Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 15 (281. - 300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
300. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-03-14 11:37:23
Üzenet elküldve: 2020-03-14 11:37:23
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Útban a kovácshoz //
*Nem igazán figyel fel a zöld bőrű a felszólításra, mi szerint maradjon tisztes távolságban, nem azért mert nem érdekli, hanem csak az izgatottság miatt. Mikor a sisakhoz nyúl megkapja az érthető jobb egyenest, egyenesen szemtől szembe az arcába.*
-Áhá! Tehát az uraság ismeri néhány törzs üdvözlési formáját!
*Az ork elmosolyodik.*
-Boktáéknál az összefejelés volt az egyik határozottan legszívbőljövőbb üdvözlés.
*Bokta arcát fedő bőrön egy kis horzsolás látható, ami az ütés következtében jött létre, amit úgy mondván képével hárított.*
~Egy igazi úri emberrel van dolgom ki valószínűleg minden kultúrában ismerteti hogy mennyire is tiszteli a másikat, és mennyire felebarátjaként gondol rá.~
-Szóval az uraság ork lenne a vasbőr alatt vagy sem? Nehéz ugyan is a méretében ekkora páncélt szerezni ha csak nem személyére szabott a vasbőr. Boktának is egyszer ajánlottak fel e-féle védő irhát, de Bokta erős és neki nem kell, csak a fa alkarvédő, ugyan is ha lecsapják Bokta karjait akkor nem tudja keblére ölelni azokat kik méltóak rá!-
*Karjait széttárja a páncélos előtt és saját maga kinézetéhez képest egy aránylag eléggé biztató mosoly ül ki arcára az orknak.*
-Nem kell szégyenlősködni!-
*Várja az zöldbőrű az ölelést.*
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.03.16 07:04:47, a következő indokkal:
Igeidők egyeztetése, elírások javítása
*Nem igazán figyel fel a zöld bőrű a felszólításra, mi szerint maradjon tisztes távolságban, nem azért mert nem érdekli, hanem csak az izgatottság miatt. Mikor a sisakhoz nyúl megkapja az érthető jobb egyenest, egyenesen szemtől szembe az arcába.*
-Áhá! Tehát az uraság ismeri néhány törzs üdvözlési formáját!
*Az ork elmosolyodik.*
-Boktáéknál az összefejelés volt az egyik határozottan legszívbőljövőbb üdvözlés.
*Bokta arcát fedő bőrön egy kis horzsolás látható, ami az ütés következtében jött létre, amit úgy mondván képével hárított.*
~Egy igazi úri emberrel van dolgom ki valószínűleg minden kultúrában ismerteti hogy mennyire is tiszteli a másikat, és mennyire felebarátjaként gondol rá.~
-Szóval az uraság ork lenne a vasbőr alatt vagy sem? Nehéz ugyan is a méretében ekkora páncélt szerezni ha csak nem személyére szabott a vasbőr. Boktának is egyszer ajánlottak fel e-féle védő irhát, de Bokta erős és neki nem kell, csak a fa alkarvédő, ugyan is ha lecsapják Bokta karjait akkor nem tudja keblére ölelni azokat kik méltóak rá!-
*Karjait széttárja a páncélos előtt és saját maga kinézetéhez képest egy aránylag eléggé biztató mosoly ül ki arcára az orknak.*
-Nem kell szégyenlősködni!-
*Várja az zöldbőrű az ölelést.*
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.03.16 07:04:47, a következő indokkal:
Igeidők egyeztetése, elírások javítása
299. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-03-13 23:14:58
Üzenet elküldve: 2020-03-13 23:14:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Az Ezüsthajú Tolvaj és a Hősnő//
*Az ilyen áldozat szerep igazából tetszene is neki. Persze ha mindig tisztában van vele, hogy csak Valuryen hozza így rá a frászt. Nem térnek ki ugyan az ilyesmire, de Sea szeret rémületbe esni, és borzongani.
A válaszára Valuryen szavaira elmosolyodik, a széttárt karjaira, majd az arcára figyel. Azonban mielőtt a karjaiba vetné magát, előtte elveszi a kizöldellt faágacskát.*
- Köszönöm, nagyon tetszik. *mondja és szagolgatni kezdi az ágat, kíváncsi más illata van a varázslattal életre keltett növényeknek, vagy teljesen elveszik. Közben közelebb lép a férfihez és hagyja magát megölelgetni. Sőt ami azt illeti, viszonozza is, bár a férfi eléggé rendesen megszorongatja. Jól esik, de mégis apró halk nyögését hallatszik Sea felől, mikor a levegő kicsit kiszorul a mellkasából.*
- Na, *nyögi halkan, mire remélhetőleg lazul a szorítás. Akkor mélyen beszívja a levegőt, és picit benn tartva pislant az elfre. A kérdésre bólint helyeslően.*
- Igen úgy döntöttem köpeny helyett kabátot fogok hordani. *újságolja el az új szerzeményét.*
- Egy fehér prémes kabát. * Az ing és a nadrág vásárlása teljesen spontán jött. Erre nem is tér ki. A kabátot nézte ki magának.*
- Még jó hogy! *csattan fel, és az egyik kezében a csomagot fogva, másikban a faágacskát tartja, viszont szeretne közelebb kerülni Valuryenhez, így kicsit közelebb lép.*
- Mire lenne szükséged? *érdeklődik. Viszont ahogy Valuryen meg nevezi az utolsó kérdésben, arra egy egészen picit kihagy a szíve. Jól esik, és igazán már azon kattog az agya, hogy mikor és hogyan hallhassa újra. A kis idő szópároson elidőz, leginkább sok időt szeretne Valuryennel tölteni, de ezt nem teszi szóvá.*
- Óh nekem vannak ötleteim, későbbre. *mondja lelkesen, ajkára apró kihívó mosoly húzódik. Ismét belehasít az érzés, hogy átölelje Valuryent, hogy mellette lenni sokkal felemelőbb, mint egyedül. Az éjszaka legalábbis biztosan így telt Sea számára. A reggelt már alig várta, így most nem tud betelni a férfi közelségével. Fejét az elf férfi vállára hajtja, s az ölelésből szabadulni sem akar. Pedig muszáj lesz, főleg ha a kedves elf szeretne tényleg vásárolni.*
- Utána ehetnénk valamit. A kalmárban vagy a pegazusban. *ossza meg az egyik lehetőséget. Az elméjét ismét eluralja a kín. Ezúttal is hallgat róla, így talán csak egy apró fintor utalhat valami disszonáns háborgásra Sea fejében. Türelmesen várja, hogy induljanak tovább, vagy lopjon egy csókot a tolvaj. Az utóbbinak örülne, s bizonyára a fejfájása is enyhülne rá.*
*Az ilyen áldozat szerep igazából tetszene is neki. Persze ha mindig tisztában van vele, hogy csak Valuryen hozza így rá a frászt. Nem térnek ki ugyan az ilyesmire, de Sea szeret rémületbe esni, és borzongani.
