Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 129 (2561. - 2580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2580. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-14 00:02:50
Üzenet elküldve: 2025-08-14 00:02:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Drameitar Erefueves//
* A név hallatán Drameiloten gondolkodásba kezd, hiszen olyan, mintha hallotta, vagy éppen olvasta volna már ezt a nevet. *
- Nestar Erefiz, Kézikönyv a varázsitalokhoz? * Teszi fel a kérdést, egy címre utalva, amit az emlékei mélyéről kell előásson. * A fogalmazást egyensúlyozta a precíz és pontos információ átadása. Sokkal jobb volt olvasni, mint a legtöbb tudós feleslegesen bonyolított írását.
* Persze ezzel nem arra céloz, hogy jó olvasmány lett volna, közel sem, főleg, hogy távol áll a nemestől az alkímia. Inkább azért olvasta, mert érdekes bevezetőnek tűnt, de aztán kiderült, hogy annál sokkal több. Valahol a könyvtárában még meg is van a példány. *
- Csodás teremtés. * Jelenti ki ellentmondást nem tűrően, és ahogy az előbb látta, ő is egy kis mágikus energiát áramoltat ki az ujjaiból, így köszöntve Gömböcöt, hiszen az elmondottak alapján ebből sokkal többet ért, mint a szavakból. *
- Van intelligenciája is, csak az érzékelések kapcsán szorul segítségre, vagy mobilis tárgyként jellemezné? * Folytatja az érdeklődést, és azt várja, hogy a köszöntésre hozzá is odajöjjön a fénygömb, persze nem lesz csalódott, ha nem így történik. Láthatóan szelíd érdeklődéssel, és őszinte kíváncsisággal nézi a teremtményt, és egyelőre nem adja okát annak, hogy ártó, vagy simlis szándékai lennének. Persze akinek lenne, az bizonyoson leplezné azokat, úgyhogy ezzel semmilyen gyanút nem tud eloszlatni. *
//Drameitar Erefueves//
* A név hallatán Drameiloten gondolkodásba kezd, hiszen olyan, mintha hallotta, vagy éppen olvasta volna már ezt a nevet. *
- Nestar Erefiz, Kézikönyv a varázsitalokhoz? * Teszi fel a kérdést, egy címre utalva, amit az emlékei mélyéről kell előásson. * A fogalmazást egyensúlyozta a precíz és pontos információ átadása. Sokkal jobb volt olvasni, mint a legtöbb tudós feleslegesen bonyolított írását.
* Persze ezzel nem arra céloz, hogy jó olvasmány lett volna, közel sem, főleg, hogy távol áll a nemestől az alkímia. Inkább azért olvasta, mert érdekes bevezetőnek tűnt, de aztán kiderült, hogy annál sokkal több. Valahol a könyvtárában még meg is van a példány. *
- Csodás teremtés. * Jelenti ki ellentmondást nem tűrően, és ahogy az előbb látta, ő is egy kis mágikus energiát áramoltat ki az ujjaiból, így köszöntve Gömböcöt, hiszen az elmondottak alapján ebből sokkal többet ért, mint a szavakból. *
- Van intelligenciája is, csak az érzékelések kapcsán szorul segítségre, vagy mobilis tárgyként jellemezné? * Folytatja az érdeklődést, és azt várja, hogy a köszöntésre hozzá is odajöjjön a fénygömb, persze nem lesz csalódott, ha nem így történik. Láthatóan szelíd érdeklődéssel, és őszinte kíváncsisággal nézi a teremtményt, és egyelőre nem adja okát annak, hogy ártó, vagy simlis szándékai lennének. Persze akinek lenne, az bizonyoson leplezné azokat, úgyhogy ezzel semmilyen gyanút nem tud eloszlatni. *
2579. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-13 23:44:57
Üzenet elküldve: 2025-08-13 23:44:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1131
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1131
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Drameitar Erefueves//
*Már távozna, amikor érdeklődés hangjai ütik meg a fülét. Persze egy pillanatra meg kell fordulnia, hogy meglássa, milyen esemény keltette fel az úr figyelmét, majd konstatálja, hogy úgy tűnik, fáradalmas kalandja végével a fénylény egy új ismeretlennel barátkozhat meg. Nestar meg is unja az árus fölösleges csapkodását és varázslásra készülő ujjmozdulatokat tesz meg, hogy a levegőbe rajzolt láthatatlan mágikus sziporkákat felcsipegetve elhúzza Gömböcöt a kofától.*
- Örvendek a találkozásnak, Nestar Erefiz.
*Neki nincs mit felmutatnia ezzel kapcsolatban, tőle ezt csak el kell hinni.*
- Igen, egy mágikus kísérlet eredményeként sikerült megalkotnom. Mondanám, hogy a Gömböc névre hallgat, de sajnos nem érzékeli a szavakat vagy hangokat.
*Miután a manaszórványok nyomát vesztette, Gömböc vissza is áll gondtalan lebegésbe a varázsosok környékén.*
- De aggodalomra semmi ok, teljesen ártalmatlan. Nem fog problémát okozni.
*Még nem tudja, hogy milyen indokkal érdeklődnek az apróság felől, így száraz monotonitásával próbálja nyugtatni a kedélyeket. Ezt magasabb fokú bizonyossággal is jelentheti ki, mint mondjuk pár holdhónappal ezelőtt, amikor még abban sem volt biztos, hogy életképes marad-e kreálmánya ilyen sokáig. Vagy, hogy nem szálldogál el egy napon és nem tér vissza. Szerencséjére úgy tűnik, hogy ha próbálna se lenne könnyű dolga elhagyni utazótársát, még ha lehet nem is tekintik másnak, mint mágikus energiák bőségszarujának, amiből falatozni lehet. Vagy lehet csak már megszokták egymás jelenlétét.*
//Drameitar Erefueves//
*Már távozna, amikor érdeklődés hangjai ütik meg a fülét. Persze egy pillanatra meg kell fordulnia, hogy meglássa, milyen esemény keltette fel az úr figyelmét, majd konstatálja, hogy úgy tűnik, fáradalmas kalandja végével a fénylény egy új ismeretlennel barátkozhat meg. Nestar meg is unja az árus fölösleges csapkodását és varázslásra készülő ujjmozdulatokat tesz meg, hogy a levegőbe rajzolt láthatatlan mágikus sziporkákat felcsipegetve elhúzza Gömböcöt a kofától.*
- Örvendek a találkozásnak, Nestar Erefiz.
*Neki nincs mit felmutatnia ezzel kapcsolatban, tőle ezt csak el kell hinni.*
- Igen, egy mágikus kísérlet eredményeként sikerült megalkotnom. Mondanám, hogy a Gömböc névre hallgat, de sajnos nem érzékeli a szavakat vagy hangokat.
*Miután a manaszórványok nyomát vesztette, Gömböc vissza is áll gondtalan lebegésbe a varázsosok környékén.*
- De aggodalomra semmi ok, teljesen ártalmatlan. Nem fog problémát okozni.
*Még nem tudja, hogy milyen indokkal érdeklődnek az apróság felől, így száraz monotonitásával próbálja nyugtatni a kedélyeket. Ezt magasabb fokú bizonyossággal is jelentheti ki, mint mondjuk pár holdhónappal ezelőtt, amikor még abban sem volt biztos, hogy életképes marad-e kreálmánya ilyen sokáig. Vagy, hogy nem szálldogál el egy napon és nem tér vissza. Szerencséjére úgy tűnik, hogy ha próbálna se lenne könnyű dolga elhagyni utazótársát, még ha lehet nem is tekintik másnak, mint mágikus energiák bőségszarujának, amiből falatozni lehet. Vagy lehet csak már megszokták egymás jelenlétét.*
2578. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-13 23:18:28
Üzenet elküldve: 2025-08-13 23:18:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Drameitar Erefueves//
* A karót nyelt elf társ nélkül indul neki a piac kínálatának, hogy valami érdeket feszítőt találjon. Sajnos ilyet viszont sehol nem lát, legalábbis a kínált áruk között. Pedig érdeklődik, kérdezősködik, sőt, még a pult alatt lévő dolgokat is szemügyre veszi, már ott, ahol ezeket hajlandóak megmutatni neki. Már épp lemondó sóhajjal indulna vissza a birtokára, amikor meglátja Gömböcöt, bár még nem tudja, hogy ez a neve. *
- Micsoda érdekes jelenség. * Jegyzi meg, sokkal inkább hangosan gondolkodva, mint Nestarnak címezve a mondandóját, épp akkor, amikor a legyező már sokadszorra hatol át rajta. Persze gyorsan észbe kap, és a fél-elfre szegezi tekintetét. *
- Elnézést, Drameiloten Sayqueves. * Mutatkozik be rögtön, és nyújtja a címeres pecsétgyűrűvel ékesített kezét. * Mondja kérem, az öné?
* Igyekszik nem túlzott lelkesedéssel feltenni a kérdést, és semmibe venni a boltos bosszankodását, hogy pont itt támad kedve a fénylő jelenségről beszélgetni a másikkal. *
//Drameitar Erefueves//
* A karót nyelt elf társ nélkül indul neki a piac kínálatának, hogy valami érdeket feszítőt találjon. Sajnos ilyet viszont sehol nem lát, legalábbis a kínált áruk között. Pedig érdeklődik, kérdezősködik, sőt, még a pult alatt lévő dolgokat is szemügyre veszi, már ott, ahol ezeket hajlandóak megmutatni neki. Már épp lemondó sóhajjal indulna vissza a birtokára, amikor meglátja Gömböcöt, bár még nem tudja, hogy ez a neve. *
- Micsoda érdekes jelenség. * Jegyzi meg, sokkal inkább hangosan gondolkodva, mint Nestarnak címezve a mondandóját, épp akkor, amikor a legyező már sokadszorra hatol át rajta. Persze gyorsan észbe kap, és a fél-elfre szegezi tekintetét. *
- Elnézést, Drameiloten Sayqueves. * Mutatkozik be rögtön, és nyújtja a címeres pecsétgyűrűvel ékesített kezét. * Mondja kérem, az öné?
* Igyekszik nem túlzott lelkesedéssel feltenni a kérdést, és semmibe venni a boltos bosszankodását, hogy pont itt támad kedve a fénylő jelenségről beszélgetni a másikkal. *
2577. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-13 22:51:39
Üzenet elküldve: 2025-08-13 22:51:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1131
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1131
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Drameiloten Sayqueves//
*A karót nyelt félelf és haloványan derengő társa újult erőfeszítéssel indul neki a piac kínálatának, hogy valami érdeket feszítőt találjon. Mindig azt hiszi, hogy semmi újat nem mutathat számára a piac, hogy azután órákat töltsön el valami csecsebecse tanulmányozásával és vesz belőle egy párat. Jelenleg úgy tűnik, hogy az áldozata egy wegtoreni lángorkán nevezetű ital lesz, bár a boltos hangulatát kifejezetten fokozza, hogy Gömböc gondtalanul mászkál keresztül a portékáján.*
- Teljesen ártalmatlan, nem tud semmi kárt okozni.
