Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 60 (1181. - 1200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1200. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-09-20 08:37:17
Üzenet elküldve: 2021-09-20 08:37:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Kaszárnya mindenképp!! //
// Zárás //
// Érintőlegesen: Szórakozzunk, vagy edzünk?! //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* Döbben le a mélységi a testvére reakcióján. Nem érti, hogy most mégis min csattant fel. Igaz, lehet a piának van hozzá köze. Az alkohol sok mindent kihoz az emberből, főleg olyat amit nem szándékozik a nagy közönséggel megosztani. *
- Hallod te mit panaszkodsz?! Igen! Jól érezzük magunkat! Nem kell túlzásba esni! Hallasz Lyz? * Kiált a mélységi után. Egy mély sóhajjal pedig folytatja és Elan felé fordul. * - Ne haragudj a testvérem miatt. Úgy látszik a sok pia az agyára ment. * Fordul el a félvértől és elkezdi gyors lépésbe az ajtó felé haladni. *
- Állj már meg egy kicsit! Most hova rohansz feleslegesen? * Csapja ki az ajtót amit előbb testvére kedvesen az orra előtt bevágott. *
- Tényleg most már állj meg egy kicsit! * Ekkor a copfos mélységi egy pillanatra meg is áll, hogy vegyen néhány nagyobb levegőt. Az emberek a kikelésétől kíváncsian bambulnak feléjük. *
- Húzzatok tovább de rohadt gyorsan! * Förmed a gigász az ártatlan nézelődőkre. Fordul is vissza a partneréhez, aki pedig elkezd mélázgatni, hogy mégis mi az amire ténylegesen az elkövetkezendő napokba szükségük lesz. *
- Én vegyem meg őket? * Döbben le a hallottakon. Nem nevezhető a Limmen egy smucig alaknak, de az ok nélküli kirohanásokat akár egy nőről van szó akár egy férfiról nehezen tűri. *
- Most ez az egész mire volt jó? Jó hangulat volt! Halhattad még arénába is harcolt nem is keveset! Jó kis tapasztalat szerzés lenne. Jó elhiszem, hogy nem tudod neki szét tenni a lábad, de nem kell ennyire drámainak lenni. * Közben már készül fel egy pofonra, ezért be is hunyja a szemét. A testvérével mindig ég és föld voltak, de ez nem állította meg őket abba, hogy gond legyen közöttük. *
- Jó igazad van sajnálom, sok ment le már reggel. Tudod jól, hogy a pia ki fordít! * Magyarázkodik a mélységi. *
// Zárás //
// Érintőlegesen: Szórakozzunk, vagy edzünk?! //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* Döbben le a mélységi a testvére reakcióján. Nem érti, hogy most mégis min csattant fel. Igaz, lehet a piának van hozzá köze. Az alkohol sok mindent kihoz az emberből, főleg olyat amit nem szándékozik a nagy közönséggel megosztani. *
- Hallod te mit panaszkodsz?! Igen! Jól érezzük magunkat! Nem kell túlzásba esni! Hallasz Lyz? * Kiált a mélységi után. Egy mély sóhajjal pedig folytatja és Elan felé fordul. * - Ne haragudj a testvérem miatt. Úgy látszik a sok pia az agyára ment. * Fordul el a félvértől és elkezdi gyors lépésbe az ajtó felé haladni. *
- Állj már meg egy kicsit! Most hova rohansz feleslegesen? * Csapja ki az ajtót amit előbb testvére kedvesen az orra előtt bevágott. *
- Tényleg most már állj meg egy kicsit! * Ekkor a copfos mélységi egy pillanatra meg is áll, hogy vegyen néhány nagyobb levegőt. Az emberek a kikelésétől kíváncsian bambulnak feléjük. *
- Húzzatok tovább de rohadt gyorsan! * Förmed a gigász az ártatlan nézelődőkre. Fordul is vissza a partneréhez, aki pedig elkezd mélázgatni, hogy mégis mi az amire ténylegesen az elkövetkezendő napokba szükségük lesz. *
- Én vegyem meg őket? * Döbben le a hallottakon. Nem nevezhető a Limmen egy smucig alaknak, de az ok nélküli kirohanásokat akár egy nőről van szó akár egy férfiról nehezen tűri. *
- Most ez az egész mire volt jó? Jó hangulat volt! Halhattad még arénába is harcolt nem is keveset! Jó kis tapasztalat szerzés lenne. Jó elhiszem, hogy nem tudod neki szét tenni a lábad, de nem kell ennyire drámainak lenni. * Közben már készül fel egy pofonra, ezért be is hunyja a szemét. A testvérével mindig ég és föld voltak, de ez nem állította meg őket abba, hogy gond legyen közöttük. *
- Jó igazad van sajnálom, sok ment le már reggel. Tudod jól, hogy a pia ki fordít! * Magyarázkodik a mélységi. *
1199. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-09-19 19:03:07
Üzenet elküldve: 2021-09-19 19:03:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// Krónikák //
* A színes társaság a város egyik legforgalmasabb csomópontjára érkezik, hogy itt is kihirdesse a pályázati információkat. Itt még kis emelvényük is van, amiről mindenki jól láthatja őket. Felhangzik a dobszó, mire elcsendesül az eddig nyüzsgő piactér.*
- Közhírré tétetik! A város vezetése pályázatot hirdet. A közelmúltban történt eseményekről írásos feljegyzések kerülnek begyűjtésre az utókor számára. Minden értékelhető iromány után arany és egyéb értékek kerülnek kiutalásra a az írás minőségének függvényében. A pályamunkák leadása a tanácsháza épületében történik. A hirdetmény visszavonásig érvényes.
* Az, hogy egyesekben ez a hír mit váltott ki az nem rájuk tartozik. Bizonyosan akadnak olyanok, akik csak morognak az orruk alatt, amíg mások máris ötletek és írástudó ismerősök után kutatnak. A röpiratok itt is megjelenek, amiket bárki olvashat.*
* A színes társaság a város egyik legforgalmasabb csomópontjára érkezik, hogy itt is kihirdesse a pályázati információkat. Itt még kis emelvényük is van, amiről mindenki jól láthatja őket. Felhangzik a dobszó, mire elcsendesül az eddig nyüzsgő piactér.*
- Közhírré tétetik! A város vezetése pályázatot hirdet. A közelmúltban történt eseményekről írásos feljegyzések kerülnek begyűjtésre az utókor számára. Minden értékelhető iromány után arany és egyéb értékek kerülnek kiutalásra a az írás minőségének függvényében. A pályamunkák leadása a tanácsháza épületében történik. A hirdetmény visszavonásig érvényes.
* Az, hogy egyesekben ez a hír mit váltott ki az nem rájuk tartozik. Bizonyosan akadnak olyanok, akik csak morognak az orruk alatt, amíg mások máris ötletek és írástudó ismerősök után kutatnak. A röpiratok itt is megjelenek, amiket bárki olvashat.*
1198. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-09-19 17:59:45
Üzenet elküldve: 2021-09-19 17:59:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*Még látja eltűnni a kék köpenyt az egyik sátorban, de nem követi a férfit, úgy dönt, inkább idekint várja meg. Addig az üres könyvek mellett átlapozgat néhányat, amiknek tartalmuk is van. Talál egy szép mesekönyvet képekkel, ami nem épp hasznos olvasmány, de elgyönyörködik benne, amíg várakozással telik az idő.
A közvetlenül a háta mögött fölhangzó megjegyzésre csukja be és teszi vissza a könyvecskét óvatosan, de gyorsan a pultra a többi közé, mintha soha a kezében sem lett volna.
Megfordul, hogy immár szemből hallgathassa Adoaver további mondandóját. El nem mosolyodik, de magában azért szórakoztatónak találja most az ifjú modorát, ahogy megemlíti, hogy véleménye szerint jól állnak rajta az új ruhái.*
- Igen. Jó. - *Feleli röviden, mert kezdi úgy találni, hogy hosszabb válaszokra nincs is nagyon lehetősége, amilyen kapkodós a másik. Ami neki megfelel, mert egyébként sem szokása túl sokat beszélni.
Azért a biztonság kedvéért karjával ismét jelzi az útirányt, s indul maga is a tisztás felé, de aztán megtorpan.*
- Találkozzunk akkor ott. Mindjárt jövök én is. - *Közli, majd megfordul és elindul vissza a tér felé, ha a másik meg nem állítja.*
*Még látja eltűnni a kék köpenyt az egyik sátorban, de nem követi a férfit, úgy dönt, inkább idekint várja meg. Addig az üres könyvek mellett átlapozgat néhányat, amiknek tartalmuk is van. Talál egy szép mesekönyvet képekkel, ami nem épp hasznos olvasmány, de elgyönyörködik benne, amíg várakozással telik az idő.
A közvetlenül a háta mögött fölhangzó megjegyzésre csukja be és teszi vissza a könyvecskét óvatosan, de gyorsan a pultra a többi közé, mintha soha a kezében sem lett volna.
Megfordul, hogy immár szemből hallgathassa Adoaver további mondandóját. El nem mosolyodik, de magában azért szórakoztatónak találja most az ifjú modorát, ahogy megemlíti, hogy véleménye szerint jól állnak rajta az új ruhái.*
- Igen. Jó. - *Feleli röviden, mert kezdi úgy találni, hogy hosszabb válaszokra nincs is nagyon lehetősége, amilyen kapkodós a másik. Ami neki megfelel, mert egyébként sem szokása túl sokat beszélni.
Azért a biztonság kedvéért karjával ismét jelzi az útirányt, s indul maga is a tisztás felé, de aztán megtorpan.*
- Találkozzunk akkor ott. Mindjárt jövök én is. - *Közli, majd megfordul és elindul vissza a tér felé, ha a másik meg nem állítja.*
1197. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-09-19 17:42:20
Üzenet elküldve: 2021-09-19 17:42:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Jóindulatúan csörög erszénye, ahogy egy rövid sorba állva előveszi azt, a fizetendő összegek előkészítésére. Hátra sem fordulva, hogy társát ne tévessze szem elől, azon gondolkozik, az elemózsián kívül mi kellhet még. Úgy dönt, három napra elegendő ennivalót biztos magáénak tud, egy flaskával együtt, előző utazásából bölcsen tanulva. Azt a brutális hőséget nehezen fogja még egyszer eltűrni azonnali víz nélkül. Már épp elkezdené keresni Elthurt, mikor kis híján megbotlik saját köpenyén, ami eszébe juttatt még egy dolgot, majdnem olyan fontosat, mint saját gyomra megtöltését és hidratálását. Táskás szemeivel megint csak körbe tekint, és ezúttal a ruhaárusoknál állt meg, akik az előző kofákhoz képest több bódénak megfelelő helyet is elfoglaltak az áruk mérete és több kis eladó együttes működése miatt. Egy hatalmas sátor föl volt húzva azon a környéken, védve a szöveteket az időjárástól, és a sűrű tömeg miatt egy igazi labirintusnak néz ki az egész. Meg kell hagyni, annak is lehet nevezni, de Adoaver csak egy pillanatnyi habozás után annak a kellős közepébe ugrik bele, annak a piacnak még reggel is sötét sarkába. Legalább tíz perc eltelik, de végül egy ismerős sápadt kar lóg ki az emberfolyásból, és nagy nehezen előbukkan teljes énje is; utazótáskája utazóruhával lett megtömve. Egy kissé megviselt sörénnyel, tisztes összegtől megszabadulva A sok árus Mesélő (Hydra) jóvoltából,231 arany képében
, de azonkívül büszke tekintettel indul ő is társa keresésére. Ha találkoznak, a következőket mondja:*
- Nem adták olcsón, de legalább találtam magamnak megfelelő rongyokat is. Ráadásul nem is állt rajtam rosszul, ha szabad megjegyeznem! Ön megvan? Csak egy pillanatra nézzük meg a fákat, és indulhatunk is!
*Jóindulatúan csörög erszénye, ahogy egy rövid sorba állva előveszi azt, a fizetendő összegek előkészítésére. Hátra sem fordulva, hogy társát ne tévessze szem elől, azon gondolkozik, az elemózsián kívül mi kellhet még. Úgy dönt, három napra elegendő ennivalót biztos magáénak tud, egy flaskával együtt, előző utazásából bölcsen tanulva. Azt a brutális hőséget nehezen fogja még egyszer eltűrni azonnali víz nélkül. Már épp elkezdené keresni Elthurt, mikor kis híján megbotlik saját köpenyén, ami eszébe juttatt még egy dolgot, majdnem olyan fontosat, mint saját gyomra megtöltését és hidratálását. Táskás szemeivel megint csak körbe tekint, és ezúttal a ruhaárusoknál állt meg, akik az előző kofákhoz képest több bódénak megfelelő helyet is elfoglaltak az áruk mérete és több kis eladó együttes működése miatt. Egy hatalmas sátor föl volt húzva azon a környéken, védve a szöveteket az időjárástól, és a sűrű tömeg miatt egy igazi labirintusnak néz ki az egész. Meg kell hagyni, annak is lehet nevezni, de Adoaver csak egy pillanatnyi habozás után annak a kellős közepébe ugrik bele, annak a piacnak még reggel is sötét sarkába. Legalább tíz perc eltelik, de végül egy ismerős sápadt kar lóg ki az emberfolyásból, és nagy nehezen előbukkan teljes énje is; utazótáskája utazóruhával lett megtömve. Egy kissé megviselt sörénnyel, tisztes összegtől megszabadulva A sok árus Mesélő (Hydra) jóvoltából,231 arany képében
, de azonkívül büszke tekintettel indul ő is társa keresésére. Ha találkoznak, a következőket mondja:*- Nem adták olcsón, de legalább találtam magamnak megfelelő rongyokat is. Ráadásul nem is állt rajtam rosszul, ha szabad megjegyeznem! Ön megvan? Csak egy pillanatra nézzük meg a fákat, és indulhatunk is!