A válaszára Valuryen szavaira elmosolyodik, a széttárt karjaira, majd az arcára figyel. Azonban mielőtt a karjaiba vetné magát, előtte elveszi a kizöldellt faágacskát.*
- Köszönöm, nagyon tetszik. *mondja és szagolgatni kezdi az ágat, kíváncsi más illata van a varázslattal életre keltett növényeknek, vagy teljesen elveszik. Közben közelebb lép a férfihez és hagyja magát megölelgetni. Sőt ami azt illeti, viszonozza is, bár a férfi eléggé rendesen megszorongatja. Jól esik, de mégis apró halk nyögését hallatszik Sea felől, mikor a levegő kicsit kiszorul a mellkasából.*
- Na, *nyögi halkan, mire remélhetőleg lazul a szorítás. Akkor mélyen beszívja a levegőt, és picit benn tartva pislant az elfre. A kérdésre bólint helyeslően.*
- Igen úgy döntöttem köpeny helyett kabátot fogok hordani. *újságolja el az új szerzeményét.*
- Egy fehér prémes kabát. * Az ing és a nadrág vásárlása teljesen spontán jött. Erre nem is tér ki. A kabátot nézte ki magának.*
- Még jó hogy! *csattan fel, és az egyik kezében a csomagot fogva, másikban a faágacskát tartja, viszont szeretne közelebb kerülni Valuryenhez, így kicsit közelebb lép.*
- Mire lenne szükséged? *érdeklődik. Viszont ahogy Valuryen meg nevezi az utolsó kérdésben, arra egy egészen picit kihagy a szíve. Jól esik, és igazán már azon kattog az agya, hogy mikor és hogyan hallhassa újra. A kis idő szópároson elidőz, leginkább sok időt szeretne Valuryennel tölteni, de ezt nem teszi szóvá.*
- Óh nekem vannak ötleteim, későbbre. *mondja lelkesen, ajkára apró kihívó mosoly húzódik. Ismét belehasít az érzés, hogy átölelje Valuryent, hogy mellette lenni sokkal felemelőbb, mint egyedül. Az éjszaka legalábbis biztosan így telt Sea számára. A reggelt már alig várta, így most nem tud betelni a férfi közelségével. Fejét az elf férfi vállára hajtja, s az ölelésből szabadulni sem akar. Pedig muszáj lesz, főleg ha a kedves elf szeretne tényleg vásárolni.*
- Utána ehetnénk valamit. A kalmárban vagy a pegazusban. *ossza meg az egyik lehetőséget. Az elméjét ismét eluralja a kín. Ezúttal is hallgat róla, így talán csak egy apró fintor utalhat valami disszonáns háborgásra Sea fejében. Türelmesen várja, hogy induljanak tovább, vagy lopjon egy csókot a tolvaj. Az utóbbinak örülne, s bizonyára a fejfájása is enyhülne rá.*
298. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-03-13 21:20:57
Üzenet elküldve: 2020-03-13 21:20:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Útban a kovácshoz //
* Arelow rutinosan törtet előre a tömegben, amikor váratlanul valaki rákiált. Vagyis inkább mordul. Esetünkben egy tagbaszakadt orkról van szó. A lovag se kis termetű, de erre az agyarasra még neki is fel kell nézni. A méretes példány nem csak rámordul, de határozott léptekkel elindul felé. A szájában még ott az étel, amit éppen fogyasztott. A közeledőnél nincs fegyver, ezért Arelow sem rántja elő a sajátját, de azért keze ökölbe szorul. Már előre figyelmezteti, mikor az elég közel kerül hozzá, hogy nem lesz jó vége a dolognak.*
- Hé te! Ne közelítsd felém, mert nem állok jót magamért! Mit akarsz tőlem?* Nem túl barátságos fogadtatásban részesíti, de hát ki tenné ezt, ha egy tagbaszakadt ork közelít felé. Remélhetőleg a felszólítás hatásosnak fog bizonyulni. Ha mégse így lenne, akkor bizony útjára indít egy jobb egyenest, hogy megállítsa.*
* Arelow rutinosan törtet előre a tömegben, amikor váratlanul valaki rákiált. Vagyis inkább mordul. Esetünkben egy tagbaszakadt orkról van szó. A lovag se kis termetű, de erre az agyarasra még neki is fel kell nézni. A méretes példány nem csak rámordul, de határozott léptekkel elindul felé. A szájában még ott az étel, amit éppen fogyasztott. A közeledőnél nincs fegyver, ezért Arelow sem rántja elő a sajátját, de azért keze ökölbe szorul. Már előre figyelmezteti, mikor az elég közel kerül hozzá, hogy nem lesz jó vége a dolognak.*
- Hé te! Ne közelítsd felém, mert nem állok jót magamért! Mit akarsz tőlem?* Nem túl barátságos fogadtatásban részesíti, de hát ki tenné ezt, ha egy tagbaszakadt ork közelít felé. Remélhetőleg a felszólítás hatásosnak fog bizonyulni. Ha mégse így lenne, akkor bizony útjára indít egy jobb egyenest, hogy megállítsa.*
297. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-03-13 11:18:39
Üzenet elküldve: 2020-03-13 11:18:39
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Útban a kovácshoz //
*Egy hosszabb, erőltetett menetű úton van túl az ork, saját magának felállított kihívás volt az utazás miértje, és persze az állandó motivációja, a sóvárgás valami után amiről gondoskodhat. Most viszont már civilizált környezetben van, itt megpihenhet, a piactéren egy kis kúthoz botorkál. Lomhább az átlagnál magasabb szélesebb testével, csakugyan akkora, mint egy kisebb óriás, a vödröt leereszti a kút mélyére, majd felhúzza tele vízzel, amit fel is hörpint gyorsan.*
~Ennyi víz elég is volt, nem szabad többet innom, függővé tesz.~
*Gyomra hatalmasat kordul, elég jól hallható a környezetében mindez. Körbetekint, majd az egyik standhoz megy, ahol ételeket árulnak, a jobb minőségűtől, a szerényebbig, rövid tanakodás után döntött.*
Cipó, szárított hús és alma.
*Mondja az ork persze primitív küllemével nem igen barátkozott meg valószínűleg az eladó, így a cipóból is a szárazabbat, almából pedig a fonnyadtabbat kapja, bár zöld bőrű pont ezeket szívleli jobban. Miután neki is áll enni majd egy magához hasonló alkatúnak vélt páncélosra vetül tekintete, talán egy fajtársa.*
Hé! Vas bőrű! Állj!
*Szólítja meg a páncélos urat szájában fél cipóval és egy almával, oda csörtetve hozzá, egyik kezével le kapta a sisakot a fejéről, majd meglepődve tapasztalja, hogy egy ember tartózkodik a vas bőr alatt.*
Bocsánat nemes úr!
*Meghajol Bokta a félre ismert egyén előtt, annyira, hogy fejük egy magasságba kerül és sisakját nyújtja vissza feléje, próbál illedelmes lenni, de ez egy ork számára nem feltétlen ismert szokás.*
Bokta azt hitte hogy faja béli az uraság!
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.03.16 07:01:00, a következő indokkal:
Igeidők egyeztetése, központozás és elírások javítása
*Egy hosszabb, erőltetett menetű úton van túl az ork, saját magának felállított kihívás volt az utazás miértje, és persze az állandó motivációja, a sóvárgás valami után amiről gondoskodhat. Most viszont már civilizált környezetben van, itt megpihenhet, a piactéren egy kis kúthoz botorkál. Lomhább az átlagnál magasabb szélesebb testével, csakugyan akkora, mint egy kisebb óriás, a vödröt leereszti a kút mélyére, majd felhúzza tele vízzel, amit fel is hörpint gyorsan.*
~Ennyi víz elég is volt, nem szabad többet innom, függővé tesz.~
*Gyomra hatalmasat kordul, elég jól hallható a környezetében mindez. Körbetekint, majd az egyik standhoz megy, ahol ételeket árulnak, a jobb minőségűtől, a szerényebbig, rövid tanakodás után döntött.*
Cipó, szárított hús és alma.
*Mondja az ork persze primitív küllemével nem igen barátkozott meg valószínűleg az eladó, így a cipóból is a szárazabbat, almából pedig a fonnyadtabbat kapja, bár zöld bőrű pont ezeket szívleli jobban. Miután neki is áll enni majd egy magához hasonló alkatúnak vélt páncélosra vetül tekintete, talán egy fajtársa.*
Hé! Vas bőrű! Állj!
*Szólítja meg a páncélos urat szájában fél cipóval és egy almával, oda csörtetve hozzá, egyik kezével le kapta a sisakot a fejéről, majd meglepődve tapasztalja, hogy egy ember tartózkodik a vas bőr alatt.*
Bocsánat nemes úr!
*Meghajol Bokta a félre ismert egyén előtt, annyira, hogy fejük egy magasságba kerül és sisakját nyújtja vissza feléje, próbál illedelmes lenni, de ez egy ork számára nem feltétlen ismert szokás.*
Bokta azt hitte hogy faja béli az uraság!
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.03.16 07:01:00, a következő indokkal:
Igeidők egyeztetése, központozás és elírások javítása
296. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-03-12 23:22:16
Üzenet elküldve: 2020-03-12 23:22:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Az Ezüsthajú Tolvajra várva//
*Terve hála a nála hatalmasabb erőknek sikerül, és nem hiába ügyeskedik ennyit, hisz Sea bizony áldozatul esik neki. Talán meg is ijedhet egy kicsit, talán már számított rá, ezt Val nem tudhatja, mindenesetre büszke azért kicsit magára, arról nem is beszélve, hogy a varázslat sikerül neki, s nem elég, hogy életet lehel egy élettelen fadarabba, ezzel kedveskedhet is kedvesének, már ha hívhatja annak. Az elméjében biztosan.*
-Ez nagyon jól hangzik, de akkor nem kell sietned, hisz itt vagyok. Itt ám.
*Vigyorog, még a szemét is becsukja, s felhúzza a szemöldökét, ahogy a karjait széttárja, persze csak azután, hogy a lány elveszi az ajándékot.*
-Hát persze, hogy megtarthatod, butus. Ez csakis a tiéd, senki másé.
*Majd széttárt karjával, ha teheti, akkor jól megszorongatja, megölelgeti a másikat. Bár nem telt el sok idő, egészen hiányzik neki, vagyis most már nem, hisz itt áll ellőtte, de az éjszaka? Az már más kérdés.*
-Na és, vettél is valamit a piacon? Talán nekem is szét kellene néznem, kellene ez-az. Van kedved segíteni?
*Kérdezi tőle, és tényleg, most hogy így belegondol, egy ideje már készül a piacra, kifogyott néhány eszközből, meg aztán van, ami nem is volt neki, ezáltal nem fogyhatott el, szimplán csak szükséges lenne rá.*
-Közben pedig kitalálhatjuk, hogy mit csináljunk utána, már ha van kedved velem tölteni egy kis időt. Na, mit szólsz, kedves?
*Azért csak megkockáztatja, hogy hangosan is kimondja.*
*Terve hála a nála hatalmasabb erőknek sikerül, és nem hiába ügyeskedik ennyit, hisz Sea bizony áldozatul esik neki. Talán meg is ijedhet egy kicsit, talán már számított rá, ezt Val nem tudhatja, mindenesetre büszke azért kicsit magára, arról nem is beszélve, hogy a varázslat sikerül neki, s nem elég, hogy életet lehel egy élettelen fadarabba, ezzel kedveskedhet is kedvesének, már ha hívhatja annak. Az elméjében biztosan.*
-Ez nagyon jól hangzik, de akkor nem kell sietned, hisz itt vagyok. Itt ám.
*Vigyorog, még a szemét is becsukja, s felhúzza a szemöldökét, ahogy a karjait széttárja, persze csak azután, hogy a lány elveszi az ajándékot.*
-Hát persze, hogy megtarthatod, butus. Ez csakis a tiéd, senki másé.
*Majd széttárt karjával, ha teheti, akkor jól megszorongatja, megölelgeti a másikat. Bár nem telt el sok idő, egészen hiányzik neki, vagyis most már nem, hisz itt áll ellőtte, de az éjszaka? Az már más kérdés.*
-Na és, vettél is valamit a piacon? Talán nekem is szét kellene néznem, kellene ez-az. Van kedved segíteni?
