Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 141 (2801. - 2820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2820. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-09-22 09:36:07
Üzenet elküldve: 2025-09-22 09:36:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
//Bevásárlás//
*Még mindig a pokrócot maga köré tekerve érkezik meg a Piactérre. Arca az így rögtönzött csuklya alá rejtve szinte láthatatlan. Egy pillanatra megáll, és szemét körbehordva méri fel az elé táruló látványt. Bár már késeire jár az idő, néhány árus még mindig kint van.
Első lépése kissé tanácstalannak tűnik, a többi magabiztosnak, ahogy végül csak elindul hogy felmérje: hol mit talál, árulnak-e még valamilyen ételt, és van-e idekint most bárki, aki varázsitalokat árul?
Ez étel kérdését rendezné legelőbb. Tudja, hogy főtt ételt -sültet, vagy hasonlót- szinte kár is lenne most vinnie az Úrnőnek és Úrnak, hiszen jelenleg a kúriában a konyha messze nem olyan állapotú, hogy újra lehessen melegíteni, és megfelelően fel lehessen tálalni azt. Így hát a lehető legegyszerűbb megoldást választja, ami azért remélhetőleg még így is megfelel majd az igényeknek. Kenyeret vesz egy veknivel, a héja még ropog; ez már nem a hajnali sütés, valamikor később vethették kemencébe, de nem is annyira friss, hogy még langyos legyen. Egy másik árusnál vesz egy korong sajtot. Ez könnyen tartható és jól eláll. Némi ügyességgel még egész normálisan tálalható is. Hogy ne érhesse szó a döntését, vesz egy üveg bort is egy harmadik árustól. Katonára vágott kenyér sajttal, mellé egy kupa bor.. vannak akik komoly pénzeket fizetnének egy ilyen csemegéért. Hogy valóban csemege is lehessen, gyümölcsöt is vesz, és egy darab füstölt húst. Majd kitalálja hogy hogyan tálalja össze úgy az egészet, hogy megállja a helyét.
Az étel dolgát elintézvén a további kéréseknek kell már csak eleget tennie. Ujjai között lassan lóbálva az ételt és borospalackot tartalmazó szövetzsákot halad a piacon, míg meg nem találja a keresett árust. Szívesen venne rhéa helyett valami mást, olyat aminek semmi hatása sincs, csak hogy láthassa Úrnője arcán a döbbenetet és a félelmet hatokon belül, de kissé elhúzott szájjal inkább csak engedelmeskedik a kapott utasításnak, és egy üveg gyógyfüves pálinkát is beszerez. Így tehát már csak egy tétel van a gondolatban őrzött listáján, amit meg kell vásárolnia.*
//Bevásárlás//
*Még mindig a pokrócot maga köré tekerve érkezik meg a Piactérre. Arca az így rögtönzött csuklya alá rejtve szinte láthatatlan. Egy pillanatra megáll, és szemét körbehordva méri fel az elé táruló látványt. Bár már késeire jár az idő, néhány árus még mindig kint van.
Első lépése kissé tanácstalannak tűnik, a többi magabiztosnak, ahogy végül csak elindul hogy felmérje: hol mit talál, árulnak-e még valamilyen ételt, és van-e idekint most bárki, aki varázsitalokat árul?
Ez étel kérdését rendezné legelőbb. Tudja, hogy főtt ételt -sültet, vagy hasonlót- szinte kár is lenne most vinnie az Úrnőnek és Úrnak, hiszen jelenleg a kúriában a konyha messze nem olyan állapotú, hogy újra lehessen melegíteni, és megfelelően fel lehessen tálalni azt. Így hát a lehető legegyszerűbb megoldást választja, ami azért remélhetőleg még így is megfelel majd az igényeknek. Kenyeret vesz egy veknivel, a héja még ropog; ez már nem a hajnali sütés, valamikor később vethették kemencébe, de nem is annyira friss, hogy még langyos legyen. Egy másik árusnál vesz egy korong sajtot. Ez könnyen tartható és jól eláll. Némi ügyességgel még egész normálisan tálalható is. Hogy ne érhesse szó a döntését, vesz egy üveg bort is egy harmadik árustól. Katonára vágott kenyér sajttal, mellé egy kupa bor.. vannak akik komoly pénzeket fizetnének egy ilyen csemegéért. Hogy valóban csemege is lehessen, gyümölcsöt is vesz, és egy darab füstölt húst. Majd kitalálja hogy hogyan tálalja össze úgy az egészet, hogy megállja a helyét.
Az étel dolgát elintézvén a további kéréseknek kell már csak eleget tennie. Ujjai között lassan lóbálva az ételt és borospalackot tartalmazó szövetzsákot halad a piacon, míg meg nem találja a keresett árust. Szívesen venne rhéa helyett valami mást, olyat aminek semmi hatása sincs, csak hogy láthassa Úrnője arcán a döbbenetet és a félelmet hatokon belül, de kissé elhúzott szájjal inkább csak engedelmeskedik a kapott utasításnak, és egy üveg gyógyfüves pálinkát is beszerez. Így tehát már csak egy tétel van a gondolatban őrzött listáján, amit meg kell vásárolnia.*
2819. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-09-22 01:11:02
Üzenet elküldve: 2025-09-22 01:11:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ponyvaregény//
*A puszta ötletre, hogy Eeyr közbenjárásával élte túl a nehézségeket, legszívesebben felröhögne. A tüzet túlélte, mert vihar volt, és hamarabb oltotta el a háztüzet, mint az elérte volna őt, de a haramia így is, úgy is megsütötte fél arcát a fáklyával. Norgentől is úgy menekült meg, hogy kiugrott egy ablakon, amiben lábát törte, nem Eeyr fogta meg a grabancát, és dobta ki az ablakon.
A szíve meg bátor! Ha tudná a fura fickó, mennyire bátor! Amióta a városba ért, majd' minden második lépésénél be akar hugyozni, annyira ismeretlen, rémisztő és ellenséges itt minden. Szó szerint órákkal azután, hogy ideért már az életéért kellett futnia. Ha bármi, akkor őt Eeyr nem védi, hanem elátkozta.*
- Amit tenni fogok, nem hiszem, hogy az istennő tanai hirdetik. Nem leszek a démonnal se gyors, se kegyes.
*Sandít rá a fura emberre. Mert ember, legalábbis a fülét megvizsgálván. De az egyszer biztos, hogy társakat nem akar maga mellé, talán Ettvalldert. Benne megbízik annyira. És amúgy is, könnyű mondani, mint csinálni, benne van a pakliban, hogy Norgen lesz az, aki darabokra tépi Venthelt, és nem fordítva.*
- Különben is, veled mi történt? *Méri végig az idegent.* - Miért ilyen a bőröd? Meg miért mondasz ilyen fura szavakat, hogy sa'ni?
*A puszta ötletre, hogy Eeyr közbenjárásával élte túl a nehézségeket, legszívesebben felröhögne. A tüzet túlélte, mert vihar volt, és hamarabb oltotta el a háztüzet, mint az elérte volna őt, de a haramia így is, úgy is megsütötte fél arcát a fáklyával. Norgentől is úgy menekült meg, hogy kiugrott egy ablakon, amiben lábát törte, nem Eeyr fogta meg a grabancát, és dobta ki az ablakon.
A szíve meg bátor! Ha tudná a fura fickó, mennyire bátor! Amióta a városba ért, majd' minden második lépésénél be akar hugyozni, annyira ismeretlen, rémisztő és ellenséges itt minden. Szó szerint órákkal azután, hogy ideért már az életéért kellett futnia. Ha bármi, akkor őt Eeyr nem védi, hanem elátkozta.*
- Amit tenni fogok, nem hiszem, hogy az istennő tanai hirdetik. Nem leszek a démonnal se gyors, se kegyes.
*Sandít rá a fura emberre. Mert ember, legalábbis a fülét megvizsgálván. De az egyszer biztos, hogy társakat nem akar maga mellé, talán Ettvalldert. Benne megbízik annyira. És amúgy is, könnyű mondani, mint csinálni, benne van a pakliban, hogy Norgen lesz az, aki darabokra tépi Venthelt, és nem fordítva.*
- Különben is, veled mi történt? *Méri végig az idegent.* - Miért ilyen a bőröd? Meg miért mondasz ilyen fura szavakat, hogy sa'ni?
2818. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-09-22 00:27:40
Üzenet elküldve: 2025-09-22 00:27:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ponyvaregény//
* Ahogy gondolta! Csakis Sa'Tereth keze lehetett a dologban, máskülönben nem találkozott volna ma össze ezzel a szerencsétlen emberrel, aki bár elszánt, talán még nem áll készen egy démonnal való összecsapásra. Meg kell hagyni, a félszemű, bicegő, sebes arcú férfi valóban úgy néz ki, mint egy tapasztalt szörnyvadász, de Muzomgo attól tart, egy rövidkard nem lesz elég Sa'Tereth démonja ellen. Erről persze Muzomgo nem dönthet és nem is akar. Viszont, ha tényleg ilyen rossz a helyzet, hogy nemcsak orkok, hanem démonok is tanyáznak ezen a környéken, akkor annál is inkább kénytelenek lesznek Eeyrhez fohászkodni. *
– Sosem tudhatod, miként segít meg téged. Nélküle lehet, hogy már nem is élnél. * Nyugodtan válaszol neki, noha bosszantja egy kissé, hogy Venthel ennyire elutasító a tanaival szemben. *
– A szíved bátor, és sok sikert kívánok neked a sa'ni elleni küzdelemben. De be kell látnod, hogy egyedül nem szabadíthatod meg az egész világot a gonosztól. Társakra lesz szükséged. Én épp bátor harcosokat keresek, akik szembeszállnának a gonosszal. Együtt erősebbek vagyunk! * A nemrég vásárolt kalapácsot a kezében tartva emeli fel öklét, jelezve az erőt, amit egy ilyen közösség képviselhetne. *
* Ahogy gondolta! Csakis Sa'Tereth keze lehetett a dologban, máskülönben nem találkozott volna ma össze ezzel a szerencsétlen emberrel, aki bár elszánt, talán még nem áll készen egy démonnal való összecsapásra. Meg kell hagyni, a félszemű, bicegő, sebes arcú férfi valóban úgy néz ki, mint egy tapasztalt szörnyvadász, de Muzomgo attól tart, egy rövidkard nem lesz elég Sa'Tereth démonja ellen. Erről persze Muzomgo nem dönthet és nem is akar. Viszont, ha tényleg ilyen rossz a helyzet, hogy nemcsak orkok, hanem démonok is tanyáznak ezen a környéken, akkor annál is inkább kénytelenek lesznek Eeyrhez fohászkodni. *
– Sosem tudhatod, miként segít meg téged. Nélküle lehet, hogy már nem is élnél. * Nyugodtan válaszol neki, noha bosszantja egy kissé, hogy Venthel ennyire elutasító a tanaival szemben. *
– A szíved bátor, és sok sikert kívánok neked a sa'ni elleni küzdelemben. De be kell látnod, hogy egyedül nem szabadíthatod meg az egész világot a gonosztól. Társakra lesz szükséged. Én épp bátor harcosokat keresek, akik szembeszállnának a gonosszal. Együtt erősebbek vagyunk! * A nemrég vásárolt kalapácsot a kezében tartva emeli fel öklét, jelezve az erőt, amit egy ilyen közösség képviselhetne. *
2817. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-09-21 23:49:37
Üzenet elküldve: 2025-09-21 23:49:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ponyvaregény//
*Úgy látszik, a furcsa és igen hitbuzgó alak nem adja fel egykönnyen. Sóhajt egyet csuklyája alatt.*
- Sa'tereth valamilyen fattyúja volt, az biztos. De csak karmai voltak, a tűz egy korábbi történet. *Visszanéz a kámzsa vonala mögül, hangja pedig elkomorodik.* - Eeyrhöz fohászkodtam napok hosszát, aztán semmi nem történt, csak egyik balsorsból a másikba estem. Egy bölcs ember azt mondta, hogy ha valamit el akarok érni, akkor a saját kezembe kell vennem az irányítást.
