Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 431 (8601. - 8620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
8620. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-05 14:06:36
Üzenet elküldve: 2020-05-05 14:06:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Ukrom és az aprónépek//
*Miután Feiy dolgát elkezdve veti magát az árusok és portékák sora közé, az ork dolga végeztével fordul a gyerekek felé. Ugyan kevés fogalma van, hogy miről beszél a kis Rheyra, miközben kezével számára valami absztrakt formákat gesztikulál, érdeklődést tekintve csak bölcsen bólogat rá. Most jó hangulatban van. Eszébe is jut egy kérdés, amit máskor nem is kérdezne meg.*
- Mindig így éltetek? Nincsen a városban valami árvaház, vagy ilyesmi? - *Egyszerű természetéhez képest valóban furcsállja az aggasztóan sok árvát, akik között elhaladtak a piac felé jövet. A város hírnevét még ő is ismerve azt gondolta, hogy a polgárok biztos mindenhol stabil helyzetben vannak, még ha ez azt is jelentette volna, hogy a kékvérűek vajmi kevésbé élnének annyira...kékvérűen. És mégis olyan a szituáció, mint minden máshol. Szomorú valóság. De persze nem csak kedély lelkiállapota miatt kérdi ezt. Ha minden bizonnyal a Kikötőben ennél savanyúbb a helyzet, akkor jó lesz, ha szorosabbra köti a perselyét.
Várakozás közben jobb lábával toporog egy ismeretlen ritmusra, miközben fejét forgatva szemlélődik a színes pavilonokon, és azok kevésbé színes tulajain. Idegen arcok, idegen áruk, idegen vevők. És mégis, milyen nyugodtak legtöbben. Kissé kívánja, hogy ő is ilyen nemtörődöm legyen, legalább egyszer.
Rögtön a tündérre szegezi a szemét, amint megpillantja közeledő hercegi vonásait, és bizakodóan hatalmas méretű kosarát. Megint csak bólintva gazdát cseréltet vele, és tartalmába belepillantva elégedetten morog. Éhezés miatt nem kell aggódniuk, annyi biztos. Egy tisztességes méretű kolbászt kiemel, és üzlettársa felé tartja, kisebb félvigyorral az arcán.*
- Ennél vastagabb? - *És ellenkezést nem tűrő mozdulattal Feiynek is adja. Majd mikor megpillantja a kis ajándékot, amit a lánynak szán, köhögésszerű hangot hallat. Az ember majdnem azt hinné, hogy egy "köszönöm"-öt próbált volna kiszűrni fogai közül. Leguggol a két kölyök közé, majd a kosárkából elővesz két nagy sárgabarackot, amit szótlanul nekik is nyújt. Ő maga még nem eszik.
A tündér utolsó mondatára még hálásan bólint és elköszönésként mondja.*
- Első kör az enyém lesz a Pegazusban. - *Nézi Feiy hátát, amíg az el nem tűnik a tömegben. Nos, ezzel is végeznek. Talán tud is valamit kezdeni ezzel a kis maradékkal. Talán...*
- Kovácsot hol találok? - *Fordul a gyerekek felé, bizarr ötlet gyulladva a fejében.*
*Miután Feiy dolgát elkezdve veti magát az árusok és portékák sora közé, az ork dolga végeztével fordul a gyerekek felé. Ugyan kevés fogalma van, hogy miről beszél a kis Rheyra, miközben kezével számára valami absztrakt formákat gesztikulál, érdeklődést tekintve csak bölcsen bólogat rá. Most jó hangulatban van. Eszébe is jut egy kérdés, amit máskor nem is kérdezne meg.*
- Mindig így éltetek? Nincsen a városban valami árvaház, vagy ilyesmi? - *Egyszerű természetéhez képest valóban furcsállja az aggasztóan sok árvát, akik között elhaladtak a piac felé jövet. A város hírnevét még ő is ismerve azt gondolta, hogy a polgárok biztos mindenhol stabil helyzetben vannak, még ha ez azt is jelentette volna, hogy a kékvérűek vajmi kevésbé élnének annyira...kékvérűen. És mégis olyan a szituáció, mint minden máshol. Szomorú valóság. De persze nem csak kedély lelkiállapota miatt kérdi ezt. Ha minden bizonnyal a Kikötőben ennél savanyúbb a helyzet, akkor jó lesz, ha szorosabbra köti a perselyét.
Várakozás közben jobb lábával toporog egy ismeretlen ritmusra, miközben fejét forgatva szemlélődik a színes pavilonokon, és azok kevésbé színes tulajain. Idegen arcok, idegen áruk, idegen vevők. És mégis, milyen nyugodtak legtöbben. Kissé kívánja, hogy ő is ilyen nemtörődöm legyen, legalább egyszer.
Rögtön a tündérre szegezi a szemét, amint megpillantja közeledő hercegi vonásait, és bizakodóan hatalmas méretű kosarát. Megint csak bólintva gazdát cseréltet vele, és tartalmába belepillantva elégedetten morog. Éhezés miatt nem kell aggódniuk, annyi biztos. Egy tisztességes méretű kolbászt kiemel, és üzlettársa felé tartja, kisebb félvigyorral az arcán.*
- Ennél vastagabb? - *És ellenkezést nem tűrő mozdulattal Feiynek is adja. Majd mikor megpillantja a kis ajándékot, amit a lánynak szán, köhögésszerű hangot hallat. Az ember majdnem azt hinné, hogy egy "köszönöm"-öt próbált volna kiszűrni fogai közül. Leguggol a két kölyök közé, majd a kosárkából elővesz két nagy sárgabarackot, amit szótlanul nekik is nyújt. Ő maga még nem eszik.
A tündér utolsó mondatára még hálásan bólint és elköszönésként mondja.*
- Első kör az enyém lesz a Pegazusban. - *Nézi Feiy hátát, amíg az el nem tűnik a tömegben. Nos, ezzel is végeznek. Talán tud is valamit kezdeni ezzel a kis maradékkal. Talán...*
- Kovácsot hol találok? - *Fordul a gyerekek felé, bizarr ötlet gyulladva a fejében.*
8619. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-05 13:25:41
Üzenet elküldve: 2020-05-05 13:25:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Jó, a Rossz, és a Szép//
*Wrexan is mesélésbe kezd saját szakterületéről, ami nem más, mint mindenféle egyszerű és kevésbé egyszerű fizikai munka. Nem is lepődik meg ezen, valahogy ezt nézte ki a kölyökből. Bár a Sellőház említése meglepi, s nem tudja megállni, hogy ne vigyorodjon el pimaszul a gondolatra, hogy a fiú nap mint nap gyönyörű, lenge öltözetű lányok között dolgozik.*
- És milyen az életed a Sellőházban?
*Arcán sokat sejtető mosoly, el tudja képzelni, hogy a ragadozó nagymacskák miként játszadozhatnak a láthatóan kissé tapasztalatlan, s könnyen zavarba hozható fiúval.
Rocha közben magukra hagyja őket, hogy elintézze az egyéb vásárolni valókat, így Aldo keserűen veszi tudomásul, hogy kettesben maradt Wrexannal, aki valószínűleg nem, vagy csak kissé érzékeli az iránta táplált ellenszenvét. Ég és föld a két személy, így az elf nem igazán érti, hogy a félvér mit láthat ebben a kölyökben. Ez pedig zavarja, s még inkább szítja szemében azt a veszélyes tüzet, ami a fiú felbukkanásakor lobbant fel hideg szemeiben.
Tartózkodóan távolabb lép hát Wrexantól, hogy számára kényelmes, egy-két méter távolságból szemlélhesse, mint valami ragadozó a prédáját. Karjait maga előtt összekulcsolja, s komoran elnéz a fiú feje mellett, mintha az még arra sem lenne érdemes, hogy szemébe nézzen. Bár lehet, hogy sokkal inkább azért kerüli a másik tekintetét, hogy így ne, vagy kevésbé látszódjon növekvő ellenszenve.
Rocha hamarosan visszatér, s Aldo ismét láthatóan felderül, s már lép is a nő irányába.*
- Csak természetes.
*Azzal már fel is emel annyi cuccot, amennyi két kezében elfér. S alig várja, hogy majd végre ő is megtekinthesse Rocha házát, mert bántja az önbecsülését, hogy hármuk közül csak ő nem ismeri azt a helyet.*
*Wrexan is mesélésbe kezd saját szakterületéről, ami nem más, mint mindenféle egyszerű és kevésbé egyszerű fizikai munka. Nem is lepődik meg ezen, valahogy ezt nézte ki a kölyökből. Bár a Sellőház említése meglepi, s nem tudja megállni, hogy ne vigyorodjon el pimaszul a gondolatra, hogy a fiú nap mint nap gyönyörű, lenge öltözetű lányok között dolgozik.*
- És milyen az életed a Sellőházban?
*Arcán sokat sejtető mosoly, el tudja képzelni, hogy a ragadozó nagymacskák miként játszadozhatnak a láthatóan kissé tapasztalatlan, s könnyen zavarba hozható fiúval.
Rocha közben magukra hagyja őket, hogy elintézze az egyéb vásárolni valókat, így Aldo keserűen veszi tudomásul, hogy kettesben maradt Wrexannal, aki valószínűleg nem, vagy csak kissé érzékeli az iránta táplált ellenszenvét. Ég és föld a két személy, így az elf nem igazán érti, hogy a félvér mit láthat ebben a kölyökben. Ez pedig zavarja, s még inkább szítja szemében azt a veszélyes tüzet, ami a fiú felbukkanásakor lobbant fel hideg szemeiben.
Tartózkodóan távolabb lép hát Wrexantól, hogy számára kényelmes, egy-két méter távolságból szemlélhesse, mint valami ragadozó a prédáját. Karjait maga előtt összekulcsolja, s komoran elnéz a fiú feje mellett, mintha az még arra sem lenne érdemes, hogy szemébe nézzen. Bár lehet, hogy sokkal inkább azért kerüli a másik tekintetét, hogy így ne, vagy kevésbé látszódjon növekvő ellenszenve.
Rocha hamarosan visszatér, s Aldo ismét láthatóan felderül, s már lép is a nő irányába.*
- Csak természetes.
*Azzal már fel is emel annyi cuccot, amennyi két kezében elfér. S alig várja, hogy majd végre ő is megtekinthesse Rocha házát, mert bántja az önbecsülését, hogy hármuk közül csak ő nem ismeri azt a helyet.*
8618. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-05 12:54:53
Üzenet elküldve: 2020-05-05 12:54:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 296
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 296
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Ukrom és az aprónépek//
*Örül az üzletnek, és hogy az ork hajlandó volt engedi a bizalmatlanságából, így a kéznyújtásra készségesen válaszol, és nem rest a sajátját is odatenni.*
-Örvendek, Ukrom.
*Vigyorog, és persze elveszi az aranyat is, bár furcsállja, hogy az előbb még nem akart előre fizetni, de nem tesz rá különösebb megjegyzést, betudja annak, hogy ügyesen meggyőzte őt a lehengerlő személyisége. Nem kell számolgatnia, már súlyra tudja, sőt, inkább van egy hatodik érzéke, amiből érzi az aranyak értékét. Érzi, hogy sokkal több az, mint amennyit kért, de nem firtatja a dolgot, úgy tesz, mintha észre sem venné. A kérdésre azonban elgondolkozik, és körbenéz gyorsan, hogy mi hol is lehet.*
-Öm. Figyelj, maradjatok itt, nem megyek messze, csak odáig.
*Mutat kezével egy közeli bódé csokorra.*
-Jövök hamar.
*Azzal meg is lódul ha nem tartják fel még, de szavához híven nem megy messzire, csak odáig, ahová mutatott az imént. Kinek dicséri a portékáját, kinél kicsit szigorúbb, és van, akivel csak egyszerűen elbeszélget egy kicsit, hogy jól jöjjenek ki az árak, plusz a saját kis dolgát is elvégzi. Ott is hagy 149 aranyat a kereskedőknél (Mesélő (Nyíl).
