Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 60 (1181. - 1200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1200. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-25 08:05:46
Üzenet elküldve: 2014-05-25 08:05:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Niara Relle//
*Végig örömmel tekint arra, míg a lány barátkozik Patkánnyal. A kis állatnak nem lenne ellenére, ha megsimogatná a lányt. Utcazenészként a gyermekek gyakran zavarták meg ezzel a kis állatot, hozzászokott már. Leon észreveszi a lány arcára visszatérő szomorúságot. Mondjuk, ez nem nagy érdem, hiszen egy vak is észrevenné azt. Mikor a lány elmondja, hogy nem ismer itt egy helyet sem, azon Leon nem igazán lepődik meg, hiszen, ha ismerne, akkor ahhoz az ismerőshöz fordult volna segítségért, nem a padon ülve pityergett volna egyedül. Azonban azt, hogy a lány elgondolkodik a dolgon, és olyanokat mond, hogy nem akarja, zavarni, igazán kétségbeejtőnek találja.*
~Te buta! Még mindig nem mérted fel a helyzeted?~
*Egy gyors, féloldalas mosoly után vázolja fel a helyzetet az értetlen kislánynak.*
-Észrevetted, hogy hol ülsz?
*Teszi fel a költő kérdést, amire választ nem vár, mert azonnal folytatja is.*
-A karjaiban, az ölemben. Szerinted, ha ez ellen nincs kifogásom, ez nem zavar, akkor az lenne a baj, ha ott vagy a házamban?
*Erre már vár választ a lánytól. Nem akarja megoldani helyette a kérdést, azt akarja, hogy a tündérhölgy egy kissé újra zavarban legyen, mikor rájön a dolgokra. Azonban nem csak ő lakja egyedül azt a házat. Jelenleg Patkány is, tehát, mint olyan, ki kell kérni az ő véleményét is. Hátha ezzel is fel tudja vidítani újra egy kicsit a lányt. Színpadiasan meg is kérdezi a kis rágcsálót.*
-És te, Patkány? Neked nincs ellenedre, hogy velünk lakjon?
*Újra egy pillanatnyi csönd, majd bólogatás, és a patkány válaszának elmondása. Mintha csak Leon értené a kis állat szavait.*
-Azt mondja nem zavarja egy ilyen kis bájos tündérke. De mondott még valami mást is.
*Ekkor odahúzza magához a lányt. A lehető legközelebb. Maga felé fordítva a kis testet és saját homlokát a lányéhoz teszi, miután egy puszit adott rá.*
-Azzal a feltétellel maradhatsz, szerinte...
*Itt tart egy kis szünetet, mintha valami nagyon komoly dologról lenne szó az elkövetkezőkben. Pedig nem. Hatalmas, nagy mosoly következik, miközben még mindig összeér a homlokuk. Leon, amennyire tudja, a lány tekintetébe fúrja a sajátját.*
-Szóval azzal a feltétellel, ha mosolyogsz és megpróbálsz vidám lenni. Nem hajlandó egy szomorkodó kislánnyal együtt élni!
*Ezzel újra megfordítja a lányt, vissza az eredeti helyzetébe.*
-Szóval? Menni fog a dolog?
*Végig örömmel tekint arra, míg a lány barátkozik Patkánnyal. A kis állatnak nem lenne ellenére, ha megsimogatná a lányt. Utcazenészként a gyermekek gyakran zavarták meg ezzel a kis állatot, hozzászokott már. Leon észreveszi a lány arcára visszatérő szomorúságot. Mondjuk, ez nem nagy érdem, hiszen egy vak is észrevenné azt. Mikor a lány elmondja, hogy nem ismer itt egy helyet sem, azon Leon nem igazán lepődik meg, hiszen, ha ismerne, akkor ahhoz az ismerőshöz fordult volna segítségért, nem a padon ülve pityergett volna egyedül. Azonban azt, hogy a lány elgondolkodik a dolgon, és olyanokat mond, hogy nem akarja, zavarni, igazán kétségbeejtőnek találja.*
~Te buta! Még mindig nem mérted fel a helyzeted?~
*Egy gyors, féloldalas mosoly után vázolja fel a helyzetet az értetlen kislánynak.*
-Észrevetted, hogy hol ülsz?
*Teszi fel a költő kérdést, amire választ nem vár, mert azonnal folytatja is.*
-A karjaiban, az ölemben. Szerinted, ha ez ellen nincs kifogásom, ez nem zavar, akkor az lenne a baj, ha ott vagy a házamban?
*Erre már vár választ a lánytól. Nem akarja megoldani helyette a kérdést, azt akarja, hogy a tündérhölgy egy kissé újra zavarban legyen, mikor rájön a dolgokra. Azonban nem csak ő lakja egyedül azt a házat. Jelenleg Patkány is, tehát, mint olyan, ki kell kérni az ő véleményét is. Hátha ezzel is fel tudja vidítani újra egy kicsit a lányt. Színpadiasan meg is kérdezi a kis rágcsálót.*
-És te, Patkány? Neked nincs ellenedre, hogy velünk lakjon?
*Újra egy pillanatnyi csönd, majd bólogatás, és a patkány válaszának elmondása. Mintha csak Leon értené a kis állat szavait.*
-Azt mondja nem zavarja egy ilyen kis bájos tündérke. De mondott még valami mást is.
*Ekkor odahúzza magához a lányt. A lehető legközelebb. Maga felé fordítva a kis testet és saját homlokát a lányéhoz teszi, miután egy puszit adott rá.*
-Azzal a feltétellel maradhatsz, szerinte...
*Itt tart egy kis szünetet, mintha valami nagyon komoly dologról lenne szó az elkövetkezőkben. Pedig nem. Hatalmas, nagy mosoly következik, miközben még mindig összeér a homlokuk. Leon, amennyire tudja, a lány tekintetébe fúrja a sajátját.*
-Szóval azzal a feltétellel, ha mosolyogsz és megpróbálsz vidám lenni. Nem hajlandó egy szomorkodó kislánnyal együtt élni!
*Ezzel újra megfordítja a lányt, vissza az eredeti helyzetébe.*
-Szóval? Menni fog a dolog?
1199. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-24 23:10:23
Üzenet elküldve: 2014-05-24 23:10:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Leon Descobrat//
*Nem hervad le az arcáról a mosoly. Csak tartja az epret tovább a patkánynak, hadd falatozzon belőle. Legszívesebben meg is simogatná, de azt már nem meri megkockáztatni, nehogy megijessze a kis lényt. ~Milyen aranyos kis teremtés! És milyen barátságos!~ A tanyán lévő rágcsálók mind bizalmatlanok voltak még vele szemben is. Le sem tudná tagadni, mennyire oda van Patkányért.
A valóságba való visszarántás azonban elég erősnek bizonyul ahhoz, hogy eltűnjön a mosoly a lány arcáról. Hidegzuhanyként éri az előző önfeledt percek után. Most villan csak be neki újra a nevelőapja, az ismeretlen város, az idegen emberek.*
-Oh...Fogalmam sincs, hová mehetnék. Nem ismerek itt egy helyet sem, és más személyeket sem...*Vallja be. Hangja szomorú, de nem esik kétségbe, vagy mély letargiába. Valószínűleg azért, mert megnyugtatja az újonnan megismert "társaság". Bár nem tudja, jó ötlet-e elfogadni a férfi segítségét. Egyáltalán etikus-e az ilyesmi: beállítani egy idegenhez és megzavarni a háza nyugalmát.*
-Én... Nem akarok kellemetlenséget okozni...nektek. *Egy kis szünetet tart az utolsó szó előtt, amíg eldönti, hogy magázza-e, vagy sem. De mivel Leon sem tette az utóbbi percekben, így a tegezés mellett dönt.*
*Nem hervad le az arcáról a mosoly. Csak tartja az epret tovább a patkánynak, hadd falatozzon belőle. Legszívesebben meg is simogatná, de azt már nem meri megkockáztatni, nehogy megijessze a kis lényt. ~Milyen aranyos kis teremtés! És milyen barátságos!~ A tanyán lévő rágcsálók mind bizalmatlanok voltak még vele szemben is. Le sem tudná tagadni, mennyire oda van Patkányért.
A valóságba való visszarántás azonban elég erősnek bizonyul ahhoz, hogy eltűnjön a mosoly a lány arcáról. Hidegzuhanyként éri az előző önfeledt percek után. Most villan csak be neki újra a nevelőapja, az ismeretlen város, az idegen emberek.*
-Oh...Fogalmam sincs, hová mehetnék. Nem ismerek itt egy helyet sem, és más személyeket sem...*Vallja be. Hangja szomorú, de nem esik kétségbe, vagy mély letargiába. Valószínűleg azért, mert megnyugtatja az újonnan megismert "társaság". Bár nem tudja, jó ötlet-e elfogadni a férfi segítségét. Egyáltalán etikus-e az ilyesmi: beállítani egy idegenhez és megzavarni a háza nyugalmát.*
-Én... Nem akarok kellemetlenséget okozni...nektek. *Egy kis szünetet tart az utolsó szó előtt, amíg eldönti, hogy magázza-e, vagy sem. De mivel Leon sem tette az utóbbi percekben, így a tegezés mellett dönt.*
1198. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-24 22:46:59
Üzenet elküldve: 2014-05-24 22:46:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Niara Relle//
*Leon arcára végtelen nyugalom ül ki, mikor meglátja a tündért mosolyogni. Ezt várta. Ezért volt az egész közjáték is a patkánnyal, meg a zenével. Hangosan kifújja magából a levegőt, miközben magához karolja a lányt.*
~Szóval mégis csak tudsz te mosolyogni.~
*Leírhatatlan örömöt érez szívében. Ettől a mosolytól, amit Niara arcán lát. Patkány örömmel veszi a jutalmat. Szereti az efféle nyalánkságokat, de enni csak akkor eszik, ha azt megengedik neki. Nem olyan mezei rágcsáló ő, hogy bármibe belekóstoljon. Hiába, Leonnak valamikor meg kell törnie ezt a idillt és mégis csak visszarántani magukat a valóságba. És az a pillanata a zenés produkció után tíz perccel következik be.*
-Meg tudod magad húzni valahol éjszakára? Az én házam nyitott ajtóval vár, ha nem.
*Jelenti ki a dolgot. Nagyon reméli, hogy ettől a lány nem zuhan újra depresszióba és nem öntik el az érzelmek. Leon csak egy egyszerű felajánlást tett neki. Nem több, nem kevesebb, minthogy magához veszi a lányt. Újra suttogva beszél a lány fülébe, hangja komoly, de mégis végtelen bizalmat áraszt.*
-Tudod, nem szeretném, ha egy ilyen bájos kislány az utcán legyen! Nem tudnám magamnak megbocsátani.
