//Temetetlen hullák//
*Nimeril tervét már az első pillanatban keresztülhúzzák. A síró friss özvegyet hamarosan két társa támogatja el, az ottmaradók pedig szereznek egy zsákvászonfélét az egyik elpakoló kereskedőtől, és kissé undorral kevert néma tisztelettel rápakolják a holttestet, aztán elindulnak a zsák szélét fogva Romváros irányába. Aránylag védtelennek tűnnek, ezt szinte azonnal ki lehet szúrni, azonban talán túl nagy falat lenne Nimerilnek ez a csapat. A sírhordók közben felpakolnak. Úgy tűnik az utat felmosni is az ő feladatuk, valamiféle vért is lemosó, habzó anyagot öntenek a kövekre, talán nem is szappan. A szaga messzire elér, míg a kefék nyomán habzó barnásvörösen tornyosuló tortácskák alakulnak ki ott, ahol a vér és belsőség foltokat felkaparják a kőről a hulla után. Ezek a munkálatok éppen ezért eltartanak egy darabig. Mire az óriás visszaér a tér bejáratához, a kis csapat már fel is oszlott. Nyomában a három másik kocsival is elindulnak mind a hatan egy kis gyászos, verebek és hollók tarkította sereget alkotva. Útjukból minden még ilyenkor kint tébláboló kitér, ahogy sorra gyúlnak a lámpások egész Artheniorban várva a szürkület éjjelbe fordulását. A tér aránylag kihalttá válik, egy csoport álldogál még ott, szipogva, ők a tér átellenes felén állnak. Kicsit balrább tőlük pedig csuhások vonulnak át. Ők nem verődnek csoportba, csak egy pillanatra állnak meg, közösen mormolnak valamit, aztán pár másodperccel később már ott sincsenek, mennek a Templom irányába. Hogy pontosan mit is csináltak, azt elég nehéz kivenni, a szürkület homálya már elkezdi eltakarni a tér másik felének részleteit Nimeril szeme elől. Az pedig, hogy tervét innen hogyan alakítja, már csak rajta, és orvosi táskája távolságán múlik.*