*Magyarázza élettelen nyugodalommal az entitást legyezgető kufárnak. Nem aggódik azon, hogy bármi kárt okoznának a fénylényben, már többször sikerült keresztülcsapnia a lényen valami legyezővel, hogy az árus esetleg tanuljon a fölöslegességéből, de úgy tűnik, hogy az agyáig ez nem jut el. Ellenben, kezdi érezni, hogy jelenléte ettől még egyre kívánatlanabbá válik. Szerencséjére egyáltalán nem valami egyediség iránt érdeklődött. Így bár nem örül, hogy a kereskedők közül sikeresen elérte még egynél, hogy többet már ne lássák szívesen, elfogadja a döntését és továbbáll a következőhöz. Gömböccel ennek ellenére is jó csapatot képviselnek, az apróságnak nem rója fel ezt az eseményt. Úgy se mennek olyan helyekre, ahova nem viheti mindig magával a kompániáját és a toleráltnál jobb státuszt kell Gömböcnek szolgáltatni, hogy örömmel is költse Nestar a pénzét náluk. Lehet több szerencséje lenne, ha a varázstárgyaknál nézelődne, de azért még érdekelné a wegtoreni likőr története.*
//Drameiloten Sayqueves//
*A karót nyelt félelf és haloványan derengő társa újult erőfeszítéssel indul neki a piac kínálatának, hogy valami érdeket feszítőt találjon. Mindig azt hiszi, hogy semmi újat nem mutathat számára a piac, hogy azután órákat töltsön el valami csecsebecse tanulmányozásával és vesz belőle egy párat. Jelenleg úgy tűnik, hogy az áldozata egy wegtoreni lángorkán nevezetű ital lesz, bár a boltos hangulatát kifejezetten fokozza, hogy Gömböc gondtalanul mászkál keresztül a portékáján.*
- Teljesen ártalmatlan, nem tud semmi kárt okozni.
*Magyarázza élettelen nyugodalommal az entitást legyezgető kufárnak. Nem aggódik azon, hogy bármi kárt okoznának a fénylényben, már többször sikerült keresztülcsapnia a lényen valami legyezővel, hogy az árus esetleg tanuljon a fölöslegességéből, de úgy tűnik, hogy az agyáig ez nem jut el. Ellenben, kezdi érezni, hogy jelenléte ettől még egyre kívánatlanabbá válik. Szerencséjére egyáltalán nem valami egyediség iránt érdeklődött. Így bár nem örül, hogy a kereskedők közül sikeresen elérte még egynél, hogy többet már ne lássák szívesen, elfogadja a döntését és továbbáll a következőhöz. Gömböccel ennek ellenére is jó csapatot képviselnek, az apróságnak nem rója fel ezt az eseményt. Úgy se mennek olyan helyekre, ahova nem viheti mindig magával a kompániáját és a toleráltnál jobb státuszt kell Gömböcnek szolgáltatni, hogy örömmel is költse Nestar a pénzét náluk. Lehet több szerencséje lenne, ha a varázstárgyaknál nézelődne, de azért még érdekelné a wegtoreni likőr története.*
2576. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-13 19:38:51
Üzenet elküldve: 2025-08-13 19:38:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mai//
*Az elf nevetése kellemesen cseng Rorkir fülében, rég volt már, hogy finom, női kacajt halljon.*
-Á azok a kotyvasztók, mi?
*Megrázza a fejét, még egy dolog amihez nagyjából semennyit sem ért. Annyit tud, hogy mindenféle varázsitalokat tudnak készíteni, de igazából ő valószínűleg azokat is rosszul inná meg, már ha ez egyáltalán lehetséges. Azért kíváncsiságból szívesen kipróbálna egyet.*
-Valami különlegesebbet?
*Felcsillan a barbár szeme, s önkéntelenül is végigsimítja a medvebundát maga körül. A másik részét már Rheiának adta, de roppant kíváncsi, hogy Mai vajon mire gondolhat.*
-Soha életemben. Nem is hallottam róla. Miféle állatok azok?
*Reméli, hogy most már fel fogja őt világosítani, nem csak így felizgatta a fantáziáját, aztán meg jól otthagyja vele.*
-A farkasokkal nem nehéz elbánni, már ha nincs egy egész horda belőlük.
*Ugyan nem rengeteg sok farkast ölt már meg, de egy párat igen. Megmarják az embert, és veszélyesek tudnak lenni, de azért a kardot nem viselik jól a testükben.*
-Jó ott az a bódé, persze. Nem akarok bemenni valami kényelmes helyre, mert sosem indulok utamra.
*Visszagondol a legutóbbi találkozásukra, és sejti hogy nem lenne túl rövid az az iszogatás. Tán még az éjszakéba is belenyúlna, az meg ki tudja mit hozna magával?*
-Én egyszer vigyáztam két kölyökre, azokkal jól elvoltam, de csak a tudat miatt, hogy este jön értük a tulajdon anyjuk. Egyébként nagy teher lehet, meg nagy felelősség, mások életéért felelni.
*Ebben mondjuk van tapasztalata, igaz nem gyerekekéért, de úgy képzeli hogy az csak rátesz egy lapáttal.*
-Kúria.
*Ezen meg jót kacag, bár hallotta már a szót, de mindig viccesnek tartotta az áthallásossága miatt.*
-Lehet hogy ők is nagyobbat ugrottak, mint a feladat, csak a végén nem állták úgy a sarat, mint te.
*Méltatja egy kicsit, mert egyébként tényleg becsüli, hogy valaki gondol az árvákra is. Bár ő inkább harcosnak nevelné őket, hogy menjenek és álljanak meg a saját lábukon, de tudja jól hogy az egy sokkal másabb fajta kultúra.*
-Ismered Vadászlakot, ugye?
*Reméli, hogy igennel felel Mai.*
-Ezt szereztem.
*Azzal odanyújtja neki azt az érmét, amit nem nemrég kapott Danrimtól.*
-Azt mondták egy Rém él ott, és falusiakat ragad el, hallottál róla?
//Mai//
*Az elf nevetése kellemesen cseng Rorkir fülében, rég volt már, hogy finom, női kacajt halljon.*
-Á azok a kotyvasztók, mi?
*Megrázza a fejét, még egy dolog amihez nagyjából semennyit sem ért. Annyit tud, hogy mindenféle varázsitalokat tudnak készíteni, de igazából ő valószínűleg azokat is rosszul inná meg, már ha ez egyáltalán lehetséges. Azért kíváncsiságból szívesen kipróbálna egyet.*
-Valami különlegesebbet?
*Felcsillan a barbár szeme, s önkéntelenül is végigsimítja a medvebundát maga körül. A másik részét már Rheiának adta, de roppant kíváncsi, hogy Mai vajon mire gondolhat.*
-Soha életemben. Nem is hallottam róla. Miféle állatok azok?
*Reméli, hogy most már fel fogja őt világosítani, nem csak így felizgatta a fantáziáját, aztán meg jól otthagyja vele.*
-A farkasokkal nem nehéz elbánni, már ha nincs egy egész horda belőlük.
*Ugyan nem rengeteg sok farkast ölt már meg, de egy párat igen. Megmarják az embert, és veszélyesek tudnak lenni, de azért a kardot nem viselik jól a testükben.*
-Jó ott az a bódé, persze. Nem akarok bemenni valami kényelmes helyre, mert sosem indulok utamra.
*Visszagondol a legutóbbi találkozásukra, és sejti hogy nem lenne túl rövid az az iszogatás. Tán még az éjszakéba is belenyúlna, az meg ki tudja mit hozna magával?*
-Én egyszer vigyáztam két kölyökre, azokkal jól elvoltam, de csak a tudat miatt, hogy este jön értük a tulajdon anyjuk. Egyébként nagy teher lehet, meg nagy felelősség, mások életéért felelni.
*Ebben mondjuk van tapasztalata, igaz nem gyerekekéért, de úgy képzeli hogy az csak rátesz egy lapáttal.*
-Kúria.
*Ezen meg jót kacag, bár hallotta már a szót, de mindig viccesnek tartotta az áthallásossága miatt.*
-Lehet hogy ők is nagyobbat ugrottak, mint a feladat, csak a végén nem állták úgy a sarat, mint te.
*Méltatja egy kicsit, mert egyébként tényleg becsüli, hogy valaki gondol az árvákra is. Bár ő inkább harcosnak nevelné őket, hogy menjenek és álljanak meg a saját lábukon, de tudja jól hogy az egy sokkal másabb fajta kultúra.*
-Ismered Vadászlakot, ugye?
*Reméli, hogy igennel felel Mai.*
-Ezt szereztem.
*Azzal odanyújtja neki azt az érmét, amit nem nemrég kapott Danrimtól.*
-Azt mondták egy Rém él ott, és falusiakat ragad el, hallottál róla?
2575. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-13 18:43:14
Üzenet elküldve: 2025-08-13 18:43:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1207
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1207
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rorkir//
*Most már ő is ténylegesen fel mer nevetni, nem fogja vissza magát. Úgy fest érti Rorkir, amit kell, ő pedig elképzelt egy szakállas törpe asszonyságot. Nem festményre való, hacsak valaki nem pont ilyesfajta torz műveket keres.
Nagyot bólint, ha Szellemek, ha Sa'Tereth, de tényleg vigyáznak Norira. Kérdés, hogy meddig és mit kérnek cserébe, de nincs kedve most sötét dolgokon merengeni. Ellenben egy nőt megajándékozni mindig jó ötlet, így természetesen segítségére van a barbárnak, csakhogy nem épp egy fajta alomból valóak, így a hölgyemény, akit meglepni szándékozik is másívású lehet. Megérti, hogy nem mindenki vágyik a természetestől eltérő illatfelhőre, na meg nem is szeretnék felhívni magukra a vadonban a figyelmet.*
- Talán egy alkimista erre is tudja a választ. Biztos a lepárlóikkal nyerik ki az illatot. De ez olyasmi, amihez már talán nem szeretnék érteni, csak élvezni a végeredményt.