1196. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-09-19 14:38:29
Üzenet elküldve: 2021-09-19 14:38:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*Sejtését megerősítik, ő pedig érdeklődve hallgatja mindazt, amit a másik magáról, vagy legalábbis a származásáról elmesél. Őszintén örül neki, hogy a könyvtárban töltött idejének hála van már fogalma róla, hogy merre is van az a Lihanech. De hisz arrafelé is tartanak! Az a tó, aminek az innenső partján a Mágustorony áll, arról a városról kapta a nevét. Szívesen kérdezne még, de egy megjegyzés eltéríti.*
- Miért nyelnének? - *Kérdi furcsállón fordulva a másik felé.
Közben figyeli őt, ahogy nézelődik. A másik látszólagos gondtalansága egyelőre őt is megnyugtatja, kicsit megfeledkezik a nagy izgalmakról, amik előtte állnak.
Elég furcsa figurának találja a köpenyest. Néha komoly, máskor meg mintha szétszórt és gyerekes lenne. Egyelőre nem tud kiigazodni rajta, ami zavarja, főleg, hogy vele kellene utaznia és többé-kevésbé rá kellene magát bíznia. De bízhat-e benne?
Mikor az ifjú a városról érdeklődik, már szedegetné össze minden ismeretét és gondolatait, hogy válaszoljon, mikor faképnél hagyják.
Tekintetével követi a másikat és látja, hogy igencsak elmerült a portékák nézegetésében. Ami azt illeti, lehet, hogy csatlakozik hozzá, mert lát ott olyasmit, amit ő is szeretett volna beszerezni. Ám előbb még körülnézne...
Túl messzire nem megy, csak annyira, hogy a tömeg fölött átpillantva még láthassa a kék köpenyt és a sötét fürtös fejet.
Elnézegeti a hátizsákokat az egyik árusnál, de végül túlságosan drágállja most, úgyhogy úgy dönt, megbízik a magáéban, ami elég otromba, mert csak saját magának varrta és alakította át a régi, vörös, városőri köpenyéből, viszont... a célját teljesíti. Túlságosan megpakolni úgysem szeretné.
Úgyhogy tovább is sétál. Beszerez egy takarót az útra, meg egy kulacsot, aztán pedig Adoaver mellé tér vissza, ha ugyan a férfi még mindig ugyanott van, de két vásárlás között igyekszik nyomon követni a mozgását. Vesz még útravalót is, előre csomagoltat, amiért szintén kicsit sokat kérnek, de elég bőségesnek találja, hogy megérje. Némi holdsajtot is mellé rak, s úgy véli, ezzel már ki kellene bírnia, még ha nem is a legbőségesebb lakomákban lesz része. Így is egy számára jelentős összeget hagy ott az árusoknál (Mesélő (Hydra)), 122 arannyal lesz könnyebb az erszénye.
A zsákja pedig nehezebb, a takarót nem is tudja, csak a hajtókája alá beszorítani és rögzíteni. Viszont úgy véli, ő végzett, így igyekszik a köpenyes felé keveredni és mellette maradni. Addig pedig, míg az ifjú is befejezi a vásárlást, ő vágyódon nézegeti az írószereket és legfőképpen a könyvvé fűzött üres lapokat.*
*Sejtését megerősítik, ő pedig érdeklődve hallgatja mindazt, amit a másik magáról, vagy legalábbis a származásáról elmesél. Őszintén örül neki, hogy a könyvtárban töltött idejének hála van már fogalma róla, hogy merre is van az a Lihanech. De hisz arrafelé is tartanak! Az a tó, aminek az innenső partján a Mágustorony áll, arról a városról kapta a nevét. Szívesen kérdezne még, de egy megjegyzés eltéríti.*
- Miért nyelnének? - *Kérdi furcsállón fordulva a másik felé.
Közben figyeli őt, ahogy nézelődik. A másik látszólagos gondtalansága egyelőre őt is megnyugtatja, kicsit megfeledkezik a nagy izgalmakról, amik előtte állnak.
Elég furcsa figurának találja a köpenyest. Néha komoly, máskor meg mintha szétszórt és gyerekes lenne. Egyelőre nem tud kiigazodni rajta, ami zavarja, főleg, hogy vele kellene utaznia és többé-kevésbé rá kellene magát bíznia. De bízhat-e benne?
Mikor az ifjú a városról érdeklődik, már szedegetné össze minden ismeretét és gondolatait, hogy válaszoljon, mikor faképnél hagyják.
Tekintetével követi a másikat és látja, hogy igencsak elmerült a portékák nézegetésében. Ami azt illeti, lehet, hogy csatlakozik hozzá, mert lát ott olyasmit, amit ő is szeretett volna beszerezni. Ám előbb még körülnézne...
Túl messzire nem megy, csak annyira, hogy a tömeg fölött átpillantva még láthassa a kék köpenyt és a sötét fürtös fejet.
Elnézegeti a hátizsákokat az egyik árusnál, de végül túlságosan drágállja most, úgyhogy úgy dönt, megbízik a magáéban, ami elég otromba, mert csak saját magának varrta és alakította át a régi, vörös, városőri köpenyéből, viszont... a célját teljesíti. Túlságosan megpakolni úgysem szeretné.
Úgyhogy tovább is sétál. Beszerez egy takarót az útra, meg egy kulacsot, aztán pedig Adoaver mellé tér vissza, ha ugyan a férfi még mindig ugyanott van, de két vásárlás között igyekszik nyomon követni a mozgását. Vesz még útravalót is, előre csomagoltat, amiért szintén kicsit sokat kérnek, de elég bőségesnek találja, hogy megérje. Némi holdsajtot is mellé rak, s úgy véli, ezzel már ki kellene bírnia, még ha nem is a legbőségesebb lakomákban lesz része. Így is egy számára jelentős összeget hagy ott az árusoknál (Mesélő (Hydra)), 122 arannyal
lesz könnyebb az erszénye.A zsákja pedig nehezebb, a takarót nem is tudja, csak a hajtókája alá beszorítani és rögzíteni. Viszont úgy véli, ő végzett, így igyekszik a köpenyes felé keveredni és mellette maradni. Addig pedig, míg az ifjú is befejezi a vásárlást, ő vágyódon nézegeti az írószereket és legfőképpen a könyvvé fűzött üres lapokat.*
1195. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-09-19 13:53:20
Üzenet elküldve: 2021-09-19 13:53:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
- Nnnem. *Feleli, szórakozottan meghúzva az "n" betűt, miközben Elthur irányjelzését és önnön memóriáját használva csakugyan elkezd kódorogni a piac felé, remélhetőleg társa oldalán.* - Lihanechről származok, gondolom tudja hol van. Szép kis hely, meg kéne látogatnia, már ha nem nyelik le keresztben érte. *Társára rá se nézve tekint erre meg arra, látókörébe tudva a szerényebb lakóépületektől a díszes lakóhelyekig mindent, ami látványosságot e város kínálhat a kövezett utca taposása közben. Kellemesen napos, kissé hűvös, már-már költői reggel volt, ami arra készteti őt, hogy csuklyáját nyakán hagyja lógni, és egy semmitmondó félmosollyal az arcán köszönje magában meg a jó időt. Ahogy lassan a köznép kereskedelmi központjának szívébe lépkednek, eszébe jut egy kis kérdés is:*
- Lenyűgöz, hogy milyen sokszínű Arthenior népessége, még a mi létesítményeinkhez viszonyítva is. Olvastam a hely történetéről is, ezért duplán is meg vagyok lepve. Milyen itt a rendszer? Hogy igazgatjátok ezt mind? És hogy-hoppá, egy pillanat. *Fékez le mondatában és mozgásában is, ahogy végre a kofákat fürkészve kiszemlél magának egy vegyesárust. Minden gondolkodás nélkül faképnél hagyva társát, belemerül az áruk bámészkodásába, belekérdezésébe, illetve azon egyéb teendőkbe és érzelmekbe, ami ilyenkor egy izgatott vásárlót fog el. Elthur láthatja rajta, hogy nemcsak meglehetősen izgatott, de még öneltartásának kötelessége is most tartja markában. Egy darabig eltarthat, míg visszatér a valóságba, ha nem rántják vissza hamar.*
- Nnnem. *Feleli, szórakozottan meghúzva az "n" betűt, miközben Elthur irányjelzését és önnön memóriáját használva csakugyan elkezd kódorogni a piac felé, remélhetőleg társa oldalán.* - Lihanechről származok, gondolom tudja hol van. Szép kis hely, meg kéne látogatnia, már ha nem nyelik le keresztben érte. *Társára rá se nézve tekint erre meg arra, látókörébe tudva a szerényebb lakóépületektől a díszes lakóhelyekig mindent, ami látványosságot e város kínálhat a kövezett utca taposása közben. Kellemesen napos, kissé hűvös, már-már költői reggel volt, ami arra készteti őt, hogy csuklyáját nyakán hagyja lógni, és egy semmitmondó félmosollyal az arcán köszönje magában meg a jó időt. Ahogy lassan a köznép kereskedelmi központjának szívébe lépkednek, eszébe jut egy kis kérdés is:*
- Lenyűgöz, hogy milyen sokszínű Arthenior népessége, még a mi létesítményeinkhez viszonyítva is. Olvastam a hely történetéről is, ezért duplán is meg vagyok lepve. Milyen itt a rendszer? Hogy igazgatjátok ezt mind? És hogy-hoppá, egy pillanat. *Fékez le mondatában és mozgásában is, ahogy végre a kofákat fürkészve kiszemlél magának egy vegyesárust. Minden gondolkodás nélkül faképnél hagyva társát, belemerül az áruk bámészkodásába, belekérdezésébe, illetve azon egyéb teendőkbe és érzelmekbe, ami ilyenkor egy izgatott vásárlót fog el. Elthur láthatja rajta, hogy nemcsak meglehetősen izgatott, de még öneltartásának kötelessége is most tartja markában. Egy darabig eltarthat, míg visszatér a valóságba, ha nem rántják vissza hamar.*
1194. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-09-17 12:24:39
Üzenet elküldve: 2021-09-17 12:24:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
* Frekderkun már rég beszeretne magának szerezni valamilyen minőségű pipát. Keresi azt a helyet itt a piacon ahol árulhatnak megfelelőt az igényeinek. Most valahogy nagyon sokan vannak a piacon ezért nagyon ügyel arra, hogy egy zsebmetszőnek se legyen áldozata. Mindig oda kell figyelni. Nagy nehezen talál egy helyet ahol árulnak pipát. Alkudozna ő az áron, de inkább úgy van vele, hogy nem megy bele ilyen kicsinyes dolgokba. Nem habozik és odaadjaMesélő (Hydra)nak a 148 aranyat a pipáért, és a dohányért. A férfi nagyon örül az új szerzeményének. Legalább lesz egy új hobbija, és ez a pipázgatás lesz. *
A férfi nagyon örül az új szerzeményének. Legalább lesz egy új hobbija, és ez a pipázgatás lesz. *
1193. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-09-11 08:47:20
Üzenet elküldve: 2021-09-11 08:47:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
*Büszke elégedettség tölti el, ahogy egyre közelebb kerül a sikeres és jövedelmező üzlethez. Figyelmesen issza a tündér szavait, néha bólint, néha hangot ad helyeslésének. Mindent ért, világosan beszél a másik. Odahaza biztosan meg lesznek elégedve az elf munkásságával.*
-Rendben, nagyon köszönöm. Biztos vagyok benne, hogy remek üzlettársak leszünk.
*Éjt meg egy huncut és cinkos kacsintást a férfi felé, hogy oldja a komoly hangulatot, s éreztesse, hogy bár fontos események zajlanak, rajongása Merchen iránt nem hagyott alább.*
-Remek. Nekem is volna egy kis privát dolgom, akkor ha minden igaz, este látjuk egymást.
*Kedvesen megsimítja a férfi karját.*
-Nagyon örültem.
*Majd ha a másik nem bírja maradásra, nyugodt léptekkel indul el a kaszárnya felé.*
*Büszke elégedettség tölti el, ahogy egyre közelebb kerül a sikeres és jövedelmező üzlethez. Figyelmesen issza a tündér szavait, néha bólint, néha hangot ad helyeslésének. Mindent ért, világosan beszél a másik. Odahaza biztosan meg lesznek elégedve az elf munkásságával.*
-Rendben, nagyon köszönöm. Biztos vagyok benne, hogy remek üzlettársak leszünk.
*Éjt meg egy huncut és cinkos kacsintást a férfi felé, hogy oldja a komoly hangulatot, s éreztesse, hogy bár fontos események zajlanak, rajongása Merchen iránt nem hagyott alább.*
-Remek. Nekem is volna egy kis privát dolgom, akkor ha minden igaz, este látjuk egymást.
*Kedvesen megsimítja a férfi karját.*
-Nagyon örültem.
*Majd ha a másik nem bírja maradásra, nyugodt léptekkel indul el a kaszárnya felé.*
1192. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-09-09 11:01:41
Üzenet elküldve: 2021-09-09 11:01:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Gadilysu//
- Valóban, lehet, hogy újítanom kéne, nem foglalkozni a nép azonnali reakciójával, hátha előbb-utóbb megkedvelik ezeket a nótákat is. *Gondolkozik el az ork valóban logikus megjegyzésén. Nincs túl régen a szakmában, még inkább próbálja megtalálni a hangját, úgyhogy valóban szüksége van ilyesmi jellegű építő kritikákra - csak tudja is elviselni őket.*
- Lehet, én pedig a sebeknek nem vagyok nagy szakértője, lehet, hogy minden apró sérülésnek felesleges szentimentális hátteret akarok elképzelni, hogy dalba lehessen foglalni. *Vallja be esetlenségét, hiszen őt sohasem bántalmazták, legalábbis a testét nem, a lelki sebek pedig ettől eltérő természetűek.*
- Alábecsülöd a kíváncsiságomat. De akkor visszatérünk erre néhány ital után. *Kacsint egyet elvigyorodva, már előre elképzelve a szituációt a fejében. Ha szerencséjük van, a szomszéd asztalnál is meghallják majd, és akkor még érdekesebb kalandokba bonyolódhat ma Darih - fut át az agyán legalábbis.*
- Na, és mi az első benyomásod a városkánkról? *Kérdez rá a friss hús említésére. Nem volt még idegenvezető, de ha arról van szó, szívesen kipróbálja magát új helyzetekben.*
- Persze! Vásárolgass csak. Rengeteg mindent lehet kapni. *Nyögi be esetlenül a tájékoztatást, hiszen fogalma sincs, hogy honnan jött a nő, volt-e ott ilyen hatalmas piac, ahol Darih szerint tényleg bármit meg lehet kapni - ha van elég pénze a fél-elfnek.*
- A fürdő és a fogadó is megvár, nem kell rohanni. *Teszi hozzá a "gyorsan" jelzőre, a türelem jó tulajdonsága, tényleg nem zavarná, ha tovább kell várni a nőre.