. A többiek csak azt láthatják, ahogy a kis tündér szinte megszakadva, de egy hatalmas kosarat hoz két kezében fogva, mely tele van minden finomsággal! Négy nagy cipó van benne, mellé kolbászok, hurkák, némi zöldség is akad, vállára terítve egy-egy ing és nadrág a két kölöknek, és persze helyet foglal a kosárban némi (egészen négy kg) gyümölcs is, a legkülönfélébbekből. Eper, lédús barack és minden, ami szem-szájnak ingere. A trióhoz sétál velük, és leteszi a földre, majd megtörli homlokát.*
-Nah, meg is volnánk! Ebből biztosan jól laktok egy darabig.
*Mosolyog kedvesen, majd a háta mögé nyúl, ahová kötözött még valamit, és a mezítlábas kislányhoz szól, akiről eleinte ugyan nem tudta, hogy lány-e, vagy fiú, de a hangja azért elárulta Merchennek a dolgot. Hirtelen ötlettől vezérelve vett neki egy kis meglepetést is, amit most már kezében tart, letérdel, és az is a kosár mellé teszi. Egy szandál az, ami nem túl nemesi ugyan, de fából van, és megvédi az ember lábát a csupasz kő hidegétől.*
-Tessék. Nem szabad mezítláb járkálni, beteg leszel.
*Kedves kisugárzása nem hagy alább, ahogy feláll, és az orkra néz, majd a megbeszéltekhez híven cselekszik. Vissza is ad 35 aranyat Savanyú Ukromnak. .*
-Merchen Feiy mindig tartja a szavát, a szandál pedig ajándék.
*Ismét kezét nyújtja, hogy elköszönhessen, majd ha ez esetleg megtörténik fütyörészve eltűnik a tömegben. ~A mai jótettem is pipa, remélem Teysus figyeltél.~*
*Örül az üzletnek, és hogy az ork hajlandó volt engedi a bizalmatlanságából, így a kéznyújtásra készségesen válaszol, és nem rest a sajátját is odatenni.*
-Örvendek, Ukrom.
*Vigyorog, és persze elveszi az aranyat is, bár furcsállja, hogy az előbb még nem akart előre fizetni, de nem tesz rá különösebb megjegyzést, betudja annak, hogy ügyesen meggyőzte őt a lehengerlő személyisége. Nem kell számolgatnia, már súlyra tudja, sőt, inkább van egy hatodik érzéke, amiből érzi az aranyak értékét. Érzi, hogy sokkal több az, mint amennyit kért, de nem firtatja a dolgot, úgy tesz, mintha észre sem venné. A kérdésre azonban elgondolkozik, és körbenéz gyorsan, hogy mi hol is lehet.*
-Öm. Figyelj, maradjatok itt, nem megyek messze, csak odáig.
*Mutat kezével egy közeli bódé csokorra.*
-Jövök hamar.
*Azzal meg is lódul ha nem tartják fel még, de szavához híven nem megy messzire, csak odáig, ahová mutatott az imént. Kinek dicséri a portékáját, kinél kicsit szigorúbb, és van, akivel csak egyszerűen elbeszélget egy kicsit, hogy jól jöjjenek ki az árak, plusz a saját kis dolgát is elvégzi. Ott is hagy 149 aranyat a kereskedőknél (Mesélő (Nyíl).
. A többiek csak azt láthatják, ahogy a kis tündér szinte megszakadva, de egy hatalmas kosarat hoz két kezében fogva, mely tele van minden finomsággal! Négy nagy cipó van benne, mellé kolbászok, hurkák, némi zöldség is akad, vállára terítve egy-egy ing és nadrág a két kölöknek, és persze helyet foglal a kosárban némi (egészen négy kg) gyümölcs is, a legkülönfélébbekből. Eper, lédús barack és minden, ami szem-szájnak ingere. A trióhoz sétál velük, és leteszi a földre, majd megtörli homlokát.*-Nah, meg is volnánk! Ebből biztosan jól laktok egy darabig.
*Mosolyog kedvesen, majd a háta mögé nyúl, ahová kötözött még valamit, és a mezítlábas kislányhoz szól, akiről eleinte ugyan nem tudta, hogy lány-e, vagy fiú, de a hangja azért elárulta Merchennek a dolgot. Hirtelen ötlettől vezérelve vett neki egy kis meglepetést is, amit most már kezében tart, letérdel, és az is a kosár mellé teszi. Egy szandál az, ami nem túl nemesi ugyan, de fából van, és megvédi az ember lábát a csupasz kő hidegétől.*
-Tessék. Nem szabad mezítláb járkálni, beteg leszel.
*Kedves kisugárzása nem hagy alább, ahogy feláll, és az orkra néz, majd a megbeszéltekhez híven cselekszik. Vissza is ad 35 aranyat Savanyú Ukromnak.
.*-Merchen Feiy mindig tartja a szavát, a szandál pedig ajándék.
*Ismét kezét nyújtja, hogy elköszönhessen, majd ha ez esetleg megtörténik fütyörészve eltűnik a tömegben. ~A mai jótettem is pipa, remélem Teysus figyeltél.~*
8617. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-05 12:24:41
Üzenet elküldve: 2020-05-05 12:24:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ukrom és az aprónépek//
*Tátott szájjal figyeli Rheyra magyarázatát és látszik az ábrázatán, hogy nagyon-nagyon koncentrál, hogy megértse és el tudja képzelni a fodrokat... de az is látszódhat, hogy ez nemigen sikerül neki.*
- Aha. - *Mondja nem valami meggyőzően. De aztán figyelme el is terelődik, mikor megkordul a gyomra.
Majd arca egyből felderül, ahogy Rheyra a szütyőért nyúl. Na, csak lesz itt valami!*
- Hű, de ügyes vagy! - *Dicséri a lányt szerzeményéért.*
- Te vagy a legjobb, Rheyra! Köszönöm! Majd én is adok valamit, ha szerzek! - *Bizonygatja, mint mindig, és néha be is szokta tartani ezt az ígéretét, de többnyire azért ő nyúl le másokat.
Azzal már nyúl is bele a szütyőbe, hogy kivegyen egy kevés kétszersültet, mert annyi azért benne is van, hogy mindent ne kapkodjon el a lány elől.
De erre még Felhő is fölfigyel és alulról elkezdi szaglászni a szütyőt, mert ő is éhes.
Ruuno arcáról eltűnik a derű, mert így bizony még kevesebbel kell beérje.*
- Az egyiket neki adom, jó? - *Kérdezi Rheyrát, mert mégiscsak az ő szerzeménye. Ha a lány belemegy, az egyik kétszersültet a kutyának adja, a másikat meg maga kezdi el rágcsálni kedvetlenül, mert sokkal többre vágyna.
A fülébe suttogott szavak azonban megvigasztalják. Lesz itt még más is!... A száraz kenyeret ropogtatva azt képzeli, hogy valami még sokkal jobbat majszol, míg Rheyra könyöke ki nem zökkenti az édes ábrándozásból.*
- Mi?... Ruuno... Én meg Ruuno. - *Mondja félig tele szájjal. Majd Ukrom nevelő jellegű és kissé fenyegető figyelmeztetésére egyből néz a tündérre, aztán meg az orkra, mert nem tudja, kinek is kellene megköszönnie.*
- Köszönjük szépen! - *Vágja ki hangosan, illemtudóan, mindkettejükre nézve. Nem sok nevelésben volt ugyan része, de azt még neki is megtanították, ha kéreget és kap valamit, akkor azt szépen meg kell köszönni. Most ugyan még nem kapott semmit, de megígérték, hogy fog.
Majd később meghallja, hogy aranyat emlegetnek. A százkilencvenöt az nagyon sok lehet!
Kíváncsian pislog fel a pénzátadáskor.*
- Hú, nézd! Az ugye nagyon sok? - *Szól Rheyrának, ismét nem valami halkan. Nem éppen érti még, hogy miből és hogyan is lesz a pénz. Azt megfigyelte, hogy a piacon például az árusok pénzt kapnak azért, hogy átadnak valamit. Egyszer ő is csinált sárból golyókat és kockákat és nyújtogatta mindenkinek, hogy odaadja azokat pénzért, de neki senki nem akart adni, vagy ha mégis nyomtak egy érmét a kezébe, nem kérték a "portékáját". Ki érti ezt?
Az orknak viszont nagyon sok pénze van! Vajon ő hogy szerezte?
Egy kicsit mondjuk csalódott is, hogy ő is csak pénzt ad azért, hogy kapjon valamit. Izgalmasabb módszerre számított, amit eltanulhat tőle...*
*Tátott szájjal figyeli Rheyra magyarázatát és látszik az ábrázatán, hogy nagyon-nagyon koncentrál, hogy megértse és el tudja képzelni a fodrokat... de az is látszódhat, hogy ez nemigen sikerül neki.*
- Aha. - *Mondja nem valami meggyőzően. De aztán figyelme el is terelődik, mikor megkordul a gyomra.
Majd arca egyből felderül, ahogy Rheyra a szütyőért nyúl. Na, csak lesz itt valami!*
- Hű, de ügyes vagy! - *Dicséri a lányt szerzeményéért.*
- Te vagy a legjobb, Rheyra! Köszönöm! Majd én is adok valamit, ha szerzek! - *Bizonygatja, mint mindig, és néha be is szokta tartani ezt az ígéretét, de többnyire azért ő nyúl le másokat.
Azzal már nyúl is bele a szütyőbe, hogy kivegyen egy kevés kétszersültet, mert annyi azért benne is van, hogy mindent ne kapkodjon el a lány elől.
De erre még Felhő is fölfigyel és alulról elkezdi szaglászni a szütyőt, mert ő is éhes.
Ruuno arcáról eltűnik a derű, mert így bizony még kevesebbel kell beérje.*
- Az egyiket neki adom, jó? - *Kérdezi Rheyrát, mert mégiscsak az ő szerzeménye. Ha a lány belemegy, az egyik kétszersültet a kutyának adja, a másikat meg maga kezdi el rágcsálni kedvetlenül, mert sokkal többre vágyna.
A fülébe suttogott szavak azonban megvigasztalják. Lesz itt még más is!... A száraz kenyeret ropogtatva azt képzeli, hogy valami még sokkal jobbat majszol, míg Rheyra könyöke ki nem zökkenti az édes ábrándozásból.*
- Mi?... Ruuno... Én meg Ruuno. - *Mondja félig tele szájjal. Majd Ukrom nevelő jellegű és kissé fenyegető figyelmeztetésére egyből néz a tündérre, aztán meg az orkra, mert nem tudja, kinek is kellene megköszönnie.*
- Köszönjük szépen! - *Vágja ki hangosan, illemtudóan, mindkettejükre nézve. Nem sok nevelésben volt ugyan része, de azt még neki is megtanították, ha kéreget és kap valamit, akkor azt szépen meg kell köszönni. Most ugyan még nem kapott semmit, de megígérték, hogy fog.
Majd később meghallja, hogy aranyat emlegetnek. A százkilencvenöt az nagyon sok lehet!
Kíváncsian pislog fel a pénzátadáskor.*
- Hú, nézd! Az ugye nagyon sok? - *Szól Rheyrának, ismét nem valami halkan. Nem éppen érti még, hogy miből és hogyan is lesz a pénz. Azt megfigyelte, hogy a piacon például az árusok pénzt kapnak azért, hogy átadnak valamit. Egyszer ő is csinált sárból golyókat és kockákat és nyújtogatta mindenkinek, hogy odaadja azokat pénzért, de neki senki nem akart adni, vagy ha mégis nyomtak egy érmét a kezébe, nem kérték a "portékáját". Ki érti ezt?