*A stand irányába pillant, elgondolkodik, hogy megveszi magának, ha már a férfi nemet mond, de lefoglalja őt annyira a válaszadás, hogy ez elmarad.*
- Na látod, tudod te mire vágyik. Segítség sem kell hozzá. De ha már ilyen jó erőben vagy, vadászhatnál valami attól is sokkal különlegesebbet! *Mit ért ő ahhoz, hogy melyik vad a veszélyesebb?!* - Lupusfulgurral találkoztál már? *Mai még nem, csak a megcsócsált ebédjükkel. Meg is borzong az emlékképre.* - Vajon a farkastól nehezebb ellenfél? *Úgy fest csak hangosan gondolkodik, de valóban érdekli a válasz. *
- Nocsak! Kíváncsivá tettél. *Kissé összeszűkült szemmel méricskéli a férfit. Sejtelmei szerint ismét egy olyan történetet fog hallani, amit máskor, mástól nem is hallhat.*
- Pegazus? Vagy jó ott az a bódé? *Az állával egy hely felé biccent, ahol nem is túl drágán mérik az italokat. Bár nem az arany számít, de sejtelmei szerint, ha beül a Pegazusba, onnan fel sem áll, ha nekikezdenek. Jobb előrelátónak lenni. Na nem mintha néha nem az alkohol döntene helyette amúgyis.*
- Ó, hát nevelőnek jelentkeztem, aztán kicsit nagyobbat ugrottam, mint a feladat volt. Megkaptam ezt a titulust, aztán nekikezdtem a tervezésnek. Hirtelen azon kaptam magam, hogy három gyerek helyett lett hat, aztán harmincegy. Egy régi nemesi kúriát alakíttattunk át, besegített a városi tanács is. Azóta pedig van, hogy nem tudom a hat melyik napja van, annyi a teendő. De nagyon élvezem! *Cseverészik, majd ahogy döntenek, arra vezet az út.*
- De azt hiszem te érdekesebb történetekkel tudsz szolgálni. Szép vállalás, de a férfiaknak sokszor unalmas. Már kettő tűnt el szőrén-szálán, aki jelentkezett dolgozni. És nem én űztem el őket, esküszöm!
//Rorkir//
*Most már ő is ténylegesen fel mer nevetni, nem fogja vissza magát. Úgy fest érti Rorkir, amit kell, ő pedig elképzelt egy szakállas törpe asszonyságot. Nem festményre való, hacsak valaki nem pont ilyesfajta torz műveket keres.
Nagyot bólint, ha Szellemek, ha Sa'Tereth, de tényleg vigyáznak Norira. Kérdés, hogy meddig és mit kérnek cserébe, de nincs kedve most sötét dolgokon merengeni. Ellenben egy nőt megajándékozni mindig jó ötlet, így természetesen segítségére van a barbárnak, csakhogy nem épp egy fajta alomból valóak, így a hölgyemény, akit meglepni szándékozik is másívású lehet. Megérti, hogy nem mindenki vágyik a természetestől eltérő illatfelhőre, na meg nem is szeretnék felhívni magukra a vadonban a figyelmet.*
- Talán egy alkimista erre is tudja a választ. Biztos a lepárlóikkal nyerik ki az illatot. De ez olyasmi, amihez már talán nem szeretnék érteni, csak élvezni a végeredményt.
*A stand irányába pillant, elgondolkodik, hogy megveszi magának, ha már a férfi nemet mond, de lefoglalja őt annyira a válaszadás, hogy ez elmarad.*
- Na látod, tudod te mire vágyik. Segítség sem kell hozzá. De ha már ilyen jó erőben vagy, vadászhatnál valami attól is sokkal különlegesebbet! *Mit ért ő ahhoz, hogy melyik vad a veszélyesebb?!* - Lupusfulgurral találkoztál már? *Mai még nem, csak a megcsócsált ebédjükkel. Meg is borzong az emlékképre.* - Vajon a farkastól nehezebb ellenfél? *Úgy fest csak hangosan gondolkodik, de valóban érdekli a válasz. *
- Nocsak! Kíváncsivá tettél. *Kissé összeszűkült szemmel méricskéli a férfit. Sejtelmei szerint ismét egy olyan történetet fog hallani, amit máskor, mástól nem is hallhat.*
- Pegazus? Vagy jó ott az a bódé? *Az állával egy hely felé biccent, ahol nem is túl drágán mérik az italokat. Bár nem az arany számít, de sejtelmei szerint, ha beül a Pegazusba, onnan fel sem áll, ha nekikezdenek. Jobb előrelátónak lenni. Na nem mintha néha nem az alkohol döntene helyette amúgyis.*
- Ó, hát nevelőnek jelentkeztem, aztán kicsit nagyobbat ugrottam, mint a feladat volt. Megkaptam ezt a titulust, aztán nekikezdtem a tervezésnek. Hirtelen azon kaptam magam, hogy három gyerek helyett lett hat, aztán harmincegy. Egy régi nemesi kúriát alakíttattunk át, besegített a városi tanács is. Azóta pedig van, hogy nem tudom a hat melyik napja van, annyi a teendő. De nagyon élvezem! *Cseverészik, majd ahogy döntenek, arra vezet az út.*
- De azt hiszem te érdekesebb történetekkel tudsz szolgálni. Szép vállalás, de a férfiaknak sokszor unalmas. Már kettő tűnt el szőrén-szálán, aki jelentkezett dolgozni. És nem én űztem el őket, esküszöm!
2574. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-13 16:14:50
Üzenet elküldve: 2025-08-13 16:14:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mai//
*Nem számított a fél-elf nőre, de kellemes meglepetést okoz neki. Valami mindig történik, mikor ebbe a városba jön, érdekes jelenség az egyszer biztos.*
-Kivéve ha törpék, mi?
*Már most így, utóvégre, illetve Mai szavaival együttesen csak-csak összeáll a fejében a kép, hogy miről is lehet szó, de persze ezt nem vallaná be hangosan, mert még a végén a kofa önelégült képét kéne bámulnia.*
-Na, helyes. A szellemek vigyáztak rá, biztos fontos dolga volt még az életben.
*Csak egy darabig gondolkozik el, és folytatja is.*
-Vagy csak rohadt nagy szerencséje volt, mint nekem.
*Vigyorog is mellé, bár azért a fejében úgy él a dolog, hogy a démonokkal folytatott harca, felettük aratott diadala leginkább az ő érdeme, mintsem holmi szerencséé, de jól van ez így.*
-Ez jogos! Erre nem is gondoltam. Karheia is szeret vadászni, meg tán a kutyusai sem szeretnék az erős illatokat.
*Azért csak megszagolja az illatot amit mutat neki a másik.*
-Nincs rossz illata, vajon hogy zárják a szagokat egy üvegcsébe? Ez az igaz varázslat.
*El is nézegeti a fiolát még egy kicsit, de nem igazán tud rájönni a titokra, úgyhogy inkább nem erőlteti túl magát.*
-De nem, tényleg őt is megéreznék. Lehet hogy inkább valami szép prémet viszek neki, vagy vadászok egy farkasbundát! Annak biztos örülne!
*Mondjuk Mai nem tűnik annak a vadász típusnak, azért reméli hogy véleménye csak akad a dologról.*
-Höh, Hát, ez a történet kíván is egy italt, igen. Nem egy egyszerű kalandba keveredtem, aminek a végére sikerült megtörnöm kettő átkot. Igaz csak az egyik volt a sajátom.
*Elhúzza a száját, keserédes emlékek ezek, mert a helyzet tényleg nem volt egyszerű, emberi sorsok egész tragédiája.*
-Igen igen, emlékszem, hogy mi mindent terveztél.
*Azért az árvaház dolgán igazán meglepődik, de úgy őszintén.*
-Nahát! Egy árvaházat? Ez.. meglepő! És nagyon szép dolog, hogy jött ez? Mesélhetnél róla.
//Mai//
*Nem számított a fél-elf nőre, de kellemes meglepetést okoz neki. Valami mindig történik, mikor ebbe a városba jön, érdekes jelenség az egyszer biztos.*
-Kivéve ha törpék, mi?
*Már most így, utóvégre, illetve Mai szavaival együttesen csak-csak összeáll a fejében a kép, hogy miről is lehet szó, de persze ezt nem vallaná be hangosan, mert még a végén a kofa önelégült képét kéne bámulnia.*
-Na, helyes. A szellemek vigyáztak rá, biztos fontos dolga volt még az életben.
*Csak egy darabig gondolkozik el, és folytatja is.*
-Vagy csak rohadt nagy szerencséje volt, mint nekem.
*Vigyorog is mellé, bár azért a fejében úgy él a dolog, hogy a démonokkal folytatott harca, felettük aratott diadala leginkább az ő érdeme, mintsem holmi szerencséé, de jól van ez így.*
-Ez jogos! Erre nem is gondoltam. Karheia is szeret vadászni, meg tán a kutyusai sem szeretnék az erős illatokat.
*Azért csak megszagolja az illatot amit mutat neki a másik.*
-Nincs rossz illata, vajon hogy zárják a szagokat egy üvegcsébe? Ez az igaz varázslat.
*El is nézegeti a fiolát még egy kicsit, de nem igazán tud rájönni a titokra, úgyhogy inkább nem erőlteti túl magát.*
-De nem, tényleg őt is megéreznék. Lehet hogy inkább valami szép prémet viszek neki, vagy vadászok egy farkasbundát! Annak biztos örülne!
*Mondjuk Mai nem tűnik annak a vadász típusnak, azért reméli hogy véleménye csak akad a dologról.*
-Höh, Hát, ez a történet kíván is egy italt, igen. Nem egy egyszerű kalandba keveredtem, aminek a végére sikerült megtörnöm kettő átkot. Igaz csak az egyik volt a sajátom.
*Elhúzza a száját, keserédes emlékek ezek, mert a helyzet tényleg nem volt egyszerű, emberi sorsok egész tragédiája.*
-Igen igen, emlékszem, hogy mi mindent terveztél.
*Azért az árvaház dolgán igazán meglepődik, de úgy őszintén.*
-Nahát! Egy árvaházat? Ez.. meglepő! És nagyon szép dolog, hogy jött ez? Mesélhetnél róla.