*Megmarkolja rövidkardja markolatját, hogy nyomatékosítsa szavait. Ő se tudja, honnan jött ez a folyékony, hosszú beszéd, pláne nem az ő szájából, hiszen Venthel nem a szavak embere, de ha már így adta a sors, akkor benne maradna ebben a hirtelen jött önbizalomhullámban.*
- Azzal a csatlóssal meg leszámolok. A magam nevében.
*Úgy látszik, a furcsa és igen hitbuzgó alak nem adja fel egykönnyen. Sóhajt egyet csuklyája alatt.*
- Sa'tereth valamilyen fattyúja volt, az biztos. De csak karmai voltak, a tűz egy korábbi történet. *Visszanéz a kámzsa vonala mögül, hangja pedig elkomorodik.* - Eeyrhöz fohászkodtam napok hosszát, aztán semmi nem történt, csak egyik balsorsból a másikba estem. Egy bölcs ember azt mondta, hogy ha valamit el akarok érni, akkor a saját kezembe kell vennem az irányítást.
*Megmarkolja rövidkardja markolatját, hogy nyomatékosítsa szavait. Ő se tudja, honnan jött ez a folyékony, hosszú beszéd, pláne nem az ő szájából, hiszen Venthel nem a szavak embere, de ha már így adta a sors, akkor benne maradna ebben a hirtelen jött önbizalomhullámban.*
- Azzal a csatlóssal meg leszámolok. A magam nevében.
2816. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-09-21 23:33:29
Üzenet elküldve: 2025-09-21 23:33:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ponyvaregény//
* A szemfedős fiatal férfi nem foglalkozik sokat vele, bizonyára már nem először próbálják meggyőzni arról, hogy váltson hitet. Vagy csak nem tudja, mekkora erő lakozik a hitben. Muzomgo máskor talán el is engedné, de ma másik lábbal kelt fel, és szeretné meggyőzni a másikat arról, hogy Eeyr fénye igenis képes segíteni rajta. *
– Muzomgo. * Javítja ki a férfit, aki láthatóan már menne is tovább. Ő azonban utána szól. *
– Várj! Miféle lény tette ezt veled? Mintha tüzes karmokkal szántottak volna végig rajtad. Sa'Tereth csatlósával találkoztál talán? Miért nem kéred Eeyr segítségét? * Nem mond le ilyen könnyen a hittérítésről, hiszen mindenki érdeke, hogy megtisztítsák a világot a gonosztól. *
* A szemfedős fiatal férfi nem foglalkozik sokat vele, bizonyára már nem először próbálják meggyőzni arról, hogy váltson hitet. Vagy csak nem tudja, mekkora erő lakozik a hitben. Muzomgo máskor talán el is engedné, de ma másik lábbal kelt fel, és szeretné meggyőzni a másikat arról, hogy Eeyr fénye igenis képes segíteni rajta. *
– Muzomgo. * Javítja ki a férfit, aki láthatóan már menne is tovább. Ő azonban utána szól. *
– Várj! Miféle lény tette ezt veled? Mintha tüzes karmokkal szántottak volna végig rajtad. Sa'Tereth csatlósával találkoztál talán? Miért nem kéred Eeyr segítségét? * Nem mond le ilyen könnyen a hittérítésről, hiszen mindenki érdeke, hogy megtisztítsák a világot a gonosztól. *
2815. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-09-21 23:21:26
Üzenet elküldve: 2025-09-21 23:21:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ponyvaregény//
*Hálálkodik még egy sort a gnómnak, majd odébb lép kocsijától. Egy új fegyverrel és egy szemfedővel gazdagodott, ezt már lehet egy hasznos napnak nevezni. Meg kell még szoknia, hogy egy sötét bőrdarab van ép szeme perifériás látásában, de ezen felül nem volt még ilyen vidám az elmúlt három napban. Meg azelőtt se. Eszébe is jut hirtelen az a csapat bandita, kiknek emléke elhalványult Norgen mindent beborító árnya előtt. Igen. Őróluk sem szabad megfeledkezni, az eredeti ok ők voltak, ami miatt egyáltalán a városba merészkedett, így közvetetten lényegében ők az okai annak, hogy fél szeme világát is elveszítette. Ha ők nem lennének, valószínűleg egy lovat patkolna a tanyájukon, vagy az igát javítaná, és nem számszeríjakat vagy kardokat vásárolna a piacon.
Gondolataiból egy ismeretlen hang ébreszti, fel, s a fiú hirtelen összerezzen. Odafordul a forrásához, és egy meglehetőst érdekes fizimiskával megáldott emberrel áll szemben, bár ő nem szólhat egy szót sem érdekes kinézetekről.*
- Üdv, Muzo... Muzombo? *Olyan hirtelen jött az egész, hogy nemigen csípte el a nevet.* - Értem, köszönöm.
*Nem tud többet hozzáfűzni a dologhoz. Tiszteli Eeyrt, tiszteli Teysust, Sa'terethet megveti, de ennél mélyebben soha nem vetette bele magát ebbe az új hitvallásba, és nem is nagyon szeretné.
Ha a másik nem tartja fel, már indul is tovább dolgára.*
*Hálálkodik még egy sort a gnómnak, majd odébb lép kocsijától. Egy új fegyverrel és egy szemfedővel gazdagodott, ezt már lehet egy hasznos napnak nevezni. Meg kell még szoknia, hogy egy sötét bőrdarab van ép szeme perifériás látásában, de ezen felül nem volt még ilyen vidám az elmúlt három napban. Meg azelőtt se. Eszébe is jut hirtelen az a csapat bandita, kiknek emléke elhalványult Norgen mindent beborító árnya előtt. Igen. Őróluk sem szabad megfeledkezni, az eredeti ok ők voltak, ami miatt egyáltalán a városba merészkedett, így közvetetten lényegében ők az okai annak, hogy fél szeme világát is elveszítette. Ha ők nem lennének, valószínűleg egy lovat patkolna a tanyájukon, vagy az igát javítaná, és nem számszeríjakat vagy kardokat vásárolna a piacon.
Gondolataiból egy ismeretlen hang ébreszti, fel, s a fiú hirtelen összerezzen. Odafordul a forrásához, és egy meglehetőst érdekes fizimiskával megáldott emberrel áll szemben, bár ő nem szólhat egy szót sem érdekes kinézetekről.*
- Üdv, Muzo... Muzombo? *Olyan hirtelen jött az egész, hogy nemigen csípte el a nevet.* - Értem, köszönöm.
*Nem tud többet hozzáfűzni a dologhoz. Tiszteli Eeyrt, tiszteli Teysust, Sa'terethet megveti, de ennél mélyebben soha nem vetette bele magát ebbe az új hitvallásba, és nem is nagyon szeretné.
Ha a másik nem tartja fel, már indul is tovább dolgára.*
2814. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-09-21 23:05:33
Üzenet elküldve: 2025-09-21 23:05:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Venthel//
* Több hónap telt el az Alamissal való találkozója óta. Mondani sem kell, csalódott a város hitéletét meghatározó intézményben. Az utóbbi hatokban egyre több rémhírt hallani, kezd eluralkodni a sötétség Arthenioron. Muzomgo többnyire alkalmi fizikai munkákból tartja fenn magát az idegen városban, nem él nagy lábon, és szent küldetésével sem haladt igazán. Ezt kezdi megelégelni azonban. Ha nem kap támogatást a templomtól, kénytelen lesz egyedül végigmennie ezen a rögös úton. Legalábbis amíg nem lel követőkre.
Egyedül érkezik hát a piactérre. Céltudatosan vásárol, csak a legszükségesebbeket veszi meg; kalapácsot, mert az előző kicsorbult, egy takarót, hiszen lassan vége a nyári nagy melegeknek, illetve egy zsák krumplit, hogy legyen mit enni. Mikor végez, felkapja vállára a nehéz zsákot. Ekkor látja meg Venthelt, illetve a tőle épp búcsúzó Gilast. Muzomgo magában nevet egyet a név hallatán.
~ Teysus? Mitől óvna meg ő? ~ Feltűnik neki a fiatal férfi nem épp bizalomgerjesztő fizimiskája.
~ Neki tényleg szüksége lett volna valami védelemre, ahogy elnézem. Szerencsétlen kaifiri. ~ Miután a gnóm arrébb áll, megközelíti Venthelt és barátságosan megszólítja. *
– Testvérem! Látom, nem volt kegyes a sors hozzád. Az Eeyrbe vetett hit azonban segíthet lelkeden! Mondd, hogy hívnak? Én Muzomgo vagyok, Eeyr hű szolgája.
* Több hónap telt el az Alamissal való találkozója óta. Mondani sem kell, csalódott a város hitéletét meghatározó intézményben. Az utóbbi hatokban egyre több rémhírt hallani, kezd eluralkodni a sötétség Arthenioron. Muzomgo többnyire alkalmi fizikai munkákból tartja fenn magát az idegen városban, nem él nagy lábon, és szent küldetésével sem haladt igazán. Ezt kezdi megelégelni azonban. Ha nem kap támogatást a templomtól, kénytelen lesz egyedül végigmennie ezen a rögös úton. Legalábbis amíg nem lel követőkre.
Egyedül érkezik hát a piactérre. Céltudatosan vásárol, csak a legszükségesebbeket veszi meg; kalapácsot, mert az előző kicsorbult, egy takarót, hiszen lassan vége a nyári nagy melegeknek, illetve egy zsák krumplit, hogy legyen mit enni. Mikor végez, felkapja vállára a nehéz zsákot. Ekkor látja meg Venthelt, illetve a tőle épp búcsúzó Gilast. Muzomgo magában nevet egyet a név hallatán.
~ Teysus? Mitől óvna meg ő? ~ Feltűnik neki a fiatal férfi nem épp bizalomgerjesztő fizimiskája.
