Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 31 (601. - 620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
620. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-12 19:01:30
Üzenet elküldve: 2013-11-12 19:01:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320
Játékstílus: Szelíd
//Piactéri bonyodalom//
*A katonák valóban alig ocsúdnának fel, egy szekér csapja szét a bódét, s mire észbe kapnak, már keresik a furcsa alakot, de a vezetőjük felhívja a figyelmüket, hogy bizony az a bizonyos fickó éppen a lábán éli ki szeretethiányát.
A vezér már csapna a buzogánnyal, de Serar meglóg, rögvest a nyomába erednek, nem állnak le várost és piacot nézni. Így könnyedén beérik, ahogy a sikátorba érve, zsákutcába fut. De nem ám, hogy csak úgy lerohanják, annál jobban elbízzák magukat. A macska látványa nem rémíti őket, orkokat is csaptak már agyon, egy kis macsek nem lehet gond.
Ahogy Serar meghúzza a farkát, valóban nagyon jajdul, ám a patkányok csak visszahúzódnak, félve, hogy rájuk les a veszély, az ember kezébe pedig belemar és megkarmolja a macska, miután elszabadul és messzire fut.*
- Ettől kellett volna félni?
*Kérdi még a főnök, széles vigyorral, ahogy körbeveszik éles és nagy fegyvereikkel a férfit a zsákutca végében. Talán most jutott el oda, hogy könyörögnie kéne, mielőtt kiverik belőle azt is, amiről nem is tudta, hogy benne van.*
*A katonák valóban alig ocsúdnának fel, egy szekér csapja szét a bódét, s mire észbe kapnak, már keresik a furcsa alakot, de a vezetőjük felhívja a figyelmüket, hogy bizony az a bizonyos fickó éppen a lábán éli ki szeretethiányát.
A vezér már csapna a buzogánnyal, de Serar meglóg, rögvest a nyomába erednek, nem állnak le várost és piacot nézni. Így könnyedén beérik, ahogy a sikátorba érve, zsákutcába fut. De nem ám, hogy csak úgy lerohanják, annál jobban elbízzák magukat. A macska látványa nem rémíti őket, orkokat is csaptak már agyon, egy kis macsek nem lehet gond.
Ahogy Serar meghúzza a farkát, valóban nagyon jajdul, ám a patkányok csak visszahúzódnak, félve, hogy rájuk les a veszély, az ember kezébe pedig belemar és megkarmolja a macska, miután elszabadul és messzire fut.*
- Ettől kellett volna félni?
*Kérdi még a főnök, széles vigyorral, ahogy körbeveszik éles és nagy fegyvereikkel a férfit a zsákutca végében. Talán most jutott el oda, hogy könyörögnie kéne, mielőtt kiverik belőle azt is, amiről nem is tudta, hogy benne van.*
619. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-12 18:43:39
Üzenet elküldve: 2013-11-12 18:43:39
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Piactéri bonyodalom//
*Serar lecsapja az asztalra a győztes paklit.*
-Hahaha!Megint enyém a győzelem!Sajnálom fiúk de ezt most én nyertem,enyém minden feltett pénzetek!
*Bezzeg a nagy hústornyok már nem érhetik fel ésszel,hogy a paklijuk máshogy néz ki mint az előtt,hogy meglátták az ingyen csapolt sör feliratot.A termetes lovagok szemei szikrát hánynak Serar felé.Erre,mint derült égből villámcsapás egy szekér kanyarodik be a sarkon és hatalmas sebességgel eltarolja a bódét,melyen éppen konfliktus támadt volna.Serar fejére húzódott a köpenye,így nem lát semmit.Fejt vesztve tapogatódzik,mire beleütközik valami a kezébe.Átkarolja és elkezdi ölelgetni.*
-Jaj drága pénzecském,már azt hittem elvesztettelek!
*Felnéz és észreveszi,hogy a banda vezérének a lábát ölelgeti.Átnéz a lába között és látja,hogy a számára életet jelentő pénzeszsák ott pattog a szalmán a szekéren.A dühös harcos éppen sújtana súlyos buzogányával,de Serar odébb gurul és a szekér után veti magát.De még a válla felett hátrakiált három újdonsült "barátjának".*
-Bocs fiúk,de ahogy elnézem ma elmarad a visszavágó!
*Fut utcáról,utcára de nem látja nyomát se a szekérnek.Egyszerre csak egy sikátorba ér melynek vége zsákutca és tele van rakva szeméttel,amik között patkányok kotorásznak.Éppen azon tanakodott,hogy vajon merre mehetett a szekér,amikor megjelennek a sikátor másik végében kártyapaklis társai.Azok már rövidre fogják és nekirontanak.Serar tehetetlenségében egy éppen arra baktató kormos macskát kap fel és feléjük tartja,mire azok megtorpannak.*
-He,most talán félnünk kéne?
*Kérdezi az egyik monstrum.*
-Nem is tudnátok mennyire.
*Ekkor Serar egy gyors mozdulattal,megrántja a macska farkát,mire az akkorát jajjdul,hogy a sikátor összes patkánya a katonák lába közé fut.Azok ijedtükben úgy sikítanak fel mint egy 4 éves kislány.Míg a patkányok lefoglalják az üldözőket Serar felpattan a mögötte lévő kerítésre és gúnyosan hátrakiált nekik.*
-Hát srácok,érdekes volt a visszavágó!Szívesen maradnék még,de sajnos egy sokkal égetőbb problémám van.
*Azzal a lendülettel át is ugrik a kerítésen és a szekér keresését folytatja tovább.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.11.12 21:03:42, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása.
*Serar lecsapja az asztalra a győztes paklit.*
-Hahaha!Megint enyém a győzelem!Sajnálom fiúk de ezt most én nyertem,enyém minden feltett pénzetek!
*Bezzeg a nagy hústornyok már nem érhetik fel ésszel,hogy a paklijuk máshogy néz ki mint az előtt,hogy meglátták az ingyen csapolt sör feliratot.A termetes lovagok szemei szikrát hánynak Serar felé.Erre,mint derült égből villámcsapás egy szekér kanyarodik be a sarkon és hatalmas sebességgel eltarolja a bódét,melyen éppen konfliktus támadt volna.Serar fejére húzódott a köpenye,így nem lát semmit.Fejt vesztve tapogatódzik,mire beleütközik valami a kezébe.Átkarolja és elkezdi ölelgetni.*
-Jaj drága pénzecském,már azt hittem elvesztettelek!
*Felnéz és észreveszi,hogy a banda vezérének a lábát ölelgeti.Átnéz a lába között és látja,hogy a számára életet jelentő pénzeszsák ott pattog a szalmán a szekéren.A dühös harcos éppen sújtana súlyos buzogányával,de Serar odébb gurul és a szekér után veti magát.De még a válla felett hátrakiált három újdonsült "barátjának".*
-Bocs fiúk,de ahogy elnézem ma elmarad a visszavágó!
*Fut utcáról,utcára de nem látja nyomát se a szekérnek.Egyszerre csak egy sikátorba ér melynek vége zsákutca és tele van rakva szeméttel,amik között patkányok kotorásznak.Éppen azon tanakodott,hogy vajon merre mehetett a szekér,amikor megjelennek a sikátor másik végében kártyapaklis társai.Azok már rövidre fogják és nekirontanak.Serar tehetetlenségében egy éppen arra baktató kormos macskát kap fel és feléjük tartja,mire azok megtorpannak.*
-He,most talán félnünk kéne?
*Kérdezi az egyik monstrum.*
-Nem is tudnátok mennyire.
*Ekkor Serar egy gyors mozdulattal,megrántja a macska farkát,mire az akkorát jajjdul,hogy a sikátor összes patkánya a katonák lába közé fut.Azok ijedtükben úgy sikítanak fel mint egy 4 éves kislány.Míg a patkányok lefoglalják az üldözőket Serar felpattan a mögötte lévő kerítésre és gúnyosan hátrakiált nekik.*
-Hát srácok,érdekes volt a visszavágó!Szívesen maradnék még,de sajnos egy sokkal égetőbb problémám van.
*Azzal a lendülettel át is ugrik a kerítésen és a szekér keresését folytatja tovább.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.11.12 21:03:42, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása.
618. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-12 17:08:31
Üzenet elküldve: 2013-11-12 17:08:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Sybilla Ragnor//
* Hogy szebben csillogna a többinél? A kicsiny ékszer valóban nem hétköznapi csecsebecse, a kígyót formáló gyűrű, mely egy fényes lila amtiszt követ tart szájában azonban cseppet sem feltűnőbb, mint társai. Csupán az elménk keltette illúzió miatt tűnnek egyes dolgok szebbnek, kívánatosabbnak a többinél, mi magunk ruházzuk fel őket esztétikai, vagy eszmei értékkel. Mikor a kuncsaft választ, elbűvölten magához vesz egy-egy ékszert, nincs is tudatában annak, hogy mennyi mindent elárul magáról. A választott tárgy, a gyönyörködve fénylő íriszek, a testtartás és beszéd nyitott könyvként engedik a hozzáértőnek, hogy a vevők fejébe lásson, megpillantsa vágyaikat, olykor félelmeiket. Sok minden tanulható, vagy palástolható, de mindig akad valamilyen tévedhetetlen jel, mely hozzásegíti a kalmárt, hogy jó pénzért megszabaduljon portékájától.
Az ébenfekete hajú nő első pillantásra leginkább egy vándorra, vagy kalózra emlékeztet, aki valamiért leplezni próbálja előkelő származását. Az, hogy miért, az jelenleg még mellékes, elég maga a tény, hogy van valami rejtegetnivalója. Manapság persze kinek nem, ezért fő az elővigyázatosság, és az örökös gyanakvás, melynek a fél-elf egyenlőre szemerkényi szikráját sem mutatja a másik felé, még akkor sem, mikor az láthatóan idegesen tekintget a sátor mögé.
- Szép estét, hölgyem! Remek választás, a vágy, bölcsesség és egyensúly színe, s ez valóban egy különleges darab. Jól mutatna Kegyeden, próbálja csak ujjára bátran.
* Azt már nem teszi hozzá, hogy a lila a kielégületlen erotikus vágyak színe is egyben, legalábbis ott ahonnan ő jött sokan így tartják. Nem dolga, hogy ítélkezzen, vagy felhívja vevői figyelmét minden apró kis részletre, hisz azzal csak ártana az üzletnek. Van, hogy méretes, bibircsókos dámák érkeznek mutatós, apró kiegészítőket venni, a díszes karperecek alig mennek rá a karjukra, a gyűrűk minden bizonnyal rászorulnak kövér ujjaikra, de a férfi akkor is meggyőzi őket arról, hogy milyen gyönyörűek az új csecsebecséktől. Ez esetben még csak hazudnia sem kell, az éjfekete tincsek keretezte porcelánfehér arc kellemes látványt nyújthat minden valamire való hím számára.*
- A csere ellen nincsen kifogásom, azonban nem hiszem, hogy egy ezüst karperec felérne a csillogó gyűrű értékével. Önnek nyilván sokat jelent, hisz drága megboldogult édesapja hagyta önre, de én őt nem ismerhettem, így ez számomra kevés lesz. Gondolom megérti. Mi mást tudna még ajánlani érte?
* Karcos, kissé rekedtes hangja határozottan, mégis kedvesen gördül le ajkain, kreolszín képén csak egy halovány féloldalas mosoly húzódik a zöld íriszek alatt. Vonásai és egész lénye hűvös titokzatosságot sugall, fakó távolságtartást, de szavai meggyőzően, édesen csengnek.*
- Feszültnek tűnik, tán valami baj van?
* Oly természetességgel, tudatlanul teszi fel a kérdést, de a kurta mosoly most ravaszul szélesebbre húzódik, némán, szavak nélkül kifejezve: " Látom ám, előttem hiába leplezed!"*
* Hogy szebben csillogna a többinél? A kicsiny ékszer valóban nem hétköznapi csecsebecse, a kígyót formáló gyűrű, mely egy fényes lila amtiszt követ tart szájában azonban cseppet sem feltűnőbb, mint társai. Csupán az elménk keltette illúzió miatt tűnnek egyes dolgok szebbnek, kívánatosabbnak a többinél, mi magunk ruházzuk fel őket esztétikai, vagy eszmei értékkel. Mikor a kuncsaft választ, elbűvölten magához vesz egy-egy ékszert, nincs is tudatában annak, hogy mennyi mindent elárul magáról. A választott tárgy, a gyönyörködve fénylő íriszek, a testtartás és beszéd nyitott könyvként engedik a hozzáértőnek, hogy a vevők fejébe lásson, megpillantsa vágyaikat, olykor félelmeiket. Sok minden tanulható, vagy palástolható, de mindig akad valamilyen tévedhetetlen jel, mely hozzásegíti a kalmárt, hogy jó pénzért megszabaduljon portékájától.
Az ébenfekete hajú nő első pillantásra leginkább egy vándorra, vagy kalózra emlékeztet, aki valamiért leplezni próbálja előkelő származását. Az, hogy miért, az jelenleg még mellékes, elég maga a tény, hogy van valami rejtegetnivalója. Manapság persze kinek nem, ezért fő az elővigyázatosság, és az örökös gyanakvás, melynek a fél-elf egyenlőre szemerkényi szikráját sem mutatja a másik felé, még akkor sem, mikor az láthatóan idegesen tekintget a sátor mögé.
- Szép estét, hölgyem! Remek választás, a vágy, bölcsesség és egyensúly színe, s ez valóban egy különleges darab. Jól mutatna Kegyeden, próbálja csak ujjára bátran.
* Azt már nem teszi hozzá, hogy a lila a kielégületlen erotikus vágyak színe is egyben, legalábbis ott ahonnan ő jött sokan így tartják. Nem dolga, hogy ítélkezzen, vagy felhívja vevői figyelmét minden apró kis részletre, hisz azzal csak ártana az üzletnek. Van, hogy méretes, bibircsókos dámák érkeznek mutatós, apró kiegészítőket venni, a díszes karperecek alig mennek rá a karjukra, a gyűrűk minden bizonnyal rászorulnak kövér ujjaikra, de a férfi akkor is meggyőzi őket arról, hogy milyen gyönyörűek az új csecsebecséktől. Ez esetben még csak hazudnia sem kell, az éjfekete tincsek keretezte porcelánfehér arc kellemes látványt nyújthat minden valamire való hím számára.*
- A csere ellen nincsen kifogásom, azonban nem hiszem, hogy egy ezüst karperec felérne a csillogó gyűrű értékével. Önnek nyilván sokat jelent, hisz drága megboldogult édesapja hagyta önre, de én őt nem ismerhettem, így ez számomra kevés lesz. Gondolom megérti. Mi mást tudna még ajánlani érte?
* Karcos, kissé rekedtes hangja határozottan, mégis kedvesen gördül le ajkain, kreolszín képén csak egy halovány féloldalas mosoly húzódik a zöld íriszek alatt. Vonásai és egész lénye hűvös titokzatosságot sugall, fakó távolságtartást, de szavai meggyőzően, édesen csengnek.*
- Feszültnek tűnik, tán valami baj van?
* Oly természetességgel, tudatlanul teszi fel a kérdést, de a kurta mosoly most ravaszul szélesebbre húzódik, némán, szavak nélkül kifejezve: " Látom ám, előttem hiába leplezed!"*
617. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-12 00:13:54
Üzenet elküldve: 2013-11-12 00:13:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
// Calathes Rainaniar //
* Halk csizmakopogás visszhangzik az egyik piacra nyíló sikátor felől. Egy bíborszín csuklyás alak lép ki a szűk utca árnyékából az egyik portékás olajlámpásának remegő fényére. Szürkületkor, amikor már az árnyékok is megnyúlnak, akkor szokott a piactérre tévedni Sybill. Az árusok már készülődnek, hogy sátrat bontsanak, s ilyenkor soha nem veszik észre, ha eltűnik valami. Egy alma. Egy lánc, netán egy.. . - Hé. Hová lett a karperecem? - Ordít fel egyszer csak az egyik férfi, aki mellett Sybilla elhalad. Zsebe súlyosabb az újonnan szerzett fémtől. Azonban úgy tűnik, a gyérülő szakállas úr nem akarja annyiban hagyni a dolgot és társaival együtt elkezdik keresni a tolvajt. Ugyan nem tudja még, hogy mennyire értékes a zsákmány, de ha ennyire fontos gazdájának, akkor ez jó befektetés lehet majd a későbbiekben. Azonban most jobb menekülőre fogni a dolgot. Rögtön ki is szemeli a potenciális sátrakat, amik még állnak és a legközelebbibe, ahonnan hallja a furulya szót be is tér. Az évek során Syb valamelyest megtanulta, hogy boldoguljon az utcán, hiszen rákényszerült erre, és még mindig jobban tetszett neki ez a világ, mint az otthoni flancos, komornákkal és inasokkal teli villa. Persze a silányabb életvitelhez nehezebb hozzászokni, éppen ezért még mindig zavarja az új környezet, amit ő maga teremtett maga köré. A szájszagú árusok. A mosdatlan és piától bűzlő férfiak utcán tengődő serege. Már majdnem mindnek ismeri az arcát. A piacon vásárló gazdag nemesek és a csinos, szépen fésült kisasszonykáik, akik ékszert, parfümöt és kagylóport vesznek maguknak, hogy fehérebbé púderezzék vele az arcukat. Sybill örül, hogy már nem kell ilyesmivel foglalkoznia ellenben a hajába ragadó ökörnyáltól, amit még a sikátorban szedett össze szívesen megszabadulna. Fésű híján ujjaival próbálja kifésülni éppen, amikor megpillantja a sátorban furulyázó alakot. Fésűt majd „szerez” később, most valami izgalmasabb dolog kelti fel a figyelmét. Panaszosan felnyög, majd az égre emeli tekintetét. Közelebb lép a férfihoz, aki megszólítja őt, és akinek nem is akármilyen portékája van. Sybilla mosolya halovány és gépies, mellyel az idegenre néz. A csecsebecsék szemkápráztatóak. Egészen színes a paletta, volna miből válogatnia a gazdagéknak.*
- Szép estét Jó Uram. Ó igen. Egészen csinos a kis portékája, de ez a gyűrű.. ez valahogy szebben csillog az összes többinél. Mit szólna egy cseréhez?
