*Kiérve a kovács műhelyéből, nem is igazán tudja, mit kezdjen magával. Mehetne akár haza, talán úgy Sely sem haragudna meg, amiért kimaradt a fél éjszaka. Vagy talán egy kocsmába is mehetne, esetleg máshová, de nőt akar. Mivel arra nem számíthat, hogy az otthon melegében valaki örömmel fogadja, így inkább kiejti a lehetőségei közül a kúriát. A piacra érve nézelődni kezd, hátha kiszúr valami formás nőt, de már csak pár bódé van, hol kevesen vannak. Az esti műszakosok, akiknek mindegy, mit csinálnak egész nap, mivel életük így is teljesen üres. Den pedig egy hölgy életét szívesen töltené meg érdekesnél érdekesebb dolgokkal, sajna erre nincs most lehetősége, mert csak kofákat lát, azokról meg lerí, hogy szakállas pofájuk nem nőt takar. Meg előttük is csak hímek vannak, mindenféle és forma hímek. De hol egy nő?
Alig, hogy kifakadna magában, s talán tombolni is kezdene, megpillantja a mélázón lépkedő Natynrae-t, mitől arcára álnok vigyor húzódik. Ez kell most, nem más. Tiszta csizmái, miket kipucolt már az út után, felette fekete nadrág, fekete ing és vérvörös mellény, majd a kalap, mely fekete posztó, rajta a karmazsin tollal. Széles karimája alól kivillog Denawarien kéklőn csillogó szempárja, melyben ott ég a beteges vágy.
Közelebb érve, legszívesebben elég közvetlen módon köszönne, ám ezt most nem teszi meg. Inkább elé áll és úgy vigyorog rá.*
- Micsoda meglepetés! Mit csinálsz erre, drága rokon?
*Kérdi, hangja kedvesen ível, arcán a vigyor sem mondható ellenségesnek, bár a szélessége egyből észrevehető, már-már természetellenes. Ahogy pedig elvárható, tisztelete jeléül, szabad jobb kezével leemeli kalapját, míg fejet hajt. baljában egy fekete csomag van, látszik, hogy valami bele van bugyolálva az anyagba, azt fogja magához a férfi. Érdeklődés látszik szemében, ahogy végig keresi a szintén kékes pillantást.*