy van-e igényesebb, nem tudhatja pontosan milyet keres a másik, szerinte igencsak szépek ezek is. Nagyon kíváncsi viszont az ablakokra, nem szeret csak úgy belefolyni mások dolgába, de ha a portékát így fogdossák, az nincs ínyére. Hiába nem ismeri az árus, önkéntelenül is az ő pártját fogja. Ha már itt vannak, egy kígyós karperecet keres, ha találna, akkor azzal együtt, ha nem, akkor anélkül sétál oda szándékosan közel a csuklyás alakokhoz.*
-Mennyiért adna egy kígyós karperecet, ha van olyanja? Nyaklánc is jó lehet.
*Közben pedig igyekszik hallgatózni, vagy leskelődni, hátha megtud valamit. ~Már elmondtam mindent... De mi mindent akarhattak tudni tőle? ~ Arra pedig különösen kíváncsi, hogy minderre hogyan reagál az árus. Elképzelhető, hogy nem tetszik neki Merchen igyekvése, vagy épp fordítva. *
*Teysusi szerencse, hogy a piacon átverekedve magukat pont ide lyukadtak ki, mintha csak a déli vizek szálltak volna partra. A mogorva fickó sem olyan mogorva, ha csengő aranyakról van szó, ez a szép ebben a szakmában. Egy biccentéssel konstatálja a dolgot, és ő maga is nézelődni kezd, ám sokáig nem bíbelődik vele, hisz elsősorban Welly szeretne egy amulettet magának. Sokkal inkább a kopasz csuklyás alakokat próbálja figyelni, akikre mutat az árus. A nő ugyan felteszi a nyilvánvaló kérdést, így Merchennek ezt nem kell megtennie. Azt, hogy van-e igényesebb, nem tudhatja pontosan milyet keres a másik, szerinte igencsak szépek ezek is. Nagyon kíváncsi viszont az ablakokra, nem szeret csak úgy belefolyni mások dolgába, de ha a portékát így fogdossák, az nincs ínyére. Hiába nem ismeri az árus, önkéntelenül is az ő pártját fogja. Ha már itt vannak, egy kígyós karperecet keres, ha találna, akkor azzal együtt, ha nem, akkor anélkül sétál oda szándékosan közel a csuklyás alakokhoz.*
-Mennyiért adna egy kígyós karperecet, ha van olyanja? Nyaklánc is jó lehet.
*Közben pedig igyekszik hallgatózni, vagy leskelődni, hátha megtud valamit. ~Már elmondtam mindent... De mi mindent akarhattak tudni tőle? ~ Arra pedig különösen kíváncsi, hogy minderre hogyan reagál az árus. Elképzelhető, hogy nem tetszik neki Merchen igyekvése, vagy épp fordítva. *
616. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-13 11:13:00
Üzenet elküldve: 2020-05-13 11:13:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*Mikor a tündér kiszúrja az immár gyérülő piaci vásárlók között a számukra talán legmegfelelőbb pultot, követi őt. A kérdésre is csak biccent válaszul, hiszen ahol a tengeri dolgok vannak, ott talán megvan az is, ami neki megfelelne. Közelebb érve a férfi köszön, talán az se ártana, ha ezt ő is megtenné.*
-Napot! *Mindjárt elkezd nézelődni, a szag pedig már egyértelműen olyan, mintha csak a kikötőben lébecolna. Mikor az árus megemlíti, hogy mitől lenne most a legboldogabb, veszi a fáradtságot és arra tekint.*
-Miért? Ők mit csinálnak? *Teszi fel a kérdést, egyelőre nem látszanak veszélyesnek az ő szemében, de ugye azt külsőről nem lehet megállapítani. Mikor a férfi megemlíti, hogy amit keresnek az akár lehet itt is, mert látott már olyat, akkor a felfüggesztett nyakláncok felé oldalaz, de látszik a tekintetén, hogy a hanyagul megmunkált és durva madzagra felaggatott tengeri holmik nem nyerik el igazán a tetszését.*
-Nincsen valami igényesebb? Talán az egyik ékszeresnél kéne keresgélnünk, talán az se baj, ha valamiféle nemesfémre van felfűzve. *Mondja maga elé, a tündérnek címezve a kijelentést. Mert az egyértelmű számára, hogy ez egy halas stand, nyilván nem az aprólékos kidolgozáson volt a hangsúly vagy az igényes fényesítésen. Azért fél szemmel elnéz az említett alakok felé, de még mindig nem tudja elképzelni mit is akarhatnak itt jegyzetfüzettel.*
*Mikor a tündér kiszúrja az immár gyérülő piaci vásárlók között a számukra talán legmegfelelőbb pultot, követi őt. A kérdésre is csak biccent válaszul, hiszen ahol a tengeri dolgok vannak, ott talán megvan az is, ami neki megfelelne. Közelebb érve a férfi köszön, talán az se ártana, ha ezt ő is megtenné.*
-Napot! *Mindjárt elkezd nézelődni, a szag pedig már egyértelműen olyan, mintha csak a kikötőben lébecolna. Mikor az árus megemlíti, hogy mitől lenne most a legboldogabb, veszi a fáradtságot és arra tekint.*
-Miért? Ők mit csinálnak? *Teszi fel a kérdést, egyelőre nem látszanak veszélyesnek az ő szemében, de ugye azt külsőről nem lehet megállapítani. Mikor a férfi megemlíti, hogy amit keresnek az akár lehet itt is, mert látott már olyat, akkor a felfüggesztett nyakláncok felé oldalaz, de látszik a tekintetén, hogy a hanyagul megmunkált és durva madzagra felaggatott tengeri holmik nem nyerik el igazán a tetszését.*
-Nincsen valami igényesebb? Talán az egyik ékszeresnél kéne keresgélnünk, talán az se baj, ha valamiféle nemesfémre van felfűzve. *Mondja maga elé, a tündérnek címezve a kijelentést. Mert az egyértelmű számára, hogy ez egy halas stand, nyilván nem az aprólékos kidolgozáson volt a hangsúly vagy az igényes fényesítésen. Azért fél szemmel elnéz az említett alakok felé, de még mindig nem tudja elképzelni mit is akarhatnak itt jegyzetfüzettel.*
615. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-12 21:40:20
Üzenet elküldve: 2020-05-12 21:40:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Egy eskü megtartása//
*Bár nehéz szívvel, de elhagyja a fogadót, hiányzik neki kedvese, biz máris hiányzik, pedig nem sok időbe telik, míg hosszú lábai leróják a földet maguk alatt, hogy most ismét a piacon találhassa magát. Már jó pár fát kinevelt itt varázslattal, s ha Eeyr is vele van, most sem megy el innen anélkül, hogy nyomot hagyna maga után. Meg is szemléli a korábbi fát, csak egy pillantás csupán, becsület szava kötelezi, hogy tovább haladjon, bár még pontosan nem is tudja, hogy merre is kell, hogy menjen, de majd csak kitalálja útközben, ez nem okozhat gondot. Bár át kell vágnia az embereken, de nem igazán bánja, mert legalább szét tud nézni, hogy szüksége van-e valami portékára, mielőtt nagy útra indul.*
A hozzászólás írója (Valuryen Meloar'c) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.12 21:41:54
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására pillanatok alatt emberöltőnyi korú fát növeszt egy elvetett magból.
*Bár nehéz szívvel, de elhagyja a fogadót, hiányzik neki kedvese, biz máris hiányzik, pedig nem sok időbe telik, míg hosszú lábai leróják a földet maguk alatt, hogy most ismét a piacon találhassa magát. Már jó pár fát kinevelt itt varázslattal, s ha Eeyr is vele van, most sem megy el innen anélkül, hogy nyomot hagyna maga után. Meg is szemléli a korábbi fát, csak egy pillantás csupán, becsület szava kötelezi, hogy tovább haladjon, bár még pontosan nem is tudja, hogy merre is kell, hogy menjen, de majd csak kitalálja útközben, ez nem okozhat gondot. Bár át kell vágnia az embereken, de nem igazán bánja, mert legalább szét tud nézni, hogy szüksége van-e valami portékára, mielőtt nagy útra indul.*
A hozzászólás írója (Valuryen Meloar'c) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.12 21:41:54
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására pillanatok alatt emberöltőnyi korú fát növeszt egy elvetett magból.
614. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-12 20:31:57
Üzenet elküldve: 2020-05-12 20:31:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Dokik//
*Zsoldosunk nem lesz valami lelkes a piactéren mászkálástól, s erre bizony számos oka van. Először is a nadrágja könyörtelenül a farpofái közé kúszott lovaglás közben, másodszor a sok ember között nehéz odafigyelnie Vylre és ráadásul rohadtul éhes. Ezek közül persze az elsőt viszonylag gyorsan orvosolja, lepattanva a fekete jószágról tisztesen ki is operálja a gonosz vászont a csapdából, magasról téve arra, hogy esetleg ezt valaki meglátja. Arcán remekül tükröződik a kín, amit jókedvű mosoly mögé rejt, ahányszor csak a szépséges sellő rápillant, hisz nem szeretné elvenni a kedvét.
Shan egyébként nem tervez semmit sem venni, tekintetét persze körbehordozza a helyen, néha egy-egy szimpatikusabb portékát közelebbről is megszemlél, de egyik sem hozza lázba úgy igazán. *
-Csinos.
*Mosolyodik el, mikor útitársa visszaérkezik hozzá, fején egy kalappal, s most meg sem kell játszania magát, valóban úgy véli, jól áll a lánynak a fejfedő.*
-Ó, igazán nem kellett volna Csinike.
*Veszi át a neki szánt ajándékot, s kicsit meg is szagolgatja a szeszt, miután kiügyeskedi egy mozdulattal a dugót az üvegből*
-De köszönöm szépen.
*Csapja is vissza az alkohol tetejét és el is rejti gondosan lova oldalán pihenő táskájába*
-Ha a fogadóba értünk feltétlenül viszonozom a kedvességed.
*Kacsint játékosan, s bár valami finom italra gondol, nem bánja, ha a móka kedvéért a másik félreérti szavait*
-Akkor itt végeztünk?
*Zsoldosunk nem lesz valami lelkes a piactéren mászkálástól, s erre bizony számos oka van. Először is a nadrágja könyörtelenül a farpofái közé kúszott lovaglás közben, másodszor a sok ember között nehéz odafigyelnie Vylre és ráadásul rohadtul éhes. Ezek közül persze az elsőt viszonylag gyorsan orvosolja, lepattanva a fekete jószágról tisztesen ki is operálja a gonosz vászont a csapdából, magasról téve arra, hogy esetleg ezt valaki meglátja. Arcán remekül tükröződik a kín, amit jókedvű mosoly mögé rejt, ahányszor csak a szépséges sellő rápillant, hisz nem szeretné elvenni a kedvét.
