Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 147 (2921. - 2940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2940. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-03 19:10:59
Üzenet elküldve: 2025-12-03 19:10:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//A hűség záloga//
*Ami viszont biztos, hogy ő még nem találkozott a tündérrel. Így szerencsére nem kell attól tartania, hogy felismerje őt. Bár valóban a portékája szemrevaló lett volna annak idején. Biztos megdézsmálta volna egy két ékszerét. Milyen jó, hogy azoknak az időknek vége.
A kereskedő közben tesz vesz, kézbe kapja a gyűrűjét és már veszi is róla a méretet. Látszik rajta nem most kezdte. Cilia ameddig vár, csak hallgatja a két férfi között elhangzó szavakat. A tündér kérdésére csak elmosolyodik, de nem szól semmit. Talán majd idővel Trylnor meglepi egy ilyennel. Ha valaha visszatér hozzá. Bárcsak tudná miért is hagyta őket hátra. De bízik benne előbb utóbb úgy is látni fogja.*
- Édesanyámé volt. Emléktárgy.
*Teszi hozzá szelíden a tündér szavára. Amit utána rögvest Grael mogorva morgása tör meg. Miszerint ő nem érdemli meg az ilyesmit. Cilai rögvest felemeli tekintetét, és szikrákat vető szeme Graelen ragad pár másodperc erejéig. Majd pukkancs módra csak elrántja a fejét a másik irányba. Most ha tehetné látni se akarná a férfit. Pedig pont azért van itt, hogy neki tegyen szívességet.
Miután a gyűrűjére nincs tovább szüksége a tündérnek. Így magához is veszi, hogy a nyakláncára fűzze ismét. Ruhája alatt hamar el is tűnik a baglyos nyakék a gyűrűvel együtt. Néhány kilogó szőke tincsét pedig gyorsan visszatűri a kendő mögé, hogy arcát ismét a lehető legjobban eltakarja azt a kíváncsi szemek elől.*
*Ami viszont biztos, hogy ő még nem találkozott a tündérrel. Így szerencsére nem kell attól tartania, hogy felismerje őt. Bár valóban a portékája szemrevaló lett volna annak idején. Biztos megdézsmálta volna egy két ékszerét. Milyen jó, hogy azoknak az időknek vége.
A kereskedő közben tesz vesz, kézbe kapja a gyűrűjét és már veszi is róla a méretet. Látszik rajta nem most kezdte. Cilia ameddig vár, csak hallgatja a két férfi között elhangzó szavakat. A tündér kérdésére csak elmosolyodik, de nem szól semmit. Talán majd idővel Trylnor meglepi egy ilyennel. Ha valaha visszatér hozzá. Bárcsak tudná miért is hagyta őket hátra. De bízik benne előbb utóbb úgy is látni fogja.*
- Édesanyámé volt. Emléktárgy.
*Teszi hozzá szelíden a tündér szavára. Amit utána rögvest Grael mogorva morgása tör meg. Miszerint ő nem érdemli meg az ilyesmit. Cilai rögvest felemeli tekintetét, és szikrákat vető szeme Graelen ragad pár másodperc erejéig. Majd pukkancs módra csak elrántja a fejét a másik irányba. Most ha tehetné látni se akarná a férfit. Pedig pont azért van itt, hogy neki tegyen szívességet.
Miután a gyűrűjére nincs tovább szüksége a tündérnek. Így magához is veszi, hogy a nyakláncára fűzze ismét. Ruhája alatt hamar el is tűnik a baglyos nyakék a gyűrűvel együtt. Néhány kilogó szőke tincsét pedig gyorsan visszatűri a kendő mögé, hogy arcát ismét a lehető legjobban eltakarja azt a kíváncsi szemek elől.*
2939. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-03 19:01:20
Üzenet elküldve: 2025-12-03 19:01:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A hűség záloga//
*Threbuchey bevallása szerint nem emlékszik a találkozásukra, ami tulajdonképp nem is olyan rossz dolog, sőt, szerencsés. Míg Cilia megmutatja a gyűrűjét, addig ő vet egy pillantást azokra, amelyeket elé pakol a tündér, de csak elégedetlenül csóválja meg a fejét.*
- Nem, nem ezeket keresem. *Mormogja félhangosan, de egyelőre még nem fejti ki a véleményét, mert a férfi a méricskéléssel van elfoglalva. Cilia mindeközben szokatlanul csendes, de nem lepődik meg rajta, hisz ő pontosan jól tudja az okát.*
- Az jó. *Mondja aztán pislogva a negyvenhétre, jelentsen is az bármit. Talán fabatka. Kereskedőcsaládból származik ő is, de valljuk be, az ékszerek méretezéséhez ő bizony nem ért. A következő kérdésre aztán felhúzza a szemöldökét.*
- Hmh? Nem, nem neki lesz. Ő még nem érdemelte ki. *Pillant le az elf lányra, majd határozott tekintettel fordul vissza Babkár felé. Bármennyire is azt szeretné a kereskedő, Graelmhor nem tervez még Ciliára is elkölteni egy vagyont, a lány ma ajándék nélkül fog maradni, hacsak magának nem tervez vásárolni valamit.*
- Nos, ezek nem olyanok, mint amilyet a múltkor mutattál nekem, barátom. Nem győztek meg. *Biccent a kipakolt gyűrűkre.* Egy sokkal különlegesebbet mutattál nekem akkor. Az is szóba került, hogy a mesterkardokkal megegyező anyagból készült, nehéz a megmunkálása, és ezért volna szükséged a megfelelő méretre. Most elhoztam a méretet, azt a gyűrűt akarom hát. Ha jól emlékszem nyolcszázötven aranyért ajánlottad… *S bizony, pont ezért nem is akkora probléma, hogy a tündér nem emlékszik már rá. Kilencszáz volt az, de így talán több esélye van még jobban járni ezzel az üzlettel.*
*Threbuchey bevallása szerint nem emlékszik a találkozásukra, ami tulajdonképp nem is olyan rossz dolog, sőt, szerencsés. Míg Cilia megmutatja a gyűrűjét, addig ő vet egy pillantást azokra, amelyeket elé pakol a tündér, de csak elégedetlenül csóválja meg a fejét.*
- Nem, nem ezeket keresem. *Mormogja félhangosan, de egyelőre még nem fejti ki a véleményét, mert a férfi a méricskéléssel van elfoglalva. Cilia mindeközben szokatlanul csendes, de nem lepődik meg rajta, hisz ő pontosan jól tudja az okát.*
- Az jó. *Mondja aztán pislogva a negyvenhétre, jelentsen is az bármit. Talán fabatka. Kereskedőcsaládból származik ő is, de valljuk be, az ékszerek méretezéséhez ő bizony nem ért. A következő kérdésre aztán felhúzza a szemöldökét.*
- Hmh? Nem, nem neki lesz. Ő még nem érdemelte ki. *Pillant le az elf lányra, majd határozott tekintettel fordul vissza Babkár felé. Bármennyire is azt szeretné a kereskedő, Graelmhor nem tervez még Ciliára is elkölteni egy vagyont, a lány ma ajándék nélkül fog maradni, hacsak magának nem tervez vásárolni valamit.*
- Nos, ezek nem olyanok, mint amilyet a múltkor mutattál nekem, barátom. Nem győztek meg. *Biccent a kipakolt gyűrűkre.* Egy sokkal különlegesebbet mutattál nekem akkor. Az is szóba került, hogy a mesterkardokkal megegyező anyagból készült, nehéz a megmunkálása, és ezért volna szükséged a megfelelő méretre. Most elhoztam a méretet, azt a gyűrűt akarom hát. Ha jól emlékszem nyolcszázötven aranyért ajánlottad… *S bizony, pont ezért nem is akkora probléma, hogy a tündér nem emlékszik már rá. Kilencszáz volt az, de így talán több esélye van még jobban járni ezzel az üzlettel.*
2938. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-03 17:32:04
Üzenet elküldve: 2025-12-03 17:32:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A hűség záloga//
- Jó napot, jó napot! * Köszön Babkár boldogan, ahogy újabb vevőket sodor felé a szél. Memóriája nem a régi már, főleg akkor, amikor naponta több tucat vásárló arcát látja, és Grael semmivel sem tűnik ki az átlagból, hogy valamilyen ismertetőjel alapján komoly nyomot hagyjon a tündérben. *
- Eladó gyűrű? Nem emlékszem, de biztosíthatom róla, hogy az áraim rendesek és kedvesek, szóval amit mondtam, az úgy is van most is. * Mosolyog fel a városőrre, és el is kezdi kirakni az arany, ezüst, és fém gyűrűket, hogy Grael nyugodtan válogathasson. A fiatal lányka által átadott ékszerre csak egy gyors pillantást tesz, majd elő is húz egy hosszú rudat a pult alól. Ha valaki jobban megnézi, akkor láthatja, hogy mintha körbe lépcsők futnának fel a rúdon, mindegyik lépcsőfok egy-egy méretet jelöl. A tündér rutinos mozdulattal ejti rá az ékszert, és hagyja, hogy egy halk koppanással a neki megfelelő fokra essen. *
- Negyvenhét! * Jelenti ki nagy boldogan, hogy mindenkinek a tudomására hozza, mekkora is az ékszer, ha esetleg később még érdekes lenne bárki számára. *
- Köszönöm szépen. * Teszi még hozzá a szőkeségre mosolyogva, és a bódé asztallapján felé tolja az ékszert, jelezve, hogy akár vissza is veheti. *
- A kisasszonynak lesz? * Teszi fel a kérdést Graelnek címezve, és inkább nem megy bele, hogy ez esetben egyből az ujjról is vehetett volna méretet. *
- Mert szerintem az ő ujjai kisebbek. Ránézésre inkább negyvennégy. De ezt biztosra csak akkor tudom, ha méretet veszek róla. * Ajánlkozik még boldogan, a rudat elrakva, egy vékony kis zsineget szedve elő. *
- Jó napot, jó napot! * Köszön Babkár boldogan, ahogy újabb vevőket sodor felé a szél. Memóriája nem a régi már, főleg akkor, amikor naponta több tucat vásárló arcát látja, és Grael semmivel sem tűnik ki az átlagból, hogy valamilyen ismertetőjel alapján komoly nyomot hagyjon a tündérben. *
- Eladó gyűrű? Nem emlékszem, de biztosíthatom róla, hogy az áraim rendesek és kedvesek, szóval amit mondtam, az úgy is van most is. * Mosolyog fel a városőrre, és el is kezdi kirakni az arany, ezüst, és fém gyűrűket, hogy Grael nyugodtan válogathasson. A fiatal lányka által átadott ékszerre csak egy gyors pillantást tesz, majd elő is húz egy hosszú rudat a pult alól. Ha valaki jobban megnézi, akkor láthatja, hogy mintha körbe lépcsők futnának fel a rúdon, mindegyik lépcsőfok egy-egy méretet jelöl. A tündér rutinos mozdulattal ejti rá az ékszert, és hagyja, hogy egy halk koppanással a neki megfelelő fokra essen. *
- Negyvenhét! * Jelenti ki nagy boldogan, hogy mindenkinek a tudomására hozza, mekkora is az ékszer, ha esetleg később még érdekes lenne bárki számára. *
- Köszönöm szépen. * Teszi még hozzá a szőkeségre mosolyogva, és a bódé asztallapján felé tolja az ékszert, jelezve, hogy akár vissza is veheti. *
- A kisasszonynak lesz? * Teszi fel a kérdést Graelnek címezve, és inkább nem megy bele, hogy ez esetben egyből az ujjról is vehetett volna méretet. *
- Mert szerintem az ő ujjai kisebbek. Ránézésre inkább negyvennégy. De ezt biztosra csak akkor tudom, ha méretet veszek róla. * Ajánlkozik még boldogan, a rudat elrakva, egy vékony kis zsineget szedve elő. *
2937. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-03 17:08:28
Üzenet elküldve: 2025-12-03 17:08:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//A hűség záloga//
*Nem is igazán számított válaszra. Inkább amolyan költői kérdés volt.