~ Neki tényleg szüksége lett volna valami védelemre, ahogy elnézem. Szerencsétlen kaifiri. ~ Miután a gnóm arrébb áll, megközelíti Venthelt és barátságosan megszólítja. *
– Testvérem! Látom, nem volt kegyes a sors hozzád. Az Eeyrbe vetett hit azonban segíthet lelkeden! Mondd, hogy hívnak? Én Muzomgo vagyok, Eeyr hű szolgája.
2813. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-09-19 21:32:35
Üzenet elküldve: 2025-09-19 21:32:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// A gombaragu //
* Miután összegyűjtötte a szükséges hozzávalókat a gombaraguhoz, meggondolja magát. Nem fog kéregetni, egyszerűen elmegy a piacra és megvesz egy jókora üstöt, amiben megfőzheti a vacsoráját. Mire ideér, már teljesen megszárad a ruhája. Talál is az egyik kereskedőnél egy jókora üstöt, ami nem olcsó, de legalább rengeteg gomba elfér benne. Vesz még kovát és acélt is, hogy tudjon tüzet gyújtani (szárazabb időben tudna anélkül is, de lássuk be, így sokkal egyszerűbb dolga lesz). Miután mindennel megvan, az összegyűjtött gombákat bele is szórja az üstbe. Szinte elvesznek az alján. Úgy dönt, vesz még egy kevés hagymát és répát is. Több mindenre sajnos már nincs pénze, így kénytelen ennyivel beérni. Jól jönne még egy kis fűszer, egy kis só, de nem lehet elégtelen. Felkapja az üstöt (majd beleszakad) és elindul vissza a tisztásra. *
* Miután összegyűjtötte a szükséges hozzávalókat a gombaraguhoz, meggondolja magát. Nem fog kéregetni, egyszerűen elmegy a piacra és megvesz egy jókora üstöt, amiben megfőzheti a vacsoráját. Mire ideér, már teljesen megszárad a ruhája. Talál is az egyik kereskedőnél egy jókora üstöt, ami nem olcsó, de legalább rengeteg gomba elfér benne. Vesz még kovát és acélt is, hogy tudjon tüzet gyújtani (szárazabb időben tudna anélkül is, de lássuk be, így sokkal egyszerűbb dolga lesz). Miután mindennel megvan, az összegyűjtött gombákat bele is szórja az üstbe. Szinte elvesznek az alján. Úgy dönt, vesz még egy kevés hagymát és répát is. Több mindenre sajnos már nincs pénze, így kénytelen ennyivel beérni. Jól jönne még egy kis fűszer, egy kis só, de nem lehet elégtelen. Felkapja az üstöt (majd beleszakad) és elindul vissza a tisztásra. *
2812. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-09-19 17:50:02
Üzenet elküldve: 2025-09-19 17:50:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A nagy készülődés//
* Bár már javában kilépett a zajos tömegből, fülét mégis hegyezi, hátha valakitől elcsíp valami pletykát egy alkimista lelőhelyéről. Nem kell sokat várnia, valaki épp azt állítja, hogy a pegazusban nem is akárki, hanem egy elismert alkimista leledzik. Ládáját megigazítja, majd indulna is, mikor belebotlik a tündérbe. *
- Alesian! De jó látni, épp mostanság akartam írni neked egy levelet a helyzetemről. Kezet fognék, de mint látod, kicsit tele van. A hollót egyelőre a szobámban hagytam amíg kiugrok bevásárolni. Kicsit kényelmetlen cipelni azt a ketrecet. De már nem károg mikor benyúlok, szóval halad a kapcsolatunk. Bár még mindig félek attól, hogyha kiengedem elrepül.
* Be kell érnie egy biccentéssel. Nem adott jelet magáról már egy jó ideje, pedig van kettejüknek egy megállapodása, amit főleg a félvér rúgott fel. Nem csinál külön kifogásokat, a hazugság csak újabb bukkanókhoz vezet, amikből nem biztos, hogy kimászhatna. Nem is szeretne hazudni egy valakinek, akivel egy hiten osztozik. *
- Igen, bocsánat, ez és az előző hat is borzalmas volt. Először egy ezüsthajú nővel meg valami férfival próbáltunk nyomokat gyűjteni a templomban a kürtszóval kapcsolatban. Tudod, hátha többet tudnak, vagy kiküldenek felderítésre, de nem így lett, csak az időnket pazaroltuk. Velem tartasz? El kell érnem egy alkimistát mielőtt eltűnik.
* Ha belemegy, akkor a séta közben mondja tovább, hogy milyen slamasztikába keveredett. *
- De ez semmi, a tisztáson találkoztam egy égett arcú férfival, aki azt állította, hogy valami démon üldözi. Nem hittem neki, szóval elvitt oda, ahol történt, de nem találtunk semmit. Végül elvittem, hogy tegyen egy jelentést az őrségnél, viszont pár nappal később a pegazusban újra megtámadta. A szerencsétlennek kikarmolta a szemét, majd kiesett az ablakon, amire eltörte a lábát. Nem volt szép látvány. Utána a várost jártam az őrséggel ezt a nőt keresve, viszont kezdek kételkedni, hogy még itt van. Nézd, ott egy plakát a nőről.
* Mutat a falra kirakott körözési plakátra. *
- Ha mégis a városban lenne, akkor nagyon jól álcázza magát. Tartsátok nyitva a szemeteket, egy hidegvérű gyilkossal van dolgunk, aki nem fél fényes nappal tömegben gyilkolni.
* Közben már látja is a pegazus épületét. Reméli időben jöttek, különben kereset tovább. *
* Bár már javában kilépett a zajos tömegből, fülét mégis hegyezi, hátha valakitől elcsíp valami pletykát egy alkimista lelőhelyéről. Nem kell sokat várnia, valaki épp azt állítja, hogy a pegazusban nem is akárki, hanem egy elismert alkimista leledzik. Ládáját megigazítja, majd indulna is, mikor belebotlik a tündérbe. *
- Alesian! De jó látni, épp mostanság akartam írni neked egy levelet a helyzetemről. Kezet fognék, de mint látod, kicsit tele van. A hollót egyelőre a szobámban hagytam amíg kiugrok bevásárolni. Kicsit kényelmetlen cipelni azt a ketrecet. De már nem károg mikor benyúlok, szóval halad a kapcsolatunk. Bár még mindig félek attól, hogyha kiengedem elrepül.
* Be kell érnie egy biccentéssel. Nem adott jelet magáról már egy jó ideje, pedig van kettejüknek egy megállapodása, amit főleg a félvér rúgott fel. Nem csinál külön kifogásokat, a hazugság csak újabb bukkanókhoz vezet, amikből nem biztos, hogy kimászhatna. Nem is szeretne hazudni egy valakinek, akivel egy hiten osztozik. *
- Igen, bocsánat, ez és az előző hat is borzalmas volt. Először egy ezüsthajú nővel meg valami férfival próbáltunk nyomokat gyűjteni a templomban a kürtszóval kapcsolatban. Tudod, hátha többet tudnak, vagy kiküldenek felderítésre, de nem így lett, csak az időnket pazaroltuk. Velem tartasz? El kell érnem egy alkimistát mielőtt eltűnik.
* Ha belemegy, akkor a séta közben mondja tovább, hogy milyen slamasztikába keveredett. *
- De ez semmi, a tisztáson találkoztam egy égett arcú férfival, aki azt állította, hogy valami démon üldözi. Nem hittem neki, szóval elvitt oda, ahol történt, de nem találtunk semmit. Végül elvittem, hogy tegyen egy jelentést az őrségnél, viszont pár nappal később a pegazusban újra megtámadta. A szerencsétlennek kikarmolta a szemét, majd kiesett az ablakon, amire eltörte a lábát. Nem volt szép látvány. Utána a várost jártam az őrséggel ezt a nőt keresve, viszont kezdek kételkedni, hogy még itt van. Nézd, ott egy plakát a nőről.
* Mutat a falra kirakott körözési plakátra. *
- Ha mégis a városban lenne, akkor nagyon jól álcázza magát. Tartsátok nyitva a szemeteket, egy hidegvérű gyilkossal van dolgunk, aki nem fél fényes nappal tömegben gyilkolni.
* Közben már látja is a pegazus épületét. Reméli időben jöttek, különben kereset tovább. *
2811. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-09-19 15:10:21
Üzenet elküldve: 2025-09-19 15:10:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A nagy készülődés//
* Ha már tündér, akkor Alesian is megjelenik a piacon és szinte belebotlik Ettvallderbe.
- Elnézést!* Pillant fel, de amikor meglátja a férfit, akkor rögtön fel is ismeri.
- Ó! Maga az! Mi újság a varjúval?* Kérdezi, mert ugye pénzt még nem látott belőle, igaz megszelídítve sem lett igazán az állat.*
- Informáltak a fogadóban arról, hogy sok dolga akadt. Közben persze nekem is közbejött pár dolog. Teysus soha nem hagy unatkozni minket.* Feleli vidáman, de nyilvánvalóan várna némi magyarázatott. Kíváncsi, hogy milyen kifogást fog neki mondani, na nem mintha tehetne a férfi ellen bármit is, ha az le akarja rázni. Még a jó hírnevét is nehéz lenne elrontania egy ilyen ismert személynek. Zápor mögötte ál és szintén felpislog a magas férfira. Ez csak néhány pillanatig tart utána inkább a környező földet kezdi el pásztázni valami finomság után.*
* Ha már tündér, akkor Alesian is megjelenik a piacon és szinte belebotlik Ettvallderbe.
- Elnézést!* Pillant fel, de amikor meglátja a férfit, akkor rögtön fel is ismeri.
- Ó! Maga az! Mi újság a varjúval?* Kérdezi, mert ugye pénzt még nem látott belőle, igaz megszelídítve sem lett igazán az állat.*
- Informáltak a fogadóban arról, hogy sok dolga akadt. Közben persze nekem is közbejött pár dolog. Teysus soha nem hagy unatkozni minket.* Feleli vidáman, de nyilvánvalóan várna némi magyarázatott. Kíváncsi, hogy milyen kifogást fog neki mondani, na nem mintha tehetne a férfi ellen bármit is, ha az le akarja rázni. Még a jó hírnevét is nehéz lenne elrontania egy ilyen ismert személynek. Zápor mögötte ál és szintén felpislog a magas férfira. Ez csak néhány pillanatig tart utána inkább a környező földet kezdi el pásztázni valami finomság után.*
2810. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-09-19 15:03:20
Üzenet elküldve: 2025-09-19 15:03:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Pusztai Venthel//
//Zárás//
*Ha tudná, hogy a fiatalembert mennyire lenyűgözi a munkálkodása látványa, egyszerre derülne magában jót, és érezné magát úgy, mint akit langyos hájjal kenegetnek. Valójában nem egy nagy dolog elkészíteni egy ilyen szemfedőt, és a fiatalúr sokkal díszesebb, vagy szebben kidolgozottabb darabot is kaphatott volna egy vargától vagy szabótól. Azért persze azzal sincs semmi gond, amit ő ad ki a kezei közül! Csak hát ha rézből készült volna, akkor… eh.