*Ezzel újra falatozni kezd, Már szinte degeszre tömte magát a gyümölcsökkel, amik a bódéban voltak, de pótlócselekményként eszik. Meg, hát ingyen van...*
~Most mit csináljak? ha nem jön érte az apja, akkor vissza kell vinnem az otthonába. Vagy maradjon nálam?~
*Tudja jól, hogy az az ötlet nem valósítható meg, hogy örökre magához veszi. Van a lánynak családja, aki bizonyosan hazavárja őt. Azonban, ha a lány így dönt, Leont nem fogja zavarni. Tudja, hogy családja, akár évekig is távol lehet még. Fiát ugyan fogja látja, de felesége biztosan jó ideig nem jön haza.*
*Leon arcára végtelen nyugalom ül ki, mikor meglátja a tündért mosolyogni. Ezt várta. Ezért volt az egész közjáték is a patkánnyal, meg a zenével. Hangosan kifújja magából a levegőt, miközben magához karolja a lányt.*
~Szóval mégis csak tudsz te mosolyogni.~
*Leírhatatlan örömöt érez szívében. Ettől a mosolytól, amit Niara arcán lát. Patkány örömmel veszi a jutalmat. Szereti az efféle nyalánkságokat, de enni csak akkor eszik, ha azt megengedik neki. Nem olyan mezei rágcsáló ő, hogy bármibe belekóstoljon. Hiába, Leonnak valamikor meg kell törnie ezt a idillt és mégis csak visszarántani magukat a valóságba. És az a pillanata a zenés produkció után tíz perccel következik be.*
-Meg tudod magad húzni valahol éjszakára? Az én házam nyitott ajtóval vár, ha nem.
*Jelenti ki a dolgot. Nagyon reméli, hogy ettől a lány nem zuhan újra depresszióba és nem öntik el az érzelmek. Leon csak egy egyszerű felajánlást tett neki. Nem több, nem kevesebb, minthogy magához veszi a lányt. Újra suttogva beszél a lány fülébe, hangja komoly, de mégis végtelen bizalmat áraszt.*
-Tudod, nem szeretném, ha egy ilyen bájos kislány az utcán legyen! Nem tudnám magamnak megbocsátani.
*Ezzel újra falatozni kezd, Már szinte degeszre tömte magát a gyümölcsökkel, amik a bódéban voltak, de pótlócselekményként eszik. Meg, hát ingyen van...*
~Most mit csináljak? ha nem jön érte az apja, akkor vissza kell vinnem az otthonába. Vagy maradjon nálam?~
*Tudja jól, hogy az az ötlet nem valósítható meg, hogy örökre magához veszi. Van a lánynak családja, aki bizonyosan hazavárja őt. Azonban, ha a lány így dönt, Leont nem fogja zavarni. Tudja, hogy családja, akár évekig is távol lehet még. Fiát ugyan fogja látja, de felesége biztosan jó ideig nem jön haza.*
1197. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-24 22:23:59
Üzenet elküldve: 2014-05-24 22:23:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Leon Descobrat//
*A lehetőség, hogy meghallgathat egy dalt Leon előadásában, felvillanyozza. Mosoly ül arcára a gondolattól. Újabb meglepetésként éri, hogy a férfi milyen könnyedén meg tudja emelni - bár az igaz, hogy alacsony, és vékonyka is, így nem okozhat nagy problémát a felemelése.
Szinte megbabonázva figyeli a férfit, ahogy játszik. A dallam pedig valóban, mintha simogatná a szívét. Már így is le van nyűgözve, de amikor Patkány "táncolni" kezd, szinte eltátja a száját. Nevetni nem mer, nehogy megtörje a dalt vele, de szélesen mosolyog és meg sem próbálja leplezni, mennyire magával ragadja a produkció, aminek a végén lelkes tapsolásban tör ki, ezzel tapsra invitálva a köréjük gyűlt közönséget is.*
-Ez csodálatos! *Ebben a pillanatban még az is kimegy a fejéből, ami történt vele. Fog egy epret az egyik ládából és Patkány felé nyújtja, de csak óvatosan, afféle jutalomként.
Nem bánja azt sem, amikor Leon újra az ölébe ülteti. Képtelen ezek után rosszat feltételezni róla. Úgy tűnik, befogadta a bizalmába. Olyannyira megfogta őt a zenés előadás, hogy gondolkodás nélkül felel a férfi megszólalására.*
-Én is örülök.
*A lehetőség, hogy meghallgathat egy dalt Leon előadásában, felvillanyozza. Mosoly ül arcára a gondolattól. Újabb meglepetésként éri, hogy a férfi milyen könnyedén meg tudja emelni - bár az igaz, hogy alacsony, és vékonyka is, így nem okozhat nagy problémát a felemelése.
Szinte megbabonázva figyeli a férfit, ahogy játszik. A dallam pedig valóban, mintha simogatná a szívét. Már így is le van nyűgözve, de amikor Patkány "táncolni" kezd, szinte eltátja a száját. Nevetni nem mer, nehogy megtörje a dalt vele, de szélesen mosolyog és meg sem próbálja leplezni, mennyire magával ragadja a produkció, aminek a végén lelkes tapsolásban tör ki, ezzel tapsra invitálva a köréjük gyűlt közönséget is.*
-Ez csodálatos! *Ebben a pillanatban még az is kimegy a fejéből, ami történt vele. Fog egy epret az egyik ládából és Patkány felé nyújtja, de csak óvatosan, afféle jutalomként.
Nem bánja azt sem, amikor Leon újra az ölébe ülteti. Képtelen ezek után rosszat feltételezni róla. Úgy tűnik, befogadta a bizalmába. Olyannyira megfogta őt a zenés előadás, hogy gondolkodás nélkül felel a férfi megszólalására.*
-Én is örülök.
1196. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-24 22:00:02
Üzenet elküldve: 2014-05-24 22:00:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Niara Relle//
*Leon nagyon örül neki, hogy a lány nem utasítja el a közeledését. Így jóval könnyebb a helyzete, mintha egy riadt tündérrel kéne foglalkoznia. Kényelmes neki az a helyzet, amikor a lány az ölébe ül. Még akár órákig is el tudná képzelni így magukat, de ő tett egy botor kijelentés, miképpen furulyázni fog.*
~Most már mindegy Leon, majd, ha végeztél visszaveszed a magadhoz.~
*Mosolyodik el magában, hiszen nem is gondolta volna, hogy élvezni fogja a kialakult helyzetet, amikor pusztán empátiából odament a lányhoz, de mit adnak az istenek? Hát jókedvet és szerencsét... A tőle telhető leggyengédebben fogja meg a törékeny tündérke derekát. Nem akar neki fájdalmat okozni, és átrakja a másik székre. Tettére rögtön magyarázatot is ad.*
-Ha itt vagy az ölemben, nem tudok rendesen játszani.
*Ezzel fel is pattan, kicsit kinyújtóztatja elgémberedett tagjait, és előkotorássza a hangszert az erszényéből. Belefúj, és máris egy lágy, szívhez szóló dallam hangja tör elő a furulyából. Ha nem lenne nézőközönsége, Leon biztosan megkönnyezné ezt a dallamot, hiszen annyi emlék fűződik hozzá. Talán, kalózéveinek ez az egyetlen állandó pontja volt csak. Kis kedvence, Patkány amint meghallja az ismerős hangokat, leszalad a férfi válláról és a tanult mozdulatokkal két lábra áll és lépkedni kezd, mintha táncolna. Persze elég esetlen jószág, de mit is várjon az ember egy rágcsálótól tánc terén? A vége felé egész nézőközönsége is akad 5 ember személyében a kis előadásnak. Van akit a zene vonzott oda, van akit a patkány tánca. Azonban mindegyik megnézi magának a kis maszkos tündérlánykát is. Egy ember otthagy pár aranyat és elvisz három almát cserébe. Őt is a zene vonzotta, de gondolta, akkor már vásárol is. Mikor Leon végzett, illedelmesen, mélyen meghajol a nézőközönség felé. Szakértő mozdulatokkal. A patkány pedig visszaszalad a helyére, a férfi vállára.*
-Köszönöm a figyelmet! Legyen szép napjuk!
*Ezzel, ha az emberek elmentek, visszaül a helyére, és újra magához, az ölébe invitálja a lányt. Ha az engedi, újra szorosan a karjaiba zárja.*
-Na, hogy tetszett?
~Remélem már nem is gondol a szomorúságra, mert akkor én érezném rosszul magam.~
*Megsimogatja a lány fejét újra. Fogalma sincs miért teszi. Ez amolyan bevett mozdulat nála, mióta gyermeke, felesége van, hiszen őket is nagyon sokszor szokta ilyen érintéssel "jutalmazni".*
-Örülök, hogy találkoztam veled.
*Teszi meg az egyértelmű kijelentést, amit már elég sokat forgatott a fejében.*
*Leon nagyon örül neki, hogy a lány nem utasítja el a közeledését. Így jóval könnyebb a helyzete, mintha egy riadt tündérrel kéne foglalkoznia. Kényelmes neki az a helyzet, amikor a lány az ölébe ül. Még akár órákig is el tudná képzelni így magukat, de ő tett egy botor kijelentés, miképpen furulyázni fog.*
~Most már mindegy Leon, majd, ha végeztél visszaveszed a magadhoz.~
*Mosolyodik el magában, hiszen nem is gondolta volna, hogy élvezni fogja a kialakult helyzetet, amikor pusztán empátiából odament a lányhoz, de mit adnak az istenek? Hát jókedvet és szerencsét... A tőle telhető leggyengédebben fogja meg a törékeny tündérke derekát. Nem akar neki fájdalmat okozni, és átrakja a másik székre. Tettére rögtön magyarázatot is ad.*
-Ha itt vagy az ölemben, nem tudok rendesen játszani.
*Ezzel fel is pattan, kicsit kinyújtóztatja elgémberedett tagjait, és előkotorássza a hangszert az erszényéből. Belefúj, és máris egy lágy, szívhez szóló dallam hangja tör elő a furulyából. Ha nem lenne nézőközönsége, Leon biztosan megkönnyezné ezt a dallamot, hiszen annyi emlék fűződik hozzá. Talán, kalózéveinek ez az egyetlen állandó pontja volt csak. Kis kedvence, Patkány amint meghallja az ismerős hangokat, leszalad a férfi válláról és a tanult mozdulatokkal két lábra áll és lépkedni kezd, mintha táncolna. Persze elég esetlen jószág, de mit is várjon az ember egy rágcsálótól tánc terén? A vége felé egész nézőközönsége is akad 5 ember személyében a kis előadásnak. Van akit a zene vonzott oda, van akit a patkány tánca. Azonban mindegyik megnézi magának a kis maszkos tündérlánykát is. Egy ember otthagy pár aranyat és elvisz három almát cserébe. Őt is a zene vonzotta, de gondolta, akkor már vásárol is. Mikor Leon végzett, illedelmesen, mélyen meghajol a nézőközönség felé. Szakértő mozdulatokkal. A patkány pedig visszaszalad a helyére, a férfi vállára.*
-Köszönöm a figyelmet! Legyen szép napjuk!
