//Miért is ne Arthenior?//
*Hajnalodik, mire feltűnik előtte a város háztetőinek sokasága. Meghúzta magát ugyan éjjelre az egyik útszélen, de nem igazán vágyott rá, hogy a kelleténél tovább maradjon. Habár már egyre inkább jobb idő telepszik rájuk, azért még mindig hűvösek az éjszakák, és különösen harmatosak a reggelek.
Így a hajnali ködfátyollal már ébredt is, és tovább indult Fenian hátán a város felé.
Régen járt erre, de, akkor sem volt hosszú ideig, és ráadásul eléggé kölyök volt még. De még így is felismeri az ismerős házakat, és az ismerős főteret, amely szökőkútjában olyan jól felfrissült régen, gyerekként. Elmélázva néz szét a téren, mikor halk kis vékony nyávogás hallatszik ki a táskájából.*
- Mindjárt, mindjárt Renestrae. Már itt is vagyunk. Aztán elrakom valahová Feniant és Téged, hogy szerezzek neked egy kis tejet. Talán a piacon. Azt hiszem megtalálom.
*A táskájában lapuló apró macskakölyök mintha csak értené, elhallgat. Vagy talán csak az út zötykölődése ébresztette fel egy pillanatra, és már vissza is aludt.
Nyw megállítva lovát lekászálódik a nyeregből, és felfrissíti magát a szökőkútban, majd sóhajt egy nagyot.*
- Ah, Arthenior. Vajon mit tartogatsz a számomra? *teszi fel a költői kérdést a semminek, azután felfedezvén az istállót elindul abba az irányba, hogy letegye lovát, és rábízza a macskakölyköt is valakire, amíg körül néz egy kicsit a városban.
Szerencsére nem tart sokáig, amíg megtalálja azt a valakit az istálló fiú személyében. Habár hamar úgy dönt, hogy a macskát inkább magánál tartja, így az alvó jószággal a táskájában indul meg neki a városnak. De legalább Fenian jó helyen marad.
A főtérről hamarosan a szegénynegyedbe keveredik, és szembesül a mocsokkal és a nyomorral, ami ezt a részt jellemzi, hogy aztán néhány pillanattal később már a gazdagnegyed pompája emelkedjen ki előtte. Erre még neki is ráncolnia kell a homlokát. Előfordulhatnak egy városban szegény részek... de hogy ne legyenek köztes állapotok - legalábbis alig látott - hanem csak nyomor és gazdagság? Ráadásul azt is furcsának tartja, hogy ahhoz, hogy az elf bemehessen a város központjába, a nyomoron kell átverekednie magát.
Alaposan csóválja már a fejét, amikor végül kibukkan a piactérnél. Ez viszont már neki való hely. Habár még közel sem zsonganak itt annyian, mint amennyien napközben tolonghatnak, hiszen nem régen pirkadt még, de azért így is elég sűrű és elég vegyes az ő ízlésének. Máris örömmel telve indul meg, hogy elintézze a dolgait. Szerencsére itt sem kell annyi ideig kavarognia, hogy rátaláljon valakire, akinél lehet friss tejet is kapni. Habár a férfi éppen csak kipakol, meglehetősen megörül a korai vevőnek. Egy kis tömlőnyi tej éppen elég lesz, sőt még sok is. Csak reméli a férfi, hogy meg nem fog romlani, és időben megissza az egészet az a kis ördög. Kifizet érte egy-két aranyat, ez igazán nem nagy költekezés, ám még dolga végeztével sem érzi úgy, hogy könnyedén elszakadna a piaci forgatagtól.
Keres egy néptelen padot, ahonnan jól belátja a rakodó árusokat, és a hajnali vevőket, majd letelepszik rá, és nézve az egyre mozgalmasabb teret, letekeri a tejes tömlő száját, majd felhajtja ölébe vett táskáját, és megnoszogatja benne a kis állatot. Máris vékony nyávogás hangzik fel újra. Úgy tűnik Renestrae valóban csak nyűgös volt, azután vissza is aludt. De nem nyávog sokáig, csakhamar rákap a tömlőre, és egy ideig semmi más nem történik, csak a macskaetetés. Na meg persze még annyi, hogy Nyw remekül elnézelődik a környéken.*
- Renestrae, remélem jól elleszünk itt. *mondja a reggeliző kölyöknek közben a férfi.*- Látod, Te is nem rég még koszos, ázott, és magányos voltál, aztán most már velem vagy. Talán itt együtt elkezdhetünk majd valamit, amit akár új életnek is nevezhetünk.
*Különös látvány lehet, ahogyan a két szablyával a hátán, a piactér szélén ücsörgő, szálfa elf, sebhellyel az állán egy kismacskát etet, amely alig látszik ki a táskájából.*
- Na jól van, úgy látom éppen eléggé tele vagy már. *sóhajt fel kisvártatva az ifjú. Mert, hogy annyira azért nincs ám benne a korban a férfi, hogy elfként se látszódna rajta mennyi idős. Pont annyi, amennyinek egy ilyen küllemű elfet mondanának a tanult emberek.*
- Menjünk tovább, nézzünk szét. Habár Te úgyis aludni fogsz. *vitatja meg magával a teendőket, miközben Renestrae abbahagyja az evést, és valóban, már el is helyezkedik a táska legalján.
Nyw elpakol, azután kényelmesen elhelyezi a táskát az oldalán, hogy ne zötyögjön nagyon a macska útközben, majd feláll, és elindul ismét. Elég volt a pihenés most így reggelre. Tesz még néhány kört a piactéren, csak, hogy lássa, milyen portékákra számíthat majd itt napközben, érdemes e bármiért visszanéznie később, azután pedig elindul visszafelé, a gazdagnegyed felé, arra ahonnan jött.*