Látja a fiatalember arcán átsuhanó érzelmeket ahogy az magát ellenőrzi a tükörben, és hirtelen kissé meg is sajnálja őt. Fogalma sincs hogy mi érhette az embert: baleset érte vagy rátámadtak, de azt látta rajta elsőre is, hogy eléggé elanyátlanodott állapotban van. Talán mégis csak megtámadhatták, ha ennyire megtetszett neki a számszeríj. Szeretné azt hinni, hogy azt csupán önvédelemre akarja majd használni.*
- M-hm, takarja. *Kissé összehúzott szemöldökkel ellenőrzi még egyszer maga is keze munkáját, de végül csak elégedetten biccent egy nagyon aprót. Megjárja.*
- Igazán megtisztel az uraság, ha a jövőben is engem választ! *Elvigyorodik, ezúttal már őszintén. Lezárja és felemeli a számszeríjat rejtő dobozt, és azt átnyújtja az embernek.* Igen, itt talál. Egyelőre. Tudja, amíg nincs saját műhelyem és üzletem!
*Aprót int a Piactér széle felé, ahol a tehetősebb árusok valódi üzletei sorakoznak, és persze a Kovácsműhely is arrafelé áll.*
- Váljon hasznára! És.. *Halkan megköszörüli a torkát.* Vigyázzon magára, úrfi.
*Az ember felé nyújtja a kezét, és ha az elfogadja a gesztust, barátságosan szorít egyet amazén.*
- Teysus óvja! A viszont látásra, fiatalúr!
//Zárás//
*Ha tudná, hogy a fiatalembert mennyire lenyűgözi a munkálkodása látványa, egyszerre derülne magában jót, és érezné magát úgy, mint akit langyos hájjal kenegetnek. Valójában nem egy nagy dolog elkészíteni egy ilyen szemfedőt, és a fiatalúr sokkal díszesebb, vagy szebben kidolgozottabb darabot is kaphatott volna egy vargától vagy szabótól. Azért persze azzal sincs semmi gond, amit ő ad ki a kezei közül! Csak hát ha rézből készült volna, akkor… eh.
Látja a fiatalember arcán átsuhanó érzelmeket ahogy az magát ellenőrzi a tükörben, és hirtelen kissé meg is sajnálja őt. Fogalma sincs hogy mi érhette az embert: baleset érte vagy rátámadtak, de azt látta rajta elsőre is, hogy eléggé elanyátlanodott állapotban van. Talán mégis csak megtámadhatták, ha ennyire megtetszett neki a számszeríj. Szeretné azt hinni, hogy azt csupán önvédelemre akarja majd használni.*
- M-hm, takarja. *Kissé összehúzott szemöldökkel ellenőrzi még egyszer maga is keze munkáját, de végül csak elégedetten biccent egy nagyon aprót. Megjárja.*
- Igazán megtisztel az uraság, ha a jövőben is engem választ! *Elvigyorodik, ezúttal már őszintén. Lezárja és felemeli a számszeríjat rejtő dobozt, és azt átnyújtja az embernek.* Igen, itt talál. Egyelőre. Tudja, amíg nincs saját műhelyem és üzletem!
*Aprót int a Piactér széle felé, ahol a tehetősebb árusok valódi üzletei sorakoznak, és persze a Kovácsműhely is arrafelé áll.*
- Váljon hasznára! És.. *Halkan megköszörüli a torkát.* Vigyázzon magára, úrfi.
*Az ember felé nyújtja a kezét, és ha az elfogadja a gesztust, barátságosan szorít egyet amazén.*
- Teysus óvja! A viszont látásra, fiatalúr!
2809. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-09-19 14:30:04
Üzenet elküldve: 2025-09-19 14:30:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Gilas Abac//
*Figyelemmel kíséri a gnóm munkáját. Teljesen elképed annak sokszínűségén, hiszen ehhez a fegyverhez hasonlatos szerkezeteket képes összetenni, mindezek tetejébe az ilyen aprólékos dolgokhoz is ért, mint a bőrmunka! Lehet akármilyen pénzsóvár alkusz, az biztos, hogy mesterségének egy kiemelkedő alakja.
Előre -és lehajol, hogy amaz odapróbálhassa a dolgokat. Még egy-két igazgatás, és már kész is a szemfedő. Kezében megtekinti, megtapogatja, majd a kérésnek eleget téve felpróbálja. Kicsit ügyetlenkedik a bőrszíjakkal és a csattal, de meg kell tanulnia, így rövidke próbálkozások után sikeresen felkerül rá. Picit csálé, ezt megigazgatja, aztán belenéz a tükörbe.*
- Hát, ha nem az én arcom lenne, nem tudnék sokat szólni.
*Tesz megjegyzést keserű szájízzel. Még nem látta magát tükörben a démontámadás óta, sőt, az égésnyomot sem látta ilyen tisztán, csakis víztükörben, meg tavernai üvegkorsók visszaverődésében. Így, ily' részletesen, ily' rettenetesen részletesen ez egy újdonság számára, és nem a legkellemesebbek közül való.
Legszívesebben felemelné a szemfedőt, puszta kíváncsiságból, de hamar megtalálja józan eszét; ez soha, semmilyen körülmények között nem lenne jó ötlet. Végül inkább csak sóhajt egyet, és visszapillant a mesterre.*
- Jó lesz. Takarja amit takarnia kell.
*Ha az üzletből nincs már más hátra, úgy elbúcsúzkodik.*
- Köszönöm, gnómuram. Legközelebb is hozzád jövök vásárolni, jó üzlet volt. Itt talállak mindig?
*Figyelemmel kíséri a gnóm munkáját. Teljesen elképed annak sokszínűségén, hiszen ehhez a fegyverhez hasonlatos szerkezeteket képes összetenni, mindezek tetejébe az ilyen aprólékos dolgokhoz is ért, mint a bőrmunka! Lehet akármilyen pénzsóvár alkusz, az biztos, hogy mesterségének egy kiemelkedő alakja.
Előre -és lehajol, hogy amaz odapróbálhassa a dolgokat. Még egy-két igazgatás, és már kész is a szemfedő. Kezében megtekinti, megtapogatja, majd a kérésnek eleget téve felpróbálja. Kicsit ügyetlenkedik a bőrszíjakkal és a csattal, de meg kell tanulnia, így rövidke próbálkozások után sikeresen felkerül rá. Picit csálé, ezt megigazgatja, aztán belenéz a tükörbe.*
- Hát, ha nem az én arcom lenne, nem tudnék sokat szólni.
*Tesz megjegyzést keserű szájízzel. Még nem látta magát tükörben a démontámadás óta, sőt, az égésnyomot sem látta ilyen tisztán, csakis víztükörben, meg tavernai üvegkorsók visszaverődésében. Így, ily' részletesen, ily' rettenetesen részletesen ez egy újdonság számára, és nem a legkellemesebbek közül való.
Legszívesebben felemelné a szemfedőt, puszta kíváncsiságból, de hamar megtalálja józan eszét; ez soha, semmilyen körülmények között nem lenne jó ötlet. Végül inkább csak sóhajt egyet, és visszapillant a mesterre.*
- Jó lesz. Takarja amit takarnia kell.
*Ha az üzletből nincs már más hátra, úgy elbúcsúzkodik.*
- Köszönöm, gnómuram. Legközelebb is hozzád jövök vásárolni, jó üzlet volt. Itt talállak mindig?
2808. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-09-19 12:13:37
Üzenet elküldve: 2025-09-19 12:13:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A lista//
* Miután a törpe válaszol a kérdéseire, és tőrét újra magához veszi, valóban elérkezettnek látja a búcsút. A vörös törpe kérdésére megvonja vállát. Ami azt illeti, látott már vörös törpét, de nem akar belemenni ebbe a vitába. A nevet megjegyzi. Wrojth valószínűleg nem is tudja, Norgen milyen kapcsolatokkal rendelkezik (egyelőre nem sokkal, de hosszútávon annál kifizetődőbbel). Ezeket a kapcsolatok azonban egyelőre megtartja magának. Majd, ha úgy érzi, az alvilági szerveződés és a saját céljai megegyeznek vagy legalábbis hasonló irányba mutatnak, akkor lehet róla szó. Addig viszont nem szeretné, hogy nemesi körökben úgy ismernék, mint az alvilágban. Azért mégiscsak „valódi” nevén mutatkozott be Wrojthnak, mivel lát potenciált ennek a kapcsolatnak a bimbózásában.
Nem tudja, bár sejti, hogy valaki követni fogja. Még mielőtt hazamenne, tesz még egy kört a piacon. Mivel nem talál semmi használhatót, de még nem akar hazamenni se, a tisztás felé veszi az irányt. *
//A lista//
* Miután a törpe válaszol a kérdéseire, és tőrét újra magához veszi, valóban elérkezettnek látja a búcsút. A vörös törpe kérdésére megvonja vállát. Ami azt illeti, látott már vörös törpét, de nem akar belemenni ebbe a vitába. A nevet megjegyzi. Wrojth valószínűleg nem is tudja, Norgen milyen kapcsolatokkal rendelkezik (egyelőre nem sokkal, de hosszútávon annál kifizetődőbbel). Ezeket a kapcsolatok azonban egyelőre megtartja magának. Majd, ha úgy érzi, az alvilági szerveződés és a saját céljai megegyeznek vagy legalábbis hasonló irányba mutatnak, akkor lehet róla szó. Addig viszont nem szeretné, hogy nemesi körökben úgy ismernék, mint az alvilágban. Azért mégiscsak „valódi” nevén mutatkozott be Wrojthnak, mivel lát potenciált ennek a kapcsolatnak a bimbózásában.
Nem tudja, bár sejti, hogy valaki követni fogja. Még mielőtt hazamenne, tesz még egy kört a piacon. Mivel nem talál semmi használhatót, de még nem akar hazamenni se, a tisztás felé veszi az irányt. *
2807. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-09-19 11:17:24
Üzenet elküldve: 2025-09-19 11:17:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 372
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 372
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fűszerek//
//zárás//
- Örömömre szolgálna, ha egy ilyen alapító kő lehetnék az alkímia világában. Talán nincs is annál nagyobb öröm, mint amikor valakit a szakma egyik legjobbjának neveznek és ráadásul még a neve emberöltőkig megmard.
* Bár Cagon már most beírta magát a történelembe. Nem pusztán az alkimista orkként, hanem a már a szolgálataiért is. *
- Ekkor jönnek képbe a nemesek, akik rendet teremtenek a kétségbeesett emberek között. Legalábbis szerintem ez lenne az egyik feladatuk, hogy védjék azokat, akik felett állnak.