2573. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-13 15:32:30
Üzenet elküldve: 2025-08-13 15:32:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1207
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1207
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rorkir//
*Leplezetlenül örül a barbárnak, üde színfolt - ha lehet így nevezni -, ezen a placcon. Biztos megszokta már, hogy messziről méricskélik a fizimiskáját. Talán többen jobbnak látják távol maradni egy ekkora embertől, de Mai sosem volt olyasvalaki, aki puszta küllem miatt elvenné magától a lehetőséget, hogy ismerkedjen. Minden népben van valami érdekesség. Szívesen sétálna a Tharg piacon is, de még nem volt módja, s lehet ott nem lennének vele ilyen szívélyesek, mint e helyen, ahol sűrűn szórja az aranyát.*
- Ezer évnek tűnik, valóban. *Mosolyog, tényleg rengetek időnek tűnik, s mindketten igencsak megváltoztak azóta. Feltűnik neki, hogy a férfi, mintha fiatalodott volna. Azonnal eszébe jut az a ködös mese az átkáról. Még segíteni is akart volna a barbárnak, de azt hitte ezt csak álmodta. *
- Az asszonyoknak jobb esetben nem kell a szakállolaj. *Vigyorog továbbra is, bár még mindig nem egészen biztos benne, hogy már tudatosult az igazi jelentés.*
- Túlélte bizony. *Legyint egyet.* - Azóta szerintem rosszabbakat is túlélt. Vannak, akiket démon sem pusztít el. *Céloz ezzel Rorkirra is.*
- Ha ő is vadászik veled olykor, akkor neki sem javasolnám a finom illatokat. De ha nem, akkor minden bizonnyal örülne a parfümnek. *Nem is rest elvenni egy díszes üveget, s a benne lévő kis pálcácskát illatolja meg, majd nyújtja a másik felé. Mint a hajnali virágosrét, olyan üde és édeskés. Fogalma sincs hogyan nyerik ki ezeket az olajokat, de hálát ad még azoknak az istenségeknek is érte, akiket nem szolgál.*
- De úgy lehet elég vagy neki te magad is. *Ha már kellően végignézett rajta, ő sem fogja vissza magát. Kedveli ezt a testfelépítést. Persze nem célja összeszűrni a levet senkivel.*
- Köszönöm. Te sem panaszkodhatsz. Ha nálad visszafelé telik az idő, legközelebb félek, egy ifjút látok medveprémben. *Cinkosan villannak a szemek, mintha történetre volna kíváncsi, na de nem a túl nyitott fülű kufár előtt.*
- Volna kedved egy italhoz? Kevesebbhez, mint a múltkor, mert még igen sok dolgom van. *Tesz is néhány lépést, hátha.* - Történt rengeteg minden ám. Sokat meséltem a terveimről, nos, abból nem lett semmi. Vagy nem úgy. Cserébe egy árvaházat vezetek itt Artheniorban. *Fecseg, akkor is, ha nem kérdezték.*
//Rorkir//
*Leplezetlenül örül a barbárnak, üde színfolt - ha lehet így nevezni -, ezen a placcon. Biztos megszokta már, hogy messziről méricskélik a fizimiskáját. Talán többen jobbnak látják távol maradni egy ekkora embertől, de Mai sosem volt olyasvalaki, aki puszta küllem miatt elvenné magától a lehetőséget, hogy ismerkedjen. Minden népben van valami érdekesség. Szívesen sétálna a Tharg piacon is, de még nem volt módja, s lehet ott nem lennének vele ilyen szívélyesek, mint e helyen, ahol sűrűn szórja az aranyát.*
- Ezer évnek tűnik, valóban. *Mosolyog, tényleg rengetek időnek tűnik, s mindketten igencsak megváltoztak azóta. Feltűnik neki, hogy a férfi, mintha fiatalodott volna. Azonnal eszébe jut az a ködös mese az átkáról. Még segíteni is akart volna a barbárnak, de azt hitte ezt csak álmodta. *
- Az asszonyoknak jobb esetben nem kell a szakállolaj. *Vigyorog továbbra is, bár még mindig nem egészen biztos benne, hogy már tudatosult az igazi jelentés.*
- Túlélte bizony. *Legyint egyet.* - Azóta szerintem rosszabbakat is túlélt. Vannak, akiket démon sem pusztít el. *Céloz ezzel Rorkirra is.*
- Ha ő is vadászik veled olykor, akkor neki sem javasolnám a finom illatokat. De ha nem, akkor minden bizonnyal örülne a parfümnek. *Nem is rest elvenni egy díszes üveget, s a benne lévő kis pálcácskát illatolja meg, majd nyújtja a másik felé. Mint a hajnali virágosrét, olyan üde és édeskés. Fogalma sincs hogyan nyerik ki ezeket az olajokat, de hálát ad még azoknak az istenségeknek is érte, akiket nem szolgál.*
- De úgy lehet elég vagy neki te magad is. *Ha már kellően végignézett rajta, ő sem fogja vissza magát. Kedveli ezt a testfelépítést. Persze nem célja összeszűrni a levet senkivel.*
- Köszönöm. Te sem panaszkodhatsz. Ha nálad visszafelé telik az idő, legközelebb félek, egy ifjút látok medveprémben. *Cinkosan villannak a szemek, mintha történetre volna kíváncsi, na de nem a túl nyitott fülű kufár előtt.*
- Volna kedved egy italhoz? Kevesebbhez, mint a múltkor, mert még igen sok dolgom van. *Tesz is néhány lépést, hátha.* - Történt rengeteg minden ám. Sokat meséltem a terveimről, nos, abból nem lett semmi. Vagy nem úgy. Cserébe egy árvaházat vezetek itt Artheniorban. *Fecseg, akkor is, ha nem kérdezték.*
2572. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-13 14:52:07
Üzenet elküldve: 2025-08-13 14:52:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Rorkir még ott bosszankodik egy darabig, és értetlenül áll, de olybá tűnik hogy az a harc, amit az asszony vív a barbárral végeláthatatlannak ígérkezik. Nem jutnak dűlőre, éppen feladná a dolgot mikor egy váratlan érintést érez a karján. Megtanulta már, bár hosszú tanulási folyamat volt, hogy a városban ha valaki hozzáér nem rögtön orrbakönyökölni az illetőt. Úgyhogy erőt vesz a reflexein, és csak kíváncsian odafordul, vajon ki lehet az, netán útban van-e valakinek ?*
-Hm? Áh! Hát te vagy az?
*Kérdezi, rögtön felismeri a nőt, emlékszik rá.*
-Vagy ezer éve nem láttalak.
*És igaz nem is várta, hogy pont itt fog bele futni. *
-Mai! Szervusz. Á fenéket, ne szórakozz velem te is.
*Mondja vigyorogva.*
-Gondoltam egy szívemnek kedves valakinek vinnék valamit aminek örülne, egy asszonynak.
*Bár talán ez elég nyilvánvaló lehetett alapból is, gondolja az a biztos, hogyha biztosra megy, nehogy félreérthető legyen.*
-Azt hittem a szakállolajat szakállból készítik. Furcsa népek ezek az Arthenioriak.
*Szemei élesen villannak a kufárnak, hisz értelmesebben is elmagyarázhatta volna neki.*
-Félember cimborám, mondd csak túlélte végül az a barátod? Akivel Sa'tereth ki tudja mit csinált ? Úgy rémlik akkor nem volt valami jó bőrben.
*Bár nem emlékszik annyira a részletekre, csak néhány dologra. Viszont azóta Rorkir is sokat változott, tele van élettel, láthatja rajta Mai, hogy egészen mintha megfiatalodott volna. Bizonyosan sok minden történt vele is.*
-Te minek örúlnél, ha kapnál valakitől? Igazán kisegíthetnél. Azt hiszem jómagamnak parfümre nem igazán van szükségem, nem lenne jó, ha kiszagolna a vad, ha éppen üldözöm valamit.
*Azért persze ő is megnézi magának a nőt, ő is valahogy érettebbnek látszik azóta.*
-Jól festesz.
*Teszi még hozzá, és nem is titkolja nagyon hogy alaposan végigpásztázza tekintetével.*
*Rorkir még ott bosszankodik egy darabig, és értetlenül áll, de olybá tűnik hogy az a harc, amit az asszony vív a barbárral végeláthatatlannak ígérkezik. Nem jutnak dűlőre, éppen feladná a dolgot mikor egy váratlan érintést érez a karján. Megtanulta már, bár hosszú tanulási folyamat volt, hogy a városban ha valaki hozzáér nem rögtön orrbakönyökölni az illetőt. Úgyhogy erőt vesz a reflexein, és csak kíváncsian odafordul, vajon ki lehet az, netán útban van-e valakinek ?*
-Hm? Áh! Hát te vagy az?
*Kérdezi, rögtön felismeri a nőt, emlékszik rá.*
-Vagy ezer éve nem láttalak.
*És igaz nem is várta, hogy pont itt fog bele futni. *
-Mai! Szervusz. Á fenéket, ne szórakozz velem te is.
*Mondja vigyorogva.*
-Gondoltam egy szívemnek kedves valakinek vinnék valamit aminek örülne, egy asszonynak.
*Bár talán ez elég nyilvánvaló lehetett alapból is, gondolja az a biztos, hogyha biztosra megy, nehogy félreérthető legyen.*
-Azt hittem a szakállolajat szakállból készítik. Furcsa népek ezek az Arthenioriak.
*Szemei élesen villannak a kufárnak, hisz értelmesebben is elmagyarázhatta volna neki.*
-Félember cimborám, mondd csak túlélte végül az a barátod? Akivel Sa'tereth ki tudja mit csinált ? Úgy rémlik akkor nem volt valami jó bőrben.
*Bár nem emlékszik annyira a részletekre, csak néhány dologra. Viszont azóta Rorkir is sokat változott, tele van élettel, láthatja rajta Mai, hogy egészen mintha megfiatalodott volna. Bizonyosan sok minden történt vele is.*
-Te minek örúlnél, ha kapnál valakitől? Igazán kisegíthetnél. Azt hiszem jómagamnak parfümre nem igazán van szükségem, nem lenne jó, ha kiszagolna a vad, ha éppen üldözöm valamit.
*Azért persze ő is megnézi magának a nőt, ő is valahogy érettebbnek látszik azóta.*
-Jól festesz.