*Kérdezi tőle, és tényleg, most hogy így belegondol, egy ideje már készül a piacra, kifogyott néhány eszközből, meg aztán van, ami nem is volt neki, ezáltal nem fogyhatott el, szimplán csak szükséges lenne rá.*
-Közben pedig kitalálhatjuk, hogy mit csináljunk utána, már ha van kedved velem tölteni egy kis időt. Na, mit szólsz, kedves?
*Azért csak megkockáztatja, hogy hangosan is kimondja.*
295. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-03-12 23:03:42
Üzenet elküldve: 2020-03-12 23:03:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Az Ezüsthajú Tolvajra várva//
*Nem sejti, hogy szemmel tartják. Néha egy picit mintha érezne valami különös bizsergést, de a fejfájásának tudja be, és nem valakinek. Sea éppen eltűnt valahonnan, miért tűnne el pont innen. Nem esze ágában sincs, sőt nagyon is várja, hogy inkább feltűnjön Valuryen. Lesi is az ezüstös hajúakat, de egyet sem lát. Balkóczától elköszönve úgy dönt a csomagjától megszabadulva üres kézzel akarja meglátni az elfjét. A nyakába úgy mégis csak könnyebb ugrani. Főleg, hogy az ezüsthajú bosszantóan magasabb nála, mégis az is olyan izgató számára. Nem siet éppen, sőt lelassul álmodozva erről a bizonyos ölelkezős jelentről. Így egészen könnyedén lopakodnak a háta mögé, és szemeit letakarva elsőre bizony megáll benne a levegő. Nem tud se verekedni, se varázsolni, ha most megtámadják bizony támadója akaratára van bízva. ~Remek, most kevésbé érzem magam ostobának.~ mondja szemrehányón magának, hiszen bajba keveredik, de…
azonban a hozzá érkező szavak, minden várakozását felülmúlják. Nagy megkönnyebbült sóhaj hagyja el ajkát, és mosolyra is húzódik. Valuryen az, és érzéssel találja el Seában az izgatottság húrját. Megpendíti, mire egy kézbe fogva a csomagját, másik szabad ujjai az elf férfiére kulcsolódnak.*
- Csakis a karjaidba. *mondja incselkedve. Az előhúzott fadarab helyett Valuryenre pillant, ~ mi lehet a szándéka vele.~ A szeme előtt kinyíló ágacska, melyen friss hajtások nőnek, és szinte zöldellni kezd. A hajával egyen színt ölt. Szemei elkerekedve, ajka egy ó hangot ejt ki.*
- Ó! *hangja halk meghitt, a csodálkozástól.*
- Ez igazán szép varázslat.* persze sejtette, hogy Valuryen ért a mágiához, ha már olyan sokat beszélt róla a múltkor. Meg a komolytalan kérdéseire is jól értesülten tudott válaszolni. Így nem kéne meglepje ez. Most mégis teljes áhítattal figyeli a férfi kezében az ágat, majd Valuryen arcát kezdi fürkészni, a haját, a szemeit. Elégedetten konstatálja, hogy nem változott meg a másik bő egy nap alatt. Nem akarja kimutatni vagy elismerni, hogy van benne egy pattanásig feszülő rajongási vágy a férfi iránt, ami most még nem is tudatosul benne.*
- Megtarthatom? *kérdezi, közben közelebb mozdul az elfhez, de még tartja magát. Nem borul a másik nyakába. Az ágat is meg akarja fogni, így inkább a felé nyúl. A feje is biztosan azért fáj, mert még nem lett megölelgetve, de ennyit ki bír. Tekintetét a zöldellő gally, és az ezüsthajú tolvaj arca között váltogatja, míg válaszra vár.*
*Nem sejti, hogy szemmel tartják. Néha egy picit mintha érezne valami különös bizsergést, de a fejfájásának tudja be, és nem valakinek. Sea éppen eltűnt valahonnan, miért tűnne el pont innen. Nem esze ágában sincs, sőt nagyon is várja, hogy inkább feltűnjön Valuryen. Lesi is az ezüstös hajúakat, de egyet sem lát. Balkóczától elköszönve úgy dönt a csomagjától megszabadulva üres kézzel akarja meglátni az elfjét. A nyakába úgy mégis csak könnyebb ugrani. Főleg, hogy az ezüsthajú bosszantóan magasabb nála, mégis az is olyan izgató számára. Nem siet éppen, sőt lelassul álmodozva erről a bizonyos ölelkezős jelentről. Így egészen könnyedén lopakodnak a háta mögé, és szemeit letakarva elsőre bizony megáll benne a levegő. Nem tud se verekedni, se varázsolni, ha most megtámadják bizony támadója akaratára van bízva. ~Remek, most kevésbé érzem magam ostobának.~ mondja szemrehányón magának, hiszen bajba keveredik, de…
azonban a hozzá érkező szavak, minden várakozását felülmúlják. Nagy megkönnyebbült sóhaj hagyja el ajkát, és mosolyra is húzódik. Valuryen az, és érzéssel találja el Seában az izgatottság húrját. Megpendíti, mire egy kézbe fogva a csomagját, másik szabad ujjai az elf férfiére kulcsolódnak.*
- Csakis a karjaidba. *mondja incselkedve. Az előhúzott fadarab helyett Valuryenre pillant, ~ mi lehet a szándéka vele.~ A szeme előtt kinyíló ágacska, melyen friss hajtások nőnek, és szinte zöldellni kezd. A hajával egyen színt ölt. Szemei elkerekedve, ajka egy ó hangot ejt ki.*
- Ó! *hangja halk meghitt, a csodálkozástól.*
- Ez igazán szép varázslat.* persze sejtette, hogy Valuryen ért a mágiához, ha már olyan sokat beszélt róla a múltkor. Meg a komolytalan kérdéseire is jól értesülten tudott válaszolni. Így nem kéne meglepje ez. Most mégis teljes áhítattal figyeli a férfi kezében az ágat, majd Valuryen arcát kezdi fürkészni, a haját, a szemeit. Elégedetten konstatálja, hogy nem változott meg a másik bő egy nap alatt. Nem akarja kimutatni vagy elismerni, hogy van benne egy pattanásig feszülő rajongási vágy a férfi iránt, ami most még nem is tudatosul benne.*
- Megtarthatom? *kérdezi, közben közelebb mozdul az elfhez, de még tartja magát. Nem borul a másik nyakába. Az ágat is meg akarja fogni, így inkább a felé nyúl. A feje is biztosan azért fáj, mert még nem lett megölelgetve, de ennyit ki bír. Tekintetét a zöldellő gally, és az ezüsthajú tolvaj arca között váltogatja, míg válaszra vár.*
294. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-03-12 21:42:25
Üzenet elküldve: 2020-03-12 21:42:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen hullák//
*A kis kézikocsiktól egy óriás válik le arra, amerre Nimeril is tart. Szemétből itt most nincs sok, de egy kisebb kupac azért akad. Van benne egy pár csont, halszálka, némi véres szövet anyag és egy félig megevett almacsutka. Látszólag ennek semmi baja, már azt leszámítva, hogy nem éppen öt másodperce fekhet a porban.
A kis csoportnál eddigre megáll az óriás. Fejet hajt, aztán mély hangon, kopasz fejét és szakállát megérintve megszólal.*
-Részvétem és tiszteletem!
*Kezdi a kis csoportra nézve. A csoportban három férfi és egy nő áll. Közrendűnek tűnnek öltözetük alapján. Egyiküknél még egy összecsukott ernyő is található. Ahogy utat nyitnak az óriásnak egy pillanatra láthatja, hogy a földön is ül két alak. Mormogott, elfojtott visszaköszönések hangzanak el, aztán a csoport női tagjának kérdése hallatszik.*
-Maguk aztán nem hagyják az embert békében gyászolni.
*Az óriás fejet hajt és megrázza a fejét.*
-A város polgári vezetésének külön kérése, hogy minél hamarabb kerüljenek ravatalra az áldozatok az utca köve helyett.
*Magyarázza az óriás kicsit botladozva, de egészen kereken.*
-A hölgy?
*Mutat a kör közepe felé, mire egy férfi válaszol kissé ingerülten.*
-A felesége.
*Az óriás csendesen biccent, majd felsóhajt.*
-Nézzék, vagy maguk szervezik meg a temetést, vagy a város és a temető nyújtotta munkásoknak adnak utat. Hamarosan ránk sötétedik, véres napunk volt.
*A sírásók közönyére vált át itt. Látszik, hogy szakmájától azért nem tud teljesen elszakadni.*
-Akkor menjen, szedje fel azt, akit nem akar megsiratni egy ifjú özvegy.
*Morran rá az előbbi férfi az óriásra, aki kis szünet után felel.*
-Értem. Rendben. Ahogy szeretnék. Viszont ha a többi áldozat után még mindig itt van, ezen a gyászkocsin utazik a temetőbe.
*Ad ultimátumot az óriás, majd kissé zaklatott, szájhúzós arckifejezéssel fordul hátra, hogy a kocsit maga előtt tolva elindulhasson a jobbra állókhoz. Egy pillanatra azért lelassít, és visszanéz a csoportra. A csapat két tagja most a földön gubbasztó asszonyhoz hajol le, és megpróbálják talpra segíteni. A hullahordár megcsóválja fejét. Ő nagyon sok halált látott már. Nem érti miért nem tudják elfogadni ezt a tényt mások.*
*A kis kézikocsiktól egy óriás válik le arra, amerre Nimeril is tart. Szemétből itt most nincs sok, de egy kisebb kupac azért akad. Van benne egy pár csont, halszálka, némi véres szövet anyag és egy félig megevett almacsutka. Látszólag ennek semmi baja, már azt leszámítva, hogy nem éppen öt másodperce fekhet a porban.