Az orknak viszont nagyon sok pénze van! Vajon ő hogy szerezte?
Egy kicsit mondjuk csalódott is, hogy ő is csak pénzt ad azért, hogy kapjon valamit. Izgalmasabb módszerre számított, amit eltanulhat tőle...*
8616. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-05 11:47:09
Üzenet elküldve: 2020-05-05 11:47:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ukrom és az aprónépek//
* Nem nyugtatja meg Ukrom odavetett válasza.*
- A fodros, az olyan ronda.* búzakék szemei a tömeget pásztázzák, de természetesen pont most nem libben erre egyetlen dáma sem olyan borzalmas gúnyában. ~Jellemző.~
- Szóval az ilyen, nagy, és * hullámoztatja dereka körül kézfejét, próbálva vizuálisan megjeleníteni a rémálomszerű szabást.* Ilyen! El tudod képzelni?* puffog, fejét pedig jobbra-balra ingatja. ~Nem és nem!~
* Ruuno kócos bendője ezt a pillanatot választja arra, hogy jelezzen.*
- Hát persze.* fürge ujjai babrálnak kicsit a madzaggal, majd kitárul a szütyő szája, a kis fruska pedig felkínálja annak szegényes tartalmát az ifjú Ruuno számára.* Runno...*hajol a fiúcska füléhez, hogy belesuttogjon.* Ne egyél sokat, lassan csak vesznek valamit.* villantja szemeit a felnőttek felé. Az a valami pedig biztosan ízletesebb lesz, mint az ő odaégett kétszersültje. A törpe helyében ő nem tömné addig tele a gyomrát.*
- Én Rheyra.* mutatkozik be ő is, bár lehet nem is kérdezték, sőt, még Ruunot is oldalba böki hegyes könyökével.*
* Nem nyugtatja meg Ukrom odavetett válasza.*
- A fodros, az olyan ronda.* búzakék szemei a tömeget pásztázzák, de természetesen pont most nem libben erre egyetlen dáma sem olyan borzalmas gúnyában. ~Jellemző.~
- Szóval az ilyen, nagy, és * hullámoztatja dereka körül kézfejét, próbálva vizuálisan megjeleníteni a rémálomszerű szabást.* Ilyen! El tudod képzelni?* puffog, fejét pedig jobbra-balra ingatja. ~Nem és nem!~
* Ruuno kócos bendője ezt a pillanatot választja arra, hogy jelezzen.*
- Hát persze.* fürge ujjai babrálnak kicsit a madzaggal, majd kitárul a szütyő szája, a kis fruska pedig felkínálja annak szegényes tartalmát az ifjú Ruuno számára.* Runno...*hajol a fiúcska füléhez, hogy belesuttogjon.* Ne egyél sokat, lassan csak vesznek valamit.* villantja szemeit a felnőttek felé. Az a valami pedig biztosan ízletesebb lesz, mint az ő odaégett kétszersültje. A törpe helyében ő nem tömné addig tele a gyomrát.*
- Én Rheyra.* mutatkozik be ő is, bár lehet nem is kérdezték, sőt, még Ruunot is oldalba böki hegyes könyökével.*
8615. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-04 21:29:27
Üzenet elküldve: 2020-05-04 21:29:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Ukrom és az aprónépek//
*Furcsa, milyen tud lenni a sors vad szele. Előző nap még egyedül bámulta a főtér szökőkútja mellett a népséget, sötétebbnél sötétebb gondolatokkal kísérve, és teljesen egyedül. A mai nap meg két lurkóval és egy számára lurkó méretű tündérrel szerez élelmet, egy legalább háromszemélyes útra, miközben pisilőkről büszkélkednek. Kuncogott is volna, ha nem közvetlenül mellette történne, jelen időben ráadásul. Így csak a fejét fogja lélekben.*
- Meglátjuk. - *Köpi ki a kis Rheyra kérésére. Számára akár kis szoknyában és blúzban is járkálhat, csak legyen benne a keretben.
A tündér ajánlatára pedig, ezen a napon most először, elégedetten, sőt mi több hálásan bólint. Arca továbbra is szoborszerű marad, de e szobor vonásai láthatóan megenyhülnek. Nem számított egy ilyen jövedelmező beszélgetésre. Lehet hogy többet kéne szóba elegyednie másokkal. Vagy lehet, hogy egy tisztességes lelkű személyre akadt, oly sok idő után.*
- Megegyeztünk. És Ukrom vagyok - *Ezen szavakkal még kezét is fogásra nyújtja, és szája ahelyett, hogy lefelé görbülne, most furcsán egyenesen van. Nagy ritkaság. Akár megtörténik a férfias parolázás, akár elmarad, gyorsan perselyébe nyúl jobbjával, és 230 aranyat nyújt át Merchen Feiynek. Tetteti hogy nem fizet többet a kelleténél, és reméli, hogy üzlettársa veszi az adást.
E biznisz után a gyerekekhez fordul.*
- Megköszönhetnétek. - *Hangzik az inkább parancs, mint ajánlat. Valami viszont eszébe jut, és fordul is vissza a magát Feiynek hívó férfihoz.*
- Mennyi időt vesz ez igénybe? És hol találkozzunk? - *Tekintetével a piacot mutatja körbe. Bár a gyerekeket nem félti, neki még könnyű itt eltévedni, úgyhogy jól esne neki egy kis úti cél. Egyelőre.*
*Furcsa, milyen tud lenni a sors vad szele. Előző nap még egyedül bámulta a főtér szökőkútja mellett a népséget, sötétebbnél sötétebb gondolatokkal kísérve, és teljesen egyedül. A mai nap meg két lurkóval és egy számára lurkó méretű tündérrel szerez élelmet, egy legalább háromszemélyes útra, miközben pisilőkről büszkélkednek. Kuncogott is volna, ha nem közvetlenül mellette történne, jelen időben ráadásul. Így csak a fejét fogja lélekben.*
- Meglátjuk. - *Köpi ki a kis Rheyra kérésére. Számára akár kis szoknyában és blúzban is járkálhat, csak legyen benne a keretben.
A tündér ajánlatára pedig, ezen a napon most először, elégedetten, sőt mi több hálásan bólint. Arca továbbra is szoborszerű marad, de e szobor vonásai láthatóan megenyhülnek. Nem számított egy ilyen jövedelmező beszélgetésre. Lehet hogy többet kéne szóba elegyednie másokkal. Vagy lehet, hogy egy tisztességes lelkű személyre akadt, oly sok idő után.*
- Megegyeztünk. És Ukrom vagyok - *Ezen szavakkal még kezét is fogásra nyújtja, és szája ahelyett, hogy lefelé görbülne, most furcsán egyenesen van. Nagy ritkaság. Akár megtörténik a férfias parolázás, akár elmarad, gyorsan perselyébe nyúl jobbjával, és 230 aranyat nyújt át Merchen Feiynek
. Tetteti hogy nem fizet többet a kelleténél, és reméli, hogy üzlettársa veszi az adást.E biznisz után a gyerekekhez fordul.*
- Megköszönhetnétek. - *Hangzik az inkább parancs, mint ajánlat. Valami viszont eszébe jut, és fordul is vissza a magát Feiynek hívó férfihoz.*
- Mennyi időt vesz ez igénybe? És hol találkozzunk? - *Tekintetével a piacot mutatja körbe. Bár a gyerekeket nem félti, neki még könnyű itt eltévedni, úgyhogy jól esne neki egy kis úti cél. Egyelőre.*
8614. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-04 18:44:07
Üzenet elküldve: 2020-05-04 18:44:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az eltűnt idő nyomában//
-Én a templomi papnak is szívesen adnám, a háta közepébe. *Mentegetőzik széles mosollyal, bár a hangját kicsit lehalkítja, mert nem tudni ki hallja a környékükön.*
-Jól fog az agyad, de ez nem meglepő. *Bár nem folytatja hangosan a gondolatmenetet, de úgy arra gondol, hogy akármilyen idióta nem is érdemli meg, hogy a család a kegyeibe fogadja.*
-Igen, az unokatestvéri is valószínűnek tűnhet, terjedelmes a család, de csak egy igazán befolyásos tagja van, akinek a kezében összpontosul a hatalom és a tekintély. *A férfi szavaival, amelyekkel egészen szépen körbeírja a szegénynegyedben található kifőzdék állapotát, nem is kell több körítést hozzádobni.*
-Egyetértek. Ezúttal pedig még finoman fogalmaztál. *Ugrik fel jelzés értékűen a szája széle, majd gyorsan vissza is konyul, hiszen a bőrszíne miatt már sajnos volt része olyasmiben, hogy az ételébe kevertek egyet, s mást. Mikor a férfi a Pegazust említi, már dereng neki valami, ám a Pinty említésére teljesen rezzenéstelen marad az arca.*
-Nem, a Pintyet nem ismerem, a Pegazusról hallottam már. Ugye, ha a városban jártam, mindig a főházban ettünk, nem igen volt rá szükség, hogy felderítsük a környék konyhaművészetét. *Ad némi magyarázatot a tudatlanságára.*
-A Sellő? *Csillannak meg a szembogarai, a kikötőben már többször is járt, ott pedig nem lézeng olyan, aki nem hallott még a bordélyról vagy a hírhedten balhés Rumos Rókalyukról.*
-Azt hiszem dereng valami. *Nem igazán szeretné kiadni a szokásait. ~Lehet nem ártana benéznem egy masszázs erejéig. Kicsit elfeküdtem a nyakam. ~ Nyomkodja meg a nyakát egy kicsit a kezével. Mikor viszont az kerül szóba, hogy esetleg a Sellőhöz hasonló funciókat betöltő helyre is mehetnének, mindjárt a másik lehetőséget választja.*
-A piac! Mármint, itt a piacon is minden frissnek és ehetőnek tűnik, felesleges kidobni annyi pénzt, arra, hogy csak eszünk. *Magyarázkodik, bár némelyik szó mögött akaratlanul is tart egy- egy nagyobb szünetet. ~Az kéne még… hogy ketten betérjünk egy olyan… helyre. ~ Meg is borzong a gondolat miatt. Persze nagyon is hálás azért, hogy ebben a felfordult városban nem kell egyedül sétálgatnia az utcákon és van mellette valaki, akinek a bőrszíne megegyezik az itt szokásossal. A várakozás idejére neki sincsnek kifejezetten konkrét tervei, ám, ha nagyobb távokat lesz majd kénytelen átívelni, talán nem ártana egy lovat is beszereznie magának. Bár, ha látja a férfin, hogy nagyon húzózkodik a piaci elemózsia láttán, azért beadja a derekát, a fogadó tekintetében.*
-Nem terveztem hosszú ittlétet, viszont, ha azt állítod, hogy a thargoknál kell keressem a matrónát, talán egy ló nem lenne butaság. Már elkopik a csizmám annyit koptattam az utat. *Sóhajt gondterhelten, mert nem azaz úri kisasszony, de talán célravezető lenne a jövőre nézve is.*
-Ez tervnek számít?