*Teszi még hozzá, és nem is titkolja nagyon hogy alaposan végigpásztázza tekintetével.*
2571. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-13 13:30:01
Üzenet elküldve: 2025-08-13 13:30:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Gondolta, hogy nem lesz könnyű a tájékozódást, de erre nem számított. Az ő szerzetesi rendje sokkal kisebb volt, mint ez a város, na meg szellősebb is, itt pedig ezernyi út száguld mindenfelé, hogy az ő tájékozódását akadályozza. Igyekszik nagyon is felmérni, hogy mi micsoda, miféle népség lakja a helyet, de meglepődve tapasztalja, hogy minden olyan vegyes. Az utcák, a népek, de még a kandeláberek is nagyon eltérők akár pár méterrel odébb. A rend és fegyelem nem sajátja a településnek, és ezt őt nagyon zavarja. Eddig minden a nyugalomról és a funkcionalitásról szólt, itt pedig káosz van. Többféle istennek hall hangos, vagy épp suttogó fohászt, kéregetők és gazdagok kavalkádja ömlik bele a kalandorok és egyszerű polgárok sokaságába. Mint egy kidobott kocka, teljesen véletlenszerűnek érzi a helyet. A város levegője viszont olyan tiszta, hogy erre nem is igen számított, mint ahogy a víz tisztaságára sem, vetekszik a Világválasztó hegy forrásaival. Szép lassan erősödik fel a Piactér moraja, ahogy ő is egyre közeledik ahhoz. Végül beér, és ha eddig nem lepődött meg, most biztosan. habár próbál fegyelmezett maradni, néha még így is el-elmélázik egy standnál, de aztán a fejét rázva sietve indul tovább. Szerencsére maradt a gyümölcsökből még elég, így nem vesz semmit, egyébként sincs túl sok aranya, igyekszik minél kevesebbet költeni.*
2570. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-13 13:01:06
Üzenet elküldve: 2025-08-13 13:01:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1207
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1207
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rorkir//
*Mindig is kedvelt tevékenysége volt a piacon nézelődni. Egyre kevesebb ideje jut rá, ahogy a teendői csak bokrosodnak az árvaházban. Viszont lopnia kell magának néhány órát, hogy annak is hódolhasson, amit úgy szeret. A csodás kelmék, vagy épp finom illatok, amiket olaj formában árulnak. Így történik, hogy az irányt az egyik kedvenc standja felé veszi, hátha tartogatnak számára valami különlegességet. Bizony tartogatnak. Nem nehéz kiszúrni a tömegből igencsak kitűnő alakot, aki oly ismerős a számára. Sokáig nem kell ugyan pergetni a fejében lévő névsort, hiszen bár igen illuminált állapotban diskuráltak a legutóbb, a nevét nem felejti. Egy ideig szórakozottan hallgatja, hogy mégis milyen terhet ró a barbár-elmére az olaj kérdés. Halkan nevet fel, nem kívánja megbántani Rorkirt azzal, hogy mulatságosnak találja a jelenetet. Ellenben a nő úgy tűnik, már szabadulna tőle, hiszen, ha nem vásárolnak, csupán kérdésekkel tartják fel, abból nem lesz meg a betevő falat. A nagyember mellé sétál, s egészen aprónak érzi magát hozzá képest, de ez sokszor megesik, így nem zavarja a tény. Lassan néz fel rá, majd finoman érinti annak felkarját, hogy egy üdvözlő mosollyal az ajkán szólíthassa meg. Az is kérdés, hogy amaz emlékszik-e rá, nem mindenkinek olyan jó az arcmemóriája. És viszonylag régen is látták egymást.*
- Nem gondoltam volna, hogy itt látlak újra. Csak nem a szakállad ápolnád? *Megenged magának egy halk nevetést, majd jól végigméri a férfit. * - Ha parfümöt keresnél magadnak, szívesen kisegítelek. Igen jó az ízlésem. *Beleharap alsó ajkába, elfojtva a nagyobb vigyort. Az ízlése tényleg igen jó, hirdeti is nemesi ruhája, ami vékony, de a szemeknek sokszor kellemes vonalait öleli körül.*
//Rorkir//
*Mindig is kedvelt tevékenysége volt a piacon nézelődni. Egyre kevesebb ideje jut rá, ahogy a teendői csak bokrosodnak az árvaházban. Viszont lopnia kell magának néhány órát, hogy annak is hódolhasson, amit úgy szeret. A csodás kelmék, vagy épp finom illatok, amiket olaj formában árulnak. Így történik, hogy az irányt az egyik kedvenc standja felé veszi, hátha tartogatnak számára valami különlegességet. Bizony tartogatnak. Nem nehéz kiszúrni a tömegből igencsak kitűnő alakot, aki oly ismerős a számára. Sokáig nem kell ugyan pergetni a fejében lévő névsort, hiszen bár igen illuminált állapotban diskuráltak a legutóbb, a nevét nem felejti. Egy ideig szórakozottan hallgatja, hogy mégis milyen terhet ró a barbár-elmére az olaj kérdés. Halkan nevet fel, nem kívánja megbántani Rorkirt azzal, hogy mulatságosnak találja a jelenetet. Ellenben a nő úgy tűnik, már szabadulna tőle, hiszen, ha nem vásárolnak, csupán kérdésekkel tartják fel, abból nem lesz meg a betevő falat. A nagyember mellé sétál, s egészen aprónak érzi magát hozzá képest, de ez sokszor megesik, így nem zavarja a tény. Lassan néz fel rá, majd finoman érinti annak felkarját, hogy egy üdvözlő mosollyal az ajkán szólíthassa meg. Az is kérdés, hogy amaz emlékszik-e rá, nem mindenkinek olyan jó az arcmemóriája. És viszonylag régen is látták egymást.*
- Nem gondoltam volna, hogy itt látlak újra. Csak nem a szakállad ápolnád? *Megenged magának egy halk nevetést, majd jól végigméri a férfit. * - Ha parfümöt keresnél magadnak, szívesen kisegítelek. Igen jó az ízlésem. *Beleharap alsó ajkába, elfojtva a nagyobb vigyort. Az ízlése tényleg igen jó, hirdeti is nemesi ruhája, ami vékony, de a szemeknek sokszor kellemes vonalait öleli körül.*
2569. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-13 11:42:52
Üzenet elküldve: 2025-08-13 11:42:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Gllas//
*Szerencsére nincs köztük vita, megegyeznek a fizetség dolgában is, pedig általában az szokott lenni a legkényesebb téma.*
-Remek! Akkor a viszontlátásra Gilas uram, jövök pár nap múlva érdeklődni, addig is vigyázzon magára.
*Illedelmesen fejet hajt, majd indul is a saját dolgára. Valóban izgága egy teremtés, hisz annyi meg annyi tennivaló van. Izgul is amiatt, hogy vajon milyen lesz a kész fegyvere, és hogy milyen kellemesen fog szórakozni vele. A saját standjához áll vissza, hogy nyélbe üssön egy-két üzletet mielőtt hazatérne, hisz sosem tudni mikor akad egy új vevő.*
*Szerencsére nincs köztük vita, megegyeznek a fizetség dolgában is, pedig általában az szokott lenni a legkényesebb téma.*
-Remek! Akkor a viszontlátásra Gilas uram, jövök pár nap múlva érdeklődni, addig is vigyázzon magára.
*Illedelmesen fejet hajt, majd indul is a saját dolgára. Valóban izgága egy teremtés, hisz annyi meg annyi tennivaló van. Izgul is amiatt, hogy vajon milyen lesz a kész fegyvere, és hogy milyen kellemesen fog szórakozni vele. A saját standjához áll vissza, hogy nyélbe üssön egy-két üzletet mielőtt hazatérne, hisz sosem tudni mikor akad egy új vevő.*
2568. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-13 10:37:20
Üzenet elküldve: 2025-08-13 10:37:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Merchen//
*S mint hogy Feiy úr készségesen hagyja magát lemérni, így ez nem is rabol el túlságosan sok időt tőlük. Ám ezt is kihasználják azzal, hogy megbeszélik az anyagiakat. Ezt különben nagyon hatékony dolognak tartja.
Apró bólintással nyugtázza a tündér szavait, miszerint neki megvan már a kiszemelt sétapálca. Na, így még jobb!*
- Remek, Feiy úr, igazán remek! *-elmosolyodik bajsza alatt, és az utolsó méreteket is leírja a jegyzeteibe. Amit nem ír le viszont megjegyez, az az, hogy Feiy úr maga is üzletember-féle lehet. Talán borkereskedő, vagy hasonló. Ez pedig annyit jelent számára, hogy így a későbbiekben talán tovább bővülhet ügyfelei köre. Ehhez nem kell más vagy több, mint az, hogy Feiy úr elégedetten távozzon tőle. Mosolya egy pillanatra szélesebb lesz a bajsza alatt.*
- Így van, ebben az esetben módosul az ár is. *-apró bólintással nyugtázza a tündér szavait. Így különben neki is egyszerűbb a dolga, hiszen nem neki kajtatnia a pálca után. A kovácsoltatás árára vonatkozó becslés viszont meglepi. Nahát! Mégsem csak borkereskedő lenne az uraság? Kíváncsiság támad benne: vajon mennyire tippelt jól a tündér? Kiderül majd, amikor a kovácsmesterrel beszél. Ha kevesebbet kér, a fennmaradó aranyakat úgy is visszaadja, ha többet, akkor pedig megelőlegezi a kifizetést. Ilyenen nem akad fel. Az üzlet az üzlet. De hát Feiy úr is pontosan ugyanígy gondolkozik a jelek szerint, hiszen a kiszámolt összeg mellé pontosan ugyanezt a gondolatot adja át a részére.*
- Rendben lesz így, Feiy úr. *-bólint komolyan, és a tündér után pislant, ahogy az ismét elsuhan. Izgága népség! Halkan kuncog míg újra átszámolja az összeget -pontosan annyi, amennyit a tündér mondott-, majd azt elhelyezi megerősített ládikájában. Elégedetten hallgatja az érmék csörgését. Most egész jól megy az üzlet.
Nem is kell sok idő míg Feiy úr visszatér, kezében a pálcával. Azt átveszi tőle, megforgatja ujjai között, kissé felemelve vizsgálja meg, végül rábólint.*
- Igen, Feiy úr, rendben vagyunk. Ez a pálca egész megfelel majd a célnak. *-a sétapálcát nekitámasztja a kocsija kerekének, és visszafordul megrendelője felé.-* Még ma felkeresem a kovácsműhelyt, hogy leadjam a rendelést. Talán meg tudom őket győzni, hogy elsőbbséget élvezhessek. De ha nem is sikerül, egy olyan penge elkészítése amire itt szükség van, nem tarthat tovább egy vagy két napnál. Emellett az én munkám.. mondjuk.. Ha egy hat múlva visszatér, Feiy úr, addigra már egészen biztos, hogy készen lesz a sétapálcája!
*S mint hogy Feiy úr készségesen hagyja magát lemérni, így ez nem is rabol el túlságosan sok időt tőlük. Ám ezt is kihasználják azzal, hogy megbeszélik az anyagiakat. Ezt különben nagyon hatékony dolognak tartja.
Apró bólintással nyugtázza a tündér szavait, miszerint neki megvan már a kiszemelt sétapálca. Na, így még jobb!*
- Remek, Feiy úr, igazán remek! *-elmosolyodik bajsza alatt, és az utolsó méreteket is leírja a jegyzeteibe. Amit nem ír le viszont megjegyez, az az, hogy Feiy úr maga is üzletember-féle lehet. Talán borkereskedő, vagy hasonló. Ez pedig annyit jelent számára, hogy így a későbbiekben talán tovább bővülhet ügyfelei köre. Ehhez nem kell más vagy több, mint az, hogy Feiy úr elégedetten távozzon tőle. Mosolya egy pillanatra szélesebb lesz a bajsza alatt.*
- Így van, ebben az esetben módosul az ár is. *-apró bólintással nyugtázza a tündér szavait. Így különben neki is egyszerűbb a dolga, hiszen nem neki kajtatnia a pálca után. A kovácsoltatás árára vonatkozó becslés viszont meglepi. Nahát! Mégsem csak borkereskedő lenne az uraság? Kíváncsiság támad benne: vajon mennyire tippelt jól a tündér? Kiderül majd, amikor a kovácsmesterrel beszél. Ha kevesebbet kér, a fennmaradó aranyakat úgy is visszaadja, ha többet, akkor pedig megelőlegezi a kifizetést. Ilyenen nem akad fel. Az üzlet az üzlet. De hát Feiy úr is pontosan ugyanígy gondolkozik a jelek szerint, hiszen a kiszámolt összeg mellé pontosan ugyanezt a gondolatot adja át a részére.*
- Rendben lesz így, Feiy úr. *-bólint komolyan, és a tündér után pislant, ahogy az ismét elsuhan. Izgága népség! Halkan kuncog míg újra átszámolja az összeget -pontosan annyi, amennyit a tündér mondott-, majd azt elhelyezi megerősített ládikájában. Elégedetten hallgatja az érmék csörgését. Most egész jól megy az üzlet.