Shan egyébként nem tervez semmit sem venni, tekintetét persze körbehordozza a helyen, néha egy-egy szimpatikusabb portékát közelebbről is megszemlél, de egyik sem hozza lázba úgy igazán. *
-Csinos.
*Mosolyodik el, mikor útitársa visszaérkezik hozzá, fején egy kalappal, s most meg sem kell játszania magát, valóban úgy véli, jól áll a lánynak a fejfedő.*
-Ó, igazán nem kellett volna Csinike.
*Veszi át a neki szánt ajándékot, s kicsit meg is szagolgatja a szeszt, miután kiügyeskedi egy mozdulattal a dugót az üvegből*
-De köszönöm szépen.
*Csapja is vissza az alkohol tetejét és el is rejti gondosan lova oldalán pihenő táskájába*
-Ha a fogadóba értünk feltétlenül viszonozom a kedvességed.
*Kacsint játékosan, s bár valami finom italra gondol, nem bánja, ha a móka kedvéért a másik félreérti szavait*
-Akkor itt végeztünk?
613. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-12 18:33:04
Üzenet elküldve: 2020-05-12 18:33:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*Mivel a piacon jelenleg már alig vannak vásárlók, így a nagydarab szőrös fickó, aki jelen esetben a pult eladói oldalán ácsorog hamar kiszúrja a közeledőket, így már a szavak elhangzása előtt biccent egyet feléjük, majd amikor közel érnek válaszol.*
- Nagyon szép. *Mondja mogorván és egy hanyag mozdulattal hatalmas vaskos kezét az áruja felett elhúzva nyugtázza, hogy nyugodtan nézelődjenek. Pár pillanat elteltével szinte a semmiből ismételten megszólal.*
- Szép lenne, ha azok nem lennének itt. *Mutat a páros háta mögé és ha azok megfordulnak akkor a vaskos szőrös munkás kéz három fura figurára mutat. Alacsony görnyedt fickók fekete csuhába. Mindhárman kopaszok és bőrük sápadt. Mintha valami szektások lennének, de nem olyanok, akik a régmúltból megszokottak.*
- Amúgy miben segíthetek? *Jön a kérdés és közben le nem veszi a szemeit a három fekete csuhásról.*
- Értem. Hogyne. Van itt olyan is. *Téved vissza a pillantása a két vásárlóra és kicsit zavartan, de egy magas fa cölöpre mutat a halas pult végénél, amelyre több tengeri élőlényből készült csecsebecsét felaggattak.*
- Ezek vannak. *Nem túl kiművelt munkák, inkább olyan halászok által összetákolt kis csecsebecsék és kiegészítők. A tengeri lény átfúrva és madzagra téve.*
- Van itt kis kagyló rövid madzagon, meg nagy kagyló, meg tengeri csiga világosabb meg sötétebb. Válasszanak nézzék meg bátran, ha találnak valamit szóljanak. *Kicsit lerázósan hadarja el a dolgokat, de valóban találni lehet az egyszerű madzagon lógó kis csigáktól kezdve az egészen tenyérnyi nagyságú kagylókig mindent.*
- Hé hé! *Hallatszik a kiabálás a nagydarab fickótól.*
- Már mindent elmondtam és már mindent megnéztek! Hagyjanak végre. *Ha a páros oldalra tekint a halas pult irányába feltűnhet számukra, hogy a csuhás alakok a pult körül sertepertélnek egymás között sustorognak, majd apró jegyzetfüzetekbe firkálnak megtapogatják a halakat néha meg is szaglásszák és ismét diskurálnak.*
- Megmondtam! Ha nem vesznek semmit akkor ne tapogassák. *Majd halk válasz érkezik a csuhásoktól, amelyet csak a nagydarab fickó hall.*
- Jól van tudom, de akkor is! Kérem. *Fogja kissé könyörgőre a mondandójának végét.*
*Mivel a piacon jelenleg már alig vannak vásárlók, így a nagydarab szőrös fickó, aki jelen esetben a pult eladói oldalán ácsorog hamar kiszúrja a közeledőket, így már a szavak elhangzása előtt biccent egyet feléjük, majd amikor közel érnek válaszol.*
- Nagyon szép. *Mondja mogorván és egy hanyag mozdulattal hatalmas vaskos kezét az áruja felett elhúzva nyugtázza, hogy nyugodtan nézelődjenek. Pár pillanat elteltével szinte a semmiből ismételten megszólal.*
- Szép lenne, ha azok nem lennének itt. *Mutat a páros háta mögé és ha azok megfordulnak akkor a vaskos szőrös munkás kéz három fura figurára mutat. Alacsony görnyedt fickók fekete csuhába. Mindhárman kopaszok és bőrük sápadt. Mintha valami szektások lennének, de nem olyanok, akik a régmúltból megszokottak.*
- Amúgy miben segíthetek? *Jön a kérdés és közben le nem veszi a szemeit a három fekete csuhásról.*
- Értem. Hogyne. Van itt olyan is. *Téved vissza a pillantása a két vásárlóra és kicsit zavartan, de egy magas fa cölöpre mutat a halas pult végénél, amelyre több tengeri élőlényből készült csecsebecsét felaggattak.*
- Ezek vannak. *Nem túl kiművelt munkák, inkább olyan halászok által összetákolt kis csecsebecsék és kiegészítők. A tengeri lény átfúrva és madzagra téve.*
- Van itt kis kagyló rövid madzagon, meg nagy kagyló, meg tengeri csiga világosabb meg sötétebb. Válasszanak nézzék meg bátran, ha találnak valamit szóljanak. *Kicsit lerázósan hadarja el a dolgokat, de valóban találni lehet az egyszerű madzagon lógó kis csigáktól kezdve az egészen tenyérnyi nagyságú kagylókig mindent.*
- Hé hé! *Hallatszik a kiabálás a nagydarab fickótól.*
- Már mindent elmondtam és már mindent megnéztek! Hagyjanak végre. *Ha a páros oldalra tekint a halas pult irányába feltűnhet számukra, hogy a csuhás alakok a pult körül sertepertélnek egymás között sustorognak, majd apró jegyzetfüzetekbe firkálnak megtapogatják a halakat néha meg is szaglásszák és ismét diskurálnak.*
- Megmondtam! Ha nem vesznek semmit akkor ne tapogassák. *Majd halk válasz érkezik a csuhásoktól, amelyet csak a nagydarab fickó hall.*
- Jól van tudom, de akkor is! Kérem. *Fogja kissé könyörgőre a mondandójának végét.*
612. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-12 17:59:16
Üzenet elküldve: 2020-05-12 17:59:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 426
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 426
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*Természetesen odaadja az italokat, és gúny nélküli mosolyban részesíti a másikat, igazi ritka kincs ez tőle. Ugyan nem tudatja, hogy mit gondolhat Welly az általa említett alkimistáról, így nem is tud véleményt nyilvánítani róla, vagy ilyesmi, úgyhogy elkönyveli magában, hogy az infót átadta. Aztán hogy a másik mihez kezd vele, az már az ő dolga. Erre nem is szán így több szót, bár ha kérdeznék azt mondaná, hogy Merchennek ugyan nincsenek hozzá nem értő ismerősei.*
-Nicsak nicsak!
*Rikkantja fel, ahogy szeme megakad egy érdekesebb dolgon, legalábbis az ügyük szempontjából.*
-Ahol tengeri holmikat árulnak, tálán akadhat olyan amulett is, amilyet keresünk. Szerintem az jó kiindulópont.
*Mondja, s a másikra néz, hogy hajlik-e a dologra, ő mindenesetre elindul szép komótosan. Amint odaér, bájosan mosolyog és jó hangosan köszön oda az egyik árusnak.*
-Gyönyörű napunk van, nemde?
*S azzal nézegetni kezdi a portékát, nem biztos ugyan benne, hogy mindenféle csecsebecséket is találhat, de ha nem keres az ember, úgy nehezen találhat bármit is. Reményei szerint a nő is követi, hisz végsősoron ő tudatja csak, hogy pontosan mit is szeretne. Azért egy ártatlan kérdést megenged magának, hátha nem ellenszenves a jelenléte a kereskedőnek.*
-Mondja kérem.. Nyakláncokat, amulettet véletlenül nem árul? Ha szándékosan, az sem baj.
*Igyekszik jó hangulatot kelteni, az gyakran beválik.*
*Természetesen odaadja az italokat, és gúny nélküli mosolyban részesíti a másikat, igazi ritka kincs ez tőle. Ugyan nem tudatja, hogy mit gondolhat Welly az általa említett alkimistáról, így nem is tud véleményt nyilvánítani róla, vagy ilyesmi, úgyhogy elkönyveli magában, hogy az infót átadta. Aztán hogy a másik mihez kezd vele, az már az ő dolga. Erre nem is szán így több szót, bár ha kérdeznék azt mondaná, hogy Merchennek ugyan nincsenek hozzá nem értő ismerősei.*
-Nicsak nicsak!
*Rikkantja fel, ahogy szeme megakad egy érdekesebb dolgon, legalábbis az ügyük szempontjából.*
-Ahol tengeri holmikat árulnak, tálán akadhat olyan amulett is, amilyet keresünk. Szerintem az jó kiindulópont.
*Mondja, s a másikra néz, hogy hajlik-e a dologra, ő mindenesetre elindul szép komótosan. Amint odaér, bájosan mosolyog és jó hangosan köszön oda az egyik árusnak.*
-Gyönyörű napunk van, nemde?
*S azzal nézegetni kezdi a portékát, nem biztos ugyan benne, hogy mindenféle csecsebecséket is találhat, de ha nem keres az ember, úgy nehezen találhat bármit is. Reményei szerint a nő is követi, hisz végsősoron ő tudatja csak, hogy pontosan mit is szeretne. Azért egy ártatlan kérdést megenged magának, hátha nem ellenszenves a jelenléte a kereskedőnek.*
-Mondja kérem.. Nyakláncokat, amulettet véletlenül nem árul? Ha szándékosan, az sem baj.