-Én a templomi papnak is szívesen adnám, a háta közepébe. *Mentegetőzik széles mosollyal, bár a hangját kicsit lehalkítja, mert nem tudni ki hallja a környékükön.*
-Jól fog az agyad, de ez nem meglepő. *Bár nem folytatja hangosan a gondolatmenetet, de úgy arra gondol, hogy akármilyen idióta nem is érdemli meg, hogy a család a kegyeibe fogadja.*
-Igen, az unokatestvéri is valószínűnek tűnhet, terjedelmes a család, de csak egy igazán befolyásos tagja van, akinek a kezében összpontosul a hatalom és a tekintély. *A férfi szavaival, amelyekkel egészen szépen körbeírja a szegénynegyedben található kifőzdék állapotát, nem is kell több körítést hozzádobni.*
-Egyetértek. Ezúttal pedig még finoman fogalmaztál. *Ugrik fel jelzés értékűen a szája széle, majd gyorsan vissza is konyul, hiszen a bőrszíne miatt már sajnos volt része olyasmiben, hogy az ételébe kevertek egyet, s mást. Mikor a férfi a Pegazust említi, már dereng neki valami, ám a Pinty említésére teljesen rezzenéstelen marad az arca.*
-Nem, a Pintyet nem ismerem, a Pegazusról hallottam már. Ugye, ha a városban jártam, mindig a főházban ettünk, nem igen volt rá szükség, hogy felderítsük a környék konyhaművészetét. *Ad némi magyarázatot a tudatlanságára.*
-A Sellő? *Csillannak meg a szembogarai, a kikötőben már többször is járt, ott pedig nem lézeng olyan, aki nem hallott még a bordélyról vagy a hírhedten balhés Rumos Rókalyukról.*
-Azt hiszem dereng valami. *Nem igazán szeretné kiadni a szokásait. ~Lehet nem ártana benéznem egy masszázs erejéig. Kicsit elfeküdtem a nyakam. ~ Nyomkodja meg a nyakát egy kicsit a kezével. Mikor viszont az kerül szóba, hogy esetleg a Sellőhöz hasonló funciókat betöltő helyre is mehetnének, mindjárt a másik lehetőséget választja.*
-A piac! Mármint, itt a piacon is minden frissnek és ehetőnek tűnik, felesleges kidobni annyi pénzt, arra, hogy csak eszünk. *Magyarázkodik, bár némelyik szó mögött akaratlanul is tart egy- egy nagyobb szünetet. ~Az kéne még… hogy ketten betérjünk egy olyan… helyre. ~ Meg is borzong a gondolat miatt. Persze nagyon is hálás azért, hogy ebben a felfordult városban nem kell egyedül sétálgatnia az utcákon és van mellette valaki, akinek a bőrszíne megegyezik az itt szokásossal. A várakozás idejére neki sincsnek kifejezetten konkrét tervei, ám, ha nagyobb távokat lesz majd kénytelen átívelni, talán nem ártana egy lovat is beszereznie magának. Bár, ha látja a férfin, hogy nagyon húzózkodik a piaci elemózsia láttán, azért beadja a derekát, a fogadó tekintetében.*
-Nem terveztem hosszú ittlétet, viszont, ha azt állítod, hogy a thargoknál kell keressem a matrónát, talán egy ló nem lenne butaság. Már elkopik a csizmám annyit koptattam az utat. *Sóhajt gondterhelten, mert nem azaz úri kisasszony, de talán célravezető lenne a jövőre nézve is.*
-Ez tervnek számít?
8613. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-04 17:28:37
Üzenet elküldve: 2020-05-04 17:28:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 296
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 296
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Ukrom és az aprónépek//
*Mi tagadás, nem áll távol tőle a kijelentés a pisilőt illetően, egy félig büszke mosoly is születik arcán ennek következményeképp, de igyekszik elengedni ezt a témát, és fontosabb dolgokra terelni a beszélgetést.*
-Rendben van.
*Mondja. Talán nem járatos az ork a kereskedelemben, ha fél egy jóravaló, láthatóan nemes tündérnek előre odaadni a pénzét, mintha az a pár száz arany legalább egy ház ára lenne, hogy megérje neki játszani vele. Mindenesetre tudja Merchen, hogy milyenek gyakran a népek errefelé, bizalmatlanok, és ezt valahol meg is lehet érteni, így nem vitatkozik ezen, hanem szépen elindul. Némi fejszámolás után összedobja, hogy mennyibe is kerülhetnek ezek az áruk.*
-Azt mondja hoogy.. 195 aranyért össze tudom hozni úgy, hogy legalább két kiló gyümölcs legyen benne, és elég étek négy napra is, no meg ruhák is, fodrok nélkül.
*Kedvesen mosolyok a két taknyosra, s akár hiszik akár nem, ez a mosoly nagyon is őszinte.*
-Ha van ennyi pénzed, egykettőre itt is vagyok.
*Húzza fel mindkét szemöldökét, ahogy becsukja szemeit egy pillanatra, és mosolyát a férfire viszi tovább a pöttömökről.*
-A nevem pedig Merchen Feiy!
A hozzászólás írója (Merchen Feiy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.04 17:28:51
*Mi tagadás, nem áll távol tőle a kijelentés a pisilőt illetően, egy félig büszke mosoly is születik arcán ennek következményeképp, de igyekszik elengedni ezt a témát, és fontosabb dolgokra terelni a beszélgetést.*
-Rendben van.
*Mondja. Talán nem járatos az ork a kereskedelemben, ha fél egy jóravaló, láthatóan nemes tündérnek előre odaadni a pénzét, mintha az a pár száz arany legalább egy ház ára lenne, hogy megérje neki játszani vele. Mindenesetre tudja Merchen, hogy milyenek gyakran a népek errefelé, bizalmatlanok, és ezt valahol meg is lehet érteni, így nem vitatkozik ezen, hanem szépen elindul. Némi fejszámolás után összedobja, hogy mennyibe is kerülhetnek ezek az áruk.*
-Azt mondja hoogy.. 195 aranyért össze tudom hozni úgy, hogy legalább két kiló gyümölcs legyen benne, és elég étek négy napra is, no meg ruhák is, fodrok nélkül.
*Kedvesen mosolyok a két taknyosra, s akár hiszik akár nem, ez a mosoly nagyon is őszinte.*
-Ha van ennyi pénzed, egykettőre itt is vagyok.
*Húzza fel mindkét szemöldökét, ahogy becsukja szemeit egy pillanatra, és mosolyát a férfire viszi tovább a pöttömökről.*
-A nevem pedig Merchen Feiy!
A hozzászólás írója (Merchen Feiy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.04 17:28:51
8612. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-04 17:13:13
Üzenet elküldve: 2020-05-04 17:13:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Az Ember, a félvér és egy üveg rum //
*Dorian elvigyorodik, ahogy a lány fintorát látja. Szinte tudja mire gondolhat, de persze nem ejtették fejre kis korában ~legalábbis reméljük hogy nem~ hogy rákérdezzen erre.*
- Majd szólj, ha készen állsz rá. *mondja kedvesen elmosolyodva. Aztán követi tovább a lány át a piactéren valamerre. A kérdésre bólint, és Ruena csodálatos, hiszen kitalálja mire gondolt. Már azt is kitalálta, hogy éhes, és meg se kellett hívatnia magát, a lány magától megtette.*
- Pulyka, szóval így hívják. *felnevet röviden.*
- Az egyik öreg a nőkre mondja ezt. *A lovakra nem is reagál, sosem volt oda az ilyen nagyobb állatokért. Talán egy kutyát magához venne, ha esetleg ráakadna egy kóborra valahol. Öszvér? ~Az meg milyen dög lehet?~ villan át elméjén.*
- Most a szamárra gondolsz? *érdeklődik, és valójában nem tudja, van ennek értelme. Őt nem érdekli, a lány nem otthon van ahol jó, ha evvel tisztában van. Vállat von, ha nem kapna rá választ úgy azt sem bánná.
Aztán elérik a néni házát, és Ruena be is hívja. Bent lakályos ki otthon tárul szeme elé.*
- Neked is. *kívánja viszont a lánynak. Az evést hamarabb befejezi, mint a lány, de addig nem akarja szóval tartani, míg a másik is nem végez. *
- Anyukád bölcs asszony lehet. Szerintem ezzel nem lesz majd gondod. * kacsint a lányra, ez egy igazán őszinte kívánság volt a lány részére. Azonban ráterelődik a szó a titkos vágyakra. Ebben most bajban van, mert nem tudja, hogy van-e neki ilyenje. Igazán egyszerű lélek Dorian, hiszen legyen aznapra enni, inni, ha lehet, keressen, egy kis pénzt a többi annyira nem érdekli. Talán ha mélyen magába nézne, vágyhatna egy lányra, aki állandó biztos pontként az életében maradna. Akihez kötődhetne, szeretne ilyet, de ez olyan távlati ködös elméjéből felnyúló erőtlen akarás, hogy képtelen megfogni és főleg megfogalmazni. Így vállat von.*
- Izgalmas tervnek hangzik. *mondja mosolyogva, tűnődve nézi közben a lányt. Aztán felsóhajt, és felel.*
- Nem tudom, egyszerű dolgokkal is megelégszem, mint mindennap étel, és pénzkereséséi lehetőség. Szóval nem vagyok bonyolult személy ám. *magyarázza a lánynak. Aztán viccesen eszébe jut valami.*
- De bár várj, van egy mégis. *hajol ő is közelebb az asztalon.*
- Talán, hogy segítsek beteljesíteni egy szőke gyönyörű lány titkos vágyát? *kérdez, de van benne némi céltudatosság is. Szívesen le is lépne innen Artheniorból, és így most a lehetőség, mely adja magát. Akár élne is vele, hogy Ruenát elkísérje mágiát tanulni. Akárhova is kell kísérnie a lányt.*
*Dorian elvigyorodik, ahogy a lány fintorát látja. Szinte tudja mire gondolhat, de persze nem ejtették fejre kis korában ~legalábbis reméljük hogy nem~ hogy rákérdezzen erre.*
- Majd szólj, ha készen állsz rá. *mondja kedvesen elmosolyodva. Aztán követi tovább a lány át a piactéren valamerre. A kérdésre bólint, és Ruena csodálatos, hiszen kitalálja mire gondolt. Már azt is kitalálta, hogy éhes, és meg se kellett hívatnia magát, a lány magától megtette.*
- Pulyka, szóval így hívják. *felnevet röviden.*
- Az egyik öreg a nőkre mondja ezt. *A lovakra nem is reagál, sosem volt oda az ilyen nagyobb állatokért. Talán egy kutyát magához venne, ha esetleg ráakadna egy kóborra valahol. Öszvér? ~Az meg milyen dög lehet?~ villan át elméjén.*
- Most a szamárra gondolsz? *érdeklődik, és valójában nem tudja, van ennek értelme. Őt nem érdekli, a lány nem otthon van ahol jó, ha evvel tisztában van. Vállat von, ha nem kapna rá választ úgy azt sem bánná.
Aztán elérik a néni házát, és Ruena be is hívja. Bent lakályos ki otthon tárul szeme elé.*
- Neked is. *kívánja viszont a lánynak. Az evést hamarabb befejezi, mint a lány, de addig nem akarja szóval tartani, míg a másik is nem végez. *
- Anyukád bölcs asszony lehet. Szerintem ezzel nem lesz majd gondod. * kacsint a lányra, ez egy igazán őszinte kívánság volt a lány részére. Azonban ráterelődik a szó a titkos vágyakra. Ebben most bajban van, mert nem tudja, hogy van-e neki ilyenje. Igazán egyszerű lélek Dorian, hiszen legyen aznapra enni, inni, ha lehet, keressen, egy kis pénzt a többi annyira nem érdekli. Talán ha mélyen magába nézne, vágyhatna egy lányra, aki állandó biztos pontként az életében maradna. Akihez kötődhetne, szeretne ilyet, de ez olyan távlati ködös elméjéből felnyúló erőtlen akarás, hogy képtelen megfogni és főleg megfogalmazni. Így vállat von.*
- Izgalmas tervnek hangzik. *mondja mosolyogva, tűnődve nézi közben a lányt. Aztán felsóhajt, és felel.*
- Nem tudom, egyszerű dolgokkal is megelégszem, mint mindennap étel, és pénzkereséséi lehetőség. Szóval nem vagyok bonyolult személy ám. *magyarázza a lánynak. Aztán viccesen eszébe jut valami.*
- De bár várj, van egy mégis. *hajol ő is közelebb az asztalon.*
- Talán, hogy segítsek beteljesíteni egy szőke gyönyörű lány titkos vágyát? *kérdez, de van benne némi céltudatosság is. Szívesen le is lépne innen Artheniorból, és így most a lehetőség, mely adja magát. Akár élne is vele, hogy Ruenát elkísérje mágiát tanulni. Akárhova is kell kísérnie a lányt.*
8611. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-04 17:11:06
Üzenet elküldve: 2020-05-04 17:11:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ukrom és az aprónépek//
*A lány megjegyzésén előbb fölnevet, mert el tudja képzelni, milyen arcot vághatott akkor az ork. Aztán eszébe jut, hogy miért nem látta és komoly képet erőltet magára.*
- Láttam volna, ha engem is elhívtok! - *Hánytorgatja fel ismét a sérelmét, fejét kissé elfordítva a lánytól, de cserébe a kezét jobban megszorítja, mert az is eszébe jut, hogy tegnap este még mennyire félt, hogy többet nem látja, és most örül, hogy itt van mellette és haragudhat rá egy kicsit.