Nem is kell sok idő míg Feiy úr visszatér, kezében a pálcával. Azt átveszi tőle, megforgatja ujjai között, kissé felemelve vizsgálja meg, végül rábólint.*
- Igen, Feiy úr, rendben vagyunk. Ez a pálca egész megfelel majd a célnak. *-a sétapálcát nekitámasztja a kocsija kerekének, és visszafordul megrendelője felé.-* Még ma felkeresem a kovácsműhelyt, hogy leadjam a rendelést. Talán meg tudom őket győzni, hogy elsőbbséget élvezhessek. De ha nem is sikerül, egy olyan penge elkészítése amire itt szükség van, nem tarthat tovább egy vagy két napnál. Emellett az én munkám.. mondjuk.. Ha egy hat múlva visszatér, Feiy úr, addigra már egészen biztos, hogy készen lesz a sétapálcája!
2567. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-12 22:51:35
Üzenet elküldve: 2025-08-12 22:51:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Aggódva tekint körbe a piactéren.
Sok népség összegyűlve, még ebben az alkonyi időben is; tökéletes lehetőség a démonnő számára, hogy elvegyüljön, és lecsapjon rá.
Logikusan gondolkodva, Norgen valószínűleg szedte a sátorfáját, és elment egy másik városba, ahol még nem fedte fel igazi alakját. Ez a tény kicsit megnyugtatja, viszont fennáll a lehetőség, hogy azért volt itt, mert mindenhol máshol lebukott már. Az igazat megvallva nem lehet biztosra tudni.
Fejére húzza csuklyáját, és lehajtott fejjel verekedi át magát a forgatagon, célirányosan a kovácsműhely felé. Pontosabban mögé. Ott lesznek a leselejtezett fegyverek.*
Sok népség összegyűlve, még ebben az alkonyi időben is; tökéletes lehetőség a démonnő számára, hogy elvegyüljön, és lecsapjon rá.
Logikusan gondolkodva, Norgen valószínűleg szedte a sátorfáját, és elment egy másik városba, ahol még nem fedte fel igazi alakját. Ez a tény kicsit megnyugtatja, viszont fennáll a lehetőség, hogy azért volt itt, mert mindenhol máshol lebukott már. Az igazat megvallva nem lehet biztosra tudni.
Fejére húzza csuklyáját, és lehajtott fejjel verekedi át magát a forgatagon, célirányosan a kovácsműhely felé. Pontosabban mögé. Ott lesznek a leselejtezett fegyverek.*
2566. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-12 22:31:58
Üzenet elküldve: 2025-08-12 22:31:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Rorkir miután kicsit megpihent a szántóföldeken történtek óta, és haza is látogatott, visszajött a városba egy kicsit még pihenni, mielőtt ismét valami nagy kalamajkába keveredne, ahogy szokott. Szokásos része az ittlétének, hogy ellátogat a piacra, és órákon keresztül csak hüledezik, hogy mennyi mindent árulnak itt, meg hogy mennyiféle nép él meg itt egyszerre egymás között, pedig szerinte biztos utálkozniuk kellene. Bár, attól hogy Rorkir nem látja, még könnyen lehet hogy ez történik. Mondjuk felőle ki is robbanhat a háború, nem az ő dolga, nem is itt lakik, ő csak ide feljár. Hanem ahogy számtalanszor már, most is éppen olyan tanácstalanul áll az egyik standnál. A kofa egy fiatalabb asszonyság, amolyan tűzről pattant alak, és legalább egy fertályórája magyaráz a barbárnak, de ő továbbra is úgy áll ott, mint egy zsák krumpli. Semmit sem ért az egészből.*
-Nem, a kettő nem ugyanaz!
-De miért? Hát mindkettő olaj, nem? Hogy lehet nem ugyanaz? Mi más benne?
-Hát úgy, kedves drága uram, hogy az egyik szakállolaj, a másik meg rózsaolaj.
*Rorkir idegesen megvakarja a fejét.*
-De hogy az anyámba csinálnak olajat egy szakállból?! Még a rózsát csak-csak el tudom képzelni, hogy addig nyomkodják míg kifolyik a leve és akkor ezt szépen lehet "olaj"-nak hívni, de egy szakállból! Ráadásul törpékéből! Honnan szednek annyi törpét? Hm?
*Látszik, hogy az asszonyság kezdi elveszíteni a türelmét, Rorkir temperamentuma pedig egyre csak fokozódik.*
-Vagy hát hogy máshogy lehet ezt érteni? Hogy a szakállra kell kenni? De akkor a másikat meg rózsákra kell kenegetni? Ki az az őrült aki kenegeti a rózsáját? Na most mondd meg, ha zsírral kenegetném a krumplimat otthon mert az nekem milyen csodálatos érzés, meg a krumpli is boldogabban nő tőle, akkor itt árulnám a krumplizsírt? Te mit szólnál hozzá?
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.12 22:34:01
*Rorkir miután kicsit megpihent a szántóföldeken történtek óta, és haza is látogatott, visszajött a városba egy kicsit még pihenni, mielőtt ismét valami nagy kalamajkába keveredne, ahogy szokott. Szokásos része az ittlétének, hogy ellátogat a piacra, és órákon keresztül csak hüledezik, hogy mennyi mindent árulnak itt, meg hogy mennyiféle nép él meg itt egyszerre egymás között, pedig szerinte biztos utálkozniuk kellene. Bár, attól hogy Rorkir nem látja, még könnyen lehet hogy ez történik. Mondjuk felőle ki is robbanhat a háború, nem az ő dolga, nem is itt lakik, ő csak ide feljár. Hanem ahogy számtalanszor már, most is éppen olyan tanácstalanul áll az egyik standnál. A kofa egy fiatalabb asszonyság, amolyan tűzről pattant alak, és legalább egy fertályórája magyaráz a barbárnak, de ő továbbra is úgy áll ott, mint egy zsák krumpli. Semmit sem ért az egészből.*
-Nem, a kettő nem ugyanaz!
-De miért? Hát mindkettő olaj, nem? Hogy lehet nem ugyanaz? Mi más benne?
-Hát úgy, kedves drága uram, hogy az egyik szakállolaj, a másik meg rózsaolaj.
*Rorkir idegesen megvakarja a fejét.*
-De hogy az anyámba csinálnak olajat egy szakállból?! Még a rózsát csak-csak el tudom képzelni, hogy addig nyomkodják míg kifolyik a leve és akkor ezt szépen lehet "olaj"-nak hívni, de egy szakállból! Ráadásul törpékéből! Honnan szednek annyi törpét? Hm?
*Látszik, hogy az asszonyság kezdi elveszíteni a türelmét, Rorkir temperamentuma pedig egyre csak fokozódik.*
-Vagy hát hogy máshogy lehet ezt érteni? Hogy a szakállra kell kenni? De akkor a másikat meg rózsákra kell kenegetni? Ki az az őrült aki kenegeti a rózsáját? Na most mondd meg, ha zsírral kenegetném a krumplimat otthon mert az nekem milyen csodálatos érzés, meg a krumpli is boldogabban nő tőle, akkor itt árulnám a krumplizsírt? Te mit szólnál hozzá?
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.12 22:34:01
2565. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-12 22:31:55
Üzenet elküldve: 2025-08-12 22:31:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Apró árus, nagy árúval//
*Eljött selyemrévből, hogy a mai napot Cagon úrnak szentelje. Abban a részletében, hogy hátha talál neki pár vevőt. Akkori ötlete, miszerint kiáll a piactérre és hangosan kikürtöli annak nevét és árúit talán túl jó ötletnek tűnt, hogy ne próbálja meg. Elvégre a jó hírverés sosem ár. Az ork pedig azt mondta, szeretne nevet szerezni magának. Így hát megpróbálta legkevésbé gyűrött blúzát felvenni, még a nadrágját is szépen kisimította amennyire csak tudta. Hóna alá vette könyvét, Alfreindtől kért egy kis adag tintát és pennát, majd csak annyit mondott majd érkezik. Nixomia úrnő pedig estéig ne keresse. Reméli megérti, nem igazán tudja mik a helyes szokások. De igazán szeretne tenni Cagon ügyében. Persze e mögött saját önös céljai is megbújnak. Abban reménykedik, hogy az áltata szerzett vevők aranyából saját magának is jut egy szép része. Amiből saját taníttatását tudja majd finanszírozni.
Ám ehhez munkához kell látni. Egészen Selyemrévtől a piacig fontolgatta, miképp árulja majd az általa annyira nem is jól ismert italokat. Reméli csupán, hogy nem fog badarságokat állítani az ork tudásáról. De elnézve a templomi találkozásuk alkalmával biztos benne, hogy nagy tudása van az italokkal kapcsolatban.
Meg is érkezik hát a forgalmas piactérre. Hóna alatt kiskönyve. Másikban pedig a ledugózott kisüveg tinta a tollal. Megszeppenve lépked a lábak erdőjében. Hol is kezdhetne bele ebbe az egészbe. Leginkább azért is, mert nincsen standja, ahova a vendégeket várhatja. Igazán szólva, az akaráson kívül csak a kezében tartott holmija van.
Félrehúzódva nézi a hullámló tömeget, akik jobbra balra mindenhova szaladnak sietnek. Nénik kosárkával, férfiak hatalmas deszkákat cipelve hátukon. Ő pedig ott áll, mint a kilencven centijével. Még ahhoz is sámli kellene neki, hogy az asztal alá nézzen. Hát, hogy fog így bármilyen hírt is kikürtölni Cagon felől?
Forgolódik, forgolódik tanakodik magában. Míg végül meglátja a megoldást. Néhány üres faládát pakolt egymásra az egyik halkereskedő. Még szerencse, hogy szárított halról van szó, így a szag kevésbé elviselhetetlen mintha friss lenne. Mert bizony a kikötő innen nagyon messze van.
Egy kisebb kérlelés, és könyörgés után a kereskedő végül belemegy abba, hogy néhány órára kölcsön veheti a faládákat Annimon. De el nem viheti magával. Ami nem is gond, mert neki csak arra kell, hogy egymásra pakolva rájuk álljon.
Amit hamarosan meg is tesz. A kereskedő volt olyan kedves még segített is egy kisebb emelvényt kialakítani. Amit Nimo nagyon hálásan meg is köszönt a másiknak. És ha már ennyi szívességet tett, akkor bizony ennyit megtehet, hogy pár jó szót elejt majd az árus érdekében is.