*Igyekszik jó hangulatot kelteni, az gyakran beválik.*
611. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-12 15:25:40
Üzenet elküldve: 2020-05-12 15:25:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Dokik//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Belekerülnek hát a városi sürgés-forgásba, s mivel egyelőre nem a szegénynegyed van a terítéken, Vyl jókedve nem lankad. Régen járt már itt, igazi városi lány, így szinte sziporkázik, hogy nem a sirályszaros levegőt kell szagolnia. Szereti a Sellőházat, szó se róla, csak valamiért sokkal jobban szeretné, pontosabban már rajongana érte, ha Artheniorban lenne - mert a Kikötőtől azért kirázza a hideg, hiába a szabadságot köti hozzá elsődlegesen. A fürkésző tekintetet nem veszi észre, Shan nyugodtan negbámulhatja, mert Vylt még akkor sem zavarná, ha egyáltalán tudna róla, sőt, még jobban kidomborítaná, amit ki kell. Mivel beleegyezik a társa, leszáll a lováról, s elkezdi vezetni, a piac standjai között. Néhol utánakérdez Intnek, egyeseknek fel is sejlik a doktor alakja, - bár inkább a fürge kezei és méretei azok, amik megragadtak a kérdezett fehérnépek elméjében - de a Sellő nagy bánatára nem tudják megmondani, merre lehet most pontosan. Előjelnek azonban ez több, mint jó, legalább Artheniorban tartózkodik - vagy a környékén, a lényeg, hogy él és nem költözött messzebbre. Ezek alapján, elég is a munkából, ideje nézelődni. Kinéz magának egy szép, stílusos, de praktikus kékesfekete fejrevalót, stílusos, lapított tetővel, keményfedővel, s hosszú karimával, szalaggal rajta. Azt el is teszi magának. Továbbhaladva, vesz még a lányoknak ajakbalzsamot, kivéve Shant, neki teljesen mást szeretne, nem tűnik annak a típusnak, akit lekötnék ezek.*
- Óh, itt is lesz! *Veszi el a standról a különleges pityókaszeszt. A vásárlást letudva az árusoknak (Mesélő (Méreg)) át is adja a 192 aranyat.
Ha pedig ezzel végzett, megkeresi útitársát, hogy fején az új szerzeményével, kicsit mutogathassa magát.*
- Na, hogy tetszik? *Eztán mosolygós arccal feleszmél, s kutakodni kezd holmijai között.*
- Várj, neked is vettem valamit. *Az alkoholt pedig, miután megtalálta, a nő elé tartja.*
- Nem tudom, ismered-e, de nagyon finom és a hatása sem marad el. *kacsint* Remélem tetszik.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Belekerülnek hát a városi sürgés-forgásba, s mivel egyelőre nem a szegénynegyed van a terítéken, Vyl jókedve nem lankad. Régen járt már itt, igazi városi lány, így szinte sziporkázik, hogy nem a sirályszaros levegőt kell szagolnia. Szereti a Sellőházat, szó se róla, csak valamiért sokkal jobban szeretné, pontosabban már rajongana érte, ha Artheniorban lenne - mert a Kikötőtől azért kirázza a hideg, hiába a szabadságot köti hozzá elsődlegesen. A fürkésző tekintetet nem veszi észre, Shan nyugodtan negbámulhatja, mert Vylt még akkor sem zavarná, ha egyáltalán tudna róla, sőt, még jobban kidomborítaná, amit ki kell. Mivel beleegyezik a társa, leszáll a lováról, s elkezdi vezetni, a piac standjai között. Néhol utánakérdez Intnek, egyeseknek fel is sejlik a doktor alakja, - bár inkább a fürge kezei és méretei azok, amik megragadtak a kérdezett fehérnépek elméjében - de a Sellő nagy bánatára nem tudják megmondani, merre lehet most pontosan. Előjelnek azonban ez több, mint jó, legalább Artheniorban tartózkodik - vagy a környékén, a lényeg, hogy él és nem költözött messzebbre. Ezek alapján, elég is a munkából, ideje nézelődni. Kinéz magának egy szép, stílusos, de praktikus kékesfekete fejrevalót, stílusos, lapított tetővel, keményfedővel, s hosszú karimával, szalaggal rajta. Azt el is teszi magának. Továbbhaladva, vesz még a lányoknak ajakbalzsamot, kivéve Shant, neki teljesen mást szeretne, nem tűnik annak a típusnak, akit lekötnék ezek.*
- Óh, itt is lesz! *Veszi el a standról a különleges pityókaszeszt. A vásárlást letudva az árusoknak (Mesélő (Méreg)) át is adja a 192 aranyat.
Ha pedig ezzel végzett, megkeresi útitársát, hogy fején az új szerzeményével, kicsit mutogathassa magát.*- Na, hogy tetszik? *Eztán mosolygós arccal feleszmél, s kutakodni kezd holmijai között.*
- Várj, neked is vettem valamit. *Az alkoholt pedig, miután megtalálta, a nő elé tartja.*
- Nem tudom, ismered-e, de nagyon finom és a hatása sem marad el. *kacsint* Remélem tetszik.
610. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-12 15:11:50
Üzenet elküldve: 2020-05-12 15:11:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*Miután odaadja az aranyakat a tündér mindjárt serényen bele is vág a dolgok közepébe. Ő addig csak figyel és ácsorog, na meg próbál nem útban lenni mindenki másnak. A szőke gyorsan végez és már a kezében is fogja a kért italokat. Szívesen megnézné közelebbről is őket, ám most nem ennek van itt az ideje, van még egy dolog hátra, ami talán ezeknél sokkal fontosabb.*
-Vasborda. *Ismétli a tündér utána az említett nevet, bár a csengése nem hordoz sok bizalomgerjesztőt magában, a hozzáfűzés meg még annyit se. Olcsóbb kocsmákban. ~Biztosan a padlót súrolja ott tisztára, főként a nyelvével. ~ Mint pultosnak, megvan a véleménye az ilyen alakokról, még egy tojást se bízna rájuk, nem, hogy egy ilyen értékes italt vagy kettőt.*
-Köszönöm. Akkor még egy dolog maradt… *De a tündérnek még mondani se kell, már indul is keresgélni, mint valami vadászkopó, ami éppen szagot fogott a büdös sikátorban. ~Ezt nevezem elhivatottságnak! ~ Gyorsan el is rakja a fiolákat, gondosan, nehogy összeütődve végül tönkremenjenek. Aztán követi a férfit, aki csak úgy lavírozik a piacon, az árusok között, mint hal a vízben.*
*Miután odaadja az aranyakat a tündér mindjárt serényen bele is vág a dolgok közepébe. Ő addig csak figyel és ácsorog, na meg próbál nem útban lenni mindenki másnak. A szőke gyorsan végez és már a kezében is fogja a kért italokat. Szívesen megnézné közelebbről is őket, ám most nem ennek van itt az ideje, van még egy dolog hátra, ami talán ezeknél sokkal fontosabb.*
-Vasborda. *Ismétli a tündér utána az említett nevet, bár a csengése nem hordoz sok bizalomgerjesztőt magában, a hozzáfűzés meg még annyit se. Olcsóbb kocsmákban. ~Biztosan a padlót súrolja ott tisztára, főként a nyelvével. ~ Mint pultosnak, megvan a véleménye az ilyen alakokról, még egy tojást se bízna rájuk, nem, hogy egy ilyen értékes italt vagy kettőt.*
-Köszönöm. Akkor még egy dolog maradt… *De a tündérnek még mondani se kell, már indul is keresgélni, mint valami vadászkopó, ami éppen szagot fogott a büdös sikátorban. ~Ezt nevezem elhivatottságnak! ~ Gyorsan el is rakja a fiolákat, gondosan, nehogy összeütődve végül tönkremenjenek. Aztán követi a férfit, aki csak úgy lavírozik a piacon, az árusok között, mint hal a vízben.*
609. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-12 13:19:20
Üzenet elküldve: 2020-05-12 13:19:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*Nincs túl nagy nyüzsgés a piacon és ez talán annak a felemás időnek köszönhető, amelyben a város lakói nem igazán szeretik intézni a vásárlási ügyeiket. Már alig van pár árus, aki még nyitva tart és azok közül is leginkább a friss árut kínálók, hiszen nekik nagyon nem mindegy mikor adják el a portékájukat. Több felkiáltás is elhallatszik a piac minden irányából jelezve, hogy épp még eladó valami.*
- Friss gyümölcsök most a legjobb áron! *Kurjant fel egy öblös női hang, majd épp csak a környező házak faláról visszaverődhetett volna a hangja, már egy másik is felcsendül.
- A legszebb és legfrissebb halak a délvidékről! Tessék csak Tessék! *Épp véget ér a szólam egy másik közbeszól.
- Ide Ide! A legszebb tengeri áru a legjobb áron!
*Úgy tűnhet ma épp több a friss áru a vizekből, mint annak előtte. Nem kell sokat forgolódnia a hang irányába senkinek, hogy megpillantsa a hatalmas halakkal és a tenger legjavával megrakott pultokat. Van ott minden amit a tengerből hálóval vagy kézzel ki lehet kaparni. Halak, csúszómászók, puhatestűek, csigák és rengeteg felismerhetetlen élőlény teteme, amely a városiak többségének nem mond semmit még nevük említésére sem.*
*Nincs túl nagy nyüzsgés a piacon és ez talán annak a felemás időnek köszönhető, amelyben a város lakói nem igazán szeretik intézni a vásárlási ügyeiket. Már alig van pár árus, aki még nyitva tart és azok közül is leginkább a friss árut kínálók, hiszen nekik nagyon nem mindegy mikor adják el a portékájukat. Több felkiáltás is elhallatszik a piac minden irányából jelezve, hogy épp még eladó valami.*
- Friss gyümölcsök most a legjobb áron! *Kurjant fel egy öblös női hang, majd épp csak a környező házak faláról visszaverődhetett volna a hangja, már egy másik is felcsendül.
- A legszebb és legfrissebb halak a délvidékről! Tessék csak Tessék! *Épp véget ér a szólam egy másik közbeszól.
- Ide Ide! A legszebb tengeri áru a legjobb áron!
*Úgy tűnhet ma épp több a friss áru a vizekből, mint annak előtte. Nem kell sokat forgolódnia a hang irányába senkinek, hogy megpillantsa a hatalmas halakkal és a tenger legjavával megrakott pultokat. Van ott minden amit a tengerből hálóval vagy kézzel ki lehet kaparni. Halak, csúszómászók, puhatestűek, csigák és rengeteg felismerhetetlen élőlény teteme, amely a városiak többségének nem mond semmit még nevük említésére sem.*
608. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-12 11:06:19
Üzenet elküldve: 2020-05-12 11:06:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nava//
- Tökéletes?