Fel is kapja kalapját, a keresett aranyat számolás nélkül a zsebébe csúsztatja, kalapját a fejére nyomja, és igazából kész is van az indulásra.*
- Mi az első állomás? *Ugyan nem beszélték meg, hogy a vásárlás során is elkíséri őt Darih, jónak látja már most a nő elkísérését.*
A hozzászólás írója (Darih Soner) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.09 11:02:02
- Valóban, lehet, hogy újítanom kéne, nem foglalkozni a nép azonnali reakciójával, hátha előbb-utóbb megkedvelik ezeket a nótákat is. *Gondolkozik el az ork valóban logikus megjegyzésén. Nincs túl régen a szakmában, még inkább próbálja megtalálni a hangját, úgyhogy valóban szüksége van ilyesmi jellegű építő kritikákra - csak tudja is elviselni őket.*
- Lehet, én pedig a sebeknek nem vagyok nagy szakértője, lehet, hogy minden apró sérülésnek felesleges szentimentális hátteret akarok elképzelni, hogy dalba lehessen foglalni. *Vallja be esetlenségét, hiszen őt sohasem bántalmazták, legalábbis a testét nem, a lelki sebek pedig ettől eltérő természetűek.*
- Alábecsülöd a kíváncsiságomat. De akkor visszatérünk erre néhány ital után. *Kacsint egyet elvigyorodva, már előre elképzelve a szituációt a fejében. Ha szerencséjük van, a szomszéd asztalnál is meghallják majd, és akkor még érdekesebb kalandokba bonyolódhat ma Darih - fut át az agyán legalábbis.*
- Na, és mi az első benyomásod a városkánkról? *Kérdez rá a friss hús említésére. Nem volt még idegenvezető, de ha arról van szó, szívesen kipróbálja magát új helyzetekben.*
- Persze! Vásárolgass csak. Rengeteg mindent lehet kapni. *Nyögi be esetlenül a tájékoztatást, hiszen fogalma sincs, hogy honnan jött a nő, volt-e ott ilyen hatalmas piac, ahol Darih szerint tényleg bármit meg lehet kapni - ha van elég pénze a fél-elfnek.*
- A fürdő és a fogadó is megvár, nem kell rohanni. *Teszi hozzá a "gyorsan" jelzőre, a türelem jó tulajdonsága, tényleg nem zavarná, ha tovább kell várni a nőre.
Fel is kapja kalapját, a keresett aranyat számolás nélkül a zsebébe csúsztatja, kalapját a fejére nyomja, és igazából kész is van az indulásra.*
- Mi az első állomás? *Ugyan nem beszélték meg, hogy a vásárlás során is elkíséri őt Darih, jónak látja már most a nő elkísérését.*
A hozzászólás írója (Darih Soner) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.09 11:02:02
1191. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-09-07 12:36:12
Üzenet elküldve: 2021-09-07 12:36:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Darih//
- Fene tudja. *Von aprót a vállain.* Az ismeretlen sokszor tölt el másokat az újdonság varázsával, ami izgalmas is lehet. Szóval nem igazán értem miért nem fogadnak nagyobb ujjongással. Bár én nem igazán vagyok szakértője a dolognak.
*És való igaz is. Eddig nem igazán foglalkozott a dalnok művészekkel. Máshol is egy piaci séta alkalmával meghallgatott egyet-egyet, vagy egy fogadóban lévő mulatós estén. De eddig még egyel sem elegyedett szóba, ahhoz, hogy tudja hogyan működnek a dolgaik.*
- Szerintem pedig te becsülsz túl pár csúnya sebhelyet.
*Vigyorodik el halványan. Hiszen az ő története inkább olyan, amit mélyen eltemetne magában. Nem pedig olyan, amit másnak szívesen elmesélne. Egy harcban vagy hálószobában szerzett sebnek bizonyosan nagyobb az eszmei értéke, mint azoknak, amit ő visel magán.*
- Ha ittam annyit bizonyára. De most szólok, hogy az én énekhangom a közelében sincs a tiédnek. A másik fele pedig az, hogy nem nagyon szeretnélek ilyen trágárságokkal megsérteni. Sejtheted, hogy az orkok által költött dalok, amelyek a nem túl kedvelt elfekről szólnak nem valami barátságos dalocskák.
*Inti is óvva a férfit, hogy azért jobb ha felkészíti a lelkivilágát, ha valóban hallani akar egy dalt. Hiszen az orkok amúgy sem túl barátságosak, a java részük pedig különös gonoszsággal tudnak az elfekre gondolni. Ahonnan jött, ott java részük egyenesen gyűlöli a hegyes fülűeket, aminek gyümölcse a sok ilyen költemény.*
- Na az remek. Akkor azt hiszem itt hamar végeznem is kell, hogy kiélvezzem a fogadó minden jóságát.
*Csapja is össze a kezeit, a gyors bemutatóból pedig hamar le is szűri, hogy a férfi valószínűleg már itt lehet egy ideje. Nem lenne rossz, ha szerezne magának egy idegenvezetőt. Legalább nem kéne egyedül leinnia magát. A fürdő meg kevésbé lenne kényelmetlen, ha nem egyedül kéne áztatnia magát. Egy ismerős arccal csak nagyobb lenne a biztonságérzete.*
- Pontosan a mai napon. Szóval friss hús vagyok a városban.
*Ez a fő oka, hogy nem bánna egy kísérőt. Persze nem szende nő, hogy megrettenjen, de sosem volt egy teljesen bátor, harcias alkat. Meg akárhogy is azért szereti a társaságot, szeret beszélgetni. valószínűleg ezért is ment hamar fajtársa agyára, mikor a városon kívül összetalálkoztak.*
- Bizonyára így van.
*Bólogat is egyetértően arra, hogy Darih bírja a kritikát. De találkozott már olyan önérzetes férfival, aki ennél kevesebb és finomabb kritika miatt is vérig sértődött. Szóval azért jobb az óvatosság. Nem célja ellenségeket szerezni.*
- Akkor mit szólnál ahhoz, hogy ha én gyorsan megvenném azt a pár semmiséget, azután te megmutatnád azt a fogadót és a fürdőt. Még egy italra is meghívlak, hogy lásd milyen kegyes is tud lenni egy ork egy elffel.
*Nevet fel halkan. Aztán meg tényleg nem időzne el itt sokáig, szóval attól sem kéne félnie a férfinak, hogy túlságosan húzni akarná az időt. Tudja, hogy a nők szeretnek a vásárolgatással időzgetni, de speciel őt pont idegesítik az árusok előtt ácsingozó nőseregek.*
- Fene tudja. *Von aprót a vállain.* Az ismeretlen sokszor tölt el másokat az újdonság varázsával, ami izgalmas is lehet. Szóval nem igazán értem miért nem fogadnak nagyobb ujjongással. Bár én nem igazán vagyok szakértője a dolognak.
*És való igaz is. Eddig nem igazán foglalkozott a dalnok művészekkel. Máshol is egy piaci séta alkalmával meghallgatott egyet-egyet, vagy egy fogadóban lévő mulatós estén. De eddig még egyel sem elegyedett szóba, ahhoz, hogy tudja hogyan működnek a dolgaik.*
- Szerintem pedig te becsülsz túl pár csúnya sebhelyet.
*Vigyorodik el halványan. Hiszen az ő története inkább olyan, amit mélyen eltemetne magában. Nem pedig olyan, amit másnak szívesen elmesélne. Egy harcban vagy hálószobában szerzett sebnek bizonyosan nagyobb az eszmei értéke, mint azoknak, amit ő visel magán.*
- Ha ittam annyit bizonyára. De most szólok, hogy az én énekhangom a közelében sincs a tiédnek. A másik fele pedig az, hogy nem nagyon szeretnélek ilyen trágárságokkal megsérteni. Sejtheted, hogy az orkok által költött dalok, amelyek a nem túl kedvelt elfekről szólnak nem valami barátságos dalocskák.
*Inti is óvva a férfit, hogy azért jobb ha felkészíti a lelkivilágát, ha valóban hallani akar egy dalt. Hiszen az orkok amúgy sem túl barátságosak, a java részük pedig különös gonoszsággal tudnak az elfekre gondolni. Ahonnan jött, ott java részük egyenesen gyűlöli a hegyes fülűeket, aminek gyümölcse a sok ilyen költemény.*
- Na az remek. Akkor azt hiszem itt hamar végeznem is kell, hogy kiélvezzem a fogadó minden jóságát.
*Csapja is össze a kezeit, a gyors bemutatóból pedig hamar le is szűri, hogy a férfi valószínűleg már itt lehet egy ideje. Nem lenne rossz, ha szerezne magának egy idegenvezetőt. Legalább nem kéne egyedül leinnia magát. A fürdő meg kevésbé lenne kényelmetlen, ha nem egyedül kéne áztatnia magát. Egy ismerős arccal csak nagyobb lenne a biztonságérzete.*
- Pontosan a mai napon. Szóval friss hús vagyok a városban.
*Ez a fő oka, hogy nem bánna egy kísérőt. Persze nem szende nő, hogy megrettenjen, de sosem volt egy teljesen bátor, harcias alkat. Meg akárhogy is azért szereti a társaságot, szeret beszélgetni. valószínűleg ezért is ment hamar fajtársa agyára, mikor a városon kívül összetalálkoztak.*
- Bizonyára így van.
*Bólogat is egyetértően arra, hogy Darih bírja a kritikát. De találkozott már olyan önérzetes férfival, aki ennél kevesebb és finomabb kritika miatt is vérig sértődött. Szóval azért jobb az óvatosság. Nem célja ellenségeket szerezni.*
- Akkor mit szólnál ahhoz, hogy ha én gyorsan megvenném azt a pár semmiséget, azután te megmutatnád azt a fogadót és a fürdőt. Még egy italra is meghívlak, hogy lásd milyen kegyes is tud lenni egy ork egy elffel.
*Nevet fel halkan. Aztán meg tényleg nem időzne el itt sokáig, szóval attól sem kéne félnie a férfinak, hogy túlságosan húzni akarná az időt. Tudja, hogy a nők szeretnek a vásárolgatással időzgetni, de speciel őt pont idegesítik az árusok előtt ácsingozó nőseregek.*
1190. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-09-06 20:50:21
Üzenet elküldve: 2021-09-06 20:50:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
*Ha most a nő fejébe látna, igencsak büszke lenne magára, hisz valahol ő maga is így szeret a leginkább gondolni saját minőségére. Egy igazán szórakozott, de gyakorlatias kereskedő.*
-Nos ennek roppant örülök.
*Feleli, majd ahogy a következőket hallja, lábait összecsapva hajol meg, ahogy a csepűrágók szoktak egy-egy sikeres előadás után.*
-Magam sem mondhattam volna szebben!
*És ezt tényleg így is gondolja, igazán alapvető bölcselet az üzletről, meg kell hagyni. Aztán pedig már tényleg a bájitalokra terelődik a szó, amire igen figyelmesen koncentrál, látszik is rajta, hogy a szeme nem ereszti a nőét, már ha sikerül elkapnia azt, s a füleit csak úgy hegyezi, pár helyen pedig helyeslően bólogat, mert nem szeretné félbeszakítani.*
-Ó biztosan van, biztosan van.
*Hümmög is egy párat, és körbepillant a piacon, mintha valami láthatatlan dolgot keresne, és olybá tűnik, hogy meg is találja azt.*
-A kereskedőház alapvetően is kedvezményes áron árulja a szolgálatásait, jóval olcsóbban, mint ahogy egy kegyedhez hasonló, a kereskedelemben nem jártas egyén tudná beszerezni, például a varázsitalokat.
*Közben pedig tovább agyal, ő maga már mondana is árat, de úgy véli, talán jobb ha egyeztet Aztyannal. Főleg, amikor a fekete italok is szóba kerülnek. Itt ismét megcsillan a tündér szeme, hisz azok jóval ritkábbak, ezért az áruk is valamivel nagyobbra hághat.*
-Biztosíthatom, hogy a feketékkel sem lesz probléma.
Sőt ha szeretné, össze is keverhetjük őket. Alkimisták is a szolgálatunkban állnak, s ha úgy van rá szükség, már eleve erősebb hatásúakkal is tudunk szolgálni, persze némi többletfizettségért.
*Itt azonban nem is szeretné tovább vinni a beszélgetést, mert értelmetlen, egyszerűbb, ha előbb ő maga egyeztet a berkein belül.*
-Hmm mi lenne, ha szétválnának útjaink egy kicsit? Egyeztetnék a kereskedőházzal, és addig ön is el tudja intézni a dolgait, ha esetleg akad valami, ami nem tartozik férfifülekre.
*Persze számos egyéb más dolga is lehet, vagy éppen semmilyen? Mindenesetre ez egy kellemes sablonnak tűnik Merchen számára, amire biztosan nem sértődik meg a nő.*
-És mondjuk találkozzunk a Kalmárban később, ha megfelel így.