Fel is mászik hát a ládák magaslatába. Így már jócskán fejmagasságban áll a tömegben. Hirtelen meg is szédül, mert ehhez bizony ő nem szokott hozzá. Megköszörüli torkát. És mint egy kiskakas a szemétdombon. Hangosan felkiállt.*
- Tessék csak tessék! Varázsital rendelést itt kell feladni. Maga Targhed Cagon keverte ki. Jöjjön ide, és pár napon belül magáénak tudhatja a kívánt italt!
*Ekkor maga alá nézve látja a kereskedő szinte parancsló tekintetét. Ami után Nimo csak bólogatva kezd ismét bele.*
- Ugyan itt! Friss hal és sózott eladó! Jó árban, kilóban vagy egészben! A frissesség garantált!
*Ekkor letekint a kereskedőre, aki elégedett bólogatással könyveli el a kis rikkancsát.*
//Apró árus, nagy árúval//
*Eljött selyemrévből, hogy a mai napot Cagon úrnak szentelje. Abban a részletében, hogy hátha talál neki pár vevőt. Akkori ötlete, miszerint kiáll a piactérre és hangosan kikürtöli annak nevét és árúit talán túl jó ötletnek tűnt, hogy ne próbálja meg. Elvégre a jó hírverés sosem ár. Az ork pedig azt mondta, szeretne nevet szerezni magának. Így hát megpróbálta legkevésbé gyűrött blúzát felvenni, még a nadrágját is szépen kisimította amennyire csak tudta. Hóna alá vette könyvét, Alfreindtől kért egy kis adag tintát és pennát, majd csak annyit mondott majd érkezik. Nixomia úrnő pedig estéig ne keresse. Reméli megérti, nem igazán tudja mik a helyes szokások. De igazán szeretne tenni Cagon ügyében. Persze e mögött saját önös céljai is megbújnak. Abban reménykedik, hogy az áltata szerzett vevők aranyából saját magának is jut egy szép része. Amiből saját taníttatását tudja majd finanszírozni.
Ám ehhez munkához kell látni. Egészen Selyemrévtől a piacig fontolgatta, miképp árulja majd az általa annyira nem is jól ismert italokat. Reméli csupán, hogy nem fog badarságokat állítani az ork tudásáról. De elnézve a templomi találkozásuk alkalmával biztos benne, hogy nagy tudása van az italokkal kapcsolatban.
Meg is érkezik hát a forgalmas piactérre. Hóna alatt kiskönyve. Másikban pedig a ledugózott kisüveg tinta a tollal. Megszeppenve lépked a lábak erdőjében. Hol is kezdhetne bele ebbe az egészbe. Leginkább azért is, mert nincsen standja, ahova a vendégeket várhatja. Igazán szólva, az akaráson kívül csak a kezében tartott holmija van.
Félrehúzódva nézi a hullámló tömeget, akik jobbra balra mindenhova szaladnak sietnek. Nénik kosárkával, férfiak hatalmas deszkákat cipelve hátukon. Ő pedig ott áll, mint a kilencven centijével. Még ahhoz is sámli kellene neki, hogy az asztal alá nézzen. Hát, hogy fog így bármilyen hírt is kikürtölni Cagon felől?
Forgolódik, forgolódik tanakodik magában. Míg végül meglátja a megoldást. Néhány üres faládát pakolt egymásra az egyik halkereskedő. Még szerencse, hogy szárított halról van szó, így a szag kevésbé elviselhetetlen mintha friss lenne. Mert bizony a kikötő innen nagyon messze van.
Egy kisebb kérlelés, és könyörgés után a kereskedő végül belemegy abba, hogy néhány órára kölcsön veheti a faládákat Annimon. De el nem viheti magával. Ami nem is gond, mert neki csak arra kell, hogy egymásra pakolva rájuk álljon.
Amit hamarosan meg is tesz. A kereskedő volt olyan kedves még segített is egy kisebb emelvényt kialakítani. Amit Nimo nagyon hálásan meg is köszönt a másiknak. És ha már ennyi szívességet tett, akkor bizony ennyit megtehet, hogy pár jó szót elejt majd az árus érdekében is.
Fel is mászik hát a ládák magaslatába. Így már jócskán fejmagasságban áll a tömegben. Hirtelen meg is szédül, mert ehhez bizony ő nem szokott hozzá. Megköszörüli torkát. És mint egy kiskakas a szemétdombon. Hangosan felkiállt.*
- Tessék csak tessék! Varázsital rendelést itt kell feladni. Maga Targhed Cagon keverte ki. Jöjjön ide, és pár napon belül magáénak tudhatja a kívánt italt!
*Ekkor maga alá nézve látja a kereskedő szinte parancsló tekintetét. Ami után Nimo csak bólogatva kezd ismét bele.*
- Ugyan itt! Friss hal és sózott eladó! Jó árban, kilóban vagy egészben! A frissesség garantált!
*Ekkor letekint a kereskedőre, aki elégedett bólogatással könyveli el a kis rikkancsát.*
2564. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-12 22:05:32
Üzenet elküldve: 2025-08-12 22:05:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
// Babkár Threbuchey figyelmébe //
– Természetesen meghálálom, ha megtud valamit. * Bólogat serényen, miközben elteszi a varázsitalokat. Ki tudja, hátha a fiú épp erre kószál valamelyik nap, esetleg pont Babkárnál áll meg vásárolni. A tündér hasznosnak bizonyult, még ha Venthellel kapcsolatban nem is tudott meg tőle sokat. Vagyis inkább semmit. De amíg ilyen jó áron adja a varázsitalokat – esetleg még kedvezményesebben –, addig biztonságban tudhatja kis üzletét a fiatal tündér.
Ahogy Norren is biztonságban tudhatja tulajdon mindenét. Eredarunkat zavarja is, hogy ha akarna sem tudna ártani a zsoldosnak. Nem azért, mert annyira közel kerültek egymáshoz, hanem mert egyszerűen a másik fizikai fölényben lenne vele szemben. Reméli, hogy nem kerül sor ilyesmire, de ha mégis, nem szeretne kiszolgáltatott helyzetbe kerülni saját embere miatt.
Ilyesmiken jár az esze, miközben hallgatja Norren beszámolóját. Ha a férfinek jó szeme van az ilyesmihez, feltűnhet neki, hogy Norgen ruháján mintha eggyel kevesebb gomb lenne begombolva, mint mikor elváltak. Neki ez fel sem tűnik, most csak Venthel megtalálása érdekli. *
– Nem nyelhette el a föld. Visszament volna a Pegazus fogadóba? * Hangosan gondolkodik, elég hangosan, hogy Norren is vele ötletelhessen, ha akar. *
– Vagy talán a romvárosban húzta meg magát a kis féreg. * Ha azzal nem számol, hogy Venthel talán kirohant a világból – vagy legalábbis a várost maga mögött hagyta –, akkor az idő neki kedvez. Előbb-utóbb ki kell mennie az utcára, el kell mennie a piacra bevásárolni, és akkor egész biztosan lesz, aki látni fogja. Ezen a gondolatmeneten jót mosolyog, de hamar eszébe jut, hogy Norren még mindig ott áll előtte és a válaszát várja. *
– Tegyünk egy kerülőt a romvárosba, és onnan irány a Pegazus fogadó. Utóbbi jó lesz arra is, hogy aludjunk valahol. Vagy neked van…? * Elharapja a mondatot, ahogy szemével végigpásztázza a férfit. Olyan sokat látott embernek tűnik, akinek ha van is pénze, azt nem egy takaros kis otthonra költi Artheniorban, mindinkább nőkre, piára és nem utolsó sorban felszerelésekre. Máskülönben honnan lenne ilyen csinos páncélja, hosszúkardja és a többi? Akárhogy is, Norgen nem akarja húzni az időt, elindul az említett irányba – a Romváros felé –, akár követi őt a másik, akár nem. Ha igen, útközben megszólal. *
– Nem is tudok rólad sokat. Van családod, asszonyod? Mivel keresed a kenyered, ha nem épp nekem segítesz? * Hangja érdeklődő, barátságos, nem kifaggatni akarja a másikat, csak kérdezősködik. Ha már együtt dolgoznak, néhány alap információt csak megoszt magáról a férfi. *
// Babkár Threbuchey figyelmébe //
– Természetesen meghálálom, ha megtud valamit. * Bólogat serényen, miközben elteszi a varázsitalokat. Ki tudja, hátha a fiú épp erre kószál valamelyik nap, esetleg pont Babkárnál áll meg vásárolni. A tündér hasznosnak bizonyult, még ha Venthellel kapcsolatban nem is tudott meg tőle sokat. Vagyis inkább semmit. De amíg ilyen jó áron adja a varázsitalokat – esetleg még kedvezményesebben –, addig biztonságban tudhatja kis üzletét a fiatal tündér.
Ahogy Norren is biztonságban tudhatja tulajdon mindenét. Eredarunkat zavarja is, hogy ha akarna sem tudna ártani a zsoldosnak. Nem azért, mert annyira közel kerültek egymáshoz, hanem mert egyszerűen a másik fizikai fölényben lenne vele szemben. Reméli, hogy nem kerül sor ilyesmire, de ha mégis, nem szeretne kiszolgáltatott helyzetbe kerülni saját embere miatt.
Ilyesmiken jár az esze, miközben hallgatja Norren beszámolóját. Ha a férfinek jó szeme van az ilyesmihez, feltűnhet neki, hogy Norgen ruháján mintha eggyel kevesebb gomb lenne begombolva, mint mikor elváltak. Neki ez fel sem tűnik, most csak Venthel megtalálása érdekli. *
– Nem nyelhette el a föld. Visszament volna a Pegazus fogadóba? * Hangosan gondolkodik, elég hangosan, hogy Norren is vele ötletelhessen, ha akar. *
– Vagy talán a romvárosban húzta meg magát a kis féreg. * Ha azzal nem számol, hogy Venthel talán kirohant a világból – vagy legalábbis a várost maga mögött hagyta –, akkor az idő neki kedvez. Előbb-utóbb ki kell mennie az utcára, el kell mennie a piacra bevásárolni, és akkor egész biztosan lesz, aki látni fogja. Ezen a gondolatmeneten jót mosolyog, de hamar eszébe jut, hogy Norren még mindig ott áll előtte és a válaszát várja. *
– Tegyünk egy kerülőt a romvárosba, és onnan irány a Pegazus fogadó. Utóbbi jó lesz arra is, hogy aludjunk valahol. Vagy neked van…? * Elharapja a mondatot, ahogy szemével végigpásztázza a férfit. Olyan sokat látott embernek tűnik, akinek ha van is pénze, azt nem egy takaros kis otthonra költi Artheniorban, mindinkább nőkre, piára és nem utolsó sorban felszerelésekre. Máskülönben honnan lenne ilyen csinos páncélja, hosszúkardja és a többi? Akárhogy is, Norgen nem akarja húzni az időt, elindul az említett irányba – a Romváros felé –, akár követi őt a másik, akár nem. Ha igen, útközben megszólal. *
– Nem is tudok rólad sokat. Van családod, asszonyod? Mivel keresed a kenyered, ha nem épp nekem segítesz? * Hangja érdeklődő, barátságos, nem kifaggatni akarja a másikat, csak kérdezősködik. Ha már együtt dolgoznak, néhány alap információt csak megoszt magáról a férfi. *
2563. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-12 21:09:20
Üzenet elküldve: 2025-08-12 21:09:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Valami van a levegőben//
*Úgy tűnik, hogy Grorin stratégiája nem arat sikert, igazából meg is lepődött volna, ha máshogy alakul, mindig is balszerencsés flótás volt. Legalábbis a legtöbb dologban, s ez a dolog bizony beleesik a legtöbb dolog halmazába.*
-Vagy úgy! Röstellem a dolgot, tudod én legutóbb ekkora koromba jártam itt.