*Furcsa szó ez. Azt gondolja, Navának talán oly kényelmes az élet a birtokon, hogy ebből valamiféle bűntudata keletkezett. Ha ez így van, azzal ő nem tud azonosulni. Sohasem viselte szívén a város szegényeinek, betegeinek vagy gyermekeinek a sorsát, hisz erre őt sohasem tanították meg. A magafajtának ez egyszerűen nem volt fontos. Na nem mondja, hogy egy-egy éhező gyermeknek nem adna szívesen néhány falat ételt, de hogy jobbá tegye a világot? Úgy hiszi, ez nem az ő küldetése. Talán itt mutatkozik meg az egyik legmarkánsabb különbség kettejük között, és ezt ő tiszteli sógornőjében.*
- Én azt mondom, rossz idő ez a cselekvésre és jótékonykodásra Artheniorban. ~Mondjuk nekem mindig rossz az idő ilyesmire.~ Szervezettség kellene az ilyesmihez. Egyedül nem tudnál enyhíteni ilyen nagy nyomoron.
*Az étel behabzsolása után nem habozik, indulásra készen talpra áll.*
- Jól vagyok, csak... Mondjuk úgy, hogy nem érzem magam biztonságban itt.
*Elindul, s ha Nava is követi őt, válaszol kérdésére.*
- Azt meg nem mondhatom... De majd meglátjuk. Erre!
*Sietős léptekkel igyekszik maga mögött hagyni a piac fojtogató forgatagát, és a lehető legrövidebb úton kisomfordálni a városból az Erdőszéli tisztás irányába.*
- Tökéletes?
*Furcsa szó ez. Azt gondolja, Navának talán oly kényelmes az élet a birtokon, hogy ebből valamiféle bűntudata keletkezett. Ha ez így van, azzal ő nem tud azonosulni. Sohasem viselte szívén a város szegényeinek, betegeinek vagy gyermekeinek a sorsát, hisz erre őt sohasem tanították meg. A magafajtának ez egyszerűen nem volt fontos. Na nem mondja, hogy egy-egy éhező gyermeknek nem adna szívesen néhány falat ételt, de hogy jobbá tegye a világot? Úgy hiszi, ez nem az ő küldetése. Talán itt mutatkozik meg az egyik legmarkánsabb különbség kettejük között, és ezt ő tiszteli sógornőjében.*
- Én azt mondom, rossz idő ez a cselekvésre és jótékonykodásra Artheniorban. ~Mondjuk nekem mindig rossz az idő ilyesmire.~ Szervezettség kellene az ilyesmihez. Egyedül nem tudnál enyhíteni ilyen nagy nyomoron.
*Az étel behabzsolása után nem habozik, indulásra készen talpra áll.*
- Jól vagyok, csak... Mondjuk úgy, hogy nem érzem magam biztonságban itt.
*Elindul, s ha Nava is követi őt, válaszol kérdésére.*
- Azt meg nem mondhatom... De majd meglátjuk. Erre!
*Sietős léptekkel igyekszik maga mögött hagyni a piac fojtogató forgatagát, és a lehető legrövidebb úton kisomfordálni a városból az Erdőszéli tisztás irányába.*
607. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-11 22:31:34
Üzenet elküldve: 2020-05-11 22:31:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 426
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 426
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*Látja, hogy elgondolkozik a nő a dolgon, ami teljesen érthető, hisz az arany az mindenki életében fontos, kinek így, kinek úgy, de megkerülhetetlen. A varázsitalok is kicsit ilyenek. Bár Merchennél ritkán van egy-kettőnél több. Külön örül neki, hogy nem kell győzködnie, hogy nem fog elrohanni az arannyal, ha odaadja neki, sokan ostobábbak ennél, nyilván van sütnivalója a kuncsaftnak. Egy apró biccentéssel fogadja a kérést, és egy kedves mosoly után neki is lát annak, amihez talán a legjobban ért. A súlyos erszényt kezében tartva sétálgat komótosan, az árusok nagyja valószínűleg ismeri is már a tündért, így örömmel fogadják, hisz mindig rendesen fizet, és gyakran is. No meg egy jó kapcsolat többet ér, mint némi arany. Szépen egyesével szedi össze a kért dolgokat, s láthatja is akár Welly ha figyel, hogy jóval kevesebb arany pendül Merchen kezéből, mint másokéból, talán tényleg szerencsés napja lehet a nőnek. Hamarosan vissza is tér kezében a megannyi üvegcsével. Először a 4 db Világoszöld varázsitalt nyújtja át neki (Wellyradona Augusztynna) , majd a 3 Piros varázsitalt (Wellyradona Augusztynna), végül pedig a 3 db Halványlila varázsitalt adja át (Wellyradona Augusztynna). *
-Na ezzel meg is volnánk! Ami azt illeti ismerek valakit, Vasborda Rhalkumn a neve, valamelyik olcsóbb kocsmában biztos megtalálja, ha esetleg keresné, ő jobban ért a kotyvasztáshoz.
*Közben elgondolkozik, vajon mennyire is, de a tündérnél biztosan jobban.*
-Ó, a nyaklánc, igen. Hol is lehet...
*Látja, hogy elgondolkozik a nő a dolgon, ami teljesen érthető, hisz az arany az mindenki életében fontos, kinek így, kinek úgy, de megkerülhetetlen. A varázsitalok is kicsit ilyenek. Bár Merchennél ritkán van egy-kettőnél több. Külön örül neki, hogy nem kell győzködnie, hogy nem fog elrohanni az arannyal, ha odaadja neki, sokan ostobábbak ennél, nyilván van sütnivalója a kuncsaftnak. Egy apró biccentéssel fogadja a kérést, és egy kedves mosoly után neki is lát annak, amihez talán a legjobban ért. A súlyos erszényt kezében tartva sétálgat komótosan, az árusok nagyja valószínűleg ismeri is már a tündért, így örömmel fogadják, hisz mindig rendesen fizet, és gyakran is. No meg egy jó kapcsolat többet ér, mint némi arany. Szépen egyesével szedi össze a kért dolgokat, s láthatja is akár Welly ha figyel, hogy jóval kevesebb arany pendül Merchen kezéből, mint másokéból, talán tényleg szerencsés napja lehet a nőnek. Hamarosan vissza is tér kezében a megannyi üvegcsével. Először a 4 db Világoszöld varázsitalt nyújtja át neki (Wellyradona Augusztynna) ,
majd a 3 Piros varázsitalt (Wellyradona Augusztynna), végül pedig a 3 db Halványlila varázsitalt adja át (Wellyradona Augusztynna). *-Na ezzel meg is volnánk! Ami azt illeti ismerek valakit, Vasborda Rhalkumn a neve, valamelyik olcsóbb kocsmában biztos megtalálja, ha esetleg keresné, ő jobban ért a kotyvasztáshoz.
*Közben elgondolkozik, vajon mennyire is, de a tündérnél biztosan jobban.*
-Ó, a nyaklánc, igen. Hol is lehet...
606. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-11 20:15:01
Üzenet elküldve: 2020-05-11 20:15:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ephemia//
*Egy pillanatra meghökkenve pillant a lányra, hisz egyáltalán nem azért mondta el a történetét, hogy sajnálatot váltson ki vele. Ő már megbékélt a történtekkel, a régi házuk főleg az édesanyja és a közös emlékek miatt jelentett sokat a számára, most már, hogy egyedül maradt, az épület sorsa nem foglalkoztatja különösebben. Még ha az övé is lenne, akkor se biztos, hogy vissza bírna költözni oda, így valamennyire örül is, hogy nem neki kellett döntenie róla, mi legyen a házzal*
- Köszönöm. Jól esik, hogy ezt gondolod. *szedi végül össze magát annyira, hogy beszélni tudjon, elvörösödve kissé zavarában, amiért Ephemia ilyen kedves vele, hisz tulajdonképpen az engedélye nélkül költözött be a birtokára, így tényleg sokat jelent neki, hogy a lány így vélekedik, és nincs ellenére, hogy a házában lakjon*
- Remélem, mások is így gondolják. *válaszol halkan Ephemiának, mikor már a piac sűrűjében találják magukat, hisz továbbra se tud szabadulni a gondolattól, hogy esetleg most is követi őket valaki. Ez persze nem tántorítja el attól, hogy megpróbáljon megkeresni egy régi, ismerős árust a piacon, ám szomorúan kell tudomásul vennie, hogy nem jár sikerrel. ~Sok minden megváltozott... ~sóhajt fel magában, miközben elgondolkodva követi a lányt, hisz úgy tűnik, neki nagyobb szerencséje van a vásárlást illetően*
- Köszönöm. *pakol el óvatosan mindent, vigyázva rá, nehogy a bájitalok összetörjenek. Amikor végez, már csak a lepényt fogja a kezében, készen rá, hogy végre csillapítsa az éhségét, hisz igencsak korog már a gyomra, és biztos benne, ezzel Ephemia se lehet másként, hisz a tegnapi, nem túl bőséges vacsora óta nem ettek semmit*
- Én se tudom... *kezd bele a válaszba két falat között, egy ideig szüneteltetve az evést, míg a feleleten töpreng* Megértelek, hogy nem akarod veszni hagyni az amoni birtokot. *sóhajt fel, hisz tisztában van vele, hogy milyen sokat jelent a lánynak az a hely, és az emlékek, amik Amonhoz kötik* De tudod, ott minden kicsit túl tökéletes, ha érted, mire gondolok... *pillant kérdőn Ephemiára, vajon érti-e, hisz ő maga is még csak most próbálja kitalálni, hogyan is tudná legjobban megfogalmazni, amit szeretne* Most, hogy jártunk a Sárvárosban meg a Romvárosban, találkoztunk Dakkal és a többi cimborájával, akik nem is feltétlen azért kötöttek ki ennél a munkánál, mert élveznék, hogy másokat bánthatnak, hanem mert egyszerűen nem volt más lehetőségük... Annyi minden van ebben a városban, ami javításra szorulna, miközben hosszú ideje nem változik semmi. Tudod, régen azt terveztem, hogy majd kitanulom a mágiát, aztán visszajövök a Szegénynegyedbe és segítek az ittenieken. Írni, olvasni tanítanám őket, hogy legyen lehetőségük egy jobb életre, és ha megbetegednének, varázslattal meggyógyítanám őket, hogy minél kevesebbet kelljen szenvedniük. De ma már... nem is tudom. *csóválja meg kissé a fejét, hisz maga se tudja biztosan, mi is az, amit most szeretne. Azt se tudja, miért mondta ezt most el Ephemiának, talán csak hallani szeretné tőle, hogy nem pazarolja el az életét, ha visszamegy a birtokra, hogy attól még, hogy engedett az érzelmeinek és Tiziohoz költözött, még lehet esélye megvalósítani a saját terveit is. Ugyanakkor nem is feltétlen vár választ, már pusztán az is jól esik neki, hogy végre hangosan kimondhatta, amin már egy ideje rágódik magában*