* A tapasztaltabbak észrevehetik a nemesek hűvös eleganciáját, melyet még oly sok idő után is nehéz lepleznie. Ráadásul a hanghordozásából és a szóhasználatából is sok mindenre rájöhet az ember. A férfi egész hiszékenynek tűnik első ránézésre Sybillának, bár jól lehet a lánynak minden hímnemű egyed hiszékeny, csak jól kell taktikázni. Valamelyiknél elég csak szépen nézni, valaki szereti, ha beszélgetnek vele, valakinek pedig egyszerűen csak ki kell vágni z alakban a táskáját, mert hozzáférhetetlen. A furulyázós férfit még nem tudja, hogy melyik kategóriába sorolja, de szereti a kihívásokat. Hátraveti kámzsáját és a zsebébe nyúlva kiveszi a karperecet, amit az asztal fölött átnyújt a férfinek.*
- Mit szól hozzá? Ér annyit, mint ez itt. Talán még kettőt is ér. Mit szól hozzá? Tudja jó atyámnak sajnos már nincsen rá szüksége.
* Egyik lábáról idegesen a másikra áll. Hallja a sátor előtt a tolvaj után kutató embereket. Csupán idő kérdése és úgy is elkapják. Feltéve, ha a csere sikeres lesz. A szép kis gyűrűvel az ujján már messze fog járni, amikor a kreol bőrű férfit megvádolják az ékszer ellopásáért.* ~ Óh, mily remek terv. Csak siethetne a válasszal, mert nincs sok időm. Minél hamarabb el kell tűnnöm innen.~
- Na! Mit szól ehhez jó uram?
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.11.12 16:45:59, a következő indokkal:
Lanawin-idegen szó javítása.
* Halk csizmakopogás visszhangzik az egyik piacra nyíló sikátor felől. Egy bíborszín csuklyás alak lép ki a szűk utca árnyékából az egyik portékás olajlámpásának remegő fényére. Szürkületkor, amikor már az árnyékok is megnyúlnak, akkor szokott a piactérre tévedni Sybill. Az árusok már készülődnek, hogy sátrat bontsanak, s ilyenkor soha nem veszik észre, ha eltűnik valami. Egy alma. Egy lánc, netán egy.. . - Hé. Hová lett a karperecem? - Ordít fel egyszer csak az egyik férfi, aki mellett Sybilla elhalad. Zsebe súlyosabb az újonnan szerzett fémtől. Azonban úgy tűnik, a gyérülő szakállas úr nem akarja annyiban hagyni a dolgot és társaival együtt elkezdik keresni a tolvajt. Ugyan nem tudja még, hogy mennyire értékes a zsákmány, de ha ennyire fontos gazdájának, akkor ez jó befektetés lehet majd a későbbiekben. Azonban most jobb menekülőre fogni a dolgot. Rögtön ki is szemeli a potenciális sátrakat, amik még állnak és a legközelebbibe, ahonnan hallja a furulya szót be is tér. Az évek során Syb valamelyest megtanulta, hogy boldoguljon az utcán, hiszen rákényszerült erre, és még mindig jobban tetszett neki ez a világ, mint az otthoni flancos, komornákkal és inasokkal teli villa. Persze a silányabb életvitelhez nehezebb hozzászokni, éppen ezért még mindig zavarja az új környezet, amit ő maga teremtett maga köré. A szájszagú árusok. A mosdatlan és piától bűzlő férfiak utcán tengődő serege. Már majdnem mindnek ismeri az arcát. A piacon vásárló gazdag nemesek és a csinos, szépen fésült kisasszonykáik, akik ékszert, parfümöt és kagylóport vesznek maguknak, hogy fehérebbé púderezzék vele az arcukat. Sybill örül, hogy már nem kell ilyesmivel foglalkoznia ellenben a hajába ragadó ökörnyáltól, amit még a sikátorban szedett össze szívesen megszabadulna. Fésű híján ujjaival próbálja kifésülni éppen, amikor megpillantja a sátorban furulyázó alakot. Fésűt majd „szerez” később, most valami izgalmasabb dolog kelti fel a figyelmét. Panaszosan felnyög, majd az égre emeli tekintetét. Közelebb lép a férfihoz, aki megszólítja őt, és akinek nem is akármilyen portékája van. Sybilla mosolya halovány és gépies, mellyel az idegenre néz. A csecsebecsék szemkápráztatóak. Egészen színes a paletta, volna miből válogatnia a gazdagéknak.*
- Szép estét Jó Uram. Ó igen. Egészen csinos a kis portékája, de ez a gyűrű.. ez valahogy szebben csillog az összes többinél. Mit szólna egy cseréhez?
* A tapasztaltabbak észrevehetik a nemesek hűvös eleganciáját, melyet még oly sok idő után is nehéz lepleznie. Ráadásul a hanghordozásából és a szóhasználatából is sok mindenre rájöhet az ember. A férfi egész hiszékenynek tűnik első ránézésre Sybillának, bár jól lehet a lánynak minden hímnemű egyed hiszékeny, csak jól kell taktikázni. Valamelyiknél elég csak szépen nézni, valaki szereti, ha beszélgetnek vele, valakinek pedig egyszerűen csak ki kell vágni z alakban a táskáját, mert hozzáférhetetlen. A furulyázós férfit még nem tudja, hogy melyik kategóriába sorolja, de szereti a kihívásokat. Hátraveti kámzsáját és a zsebébe nyúlva kiveszi a karperecet, amit az asztal fölött átnyújt a férfinek.*
- Mit szól hozzá? Ér annyit, mint ez itt. Talán még kettőt is ér. Mit szól hozzá? Tudja jó atyámnak sajnos már nincsen rá szüksége.
* Egyik lábáról idegesen a másikra áll. Hallja a sátor előtt a tolvaj után kutató embereket. Csupán idő kérdése és úgy is elkapják. Feltéve, ha a csere sikeres lesz. A szép kis gyűrűvel az ujján már messze fog járni, amikor a kreol bőrű férfit megvádolják az ékszer ellopásáért.* ~ Óh, mily remek terv. Csak siethetne a válasszal, mert nincs sok időm. Minél hamarabb el kell tűnnöm innen.~
- Na! Mit szól ehhez jó uram?
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.11.12 16:45:59, a következő indokkal:
Lanawin-idegen szó javítása.
616. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-11 19:57:05
Üzenet elküldve: 2013-11-11 19:57:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Sybilla Ragnor//
* Bús, mesebeli dallamot sodor a hűvös őszi szél, szerte a nyugodni térő piacon, hol az éj már serényen szövi sűrű fekete leplét. Az árusok apránként sátrat bontanak, majd távoznak, s nyomukban kicsiny fáklyák gyúlnak pislákoló, halovány fényükkel megvilágítva a kövezett teret. A napközben nyüzsgő piac lassacskán kiürül, csak egy-két portékáját kínáló kofa álldogál még helyén, meg néhány kései vásárló lézeng csak céltalanul. A korábbi monoton zsibongás halkul, majd végleg elül, átadva helyét a halk, sejtelmes melódiának, mely könnyed lágysága ellenére andalgó hangjával tölti ki az egész teret, mintha egyszerre mindenhonnan szólna.
Nem messze a vásár közepétől még felsejlenek egy csúcsos kis sátor árnyas kontúrjai, magányosan álldogál az éji szürkületben, a közeléből már minden árus összepakolt és távozott. Egy kicsiny, alig egy láb magas asztalka foglal helyet előtte, rajta tündöklő drágaköves ékszerekkel, szokatlan, egzotikus mintákkal telerótt karperecekkel, de van itt csontból faragott, görbe pengéjű tőr is. A csecsebecsék meg-meg csillannak a sátor tátott száján kiszűrődő fakó, pislákoló gyertyafényben, s közelebbről a gyöngéd muzsika is felerősödik. A tér e aprócska kis szeglete habár ránézésre semmi különöset nem rejt, tökéletesen illeszkedik a piac képébe, közelebb érve mégis olyan, mintha egy másik, mesebeli világba toppanna az érdeklődő, melyet éteri fuvolaszó és édeskés, kissé fűszeres illatfelhő burkol be.
Odabenn egy kopott, vöröses köpenyes alak üldögél törökülésben, mindössze egy sápadt fényű régi lámpás táraságában. A lángocska táncoló fényt vet kreolszín bőrére, megvilágítja fakó barna fürtjeit és hegyes füleit. Vonásai markánsak, ám arcán végtelen nyugalom ül, szemét lehunyva fújja apró, fából készített fuvoláját. Ujjainak kecses mozgására a hangszeren változik a dallam, s a férfi ültében úgy ingatja törzsét, mintha zenéjével meg akarná babonázni a lámpás pislákoló lángját. Ez talán nem is annyira valótlan, hisz a távoli, sivatagos vidéken ahonnan érkezett, sziszegő mérges kígyók lejtik táncukat a hangszer bűvös hangjára; a legtöbben azt mondják, hogy azok csak a zenész mozgását követik, de egyesek szerint a melódiában valóban van valami varázslatos, ami bűvöletbe ejti hallgatóságát. Hogy így van-e, azt ki-ki döntse el maga.
A zene varázsütésre ér véget, kínos, fájdalmas csendet kiáltva az éjbe, s a smaragdzöld íriszek tágra nyílnak az idegen jöttére. A metszett szemek élénken sejlenek fel a füstös félhomályban, s valahol mélyükön alattomos, mohó szikrák pattannak. Ajkai szóra nyílnak, s a nyelve hegyéről legördülő karcos hangok törik meg újra a kurta csendet.*
- Talán elnyerte tetszését valamelyik egzotikus darab?
* Bús, mesebeli dallamot sodor a hűvös őszi szél, szerte a nyugodni térő piacon, hol az éj már serényen szövi sűrű fekete leplét. Az árusok apránként sátrat bontanak, majd távoznak, s nyomukban kicsiny fáklyák gyúlnak pislákoló, halovány fényükkel megvilágítva a kövezett teret. A napközben nyüzsgő piac lassacskán kiürül, csak egy-két portékáját kínáló kofa álldogál még helyén, meg néhány kései vásárló lézeng csak céltalanul. A korábbi monoton zsibongás halkul, majd végleg elül, átadva helyét a halk, sejtelmes melódiának, mely könnyed lágysága ellenére andalgó hangjával tölti ki az egész teret, mintha egyszerre mindenhonnan szólna.
Nem messze a vásár közepétől még felsejlenek egy csúcsos kis sátor árnyas kontúrjai, magányosan álldogál az éji szürkületben, a közeléből már minden árus összepakolt és távozott. Egy kicsiny, alig egy láb magas asztalka foglal helyet előtte, rajta tündöklő drágaköves ékszerekkel, szokatlan, egzotikus mintákkal telerótt karperecekkel, de van itt csontból faragott, görbe pengéjű tőr is. A csecsebecsék meg-meg csillannak a sátor tátott száján kiszűrődő fakó, pislákoló gyertyafényben, s közelebbről a gyöngéd muzsika is felerősödik. A tér e aprócska kis szeglete habár ránézésre semmi különöset nem rejt, tökéletesen illeszkedik a piac képébe, közelebb érve mégis olyan, mintha egy másik, mesebeli világba toppanna az érdeklődő, melyet éteri fuvolaszó és édeskés, kissé fűszeres illatfelhő burkol be.
Odabenn egy kopott, vöröses köpenyes alak üldögél törökülésben, mindössze egy sápadt fényű régi lámpás táraságában. A lángocska táncoló fényt vet kreolszín bőrére, megvilágítja fakó barna fürtjeit és hegyes füleit. Vonásai markánsak, ám arcán végtelen nyugalom ül, szemét lehunyva fújja apró, fából készített fuvoláját. Ujjainak kecses mozgására a hangszeren változik a dallam, s a férfi ültében úgy ingatja törzsét, mintha zenéjével meg akarná babonázni a lámpás pislákoló lángját. Ez talán nem is annyira valótlan, hisz a távoli, sivatagos vidéken ahonnan érkezett, sziszegő mérges kígyók lejtik táncukat a hangszer bűvös hangjára; a legtöbben azt mondják, hogy azok csak a zenész mozgását követik, de egyesek szerint a melódiában valóban van valami varázslatos, ami bűvöletbe ejti hallgatóságát. Hogy így van-e, azt ki-ki döntse el maga.
A zene varázsütésre ér véget, kínos, fájdalmas csendet kiáltva az éjbe, s a smaragdzöld íriszek tágra nyílnak az idegen jöttére. A metszett szemek élénken sejlenek fel a füstös félhomályban, s valahol mélyükön alattomos, mohó szikrák pattannak. Ajkai szóra nyílnak, s a nyelve hegyéről legördülő karcos hangok törik meg újra a kurta csendet.*
- Talán elnyerte tetszését valamelyik egzotikus darab?
615. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-11 14:04:59
Üzenet elküldve: 2013-11-11 14:04:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Rémségek cirkusza //
*Érdeklődve pillant Lilire, amikor a kezét fogja meg. És hamar mosolyt csal arcára szavaival, bár eddigi meglepődöttsége továbbra sem múlik.*
- Örömömre szolgálna, ha részt vehetnék. Ha már lesz időpont... Bár, ha a templomban tartják, úgyis tudni fogom. Más esetben, tudja, hol találnak.
*Még kacsint is egyet a végére, ahogy a kék szalagos társaságot plusz egy fővel maga köré gyűjti.
Ahogy az óriások elkezdik őket beterelni, Lili mögé kerül, Dakh pedig kedvesen megfogja a kezét.*
- Jöjj, nincs mitől tartanod.
*Bátorító mosollyal invitálja társát, ahogy a másik kettőt is, ha éppen akadoznának. Végül pedig helyet is foglalnak, két oldalán Aeil és Lili, Deily meg ki tudja merre lelte meg az útját. Talán... Áh, biztos jól van, inkább Dakhnator is a műsorra figyel.
Aeil belé karol, mire ő kézfejével kezdi simogatni a lány kezét, hogy nyugtassa. Ha kellene, Lilire is figyelne így, de látszólag, ő megvan a maga módján. Így csak a a tündérnek fogja a kezét, míg a sötétség miatt el nem kényszerül engedni. Vagy valami más okból, mégis elszakadnak...
A tűzjáték után a porondmesteré lesz a terep, aki engedi, hogy kilépjen. Nem tartja vissza, ellenben Lili...*
- Ne aggódj, kedves.
*Mosolyog szélesen, majd fordul és már megy is. A porondmester mellé érve érdekes párosuknak szemtanúja lehet mindenki, ám mást kíván helyére, legalábbis első vállalkozónak. tehát ő is kiélvezheti, csak kicsit később. Már ha valóban élvezet lesz a jussa, nem pedig több vér és bohóc-cafatok.
Gnómok jelennek meg és újra a két hölggyel találkozva, kivezetik őket a külső területre, Dakh készséggel segít, hogy megpillantja a kijáratot, a két hölgybe karol, közéjük lépve és már mehetnek is.
Kiérve egy szalmával felszórt, ponyvával fedett és szalagokkal körbevett területtel találkoznak, hol sokféle állat található. Dakh egyesével nézi meg mindet, melyik miért tetszik neki... A szárnyas ló meglepő módon szimpatikussá válik, hiszen ki ne vágyna repülésre, még ha közben lóhátra is kényszerül. A szarvas lóról hallott legendákat, mi mindenre jó az a bizonyos szarv. Őrleménye hogyan használható alkimistáknak, gyógyítóknak, s fegyverkovácsok miféle nyersanyagként használják a különleges fegyverekhez, és a többi, és a többi.
A griffeket is megnézi magának, hiszen ritka látni olyan hátast, aminek csőre van. Persze, ki ne hallott volna a nagy grifflovasokról, akik várakat vettek be a magasból. Majd tekintete eléri a középpontot, hogy egy ló teste van, mi vegyült egy emberével. Sejti, hogy a félmeztelen test legalább annyira el fogja majd vonni a két oldalán lévő hölgyek figyelmét, mint az izmos elefántidomár tette. Ő inkább azon mereng, hogy belülről milyen lehet egy ilyen lény. Gerince miként futhat át a ló testből az emberibe, s a szervek miként rendeződnek el, talán van, miből több, kevesebb van, hiányzik, vagy még nem ismert részek... Sok újdonság lapulhat benne.
Ha tovább indulnak, akkor az első kocsi, minek ketrec-rácsaihoz érnek, egy nőt tart fogságban. De nem hétköznapi kisasszony ez, szárnyai vannak karjain, végükön karmokkal, lábain szintén, mikkel próbál szabadulni, miközben élesen rikoltozik. Ez a furcsa lény annyira nem ragadja meg a félvér fantáziáját, viszont kíváncsi lenne arra, hogy mennyire tudna például magasra repülni.
A másik, vele szemben lévő rácsok egy bikaszerű embert rejtenek. Ez már annál érdekesebb. A madárlábak és szárnyas karok nem foglalkoztatták annyira, mint ennek a lénynek a teste. A fej, a paták, hogy fordulhatnak vajon a láb ízületei, s miként mozognak egyáltalán. Szívesen kérné meg, hogy lépdeljen párat, de úgy érzi, hogy szerencsétleneknek éppen elég szenvedés, hogy cirkuszi látványosságokká váltak, kiragadva természetes közegükből. De ilyen ez a játék! Vagy nyersz, vagy vesztesz, a halál pedig ritkán a jó megoldás. De néha...
A következő egy gigászi madár, melyhez foghatót a szerzetes még életében nem látott. Szárnyai és egész teste mintha a tűz színezte volna, lángnyelvnek látszó alakja pedig, ahogy szárnyait kitárja, még csodálatosabb. Pillanatokig csak meredten nézi, gyermeki vággyal tekintetében. Ha megsimogatná, megégne? Vagy csak képzeli a lángokat, miket mintha élesztene a mozgásával a lény...
Aztán úgy kell helyet szorítani maguknak, hogy láthassák a következő lényt. Meglepően sok férfi áll a ketrec előtt, ha a két nő kíváncsi, akkor viszont a fél-elf teremt nekik elég teret. Hogy aztán ő is egy legyen a bambán és majdnem nyálcsorgatva néző férfiak közül. A női alak, telt keblekkel, szárnyakkal, csodálatos, obszidiánként csillogó szemekkel, s kissé Dakh körmeire talán hasonlító karmokkal hívja közel az egyik mellette állót, tüskés hátából nem sokat lát, ám a szarvakat észre veszi. S muszáj lesz Lilianah-nak és Aeil-nek elrángatni onnan, mert a megbabonázott Dakh a saját lábain csak nem akar elmenni onnan. Ha mégis, akkor nem túl feltűnően, hiszen még egy darabig hátra-hátra pillant, széles vigyorral. Talán vissza kellene térnie még...