Majd beérik Ukromot, aki máris új társaságot talált magának. Egy vicces társaságot!
Rheyra szörnyülködésétől csak még jobban kacagnia kell, a tündér "szabadkozásán" nem különben.*
- Én láttam, hova néztél! A pisilőd vastag! - *Hajtja a magáét, mert minél többször mondják ki, hogy pisilő, annál viccesebb a beszélgetés. Őt nem is sikerül meggyőzni, hogy másról lett volna szó, és ha a tündér tényleg rá kacsint, akkor azt is egy jelnek veszi, hogy ő gondolta jól, hogy arról volt szó.
Sokáig nevet még, amitől alig hallja, hogy miről beszélnek egyébként. Csak Rheyra Ukromot szólongatására csöndesül el és hallgatózik, hogy miről van szó.*
- Én sem! - *Teszi hozzá a magáét, csak azért, hogy utánozza a lányt, akire felnéz. Ha ő nem kér fodrosat, akkor olyan neki sem kell.*
- Mi az a fodros? - *Fordul aztán bizalmasan Rheyrához, persze a hangerőt ezúttal sem sikerül suttogássá halkítania.
Közben megkordul a gyomra, mert időközben a víz is áthaladt már rajta.*
- Rheyra... Van valamid? - *Néz nagy, szomorú szemekkel a lányra, mint ilyenkor szokott. Rheyra pedig már tudhatja, hogy mire utal ez a kérdése, mert elég gyakran szokta vele terhelni a lányt. De ha nem volna egyértelmű, a kis törpe szeme a lány szütyőjét kezdi vizslatni. Az ork ugyan arra utalt, hogy szerez ennivalót, de még mindig csak beszélget, ő pedig éhes és türelmetlen.*
*A lány megjegyzésén előbb fölnevet, mert el tudja képzelni, milyen arcot vághatott akkor az ork. Aztán eszébe jut, hogy miért nem látta és komoly képet erőltet magára.*
- Láttam volna, ha engem is elhívtok! - *Hánytorgatja fel ismét a sérelmét, fejét kissé elfordítva a lánytól, de cserébe a kezét jobban megszorítja, mert az is eszébe jut, hogy tegnap este még mennyire félt, hogy többet nem látja, és most örül, hogy itt van mellette és haragudhat rá egy kicsit.
Majd beérik Ukromot, aki máris új társaságot talált magának. Egy vicces társaságot!
Rheyra szörnyülködésétől csak még jobban kacagnia kell, a tündér "szabadkozásán" nem különben.*
- Én láttam, hova néztél! A pisilőd vastag! - *Hajtja a magáét, mert minél többször mondják ki, hogy pisilő, annál viccesebb a beszélgetés. Őt nem is sikerül meggyőzni, hogy másról lett volna szó, és ha a tündér tényleg rá kacsint, akkor azt is egy jelnek veszi, hogy ő gondolta jól, hogy arról volt szó.
Sokáig nevet még, amitől alig hallja, hogy miről beszélnek egyébként. Csak Rheyra Ukromot szólongatására csöndesül el és hallgatózik, hogy miről van szó.*
- Én sem! - *Teszi hozzá a magáét, csak azért, hogy utánozza a lányt, akire felnéz. Ha ő nem kér fodrosat, akkor olyan neki sem kell.*
- Mi az a fodros? - *Fordul aztán bizalmasan Rheyrához, persze a hangerőt ezúttal sem sikerül suttogássá halkítania.
Közben megkordul a gyomra, mert időközben a víz is áthaladt már rajta.*
- Rheyra... Van valamid? - *Néz nagy, szomorú szemekkel a lányra, mint ilyenkor szokott. Rheyra pedig már tudhatja, hogy mire utal ez a kérdése, mert elég gyakran szokta vele terhelni a lányt. De ha nem volna egyértelmű, a kis törpe szeme a lány szütyőjét kezdi vizslatni. Az ork ugyan arra utalt, hogy szerez ennivalót, de még mindig csak beszélget, ő pedig éhes és türelmetlen.*
8610. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-04 16:41:45
Üzenet elküldve: 2020-05-04 16:41:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ukrom és az aprónépek//
* A lánykát nem vezérelte bántó szándék, sőt, ha Ruuno fejébe látna most elmondaná neki, hogy szerinte nagyon vagány a szőrős bendő. Így azonban csak elmosolyodik.*
- Bocsi.* fúj visszavonulót a felfedező útra indult ujjaknak.*
- Láttad volna milyen morcos volt a téren, mikor majdnem megdobtam!* Rheyra most már vigyorog az egészen, de akkor bizony kevés kellett hozzá, hogy maga alá csináljon. Nevetgélnek mindketten, amikor megtalálják zöldbőrű barátjukat.*
- Hogy mi? Ó! Fúj!* fintorog a mezítlábas, amikor a tündér kukaca kerül szóba. Látott már fiúkat meztelenül, például, amikor Békáék versenyeztek, hogy ki vizel messzebbre. Rheyra teljesen ledöbbent az undorító, rózsaszín gunyacok láttán. Sosem tartotta magát lányosnak, de akkor örvendezett, hogy nem fiúnak született. Még mindig nem tudja elképzelni, hogy lehet úgy élni, hogy valami mindig ott ficereg a lába között az embernek. Nem fáj az, ha néha véletlen ráülnek?*
~Borzasztó!~
- Aha.* mormogja, hiszi is meg nem is ezt a cipőtalp dolgot.*
- Ukrom!Ukrom!* kezd el kotkodálni, amikor az ork felvázolja mire van szükségük.* Én nem akarok semmi fodrosat, jó?*mereszti nagy szemeit az orkra.*
* A lánykát nem vezérelte bántó szándék, sőt, ha Ruuno fejébe látna most elmondaná neki, hogy szerinte nagyon vagány a szőrős bendő. Így azonban csak elmosolyodik.*
- Bocsi.* fúj visszavonulót a felfedező útra indult ujjaknak.*
- Láttad volna milyen morcos volt a téren, mikor majdnem megdobtam!* Rheyra most már vigyorog az egészen, de akkor bizony kevés kellett hozzá, hogy maga alá csináljon. Nevetgélnek mindketten, amikor megtalálják zöldbőrű barátjukat.*
- Hogy mi? Ó! Fúj!* fintorog a mezítlábas, amikor a tündér kukaca kerül szóba. Látott már fiúkat meztelenül, például, amikor Békáék versenyeztek, hogy ki vizel messzebbre. Rheyra teljesen ledöbbent az undorító, rózsaszín gunyacok láttán. Sosem tartotta magát lányosnak, de akkor örvendezett, hogy nem fiúnak született. Még mindig nem tudja elképzelni, hogy lehet úgy élni, hogy valami mindig ott ficereg a lába között az embernek. Nem fáj az, ha néha véletlen ráülnek?*
~Borzasztó!~
- Aha.* mormogja, hiszi is meg nem is ezt a cipőtalp dolgot.*
- Ukrom!Ukrom!* kezd el kotkodálni, amikor az ork felvázolja mire van szükségük.* Én nem akarok semmi fodrosat, jó?*mereszti nagy szemeit az orkra.*
8609. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-04 15:59:51
Üzenet elküldve: 2020-05-04 15:59:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Ruuno, Rheyra, Feiy//
*Elgondolkodik a tündér szavain. Valóban nem egy sarlatánnal vagy egy utca növendékével van dolga. Továbbra is furcsállja hogy az ő fajtája mit is keress egy ilyen flegmatikus helyen, és miért nem a gazdag-negyedek palotáiban múlatja az időt itallal és nőkkel. De emiatt nem fog fájni a feje. Segítő szándékát sem érti, hiszen ha elhiszi azt amit mond, akkor nem nyerne ezzel a jótékonysággal semmit. De perselye sovány, az út hosszú, és nem lesznek még egyszer ilyen mázlisták, ha ezt a lehetőséget elutasítja. Kezét karjába fonja, és beleegyezésül bólint.*
- Rendben. - *Kezdi.* - Elfogadom a segítséged. Négy napra elegendő élelemet kerestem volna, és két gyerek méretű ruházatot. - *Fejével a beért kölykök felé biccent.* - Esetleg gyümölcs. A pénzt megkapod a csere során. Valamint a nevedet elkérem. - *Zárja le. Bolond legyen ha előre odaadja pénzét egy idegennek. A két kis vakarccsal szemben pedig úgy tettet, mintha nem is léteznének. Fején már elég ránc van amúgy is.*
A hozzászólás írója (Savanyú Ukrom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.04 16:15:27
*Elgondolkodik a tündér szavain. Valóban nem egy sarlatánnal vagy egy utca növendékével van dolga. Továbbra is furcsállja hogy az ő fajtája mit is keress egy ilyen flegmatikus helyen, és miért nem a gazdag-negyedek palotáiban múlatja az időt itallal és nőkkel. De emiatt nem fog fájni a feje. Segítő szándékát sem érti, hiszen ha elhiszi azt amit mond, akkor nem nyerne ezzel a jótékonysággal semmit. De perselye sovány, az út hosszú, és nem lesznek még egyszer ilyen mázlisták, ha ezt a lehetőséget elutasítja. Kezét karjába fonja, és beleegyezésül bólint.*
- Rendben. - *Kezdi.* - Elfogadom a segítséged. Négy napra elegendő élelemet kerestem volna, és két gyerek méretű ruházatot. - *Fejével a beért kölykök felé biccent.* - Esetleg gyümölcs. A pénzt megkapod a csere során. Valamint a nevedet elkérem. - *Zárja le. Bolond legyen ha előre odaadja pénzét egy idegennek. A két kis vakarccsal szemben pedig úgy tettet, mintha nem is léteznének. Fején már elég ránc van amúgy is.*
A hozzászólás írója (Savanyú Ukrom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.04 16:15:27
8608. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-04 15:34:39
Üzenet elküldve: 2020-05-04 15:34:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 296
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 296
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Ukrom és az aprónépek//
*Nem veszi fenyegetésnek az ork mozdulatát, és reakcióját sem, sőt talán számított is ilyesmire. Nem csoda, hisz mindenféle népekkel üzletelt ő már. Még ha az orkok nem is az eszükről híresek, nem gondolná, hogy lenne olyan bolond, hogy pont a népes piacon támadná őt, és szerencsére sejtése be is igazolódik, legalábbis egyelőre.*
-Nos én is épp vásárolni indultam, ha szeretnéd, be tudom neked szerezni olcsóbban hát.. bármit be tudok szerezni olcsóbban igazából.
*Vonja meg a vállát.*
-Ha megmondom mit szeretnél esetleg, akár ideadod az árát előre, vagy megveszem én és kifizeted, bárhogy jó. És nem viszlek én el sehová, nem vezetlek én, nem úgy tűnsz, mint akit vezetni kellene.