Amúgy is jobban figyel arra, hogy ne vegyék őt észre. Amennyire lehet kerüli a tekinteteket. Még véletlenül sem akarja, hogy ráismerjenek. Mint egy kisegér halkan és csendben követi Graelt. Amaz talán még meg is lepődik mennyire jól tud viselkedni a leányzó. Bár egy kisebb fejpénzzel a fején, hogy viselkedhetne másképp.
Amikor megérkeznek a kis bódéhoz, egy lopott gyors pillantást vet csupán arra és a bent álló alakra.*
- Jó napot!
*Köszön vékony hangján, és nem is akar több szót kiengedni ajkain. Kár is lenne most azokért. Mint már tudja a figyelmet kerülné. Legalább is szeretné! Amíg Grael rá nem tereli a szót és a édesanyja gyűrűjére.*
- Persze, egy pillanat.
*Néz fel a férfire, és már kezdi is meglazítani a fejére tekert kendőt, hogy előhúzva nyakláncát lefejtse azt amarról. Majd amint a műveletet befejezte, oda is lép a bódé pultjához, hogy annak lapjára lehelyezze azt. Babkár ha kezébe veszi a gyűrűt. Láthatja a szépen megmunkált gravírozást rajta. A rókát ami a mezei harmatkával a szájában szökell tova.
Majd aki jól végezte a dolgát, vissza is lép nevelő apja mellé, fejét kissé leszegve. Aki lehet nem venné magára ezt a címkét nyilvánosan. De jócskán hozzá tett a neveléséhez. Még ha amaz az utca törvényeit foglalja csak magába.*
*Nem is igazán számított válaszra. Inkább amolyan költői kérdés volt.
Amúgy is jobban figyel arra, hogy ne vegyék őt észre. Amennyire lehet kerüli a tekinteteket. Még véletlenül sem akarja, hogy ráismerjenek. Mint egy kisegér halkan és csendben követi Graelt. Amaz talán még meg is lepődik mennyire jól tud viselkedni a leányzó. Bár egy kisebb fejpénzzel a fején, hogy viselkedhetne másképp.
Amikor megérkeznek a kis bódéhoz, egy lopott gyors pillantást vet csupán arra és a bent álló alakra.*
- Jó napot!
*Köszön vékony hangján, és nem is akar több szót kiengedni ajkain. Kár is lenne most azokért. Mint már tudja a figyelmet kerülné. Legalább is szeretné! Amíg Grael rá nem tereli a szót és a édesanyja gyűrűjére.*
- Persze, egy pillanat.
*Néz fel a férfire, és már kezdi is meglazítani a fejére tekert kendőt, hogy előhúzva nyakláncát lefejtse azt amarról. Majd amint a műveletet befejezte, oda is lép a bódé pultjához, hogy annak lapjára lehelyezze azt. Babkár ha kezébe veszi a gyűrűt. Láthatja a szépen megmunkált gravírozást rajta. A rókát ami a mezei harmatkával a szájában szökell tova.
Majd aki jól végezte a dolgát, vissza is lép nevelő apja mellé, fejét kissé leszegve. Aki lehet nem venné magára ezt a címkét nyilvánosan. De jócskán hozzá tett a neveléséhez. Még ha amaz az utca törvényeit foglalja csak magába.*
2936. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-03 16:43:04
Üzenet elküldve: 2025-12-03 16:43:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új otthon felé//
*Nem sokáig hallgatja Kharzt. Kasemeteh elveszik az árusok és vásárlók forgatagában. Bódéról bódéra járja a teret. Annyi jó dolgot tudna megvásárolni, de aranya az sajnos kevés van. Még talán ahhoz is amit akar. Jó pár percbe beletelik, mire megtalálja a bájital árusokat. Ahogy tartott tőle, sajnos erszénye nem elég vaskos ahhoz, hogy bármit vehessen. Pozitívum az egészben, hogy így kirabolni sem akarják. Habár bolond az aki egy orkot megpróbál kirabolni. Közben Kharzt szeme elől eltűnik és Kasemeth sem találja még me, főleg mert nem is keresi még. Reménytelen alkudozásba kezd, de félő, hogy az árus még ork létére feljebb is emeli az árakat. Felhúzott orral távozik. Ekkor látja csak, hogy Kharz nem jött vele. Máris elvesztette friss ork ismerősét.
~Csak te lehetsz ilyen balszerencsés.~
Rázza meg a fejét, majd elindul abba az irányba, ahol utoljára látta.*
*Nem sokáig hallgatja Kharzt. Kasemeteh elveszik az árusok és vásárlók forgatagában. Bódéról bódéra járja a teret. Annyi jó dolgot tudna megvásárolni, de aranya az sajnos kevés van. Még talán ahhoz is amit akar. Jó pár percbe beletelik, mire megtalálja a bájital árusokat. Ahogy tartott tőle, sajnos erszénye nem elég vaskos ahhoz, hogy bármit vehessen. Pozitívum az egészben, hogy így kirabolni sem akarják. Habár bolond az aki egy orkot megpróbál kirabolni. Közben Kharzt szeme elől eltűnik és Kasemeth sem találja még me, főleg mert nem is keresi még. Reménytelen alkudozásba kezd, de félő, hogy az árus még ork létére feljebb is emeli az árakat. Felhúzott orral távozik. Ekkor látja csak, hogy Kharz nem jött vele. Máris elvesztette friss ork ismerősét.
~Csak te lehetsz ilyen balszerencsés.~
Rázza meg a fejét, majd elindul abba az irányba, ahol utoljára látta.*
2935. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-03 16:22:21
Üzenet elküldve: 2025-12-03 16:22:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Már én is elhiszem…//
*Úgy fest a tündér mindkettejüket elvarázsolja. Ez persze igencsak jól jön egy kereskedőnek, hiszen ki ne akarna ilyen légkörben vásárolni? Igyekszik nem szélesebben mosolyogni a megengedettnél, mégis tekintetére költözik valami kellemes. Jól érzi magát. Teysus említése pedig még egy plus pont. Habár elsősorban Eeyr-re hivatkoznak, ha istenükről beszélnek, Lyssirához mégis Teysus áll közelebb.*
- Ó, rosszul látok talán? Nem lehet még olyan koros, hogy már az anyánknak is kelméket árult… *A nevük már talán olyan halott a fiatalabbak számára, mint a szülők maguk, de azért felcsillan a szeme. Két dolog miatt. Az egyik, hogy ha ilyen jól tartja magát a férfi és sokkal idősebb, mint amilyennek látszik, akkor tudnia kell a praktikáit.. A másik, hogy ha valóban ismer bárkit a családjukból, akkor máskor is dolga kellene az urasággal legyen.
Végül felkuncog az érdeklődésre, hogy testvérek-e. Testvérek? Ikrek. Ha különbség van közöttük, az esetleg a ruháik színe. Viszont meghagyja a válaszadást vérének. Ő maga inkább csak csordultig telik a tökéllyel. Minden, amit lát tetszik neki, ahogy pedig kínálják az árut, az maga a csoda. Sűrűn pislant persze Cori felé is, hogy lássa rajta, ő hogyan érzi magát.*
- A nyakék tényleg illik hozzád. Na de Merchen úr! Valami türkizszínt keressen az a méltán híres kereskedőszimat. A legszebb ruhát. A legegyedibbet.
*A mithrillt hallva majdhogynem gombóc nő a torkában. Bármennyit is ügyeskedett testvére, annyi aranyat biztos nem szedett össze. *
- Mondja van boltja is? *Érdeklődik a tündértől, csak amolyan csevegve, miközben nézelődik. Nagy volna a meglepetés, ha kiderülne számára, hogy egy nemessel van dolga, de kapukat nyitna meg.*
*Úgy fest a tündér mindkettejüket elvarázsolja. Ez persze igencsak jól jön egy kereskedőnek, hiszen ki ne akarna ilyen légkörben vásárolni? Igyekszik nem szélesebben mosolyogni a megengedettnél, mégis tekintetére költözik valami kellemes. Jól érzi magát. Teysus említése pedig még egy plus pont. Habár elsősorban Eeyr-re hivatkoznak, ha istenükről beszélnek, Lyssirához mégis Teysus áll közelebb.*
- Ó, rosszul látok talán? Nem lehet még olyan koros, hogy már az anyánknak is kelméket árult… *A nevük már talán olyan halott a fiatalabbak számára, mint a szülők maguk, de azért felcsillan a szeme. Két dolog miatt. Az egyik, hogy ha ilyen jól tartja magát a férfi és sokkal idősebb, mint amilyennek látszik, akkor tudnia kell a praktikáit.. A másik, hogy ha valóban ismer bárkit a családjukból, akkor máskor is dolga kellene az urasággal legyen.
Végül felkuncog az érdeklődésre, hogy testvérek-e. Testvérek? Ikrek. Ha különbség van közöttük, az esetleg a ruháik színe. Viszont meghagyja a válaszadást vérének. Ő maga inkább csak csordultig telik a tökéllyel. Minden, amit lát tetszik neki, ahogy pedig kínálják az árut, az maga a csoda. Sűrűn pislant persze Cori felé is, hogy lássa rajta, ő hogyan érzi magát.*
- A nyakék tényleg illik hozzád. Na de Merchen úr! Valami türkizszínt keressen az a méltán híres kereskedőszimat. A legszebb ruhát. A legegyedibbet.