A következő érdekesség egy macskás vonásokkal megáldott lény. Láthatóan főleg tartása emberi, ellenben külsőre sokkal macskásabb. Dakhnator pedig egy furcsa késztetést érezve lép közelebb és ha csak nem állítja meg valaki, megpróbál lassan benyúlni, hogy megsimogassa a macskalényt. Kíváncsi, hiszen volt dolga az utcán cicussal, azok is féltek, míg rá nem jöttek, hogy ő nem bánt senkit, utána bújtak és dörgölőztek, dorombolva. Talán neki is csak kis szeretet kell.Aztán haladhatnak tovább, hol két alak is van, méghozzá nem is kicsik. Hosszú farkú kígyók, kik egy idő után emberi testbe vesznek. Újra feléled benne a vágy, hogy alaposabban megnézze őket, míg egy acélos karmos kéz előre nem csap. Hátra is ugrik a férfi ijedelmében, majd ismét széles vigyor váltja fel ábrázatának lényegét. Villás nyelv és méregfogak, veszélyes lények, nem lehetett egyszerű befogni őket.
Az utolsó előttinél egy férfi van, kire gúnyosan mondhatná bárki, hogy szemének nincs párja, hisz csak egy gödörben pihenő gömb üli meg koponyáját. Ez is pusztán csekély érdeklődést kelt a szerzetesben, nem úgy a másik, a vele szemben lévő halfarkú leányzó. Dakh szemében ismét csodálat villan, ahogy elképzeli, miféle mód állhat össze a teste belül. Kívülről is érdekes, s ha nem is olyan vonzó, mint a szárnyas, szarvas, telt keblű volt, ártatlannak tűnik, mint egy gyermek, ellenben a kígyó és a madár hölggyel, kik inkább veszedelmesnek látszottak.
Ha Lili és Aeil valahol elidőzne, vagy a végére érve visszatérne, Dakh örömmel kíséri őket bárhová és szívesen beszélget is, de kezdeményezni nem kíván szóváltást. Mintha valóban jobban lekötné a látványa a lényeknek, mint a másik két kék szalagos.*
*Érdeklődve pillant Lilire, amikor a kezét fogja meg. És hamar mosolyt csal arcára szavaival, bár eddigi meglepődöttsége továbbra sem múlik.*
- Örömömre szolgálna, ha részt vehetnék. Ha már lesz időpont... Bár, ha a templomban tartják, úgyis tudni fogom. Más esetben, tudja, hol találnak.
*Még kacsint is egyet a végére, ahogy a kék szalagos társaságot plusz egy fővel maga köré gyűjti.
Ahogy az óriások elkezdik őket beterelni, Lili mögé kerül, Dakh pedig kedvesen megfogja a kezét.*
- Jöjj, nincs mitől tartanod.
*Bátorító mosollyal invitálja társát, ahogy a másik kettőt is, ha éppen akadoznának. Végül pedig helyet is foglalnak, két oldalán Aeil és Lili, Deily meg ki tudja merre lelte meg az útját. Talán... Áh, biztos jól van, inkább Dakhnator is a műsorra figyel.
Aeil belé karol, mire ő kézfejével kezdi simogatni a lány kezét, hogy nyugtassa. Ha kellene, Lilire is figyelne így, de látszólag, ő megvan a maga módján. Így csak a a tündérnek fogja a kezét, míg a sötétség miatt el nem kényszerül engedni. Vagy valami más okból, mégis elszakadnak...
A tűzjáték után a porondmesteré lesz a terep, aki engedi, hogy kilépjen. Nem tartja vissza, ellenben Lili...*
- Ne aggódj, kedves.
*Mosolyog szélesen, majd fordul és már megy is. A porondmester mellé érve érdekes párosuknak szemtanúja lehet mindenki, ám mást kíván helyére, legalábbis első vállalkozónak. tehát ő is kiélvezheti, csak kicsit később. Már ha valóban élvezet lesz a jussa, nem pedig több vér és bohóc-cafatok.
Gnómok jelennek meg és újra a két hölggyel találkozva, kivezetik őket a külső területre, Dakh készséggel segít, hogy megpillantja a kijáratot, a két hölgybe karol, közéjük lépve és már mehetnek is.
Kiérve egy szalmával felszórt, ponyvával fedett és szalagokkal körbevett területtel találkoznak, hol sokféle állat található. Dakh egyesével nézi meg mindet, melyik miért tetszik neki... A szárnyas ló meglepő módon szimpatikussá válik, hiszen ki ne vágyna repülésre, még ha közben lóhátra is kényszerül. A szarvas lóról hallott legendákat, mi mindenre jó az a bizonyos szarv. Őrleménye hogyan használható alkimistáknak, gyógyítóknak, s fegyverkovácsok miféle nyersanyagként használják a különleges fegyverekhez, és a többi, és a többi.
A griffeket is megnézi magának, hiszen ritka látni olyan hátast, aminek csőre van. Persze, ki ne hallott volna a nagy grifflovasokról, akik várakat vettek be a magasból. Majd tekintete eléri a középpontot, hogy egy ló teste van, mi vegyült egy emberével. Sejti, hogy a félmeztelen test legalább annyira el fogja majd vonni a két oldalán lévő hölgyek figyelmét, mint az izmos elefántidomár tette. Ő inkább azon mereng, hogy belülről milyen lehet egy ilyen lény. Gerince miként futhat át a ló testből az emberibe, s a szervek miként rendeződnek el, talán van, miből több, kevesebb van, hiányzik, vagy még nem ismert részek... Sok újdonság lapulhat benne.
Ha tovább indulnak, akkor az első kocsi, minek ketrec-rácsaihoz érnek, egy nőt tart fogságban. De nem hétköznapi kisasszony ez, szárnyai vannak karjain, végükön karmokkal, lábain szintén, mikkel próbál szabadulni, miközben élesen rikoltozik. Ez a furcsa lény annyira nem ragadja meg a félvér fantáziáját, viszont kíváncsi lenne arra, hogy mennyire tudna például magasra repülni.
A másik, vele szemben lévő rácsok egy bikaszerű embert rejtenek. Ez már annál érdekesebb. A madárlábak és szárnyas karok nem foglalkoztatták annyira, mint ennek a lénynek a teste. A fej, a paták, hogy fordulhatnak vajon a láb ízületei, s miként mozognak egyáltalán. Szívesen kérné meg, hogy lépdeljen párat, de úgy érzi, hogy szerencsétleneknek éppen elég szenvedés, hogy cirkuszi látványosságokká váltak, kiragadva természetes közegükből. De ilyen ez a játék! Vagy nyersz, vagy vesztesz, a halál pedig ritkán a jó megoldás. De néha...
A következő egy gigászi madár, melyhez foghatót a szerzetes még életében nem látott. Szárnyai és egész teste mintha a tűz színezte volna, lángnyelvnek látszó alakja pedig, ahogy szárnyait kitárja, még csodálatosabb. Pillanatokig csak meredten nézi, gyermeki vággyal tekintetében. Ha megsimogatná, megégne? Vagy csak képzeli a lángokat, miket mintha élesztene a mozgásával a lény...
Aztán úgy kell helyet szorítani maguknak, hogy láthassák a következő lényt. Meglepően sok férfi áll a ketrec előtt, ha a két nő kíváncsi, akkor viszont a fél-elf teremt nekik elég teret. Hogy aztán ő is egy legyen a bambán és majdnem nyálcsorgatva néző férfiak közül. A női alak, telt keblekkel, szárnyakkal, csodálatos, obszidiánként csillogó szemekkel, s kissé Dakh körmeire talán hasonlító karmokkal hívja közel az egyik mellette állót, tüskés hátából nem sokat lát, ám a szarvakat észre veszi. S muszáj lesz Lilianah-nak és Aeil-nek elrángatni onnan, mert a megbabonázott Dakh a saját lábain csak nem akar elmenni onnan. Ha mégis, akkor nem túl feltűnően, hiszen még egy darabig hátra-hátra pillant, széles vigyorral. Talán vissza kellene térnie még...
A következő érdekesség egy macskás vonásokkal megáldott lény. Láthatóan főleg tartása emberi, ellenben külsőre sokkal macskásabb. Dakhnator pedig egy furcsa késztetést érezve lép közelebb és ha csak nem állítja meg valaki, megpróbál lassan benyúlni, hogy megsimogassa a macskalényt. Kíváncsi, hiszen volt dolga az utcán cicussal, azok is féltek, míg rá nem jöttek, hogy ő nem bánt senkit, utána bújtak és dörgölőztek, dorombolva. Talán neki is csak kis szeretet kell.Aztán haladhatnak tovább, hol két alak is van, méghozzá nem is kicsik. Hosszú farkú kígyók, kik egy idő után emberi testbe vesznek. Újra feléled benne a vágy, hogy alaposabban megnézze őket, míg egy acélos karmos kéz előre nem csap. Hátra is ugrik a férfi ijedelmében, majd ismét széles vigyor váltja fel ábrázatának lényegét. Villás nyelv és méregfogak, veszélyes lények, nem lehetett egyszerű befogni őket.
Az utolsó előttinél egy férfi van, kire gúnyosan mondhatná bárki, hogy szemének nincs párja, hisz csak egy gödörben pihenő gömb üli meg koponyáját. Ez is pusztán csekély érdeklődést kelt a szerzetesben, nem úgy a másik, a vele szemben lévő halfarkú leányzó. Dakh szemében ismét csodálat villan, ahogy elképzeli, miféle mód állhat össze a teste belül. Kívülről is érdekes, s ha nem is olyan vonzó, mint a szárnyas, szarvas, telt keblű volt, ártatlannak tűnik, mint egy gyermek, ellenben a kígyó és a madár hölggyel, kik inkább veszedelmesnek látszottak.
Ha Lili és Aeil valahol elidőzne, vagy a végére érve visszatérne, Dakh örömmel kíséri őket bárhová és szívesen beszélget is, de kezdeményezni nem kíván szóváltást. Mintha valóban jobban lekötné a látványa a lényeknek, mint a másik két kék szalagos.*
614. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-10 20:09:39
Üzenet elküldve: 2013-11-10 20:09:39
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
// Rémségek cirkusza //
*Ahogy Winn helyet foglal, a mögötte ücsörgő hölgyike mintha zavartabban kezdené hajkoronáját igazgatni, míg pár perces feszültség után nagy hévvel hajol a férfihoz.*
-Uram, kérem, nézze el, hogy ilyen közvetlen vagyok, de úgy érzem, ez az este más, most nem büntetnek meg érte, ha őszinte leszek. Eltörne velem egyet ebből a csemegéből? Tudja, ostoba dajkamese, én is tudom, de az a hit járja, hogy akik megfelezik az ételüket, azoknak az útjai még keresztezni fogják egymást.
*Syrinx és Segandrina jelenléte láthatóan nem érdekli, mahagóni tekintete szinte könyörgőn csügg a férfi arcán, ahogy remegő kézzel felé nyújtja saját csomagjának egyik süteményét.
A porondmester egy pillanatra sem esik ki a szerepéből, de azért elkönyvel magának jópár megállapítást. Ki tudja, mikor lesz szükség arra, hogy ezen észrevételeit kamatoztassa.
A végén akad jelentkező, szinte alig hal el a szava, máris egy úr pattan fel, hogy jelezze, ő megpróbálná magát. A vigyor sötétebbre vált, ahogy a sebhelyest méregeti, szinte tökéletes. Túl tökéletes.*
-Köszönöm uram, de úgy vélem, a hölgy szívesebben megmérné magát. Legyünk híven az illemhez, engedjük előre a hitetlen kisasszonyt, mit gondol?
*Karját oldalra nyújtva tenyere várakozón pihen, pontosan Syrinx felé úgy, hogy közben még mindig Dakhnatort nézi. Honnan tudja, hogy a lány szkeptikus? Ez az ő titka.
Bármi legyen is a rögtönzött lövészet eredménye, amiben előbb a lány, majd pedig a férfi is megpróbálhatják magukat, a porondmester látványosan meghajol, majd ezt követően újra eltűnik, ahogy első alkalommal is tette. A gnómok újra megjelennek, hogy a különböző csoportokat különböző kijáratok felé tereljék, biztosítva őket, hogy most jön a látványosság második része.
A cirkuszi kocsik, amiknek tartalmát eddig ponyva védte az esetleges leselkedőktől, most félkör alakban lettek felállítva, egymással szemben, kis utcát alkotva, amin a látogatók végighaladhatnak. A kocsik három oldala vaskos, fának látszó anyag, három oldala viszont, az eleje és a két oldala masszív rácsokkal van kirakva, tökéletes rálátást biztosítva a bennük lakozó rejtelmekre. Minden kocsi más csodát rejt, mind egyedi, de egyben megegyeznek: ilyet korábban sosem láthattak. Az egyik kocsiban ártatlan, fiatal arcú hableány mozgatja megszeppenve halfarkát, a másikban egyszemű férfi követi tekintetével az őt bámulókat.
A harmadikban egy férfi és egy nő nyújtogatja villás nyelvét a látogatók felé, csípőjükből lábak helyett kígyófarok ered, ami ingerülten meg-megrándul, acélos karmokba végződő kezükkel a tömeg felé kapnak időnként, mintegy tesztelve, hogy van-e valaki elég közel ahhoz, hogy magukhoz ránthassák. A szájuk szélén kilógó, hosszú szemfogak nem sok jót ígérnek, ha valaki elég botor lenne hagyni magát.
A negyedik ketrec elsőre üresnek tűnhet, több pillantás is szükséges, mire fel lehet fedezni, hogy az egyik sarokban kucorog valaki. Csak amikor egy óriás a kocsi hátuljára csap, akkor kotródik előrébb, így a fáklya fénye már ráesik: egy macskaember néz farkasszemet a közönséggel. Testét puha bunda fedi, arcában keveredik az ember és a macska, háta mögött pedig hosszú farok ráng idegesen.
Az ötödik kocsi előtt nagy a csődület, különösen férfiak ragadnak meg itt, hiszen a rácok mögül tépett hártyaszárnyas, elbűvölő szépségű nő suttog édes szavakat, teljesen fekete szemei rátalálnak a kiválasztottra, akit karmos ujjai hívogatnak közelebb, miközben alig fedett, dús kebleit a rácsokhoz nyomja. Homlokából két szarv hajlik hátra, követve fejének vonalát, hátából 5 centis tüskék meredeznek egészen a csípőjéig.
A hatodik kalitka valamivel magasabb, mint a többi, minden berendezés egy ülőfa, amin méretes, rubintvörös tollú madár ül, épp elmélyülten tollászkodva, időnként kitárva szárnyait, ami körül mintha apró lángnyelvek táncolnának.
A hetedik kocsi lakója üres tekintettel fürkészi a nézőit, akik, mint mindenhol, itt is akadnak, hiszen ki ne akarna megbámulni egy lényt, ami olyan, mintha valaki gonosz tréfaként keresztezett volna egy bikát és egy embert. Tartása, karjai férfiemberre hasonlítanak, de feje, szarvai és patás lábai egy bikáéi.
Vele szemben újra női alak fedezhető fel a rácsok mögött. Karjai helyén karmokban végződő szárnyak vannak, amikkel néha a vasrudaknak esik, hegyes fogakkal megtűzdelt szájából vad, éles rikoltás hangzik fel, ahogy karmos madárlábaival is a rácsokat próbálja tépni.
Ezt követően eltűnnek a rácsok, az utcácska, amik a cirkuszi kocsik hoztak létre, véget ér, egy vörös-fekete szalagból kihúzott korlát következik, ami fölé szintén ponyvát állítottak, a tér ezen részét szalmával szórták fel, mintha valamiféle istálló lenne. A látogatók itt lószerű lényeket láthatnak, méghozzá többfélét is. Az egyik ló hátából tollas szárnyak állnak ki, a másiknak a homlokából mered előre csavart szarv, mellettük szinte jelentéktelennek tűnnek a griffek. Az istálló fénypontja azonban még ennél is egzotikusabb lény: felsőteste emberé, csípőjétől lefelé pedig egy ló teste folytatódik. Patás lábaival elégedetlenül toporog, néha két lábra is emelkedik vagy a földet kaparja. Hiába akarna szabadulni, egyszerű szemnek szinte láthatatlan, de nagyon is érezhető lánc köti kezeit és kényszeríti maradásra.
Mindenhol óriások felügyelik a rendet, de csakis akkor avatkoznak közbe, ha valakit közvetlen életveszély fenyegetne. A vendégek kedvükre nézelődhetnek, ki közelebbről, ki távolabbról, ahogy a mersz diktálja.
A kék szalagosok kijárata közvetlenül az istállóhoz vezet, a pirosak nagyjából a macskaember ketrece mellett érkeznek meg, ha a kivezető utat követik, a sárgák pedig az elején, vagyis a halleány mellett találhatják magukat.*<font size='-2'><b>A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.10 21:39:05</b></font>
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.11.12 10:39:14, a következő indokkal:
Kérésre.
*Ahogy Winn helyet foglal, a mögötte ücsörgő hölgyike mintha zavartabban kezdené hajkoronáját igazgatni, míg pár perces feszültség után nagy hévvel hajol a férfihoz.*
-Uram, kérem, nézze el, hogy ilyen közvetlen vagyok, de úgy érzem, ez az este más, most nem büntetnek meg érte, ha őszinte leszek. Eltörne velem egyet ebből a csemegéből? Tudja, ostoba dajkamese, én is tudom, de az a hit járja, hogy akik megfelezik az ételüket, azoknak az útjai még keresztezni fogják egymást.
*Syrinx és Segandrina jelenléte láthatóan nem érdekli, mahagóni tekintete szinte könyörgőn csügg a férfi arcán, ahogy remegő kézzel felé nyújtja saját csomagjának egyik süteményét.
A porondmester egy pillanatra sem esik ki a szerepéből, de azért elkönyvel magának jópár megállapítást. Ki tudja, mikor lesz szükség arra, hogy ezen észrevételeit kamatoztassa.
A végén akad jelentkező, szinte alig hal el a szava, máris egy úr pattan fel, hogy jelezze, ő megpróbálná magát. A vigyor sötétebbre vált, ahogy a sebhelyest méregeti, szinte tökéletes. Túl tökéletes.*
-Köszönöm uram, de úgy vélem, a hölgy szívesebben megmérné magát. Legyünk híven az illemhez, engedjük előre a hitetlen kisasszonyt, mit gondol?
*Karját oldalra nyújtva tenyere várakozón pihen, pontosan Syrinx felé úgy, hogy közben még mindig Dakhnatort nézi. Honnan tudja, hogy a lány szkeptikus? Ez az ő titka.
Bármi legyen is a rögtönzött lövészet eredménye, amiben előbb a lány, majd pedig a férfi is megpróbálhatják magukat, a porondmester látványosan meghajol, majd ezt követően újra eltűnik, ahogy első alkalommal is tette. A gnómok újra megjelennek, hogy a különböző csoportokat különböző kijáratok felé tereljék, biztosítva őket, hogy most jön a látványosság második része.