*Mondja közömbösen, majd elnéz a nagy sorokra.*
-Meg aztán nem olyan hosszú a lábam, hogy el tudnék szaladni, aztán se kedvem se indokom nincs átverni.
*Őszintén beszél, talán a karizmája elég, hogy meggyőzze az orkot.*
-De persze ahogy gondolod.
*Nem sokkal később érkezik meg két szutykos kölök is a társaságukba, a lány hamar zavarba próbálja hozni a tündért, melyhez csatlakozik a fiú is. ~Csak nem az orkkal vannak?~ Persze nem tudhatják, hogy ez borzasztó nehéz feladat.*
-Ugyan kérlek. Már hogy jönne ide a pisilőm?
*Tárja szét kezét, mint aki teljesen értetlenül áll a dolog előtt.*
-Természetesen a csizmám talpára gondoltam, hogy ne legyek olyan alacsony, és jobban lássak.
*Mosolyog, ahogy a lányhoz beszél, persze azért természetesen ha talál egy olyan pillanatot, mikor senki nem figyeli őket, és sikerül elcsípnie a fiú tekintetét, úgy kacsint egyet, és zsiványan mosolyog.*
*Nem veszi fenyegetésnek az ork mozdulatát, és reakcióját sem, sőt talán számított is ilyesmire. Nem csoda, hisz mindenféle népekkel üzletelt ő már. Még ha az orkok nem is az eszükről híresek, nem gondolná, hogy lenne olyan bolond, hogy pont a népes piacon támadná őt, és szerencsére sejtése be is igazolódik, legalábbis egyelőre.*
-Nos én is épp vásárolni indultam, ha szeretnéd, be tudom neked szerezni olcsóbban hát.. bármit be tudok szerezni olcsóbban igazából.
*Vonja meg a vállát.*
-Ha megmondom mit szeretnél esetleg, akár ideadod az árát előre, vagy megveszem én és kifizeted, bárhogy jó. És nem viszlek én el sehová, nem vezetlek én, nem úgy tűnsz, mint akit vezetni kellene.
*Mondja közömbösen, majd elnéz a nagy sorokra.*
-Meg aztán nem olyan hosszú a lábam, hogy el tudnék szaladni, aztán se kedvem se indokom nincs átverni.
*Őszintén beszél, talán a karizmája elég, hogy meggyőzze az orkot.*
-De persze ahogy gondolod.
*Nem sokkal később érkezik meg két szutykos kölök is a társaságukba, a lány hamar zavarba próbálja hozni a tündért, melyhez csatlakozik a fiú is. ~Csak nem az orkkal vannak?~ Persze nem tudhatják, hogy ez borzasztó nehéz feladat.*
-Ugyan kérlek. Már hogy jönne ide a pisilőm?
*Tárja szét kezét, mint aki teljesen értetlenül áll a dolog előtt.*
-Természetesen a csizmám talpára gondoltam, hogy ne legyek olyan alacsony, és jobban lássak.
*Mosolyog, ahogy a lányhoz beszél, persze azért természetesen ha talál egy olyan pillanatot, mikor senki nem figyeli őket, és sikerül elcsípnie a fiú tekintetét, úgy kacsint egyet, és zsiványan mosolyog.*
8607. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-04 15:11:46
Üzenet elküldve: 2020-05-04 15:11:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ukrom és az aprónépek//
- Ugye? - *Vágja ki büszkén, mikor a lány azt mondja, igaza van.
Majd mutogatja a szűk nadrágját és vele együtt a pocakját, amin már most annyi szőr van, mint némely felnőtt ember férfién, talán még kicsit sűrűbb is, de ez még csak a "kölyökbundája", vélhetően lesz ennél tömöttebb is. Ugyanez igaz a teste többi részére, még az arca is pelyhedzik már, mint egy serdülő nyikhajé.
Nem szereti, ha a "csupasz" gyerekek kinevetik emiatt, ezért Rheyra megjegyzésére is szégyenlőssé válik, de mint mindenben, a lánnyal szemben ez esetben is elnézőbb, és nem is érzi gúnyosnak a megjegyzését. Sőt, felkacag a böködésre és gyorsan visszahúzza az ingét, hogy Rheyra kezének útját állja.*
- Ez csikis! - *Simogatja meg az érintés helyét, mert még mindig ott bizsereg a csiklandós érzés.
Aztán úgy tűnik, a lányt is érdekli az ork módszere, mert felvetésére válaszul kézen fogja és elindul vele Ukrom után.
Természetesen eszében sincs elhúzni a kezét. Van benne szeretetéhség, nem is kevés, és nincs nagyon más, aki így kedveskedne vele, úgyhogy jól esik neki ez a testvériesség. Szabad kezével Felhő hátát fogja, bár néhol kénytelen elengedni, ahogy a testek között furakodnak át, olyankor a kutya a háta mögé bújik, orrát a hátának nyomva.*
- Én már látom is! Ott van! Látom a morcos fejét! - *Közli nevetgélve és szinte kiabálva, hogy akár még maga az ork is meghallhatja a jellemzését.
Nagyon ügyesnek gondolja magát, hogy így kiszúrta a tömegben, úgyhogy muszáj vele kérkednie Rheyra előtt.
A tündér és Ukrom között lezajlott beszélgetésből elkapott foszlányra a lány rákérdez, ő meg gondolkodás nélkül válaszol.*
- Biztos a pisilője! - *Nevet fel, mert elkapta azt a tekintetet és fejletlen humorérzékével nagyon viccesnek találja az ilyen egyszerű tréfákat. Úgy kacag, hogy csak úgy zeng a piac.*
- Ugye? - *Vágja ki büszkén, mikor a lány azt mondja, igaza van.
Majd mutogatja a szűk nadrágját és vele együtt a pocakját, amin már most annyi szőr van, mint némely felnőtt ember férfién, talán még kicsit sűrűbb is, de ez még csak a "kölyökbundája", vélhetően lesz ennél tömöttebb is. Ugyanez igaz a teste többi részére, még az arca is pelyhedzik már, mint egy serdülő nyikhajé.
Nem szereti, ha a "csupasz" gyerekek kinevetik emiatt, ezért Rheyra megjegyzésére is szégyenlőssé válik, de mint mindenben, a lánnyal szemben ez esetben is elnézőbb, és nem is érzi gúnyosnak a megjegyzését. Sőt, felkacag a böködésre és gyorsan visszahúzza az ingét, hogy Rheyra kezének útját állja.*
- Ez csikis! - *Simogatja meg az érintés helyét, mert még mindig ott bizsereg a csiklandós érzés.
Aztán úgy tűnik, a lányt is érdekli az ork módszere, mert felvetésére válaszul kézen fogja és elindul vele Ukrom után.
Természetesen eszében sincs elhúzni a kezét. Van benne szeretetéhség, nem is kevés, és nincs nagyon más, aki így kedveskedne vele, úgyhogy jól esik neki ez a testvériesség. Szabad kezével Felhő hátát fogja, bár néhol kénytelen elengedni, ahogy a testek között furakodnak át, olyankor a kutya a háta mögé bújik, orrát a hátának nyomva.*
- Én már látom is! Ott van! Látom a morcos fejét! - *Közli nevetgélve és szinte kiabálva, hogy akár még maga az ork is meghallhatja a jellemzését.
Nagyon ügyesnek gondolja magát, hogy így kiszúrta a tömegben, úgyhogy muszáj vele kérkednie Rheyra előtt.
A tündér és Ukrom között lezajlott beszélgetésből elkapott foszlányra a lány rákérdez, ő meg gondolkodás nélkül válaszol.*
- Biztos a pisilője! - *Nevet fel, mert elkapta azt a tekintetet és fejletlen humorérzékével nagyon viccesnek találja az ilyen egyszerű tréfákat. Úgy kacag, hogy csak úgy zeng a piac.*
8606. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-04 13:40:02
Üzenet elküldve: 2020-05-04 13:40:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Ruuno, Ukrom, Feiy //
- Hm.* igazat kell adnia Ruunonak, bár böki a csőrét, hogy a kis vakarcsot így mulattatja a kérdés. Ez a pestis is valamiféle betegség, mint mondjuk a nátha. Mivelhogy nem látott még tüsszögő nadrágot, se köhögő zoknit így valamelyest megnyugszik.*
- Igazad van.* ismeri el végül. Talán tudnak idővel pénzt csinálni az új ruhákból és senki sem mondta neki, hogy ne tarthatná meg a régi holmikat. Igen, ez így már mindjárt más. Elszáll a rossz kedve és az szín is visszatér orcájára.*
- Nahát! Neked még a pocakod is kócos!* vigyorodik el megvillantva ismét azt a csálé metszőfogat. Kíváncsian meg is böködi a fiúcska hasát, a köldöke alatt. Csak finoman, puhán, ügyelve rá, hogy gyászkeretes körme meg ne sértse.*
- Hm. Jól van, nézzük meg.* bólint nagyot. Szeretné ő is szemmel tartani az orkot, bár Rheyra inkább azért, hogy ha kell lebeszélje a fordos-bodros darabokról. Finoman megpaskolja Felhő fejecskéjét, felpattan és kézen fogja Ruunot.*
- Könnyű lesz megtalálni. Olyan nagy.* szegődik az ork nyomába, akit rövidesen meglelnek egy szőke fickó társaságban. Jól megnézi magának ezt a jó kedélyű alakot.*
~ Ki ez a piperkőc?~
- Mije vastag?*szipog egyet és szabad kezével megdörgöli az orrát, másikkal még mindig Ruuno kezét szorongatja, ha amaz ki nem szabadította mancsát időközben. Továbbra is szúrós szemmel méregeti a tündért.*
A hozzászólás írója (Mezítlábas Rheyra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.04 13:42:04
- Hm.* igazat kell adnia Ruunonak, bár böki a csőrét, hogy a kis vakarcsot így mulattatja a kérdés. Ez a pestis is valamiféle betegség, mint mondjuk a nátha. Mivelhogy nem látott még tüsszögő nadrágot, se köhögő zoknit így valamelyest megnyugszik.*
- Igazad van.* ismeri el végül. Talán tudnak idővel pénzt csinálni az új ruhákból és senki sem mondta neki, hogy ne tarthatná meg a régi holmikat. Igen, ez így már mindjárt más. Elszáll a rossz kedve és az szín is visszatér orcájára.*
- Nahát! Neked még a pocakod is kócos!* vigyorodik el megvillantva ismét azt a csálé metszőfogat. Kíváncsian meg is böködi a fiúcska hasát, a köldöke alatt. Csak finoman, puhán, ügyelve rá, hogy gyászkeretes körme meg ne sértse.*
- Hm. Jól van, nézzük meg.* bólint nagyot. Szeretné ő is szemmel tartani az orkot, bár Rheyra inkább azért, hogy ha kell lebeszélje a fordos-bodros darabokról. Finoman megpaskolja Felhő fejecskéjét, felpattan és kézen fogja Ruunot.*
- Könnyű lesz megtalálni. Olyan nagy.* szegődik az ork nyomába, akit rövidesen meglelnek egy szőke fickó társaságban. Jól megnézi magának ezt a jó kedélyű alakot.*
~ Ki ez a piperkőc?~
- Mije vastag?*szipog egyet és szabad kezével megdörgöli az orrát, másikkal még mindig Ruuno kezét szorongatja, ha amaz ki nem szabadította mancsát időközben. Továbbra is szúrós szemmel méregeti a tündért.*
A hozzászólás írója (Mezítlábas Rheyra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.04 13:42:04
8605. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-04 13:09:59
Üzenet elküldve: 2020-05-04 13:09:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Ruuno, Rheyra, Feiy//
*Már éppen azon van, hogy a tőle lehető legudvariasabb (vagyis bunkó) módon panaszkodjon az árusnak a portékák megkérdőjelezhető áráról, mikor azt hallja, hogy valaki hangosan egyetért a közelében. Lehet, hogy még csak nem is az őt érintő bódéról hangoztatja véleményét, de ez valamennyire megnyugtatja.