*A mithrillt hallva majdhogynem gombóc nő a torkában. Bármennyit is ügyeskedett testvére, annyi aranyat biztos nem szedett össze. *
- Mondja van boltja is? *Érdeklődik a tündértől, csak amolyan csevegve, miközben nézelődik. Nagy volna a meglepetés, ha kiderülne számára, hogy egy nemessel van dolga, de kapukat nyitna meg.*
2934. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-03 16:09:23
Üzenet elküldve: 2025-12-03 16:09:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A hűség záloga//
*Cilia a visszakérdezésre már nem kap választ, de Graelnek szerencsére van annyi esze, hogy azon a helyen keresse először a kufárt, ahol legutóbb is találkozott vele, merthogy így hamar meg is találja a tündért, akinek egyébként a hangját is követhette volna, ám erre végül nem volt szükség.*
- Khm! Üdv. *Hívja fel magára a figyelmet, miközben egy rövid pillantást vet a kikupált bódéra. Nem jegyezte meg, hogy milyen volt a múltkor, de az feltűnik neki, hogy most egészen biztosan más. Ám őt nem az érdekli, hogy hol, hanem hogy milyen üzletet köthetnek, merthogy ezúttal valós vásárlási szándékkal érkezett, így, ha a kereskedő már rá figyel, akkor folytatja a mondandóját.*
- Threbuchey. *Biccent egyet újra, csak a miheztartás végett.* Nem tudom, emlékszel-e a legutóbbi ajánlatodra az eladó gyűrűt illetően. Meg akarom venni, most már a méret kérdése sem akadály. *Tekintete ekkor irányul a mellette álló Ciliára.*
- Mutasd meg neki a gyűrűt! Ne aggódj, nem fogja elvenni tőled! *Mondja a lánynak, és közben nagyon reméli, hogy nem kell majd győzködnie őt arról, hogy megmutassa Babkárnak a nála lévő ékszert.*
- Ez pontosan akkora, mint amekkora nekem kell. Biztos vagyok benne, mert akinek szánom a gyűrűt, annak ez volt már az ujján. *Magyarázza akkor, ha Cilia engedelmeskedik a kérésének, és Threbuchey valóban meg tudja szemlélni az elf lánynál lévő, gravírozott ezüstgyűrűt.*
*Cilia a visszakérdezésre már nem kap választ, de Graelnek szerencsére van annyi esze, hogy azon a helyen keresse először a kufárt, ahol legutóbb is találkozott vele, merthogy így hamar meg is találja a tündért, akinek egyébként a hangját is követhette volna, ám erre végül nem volt szükség.*
- Khm! Üdv. *Hívja fel magára a figyelmet, miközben egy rövid pillantást vet a kikupált bódéra. Nem jegyezte meg, hogy milyen volt a múltkor, de az feltűnik neki, hogy most egészen biztosan más. Ám őt nem az érdekli, hogy hol, hanem hogy milyen üzletet köthetnek, merthogy ezúttal valós vásárlási szándékkal érkezett, így, ha a kereskedő már rá figyel, akkor folytatja a mondandóját.*
- Threbuchey. *Biccent egyet újra, csak a miheztartás végett.* Nem tudom, emlékszel-e a legutóbbi ajánlatodra az eladó gyűrűt illetően. Meg akarom venni, most már a méret kérdése sem akadály. *Tekintete ekkor irányul a mellette álló Ciliára.*
- Mutasd meg neki a gyűrűt! Ne aggódj, nem fogja elvenni tőled! *Mondja a lánynak, és közben nagyon reméli, hogy nem kell majd győzködnie őt arról, hogy megmutassa Babkárnak a nála lévő ékszert.*
- Ez pontosan akkora, mint amekkora nekem kell. Biztos vagyok benne, mert akinek szánom a gyűrűt, annak ez volt már az ujján. *Magyarázza akkor, ha Cilia engedelmeskedik a kérésének, és Threbuchey valóban meg tudja szemlélni az elf lánynál lévő, gravírozott ezüstgyűrűt.*
2933. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-03 09:43:13
Üzenet elküldve: 2025-12-03 09:43:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A hűség záloga//
- Tessék csak tessék, Babkár bódéja nyitva áll! * Kiabál a piacon az ifjú tündér, amikor éppen nincsenek vevői. Igyekszik felhívni magára bárkinek a figyelmét, aki a piacra érkezik, hogy minél előbb megszabadulhasson árucikkeitől. Na nem azért, mert büdös lenne neki a munka, de tudja, hogy az idő pénz, és minél többet tud eladni egy adott órán belül, annál vastagabb erszénnyel távozik nap végén. Nincs ez máshogy most sem, amikor a gyűrű keresők megjelennek, de ha Graelmhor emlékszik rá, hogy hol beszélgettek legutóbb, akkor még a fülére se kell hivatkozzon. Threbuchey ugyanis pontosan ott van, mint mindig, saját kis bódéja pedig valamennyit csinosodott még úgy is, hogy nem telt el sok idő legutóbbi találkozásuk óta. Az időjárásra való tekintettel az egykori szinte csupasz szekrény ezúttal apró tetőket kapott, ami nem csak a kereskedőt, de az esetleges vásárlókat is védi a zord időjárástól, legyen az eső, vagy hó. A legjobb rész viszont egyértelműen a kicsike kis fémkémény, ami megjelent oldal, és boldogan eregeti a füstöt. Ha valaki követi, hogy merre tart, akkor a bódé alatt tűnik el, ahol alacsony kis fiókszerű kályha jelent meg, amibe nem fér be sok fa ugyan, viszont még így is gondoskodik arról, hogy a tündér lábát, és egyébként a vevőkét is melegítse, ha elég közel állnak. A tündér gondolkodik azon, hogy mennyivel kényelmesebb lenne egy üzlethelyiség, de egyelőre azzal dolgozik, ami a rendelkezésére áll. Talán jövőre beköltözik majd saját kis boltjába, de ezek a tervek túl távoliak egyelőre. *
- Tessék csak tessék, Babkár bódéja nyitva áll! * Kiabál a piacon az ifjú tündér, amikor éppen nincsenek vevői. Igyekszik felhívni magára bárkinek a figyelmét, aki a piacra érkezik, hogy minél előbb megszabadulhasson árucikkeitől. Na nem azért, mert büdös lenne neki a munka, de tudja, hogy az idő pénz, és minél többet tud eladni egy adott órán belül, annál vastagabb erszénnyel távozik nap végén. Nincs ez máshogy most sem, amikor a gyűrű keresők megjelennek, de ha Graelmhor emlékszik rá, hogy hol beszélgettek legutóbb, akkor még a fülére se kell hivatkozzon. Threbuchey ugyanis pontosan ott van, mint mindig, saját kis bódéja pedig valamennyit csinosodott még úgy is, hogy nem telt el sok idő legutóbbi találkozásuk óta. Az időjárásra való tekintettel az egykori szinte csupasz szekrény ezúttal apró tetőket kapott, ami nem csak a kereskedőt, de az esetleges vásárlókat is védi a zord időjárástól, legyen az eső, vagy hó. A legjobb rész viszont egyértelműen a kicsike kis fémkémény, ami megjelent oldal, és boldogan eregeti a füstöt. Ha valaki követi, hogy merre tart, akkor a bódé alatt tűnik el, ahol alacsony kis fiókszerű kályha jelent meg, amibe nem fér be sok fa ugyan, viszont még így is gondoskodik arról, hogy a tündér lábát, és egyébként a vevőkét is melegítse, ha elég közel állnak. A tündér gondolkodik azon, hogy mennyivel kényelmesebb lenne egy üzlethelyiség, de egyelőre azzal dolgozik, ami a rendelkezésére áll. Talán jövőre beköltözik majd saját kis boltjába, de ezek a tervek túl távoliak egyelőre. *
2932. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-03 06:58:47
Üzenet elküldve: 2025-12-03 06:58:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//A hűség záloga//
*A híres neves kőkert. Legalább is, ahogy ő ismerte még nemrégiben. Ahol megannyi gyümölcstől és húsárútól szabadította meg a kereskedőket. Az elején még saját éhsége vezette. Majd Grael biztatására egyre merészebb lett a lány. Ékszerek, erszények. Semmi nem volt a fürge elf lánytól biztonságban. Amíg Mai és Alaver fülön nem csípte. Azóta világa a tetejéről saját lábára állt. És eszébe nem jutna bármit is lopni már ezekről az asztaloktól. Ezért is lépdel közel Graelhez. Még rá se kellene szólnia, mert eszébe sem volt elkóborolni tudván ez mivel járhat.*
-Ühüm. Én is.
*Nez körbe aggodalmasan. És ha ő nem is zavartatja magát ha Grael kézénel fogva akarja őt vezetni. Úgy talán kevésbé feltűnőek. Fejét azért most is jelentősen takarja az a nagy kendő amit még reggel a fejére kötött.*
-Hm? Úgy gondolod? Én kétlem.
*Rázza meg apró fejét. Mert kis szívében azóta is csak egy fiúcskának van helye. Az pedig most ki tudja merre jár.*
*A híres neves kőkert. Legalább is, ahogy ő ismerte még nemrégiben. Ahol megannyi gyümölcstől és húsárútól szabadította meg a kereskedőket. Az elején még saját éhsége vezette. Majd Grael biztatására egyre merészebb lett a lány. Ékszerek, erszények. Semmi nem volt a fürge elf lánytól biztonságban. Amíg Mai és Alaver fülön nem csípte. Azóta világa a tetejéről saját lábára állt. És eszébe nem jutna bármit is lopni már ezekről az asztaloktól. Ezért is lépdel közel Graelhez. Még rá se kellene szólnia, mert eszébe sem volt elkóborolni tudván ez mivel járhat.*
-Ühüm. Én is.
*Nez körbe aggodalmasan. És ha ő nem is zavartatja magát ha Grael kézénel fogva akarja őt vezetni. Úgy talán kevésbé feltűnőek. Fejét azért most is jelentősen takarja az a nagy kendő amit még reggel a fejére kötött.*
-Hm? Úgy gondolod? Én kétlem.
*Rázza meg apró fejét. Mert kis szívében azóta is csak egy fiúcskának van helye. Az pedig most ki tudja merre jár.*
2931. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-03 06:41:43
Üzenet elküldve: 2025-12-03 06:41:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A hűség záloga//
*Ezúttal másodmagával, Cilia társaságában érkezik a Piactérre, bár sokkal több kedve így sincs itt lenni. Úgy rajzik itt a nép, mint a hangyák, hogy elszórják a becsületesen megszerzett pénzüket, miközben a kufárok még becsületesebb módon igyekeznek az összeset kiimádkozni az artheniori polgárok zsebéből. Ma ő is ennek az áldozata lesz, és még csak azt sem tudja, hogy megéri-e az aranyat, időt és fáradtságot mindez.*
- Ne tűnj el! *Morogja az elf lánynak, de esze ágában sincs a problémát megelőzve a kezét fogni vagy más egyéb szörnyű dolgot elkövetni.*
- Gyorsan le akarom ezt tudni. *Szemei közben már a teret pásztázzák, keresi azt a kereskedőt, akinek a múltkor már majdnem sikerült rábeszélnie őt egy méregdrága gyűrű megvásárlására, Threbucheyt. Sajnos, akkor egy valami hiányzott a képletből, az ajándék leendő tulajdonosának méretei, és ami még rosszabb, hogy azóta sem sikerült lebeszélnie magát erről az eszement őrültségről.*
- Egy fekete hajú tündér fiút keresünk. Olyan, mint egy nagyra nőtt kölyök, és ha meglátod, te szerintem azonnal bele fogsz szeretni. Azt hiszem a lányok így csinálnak a hozzá hasonló flótásokkal. *Magyarázza érdekes módon Ciliának, hogy mégis kit keresnek a tömött piacon. A küldetés talán nem lehetetlen, mert bár eladóból is rengetegen vannak most kint, de mégis sokkal kevesebben, mint vásárlóból. Lépked hát tovább, keresve a tündért, és ha kell, félre is tolja maga elől azt, aki épp az útjába kerül. Percek kérdése, hogy felrobbanjon a tömeg okozta dühtől, de az is lehet, hogy bent már fortyog, csak még tudja kezelni.*
*Ezúttal másodmagával, Cilia társaságában érkezik a Piactérre, bár sokkal több kedve így sincs itt lenni. Úgy rajzik itt a nép, mint a hangyák, hogy elszórják a becsületesen megszerzett pénzüket, miközben a kufárok még becsületesebb módon igyekeznek az összeset kiimádkozni az artheniori polgárok zsebéből. Ma ő is ennek az áldozata lesz, és még csak azt sem tudja, hogy megéri-e az aranyat, időt és fáradtságot mindez.*
- Ne tűnj el! *Morogja az elf lánynak, de esze ágában sincs a problémát megelőzve a kezét fogni vagy más egyéb szörnyű dolgot elkövetni.*
- Gyorsan le akarom ezt tudni. *Szemei közben már a teret pásztázzák, keresi azt a kereskedőt, akinek a múltkor már majdnem sikerült rábeszélnie őt egy méregdrága gyűrű megvásárlására, Threbucheyt. Sajnos, akkor egy valami hiányzott a képletből, az ajándék leendő tulajdonosának méretei, és ami még rosszabb, hogy azóta sem sikerült lebeszélnie magát erről az eszement őrültségről.*
- Egy fekete hajú tündér fiút keresünk. Olyan, mint egy nagyra nőtt kölyök, és ha meglátod, te szerintem azonnal bele fogsz szeretni. Azt hiszem a lányok így csinálnak a hozzá hasonló flótásokkal. *Magyarázza érdekes módon Ciliának, hogy mégis kit keresnek a tömött piacon. A küldetés talán nem lehetetlen, mert bár eladóból is rengetegen vannak most kint, de mégis sokkal kevesebben, mint vásárlóból. Lépked hát tovább, keresve a tündért, és ha kell, félre is tolja maga elől azt, aki épp az útjába kerül. Percek kérdése, hogy felrobbanjon a tömeg okozta dühtől, de az is lehet, hogy bent már fortyog, csak még tudja kezelni.*
2930. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-02 22:36:44
Üzenet elküldve: 2025-12-02 22:36:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Törpe piac//
* Hova tovább, Wertus annál inkább meg van róla győződve, hogy istennője fonta úgy sorsuk fonalát, hogy itt és most találkozzanak. Csakis Wylnurana állhat emögött, hogy ők hárman most itt vannak. Igen! Törpénk ebben egészen biztos! Hiszen az hogy Gubacs ennyi ésszel még életben van és még senki sem ütötte agyon, illetve fejen, már maga egy isteni csoda!