*Ezzel, ha az emberek elmentek, visszaül a helyére, és újra magához, az ölébe invitálja a lányt. Ha az engedi, újra szorosan a karjaiba zárja.*
-Na, hogy tetszett?
~Remélem már nem is gondol a szomorúságra, mert akkor én érezném rosszul magam.~
*Megsimogatja a lány fejét újra. Fogalma sincs miért teszi. Ez amolyan bevett mozdulat nála, mióta gyermeke, felesége van, hiszen őket is nagyon sokszor szokta ilyen érintéssel "jutalmazni".*
-Örülök, hogy találkoztam veled.
*Teszi meg az egyértelmű kijelentést, amit már elég sokat forgatott a fejében.*
1195. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-24 21:25:38
Üzenet elküldve: 2014-05-24 21:25:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Leon Descobrat//
*Már neki is kezdett kényelmetlen lenni, hogy előre kellett hajolnia az öleléstől. Így amikor Leon áthúzza az ölébe, halkan szusszan, ahogy a dereka megkönnyebbül. A rumról eltereli a figyelmét a maszk levételének kérdése. Megfordul a fejében, hogy leveszi, de még nem meri. Talán majd egy kicsit később, amikor elég bátorságot gyűjtött össze hozzá.
Leon suttogásától kirázza a hideg, és alig észrevehetően megborzong. A fülei nagyon érzékenyek az ilyesmire, de úgy tűnik, nem bánja a férfi közelségét. Tagadhatatlan, mekkora szerencséje van, hogy nem egyedül kell várakoznia a standnál.
Felcsillannak a szemei, amikor a zenére terelődik a szó.*
-Tudsz furulyán játszani? Kérlek, játssz valamit! *Nem hogy megengedi, inkább ő kéri rá, hogy játsszon. A zene pont úgy hat rá, mint a természet közelsége. Ő maga csak a saját kis pánsípján tud játszani, de erről nem tesz említést. Azt is a nevelőapja készítette neki...
~Fel szeretne vidítani? Miért törődik ennyit velem? És én még azt hittem, hogy olyan, mint a fosztogatók, pedig olyan kedves hozzám...~
Ebben a pillanatban egy kis bűntudatot is érez, amiért elhamarkodottan rosszat feltételezett a férfiról.*
*Már neki is kezdett kényelmetlen lenni, hogy előre kellett hajolnia az öleléstől. Így amikor Leon áthúzza az ölébe, halkan szusszan, ahogy a dereka megkönnyebbül. A rumról eltereli a figyelmét a maszk levételének kérdése. Megfordul a fejében, hogy leveszi, de még nem meri. Talán majd egy kicsit később, amikor elég bátorságot gyűjtött össze hozzá.
Leon suttogásától kirázza a hideg, és alig észrevehetően megborzong. A fülei nagyon érzékenyek az ilyesmire, de úgy tűnik, nem bánja a férfi közelségét. Tagadhatatlan, mekkora szerencséje van, hogy nem egyedül kell várakoznia a standnál.
Felcsillannak a szemei, amikor a zenére terelődik a szó.*
-Tudsz furulyán játszani? Kérlek, játssz valamit! *Nem hogy megengedi, inkább ő kéri rá, hogy játsszon. A zene pont úgy hat rá, mint a természet közelsége. Ő maga csak a saját kis pánsípján tud játszani, de erről nem tesz említést. Azt is a nevelőapja készítette neki...
~Fel szeretne vidítani? Miért törődik ennyit velem? És én még azt hittem, hogy olyan, mint a fosztogatók, pedig olyan kedves hozzám...~
Ebben a pillanatban egy kis bűntudatot is érez, amiért elhamarkodottan rosszat feltételezett a férfiról.*
1194. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-24 20:52:35
Üzenet elküldve: 2014-05-24 20:52:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Niara Relle//
*Leon nagyon örül neki, hogy a lány már teljesen megnyugodott, és, hogy már nem idegenkedik tőle annyira. Vagy, legalább is nem fél tőle, ahogy az elején. Mivel kezd egy kicsit kényelmetlen lenni neki a helyzet, az, hogy a lány a másik széken ül, így öleli őt.*
-Ha megengeded!
*De már szó nélkül be is ülteti az ölébe, hogy tartsa tovább. Átkarolva a lányt.*
~Mindjárt kényelmesebb. Nem zsibbad az oldalam.~
*Nem szól egy szót se többet a rumról. Ha nem akarja, Leonnak egy szava sem lehet. Azonban a maszkra visszakérdez a lány. Eleinte Leon azt hiszi, hogy tényleg nem hallotta, de ez persze kizárt. Mivel arca, az ölében ülő lányé mellett van, így csak suttog a másik fülébe.*
-Nem muszáj levenni, ha nem akarod, én most csak veled foglalkozom, ha nem akarod, hát ez van.
*Biztatóan mosolyog. Igazat mondott. Csak azzal törődik, hogy a tündérke jól érezze magát, nem akarja, hogy bármi bántódása is essék. Magában eldönti, hogyha nem érkezik vissza az apja, akkor éjszakára elviszi a saját házába a lányt és majd reggel nekiállhatnak kitalálni, hogy mi mi is legyen a későbbiekben. De most nem ezzel foglalkozik igazán, hanem a lánnyal. Azért, hogy teljen az idő egy kicsit gyorsabban, suttogva vet fel egy témát kis védencének.*
-Megengeded, hogy furulyázzak neked? Ismerek egy dalt. Nekem ezt régen az egyik kalóz adta elő, amikor magam alatt voltam.
*Persze arról nem tesz említést, hogy miért is volt maga alatt. Hogyha elmesélné első élményét, amiben végignézte, hogy megerőszakolnak egy kislányt, Niara menten szívrohamot kapna. Csak annyit mond, hogy maga alatt volt, és ezzel nem hazudik a lánynak.*
-Szeretnélek valahogy felvidítani.
*Leon nagyon örül neki, hogy a lány már teljesen megnyugodott, és, hogy már nem idegenkedik tőle annyira. Vagy, legalább is nem fél tőle, ahogy az elején. Mivel kezd egy kicsit kényelmetlen lenni neki a helyzet, az, hogy a lány a másik széken ül, így öleli őt.*
-Ha megengeded!
*De már szó nélkül be is ülteti az ölébe, hogy tartsa tovább. Átkarolva a lányt.*
~Mindjárt kényelmesebb. Nem zsibbad az oldalam.~
*Nem szól egy szót se többet a rumról. Ha nem akarja, Leonnak egy szava sem lehet. Azonban a maszkra visszakérdez a lány. Eleinte Leon azt hiszi, hogy tényleg nem hallotta, de ez persze kizárt. Mivel arca, az ölében ülő lányé mellett van, így csak suttog a másik fülébe.*
-Nem muszáj levenni, ha nem akarod, én most csak veled foglalkozom, ha nem akarod, hát ez van.
*Biztatóan mosolyog. Igazat mondott. Csak azzal törődik, hogy a tündérke jól érezze magát, nem akarja, hogy bármi bántódása is essék. Magában eldönti, hogyha nem érkezik vissza az apja, akkor éjszakára elviszi a saját házába a lányt és majd reggel nekiállhatnak kitalálni, hogy mi mi is legyen a későbbiekben. De most nem ezzel foglalkozik igazán, hanem a lánnyal. Azért, hogy teljen az idő egy kicsit gyorsabban, suttogva vet fel egy témát kis védencének.*
-Megengeded, hogy furulyázzak neked? Ismerek egy dalt. Nekem ezt régen az egyik kalóz adta elő, amikor magam alatt voltam.
*Persze arról nem tesz említést, hogy miért is volt maga alatt. Hogyha elmesélné első élményét, amiben végignézte, hogy megerőszakolnak egy kislányt, Niara menten szívrohamot kapna. Csak annyit mond, hogy maga alatt volt, és ezzel nem hazudik a lánynak.*
-Szeretnélek valahogy felvidítani.
1193. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-24 20:27:01
Üzenet elküldve: 2014-05-24 20:27:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Leon Descobrat//
*Nem tudja kezelni a helyzetet, csak simul a férfi ölelésébe tehetetlenül, akár egy rongybaba.
~Mit csinál? Olyan szorosan ölel...~
Amikor a szemeibe néz, pár pillanatig nem tud szabadulni a tekintetétől. Lefagy és csak egy jó hosszú fáziskésés után néz csak az almára. A gyümölcsért nyúl, két kezébe fogja és engedelmeskedve az utasításnak, harap belőle. Nagy szemekkel nézi, hogy a férfi hogy tud egy ilyen kellemetlen szagú löttyből ennyit is meginni. ~Hogy lehet ezt szeretni? Ez borzalmas!~ Leon hiába tette az asztalra az italt, neki bizony esze ágában sincs ilyesmit kipróbálni.
A maszk levételére tett célzás ismét riadtságra ad neki okot. Nevelőanyja készítette neki, amikor kisebb volt és mindenkitől félt a szülőkön kívül. Azt mondta, ez majd megvédi, csak ne féljen. A lányban még most is élénken él ez az emlék, ennyi idő után is, és még sosem gondolt rá, hogy abbahagyja az álarc hordását, vagy hogy bárki idegen előtt levegye. Olyan mindennapi dologgá vált számára, mint az, hogy zoknit húz a lábára.*
-Micsoda...? *Kérdez vissza, pedig nagyon is jól tudja, mire célzott Leon. Valahol még abban reménykedik, hogy megúszhatja ezt...*
*Nem tudja kezelni a helyzetet, csak simul a férfi ölelésébe tehetetlenül, akár egy rongybaba.
~Mit csinál? Olyan szorosan ölel...~
Amikor a szemeibe néz, pár pillanatig nem tud szabadulni a tekintetétől. Lefagy és csak egy jó hosszú fáziskésés után néz csak az almára. A gyümölcsért nyúl, két kezébe fogja és engedelmeskedve az utasításnak, harap belőle. Nagy szemekkel nézi, hogy a férfi hogy tud egy ilyen kellemetlen szagú löttyből ennyit is meginni. ~Hogy lehet ezt szeretni? Ez borzalmas!~ Leon hiába tette az asztalra az italt, neki bizony esze ágában sincs ilyesmit kipróbálni.