A cirkuszi kocsik, amiknek tartalmát eddig ponyva védte az esetleges leselkedőktől, most félkör alakban lettek felállítva, egymással szemben, kis utcát alkotva, amin a látogatók végighaladhatnak. A kocsik három oldala vaskos, fának látszó anyag, három oldala viszont, az eleje és a két oldala masszív rácsokkal van kirakva, tökéletes rálátást biztosítva a bennük lakozó rejtelmekre. Minden kocsi más csodát rejt, mind egyedi, de egyben megegyeznek: ilyet korábban sosem láthattak. Az egyik kocsiban ártatlan, fiatal arcú hableány mozgatja megszeppenve halfarkát, a másikban egyszemű férfi követi tekintetével az őt bámulókat.
A harmadikban egy férfi és egy nő nyújtogatja villás nyelvét a látogatók felé, csípőjükből lábak helyett kígyófarok ered, ami ingerülten meg-megrándul, acélos karmokba végződő kezükkel a tömeg felé kapnak időnként, mintegy tesztelve, hogy van-e valaki elég közel ahhoz, hogy magukhoz ránthassák. A szájuk szélén kilógó, hosszú szemfogak nem sok jót ígérnek, ha valaki elég botor lenne hagyni magát.
A negyedik ketrec elsőre üresnek tűnhet, több pillantás is szükséges, mire fel lehet fedezni, hogy az egyik sarokban kucorog valaki. Csak amikor egy óriás a kocsi hátuljára csap, akkor kotródik előrébb, így a fáklya fénye már ráesik: egy macskaember néz farkasszemet a közönséggel. Testét puha bunda fedi, arcában keveredik az ember és a macska, háta mögött pedig hosszú farok ráng idegesen.
Az ötödik kocsi előtt nagy a csődület, különösen férfiak ragadnak meg itt, hiszen a rácok mögül tépett hártyaszárnyas, elbűvölő szépségű nő suttog édes szavakat, teljesen fekete szemei rátalálnak a kiválasztottra, akit karmos ujjai hívogatnak közelebb, miközben alig fedett, dús kebleit a rácsokhoz nyomja. Homlokából két szarv hajlik hátra, követve fejének vonalát, hátából 5 centis tüskék meredeznek egészen a csípőjéig.
A hatodik kalitka valamivel magasabb, mint a többi, minden berendezés egy ülőfa, amin méretes, rubintvörös tollú madár ül, épp elmélyülten tollászkodva, időnként kitárva szárnyait, ami körül mintha apró lángnyelvek táncolnának.
A hetedik kocsi lakója üres tekintettel fürkészi a nézőit, akik, mint mindenhol, itt is akadnak, hiszen ki ne akarna megbámulni egy lényt, ami olyan, mintha valaki gonosz tréfaként keresztezett volna egy bikát és egy embert. Tartása, karjai férfiemberre hasonlítanak, de feje, szarvai és patás lábai egy bikáéi.
Vele szemben újra női alak fedezhető fel a rácsok mögött. Karjai helyén karmokban végződő szárnyak vannak, amikkel néha a vasrudaknak esik, hegyes fogakkal megtűzdelt szájából vad, éles rikoltás hangzik fel, ahogy karmos madárlábaival is a rácsokat próbálja tépni.
Ezt követően eltűnnek a rácsok, az utcácska, amik a cirkuszi kocsik hoztak létre, véget ér, egy vörös-fekete szalagból kihúzott korlát következik, ami fölé szintén ponyvát állítottak, a tér ezen részét szalmával szórták fel, mintha valamiféle istálló lenne. A látogatók itt lószerű lényeket láthatnak, méghozzá többfélét is. Az egyik ló hátából tollas szárnyak állnak ki, a másiknak a homlokából mered előre csavart szarv, mellettük szinte jelentéktelennek tűnnek a griffek. Az istálló fénypontja azonban még ennél is egzotikusabb lény: felsőteste emberé, csípőjétől lefelé pedig egy ló teste folytatódik. Patás lábaival elégedetlenül toporog, néha két lábra is emelkedik vagy a földet kaparja. Hiába akarna szabadulni, egyszerű szemnek szinte láthatatlan, de nagyon is érezhető lánc köti kezeit és kényszeríti maradásra.
Mindenhol óriások felügyelik a rendet, de csakis akkor avatkoznak közbe, ha valakit közvetlen életveszély fenyegetne. A vendégek kedvükre nézelődhetnek, ki közelebbről, ki távolabbról, ahogy a mersz diktálja.
A kék szalagosok kijárata közvetlenül az istállóhoz vezet, a pirosak nagyjából a macskaember ketrece mellett érkeznek meg, ha a kivezető utat követik, a sárgák pedig az elején, vagyis a halleány mellett találhatják magukat.*<font size='-2'><b>A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.10 21:39:05</b></font>
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.11.12 10:39:14, a következő indokkal:
Kérésre.
613. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-10 01:17:17
Üzenet elküldve: 2013-11-10 01:17:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1330
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1330
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Megfontolt
*Miután a Szegénynegyeden keresztül mennek és Intiath bemutatja azt a kis koszos kölyköt akit keresnie kell, útjára indítja Bűvészt. Ez után megkérdezi a kölyköt hogy, van-e valami információja. Nem sok. Ezután ad neki egy aranyat és a Piactérre megy. Az ottani tömegben legalább kevésbé feltűnő. Először a ruhák, utána a varázsitalok között kezd el nézelődni. Nagyon nem tetszik neki a helyzete. Megpróbálja az egyik üvegcsét felemelni és akkor jön rá hogy, nincs keze. Még ezt megszokni sem volt ideje.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.11.10 11:28:40, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.11.10 11:28:40, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
612. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-07 16:48:59
Üzenet elküldve: 2013-11-07 16:48:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Megszólít az Éjszaka - második felvonás //
*Kuncogással válaszol a Medve megállapítására. Amióta az eszét tudja, kártyázik, ismer sok hamiskártyás fogást, mégha nem is szereti azokat, a bűvészkedés sem lehet nagyon más.*
- Hydegan egyszer azt mondta, hogy a test felkészültsége másodlagos az elme felkészültsége mellett - *rántja meg a vállát, hisz sosem értékelte igazán az öreg bölcseleteit, viszont a tapasztalat azt mutatja, hogy néha beválik. Bár sosem merült el alkalmazásának rejtelmeiben.
Arcára érdeklődés, és komolyság ül, ahogy a Medve elkezd mesélni a múltjáról. Ez most nem egy könnyed történet, ez a másik élete. Életfelfogása. Pontosan tudja, hogy az ilyet nem szabad sértegetni, mert abból nagy bajok lehetnek.
Változás. Folyamatos változás. Dinamizmus. Mint egy csata. Nem kiszámítható, folyamatosan lépések és reakciók követik egymást. Nincs állandóság. Hullámzás. Mint a tenger!
Igen, ilyen lehet a Medve élete, és el is mosolyodik a hasonlatra.
A férfi vall. Elhagyott gyermekekről. Testtartása lazán zárkózottá válik, két karját összefonja, és könyökeire simít. Kissé meglepődik, de el kell ismernie, hogy ez is hozzá kell tartozzon a világjáró élethez. Hogy elhagyjuk a saját vérünk.
Kételkedik benne, hogy Vén Tom az apja lett volna. Neki sem voltak szülei. Fel lehet nőni. De sosem látta még az érme másik oldalát, a cserbenhagyó szülőt.
Érdekes érzés szembenézni vele. Valami furcsa gombóc nő a torkában, de ingerülten elhessegeti némi krákogással.
Fel lehet nőni szülők nélkül. Ő a példa erre! Nem kell elsüllyedni az utca mocskában. Ha pedig valaki nem elég erős, azt lehúzza a mély, és nem rontja tovább a levegőt.
Nem ítéli el a Medvét. Miért tenné? Neki eddig sem volt szüksége szülőkre, és most sincs.
Érdeklődve csillan fel ismét szeme, ahogy a férfi visszatér a keveréshez, és kissé előre is dől, hogy jobban szemügyre vehesse a mozdulatot.
A kérdésre a férfi arcára kapja a tekintetét.*
- Láttam, valami cirkusznál. Érdekes teremtmények. Az egyik belecsimpaszkodott egy bámészkodó nagyasszony hajába, a másik meg szeméttel hajigálta a népet. Mókás volt! - *vigyorog kárörvendően.
Érdeklődve nézi, ahogy a Medve lepakolja a lapokat, majd hallgatja a szavakat. Ügyes előadás mód, talán mintha a lap neve már az után érkezne, mikor már látta a férfi a lapokat, bár el kell ismernie, hogy kiválasztani négy figurális lapot a teljes pakliból nem kis teljesítmény.
Vajon az ötödik is megvan?
A Medve rutinos, itt nem fordítja fel a lapot, viszont a leírás passzol. Ajkára félmosoly kúszik, szemében elismerés csillan, majd tekintete a lapra vándorol. Szépen írta le a férfi. Nagyon szépen. Tetszett neki.
Egy sóhaj kíséretében hümmög, tekintete ismét elréved, majd motorikusan gyűjteni kezdi a lapokat, és visszarejti az erszényébe.
Mikor végzett, feláll az asztalon, és a túloldalon leugrik. Puhán ér földet, nesztelenül, majd megindul a Szegénynegyed felé.*
- Meg akartad nézni a szökőkutat, nem de? - *fordul vissza pár lépés után a Medve felé, arcán mosollyal, bár tekintetén látszik, hogy elgondolkodott.
Furcsa találkozás ez. Roppant furcsa. Egyszerre kényelmetlen, és felüdítő. Inkább felüdítő. Sok válasz, még több új kérdés.
De hosszú még az éjszaka.*
*Kuncogással válaszol a Medve megállapítására. Amióta az eszét tudja, kártyázik, ismer sok hamiskártyás fogást, mégha nem is szereti azokat, a bűvészkedés sem lehet nagyon más.*
- Hydegan egyszer azt mondta, hogy a test felkészültsége másodlagos az elme felkészültsége mellett - *rántja meg a vállát, hisz sosem értékelte igazán az öreg bölcseleteit, viszont a tapasztalat azt mutatja, hogy néha beválik. Bár sosem merült el alkalmazásának rejtelmeiben.
Arcára érdeklődés, és komolyság ül, ahogy a Medve elkezd mesélni a múltjáról. Ez most nem egy könnyed történet, ez a másik élete. Életfelfogása. Pontosan tudja, hogy az ilyet nem szabad sértegetni, mert abból nagy bajok lehetnek.
Változás. Folyamatos változás. Dinamizmus. Mint egy csata. Nem kiszámítható, folyamatosan lépések és reakciók követik egymást. Nincs állandóság. Hullámzás. Mint a tenger!
Igen, ilyen lehet a Medve élete, és el is mosolyodik a hasonlatra.
A férfi vall. Elhagyott gyermekekről. Testtartása lazán zárkózottá válik, két karját összefonja, és könyökeire simít. Kissé meglepődik, de el kell ismernie, hogy ez is hozzá kell tartozzon a világjáró élethez. Hogy elhagyjuk a saját vérünk.
Kételkedik benne, hogy Vén Tom az apja lett volna. Neki sem voltak szülei. Fel lehet nőni. De sosem látta még az érme másik oldalát, a cserbenhagyó szülőt.
Érdekes érzés szembenézni vele. Valami furcsa gombóc nő a torkában, de ingerülten elhessegeti némi krákogással.
Fel lehet nőni szülők nélkül. Ő a példa erre! Nem kell elsüllyedni az utca mocskában. Ha pedig valaki nem elég erős, azt lehúzza a mély, és nem rontja tovább a levegőt.
Nem ítéli el a Medvét. Miért tenné? Neki eddig sem volt szüksége szülőkre, és most sincs.
Érdeklődve csillan fel ismét szeme, ahogy a férfi visszatér a keveréshez, és kissé előre is dől, hogy jobban szemügyre vehesse a mozdulatot.
A kérdésre a férfi arcára kapja a tekintetét.*
- Láttam, valami cirkusznál. Érdekes teremtmények. Az egyik belecsimpaszkodott egy bámészkodó nagyasszony hajába, a másik meg szeméttel hajigálta a népet. Mókás volt! - *vigyorog kárörvendően.
Érdeklődve nézi, ahogy a Medve lepakolja a lapokat, majd hallgatja a szavakat. Ügyes előadás mód, talán mintha a lap neve már az után érkezne, mikor már látta a férfi a lapokat, bár el kell ismernie, hogy kiválasztani négy figurális lapot a teljes pakliból nem kis teljesítmény.
Vajon az ötödik is megvan?
A Medve rutinos, itt nem fordítja fel a lapot, viszont a leírás passzol. Ajkára félmosoly kúszik, szemében elismerés csillan, majd tekintete a lapra vándorol. Szépen írta le a férfi. Nagyon szépen. Tetszett neki.
Egy sóhaj kíséretében hümmög, tekintete ismét elréved, majd motorikusan gyűjteni kezdi a lapokat, és visszarejti az erszényébe.
Mikor végzett, feláll az asztalon, és a túloldalon leugrik. Puhán ér földet, nesztelenül, majd megindul a Szegénynegyed felé.*
- Meg akartad nézni a szökőkutat, nem de? - *fordul vissza pár lépés után a Medve felé, arcán mosollyal, bár tekintetén látszik, hogy elgondolkodott.
Furcsa találkozás ez. Roppant furcsa. Egyszerre kényelmetlen, és felüdítő. Inkább felüdítő. Sok válasz, még több új kérdés.
De hosszú még az éjszaka.*
611. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-06 21:23:01
Üzenet elküldve: 2013-11-06 21:23:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Megszólít az Éjszaka - második felvonás //
*A lány a pakli közepébe teszi a kártyát. Tényleg próbára akarja tenni a Medvét, hiszen ott a legnehezebb nyomon követni egy lapot. Sok kártya van felette és alatta is. Végig nézi a férfi kezét, keresi a trükköt. Így nem igazán fogja megtalálni, mert nem csak a kézben van. A fejben sokkal több zajlik ilyenkor. Figyelés, számolás, de ezt a lány is tudja. Még többet beszél, mint eddig. Sőt nem csak beszél, de kérdez is, amivel a Medvét nem csak figyelemre, hanem válaszadásra is rá akarja bírni. Moy érti, hogy mire megy ki a játék és ezt közli is a lánnyal.*
- Látom, megtanították neked, hogy nem minden a kéz.
*Először nem válaszol, hanem megcsinálja, amit a kártyákkal akar. Megfelezi a paklit úgy, hogy a betett lap az asztalon hagyott csomagban legyen. Utána leteszi a leemelt adagot. Megfogja a másik paklit és ekkor kezd beszélni.*
- Nálam minden ideiglenes.
*Ránéz a lányra, ahogy fogja a paklit. A szemeibe néz és egész komolyan kezd beszélni.*
- Jó volt itt a gyermekkorom, de vonzott az utazgatás. A mutatványosokat kedveltem, ott ért az első szerelem is. Aztán elmúlt és beálltam őrnek. Megerősödtem, harcolni tanultam. Tengerre vágytam. Aztán megtetszett egy halászfalu. Meguntam és elmentem egy karavánnal utazni. Ott egy bárd asszony miatt én is megtanultam azt a mesterséget. Nem szerettek a városban és elmentem a folyókra. Most meg itt vagyok, ahonnan indultam. Ezek persze évekbe teltek, de így történt. Ha megint találok valamit, ami érdekelni fog, akkor megint eltűnök a balfenéken. Én nem megyek vissza sehova. Mindig valami újra van szükségem. Új hely, új foglalkozás, új barátok, új nő. Néha új gyerek.
*A gyerekek, na igen. Ők nehezen férnek bele egy ilyen világjáró életébe. Ott is hagyta őket, elszórva Lanawin különböző tájékain. Most pedig visszatér a trükkhöz. Egy gyors mozdulattal újra összerakja a csomagokat, de a leemelt kerül alulra. Utána pedig megkeveri őket, nagyon gyorsan és visszateszi az asztalra a csomagot.
A lány nagyon élvezi a műsort, de azt is, hogy próbálhat keresztbe tenni a Medvének. Játékosan csinálja és a Medve sem veszi véresen komolyan. A trükköt igen, de a lány próbálkozásait nem.*
- Most ugrik a vízbe a... Majmot láttál már? Állítólag messze a hegyek között élnek, egyszer szállítottunk egy párat. Olyan karjuk volt, mint az én combjaim! Tehát egy, kettő, három!
*Ezzel leszámol három lapot a Varjúvadász elé sréhen elhelyezve az asztalon.*
- Négy és öt!
*Még két lapot kitesz, szintén átlósan, de keresztezve az előző vonalat. Egy x rajzolódik így ki. Elkezdi a lapokat kopogtatni. A középsőre egyet koppint. A lányhoz közelebbiekre kettőt és végül a hozzá közelebb esőkre hármat. Megint a tömzsi mutatóujját és a középsőt használja. Ezután a lányra néz komoly arccal, majd amikor a kártyákra kerül vissza a tekintete, akkor már mosolyog. A szakállát vakargatja és hümmög. Hangosan beszélve fedi fel a lapokat és mikor meglátja, mit ábrázolnak, mondja a nevüket.*
- Kipp-kopp, Hősszerelmes! Kopp-kopp, Szajha! Megjöttek a vendégek. Kling-klang, kopácsol a Kovács! Pitt-patt, ropog a tűz a Fagyjáró kezei alatt.
*Végül a középső lap marad csak hátlappal felfelé. A Medve még csigázza egy kicsit a lányt. Széles vigyorral és szinte csodálkozó tekintettel beszél hozzá:*
- Messzi város. Csillognak a szemeid. Szépen mosolyogsz. És olyan nyakláncod van, amit már másnál láttam. Úrhölgy, te volnál az?