Viszont amikor valakinek az érintését érzi vállán, a feje olyan gyorsasággal fordul hátra mintha dróttal rántották volna. Teste szempillantásokkal is követi, és ha nem próbálná az idegen éppen elnyerni egyetértését, akkor a keze már saját háta mögé nyúlt volna, ahol pallosa lógott.
Egy pár másodperc idő alatt végül le tud annyira nyugodni, hogy megállapítsa, hogy nem bántó szándékkal állnak vele szembe. Egy nyúlánk tündér, akinek vonásait tanulmányozva Ukrom azt gondolná, hogy vele inkább egy arisztokrata udvarban találkozna mint egy szerény bódé szerény kínálatai között. És e tündérnek a szavai fölkapják az érdeklődését.
Első mondatára csak lassan bólint, érdeklődve felvonva egyik szemöldökét. A kis bókra nem reagál, de mikor a tündér dereka alá veti a tekintetét, rosszallva felvonja szemöldökét. A kölykök ezt remélhetőleg nem hallják.
Természetesen még a legkevésbé sem bízik benne annyira, hogy vakon kövesse. Sosem szerette a tolakodó személyeket a vadonban sem, akikről hamar kiderült, hogy kezdő útonállók. De azon belül még nem olyan rágalmazó, hogy összekösse a kettőt. Alacsony "komájának" csupán ennyit felel.*
- Mit ajánlasz fel? És hol? - *Rögtön rátér a tárgyra, közben fél szemével próbálja elkapni Rheyra és Ruuno tekintetét.*
~ Semmi rossz ötlet. ~
A hozzászólás írója (Savanyú Ukrom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.04 13:14:00
*Már éppen azon van, hogy a tőle lehető legudvariasabb (vagyis bunkó) módon panaszkodjon az árusnak a portékák megkérdőjelezhető áráról, mikor azt hallja, hogy valaki hangosan egyetért a közelében. Lehet, hogy még csak nem is az őt érintő bódéról hangoztatja véleményét, de ez valamennyire megnyugtatja.
Viszont amikor valakinek az érintését érzi vállán, a feje olyan gyorsasággal fordul hátra mintha dróttal rántották volna. Teste szempillantásokkal is követi, és ha nem próbálná az idegen éppen elnyerni egyetértését, akkor a keze már saját háta mögé nyúlt volna, ahol pallosa lógott.
Egy pár másodperc idő alatt végül le tud annyira nyugodni, hogy megállapítsa, hogy nem bántó szándékkal állnak vele szembe. Egy nyúlánk tündér, akinek vonásait tanulmányozva Ukrom azt gondolná, hogy vele inkább egy arisztokrata udvarban találkozna mint egy szerény bódé szerény kínálatai között. És e tündérnek a szavai fölkapják az érdeklődését.
Első mondatára csak lassan bólint, érdeklődve felvonva egyik szemöldökét. A kis bókra nem reagál, de mikor a tündér dereka alá veti a tekintetét, rosszallva felvonja szemöldökét. A kölykök ezt remélhetőleg nem hallják.
Természetesen még a legkevésbé sem bízik benne annyira, hogy vakon kövesse. Sosem szerette a tolakodó személyeket a vadonban sem, akikről hamar kiderült, hogy kezdő útonállók. De azon belül még nem olyan rágalmazó, hogy összekösse a kettőt. Alacsony "komájának" csupán ennyit felel.*
- Mit ajánlasz fel? És hol? - *Rögtön rátér a tárgyra, közben fél szemével próbálja elkapni Rheyra és Ruuno tekintetét.*
~ Semmi rossz ötlet. ~
A hozzászólás írója (Savanyú Ukrom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.04 13:14:00
8604. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-04 12:25:15
Üzenet elküldve: 2020-05-04 12:25:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 296
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 296
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Savanyú Ukrom//
*Ugyan a Pegazus kellemes hely, és lassan el is dönti, hogy mit szeretne enni, nem sieti el a dolgot, talán csak pár szóval előre rendeli le a pincértől, hogy mire visszatér, frissen legyen ám kisütve minden, majd feláll, és kisétál a fogadóból egy nagyobb motiváció vezérletével, ami nem más, mint az arany. Persze a szamarat nem viszi, ott hagyja, gyalog sétál át a piacra, ami olyan neki, mintha csak haza menne. Az aranyfürtöket szinte zengeti a zizegés, ami innen árad, és önkéntelen mosolyra húzódik a kis tündér arca. Egy nagyot nyújtózkodik, mielőtt úgy igazán szétnézne, ám nagyon nem kell nézelődnie, hamar meg is lát egy marcona orkot, ahogy egy árust próbál szuggerálni éppen. Több nem is kell a kis tündérnek, rögtön oda pofátlankodja magát a legjobb jó szándékú arcát felöltve magára.*
-Hogy itt milyen drága minden...
*Kezd bele hangosan, de még messzebbről, mintha nem is az orknak mondaná, majd egyre közelebb lép, és meg is böki finoman a vállát az ujjával, bár inkább csak megérinti.*
-Nem jól mondom, komám?
*Kérdi bosszús tekintettel, de egyértelmű, hogy a bosszús tekintet nem neki szól, hanem a „gonosz” árusoknak. Még a fejét is rosszallóan rázza.*
-Tudod, ha kéne egy kis segítség, én szívesen ajánlom figyelmedbe szolgálataim. Úgy átvágnak ezek, ha nem figyel az ember, hogy észre se veszed.
*Majd a felszerelését kezdi nézegetni, s egy jól irányzott nem túl feltűnő hízelgéssel is rápróbál erősíteni a dologra.*
-Látom ám, hogy neked vastag a karod, biztosan remek harcos lehetsz, nem úgy, mint én.
*Sajnálkozóan néz magára, de hamar felvidul.*
-Nekem itt vastag.
*Néz le az ágyékára, majd megkocogtatja a fejét is természetesen, majd hangosan kezd nevetni, hogy oldja az esetleges feszültséget. Sosem tett különbséget a fajok között, Merchennek bárki aranya ugyanannyit ér.*
*Ugyan a Pegazus kellemes hely, és lassan el is dönti, hogy mit szeretne enni, nem sieti el a dolgot, talán csak pár szóval előre rendeli le a pincértől, hogy mire visszatér, frissen legyen ám kisütve minden, majd feláll, és kisétál a fogadóból egy nagyobb motiváció vezérletével, ami nem más, mint az arany. Persze a szamarat nem viszi, ott hagyja, gyalog sétál át a piacra, ami olyan neki, mintha csak haza menne. Az aranyfürtöket szinte zengeti a zizegés, ami innen árad, és önkéntelen mosolyra húzódik a kis tündér arca. Egy nagyot nyújtózkodik, mielőtt úgy igazán szétnézne, ám nagyon nem kell nézelődnie, hamar meg is lát egy marcona orkot, ahogy egy árust próbál szuggerálni éppen. Több nem is kell a kis tündérnek, rögtön oda pofátlankodja magát a legjobb jó szándékú arcát felöltve magára.*
-Hogy itt milyen drága minden...
*Kezd bele hangosan, de még messzebbről, mintha nem is az orknak mondaná, majd egyre közelebb lép, és meg is böki finoman a vállát az ujjával, bár inkább csak megérinti.*
-Nem jól mondom, komám?
*Kérdi bosszús tekintettel, de egyértelmű, hogy a bosszús tekintet nem neki szól, hanem a „gonosz” árusoknak. Még a fejét is rosszallóan rázza.*
-Tudod, ha kéne egy kis segítség, én szívesen ajánlom figyelmedbe szolgálataim. Úgy átvágnak ezek, ha nem figyel az ember, hogy észre se veszed.
*Majd a felszerelését kezdi nézegetni, s egy jól irányzott nem túl feltűnő hízelgéssel is rápróbál erősíteni a dologra.*
-Látom ám, hogy neked vastag a karod, biztosan remek harcos lehetsz, nem úgy, mint én.
*Sajnálkozóan néz magára, de hamar felvidul.*
-Nekem itt vastag.
*Néz le az ágyékára, majd megkocogtatja a fejét is természetesen, majd hangosan kezd nevetni, hogy oldja az esetleges feszültséget. Sosem tett különbséget a fajok között, Merchennek bárki aranya ugyanannyit ér.*
8603. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-04 12:25:07
Üzenet elküldve: 2020-05-04 12:25:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rheyra, Ukrom//
*A kutya nem tűnik megnyugodni, még mindig lapulva, fülét-farkát behúzva sétál a kis törpe mellett és oda-odanéz sötét szemeivel a hatalmas termetű orkra.
Rheyra ismerheti a történetét, Ruuno egy-két hónapja állított vele "haza". Egy olyan fickóé volt, aki láncon tartotta és sokat verte, tőle hozta el. Többször is megpróbálta ellopni, de a férfi mindig elkergette, néha szó szerint kirugdalta a portájáról. De Ruuno olyan kitartóan zaklatta minden nap, hogy egyszer ráunt és maga adta oda a kutyát, nem éppen kedves szavakkal, csak legyen már nyugta tőle. Mondjuk részeg volt, lehet azóta megbánta, vagy elfelejtette, hogy odaadta, de szerencsére azóta nem volt dolguk a fickóval.
Szóval a sok bántalmazás után talán érthető a kutya viselkedése, nincs sok bizalma a kétlábúak felé, főleg ha azok olyan óriásiak, mint az ork, de a gyerekek között is félős.
Ruuno Felhőnek nevezte el, mert valami szép nevet keresett neki a Bolhás helyett, hiszen ő sem szereti, ha Törpinek hívják, úgyhogy együttérzett a kutyával. Az utóbbi időben egyre többször hallgat is az eb erre a névre. A szomorú a dologban, hogy most sincs sokkal jobb sora, mert a kóros soványságán nem tudott segíteni a fiú, hisz maga is gyakran éhezik, ahogy fedelet sem adhatott a feje fölé... de legalább már nem bántják.
Ahogy bekerülnek a piac forgatagába, Ruuno megáll és előre engedi Ukromot. Nagyon kíváncsi már, hogy hogyan fog ennivalót szerezni.
Összenéz Rheyrával, hogy megossza vele izgatottságát, mikor a lány kifakad. Hirtelen nem is érti, miről beszél, mert ő tényleg csak az ennivaló részét jegyezte meg az ork ígéretének. Aztán a választ hallva már veszi a levegőt, mert úgy érzi, meg kell védenie Rheyrát, vagyis a ruháit ezek ellen a vádak ellen, de kivételesen tesz annyit az eszéhez, hogy csöndben maradjon, mert nagyon szeretné megkapni azt az ennivalót, úgyhogy nem mer feleselni Ukrommal.*
- Nem is haszontalan. - *Motyog csak ennyit, de a következő utasítás belé fojtja a szót. Meglepődik, hogy az ork milyen jól ismeri őket és hogy mit szoktak itt csinálni, úgyhogy míg Rheyra felel, ő csak tátott szájjal bólogat. Kicsit csalódott is, amiért nem láthatják, hogy Ukrom hogyan szerez ennivalót.*
- Hogy mi? - *Rötyög fel Rheyra kérdésén.*
- A ruhák nem lesznek betegek! Hogyan lenne pestises?! - *Nagyon jót szórakozik már a feltételezésen is, mert hát nem valami tanult kis törpe ő és nem is a legokosabb, hogy tudná, hogy hogyan terjednek a betegségek. Magát a pestist is csak onnan ismeri, hogy azóta is gyakran emlegetik az emberek, olykor káromkodásokba fűzve, és hallott már róla, hogy az egy nagyon rossz betegség volt. Igazából könnyen lehet, hogy ő is a járvány idején maradt egyedül és került az utcára, vagy a lázadáskor... Ő ezekre már nem emlékszik.*
- De figyelj! Nem lesz rossz, ha kapunk másikat... Ha nem lesz jó, majd elcseréljük valamire. - *Próbálja földeríteni a lány kedvét, ha már így leszólták a ruháit.*
- De engem már szorít a nadrágom... - *Fűzi hozzá a végére, ingét fölhúzva megmutatva Rheyrának szőrös hasát és a kioldott, derekán letűrt nadrágot, ami már csak így jön fel rá. Mikor használtan megkapta valakitől, még le akart esni róla. De amilyen gyorsan nő, hamar kényelmetlenné vált.