- Ne is törődj vele! Talán csak a nemrég történtek mondatják ezt velem... *rázza meg végül szomorkás mosollyal a fejét, leporolva a kezeit, mikor végzett a lepénnyel. Hirtelen erős késztetést érez rá, hogy kezdjen magával valamit, ne csak üljön itt egy helyben, remélve, hogy a cselekvés eltereli majd a gondolatait erről a nem éppen kellemes témáról, így oldalra sandít, Ephemia vajon végzett-e már a saját reggelijével, az elégedettség és a jóllakottság helyett azonban mintha valami mást vélne felfedezni a lány arcán*
- Jól érzed magad? *pillant aggódva Ephemiára, attól tartva, esetleg elcsapta a gyomrát a reggelivel, úgy tűnik azonban, egészen másfajta gondolatok járnak a lány fejében*
- Felőlem mehetünk, ha tényleg ezt szeretnéd. *jelenti ki bizonytalanul, hisz bár épp az előbb ecsetelte, miért is szeretne itt maradni, azért nem most szeretné kezdeni a dolgot, hanem kicsit később, mikor már biztos lehet benne, nem lesz része kellemetlen meglepetésekben, ha itt marad. Ennek ellenére úgy véli, ha Ephemia szeretne még kideríteni valamit a családjáról, akkor arra most van itt a legalkalmasabb pillanat, így a lányra bízza a dolgot, akárhogy dönt, ő vele tart majd*
- Menjünk. *bólint rá a döntésre, akaratlanul is megkönnyebbülve kissé, hogy Ephemia úgy határozott, szünetelteti a kutatást és inkább visszatér a birtokra, így ő is indulásra készen pattan fel a lány nyomában. Lelkesíti a gondolat, hogy hamarosan talán újra láthatja Tiziot, bár ahogy eszébe jut utolsó találkozásuk, jókedve is alábbhagy kissé, hisz fogalma sincs, milyen fogadtatásban lesz majd része*
- Mit gondolsz? Szerinted biztonságos csatlakozni valakihez a visszaútra? *kérdezi Ephemiát már menet közben, vajon ő melyik közlekedési módot támogatná. Neki igazán nincs ellenére a séta, hiszen többször is megtette már gyalog a város és Synmira közti távolságot, de megérti, hogy Ephemia talán nincs hozzászokva az ilyesmihez, és inkább szekéren utazna haza, ám kicsit tart tőle, ezúttal milyen társaságba is sikerülne épp belefutniuk.*
*Egy pillanatra meghökkenve pillant a lányra, hisz egyáltalán nem azért mondta el a történetét, hogy sajnálatot váltson ki vele. Ő már megbékélt a történtekkel, a régi házuk főleg az édesanyja és a közös emlékek miatt jelentett sokat a számára, most már, hogy egyedül maradt, az épület sorsa nem foglalkoztatja különösebben. Még ha az övé is lenne, akkor se biztos, hogy vissza bírna költözni oda, így valamennyire örül is, hogy nem neki kellett döntenie róla, mi legyen a házzal*
- Köszönöm. Jól esik, hogy ezt gondolod. *szedi végül össze magát annyira, hogy beszélni tudjon, elvörösödve kissé zavarában, amiért Ephemia ilyen kedves vele, hisz tulajdonképpen az engedélye nélkül költözött be a birtokára, így tényleg sokat jelent neki, hogy a lány így vélekedik, és nincs ellenére, hogy a házában lakjon*
- Remélem, mások is így gondolják. *válaszol halkan Ephemiának, mikor már a piac sűrűjében találják magukat, hisz továbbra se tud szabadulni a gondolattól, hogy esetleg most is követi őket valaki. Ez persze nem tántorítja el attól, hogy megpróbáljon megkeresni egy régi, ismerős árust a piacon, ám szomorúan kell tudomásul vennie, hogy nem jár sikerrel. ~Sok minden megváltozott... ~sóhajt fel magában, miközben elgondolkodva követi a lányt, hisz úgy tűnik, neki nagyobb szerencséje van a vásárlást illetően*
- Köszönöm. *pakol el óvatosan mindent, vigyázva rá, nehogy a bájitalok összetörjenek. Amikor végez, már csak a lepényt fogja a kezében, készen rá, hogy végre csillapítsa az éhségét, hisz igencsak korog már a gyomra, és biztos benne, ezzel Ephemia se lehet másként, hisz a tegnapi, nem túl bőséges vacsora óta nem ettek semmit*
- Én se tudom... *kezd bele a válaszba két falat között, egy ideig szüneteltetve az evést, míg a feleleten töpreng* Megértelek, hogy nem akarod veszni hagyni az amoni birtokot. *sóhajt fel, hisz tisztában van vele, hogy milyen sokat jelent a lánynak az a hely, és az emlékek, amik Amonhoz kötik* De tudod, ott minden kicsit túl tökéletes, ha érted, mire gondolok... *pillant kérdőn Ephemiára, vajon érti-e, hisz ő maga is még csak most próbálja kitalálni, hogyan is tudná legjobban megfogalmazni, amit szeretne* Most, hogy jártunk a Sárvárosban meg a Romvárosban, találkoztunk Dakkal és a többi cimborájával, akik nem is feltétlen azért kötöttek ki ennél a munkánál, mert élveznék, hogy másokat bánthatnak, hanem mert egyszerűen nem volt más lehetőségük... Annyi minden van ebben a városban, ami javításra szorulna, miközben hosszú ideje nem változik semmi. Tudod, régen azt terveztem, hogy majd kitanulom a mágiát, aztán visszajövök a Szegénynegyedbe és segítek az ittenieken. Írni, olvasni tanítanám őket, hogy legyen lehetőségük egy jobb életre, és ha megbetegednének, varázslattal meggyógyítanám őket, hogy minél kevesebbet kelljen szenvedniük. De ma már... nem is tudom. *csóválja meg kissé a fejét, hisz maga se tudja biztosan, mi is az, amit most szeretne. Azt se tudja, miért mondta ezt most el Ephemiának, talán csak hallani szeretné tőle, hogy nem pazarolja el az életét, ha visszamegy a birtokra, hogy attól még, hogy engedett az érzelmeinek és Tiziohoz költözött, még lehet esélye megvalósítani a saját terveit is. Ugyanakkor nem is feltétlen vár választ, már pusztán az is jól esik neki, hogy végre hangosan kimondhatta, amin már egy ideje rágódik magában*
- Ne is törődj vele! Talán csak a nemrég történtek mondatják ezt velem... *rázza meg végül szomorkás mosollyal a fejét, leporolva a kezeit, mikor végzett a lepénnyel. Hirtelen erős késztetést érez rá, hogy kezdjen magával valamit, ne csak üljön itt egy helyben, remélve, hogy a cselekvés eltereli majd a gondolatait erről a nem éppen kellemes témáról, így oldalra sandít, Ephemia vajon végzett-e már a saját reggelijével, az elégedettség és a jóllakottság helyett azonban mintha valami mást vélne felfedezni a lány arcán*
- Jól érzed magad? *pillant aggódva Ephemiára, attól tartva, esetleg elcsapta a gyomrát a reggelivel, úgy tűnik azonban, egészen másfajta gondolatok járnak a lány fejében*
- Felőlem mehetünk, ha tényleg ezt szeretnéd. *jelenti ki bizonytalanul, hisz bár épp az előbb ecsetelte, miért is szeretne itt maradni, azért nem most szeretné kezdeni a dolgot, hanem kicsit később, mikor már biztos lehet benne, nem lesz része kellemetlen meglepetésekben, ha itt marad. Ennek ellenére úgy véli, ha Ephemia szeretne még kideríteni valamit a családjáról, akkor arra most van itt a legalkalmasabb pillanat, így a lányra bízza a dolgot, akárhogy dönt, ő vele tart majd*
- Menjünk. *bólint rá a döntésre, akaratlanul is megkönnyebbülve kissé, hogy Ephemia úgy határozott, szünetelteti a kutatást és inkább visszatér a birtokra, így ő is indulásra készen pattan fel a lány nyomában. Lelkesíti a gondolat, hogy hamarosan talán újra láthatja Tiziot, bár ahogy eszébe jut utolsó találkozásuk, jókedve is alábbhagy kissé, hisz fogalma sincs, milyen fogadtatásban lesz majd része*
- Mit gondolsz? Szerinted biztonságos csatlakozni valakihez a visszaútra? *kérdezi Ephemiát már menet közben, vajon ő melyik közlekedési módot támogatná. Neki igazán nincs ellenére a séta, hiszen többször is megtette már gyalog a város és Synmira közti távolságot, de megérti, hogy Ephemia talán nincs hozzászokva az ilyesmihez, és inkább szekéren utazna haza, ám kicsit tart tőle, ezúttal milyen társaságba is sikerülne épp belefutniuk.*
605. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-11 16:42:27
Üzenet elküldve: 2020-05-11 16:42:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Az Ember, a félvér és egy üveg rum //
*A magyarázatra néz egy nagyot, majd felderül az arca, ahogy a lány kimondja mi is az öszvér.
~Pont, mint én.~ magában kimondja, de nem gondolja, hogy ezzel a párhuzammal kéne a lányt fárasztania. Így elengedi ezt, de azért megjegyzi, ez későbbre biztos még hasznos lesz.*
- Ahogy gondolod. Ehhez te értesz jobban és nem én. *mondja halkan. A lány döntése mennyit beszél ezekről, de valójában ez még inkább érdekelné a fél-elfet. Hisz ez kimaradt az életéből, és olyan keveset tud ezekről. Néha álmodozott rosszabb napjain olyasmin, hogy egyszer fölműves lesz, aztán az első adandó óra munka után feladta. Nem neki való az ilyen munka, nem olyan ez, ami fenntartja hosszabb az érdeklődését. Hamar elunta magát, és meglépett. Pedig ott egy leányzó volt, aki férjet akart belőle faragni, csak Dorian nem olyan. A következő kijelentésen szeme szinte kipattan.*
- Nem? *kérdezi hitetlenkedve.*
- Ki hitte volna? *ugratja most a lányt, majd elmosolyodik.*
- Na és ha nem a férjek, akkor kik érdekelnek? *kérdezi, ha netán ez a labda túl magasra lett ütve és Dorian le is csapott rá, úgy benne van a pakliban, hogy esetleg zavarba hozza a lányt. Abban az esetben örömmel fogja nézni az elpirult szép arcát.