*Igyekszik felvenni a legszebb mosolyát, s ha a másik belegyezik, úgy kimért léptekkel el is indul az üzlet háttérrészét kidolgozni a kereskedőházba.*
*Ha most a nő fejébe látna, igencsak büszke lenne magára, hisz valahol ő maga is így szeret a leginkább gondolni saját minőségére. Egy igazán szórakozott, de gyakorlatias kereskedő.*
-Nos ennek roppant örülök.
*Feleli, majd ahogy a következőket hallja, lábait összecsapva hajol meg, ahogy a csepűrágók szoktak egy-egy sikeres előadás után.*
-Magam sem mondhattam volna szebben!
*És ezt tényleg így is gondolja, igazán alapvető bölcselet az üzletről, meg kell hagyni. Aztán pedig már tényleg a bájitalokra terelődik a szó, amire igen figyelmesen koncentrál, látszik is rajta, hogy a szeme nem ereszti a nőét, már ha sikerül elkapnia azt, s a füleit csak úgy hegyezi, pár helyen pedig helyeslően bólogat, mert nem szeretné félbeszakítani.*
-Ó biztosan van, biztosan van.
*Hümmög is egy párat, és körbepillant a piacon, mintha valami láthatatlan dolgot keresne, és olybá tűnik, hogy meg is találja azt.*
-A kereskedőház alapvetően is kedvezményes áron árulja a szolgálatásait, jóval olcsóbban, mint ahogy egy kegyedhez hasonló, a kereskedelemben nem jártas egyén tudná beszerezni, például a varázsitalokat.
*Közben pedig tovább agyal, ő maga már mondana is árat, de úgy véli, talán jobb ha egyeztet Aztyannal. Főleg, amikor a fekete italok is szóba kerülnek. Itt ismét megcsillan a tündér szeme, hisz azok jóval ritkábbak, ezért az áruk is valamivel nagyobbra hághat.*
-Biztosíthatom, hogy a feketékkel sem lesz probléma.
Sőt ha szeretné, össze is keverhetjük őket. Alkimisták is a szolgálatunkban állnak, s ha úgy van rá szükség, már eleve erősebb hatásúakkal is tudunk szolgálni, persze némi többletfizettségért.
*Itt azonban nem is szeretné tovább vinni a beszélgetést, mert értelmetlen, egyszerűbb, ha előbb ő maga egyeztet a berkein belül.*
-Hmm mi lenne, ha szétválnának útjaink egy kicsit? Egyeztetnék a kereskedőházzal, és addig ön is el tudja intézni a dolgait, ha esetleg akad valami, ami nem tartozik férfifülekre.
*Persze számos egyéb más dolga is lehet, vagy éppen semmilyen? Mindenesetre ez egy kellemes sablonnak tűnik Merchen számára, amire biztosan nem sértődik meg a nő.*
-És mondjuk találkozzunk a Kalmárban később, ha megfelel így.
*Igyekszik felvenni a legszebb mosolyát, s ha a másik belegyezik, úgy kimért léptekkel el is indul az üzlet háttérrészét kidolgozni a kereskedőházba.*
1189. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-09-04 21:18:56
Üzenet elküldve: 2021-09-04 21:18:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Mesterem parancsa, előleg //
* Bosszankodva halad tovább a piac térkövein. ~ Ez az ár abszurd! Vérlázító! Mesélő (Hydra) De nem szegi az elf kedvét a 124 elköltése mert a későbbiekbe hasznára fog vállni.
Nem szórakozik tovább, csak halad a köveken, nem szándékozik sokáig játszadozni a piactéren.
~ Arra lennék kíváncsi, hogy hol találhatom az én drága kis barátocskámat. Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne a piacon fel le kérdezgetni az embereket, hogy merre járhat. Hagyom a fenébe, a kovács az mindig fontos pont az ilyenekbe. Ők az elsők akikkel ezt lebeszéli. Csak nem olyan marha, hogy nem ment még el hozzá. ~
Az út folyamán találkozik ingyenélőkkel, idiótákkal, kapkodó háziasszonyokkal, szorgos kereskedőkkel, és természetesen patkányokkal. *
- Patkányok mindig voltak és lesznek is. Francba, csak meg éheztem. Nem baj, most már magamba is beszélek csodás!
* Pernelis pördül egy teljes fordulatot tengelye körül és felnevet a saját balgaságán. Majd tovább halad a kovácsműhely felé. *
* Bosszankodva halad tovább a piac térkövein. ~ Ez az ár abszurd! Vérlázító! Mesélő (Hydra) De nem szegi az elf kedvét a 124 elköltése mert a későbbiekbe hasznára fog vállni.
Nem szórakozik tovább, csak halad a köveken, nem szándékozik sokáig játszadozni a piactéren.
~ Arra lennék kíváncsi, hogy hol találhatom az én drága kis barátocskámat. Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne a piacon fel le kérdezgetni az embereket, hogy merre járhat. Hagyom a fenébe, a kovács az mindig fontos pont az ilyenekbe. Ők az elsők akikkel ezt lebeszéli. Csak nem olyan marha, hogy nem ment még el hozzá. ~
Az út folyamán találkozik ingyenélőkkel, idiótákkal, kapkodó háziasszonyokkal, szorgos kereskedőkkel, és természetesen patkányokkal. *
- Patkányok mindig voltak és lesznek is. Francba, csak meg éheztem. Nem baj, most már magamba is beszélek csodás!
* Pernelis pördül egy teljes fordulatot tengelye körül és felnevet a saját balgaságán. Majd tovább halad a kovácsműhely felé. *
1188. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-09-04 20:15:51
Üzenet elküldve: 2021-09-04 20:15:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
* Az elfogyasztott étkek után, a táskáját vissza véve egy szerfelett széles de még mindig gúnyos mosolyt ejt a pult mögött lévő goromba pultos felé, de a férfinak már ideje nincs ideje reakciót kimutatni az elf lekezelő stílusához, mert már csapja is ki az ajtót, hogy az eddigi kellemes étel és a szerfelett jó bor már csak a múlt egy árnyaként tükröződjön.
Amint kilépett balra veszi az irányt a piactér felé, hogy beszerezze azt a minimális dolgot amire szüksége lesz az elkövetkezendő időkbe.
Flegma és utánozhatatlanul lekezelő stílusára az elfogyasztott alkohol csak még nagyobb hatást okozott benne. Az árusok közé veti magát és az illuminált hatástól függetlenül tudja jól, hogy mit akar venni az egyik árustól. *
- Hahó, itt van egy vevő! Kellene egy kovakő és egy kulacs.
* Lép oda szimplán és hirtelen az egyik árus bódéjához minden előjáték nélkül és rá is csap a pultra. Fejét enyhén oldalra billentve próbál átnézni a férfin. *
- Jó napot hölgyem! Természetesen, amit csak szeretne.
* Próbálkozik a kereskedő széles mosollyal a lány előtt, Láthatóan nem nagyon hatja meg és egy szimpla cöcögéssel kísérve kérdi tovább. *
- Azt is elmondod mennyibe kerül? Vagy csak menjek tovább?
* Ledöbben az árus a nőnek a szavaira de nem zökkenti ki a több éves rutinból. *
- Természetesen, 124 arany lesz.
* A nő vonakodva de erszényét elővéve kiszórja a megfelelő összeget, nem várja meg míg a férfi elkezdi számolgatni hanem csak elveszi a kulacsot és a kovakövet, és már megy tovább a abba az irányba, ahonnan a kovács üllő hangját véli felfedezni.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2021.09.04 21:01:23, a következő indokkal:
Kérésre.
Amint kilépett balra veszi az irányt a piactér felé, hogy beszerezze azt a minimális dolgot amire szüksége lesz az elkövetkezendő időkbe.
Flegma és utánozhatatlanul lekezelő stílusára az elfogyasztott alkohol csak még nagyobb hatást okozott benne. Az árusok közé veti magát és az illuminált hatástól függetlenül tudja jól, hogy mit akar venni az egyik árustól. *
- Hahó, itt van egy vevő! Kellene egy kovakő és egy kulacs.
* Lép oda szimplán és hirtelen az egyik árus bódéjához minden előjáték nélkül és rá is csap a pultra. Fejét enyhén oldalra billentve próbál átnézni a férfin. *
- Jó napot hölgyem! Természetesen, amit csak szeretne.
* Próbálkozik a kereskedő széles mosollyal a lány előtt, Láthatóan nem nagyon hatja meg és egy szimpla cöcögéssel kísérve kérdi tovább. *
- Azt is elmondod mennyibe kerül? Vagy csak menjek tovább?
* Ledöbben az árus a nőnek a szavaira de nem zökkenti ki a több éves rutinból. *
- Természetesen, 124 arany lesz.
* A nő vonakodva de erszényét elővéve kiszórja a megfelelő összeget, nem várja meg míg a férfi elkezdi számolgatni hanem csak elveszi a kulacsot és a kovakövet, és már megy tovább a abba az irányba, ahonnan a kovács üllő hangját véli felfedezni.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2021.09.04 21:01:23, a következő indokkal:
Kérésre.
1187. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-09-04 16:57:08
Üzenet elküldve: 2021-09-04 16:57:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Gadilysu//
- Így van... legalábbis amíg nem fut be az ember... elf, fél-elf, mindegy mi. *Válaszol az orknak egykedvűen, unalmas "munkájára" gondolva.* Ha már ismernének, biztos nagyobb kedvvel fogadnák a nem teljesen kiszámítható dalokat is. *Teszi hozzá, de nem nagy szakértéssel mondja ezt, hiszen őt még nem sokan ismerik fel, pláne nem munkássága okán.*
- Szerintem alábecsülöd a történeteid izgalmasságát. *Húzza össze szemét, hiszen ilyen sebeknek izgalmas háttere szokott lenni. Pláne egy olyan fél-elf számára, mint Darih, akinek puha bőrén egy apró karcolás sincs.
Felnevet az elfekről szóló ork dalok hallatán, elképzelve, hogy milyenek is lehetnek azok.*
- Remélem, egyszer lesz szerencsém hallani egyet, már csak a viszonyítási alap kedvéért is. *Válaszol kíváncsian Gadilysunak.* Te el tudod énekelni valamelyiket? *Érdeklődik kedvesen.*
- Igen, nagyon jó a fürdő... meg az italokra sem szokott panasz lenni. *Reagál a hallomásra, amiből rájön, hogy az ork nem olyan régen lehet a Artheniorban. Az ork szag elképzelése viszont nem villanyozza fel. Így a piactéren nem érzi, van itt elég büdös ember, meg lehet szokni, de próbálja a megjegyzést inkább elengedni a füle mellett. Nem tudja milyen egy mosdatlan ork szaga, de nem is tervezte megtudni mostanában.*
- Mikor érkeztél hozzánk, ha szabad érdeklődnöm? *Kérdez is rá rögtön, tudja, hogy sok itt a jött-ment, és nem is tűnik neki túlságosan helyinek a másik.*
- Ugyan... egy ork ne kérjen bocsánatot a véleményéért meg az ízléséért. Bírom én az építő kritikát. *Füllent egy aprót, hiszen hiú férfi, készségesen meglenne negatív hozzászólások nélkül, boldog lenne, ha csak mindenki dicsérné, és este a fürdőbe érve a szebbnél-szebb hölgyek harcolnának, hogy ki mosdassa őt és élvezze a társaságát. A valóság persze nem is lehetne messzebb ennél.*
- Nincs még tervem... igazából, általában nincs sok tervem. A tervek megölik a kreativitást. Szabad vagyok, oda megyek, ahova akarok, akkor amikor akarok. *Vonja meg a vállát lazán, szakmája pozitív oldalát felemlegetve.*
- A hangszálaimat pedig szívesen megfürdetném egy kis söritalban este, aztán rögtön bírni fogják a következő balladát. *Utal arra, hogy esetleg csatlakozna az orkhoz, hátha az alkohol kioldja a gátlásokat Gadilysu-ból annyira, hogy elmesélje neki
a hegek történetét, és talán énekeljen neki egy olyan elfekről szóló dalt, amivel aztán apját és egyéb elf felmenőit tudja majd megbotránkoztatni alkalomadtán.*
- Így van... legalábbis amíg nem fut be az ember... elf, fél-elf, mindegy mi. *Válaszol az orknak egykedvűen, unalmas "munkájára" gondolva.* Ha már ismernének, biztos nagyobb kedvvel fogadnák a nem teljesen kiszámítható dalokat is. *Teszi hozzá, de nem nagy szakértéssel mondja ezt, hiszen őt még nem sokan ismerik fel, pláne nem munkássága okán.*
- Szerintem alábecsülöd a történeteid izgalmasságát. *Húzza össze szemét, hiszen ilyen sebeknek izgalmas háttere szokott lenni. Pláne egy olyan fél-elf számára, mint Darih, akinek puha bőrén egy apró karcolás sincs.
