//Nyárelői forgatag//
//Darel, Kramlaf, Nilynn, Isrin//
*A gyorsan röpködő események közepette, csak kapkodja a fejét. Még csak alig kelt fel a nap, sőt még csak alig értekezett meg a helyszínre, máris mennyi minden történt, máris milyen sok felé kell figyelmét elosztania. Nem nehéz az, hogy kire figyeljen elsődlegesen, hiszen régen látott barátnője most számár a legfontosabb. A többieket úgysem ismeri, bár ez nem kizáró ok, hogy ne figyeljen rájuk. Számára ez sose jelentett akadályt.
Barátnőjét visszakarolni igaz már nem tudja, kezét mégis annak karját tartó kezére helyezi.*
- Levelet? Nem, nem jutott el hozzám. Igaz sem apám, se bátyám nem arról ismert, hogy ezekre vigyáz. Meg amennyit látom apámat, évente kétszer, tudod jól. Még ott voltatok, viszonylag gyakran haza is járt, de hát a bátyjám. *Majd legyint egyet.* - Tudod jól, mennyire figyel oda az ilyen dolgokra. Bármi ami papír, azt elhagyja. Hányszor tette azt, mikor nővéremnek akart hozni új gyógynövény recepteket. Persze, tesó csak tépte a haját tőle, de legalább nem unatkozunk. Azért sajnálom, hogy olyan hirtelen elmentetek tőlünk.
*Szemével azért követi az eseményeket. Főleg Nily figyelmének tárgyát. Igaz az ork sem egy mindennapi esemény, főleg egy város főterén. Emlékezetébe próbálja visszacsalogatni, mit is hallott már az orkokról valójában, de azok valahogy nem olyanok, amiket most maga előtt lát. Az ork férfinak, bár nem tudja, hogy vannak nők is, látszólag nincsenek hátsó szándékai, vagy bármi amivel fenyegetné a körülötte állókat. A bemutatkozásra ő is szívesen válaszolna, ha neki nem is szól, csakhogy Nily szívességet kér tőle.*
- Karkötőt? *Nyögi halkan, majd szinte segítségkérően néz rá Darelre.* - Én? Ékszert? Hát, de, én azokhoz végképp nem értek. Sok mindenhez nem értek, de azokhoz végképp nem. *Majd nagy sóhajtást hallatva, végül csak rábólint a dologra. Ha másért nem, hát csak azért, mert a lány valamiért nagyon zavarban vagy, vagyis túlzottan izgatottnak tűnik, mégha ez külső szemlélőként észre sem vehető. De mivel jól imserte a lány szokásait, így tudja, hogy valami nincs rendjén vele. Ha nem lenne elég a folytonos ajak rágásai, még feszeng is mellette.* - Csak előbb még hadd kérdezzem meg az árust, egy-két könyv áráról, légy szíves.
*Ezzel megfordul, karjait kicsusszantva a lány kezei közül és az apró gnómhoz viszi a ládából a könyvet.*
- Kérem, megmondaná, hogy ez mégis mennyibe kerülne? Igazándiból ez jobban érdekelne engem, mint a szobrocska.
*Reméli pár aranynál nem érhet többet, mert ha igen, akkor nagy bajban lesz. Vagy legalábbis fájó szívvel fogja itt hagyni a portékát. Közben hallgatja a többiek további csevegését. Fülét megüti a prémes idegen bemutatkozása. Elgondolkozik, hogy mi is lehet az élvhajhász szó jelentése, de egy könnyed vállrándítással ejti a dolgot egyenlőre. Később majd hátha lesz rá ideje megkérdezni. Félig elfordul a gnómtól, hogy most már ő is becsatlakozzon a bemutatkozási szertartáson. Bár nem tudja, ennyi nevet, hogy fog hirtelen megjegyezni. *
- Organthela Freyai vagyok, röviden csak Org, Thela vagy Frey. Egyébként, te mi vagy? *Szegezi a kérdést Kramlafnak.* - Mármint, harcosnak néznélek, de fegyvert nem nagyon látok nálad a botodon kívül. Igaz fegyver nélkül is lehet harcolni, bár kissé komplikáltabb lehet. Gondolom én.
*Közben persze választ kap Dareltől is, hogy mégis honnan ismerik egymást a barna hajú lánnyal. Akaratlanul is előbb felhúzza szemöldökét, majd kitőr belőle a nevetés. Ami eltart egy jó darabig. Nem tudja, hogy a másik kettő hogy reagál erre, de ha komoly marad az ábrázatuk, akkor szemeiből kicsorduló könnyeket letörli, majd hitetlenkedve váltakozik tekintete Nily és Darel között.*
- Eltévedni? Te? Aki szinte sose jár egyedül? Hát hova tűnt régi jó csatlósod, hogy is hívták? Sessar? Essar? Asser? Még hogy eltévedni.
*Szinte hihetetlen számára, már csak maga az elképzelés is, hogy Nily egyedül mozduljon ki otthonról. Ez eszébe jutva, körülnéz, hátha látja a jó régi általa csak csatlósnak nevezett testőrt. De meglepődve tapasztalja, hogy sehol sem látja. Tekintete megállapodik Nilyn.*
- Hogy, hogy egyedül vagy kint? *Kérdezi őszinte csodálkozással a hangjában.*