Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 123 (2441. - 2460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2460. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-07-11 11:58:47
Üzenet elküldve: 2025-07-11 11:58:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// A ködös jövő //
// Második szál //
* Szerencsére a mélységi valóban jóslással foglalkozik, és az ár, amiért dolgozik se olyan magas, hogy Yvon ne tudja kifizetni. Bólint hát és leül a szemközti dobozra.
~ Kérdést? Tehát így működik ez… ~ Próbálja szkepticizmusát félretenni és nem arra gondolni, hogy
~ Na persze! Úgy könnyű, ha tudod, mit akarok hallani! ~ De mivel a hölgy nem ragaszkodik hozzá, hogy a férfi hangosan is kimondja a kérdését, ezért egy kicsit lenyugszik és a különleges, ibolyaszínű szemek mélyére néz.
~ Van valami különös ebben a kormosban. Vagy mindnek ilyen a tekintete, amikor valamit el akar érni? Nem, nem, neki tényleg lehet valamilyen különleges adottsága! ~ Eltelik egy-két hosszú másodperc, mire ráeszmél, hogy a kérdésen kéne törnie a fejét, nem a jósnőn. Úgyhogy kissé zavartan megrázza a fejét és gyorsan megfogalmaz egy kérdést magában. *
~ Sikeres leszek-e, ha a Kikötőbe megyek szerencsét próbálni? ~
– Gondoltam egy kérdésre! Most a te köröd jön.
* Érdeklődve figyeli a mélységi keverési technikáját. Valahol a gondolatai mélyén még mindig ott motoszkál egy másik kérdés, méghozzá, hogy hogyan akarja majd őt átverni a jósnő. Azonban ez a dolog egyre kevésbé érdekli, lassan sikerül átadnia magát a feszült kíváncsiság élményének – vajon mit rejt a pakli? *
// Második szál //
* Szerencsére a mélységi valóban jóslással foglalkozik, és az ár, amiért dolgozik se olyan magas, hogy Yvon ne tudja kifizetni. Bólint hát és leül a szemközti dobozra.
~ Kérdést? Tehát így működik ez… ~ Próbálja szkepticizmusát félretenni és nem arra gondolni, hogy
~ Na persze! Úgy könnyű, ha tudod, mit akarok hallani! ~ De mivel a hölgy nem ragaszkodik hozzá, hogy a férfi hangosan is kimondja a kérdését, ezért egy kicsit lenyugszik és a különleges, ibolyaszínű szemek mélyére néz.
~ Van valami különös ebben a kormosban. Vagy mindnek ilyen a tekintete, amikor valamit el akar érni? Nem, nem, neki tényleg lehet valamilyen különleges adottsága! ~ Eltelik egy-két hosszú másodperc, mire ráeszmél, hogy a kérdésen kéne törnie a fejét, nem a jósnőn. Úgyhogy kissé zavartan megrázza a fejét és gyorsan megfogalmaz egy kérdést magában. *
~ Sikeres leszek-e, ha a Kikötőbe megyek szerencsét próbálni? ~
– Gondoltam egy kérdésre! Most a te köröd jön.
* Érdeklődve figyeli a mélységi keverési technikáját. Valahol a gondolatai mélyén még mindig ott motoszkál egy másik kérdés, méghozzá, hogy hogyan akarja majd őt átverni a jósnő. Azonban ez a dolog egyre kevésbé érdekli, lassan sikerül átadnia magát a feszült kíváncsiság élményének – vajon mit rejt a pakli? *
2459. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-07-11 10:57:47
Üzenet elküldve: 2025-07-11 10:57:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Az idomár//
* A kezdeti ellenszenv hamar elpárolog az aranyak csilingelését hallva. Úgy tűnik, hogy jó bőven potyogtak, ami még inkább a kedvére van. Meglepő, hogy csupán néhány, ahogy Szikra is mondaná „sárga karika” mennyit jelent egy sima beszélgetés alakulásában is. Máris készségesebben válaszolgat neki a tündér.*
- Így van, az én munkám gyümölcse, illetve Zápor játékosságáé, mert hát nem olyan nehéz megszelídíteni, ha egyébként is barátságos meg kíváncsi.* Nem aratja le az összes babért, a mosómedvét is felmagasztalja egy kicsit. Az ismeretlen férfi ekkor szegezi neki a különös kérdést. Nem tagadhatná le, hogy meglepi ez.*
- Hát én nem szoktam ilyet.* Feleli, de a jól megfizet rész elgondolkodtatja azért.*
- Miért? Milyen állatot kéne megszelídíteni?* Teszi fel a kérdést, ezzel is kifejezi érdeklődését a munka iránt. Ilyen medvéket meg farkasokat nem szívesen vállalna, bár a pénz mennyisége az sokszor elég motiváló tud lenni. Meglátja, ha előnyös az üzlet, akkor lehet tesz egy próbát, de addig még át kell esni egy kis beszélgetésen.*
* A kezdeti ellenszenv hamar elpárolog az aranyak csilingelését hallva. Úgy tűnik, hogy jó bőven potyogtak, ami még inkább a kedvére van. Meglepő, hogy csupán néhány, ahogy Szikra is mondaná „sárga karika” mennyit jelent egy sima beszélgetés alakulásában is. Máris készségesebben válaszolgat neki a tündér.*
- Így van, az én munkám gyümölcse, illetve Zápor játékosságáé, mert hát nem olyan nehéz megszelídíteni, ha egyébként is barátságos meg kíváncsi.* Nem aratja le az összes babért, a mosómedvét is felmagasztalja egy kicsit. Az ismeretlen férfi ekkor szegezi neki a különös kérdést. Nem tagadhatná le, hogy meglepi ez.*
- Hát én nem szoktam ilyet.* Feleli, de a jól megfizet rész elgondolkodtatja azért.*
- Miért? Milyen állatot kéne megszelídíteni?* Teszi fel a kérdést, ezzel is kifejezi érdeklődését a munka iránt. Ilyen medvéket meg farkasokat nem szívesen vállalna, bár a pénz mennyisége az sokszor elég motiváló tud lenni. Meglátja, ha előnyös az üzlet, akkor lehet tesz egy próbát, de addig még át kell esni egy kis beszélgetésen.*
2458. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-07-09 18:19:04
Üzenet elküldve: 2025-07-09 18:19:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A ködös jövő //
// Második szál //
*A várakozása meghozza a gyümölcsét. Csupán néhány perc várakozás és máris feltűnik a következő jövendölésre szomjazó lélek. A vörös hajú fiatal férfi, nem különösen kirívó, szinte már megszokott látvány.*
- Csupán hét aranyba kerül a négylapos jóslás, ami már ad egy iránymutatást a jövőre nézve.* Az, hogy ez sok vagy kevés az egyén függő, ha neki ez megfelel, akkor karjával int a doboz irányába, hogy nyugodtan foglaljon helyet.*
- Csak egy kérdést kell megfogalmazni és máris kivethetjük a lapokat. Ezt elmondhatja nekem is, de ha nem tesz így, akkor is hatásos, de az értelmezésben, meg a lapok összefüggésében sokat segít, ha tudom, a kérdést.* Itt semmit sem kötelező, csak fizetni ugyebár, de azt még egy pékségben is kell a kenyért.*
- Ebből a hetvennyolc darabos wegtoreni kártyapakliból fogok jósolni.* El is kezdi keverni rutinos kézmozdulatokkal a paklit.*
- Ha készen áll, akkor kezdhetjük is.* Feltéve, ha nincsenek más tervei az fiúnak. Amennyiben tud, úgy áll a rendelkezésére. Vele mindent meg lehet beszélni.*
// Második szál //
*A várakozása meghozza a gyümölcsét. Csupán néhány perc várakozás és máris feltűnik a következő jövendölésre szomjazó lélek. A vörös hajú fiatal férfi, nem különösen kirívó, szinte már megszokott látvány.*
- Csupán hét aranyba kerül a négylapos jóslás, ami már ad egy iránymutatást a jövőre nézve.* Az, hogy ez sok vagy kevés az egyén függő, ha neki ez megfelel, akkor karjával int a doboz irányába, hogy nyugodtan foglaljon helyet.*
- Csak egy kérdést kell megfogalmazni és máris kivethetjük a lapokat. Ezt elmondhatja nekem is, de ha nem tesz így, akkor is hatásos, de az értelmezésben, meg a lapok összefüggésében sokat segít, ha tudom, a kérdést.* Itt semmit sem kötelező, csak fizetni ugyebár, de azt még egy pékségben is kell a kenyért.*
- Ebből a hetvennyolc darabos wegtoreni kártyapakliból fogok jósolni.* El is kezdi keverni rutinos kézmozdulatokkal a paklit.*
- Ha készen áll, akkor kezdhetjük is.* Feltéve, ha nincsenek más tervei az fiúnak. Amennyiben tud, úgy áll a rendelkezésére. Vele mindent meg lehet beszélni.*
2457. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-07-09 12:46:24
Üzenet elküldve: 2025-07-09 12:46:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az idomár//
* Mégis kit ne vonzana egy ilyen előadás? Ha ennél nagyobb állata lenne, már adóznia kéne utána. Nem is beszélve azokról az illetőkről, akik szívesen eltulajdonítanák maguknak. Talán túl sok időt töltött a kikötőben, hogy ilyeneken gondolkodik, bár csodálkozik, hogy eddig nem kapták el a kis csibészt és nem került fel a feketepiacra. Rövid köszönés követően lenéz a lába elé s észreveszi a kis fém lábost, benne az arannyal. *
- Ejnye, hát hova lett a jó modorom. Nem is gondoltam volna, hogy ilyesmit fogok látni, ha a városba érek.