A maszk levételére tett célzás ismét riadtságra ad neki okot. Nevelőanyja készítette neki, amikor kisebb volt és mindenkitől félt a szülőkön kívül. Azt mondta, ez majd megvédi, csak ne féljen. A lányban még most is élénken él ez az emlék, ennyi idő után is, és még sosem gondolt rá, hogy abbahagyja az álarc hordását, vagy hogy bárki idegen előtt levegye. Olyan mindennapi dologgá vált számára, mint az, hogy zoknit húz a lábára.*
-Micsoda...? *Kérdez vissza, pedig nagyon is jól tudja, mire célzott Leon. Valahol még abban reménykedik, hogy megúszhatja ezt...*
1192. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-24 19:50:46
Üzenet elküldve: 2014-05-24 19:50:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Niara Relle//
*Észreveszi ugyan, hogy a lány zavarban van, de cseppet sem zavarja. Élvezi a helyzetet, hogy a másik azt sem tudja mit csináljon most.*
~Legalább addig sem szomorkodik szegény.~
*Mivel úgy érzi, hogy a másik kezd megnyugodni, ő is átveszi a nyugodt légkört. Már az sem zavarja, hogy itt kell üldögélnie a lánnyal, akár egészen estig. Habár érzi, hogy nem fog visszatérni hölgy apja, mégsem mondja ki ezt hangosan. Mikor kis partnere elejti az almát. Leon levesz egyet a bódéról és a lány arca elé tartja.*
-Harapd!
*Hatalmas vigyorral tekint bele a másik szemeibe, közben pedig valamiért újra tegezni kezdi. valahogy semmi értelmét nem látja annak, hogy magázza a lányt. Igazából természetesen nem várja el a másiktól, hogy úgy egye az almát, hogy a kezében van. De onnan jutott eszébe az ötlet, hogy valamikor még feleségének csinálta ezt. A rumról tett megjegyzés nem nagyon tetszik neki, de persze nem fogja a beletölteni erőszakkal a tündérbe az alkoholt.*
-Ha nem hát nem. Én viszont szeretem!
*Újabb korty után rakja le az asztalra. Nem teszi el, hátha a tündérke kedvet kap arra, hogy kipróbálja. Azonban most már nem szeretné mindenáron leitatni a kis hölgyet, hiszen ha már megnyugodott, akkor nincs rá szüksége. Eszébe jut egy ötlet. Ezért a még mindig szorosan ölelve tartott lányhoz kezd el beszélni.*
-Tudod, akárhogy nézem nem fair, hogyha csak te látod az arcom! Ha már itt ölelkezünk.
*Itt újabb félreérthetetlenül pajzán mosolyt tapasztalhat a lány.*
-Akkor már had lássam az arcocskádat.
*Hangjában nem lehet felfedezni követeledzést, inkább csak egyszerű kíváncsiságot.*
*Észreveszi ugyan, hogy a lány zavarban van, de cseppet sem zavarja. Élvezi a helyzetet, hogy a másik azt sem tudja mit csináljon most.*
~Legalább addig sem szomorkodik szegény.~
*Mivel úgy érzi, hogy a másik kezd megnyugodni, ő is átveszi a nyugodt légkört. Már az sem zavarja, hogy itt kell üldögélnie a lánnyal, akár egészen estig. Habár érzi, hogy nem fog visszatérni hölgy apja, mégsem mondja ki ezt hangosan. Mikor kis partnere elejti az almát. Leon levesz egyet a bódéról és a lány arca elé tartja.*
-Harapd!
*Hatalmas vigyorral tekint bele a másik szemeibe, közben pedig valamiért újra tegezni kezdi. valahogy semmi értelmét nem látja annak, hogy magázza a lányt. Igazából természetesen nem várja el a másiktól, hogy úgy egye az almát, hogy a kezében van. De onnan jutott eszébe az ötlet, hogy valamikor még feleségének csinálta ezt. A rumról tett megjegyzés nem nagyon tetszik neki, de persze nem fogja a beletölteni erőszakkal a tündérbe az alkoholt.*
-Ha nem hát nem. Én viszont szeretem!
*Újabb korty után rakja le az asztalra. Nem teszi el, hátha a tündérke kedvet kap arra, hogy kipróbálja. Azonban most már nem szeretné mindenáron leitatni a kis hölgyet, hiszen ha már megnyugodott, akkor nincs rá szüksége. Eszébe jut egy ötlet. Ezért a még mindig szorosan ölelve tartott lányhoz kezd el beszélni.*
-Tudod, akárhogy nézem nem fair, hogyha csak te látod az arcom! Ha már itt ölelkezünk.
*Itt újabb félreérthetetlenül pajzán mosolyt tapasztalhat a lány.*
-Akkor már had lássam az arcocskádat.
*Hangjában nem lehet felfedezni követeledzést, inkább csak egyszerű kíváncsiságot.*
1191. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-24 19:30:59
Üzenet elküldve: 2014-05-24 19:30:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Leon Descobrat//
*Észreveszi, de egyáltalán nem zavarja, hogy Leon így kiszolgálja magát. Igazából még hálás is neki, hogy nem hagyja magára - ugyanis nem szeret egyedül lenni. Ebben a helyzetben pedig kifejezetten szerencsésnek mondhatja magát, hogy valaki így a szárnyai alá veszi, legalább addig, amíg apja visszatér. Ha egyáltalán visszatér...
Az ölelés teljesen váratlanul éri, elejti az almát, amit azóta is a kezében szorongatott. A meglepetéstől egy pillanatra eláll a lélegzete, rákvörössé pirul az arca. Képtelen arra, hogy megmozduljon, egyelőre az is nehezére esik hogy normálisan lélegezzen. Fogalma sincs róla, hogy egy ilyen szituációban hogyan kellene viselkednie. Még sohasem ölelte meg senki a nevelőszülein kívül. Leon hangja különös módon, de nyugtatóan hat rá. Azt is engedi, hogy megsimogassa a fejét, bár ezt nem tudja hová tenni, hiszen már nem gyerek. Ahogy az italos üveg előkerül, már érzi a levegőben az alkohol szagát. Fintorog tőle, nem tetszik neki.*
-Mi ez...? Nincs jó illata...*Ez számára magával vonzza azt is, hogy biztosan az íze is szörnyű. Gyanús pillantásokkal méregeti az üveget.*
*Észreveszi, de egyáltalán nem zavarja, hogy Leon így kiszolgálja magát. Igazából még hálás is neki, hogy nem hagyja magára - ugyanis nem szeret egyedül lenni. Ebben a helyzetben pedig kifejezetten szerencsésnek mondhatja magát, hogy valaki így a szárnyai alá veszi, legalább addig, amíg apja visszatér. Ha egyáltalán visszatér...
Az ölelés teljesen váratlanul éri, elejti az almát, amit azóta is a kezében szorongatott. A meglepetéstől egy pillanatra eláll a lélegzete, rákvörössé pirul az arca. Képtelen arra, hogy megmozduljon, egyelőre az is nehezére esik hogy normálisan lélegezzen. Fogalma sincs róla, hogy egy ilyen szituációban hogyan kellene viselkednie. Még sohasem ölelte meg senki a nevelőszülein kívül. Leon hangja különös módon, de nyugtatóan hat rá. Azt is engedi, hogy megsimogassa a fejét, bár ezt nem tudja hová tenni, hiszen már nem gyerek. Ahogy az italos üveg előkerül, már érzi a levegőben az alkohol szagát. Fintorog tőle, nem tetszik neki.*
-Mi ez...? Nincs jó illata...*Ez számára magával vonzza azt is, hogy biztosan az íze is szörnyű. Gyanús pillantásokkal méregeti az üveget.*
1190. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-24 18:50:44
Üzenet elküldve: 2014-05-24 18:50:44
ÚJ
![>Sienna Thogon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3673_ember-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
* Sienna végre megérkezett a piactérre a hosszú, végtelennek tűnő út után. A kezdetben szinte halk kiáltozás zúgó hangviharrá lett. Sienna megdermedve nézi a piacteret, még soha nem látott ennyi embert egy helyen. *
~Ez meg mi?~
- Ennyi ember egy helyen? - *kérdezi magától, most már véletlenül hangosan kimondva.
Sienna még jó 10 percig csak áll, mint a cövek, nem jut szóhoz sem.
Egyszer csak oda jön hozzá egy ember, megkérdezi:*
- Te meg mit állsz itt? Nem szeretnél inkább egy kis pénzt szerezni?
- De, akár sok pénzt is - *mondja vigyorogva Sienna.*
- Akkor hadd mutatkozzam be: Jakelow Mirro vagyok, át kéne rakodni néhány ládát, 6 arany lenne a fizetséged.
- Rendben! - * Szól Sienna és nekikezd a munkának. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.05.26 11:44:56, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; hiányzó jel pótlása.
~Ez meg mi?~
- Ennyi ember egy helyen? - *kérdezi magától, most már véletlenül hangosan kimondva.
Sienna még jó 10 percig csak áll, mint a cövek, nem jut szóhoz sem.
Egyszer csak oda jön hozzá egy ember, megkérdezi:*
- Te meg mit állsz itt? Nem szeretnél inkább egy kis pénzt szerezni?
- De, akár sok pénzt is - *mondja vigyorogva Sienna.*
- Akkor hadd mutatkozzam be: Jakelow Mirro vagyok, át kéne rakodni néhány ládát, 6 arany lenne a fizetséged.
- Rendben! - * Szól Sienna és nekikezd a munkának. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.05.26 11:44:56, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; hiányzó jel pótlása.
1189. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-24 18:46:27
Üzenet elküldve: 2014-05-24 18:46:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Niara Relle//
*Leon nem vár a felajánlásra, hogy kiszolgálhassa magát, egészen nyugodtan kezd el szemezgetni a áruból, nem kéreti magát. Amit csak keze megfog, elveszi. Lett légyen az eper, alma, bármi. Mivel már elég régen evett rendesen. Lehuppan a lány mellé. És most már belátja, hibázott a dorgálással. Semmi szükség nem lett volna rá,hogy kioktassa az amúgy is rossz helyzetben lévő lányt. Ami igaz, az igaz. Megesett rajta a szíve. Nem tudja megmagyarázni magának sem, mit érezhet most, de valami olyat, mint, amikor kisfiát, aki azelőtt koldus volt, magához vette.*
~Ajj, Leon, hogy lehetsz ilyen lágyszívű? Hát nem te vagy a rettenthetetlen kalóz?~
*Már régen rá kellett volna jönnie, hogy z az élet elmúlt. A gyermeke és régen látott felesége kivett belőle minden vadságot. Mikor a lány elkezd mesélni, egyszerűen szó nélkül magához öleli. Nem tudja miért, nem tudja, milyen hatása lesz ennek a cselekménynek, de megteszi és reméli, hogy a lány nem érti félre szándékát. Ő csak meg akarja nyugtatni és semmi kedve egy sírdogáló nőt hallgatni.*
-Figyelj! Nyugodj meg szépen!