A másik talpraesettebbnek látszik, viszont ő sem lehet itt véletlenül…
Nem egészen világos neki, hogy Gubacs honnét is jött ezért rákérdez:*
- Testvér! Nem hallottam még a faludról, de ha jól értem, azt akarod mondani, hogy te átkeltél az erdőmélyén és az ingoványon?
* Meglepetten hallja a folytatásban, hogy Gubacs törpe mágus lenne. Eléggé el van varázsolva az biztos, de ez inkább a kocsmában kapható „varázsitaloknak” tudható be. Hogy ő maga varázsol-e ebben már kicsit kételkedik…
Mikor Gubacs a távolba mered, Wertus is arrafelé néz amerre ő, aztán vissza Gubacsra, majd megint a távolba, aztán megint Gubacsra. Ekkor jobbjával megvakarja homlokát, de arra amit Gubacs mond, keze lehanyatlik és tágra nyílt szemekkel, csodálkozva hallgatja.*
~Azt a mindenit, ez olvas a fejemben? Lehet, hogy ez tényleg látnok?~
* Wertus reméli, hogy igazat szól az elvarázsolt. *~ Bár igazat szólna! ~
* A sörrel kapcsolatban nem tartja jó ötletnek tovább itatni Gubacsot, de abban a reményben, hogy többet is megtud tőle, azért rábólint:*
- Rendben van, a vendégeim vagytok a fogadóban, ha gondoljátok!
* Az nyilvánvaló, hogy Wrojth még kevésbé hiszi csak egy szavát is Gubacsnak. Mikor az Gubacsot gúnyolja, Wertus a vörös felé fordul, megrántja a vállát, széttárja kezeit, baljával kissé Gubacs felé mutat és ennyit mond:*
- Nekem annyira hihetetlen, hogy most itt állunk mi hárman, hogy elhiszem amit mond!
* Mikor a vörös kerek-perec rákérdez Wertus terveire, az homlokát ráncolva, jobb kezével a szakállát piszkálva gondolkodik. Eljött-e az ideje annak, hogy megossza terveit velük. Normális esetben ezt nem tenné, de most tényleg meg van róla győződve, hogy nagyobb hatalom hozta itt őket össze.
Nem mellesleg tetszik neki, hogy Wrojth nem kertel. Különben is, ez a nyüzsgő piac talán jobb hely az ilyesmire, mint egy fogadó, ahol a falnak is füle van…
Kezét leereszti, fejével biccent a vörös felé, majd így szól:*
- Jól van hát! Elmondom mit szeretnék! Gubacs említette, hogy honnét jött. Ha ez valóban igaz és ott van ahol én gondolom nagy szükségünk lesz rá, ugyanis épp oda tartok!
Avaluryddát, az ősi fővárosunkat keresem. Bejártam már sok hegyet és völgyet de eddig még nem találtam rá. Ott folytatnám a keresést a nagy erdőn túl, de ehhez át kell kelnem az ingoványon és az erdőn, ami egyedül nem veszélytelen…
*Közelebb hajol a másik kettőhöz és csendesebben folytatja:*
- Képzeljétek el azt a gazdagságot amit őseink felhalmoztak ott! Arany, ezüst, drágakövek és még az aranynál is értékesebb fémek!
De mi nem ezért megyünk! Van ott valami ami mindennél értékesebb! Az Amloshrudd, istennőnk ajándéka. Ha azt megleljük a törpék újra elfoglalhatják majd méltó helyüket ezen a földön! Nagyobbak és gazdagabbak leszünk az összes népnél!
* Mikor mondandóját befejezte, újra kiegyenesedik. *
- Nos? Mit szóltok?
* Ezek után kérdőn és kíváncsian fürkészi testvérei arcát. Vajon hogyan reagálnak azok?*
//Törpe piac//
* Hova tovább, Wertus annál inkább meg van róla győződve, hogy istennője fonta úgy sorsuk fonalát, hogy itt és most találkozzanak. Csakis Wylnurana állhat emögött, hogy ők hárman most itt vannak. Igen! Törpénk ebben egészen biztos! Hiszen az hogy Gubacs ennyi ésszel még életben van és még senki sem ütötte agyon, illetve fejen, már maga egy isteni csoda!
A másik talpraesettebbnek látszik, viszont ő sem lehet itt véletlenül…
Nem egészen világos neki, hogy Gubacs honnét is jött ezért rákérdez:*
- Testvér! Nem hallottam még a faludról, de ha jól értem, azt akarod mondani, hogy te átkeltél az erdőmélyén és az ingoványon?
* Meglepetten hallja a folytatásban, hogy Gubacs törpe mágus lenne. Eléggé el van varázsolva az biztos, de ez inkább a kocsmában kapható „varázsitaloknak” tudható be. Hogy ő maga varázsol-e ebben már kicsit kételkedik…
Mikor Gubacs a távolba mered, Wertus is arrafelé néz amerre ő, aztán vissza Gubacsra, majd megint a távolba, aztán megint Gubacsra. Ekkor jobbjával megvakarja homlokát, de arra amit Gubacs mond, keze lehanyatlik és tágra nyílt szemekkel, csodálkozva hallgatja.*
~Azt a mindenit, ez olvas a fejemben? Lehet, hogy ez tényleg látnok?~
* Wertus reméli, hogy igazat szól az elvarázsolt. *~ Bár igazat szólna! ~
* A sörrel kapcsolatban nem tartja jó ötletnek tovább itatni Gubacsot, de abban a reményben, hogy többet is megtud tőle, azért rábólint:*
- Rendben van, a vendégeim vagytok a fogadóban, ha gondoljátok!
* Az nyilvánvaló, hogy Wrojth még kevésbé hiszi csak egy szavát is Gubacsnak. Mikor az Gubacsot gúnyolja, Wertus a vörös felé fordul, megrántja a vállát, széttárja kezeit, baljával kissé Gubacs felé mutat és ennyit mond:*
- Nekem annyira hihetetlen, hogy most itt állunk mi hárman, hogy elhiszem amit mond!
* Mikor a vörös kerek-perec rákérdez Wertus terveire, az homlokát ráncolva, jobb kezével a szakállát piszkálva gondolkodik. Eljött-e az ideje annak, hogy megossza terveit velük. Normális esetben ezt nem tenné, de most tényleg meg van róla győződve, hogy nagyobb hatalom hozta itt őket össze.
Nem mellesleg tetszik neki, hogy Wrojth nem kertel. Különben is, ez a nyüzsgő piac talán jobb hely az ilyesmire, mint egy fogadó, ahol a falnak is füle van…
Kezét leereszti, fejével biccent a vörös felé, majd így szól:*
- Jól van hát! Elmondom mit szeretnék! Gubacs említette, hogy honnét jött. Ha ez valóban igaz és ott van ahol én gondolom nagy szükségünk lesz rá, ugyanis épp oda tartok!
Avaluryddát, az ősi fővárosunkat keresem. Bejártam már sok hegyet és völgyet de eddig még nem találtam rá. Ott folytatnám a keresést a nagy erdőn túl, de ehhez át kell kelnem az ingoványon és az erdőn, ami egyedül nem veszélytelen…
*Közelebb hajol a másik kettőhöz és csendesebben folytatja:*
- Képzeljétek el azt a gazdagságot amit őseink felhalmoztak ott! Arany, ezüst, drágakövek és még az aranynál is értékesebb fémek!
De mi nem ezért megyünk! Van ott valami ami mindennél értékesebb! Az Amloshrudd, istennőnk ajándéka. Ha azt megleljük a törpék újra elfoglalhatják majd méltó helyüket ezen a földön! Nagyobbak és gazdagabbak leszünk az összes népnél!
* Mikor mondandóját befejezte, újra kiegyenesedik. *
- Nos? Mit szóltok?
* Ezek után kérdőn és kíváncsian fürkészi testvérei arcát. Vajon hogyan reagálnak azok?*
2929. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-02 20:07:27
Üzenet elküldve: 2025-12-02 20:07:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Már én is elhiszem…//
*Merchennek nem idegen dolog az, hogy csak úgy jár-kel a Piactéren, és mindenféle alakokba belebotlik. Igaz ritkán ilyen szemrevaló teremtések keresztezik útját, legtöbbször büdös és szőrös férfiak, meg fél-elf alkimisták, sőt, még ork alkimisták is. Így igazi felüdülés számára, hogy ilyen kifinomultnak tetsző társaságot fog ki magának ezen a napon.*
-Micsoda kelletlen figurák!
*Játszik rá maga is, és még a szemét is éppen úgy forgatja, ahogy azt a leghisztérikább hercegkisasszony tenné, ha a fürdővize egy arasznyival is hidegebb lenne a kelleténél.*
-Lyssira Saeliis Tharisse.
*Ismétli a nevet, majd mintha egy gondolat vágna az eszébe, és felismerés költözik az arcára.*
-Csak nem?!