* S azzal néhány aranyérmét helyez a lábosba. Pontosabban 14 arany landol Tökvirág Alesian lábosában.
Hamar felvilágosítja a félvért, miszerint az állatot nem vette, hanem maga szelídítette. Ennél a mondatnál kikerekednek a szemei. Igazán tehetséges idomító lehet, márpedig pont erre van szüksége. *
- Valóban?
* Látványosan elgondolkozik, közben kezét az állához emeli, hogy megcirógathassa sima állát. Talán megtalálta azt az illetőt, aki segíthet neki. Egy ideje már ő is gondolkodik egy állat beszerzésén, valami hasznos segítő, talán valami vad négylábú, vagy akár valami szárnyas jószág. *
- Mondd csak barátom, másoknak is vállalnál szelídítést? Persze nem ingyen. Jól megfizetnélek az idődért, ha segítenél nekem.
* Közben kezeit összefonja maga előtt, majd mosolyogva biggyeszti el a fejét az egyik irányba, majd várja a tündér reakcióját. Fogalma sincs mennyi pénzt kereshet egy nap alatt, de képzeli, hogy nagyjából annyit kell majd fizetnie, plusz a munkával megfelelő nehézségi költségeket is. Nem zavartatja magát az árakkal. A pénz könnyen jön, ha az illető pontosan tudja, hogy hol kell keresni. Márpedig a félvér pontosan sejti, hogy hol kell keresni. *
* Mégis kit ne vonzana egy ilyen előadás? Ha ennél nagyobb állata lenne, már adóznia kéne utána. Nem is beszélve azokról az illetőkről, akik szívesen eltulajdonítanák maguknak. Talán túl sok időt töltött a kikötőben, hogy ilyeneken gondolkodik, bár csodálkozik, hogy eddig nem kapták el a kis csibészt és nem került fel a feketepiacra. Rövid köszönés követően lenéz a lába elé s észreveszi a kis fém lábost, benne az arannyal. *
- Ejnye, hát hova lett a jó modorom. Nem is gondoltam volna, hogy ilyesmit fogok látni, ha a városba érek.
* S azzal néhány aranyérmét helyez a lábosba. Pontosabban 14 arany landol Tökvirág Alesian lábosában.
Hamar felvilágosítja a félvért, miszerint az állatot nem vette, hanem maga szelídítette. Ennél a mondatnál kikerekednek a szemei. Igazán tehetséges idomító lehet, márpedig pont erre van szüksége. *- Valóban?
* Látványosan elgondolkozik, közben kezét az állához emeli, hogy megcirógathassa sima állát. Talán megtalálta azt az illetőt, aki segíthet neki. Egy ideje már ő is gondolkodik egy állat beszerzésén, valami hasznos segítő, talán valami vad négylábú, vagy akár valami szárnyas jószág. *
- Mondd csak barátom, másoknak is vállalnál szelídítést? Persze nem ingyen. Jól megfizetnélek az idődért, ha segítenél nekem.
* Közben kezeit összefonja maga előtt, majd mosolyogva biggyeszti el a fejét az egyik irányba, majd várja a tündér reakcióját. Fogalma sincs mennyi pénzt kereshet egy nap alatt, de képzeli, hogy nagyjából annyit kell majd fizetnie, plusz a munkával megfelelő nehézségi költségeket is. Nem zavartatja magát az árakkal. A pénz könnyen jön, ha az illető pontosan tudja, hogy hol kell keresni. Márpedig a félvér pontosan sejti, hogy hol kell keresni. *
2456. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-07-08 18:12:49
Üzenet elküldve: 2025-07-08 18:12:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// A ködös jövő //
// Második szál //
* Miután minden szükséges dolgot megvásárolt a nagy utazáshoz, úgy számolja, hogy nem sok aranya maradt, viszont mégsem ül fel azon nyomban Sárkánya hátára. Meglát ugyanis egy különös mélységi hölgyet. Yvon nem látta még itt korábban, pedig gyakran jár a piactérre. Igaz, Arthenior lakossága is mintegy félévente kicserélődik, annyi utazó, kalandor fordul meg itt. Persze nem teljesen igaz, hiszen vannak olyan unalmas alakok is, mint az ifjú férfi, aki egész eddigi életét a városban töltötte. A lényeg, hogy még nem látta itt a hordó mellett ücsörgő sötételfet, de most, hogy az utolsó óráit – vagy talán csak perceit – tölti Artheniorban, különös kérdés merül fel benne. Észreveszi ugyanis a hordón pihenő kártyapaklit is. Yvon hisz ugyan a kártyákban, de nem a jóskártyákban. A negyvenesben hisz és egyéb kocsmában űzött játékokban. Most viszont, hogy maradt még egy pár aranya, végül is miért ne tenne egy próbát? Nem feltétlenül fog bármit is elhinni egy kormos jósnak, de úgy van vele, hogy ha ma nem, akkor mikor próbálja ki? Lovát vezetve odalép tehát a sötételfhez és hangosan, magabiztosan megszólal. *
– Mennyi az annyi, hölgyem? * Már csak azt reméli, hogy jól értelmezte a jeleket és valóban egy jóssal van dolga: máskülönben az előző mondatát nagyon hamar megbánná. Nem csak, mert égne a pofája, mint a wegtoreni lángorkán, hanem mert a jóslásnál drágább szolgáltatásokra már aligha maradt elég pénze. *
// Második szál //
* Miután minden szükséges dolgot megvásárolt a nagy utazáshoz, úgy számolja, hogy nem sok aranya maradt, viszont mégsem ül fel azon nyomban Sárkánya hátára. Meglát ugyanis egy különös mélységi hölgyet. Yvon nem látta még itt korábban, pedig gyakran jár a piactérre. Igaz, Arthenior lakossága is mintegy félévente kicserélődik, annyi utazó, kalandor fordul meg itt. Persze nem teljesen igaz, hiszen vannak olyan unalmas alakok is, mint az ifjú férfi, aki egész eddigi életét a városban töltötte. A lényeg, hogy még nem látta itt a hordó mellett ücsörgő sötételfet, de most, hogy az utolsó óráit – vagy talán csak perceit – tölti Artheniorban, különös kérdés merül fel benne. Észreveszi ugyanis a hordón pihenő kártyapaklit is. Yvon hisz ugyan a kártyákban, de nem a jóskártyákban. A negyvenesben hisz és egyéb kocsmában űzött játékokban. Most viszont, hogy maradt még egy pár aranya, végül is miért ne tenne egy próbát? Nem feltétlenül fog bármit is elhinni egy kormos jósnak, de úgy van vele, hogy ha ma nem, akkor mikor próbálja ki? Lovát vezetve odalép tehát a sötételfhez és hangosan, magabiztosan megszólal. *