A kijelentésére érkező meglepő fordulattal számolt, A kérdés igazolja, hogy sikerült váratlant produkálni a lány felé. Ennek örül. A fejét ingatja, ahogy hallja Ruena szavait, miszerint a szívével játszana.*
- Ugyan hogy gondolhatsz ilyet? *kérdez vissza.*
- Sosem tennék ilyent. *mondja mosolyogva, majd némileg több komolyságot enged arcára ülni. Jelezni kívánja így is meg szavakkal is, hogy mi a helyzet.*
- Na, a megfogalmazás lehet nem volt a legjobb. A lényeg pedig akkor is az, hogy tényleg elkísérnélek.* mondja, arca most komoly, nem mosolyog, nem humorizál. Barna szemei, sem jeleznek semmi tréfát ebben.*
- Már ha az tart vissza az indulástól, hogy egyedül kell megtenned az utat. Én pedig szívesen mennék valamerre, kezdek kicsit elveszni ebben a városban. *húzza el a száját, hiszen tényleg unja itt magát. Egy út pedig önmagában is izgalmakkal szolgál, főleg, ha egy gyönyörű lány az útitársa.*
*A magyarázatra néz egy nagyot, majd felderül az arca, ahogy a lány kimondja mi is az öszvér.
~Pont, mint én.~ magában kimondja, de nem gondolja, hogy ezzel a párhuzammal kéne a lányt fárasztania. Így elengedi ezt, de azért megjegyzi, ez későbbre biztos még hasznos lesz.*
- Ahogy gondolod. Ehhez te értesz jobban és nem én. *mondja halkan. A lány döntése mennyit beszél ezekről, de valójában ez még inkább érdekelné a fél-elfet. Hisz ez kimaradt az életéből, és olyan keveset tud ezekről. Néha álmodozott rosszabb napjain olyasmin, hogy egyszer fölműves lesz, aztán az első adandó óra munka után feladta. Nem neki való az ilyen munka, nem olyan ez, ami fenntartja hosszabb az érdeklődését. Hamar elunta magát, és meglépett. Pedig ott egy leányzó volt, aki férjet akart belőle faragni, csak Dorian nem olyan. A következő kijelentésen szeme szinte kipattan.*
- Nem? *kérdezi hitetlenkedve.*
- Ki hitte volna? *ugratja most a lányt, majd elmosolyodik.*
- Na és ha nem a férjek, akkor kik érdekelnek? *kérdezi, ha netán ez a labda túl magasra lett ütve és Dorian le is csapott rá, úgy benne van a pakliban, hogy esetleg zavarba hozza a lányt. Abban az esetben örömmel fogja nézni az elpirult szép arcát.
A kijelentésére érkező meglepő fordulattal számolt, A kérdés igazolja, hogy sikerült váratlant produkálni a lány felé. Ennek örül. A fejét ingatja, ahogy hallja Ruena szavait, miszerint a szívével játszana.*
- Ugyan hogy gondolhatsz ilyet? *kérdez vissza.*
- Sosem tennék ilyent. *mondja mosolyogva, majd némileg több komolyságot enged arcára ülni. Jelezni kívánja így is meg szavakkal is, hogy mi a helyzet.*
- Na, a megfogalmazás lehet nem volt a legjobb. A lényeg pedig akkor is az, hogy tényleg elkísérnélek.* mondja, arca most komoly, nem mosolyog, nem humorizál. Barna szemei, sem jeleznek semmi tréfát ebben.*
- Már ha az tart vissza az indulástól, hogy egyedül kell megtenned az utat. Én pedig szívesen mennék valamerre, kezdek kicsit elveszni ebben a városban. *húzza el a száját, hiszen tényleg unja itt magát. Egy út pedig önmagában is izgalmakkal szolgál, főleg, ha egy gyönyörű lány az útitársa.*
604. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-11 15:45:18
Üzenet elküldve: 2020-05-11 15:45:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
-Ezt megértem. ~Hiszi a piszi. ~ *Nyugtázza, hogy a tündér azt állítja, van szárnya, de nye-nye-nye nem mutatja meg akárkinek ám. Majd el is jutnak a varázsitalokat árusító ponyvához, ahol gyorstalpalón egy kis felvilágosítást kap a színek és a hozzájuk kapcsolódó hatások terén.*
-Értem… értem… *Dörzsöli az állát, miközben számolgat, bizonyára hasznos dolgok ezek, de megkérik az árukat. Azon is elgondolkodik, hogy erősebbet is lehet keverni belőlük, ha szakértő csinálja. ~Úgy talán még jobban megérné a befektetés. ~ Ebből lejön, hogy a tündér az áruk vételéhez, de ezen italok keveréséhez nem konyít, ahhoz majd mást kell felkeressen.*
-Rendben, lesz négy olyan zöld, meg három olyan piros és akkor még három lilát csapj hozzá. Hatvanjával számolva… *Gyorsan jönne a válasz, hiszen pultban dolgozik, azért összeadni jobban megy, mint a hímzés, már nyúl is a zsákja után. Le is számol Merchen Feiy kezébe 600 aranyat, amit egy kisebb szütyőbe csúsztat, mégiscsak rengeteg tallérról beszélünk.*
-Akkor csak ügyesen. *Közben ő is közelebb áll és látja, hogy az árus kezébe éppen valaki nyolcvannégy aranyat számol le, ami jelentősen borsosabb, mint, amit ő a tündérnek fizet érte. ~Csak aztán legyen meg annyiért. ~ Odalép a férfi mögé, míg az üzletet bonyolítja, nem szeretné zavarni, de érdekli a dolog mibenléte.*
-Esetleg tudnál olyan helyet ajánlani, ahol ezeket nekem összekeverik? *Szólítja meg, de csak miután lezárult az üzletkötés.*
-Később, mert ugye még… *Tapogatja a nyakát, ahol a medálnak már előkészített helye is van.* - A tengericsigás amulett, az fontos. *Nem adott volna ki a kezei közül ennyi pénzt, ha nem lenne biztos a sikerben, hogy ahogy a nyakába lógatja a medált, mindjárt jön is a szerencse, de csőstül.*
-Ezt megértem. ~Hiszi a piszi. ~ *Nyugtázza, hogy a tündér azt állítja, van szárnya, de nye-nye-nye nem mutatja meg akárkinek ám. Majd el is jutnak a varázsitalokat árusító ponyvához, ahol gyorstalpalón egy kis felvilágosítást kap a színek és a hozzájuk kapcsolódó hatások terén.*
-Értem… értem… *Dörzsöli az állát, miközben számolgat, bizonyára hasznos dolgok ezek, de megkérik az árukat. Azon is elgondolkodik, hogy erősebbet is lehet keverni belőlük, ha szakértő csinálja. ~Úgy talán még jobban megérné a befektetés. ~ Ebből lejön, hogy a tündér az áruk vételéhez, de ezen italok keveréséhez nem konyít, ahhoz majd mást kell felkeressen.*
-Rendben, lesz négy olyan zöld, meg három olyan piros és akkor még három lilát csapj hozzá. Hatvanjával számolva… *Gyorsan jönne a válasz, hiszen pultban dolgozik, azért összeadni jobban megy, mint a hímzés, már nyúl is a zsákja után. Le is számol Merchen Feiy kezébe 600 aranyat, amit egy kisebb szütyőbe csúsztat, mégiscsak rengeteg tallérról beszélünk.
*-Akkor csak ügyesen. *Közben ő is közelebb áll és látja, hogy az árus kezébe éppen valaki nyolcvannégy aranyat számol le, ami jelentősen borsosabb, mint, amit ő a tündérnek fizet érte. ~Csak aztán legyen meg annyiért. ~ Odalép a férfi mögé, míg az üzletet bonyolítja, nem szeretné zavarni, de érdekli a dolog mibenléte.*
-Esetleg tudnál olyan helyet ajánlani, ahol ezeket nekem összekeverik? *Szólítja meg, de csak miután lezárult az üzletkötés.*
-Később, mert ugye még… *Tapogatja a nyakát, ahol a medálnak már előkészített helye is van.* - A tengericsigás amulett, az fontos. *Nem adott volna ki a kezei közül ennyi pénzt, ha nem lenne biztos a sikerben, hogy ahogy a nyakába lógatja a medált, mindjárt jön is a szerencse, de csőstül.*
603. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-11 14:00:35
Üzenet elküldve: 2020-05-11 14:00:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nava//
*Ezen a világon általában mindenkinek megvan a szomorú története. Nava sincs ezzel másképp, de Ephemiának meg rá kell jönnie, hogy nem egyedül neki alakult rosszul az élete. Ez is egy olyan pillanat, amikor erre ráébred, de önmagát ismerve ez az enyhítő körülmény pusztán fél napig fog tartani, mielőtt újra letargiába zuhan.*
- Sajnálom, hogy így alakult, de már jobb helyen vagy nálunk. ~És a sügér fivéremmel.~ Nyugalom, nem lesz baj. Kicsit feltűnő lenne innen embert rabolni.
*Hitegeti magát is ezzel a kijelentéssel. A kedves felajánlásra nem szól, csak Navára mosolyog. Vissza fogja ő téríteni neki a lepény árát odahaza egy oda nem égett rántottával, amit Aenae-től tanult meg elkészíteni. Követi Navát, vagyis inkább Nava orrát az ételek irányába, ami ezúttal zsákutcába vezet.*
- Sebaj, biztosan tudunk valahol ennivalót venni.
*A továbbiakban a vásárlást közösen kivitelezik - Nava mondja mit kell, Effi pedig igyekszik a lehető legjobb áron felvásárolni minden dolgot. Az anyagiakat rendezik, s utána átadja Navának az egy csomó általános gyógynövényt, az egy csomó ritka és nem lanawini gyógynövényt, a Fehér Quartant, a Keresztes Ulsgát, a Vérfűt, és az egyik négysajtos úri lepényt. Emellett még átad 2 Fekete varázsitalt Navarentine Solichastranak, továbbá 1 Sötétbarna varázsitalt szintén Navarentine Solichastranak. Félrehúzódnak hát kettesben reggelizni.*
- Jó étvágyat!