* Ami azt illeti, nem érti meg. Még szép, hogy ő kiadná a helyeit a növényeknek. Elvégre ő venné meg őket, s nem fordítva. Persze érti ezt kereskedő szemszögből is. Ha elárassza a piacot a növény, akkor olcsóbb lesz, ez pedig csak a vevőnek kedvez, aki véletlenül pont Cagon. Hamarosan felajánlja a lelőhelyeit a nagyközönségnek, hogy egyre többen és többen hozzanak neki valamit. *
- Isten áldja. Remélem, hogy a megállapodásunk gyümölcsöző lesz kettőnk számára.
* Végül kézfogással búcsúzik, majd végignézi, ahogyan a tündér otthagyja. Egy darabig még nézi a távolodó tündért, ám miután eltűnik, visszafordul a többi kereskedőkhöz. Majd suttogva közli velük. *
- Aztán ha netalántán bárkinek a kezébe hullana néhány fekete varázsital, ne habozzatok szólni. Talán még jó pénzt i fizethetek érte.
* Azzal megtárgyaltak mindent, mind a tündérrel mind a kereskedőkkel, így emelt fővel folytathatja a vásárlásait a piacon. *
//Fűszerek//
//zárás//
- Örömömre szolgálna, ha egy ilyen alapító kő lehetnék az alkímia világában. Talán nincs is annál nagyobb öröm, mint amikor valakit a szakma egyik legjobbjának neveznek és ráadásul még a neve emberöltőkig megmard.
* Bár Cagon már most beírta magát a történelembe. Nem pusztán az alkimista orkként, hanem a már a szolgálataiért is. *
- Ekkor jönnek képbe a nemesek, akik rendet teremtenek a kétségbeesett emberek között. Legalábbis szerintem ez lenne az egyik feladatuk, hogy védjék azokat, akik felett állnak.
* Ami azt illeti, nem érti meg. Még szép, hogy ő kiadná a helyeit a növényeknek. Elvégre ő venné meg őket, s nem fordítva. Persze érti ezt kereskedő szemszögből is. Ha elárassza a piacot a növény, akkor olcsóbb lesz, ez pedig csak a vevőnek kedvez, aki véletlenül pont Cagon. Hamarosan felajánlja a lelőhelyeit a nagyközönségnek, hogy egyre többen és többen hozzanak neki valamit. *
- Isten áldja. Remélem, hogy a megállapodásunk gyümölcsöző lesz kettőnk számára.
* Végül kézfogással búcsúzik, majd végignézi, ahogyan a tündér otthagyja. Egy darabig még nézi a távolodó tündért, ám miután eltűnik, visszafordul a többi kereskedőkhöz. Majd suttogva közli velük. *
- Aztán ha netalántán bárkinek a kezébe hullana néhány fekete varázsital, ne habozzatok szólni. Talán még jó pénzt i fizethetek érte.
* Azzal megtárgyaltak mindent, mind a tündérrel mind a kereskedőkkel, így emelt fővel folytathatja a vásárlásait a piacon. *
2806. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-09-19 10:03:09
Üzenet elküldve: 2025-09-19 10:03:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Pusztai Venthel//
*Szinte csalódottan bólint rá a fiatalember kérésére. Hogy ennyire ne legyen valakiben szépérzék?! Pedig egy ügyesen kikalapált rézlemez egészen fel tudná venni az arc formáját, sőt, ha kicsit több időt szánna rá, még egy szemet is bele tudna domborgatni. Ha valaki ellenfényből és hunyorogva nézné, szinte nem is látszódna a turpisság. Na de: *
- Ha bőrt kér, akkor olyat kap, uram! *Amíg a férfiú az erszényével és aranyaival molyol, addig odalép a kocsija hátuljához, és beletúr az oda behalmozott mindenféleség közé. Nem sok mindent vesz onnan elő: egy erős ollót (kéthüvelykes, jó acél szárakkal, ujjtámaszos fogóval; a mása ott ül az eladó holmik között, csupán húsz arany!), egy gnóm-tenyér méretű „leeső” bőrdarabot („jó lesz még valamire!”), és egy hüvelykujj szélességű, egy könyöknyi hossszú bőr szíjat (bármire jó, de tényleg). Mellécsap még egy könnyű fejű kalapácsot és pár puhafém szegecset és egy aprócska csatot.
Szerzeményeivel visszatér a fiatalemberhez, a pulton helyet szorít a holmiknak, majd átveszi az aranyakat. Gyorsan átszámolja az összeget, mert az üzlet alapja a bizalom és a pontosság, majd az érméket gondosan a fémpántokkal megerősített kis ládájába rejti.*
- No! Hajoljon ide fiatalúr, kérem! *Int is az uraságnak. Ha az ember odatartja fejét, akkor a hiányzó szem elé próbálja a bőrdarabot, majd szénirónjával apró jelöléseket, kontúr-vonalakat húz rá. Mikor ezzel végez, szabadon engedi az ifjút, és a pulthoz fordul. A szénirón hegye kibővíti, pontosítja a felskiccelt vonalakat.*
- Minden tud hasznot hozni, fiatalúr, minden. *Hangja kissé dörmögő, ahogy beszéd közben a munkadarabra koncentrál. Az ollóval precíz mozdulatokkal szabni kezdi a bőrdarabot a jelölések mentén.* Hiszen nem kell ahhoz feltétlenül tudósnak lennie, hogy pár leírt utasítás alapján el tudjon végezni egy feladatot. Vagy legendás kardforgatóvá sem kell képeznie magát, hogy -teszem azt- valaki mellett őrt állhasson. A tudás, fiatalúr, nem olyan, mint egy épülő ház. Abba tényleg nem lehet beköltözni ha csak a falak állnak az alapon, de a tető még nincs feltéve. De a tudás? Annak a legkisebb morzsája is használható. No, hajoljon ide, kérem!
*Odapasszintja a kiszabott bőrdarabot az arc elé, elégedetten bólint annak illeszkedését látva. Újra elengedi a fiatalembert, és amíg az a számszeríj továbbfejlesztéséről ötletel, az ollóval ügyesen lyukakat vág a szemfedőbe a pántnak.*
- Hm, nem rossz ötlet, fiatalúr! Igazán nem rossz ötlet. *Egy pillanatra megáll a keze, töprengőn az emberre néz.* Ezen még lehet, hogy gondolkozni fogok!
*Visszafordul a bőrdarabhoz. Előbb az egyik lyukba fűzi be a bőrszíjat és szegeccsel összerögzíti a kettőt, majd a másik lyukban ismétli meg ugyanezt. Ha igénytelen lenne, késznek is mondaná a dolgot. De Gilas Abac mester precíz és figyelmes és igényes, így a bőrszíjat egy határozott vágással elvágja középtájt, és az apró csatot rárögzíti az egyik végre, majd a másikat az ollóval kissé hegyesre vágja, és lyukakat fúrkál bele egyenlő távolságra. Befűzi a csatot, majd az ember felé tartja a most már tényleg elkészült szemfedőt.*
- Próbálja meg, fiatalúr! *Kíváncsian figyel, hogy boldogul vele a férfiú. Ha kell, persze segít is, de nem hinné hogy szükség lenne rá.* A csattal kényelmesen beállíthatja a pánt feszességét. Idővel puhulni és engedni is fog a bőr, így utána kell majd állítania. No, nézze meg magát!
*A pultról leemel egy fényesre polírozott, apró ezüst tükröt (kagyló formájú tokkal, összecsukható és zsebbe tehető, csupán harminc arany!), és a férfiú kezébe adja.*
- Mit szól?
*Szinte csalódottan bólint rá a fiatalember kérésére. Hogy ennyire ne legyen valakiben szépérzék?! Pedig egy ügyesen kikalapált rézlemez egészen fel tudná venni az arc formáját, sőt, ha kicsit több időt szánna rá, még egy szemet is bele tudna domborgatni. Ha valaki ellenfényből és hunyorogva nézné, szinte nem is látszódna a turpisság. Na de: *
- Ha bőrt kér, akkor olyat kap, uram! *Amíg a férfiú az erszényével és aranyaival molyol, addig odalép a kocsija hátuljához, és beletúr az oda behalmozott mindenféleség közé. Nem sok mindent vesz onnan elő: egy erős ollót (kéthüvelykes, jó acél szárakkal, ujjtámaszos fogóval; a mása ott ül az eladó holmik között, csupán húsz arany!), egy gnóm-tenyér méretű „leeső” bőrdarabot („jó lesz még valamire!”), és egy hüvelykujj szélességű, egy könyöknyi hossszú bőr szíjat (bármire jó, de tényleg). Mellécsap még egy könnyű fejű kalapácsot és pár puhafém szegecset és egy aprócska csatot.
Szerzeményeivel visszatér a fiatalemberhez, a pulton helyet szorít a holmiknak, majd átveszi az aranyakat. Gyorsan átszámolja az összeget, mert az üzlet alapja a bizalom és a pontosság, majd az érméket gondosan a fémpántokkal megerősített kis ládájába rejti.*
- No! Hajoljon ide fiatalúr, kérem! *Int is az uraságnak. Ha az ember odatartja fejét, akkor a hiányzó szem elé próbálja a bőrdarabot, majd szénirónjával apró jelöléseket, kontúr-vonalakat húz rá. Mikor ezzel végez, szabadon engedi az ifjút, és a pulthoz fordul. A szénirón hegye kibővíti, pontosítja a felskiccelt vonalakat.*
- Minden tud hasznot hozni, fiatalúr, minden. *Hangja kissé dörmögő, ahogy beszéd közben a munkadarabra koncentrál. Az ollóval precíz mozdulatokkal szabni kezdi a bőrdarabot a jelölések mentén.* Hiszen nem kell ahhoz feltétlenül tudósnak lennie, hogy pár leírt utasítás alapján el tudjon végezni egy feladatot. Vagy legendás kardforgatóvá sem kell képeznie magát, hogy -teszem azt- valaki mellett őrt állhasson. A tudás, fiatalúr, nem olyan, mint egy épülő ház. Abba tényleg nem lehet beköltözni ha csak a falak állnak az alapon, de a tető még nincs feltéve. De a tudás? Annak a legkisebb morzsája is használható. No, hajoljon ide, kérem!
*Odapasszintja a kiszabott bőrdarabot az arc elé, elégedetten bólint annak illeszkedését látva. Újra elengedi a fiatalembert, és amíg az a számszeríj továbbfejlesztéséről ötletel, az ollóval ügyesen lyukakat vág a szemfedőbe a pántnak.*
- Hm, nem rossz ötlet, fiatalúr! Igazán nem rossz ötlet. *Egy pillanatra megáll a keze, töprengőn az emberre néz.* Ezen még lehet, hogy gondolkozni fogok!