– Mennyi az annyi, hölgyem? * Már csak azt reméli, hogy jól értelmezte a jeleket és valóban egy jóssal van dolga: máskülönben az előző mondatát nagyon hamar megbánná. Nem csak, mert égne a pofája, mint a wegtoreni lángorkán, hanem mert a jóslásnál drágább szolgáltatásokra már aligha maradt elég pénze. *
2455. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-07-08 17:48:52
Üzenet elküldve: 2025-07-08 17:48:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Az idomár //
*A játékuk vonzza a nézőket, akik egy darabig maradnak és jobb esetben érmét hátrahagyva távoznak. Ők a jó nézők, kik Teysus áldását élvezik, de akadnak rossz nézők, akik nem honorálják az előadást. A frissen érkező egyén is ilyen. Amint abbamarad a furulyajáték, rögtön letámadja a tündért. Már csak azért sem kedvelheti, mert olyan nagyra nőtt. Az ilyen magas termetűek alapból kiváltják ellenérzetét, de jó pontként tudja elkönyvelni legalább az illendő köszöntést. Rögtön a tárgyra tér rá az ismeretlen férfi, ezzel is Teysus tanait erősítve. Világosan kimondja istene, hogy magadat tedd az első helyre. Ismeretségük néhány másodperce alatt ezeket tudattalanul veszi figyelembe és így alakul ki egy viszonylag semleges megítélés Ettvalder irányába.*
– Teysus legyen veled is idegen!*Köszönti hasonlóképpen. Nem meglepő, hogy Zápor vonzotta be ezt az alakot is. Viszont a szokásos sablonnal szakítva itt most nem konkrétan az ő állatát akarják megvenni. A legtöbben azonnal az aranyakat kezdik el számolgatni, de a mosómedve nem eladó.*
– Nem tudom, őt én szelídítettem meg, nem vásároltam.*Feleli egykedvűen, de némi büszkeség azért kihallható szavaiból. Reméli, ennyivel beéri a férfi és hagyja őt továbbállni, hogy elkölthesse az aranyakat finom italra és formás lányokra.*
*A játékuk vonzza a nézőket, akik egy darabig maradnak és jobb esetben érmét hátrahagyva távoznak. Ők a jó nézők, kik Teysus áldását élvezik, de akadnak rossz nézők, akik nem honorálják az előadást. A frissen érkező egyén is ilyen. Amint abbamarad a furulyajáték, rögtön letámadja a tündért. Már csak azért sem kedvelheti, mert olyan nagyra nőtt. Az ilyen magas termetűek alapból kiváltják ellenérzetét, de jó pontként tudja elkönyvelni legalább az illendő köszöntést. Rögtön a tárgyra tér rá az ismeretlen férfi, ezzel is Teysus tanait erősítve. Világosan kimondja istene, hogy magadat tedd az első helyre. Ismeretségük néhány másodperce alatt ezeket tudattalanul veszi figyelembe és így alakul ki egy viszonylag semleges megítélés Ettvalder irányába.*
– Teysus legyen veled is idegen!*Köszönti hasonlóképpen. Nem meglepő, hogy Zápor vonzotta be ezt az alakot is. Viszont a szokásos sablonnal szakítva itt most nem konkrétan az ő állatát akarják megvenni. A legtöbben azonnal az aranyakat kezdik el számolgatni, de a mosómedve nem eladó.*
– Nem tudom, őt én szelídítettem meg, nem vásároltam.*Feleli egykedvűen, de némi büszkeség azért kihallható szavaiból. Reméli, ennyivel beéri a férfi és hagyja őt továbbállni, hogy elkölthesse az aranyakat finom italra és formás lányokra.*
2454. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-07-07 11:32:16
Üzenet elküldve: 2025-07-07 11:32:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Tökvirág Alesian//
* Üdülő látvány fogadja a piacon. Sokkal vidámabbak az emberek, mint a kikötőben, ami nem meglepő, azonban kevesebb a tennivaló. Ezért sem neki való hely a város. Mindenki békében éli az életét és hagyja, hogy a nemesek és a tanács döntsön minden felett, amíg ők jól élnek. Nem fogja megmondani az embereknek saját véleményét erről az életstílusról, mert valóban nem való a hozzáhasonló élet a legtöbb embernek.
A piacot járva figyeli a kirakott portékákat, némelyiket még fel is emeli. Hol vitatkozik a tárgy minőségén, hol az árat sokallja. Persze nem vesz semmit egyelőre, csak szeretné húzni az időt a következő akcióig. Hogy az mikor lesz? Valójában már nagyban megy, csak ő nem hivatalos rá. Ha tudná, hogy a vörös milyen szarban van, akkor talán még ő is gondolkozna valami megoldáson, de amilyen tudatlan az utóbbi időkben, erre nincs esély.
Sétálás közben megpillantja egy kis tündért a padon, legnagyobb meglepetésére nem ő itt a legnagyobb szám, hanem kis társa, aki utánozza gazdája minden mozdulatát. Ez olyan váratlanul éri, hogy őt is rabul ejti az előadás.
Amint kicsit alábbhagy a közönség körülöttük s abbahagyja az előadást, csak akkor közelíti meg a párost. *
- Teysus áldjon meg utadon.
* Int egyet felé, majd leveszi csuklyáját a fejéről. *
- Ha szabad kérdeznem, kitől szerezted a kis szőrcsomót?
* Szívesen meglátogatná az illetőt, aki ilyen álatokkal kereskedik. Megnézné a közelebbről, hogy miket tudna venni tőle, elvégre, aki egyet árul, annak több is van. *
* Üdülő látvány fogadja a piacon. Sokkal vidámabbak az emberek, mint a kikötőben, ami nem meglepő, azonban kevesebb a tennivaló. Ezért sem neki való hely a város. Mindenki békében éli az életét és hagyja, hogy a nemesek és a tanács döntsön minden felett, amíg ők jól élnek. Nem fogja megmondani az embereknek saját véleményét erről az életstílusról, mert valóban nem való a hozzáhasonló élet a legtöbb embernek.