Felnevet az elfekről szóló ork dalok hallatán, elképzelve, hogy milyenek is lehetnek azok.*
- Remélem, egyszer lesz szerencsém hallani egyet, már csak a viszonyítási alap kedvéért is. *Válaszol kíváncsian Gadilysunak.* Te el tudod énekelni valamelyiket? *Érdeklődik kedvesen.*
- Igen, nagyon jó a fürdő... meg az italokra sem szokott panasz lenni. *Reagál a hallomásra, amiből rájön, hogy az ork nem olyan régen lehet a Artheniorban. Az ork szag elképzelése viszont nem villanyozza fel. Így a piactéren nem érzi, van itt elég büdös ember, meg lehet szokni, de próbálja a megjegyzést inkább elengedni a füle mellett. Nem tudja milyen egy mosdatlan ork szaga, de nem is tervezte megtudni mostanában.*
- Mikor érkeztél hozzánk, ha szabad érdeklődnöm? *Kérdez is rá rögtön, tudja, hogy sok itt a jött-ment, és nem is tűnik neki túlságosan helyinek a másik.*
- Ugyan... egy ork ne kérjen bocsánatot a véleményéért meg az ízléséért. Bírom én az építő kritikát. *Füllent egy aprót, hiszen hiú férfi, készségesen meglenne negatív hozzászólások nélkül, boldog lenne, ha csak mindenki dicsérné, és este a fürdőbe érve a szebbnél-szebb hölgyek harcolnának, hogy ki mosdassa őt és élvezze a társaságát. A valóság persze nem is lehetne messzebb ennél.*
- Nincs még tervem... igazából, általában nincs sok tervem. A tervek megölik a kreativitást. Szabad vagyok, oda megyek, ahova akarok, akkor amikor akarok. *Vonja meg a vállát lazán, szakmája pozitív oldalát felemlegetve.*
- A hangszálaimat pedig szívesen megfürdetném egy kis söritalban este, aztán rögtön bírni fogják a következő balladát. *Utal arra, hogy esetleg csatlakozna az orkhoz, hátha az alkohol kioldja a gátlásokat Gadilysu-ból annyira, hogy elmesélje neki
a hegek történetét, és talán énekeljen neki egy olyan elfekről szóló dalt, amivel aztán apját és egyéb elf felmenőit tudja majd megbotránkoztatni alkalomadtán.*
1186. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-09-04 08:06:27
Üzenet elküldve: 2021-09-04 08:06:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Igyekszik nem túl sértettként viselkedni, hiszen ő maga igyekezett mindig is kihúzni magát a sztereotípiák alól. Persze ez a saját fajtársainak nem mindig tetszik, sőt, a többi fajnak meg elég az a tudat, hogy ő ork, így fenntartásokkal kezelik a jelenlétét. De az igazat megvallva már beleedződött, így nem nagyon zavartatja magát, ha kap egy-egy gúnyos megjegyzést, ijedt vagy utálatos pillantást. Így a férfi viccelődésén sem akad fent túlzottan.*
- A közönségnek mindig azt, amihez kedvük van. Gondolom azért fizetnek, nem? Nem tűnik egy hálás szakmának.
*Mosolyodik el kissé, jelezve, hogy megérti, ha néha kényelmetlennek érzi a helyzetét. Biztos ő is így lenne vele, ha nem mindenkinek tetszene az, amit kedve van dalolászni.*
- Ugyan. Érthető. Még én is ezt mondom. A java részünk, nos... hogy is fogalmazzak finoman. Nehéz eset.
*Nevet is fel halkan, hiszen valóban így gondolja. Meg amúgy ő sem mindig igyekszik azon dolgozni, hogy másként vélekedjenek róla. Orknak született, úgy is fog meghalni.*
- Nos ezekről talán egyszer majd mesélek. De hidd el nekem, hogy nem olyan izgalmas, mint amilyenre számítasz. Szóval készülj fel a csalódásra.
*Kacsint is vigyorogva a férfira. Bár valószínűleg ez nem olyan ígéret, amit be fog tartani. Hiszen kétli, hogy huzamosabb ideig élvezni akarja Darih a lány társaságát.
A dalt ért dicséretnek szóló hálálkodást csak mosolyogva hallgatja végig. Tényleg tetszett neki az ének, így nem fogja becsmérelni. Még akkor sem, ha a kívülállóknak inkább lejáratásnak hangzott a dal. Ezt kérte az ork és meg is kapta, így panasznak nem igazán van helye. Darih hangjára pedig egy percig sem lehet panasza.*
- Nos... ez azt hiszem kölcsönös. Én is hallottam már orkokat elfekről énekelni és hidd el nekem az lenne az utolsó dal, amit hallani akarnál.
*Nevet fel halkan és most sem igazán esik túlzásba. A két faj közötti ellenségeskedés olyan rosszindulatokat szül, hogy bizony az orkok is képesek olyan változatosan sértegető dalokat írni a hegyes fülűekről, hogy ha amazok meghallanák bizonyára ismét csak valami értelmetlen viaskodást szülne a dolog.*
- Nos igen. Van pár dolog, amit vennem kéne. Azután meg vissza akarok menni a fogadóhoz. Majd éhen veszek, meg hát le is kéne magam inni, de a piacon hamar végezni akarok, a fogadóhoz meg azért kell jócskán idő. *Kuncog fel halkan.* Főleg, hogy úgy hallottam, hogy van ott valami fürdő is. A szagom meg már túlzottan orkosnak tűnik, amitől lehet, hogy nem ártana megszabadulnom.
*A kuncogást egy jóízű kacaj váltja fel, de nem húzza el sokáig. A torkát megköszörülve komolyodik meg kissé, miközben bocsánatkérő arccal fürkészi a férfi szemeit.*
- Azért a nyálas dologért bocsánat. Nem úgy értettem. Vagyis de, csak... Szóval jó volt az a dal is, csak nekem túl... romantikus.
*Igyekszik valahogy menteni a helyzetet, hiszen neki sem állt szándékában, hogy a dalnok lelkébe tiporjon. De ugyebár ő nem egy ékesszóló nőstény, így nem mindig gondolja át azt amit mondani akar. Talán időnként megeshet, hogy nyersebb a kelleténél, de ugyebár ezt ő nem mindig tudja átlátni.*
- És te? Egész nap itt akarod fárasztani a hangszálaidat?
*Billenti félre a fejét kíváncsian, igyekezve el is terelni a témát, lehetőleg minél messzebbre.*
- A közönségnek mindig azt, amihez kedvük van. Gondolom azért fizetnek, nem? Nem tűnik egy hálás szakmának.
*Mosolyodik el kissé, jelezve, hogy megérti, ha néha kényelmetlennek érzi a helyzetét. Biztos ő is így lenne vele, ha nem mindenkinek tetszene az, amit kedve van dalolászni.*
- Ugyan. Érthető. Még én is ezt mondom. A java részünk, nos... hogy is fogalmazzak finoman. Nehéz eset.
*Nevet is fel halkan, hiszen valóban így gondolja. Meg amúgy ő sem mindig igyekszik azon dolgozni, hogy másként vélekedjenek róla. Orknak született, úgy is fog meghalni.*
- Nos ezekről talán egyszer majd mesélek. De hidd el nekem, hogy nem olyan izgalmas, mint amilyenre számítasz. Szóval készülj fel a csalódásra.
*Kacsint is vigyorogva a férfira. Bár valószínűleg ez nem olyan ígéret, amit be fog tartani. Hiszen kétli, hogy huzamosabb ideig élvezni akarja Darih a lány társaságát.
A dalt ért dicséretnek szóló hálálkodást csak mosolyogva hallgatja végig. Tényleg tetszett neki az ének, így nem fogja becsmérelni. Még akkor sem, ha a kívülállóknak inkább lejáratásnak hangzott a dal. Ezt kérte az ork és meg is kapta, így panasznak nem igazán van helye. Darih hangjára pedig egy percig sem lehet panasza.*
- Nos... ez azt hiszem kölcsönös. Én is hallottam már orkokat elfekről énekelni és hidd el nekem az lenne az utolsó dal, amit hallani akarnál.
*Nevet fel halkan és most sem igazán esik túlzásba. A két faj közötti ellenségeskedés olyan rosszindulatokat szül, hogy bizony az orkok is képesek olyan változatosan sértegető dalokat írni a hegyes fülűekről, hogy ha amazok meghallanák bizonyára ismét csak valami értelmetlen viaskodást szülne a dolog.*
- Nos igen. Van pár dolog, amit vennem kéne. Azután meg vissza akarok menni a fogadóhoz. Majd éhen veszek, meg hát le is kéne magam inni, de a piacon hamar végezni akarok, a fogadóhoz meg azért kell jócskán idő. *Kuncog fel halkan.* Főleg, hogy úgy hallottam, hogy van ott valami fürdő is. A szagom meg már túlzottan orkosnak tűnik, amitől lehet, hogy nem ártana megszabadulnom.
*A kuncogást egy jóízű kacaj váltja fel, de nem húzza el sokáig. A torkát megköszörülve komolyodik meg kissé, miközben bocsánatkérő arccal fürkészi a férfi szemeit.*
- Azért a nyálas dologért bocsánat. Nem úgy értettem. Vagyis de, csak... Szóval jó volt az a dal is, csak nekem túl... romantikus.
*Igyekszik valahogy menteni a helyzetet, hiszen neki sem állt szándékában, hogy a dalnok lelkébe tiporjon. De ugyebár ő nem egy ékesszóló nőstény, így nem mindig gondolja át azt amit mondani akar. Talán időnként megeshet, hogy nyersebb a kelleténél, de ugyebár ezt ő nem mindig tudja átlátni.*
- És te? Egész nap itt akarod fárasztani a hangszálaidat?
*Billenti félre a fejét kíváncsian, igyekezve el is terelni a témát, lehetőleg minél messzebbre.*
1185. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-09-03 09:20:53
Üzenet elküldve: 2021-09-03 09:20:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Darih érzékeli, hogy szurkálódásával, vicceskedésével nem igazán talált értő fülekre, de sajnos hajlamos átesni a ló túloldalára, a negédesből a bunkóba, dalnok létére nehézen evickél a kettő közti elegáns ösvényen, de mindenkinek van hova fejlődnie.*
- Persze, én sem mondtam, hogy ők lennének a kedvenc közönségem! Nekem is jobban esne izgalmasabb dalokat énekelni néhanapján. *Próbálja kicsit tompítani beszólása súlyát, bár nyilván a kimondott szót nem lehet visszaszívni, és nem is fél attól, hogy túlságosan megsértette volna a nőt, biztos benne, hogy voltak neki ennél nagyobb sérülései az életben. De azt is belátja, hogy olyan kevés közönsége van, nem kéne azt a kicsit is elüldözni a stílusával.*
- Lehet, hogy túl előítéletes voltam az orkokkal szemben, ne haragudj. *Válaszolja az orknak. Az elf ágról bőven kapott előítéletet az orkok felé, ezt nem is kezdi el magyarázni, hisz nyilván tudja ezt az ork, és nem is lenne túl elegáns kifogásokat keresni.*
- Viszont szívesen meghallgatnám a hegek történetét egyszer, van még mit tanulnom a népedről. *Szemeiben valós kíváncsiság csillan, szívesen írna több dalt az orkokról, hiszen ez a faj kifejezetten jó szereplője lehet egy érdekes mesének, Darih pedig gyűjti ezeket.*
- Örülök hogy tetszett. *Mosolyodik el a dicséret hallatán, jól esik neki a sikerélmény.*
- Oda se neki... reméljük, hogy erre is van igény. *Pillant a közönség maradék része felé, akik kevesen, de úgy tűnik, szintén élvezték a nótát. Hátha kiépül erre is a kereslet.*
- Lehet, hogy kicsit előítéletes volt a dal, ezért ne haragudj, gondolhatod, hogy elféknél milyen környezetben került elő az ork szó. *Forgatja meg szemét ítélkezően származására gondolva, érzékeltetve, hogy elítéli ez irányú neveltetését.*
- Mi a terved mára? Vásárolni jöttél a piactérre, mielőtt eltérített a nyálas nótám? *Kérdezi nevetve, emlékszik még a nyálas beszólásra, ha nevetett is rajta, hiszen hiúk a dalnokok, és a kritikát nehezen viselik. Na nem mintha az egóján esett apró seb befolyásolná, hogy örül az ork érkezésének, és annak, hogy feldobta az apró műsorát.*
- Persze, én sem mondtam, hogy ők lennének a kedvenc közönségem! Nekem is jobban esne izgalmasabb dalokat énekelni néhanapján. *Próbálja kicsit tompítani beszólása súlyát, bár nyilván a kimondott szót nem lehet visszaszívni, és nem is fél attól, hogy túlságosan megsértette volna a nőt, biztos benne, hogy voltak neki ennél nagyobb sérülései az életben. De azt is belátja, hogy olyan kevés közönsége van, nem kéne azt a kicsit is elüldözni a stílusával.*
- Lehet, hogy túl előítéletes voltam az orkokkal szemben, ne haragudj. *Válaszolja az orknak. Az elf ágról bőven kapott előítéletet az orkok felé, ezt nem is kezdi el magyarázni, hisz nyilván tudja ezt az ork, és nem is lenne túl elegáns kifogásokat keresni.*
- Viszont szívesen meghallgatnám a hegek történetét egyszer, van még mit tanulnom a népedről. *Szemeiben valós kíváncsiság csillan, szívesen írna több dalt az orkokról, hiszen ez a faj kifejezetten jó szereplője lehet egy érdekes mesének, Darih pedig gyűjti ezeket.*
- Örülök hogy tetszett. *Mosolyodik el a dicséret hallatán, jól esik neki a sikerélmény.*
- Oda se neki... reméljük, hogy erre is van igény. *Pillant a közönség maradék része felé, akik kevesen, de úgy tűnik, szintén élvezték a nótát. Hátha kiépül erre is a kereslet.*
- Lehet, hogy kicsit előítéletes volt a dal, ezért ne haragudj, gondolhatod, hogy elféknél milyen környezetben került elő az ork szó. *Forgatja meg szemét ítélkezően származására gondolva, érzékeltetve, hogy elítéli ez irányú neveltetését.*
- Mi a terved mára? Vásárolni jöttél a piactérre, mielőtt eltérített a nyálas nótám? *Kérdezi nevetve, emlékszik még a nyálas beszólásra, ha nevetett is rajta, hiszen hiúk a dalnokok, és a kritikát nehezen viselik. Na nem mintha az egóján esett apró seb befolyásolná, hogy örül az ork érkezésének, és annak, hogy feldobta az apró műsorát.*
1184. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-09-02 23:00:52
Üzenet elküldve: 2021-09-02 23:00:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Darih//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Állítólag a nők kiismerhetetlenek. Ez valószínűleg minden fajra egyaránt igaz, így Gadi sem kivétel alóla. Legalábbis igyekszik. Nem szeretné, ha kiülne az arcára mit gondol első látásra a férfiról. Illetve a külsejéről, hisz akárhogy is nézzük finom falatnak bizonyul. Persze nem az a termetes alfa hím, aki állítólag az ilyen ork nőstényekhez való, de ugyebár ebben sem kell, hogy mindenkinek egyforma ízlése legyen. Ha már most a legelején kiülne az arcára a férfi iránti tetszése, akkor valószínűleg az csak felpiszkálná az egója lángját, ami a férfiaknál igen gyakran vezet öntömjénezéshez. Ami pedig a nőstényt annyira nem szokta lenyűgözni.