*Visszafordul a bőrdarabhoz. Előbb az egyik lyukba fűzi be a bőrszíjat és szegeccsel összerögzíti a kettőt, majd a másik lyukban ismétli meg ugyanezt. Ha igénytelen lenne, késznek is mondaná a dolgot. De Gilas Abac mester precíz és figyelmes és igényes, így a bőrszíjat egy határozott vágással elvágja középtájt, és az apró csatot rárögzíti az egyik végre, majd a másikat az ollóval kissé hegyesre vágja, és lyukakat fúrkál bele egyenlő távolságra. Befűzi a csatot, majd az ember felé tartja a most már tényleg elkészült szemfedőt.*
- Próbálja meg, fiatalúr! *Kíváncsian figyel, hogy boldogul vele a férfiú. Ha kell, persze segít is, de nem hinné hogy szükség lenne rá.* A csattal kényelmesen beállíthatja a pánt feszességét. Idővel puhulni és engedni is fog a bőr, így utána kell majd állítania. No, nézze meg magát!
*A pultról leemel egy fényesre polírozott, apró ezüst tükröt (kagyló formájú tokkal, összecsukható és zsebbe tehető, csupán harminc arany!), és a férfiú kezébe adja.*
- Mit szól?
2805. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-09-19 09:01:45
Üzenet elküldve: 2025-09-19 09:01:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 189
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 189
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A lista//
* Még a kikötőben sem lehet esztelenül gyilkolni. A patkányok nem engedik. Az, hogy itt a városban még nem gyűlt meg a bajuk a mostani alvilággal, az csak is azt jelenti, hogy nem tettek keresztbe nekik. Márpedig ezen az úton haladnak. Ha minden a terv szerint halad, úgy hamarosan a jelenlegi alvilág és az ő kis csapata nem fogja megtűrni egymást, s egyiküknek mennie kell. Miért ne maradhatnának a törpék? Elvégre ők a fiatalabb csapat, ők biztos feltudnák keverni az állóvizet. A kérdésre nem habozik egyből rávágja a határozott választ. *
- Igen.
* Feleli az összes kérdésre. Nélküle az eddig jelentkezők még mindig szétszéledve keresnék a kenyerüket. Talán sikeresebbek is lennének, de az is lehet, hogy már rég zárkában csücsülnének. Nem szeret a mi lenne ha kérdésen sokat agyalni, mert folyton jobb szituációkat képzel el, bár ez mind csak délibáb. *
- Hatalom mindenekfelett.
* Teszi hozzá a a végén, hogy egyértelmű legyen, hogy mit is részesít előnyben. Inkább lenne hatalmon kevés pénzel, minthogy egy senki legyen egy vagyonnal. Pontosan ezért kell mellé olyan alakok, akik ezt máshogy gondolják és készek elvenni tőle a pénzét a hozzáállása végett. Ilyenek a koldusok, akik eddig is azt tettek amit csak akartak, de most már ezért valamennyi pénzt is kapnak. A törp nem fél attól, hogy valaki lefizetné őket, de azért mégiscsak ingyen beköltözött az agyába a gondolata, hogy mi van, ha mégis? De erre is próbál megoldást találni. A félelem jogos, de alaptalan, elvégre ki látott már olyat, hogy valaki hajléktalantól kér tanácsot egy bandáról? Na, ugye. *
- Sok vörös törpöt láttál már? Wrojth. Igen pontosan.
* Nagyot füllent most ezzel, de nem adja annak nyomát. Higgye csak azt, hogy az információhálója tökéletes és mindenre kész. Így talán még attól is elrettentheti, hogy ellene cselekedjen. *
- Szükségünk lesz befolyásos emberekre, ha tudsz ilyet, feltétlenül mutass meg egy ilyennek és ne feledd, Romvárosban nincs olyan titok, amiről ne tudnék, vagy ne jönne vissza hozzám.
* Érdekes egy bemutatkozáson vannak túl. Nincs már más hátra, mint egy könnyes búcsú. Bár a család megnevezéstől messze állnak, legalábbis ha rendes családot veszik alapnak. Ha egy kikötőit, nos, akkor pontosan beleillenek a sztereotípiába. Bár a csapatban senki sem fogadná el ezt a jelzőt. Mindenki felnevetne a gondolatra. Amint elhagyja a helységet a nő, a törp sem marad sokáig. Kilép az árnyékból majd az imént mutatott csöves felé vándorol, akinek a kalapjába dob egy érmét. Majd miután látja, hogy senki sem figyel, így szól.*
- Kövesd azt a nőt. Tudnom kell a részleteket.
* Suttogja oda neki, majd ott is hagyja a férfit, aki hamarosan felpattan a helyéről és elkezdi követni jó messziről. *
//A lista//
* Még a kikötőben sem lehet esztelenül gyilkolni. A patkányok nem engedik. Az, hogy itt a városban még nem gyűlt meg a bajuk a mostani alvilággal, az csak is azt jelenti, hogy nem tettek keresztbe nekik. Márpedig ezen az úton haladnak. Ha minden a terv szerint halad, úgy hamarosan a jelenlegi alvilág és az ő kis csapata nem fogja megtűrni egymást, s egyiküknek mennie kell. Miért ne maradhatnának a törpék? Elvégre ők a fiatalabb csapat, ők biztos feltudnák keverni az állóvizet. A kérdésre nem habozik egyből rávágja a határozott választ. *
- Igen.
* Feleli az összes kérdésre. Nélküle az eddig jelentkezők még mindig szétszéledve keresnék a kenyerüket. Talán sikeresebbek is lennének, de az is lehet, hogy már rég zárkában csücsülnének. Nem szeret a mi lenne ha kérdésen sokat agyalni, mert folyton jobb szituációkat képzel el, bár ez mind csak délibáb. *
- Hatalom mindenekfelett.
* Teszi hozzá a a végén, hogy egyértelmű legyen, hogy mit is részesít előnyben. Inkább lenne hatalmon kevés pénzel, minthogy egy senki legyen egy vagyonnal. Pontosan ezért kell mellé olyan alakok, akik ezt máshogy gondolják és készek elvenni tőle a pénzét a hozzáállása végett. Ilyenek a koldusok, akik eddig is azt tettek amit csak akartak, de most már ezért valamennyi pénzt is kapnak. A törp nem fél attól, hogy valaki lefizetné őket, de azért mégiscsak ingyen beköltözött az agyába a gondolata, hogy mi van, ha mégis? De erre is próbál megoldást találni. A félelem jogos, de alaptalan, elvégre ki látott már olyat, hogy valaki hajléktalantól kér tanácsot egy bandáról? Na, ugye. *
- Sok vörös törpöt láttál már? Wrojth. Igen pontosan.
* Nagyot füllent most ezzel, de nem adja annak nyomát. Higgye csak azt, hogy az információhálója tökéletes és mindenre kész. Így talán még attól is elrettentheti, hogy ellene cselekedjen. *
- Szükségünk lesz befolyásos emberekre, ha tudsz ilyet, feltétlenül mutass meg egy ilyennek és ne feledd, Romvárosban nincs olyan titok, amiről ne tudnék, vagy ne jönne vissza hozzám.
* Érdekes egy bemutatkozáson vannak túl. Nincs már más hátra, mint egy könnyes búcsú. Bár a család megnevezéstől messze állnak, legalábbis ha rendes családot veszik alapnak. Ha egy kikötőit, nos, akkor pontosan beleillenek a sztereotípiába. Bár a csapatban senki sem fogadná el ezt a jelzőt. Mindenki felnevetne a gondolatra. Amint elhagyja a helységet a nő, a törp sem marad sokáig. Kilép az árnyékból majd az imént mutatott csöves felé vándorol, akinek a kalapjába dob egy érmét. Majd miután látja, hogy senki sem figyel, így szól.*
- Kövesd azt a nőt. Tudnom kell a részleteket.
* Suttogja oda neki, majd ott is hagyja a férfit, aki hamarosan felpattan a helyéről és elkezdi követni jó messziről. *
2804. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-09-19 08:34:51
Üzenet elküldve: 2025-09-19 08:34:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A nagy készülődés//
* Nem semmi kijelentés legolcsóbbnak hívni magát, de a szemei nem tévesztik meg. Bár olybá tűnik beletaposott a tündér lelkébe a kérdésével, amit ő pusztán kíváncsiságból tett fel. Bár nem csoda, néha nem gondolja végig, hogy mit is mond, nem ő az első, akit megsértett egy-egy hirtelen feltett kérdés, vagy kijelentéssel. Mentségére szóljon, hogy általában a piszok olcsó termékeknek piszok szar a minősége is, szóval a felvetés jogosan feltételezhető. Mindazonáltal nem fog mentegetőzni a mondandója után. Hagy neki néhány hatot lenyugodni, utána valószínűleg elfogadja a pénzét, ha más nem is. *
- Nos, értem. Köszönöm, további gazdaságos napot.
* Hangjában semmi fenyegető, pusztán egy jókívánság, s miután elrakta italát a ládikájába, jól lezárja, hogy senki ne láthassa, hogy mi is van benne, majd felemeli és otthagyja a tündér bódéját. Miután jó messze került Babkártól azért elhangzik néhány szó az orra alatt. Nem szitokszó, csupán értetlenkedés. *
- Érdekes. Minden tündért ilyen könnyű megsérteni? Vagy én lennék túlságosan pofátlan? Á, az kizárt. Eddig senki sem szólt be érte. Biztos a tündérek ilyen érzékenyek, igen, csak ez lehet az oka.
* A piac szélén még egy darabig megáll. Ott próbálja eldönteni, hogy merre is vezesse az útja. Egyrészt szüksége van egy alkimistára, akinek a kisujjában van az alkímia és közel teljes sikerrel képes összekeverni az imént vásárolt italokat. Másrészt össze kell hoznia egy kisebb csapatot, akikkel feltehetőleg elindulhat felfedezni a külső területeket. Utóbbi nem kap sok gondolatot, talán néhány név átfut az agyán, akikkel szívesen elmenne erre a kirándulásra, ám azok tartózkodási helyeit aligha tudja. Az sem zavarná, ha egyedül kéne mennie, úgyis régen volt már, hogy magában tevékenykedett veszélyesebb feladatokat vállalva. Félő, hogy berozsdásodik, de míg az utóbbi nem annyira fontos, addig az előbbit nem hagyhatja ki. Csak egy baj van ezzel a tervel. Nem ismer egy alkimistát sem. Néhány névvel tisztában van, de azok helyeivel aligha. Amíg nem érkezik valami isteni beavatkozás, egy darabig a piac szélén fog állni. *
* Nem semmi kijelentés legolcsóbbnak hívni magát, de a szemei nem tévesztik meg. Bár olybá tűnik beletaposott a tündér lelkébe a kérdésével, amit ő pusztán kíváncsiságból tett fel. Bár nem csoda, néha nem gondolja végig, hogy mit is mond, nem ő az első, akit megsértett egy-egy hirtelen feltett kérdés, vagy kijelentéssel. Mentségére szóljon, hogy általában a piszok olcsó termékeknek piszok szar a minősége is, szóval a felvetés jogosan feltételezhető. Mindazonáltal nem fog mentegetőzni a mondandója után. Hagy neki néhány hatot lenyugodni, utána valószínűleg elfogadja a pénzét, ha más nem is. *
- Nos, értem. Köszönöm, további gazdaságos napot.