A piacot járva figyeli a kirakott portékákat, némelyiket még fel is emeli. Hol vitatkozik a tárgy minőségén, hol az árat sokallja. Persze nem vesz semmit egyelőre, csak szeretné húzni az időt a következő akcióig. Hogy az mikor lesz? Valójában már nagyban megy, csak ő nem hivatalos rá. Ha tudná, hogy a vörös milyen szarban van, akkor talán még ő is gondolkozna valami megoldáson, de amilyen tudatlan az utóbbi időkben, erre nincs esély.
Sétálás közben megpillantja egy kis tündért a padon, legnagyobb meglepetésére nem ő itt a legnagyobb szám, hanem kis társa, aki utánozza gazdája minden mozdulatát. Ez olyan váratlanul éri, hogy őt is rabul ejti az előadás.
Amint kicsit alábbhagy a közönség körülöttük s abbahagyja az előadást, csak akkor közelíti meg a párost. *
- Teysus áldjon meg utadon.
* Int egyet felé, majd leveszi csuklyáját a fejéről. *
- Ha szabad kérdeznem, kitől szerezted a kis szőrcsomót?
* Szívesen meglátogatná az illetőt, aki ilyen álatokkal kereskedik. Megnézné a közelebbről, hogy miket tudna venni tőle, elvégre, aki egyet árul, annak több is van. *
2453. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-07-07 10:38:31
Üzenet elküldve: 2025-07-07 10:38:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
* A piacon mindig csurran-cseppen némi arany, ha eladja magát. Zápor pedig nagyon aranyos, ami vonzza a tekinteteket és a tekintetek erszényét. Meglepő, hogy mennyi aranyat képesek kifizetni két gomb szemért, meg egy szőrös pofiért. Mióta itt van neki a mosómedve, azóta látványosan nőt a bevétele. Mondhatni megdolgozik az állat a napi betevőjéért. Ahogy neki potyognak az aranyak, úgy az állata sem marad fizetség nélkül. Egy darab kolbász, vagy lepénydarab mindig valahogy odaesik elé, amit örömmel fogad, így még az ellátásán is spórol. Tiszta haszon, vagy talán Teysus áldásának lehet ezt betudni. Mindegy is, mert neki pont elég annyi, hogy van és a vantól nem kell félni. Most is egy padon ücsörögnek mind a ketten. Előtte a földön fém lábos, amibe aranyak csillognak. Ő furulyázik a mosómedve meg egy fadarabbal utánozza a mozdulatait. Néha ennyi is pont elég.*
2452. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-07-07 09:55:17
Üzenet elküldve: 2025-07-07 09:55:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A ködös jövő //
// Második szál //
* Ma is ott üldögél a hordója mellett rajta a vaskos kártyapaklijával. Aki elég bátor, annak néhány aranyért jósol a jövőjével kapcsolatban. Sokan nem tartják tisztességes szakmának, de ő mégis gond nélkül megél belőle. Még csak munkának se mondhatná, élvezettel csinálja. A sablonos kérdések mellett néha még halhat valóban érdekeseket is. A legnépszerűbb mégis a szokásos hármas egyike: munka, szerelem, egészség. Ha ezek megvannak, akkor úgy tapasztalta, hogy a lelkek elégedettek. Most egy fiatal nő szép szalmaszín tincsekkel, halvány szeplőkkel tarkítva az arcán kérdezett rá a leendőbelijére. A válaszra pedig boldogan libbent tova. Kedvező jelek voltak, de azért óva intette Zrami. Jöhet a következő, ő hellyel fogja kínálni a faládán.*
// Második szál //
* Ma is ott üldögél a hordója mellett rajta a vaskos kártyapaklijával. Aki elég bátor, annak néhány aranyért jósol a jövőjével kapcsolatban. Sokan nem tartják tisztességes szakmának, de ő mégis gond nélkül megél belőle. Még csak munkának se mondhatná, élvezettel csinálja. A sablonos kérdések mellett néha még halhat valóban érdekeseket is. A legnépszerűbb mégis a szokásos hármas egyike: munka, szerelem, egészség. Ha ezek megvannak, akkor úgy tapasztalta, hogy a lelkek elégedettek. Most egy fiatal nő szép szalmaszín tincsekkel, halvány szeplőkkel tarkítva az arcán kérdezett rá a leendőbelijére. A válaszra pedig boldogan libbent tova. Kedvező jelek voltak, de azért óva intette Zrami. Jöhet a következő, ő hellyel fogja kínálni a faládán.*
2451. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-07-03 12:47:22
Üzenet elküldve: 2025-07-03 12:47:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*A város nagyobb részét sikerült kikerülnie, szóval ezzel már félsikert aratott. A piacon gyorsan át kell, hogy vágjon. Mennyi emlék köti idei is. A ruha ami a táskájában lapul, itt került a birtokába egy nem túlságosan törvényes okból, de végül nem kellett eddig még használnia. Talán majd egyszer visszatér ahhoz a régi tervhez, amely nagyon veszélyes és kockázatos, de ha a megfelelő személyt fogják ki, sokat lehet vele kaszálni. Bosszantja is, hogy cserben kellett hagynia cinkostársát. Tényleg egy nagy bolond. A gondolataiból egy ismerős cégér zökkenti ki. Megérkezett a céljához.*
2450. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-07-02 23:08:17
Üzenet elküldve: 2025-07-02 23:08:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Füst és liliom//
- Mert néha az is vagy.
*Vigyorodik el halványan, ahogy a világos szemekbe pillant. Azután csak megvonja a vállait, amint ismét már a férfi mellett áll.*
- De vigasztaljon annak a tudata, hogy én ugyan ilyen lennék, ha valami magas helyre akarnál felcsábítani.
*Tűnődik el egy pillanatra, amíg felrémlik benne pár mélyre száműzött emlék, ahol volt szerencsétlensége lepillantani a mélységbe. Meg is borzong és kelletlenül a száját is elhúzza a hatására.*
- Vagy még rosszabb.
*Jegyzi meg mellékesen, miközben lassan tovább indul. A piac levegője megtelik valami sűrűbb, élőbb ritmussal, mintha maga az út is tudná, hogy hamarosan egy nagyobb lüktetésbe torkollik. Nem bizonytalankodik, céltudatosan halad. Lép tovább, át a hangok, szagok és mozdulatok sűrűjén. Nem zavarja. Már régen megtanulta, hogy a tömeg nem ellenség. Csak akkor bánt, ha félnek tőle. Ő viszont nem fél. A zsivaj lepereg róla, mint az eső a viaszos köpönyegen.
Fűszer, hús, forró zsír, méz, meleg kenyér. A szagok vastag rétegben ülnek meg a levegőben, és a nő beszívja őket, mintha ez lenne a világ rendje. Mert az is. Az élet szaga. Nem fojtó, nem durva, hanem valóságos. Nem keres benne értelmet, nem válogat, nem fintorog. Itt mindennek helye van. Az izzadt hátaknak és a gyümölcsök lédús illatának, a vasnak és a selyemnek. És ő mindezt úgy fogadja, mintha régóta ismerné.
Halad. Nem tör előre, ügyel a környezetére és legfőképp figyel a férfira. Aki elé kerül, azt kikerüli, aki nem figyel, azt meglöki. A piacon is uralkodik az íratlan szabály, hogy aki nem figyel és óvatlan, azt lelkiismeretfurdalás nélkül sodorja magával a tömeg.