*Kérdi, mintha ismerős volna neki a név, de valójában halvány gőze sincs róla. Ellenben tudja, hogy szeretek azt hinni a népek, hogy ismeri őket, ezt még gyermekkorában megtanulta.*
-Corillette Ysevelle Tharisse, örvendek.
*Természetesen őt is üdvözli.*
-Testvérek volnának? Micsoda öröm lehet, az atyjuk bizonyára roppant büszke.
*Cseveg egy kicsit, néha ő is örülne ha lenne valami rokona, akivel osztozkodhatna, örömben és bánatban egyaránt ahogy azt illik. De neki más sorsot szántak az istenek.*
-Ahogy mindig, kedveseim, ahogy mindig!
*Feleli arra, hogy Teysus éppen a legjobb helyre küldte. Úgy is érzi magát, hogy most tényleg ott van, ahol lennie kell. Ritkán esik meg ilyesmi.*
-Nos akkor a legjobb lesz, ha egy percet sem vesztegetünk. Ha valóban a legritkább és legnemesebb holmikra kíváncsiak, pontosan tudom merre kell kerülnünk. Csak egy kis séta és ott is leszünk, egy kedves barátom éppen ilyesmikkel foglalkozik. Nemrég volt az esküvője, tudják.
*Csak úgy meséli, mintha ennek egyébként lenne bármihez is köze.*
-Esetleg egy szép aranylánc? Ez jól megy kegyed szeméhez.
*Megfog egy szépen mintázott, vékonyka, nőies darabot és Cori mellkasához emeli, hogy hogy állna rajta.*
-Vagy az a jégkék ruha? De finom anyaga van!
*Ezt már csak úgy magának mondja, ahogy fordul egyet és végig simít a selymen, ami gyöngyökkel és mintákkal van díszítve.*
-Persze mithrill is akad, igazi ékkövek, de az áruk is igencsak borsos. Ha engem kérdeznek, az már talán túlzás is hétköznapi viseletnek, a férjuruktól illene ilyesmit kapniuk. Már persze, ha akadt oly szerencsés férfiú, kinek kezüket már odaajándékozták.
*Mindkettejük szemét keresi, hátha kiolvas belőle valamit, és persze egyébként is kíváncsi.*
*Merchennek nem idegen dolog az, hogy csak úgy jár-kel a Piactéren, és mindenféle alakokba belebotlik. Igaz ritkán ilyen szemrevaló teremtések keresztezik útját, legtöbbször büdös és szőrös férfiak, meg fél-elf alkimisták, sőt, még ork alkimisták is. Így igazi felüdülés számára, hogy ilyen kifinomultnak tetsző társaságot fog ki magának ezen a napon.*
-Micsoda kelletlen figurák!
*Játszik rá maga is, és még a szemét is éppen úgy forgatja, ahogy azt a leghisztérikább hercegkisasszony tenné, ha a fürdővize egy arasznyival is hidegebb lenne a kelleténél.*
-Lyssira Saeliis Tharisse.
*Ismétli a nevet, majd mintha egy gondolat vágna az eszébe, és felismerés költözik az arcára.*
-Csak nem?!
*Kérdi, mintha ismerős volna neki a név, de valójában halvány gőze sincs róla. Ellenben tudja, hogy szeretek azt hinni a népek, hogy ismeri őket, ezt még gyermekkorában megtanulta.*
-Corillette Ysevelle Tharisse, örvendek.
*Természetesen őt is üdvözli.*
-Testvérek volnának? Micsoda öröm lehet, az atyjuk bizonyára roppant büszke.
*Cseveg egy kicsit, néha ő is örülne ha lenne valami rokona, akivel osztozkodhatna, örömben és bánatban egyaránt ahogy azt illik. De neki más sorsot szántak az istenek.*
-Ahogy mindig, kedveseim, ahogy mindig!
*Feleli arra, hogy Teysus éppen a legjobb helyre küldte. Úgy is érzi magát, hogy most tényleg ott van, ahol lennie kell. Ritkán esik meg ilyesmi.*
-Nos akkor a legjobb lesz, ha egy percet sem vesztegetünk. Ha valóban a legritkább és legnemesebb holmikra kíváncsiak, pontosan tudom merre kell kerülnünk. Csak egy kis séta és ott is leszünk, egy kedves barátom éppen ilyesmikkel foglalkozik. Nemrég volt az esküvője, tudják.
*Csak úgy meséli, mintha ennek egyébként lenne bármihez is köze.*
-Esetleg egy szép aranylánc? Ez jól megy kegyed szeméhez.
*Megfog egy szépen mintázott, vékonyka, nőies darabot és Cori mellkasához emeli, hogy hogy állna rajta.*
-Vagy az a jégkék ruha? De finom anyaga van!
*Ezt már csak úgy magának mondja, ahogy fordul egyet és végig simít a selymen, ami gyöngyökkel és mintákkal van díszítve.*
-Persze mithrill is akad, igazi ékkövek, de az áruk is igencsak borsos. Ha engem kérdeznek, az már talán túlzás is hétköznapi viseletnek, a férjuruktól illene ilyesmit kapniuk. Már persze, ha akadt oly szerencsés férfiú, kinek kezüket már odaajándékozták.
*Mindkettejük szemét keresi, hátha kiolvas belőle valamit, és persze egyébként is kíváncsi.*
2928. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-02 17:07:43
Üzenet elküldve: 2025-12-02 17:07:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Már én is elhiszem…//
*Ami azt illeti, ő kifejezetten büszke arra, hogy viszonylag könnyedén sikerült aranyhoz jutnia. Lebukni pedig egyszerűen csak nem fog, és akkor nem lesz semmi probléma. Ilyen egyszerű az egész.
Amikor váratlanul megszólítják őket, először ledermed, és kissé jobban kezdi szorítani húga kezét, mely azóta is az övébe van fonódva, hogy a lány megmutatta neki az egérutat, amin keresztül eljuthattak ide, a Piactér szellősebb, nyugodtabb szegletébe. Mintha csak óvni akarná őt az idegentől, bárki is legyen az, aki kihallgatta a beszélgetésüket. Merthogy az első szavaiból számára egyértelmű, hogy hallott mindent. Hát ezért kell mindig, minden pillanatban odafigyelniük arra, hogy mit beszélnek, mert ha épp valami olyasmit ejtett volna ki a száján, ami sokba kerülhetne nekik, azt is hallhatta volna. Lyssira apró pillantása azonban megenyhülést mutat, melyre már ő is nyugodtabban fordul a kedves idegen felé. A különösen megnyerő beszéde mellett a griff fejes sétapálcára figyel fel először.*
~Milyen szép darab!~ *Testvére közben kikéri magának a hozzá intézett szavakat, pedig csak még szebbé akarják varázsolni őt, amiben semmi kivetnivalót nem lát. Az a sértődött sóhaj és az igazán nemes módjára felhúzott kis orr egyébként szórakoztatja Corillette-et, de egy halvány mosolynál többet most nem engedhet meg magának. Elengedi a lány elengedi, miközben Merchen úr bemutatkozik, majd Lyssira is a gyönyörűen csengő, hosszú, teljes nemesi nevén viszonozza a gesztust, ezért ő is hasonlóan tesz.*
- Corillette Ysevelle Tharisse. ~Imádom a nevünket, annyira szép…~ *Nem tud betelni vele, még mindig büszkeséggel tölti el, hogy ez a csodálatos név most már az övé lehet, és húga is hasonlóan szépet tudhat magáénak.*
- Örvendek Merchen úr! *Köszönti a kereskedőként bemutatkozó uraságot.* Azt hiszem, hogy Teysus a legjobb időben a legmegfelelőbb helyre küldte Önt. *Folytatja aztán Lyssira szavait követően.*
- Ugyanis, ahogy mondja, szép holmikat keresünk, de nem akármilyen szépet, a legszebbeket! Finom, selyemből készült blúzokat, díszes szoknyákat, szép esésű ruhákat és meseszép ékszereket. Hisz tudja, ez az, ami méltó hozzánk. Ha valóban tud számunkra ilyesmit mutatni, és az árát is ugyanolyan méltónak találja, akkor kérem, ne tartsa magában! *Erősít rá ő maga is húga lelkesedésére, hozzátéve, hogy nemesként bizony nem csak a szépet, de a jó árat is elvárják. Naná, hogy el, hisz végtelen mennyiségű aranyat azért nem sikerült összekaparnia…*
*Ami azt illeti, ő kifejezetten büszke arra, hogy viszonylag könnyedén sikerült aranyhoz jutnia. Lebukni pedig egyszerűen csak nem fog, és akkor nem lesz semmi probléma. Ilyen egyszerű az egész.
Amikor váratlanul megszólítják őket, először ledermed, és kissé jobban kezdi szorítani húga kezét, mely azóta is az övébe van fonódva, hogy a lány megmutatta neki az egérutat, amin keresztül eljuthattak ide, a Piactér szellősebb, nyugodtabb szegletébe. Mintha csak óvni akarná őt az idegentől, bárki is legyen az, aki kihallgatta a beszélgetésüket. Merthogy az első szavaiból számára egyértelmű, hogy hallott mindent. Hát ezért kell mindig, minden pillanatban odafigyelniük arra, hogy mit beszélnek, mert ha épp valami olyasmit ejtett volna ki a száján, ami sokba kerülhetne nekik, azt is hallhatta volna. Lyssira apró pillantása azonban megenyhülést mutat, melyre már ő is nyugodtabban fordul a kedves idegen felé. A különösen megnyerő beszéde mellett a griff fejes sétapálcára figyel fel először.*
~Milyen szép darab!~ *Testvére közben kikéri magának a hozzá intézett szavakat, pedig csak még szebbé akarják varázsolni őt, amiben semmi kivetnivalót nem lát. Az a sértődött sóhaj és az igazán nemes módjára felhúzott kis orr egyébként szórakoztatja Corillette-et, de egy halvány mosolynál többet most nem engedhet meg magának. Elengedi a lány elengedi, miközben Merchen úr bemutatkozik, majd Lyssira is a gyönyörűen csengő, hosszú, teljes nemesi nevén viszonozza a gesztust, ezért ő is hasonlóan tesz.*
- Corillette Ysevelle Tharisse. ~Imádom a nevünket, annyira szép…~ *Nem tud betelni vele, még mindig büszkeséggel tölti el, hogy ez a csodálatos név most már az övé lehet, és húga is hasonlóan szépet tudhat magáénak.*
- Örvendek Merchen úr! *Köszönti a kereskedőként bemutatkozó uraságot.* Azt hiszem, hogy Teysus a legjobb időben a legmegfelelőbb helyre küldte Önt. *Folytatja aztán Lyssira szavait követően.*
- Ugyanis, ahogy mondja, szép holmikat keresünk, de nem akármilyen szépet, a legszebbeket! Finom, selyemből készült blúzokat, díszes szoknyákat, szép esésű ruhákat és meseszép ékszereket. Hisz tudja, ez az, ami méltó hozzánk. Ha valóban tud számunkra ilyesmit mutatni, és az árát is ugyanolyan méltónak találja, akkor kérem, ne tartsa magában! *Erősít rá ő maga is húga lelkesedésére, hozzátéve, hogy nemesként bizony nem csak a szépet, de a jó árat is elvárják. Naná, hogy el, hisz végtelen mennyiségű aranyat azért nem sikerült összekaparnia…*
2927. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-02 14:38:58
Üzenet elküldve: 2025-12-02 14:38:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Törpe piac//
* Ott adná át minden vagyonát és földi javait, ha ez a sörben áztatott sárban fürdött jószág egy csapásra kiütné. Vissza is vonulna, még jobb fel is hagyna mindennel és szolga sorsba taszítaná magát. Wrojth szerencséjére nem kerül sor arra, hogy ezt tüzetesebben megnézhessék. Még végén rosszul néz a másikra, s amaz ketté tör, mint egy száraz bot. Wertustól sem kap több jót, csupán megerősíti benne, amit eddig is tudott: Semmit. Jobban teszi a páros ha hozzászokik a vörös beszédéhez. Bár nem tudják, de kikötői suhanc az illető, s azoknál a szájalás egyfajta előjáték, amit csak úgy lehet túlélni, ha belemennek. Ellenkező esetben sok szerencsét. Amikor a saras kicsinység a maga jóslásáról beszél, eleinte undor kerül a vörös arcára. *
~ Én meg Arthenior királynője vagyok. ~
* Gondolja magában, de nem az következik be, amire számít. Minél többet beszél a részeg, annál jobban nevethetnéke támad. Végül nem bírja sokáig, felnevet, de nem akárhogy. Amit “megjósolt” a törp, mint egy átlag napja a kikötőben. *
- Haaahaa! Végre valami igazat is szólsz.