* Hangjában semmi fenyegető, pusztán egy jókívánság, s miután elrakta italát a ládikájába, jól lezárja, hogy senki ne láthassa, hogy mi is van benne, majd felemeli és otthagyja a tündér bódéját. Miután jó messze került Babkártól azért elhangzik néhány szó az orra alatt. Nem szitokszó, csupán értetlenkedés. *
- Érdekes. Minden tündért ilyen könnyű megsérteni? Vagy én lennék túlságosan pofátlan? Á, az kizárt. Eddig senki sem szólt be érte. Biztos a tündérek ilyen érzékenyek, igen, csak ez lehet az oka.
* A piac szélén még egy darabig megáll. Ott próbálja eldönteni, hogy merre is vezesse az útja. Egyrészt szüksége van egy alkimistára, akinek a kisujjában van az alkímia és közel teljes sikerrel képes összekeverni az imént vásárolt italokat. Másrészt össze kell hoznia egy kisebb csapatot, akikkel feltehetőleg elindulhat felfedezni a külső területeket. Utóbbi nem kap sok gondolatot, talán néhány név átfut az agyán, akikkel szívesen elmenne erre a kirándulásra, ám azok tartózkodási helyeit aligha tudja. Az sem zavarná, ha egyedül kéne mennie, úgyis régen volt már, hogy magában tevékenykedett veszélyesebb feladatokat vállalva. Félő, hogy berozsdásodik, de míg az utóbbi nem annyira fontos, addig az előbbit nem hagyhatja ki. Csak egy baj van ezzel a tervel. Nem ismer egy alkimistát sem. Néhány névvel tisztában van, de azok helyeivel aligha. Amíg nem érkezik valami isteni beavatkozás, egy darabig a piac szélén fog állni. *
2803. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-09-18 22:52:39
Üzenet elküldve: 2025-09-18 22:52:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Két szék közül a pad alá//
*Trevorn csendben figyel a fiatalokra, ahogy egymást biztatják. Arcán komor vonások ülnek, szeme a sötét zugokat fürkészi, mintha bármelyikből előléphetne Trylnor.*
-Értem, kisasszony. Néha azok is eltűnnek, akik okosak. Néha éppen azért, mert okosak. *Bólint Cilia szavaira, de hangja mély és súlyos marad. Karját összefonja mellkasán, lassan körbejárja a kis bungit. Nézi a földet, a nyomokat, de semmit nem talál. Aztán Luurienre pillant, majd vissza Ciliára. Látja rajtuk az aggodalmat, és érzi, hogy most neki kell erősnek lennie.*
-Nem találjuk itt. Menjünk tovább. Ha a fiú a romváros szélére ment, ott nagyobb a veszély, de nagyobb az esély is, hogy meglátjuk. *Hangja keményebb, mint eddig, de nem dühből, hanem hogy tartsa bennük a lelket. Trevorn előre lép, határozottan. Gondolatai sötétek, de nem mutatja ki. Egyetlen célja a fiút élve visszahozni. És ehhez most minden jó ötletre szükség lesz. Közben eszébe is jut valami.*
-Mondják csak! Trylnor nem szokott bajba kerülni? Mert ha igen, nem ártana az őrséget is értesíteni. Ha baj érte, talán már odabent van náluk. Vagy arra várnak hogy jöjjön érte valaki. Higyjék el az őrség meg segíthet is a keresésben.
*Lép egyet előre, szemei megvillannak a gyenge fényben. Gondolatai ott járnak, hogy minden perc számít. Trevorn csendben követi a két fiatalt. Gondolatai közben elkalandoznak, s magában megmagyarázza, miért szólította őket úgy, ahogy. Nem a vérükben keresi a rangot, nem is a ruhájukban. Sok nemest ismert már, akiknek a szíve üres volt, s csak a saját hatalmukat féltették. Ciliában és Luurienben azonban valami egészen mást lát. A szívükben van az, ami igazán nemesi. A hűség, az összetartás és a tiszta törődés mások iránt. Ezért hívja Ciliát „kisasszonynak”, Luurient pedig „úrfinak”. Nem puszta szokásból, hanem mert szemében kiérdemelték a tiszteletet. Nem a születésük miatt, hanem azért, amit belül hordoznak. Amikor rájuk néz, apró bólintással adja jelét, hogy így gondolja. Szívében úgy kezeli őket, mintha a sajátjai lennének.*
A hozzászólás írója (Trevorn Dravokar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.18 22:54:57
*Trevorn csendben figyel a fiatalokra, ahogy egymást biztatják. Arcán komor vonások ülnek, szeme a sötét zugokat fürkészi, mintha bármelyikből előléphetne Trylnor.*
-Értem, kisasszony. Néha azok is eltűnnek, akik okosak. Néha éppen azért, mert okosak. *Bólint Cilia szavaira, de hangja mély és súlyos marad. Karját összefonja mellkasán, lassan körbejárja a kis bungit. Nézi a földet, a nyomokat, de semmit nem talál. Aztán Luurienre pillant, majd vissza Ciliára. Látja rajtuk az aggodalmat, és érzi, hogy most neki kell erősnek lennie.*
-Nem találjuk itt. Menjünk tovább. Ha a fiú a romváros szélére ment, ott nagyobb a veszély, de nagyobb az esély is, hogy meglátjuk. *Hangja keményebb, mint eddig, de nem dühből, hanem hogy tartsa bennük a lelket. Trevorn előre lép, határozottan. Gondolatai sötétek, de nem mutatja ki. Egyetlen célja a fiút élve visszahozni. És ehhez most minden jó ötletre szükség lesz. Közben eszébe is jut valami.*
-Mondják csak! Trylnor nem szokott bajba kerülni? Mert ha igen, nem ártana az őrséget is értesíteni. Ha baj érte, talán már odabent van náluk. Vagy arra várnak hogy jöjjön érte valaki. Higyjék el az őrség meg segíthet is a keresésben.
*Lép egyet előre, szemei megvillannak a gyenge fényben. Gondolatai ott járnak, hogy minden perc számít. Trevorn csendben követi a két fiatalt. Gondolatai közben elkalandoznak, s magában megmagyarázza, miért szólította őket úgy, ahogy. Nem a vérükben keresi a rangot, nem is a ruhájukban. Sok nemest ismert már, akiknek a szíve üres volt, s csak a saját hatalmukat féltették. Ciliában és Luurienben azonban valami egészen mást lát. A szívükben van az, ami igazán nemesi. A hűség, az összetartás és a tiszta törődés mások iránt. Ezért hívja Ciliát „kisasszonynak”, Luurient pedig „úrfinak”. Nem puszta szokásból, hanem mert szemében kiérdemelték a tiszteletet. Nem a születésük miatt, hanem azért, amit belül hordoznak. Amikor rájuk néz, apró bólintással adja jelét, hogy így gondolja. Szívében úgy kezeli őket, mintha a sajátjai lennének.*
A hozzászólás írója (Trevorn Dravokar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.18 22:54:57
2802. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-09-18 22:12:15
Üzenet elküldve: 2025-09-18 22:12:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Miután az utolsó almamagot is kiköpi, és a levet letöröli a képéről, Kogari feláll a hordó mellől. Gyomra most először teltnek érződödik, ám kíváncsisága nem hagyja nyugodni. Lassú, laza léptekkel kisétál vissza a piactérre, mintha csak egy unatkozó gyerek lenne, aki céltalanul lófrál a forgatagban. Persze ez így is van. Egy árusstandnál azonban megáll. A poros ponyva mögött nem gyümölcs vagy hús sorakozik, hanem könyvek, köztük egy vékony, fakó borítójú mesekönyv. A borítón színes ábrák. Hősök, sárkányok, erdők és várak. Az ork szeme szinte rátapad. Nem tudta volna megmagyarázni, miért, de a képek húzták magukhoz. Lopni most nem mer. Kevés ember áll a stand körül, minden szem könnyen észrevenné. Kogari morogva nyúl zsebébe, s előkotor pár összevert pénzérmét. Olyan arckifejezéssel dobja le a pultra, mintha a legnagyobb sértés lenne, hogy fizetnie kell. Az árus hálásan biccent, de az ork már hátat is fordít, szorosan magához szorítva a könyvet.
A piac másik szegletében az állatokhoz téved. Kecskék, csirkék, galambok és kisebb ketrecek sorakoznak. Egy rozoga drótketrecben szürkésbarna patkány motoszkál, élénk, csillogó szemekkel. Az apró állat megáll, mintha Kogarit figyelné. Az ork kölyök szeme összeszűkült. Tetszett neki ez a patkány. Volt benne valami, ami önmagára emlékeztette. Éhes és állandóan a kiutat keresi. A taknyos rögtön tudja, hogy neki kell ez az állat. Megvizsgálja a ketrecet, de túl nagy volt ahhoz, hogy észrevétlenül leemelje. Az árus szeme is rajta van, mintha érezné a fiú szándékát. Kogari dühösen felmordul, majd újra a zsebébe nyúl. Az utolsó érméit is kiveszi az asztalra, szinte odacsapva őket.*
-Kell. *Mordult rá, és a patkányt a ketreccel együtt magához veszi. Az árus vállat vonva, a pénzt elteszi. Az ifjú azonban elégedetten távozik, immár könyvvel a hóna alatt és egy patkánnyal a kezében. A zsákmányon érződik ma kivételesen nem csak lopással járt túl a világ eszén.*
*Miután az utolsó almamagot is kiköpi, és a levet letöröli a képéről, Kogari feláll a hordó mellől. Gyomra most először teltnek érződödik, ám kíváncsisága nem hagyja nyugodni. Lassú, laza léptekkel kisétál vissza a piactérre, mintha csak egy unatkozó gyerek lenne, aki céltalanul lófrál a forgatagban. Persze ez így is van. Egy árusstandnál azonban megáll. A poros ponyva mögött nem gyümölcs vagy hús sorakozik, hanem könyvek, köztük egy vékony, fakó borítójú mesekönyv. A borítón színes ábrák. Hősök, sárkányok, erdők és várak. Az ork szeme szinte rátapad. Nem tudta volna megmagyarázni, miért, de a képek húzták magukhoz. Lopni most nem mer. Kevés ember áll a stand körül, minden szem könnyen észrevenné. Kogari morogva nyúl zsebébe, s előkotor pár összevert pénzérmét. Olyan arckifejezéssel dobja le a pultra, mintha a legnagyobb sértés lenne, hogy fizetnie kell. Az árus hálásan biccent, de az ork már hátat is fordít, szorosan magához szorítva a könyvet.