Thea számára a piac nem káosz. Nem fenyegetés. Csak egy újabb tér, amit be kell járni, és most nem egyedül teszi. Hanem valakivel, aki ott van mellette. Aki csak tartja a kezét, nem túl erősen, nem túl lazán. Pont úgy, ahogy kell.
Az árusok kiabálása nem talál rést rajta. Egy-egy selyem, dísz, illatos kence felé pillant, de nem áll meg. Az ösztöne nem engedi. Tudja, hogy most nem a vásár kedvéért vannak itt.
Észre sem veszi, mennyire védelmezi közben Norennart. Pedig ott van minden mozdulatában. Amikor előre lép, előbb a tömeget méri fel. Mikor hátralép, úgy húzódik, hogy a férfi fedezékbe kerülhessen, ha arra van szükség. Mintha egyáltalán képes lenne élő pajzsként funkciót szerezni magának. Nem hősként. Csak úgy, ahogy természetesnek gondolja. És számára az is. Nem fél a könyökét használni, ha taszítania kell, a sárgák dühösen villannak egy-egy hozzájuk surlódó kosárra, majd annak gazdájára is. Nem foglalkozik azzal, hogy milyen pillantásokat kap cserébe.
A tömeg morajlik, a világ forog körülötte, de ő csak megy előre, és nem engedi el azt a kezet. Nem azért, hogy vezesse. Hanem mert reméli, hogy a férfi megtanult bízni abban, hogy lehet követni őt. Hogy ő nem csak utat vág, de vissza is néz.
Amikor nyugodtabb részre érnek a férfira pillant. Ahogy a csuklya alól kivillannak a világos szemek és tekintetük találkozik, a mogorva arc egy villanás alatt enyhül meg, ajkai pedig kedves mosolyba húzódnak.*
- Tudod mikor a legjobb ide kijönni?
*Fordul vissza előre, de ujjai ismét a férfi kezét cirógatják.*
- Tiszta éjszakán. Innen gyönyörű olyankor az ég.
*Felhunyorog egy pillanatra, szabad kezével elárnyékolja a nap bántó sugarait. A hangja nyugodt és semmivel sem hangosabb, mint általában, mégis utat találnak a férfihoz. Tudatosan talán. Nyugtatólag. Ki tudja? Amíg fellélegezhetnek a szabadabb részen kicsit visszalassít a léptein, azok könnyedebbé válnak. Most nem olyan, mint egy túlfeszített húr, vagy egy őrző kutya, aki azt lesi, hogy mikor kell ugrani, hogy védelmezzen. Most egy pillanatra kiélvezi a forgatagot, a terjengő illatokat és a megannyi színes selyem látványát. De közben felkészül arra, hogy, ha ismét a hömpölygő tömegbe keverednek, akkor ugyan ezzel az elánnal törjön utat maguknak.*
- Mert néha az is vagy.
*Vigyorodik el halványan, ahogy a világos szemekbe pillant. Azután csak megvonja a vállait, amint ismét már a férfi mellett áll.*
- De vigasztaljon annak a tudata, hogy én ugyan ilyen lennék, ha valami magas helyre akarnál felcsábítani.
*Tűnődik el egy pillanatra, amíg felrémlik benne pár mélyre száműzött emlék, ahol volt szerencsétlensége lepillantani a mélységbe. Meg is borzong és kelletlenül a száját is elhúzza a hatására.*
- Vagy még rosszabb.
*Jegyzi meg mellékesen, miközben lassan tovább indul. A piac levegője megtelik valami sűrűbb, élőbb ritmussal, mintha maga az út is tudná, hogy hamarosan egy nagyobb lüktetésbe torkollik. Nem bizonytalankodik, céltudatosan halad. Lép tovább, át a hangok, szagok és mozdulatok sűrűjén. Nem zavarja. Már régen megtanulta, hogy a tömeg nem ellenség. Csak akkor bánt, ha félnek tőle. Ő viszont nem fél. A zsivaj lepereg róla, mint az eső a viaszos köpönyegen.
Fűszer, hús, forró zsír, méz, meleg kenyér. A szagok vastag rétegben ülnek meg a levegőben, és a nő beszívja őket, mintha ez lenne a világ rendje. Mert az is. Az élet szaga. Nem fojtó, nem durva, hanem valóságos. Nem keres benne értelmet, nem válogat, nem fintorog. Itt mindennek helye van. Az izzadt hátaknak és a gyümölcsök lédús illatának, a vasnak és a selyemnek. És ő mindezt úgy fogadja, mintha régóta ismerné.
Halad. Nem tör előre, ügyel a környezetére és legfőképp figyel a férfira. Aki elé kerül, azt kikerüli, aki nem figyel, azt meglöki. A piacon is uralkodik az íratlan szabály, hogy aki nem figyel és óvatlan, azt lelkiismeretfurdalás nélkül sodorja magával a tömeg.
Thea számára a piac nem káosz. Nem fenyegetés. Csak egy újabb tér, amit be kell járni, és most nem egyedül teszi. Hanem valakivel, aki ott van mellette. Aki csak tartja a kezét, nem túl erősen, nem túl lazán. Pont úgy, ahogy kell.
Az árusok kiabálása nem talál rést rajta. Egy-egy selyem, dísz, illatos kence felé pillant, de nem áll meg. Az ösztöne nem engedi. Tudja, hogy most nem a vásár kedvéért vannak itt.
Észre sem veszi, mennyire védelmezi közben Norennart. Pedig ott van minden mozdulatában. Amikor előre lép, előbb a tömeget méri fel. Mikor hátralép, úgy húzódik, hogy a férfi fedezékbe kerülhessen, ha arra van szükség. Mintha egyáltalán képes lenne élő pajzsként funkciót szerezni magának. Nem hősként. Csak úgy, ahogy természetesnek gondolja. És számára az is. Nem fél a könyökét használni, ha taszítania kell, a sárgák dühösen villannak egy-egy hozzájuk surlódó kosárra, majd annak gazdájára is. Nem foglalkozik azzal, hogy milyen pillantásokat kap cserébe.
A tömeg morajlik, a világ forog körülötte, de ő csak megy előre, és nem engedi el azt a kezet. Nem azért, hogy vezesse. Hanem mert reméli, hogy a férfi megtanult bízni abban, hogy lehet követni őt. Hogy ő nem csak utat vág, de vissza is néz.
Amikor nyugodtabb részre érnek a férfira pillant. Ahogy a csuklya alól kivillannak a világos szemek és tekintetük találkozik, a mogorva arc egy villanás alatt enyhül meg, ajkai pedig kedves mosolyba húzódnak.*
- Tudod mikor a legjobb ide kijönni?
*Fordul vissza előre, de ujjai ismét a férfi kezét cirógatják.*
- Tiszta éjszakán. Innen gyönyörű olyankor az ég.
*Felhunyorog egy pillanatra, szabad kezével elárnyékolja a nap bántó sugarait. A hangja nyugodt és semmivel sem hangosabb, mint általában, mégis utat találnak a férfihoz. Tudatosan talán. Nyugtatólag. Ki tudja? Amíg fellélegezhetnek a szabadabb részen kicsit visszalassít a léptein, azok könnyedebbé válnak. Most nem olyan, mint egy túlfeszített húr, vagy egy őrző kutya, aki azt lesi, hogy mikor kell ugrani, hogy védelmezzen. Most egy pillanatra kiélvezi a forgatagot, a terjengő illatokat és a megannyi színes selyem látványát. De közben felkészül arra, hogy, ha ismét a hömpölygő tömegbe keverednek, akkor ugyan ezzel az elánnal törjön utat maguknak.*
2449. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-07-02 22:24:28
Üzenet elküldve: 2025-07-02 22:24:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Füst és liliom//
*A kő utcák már itt is hangosabbak. Az emberek sietnek, a sarkok mögül lódobogás hallatszik, a levegő is mozdul, valami súlyosabb, élénkebb ritmust vesz fel, ahogy közelednek a Piactérhez. Norennar érzi, hogy a gyomra lassan kezd szorosabbra húzódni. Még nem látszik rajta, de valami belül már feszül.