*Kezével nagyjából a saját térdéig mutat.*
-Az már sok esztendeje volt, és akkor leginkább csak a muzsikusok meg a finom piték érdekeltek.
*Zavarában megvakarja a szakállát.*
-Micsoda szép név! És én.. Hívhatlak Agdának?
*Nem tudja hogy barátnak számít-e valaki, akivel éppen összefut a törpe fia, vagy ez csak amolyan szólás-mondás, és Agda direkt azért mondja neki ezt, mert azt szereti ha így nevezik.*
-Ó de! Kilukad a gyomrom! Nemrég érkeztem, ami azt illeti.
*Elgondolkozik egy darabig, hogy vajon mennyire rontana a helyzetén, ha elmesélné röviden, hogy milyen szerencsétlenül járt nem is olyan régen, de végül úgy dönt, hogy rosszabb aligha lehet.*
-Tudod a Krenkataur bányába akartam menni dolgozni egy kicsit, a rabok mellett néha be szoktunk segíteni az öcséimmel kibányászni ezt-azt, vagy csak köveket törni. Csak hát eltévedtem, mert persze pont most indultam neki egyedül, és erdőmélyén kötöttem ki!
*Azt, hogy erdőmélye, csak úgy suttogva mondja, mintha félne tőle, hogy az erdő szelleme ide is követte és mindjárt lecsap rájuk roppant haragjával.*
-De sikerült kijutnom, szerencsére egy darabban. De haza meg nem mehetek üres kézzel, mert életem végéig hallgathatnám ahogy nyúznak a többiek, úgyhogy most nagyjából itt ragadtam amíg ki nem találok valamit.
*Megvonja vállait, és csillogó szemekkel vizslatja a mindenféle finomabbnál finomabbnak tűnő pékárukat.*
-És te? Te errefelé élsz? Mesélj egy kicsit magadról!
*Úgy tűnik, hogy Grorin stratégiája nem arat sikert, igazából meg is lepődött volna, ha máshogy alakul, mindig is balszerencsés flótás volt. Legalábbis a legtöbb dologban, s ez a dolog bizony beleesik a legtöbb dolog halmazába.*
-Vagy úgy! Röstellem a dolgot, tudod én legutóbb ekkora koromba jártam itt.
*Kezével nagyjából a saját térdéig mutat.*
-Az már sok esztendeje volt, és akkor leginkább csak a muzsikusok meg a finom piték érdekeltek.
*Zavarában megvakarja a szakállát.*
-Micsoda szép név! És én.. Hívhatlak Agdának?
*Nem tudja hogy barátnak számít-e valaki, akivel éppen összefut a törpe fia, vagy ez csak amolyan szólás-mondás, és Agda direkt azért mondja neki ezt, mert azt szereti ha így nevezik.*
-Ó de! Kilukad a gyomrom! Nemrég érkeztem, ami azt illeti.
*Elgondolkozik egy darabig, hogy vajon mennyire rontana a helyzetén, ha elmesélné röviden, hogy milyen szerencsétlenül járt nem is olyan régen, de végül úgy dönt, hogy rosszabb aligha lehet.*
-Tudod a Krenkataur bányába akartam menni dolgozni egy kicsit, a rabok mellett néha be szoktunk segíteni az öcséimmel kibányászni ezt-azt, vagy csak köveket törni. Csak hát eltévedtem, mert persze pont most indultam neki egyedül, és erdőmélyén kötöttem ki!
*Azt, hogy erdőmélye, csak úgy suttogva mondja, mintha félne tőle, hogy az erdő szelleme ide is követte és mindjárt lecsap rájuk roppant haragjával.*
-De sikerült kijutnom, szerencsére egy darabban. De haza meg nem mehetek üres kézzel, mert életem végéig hallgathatnám ahogy nyúznak a többiek, úgyhogy most nagyjából itt ragadtam amíg ki nem találok valamit.
*Megvonja vállait, és csillogó szemekkel vizslatja a mindenféle finomabbnál finomabbnak tűnő pékárukat.*
-És te? Te errefelé élsz? Mesélj egy kicsit magadról!
2562. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-12 19:28:09
Üzenet elküldve: 2025-08-12 19:28:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Valami van a levegőben//
*Hát igazán nem tudja mire vélni a másik közeledési stratégiáját. Kicsit olyan kezd lenni az egész helyzet, mintha valami párhuzamos idősíkban lennének, és ráadásul az egyikük ork nyelven a másik pedig valami ősi, rég eltűnt szavakkal beszélne. De hát Agda nem lenne az aki, ha ezt nem tudná és akarná megoldani. Így tenyere, mely csattanva érkezik a férfi homlokára, most egyféle simogató mozdulattal siklik le az arcon, s csak ezután távolodik el. Aztán mély levegővel sóhajt egyet, és már is visszanyeri megszokott vidámságát. *
-Óh, értem! *Ad hangot gondolatainak. * Tudod erre már nem szokás a homlokok csókja…
*Próbálja kiigazítani a félreértést. *
-Én Agdalla Eraffa vagyok, de a barátaimnak csak Agda.
*Mutatkozik be a másik kérdésére, elegánsan átlépve a különböző jelzőket, úgy mint némber és madárka. Nem teszi szóvá sem a dolgot, hiszen még jól is alakulhat ez a találkozás. Legalább is Agda reméli, mert már igencsak régen volt alkalma beszélgetni fajtárssal. *
-Mikor érkeztél? Nem vagy éhes? Én éppen valami harapnivalót szeretnék venni.
*Mutat most a pékáruk felé, bár sejti a férfi inkább vaskos sült ürücombra vágyik. Bizonyára ilyesmit is találni a piacon. *
*Hát igazán nem tudja mire vélni a másik közeledési stratégiáját. Kicsit olyan kezd lenni az egész helyzet, mintha valami párhuzamos idősíkban lennének, és ráadásul az egyikük ork nyelven a másik pedig valami ősi, rég eltűnt szavakkal beszélne. De hát Agda nem lenne az aki, ha ezt nem tudná és akarná megoldani. Így tenyere, mely csattanva érkezik a férfi homlokára, most egyféle simogató mozdulattal siklik le az arcon, s csak ezután távolodik el. Aztán mély levegővel sóhajt egyet, és már is visszanyeri megszokott vidámságát. *
-Óh, értem! *Ad hangot gondolatainak. * Tudod erre már nem szokás a homlokok csókja…
*Próbálja kiigazítani a félreértést. *
-Én Agdalla Eraffa vagyok, de a barátaimnak csak Agda.
*Mutatkozik be a másik kérdésére, elegánsan átlépve a különböző jelzőket, úgy mint némber és madárka. Nem teszi szóvá sem a dolgot, hiszen még jól is alakulhat ez a találkozás. Legalább is Agda reméli, mert már igencsak régen volt alkalma beszélgetni fajtárssal. *
-Mikor érkeztél? Nem vagy éhes? Én éppen valami harapnivalót szeretnék venni.
*Mutat most a pékáruk felé, bár sejti a férfi inkább vaskos sült ürücombra vágyik. Bizonyára ilyesmit is találni a piacon. *
2561. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-12 16:28:06
Üzenet elküldve: 2025-08-12 16:28:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
*Norren a kovácsműhely árnyékában áll, egyik lábát a falnak támasztva. A munkapad mögül fémcsattogás hallatszik, a levegőben égett szén és izzó vas szaga keveredik. Időről időre kilép az ajtó elé, hogy elhaladókat szólítson meg. Mind ugyanazt a választ adja: nem láttak ilyen fiút.
Egyre rövidebbre fogja a kérdéseit, már csak bólint, amikor a tagadó fejet látja. Végül kelletlenül visszahúzódik a fal mellé. Ujjai a tarkójához vándorolnak, lassan megvakarja, miközben tekintete a piactér irányába téved. A gondolat, hogy egy ilyen arcot senki nem vesz észre, bosszantja. A sebhelyek általában nem maradnak észrevétlenek.
A kalapácsütések közé vegyülő léptek vonják el a figyelmét. Norgen tűnik fel a tömegben. Norren csak röviden int, nem szól semmit, de a nő pillantása jelzi, hogy már kiszúrta.
A kérdésre, amit kap, lassan kiegyenesedik, a falról kissé elrugaszkodva.*
- Legfeljebb arra, hogy ebben a városban mindenki csukott szemmel jár. Senki se látta a kis barátodat.
*Karjait keresztbe fonja a mellkasán, kissé oldalra billentett fejjel méri végig a nőt.*
- Merre tovább?
*Nem mozdul el a helyéről, csak vár, tekintete Norgen arcán pihen, várva arra, hogy a következő cálállomást az mondja ki.*
*Norren a kovácsműhely árnyékában áll, egyik lábát a falnak támasztva. A munkapad mögül fémcsattogás hallatszik, a levegőben égett szén és izzó vas szaga keveredik. Időről időre kilép az ajtó elé, hogy elhaladókat szólítson meg. Mind ugyanazt a választ adja: nem láttak ilyen fiút.
Egyre rövidebbre fogja a kérdéseit, már csak bólint, amikor a tagadó fejet látja. Végül kelletlenül visszahúzódik a fal mellé. Ujjai a tarkójához vándorolnak, lassan megvakarja, miközben tekintete a piactér irányába téved. A gondolat, hogy egy ilyen arcot senki nem vesz észre, bosszantja. A sebhelyek általában nem maradnak észrevétlenek.
A kalapácsütések közé vegyülő léptek vonják el a figyelmét. Norgen tűnik fel a tömegben. Norren csak röviden int, nem szól semmit, de a nő pillantása jelzi, hogy már kiszúrta.
A kérdésre, amit kap, lassan kiegyenesedik, a falról kissé elrugaszkodva.*
- Legfeljebb arra, hogy ebben a városban mindenki csukott szemmel jár. Senki se látta a kis barátodat.
*Karjait keresztbe fonja a mellkasán, kissé oldalra billentett fejjel méri végig a nőt.*
- Merre tovább?
*Nem mozdul el a helyéről, csak vár, tekintete Norgen arcán pihen, várva arra, hogy a következő cálállomást az mondja ki.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3018-3037