Rheyra közeledésére Felhő kicsit bizalmatlanul szimatol a lány keze felé, előbb csak a levegőbe, majd szemeit a kis utcakölyök arcára veti, mintha szándékait akarná kifürkészni, s végül ártalmatlannak találhatja, mert nedves orrát Rheyra kezéhez nyomja és szagolgatja.*
- Tényleg itt maradunk? Látni akartam, hogy szerez ennivalót... - *Néz Ukrom után, akinek fejét még mindig látni véli, mert magasságával kilóg a tömegből.*
*A kutya nem tűnik megnyugodni, még mindig lapulva, fülét-farkát behúzva sétál a kis törpe mellett és oda-odanéz sötét szemeivel a hatalmas termetű orkra.
Rheyra ismerheti a történetét, Ruuno egy-két hónapja állított vele "haza". Egy olyan fickóé volt, aki láncon tartotta és sokat verte, tőle hozta el. Többször is megpróbálta ellopni, de a férfi mindig elkergette, néha szó szerint kirugdalta a portájáról. De Ruuno olyan kitartóan zaklatta minden nap, hogy egyszer ráunt és maga adta oda a kutyát, nem éppen kedves szavakkal, csak legyen már nyugta tőle. Mondjuk részeg volt, lehet azóta megbánta, vagy elfelejtette, hogy odaadta, de szerencsére azóta nem volt dolguk a fickóval.
Szóval a sok bántalmazás után talán érthető a kutya viselkedése, nincs sok bizalma a kétlábúak felé, főleg ha azok olyan óriásiak, mint az ork, de a gyerekek között is félős.
Ruuno Felhőnek nevezte el, mert valami szép nevet keresett neki a Bolhás helyett, hiszen ő sem szereti, ha Törpinek hívják, úgyhogy együttérzett a kutyával. Az utóbbi időben egyre többször hallgat is az eb erre a névre. A szomorú a dologban, hogy most sincs sokkal jobb sora, mert a kóros soványságán nem tudott segíteni a fiú, hisz maga is gyakran éhezik, ahogy fedelet sem adhatott a feje fölé... de legalább már nem bántják.
Ahogy bekerülnek a piac forgatagába, Ruuno megáll és előre engedi Ukromot. Nagyon kíváncsi már, hogy hogyan fog ennivalót szerezni.
Összenéz Rheyrával, hogy megossza vele izgatottságát, mikor a lány kifakad. Hirtelen nem is érti, miről beszél, mert ő tényleg csak az ennivaló részét jegyezte meg az ork ígéretének. Aztán a választ hallva már veszi a levegőt, mert úgy érzi, meg kell védenie Rheyrát, vagyis a ruháit ezek ellen a vádak ellen, de kivételesen tesz annyit az eszéhez, hogy csöndben maradjon, mert nagyon szeretné megkapni azt az ennivalót, úgyhogy nem mer feleselni Ukrommal.*
- Nem is haszontalan. - *Motyog csak ennyit, de a következő utasítás belé fojtja a szót. Meglepődik, hogy az ork milyen jól ismeri őket és hogy mit szoktak itt csinálni, úgyhogy míg Rheyra felel, ő csak tátott szájjal bólogat. Kicsit csalódott is, amiért nem láthatják, hogy Ukrom hogyan szerez ennivalót.*
- Hogy mi? - *Rötyög fel Rheyra kérdésén.*
- A ruhák nem lesznek betegek! Hogyan lenne pestises?! - *Nagyon jót szórakozik már a feltételezésen is, mert hát nem valami tanult kis törpe ő és nem is a legokosabb, hogy tudná, hogy hogyan terjednek a betegségek. Magát a pestist is csak onnan ismeri, hogy azóta is gyakran emlegetik az emberek, olykor káromkodásokba fűzve, és hallott már róla, hogy az egy nagyon rossz betegség volt. Igazából könnyen lehet, hogy ő is a járvány idején maradt egyedül és került az utcára, vagy a lázadáskor... Ő ezekre már nem emlékszik.*
- De figyelj! Nem lesz rossz, ha kapunk másikat... Ha nem lesz jó, majd elcseréljük valamire. - *Próbálja földeríteni a lány kedvét, ha már így leszólták a ruháit.*
- De engem már szorít a nadrágom... - *Fűzi hozzá a végére, ingét fölhúzva megmutatva Rheyrának szőrös hasát és a kioldott, derekán letűrt nadrágot, ami már csak így jön fel rá. Mikor használtan megkapta valakitől, még le akart esni róla. De amilyen gyorsan nő, hamar kényelmetlenné vált.
Rheyra közeledésére Felhő kicsit bizalmatlanul szimatol a lány keze felé, előbb csak a levegőbe, majd szemeit a kis utcakölyök arcára veti, mintha szándékait akarná kifürkészni, s végül ártalmatlannak találhatja, mert nedves orrát Rheyra kezéhez nyomja és szagolgatja.*
- Tényleg itt maradunk? Látni akartam, hogy szerez ennivalót... - *Néz Ukrom után, akinek fejét még mindig látni véli, mert magasságával kilóg a tömegből.*
8602. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-04 11:12:50
Üzenet elküldve: 2020-05-04 11:12:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ukrom és Ruuno//
*Ukrom, ahogy egyre sorolja kifogásait a lányka ruházatát illetően úgy gyűlik minden szóval egyre több ránc a koszfoltos homlokra. A haszontalant pedig egyenesen mellre szívja. Van rajta nadrág, ha leül a földre nem másznak bele a hangyák a fenekébe, ezen felül mégis mi haszna van egy ruhának? Abban még csak-csak talál rációt, hogy a hideg ellen nem nyújt elegendő védelmet. Ezt tapasztalta is, de most már nem olyan hidegek az éjszakát, mint akár két-három hattal ezelőtt. Azzal ugyan nem számol, hogy a vadonban töltött éjszaka zordabb lehet, mint az istállóban alvás. Azonban van ez a szó, ami nagyon megragadja a figyelmét. ~Fertőz~ Nem érti pontosan a jelentését, de hallotta már korábban. Amikor az emberek arról a nagy áldozatokat követelő járványról beszéltek.*
- Jól van.* bólint még mindig durcásan, megfogadva, hogy nem követnek el semmi törvénybe ütközőt, majd Ruuno és az ideges négylábú mellé oldalaz.*
- Ruuno, szerinted a ruhám lehet pestises?* láthatóan elborzasztja a gondolat, mintha sápadtabb is lenne a szokásosnál. Leguggol a földre, tenyerét felfelé fordítja és lassan kutya pofája felé nyújtja, hogy az szagmintát vehessen róla, ha akar.*
A hozzászólás írója (Mezítlábas Rheyra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.04 11:14:43
*Ukrom, ahogy egyre sorolja kifogásait a lányka ruházatát illetően úgy gyűlik minden szóval egyre több ránc a koszfoltos homlokra. A haszontalant pedig egyenesen mellre szívja. Van rajta nadrág, ha leül a földre nem másznak bele a hangyák a fenekébe, ezen felül mégis mi haszna van egy ruhának? Abban még csak-csak talál rációt, hogy a hideg ellen nem nyújt elegendő védelmet. Ezt tapasztalta is, de most már nem olyan hidegek az éjszakát, mint akár két-három hattal ezelőtt. Azzal ugyan nem számol, hogy a vadonban töltött éjszaka zordabb lehet, mint az istállóban alvás. Azonban van ez a szó, ami nagyon megragadja a figyelmét. ~Fertőz~ Nem érti pontosan a jelentését, de hallotta már korábban. Amikor az emberek arról a nagy áldozatokat követelő járványról beszéltek.*
- Jól van.* bólint még mindig durcásan, megfogadva, hogy nem követnek el semmi törvénybe ütközőt, majd Ruuno és az ideges négylábú mellé oldalaz.*
- Ruuno, szerinted a ruhám lehet pestises?* láthatóan elborzasztja a gondolat, mintha sápadtabb is lenne a szokásosnál. Leguggol a földre, tenyerét felfelé fordítja és lassan kutya pofája felé nyújtja, hogy az szagmintát vehessen róla, ha akar.*
A hozzászólás írója (Mezítlábas Rheyra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.04 11:14:43
8601. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-04 10:46:59
Üzenet elküldve: 2020-05-04 10:46:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Rheyra és Ruuno//
*Mikor megpillantják az első bódékat és velük együtt céljukat is, hangzik el a lány kérdése. Kemény pillantást is vet rá, mintha fájdalmasan egyértelmű lenne a válasz, és csak az ő ép elméjét tesztelgetve puhatolózott volna.*
- Mocskos. Könnyen fertőz. Fagy ellen nem véd. Haszontalan. - *Hangzik a felelet. Ennél többet nem is mondva kezdi el elemezni a bódékon lévő kínálatokat. Azok gazdái az első pillanattól fogva gyanúsan mustrálják őt (a mögötte lévő két koldus csak tesz a lapátra), de ő a legkevésbé sem zavartatja magát. Félúton észbe kap, hátrafordul a remélhetőleg még mögötte lévő két gyermek felé, és figyelmeztetőleg mondja.*
- Itt vártok és egyikőtök se merjen se kéregetni, se lopni, vagy velem gyűlik meg a bajotok! - *Morogja feszülten, aggódva attól, hogy egy rossz mozdulattal ki is penderíthetik őket innen. És további retorziót nem kifejtve visszafordul a valószínűleg megdöbbent árus felé, tovább szuggerálva most már a gyümölcsös szekciót. Csak lepcsánkával nem húzhatják ki örökké.*
A hozzászólás írója (Savanyú Ukrom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.04 11:16:30
*Mikor megpillantják az első bódékat és velük együtt céljukat is, hangzik el a lány kérdése. Kemény pillantást is vet rá, mintha fájdalmasan egyértelmű lenne a válasz, és csak az ő ép elméjét tesztelgetve puhatolózott volna.*
- Mocskos. Könnyen fertőz. Fagy ellen nem véd. Haszontalan. - *Hangzik a felelet. Ennél többet nem is mondva kezdi el elemezni a bódékon lévő kínálatokat. Azok gazdái az első pillanattól fogva gyanúsan mustrálják őt (a mögötte lévő két koldus csak tesz a lapátra), de ő a legkevésbé sem zavartatja magát. Félúton észbe kap, hátrafordul a remélhetőleg még mögötte lévő két gyermek felé, és figyelmeztetőleg mondja.*
- Itt vártok és egyikőtök se merjen se kéregetni, se lopni, vagy velem gyűlik meg a bajotok! - *Morogja feszülten, aggódva attól, hogy egy rossz mozdulattal ki is penderíthetik őket innen. És további retorziót nem kifejtve visszafordul a valószínűleg megdöbbent árus felé, tovább szuggerálva most már a gyümölcsös szekciót. Csak lepcsánkával nem húzhatják ki örökké.*
A hozzászólás írója (Savanyú Ukrom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.04 11:16:30
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10038-10057