Amikor Thea ujjai kisiklanak a markából, reflexből fordítaná oda a fejét, de a nő gyorsabb. Már előtte áll, két lépés sem kell, hogy megállítsa. Norennar próbál mosolyogni, nem erőltetetten, inkább csak úgy, mint aki tudja, hogy illene, de a szeme másról beszél. A szeme őszinte. Ott van benne az a feszült, mélyen gyökerező idegenkedés, amit sem páncél, sem sötét csuklya nem fed el teljesen.
A nő keze a mellkasára simul, és Norennar megfeszül. A testében benne maradt feszültség úgy húzódik végig rajta, mint egy vékony dróton lefuttatott tűz. De a mozdulat gyengéd. Nem kényszerít, nem rángatja ki belőle, csak hozzáér, és már ettől enged. Mint egy ín, ami lassan visszahúzódik a helyére. És közben az a halk mondat, a válla fölött: „hamar túl leszünk rajta”. Egy fáradt sóhaj szakad ki belőle, szinte reflexszerűen.
Aztán jön a csók.
A levegőben ott marad az íze, mikor a nő elhúzódik. Norennar még nem nyitja ki a szemét. Csak akkor, amikor a csuklyája széléhez ér a kéz, és ahogy elhúzódik, máris érzi, hogy az anyag újra a homlokára simul.*
- Úgy érzem magam ettől, mint egy nagyra nőtt gyerek…* Morogja félhangosan, de hangjában nincs neheztelés. Inkább valami fanyar, kisfiús beletörődés. Aztán hozzáteszi, halkabban.* - …de köszönöm.
*És amikor Thea ujjai újra az övébe csúsznak, már nem kapaszkodik. Nem szorítja, nem feszül rá, csak tartja. A tenyerük egymásnak simul, de a mozdulat már nem a menekülés ellen van. Hanem hogy ne veszítse el.
Így lépnek be a tömegbe.
A Piactér már a bejáratnál ömlik rájuk. Az emberek közt szinte él a levegő, mozdul, zörög, kiált. Az asztalok sűrű, zegzugos sora szűk átjárókat hagy, és minden kereskedő úgy kiabál, mintha a vásárló csak egyetlen kiáltásra adná oda az erszényét. Norennar első mozdulata az, hogy kissé lejjebb húzza a csuklyát, a második pedig az, hogy kissé hátrébb húzódik, de csak annyira, amennyire Thea engedi.
Szorosan mellette halad, és figyel. Nem csak a nőre, hanem a tömegre. Azokra, akik nem figyelnek. Azokra, akik túl közel kerülnek. Azokra, akik túl hosszú ideig nézik meg a tarsolyát.
A frissen sült hús illata keveredik a gyümölcsök nehéz zamatával, fűszer és korai méz. A levegő sűrű, tele lüktető szagokkal. Norennar orra összerándul, nem az illattól, hanem attól, hogy egyszerre túl sok. Mégis, valahogy működik. Működik, mert ott van a másik kéz, ami vezeti.
Néha összeütköznek valakivel. Egy széles hátú férfi könyöke súrolja a vállát. Norennar csak egy fél lépést húzódik, nem engedi el a kezet, csak a másik karja húzódik el a tőre felé, de nem fog rá. A mozdulat automatikus. Mint egy reflex. Aztán már tovább is haladnak. Egy asszony, kosarával a könyökén, nekik sodródik. Norennar hátra csúszik, Thea elé, a vállát védi, aztán visszalép. Mozdulatlanul tartja a kezet, ahogy újra mellé simul.
Egy túl buzgó árus odalép. Valami selymet lenget az orruk alá, vékony, színes, kicsit csillogós szövetet, amire Norennar csak egyetlen, lassú fejrázással válaszol.
Norennar néha oldalra pillant. Egy pultnál különösen megakad a szeme, valami rézkarcos, díszes fegyverek, apróbb dísztőrök csillannak egy üveglapon. Egy-egy sárgaréz gyűrű, amiben obszidián van foglalva, máshol egy párnahuzatot kínáló elf nyújtogatja a portékáját. De nem állnak meg. Nem kérdezősködik. A lépteik célirányosak, de nem sietősek. Közöttük a tempó állandó. Csak akkor törik meg, ha a nő megáll, és Norennar mindig megáll vele.
Egy pillanatra, amikor úgy tűnik, sikerül egy kevésbé zsúfolt folyosót találni a sátrak között, a férfi oldalra pillant. A szeme sarkából figyeli a nő arcát. A mozdulatait. A tartását. A lépéseit, ahogy a tömegen át vezeti, könnyedén, biztosan, mintha nem is számítana, hogy mennyi hang és szín zúdul köréjük. A hangzavar mintha lepattanna róla. Mindenki máshoz tartozik, ő pedig csak megy előre, határozottan, Norennar mellett.
A férfi minden idegszálával rajta van. De most nem azért, hogy védekezzen. Hanem mert figyelni akar rá. Mert valahol, ezen a lüktető, zajos, színes téren, ebben a túlzsúfolt világban, csak egyetlen fix pont van. Az a kéz az övében. És akinek a kezét tartja, attól egy pillanatra sem akar lemaradni.*
*A kő utcák már itt is hangosabbak. Az emberek sietnek, a sarkok mögül lódobogás hallatszik, a levegő is mozdul, valami súlyosabb, élénkebb ritmust vesz fel, ahogy közelednek a Piactérhez. Norennar érzi, hogy a gyomra lassan kezd szorosabbra húzódni. Még nem látszik rajta, de valami belül már feszül.
Amikor Thea ujjai kisiklanak a markából, reflexből fordítaná oda a fejét, de a nő gyorsabb. Már előtte áll, két lépés sem kell, hogy megállítsa. Norennar próbál mosolyogni, nem erőltetetten, inkább csak úgy, mint aki tudja, hogy illene, de a szeme másról beszél. A szeme őszinte. Ott van benne az a feszült, mélyen gyökerező idegenkedés, amit sem páncél, sem sötét csuklya nem fed el teljesen.
A nő keze a mellkasára simul, és Norennar megfeszül. A testében benne maradt feszültség úgy húzódik végig rajta, mint egy vékony dróton lefuttatott tűz. De a mozdulat gyengéd. Nem kényszerít, nem rángatja ki belőle, csak hozzáér, és már ettől enged. Mint egy ín, ami lassan visszahúzódik a helyére. És közben az a halk mondat, a válla fölött: „hamar túl leszünk rajta”. Egy fáradt sóhaj szakad ki belőle, szinte reflexszerűen.
Aztán jön a csók.
A levegőben ott marad az íze, mikor a nő elhúzódik. Norennar még nem nyitja ki a szemét. Csak akkor, amikor a csuklyája széléhez ér a kéz, és ahogy elhúzódik, máris érzi, hogy az anyag újra a homlokára simul.*
- Úgy érzem magam ettől, mint egy nagyra nőtt gyerek…* Morogja félhangosan, de hangjában nincs neheztelés. Inkább valami fanyar, kisfiús beletörődés. Aztán hozzáteszi, halkabban.* - …de köszönöm.