* Nem csupán a sörét, de már magáért a királyi látomásért. Ugyanis, ha egy mód van rá, akkor Wrojth előszeretettel hívná magát annak a közeljövőben. Az egykoron méltányos törp büszkeség már a múlté, szeretné, ha egy új törp fejedelemség kerülne elő a semmiből. Bár a látomási kecsegtetőek, közel sem ér annyit, hogy befizesse a másikat egy újabb körre. A következő mondatait elég gúnyosan mondja. Nem hiszi, hogy a másik felfogja, de ha mégis, akkor a verekedés előbb fog megtörténni, mint az ivás. *
- Hát persze, én meg Arthenior bárója volnék. Mond mi járatban vagy, óóó nagy sörpusztitó!
* Wertus kijelentése csak hab a tortán. Még, hogy nem a véletlen hozta volna ide őket. A vörös nem hisz a sorsban. nyelvével csettint egyet, majd felé fordul. *
- A véletlen, mi? Elég a mellébeszélésből. Ne kerülhessük a forró kását. Talán van valami, amihez e kiváló népség összetartása szükségletes? Talán őseink egy jóslata válik valóssá a közelendő napokban?
* Keze immáron kigabalyodott az övéből, s innentől szakállát cirógatja. Talán hall valami érdekeset is, ha már csak sületlenségek kerülnek az étlapra. *
//Törpe piac//
* Ott adná át minden vagyonát és földi javait, ha ez a sörben áztatott sárban fürdött jószág egy csapásra kiütné. Vissza is vonulna, még jobb fel is hagyna mindennel és szolga sorsba taszítaná magát. Wrojth szerencséjére nem kerül sor arra, hogy ezt tüzetesebben megnézhessék. Még végén rosszul néz a másikra, s amaz ketté tör, mint egy száraz bot. Wertustól sem kap több jót, csupán megerősíti benne, amit eddig is tudott: Semmit. Jobban teszi a páros ha hozzászokik a vörös beszédéhez. Bár nem tudják, de kikötői suhanc az illető, s azoknál a szájalás egyfajta előjáték, amit csak úgy lehet túlélni, ha belemennek. Ellenkező esetben sok szerencsét. Amikor a saras kicsinység a maga jóslásáról beszél, eleinte undor kerül a vörös arcára. *
~ Én meg Arthenior királynője vagyok. ~
* Gondolja magában, de nem az következik be, amire számít. Minél többet beszél a részeg, annál jobban nevethetnéke támad. Végül nem bírja sokáig, felnevet, de nem akárhogy. Amit “megjósolt” a törp, mint egy átlag napja a kikötőben. *
- Haaahaa! Végre valami igazat is szólsz.
* Nem csupán a sörét, de már magáért a királyi látomásért. Ugyanis, ha egy mód van rá, akkor Wrojth előszeretettel hívná magát annak a közeljövőben. Az egykoron méltányos törp büszkeség már a múlté, szeretné, ha egy új törp fejedelemség kerülne elő a semmiből. Bár a látomási kecsegtetőek, közel sem ér annyit, hogy befizesse a másikat egy újabb körre. A következő mondatait elég gúnyosan mondja. Nem hiszi, hogy a másik felfogja, de ha mégis, akkor a verekedés előbb fog megtörténni, mint az ivás. *
- Hát persze, én meg Arthenior bárója volnék. Mond mi járatban vagy, óóó nagy sörpusztitó!
* Wertus kijelentése csak hab a tortán. Még, hogy nem a véletlen hozta volna ide őket. A vörös nem hisz a sorsban. nyelvével csettint egyet, majd felé fordul. *
- A véletlen, mi? Elég a mellébeszélésből. Ne kerülhessük a forró kását. Talán van valami, amihez e kiváló népség összetartása szükségletes? Talán őseink egy jóslata válik valóssá a közelendő napokban?
* Keze immáron kigabalyodott az övéből, s innentől szakállát cirógatja. Talán hall valami érdekeset is, ha már csak sületlenségek kerülnek az étlapra. *
2926. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-02 10:50:01
Üzenet elküldve: 2025-12-02 10:50:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Törpe piac//
* Fajtársai közül legalább az egyik törpeszámba veszi, és elfogadja a kézfogást. Wrojth még tovább feszíti a húrt. Ahhoz képest, hogy nem akar verekedni, mindent megtesz érte, hogy verekedés legyen belőle. Azonban Gubacs nem veszi fel a sértéseket. Talán meg sem érti azokat, mindenesetre való igaz, hogy Askander jobban belopja magát a szívébe, mint Wrojth. Nagyot vigyorog a vele szemben álló törpére, ahogy rázzák szorítják egymás kezét. Az erős kézrázás után Wrojth felé néz, majd vissza az öregebbre. *
– Lökött rókaképű, de majd megőszül. * Egyetért Askanderrel abban, hogy szegény vörös törpe mögött eszelős napok, hatok, hónapok, évek, évtizedek állhatnak, de ettől még nem szabad elveszíteniük a fejüket és ökölharcba kezdeniük. A végén még kiütné szegénynek a fogait. Úgyhogy a maga részéről a továbbiakat is hagyja elmenni a füle mellett, csak a bölcsebb törpe barátjára figyel, aki azt mondja, szintúgy a hegyek közül jött valahonnan. *
– Bűbelakból, onnét e! Kolompér zabáló szerzetesek közt nőttem fel az erdőben. Szörnyű volt, de már rég eljöttem onnét. * Magyarázza származását. *
– Hát! * Helyesel aztán. *
– Akár hiszitek, akár nem, én nagy törpe mágus vagyok! Meg tudom látni a jövőt, és megmondhatom, miért vagyunk itt! * Maga elé mered. Nem egy konkrét pontot bámul, csak úgy el a távolba. Aztán megszólal. *
– Látok sok mindent! Látok egy törpe sert magam előtt és egy nagy verekedést és vért! Látok egy törpe királyt is! Nagyon büszkén ül a trónon… * Hirtelen visszarázódik a valóságba. Megrázza a fejét. *
– Mondhatok többet is, barátim, de csak egy törpe ser mellett! És szükség lesz birkavesére is vagy valaminek a belére. De ezek helyettesíthetőek egy másik korsó serrel is. Bűbelakott megtanultam, hogyan kavarog a jövő vize és már látom is, akár a serben is! Na, gyüttök, pöszmetegek?!
//Törpe piac//
* Fajtársai közül legalább az egyik törpeszámba veszi, és elfogadja a kézfogást. Wrojth még tovább feszíti a húrt. Ahhoz képest, hogy nem akar verekedni, mindent megtesz érte, hogy verekedés legyen belőle. Azonban Gubacs nem veszi fel a sértéseket. Talán meg sem érti azokat, mindenesetre való igaz, hogy Askander jobban belopja magát a szívébe, mint Wrojth. Nagyot vigyorog a vele szemben álló törpére, ahogy rázzák szorítják egymás kezét. Az erős kézrázás után Wrojth felé néz, majd vissza az öregebbre. *
– Lökött rókaképű, de majd megőszül. * Egyetért Askanderrel abban, hogy szegény vörös törpe mögött eszelős napok, hatok, hónapok, évek, évtizedek állhatnak, de ettől még nem szabad elveszíteniük a fejüket és ökölharcba kezdeniük. A végén még kiütné szegénynek a fogait. Úgyhogy a maga részéről a továbbiakat is hagyja elmenni a füle mellett, csak a bölcsebb törpe barátjára figyel, aki azt mondja, szintúgy a hegyek közül jött valahonnan. *
– Bűbelakból, onnét e! Kolompér zabáló szerzetesek közt nőttem fel az erdőben. Szörnyű volt, de már rég eljöttem onnét. * Magyarázza származását. *
– Hát! * Helyesel aztán. *
– Akár hiszitek, akár nem, én nagy törpe mágus vagyok! Meg tudom látni a jövőt, és megmondhatom, miért vagyunk itt! * Maga elé mered. Nem egy konkrét pontot bámul, csak úgy el a távolba. Aztán megszólal. *
– Látok sok mindent! Látok egy törpe sert magam előtt és egy nagy verekedést és vért! Látok egy törpe királyt is! Nagyon büszkén ül a trónon… * Hirtelen visszarázódik a valóságba. Megrázza a fejét. *
– Mondhatok többet is, barátim, de csak egy törpe ser mellett! És szükség lesz birkavesére is vagy valaminek a belére. De ezek helyettesíthetőek egy másik korsó serrel is. Bűbelakott megtanultam, hogyan kavarog a jövő vize és már látom is, akár a serben is! Na, gyüttök, pöszmetegek?!
2925. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-01 22:02:11
Üzenet elküldve: 2025-12-01 22:02:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Törpe piac//
* Wertust meglepi, hogy a másik már hallani vélte a nevét, de szavaira csak lemondóan legyint és így szól:*
- Nem drága barátom, nem hinném, hogy hallottál volna a nevem felől. Északon töltöttem a gyermekkoromat. A Pirtianestől északra elterülő hegyek közt éltünk…
* Mondandója végét elharapja. Nem ismeri ezt a törpét, nem biztos, hogy azt érdekelné honnan jött s ki ő. Wertus különben sem egy bőbeszédű törpe, csak annyit mond amennyit kell, főként, ha egy idegennel van dolga.
Már épp kitérne arra amit a másik az elején mondott, hogy tudniillik ne nézzük le a másikat, de ő is észleli, hogy az elesett fajtársuk feltámadt a hamvaiból és közeledik feléjük. Arra, amit Wrojth mond, csak egy rosszalló tekintet a válasz. A törpe nem kedveli az ilyesfajta sületlen beszédet.
Igaz fejét még nem fordítja Gubacs felé, de a közeledését nem csak Wrojth szavaiból és fülével észleli, de az orrával is. Majd könnybe lábad Wertus szeme, mikor is Gubaf odaér hozzájuk. Persze a könnybelábadás oka nem a meghatottság, hanem annak orrfacsaró bűze…
Először undorodva tekint az odatámolygó idegenre, kezét sem nyújtja felé. Nem áll szándékában, hogy viszonozza annak kézfogását.