A kis csoportnál eddigre megáll az óriás. Fejet hajt, aztán mély hangon, kopasz fejét és szakállát megérintve megszólal.*
-Részvétem és tiszteletem!
*Kezdi a kis csoportra nézve. A csoportban három férfi és egy nő áll. Közrendűnek tűnnek öltözetük alapján. Egyiküknél még egy összecsukott ernyő is található. Ahogy utat nyitnak az óriásnak egy pillanatra láthatja, hogy a földön is ül két alak. Mormogott, elfojtott visszaköszönések hangzanak el, aztán a csoport női tagjának kérdése hallatszik.*
-Maguk aztán nem hagyják az embert békében gyászolni.
*Az óriás fejet hajt és megrázza a fejét.*
-A város polgári vezetésének külön kérése, hogy minél hamarabb kerüljenek ravatalra az áldozatok az utca köve helyett.
*Magyarázza az óriás kicsit botladozva, de egészen kereken.*
-A hölgy?
*Mutat a kör közepe felé, mire egy férfi válaszol kissé ingerülten.*
-A felesége.
*Az óriás csendesen biccent, majd felsóhajt.*
-Nézzék, vagy maguk szervezik meg a temetést, vagy a város és a temető nyújtotta munkásoknak adnak utat. Hamarosan ránk sötétedik, véres napunk volt.
*A sírásók közönyére vált át itt. Látszik, hogy szakmájától azért nem tud teljesen elszakadni.*
-Akkor menjen, szedje fel azt, akit nem akar megsiratni egy ifjú özvegy.
*Morran rá az előbbi férfi az óriásra, aki kis szünet után felel.*
-Értem. Rendben. Ahogy szeretnék. Viszont ha a többi áldozat után még mindig itt van, ezen a gyászkocsin utazik a temetőbe.
*Ad ultimátumot az óriás, majd kissé zaklatott, szájhúzós arckifejezéssel fordul hátra, hogy a kocsit maga előtt tolva elindulhasson a jobbra állókhoz. Egy pillanatra azért lelassít, és visszanéz a csoportra. A csapat két tagja most a földön gubbasztó asszonyhoz hajol le, és megpróbálják talpra segíteni. A hullahordár megcsóválja fejét. Ő nagyon sok halált látott már. Nem érti miért nem tudják elfogadni ezt a tényt mások.*
293. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-03-12 21:14:15
Üzenet elküldve: 2020-03-12 21:14:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Az Ezüsthajú Tolvajra várva//
*Híven ígéretéhez korán érkezik a piactérre, remélve, hogy hercegnője itt fogja várni, s nem tűnik el egy jó emberöltőre, ahogy azt néha az elfek szokták. Egy pár percnyi keresgélés után ki is szúrja Seawilt, önelégült mosoly ül ki Val arcára, kezét keresztbe fonja maga előtt, vállával az egyik ház oldalának dől, lábát keresztbe teszi, s úgy lesi a nőt, figyeli, vizslatja, pásztázza szemével fel s alá. Látja, hogy most még társasága van, s igazán nem akarna kellemetlenkedni, megvárja hát szépen, ameddig egyedül nem lészen a leány, s akkor indul el feléje. Igyekszik megbújni a tömegben, szeret meglepetést okozni. Ha terve sikerül, akkor az embertömegen keresztülvágva észrevétlen közelíti meg a lányt, s egyszer csak, ha elég közel ér kezeit hátulról a lány szemei elé tudja tenni.*
-Hova hova olyan sietősen, hüm?
*Ha esetleg nem sikerülne, akkor is ezeket a szavakat mondja neki, majd kedvesen elmosolyodik, s úgy nézi meg az arcát közelebbről is egy pillanatra.*
-Ó majdnem elfelejtettem, ezt neked hoztam.
*Azzal kutakodni kezd számos zsebei egyikében, majd egy aprócska, furcsa alakú apró faágat vesz elő, melyre kezét teszi, vár egy picit, majd odaadja a lánynak. Ha sikerül a varázslat, úgy egy apró kellemes kis ajándék lesz belőle, ha pedig nem, az jogosan vethet fel kérdést, hogy miért hord Valuryen magánál mindenféle faágakat?*
A varázsló által megérintett fadarab életre kel, és azonnal friss hajtások nőnek ki belőle.
*Híven ígéretéhez korán érkezik a piactérre, remélve, hogy hercegnője itt fogja várni, s nem tűnik el egy jó emberöltőre, ahogy azt néha az elfek szokták. Egy pár percnyi keresgélés után ki is szúrja Seawilt, önelégült mosoly ül ki Val arcára, kezét keresztbe fonja maga előtt, vállával az egyik ház oldalának dől, lábát keresztbe teszi, s úgy lesi a nőt, figyeli, vizslatja, pásztázza szemével fel s alá. Látja, hogy most még társasága van, s igazán nem akarna kellemetlenkedni, megvárja hát szépen, ameddig egyedül nem lészen a leány, s akkor indul el feléje. Igyekszik megbújni a tömegben, szeret meglepetést okozni. Ha terve sikerül, akkor az embertömegen keresztülvágva észrevétlen közelíti meg a lányt, s egyszer csak, ha elég közel ér kezeit hátulról a lány szemei elé tudja tenni.*
-Hova hova olyan sietősen, hüm?
*Ha esetleg nem sikerülne, akkor is ezeket a szavakat mondja neki, majd kedvesen elmosolyodik, s úgy nézi meg az arcát közelebbről is egy pillanatra.*
-Ó majdnem elfelejtettem, ezt neked hoztam.
*Azzal kutakodni kezd számos zsebei egyikében, majd egy aprócska, furcsa alakú apró faágat vesz elő, melyre kezét teszi, vár egy picit, majd odaadja a lánynak. Ha sikerül a varázslat, úgy egy apró kellemes kis ajándék lesz belőle, ha pedig nem, az jogosan vethet fel kérdést, hogy miért hord Valuryen magánál mindenféle faágakat?*
A varázsló által megérintett fadarab életre kel, és azonnal friss hajtások nőnek ki belőle.
292. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-03-12 20:25:47
Üzenet elküldve: 2020-03-12 20:25:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zegzugfelfedezők és a fehér virág//
//Zakar, Shiv, Erisy, Narcy//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A diskurzus megszakítását a legkevésbé sem rója fel testvére számlájára, nem zavartatja magát, hogyha látja, a viharfellegek a szőke hugica homlokáról valaki zsémbesebbére vándorolnak. Nem ez az első alkalom, hogy így cselekszik Shiv, a Kőtemplomban így tanították nekik - rejtsd el a valódi arcod a nyugalom palástja mögé, amennyiben úgy véled, az sebezhetővé tesz a társaságban, de ne feledd, ki vagy valójában! Persze az is valószínű lehet, hogy sokat képzel bele a szerzetes, s Melonthalar tanait egyedül ő alkalmazza a gyakorlatban a kolostor elhagyása után is, Shivawn pedig ugyanazt a játékát adja elő megint, melyben kívülről kedves, de mikor kettesben maradnak, hárpiává válik és igyekszik minél hamarabb egy kupac csontot hagyni belőle, melyek üreges, néhol töredezett maradványai között, a szél süvítve azt hányja a hulla szemére, fanyaran - lám, lám, egy újabb balfácán, aki két part között az elf karmai húztak alá a tengerbe!
Igen, az elf. Zakar még mindig kifejezetten idegesítő, főként, mivel falaz a testvérkének, pedig Narcy sejteni meri, hogy nem csak a keresésről szólhatott az a kettesben töltött idő. Kirívó pillantást vet a koraőszre, majd Shivre, akinek a megszokott félkacsintással jelez. Ismerős mozzanat, ha a hugica akarja, felismerheti, vagy amennyiben erdőpulyálta lovagja oldalán kíván maradni, úgy dönthet amellett is. Ez a jelzés mindenesetre megbeszélt, még a Kőtemplom óta: "Gyere mellém, féltelek!". Sok rossznyelv veszi a szájára azon rémtörténeteket, melyekben egy csábító az enyves ujjai köré tekert egy szerencsétlen, tapasztalatlan kis libát, akit aztán jól kirabol, vagy manipulál és úgy forgat ki vagyonából, esetleg, a legrosszabb esetben, letöri az ártatlan virágát, ha pedig egyedül nem bírja a feladatot, undorító módon, falkába verődve, akár a farkasok, romlott lelkű, korhadék barátai segítségét is kéri. Narcy ettől fél. Félti egyetlen kis testvérkéjét, hiszen tapasztalatlan, és olyan nagy a világ, nem tudni, mi várhat itt rájuk. Nem csak a lány álmai léteznek itt. Egyedül nehézkesen bánhat el a szőkeség egy tucatnyi támadóval, noha képességei igencsak figyelemre méltóak a pusztakezes csatározásokban, az érzelmi alapú manipuláció, vagy a lelki sokk ellen védtelen, bátyókája pedig kötelességének érzi, hogy ezeket soha ne is kelljen megtapasztalnia neki. Ha kell, ő halna meg érte, ha kell, vállalna megaláztatást is - kinek melyik a rosszabb.