*Ha a lány engedi, újra megsimogatja a fejét. Mintha csak egy kisgyerek lenne. Ha nem engedi, akkor Leon nem fog erőszakoskodni.*
-Nem lesz semmi baj!
~Megint hazudtál Leon! Már van baj!~
*Ilyen helyzetben kénytelen hazudni. Mást nem nagyon tehet, hogy megnyugtassa a rémült kis báránykát. Ha a lány engedte az ölelést, akkor Leon fél kezével veszi elő erszényéből rumos kulacsát és hatalmasat húz belőle. Majd a lány felé nyújtja.*
-Tessék! Igyál! megnyugszol tőle legalább egy kicsit.
*Biztató mosollyal beszél hozzá. Titkolt szándéka, hogy annyira leitassa a lányt, hogy elaludjon. Biztos kifáradt már az egész nap folyamán. Ha elalszik, akkor legalább Leonnak lesz egy kis ideje, hogy átgondolja a dolgokat anélkül, hogy a szomorú kis lánykát kelljen hallgatnia.*
*Leon nem vár a felajánlásra, hogy kiszolgálhassa magát, egészen nyugodtan kezd el szemezgetni a áruból, nem kéreti magát. Amit csak keze megfog, elveszi. Lett légyen az eper, alma, bármi. Mivel már elég régen evett rendesen. Lehuppan a lány mellé. És most már belátja, hibázott a dorgálással. Semmi szükség nem lett volna rá,hogy kioktassa az amúgy is rossz helyzetben lévő lányt. Ami igaz, az igaz. Megesett rajta a szíve. Nem tudja megmagyarázni magának sem, mit érezhet most, de valami olyat, mint, amikor kisfiát, aki azelőtt koldus volt, magához vette.*
~Ajj, Leon, hogy lehetsz ilyen lágyszívű? Hát nem te vagy a rettenthetetlen kalóz?~
*Már régen rá kellett volna jönnie, hogy z az élet elmúlt. A gyermeke és régen látott felesége kivett belőle minden vadságot. Mikor a lány elkezd mesélni, egyszerűen szó nélkül magához öleli. Nem tudja miért, nem tudja, milyen hatása lesz ennek a cselekménynek, de megteszi és reméli, hogy a lány nem érti félre szándékát. Ő csak meg akarja nyugtatni és semmi kedve egy sírdogáló nőt hallgatni.*
-Figyelj! Nyugodj meg szépen!
*Ha a lány engedi, újra megsimogatja a fejét. Mintha csak egy kisgyerek lenne. Ha nem engedi, akkor Leon nem fog erőszakoskodni.*
-Nem lesz semmi baj!
~Megint hazudtál Leon! Már van baj!~
*Ilyen helyzetben kénytelen hazudni. Mást nem nagyon tehet, hogy megnyugtassa a rémült kis báránykát. Ha a lány engedte az ölelést, akkor Leon fél kezével veszi elő erszényéből rumos kulacsát és hatalmasat húz belőle. Majd a lány felé nyújtja.*
-Tessék! Igyál! megnyugszol tőle legalább egy kicsit.
*Biztató mosollyal beszél hozzá. Titkolt szándéka, hogy annyira leitassa a lányt, hogy elaludjon. Biztos kifáradt már az egész nap folyamán. Ha elalszik, akkor legalább Leonnak lesz egy kis ideje, hogy átgondolja a dolgokat anélkül, hogy a szomorú kis lánykát kelljen hallgatnia.*
1188. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-24 18:24:24
Üzenet elküldve: 2014-05-24 18:24:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Leon Descobrat//
*A magázás hatására ő is sutba dobja a tegeződést, hogy illendően viselkedjen. A vörös pír nem múlik az arcáról a bókok miatt.*
-Azért, mert nem vagyok ember, igaz? Kisgyermeknek nézett...? *Ezt a lehetőséget nem tartja igazán meglepőnek. A szomszéd tanyán lakó földműves családban a csupán nyolc éves kisfiú már akkora magasságú, mint ő. Ez nem is véletlen, hiszen ők emberek, pont úgy, mint Niara nevelőszülei.
A férfi lassú léptei mellett is kénytelen szedni a kis lábait, hiszen nem tud egyszerre akkorákat lépni, mint ő. Ahogy a patkányra terelődik a téma, felnéz a férfi vállán kapaszkodó rágcsálóra. Látványára elmosolyodik, igazán aranyosnak találja. Ez ellen nem tud mit tenni, szó szerint a vérében van az állatokhoz és a természethez való vonzódás. Mindig is, már születésétől kezdve csak a természetben találta meg az igazi harmóniát, a teljes békét. Igaz, végtelenül kíváncsi volt a városra, a zajra, az árusokra, de legmerészebb vagy inkább legrémesebb álmaiban sem hitte volna, hogy ittragadhat ebben a forgatagban.
Az asztalról szerencsére még nem loptak el olyan sok árut, mint amire számítani lehetett volna ilyen hosszú távollét alatt. Maradt még az almából, eperből és a zöldségekből is. Az asztal mögött két szék áll üresen. A lány, és a nevelőapja széke. Niara lehuppan a sajátjára, úgy hallgatja a "kioktatást".*
-Még sosem tűnt el így! *Kontráz a kérdésre.* És...És én vártam rá! Azt mondta, pakoljam ki a ládákat, én pedig így is tettem. Mikor legközelebb felnéztem, már nem volt ott. Szólongattam, nem válaszolt senki. Vártam, hogy visszatérjen, de órákig semmi! Aztán...elindultam megkeresni, hátha itt van valahol a piacon, de...nem találtam...*Csak néz lefelé a földre, miközben mesél, és egyre jobban elszomorodik, hiszen ki tudja, mi történik a nevelőapjával, amíg ő csak ül itt a fenekén.*
*A magázás hatására ő is sutba dobja a tegeződést, hogy illendően viselkedjen. A vörös pír nem múlik az arcáról a bókok miatt.*
-Azért, mert nem vagyok ember, igaz? Kisgyermeknek nézett...? *Ezt a lehetőséget nem tartja igazán meglepőnek. A szomszéd tanyán lakó földműves családban a csupán nyolc éves kisfiú már akkora magasságú, mint ő. Ez nem is véletlen, hiszen ők emberek, pont úgy, mint Niara nevelőszülei.
A férfi lassú léptei mellett is kénytelen szedni a kis lábait, hiszen nem tud egyszerre akkorákat lépni, mint ő. Ahogy a patkányra terelődik a téma, felnéz a férfi vállán kapaszkodó rágcsálóra. Látványára elmosolyodik, igazán aranyosnak találja. Ez ellen nem tud mit tenni, szó szerint a vérében van az állatokhoz és a természethez való vonzódás. Mindig is, már születésétől kezdve csak a természetben találta meg az igazi harmóniát, a teljes békét. Igaz, végtelenül kíváncsi volt a városra, a zajra, az árusokra, de legmerészebb vagy inkább legrémesebb álmaiban sem hitte volna, hogy ittragadhat ebben a forgatagban.
Az asztalról szerencsére még nem loptak el olyan sok árut, mint amire számítani lehetett volna ilyen hosszú távollét alatt. Maradt még az almából, eperből és a zöldségekből is. Az asztal mögött két szék áll üresen. A lány, és a nevelőapja széke. Niara lehuppan a sajátjára, úgy hallgatja a "kioktatást".*
-Még sosem tűnt el így! *Kontráz a kérdésre.* És...És én vártam rá! Azt mondta, pakoljam ki a ládákat, én pedig így is tettem. Mikor legközelebb felnéztem, már nem volt ott. Szólongattam, nem válaszolt senki. Vártam, hogy visszatérjen, de órákig semmi! Aztán...elindultam megkeresni, hátha itt van valahol a piacon, de...nem találtam...*Csak néz lefelé a földre, miközben mesél, és egyre jobban elszomorodik, hiszen ki tudja, mi történik a nevelőapjával, amíg ő csak ül itt a fenekén.*
1187. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-24 17:34:05
Üzenet elküldve: 2014-05-24 17:34:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Niara Relle//
*A lány visszakérdez. Leon csak egy félreérthetetlenül pajzán mosollyal az arcán válaszol.*
-Tudja hölgyem, én nem gondoltam volna, hogy ilyen gyönyörű és aranyos kis testben egy felnőtt nő lakozik.
*Mondatát azon nyomban megbánja, ahogy kimondja, hiszen nem kéne így beszélnie.*
~Ne mondj ilyet Leon! Feleséged van és gyermeked!~
*Két tenyerével megütögeti az arcát, majd újra kézen fogja az apró törékeny kis teremtést. Észreveszi, hogy a lány elpirul, hiszen a maszk nem takarja az egész arcát.*
~Habár, mégis... távol van még a családom.~
*Mosolya újra visszatér a gondolatra, de ennek nem ad hangot. Hülye is lenne pont ebben a helyzetben ilyeneket mondani. Lassan sétál, hogy a lány kényelmes tempóban tudjon haladni mellette. Már majdnem a bódéhoz érnek, amikor a lány aranyosnak nevezi a patkányát.*
-Hallod? *Kérdezi az állatot. Újabb felesleges kérdésként, mert persze, hogy nem vár választ a kis rágcsálótól.*
-Aranyos vagy!
*Viccből odatartja a füléhez a kisállatot, mintha az válaszolna.*
-Hogy? Szerinted Niara az aranyos? Szerintem is az.
*Elkezd hevesen bólogatni, hogy nyomatékos adjon kijelentésének. Ezután jön az, amitől kibomlik a helyzet gombolyagja. Egy eltűnt apuka. Közben megérkeznek a bódéhoz. Leon a fejét fogja, míg hallgatja a történetet. Magában végig a lány apját okolva, hogy ekkora hibát vétett.*
~Ritka az ilyen felelőtlen ember, aki úgy elengedi a gyermekét, hogy nem mondja meg mit csináljon, ha elhagyják.~
*Hangosat sóhajt, majd nagy levegőt vesz. Próbál nem úgy beszélni, hogy teljesen kioktassa a tündért, de jelen helyzetben nem tehet egyebet sajnos.*
-És mondja, maguknál a negyven éves felnőtt nők, nem tudják, hogyha valaki elereszti a kis kezüket és elvesznek, akkor meg kell ülni a szép, kerek kis hátsójukon és megvárni, hogy visszajöjjenek érte?
*Nem tudja, hogyan is mondja érthetőbben, így nem is teszi. Hátával nekidől a bódénak, és egy újabb almát vesz el a standról. Kettétöri és felét a patkánynak adja, másik felét meg ő kezdi el rágcsálni.*
~Még, hogy negyven éves? Ilyen buta dolgot, még a fiam sem csinál, pedig ő csak tizenkettő.~
-Nincs mit tenni! Estig várunk, hátha visszajön. Mondanám, hogy elindulok keresni, de magát nem hagyhatom itt, én pedig nem tudom, hogy néz ki az édesapja. Fordítva sem jó, mert nem hagyom, hogy egyedül kóricáljon. Még jó, hogy én találtam meg, és nem valaki olyan, aki meg akarná erőszakolni.