Meg arról sem érdemes elfelejtkezni, hogy a kis emberek nem igen vonzódnak a magafajtához, még egy kósza éjszakára sem. Fölösleges köröket pedig nem igazán szeretne futni. Akárhogy is, nőből van, így jobban szereti, ha a férfi akarja meghódítani, nem pedig fordítva. Még akkor sem, ha sok ember azt gondolja a vérmes ork nőstényekről, hogy röptében a legyet is megerőszakolnák, ha ahhoz lenne kedvük. Na sok fajtársára igaz ez, de ő egy kegyes kivétel.*
- Aha.
*Jegyzi is a tömör válaszát magasra emelt szemöldökök kíséretével. Na nem mintha magára vette volna, hogy esetleg őt nem tartaná a dalnok lágynak és finomnak, még akkor is, ha ez az igazság, de hát azért na. Ő is hölgy. A romantikát meg majdnem mindenki csípi, de azért a mértékletesség fontos. A túlzott nyáltengertől azért már az ő gyomra is forog. De igaz, ami igaz, nem az a babaarcú, cincogó, szőke herceget váró nő ő, hogy ilyen dalokra akarjon csöpögni. Valahogy az nem indította be eddig sem, s az előző dal sem hozta meg a kellő hatást. Ellenben a kis mitugrászokkal, akik azt sem tudják mit kell kezdeni egy eleven férfiúi ékességgel, amit a nadrágok rejtenek. Na azoknak bizonyosan nedvesedik a fehérnemű már ennyitől is, de ugye nem lehet mindenki olyan alpári, amilyennek az ő fajtáját gondolják.*
- Ahogyan az ő ízlésük sem felel meg mindenkinek. Például nekem sem.
*Ingatja meg a fejét bujkáló vigyorral, ahogy maga elé képzel egy ilyen bárgyú kis csitrit. Milyen arcot vágna, ha Gadi a kezébe venné a felvilágosítás jogát, s elmesélné az ilyen lagymatag romantikára pihegő kislányoknak, akiknek az alsóban még alig pelyhedzik valami, hogy milyen is, mikor egy igazi, kielégítő, vad együttlétben van része az orknak vagy akár az ember lányának. Na arról lehetne még mókás dalokat írni.
Legalább gondolatban feleleveníthetne valami olyat, amihez neki is igen rég volt már szerencséje és akkor sem sokszor. Meg nem is mindig volt jó. A hiány pedig nagy úr, így legalább dalban meghallgatva csalhat magába egy kis érzéki vágyódást.*
- Egyik sem.
*Zökken is ki a kellemes gondolatokból egy pillanat alatt, ahogy meghallja a férfi kérdését. A bujkáló vigyor teljesen el is tűnik, hogy a helyébe a komorság lépjen. Elég erős sztereotípia a férfi ezen gondolata. Egy orkot nem csak a harctéren vagy az ágyban lehet megsebezni. A fajtájának is vannak olyan korszakai, mikor még gyenge, esetlen és kiszolgáltatott. Ő is volt gyerek, akit kihasználhattak és megpróbáltak megtörni és megsebezni. De ugye nem minden vadmacska szelídíthető meg, hiába zárják ketrecbe vagy verik láncra.*
- Ne higgy a meséknek, hogy mindannyian olyan vérmesek vagyunk. Tény, hogy a mi fajtánk sem egyszerű eset, de hidd el, hogy ezeknek a hegeknek az eredete még lehet, hogy téged is meglepne.
*Sóhajt fel halkan, de a borongós hangulatot igyekszik is hamar elhessegetni magától. Ha már egy kedvére való dalt kért, ezen felül sikerült még pár városit is megbotránkoztatnia nincs idő arra, hogy depresszióba essen. Inkább kivárja, hogy a dalnok mivel lepi meg. Igencsak feladhatta a leckét, de ugye sokan szeretik a kihívásokat. Ezek szerint Darih is, hiszen nem hátrált ki a feladat elől.
Ahogy a férfi rázendít először kíváncsian hallgatja, az arcára még nem ül ki semmi kiváltott érzelem. Az eleje egyszerű ork romantika, de ahogy mélyebbre mennek a mesében egyre szélesedő vigyor ül ki az arcára. Időnként felkuncog vagy nevet rajta, annak ellenére, hogy más fajtársa már bizonyosan háborogna a dal hallatán. Sokaknak ez lehet, hogy rágalmazásnak hatna, hisz ők ugyebár nem is ilyenek, ők nem élnek ilyen életet. Pedig néha sokkal rosszabb az egész. Nem csak más fajokkal, de saját családjukkal, törzsükkel is tudnak kegyetlenek lenni. Ezzel pedig Gadi tökéletesen tisztában van, így neki határozottan tetszik, amit most hall. Amúgy sem árt néha egy kis móka, még akkor sem, ha az ő fajtársai a szenvedő áldozatok. Hisz azért ez nem a teljes igazság, eléggé kisarkított az egész, de ugye van az a mondás, hogy minden tréfának legalább a fele igaz.*
- Nos kedves dalos pacsirta. Azt kell mondjam, hogy egész jól szólt a dal. Izgalmasabb, mint az előző.
*Jutalmazza is a művészt egy hatalmas tapssal. Természetesen a fizetség sem marad el, így a markában tartott 10 aranyat bele is ejti Darih Soner kalapjába. Még mindig vigyorra húzott ajkakkal egyenesedik ki.*
- Köszönöm a lehetőséget. Azt hiszem ez kihagyhatatlan élmény volt, annak ellenére, hogy sikerült a hallgatóságod felét elüldöznöm.
*Igyekszik bocsánatkérő pofival pillantani a férfira, de a valóság az az, hogy ennél mókásabbnak nem is kívánhatná a helyzetet.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Állítólag a nők kiismerhetetlenek. Ez valószínűleg minden fajra egyaránt igaz, így Gadi sem kivétel alóla. Legalábbis igyekszik. Nem szeretné, ha kiülne az arcára mit gondol első látásra a férfiról. Illetve a külsejéről, hisz akárhogy is nézzük finom falatnak bizonyul. Persze nem az a termetes alfa hím, aki állítólag az ilyen ork nőstényekhez való, de ugyebár ebben sem kell, hogy mindenkinek egyforma ízlése legyen. Ha már most a legelején kiülne az arcára a férfi iránti tetszése, akkor valószínűleg az csak felpiszkálná az egója lángját, ami a férfiaknál igen gyakran vezet öntömjénezéshez. Ami pedig a nőstényt annyira nem szokta lenyűgözni.
Meg arról sem érdemes elfelejtkezni, hogy a kis emberek nem igen vonzódnak a magafajtához, még egy kósza éjszakára sem. Fölösleges köröket pedig nem igazán szeretne futni. Akárhogy is, nőből van, így jobban szereti, ha a férfi akarja meghódítani, nem pedig fordítva. Még akkor sem, ha sok ember azt gondolja a vérmes ork nőstényekről, hogy röptében a legyet is megerőszakolnák, ha ahhoz lenne kedvük. Na sok fajtársára igaz ez, de ő egy kegyes kivétel.*
- Aha.
*Jegyzi is a tömör válaszát magasra emelt szemöldökök kíséretével. Na nem mintha magára vette volna, hogy esetleg őt nem tartaná a dalnok lágynak és finomnak, még akkor is, ha ez az igazság, de hát azért na. Ő is hölgy. A romantikát meg majdnem mindenki csípi, de azért a mértékletesség fontos. A túlzott nyáltengertől azért már az ő gyomra is forog. De igaz, ami igaz, nem az a babaarcú, cincogó, szőke herceget váró nő ő, hogy ilyen dalokra akarjon csöpögni. Valahogy az nem indította be eddig sem, s az előző dal sem hozta meg a kellő hatást. Ellenben a kis mitugrászokkal, akik azt sem tudják mit kell kezdeni egy eleven férfiúi ékességgel, amit a nadrágok rejtenek. Na azoknak bizonyosan nedvesedik a fehérnemű már ennyitől is, de ugye nem lehet mindenki olyan alpári, amilyennek az ő fajtáját gondolják.*
- Ahogyan az ő ízlésük sem felel meg mindenkinek. Például nekem sem.
*Ingatja meg a fejét bujkáló vigyorral, ahogy maga elé képzel egy ilyen bárgyú kis csitrit. Milyen arcot vágna, ha Gadi a kezébe venné a felvilágosítás jogát, s elmesélné az ilyen lagymatag romantikára pihegő kislányoknak, akiknek az alsóban még alig pelyhedzik valami, hogy milyen is, mikor egy igazi, kielégítő, vad együttlétben van része az orknak vagy akár az ember lányának. Na arról lehetne még mókás dalokat írni.
Legalább gondolatban feleleveníthetne valami olyat, amihez neki is igen rég volt már szerencséje és akkor sem sokszor. Meg nem is mindig volt jó. A hiány pedig nagy úr, így legalább dalban meghallgatva csalhat magába egy kis érzéki vágyódást.*
- Egyik sem.
*Zökken is ki a kellemes gondolatokból egy pillanat alatt, ahogy meghallja a férfi kérdését. A bujkáló vigyor teljesen el is tűnik, hogy a helyébe a komorság lépjen. Elég erős sztereotípia a férfi ezen gondolata. Egy orkot nem csak a harctéren vagy az ágyban lehet megsebezni. A fajtájának is vannak olyan korszakai, mikor még gyenge, esetlen és kiszolgáltatott. Ő is volt gyerek, akit kihasználhattak és megpróbáltak megtörni és megsebezni. De ugye nem minden vadmacska szelídíthető meg, hiába zárják ketrecbe vagy verik láncra.*
- Ne higgy a meséknek, hogy mindannyian olyan vérmesek vagyunk. Tény, hogy a mi fajtánk sem egyszerű eset, de hidd el, hogy ezeknek a hegeknek az eredete még lehet, hogy téged is meglepne.
*Sóhajt fel halkan, de a borongós hangulatot igyekszik is hamar elhessegetni magától. Ha már egy kedvére való dalt kért, ezen felül sikerült még pár városit is megbotránkoztatnia nincs idő arra, hogy depresszióba essen. Inkább kivárja, hogy a dalnok mivel lepi meg. Igencsak feladhatta a leckét, de ugye sokan szeretik a kihívásokat. Ezek szerint Darih is, hiszen nem hátrált ki a feladat elől.
Ahogy a férfi rázendít először kíváncsian hallgatja, az arcára még nem ül ki semmi kiváltott érzelem. Az eleje egyszerű ork romantika, de ahogy mélyebbre mennek a mesében egyre szélesedő vigyor ül ki az arcára. Időnként felkuncog vagy nevet rajta, annak ellenére, hogy más fajtársa már bizonyosan háborogna a dal hallatán. Sokaknak ez lehet, hogy rágalmazásnak hatna, hisz ők ugyebár nem is ilyenek, ők nem élnek ilyen életet. Pedig néha sokkal rosszabb az egész. Nem csak más fajokkal, de saját családjukkal, törzsükkel is tudnak kegyetlenek lenni. Ezzel pedig Gadi tökéletesen tisztában van, így neki határozottan tetszik, amit most hall. Amúgy sem árt néha egy kis móka, még akkor sem, ha az ő fajtársai a szenvedő áldozatok. Hisz azért ez nem a teljes igazság, eléggé kisarkított az egész, de ugye van az a mondás, hogy minden tréfának legalább a fele igaz.*
- Nos kedves dalos pacsirta. Azt kell mondjam, hogy egész jól szólt a dal. Izgalmasabb, mint az előző.
*Jutalmazza is a művészt egy hatalmas tapssal. Természetesen a fizetség sem marad el, így a markában tartott 10 aranyat bele is ejti Darih Soner kalapjába.
Még mindig vigyorra húzott ajkakkal egyenesedik ki.*- Köszönöm a lehetőséget. Azt hiszem ez kihagyhatatlan élmény volt, annak ellenére, hogy sikerült a hallgatóságod felét elüldöznöm.
*Igyekszik bocsánatkérő pofival pillantani a férfira, de a valóság az az, hogy ennél mókásabbnak nem is kívánhatná a helyzetet.*
1183. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-09-02 20:13:50
Üzenet elküldve: 2021-09-02 20:13:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Gadilysu//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Az ork feketés szemeit vizslatva hiányol belőlük valamit. Talán elvárna valami női árnyat, egy kis érzékiséget, lányos zavart, amikor először beszél egy férfival… pláne egy vonzóval – mert Darih kifejezetten annak gondolja magát.
~ Úgy látszik nem jövök be az orkoknak… ~ gondolkodik fürkészően, próbálva megérteni Gadilyu viselkedését.
~ Na nem mintha orkokat szeretnék ennyira közeli kapcsolatba kerülni ~ jut eszébe. Bár sok mindent megtesz az ember fricskából, lázadásból, pláne egy fél-elf.
~ Ha az apámnak elmesélném, hogy háltam egy orkkal ~ ez a gondolat annyira erős, annyira hirtelen, hogy legszívesebben hahotázna egyet, de meg is jön erre az alkalom, amikor az ork a dalát olyan rémesen nyálasnak titulálja.*
- A nyál szándékos komponense volt a dalnak, tudod nem minden lágy, finom fiatal hölgynek olyan az ízlése, mint neked. *A lágy és a finom szavakra olyan negédes hangsúlyt helyez, mint amilyet az unalmassá átköltött csöpögős „balladá”-ban is sokszor használt, nem sértésnek szánva, hiszen egyértelmű, hogy az ork nem egy ilyen törékeny leány, mint amilyenek gyakran rajonganak Darih költészete iránt.