*Ezzel felfordítja a kártyát és akit leírt, az néz szembe vele. A szép mosolyú, ékes szemű bájos nő, akinek karom lóg a nyakában, mint a Varjúvadásznak is. Meg sem kérdezi, hogy a lány ezt a lapot húzta-e. Tudja, hogy ha nem, akkor el fogja mondani. Ha pedig nagyon vicces kedvében van, akkor azt fogja mondani, hogy egy másik volt és nem sikerült a trükk. Azért reméli, hogy a lány értékeli a mutatványt, amihez sok odafigyelés és összpontosítás kellett. Mind a tanuláshoz, mind ahhoz, hogy most itt előadja.*
*A lány a pakli közepébe teszi a kártyát. Tényleg próbára akarja tenni a Medvét, hiszen ott a legnehezebb nyomon követni egy lapot. Sok kártya van felette és alatta is. Végig nézi a férfi kezét, keresi a trükköt. Így nem igazán fogja megtalálni, mert nem csak a kézben van. A fejben sokkal több zajlik ilyenkor. Figyelés, számolás, de ezt a lány is tudja. Még többet beszél, mint eddig. Sőt nem csak beszél, de kérdez is, amivel a Medvét nem csak figyelemre, hanem válaszadásra is rá akarja bírni. Moy érti, hogy mire megy ki a játék és ezt közli is a lánnyal.*
- Látom, megtanították neked, hogy nem minden a kéz.
*Először nem válaszol, hanem megcsinálja, amit a kártyákkal akar. Megfelezi a paklit úgy, hogy a betett lap az asztalon hagyott csomagban legyen. Utána leteszi a leemelt adagot. Megfogja a másik paklit és ekkor kezd beszélni.*
- Nálam minden ideiglenes.
*Ránéz a lányra, ahogy fogja a paklit. A szemeibe néz és egész komolyan kezd beszélni.*
- Jó volt itt a gyermekkorom, de vonzott az utazgatás. A mutatványosokat kedveltem, ott ért az első szerelem is. Aztán elmúlt és beálltam őrnek. Megerősödtem, harcolni tanultam. Tengerre vágytam. Aztán megtetszett egy halászfalu. Meguntam és elmentem egy karavánnal utazni. Ott egy bárd asszony miatt én is megtanultam azt a mesterséget. Nem szerettek a városban és elmentem a folyókra. Most meg itt vagyok, ahonnan indultam. Ezek persze évekbe teltek, de így történt. Ha megint találok valamit, ami érdekelni fog, akkor megint eltűnök a balfenéken. Én nem megyek vissza sehova. Mindig valami újra van szükségem. Új hely, új foglalkozás, új barátok, új nő. Néha új gyerek.
*A gyerekek, na igen. Ők nehezen férnek bele egy ilyen világjáró életébe. Ott is hagyta őket, elszórva Lanawin különböző tájékain. Most pedig visszatér a trükkhöz. Egy gyors mozdulattal újra összerakja a csomagokat, de a leemelt kerül alulra. Utána pedig megkeveri őket, nagyon gyorsan és visszateszi az asztalra a csomagot.
A lány nagyon élvezi a műsort, de azt is, hogy próbálhat keresztbe tenni a Medvének. Játékosan csinálja és a Medve sem veszi véresen komolyan. A trükköt igen, de a lány próbálkozásait nem.*
- Most ugrik a vízbe a... Majmot láttál már? Állítólag messze a hegyek között élnek, egyszer szállítottunk egy párat. Olyan karjuk volt, mint az én combjaim! Tehát egy, kettő, három!
*Ezzel leszámol három lapot a Varjúvadász elé sréhen elhelyezve az asztalon.*
- Négy és öt!
*Még két lapot kitesz, szintén átlósan, de keresztezve az előző vonalat. Egy x rajzolódik így ki. Elkezdi a lapokat kopogtatni. A középsőre egyet koppint. A lányhoz közelebbiekre kettőt és végül a hozzá közelebb esőkre hármat. Megint a tömzsi mutatóujját és a középsőt használja. Ezután a lányra néz komoly arccal, majd amikor a kártyákra kerül vissza a tekintete, akkor már mosolyog. A szakállát vakargatja és hümmög. Hangosan beszélve fedi fel a lapokat és mikor meglátja, mit ábrázolnak, mondja a nevüket.*
- Kipp-kopp, Hősszerelmes! Kopp-kopp, Szajha! Megjöttek a vendégek. Kling-klang, kopácsol a Kovács! Pitt-patt, ropog a tűz a Fagyjáró kezei alatt.
*Végül a középső lap marad csak hátlappal felfelé. A Medve még csigázza egy kicsit a lányt. Széles vigyorral és szinte csodálkozó tekintettel beszél hozzá:*
- Messzi város. Csillognak a szemeid. Szépen mosolyogsz. És olyan nyakláncod van, amit már másnál láttam. Úrhölgy, te volnál az?
*Ezzel felfordítja a kártyát és akit leírt, az néz szembe vele. A szép mosolyú, ékes szemű bájos nő, akinek karom lóg a nyakában, mint a Varjúvadásznak is. Meg sem kérdezi, hogy a lány ezt a lapot húzta-e. Tudja, hogy ha nem, akkor el fogja mondani. Ha pedig nagyon vicces kedvében van, akkor azt fogja mondani, hogy egy másik volt és nem sikerült a trükk. Azért reméli, hogy a lány értékeli a mutatványt, amihez sok odafigyelés és összpontosítás kellett. Mind a tanuláshoz, mind ahhoz, hogy most itt előadja.*
610. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-06 20:40:17
Üzenet elküldve: 2013-11-06 20:40:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Megszólít az Éjszaka - második felvonás //
*Hát persze, hogy nem mindegy! A kaján mosoly marad, és a lap a pakli közepére vándorol vissza, miközben gondosan ügyel arra, hogy kezével takarja, így a Medvének esélye se legyen meglesni, hogy mely lap alá csúsztatta be az Úrhölgyet.*
- Hát persze, hogy kókler! Roppant ügyesen csinálta egyébként, volt ott nagy csinnadratta, meg füst, meg szikrázás. Látványos volt, bár ez annyira nem kötött le.
Látja, hogy a Medve keze ügyes, és igen nehéz elkapni a mozgását, ám őt sem most húzták le a falvédőről, így tekintete folyamatosan a férfi kezén nyugszik, bármit is csinál a másik. Persze, így is igen kicsi az esélye, hogy bármit látni fog. Erre nincs szeme. Néha el szokta szórakoztatni magát azzal, hogy a városi mulatságokban figyeli a bűvészeket. Néha már sikerült egy-két trükköt megfejtenie, de nincs túl jó érzéke hozzá. A megfigyeléshez viszont ért, úgyhogy kíváncsi, és izgatott, hogy most sikerül-e elkapnia azt a bizonyos kis mozdulatot, ahol a Medve éppen kicselezi a szemét.
Úgy dönt, hogy nem hagyja abba a csevegést, hátha ezzel ki tudja zökkenti Medvét. Szemei ismét ravasz fénnyel villannak, ahogy taktikát vált, és ezúttal nem ő fog beszélni, hanem inkább kérdéseket tesz fel. Azokon gondolkodni kell, és a férfiak köztudottan nehezebben figyelnek egyszerre több dologra.
Persze, a Medve ettől még eldöntheti, hogy inkább a trükköt fejezi be, és csak utána válaszol, de ez is egyfajta játék, amit ki akar próbálni, mert izgalmasnak tűnik.*
- Hol érezted magad a legjobban? Gondolom, volt olyan hely, ahova szívesen visszatérnél, így utólag visszanézve…
*Faramuci a kérdés, ő maga sem tudna rá válaszolni. Azt tudja, hogy hova nem menne vissza, de ez a kérdés jelenleg elhanyagolható.
Arcán továbbra is ott ül a ravaszkás, féloldalas mosoly, ahogy a Medvét figyeli, hogy erre a húzásra mit lép. Nem fogja megkönnyíteni a dolgát, ebben biztos. Jó a hangulata, és kedveli a Medvét. Észre sem vette, és a férfi átlépett nála a harmadik fázisba. Itt már szabad az ugratás, és nem is fogja kímélni a teszteléstől és a kissé csípős, élcelődő, ám vidám megjegyzésektől. Néha kedvében is köszörüli ám a nyelvét, bár ezt a férfi még nem tapasztalta. Igazából, nem is emlékszik arra, hogy bárki tapasztalta volna, néhány alkalmi szeretőjén kívül. De azok is mikor voltak már... Félévek, évek? Nem számolja. Ritkán érzi magát ennyire felszabadultnak, és gondtalannak. Határozottan kedveli a Medvét. Határozottan.*
*Hát persze, hogy nem mindegy! A kaján mosoly marad, és a lap a pakli közepére vándorol vissza, miközben gondosan ügyel arra, hogy kezével takarja, így a Medvének esélye se legyen meglesni, hogy mely lap alá csúsztatta be az Úrhölgyet.*
- Hát persze, hogy kókler! Roppant ügyesen csinálta egyébként, volt ott nagy csinnadratta, meg füst, meg szikrázás. Látványos volt, bár ez annyira nem kötött le.
Látja, hogy a Medve keze ügyes, és igen nehéz elkapni a mozgását, ám őt sem most húzták le a falvédőről, így tekintete folyamatosan a férfi kezén nyugszik, bármit is csinál a másik. Persze, így is igen kicsi az esélye, hogy bármit látni fog. Erre nincs szeme. Néha el szokta szórakoztatni magát azzal, hogy a városi mulatságokban figyeli a bűvészeket. Néha már sikerült egy-két trükköt megfejtenie, de nincs túl jó érzéke hozzá. A megfigyeléshez viszont ért, úgyhogy kíváncsi, és izgatott, hogy most sikerül-e elkapnia azt a bizonyos kis mozdulatot, ahol a Medve éppen kicselezi a szemét.
Úgy dönt, hogy nem hagyja abba a csevegést, hátha ezzel ki tudja zökkenti Medvét. Szemei ismét ravasz fénnyel villannak, ahogy taktikát vált, és ezúttal nem ő fog beszélni, hanem inkább kérdéseket tesz fel. Azokon gondolkodni kell, és a férfiak köztudottan nehezebben figyelnek egyszerre több dologra.
Persze, a Medve ettől még eldöntheti, hogy inkább a trükköt fejezi be, és csak utána válaszol, de ez is egyfajta játék, amit ki akar próbálni, mert izgalmasnak tűnik.*
- Hol érezted magad a legjobban? Gondolom, volt olyan hely, ahova szívesen visszatérnél, így utólag visszanézve…
*Faramuci a kérdés, ő maga sem tudna rá válaszolni. Azt tudja, hogy hova nem menne vissza, de ez a kérdés jelenleg elhanyagolható.
Arcán továbbra is ott ül a ravaszkás, féloldalas mosoly, ahogy a Medvét figyeli, hogy erre a húzásra mit lép. Nem fogja megkönnyíteni a dolgát, ebben biztos. Jó a hangulata, és kedveli a Medvét. Észre sem vette, és a férfi átlépett nála a harmadik fázisba. Itt már szabad az ugratás, és nem is fogja kímélni a teszteléstől és a kissé csípős, élcelődő, ám vidám megjegyzésektől. Néha kedvében is köszörüli ám a nyelvét, bár ezt a férfi még nem tapasztalta. Igazából, nem is emlékszik arra, hogy bárki tapasztalta volna, néhány alkalmi szeretőjén kívül. De azok is mikor voltak már... Félévek, évek? Nem számolja. Ritkán érzi magát ennyire felszabadultnak, és gondtalannak. Határozottan kedveli a Medvét. Határozottan.*
609. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-06 20:07:18
Üzenet elküldve: 2013-11-06 20:07:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Megszólít az Éjszaka - második felvonás //
*A lány nagyon figyel, szinte meredten. Meg akarja érteni a trükköt, ki akarja lesni, ahogy ezt sok néző próbálja. A Medvének pedig megtanították a mutatványosoknál, hogy lehet ezt elkerülni. Biztos kézzel kell rakni a lapokat és a legfontosabb mozdulatokat a legnagyobb nyugalommal, szinte észrevételnül kell jelentéktelennek álcázni. Ezen kívül be kell építeni lényegtelen, felesleges, de látványos elemeket, amiket észrevesz a néző és attól várja a trükköt. Eddig még csak egy olyan akadt, aki rájött, hogy csinálja a trükköket. Egy nagyon csalafinta gnóm volt az, aki egyszerűen rájött a technikára és kiszámolta az egészet.
A Varjúvadász nagyon kíváncsi és lelkes, ez pedig tetszik a Medvének. Ilyen közönségnek szeret előadást tartani, legyen az bármilyen műfaj, éneklés, artistamutatvány vagy bűvészkedés. Az arcáról nem lehet leolvasni, mit húzott. Most megdolgoztatja a Medvét, hogy ne csapja be egy ócska trükkel. Ha örülne, akkor lehetne gondolni a kedvenc lapjára. Ha lefelé görbüle a szája, akkor lehetne egy olyan lap a kezében, ami egy emlékezetes, de nem túl kedves élményt örökített meg. Egy igazán jó kártáys viszont képes az ilyesmit teljesen eltitkolni vagy épp az ellenkezőjét tettetni. Moy nem is próbálkozik így megfejteni, hogy mi került a lány kezébe. Amikor viszont felteszi a kérdést, hogy mindegy-e, hova teszi vissza, akkor a férfi vigyora még szélesebbé válik. Felemeli a kezét és a kinyújtott mutatóujját rázza.*
- Ügyes próbálkozás, Varjúvadász! Nem mindegy, de rád bízom.
*Megmutatták neki, mit kell csinálni, ha van egy-egy ilyen fondorlatos tagja a közönségnek, aki máshogy akarja a trükköt, mint ahogy a legtöbben szokták. Ha nem a tetejére teszi, hanem az aljára vagy a közepére, akkor egy kicsit máshogy kell eljárni, de úgy is menni fog a Medvének.
Közben a lány belekezd valami történetbe, amit nagyon könnyedén mesél. Az asszonyok a barátnőikkel szoktak ilyen hangon beszélni és ez azt mutatja, hogy bízik Moyban, jólesik neki a társasága, örömet okoz. A Medve ettől határtalanul vidám lesz és csillogó szemekkel, a teljes, szinte tökéletes épségben megmaradt fogsorát megmutatva várja, hogy a lány hova is teszi a lapot. Még el is kacagja magát. Ha csak egy kis időre is, de boldoggá tudott tenni egy nőt, aki az elmondása szerint nem könnyű eset. Nem is tartja nőnek magát és ez már eleve buktató lehet sok férfinek, akik nem tudnak mit kezdeni az ilyesmivel. Nő, beszélgetőtárs, közönség és szintén harcos. Ilyen egyveleggel csak ritkán találkozik. Már nevetve mondja:*
- Az ilyet nem bűvésznek hívják, hanem kóklernek. Ha ismeri is a trükköt, akkor sem bűvész. Mi sose károsítjuk meg a nézőt. Ha elkérünk egy aranyat vagy bármi mást, akkor visszakapja, sértetlenül. Az égen nem látszanak a sirályok.
*A lány nagyon figyel, szinte meredten. Meg akarja érteni a trükköt, ki akarja lesni, ahogy ezt sok néző próbálja. A Medvének pedig megtanították a mutatványosoknál, hogy lehet ezt elkerülni. Biztos kézzel kell rakni a lapokat és a legfontosabb mozdulatokat a legnagyobb nyugalommal, szinte észrevételnül kell jelentéktelennek álcázni. Ezen kívül be kell építeni lényegtelen, felesleges, de látványos elemeket, amiket észrevesz a néző és attól várja a trükköt. Eddig még csak egy olyan akadt, aki rájött, hogy csinálja a trükköket. Egy nagyon csalafinta gnóm volt az, aki egyszerűen rájött a technikára és kiszámolta az egészet.
A Varjúvadász nagyon kíváncsi és lelkes, ez pedig tetszik a Medvének. Ilyen közönségnek szeret előadást tartani, legyen az bármilyen műfaj, éneklés, artistamutatvány vagy bűvészkedés. Az arcáról nem lehet leolvasni, mit húzott. Most megdolgoztatja a Medvét, hogy ne csapja be egy ócska trükkel. Ha örülne, akkor lehetne gondolni a kedvenc lapjára. Ha lefelé görbüle a szája, akkor lehetne egy olyan lap a kezében, ami egy emlékezetes, de nem túl kedves élményt örökített meg. Egy igazán jó kártáys viszont képes az ilyesmit teljesen eltitkolni vagy épp az ellenkezőjét tettetni. Moy nem is próbálkozik így megfejteni, hogy mi került a lány kezébe. Amikor viszont felteszi a kérdést, hogy mindegy-e, hova teszi vissza, akkor a férfi vigyora még szélesebbé válik. Felemeli a kezét és a kinyújtott mutatóujját rázza.*
- Ügyes próbálkozás, Varjúvadász! Nem mindegy, de rád bízom.
*Megmutatták neki, mit kell csinálni, ha van egy-egy ilyen fondorlatos tagja a közönségnek, aki máshogy akarja a trükköt, mint ahogy a legtöbben szokták. Ha nem a tetejére teszi, hanem az aljára vagy a közepére, akkor egy kicsit máshogy kell eljárni, de úgy is menni fog a Medvének.
Közben a lány belekezd valami történetbe, amit nagyon könnyedén mesél. Az asszonyok a barátnőikkel szoktak ilyen hangon beszélni és ez azt mutatja, hogy bízik Moyban, jólesik neki a társasága, örömet okoz. A Medve ettől határtalanul vidám lesz és csillogó szemekkel, a teljes, szinte tökéletes épségben megmaradt fogsorát megmutatva várja, hogy a lány hova is teszi a lapot. Még el is kacagja magát. Ha csak egy kis időre is, de boldoggá tudott tenni egy nőt, aki az elmondása szerint nem könnyű eset. Nem is tartja nőnek magát és ez már eleve buktató lehet sok férfinek, akik nem tudnak mit kezdeni az ilyesmivel. Nő, beszélgetőtárs, közönség és szintén harcos. Ilyen egyveleggel csak ritkán találkozik. Már nevetve mondja:*
- Az ilyet nem bűvésznek hívják, hanem kóklernek. Ha ismeri is a trükköt, akkor sem bűvész. Mi sose károsítjuk meg a nézőt. Ha elkérünk egy aranyat vagy bármi mást, akkor visszakapja, sértetlenül. Az égen nem látszanak a sirályok.
608. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-06 19:45:52
Üzenet elküldve: 2013-11-06 19:45:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Megszólít az Éjszaka - második felvonás //
*Figyeli a férfi ujjait, ahogy a lapokon járnak. Árgus szemeket mereszt a kitalálandótól balra elhelyezett lapra, majd halkan kuncogni kezd, a nyers megjegyzésen. No igen, így is lehet fogalmazni.
Lelkesen csillog tekintete, ahogy az új, jobbra helyezett kártyára vándorol. A Visszhang. Jól esik neki, hogy a férfi alkalmazza azokat a megnevezéseket, amiket ő is a kártyáira. Eddig még nem találkozott ilyennel, aki ennyire nyitott lett volna az új paklira.
