//Nyári forgatag//
//Tökkelütött egy társaság//
*Szemöldökét felvonva, karba font kézzel figyeli Vöröskét, ahogy próbál magyarázkodni.*
- Valami fogadóba? *Kérdez vissza.* - Mégis mennyi krákenverte fogadó van ebben a koszfészekbe? *Szegezi neki a kérdést. Kezdi azt érezni, hogy itt komoly átverésen van jelen, s ezért is tekint át Nerilil nőies alakjára, hátha ő többet tud a dologról
Rögtönzött színjátszás neki jól megy, mit ne mondjon, még Vöröske is remekül brillírozik, ám Rumlopó hamar feladja, s hangos nevetésbe tör ki, mi több! Képes lábai elé borulni, s a lány nem is rest ezt kihasználni.*
- Oh, igen, drága csicskám, csináld csak! Borulj lábam elé, és mutasd ki félszed felém! *A nevetés hallatán ajkai szegletében meg-megrándulnak az izmok, érzi, hogy ő sem fogja sokáig bírni, de hála, sokkal érdekesebb téma kerül terítékre, s ez nem más, mint drága Társnője, s annak szerelmi viszonyai. Közben majdnem pofán rúgja Dyntit, ahogy huzigálja a nadrágját. Mit huzigálja? Széles övje így is épp tartja egyre vékonyuló testét, s amúgy is nadrágja szárát fedi a csizma szára.*
- Egy mágus? Tényleg. Ez a magyarázatod? *Néz a másikra kétkedéssel és csalódással teli tekintettel.* - Ettől azért többre vártam. *Majd vigyorogva fordul Neri felé.* - Igen én is úgy tudom, hogy a mágusok nagy bottal járnak. *Kuncog halkan, s bizony ő sem bírja sokáig visszatartni.* - Ahogy azt is, hogy drága Vöröskénk igen jó kígyóbűvölő. Nincs igazam, drága csicskám? *Néz egyenesen Dynti szürke íriszeibe. Sajátjába ott van a bujaság, s a jókedv, no meg a csalafintaság egyvelegének szikrája.
Lassan fordulnak a boltoshoz, s Főétekkóstolója nem is rest kihasználni a helyzetet, s máris tömi két pofára a vett gyümölcsös pékárukat. Nem bánja, hogy a sajátját is megeszi, bár szürkéi szikrákat szórnak. A nyári időre való tekintettel, koszos trikóját viseli, kabátját a hőség miatt a barlangba hagyta. Így láthatóvá válik vékony karja, s felsőteste. Lassan már a csont üti át vékony, barna bőrét. Hát igen, a folyamatos vedelés, s az alig evés bizony meglátszik testén, s ezt a lány is észrevette már. Mégis ha ihat is evés helyett inkább azt választja. Így alakja az elmúlt egy évben rohamos, egyfajta beteges vékonyságba csapott át, de nem zavarja még. Egyelőre. Ha meg mégis, akkor inkább a rumba folytja a bánatát. Fedetlen karjain remekül látszanak tetoválásai melyek egy-egy heget rejtenek el. *
- A tompor királynőnek tartania kell a formáját, így egyed hát, ha mérgezett. Úgyis beledöglendezel. *Válaszolja egyfajta ridegséggel, majd a tömegbe észrevesz valakit, s ezzel már Nerinek is vissza tud vágni.*
- Hogy féltékeny? Én? Ugyan mire? Hogy két nyikhaj esdekel utána? Valahogy az olyanok, mint azok nem vonzanak. Van nekem saját háremem, tudod? *Nyújtja ki a nyelvét a lány felé.
Ahogy meghallja, hogy merre is mennek, szinte rögtön frászt kap. S nem hallja rosszul, hiszen szürkéi sem csalnak, a gaz Rumlopó tényleg az állatoshoz ment oda, s még külön neki is szól. Arca groteszk fintorba csap át.*
- Na jó, pá!
*Válaszolja annak a kettőnek, s megfordulva már ott sincs a közelükbe. Inkább régi ismerőse felé veszi az irányt.
//Zaranir, próba, 1. lépés – 17pont//
Óvatosan halad előre a tömegbe, s látja, hogy a melegben hogy bóbiskol a férfi. Vigyorogva rázza meg a fejét, valahogy képtelen elhinni, hogy a tengeren nem szokott még hozzá a füllesztő, rothadó hőséghez. Neki épp ez a kedvenc időszaka, így csak vigyorogva közelíti meg a célpontját, lehetőleg hátulról. Ismeri – vagyis reméli – s reméli hogy még mindig ugyanott tartja azt a bizonyos pénzes szütyőt ahol eddig is. Úgy tűnik, hogy a forgatag szerencsét hoz neki. A nagy tömeg, a mindjárt elalvó célpontja, no meg, hogy sikerül hátulról becserkésznie áldozatát. Aljas vigyor húzódik ajkai szegletébe, de ezt gyorsan korrigálja. Próbál természetesen Zaranir mögé osonni, olyan halkan, ahogy csak bír, figyelve arra, hogy senki se lökje meg, főleg ne, amikor már a közelébe ér. Régen űzte ezt, s már hiányzott neki ez az izgatottság érzet.*