A piac másik szegletében az állatokhoz téved. Kecskék, csirkék, galambok és kisebb ketrecek sorakoznak. Egy rozoga drótketrecben szürkésbarna patkány motoszkál, élénk, csillogó szemekkel. Az apró állat megáll, mintha Kogarit figyelné. Az ork kölyök szeme összeszűkült. Tetszett neki ez a patkány. Volt benne valami, ami önmagára emlékeztette. Éhes és állandóan a kiutat keresi. A taknyos rögtön tudja, hogy neki kell ez az állat. Megvizsgálja a ketrecet, de túl nagy volt ahhoz, hogy észrevétlenül leemelje. Az árus szeme is rajta van, mintha érezné a fiú szándékát. Kogari dühösen felmordul, majd újra a zsebébe nyúl. Az utolsó érméit is kiveszi az asztalra, szinte odacsapva őket.*
-Kell. *Mordult rá, és a patkányt a ketreccel együtt magához veszi. Az árus vállat vonva, a pénzt elteszi. Az ifjú azonban elégedetten távozik, immár könyvvel a hóna alatt és egy patkánnyal a kezében. A zsákmányon érződik ma kivételesen nem csak lopással járt túl a világ eszén.*
2801. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-09-18 22:00:33
Üzenet elküldve: 2025-09-18 22:00:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A lista//
– Ezt örömmel hallom. * Bár neki korábban még nem gyűlt meg a baja az artheniori alvilággal – annál inkább a törvénnyel –, úgy sejti, hogy úgy működik ez a hatalom is, mint az összes többi: kezdetben könnyű bekerülni és jó kapcsolatokra szert tenni, és így meggazdagodni. Aztán idővel azok, akik meggazdagodtak, már belekényelmesednek a helyzetükbe és ők válnak azokká, akik ellen fellázadtak. Az újonnan csatlakozók pedig már csak a morzsákból kapirgálhatnak. Ezért is érzi úgy, hogy ez az új szerveződés akár még sikeres is lehet. Bár nem ismeri a csapat többi tagját, úgy sejti, viszonylag fiatal, lelkes tagokból állnak össze vagy veteránokból, akiket kiutasított a jelenlegi alvilág, esetleg csalódtak benne. Az elszántság persze nem elég. Elég kompetensnek kell lenniük – okosabbnak, erősebbnek, gyorsabbnak, mint az ellenfeleik – és nem árt bizonyos szintű összetartás sem. Norgen ez utóbbi miatt aggódik inkább: vajon, ha Wrojth kapna egy ajánlatot, amiből élete végéig jól élne, elárulná a kis csapatát? Ezt próbálja kipuhatolni az eredar, mielőtt még lezárnák a beszélgetést. *
– És te… Te lennél ennek a szerveződésnek a feje? Gondolom, ha átvesszük majd a hatalmat, te akarod hozni a főbb döntéseket… Vagy téged inkább csak a gazdagság érdekel? * Lényeges kérdés ez, és az eddigiek alapján úgy sejti, Wrojth inkább az előbbi kategóriába tartozik, amivel neki nincs különösebben baja. Neki elég, ha a háttérből irányít, így legalább nem ő lesz a fő célpontja ellenségeiknek. Ugyanakkor bármikor ott van a lehetősége, hogy hátba szúrja a törpét, ha kezdene rossz döntéseket hozni. Csak aztán nehogy túlságosan megkedvelje a vörös kisembert.
Amikor a törpe a kéregetőre mutat, először kissé hitetlenkedve mozgatja tekintetét az öreg és a törpe között. Nem tűnik a legmegbízhatóbb hírközlési formának a koldus-posta, de kreatív, azt meg kell hagyni. Az egyetlen baj vele, hogy ha valaki kétszer annyit fizet nekik, mint Wrojth, akkor akár ellene is tudja fordítani őket. Márpedig a koldusok bére valószínűleg nem haladja meg a napi néhány aranyat. Ez most lényegtelen. Norgen megvonja vállát. *
– Rendben, majd mondom nekik, hogy a vörös törpét keresem, aki le akar számolni a jelenlegi alvilággal, hogy a helyükre lépjen. Bár egyszerűbb lenne, ha bemutatkoznál. Én Norra vagyok. * Nem nyújtja kezét, nem érzi úgy, hogy szükséges lenne az udvariaskodás ebben a szituációban. *
– Ezek szerint te már azt is tudod, hol találsz meg. De, ha mégsem sikerülne, keresd Babkárt, a kereskedőt. Általában hozzá járok vásárolni, ha üzenni szeretnél, néhány aranyért biztosan továbbítja nekem. De legyél kedves vele! * Most először érzi úgy, hogy a törpe valóban átgondolta a dolgokat, nem csak egy lelkes amatőr. A koldusokkal üzengetés egy darabig működik, de azért a biztonság kedvéért felajánl egy alternatívát is, hogy biztosan elérjék egymást. *
– Mindenképp szólni fogok, ha találkozok ilyennel. * Bólint végül az utolsó szavakra, majd jelzésértékűleg lép egyet hátra, és a szemkontaktust továbbra is fenntartva Wrojthal, szépen lassan lehajol a tőréért. Nem akar hirtelen mozdulatot tenni, mert belátja, hogy nyers fizikai erőben a törpe ellen esélye sincs. Ha sikerül a mozdulat, utána vissza is teszi tőrét a helyére. Megvárja persze, hogy a törpe válaszoljon a kérdéseire, esetleg ha vannak sajátjai, feltegye azokat, de részéről ennyi elég volt első találkozásnak. Legközelebb valószínűleg már a romvárosban fognak találkozni, sokkal meghittebb környezetben, ott ahol talán a többi jelölttel is megismerkedik majd az eredar. Ha nem látná előre, hogy a hataloméhségük előbb-utóbb egymás ellen fogja fordítani őket, talán örülne is, hogy végre talált magának egy… családot? De azért ennyire ne rohanjunk előre. Egyelőre tisztes távolságot fog tartani ettől az alvilági szervezettől, még ha azt is mondta Wrojthnak, hogy szívesen csatlakozik közéjük. Már alig várja, hogy otthon elújságolja Samonyrnak, milyen érdekes barátot talált a piactéri bevásárlása során. Olyannyira, hogy magáról a bevásárlásról meg is feledkezett. *
//A lista//
– Ezt örömmel hallom. * Bár neki korábban még nem gyűlt meg a baja az artheniori alvilággal – annál inkább a törvénnyel –, úgy sejti, hogy úgy működik ez a hatalom is, mint az összes többi: kezdetben könnyű bekerülni és jó kapcsolatokra szert tenni, és így meggazdagodni. Aztán idővel azok, akik meggazdagodtak, már belekényelmesednek a helyzetükbe és ők válnak azokká, akik ellen fellázadtak. Az újonnan csatlakozók pedig már csak a morzsákból kapirgálhatnak. Ezért is érzi úgy, hogy ez az új szerveződés akár még sikeres is lehet. Bár nem ismeri a csapat többi tagját, úgy sejti, viszonylag fiatal, lelkes tagokból állnak össze vagy veteránokból, akiket kiutasított a jelenlegi alvilág, esetleg csalódtak benne. Az elszántság persze nem elég. Elég kompetensnek kell lenniük – okosabbnak, erősebbnek, gyorsabbnak, mint az ellenfeleik – és nem árt bizonyos szintű összetartás sem. Norgen ez utóbbi miatt aggódik inkább: vajon, ha Wrojth kapna egy ajánlatot, amiből élete végéig jól élne, elárulná a kis csapatát? Ezt próbálja kipuhatolni az eredar, mielőtt még lezárnák a beszélgetést. *
– És te… Te lennél ennek a szerveződésnek a feje? Gondolom, ha átvesszük majd a hatalmat, te akarod hozni a főbb döntéseket… Vagy téged inkább csak a gazdagság érdekel? * Lényeges kérdés ez, és az eddigiek alapján úgy sejti, Wrojth inkább az előbbi kategóriába tartozik, amivel neki nincs különösebben baja. Neki elég, ha a háttérből irányít, így legalább nem ő lesz a fő célpontja ellenségeiknek. Ugyanakkor bármikor ott van a lehetősége, hogy hátba szúrja a törpét, ha kezdene rossz döntéseket hozni. Csak aztán nehogy túlságosan megkedvelje a vörös kisembert.
Amikor a törpe a kéregetőre mutat, először kissé hitetlenkedve mozgatja tekintetét az öreg és a törpe között. Nem tűnik a legmegbízhatóbb hírközlési formának a koldus-posta, de kreatív, azt meg kell hagyni. Az egyetlen baj vele, hogy ha valaki kétszer annyit fizet nekik, mint Wrojth, akkor akár ellene is tudja fordítani őket. Márpedig a koldusok bére valószínűleg nem haladja meg a napi néhány aranyat. Ez most lényegtelen. Norgen megvonja vállát. *
– Rendben, majd mondom nekik, hogy a vörös törpét keresem, aki le akar számolni a jelenlegi alvilággal, hogy a helyükre lépjen. Bár egyszerűbb lenne, ha bemutatkoznál. Én Norra vagyok. * Nem nyújtja kezét, nem érzi úgy, hogy szükséges lenne az udvariaskodás ebben a szituációban. *
– Ezek szerint te már azt is tudod, hol találsz meg. De, ha mégsem sikerülne, keresd Babkárt, a kereskedőt. Általában hozzá járok vásárolni, ha üzenni szeretnél, néhány aranyért biztosan továbbítja nekem. De legyél kedves vele! * Most először érzi úgy, hogy a törpe valóban átgondolta a dolgokat, nem csak egy lelkes amatőr. A koldusokkal üzengetés egy darabig működik, de azért a biztonság kedvéért felajánl egy alternatívát is, hogy biztosan elérjék egymást. *
– Mindenképp szólni fogok, ha találkozok ilyennel. * Bólint végül az utolsó szavakra, majd jelzésértékűleg lép egyet hátra, és a szemkontaktust továbbra is fenntartva Wrojthal, szépen lassan lehajol a tőréért. Nem akar hirtelen mozdulatot tenni, mert belátja, hogy nyers fizikai erőben a törpe ellen esélye sincs. Ha sikerül a mozdulat, utána vissza is teszi tőrét a helyére. Megvárja persze, hogy a törpe válaszoljon a kérdéseire, esetleg ha vannak sajátjai, feltegye azokat, de részéről ennyi elég volt első találkozásnak. Legközelebb valószínűleg már a romvárosban fognak találkozni, sokkal meghittebb környezetben, ott ahol talán a többi jelölttel is megismerkedik majd az eredar. Ha nem látná előre, hogy a hataloméhségük előbb-utóbb egymás ellen fogja fordítani őket, talán örülne is, hogy végre talált magának egy… családot? De azért ennyire ne rohanjunk előre. Egyelőre tisztes távolságot fog tartani ettől az alvilági szervezettől, még ha azt is mondta Wrojthnak, hogy szívesen csatlakozik közéjük. Már alig várja, hogy otthon elújságolja Samonyrnak, milyen érdekes barátot talált a piactéri bevásárlása során. Olyannyira, hogy magáról a bevásárlásról meg is feledkezett. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2942-2961