*Majd a lehető legnőiesebb módon, ahogy egy farkaséhes nő ehet, behabzsolja a nem túl olcsó lepény, miközben Nava kérdésére válaszol.*
- Nem tudom. Igazából... Ha volna értelme visszatérnem, akkor lehet, hogy újra be tudnék rendezkedni valahol a városban, de most már minden Amonhoz köt. Bolond volnék eldobni azt a birtokot, amit Kagantól kapott a családunk. Te talán szeretnél ide visszajönni?
*Bár kétli, hogy Tizio bármikor is vissza akarna költözni a városba, de ha meg akarná tenni, szerinte Navának nem lenne más választása, mint hogy vele menjen; meg hát férj híján Effinek sem nagyon volna más választása, mint bolond fivérével tartani. A lepény eközben eltűnik gyomra mélységeiben, s ahogy a csendes kérődzés kezdene úrrá lenni rajta, furcsa arcokat pillant meg a tömegben. A múltkor is ez a paranoia vette elő, amikor erre járt. Hogy valós-e mindez, vagy csak beképzeli, nem tudja megmondani.*
- Nava... Van egy olyan érzésem, hogy jobb volna minél hamarább elmenni innen. Nem is a Fekete Kakasba, hanem vissza Tizióhoz. Már így is sok dolgot tudtam meg a régi Gazdagnegyedben...
*És további kutakodásra jelenleg nincs kapacitása. Ilyen üldözési mánia mellett nemigen. Magára ölti újonnan vásárolt, az előzőnél jóval olcsóbb köpenyét. Nem is olyan kényelmes és bundás, mint az előző.*
- Menjünk. Talán estére hazaérünk, ha sietünk... Vagy fogunk valakit, aki Amon felé tart szekérrel.
*S ha Nava is készen áll erre a hirtelen távozásra, úgy sürgetné ő is, hogy haladjanak tovább az Erdőszéli tisztás felé a hazajutás reményében.*
*Ezen a világon általában mindenkinek megvan a szomorú története. Nava sincs ezzel másképp, de Ephemiának meg rá kell jönnie, hogy nem egyedül neki alakult rosszul az élete. Ez is egy olyan pillanat, amikor erre ráébred, de önmagát ismerve ez az enyhítő körülmény pusztán fél napig fog tartani, mielőtt újra letargiába zuhan.*
- Sajnálom, hogy így alakult, de már jobb helyen vagy nálunk. ~És a sügér fivéremmel.~ Nyugalom, nem lesz baj. Kicsit feltűnő lenne innen embert rabolni.
*Hitegeti magát is ezzel a kijelentéssel. A kedves felajánlásra nem szól, csak Navára mosolyog. Vissza fogja ő téríteni neki a lepény árát odahaza egy oda nem égett rántottával, amit Aenae-től tanult meg elkészíteni. Követi Navát, vagyis inkább Nava orrát az ételek irányába, ami ezúttal zsákutcába vezet.*
- Sebaj, biztosan tudunk valahol ennivalót venni.
*A továbbiakban a vásárlást közösen kivitelezik - Nava mondja mit kell, Effi pedig igyekszik a lehető legjobb áron felvásárolni minden dolgot. Az anyagiakat rendezik, s utána átadja Navának az egy csomó általános gyógynövényt, az egy csomó ritka és nem lanawini gyógynövényt, a Fehér Quartant, a Keresztes Ulsgát, a Vérfűt, és az egyik négysajtos úri lepényt. Emellett még átad 2 Fekete varázsitalt Navarentine Solichastranak,
továbbá 1 Sötétbarna varázsitalt szintén Navarentine Solichastranak. Félrehúzódnak hát kettesben reggelizni.*- Jó étvágyat!
*Majd a lehető legnőiesebb módon, ahogy egy farkaséhes nő ehet, behabzsolja a nem túl olcsó lepény, miközben Nava kérdésére válaszol.*
- Nem tudom. Igazából... Ha volna értelme visszatérnem, akkor lehet, hogy újra be tudnék rendezkedni valahol a városban, de most már minden Amonhoz köt. Bolond volnék eldobni azt a birtokot, amit Kagantól kapott a családunk. Te talán szeretnél ide visszajönni?
*Bár kétli, hogy Tizio bármikor is vissza akarna költözni a városba, de ha meg akarná tenni, szerinte Navának nem lenne más választása, mint hogy vele menjen; meg hát férj híján Effinek sem nagyon volna más választása, mint bolond fivérével tartani. A lepény eközben eltűnik gyomra mélységeiben, s ahogy a csendes kérődzés kezdene úrrá lenni rajta, furcsa arcokat pillant meg a tömegben. A múltkor is ez a paranoia vette elő, amikor erre járt. Hogy valós-e mindez, vagy csak beképzeli, nem tudja megmondani.*
- Nava... Van egy olyan érzésem, hogy jobb volna minél hamarább elmenni innen. Nem is a Fekete Kakasba, hanem vissza Tizióhoz. Már így is sok dolgot tudtam meg a régi Gazdagnegyedben...
*És további kutakodásra jelenleg nincs kapacitása. Ilyen üldözési mánia mellett nemigen. Magára ölti újonnan vásárolt, az előzőnél jóval olcsóbb köpenyét. Nem is olyan kényelmes és bundás, mint az előző.*
- Menjünk. Talán estére hazaérünk, ha sietünk... Vagy fogunk valakit, aki Amon felé tart szekérrel.
*S ha Nava is készen áll erre a hirtelen távozásra, úgy sürgetné ő is, hogy haladjanak tovább az Erdőszéli tisztás felé a hazajutás reményében.*
602. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-10 21:47:22
Üzenet elküldve: 2020-05-10 21:47:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 426
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 426
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
-Nos igen, a szárnyak az egy érdekes kérdés. Van nekem is.. De nem szeretem mutogatni.
*Mosolyog, talán a másik nem is értheti, hogy miért és miről karattyol a kis tündér, de neki ez amolyan intim dolog.*
-Magabiztosság? Szó sincs róla.
*Közli tárgyilagosan.*
-Pusztán tisztában vagyok a tényekkel.
*Ez a vigyor sokkal pimaszabb, látszik rajta, hogy őszintén nem érdekli ki mit gondol róla, és nehezen lehet zavarba hozni. A beszámolót azonban érdekesnek tartja, és figyel is minden szóra, amit a másik mond, hátha hasznos dolgokat tud elraktározni a fejében, és használhatja majd a jövőben. A szavakból arra következtet, hogy a nő maga is ott dolgozhatott, de ezt nem akarja szóbahozni, bár pont nemrég jön a Sellőházból, fura, hogy elkerülték egymást. Merchen orrát pedig sosem törte be senki, mindenkinek volt annyi esze, hogy ne tegye, vagy a tündérnek több, hogy meggyőzze őket erről.*
-Hasznos kis jószágok, az biztos.
*Igyekszik ő is áttérni a talán lényegesebb dolgokra, és nem firtatni a feleslegeseket.*
-A zöldek általában gyógyító hatásúak, minél sötétebbek, annál nagyobb sebet képesek begyógyítani, úgy mondanám, hogy annál erősebbek, ez igaz a többi varázsitalra is. Sajnosa piacon csak az úgynevezett leggyengébbeket árulják, de ezek sem elhanyagolható erővel bírnak.
*Nyel egyet, kicsit mindig tartott az efféle mágiától, nem az ő világa.*
-A piros pedig megnövelő az ember erejét, mintha nem is önmaga lenne. Egyszer kipróbáltam részegen...
*Kuncog, de úgy érzi, hogy nem kell tovább folytatnia.*
-Az összesen hét darab, 420 arany hölgyem, legalábbis én ennyiért szíves örömest bevetem a jártasságom, hogy megszerezzük azokat az italokat.
*Ez mindig kényes téma általában, de hát ennek is el kellett jönnie egyszer.*
-A lilák azt hiszem a mérgek ellen jók, a rontásokra nem tudom, hogy hatnak-e vajon, ebben sajnos nem vagyok biztos. Deee a mérgezés ellen biztosan hasznos. Ezek mind egy árban vannak egyébként.
*Nem akarja ismételni magát, de úgy érzi, hogy férfiúi kötelessége.*
-Tudja, ha erősebbé szeretné őket tenni, vannak akik értenek ehhez. Általában kettőből kijön egy, de az sokkal erősebb. Nem dolgoznak olyan drágán ezek a kotyvasztók, 10 arany per darabért azt hiszem.
*De ezt tényleg csak hiszi, már jó rég nem foglalkozott ilyesmivel, csak nagyjából lőtt be egy árat.*
-Nos igen, a szárnyak az egy érdekes kérdés. Van nekem is.. De nem szeretem mutogatni.
*Mosolyog, talán a másik nem is értheti, hogy miért és miről karattyol a kis tündér, de neki ez amolyan intim dolog.*
-Magabiztosság? Szó sincs róla.
*Közli tárgyilagosan.*
-Pusztán tisztában vagyok a tényekkel.
*Ez a vigyor sokkal pimaszabb, látszik rajta, hogy őszintén nem érdekli ki mit gondol róla, és nehezen lehet zavarba hozni. A beszámolót azonban érdekesnek tartja, és figyel is minden szóra, amit a másik mond, hátha hasznos dolgokat tud elraktározni a fejében, és használhatja majd a jövőben. A szavakból arra következtet, hogy a nő maga is ott dolgozhatott, de ezt nem akarja szóbahozni, bár pont nemrég jön a Sellőházból, fura, hogy elkerülték egymást. Merchen orrát pedig sosem törte be senki, mindenkinek volt annyi esze, hogy ne tegye, vagy a tündérnek több, hogy meggyőzze őket erről.*
-Hasznos kis jószágok, az biztos.
*Igyekszik ő is áttérni a talán lényegesebb dolgokra, és nem firtatni a feleslegeseket.*
-A zöldek általában gyógyító hatásúak, minél sötétebbek, annál nagyobb sebet képesek begyógyítani, úgy mondanám, hogy annál erősebbek, ez igaz a többi varázsitalra is. Sajnosa piacon csak az úgynevezett leggyengébbeket árulják, de ezek sem elhanyagolható erővel bírnak.
*Nyel egyet, kicsit mindig tartott az efféle mágiától, nem az ő világa.*
-A piros pedig megnövelő az ember erejét, mintha nem is önmaga lenne. Egyszer kipróbáltam részegen...
