//Őgyelgés a piacon//
*Svir kézfogása kellően erős, pontosan megtalálja Averil mancsát. Amíg ráznak kettőt egymás kezén, addig a nő szemébe néz, a másik tenyere mellett az arcát és tekintetét is megvizsgálja. Az első benyomás alapján elégedett a zsoldossal, és reméli, hogy hosszabb távon is rászolgál majd a bizalmára.*
~No fene, az én nevem a harmadát is alig teszi ki az övének.~
– Örvendek Averil. *Csak szolidan, leginkább csak biccentve viszonozza a meghajlást, viszont közben rámosolyog újdonsült testőrére.*
– Talán jobban ismerem a várost, talán rosszabbul, ez majd kiderül. A Pegazus viszont valóban biztonságos választásnak tűnik. *Helyesel. Tudja, hogy akad még néhány másik ivó Artheniorban, de azokat alig ismeri, a Pegazus pedig egy stabil hely a városban.*
– Mondhatni, hogy a Romváros szívében. Jobban mondva ott, ahol a város szíve megszakad. A hasadék szélén van egy utca maradványa, na ott áll a ház. Nem mondom, hogy megkönnyíti a vendégfogadást... De indulás, Averil! *Int, hogy menjenek.*
– Séta közben meséld el kérlek, hogy miféle képzést kaptál a D'Olchard családnál. *Szeretne minél többet megtudni, reméli, hogy jó beszélgetőtársnak bizonyul majd a nő.*