Bár tény, a Medve sokat láthatott már hosszú élete alatt, nem bántja a szemét a változatosság, és az új. Erre utal az is, hogy sokat utazott.
Valahogy kicsit olyan érzés fogja el a közelében, mint mikor az Úrhölggyel találkozott a nyugati városokban. A vörös hajú, zafírszemű lány vele nagyjából egykorú volt. Nyugalom járta át, és béke, amikor együtt voltak. Az Úrhölggyel is lehetett beszélgetni jóról és rosszról, Tomról és Hydeganról, a kihívásról, a pengék szaváról.
Ő tanította meg kártyázni a nemes fruskát. Jó mulatság volt, és társnője igen ügyesnek bizonyult benne, bár legyőzni sosem tudta. Nem kocsmajátékokra állt a keze. Az Úrhölgy nő volt, már abban a zsenge korban is. Ha a Medve ismerné, pontosan tudná, hogy miről beszélt, mikor azt mondta, hogy ő nőnemű.
Érdeklődve vonja fel szemöldökét, mikor a Medve felszólítja, hogy lapot húzzon. Felemeli a lapot a tetejéről, és rá visszanéz a zafírszín szempár stilizált mása. Nem mosolyodik el a piros ász láttán, hanem a Medvére emeli a tekintetét, és kissé ravasz arckifejezéssel összeráncolja a szemöldökét, ajkán kaján mosoly terjeng.*
- Bárhova visszatehetem?
*Teszteli vele a férfi ügyességét, hogy nem mindegy, hogy a tetejére, vagy a pakliba keveri be a lapot. Majd a Medve utasításainak megfelelően cselekszik, és érdeklődve várja a fejleményeket. Közben csivitelni kezd, szórakozott hangnemben. Teljesen feloldódott a Medve társaságában, nem is érzi azt, hogy bármitől tartania kellene.*
- Egyszer, még délen összeakadtam egy bűvésszel. Tejfeles képű fajankó voltam, gondoltam, úgyis lefülelem, így felajánlottam neki az egyik kardom, hogy tüntesse el. No, kiderült, hogy orvgazda volt, alig akarta visszaadni, persze némi rábeszélés megtette a hatását. Elég hamar tovább állt, gondolom félt, hogy elhíresztelem róla ezt az apróságot - *nevet fel kedélyesen az emlék hatására. Azt nem említi meg, hogy a bűvész a fogait is hátra hagyta, hisz ez már csak részletkérdés.*
*Figyeli a férfi ujjait, ahogy a lapokon járnak. Árgus szemeket mereszt a kitalálandótól balra elhelyezett lapra, majd halkan kuncogni kezd, a nyers megjegyzésen. No igen, így is lehet fogalmazni.
Lelkesen csillog tekintete, ahogy az új, jobbra helyezett kártyára vándorol. A Visszhang. Jól esik neki, hogy a férfi alkalmazza azokat a megnevezéseket, amiket ő is a kártyáira. Eddig még nem találkozott ilyennel, aki ennyire nyitott lett volna az új paklira.
Bár tény, a Medve sokat láthatott már hosszú élete alatt, nem bántja a szemét a változatosság, és az új. Erre utal az is, hogy sokat utazott.
Valahogy kicsit olyan érzés fogja el a közelében, mint mikor az Úrhölggyel találkozott a nyugati városokban. A vörös hajú, zafírszemű lány vele nagyjából egykorú volt. Nyugalom járta át, és béke, amikor együtt voltak. Az Úrhölggyel is lehetett beszélgetni jóról és rosszról, Tomról és Hydeganról, a kihívásról, a pengék szaváról.
Ő tanította meg kártyázni a nemes fruskát. Jó mulatság volt, és társnője igen ügyesnek bizonyult benne, bár legyőzni sosem tudta. Nem kocsmajátékokra állt a keze. Az Úrhölgy nő volt, már abban a zsenge korban is. Ha a Medve ismerné, pontosan tudná, hogy miről beszélt, mikor azt mondta, hogy ő nőnemű.
Érdeklődve vonja fel szemöldökét, mikor a Medve felszólítja, hogy lapot húzzon. Felemeli a lapot a tetejéről, és rá visszanéz a zafírszín szempár stilizált mása. Nem mosolyodik el a piros ász láttán, hanem a Medvére emeli a tekintetét, és kissé ravasz arckifejezéssel összeráncolja a szemöldökét, ajkán kaján mosoly terjeng.*
- Bárhova visszatehetem?
*Teszteli vele a férfi ügyességét, hogy nem mindegy, hogy a tetejére, vagy a pakliba keveri be a lapot. Majd a Medve utasításainak megfelelően cselekszik, és érdeklődve várja a fejleményeket. Közben csivitelni kezd, szórakozott hangnemben. Teljesen feloldódott a Medve társaságában, nem is érzi azt, hogy bármitől tartania kellene.*
- Egyszer, még délen összeakadtam egy bűvésszel. Tejfeles képű fajankó voltam, gondoltam, úgyis lefülelem, így felajánlottam neki az egyik kardom, hogy tüntesse el. No, kiderült, hogy orvgazda volt, alig akarta visszaadni, persze némi rábeszélés megtette a hatását. Elég hamar tovább állt, gondolom félt, hogy elhíresztelem róla ezt az apróságot - *nevet fel kedélyesen az emlék hatására. Azt nem említi meg, hogy a bűvész a fogait is hátra hagyta, hisz ez már csak részletkérdés.*
607. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-06 19:09:54
Üzenet elküldve: 2013-11-06 19:09:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Megszólít az Éjszaka - második felvonás //
*Moy kérdésére a lány gey kicsit gondolkodik, de aztán leesik neki, hogy miről is van szó. Azt mondja, hogy kábító hatása is lehet. A Medve a térdére csap és kiáltva mondja:*
- Kaktusz, ez az! Nem jutott volna eszembe a neve.
*A komoly arckifejezést természetesen egyből észreveszi a Varjúvadász. Moy most nem tudja eldönteni, hogy rögtön megértette-e és csak ki akarja húzni belőle, amire gondol vagy tényleg nem esik le neki. Utána viszont azt mondja, hogy nem kell sajnálni. Erőt akar mutatni, nem gyengeséget. Amikor viszont elkapja a tekintetét Moyról és az égre emeli azt, a férfi mégis arra gondol, hogy ezek csak szavak. Nyugtatja magát, de biztosan ő is szeretett volna vidám gyermekkort. Ahogy felé fordul és elmosolyodik, Moy megint azt látja, amit eddig is. A Varjúvadász a körülmények áldozata. Ha a hatósághoz tartozna és városőrként kerülne szembe egy ilyennel, akkor persze nem érdekelné a múltja. Most viszont ő nem városőr, de még csak nem is városlakó. Átutazóban van itt és noha innen indult az élete, nem az ő feladata ilyesmivel foglalkozni. Ha a lány ilyen bátran jár-kel a tettei után és még havlány utalásokkal, de mesél is róluk, akkor bizonyára nem hibázott eddig. És úgy gondolja, nem is fog. Ha viszont egyszer mégis hibázik, akkor nagyon csúnyán megtorolják rajta. Moy a hányatott sors mellett ezt is sajnálja. Egyelőre nem viszi tovább ezt a gondolatmenetet, mert a város közepén veszélyes erről beszélgetni és ezt a lány is tudja.
A bűvésztrükk felpezsdíti a lány vérét, izgatottá válik. Ha akarja, simán szabotálhatja a Medve mutatványát, hiszen valószínűleg a hátlapjukrül is felismeri a saját kártyáit. A játék közben sem csalt, így talán most sem fog, gondolja magában Moy.
Letesz egy lapot a kitalálandótól balra. Ráteszi a mutatóujját és a középsőt, majd megfordítja.*
- Tök alsó, a Szerető, aki egy szál ***ban menekül.
*Ezt kimondja nyersen, a legdurvább szóval, amit erre használnak. A lány megmutatta, hogy nem zavarja az ilyesmi és Moy is használja ezeket a szavakat, ha épp úgy látja jónak. Még egy lapot leemel, ezt a kitalálandó kártyától jobbra teszi le lassan, óvatosan. Erre is ráteszi az előbb használt két ujját, de kettőt koppint is velük. Felfordítja a lapot.*
- Ez a Visszhang. Most pedig te jössz. Húzz egy lapot innen a tetejéről, nézd meg és tedd vissza. Ne mondd meg, mit húztál!
*A Medve is izgatott, hiszen megint közönségre talált, akit szórakoztathat és ezt ő rendkívül élvezi. Főleg akkor, ha a közönség is lelkes és láthatóan jól mulat.*
*Moy kérdésére a lány gey kicsit gondolkodik, de aztán leesik neki, hogy miről is van szó. Azt mondja, hogy kábító hatása is lehet. A Medve a térdére csap és kiáltva mondja:*
- Kaktusz, ez az! Nem jutott volna eszembe a neve.
*A komoly arckifejezést természetesen egyből észreveszi a Varjúvadász. Moy most nem tudja eldönteni, hogy rögtön megértette-e és csak ki akarja húzni belőle, amire gondol vagy tényleg nem esik le neki. Utána viszont azt mondja, hogy nem kell sajnálni. Erőt akar mutatni, nem gyengeséget. Amikor viszont elkapja a tekintetét Moyról és az égre emeli azt, a férfi mégis arra gondol, hogy ezek csak szavak. Nyugtatja magát, de biztosan ő is szeretett volna vidám gyermekkort. Ahogy felé fordul és elmosolyodik, Moy megint azt látja, amit eddig is. A Varjúvadász a körülmények áldozata. Ha a hatósághoz tartozna és városőrként kerülne szembe egy ilyennel, akkor persze nem érdekelné a múltja. Most viszont ő nem városőr, de még csak nem is városlakó. Átutazóban van itt és noha innen indult az élete, nem az ő feladata ilyesmivel foglalkozni. Ha a lány ilyen bátran jár-kel a tettei után és még havlány utalásokkal, de mesél is róluk, akkor bizonyára nem hibázott eddig. És úgy gondolja, nem is fog. Ha viszont egyszer mégis hibázik, akkor nagyon csúnyán megtorolják rajta. Moy a hányatott sors mellett ezt is sajnálja. Egyelőre nem viszi tovább ezt a gondolatmenetet, mert a város közepén veszélyes erről beszélgetni és ezt a lány is tudja.
A bűvésztrükk felpezsdíti a lány vérét, izgatottá válik. Ha akarja, simán szabotálhatja a Medve mutatványát, hiszen valószínűleg a hátlapjukrül is felismeri a saját kártyáit. A játék közben sem csalt, így talán most sem fog, gondolja magában Moy.
Letesz egy lapot a kitalálandótól balra. Ráteszi a mutatóujját és a középsőt, majd megfordítja.*
- Tök alsó, a Szerető, aki egy szál ***ban menekül.
*Ezt kimondja nyersen, a legdurvább szóval, amit erre használnak. A lány megmutatta, hogy nem zavarja az ilyesmi és Moy is használja ezeket a szavakat, ha épp úgy látja jónak. Még egy lapot leemel, ezt a kitalálandó kártyától jobbra teszi le lassan, óvatosan. Erre is ráteszi az előbb használt két ujját, de kettőt koppint is velük. Felfordítja a lapot.*
- Ez a Visszhang. Most pedig te jössz. Húzz egy lapot innen a tetejéről, nézd meg és tedd vissza. Ne mondd meg, mit húztál!
*A Medve is izgatott, hiszen megint közönségre talált, akit szórakoztathat és ezt ő rendkívül élvezi. Főleg akkor, ha a közönség is lelkes és láthatóan jól mulat.*
606. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-06 18:42:39
Üzenet elküldve: 2013-11-06 18:42:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Megszólít az Éjszaka - második felvonás //
*A Medve elneveti magát, miközben mesél, így egy pillanatra meg is akad, hogy kérdőn felvonja szemöldökét, ezzel érdeklődve a derű oka felől, ám a férfi nem válaszol, így megrántja a vállát, és folytatja, amit elkezdett.
Elgondolkodva hallgatja a másik kérdését a vaskos, szúrós növények felől. Szemöldökét összeráncolja, ahogy végignéz ismét a Piacon. Egy darabig nem tudja hova tenni a leírást, majd arca kisimul.*
- Ó, igen volt vele dolgom! Vigyázni kell velük, némelyiknek hasonló hatása van, mint a közönséges, kikötői drogoknak. Volt olyan a karavánban, aki pórul járt, mert rossz kaktuszból evett.
*Megrántja a vállát az emlékre, majd kissé lebiggyesztett ajkakkal ismét hátra dől, a támfáknak vetve hátát.
Elgondolkodva indul meg állkapcsa újra, hogy előrölje a nem létező szemeket. Félúton áll meg, fogai hangosan összecsattannak. Nem csikorgatja őket, arról egy ideje sikerült leszoknia.
Ekkor érkezik a férfi komor, kissé talán kutató tekintete arcára. Érdeklődve néz vissza, tekintete nyílt, bár sejti, hogy mi állhat az elkomorodás hátterében.
Főleg, hogy a férfi ki is mondja gondolatait. Ő sosem árult zsákba macskát, már a legelején megmondta, hogy Varjúvadász-féle. Nincs mit titkolnia, ha érte jönnek, elmegy, nem szokott ilyen dolgokon aggodalmaskodni.*
- Mit? - *kérdez vissza, felvont szemöldökkel, és félre billentett fejjel. Arcán nincs gúny, csupán érdeklődés.
Ám mielőtt a férfi megszólalhatna, halvány félmosolyra húzódik ajkának csücske.*
- Nincs ezen mit sajnálni. Ez van. Ezt kell szeretni - *dönti fejét végszóra neki a gerendának, és tekintete az égre vetül, bár szeme elé függönyt húz a merengés köde. Sosem gondolt arra, hogy ennek máshogy kellene lennie. Sosem gondolt arra, hogy ez nem jó így. A Medve viszont így látja. Furcsa. Hisz bizonyára a Medve is ölt már. Ártatlanokat. Családapákat. Fiúkat. Akiket vártak haza. Nem különböznek ők. Csak a Medve törvényesen elismert módon tette, míg ő nem.
De mi a törvény? Sok ostoba által papírra vetett szavak hada. Lényegtelen ostobaság, hogy a köznép kezét megkössék. Semmi egyéb. Az emberek nagytöbbségének ez jó. Keretet ad az életüknek. Sosem bírta, ha korlátozzák, ezért is nőtt Tom fejére olyan könnyen.
Mikor a Medve azt mondja, hogy biztonságban van nála a titka, a férfi felé fordítja a fejét, és elmosolyodik. Tudja. Bár ebben nincs semmi titok. Mégis, értékeli a gesztust.
A kártyatrükkökre szeme felcsillan, és rögtön át is nyújtja a Medvének a pakli maradékát, amit leválogatott a sepser előtt.*
- Lássuk, lássuk! - *szeme lelkesen szikrázik, ahogy leemel kétszer a talonból.
Nem néz a lap hátlapjára. Nem akarja elrontani a szórakozását, így egyelőre előtte is rejtély, hogy melyik lap van az asztalon.
Izgatottan figyeli a Medve kezét. Kíváncsi, vajon elkapja-e a mozdulatot, ahol éppen játszik az érzékeivel.*
*A Medve elneveti magát, miközben mesél, így egy pillanatra meg is akad, hogy kérdőn felvonja szemöldökét, ezzel érdeklődve a derű oka felől, ám a férfi nem válaszol, így megrántja a vállát, és folytatja, amit elkezdett.
Elgondolkodva hallgatja a másik kérdését a vaskos, szúrós növények felől. Szemöldökét összeráncolja, ahogy végignéz ismét a Piacon. Egy darabig nem tudja hova tenni a leírást, majd arca kisimul.*
- Ó, igen volt vele dolgom! Vigyázni kell velük, némelyiknek hasonló hatása van, mint a közönséges, kikötői drogoknak. Volt olyan a karavánban, aki pórul járt, mert rossz kaktuszból evett.
*Megrántja a vállát az emlékre, majd kissé lebiggyesztett ajkakkal ismét hátra dől, a támfáknak vetve hátát.
Elgondolkodva indul meg állkapcsa újra, hogy előrölje a nem létező szemeket. Félúton áll meg, fogai hangosan összecsattannak. Nem csikorgatja őket, arról egy ideje sikerült leszoknia.
Ekkor érkezik a férfi komor, kissé talán kutató tekintete arcára. Érdeklődve néz vissza, tekintete nyílt, bár sejti, hogy mi állhat az elkomorodás hátterében.
Főleg, hogy a férfi ki is mondja gondolatait. Ő sosem árult zsákba macskát, már a legelején megmondta, hogy Varjúvadász-féle. Nincs mit titkolnia, ha érte jönnek, elmegy, nem szokott ilyen dolgokon aggodalmaskodni.*
- Mit? - *kérdez vissza, felvont szemöldökkel, és félre billentett fejjel. Arcán nincs gúny, csupán érdeklődés.
Ám mielőtt a férfi megszólalhatna, halvány félmosolyra húzódik ajkának csücske.*
- Nincs ezen mit sajnálni. Ez van. Ezt kell szeretni - *dönti fejét végszóra neki a gerendának, és tekintete az égre vetül, bár szeme elé függönyt húz a merengés köde. Sosem gondolt arra, hogy ennek máshogy kellene lennie. Sosem gondolt arra, hogy ez nem jó így. A Medve viszont így látja. Furcsa. Hisz bizonyára a Medve is ölt már. Ártatlanokat. Családapákat. Fiúkat. Akiket vártak haza. Nem különböznek ők. Csak a Medve törvényesen elismert módon tette, míg ő nem.
De mi a törvény? Sok ostoba által papírra vetett szavak hada. Lényegtelen ostobaság, hogy a köznép kezét megkössék. Semmi egyéb. Az emberek nagytöbbségének ez jó. Keretet ad az életüknek. Sosem bírta, ha korlátozzák, ezért is nőtt Tom fejére olyan könnyen.
Mikor a Medve azt mondja, hogy biztonságban van nála a titka, a férfi felé fordítja a fejét, és elmosolyodik. Tudja. Bár ebben nincs semmi titok. Mégis, értékeli a gesztust.
A kártyatrükkökre szeme felcsillan, és rögtön át is nyújtja a Medvének a pakli maradékát, amit leválogatott a sepser előtt.*
- Lássuk, lássuk! - *szeme lelkesen szikrázik, ahogy leemel kétszer a talonból.
Nem néz a lap hátlapjára. Nem akarja elrontani a szórakozását, így egyelőre előtte is rejtély, hogy melyik lap van az asztalon.