A nő szavait hallgatva képtelen nem arra gondolni, hogy tapasztalatból beszél, hisz anélkül nagy színészi játék lenne ilyen átéléssel beszélni erről.
~ Vajon neki is egy ilyen magányos időszaka volt most? ~ morfondírozik magában.
Nagynénje történeténél elmorfondírozik az orkok párosodási szokásain, kíváncsi lenne, hogy mennyire elterjedt ez náluk.
Elszörnyed a nyers, szenvtelen stíluson, amin a morbid történet elhangzik. A kizsigerelés résznél örül, hogy nem étkezés után van, mert lehet, hogy visszajönne az étek a családi história hallátára, amit élénk fantáziájának köszönhetően már a szeme előtt lát.*
- Mondd… És te a hegeidet a harctéren vagy az ágyban szerezted? *Érdeklődik tényleges kíváncsiságból, mert elbizonytalanodott a beforrt sebek eredetén.* Vagy nálatok, orkoknál, kevéssé elválasztható a kettő? *Próbálja a keletkezett feszültséget egy kis humorral oldani, bár valahol komolyság is csendül a hangjában, sőt lehet, hogy fél is a választól.
~ Hova keveredtél már megint, te idióta… ~ Korholja közben magát.
Az emberek távozásán nem lepődik meg, de egyébként sem volt egy sikeres napja, szóval nem hatja meg különösebben.*
-Amúgy se értékeltek nagyra, holnapra meg kiheverik. *Legyint a nő megjegyzésére a közönségét illetően.
A nő nehéz feladat elé állította, de eszébe jut egy régi nóta, amit át tudna most költeni a helyzethez illően, gyakorlatilag csak pár szót kell kicserélnie, a dallamot meg könnyű a mondanivalót igazítani.
A kis maradék közönséget közelebb inti magához.*
- Egy kívánság érkezett a közönség sorából, még ha szokatlan is. Evezzünk érdekesebb vizekre az ezt megelőző löncs történetnél, hiszen a gyengébb gyomrúak már egyébként sem élvezhetik a műsort. Halljanak most az orkok szerelmi életéről, mely olyan mint ők: izgalmas, vad, de valljuk be, többünknek leginkább félelmetes. *A felvezetőt követve dalra fakad mély hangján, jól jönne most egy hangszeres kísérés is hozzá, de nincs most éppen, amin tudna játszani, így csak a tiszta férfi hang szól.
Hosszan énekel, hevenyészett rímekkel, de ennél jobb rímeket nem illik egy rögtönzésnél elvárni, orkok találkoznak egy kocsmában, együtt berúgnak, együtt ébrednek, házasodnak, gyermeket nemzenek, majd csalják egymást, s újra hálnak, egy utolsót, egy nagyot, egy eget rengetőt, ahol az istenek is elkezdenek hálni a csoda láttán, majd
a nő az együttlét után, megöli a hímet, mint a pókok, csak nem ő eszi meg, hanem véres beleiből a tyúkok csipegetik az ott maradt kukorica szemeket, felnégyelt hímtagját pedig a disznók elé veti reggeli gyanánt, az átmulatott hajnal végén.
A közönség változatosan fogadja a históriát, néhány ember nevet rajta, mást a hányinger kerülget, és otthagyja a groteszk csapatot.*
- Ez már jobban az ínyedre volt, ork hölgyem? - *Hajol meg felé a személyre szabott mese végén.* - Köszönöm az ihletet, ezt a dalt lehet, hogy még fel fogom használni.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Az ork feketés szemeit vizslatva hiányol belőlük valamit. Talán elvárna valami női árnyat, egy kis érzékiséget, lányos zavart, amikor először beszél egy férfival… pláne egy vonzóval – mert Darih kifejezetten annak gondolja magát.
~ Úgy látszik nem jövök be az orkoknak… ~ gondolkodik fürkészően, próbálva megérteni Gadilyu viselkedését.
~ Na nem mintha orkokat szeretnék ennyira közeli kapcsolatba kerülni ~ jut eszébe. Bár sok mindent megtesz az ember fricskából, lázadásból, pláne egy fél-elf.
~ Ha az apámnak elmesélném, hogy háltam egy orkkal ~ ez a gondolat annyira erős, annyira hirtelen, hogy legszívesebben hahotázna egyet, de meg is jön erre az alkalom, amikor az ork a dalát olyan rémesen nyálasnak titulálja.*
- A nyál szándékos komponense volt a dalnak, tudod nem minden lágy, finom fiatal hölgynek olyan az ízlése, mint neked. *A lágy és a finom szavakra olyan negédes hangsúlyt helyez, mint amilyet az unalmassá átköltött csöpögős „balladá”-ban is sokszor használt, nem sértésnek szánva, hiszen egyértelmű, hogy az ork nem egy ilyen törékeny leány, mint amilyenek gyakran rajonganak Darih költészete iránt.
A nő szavait hallgatva képtelen nem arra gondolni, hogy tapasztalatból beszél, hisz anélkül nagy színészi játék lenne ilyen átéléssel beszélni erről.
~ Vajon neki is egy ilyen magányos időszaka volt most? ~ morfondírozik magában.
Nagynénje történeténél elmorfondírozik az orkok párosodási szokásain, kíváncsi lenne, hogy mennyire elterjedt ez náluk.
Elszörnyed a nyers, szenvtelen stíluson, amin a morbid történet elhangzik. A kizsigerelés résznél örül, hogy nem étkezés után van, mert lehet, hogy visszajönne az étek a családi história hallátára, amit élénk fantáziájának köszönhetően már a szeme előtt lát.*
- Mondd… És te a hegeidet a harctéren vagy az ágyban szerezted? *Érdeklődik tényleges kíváncsiságból, mert elbizonytalanodott a beforrt sebek eredetén.* Vagy nálatok, orkoknál, kevéssé elválasztható a kettő? *Próbálja a keletkezett feszültséget egy kis humorral oldani, bár valahol komolyság is csendül a hangjában, sőt lehet, hogy fél is a választól.
~ Hova keveredtél már megint, te idióta… ~ Korholja közben magát.
Az emberek távozásán nem lepődik meg, de egyébként sem volt egy sikeres napja, szóval nem hatja meg különösebben.*
-Amúgy se értékeltek nagyra, holnapra meg kiheverik. *Legyint a nő megjegyzésére a közönségét illetően.
A nő nehéz feladat elé állította, de eszébe jut egy régi nóta, amit át tudna most költeni a helyzethez illően, gyakorlatilag csak pár szót kell kicserélnie, a dallamot meg könnyű a mondanivalót igazítani.
A kis maradék közönséget közelebb inti magához.*
- Egy kívánság érkezett a közönség sorából, még ha szokatlan is. Evezzünk érdekesebb vizekre az ezt megelőző löncs történetnél, hiszen a gyengébb gyomrúak már egyébként sem élvezhetik a műsort. Halljanak most az orkok szerelmi életéről, mely olyan mint ők: izgalmas, vad, de valljuk be, többünknek leginkább félelmetes. *A felvezetőt követve dalra fakad mély hangján, jól jönne most egy hangszeres kísérés is hozzá, de nincs most éppen, amin tudna játszani, így csak a tiszta férfi hang szól.
Hosszan énekel, hevenyészett rímekkel, de ennél jobb rímeket nem illik egy rögtönzésnél elvárni, orkok találkoznak egy kocsmában, együtt berúgnak, együtt ébrednek, házasodnak, gyermeket nemzenek, majd csalják egymást, s újra hálnak, egy utolsót, egy nagyot, egy eget rengetőt, ahol az istenek is elkezdenek hálni a csoda láttán, majd
a nő az együttlét után, megöli a hímet, mint a pókok, csak nem ő eszi meg, hanem véres beleiből a tyúkok csipegetik az ott maradt kukorica szemeket, felnégyelt hímtagját pedig a disznók elé veti reggeli gyanánt, az átmulatott hajnal végén.
A közönség változatosan fogadja a históriát, néhány ember nevet rajta, mást a hányinger kerülget, és otthagyja a groteszk csapatot.*
- Ez már jobban az ínyedre volt, ork hölgyem? - *Hajol meg felé a személyre szabott mese végén.* - Köszönöm az ihletet, ezt a dalt lehet, hogy még fel fogom használni.
1182. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-09-02 18:57:54
Üzenet elküldve: 2021-09-02 18:57:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Darih//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Ahogy szóra nyitja a száját a hallgatóság kissé talán megszeppenve távolodik is el pár lépést, így helyet adva annak, hogy a dalnokkal legalább jobban szemügyre vehessék egymást. Ez a városiaktól nem meglepő cselekedet, viszont az, hogy az énekes nem ugrik megrettenve hátra, na az már igencsak jó jel. Futólag végigméri a vele egy magas férfit, a kékes szemeket, a fekete hajat, de tovább már nem vezeti tekintetét. Emberi mértékkel szemrevaló, mi tagadás még ő sem vetné meg egy adandó alkalommal, de ritka az az ember, aki az ő fajtájára ráfanyalodna. Így az érzéki vizslatás elmarad, csupán csak a kíváncsi feltérképezésnek ad most helyet.
A férfi kérdésére kissé elgondolkodik. Nem akar bántó lenni, de túlzottan szépíteni sem akarja a dolgokat. A hangjával semmi problémája nem volt, de a történet a számára azért hagy némi kívánnivalót.*
- Nem lehet mindenkinek a szájízére tenni. Ha az egyiknek véres balladát énekelsz, akkor biztos, hogy a másik csöpögős romantikára vágyik. *Vonja meg a vállait.* Ugyan ez fordítva. Igazából nem volt baj ezzel a dallal sem, csak hát, ha lehetek teljesen őszinte... *Veszi is bizalmasan halkabbra a hangját, mint aki nagy titkot készül elárulni. Ezt nyomatékosítva pedig tesz egy lépést a férfi felé, közelebb is hajolva.* Én féltem, hogy a nyálasságtól kifolyik alólad a piac térköve.
*Ereszt meg egy kissé gúnyos vigyort, mindazonáltal ezt, még ha úgy is hangzott, nem bántásnak szánta. Csupán csak egy apró kis élcelődésnek, amit remélhetőleg nem vesz magára a férfi.*
- Hmm, lássuk csak.
*Vakar is elgondolkodva az állára, hogy mi is lenne az a dalocska, ami megérne neki tíz aranyat? Ha már egyszer megígérte, akkor cserébe valami maradandó alkotást kapjon. Amit még talán ő is dúdolgathat a későbbiekben, egy-egy magányosan töltött estén egy tábor vagy kandallótűz mellett.*
- A halál nem annyira az én asztalom. *Legyinti is le a dolgot.* Viszont a vérrel lehet kezdeni valamit. A szerelmes dalok inkább a naiv kislányoknak valóak, viszont egy nő szereti az érzékiséget, a vad, egymást maró bujaságot, amit leginkább a szükség szül egy hosszú, magánnyal teli időszak után. Amikor magadhoz méltóra találsz, akivel egy átitalozott este után szétmarcangolhatjátok egymást a szoba sejtelmes rejtekében.
*Húzza is össze szemeit egy széles és sunyi mosollyal. A háta mögül hallja a meghökkenést és a szemérmetlenségnek titulált szavai miatti megjegyzéseket, a megbotránkozást.*
~Prűd egy népség. És még csak bele sem lendültem.~
*Kuncogja magában a gondolatot. Ó pedig, ha igazán elkezdte volna kifejteni, hogy miről is hallana szívesen egy dalt. Teljesen belemászva a szemérmetlen és buja részletekbe. Talán még a dalnok is zavarba jönne, ha elmesélné mindazt, ami most a fejébe szökkent.*
- Még akár halállal is végződhet. *Tűnődik el egy pillanatra.* Tudod a nagynéném az első férjét azért tette föld alá, mert amaz állítólag egy embernősténnyel hentergett. Mondjuk jóképű ork volt szerintem még a ti mércétekkel nézve is. De a nénémnek sem a csalás nem tetszett, azt pedig egyenesen vérlázítónak tartotta, hogy egy fehér bőrű, nyeszlett fruskát gyűrt maga alá a férje. *Kuncog is fel halkan.* Pedig nagy tűzzel lángolt az ő szerelmük, de a néném ezt nem bocsájtotta meg. Egy utolsó éjszakát az urával töltött, egész éjszaka rengették az ágyat, hajnalban pedig felvágta.
*Csap is egyszerűen bele az egészbe, nyersen, ahogyan állítólag történt a dolog. Ő már csak hallomásból ismerte a történetet, amire a nénéje sosem mondta, hogy igaz volna, de nem is tagadta egy percig sem. Az ilyenekből pedig hamar történet kerekedik, de ahogy fajtársai elő tudták adni, az minden aranyat megért.*
- Egyszerűen kizsigerelte, mint a vadakat szokás. Pedig érzéki és mindent elsöprő szerelem volt az övék. Talán, ha a néne nem ivott volna annyit megelégedett volna egy pofonnal is.
*Von egyszerűen vállat, mint akit egyáltalán nem hat meg a dolog. Részben pedig ez igaz is. Közben a szeme sarkából mást sem lát, mint a hallgatóság egy részének távozását, akik hüledezve szedik a lábukat, mielőtt az ork lány behatóbban ismertetné a történetet. Pedig igazából végzett is, így nem igazán érti a problémát.*
- Nincs ezeknek gyomruk semmihez. *Forgatja meg a szemeit egy mély sóhaj kíséretében.* Kényes egy banda azt meg kell hagyni.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Ahogy szóra nyitja a száját a hallgatóság kissé talán megszeppenve távolodik is el pár lépést, így helyet adva annak, hogy a dalnokkal legalább jobban szemügyre vehessék egymást. Ez a városiaktól nem meglepő cselekedet, viszont az, hogy az énekes nem ugrik megrettenve hátra, na az már igencsak jó jel. Futólag végigméri a vele egy magas férfit, a kékes szemeket, a fekete hajat, de tovább már nem vezeti tekintetét. Emberi mértékkel szemrevaló, mi tagadás még ő sem vetné meg egy adandó alkalommal, de ritka az az ember, aki az ő fajtájára ráfanyalodna. Így az érzéki vizslatás elmarad, csupán csak a kíváncsi feltérképezésnek ad most helyet.