*Tudja, hogy már egyáltalán nem barátságos a hangsúlya és a beszéde, de el nem tudja képzelni, hogyan jutott eszébe a lánynak, hogy elmenjen a standtól.*
*A lány visszakérdez. Leon csak egy félreérthetetlenül pajzán mosollyal az arcán válaszol.*
-Tudja hölgyem, én nem gondoltam volna, hogy ilyen gyönyörű és aranyos kis testben egy felnőtt nő lakozik.
*Mondatát azon nyomban megbánja, ahogy kimondja, hiszen nem kéne így beszélnie.*
~Ne mondj ilyet Leon! Feleséged van és gyermeked!~
*Két tenyerével megütögeti az arcát, majd újra kézen fogja az apró törékeny kis teremtést. Észreveszi, hogy a lány elpirul, hiszen a maszk nem takarja az egész arcát.*
~Habár, mégis... távol van még a családom.~
*Mosolya újra visszatér a gondolatra, de ennek nem ad hangot. Hülye is lenne pont ebben a helyzetben ilyeneket mondani. Lassan sétál, hogy a lány kényelmes tempóban tudjon haladni mellette. Már majdnem a bódéhoz érnek, amikor a lány aranyosnak nevezi a patkányát.*
-Hallod? *Kérdezi az állatot. Újabb felesleges kérdésként, mert persze, hogy nem vár választ a kis rágcsálótól.*
-Aranyos vagy!
*Viccből odatartja a füléhez a kisállatot, mintha az válaszolna.*
-Hogy? Szerinted Niara az aranyos? Szerintem is az.
*Elkezd hevesen bólogatni, hogy nyomatékos adjon kijelentésének. Ezután jön az, amitől kibomlik a helyzet gombolyagja. Egy eltűnt apuka. Közben megérkeznek a bódéhoz. Leon a fejét fogja, míg hallgatja a történetet. Magában végig a lány apját okolva, hogy ekkora hibát vétett.*
~Ritka az ilyen felelőtlen ember, aki úgy elengedi a gyermekét, hogy nem mondja meg mit csináljon, ha elhagyják.~
*Hangosat sóhajt, majd nagy levegőt vesz. Próbál nem úgy beszélni, hogy teljesen kioktassa a tündért, de jelen helyzetben nem tehet egyebet sajnos.*
-És mondja, maguknál a negyven éves felnőtt nők, nem tudják, hogyha valaki elereszti a kis kezüket és elvesznek, akkor meg kell ülni a szép, kerek kis hátsójukon és megvárni, hogy visszajöjjenek érte?
*Nem tudja, hogyan is mondja érthetőbben, így nem is teszi. Hátával nekidől a bódénak, és egy újabb almát vesz el a standról. Kettétöri és felét a patkánynak adja, másik felét meg ő kezdi el rágcsálni.*
~Még, hogy negyven éves? Ilyen buta dolgot, még a fiam sem csinál, pedig ő csak tizenkettő.~
-Nincs mit tenni! Estig várunk, hátha visszajön. Mondanám, hogy elindulok keresni, de magát nem hagyhatom itt, én pedig nem tudom, hogy néz ki az édesapja. Fordítva sem jó, mert nem hagyom, hogy egyedül kóricáljon. Még jó, hogy én találtam meg, és nem valaki olyan, aki meg akarná erőszakolni.
*Tudja, hogy már egyáltalán nem barátságos a hangsúlya és a beszéde, de el nem tudja képzelni, hogyan jutott eszébe a lánynak, hogy elmenjen a standtól.*
1186. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-24 16:27:11
Üzenet elküldve: 2014-05-24 16:27:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Leon Descobrat//
*A megdöbbenés a férfi arcán némi diadalittassággal tölti el.*
-Igen, negyven. *Ismétli, megerősítve az információt. Leon nevetése azonban valóban kissé bántó számára.*
- Mi ilyen vicces ezen?! *Persze, a nők egyik leggyengébb pontja az életkor, ő meg csak úgy odavágta ezt az adatot egy ismeretlennek. Végül is, teljesen mindegy, hiszen még igenis fiatalnak számít.
~Nem hiszi el? Miért nevet rajtam?~
Szégyenérzete támad, és el is pirul, annak ellenére is, hogy a férfi már abbahagyta a nevetést. A levegőben repülő erszény miatt reflexszerűen megemeli a kezeit, de végül nem kell azt elkapnia. Döbbenten nézi a jelenetet, ahogy Leon előveszi a patkányt. A rágcsálókkal szemben mindig is vegyes érzelmei voltak. Nevelőapja mindig arra tanította, hogy a rágcsálók afféle "ellenségek", hiszen sok kárt okoznak a tanyán. Ő mégsem üldözte őket, a kihelyezett rácsos csapdákat is titokban mindig becsukta, amikor nem látta senki, nehogy véletlenül megfogjanak egy ártatlan kisállatot. Ha senki sem hallotta, még a macskát is leszidta, ha egeret hozott haza.
A férfi bocsánatkérésétől aztán végképp kipirul az arca, bár ezt nagyrészt eltakarja a zöld álarc.*
-Milyen aranyos kisállat...! *Jegyzi meg, főleg azért, hogy elterelje a figyelmet a zavaráról. Még sosem keveredett hasonló szituációba. Az életét eddig elzárva, kint, a tanyán élte, ahol aligha találkozott új, ismeretlen arcokkal.
Érzi a férfi szavaiban a nyomatékosítást, amiből egyből rájön, hogy nem veszik igazán komolyan.
~Azt hiszi, valami elveszített játékbabáról van szó?!~ Most először, erőt vesz magán, hogy ellensúlyozza az eddigi gyerekes viselkedést.*
-Az apámmal érkeztem ide... Most járok itt először, de ő eltűnt, alig hogy kipakoltuk az árut az asztalra. Nem találom sehol. Fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Nem mehetek haza nélküle..
*A megdöbbenés a férfi arcán némi diadalittassággal tölti el.*
-Igen, negyven. *Ismétli, megerősítve az információt. Leon nevetése azonban valóban kissé bántó számára.*
- Mi ilyen vicces ezen?! *Persze, a nők egyik leggyengébb pontja az életkor, ő meg csak úgy odavágta ezt az adatot egy ismeretlennek. Végül is, teljesen mindegy, hiszen még igenis fiatalnak számít.
~Nem hiszi el? Miért nevet rajtam?~
Szégyenérzete támad, és el is pirul, annak ellenére is, hogy a férfi már abbahagyta a nevetést. A levegőben repülő erszény miatt reflexszerűen megemeli a kezeit, de végül nem kell azt elkapnia. Döbbenten nézi a jelenetet, ahogy Leon előveszi a patkányt. A rágcsálókkal szemben mindig is vegyes érzelmei voltak. Nevelőapja mindig arra tanította, hogy a rágcsálók afféle "ellenségek", hiszen sok kárt okoznak a tanyán. Ő mégsem üldözte őket, a kihelyezett rácsos csapdákat is titokban mindig becsukta, amikor nem látta senki, nehogy véletlenül megfogjanak egy ártatlan kisállatot. Ha senki sem hallotta, még a macskát is leszidta, ha egeret hozott haza.
A férfi bocsánatkérésétől aztán végképp kipirul az arca, bár ezt nagyrészt eltakarja a zöld álarc.*
-Milyen aranyos kisállat...! *Jegyzi meg, főleg azért, hogy elterelje a figyelmet a zavaráról. Még sosem keveredett hasonló szituációba. Az életét eddig elzárva, kint, a tanyán élte, ahol aligha találkozott új, ismeretlen arcokkal.
Érzi a férfi szavaiban a nyomatékosítást, amiből egyből rájön, hogy nem veszik igazán komolyan.
~Azt hiszi, valami elveszített játékbabáról van szó?!~ Most először, erőt vesz magán, hogy ellensúlyozza az eddigi gyerekes viselkedést.*
-Az apámmal érkeztem ide... Most járok itt először, de ő eltűnt, alig hogy kipakoltuk az árut az asztalra. Nem találom sehol. Fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Nem mehetek haza nélküle..
1185. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-24 15:44:36
Üzenet elküldve: 2014-05-24 15:44:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Niara Relle//
*Leon teljes nyugodtsággal van addig a pillanatig, amíg a nő el nem mondja, hogy mennyi idős is valójában, ekkor azonban abbahagyja a láblóbálást és felugrik. Egy pillanatra elnéz baloldalra. Nem mer a nő szemébe nézni.*
-Hogy? Mennyi?
*Szemei elkerekednek, miközben belebámul a lány szemébe. Majd idegesen szakállával kezd el játszani. Az igazság, hogy nem tudja mit tegyen. Van neki gyermeke, így tudja, hogy a kisebbeket hogyan kell kezelni, de ez egy egyáltalán nem várt fordulat.*
~Negyven? Mindjárt elröhögöm magam!~
*És ahogy a gondolatban történik, úgy a valóságban is. Leon hangos kacagásban tör ki egy pillanat alatt, de azonnal szája elé is teszi a kezét, és abba is hagyja.*
~Te hülye! Ne sérts meg a kisasszonyt!~
*Hiába hívná ki Leont párbajozni a nő. Nem fogadná el. Előbb engedi, hogy egy nő leszúrja, minthogy becsületén csorba essen egy ilyen párviadallal. Mikor észreveszi a felé nyújtott kezet, és felfogja a szavak értelmét, azonnal erszényéért nyúl, és azt, mintha égetné a kezét, oda is dobja a lány felé, de még reptében elkapja, és visszahuppan a padra. Mintha a lány ott sem lenne, belekotor az erszénybe és kis patkányát szedi elő belőle, akit majdnem eldobott.*
-Ugye nincs semmi bajod? Ugye nincs? Ne haragudj!
*Vizsgálja át reménykedve az állatkát. Kifújja a félelemtől bent rekedt levegőt, és boldogan teszi fel vállára kedvencét. Ezután odarakja a lány mellé az erszényt. A kézfogásra nyújtott kezet megfogja, és letérdelve kezet csókol a Niara nevű tündérlánynak.*
-Elnézést Niara kisasszony! Nem állt szándékomban megsérteni...
*Ezzel megfogja a lány kezét, és finoman maga felé húzza. Tettére még a mozdulatsor közben ad választ, nehogy a nő félreértelmezze.*
-Vissza kéne mennünk a bódéjához, nehogy még egy olyan aljas tolvaj megtalálja mint én.