Izgatottan figyeli a Medve kezét. Kíváncsi, vajon elkapja-e a mozdulatot, ahol éppen játszik az érzékeivel.*
605. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-05 23:10:57
Üzenet elküldve: 2013-11-05 23:10:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Megszólít az Éjszaka - második felvonás //
*A lány széles mosollyal fogadja a vereséget. Ha rutinos kártyás, akkor már sejthette is, hogy mi következik. Az sem vágja földhöz, hogy nem kapja meg a nyereményt. Moy fején azért még átfut a gondolat, hogy valamivel azért viszonozza a kellemes társaságát és a jó játékot. Ezt majd kitalálja, meglepetés lesz a Varjúvadász ajándéka.
A lány tiltakozik, azt mondja, még nem láthatták egymást. Ha tényleg gyakran jár a Rumos Rókalyukba, akkor igaza lehet. Moy az elmúlt évek alatt nem volt errefelé olyan sokszor. Jogos lehetne a kérdés, hogy ha mégis járt a közeli kikötőben, akkor miért nem nézett be a városba. A válasz egyszerű lenne erre: nem érdekelte. Nem akart a régmúlttal foglalkozni, a jelennek élt. Kivárta, hogy ötven évesen térhessen vissza. Lehet, hogy most sem lesz itt sokáig, de nem igyekszik vissza a hajóra. Nyitvahagyta ezt a kérdést, úgy távozott.
A lány már elfáradhatott abban a pózban, ezért mocorog. Ülést vált és megint elkezdene rágni. Moy látja, hogy nagyon hozzászokhatott a mozdulathoz, ha még mindig képes elfelejteni, hogy nincs a szájában kávémag. A kérdéssel a férfi mintha valami titkolnivaló dologba nyúlt volna bele. A lány szétnéz, mielőtt válaszol. Moy is körbenéz, hogy vajon kit kereshet a Varjúvadász vagy kitől tarthat. Nem igazán lát senkit, de a válaszok után nem fogja firtatni ezt a kérdést. Semmi szégyellnivaló nincs bennük, hacsak nem az, amit a lány ezeken az egzotikus helyeken tett vagy átélt. Most merül fel benne a gyanú, hogy a zsoldosmunkák között olyan is akadhatott, ami nem éppen tisztességes. Elneveti magát, mikor arra gondol, hogy a lány egy alvilági körökben ismert és keresett bűnöző lenne. Nem igazán hiszi ezt, de szórakoztató a gondolat.*
"Egy bűnözővel ilyen kellemes estét tölteni? Áááá, kizárt. Vagy nagyon érti a dolgát a leányzó."
*Legyint is egy nagyot a jobbjával, ahogy ezen gondolkodik és kacag. A vidékek leírásánál nagyon figyel. A sivatagos tájék olyan hely, ahová még nem vitte őt a sors. Vizeken már sokat volt, erdőkön-mezőkön is átkeltek a társulattal és a karavánnal, de a hosszúnyakú állatok hazájához még nem volt szerencséje.*
- Érdekes, érdekes! Sok helyen jártam már, de arra még nem. Talán a forróság miatt nem szerette a karaván, amivel utaztam. Viszont volt egy-két világjáró, aki mesélt ezekről. Úgy néz ki, nem csak lódított. Mert ugye messziről jött ember azt hazudik, amit akar. Figyelj és ... Azok a növények, amik embermagasságúak, nagyon vastagok és tele vannak tüskével... Azok tényleg léteznek? Állítólag még vizet is lehet belőlük szerezni, ha felvágod, bár ezt nehezen hiszem el.
*A másik leírt vidéket Moy is ismeri. Amikor a lány arról beszél, hogy üldözték az őrök, akkor a férfi egy kicsit elkomolyodik. Megint az jut eszébe, hogy mi van, ha tényleg az alvilághoz tartozik ez a lány? Ha a varjak olyan embereket jelentenek, akik egyáltalán nem szolgáltak rá a halálra, de ő a vérükért kap pénzt? Ha így is van, biztosan nem fogja elárulni valakinek, akit csak néhány órája ismer, akármilyen jót is beszélgetnek. Meglepődik saját magán is, hogy mi az első gondolata erről. Nem az jut eszébe, hogy az ilyennek börtönben vagy kardélen van a helye. Azt érzi, hogy ha ez a lány tényleg az árnyék utait járja, akkor is a körülmények áldozata. Olyan neveltetés mellett, amiről mesélt, nem csodálkozna, ha tényleg így lenne. Nem egy rosszindulatú, zsigeri gonoszságtól tocsogó lényt lát, hanem olyan valakit, akinek ez jutott és így birkózott meg vele. Dícséret nélkül, női példakép nélkül, kártyalapok, fegyverek és adósságok között nőtt fel. Még saját otthona sincs, ezért üldögél a tetőkön.
Moy most nagyon komoly és egy kissé aggódó arccal néz a lányra. A szája nyitva van, ahogy elmélkedik a hallottakon.*
- Sajnálom.
*Nem mondja el, mit sajnál és hogy miért. A lányra bízza, de amilyen éles esze van, biztosan rá fog jönni. Rá fog jönni, hogy elszólta magát és a Medve megsejtette a titkát. Semmi konkrétum nem hangzott el, így tulajdonképpen még bűnpártolásról sincs szó. Csak következtetésekről, amikben Moy viszont elég jó. Halkan folytatja tovább, szinte dörmögve, orra alatt morogva:*
- Borítsunk erre fátylat, tőlem nem fogják megtudni. Nem a tigrisbukfenc az egyetlen, amit én tanultam a mutatványosoknál. Láttál már bűvésztrükköt?
*Ezzel megfogja a kártyákat és újra összerendezi őket egy pakliba. Megkeveri a lapokat és úgy siklanak a kezében, mint az angolna a patakokban. A lány láthatja, hogy a férfi sokszor kevert már. Nem gyűri a lapokat, vigyáz rájuk. Nem csak azért, mert a lányhoz tartoznak. Tényleg értékesnek találja őket. Miután jól megkeverte, odanyújtja a Varjúvadásznak a paklit.*
- Emelj! Egy kisebb adagot és utána egy nagyobbat.
*Ha ez megtörténik, akkor a leemelt lapokat a pakli aljára teszi és a legfelső lapot hátlappal felfelé odateszi a lány elé.*
- Ki fogom találni, hogy melyik lap van nálad. Elhiszed?*kérdezi széles vigyorral terpeszkedve a kártyák fölött.*
*A lány széles mosollyal fogadja a vereséget. Ha rutinos kártyás, akkor már sejthette is, hogy mi következik. Az sem vágja földhöz, hogy nem kapja meg a nyereményt. Moy fején azért még átfut a gondolat, hogy valamivel azért viszonozza a kellemes társaságát és a jó játékot. Ezt majd kitalálja, meglepetés lesz a Varjúvadász ajándéka.
A lány tiltakozik, azt mondja, még nem láthatták egymást. Ha tényleg gyakran jár a Rumos Rókalyukba, akkor igaza lehet. Moy az elmúlt évek alatt nem volt errefelé olyan sokszor. Jogos lehetne a kérdés, hogy ha mégis járt a közeli kikötőben, akkor miért nem nézett be a városba. A válasz egyszerű lenne erre: nem érdekelte. Nem akart a régmúlttal foglalkozni, a jelennek élt. Kivárta, hogy ötven évesen térhessen vissza. Lehet, hogy most sem lesz itt sokáig, de nem igyekszik vissza a hajóra. Nyitvahagyta ezt a kérdést, úgy távozott.
A lány már elfáradhatott abban a pózban, ezért mocorog. Ülést vált és megint elkezdene rágni. Moy látja, hogy nagyon hozzászokhatott a mozdulathoz, ha még mindig képes elfelejteni, hogy nincs a szájában kávémag. A kérdéssel a férfi mintha valami titkolnivaló dologba nyúlt volna bele. A lány szétnéz, mielőtt válaszol. Moy is körbenéz, hogy vajon kit kereshet a Varjúvadász vagy kitől tarthat. Nem igazán lát senkit, de a válaszok után nem fogja firtatni ezt a kérdést. Semmi szégyellnivaló nincs bennük, hacsak nem az, amit a lány ezeken az egzotikus helyeken tett vagy átélt. Most merül fel benne a gyanú, hogy a zsoldosmunkák között olyan is akadhatott, ami nem éppen tisztességes. Elneveti magát, mikor arra gondol, hogy a lány egy alvilági körökben ismert és keresett bűnöző lenne. Nem igazán hiszi ezt, de szórakoztató a gondolat.*
"Egy bűnözővel ilyen kellemes estét tölteni? Áááá, kizárt. Vagy nagyon érti a dolgát a leányzó."
*Legyint is egy nagyot a jobbjával, ahogy ezen gondolkodik és kacag. A vidékek leírásánál nagyon figyel. A sivatagos tájék olyan hely, ahová még nem vitte őt a sors. Vizeken már sokat volt, erdőkön-mezőkön is átkeltek a társulattal és a karavánnal, de a hosszúnyakú állatok hazájához még nem volt szerencséje.*
- Érdekes, érdekes! Sok helyen jártam már, de arra még nem. Talán a forróság miatt nem szerette a karaván, amivel utaztam. Viszont volt egy-két világjáró, aki mesélt ezekről. Úgy néz ki, nem csak lódított. Mert ugye messziről jött ember azt hazudik, amit akar. Figyelj és ... Azok a növények, amik embermagasságúak, nagyon vastagok és tele vannak tüskével... Azok tényleg léteznek? Állítólag még vizet is lehet belőlük szerezni, ha felvágod, bár ezt nehezen hiszem el.
*A másik leírt vidéket Moy is ismeri. Amikor a lány arról beszél, hogy üldözték az őrök, akkor a férfi egy kicsit elkomolyodik. Megint az jut eszébe, hogy mi van, ha tényleg az alvilághoz tartozik ez a lány? Ha a varjak olyan embereket jelentenek, akik egyáltalán nem szolgáltak rá a halálra, de ő a vérükért kap pénzt? Ha így is van, biztosan nem fogja elárulni valakinek, akit csak néhány órája ismer, akármilyen jót is beszélgetnek. Meglepődik saját magán is, hogy mi az első gondolata erről. Nem az jut eszébe, hogy az ilyennek börtönben vagy kardélen van a helye. Azt érzi, hogy ha ez a lány tényleg az árnyék utait járja, akkor is a körülmények áldozata. Olyan neveltetés mellett, amiről mesélt, nem csodálkozna, ha tényleg így lenne. Nem egy rosszindulatú, zsigeri gonoszságtól tocsogó lényt lát, hanem olyan valakit, akinek ez jutott és így birkózott meg vele. Dícséret nélkül, női példakép nélkül, kártyalapok, fegyverek és adósságok között nőtt fel. Még saját otthona sincs, ezért üldögél a tetőkön.
Moy most nagyon komoly és egy kissé aggódó arccal néz a lányra. A szája nyitva van, ahogy elmélkedik a hallottakon.*
- Sajnálom.
*Nem mondja el, mit sajnál és hogy miért. A lányra bízza, de amilyen éles esze van, biztosan rá fog jönni. Rá fog jönni, hogy elszólta magát és a Medve megsejtette a titkát. Semmi konkrétum nem hangzott el, így tulajdonképpen még bűnpártolásról sincs szó. Csak következtetésekről, amikben Moy viszont elég jó. Halkan folytatja tovább, szinte dörmögve, orra alatt morogva:*
- Borítsunk erre fátylat, tőlem nem fogják megtudni. Nem a tigrisbukfenc az egyetlen, amit én tanultam a mutatványosoknál. Láttál már bűvésztrükköt?
*Ezzel megfogja a kártyákat és újra összerendezi őket egy pakliba. Megkeveri a lapokat és úgy siklanak a kezében, mint az angolna a patakokban. A lány láthatja, hogy a férfi sokszor kevert már. Nem gyűri a lapokat, vigyáz rájuk. Nem csak azért, mert a lányhoz tartoznak. Tényleg értékesnek találja őket. Miután jól megkeverte, odanyújtja a Varjúvadásznak a paklit.*
- Emelj! Egy kisebb adagot és utána egy nagyobbat.
*Ha ez megtörténik, akkor a leemelt lapokat a pakli aljára teszi és a legfelső lapot hátlappal felfelé odateszi a lány elé.*
- Ki fogom találni, hogy melyik lap van nálad. Elhiszed?*kérdezi széles vigyorral terpeszkedve a kártyák fölött.*
604. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-05 22:15:55
Üzenet elküldve: 2013-11-05 22:15:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Megszólít az Éjszaka - második felvonás //
*Szélesen elmosolyodik, amikor a Medve lerakja a makk alsót. Igen, ez várható volt.*
- Igen, tudom - *nem érzi úgy, hogy a vereség most lehúzná a vállát, vagy adott esetben feldühítené, pedig erre is volt már példa, nem egyszer, nem kétszer.
Nem igazán hiszi, hogy a férfi láthatta őt, mikor beült iszogatni a cimborákkal, mert ő bizonyosan megjegyezte volna a hatalmas Medvét, így kissé lemondóan csóválja a fejét.*
- Biztos, hogy nem, az rémlene. Nem mindenki jár egy ekkora csatabárddal a hátára szíjazva és hány tigrisbukfenceket közben - *kuncog, bal térdét behajlítva, talpát a bodega asztalára illesztve, és bal könyökével térdére támaszkodva. Arca bal tenyerébe simul, ahogy elkényelmesedik egy új pozícióban. Már csak a kávé hiányzik a szájából. Ismét önkéntelenül rágni kezd, majd káromkodik, mikor rájön, hogy felesleges.*
- A francba már!
*Meglepődik a kérdésen, hogy merre járt még. Szemét végigfuttatja a Piactéren, állkapcsa még egy párszor önkéntelenül nyílik és zárul, majd elgondolkodva visszafordul a férfi felé.*
- Jártam délen. Ott, ahol a vizet drágábban mérik, mint az aranyat, és csillogó drágakövekkel fizetnek csupán egy nyeletnyiért. Furcsa, hosszúnyakú állatokon járnak arra, melyeknek két púpja van, közé lehet felülni. Hónapokig megél víz nélkül, ha egyszer iszik. Asszonyokért gyakran ezekkel fizetnek. Homokkőből építkeznek, magas tornyokat emelnek, nappal onnan csodálják a forróságot, mely délibábot rajzol a homok tetejére, éjjel pedig a fagyot hozó Holdat, mert olykor bizony összekoccan az ember foga, csakúgy, mint itt, mikor havazik.
- Jártam nyugaton. Sok a köd, nyákosak az utcák. A népek kifinomultak és zárkózottak. Gyorsan kell járnia az embernek, hogy ne érjék utol az őrök. Nagy a rend, sok a bor, és remek kártyások, mert nem kapatják el magukat az alkoholtól, hanem megfontoltakká, és lassúakká válnak. Illatos dohányt szívnak, és teát isznak kávé helyett. Próbáltam elrágni, annyira nem jó, hogy helyettesítsem.
*Fúj egyet. Nem is tudja, hogy miről meséljen még a Medvének. Nyilván nem fog arról, hogy mit is keresett ezeken a helyeken, és főleg nem az megbízásokról, mert nem tartozik a férfire. Meg mert nem akarja bajba keverni. Ez az ő ügye, épp elég baj a Medvének, hogyha valaki együtt látja a Karmazsinnal, nem kell még rátennie egy lapáttal.*
- Sok helyütt jártam, de valahogy mindig haza evett a fene. Bár az otthon ott van, ahol van tető, és padlás. Az már rossz hely nem lehet - *mosolyodik el, hisz tényleg így érzi. Ahol süt a nap, és felmelegíti a cserepeket, ott már lehet élni.*
*Szélesen elmosolyodik, amikor a Medve lerakja a makk alsót. Igen, ez várható volt.*
- Igen, tudom - *nem érzi úgy, hogy a vereség most lehúzná a vállát, vagy adott esetben feldühítené, pedig erre is volt már példa, nem egyszer, nem kétszer.
Nem igazán hiszi, hogy a férfi láthatta őt, mikor beült iszogatni a cimborákkal, mert ő bizonyosan megjegyezte volna a hatalmas Medvét, így kissé lemondóan csóválja a fejét.*
- Biztos, hogy nem, az rémlene. Nem mindenki jár egy ekkora csatabárddal a hátára szíjazva és hány tigrisbukfenceket közben - *kuncog, bal térdét behajlítva, talpát a bodega asztalára illesztve, és bal könyökével térdére támaszkodva. Arca bal tenyerébe simul, ahogy elkényelmesedik egy új pozícióban. Már csak a kávé hiányzik a szájából. Ismét önkéntelenül rágni kezd, majd káromkodik, mikor rájön, hogy felesleges.*
- A francba már!
*Meglepődik a kérdésen, hogy merre járt még. Szemét végigfuttatja a Piactéren, állkapcsa még egy párszor önkéntelenül nyílik és zárul, majd elgondolkodva visszafordul a férfi felé.*
- Jártam délen. Ott, ahol a vizet drágábban mérik, mint az aranyat, és csillogó drágakövekkel fizetnek csupán egy nyeletnyiért. Furcsa, hosszúnyakú állatokon járnak arra, melyeknek két púpja van, közé lehet felülni. Hónapokig megél víz nélkül, ha egyszer iszik. Asszonyokért gyakran ezekkel fizetnek. Homokkőből építkeznek, magas tornyokat emelnek, nappal onnan csodálják a forróságot, mely délibábot rajzol a homok tetejére, éjjel pedig a fagyot hozó Holdat, mert olykor bizony összekoccan az ember foga, csakúgy, mint itt, mikor havazik.
- Jártam nyugaton. Sok a köd, nyákosak az utcák. A népek kifinomultak és zárkózottak. Gyorsan kell járnia az embernek, hogy ne érjék utol az őrök. Nagy a rend, sok a bor, és remek kártyások, mert nem kapatják el magukat az alkoholtól, hanem megfontoltakká, és lassúakká válnak. Illatos dohányt szívnak, és teát isznak kávé helyett. Próbáltam elrágni, annyira nem jó, hogy helyettesítsem.