*És amikor Thea ujjai újra az övébe csúsznak, már nem kapaszkodik. Nem szorítja, nem feszül rá, csak tartja. A tenyerük egymásnak simul, de a mozdulat már nem a menekülés ellen van. Hanem hogy ne veszítse el.
Így lépnek be a tömegbe.
A Piactér már a bejáratnál ömlik rájuk. Az emberek közt szinte él a levegő, mozdul, zörög, kiált. Az asztalok sűrű, zegzugos sora szűk átjárókat hagy, és minden kereskedő úgy kiabál, mintha a vásárló csak egyetlen kiáltásra adná oda az erszényét. Norennar első mozdulata az, hogy kissé lejjebb húzza a csuklyát, a második pedig az, hogy kissé hátrébb húzódik, de csak annyira, amennyire Thea engedi.
Szorosan mellette halad, és figyel. Nem csak a nőre, hanem a tömegre. Azokra, akik nem figyelnek. Azokra, akik túl közel kerülnek. Azokra, akik túl hosszú ideig nézik meg a tarsolyát.
A frissen sült hús illata keveredik a gyümölcsök nehéz zamatával, fűszer és korai méz. A levegő sűrű, tele lüktető szagokkal. Norennar orra összerándul, nem az illattól, hanem attól, hogy egyszerre túl sok. Mégis, valahogy működik. Működik, mert ott van a másik kéz, ami vezeti.
Néha összeütköznek valakivel. Egy széles hátú férfi könyöke súrolja a vállát. Norennar csak egy fél lépést húzódik, nem engedi el a kezet, csak a másik karja húzódik el a tőre felé, de nem fog rá. A mozdulat automatikus. Mint egy reflex. Aztán már tovább is haladnak. Egy asszony, kosarával a könyökén, nekik sodródik. Norennar hátra csúszik, Thea elé, a vállát védi, aztán visszalép. Mozdulatlanul tartja a kezet, ahogy újra mellé simul.
Egy túl buzgó árus odalép. Valami selymet lenget az orruk alá, vékony, színes, kicsit csillogós szövetet, amire Norennar csak egyetlen, lassú fejrázással válaszol.
Norennar néha oldalra pillant. Egy pultnál különösen megakad a szeme, valami rézkarcos, díszes fegyverek, apróbb dísztőrök csillannak egy üveglapon. Egy-egy sárgaréz gyűrű, amiben obszidián van foglalva, máshol egy párnahuzatot kínáló elf nyújtogatja a portékáját. De nem állnak meg. Nem kérdezősködik. A lépteik célirányosak, de nem sietősek. Közöttük a tempó állandó. Csak akkor törik meg, ha a nő megáll, és Norennar mindig megáll vele.
Egy pillanatra, amikor úgy tűnik, sikerül egy kevésbé zsúfolt folyosót találni a sátrak között, a férfi oldalra pillant. A szeme sarkából figyeli a nő arcát. A mozdulatait. A tartását. A lépéseit, ahogy a tömegen át vezeti, könnyedén, biztosan, mintha nem is számítana, hogy mennyi hang és szín zúdul köréjük. A hangzavar mintha lepattanna róla. Mindenki máshoz tartozik, ő pedig csak megy előre, határozottan, Norennar mellett.
A férfi minden idegszálával rajta van. De most nem azért, hogy védekezzen. Hanem mert figyelni akar rá. Mert valahol, ezen a lüktető, zajos, színes téren, ebben a túlzsúfolt világban, csak egyetlen fix pont van. Az a kéz az övében. És akinek a kezét tartja, attól egy pillanatra sem akar lemaradni.*
2448. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-07-02 21:37:40
Üzenet elküldve: 2025-07-02 21:37:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Füst és liliom//
*Úrnő. Hm. Még talán élvezné is, ha egyszer eljönne az ideje, hogy valaki kevesebb éllel és játékkal a hangjában szólítsa így. Hogy cselédek és inasok sora hajlongjon előtte, mikor végig lejt a folyosón vagy belép a társalkodóba. Mert az ő kúriájában bizony lenne az is. Hogy végre ne ő legyen az, aki mindig mások kegyeit kényszerű figyelni és más akaratát előtérbe helyezni.
Kissé keserű mosolyra rebbennek ajkai, de ezt gyorsan palástolja azzal, hogy inkább elpillant a férfiról, a mozdulatot befejezve az ing megigazításával. Igaz, hogy az anyagnak nincs szüksége rá, mert az így is hibátlanul mutat a karcsú vonalakon. Pár simítás az egész, de az idő épp elegendő arra, hogy a régmúlt keserűsége ismét nyom nélkül fakuljon le arcáról és maga is játékos vidámsággal nézzen újra a férfira.*
- Olyan ügyesen űzöd ezt, hogy a végén te leszel a komornyikom.
*Vigyorodik el kissé, ahogy kisétál a házikóból. Persze tudna előadást tartani, hogy a meghajlásban hol volt a hiba, hol nem volt tökéletes a tartás. Tudja jól, mert épp eléggé határozott kezekkel nevelték bele a hibák elkerülését. A nyomait azóta is viseli a hátán, de nem úgy, mint egy újabb emléket, ami csak rossz szájízt hagyott benne. Nem. Ez megannyi lázadás emléke, hogy sokszor szegült ellen, azért, hogy saját magát ne hazudtolja meg. De idővel mégis beletörődött abba, hogy színjáték nélkül csak elgyengül. A gyengeség jutalma pedig sebek és fájdalom.
De most mégis úgy érzi, hogy talán tévedett akkor. Hisz most végre önmaga lehet és egy pillanatra sem érzi gyengeségnek. Azt a szabadságot érzi csak, ami iránt már oly régóta vágyódott.
Odakint halkan felnevet a célja végezetlen mozdulatra, majd egyszerűen csak megvonja a vállait.*
- Az egyetlen dolog a dézsa, amiért kár lenne, ha nyoma veszne.
*Feleli nemtörődömséggel a hangjában. Mert valóban nem szokása zárni az ajtót. Mi lehet a legrosszabb? Valaki kitakarít nála?
Amikor indulóra fogják ujjai otthonosan simulnak a férfi kezébe. Maga sem készül megtörni a csendet, amíg az utcákat róják. Sok a hallgatás, de közöttük ez talán beszédesebb, mint a valóban kimondott szavak. A csendnek mélysége van és súlya, a szavakat lehet formálni, kedvükre alakítani egészen addig, hogy az elveszítse a valódi tartalmát és értékét.
A csendhez társul a halovány, mostanra szinte állandósult mosoly is. Ami egészen a piacig ki is tart. A város felébredt, ami hozza magával annak zajait is. Számára nem zavaró, hisz mindig is ott igyekezett megjelenni, ahol zaj volt, tömeg és lehetőségek. De érzi ujjain az erősebb szorítást, minek hatására lépteit lassan meg is állítja. Először a férfira pillant fel, majd tekintete tovább siklik a piac felé. Oda, ahonnan már kúszik az orrába a frissen sült ételek, fűszerek illata. Látja a kufárok színes sátrait, átszűrődnek az eladásra szánt jószágok hangjai. És ott az előttük burjánzó tömeg. Ismét a férfira néz, a kezdeti aggodalom pedig újból mosollyá enyhül, ahogy a kezét lassan elengedi, de egy lépést sem távolodik el. Elé fordul, majd mindkét kezével felsimít a mellkasán egészen a köpeny prémmel szegélyezett részéig.*
- Hamar túl leszünk rajta.