Azonban nem marad ő sem egyedül, Erisy, ha kissé el is pártol mellőle, nagy meglepődésére, mégis, mintha őt segítené, de nyitna a testvére irányába is. ~ Nem egy Zakar, az biztos. És az illata! Olyan finom, még úgy is, hogy konkrétan egy pocsolyából szedtem ki. Akkor milyen lehet, ha rózsavízzel hinti be a bőrét? ~ A gondolatot is igyekszik elhessegetni, egyrészt, szeretné, ha nadrágja nem szűkülne, ami egyelőre így is marad, másrészt meg kell tagadnia magától az efféle hívságokat, hiába szabad másoknak. Ilyenkor mindig igyekszik Melonthalar tanaira fókuszálni, azok sokszor hoznak megnyugvást számára. ~ Egy szerzetesnek a közösség és a világ a családja, Narcy. Nem gondolkozhatsz kisebb egységekben, senki nem lehet a másiknál kiemelkedőbb számodra. Minden az Egyben rejlik, nincs kivétel. Tudom, ez nehéz számodra, hiszen neked Shiv jelenti a világot, de meg kell tanulnod: a világ a családod, nem lehet társad. Hát véletlenül teremtettek fél-elfnek? ~ Még a számára annyira kedves, apókás mosoly is szemei előtt rebeg. Megnyugtató. Ideje azért megszólalni is.*
- Pontosan, Shiv, igazán semmi sem a véletlen műve. Nos, akkor elindulhatunk városnézőbe, _együtt_? *Utóbbit talán inkább Zakarnak címezi, de mondata mindenkihez szól.*
//Zakar, Shiv, Erisy, Narcy//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A diskurzus megszakítását a legkevésbé sem rója fel testvére számlájára, nem zavartatja magát, hogyha látja, a viharfellegek a szőke hugica homlokáról valaki zsémbesebbére vándorolnak. Nem ez az első alkalom, hogy így cselekszik Shiv, a Kőtemplomban így tanították nekik - rejtsd el a valódi arcod a nyugalom palástja mögé, amennyiben úgy véled, az sebezhetővé tesz a társaságban, de ne feledd, ki vagy valójában! Persze az is valószínű lehet, hogy sokat képzel bele a szerzetes, s Melonthalar tanait egyedül ő alkalmazza a gyakorlatban a kolostor elhagyása után is, Shivawn pedig ugyanazt a játékát adja elő megint, melyben kívülről kedves, de mikor kettesben maradnak, hárpiává válik és igyekszik minél hamarabb egy kupac csontot hagyni belőle, melyek üreges, néhol töredezett maradványai között, a szél süvítve azt hányja a hulla szemére, fanyaran - lám, lám, egy újabb balfácán, aki két part között az elf karmai húztak alá a tengerbe!
Igen, az elf. Zakar még mindig kifejezetten idegesítő, főként, mivel falaz a testvérkének, pedig Narcy sejteni meri, hogy nem csak a keresésről szólhatott az a kettesben töltött idő. Kirívó pillantást vet a koraőszre, majd Shivre, akinek a megszokott félkacsintással jelez. Ismerős mozzanat, ha a hugica akarja, felismerheti, vagy amennyiben erdőpulyálta lovagja oldalán kíván maradni, úgy dönthet amellett is. Ez a jelzés mindenesetre megbeszélt, még a Kőtemplom óta: "Gyere mellém, féltelek!". Sok rossznyelv veszi a szájára azon rémtörténeteket, melyekben egy csábító az enyves ujjai köré tekert egy szerencsétlen, tapasztalatlan kis libát, akit aztán jól kirabol, vagy manipulál és úgy forgat ki vagyonából, esetleg, a legrosszabb esetben, letöri az ártatlan virágát, ha pedig egyedül nem bírja a feladatot, undorító módon, falkába verődve, akár a farkasok, romlott lelkű, korhadék barátai segítségét is kéri. Narcy ettől fél. Félti egyetlen kis testvérkéjét, hiszen tapasztalatlan, és olyan nagy a világ, nem tudni, mi várhat itt rájuk. Nem csak a lány álmai léteznek itt. Egyedül nehézkesen bánhat el a szőkeség egy tucatnyi támadóval, noha képességei igencsak figyelemre méltóak a pusztakezes csatározásokban, az érzelmi alapú manipuláció, vagy a lelki sokk ellen védtelen, bátyókája pedig kötelességének érzi, hogy ezeket soha ne is kelljen megtapasztalnia neki. Ha kell, ő halna meg érte, ha kell, vállalna megaláztatást is - kinek melyik a rosszabb.
Azonban nem marad ő sem egyedül, Erisy, ha kissé el is pártol mellőle, nagy meglepődésére, mégis, mintha őt segítené, de nyitna a testvére irányába is. ~ Nem egy Zakar, az biztos. És az illata! Olyan finom, még úgy is, hogy konkrétan egy pocsolyából szedtem ki. Akkor milyen lehet, ha rózsavízzel hinti be a bőrét? ~ A gondolatot is igyekszik elhessegetni, egyrészt, szeretné, ha nadrágja nem szűkülne, ami egyelőre így is marad, másrészt meg kell tagadnia magától az efféle hívságokat, hiába szabad másoknak. Ilyenkor mindig igyekszik Melonthalar tanaira fókuszálni, azok sokszor hoznak megnyugvást számára. ~ Egy szerzetesnek a közösség és a világ a családja, Narcy. Nem gondolkozhatsz kisebb egységekben, senki nem lehet a másiknál kiemelkedőbb számodra. Minden az Egyben rejlik, nincs kivétel. Tudom, ez nehéz számodra, hiszen neked Shiv jelenti a világot, de meg kell tanulnod: a világ a családod, nem lehet társad. Hát véletlenül teremtettek fél-elfnek? ~ Még a számára annyira kedves, apókás mosoly is szemei előtt rebeg. Megnyugtató. Ideje azért megszólalni is.*
- Pontosan, Shiv, igazán semmi sem a véletlen műve. Nos, akkor elindulhatunk városnézőbe, _együtt_? *Utóbbit talán inkább Zakarnak címezi, de mondata mindenkihez szól.*
291. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-03-11 20:38:13
Üzenet elküldve: 2020-03-11 20:38:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Artheniorban //
* Czerenä visszatér a piactérre, de nem vásárolni szeretne. A reggelinél ugyan úgy érezte, hogy eljött az ideje a vásárlásnak, de ez hamar elpárolgott. Most tulajdonképpen csak áthaladóban van, mert fő célja a város főtere. Szeretné megtölteni kulacsát a kút tiszta vizével, mielőtt ismét nyakába veszi az utakat. Azonban még nem most szeretne indulni. A főtéri "látogatása" után felkeresi a Wegtoreni Kalmárt. Egy ideje már fontolgatja, hogy csatlakozik a Wegtoren Aranya Kereskedőházhoz. Sokaktól hallott már ezt-azt a társaságról, és felkeltette az érdeklődését. Komolyan azonban még nem kötelezte el magát a csatlakozás mellett, egyelőre csak fontolgatja. Elsődleges szempontja, hogy ha csatlakozik, megszűnhet az a szabadsága, ami most van így vándorként. Azonban amennyiben a csatlakozás mellett dönt, izgalmas kalandokban vehet részt, amire titkon mindig is vágyott. Tény és való, hogy a vándorélettel is teljesen ki van békülve, de sokszor magányosan érzi magát. Ha viszont belépne a társaságba, akkor már nem lenne egyedül. Így tehát van még mit átgondolnia ezzel kapcsolatban. Mivel saját maga ura - vagy hölgye, ahogy tetszik - így nem köti semmi senkihez, tehát nincs senki, aki megpróbálná lebeszélni, esetleg elriasztani a gondolattól. Közben odaér a főtérhez. *
* Czerenä visszatér a piactérre, de nem vásárolni szeretne. A reggelinél ugyan úgy érezte, hogy eljött az ideje a vásárlásnak, de ez hamar elpárolgott. Most tulajdonképpen csak áthaladóban van, mert fő célja a város főtere. Szeretné megtölteni kulacsát a kút tiszta vizével, mielőtt ismét nyakába veszi az utakat. Azonban még nem most szeretne indulni. A főtéri "látogatása" után felkeresi a Wegtoreni Kalmárt. Egy ideje már fontolgatja, hogy csatlakozik a Wegtoren Aranya Kereskedőházhoz. Sokaktól hallott már ezt-azt a társaságról, és felkeltette az érdeklődését. Komolyan azonban még nem kötelezte el magát a csatlakozás mellett, egyelőre csak fontolgatja. Elsődleges szempontja, hogy ha csatlakozik, megszűnhet az a szabadsága, ami most van így vándorként. Azonban amennyiben a csatlakozás mellett dönt, izgalmas kalandokban vehet részt, amire titkon mindig is vágyott. Tény és való, hogy a vándorélettel is teljesen ki van békülve, de sokszor magányosan érzi magát. Ha viszont belépne a társaságba, akkor már nem lenne egyedül. Így tehát van még mit átgondolnia ezzel kapcsolatban. Mivel saját maga ura - vagy hölgye, ahogy tetszik - így nem köti semmi senkihez, tehát nincs senki, aki megpróbálná lebeszélni, esetleg elriasztani a gondolattól. Közben odaér a főtérhez. *
290. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-03-11 17:01:09
Üzenet elküldve: 2020-03-11 17:01:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Útban a kovácshoz //
// Nyílt //
* Már nincs szüksége semmire, szóval célirányosan halad a fás liget felé. Nem nehéz utat törnie magának ezzel a nagy testtel. Ha valaki mégis olyan meggondolatlan lenne, hogy elé tolakszik, akkor egyszerűen félre löki. Ilyenkor persze indulnak rögtön a szitokszavak, de amint meglátják a páncélos alakot rögvest odébbállnak. Előbb vagy utóbb majd egy lovat sem ártana beszereznie, de ez még odébb van. Most a felszerelésén kell újítani egy kicsit. Szerencsére hamar sikerül átvágnia magát a téren. Lassan, de biztosan a haladás is könnyebb lesz, ahogyan a tömeg oszlani kezd.*
// Nyílt //
* Már nincs szüksége semmire, szóval célirányosan halad a fás liget felé. Nem nehéz utat törnie magának ezzel a nagy testtel. Ha valaki mégis olyan meggondolatlan lenne, hogy elé tolakszik, akkor egyszerűen félre löki. Ilyenkor persze indulnak rögtön a szitokszavak, de amint meglátják a páncélos alakot rögvest odébbállnak. Előbb vagy utóbb majd egy lovat sem ártana beszereznie, de ez még odébb van. Most a felszerelésén kell újítani egy kicsit. Szerencsére hamar sikerül átvágnia magát a téren. Lassan, de biztosan a haladás is könnyebb lesz, ahogyan a tömeg oszlani kezd.*
289. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-03-11 11:05:03
Üzenet elküldve: 2020-03-11 11:05:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Kellemes időtöltés a piacon //
* Czerenä a kiadós reggelije után elhatározásához híven be is néz a piactérre. Úgy dönt, hogy először tüzetesen körbejár az árusok között, aztán legfeljebb visszatér egy asztalhoz, ha megtetszik neki valami jó varázsital. Ténylegesen nem tudja, hogy mire akarja használni, de úgy van vele, hogy bármikor jól jöhet. Azonban ahogy az árusok között sétál, ráeszmél, hogy minden varázsitalért megkérik az árát. Egy idő múlva végül úgy dönt, hogy ismételten nem vesz semmit. Azonban mégsem akarja tétlenül tölteni az idejét, ezért hát az erdőszéli tisztás felé veszi az irányt. Arra gondol, hogy kicsit furulyázik majd, amíg a tisztáson tartózkodik. *
~ Ez a hely nem a magam fajta vándoroknak való. Meghagyom inkább a mágia kedvelőinek. De még az is lehet, hogy egyszer mágiatanulásra adom a fejem. ~
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.03.22 22:35:34, a következő indokkal:
Helyesen reggelije és _nem_ reggelie.