*Fúj egyet. Nem is tudja, hogy miről meséljen még a Medvének. Nyilván nem fog arról, hogy mit is keresett ezeken a helyeken, és főleg nem az megbízásokról, mert nem tartozik a férfire. Meg mert nem akarja bajba keverni. Ez az ő ügye, épp elég baj a Medvének, hogyha valaki együtt látja a Karmazsinnal, nem kell még rátennie egy lapáttal.*
- Sok helyütt jártam, de valahogy mindig haza evett a fene. Bár az otthon ott van, ahol van tető, és padlás. Az már rossz hely nem lehet - *mosolyodik el, hisz tényleg így érzi. Ahol süt a nap, és felmelegíti a cserepeket, ott már lehet élni.*
603. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-05 21:44:01
Üzenet elküldve: 2013-11-05 21:44:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Megszólít az Éjszaka - második felvonás //
*A tengeri lények felkeltik a lány érdeklődését. Hát még ha látná őket! Sok mendemonda van arról, hogy mik élnek a tengerben és lehet, hogy még több igazság van bennük, mint amit Moy látott. A mélységben sok minden lakhat, amit talán jobb is nem bolygatni. A Varjúvadász arcán undor tükröződik és gondolkozik, de végül nem firtatja, ami eszébe jut. Amit mond, azt sokan mondják. Aztán amikor sokat van az ember hajón, ez meg tud változni, gondolja Moy. Ő eleve vágyott a vízi életre, azért ment oda, másnak viszont kényszerből lett ez a sorsa és így tovább. A legkülönbözőbb életutak vezettek oda.
Amikor a lány leteszi a zöld alsót, arra a Medve a makk alsóval válaszol.*
- Elég! Remek játszma volt, Varjúvadász! Ahhoz képest, hogy a magányhoz vagy szokva, jól elvagyunk.
*A lánynak biztosan vannak ilyen napjai, mikor ejtőzik, de lehet, hogy általában csak kap egy megbízást. Elmegy, teljesíti, aztán visszatér a tetőkre rajzolgatni vagy valami hasonlót csinálni. Moy is magányos valamilyen formában, hisezn annyi utazás során senki nem volt, aki mindenhova vele tartott volna. Ez pedig így is volt jól. Új helyek kellettek új emberekkel, új tennivalókkal. Negyven év után pedig a szülővárosa is új a számára.
A lány a kikötőt is ismeri, sőt néven nevezi a főkocsmát. A Medve elneveti magát, mikor arról van szó, hogy a lány néha odajár verekedni. Nem azért, mert nem tartja esélyesnek, hogy győzne. Ha olyan ügyes és képzett, mint ahogy mondja, akkor jó harcos lehet. Egyszerűen az nevetteti meg, hogy egy fiatal lány ilyesmiben keresi a szórakozást. Ez a férfiakra jellemző inkább, de hát megmondta. Ő nem nő, csak nőnemű.*
- Hát nem vagy semmi, Varjúvadász! Lehet, hogy futólag már láttalak ott, mikor párszor beültem. Csak tudod, én annyi arcot láttam már... Ha valakivel nem váltok legalább egy pár szót, nem biztos, hogy megjegyzem. Most viszont már örökre belémégett az arcod. És merre utaztál még?
*Moy is mesélhetne még, de most kíváncsi a lány történeteire. Még az is lehet, hogy van egy pár hely, ahol mindketten jártak. Aztán pedig majd jöhet a megígért kártyalap és akár a szökőkutat is megnézhetik. Moynak az is jó, ha csak itt üldögélnek. Élvezetes a Varjúvadász társasága, jó vele beszélgetni. Előbb-utóbb meg fogja unni a helyet és tovább akar állni, csinálni valamit, de most jó neki itt. Vele.*
*A tengeri lények felkeltik a lány érdeklődését. Hát még ha látná őket! Sok mendemonda van arról, hogy mik élnek a tengerben és lehet, hogy még több igazság van bennük, mint amit Moy látott. A mélységben sok minden lakhat, amit talán jobb is nem bolygatni. A Varjúvadász arcán undor tükröződik és gondolkozik, de végül nem firtatja, ami eszébe jut. Amit mond, azt sokan mondják. Aztán amikor sokat van az ember hajón, ez meg tud változni, gondolja Moy. Ő eleve vágyott a vízi életre, azért ment oda, másnak viszont kényszerből lett ez a sorsa és így tovább. A legkülönbözőbb életutak vezettek oda.
Amikor a lány leteszi a zöld alsót, arra a Medve a makk alsóval válaszol.*
- Elég! Remek játszma volt, Varjúvadász! Ahhoz képest, hogy a magányhoz vagy szokva, jól elvagyunk.
*A lánynak biztosan vannak ilyen napjai, mikor ejtőzik, de lehet, hogy általában csak kap egy megbízást. Elmegy, teljesíti, aztán visszatér a tetőkre rajzolgatni vagy valami hasonlót csinálni. Moy is magányos valamilyen formában, hisezn annyi utazás során senki nem volt, aki mindenhova vele tartott volna. Ez pedig így is volt jól. Új helyek kellettek új emberekkel, új tennivalókkal. Negyven év után pedig a szülővárosa is új a számára.
A lány a kikötőt is ismeri, sőt néven nevezi a főkocsmát. A Medve elneveti magát, mikor arról van szó, hogy a lány néha odajár verekedni. Nem azért, mert nem tartja esélyesnek, hogy győzne. Ha olyan ügyes és képzett, mint ahogy mondja, akkor jó harcos lehet. Egyszerűen az nevetteti meg, hogy egy fiatal lány ilyesmiben keresi a szórakozást. Ez a férfiakra jellemző inkább, de hát megmondta. Ő nem nő, csak nőnemű.*
- Hát nem vagy semmi, Varjúvadász! Lehet, hogy futólag már láttalak ott, mikor párszor beültem. Csak tudod, én annyi arcot láttam már... Ha valakivel nem váltok legalább egy pár szót, nem biztos, hogy megjegyzem. Most viszont már örökre belémégett az arcod. És merre utaztál még?
*Moy is mesélhetne még, de most kíváncsi a lány történeteire. Még az is lehet, hogy van egy pár hely, ahol mindketten jártak. Aztán pedig majd jöhet a megígért kártyalap és akár a szökőkutat is megnézhetik. Moynak az is jó, ha csak itt üldögélnek. Élvezetes a Varjúvadász társasága, jó vele beszélgetni. Előbb-utóbb meg fogja unni a helyet és tovább akar állni, csinálni valamit, de most jó neki itt. Vele.*
602. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-05 21:24:05
Üzenet elküldve: 2013-11-05 21:24:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Megszólít az Éjszaka - második felvonás //
*Szeme lelkesen csillan, ahogy hallgatja a Medve képtelen beszámolóját a tenger különböző csodáiról. Valamiért úgy érzi, hogy a férfi nem hazudik neki, pedig akármit lódíthatna, nem tudná megcáfolni, és eldönteni szavainak igazát.
Mindenesetre furcsán hat a buborékszerű, meg a sokcsápos lény leírása. Kissé el is töpreng, vajon kidurran-e a hólyag, hogyha hozzáér, de végül nem kérdezi meg, mert annyira nem fontos.
A gondolatra, hogy a sokcsápút meg is ették, elgondolkodik, aztán úgy határoz, hogy neki ehhez nem lenne gusztusa, így csak kissé undorodó arckifejezéssel megcsóválja a fejét.*
- Csoda egy világ lehet. Más, mint az itteni. Bár én szeretem a talajt a lábam alatt tudni. Vagy legalábbis, a tetőket - *vigyorodik el kissé kajánul.
Ez nem lohad le akkor sem, mikor a Medve válaszol a fegyverek kérdésére, sőt, kuncogásba fordul át.*
- Megértem. Én sem tenném. Csak lehetőség - *rántja meg, mosolyogva a vállát.
A zöld tízes kerül az asztalra, és erre ő, más lehetősége nem lévén, zöld alsóval válaszol. Meg is lepődik saját magán, hogy milyen könnyedén képes elfogadni a vereség tényét. Nem számít. A játék élvezetes volt, a Medve jó társaság, és végre valahol nem fenik a fogukat a mindenféle személyes tárgyára, amit magánál hord. Annál azért a kocsmai söpredéknek is több esze van, minthogy az ő testére vessenek szemet, tudják, hogy annak nincs túl jó vége.
A kérdésre, hogy a varjúvadászok milyen falkában járnak, elmosolyodik.*
- Az már régen rossz, ha falka kell. Magányos egy élet ez… - *kissé szórakozottá válik a hangsúlya, és sóhajt.
Nem minden éjjel igényli a társaságot, az izgalmat annál inkább. A Medve egy olyan estén talált rá, mikor éppen nem volt kedve a kutyához sem beszélni, és lám-lám, mégis milyen remekül kijönnek egymással!*
- A Rumos Róka, persze, hogy jártam arra. A kikötőben gyakran van dolgom, de alapvetően nem szeretem az ottani légkört. Túl sok a rum, és a pofátlan fajankó, aki éppen a hajókról szabadult, szeretik feszegetni a határaikat. Néha, ha nagyon unatkozom lemegyek, verekedek egyet, akkor általában nem jó arra járni a következő hónapban, mert mindenki árgus szemekkel figyel, és kezdődik a hisztéria előröl - *rántja meg a vállát, somolyogva.* - Mocskos egy lebuj.
- A városon kívülre csak akkor megyek, ha muszáj. Persze, lehetne menni máskor is, de jó itt megpihenni néha napján, a pocsolyában. Itt sosem történik semmi, már bejáratott minden kocsma, és tudja mindenki a helyét. Persze, ha a helyzet úgy kívánja, utazom. Azok. Azok szép alkalmak - *mosolyodik el, szemében éles szikra csillan.
Ó igen, az izgalom, a pörgés, a vadászat! Azaz ő világa. De néha kushadni kell. Főleg nagyvad után.*
*Szeme lelkesen csillan, ahogy hallgatja a Medve képtelen beszámolóját a tenger különböző csodáiról. Valamiért úgy érzi, hogy a férfi nem hazudik neki, pedig akármit lódíthatna, nem tudná megcáfolni, és eldönteni szavainak igazát.
Mindenesetre furcsán hat a buborékszerű, meg a sokcsápos lény leírása. Kissé el is töpreng, vajon kidurran-e a hólyag, hogyha hozzáér, de végül nem kérdezi meg, mert annyira nem fontos.
A gondolatra, hogy a sokcsápút meg is ették, elgondolkodik, aztán úgy határoz, hogy neki ehhez nem lenne gusztusa, így csak kissé undorodó arckifejezéssel megcsóválja a fejét.*
- Csoda egy világ lehet. Más, mint az itteni. Bár én szeretem a talajt a lábam alatt tudni. Vagy legalábbis, a tetőket - *vigyorodik el kissé kajánul.
Ez nem lohad le akkor sem, mikor a Medve válaszol a fegyverek kérdésére, sőt, kuncogásba fordul át.*
- Megértem. Én sem tenném. Csak lehetőség - *rántja meg, mosolyogva a vállát.
A zöld tízes kerül az asztalra, és erre ő, más lehetősége nem lévén, zöld alsóval válaszol. Meg is lepődik saját magán, hogy milyen könnyedén képes elfogadni a vereség tényét. Nem számít. A játék élvezetes volt, a Medve jó társaság, és végre valahol nem fenik a fogukat a mindenféle személyes tárgyára, amit magánál hord. Annál azért a kocsmai söpredéknek is több esze van, minthogy az ő testére vessenek szemet, tudják, hogy annak nincs túl jó vége.
A kérdésre, hogy a varjúvadászok milyen falkában járnak, elmosolyodik.*
- Az már régen rossz, ha falka kell. Magányos egy élet ez… - *kissé szórakozottá válik a hangsúlya, és sóhajt.
Nem minden éjjel igényli a társaságot, az izgalmat annál inkább. A Medve egy olyan estén talált rá, mikor éppen nem volt kedve a kutyához sem beszélni, és lám-lám, mégis milyen remekül kijönnek egymással!*
- A Rumos Róka, persze, hogy jártam arra. A kikötőben gyakran van dolgom, de alapvetően nem szeretem az ottani légkört. Túl sok a rum, és a pofátlan fajankó, aki éppen a hajókról szabadult, szeretik feszegetni a határaikat. Néha, ha nagyon unatkozom lemegyek, verekedek egyet, akkor általában nem jó arra járni a következő hónapban, mert mindenki árgus szemekkel figyel, és kezdődik a hisztéria előröl - *rántja meg a vállát, somolyogva.* - Mocskos egy lebuj.
- A városon kívülre csak akkor megyek, ha muszáj. Persze, lehetne menni máskor is, de jó itt megpihenni néha napján, a pocsolyában. Itt sosem történik semmi, már bejáratott minden kocsma, és tudja mindenki a helyét. Persze, ha a helyzet úgy kívánja, utazom. Azok. Azok szép alkalmak - *mosolyodik el, szemében éles szikra csillan.
Ó igen, az izgalom, a pörgés, a vadászat! Azaz ő világa. De néha kushadni kell. Főleg nagyvad után.*
601. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-05 21:03:46
Üzenet elküldve: 2013-11-05 21:03:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Megszólít az Éjszaka - második felvonás //
*A lány figyelmét felkelti a tenger. Nem ismeri, de felkeltette az érdeklődését, ahogy az előbb a lovaglás is. A tengeri lényeket nem tudja hova tenni. Ezek szerint nem igazán olvasott vagy hallott róluk, úgyhogy a Medve mesél egy kicsit.*
- Pikkelyes ló? A tengerjáró hajón már matróz voltam. Meg később őr, de akkor már csak folyókon hajóztunk. A tengeren, hát húúú! Akik nagyon-nagyon régóta hajóznak, azok láttak még furcsábbakat is, de amiket én a saját szememmel láttam... Volt olyan, ami egy buborékhoz hasonlított és teljesen átlátszó volt. Azt mondják, csípni tud és halálos. Meg volt olyan, aminek rengeteg karja volt és egy hatalmas feje. Akkora feje volt, mint én. Azt ki is fogtuk és megettük. Polip a neve és igazi csemege.
*Amikor a ládával próbálkozik, a lány beleszól. Azt mondja, hogy tegye le a fegyvereket a hátáról. Moy ezt fölöslegesnek tartja és nem is rakná le szívesen maga mellé egyiket sem. Egy ekkora bárddal nem sok tolvaj tudna elszaladni, de a szigonnyal igen. Más kérdés, hogy nem lenne jó vége a dolognak. Valahogy azt érzi, hogy ha itt valaki megpróbálná őt megrabolni, akkor a lány a segítségére sietne. Ha pedig fordítva történne, akkor a Medve biztosan megtenné. Akit megkedvelt, azt ne bántsák!*
- Nem az adja a ballasztot, Varjúvadász! De elbír, amíg nem ugrálok rajta, nincs gond.
*A lány végre színt vall, hogy miért nem foglalkozott eddig a bókokkal. Nincs hozzászokva, hogy kap ilyet. Nem szokták megdícsérni, csak elvárásokkal találkozott, amiket ha teljesített, nem kapott szép szavakat. Csak az eredmény számított. Hogy ezt pontosan mire érti, hogy mit vártak el tőle, az még nem teljesen tiszta.
Közben eszébe jut az is, hogy éppen játszanak. Úgy mellesleg, kártyáznak is. Leteszi a zöld tízest és várja, hogy mi lesz. Már nem lehet sok ebből a színből. Váratlanul pedig újra kérdez:*
- A varjúvadászok milyen falkában járnak? Egyébként itt nem messze van egy kikötő, ott voltál már? Ismerek pár embert arrafelé, van jó lebuj is meg még sok minden. Nem jártál még a városon kívül?
*Érdekes, hogy először azt hitte, nem idevalósi a lány, most pedig már épp az ellenkezőjét kérdezi. Az pedig foglalkoztatja, hogy mivel keresheti a kenyerét. Sokoldalú és a fegyvereken meg a a rajzokon kívül még máshoz is érthet, de lehet, hogy egyszerűen csak zsoldos. Amennyiben ilyen fiatal lányokat is alkalmaznak zsoldosmunkára.*
*A lány figyelmét felkelti a tenger. Nem ismeri, de felkeltette az érdeklődését, ahogy az előbb a lovaglás is. A tengeri lényeket nem tudja hova tenni. Ezek szerint nem igazán olvasott vagy hallott róluk, úgyhogy a Medve mesél egy kicsit.*
- Pikkelyes ló? A tengerjáró hajón már matróz voltam. Meg később őr, de akkor már csak folyókon hajóztunk. A tengeren, hát húúú! Akik nagyon-nagyon régóta hajóznak, azok láttak még furcsábbakat is, de amiket én a saját szememmel láttam... Volt olyan, ami egy buborékhoz hasonlított és teljesen átlátszó volt. Azt mondják, csípni tud és halálos. Meg volt olyan, aminek rengeteg karja volt és egy hatalmas feje. Akkora feje volt, mint én. Azt ki is fogtuk és megettük. Polip a neve és igazi csemege.
*Amikor a ládával próbálkozik, a lány beleszól. Azt mondja, hogy tegye le a fegyvereket a hátáról. Moy ezt fölöslegesnek tartja és nem is rakná le szívesen maga mellé egyiket sem. Egy ekkora bárddal nem sok tolvaj tudna elszaladni, de a szigonnyal igen. Más kérdés, hogy nem lenne jó vége a dolognak. Valahogy azt érzi, hogy ha itt valaki megpróbálná őt megrabolni, akkor a lány a segítségére sietne. Ha pedig fordítva történne, akkor a Medve biztosan megtenné. Akit megkedvelt, azt ne bántsák!*
- Nem az adja a ballasztot, Varjúvadász! De elbír, amíg nem ugrálok rajta, nincs gond.
*A lány végre színt vall, hogy miért nem foglalkozott eddig a bókokkal. Nincs hozzászokva, hogy kap ilyet. Nem szokták megdícsérni, csak elvárásokkal találkozott, amiket ha teljesített, nem kapott szép szavakat. Csak az eredmény számított. Hogy ezt pontosan mire érti, hogy mit vártak el tőle, az még nem teljesen tiszta.
Közben eszébe jut az is, hogy éppen játszanak. Úgy mellesleg, kártyáznak is. Leteszi a zöld tízest és várja, hogy mi lesz. Már nem lehet sok ebből a színből. Váratlanul pedig újra kérdez:*
- A varjúvadászok milyen falkában járnak? Egyébként itt nem messze van egy kikötő, ott voltál már? Ismerek pár embert arrafelé, van jó lebuj is meg még sok minden. Nem jártál még a városon kívül?
*Érdekes, hogy először azt hitte, nem idevalósi a lány, most pedig már épp az ellenkezőjét kérdezi. Az pedig foglalkoztatja, hogy mivel keresheti a kenyerét. Sokoldalú és a fegyvereken meg a a rajzokon kívül még máshoz is érthet, de lehet, hogy egyszerűen csak zsoldos. Amennyiben ilyen fiatal lányokat is alkalmaznak zsoldosmunkára.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10248-10267