De mikor az bemutatkozik Wertus felkapja a fejét és keze menten kézfogásra lendül.*
- Wertus, Wertus Askander, Grondir Askander fia.
* Határozottan megszorítja Gubacs kezét, bár a kézfogást emberi köszöntésnek tartja, de most kivételt tesz és viszonozza. Eközben figyelmesen lesi annak minden szavát így folytatja:*
- Hogy mit mondtál testvér? Honnét jöttél? Milyen erdő, s hegyek lába?
* Wrojth rosszalló szavaira felé fordítja fejét. Jobb kezével még mindig Gubacs kezét szorítja, balját intésre emelve így szól: *
- Hagyd el! Ne szidd! Testvérünknek rossz napja lehetett!
*Ekkor balját leereszti, visszatekint Gubacsra és folytatja:*
- Na jó, talán inkább egy rossz évtized van mögötte, de most hagyjuk ezt!
* Bár egyetért Wrojthal és tudja, hogy annak igaza van, de nagyon kíváncsi Gubacs származására. Mert amit mondott, ha igaz, akkor nagy hasznára lehet. Szóval igyekszik megnyerni a részeg törpe jóindulatát.
Wertus elereszti Gubacs kezét és a jobb mutatóujjával az égre mutat...*
- Testvéreim! Most már biztos vagyok benne, hogy nem a véletlen hozott ma itt össze minket! Igen! Ez mögött csakis a szépséges és jóságos Wylnurana állhat. Biztos vagyok benne, hogy terve van velünk!
* Mondandója befejeztével kezét leereszti. Arca, vonásai kisimulnak és bizakodva várja a másik kettő válaszát. Igaz, tisztában van vele, hogy az egyik részeg a másik meg elég indulatosnak tűnik, de Wertus reménykedik benne, hogy neki kedvezően alakul azok reakciója.*
//Törpe piac//
* Wertust meglepi, hogy a másik már hallani vélte a nevét, de szavaira csak lemondóan legyint és így szól:*
- Nem drága barátom, nem hinném, hogy hallottál volna a nevem felől. Északon töltöttem a gyermekkoromat. A Pirtianestől északra elterülő hegyek közt éltünk…
* Mondandója végét elharapja. Nem ismeri ezt a törpét, nem biztos, hogy azt érdekelné honnan jött s ki ő. Wertus különben sem egy bőbeszédű törpe, csak annyit mond amennyit kell, főként, ha egy idegennel van dolga.
Már épp kitérne arra amit a másik az elején mondott, hogy tudniillik ne nézzük le a másikat, de ő is észleli, hogy az elesett fajtársuk feltámadt a hamvaiból és közeledik feléjük. Arra, amit Wrojth mond, csak egy rosszalló tekintet a válasz. A törpe nem kedveli az ilyesfajta sületlen beszédet.
Igaz fejét még nem fordítja Gubacs felé, de a közeledését nem csak Wrojth szavaiból és fülével észleli, de az orrával is. Majd könnybe lábad Wertus szeme, mikor is Gubaf odaér hozzájuk. Persze a könnybelábadás oka nem a meghatottság, hanem annak orrfacsaró bűze…
Először undorodva tekint az odatámolygó idegenre, kezét sem nyújtja felé. Nem áll szándékában, hogy viszonozza annak kézfogását.
De mikor az bemutatkozik Wertus felkapja a fejét és keze menten kézfogásra lendül.*
- Wertus, Wertus Askander, Grondir Askander fia.
* Határozottan megszorítja Gubacs kezét, bár a kézfogást emberi köszöntésnek tartja, de most kivételt tesz és viszonozza. Eközben figyelmesen lesi annak minden szavát így folytatja:*
- Hogy mit mondtál testvér? Honnét jöttél? Milyen erdő, s hegyek lába?
* Wrojth rosszalló szavaira felé fordítja fejét. Jobb kezével még mindig Gubacs kezét szorítja, balját intésre emelve így szól: *
- Hagyd el! Ne szidd! Testvérünknek rossz napja lehetett!
*Ekkor balját leereszti, visszatekint Gubacsra és folytatja:*
- Na jó, talán inkább egy rossz évtized van mögötte, de most hagyjuk ezt!
* Bár egyetért Wrojthal és tudja, hogy annak igaza van, de nagyon kíváncsi Gubacs származására. Mert amit mondott, ha igaz, akkor nagy hasznára lehet. Szóval igyekszik megnyerni a részeg törpe jóindulatát.
Wertus elereszti Gubacs kezét és a jobb mutatóujjával az égre mutat...*
- Testvéreim! Most már biztos vagyok benne, hogy nem a véletlen hozott ma itt össze minket! Igen! Ez mögött csakis a szépséges és jóságos Wylnurana állhat. Biztos vagyok benne, hogy terve van velünk!
* Mondandója befejeztével kezét leereszti. Arca, vonásai kisimulnak és bizakodva várja a másik kettő válaszát. Igaz, tisztában van vele, hogy az egyik részeg a másik meg elég indulatosnak tűnik, de Wertus reménykedik benne, hogy neki kedvezően alakul azok reakciója.*
2924. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-01 19:25:48
Üzenet elküldve: 2025-12-01 19:25:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Már én is elhiszem…//
*Természetesen bízik benne, hogy valóban lapul testvérénél elég érme, abban már kevésé, hogy az tisztességes munkával lett előteremtve. Csak orrcimpái tágulnak kissé, jelezve, hogy van, ami nem tetszik neki, de nem fog hangot adni. Igen ügyes kezei vannak vérének, csupán nem ott kellene ragadnia, ahol nemesi oklevélre vágynak. Egy lebukás, de még a hírbehozás is egyetlen szemvillanás alatt döntené romba jól felépített tervüket. A dicséretre, na meg a szép holmik reményére viszont csak felvidul az arca. Máris képzeleg, hogy miféle szín az, amit ki kellene próbáljon, miféle merész, vagy éppen bálba való darab… végtére is mindegy, csak drága legyen és vonzza annak a tekintetét, akiét kell. Nemmellesleg hirdesse, hogy drága és nemes. Apró kis vízióiba, s csevejükbe egy igen kellemes uraság szól bele, de valahogy annyira tetszik neki az, ahogy megszólította őket, hogy nem sérelmezi, hogy belekontárkodott egy beszélgetésbe. Corira pislant, mintha csak megengedő volna, hogy szóba állhatnak az idegennel.*
- Szóval mindenki szerint van még hová fejlődnöm. Nahiszen. *Tettetett sértődéssel sóhajt fel, majd végigpásztázza a tündért, s rebegteti pilláit, mintha rögvest bocsánatot és bókokat várna. Persze nem játszik soká, néhány pillanat csupán, hamar visszaköltözik tekintetébe a derű.*
- Örvendek, Merchen. Lyssira Saeliis Tharisse. *Nem fér kétség hozzá, hogy ismernie kell a nevet, ha olyan jó kereskedő, s már régóta ténykedik a városban. Mindenképp hangoztatni kell, kik is ők, hátha régi családi ismerősbe botlanak. Szünetet tart, hadd mutatkozzon be Corillette is.*
- Meglehetőst felcsigázott. A szép holmikra igen nehéz nemet mondani, ahogy Önnek is, drága Uram. *Nem kifejezett bók, legalábbis nem amolyan, ami vonzalmat feltételezne, ellenben szimpátiát mindenképp. Reméli ikre is benne van e sétában.*
*Természetesen bízik benne, hogy valóban lapul testvérénél elég érme, abban már kevésé, hogy az tisztességes munkával lett előteremtve. Csak orrcimpái tágulnak kissé, jelezve, hogy van, ami nem tetszik neki, de nem fog hangot adni. Igen ügyes kezei vannak vérének, csupán nem ott kellene ragadnia, ahol nemesi oklevélre vágynak. Egy lebukás, de még a hírbehozás is egyetlen szemvillanás alatt döntené romba jól felépített tervüket. A dicséretre, na meg a szép holmik reményére viszont csak felvidul az arca. Máris képzeleg, hogy miféle szín az, amit ki kellene próbáljon, miféle merész, vagy éppen bálba való darab… végtére is mindegy, csak drága legyen és vonzza annak a tekintetét, akiét kell. Nemmellesleg hirdesse, hogy drága és nemes. Apró kis vízióiba, s csevejükbe egy igen kellemes uraság szól bele, de valahogy annyira tetszik neki az, ahogy megszólította őket, hogy nem sérelmezi, hogy belekontárkodott egy beszélgetésbe. Corira pislant, mintha csak megengedő volna, hogy szóba állhatnak az idegennel.*
- Szóval mindenki szerint van még hová fejlődnöm. Nahiszen. *Tettetett sértődéssel sóhajt fel, majd végigpásztázza a tündért, s rebegteti pilláit, mintha rögvest bocsánatot és bókokat várna. Persze nem játszik soká, néhány pillanat csupán, hamar visszaköltözik tekintetébe a derű.*
- Örvendek, Merchen. Lyssira Saeliis Tharisse. *Nem fér kétség hozzá, hogy ismernie kell a nevet, ha olyan jó kereskedő, s már régóta ténykedik a városban. Mindenképp hangoztatni kell, kik is ők, hátha régi családi ismerősbe botlanak. Szünetet tart, hadd mutatkozzon be Corillette is.*
- Meglehetőst felcsigázott. A szép holmikra igen nehéz nemet mondani, ahogy Önnek is, drága Uram. *Nem kifejezett bók, legalábbis nem amolyan, ami vonzalmat feltételezne, ellenben szimpátiát mindenképp. Reméli ikre is benne van e sétában.*
2923. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-01 18:32:12
Üzenet elküldve: 2025-12-01 18:32:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Törpe piac//
* Ha Wertus verekedésre számított, akkor most csalódnia kell, ugyanis Wrojth ennyi ember előtt nem fogja bemocskolni a kezét. Legalábbis nem fog kezdeményezni. Terveihez muszáj tisztának látszódnia egy darabig. De nehéz titkolnia egyre hevesebb viszkető tenyerét. Rápillant az elesett törpére. *
- Az ilyeneknek is van hasznuk, ne becsüld le őket, sőt, ők azok, akik a végén mindenkit meglepnek.
* Szemeiből könnyen kiolvashatja a másik, hogy nem arra gondol itt, hogy olyan okos, vagy erős lenne, hanem mert olyan kiszámíthatatlanok. Egyszóval csupán egy szál tartja össze az agyának jobb és bal féltekét. Mikor a másik meghazudtolja érdeklődve emeli a tekinteté. Ez valamivel jobban érdekli, mint egy részeg idióta, de csak kevéssel. *
- Óóó! Askander, Askander.
* Ismételgeti a nevet, hátha felébreszt benne valamit. *
- Talán hallottam valamit, de oly rég volt már, hogy az is lehet, hogy álmodtam. Mintha néhány törp száját elhagyta volna e név. Talán onnan jöttek, talán oda mentek? Merre verte le a zászlóját ez a klán, a hegység jobb vagy baloldalán?