* Czerenä a kiadós reggelije után elhatározásához híven be is néz a piactérre. Úgy dönt, hogy először tüzetesen körbejár az árusok között, aztán legfeljebb visszatér egy asztalhoz, ha megtetszik neki valami jó varázsital. Ténylegesen nem tudja, hogy mire akarja használni, de úgy van vele, hogy bármikor jól jöhet. Azonban ahogy az árusok között sétál, ráeszmél, hogy minden varázsitalért megkérik az árát. Egy idő múlva végül úgy dönt, hogy ismételten nem vesz semmit. Azonban mégsem akarja tétlenül tölteni az idejét, ezért hát az erdőszéli tisztás felé veszi az irányt. Arra gondol, hogy kicsit furulyázik majd, amíg a tisztáson tartózkodik. *
~ Ez a hely nem a magam fajta vándoroknak való. Meghagyom inkább a mágia kedvelőinek. De még az is lehet, hogy egyszer mágiatanulásra adom a fejem. ~
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.03.22 22:35:34, a következő indokkal:
Helyesen reggelije és _nem_ reggelie.
288. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-03-11 00:46:33
Üzenet elküldve: 2020-03-11 00:46:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Zegzugfelfedezők és a fehér virág//
*Dühe testvére iránt már réges-rég elpárolgott, különösen, mivel mostanra már inkább szoknya alá – vagyis tyúkanyó alá – bújós kedvében van. A nehéz sorsú gyerekkoron átesett bátyus persze nem erre számít először, bár talán a lány szeszélyességét ismerve annyira nem lepi meg, ha váratlannak tűnő változás következik be annak hangulatában. Ha most nem lenne itt más, csak ők ketten, és Narcy a nővére lenne, akár az is lehetne, hogy titkos sugdolózások során megosztaná vele az imént közte és Zakar között történteket. De ugyebár nem mindenki születhet tökéletesnek. Bár az igazán nem testvére hibája, hogy nem megfelelő testi adottságokkal született. A lányos sutyorgás helyett azonban az erős bátyó védelme is tökéletesen megteszi.
Narcyt leveri a víz, az újonnan jött nő közben mintha távolodna tőle, Zakar szavait pedig a lány sajátjainak alátámasztásaként értelmezi. ~ Nagyon helyes. ~ nyugtázza magában Shiv. A dolgok szépen, rendben alakulnak. Most már csak azt kéne kiderítenie, kiféle-miféle ez az Erisy.*
- Részünkről a szerencse. Én Shiwavnnanda Melonthalar vagyok. *Ejti meg szokásos meghajlását, ami leginkább egy szoknya nélküli pukedlire hasonlít.* - De nyugodtan szólíts Shivnek, ahogy Narcysthus mondta.
*A beszéd mellé barátságos mosoly jár, és hacsak a másikat nem zavarja, folytonos szemkontaktus is. Új célpont bukkant fel a láthatáron, Shivawn pedig lecsap rá, és addig nem ereszti, míg meg nem elégszik azzal, amit hall. Egy pillanatra veszi csak le tekintetét Erisyről, amíg bátyjának válaszol. Önmagához képest meglepően nyugodtan, jóindulatúan beszél hozzá.*
- Biztos vagyok benne, hogy kerestél. De semmi baj nem történt, elvégre megtaláltuk egymást. *Ezután újfent az emberhez fordul, osztatlan figyelmet szentelve neki.* - Ráadásul így megismerkedhetünk Erisyvel is! *Újabb mosoly.* - Mondd csak, mi jót csinálsz errefelé?
A hozzászólás írója (Shivawnnanda Melonthalar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.11 00:48:42
*Dühe testvére iránt már réges-rég elpárolgott, különösen, mivel mostanra már inkább szoknya alá – vagyis tyúkanyó alá – bújós kedvében van. A nehéz sorsú gyerekkoron átesett bátyus persze nem erre számít először, bár talán a lány szeszélyességét ismerve annyira nem lepi meg, ha váratlannak tűnő változás következik be annak hangulatában. Ha most nem lenne itt más, csak ők ketten, és Narcy a nővére lenne, akár az is lehetne, hogy titkos sugdolózások során megosztaná vele az imént közte és Zakar között történteket. De ugyebár nem mindenki születhet tökéletesnek. Bár az igazán nem testvére hibája, hogy nem megfelelő testi adottságokkal született. A lányos sutyorgás helyett azonban az erős bátyó védelme is tökéletesen megteszi.
Narcyt leveri a víz, az újonnan jött nő közben mintha távolodna tőle, Zakar szavait pedig a lány sajátjainak alátámasztásaként értelmezi. ~ Nagyon helyes. ~ nyugtázza magában Shiv. A dolgok szépen, rendben alakulnak. Most már csak azt kéne kiderítenie, kiféle-miféle ez az Erisy.*
- Részünkről a szerencse. Én Shiwavnnanda Melonthalar vagyok. *Ejti meg szokásos meghajlását, ami leginkább egy szoknya nélküli pukedlire hasonlít.* - De nyugodtan szólíts Shivnek, ahogy Narcysthus mondta.
*A beszéd mellé barátságos mosoly jár, és hacsak a másikat nem zavarja, folytonos szemkontaktus is. Új célpont bukkant fel a láthatáron, Shivawn pedig lecsap rá, és addig nem ereszti, míg meg nem elégszik azzal, amit hall. Egy pillanatra veszi csak le tekintetét Erisyről, amíg bátyjának válaszol. Önmagához képest meglepően nyugodtan, jóindulatúan beszél hozzá.*
- Biztos vagyok benne, hogy kerestél. De semmi baj nem történt, elvégre megtaláltuk egymást. *Ezután újfent az emberhez fordul, osztatlan figyelmet szentelve neki.* - Ráadásul így megismerkedhetünk Erisyvel is! *Újabb mosoly.* - Mondd csak, mi jót csinálsz errefelé?
A hozzászólás írója (Shivawnnanda Melonthalar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.11 00:48:42
287. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-03-10 21:29:57
Üzenet elküldve: 2020-03-10 21:29:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Úton a Pegazus felé //
* Czerenä minden nehézség nélkül eljutott idáig, bár tény és való, hogy nem egyszer kis híján összeesett a kimerültségtől. A lány itt mindig szívesen megfordult, valahányszor Artheniorban járt, most azonban cseppet sem érdekeli a tér, sem a portékáikat hangosan hirdető árusok. Csak annyira futja még megmaradt kevés erejéből, hogy örüljön a Pegazus reménnyel teli közelségének. A nyüzsgő téren azonban nehezen tud átvergődni, mert minden egyes pillanatban arra kell figyelnie, hogy még véletlenül se menjen neki senkinek. Nem könnyű ezt teljesíteni, de valahogy mégis sikerül. Mindössze negyed órába telhetett, mire átjutott, Czerenä számára mégis óráknak hat. *
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.03.22 22:32:25, a következő indokkal:
Múlt idő használata.
* Czerenä minden nehézség nélkül eljutott idáig, bár tény és való, hogy nem egyszer kis híján összeesett a kimerültségtől. A lány itt mindig szívesen megfordult, valahányszor Artheniorban járt, most azonban cseppet sem érdekeli a tér, sem a portékáikat hangosan hirdető árusok. Csak annyira futja még megmaradt kevés erejéből, hogy örüljön a Pegazus reménnyel teli közelségének. A nyüzsgő téren azonban nehezen tud átvergődni, mert minden egyes pillanatban arra kell figyelnie, hogy még véletlenül se menjen neki senkinek. Nem könnyű ezt teljesíteni, de valahogy mégis sikerül. Mindössze negyed órába telhetett, mire átjutott, Czerenä számára mégis óráknak hat. *
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.03.22 22:32:25, a következő indokkal:
Múlt idő használata.
286. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-03-10 21:21:30
Üzenet elküldve: 2020-03-10 21:21:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csavargó bárdok//
* A mester megtekinti az eszközt és elmondja a véleményét róla. Zrinanda meg lelkesen bólogat hozzá, mert ő aztán végkép ne miért az ilyesmihez.*
- Legyen hát! Keressünk akkor egy asztalost a környéken! Biztosan akad itt belőlük.* Mondja lelkesen és aztán elindul remélhetőleg Xarassal együtt. Hát egy kiadós keresgélés után csak ráakad egyre.*
- Jó napot! Ráér egy pillanatra?* Kérdez rá a szakemberre, aki nagyon barátságos mosolyt villantva fordul felé. Kész segíteni persze nem ingyen.*
- Nos erről a hangszerről lenne itt szó. Meg kéne csiszolni egy kicsit, meg újra lakkozni utána. Önre bízhatom ezt a munkát?* Ilyen egyszerű munkára bolond lenne nemet mondani az asztalos. Elvállalja, de ahhoz itt kell hagynia egy kis ideig. Ennek semmi akadálya sincsen. A lány szépen átadja a hangszert. Előre is megköszöni a munkát és aztán újra Xarashoz fordul.*
- Na mi legyen, amíg készül a lírám?* Sejti, hogy a férfinak lehet valami terve.*
* A mester megtekinti az eszközt és elmondja a véleményét róla. Zrinanda meg lelkesen bólogat hozzá, mert ő aztán végkép ne miért az ilyesmihez.*
- Legyen hát! Keressünk akkor egy asztalost a környéken! Biztosan akad itt belőlük.* Mondja lelkesen és aztán elindul remélhetőleg Xarassal együtt. Hát egy kiadós keresgélés után csak ráakad egyre.*
- Jó napot! Ráér egy pillanatra?* Kérdez rá a szakemberre, aki nagyon barátságos mosolyt villantva fordul felé. Kész segíteni persze nem ingyen.*
- Nos erről a hangszerről lenne itt szó. Meg kéne csiszolni egy kicsit, meg újra lakkozni utána. Önre bízhatom ezt a munkát?* Ilyen egyszerű munkára bolond lenne nemet mondani az asztalos. Elvállalja, de ahhoz itt kell hagynia egy kis ideig. Ennek semmi akadálya sincsen. A lány szépen átadja a hangszert. Előre is megköszöni a munkát és aztán újra Xarashoz fordul.*
- Na mi legyen, amíg készül a lírám?* Sejti, hogy a férfinak lehet valami terve.*
285. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-03-10 19:02:32
Üzenet elküldve: 2020-03-10 19:02:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csavargó bárdok//
*A hangszer kicsit nehezebb, mint amihez a férfi szokott, de azért elboldogul vele. Megpendít pár húrt, ami egész szépen szól, de halaltszik, hogy már eléggé gyengék, a lány pendítésétől talán el is szakadna.*
- Jó ez, jó ez, csak át kell majd húrozni. De mielőtt az megtörténne el kell vinni egy asztaloshoz. Először le kell szedni a húrokat, utána lecsiszolni a keretet, lelakkozni, és új húrt rátenni. Akkor olyan lesz mint az új.*-mondja kedvesen a nőnek, aki eléggé izgatott avégett, hogy új hangszere van.*
*A hangszer kicsit nehezebb, mint amihez a férfi szokott, de azért elboldogul vele. Megpendít pár húrt, ami egész szépen szól, de halaltszik, hogy már eléggé gyengék, a lány pendítésétől talán el is szakadna.*
- Jó ez, jó ez, csak át kell majd húrozni. De mielőtt az megtörténne el kell vinni egy asztaloshoz. Először le kell szedni a húrokat, utána lecsiszolni a keretet, lelakkozni, és új húrt rátenni. Akkor olyan lesz mint az új.*-mondja kedvesen a nőnek, aki eléggé izgatott avégett, hogy új hangszere van.*
284. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-03-10 10:08:09
Üzenet elküldve: 2020-03-10 10:08:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Kicsit még a Kócos //
//Majd az Ezüsthajú Tolvajra várva//
*Kérdésére a gnóm válaszol, nem a kinézet a lényeg. Megjegyzi, kockázás számára egy külön világ, amibe eddig betekintést nem nyert. Annyira nem tetszik így, bár lennének ötletei, hogyan lehetne izgalmasabbá tenni ezt a fajta játékot. Nem fejti ki Balkóczának, a szavaiból azt veszi ki, nem olyanféle játékot tervezget, így az ilyen piszkos kis dolgokat megtartja annak, aki miatt ma a piactérre látogatott. Nem gondolta volna, hogy a várakozása nem lesz unalmas, s azt sem hogy fejfájásra ébred.*
- Igazán nincs mit. *a figyelmes intésre azonban elmosolyodik.*
- Rendben vigyázok. Te is vigyázz magadra. *mondja, aztán tűnődve figyeli a távozó gnóm lányt. Nem igazán tudja megállapítani, hogy még gyerek vagy már felnőtt. Bár az is könnyen megeshet, hogy egy korúak éppen. A nagyobb barna csomagot, amiben újdonsült ruhái vannak, el kéne vinnie a szállására, mielőtt a Tolvaja megérkezik. Fejével sem ártana valamit kezdeni, bár az is lehet csak az ezüsthajú elf csókjai hiányoznak neki, s ezt jelzi ily módon az elméje. Nagyot sóhajtva lassú kecses lépéseivel igyekszik elhagyni a piacteret szállása felé. Közben ábrándosan arra vágyik, hogy az elf férfi karjaiba sétáljon.*
//Majd az Ezüsthajú Tolvajra várva//
*Kérdésére a gnóm válaszol, nem a kinézet a lényeg. Megjegyzi, kockázás számára egy külön világ, amibe eddig betekintést nem nyert. Annyira nem tetszik így, bár lennének ötletei, hogyan lehetne izgalmasabbá tenni ezt a fajta játékot. Nem fejti ki Balkóczának, a szavaiból azt veszi ki, nem olyanféle játékot tervezget, így az ilyen piszkos kis dolgokat megtartja annak, aki miatt ma a piactérre látogatott. Nem gondolta volna, hogy a várakozása nem lesz unalmas, s azt sem hogy fejfájásra ébred.*
- Igazán nincs mit. *a figyelmes intésre azonban elmosolyodik.*
- Rendben vigyázok. Te is vigyázz magadra. *mondja, aztán tűnődve figyeli a távozó gnóm lányt. Nem igazán tudja megállapítani, hogy még gyerek vagy már felnőtt. Bár az is könnyen megeshet, hogy egy korúak éppen. A nagyobb barna csomagot, amiben újdonsült ruhái vannak, el kéne vinnie a szállására, mielőtt a Tolvaja megérkezik. Fejével sem ártana valamit kezdeni, bár az is lehet csak az ezüsthajú elf csókjai hiányoznak neki, s ezt jelzi ily módon az elméje. Nagyot sóhajtva lassú kecses lépéseivel igyekszik elhagyni a piacteret szállása felé. Közben ábrándosan arra vágyik, hogy az elf férfi karjaiba sétáljon.*
283. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-03-10 07:58:35
Üzenet elküldve: 2020-03-10 07:58:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Zegzugfelfedezők//
//Fehér virág és rozsda rigó//
//Zegzugfelfedezők és a fehér virág//
*Egyre kíváncsibban hallgatja Narcy szavait. Az idegenkedést a szerzetes léttől kezdi kicsit felváltani a megnyugvás, hogy ez sem olyan pocsék élet, mint amilyennek néhányan beállítják. Noha a szőkeség számára még mindig idegen egy ennyire megkötött, szigorú közösség, de akkor is ez egy közösség. Ami a lényeg. Hogy van hová tartozni, hogy van valaki az ember mellett, hogy nincs egyedül. Régi emlékek ezek a lány számára, de még mindmáig ilyen életet keres, ahol van kihez kötődni.
Ezekből a gondolatokból hamar kizökkenti Narcy megváltozott viselkedése. Ahogy a mesélést felváltja az érthetetlen habogás értetlenül pillázik rá, majd pillantását követve hunyorog körbe.
Ahogy a közelben feltűnik egy tejföl szőke hajzuhatag, mögötte pedig kimagasodik egy másik, őszesebb a szemöldökeit felvonva bambul hol feléjük, hol a barna loboncos felé. Lehet, hogy csak képzelődik, de mintha Narcy arca egyre riadtabbá válna, ahogy a szőkeség és kísérője közeledik. Végül meg is érkeznek, szóval valóban céltudatosan a kettősük volt az irány. Bizonyára ők az említett elkeveredettek. A hugica és az idegenvezető. Az egymásra találásnál kicsit oldalvást lép, teret hagyva nekik, de mikor már a lány elé lép haloványan, kissé tán zavartan elmosolyodik. Nem igazán érti Narcy riadalmát, persze ha valóban húga hozta ki belőle. Első ránézésre egész aranyosnak tűnik, de persze érték már meglepetések élete során.*
- Hát. Fogalmazhatunk így is.