*Vigyorog a tündérre, de teljesen komolyan gondolja a dolgot. Tudja, hogyha Niara nem kislány és bódéja van, akkor bizony ez az egyetlen keresetük lehet. Tudja, hogy a földművesek élete nehéz, és szegény.*
-Közben elmesélhetné, hogy mi is történt, amiért egy nagy, felnőtt nő, ilyen hisztirohamot kapott.
*Külön kihangsúlyozza a "nagy" és a "felnőtt" szót. Időközben átváltott magázó beszédstílusra is mert az illem megköveteli, de egyáltalán nem tekinti felnőttnek az idegen hölgyet.*
*Leon teljes nyugodtsággal van addig a pillanatig, amíg a nő el nem mondja, hogy mennyi idős is valójában, ekkor azonban abbahagyja a láblóbálást és felugrik. Egy pillanatra elnéz baloldalra. Nem mer a nő szemébe nézni.*
-Hogy? Mennyi?
*Szemei elkerekednek, miközben belebámul a lány szemébe. Majd idegesen szakállával kezd el játszani. Az igazság, hogy nem tudja mit tegyen. Van neki gyermeke, így tudja, hogy a kisebbeket hogyan kell kezelni, de ez egy egyáltalán nem várt fordulat.*
~Negyven? Mindjárt elröhögöm magam!~
*És ahogy a gondolatban történik, úgy a valóságban is. Leon hangos kacagásban tör ki egy pillanat alatt, de azonnal szája elé is teszi a kezét, és abba is hagyja.*
~Te hülye! Ne sérts meg a kisasszonyt!~
*Hiába hívná ki Leont párbajozni a nő. Nem fogadná el. Előbb engedi, hogy egy nő leszúrja, minthogy becsületén csorba essen egy ilyen párviadallal. Mikor észreveszi a felé nyújtott kezet, és felfogja a szavak értelmét, azonnal erszényéért nyúl, és azt, mintha égetné a kezét, oda is dobja a lány felé, de még reptében elkapja, és visszahuppan a padra. Mintha a lány ott sem lenne, belekotor az erszénybe és kis patkányát szedi elő belőle, akit majdnem eldobott.*
-Ugye nincs semmi bajod? Ugye nincs? Ne haragudj!
*Vizsgálja át reménykedve az állatkát. Kifújja a félelemtől bent rekedt levegőt, és boldogan teszi fel vállára kedvencét. Ezután odarakja a lány mellé az erszényt. A kézfogásra nyújtott kezet megfogja, és letérdelve kezet csókol a Niara nevű tündérlánynak.*
-Elnézést Niara kisasszony! Nem állt szándékomban megsérteni...
*Ezzel megfogja a lány kezét, és finoman maga felé húzza. Tettére még a mozdulatsor közben ad választ, nehogy a nő félreértelmezze.*
-Vissza kéne mennünk a bódéjához, nehogy még egy olyan aljas tolvaj megtalálja mint én.
*Vigyorog a tündérre, de teljesen komolyan gondolja a dolgot. Tudja, hogyha Niara nem kislány és bódéja van, akkor bizony ez az egyetlen keresetük lehet. Tudja, hogy a földművesek élete nehéz, és szegény.*
-Közben elmesélhetné, hogy mi is történt, amiért egy nagy, felnőtt nő, ilyen hisztirohamot kapott.
*Külön kihangsúlyozza a "nagy" és a "felnőtt" szót. Időközben átváltott magázó beszédstílusra is mert az illem megköveteli, de egyáltalán nem tekinti felnőttnek az idegen hölgyet.*
1184. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-24 15:21:50
Üzenet elküldve: 2014-05-24 15:21:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Leon Descobrat//
*Végignéz az idegen férfialakon és magában tűnődik. ~Ki lehet ez? Hasonlít azokra, akik a földeken szoktak portyázni és fosztogatni... De az arca, és a hangja sokkal kedvesebb. Furcsa. Vajon ő is közülük való?~ Amikor a férfi ráerősít az előbbi állítására, felfortyan.*
- Csak azért, mert alacsony vagyok?! Elmúltam negyven! Nem vagyok kislány!
~Még hogy kislány! Állna ki csak ellenem..!~
*Már majdnem párbajra is hívja, de gyorsan meggondolja magát. Nem lenne túl szerencsés fordulat. Valószínűleg jól kikapna, és épp elég baja van már így is. Halkan mély levegőt vesz és lassan kifújja.*
- Niara vagyok... *Motyogja halkan. A férfi felkiáltására ("Hát, na látod!"), csak megilletődve pislog.
~Mit látok?~
A magyarázat viszont előbb érkezik, mint ahogy ő visszakérdezhetne. Még jobban meglepi, hogy valaki felajánlja neki a segítségét.*
-Segíteni...? Nem tudom, hogy...*Most már csak suttog. Ez a pár szó inkább csak saját magának szól, nem a férfinak. Hihetetlennek tartja ezt a fordulatot.*
~Komolyan gondolja? Az alma... Ezek a mi asztalunkról vannak.~
-Megdicsérnéd? *Fordul felé, ezúttal sokkal barátságosabban.*
-Kezet is fognál vele? *...és nyújtja felé aprócska kezét, kézfogásra.*
*Végignéz az idegen férfialakon és magában tűnődik. ~Ki lehet ez? Hasonlít azokra, akik a földeken szoktak portyázni és fosztogatni... De az arca, és a hangja sokkal kedvesebb. Furcsa. Vajon ő is közülük való?~ Amikor a férfi ráerősít az előbbi állítására, felfortyan.*
- Csak azért, mert alacsony vagyok?! Elmúltam negyven! Nem vagyok kislány!
~Még hogy kislány! Állna ki csak ellenem..!~
*Már majdnem párbajra is hívja, de gyorsan meggondolja magát. Nem lenne túl szerencsés fordulat. Valószínűleg jól kikapna, és épp elég baja van már így is. Halkan mély levegőt vesz és lassan kifújja.*
- Niara vagyok... *Motyogja halkan. A férfi felkiáltására ("Hát, na látod!"), csak megilletődve pislog.
~Mit látok?~
A magyarázat viszont előbb érkezik, mint ahogy ő visszakérdezhetne. Még jobban meglepi, hogy valaki felajánlja neki a segítségét.*
-Segíteni...? Nem tudom, hogy...*Most már csak suttog. Ez a pár szó inkább csak saját magának szól, nem a férfinak. Hihetetlennek tartja ezt a fordulatot.*
~Komolyan gondolja? Az alma... Ezek a mi asztalunkról vannak.~
-Megdicsérnéd? *Fordul felé, ezúttal sokkal barátságosabban.*
-Kezet is fognál vele? *...és nyújtja felé aprócska kezét, kézfogásra.*
1183. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-24 14:42:58
Üzenet elküldve: 2014-05-24 14:42:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Niara Relle//
*Leon örömmel veszi, hogy a másik elveszi kicsiny kezeivel az almát. Észreveszi, hogy a lány egy pillanatra az almát bámulja. Már szól na is, valamit, mire a lány hirtelen megijed. Leon tudja, hogy neki ebben a helyzetben nyugodtnak kell maradnia, nem szabad hirtelen neki is arrébb ugrani, vagy felállni. Kezét a tarkójára teszi, és a felettük elvonuló felhőket kezdi el figyelni. Azért teszi ezt, hogy hagyjon egy pár pillanatot, hogy a lány egyáltalán felfogja, feldolgozza jelen helyzetét. Úgy szól hozzá, hogy nem fordítja oda tekintetét, hanem látszólag az égre, vagy a semmibe réved a tekintete, és lábát kezdi el lóbálni maga alatt. Csak ebben a ritmusos láb-játékban tűnhet fel a lánynak, hogy Leon is ideges kissé, de ez csak azért van, mert nem azt a reakciót kapta, amire számított a hölgytől.*
-De, pedig kislány vagy!
*Mosolyodik el. Kedves, féloldalas mosoly ez, melyre szája húzódott. Nem nagyon hiszi, hogy érett nővel beszél, hiszen az felmérné a helyzetét, és segítséget kérne, nem csak itt szipogna magában.*
-És, hogy én kivagyok?
*Itt már szája másik oldala is hozzáigazodik a mosolyhoz, már fogai is látszódnak a vigyortól.*
-Aki éppen lenne szeretnék... De a nevem Leon. Hát a tiéd?
*Mivel nem tudja már mi egyebet kérdezhetne, beletúr a hajába, és egy picit megrázza fejét, hogy kitisztult aggyal gondolkodjon. Ekkor jön a másik kérdés. Hogy mit is akar a lánytól.*
~Mégsem én vagyok ostoba!~
-Hát, na látod!
*Nem láthat semmit a lány. Ez csak egy értelmetlen felszólalás volt Leontól, amit gyakran szokott tenni.*
-Én már mondtam, hogy mit akarok.
*Hanga bizalomtól cseng. Teljes barátsággal, és együttérzéstől.*
~Rájöhetnél már, te butuska, hogy mit akarok!~
*De nem jön rá. Akármennyit is várna Leon, a lány valószínűleg annyira meg van ijedve, hogy vissza sem tudna emlékezni az előbb elhangzott kérésre, amit Leon tett fel neki.*
-De akkor tessék! Elmondom megint. De most figyeljél!
*Feltartja mutatóujját a lány felé, hogy figyelmét magára koncentráltassa. És szótagolva mondja, amit akar.*
-Se-gí-te-ni!
*Ezzel elő is vesz egy újabb almát a táskájából és beleharap a gyümölcsbe. Nem éhes már, de valahogy jobban tud koncentrálni, ha eszik. Meg amúgy is, jólesik neki az alma.*
-Finom alma! Ha itt lenne, megdicsérném a gazdát, aki termelte.
*Ezzel lenyeli a csutkát is, majd hátradől a padon.*
*Leon örömmel veszi, hogy a másik elveszi kicsiny kezeivel az almát. Észreveszi, hogy a lány egy pillanatra az almát bámulja. Már szól na is, valamit, mire a lány hirtelen megijed. Leon tudja, hogy neki ebben a helyzetben nyugodtnak kell maradnia, nem szabad hirtelen neki is arrébb ugrani, vagy felállni. Kezét a tarkójára teszi, és a felettük elvonuló felhőket kezdi el figyelni. Azért teszi ezt, hogy hagyjon egy pár pillanatot, hogy a lány egyáltalán felfogja, feldolgozza jelen helyzetét. Úgy szól hozzá, hogy nem fordítja oda tekintetét, hanem látszólag az égre, vagy a semmibe réved a tekintete, és lábát kezdi el lóbálni maga alatt. Csak ebben a ritmusos láb-játékban tűnhet fel a lánynak, hogy Leon is ideges kissé, de ez csak azért van, mert nem azt a reakciót kapta, amire számított a hölgytől.*
-De, pedig kislány vagy!