* Legalább kis látszatát adja annak, hogy érdekli a téma. Mondjuk utolsó kérdésénél nem kell megjátszani, az pont érdekli, hogy más törp klánokkal mi a helyzet. Ám amikor elhangzik, hogy ő lenne klánja utolsó leszármazottja, arca megváltozik. Wertus könnyen hiheti azt, hogy szomorúan hallja ezt, közben csak elvesztette az érdeklődését a klánja felől. *
~ Hát bazdmeg akkor. Ennyi erővel én is egy törp klán vagyok. ~
* Gondolja magában, de aztán megint részeges fajtársukra kerül a hangsúly, akibe mintha életet leheltek volna. Megint hallja a furcsa beszédet tőle, s már el is hiszi, hogy lassan nekiugrik az alkoholtól bűzlő törpe. *
- Hát ezt is az apja szopatta az anyja helyett.
* Súgja oda Wertusnak, majd nyakát lassan billenti meg. Nem azért, mert nem értené, hogy mit akar a másik, de amúgy nem érti, de lehet senki sem, pusztán kiroppantás céljából. *
~ Az első pofon a tied, ne bazd el! ~
* Összeszorítja fogait, de a szemét nem veszi le az illetőről. Miután megmondta a magáét kezét nyújtja a feléjük. Reméli nem most volt szemtanúja élete legrosszabb pofonjának. Wrojth aztán nem fog vele kezet, ahogy a mélyen tisztelt egyszemélyes klánnal sem. Kezeit nem mozdítja jelenlegi állásából. Egyikkel még mindig a sisakját fogja, másikat pedig az övébe akasztva. Azért egy nevet elereszt a társaságnak, nehogy a mogorva vörösként emlékezzenek rá. *
- Wrojth.
* Nagyon furcsán viselkedik a törp. Nevethetnéke támad, mikor azzal szembesítik, hogy tettei nem szépek. Ha a következő mondata az lesz, hogy megbántották az érzéseit, akkor végleg elszakad a fonál és megint nevetni fog. Egyelőre bírja magát, de csak épphogy. *
- Te beszélsz? Tudod mi az a tükör? Be kéne ruháznod egy olyanba, hogy láthasd, hogy mégis, hogy nézel ki. A vizet meg gondolom nem csak a száddal, de a testeddel is kerülöd.
* Meg is rázza fejét. Mint kikötői suhanc, tisztában van a szegénység és igénytelenség és ezek kombinációjával, így tudja mit várjon rosszabb helyeket, de ez a törp egy külön eset. *
//Törpe piac//
* Ha Wertus verekedésre számított, akkor most csalódnia kell, ugyanis Wrojth ennyi ember előtt nem fogja bemocskolni a kezét. Legalábbis nem fog kezdeményezni. Terveihez muszáj tisztának látszódnia egy darabig. De nehéz titkolnia egyre hevesebb viszkető tenyerét. Rápillant az elesett törpére. *
- Az ilyeneknek is van hasznuk, ne becsüld le őket, sőt, ők azok, akik a végén mindenkit meglepnek.
* Szemeiből könnyen kiolvashatja a másik, hogy nem arra gondol itt, hogy olyan okos, vagy erős lenne, hanem mert olyan kiszámíthatatlanok. Egyszóval csupán egy szál tartja össze az agyának jobb és bal féltekét. Mikor a másik meghazudtolja érdeklődve emeli a tekinteté. Ez valamivel jobban érdekli, mint egy részeg idióta, de csak kevéssel. *
- Óóó! Askander, Askander.
* Ismételgeti a nevet, hátha felébreszt benne valamit. *
- Talán hallottam valamit, de oly rég volt már, hogy az is lehet, hogy álmodtam. Mintha néhány törp száját elhagyta volna e név. Talán onnan jöttek, talán oda mentek? Merre verte le a zászlóját ez a klán, a hegység jobb vagy baloldalán?
* Legalább kis látszatát adja annak, hogy érdekli a téma. Mondjuk utolsó kérdésénél nem kell megjátszani, az pont érdekli, hogy más törp klánokkal mi a helyzet. Ám amikor elhangzik, hogy ő lenne klánja utolsó leszármazottja, arca megváltozik. Wertus könnyen hiheti azt, hogy szomorúan hallja ezt, közben csak elvesztette az érdeklődését a klánja felől. *
~ Hát bazdmeg akkor. Ennyi erővel én is egy törp klán vagyok. ~
* Gondolja magában, de aztán megint részeges fajtársukra kerül a hangsúly, akibe mintha életet leheltek volna. Megint hallja a furcsa beszédet tőle, s már el is hiszi, hogy lassan nekiugrik az alkoholtól bűzlő törpe. *
- Hát ezt is az apja szopatta az anyja helyett.
* Súgja oda Wertusnak, majd nyakát lassan billenti meg. Nem azért, mert nem értené, hogy mit akar a másik, de amúgy nem érti, de lehet senki sem, pusztán kiroppantás céljából. *
~ Az első pofon a tied, ne bazd el! ~
* Összeszorítja fogait, de a szemét nem veszi le az illetőről. Miután megmondta a magáét kezét nyújtja a feléjük. Reméli nem most volt szemtanúja élete legrosszabb pofonjának. Wrojth aztán nem fog vele kezet, ahogy a mélyen tisztelt egyszemélyes klánnal sem. Kezeit nem mozdítja jelenlegi állásából. Egyikkel még mindig a sisakját fogja, másikat pedig az övébe akasztva. Azért egy nevet elereszt a társaságnak, nehogy a mogorva vörösként emlékezzenek rá. *
- Wrojth.
* Nagyon furcsán viselkedik a törp. Nevethetnéke támad, mikor azzal szembesítik, hogy tettei nem szépek. Ha a következő mondata az lesz, hogy megbántották az érzéseit, akkor végleg elszakad a fonál és megint nevetni fog. Egyelőre bírja magát, de csak épphogy. *
- Te beszélsz? Tudod mi az a tükör? Be kéne ruháznod egy olyanba, hogy láthasd, hogy mégis, hogy nézel ki. A vizet meg gondolom nem csak a száddal, de a testeddel is kerülöd.
* Meg is rázza fejét. Mint kikötői suhanc, tisztában van a szegénység és igénytelenség és ezek kombinációjával, így tudja mit várjon rosszabb helyeket, de ez a törp egy külön eset. *
2922. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-01 16:31:38
Üzenet elküldve: 2025-12-01 16:31:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Törpe piac//
*Úgy tűnik, hogy a helyzet lassan omlóssá válik. Elsimulnak a kedélyek, s csak a sajátos, törpékre jellemző hangoskodás marad. Igen érdekes társaság kerekedik a téren, azonban neki most nincs ideje komákat szerezni. Emeli is kalapácsát a vállára, majd gyorsan beszerzi a forgatag közben, ami még hiányzik az ostromra. Meg kellene még látogatni barátját a Polgárnegyedben, hogy felkészítse a rohamra. Nem venné a szívére, ha elsodornák a mocskos ork hordák. Így felszerelkőzik a szükséges élelemmel és sebtében elhagyja a piacteret. Ha nem vészterhes és sürgető ügyben lenne, bizony megállt volna bemutatkozni, de így csak vet még egy vigyorgó pillantást a trióra, majd elhagyja a piacot.*
*Úgy tűnik, hogy a helyzet lassan omlóssá válik. Elsimulnak a kedélyek, s csak a sajátos, törpékre jellemző hangoskodás marad. Igen érdekes társaság kerekedik a téren, azonban neki most nincs ideje komákat szerezni. Emeli is kalapácsát a vállára, majd gyorsan beszerzi a forgatag közben, ami még hiányzik az ostromra. Meg kellene még látogatni barátját a Polgárnegyedben, hogy felkészítse a rohamra. Nem venné a szívére, ha elsodornák a mocskos ork hordák. Így felszerelkőzik a szükséges élelemmel és sebtében elhagyja a piacteret. Ha nem vészterhes és sürgető ügyben lenne, bizony megállt volna bemutatkozni, de így csak vet még egy vigyorgó pillantást a trióra, majd elhagyja a piacot.*
2921. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-01 15:18:10
Üzenet elküldve: 2025-12-01 15:18:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Nyílt //
// Törpe piac //
– A bíbakos bakó búbja bordítsa meg a bubákodat! * Kiabálja a vörös törpe felé, aki valahonnan a közelébe keveredett, és most egyértelműen rajta röhög. Egy ideig csendben figyelte csak a történéseket, de nem akar megbékélni azzal, hogy a vörös és az ősz törpe is rajta röhögjenek. Még, ha az utóbbi kevésbé feltűnően is teszi ezt. Feltápászkodik a földről és úgy kezd el magyarázni a másik kettőnek. A harmadik jelenlévő törpe egyelőre fel sem tűnik neki, hiszen az legalább csöndben marad. *
– Rompontyos púpatag a fejed, fótmarapos padmarah! Idáig bűzlik a szád, rókaképű! Gyere csak, gyere! Mutasd meg, mit tud az a vizenyős fejed, bezabáldi! Neked meg kilincset faragok az orrodból, böllöngér! Sósmatyatag gerinckellő kikerics! Mind a ketten legalább húsz botütést érdemelnétek ezért a kegyetlenségért, amit velem műveltetek! És még ti beszéltek törpék és törpék közti törpeségről! A törprongyos törpe életbe már veletek! * Aztán a bemutatkozás végeztével a kezét nyújtja először az öregnek, aztán Wrojthnak. Ha elfogadják a kézfogást, a nevét is elmondja. *
– Bűűűbelaki Bubó Gubacs vagyok, Bűbelakból! Az amottan van, ahol a sárgaréti erdőn keresztülszalad az iszapos folyó, nem messze a hegyek lábától! Ez igazán nem volt szép tőletek!
// Törpe piac //
– A bíbakos bakó búbja bordítsa meg a bubákodat! * Kiabálja a vörös törpe felé, aki valahonnan a közelébe keveredett, és most egyértelműen rajta röhög. Egy ideig csendben figyelte csak a történéseket, de nem akar megbékélni azzal, hogy a vörös és az ősz törpe is rajta röhögjenek. Még, ha az utóbbi kevésbé feltűnően is teszi ezt. Feltápászkodik a földről és úgy kezd el magyarázni a másik kettőnek. A harmadik jelenlévő törpe egyelőre fel sem tűnik neki, hiszen az legalább csöndben marad. *
– Rompontyos púpatag a fejed, fótmarapos padmarah! Idáig bűzlik a szád, rókaképű! Gyere csak, gyere! Mutasd meg, mit tud az a vizenyős fejed, bezabáldi! Neked meg kilincset faragok az orrodból, böllöngér! Sósmatyatag gerinckellő kikerics! Mind a ketten legalább húsz botütést érdemelnétek ezért a kegyetlenségért, amit velem műveltetek! És még ti beszéltek törpék és törpék közti törpeségről! A törprongyos törpe életbe már veletek! * Aztán a bemutatkozás végeztével a kezét nyújtja először az öregnek, aztán Wrojthnak. Ha elfogadják a kézfogást, a nevét is elmondja. *
– Bűűűbelaki Bubó Gubacs vagyok, Bűbelakból! Az amottan van, ahol a sárgaréti erdőn keresztülszalad az iszapos folyó, nem messze a hegyek lábától! Ez igazán nem volt szép tőletek!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3115-3134