*Bólint rá Shiv kérdésére, majd a bemutatkozást így elhagyja, ahogy Narcy magára vállalja a szerepet. Az említettek felé biccent egy aprót, ahogy megtudja nevüket, majd már nagyobb önbizalommal húzza szélesebb mosolyra ajkait.*
- Nagyon örvendek. Örülök, hogy egymásra találtunk, vagyis inkább, hogy ti megtaláltatok. Ahogy a bátyád szavaiból kivettem igencsak aggódott.
*Bólogat rá saját szavaira, miközben ujjait azért kicsit izgulva tördeli. Akárhogy is, azért csak mindig zavarba jön, ha ismeretlenekkel találkozik. Most már tartja Narcytól is a lépés távolságot. Mégis csak a húga is jelen van már, meg hát a szerzetesi életvitel miatt is kissé zavarba ejtőnek találja, hogy egy ilyen férfit karolgat. A megkötései miatt inkább nem erőltetne olyat, amit nem lenne szabad. Így még talán könnyebb is lesz visszafognia magát, hogy már nincsenek kettesben. Jobb is így. A nagyobb társaság remélhetőleg nagyobb izgalommal is jár majd.*
//Fehér virág és rozsda rigó//
//Zegzugfelfedezők és a fehér virág//
*Egyre kíváncsibban hallgatja Narcy szavait. Az idegenkedést a szerzetes léttől kezdi kicsit felváltani a megnyugvás, hogy ez sem olyan pocsék élet, mint amilyennek néhányan beállítják. Noha a szőkeség számára még mindig idegen egy ennyire megkötött, szigorú közösség, de akkor is ez egy közösség. Ami a lényeg. Hogy van hová tartozni, hogy van valaki az ember mellett, hogy nincs egyedül. Régi emlékek ezek a lány számára, de még mindmáig ilyen életet keres, ahol van kihez kötődni.
Ezekből a gondolatokból hamar kizökkenti Narcy megváltozott viselkedése. Ahogy a mesélést felváltja az érthetetlen habogás értetlenül pillázik rá, majd pillantását követve hunyorog körbe.
Ahogy a közelben feltűnik egy tejföl szőke hajzuhatag, mögötte pedig kimagasodik egy másik, őszesebb a szemöldökeit felvonva bambul hol feléjük, hol a barna loboncos felé. Lehet, hogy csak képzelődik, de mintha Narcy arca egyre riadtabbá válna, ahogy a szőkeség és kísérője közeledik. Végül meg is érkeznek, szóval valóban céltudatosan a kettősük volt az irány. Bizonyára ők az említett elkeveredettek. A hugica és az idegenvezető. Az egymásra találásnál kicsit oldalvást lép, teret hagyva nekik, de mikor már a lány elé lép haloványan, kissé tán zavartan elmosolyodik. Nem igazán érti Narcy riadalmát, persze ha valóban húga hozta ki belőle. Első ránézésre egész aranyosnak tűnik, de persze érték már meglepetések élete során.*
- Hát. Fogalmazhatunk így is.
*Bólint rá Shiv kérdésére, majd a bemutatkozást így elhagyja, ahogy Narcy magára vállalja a szerepet. Az említettek felé biccent egy aprót, ahogy megtudja nevüket, majd már nagyobb önbizalommal húzza szélesebb mosolyra ajkait.*
- Nagyon örvendek. Örülök, hogy egymásra találtunk, vagyis inkább, hogy ti megtaláltatok. Ahogy a bátyád szavaiból kivettem igencsak aggódott.
*Bólogat rá saját szavaira, miközben ujjait azért kicsit izgulva tördeli. Akárhogy is, azért csak mindig zavarba jön, ha ismeretlenekkel találkozik. Most már tartja Narcytól is a lépés távolságot. Mégis csak a húga is jelen van már, meg hát a szerzetesi életvitel miatt is kissé zavarba ejtőnek találja, hogy egy ilyen férfit karolgat. A megkötései miatt inkább nem erőltetne olyat, amit nem lenne szabad. Így még talán könnyebb is lesz visszafognia magát, hogy már nincsenek kettesben. Jobb is így. A nagyobb társaság remélhetőleg nagyobb izgalommal is jár majd.*
282. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-03-09 22:15:21
Üzenet elküldve: 2020-03-09 22:15:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Zegzugfelfedezők//
//Fehér virág és rozsda rigó//
//Zegzugfelfedezők és a fehér virág//
*Rizikós direktben közölni egy ilyen szándékot a szebbik nem képviselőivel. Shiv képen is törölhette volna Zakart ezért az igen "derék" ölelésért. Számolt egy nagy pofonnal, mint legrosszabb eset, azonban, bár a remélt siker is elmaradt, a veszteség sem túl nagy. Shiv még mindig számot tart a társaságára, csupán nem mennek most a tisztásra romantikázni. Ehelyett Shiv, mint egy szöcske felszökik a legközelebbi stand tetejére. Zakar persze, hogy bámulja alulról a kecses lábait, hogyne tenné?! Ám nem túl feltűnően. Mire Shiv leér, már újra a szemébe néz. Nem sokáig, mert a lány szélsebes tempóra kapcsolva húzza maga után. Úgy látszik, meg van a keresett testvér. Egyértelmű, hogy mielőbb oda kell érni hozzá, mert csak sietve hatásos a belépő. Ezt Zakar is tudja, de arra az élethű és megrázó színjátékra ő sem számít, amit Shiv alakít. Egy pillanatra még maga is elhinné, hogy egész idő alatt Narcyt keresték és nem egymással voltak el. ~ Veszélyes ez a nő! ~ Vonja le a tanulságot. Még inkább vele akar maradni egyelőre.*
- Öröm látni, hogy minden rendben! *Ereszt meg egy félmosolyt Narcy felé, ezzel talán elárulva Shivet. Ugyanakkor nem hiszi, hogy Narcynak az ő áruló pillantására lenne szüksége ahhoz, hogy megsejtse a valóságot. Nem gyerek már, és úgy néz ki, ő sem fogta vissza magát. Alig váltak szét néhány hosszú percre, aztán Narcy egy nővel az oldalán kerül elő.*
- Üdvözletem hölgyem! *Köszön a társaság új tagjának. Senki sem unatkozik ma este.*
//Fehér virág és rozsda rigó//
//Zegzugfelfedezők és a fehér virág//
*Rizikós direktben közölni egy ilyen szándékot a szebbik nem képviselőivel. Shiv képen is törölhette volna Zakart ezért az igen "derék" ölelésért. Számolt egy nagy pofonnal, mint legrosszabb eset, azonban, bár a remélt siker is elmaradt, a veszteség sem túl nagy. Shiv még mindig számot tart a társaságára, csupán nem mennek most a tisztásra romantikázni. Ehelyett Shiv, mint egy szöcske felszökik a legközelebbi stand tetejére. Zakar persze, hogy bámulja alulról a kecses lábait, hogyne tenné?! Ám nem túl feltűnően. Mire Shiv leér, már újra a szemébe néz. Nem sokáig, mert a lány szélsebes tempóra kapcsolva húzza maga után. Úgy látszik, meg van a keresett testvér. Egyértelmű, hogy mielőbb oda kell érni hozzá, mert csak sietve hatásos a belépő. Ezt Zakar is tudja, de arra az élethű és megrázó színjátékra ő sem számít, amit Shiv alakít. Egy pillanatra még maga is elhinné, hogy egész idő alatt Narcyt keresték és nem egymással voltak el. ~ Veszélyes ez a nő! ~ Vonja le a tanulságot. Még inkább vele akar maradni egyelőre.*
- Öröm látni, hogy minden rendben! *Ereszt meg egy félmosolyt Narcy felé, ezzel talán elárulva Shivet. Ugyanakkor nem hiszi, hogy Narcynak az ő áruló pillantására lenne szüksége ahhoz, hogy megsejtse a valóságot. Nem gyerek már, és úgy néz ki, ő sem fogta vissza magát. Alig váltak szét néhány hosszú percre, aztán Narcy egy nővel az oldalán kerül elő.*
- Üdvözletem hölgyem! *Köszön a társaság új tagjának. Senki sem unatkozik ma este.*
281. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-03-09 21:23:21
Üzenet elküldve: 2020-03-09 21:23:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csavargó bárdok//
* A bárd szemrevételezi a hangszerét. Úgy tűnik, hogy annyira nem vészes a dolog.*
- Hát, akkor majd mi felújítjuk ezt a kicsikét. Na, de lássuk inkább, hogy miként szól. Te vagy a mester, szóval ez a nemes feladat rád vár.* A másik kezébe is nyomja és várja, hogy az tegye a dolgát. Reméli, hogy annyira ne lesz vészes a dolog. Ha ezt letudják, akkor még visszalép a kereskedőhöz, hogy hevesen alkudozzon még vele egy cseppet. Végül egy pár húrnak valóval tér vissza.*
- Jó a meggyőző képességem.* Mosolyog a férfira.*
- Na, hogyan tovább? Mi legyen a következő lépés?* Teszi fel Xarasnak.*
* A bárd szemrevételezi a hangszerét. Úgy tűnik, hogy annyira nem vészes a dolog.*
- Hát, akkor majd mi felújítjuk ezt a kicsikét. Na, de lássuk inkább, hogy miként szól. Te vagy a mester, szóval ez a nemes feladat rád vár.* A másik kezébe is nyomja és várja, hogy az tegye a dolgát. Reméli, hogy annyira ne lesz vészes a dolog. Ha ezt letudják, akkor még visszalép a kereskedőhöz, hogy hevesen alkudozzon még vele egy cseppet. Végül egy pár húrnak valóval tér vissza.*
- Jó a meggyőző képességem.* Mosolyog a férfira.*
- Na, hogyan tovább? Mi legyen a következő lépés?* Teszi fel Xarasnak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2885-2904