A férfi kérdésére kissé elgondolkodik. Nem akar bántó lenni, de túlzottan szépíteni sem akarja a dolgokat. A hangjával semmi problémája nem volt, de a történet a számára azért hagy némi kívánnivalót.*
- Nem lehet mindenkinek a szájízére tenni. Ha az egyiknek véres balladát énekelsz, akkor biztos, hogy a másik csöpögős romantikára vágyik. *Vonja meg a vállait.* Ugyan ez fordítva. Igazából nem volt baj ezzel a dallal sem, csak hát, ha lehetek teljesen őszinte... *Veszi is bizalmasan halkabbra a hangját, mint aki nagy titkot készül elárulni. Ezt nyomatékosítva pedig tesz egy lépést a férfi felé, közelebb is hajolva.* Én féltem, hogy a nyálasságtól kifolyik alólad a piac térköve.
*Ereszt meg egy kissé gúnyos vigyort, mindazonáltal ezt, még ha úgy is hangzott, nem bántásnak szánta. Csupán csak egy apró kis élcelődésnek, amit remélhetőleg nem vesz magára a férfi.*
- Hmm, lássuk csak.
*Vakar is elgondolkodva az állára, hogy mi is lenne az a dalocska, ami megérne neki tíz aranyat? Ha már egyszer megígérte, akkor cserébe valami maradandó alkotást kapjon. Amit még talán ő is dúdolgathat a későbbiekben, egy-egy magányosan töltött estén egy tábor vagy kandallótűz mellett.*
- A halál nem annyira az én asztalom. *Legyinti is le a dolgot.* Viszont a vérrel lehet kezdeni valamit. A szerelmes dalok inkább a naiv kislányoknak valóak, viszont egy nő szereti az érzékiséget, a vad, egymást maró bujaságot, amit leginkább a szükség szül egy hosszú, magánnyal teli időszak után. Amikor magadhoz méltóra találsz, akivel egy átitalozott este után szétmarcangolhatjátok egymást a szoba sejtelmes rejtekében.
*Húzza is össze szemeit egy széles és sunyi mosollyal. A háta mögül hallja a meghökkenést és a szemérmetlenségnek titulált szavai miatti megjegyzéseket, a megbotránkozást.*
~Prűd egy népség. És még csak bele sem lendültem.~
*Kuncogja magában a gondolatot. Ó pedig, ha igazán elkezdte volna kifejteni, hogy miről is hallana szívesen egy dalt. Teljesen belemászva a szemérmetlen és buja részletekbe. Talán még a dalnok is zavarba jönne, ha elmesélné mindazt, ami most a fejébe szökkent.*
- Még akár halállal is végződhet. *Tűnődik el egy pillanatra.* Tudod a nagynéném az első férjét azért tette föld alá, mert amaz állítólag egy embernősténnyel hentergett. Mondjuk jóképű ork volt szerintem még a ti mércétekkel nézve is. De a nénémnek sem a csalás nem tetszett, azt pedig egyenesen vérlázítónak tartotta, hogy egy fehér bőrű, nyeszlett fruskát gyűrt maga alá a férje. *Kuncog is fel halkan.* Pedig nagy tűzzel lángolt az ő szerelmük, de a néném ezt nem bocsájtotta meg. Egy utolsó éjszakát az urával töltött, egész éjszaka rengették az ágyat, hajnalban pedig felvágta.
*Csap is egyszerűen bele az egészbe, nyersen, ahogyan állítólag történt a dolog. Ő már csak hallomásból ismerte a történetet, amire a nénéje sosem mondta, hogy igaz volna, de nem is tagadta egy percig sem. Az ilyenekből pedig hamar történet kerekedik, de ahogy fajtársai elő tudták adni, az minden aranyat megért.*
- Egyszerűen kizsigerelte, mint a vadakat szokás. Pedig érzéki és mindent elsöprő szerelem volt az övék. Talán, ha a néne nem ivott volna annyit megelégedett volna egy pofonnal is.
*Von egyszerűen vállat, mint akit egyáltalán nem hat meg a dolog. Részben pedig ez igaz is. Közben a szeme sarkából mást sem lát, mint a hallgatóság egy részének távozását, akik hüledezve szedik a lábukat, mielőtt az ork lány behatóbban ismertetné a történetet. Pedig igazából végzett is, így nem igazán érti a problémát.*
- Nincs ezeknek gyomruk semmihez. *Forgatja meg a szemeit egy mély sóhaj kíséretében.* Kényes egy banda azt meg kell hagyni.
1181. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-09-02 17:45:14
Üzenet elküldve: 2021-09-02 17:45:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 724
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 724
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerzőkörút//
- Nem tudsz olvasni?* Kerekedik nagyra Nimeril szeme.*
- Pedig én mindig is azt hittem, hogy a szerzetesek tudnak mind. Ezzel kezdeni kell mindenképpen majd valamit. Ha más nem, hát akkor gyere el hozzám aztán én majd jól kitanítlak.* Ajánlja fel, mert hát milyen már az, hogy egy ilyen értelmes lány nem tud olvasni. Na meg hát milyen kellemetlen is lehet az ilyesmi, főleg ha olyan munkát végez az ember. Aztán jól kikacagja, amikor említi, hogy mindenki csak őt látja meg. Ismerős neki az érzés, amikor rágörcsöl valamire. Nem is szép dolog, hogy kineveti, de ha egyszer így alakult. A thargokon viszont legalább már mind a ketten jót tudnak nevetni.*
- Hát én nem voltam őszintén szólva a városukban a falvaikat meg a várostól szerezték, ahol még most is javarészt a helyiek laknak. De azt már tapasztaltam, hogy legyen bárki nagyon kemény a hálóban mindig keményebb akar lenni?* Ez el is gondolkodtatja egy pillanatra, amiről egy elég tolakodó kérdés jut eszébe.*
- Mondd csak ti is olyan rend vagytok? Tudod olyanok, akik semmi testiség. Jaj kérlek bocsájts meg! Elég tolakodó kérdés volt. Nem kell ám válaszolni rá, ha nem akarsz.* Most mit mondhatnak? Szánja meg bánja a kérdését, de csak foglalkoztatja legalább egy válasz erejéig.*
- Nestar mesterrel jó viszonyban váltunk el. Megtanított arra, amire tudott. A többit már nekem kitapasztalnom, mert ez olyan tudomány. Amúgy meg elég magának való férfi, de igazán rendes. Csak az a baj, hogy az orvosi tanulmányaimban nem tudott segíteni. Gyógyítgattam a környéken, ha szükség volt rá, de egyre inkább azt érzem, hogy ezek a löttyök elveszik az igazi orvoslás hasznát. Megiszod és minden szép meg jó.* Kicsit csalódott is a hangja a végére, de amíg vásárol Nawanthiri, addig le is nyugszik. Ezt követően beszélgethetnek újfent szabadon. Most a szerzetes mesél neki, amit ő figyelmesen hallgat.*
- Hát ezt sajnálom. Én magam sem vonzódtam túlságosan soha a városi őrséghez, főleg, hogy olyan ingatag lábakon állt az utóbbi időben.* Semmi ellenérzése sincs, de ez az igazság. Ráadásul amit nehezményezett barátnője is, hogy elveszik az ember szabadságát, márpedig egy tudósnak szabadságra van szüksége.*
- Hékás! Én is jól ki tudom ejteni a neved. Sokat javult a nyelvérzékem. ~ Mi is a teljes neved? Hmmm. Ott a Kalmárban említette is. Aha! ~* Megköszörüli a torkát és nekifeszül.*
- Nawanthirishardipandra. Látod? Emlékszem én még erre is. ~ Jó igazából csak arra emlékszem, hogy nemrég mondtad, de hát na. ~* Ami mellett nem mehetnek el az viszont a szerzetes testi ereje. Nimeril legutóbb téli ruhában látta, szóval annyira nem volt tisztában azokkal a bicepszekkel.*
- A Pegazusban?* Kérdez vissza hitetlenkedve, miközben elfojt egy kuncogást, mert ahogy ott áll a lány az megérne egyet.* ~ A Pegazusban mit lehet gyúrni? Talán tésztát. ~* Hamar felvilágosítják, hogy bizony nem tésztát gyúrt, hanem izmokat, de még milyen izmokat.*
- Az igen! Egyszer engem is átgyúrhatnál, ha már ilyen jól kitanultad a szakmát. Sőt én magam is szívesen tanulnék ilyesmit, elvégre ez félig már orvoslás.* Közben megtapogatja a szóban forgó izmokat is.*
- Ejha! Nem szeretnék tőled egy pofont.* Kuncog megint. A jó hangulatban csak úgy telik az idő, szóval mire észbe kapna már meg is érkeztek.*
- Ráérek, szóval miért is ne?* Azzal követi macskástól az épületbe. Aldeis mondjuk az egész utat dorombolva végig horpasztotta, de hát ki tudna haragudni ilyesmiért egy cicára?*
// Aktív képesség használat: Memoriter //
A hozzászólás írója (Nimeril Drimanow) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.02 17:48:13
- Nem tudsz olvasni?* Kerekedik nagyra Nimeril szeme.*
- Pedig én mindig is azt hittem, hogy a szerzetesek tudnak mind. Ezzel kezdeni kell mindenképpen majd valamit. Ha más nem, hát akkor gyere el hozzám aztán én majd jól kitanítlak.* Ajánlja fel, mert hát milyen már az, hogy egy ilyen értelmes lány nem tud olvasni. Na meg hát milyen kellemetlen is lehet az ilyesmi, főleg ha olyan munkát végez az ember. Aztán jól kikacagja, amikor említi, hogy mindenki csak őt látja meg. Ismerős neki az érzés, amikor rágörcsöl valamire. Nem is szép dolog, hogy kineveti, de ha egyszer így alakult. A thargokon viszont legalább már mind a ketten jót tudnak nevetni.*
- Hát én nem voltam őszintén szólva a városukban a falvaikat meg a várostól szerezték, ahol még most is javarészt a helyiek laknak. De azt már tapasztaltam, hogy legyen bárki nagyon kemény a hálóban mindig keményebb akar lenni?* Ez el is gondolkodtatja egy pillanatra, amiről egy elég tolakodó kérdés jut eszébe.*
- Mondd csak ti is olyan rend vagytok? Tudod olyanok, akik semmi testiség. Jaj kérlek bocsájts meg! Elég tolakodó kérdés volt. Nem kell ám válaszolni rá, ha nem akarsz.* Most mit mondhatnak? Szánja meg bánja a kérdését, de csak foglalkoztatja legalább egy válasz erejéig.*
- Nestar mesterrel jó viszonyban váltunk el. Megtanított arra, amire tudott. A többit már nekem kitapasztalnom, mert ez olyan tudomány. Amúgy meg elég magának való férfi, de igazán rendes. Csak az a baj, hogy az orvosi tanulmányaimban nem tudott segíteni. Gyógyítgattam a környéken, ha szükség volt rá, de egyre inkább azt érzem, hogy ezek a löttyök elveszik az igazi orvoslás hasznát. Megiszod és minden szép meg jó.* Kicsit csalódott is a hangja a végére, de amíg vásárol Nawanthiri, addig le is nyugszik. Ezt követően beszélgethetnek újfent szabadon. Most a szerzetes mesél neki, amit ő figyelmesen hallgat.*
- Hát ezt sajnálom. Én magam sem vonzódtam túlságosan soha a városi őrséghez, főleg, hogy olyan ingatag lábakon állt az utóbbi időben.* Semmi ellenérzése sincs, de ez az igazság. Ráadásul amit nehezményezett barátnője is, hogy elveszik az ember szabadságát, márpedig egy tudósnak szabadságra van szüksége.*
- Hékás! Én is jól ki tudom ejteni a neved. Sokat javult a nyelvérzékem. ~ Mi is a teljes neved? Hmmm. Ott a Kalmárban említette is. Aha! ~* Megköszörüli a torkát és nekifeszül.*
- Nawanthirishardipandra. Látod? Emlékszem én még erre is. ~ Jó igazából csak arra emlékszem, hogy nemrég mondtad, de hát na. ~* Ami mellett nem mehetnek el az viszont a szerzetes testi ereje. Nimeril legutóbb téli ruhában látta, szóval annyira nem volt tisztában azokkal a bicepszekkel.*
- A Pegazusban?* Kérdez vissza hitetlenkedve, miközben elfojt egy kuncogást, mert ahogy ott áll a lány az megérne egyet.* ~ A Pegazusban mit lehet gyúrni? Talán tésztát. ~* Hamar felvilágosítják, hogy bizony nem tésztát gyúrt, hanem izmokat, de még milyen izmokat.*
- Az igen! Egyszer engem is átgyúrhatnál, ha már ilyen jól kitanultad a szakmát. Sőt én magam is szívesen tanulnék ilyesmit, elvégre ez félig már orvoslás.* Közben megtapogatja a szóban forgó izmokat is.*
- Ejha! Nem szeretnék tőled egy pofont.* Kuncog megint. A jó hangulatban csak úgy telik az idő, szóval mire észbe kapna már meg is érkeztek.*
- Ráérek, szóval miért is ne?* Azzal követi macskástól az épületbe. Aldeis mondjuk az egész utat dorombolva végig horpasztotta, de hát ki tudna haragudni ilyesmiért egy cicára?*
// Aktív képesség használat: Memoriter //
A hozzászólás írója (Nimeril Drimanow) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.02 17:48:13
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2885-2904