//Egzotikus kincsek//
//A földeken vár majd ránk//
//Zrinanda//
*A kereskedőasszony arcáról semmi csodálkozás sem olvasható le, ha valaki, ő már hozzászokott az ifjú leány látomásaihoz, túlvilági gondolataihoz. Most is csak bocsánatkérőn mosolyog, mintha Zrinandának csak a lábára lépett volna a vak leány, nem pedig félelemmel töltötte volna el. Pedig a vásárló arcáról nem nehéz leolvasni, hogy nem épp kedves volt a látvány, amiben az imént része lehetett.*
- Örvendtem, kedvesem, érezze jól magát! További szép napot! *Engedi útjára Zrinandát a fizetés után, átadja a holmikat, és most a leány is békésen néz maga elé, semmi jelét nem mutatva az előző lidérces látványnak. Minden megy tovább a maga kerékvágásában.
Vagy nem?*
//Aztyan//
*A lány haboz egy kicsit a hallottakra, szemöldökét összevonva töpreng a megoldáson.*
- Az eljárás, amivel egy ilyen lemezkélt ruhadarabot elkészítünk, hosszú és precíz folyamat. *Kezével közben rámutat a kis fémlemezekre, amelyek a ruhát borítják, és csengővé, csillogóvá varázsolják.* Ahogy láthatja is, erős szállal rögzítjük az anyaghoz. Ha szeretne egy piros ruhát ugyanilyen lemezekkel, az biztosan sok időbe telhet. *Közelebb hajol a vásárlóhoz, mintha bizalmas információt szeretne közölni.* Az egyik fiúnak arany keze van itt, szerintem elmehetne kovácsnak. Ő az ott. *Ujjával egy hatalmas darab fickó felé mutat, aki éppen hátul tesz-vesz, valamit mintha most is kézműveskedne. Jó izmos a fiatal férfi, elég csak csupasz karjaira pillantani.*
- Szerintem ő egészen hamar végezne a megformálásukkal, de a varrómunka sem egyszerű. Holnapra csak olyan ruhát ígérhetek, amin nincsenek díszek – ehhez hasonlót *rázza meg a csilingelő ruhát* csak későbbre tudnánk készíteni. Ha akarja, varrathat egy szép kis pirosat, kétszáz aranyért elmenne. Igényes ruhadarab. Ha az értékesebbet akarja, annak az áráról viszont egyezkednem kell a többiekkel, hiszen sok a munkaköltség, főleg, ha sürgős a holmi. Az ilyet nem adjuk olcsón, hétszáz arany is megvan a fémek miatt, de apámmal lehet alkudni… Megsúgom, volt már rá példa, hogy más értékkel váltották ki nála a holmi árának egy részét. Amolyan gyűjtögetős típus. *Ehhez még cinkosan kacsint is, és kíváncsian várja a választ, hiszen ő is szívesen adna el valamit, hogy a kedves vendég elégedetten távozzon.*
//Madvaarick//
*Az öreg anyókának nem kell kétszer mondani, ha egyszer segíteni kell, ő segít. Persze csak feltételekkel. Vén, ráncos ábrázata a beleegyezést hallva mosolyra fordul.*
- Mondom, lelkem, de figyelj nagyon, mert egyszer mondom el! *Magyaráz lassan, kimérten.* Először is! Hozol nekem egy szőke tincset, de nem akárkitől ám! A leánynak még szűznek kell lennie, s a tincs levágásába bele kell egyeznie!
- A második! *Folytatja.* Figyeljél, mert ha elrontod, bajok lesznek. No! *Sercint egyet a sétálóútra, töpreng egy kicsit, de aztán eszébe jut.* A következő. Kell nekem egy pár csepp harmat egy virág szirmárul. Hajoljál le érte mélyen, mert biz Eeyr, én már öreg vagyok ahhoz, hogy virágokért hajulgassak. *Mutat meggörbült hátára.*
- A harmadik pedig… No! A harag egy vércseppje volna, hogy kiegészüljön a dolog. Az érzelmeket belehordom, megkavarintyolom, azt olyan varázsszer lesz, hogy neked arrul még fogalmad sincsen. Na, mit szólsz?
*Hogy tetőzze a fenyegetést, három kis edénykét is kipakol az asztalra, amelyekkel az illető felfoghatja vagy tárolhatja a boszorkányos összetevőket. Látszik, hogy már rég erre a pillanatra készült.*