*Mosolyodik el. Kedves, féloldalas mosoly ez, melyre szája húzódott. Nem nagyon hiszi, hogy érett nővel beszél, hiszen az felmérné a helyzetét, és segítséget kérne, nem csak itt szipogna magában.*
-És, hogy én kivagyok?
*Itt már szája másik oldala is hozzáigazodik a mosolyhoz, már fogai is látszódnak a vigyortól.*
-Aki éppen lenne szeretnék... De a nevem Leon. Hát a tiéd?
*Mivel nem tudja már mi egyebet kérdezhetne, beletúr a hajába, és egy picit megrázza fejét, hogy kitisztult aggyal gondolkodjon. Ekkor jön a másik kérdés. Hogy mit is akar a lánytól.*
~Mégsem én vagyok ostoba!~
-Hát, na látod!
*Nem láthat semmit a lány. Ez csak egy értelmetlen felszólalás volt Leontól, amit gyakran szokott tenni.*
-Én már mondtam, hogy mit akarok.
*Hanga bizalomtól cseng. Teljes barátsággal, és együttérzéstől.*
~Rájöhetnél már, te butuska, hogy mit akarok!~
*De nem jön rá. Akármennyit is várna Leon, a lány valószínűleg annyira meg van ijedve, hogy vissza sem tudna emlékezni az előbb elhangzott kérésre, amit Leon tett fel neki.*
-De akkor tessék! Elmondom megint. De most figyeljél!
*Feltartja mutatóujját a lány felé, hogy figyelmét magára koncentráltassa. És szótagolva mondja, amit akar.*
-Se-gí-te-ni!
*Ezzel elő is vesz egy újabb almát a táskájából és beleharap a gyümölcsbe. Nem éhes már, de valahogy jobban tud koncentrálni, ha eszik. Meg amúgy is, jólesik neki az alma.*
-Finom alma! Ha itt lenne, megdicsérném a gazdát, aki termelte.
*Ezzel lenyeli a csutkát is, majd hátradől a padon.*
1182. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-24 14:21:59
Üzenet elküldve: 2014-05-24 14:21:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Leon Descobrat//
*Arra lesz figyelmes, hogy egy árnyék tornyosul fölé, a következő pillanatban pedig azt az almát nyomják a kezébe,amit ő szedett le a fáról. Bevillan neki az emlékkép; még meg is jegyezte drága nevelőapjának, hogy ez az alma különleges, mert úgy pirosodott meg a Naptól, hogy egy Hold alakú mintát lehet rajta megfigyelni. Idén a jégeső sok kárt okozott nekik, az almák többségét felhasította a jég, eladhatatlanná váltak. Ki kellett válogatniuk a sértetleneket. Ő maga pakolta be a ládába ezt a darabot... A gondolatait Leon érintése szakítja félbe, amitől egyből megretten, és arrébb is ugrik a padon. A kérdéseire nem is válaszol, szorongatja az almát a kezében.*
-Nem vagyok kislány! Ki vagy te?! M-mi-mit akarsz tőlem?! *Nagy szemekkel bámul fel rá, az ijedtségtől kitágult pupillákkal. Hangja eléggé kétségbeesetten cseng. Nem hiába, hiszen ittragadt egy idegen helyen, idegenek között, társtalanul. Nem ismer semmit és senkit, nem is tudna hová fordulni. Haza nem indulhat a nevelőapja nélkül. Mit mondana otthon? Hogy eltűnt, és nem találta sehol, ezért hazajött? Lehet, hogy éppen egymást keresik, csak mindig elkerülik egymást! Neki bizony nem sok fogalma van arról, hogy a család mekkora adóssággal küzd és hogy apja valószínűleg az életével fizette vissza a kölcsönt.*
*Arra lesz figyelmes, hogy egy árnyék tornyosul fölé, a következő pillanatban pedig azt az almát nyomják a kezébe,amit ő szedett le a fáról. Bevillan neki az emlékkép; még meg is jegyezte drága nevelőapjának, hogy ez az alma különleges, mert úgy pirosodott meg a Naptól, hogy egy Hold alakú mintát lehet rajta megfigyelni. Idén a jégeső sok kárt okozott nekik, az almák többségét felhasította a jég, eladhatatlanná váltak. Ki kellett válogatniuk a sértetleneket. Ő maga pakolta be a ládába ezt a darabot... A gondolatait Leon érintése szakítja félbe, amitől egyből megretten, és arrébb is ugrik a padon. A kérdéseire nem is válaszol, szorongatja az almát a kezében.*
-Nem vagyok kislány! Ki vagy te?! M-mi-mit akarsz tőlem?! *Nagy szemekkel bámul fel rá, az ijedtségtől kitágult pupillákkal. Hangja eléggé kétségbeesetten cseng. Nem hiába, hiszen ittragadt egy idegen helyen, idegenek között, társtalanul. Nem ismer semmit és senkit, nem is tudna hová fordulni. Haza nem indulhat a nevelőapja nélkül. Mit mondana otthon? Hogy eltűnt, és nem találta sehol, ezért hazajött? Lehet, hogy éppen egymást keresik, csak mindig elkerülik egymást! Neki bizony nem sok fogalma van arról, hogy a család mekkora adóssággal küzd és hogy apja valószínűleg az életével fizette vissza a kölcsönt.*
1181. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-24 12:53:56
Üzenet elküldve: 2014-05-24 12:53:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Niara Relle//
*Leon, a kovácstól lép ki éppen. Újra a piacra érkezik ezzel. Sokáig szomorkodik még a fegyverre kidobott pénz miatt, de most már mindegy. Ami történt, megtörtént. Arra a szablyára szüksége lesz. Fel is írta magának kis könyvébe, hogy ne felejtsen visszamenni, ha kovács végzett a munkájával. Nem gondolta, hogy külön kovácsolni fognak neki. Azt hitte elveszi, kifizeti és már mehet, de mint kiderül, az csak arra van, hogy megnézzék a vevők.*
~Még két nap és új karddal mehetek vagdalkozni!~
*Szomorúságát már felülírja az öröm, hiszen újra a csodás pengére gondol. Elmondta a kovácsnak, hogy mit szeretne, és így olyan kardja lesz, mint az első, amivel kalózéveiben, még gyermekként fosztogatott. Miközben sétálgat, figyelmét nem kerüli el egy üres stand. Ugyan nem akart bajba keveredni, de a friss almának már a látványára is összefut a szájában a nyál. Közelebb somfordál és egy gyors mozdulattal belesöpör pár darabot nyitott erszényébe. Elrágcsál egyet, miközben tovább nézelődik.*
~Hátha a szerencse ad nekem mást is ingyen!~
*Gondolja magában, de a ingyen portéka helyett egy sírdogáló alakot vesz észre egy padon. Nem tudja leküzdeni empátiáját és kíváncsiságát, így odaballag a szipogó kis hölgyhöz. Leül mellé és elővesz erszényéből egy almát. A lány felé nyújtja.*
-Nesze!
*Vigyorog rá, közben a kezébe nyomja a friss gyümölcsöt. Nem akarja megijeszteni, hiszen azzal csak rontana a helyzeten. Hiába volt kalóz egész életében, sosem volt hajlandó megtűrni ha a gyengébbik nem síró tagjait látta. Nem látja a másik arcát, így arra gondol, hogy valami kislány lehet, akit elhagytak a szülei. Megsimogatja a fejét, hátha ezzel megnyugtatja kicsit. Nem akarja, hogy valami olyasmire gondoljon a lány, hogy bántani akarja, ezért az érintés után, rögtön meg is szólal.*
-Baj van?
~Ejj Leon! Hogy a fenébe tudsz mindig ilyen hülye kérdéseket feltenni?~
*Rögtön helyesbít is, nehogy teljesen ostobának tűnjön a lány szemében.*
-Semmi baj nem lesz, csak meséld el mi történt! Hátha tudok segíteni, nincs semmi baj kislány!
*Ha nem tudja orvosolni a problémát, akkor is, legalább megpróbálta, és végighallgatta a másikat. Azonban nem tudja hova tenni a másikon lévő maszkot. Nagyon zavarja, hogy nem látja beszédpartnere arcát.*
*Leon, a kovácstól lép ki éppen. Újra a piacra érkezik ezzel. Sokáig szomorkodik még a fegyverre kidobott pénz miatt, de most már mindegy. Ami történt, megtörtént. Arra a szablyára szüksége lesz. Fel is írta magának kis könyvébe, hogy ne felejtsen visszamenni, ha kovács végzett a munkájával. Nem gondolta, hogy külön kovácsolni fognak neki. Azt hitte elveszi, kifizeti és már mehet, de mint kiderül, az csak arra van, hogy megnézzék a vevők.*
~Még két nap és új karddal mehetek vagdalkozni!~
*Szomorúságát már felülírja az öröm, hiszen újra a csodás pengére gondol. Elmondta a kovácsnak, hogy mit szeretne, és így olyan kardja lesz, mint az első, amivel kalózéveiben, még gyermekként fosztogatott. Miközben sétálgat, figyelmét nem kerüli el egy üres stand. Ugyan nem akart bajba keveredni, de a friss almának már a látványára is összefut a szájában a nyál. Közelebb somfordál és egy gyors mozdulattal belesöpör pár darabot nyitott erszényébe. Elrágcsál egyet, miközben tovább nézelődik.*
~Hátha a szerencse ad nekem mást is ingyen!~
*Gondolja magában, de a ingyen portéka helyett egy sírdogáló alakot vesz észre egy padon. Nem tudja leküzdeni empátiáját és kíváncsiságát, így odaballag a szipogó kis hölgyhöz. Leül mellé és elővesz erszényéből egy almát. A lány felé nyújtja.*
-Nesze!
*Vigyorog rá, közben a kezébe nyomja a friss gyümölcsöt. Nem akarja megijeszteni, hiszen azzal csak rontana a helyzeten. Hiába volt kalóz egész életében, sosem volt hajlandó megtűrni ha a gyengébbik nem síró tagjait látta. Nem látja a másik arcát, így arra gondol, hogy valami kislány lehet, akit elhagytak a szülei. Megsimogatja a fejét, hátha ezzel megnyugtatja kicsit. Nem akarja, hogy valami olyasmire gondoljon a lány, hogy bántani akarja, ezért az érintés után, rögtön meg is szólal.*
-Baj van?
~Ejj Leon! Hogy a fenébe tudsz mindig ilyen hülye kérdéseket feltenni?~
*Rögtön helyesbít is, nehogy teljesen ostobának tűnjön a lány szemében.*
-Semmi baj nem lesz, csak meséld el mi történt! Hátha tudok segíteni, nincs semmi baj kislány!
*Ha nem tudja orvosolni a problémát, akkor is, legalább megpróbálta, és végighallgatta a másikat. Azonban nem tudja hova tenni a másikon lévő maszkot. Nagyon zavarja, hogy nem látja beszédpartnere arcát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10038-10057