*Kuncog, de úgy érzi, hogy nem kell tovább folytatnia.*
-Az összesen hét darab, 420 arany hölgyem, legalábbis én ennyiért szíves örömest bevetem a jártasságom, hogy megszerezzük azokat az italokat.
*Ez mindig kényes téma általában, de hát ennek is el kellett jönnie egyszer.*
-A lilák azt hiszem a mérgek ellen jók, a rontásokra nem tudom, hogy hatnak-e vajon, ebben sajnos nem vagyok biztos. Deee a mérgezés ellen biztosan hasznos. Ezek mind egy árban vannak egyébként.
*Nem akarja ismételni magát, de úgy érzi, hogy férfiúi kötelessége.*
-Tudja, ha erősebbé szeretné őket tenni, vannak akik értenek ehhez. Általában kettőből kijön egy, de az sokkal erősebb. Nem dolgoznak olyan drágán ezek a kotyvasztók, 10 arany per darabért azt hiszem.
*De ezt tényleg csak hiszi, már jó rég nem foglalkozott ilyesmivel, csak nagyjából lőtt be egy árat.*
601. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-10 18:25:06
Üzenet elküldve: 2020-05-10 18:25:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Büdösek egymás között//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Kicseszett mozgalmas életed lehetett vagy van.
*Pislog is bárgyún, majd a további megjegyzésre ő csak egy vigyorral felel. Hagyja balladai homályba veszni, hogy az ő öle milyen hatással is lenne valójában a férfira, ahogyan ő a maga részéről szintén támogatja, hogy a szaros témát egy időre el is napolhatják. A jó vicc is sok lesz egyszer, na nem mintha a gyomra vagy a lelke nem bírná. Disznó vicceken nőtt fel, de az egész utat nem kell, hogy belengje ez a téma. Elég arra a saját szaguk.*
- Talán ma kegyes leszek hozzád és nem is kell tesztelned.
*Nagylelkűen legyintget is, miközben az ő szemét sem kerüli el az árusok hada. Persze a tömeg továbbra sem kedvére való, így annyira nem merül bele a kufárok vizslatásába, nehogy lemaradjon hegyes fülű kis barátjától. Mert ugyebár csak így tudja az orra alá dugni a bundáját. De azt azért nem felejti el, hogy ide mindenképp vissza kell látogatnia. Ha tovább akar indulni majdan, akkor egy hátast vennie kell.*
- Ez is hozzám tartozik. Persze, hogy ráférne.
*Vigyorog is a férfira, majd ahogy egyre jobban kezd lemaradni és kénytelen a köpenybe kapaszkodni halkan felmordul. Könnyen van a nyurga az ismerős terepen, meg amúgy is azt tartják, hogy az elfek sokkal ruganyosabbak, nem úgy mint Ray a saját berozsdásodott porcikáival. Mintha direkt csinálná, de akkor sem fog megszabadulni tőle egyhamar. Addig legalábbis biztos nem, amíg a vízpartra nem érnek. Szerencsére a köpenyrángatás csak rákényszeríti, hogy megvárja a nőt.*
- Az igazi kalandor férfi sosem nyugszik, mi?
*Újfent vigyort varázsol magára, de ez kivételesen tényleg barátságosnak mondható. Ebben ő különbözik régi zsoldos társaitól. Azok sem tudtak soha elszakadni az izgalmaktól, ellenben Ray már azt is megunta. Valahogy a bárdforgatás sem jelentett már örömet. Belefásult a parancsokba és a kötöttségekbe, a maga ura akart lenni. Az pedig egyelőre azzal járt, hogy szépen hátat fordított mindennek, amit akkor képviselt. Most lehet, hogy a lószart is nagyobb örömmel lapátolná, minthogy küzdjön olyan ideológiákért, amivel ő egyet sem ért vagy egyszerűen csak hidegen hagyja. Az aranyat mindkét munkáért megkapja. De talán neki is erre van szüksége, mint az elfnek. Egy kis rápihenés, aztán már mindent tudna onnan folytatni, ahol abbahagyta.
A derekának átkarolására már épp elégedetlenségét fejezné ki, de mikor hirtelen egy nyugodt, tömegtől mentes részen találja magát el is száll az ellenkezés.*
- Erre előbb is rábukkanhattál volna.
*Forgatja meg a szemeit, miközben ezzel fejezi is ki háláját, mert hát nála ez az. Hisz nem volt benne sem káromkodás, sem mérges hangsúly, csupán csak egy mellékes megjegyzés.*
- Remélem is. Csendet akarok és tisztább külsőt. Na nem mintha zavarna a kosz, de kellemesebb lenne, ha nem a szagom alapján szúrnának ki egyből a városban. Meg sejtem ez az ára, hogy ne penderítsenek ki egy fogadóból sem.
*Amúgy meg őt nem zavarná, hogy ki mit gondol, ha lenne is a folyónál bárki. Biztos nem az ő kettősük az első, akik ott merítik meg a hátsójukat. Az meg már elenyésző, hogy a mosakodásban akár be is segíthetnek a másiknak. Raynek is vannak olyan pontjai, amit körülményes lenne elérni. Ezt bizonyítva magának el is kezdi hátranyújtogatni a karját, hogy a két lapockája közötti, meg kissé a feletti porcikáját elérje, de a nagy erőlködéstől csak annyit ér el, hogy a válla roppan egy kiadósat. Nyöszörögve mozgatja meg, így mire feleszmél pár lépéssel ismételten lemarad a férfitól. Amíg szem előtt tudja addig nem erőlködik, hogy szorosan a nyomában lihegjen, de azért felkészül, hogy ha a szükség úgy hozza ismét a köpeny után kapjon.*
- A szemérmes anyák meg örüljenek, ha csak két ártatlanul fürdőző felnőttet látnak meg. Durvább is történhetett már azon a vízparton.
*Rötyög is fel kellemesen a mellékes megjegyzésen.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Kicseszett mozgalmas életed lehetett vagy van.
*Pislog is bárgyún, majd a további megjegyzésre ő csak egy vigyorral felel. Hagyja balladai homályba veszni, hogy az ő öle milyen hatással is lenne valójában a férfira, ahogyan ő a maga részéről szintén támogatja, hogy a szaros témát egy időre el is napolhatják. A jó vicc is sok lesz egyszer, na nem mintha a gyomra vagy a lelke nem bírná. Disznó vicceken nőtt fel, de az egész utat nem kell, hogy belengje ez a téma. Elég arra a saját szaguk.*
- Talán ma kegyes leszek hozzád és nem is kell tesztelned.
*Nagylelkűen legyintget is, miközben az ő szemét sem kerüli el az árusok hada. Persze a tömeg továbbra sem kedvére való, így annyira nem merül bele a kufárok vizslatásába, nehogy lemaradjon hegyes fülű kis barátjától. Mert ugyebár csak így tudja az orra alá dugni a bundáját. De azt azért nem felejti el, hogy ide mindenképp vissza kell látogatnia. Ha tovább akar indulni majdan, akkor egy hátast vennie kell.*
- Ez is hozzám tartozik. Persze, hogy ráférne.
*Vigyorog is a férfira, majd ahogy egyre jobban kezd lemaradni és kénytelen a köpenybe kapaszkodni halkan felmordul. Könnyen van a nyurga az ismerős terepen, meg amúgy is azt tartják, hogy az elfek sokkal ruganyosabbak, nem úgy mint Ray a saját berozsdásodott porcikáival. Mintha direkt csinálná, de akkor sem fog megszabadulni tőle egyhamar. Addig legalábbis biztos nem, amíg a vízpartra nem érnek. Szerencsére a köpenyrángatás csak rákényszeríti, hogy megvárja a nőt.*
- Az igazi kalandor férfi sosem nyugszik, mi?
*Újfent vigyort varázsol magára, de ez kivételesen tényleg barátságosnak mondható. Ebben ő különbözik régi zsoldos társaitól. Azok sem tudtak soha elszakadni az izgalmaktól, ellenben Ray már azt is megunta. Valahogy a bárdforgatás sem jelentett már örömet. Belefásult a parancsokba és a kötöttségekbe, a maga ura akart lenni. Az pedig egyelőre azzal járt, hogy szépen hátat fordított mindennek, amit akkor képviselt. Most lehet, hogy a lószart is nagyobb örömmel lapátolná, minthogy küzdjön olyan ideológiákért, amivel ő egyet sem ért vagy egyszerűen csak hidegen hagyja. Az aranyat mindkét munkáért megkapja. De talán neki is erre van szüksége, mint az elfnek. Egy kis rápihenés, aztán már mindent tudna onnan folytatni, ahol abbahagyta.
A derekának átkarolására már épp elégedetlenségét fejezné ki, de mikor hirtelen egy nyugodt, tömegtől mentes részen találja magát el is száll az ellenkezés.*
- Erre előbb is rábukkanhattál volna.
*Forgatja meg a szemeit, miközben ezzel fejezi is ki háláját, mert hát nála ez az. Hisz nem volt benne sem káromkodás, sem mérges hangsúly, csupán csak egy mellékes megjegyzés.*
- Remélem is. Csendet akarok és tisztább külsőt. Na nem mintha zavarna a kosz, de kellemesebb lenne, ha nem a szagom alapján szúrnának ki egyből a városban. Meg sejtem ez az ára, hogy ne penderítsenek ki egy fogadóból sem.
*Amúgy meg őt nem zavarná, hogy ki mit gondol, ha lenne is a folyónál bárki. Biztos nem az ő kettősük az első, akik ott merítik meg a hátsójukat. Az meg már elenyésző, hogy a mosakodásban akár be is segíthetnek a másiknak. Raynek is vannak olyan pontjai, amit körülményes lenne elérni. Ezt bizonyítva magának el is kezdi hátranyújtogatni a karját, hogy a két lapockája közötti, meg kissé a feletti porcikáját elérje, de a nagy erőlködéstől csak annyit ér el, hogy a válla roppan egy kiadósat. Nyöszörögve mozgatja meg, így mire feleszmél pár lépéssel ismételten lemarad a férfitól. Amíg szem előtt tudja addig nem erőlködik, hogy szorosan a nyomában lihegjen, de azért felkészül, hogy ha a szükség úgy hozza ismét a köpeny után kapjon.*
- A szemérmes anyák meg örüljenek, ha csak két ártatlanul fürdőző felnőttet látnak meg. Durvább is történhetett már azon a vízparton.
*Rötyög is fel kellemesen a mellékes megjegyzésen.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2936-2955