*Mondja halkan miközben lábujjhegyre állva nyújtózik közelebb. A szavak pedig meg is ragadnak kettejük között, mintha egy kapaszkodó lenne, ami azért készült, hogy azt erősen markolva szolgáltasson nyugalmat. Apró csókot lehel a férfi ajkaira, majd az ujjak tovább simítanak, amíg nem fognak rá a csuklyára. Ahogy pedig visszaereszkedik a földre a csuklyát is húzza magával, eligazítva a férfi fején, kissé jobban az arcába húzva. Amikor dolgával végzett visszalép Norennar oldala mellé, ismét a kezébe csúsztatja ujjait, gyengéden összefűzve azokat a férfiéval. Nem vár megerősítésre, nem enged megtorpanásnak sem. Lassan tovább indul, de most vezet. Kimért óvatossággal, bele a tömegbe. Ujjai erősen tartják a másik kezét, miközben úgy tűnhet, hogy az árusok közt haladva teljesen a kínált portékáknak szenteli a figyelmét. Pedig most minden érzékszerve a férfi rezdüléseire van kihegyezve. Ha megtorpan, akkor megáll vele, olyankor ujjai finoman cirógatnak a kézre. De, ha nyugodt tempóban sikerül haladni, akkor ő maga is ugyan azzal a kimért eleganciával halad mellette, mintha a fehér selyemruhát le sem cserélte volna az egyszerű ingre, nadrágra és viseltes bakancsra.*
*Úrnő. Hm. Még talán élvezné is, ha egyszer eljönne az ideje, hogy valaki kevesebb éllel és játékkal a hangjában szólítsa így. Hogy cselédek és inasok sora hajlongjon előtte, mikor végig lejt a folyosón vagy belép a társalkodóba. Mert az ő kúriájában bizony lenne az is. Hogy végre ne ő legyen az, aki mindig mások kegyeit kényszerű figyelni és más akaratát előtérbe helyezni.
Kissé keserű mosolyra rebbennek ajkai, de ezt gyorsan palástolja azzal, hogy inkább elpillant a férfiról, a mozdulatot befejezve az ing megigazításával. Igaz, hogy az anyagnak nincs szüksége rá, mert az így is hibátlanul mutat a karcsú vonalakon. Pár simítás az egész, de az idő épp elegendő arra, hogy a régmúlt keserűsége ismét nyom nélkül fakuljon le arcáról és maga is játékos vidámsággal nézzen újra a férfira.*
- Olyan ügyesen űzöd ezt, hogy a végén te leszel a komornyikom.
*Vigyorodik el kissé, ahogy kisétál a házikóból. Persze tudna előadást tartani, hogy a meghajlásban hol volt a hiba, hol nem volt tökéletes a tartás. Tudja jól, mert épp eléggé határozott kezekkel nevelték bele a hibák elkerülését. A nyomait azóta is viseli a hátán, de nem úgy, mint egy újabb emléket, ami csak rossz szájízt hagyott benne. Nem. Ez megannyi lázadás emléke, hogy sokszor szegült ellen, azért, hogy saját magát ne hazudtolja meg. De idővel mégis beletörődött abba, hogy színjáték nélkül csak elgyengül. A gyengeség jutalma pedig sebek és fájdalom.
De most mégis úgy érzi, hogy talán tévedett akkor. Hisz most végre önmaga lehet és egy pillanatra sem érzi gyengeségnek. Azt a szabadságot érzi csak, ami iránt már oly régóta vágyódott.
Odakint halkan felnevet a célja végezetlen mozdulatra, majd egyszerűen csak megvonja a vállait.*
- Az egyetlen dolog a dézsa, amiért kár lenne, ha nyoma veszne.
*Feleli nemtörődömséggel a hangjában. Mert valóban nem szokása zárni az ajtót. Mi lehet a legrosszabb? Valaki kitakarít nála?
Amikor indulóra fogják ujjai otthonosan simulnak a férfi kezébe. Maga sem készül megtörni a csendet, amíg az utcákat róják. Sok a hallgatás, de közöttük ez talán beszédesebb, mint a valóban kimondott szavak. A csendnek mélysége van és súlya, a szavakat lehet formálni, kedvükre alakítani egészen addig, hogy az elveszítse a valódi tartalmát és értékét.
A csendhez társul a halovány, mostanra szinte állandósult mosoly is. Ami egészen a piacig ki is tart. A város felébredt, ami hozza magával annak zajait is. Számára nem zavaró, hisz mindig is ott igyekezett megjelenni, ahol zaj volt, tömeg és lehetőségek. De érzi ujjain az erősebb szorítást, minek hatására lépteit lassan meg is állítja. Először a férfira pillant fel, majd tekintete tovább siklik a piac felé. Oda, ahonnan már kúszik az orrába a frissen sült ételek, fűszerek illata. Látja a kufárok színes sátrait, átszűrődnek az eladásra szánt jószágok hangjai. És ott az előttük burjánzó tömeg. Ismét a férfira néz, a kezdeti aggodalom pedig újból mosollyá enyhül, ahogy a kezét lassan elengedi, de egy lépést sem távolodik el. Elé fordul, majd mindkét kezével felsimít a mellkasán egészen a köpeny prémmel szegélyezett részéig.*
- Hamar túl leszünk rajta.
*Mondja halkan miközben lábujjhegyre állva nyújtózik közelebb. A szavak pedig meg is ragadnak kettejük között, mintha egy kapaszkodó lenne, ami azért készült, hogy azt erősen markolva szolgáltasson nyugalmat. Apró csókot lehel a férfi ajkaira, majd az ujjak tovább simítanak, amíg nem fognak rá a csuklyára. Ahogy pedig visszaereszkedik a földre a csuklyát is húzza magával, eligazítva a férfi fején, kissé jobban az arcába húzva. Amikor dolgával végzett visszalép Norennar oldala mellé, ismét a kezébe csúsztatja ujjait, gyengéden összefűzve azokat a férfiéval. Nem vár megerősítésre, nem enged megtorpanásnak sem. Lassan tovább indul, de most vezet. Kimért óvatossággal, bele a tömegbe. Ujjai erősen tartják a másik kezét, miközben úgy tűnhet, hogy az árusok közt haladva teljesen a kínált portékáknak szenteli a figyelmét. Pedig most minden érzékszerve a férfi rezdüléseire van kihegyezve. Ha megtorpan, akkor megáll vele, olyankor ujjai finoman cirógatnak a kézre. De, ha nyugodt tempóban sikerül haladni, akkor ő maga is ugyan azzal a kimért eleganciával halad mellette, mintha a fehér selyemruhát le sem cserélte volna az egyszerű ingre, nadrágra és viseltes bakancsra.*
2447. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-06-26 17:58:23
Üzenet elküldve: 2025-06-26 17:58:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Luurien//
- Akkor örülne igazán az a nagy fejed! *Mondja kacagva, majd az istenek sem tudják hogy, de mind a ketten nyakig vizesek, sarasok lesznek. Csak Menyét ússza meg, talán köztük ő a legértelmesebb a jelen helyzetben. Csupán az a csodálatraméltó, hogy nem szökött meg és hagyta hátra rögvest gondatlan gazdáját, aki most teljesen belefeledkezett a gyermeki lét örömébe. Majd letörli este Anviel a vigyort az arcáról. Vagy az üres szoba, üres ágyának látványa.
A békák begyűjtve, így hát teljesen felszerelkezve érkeznek a piacra, ahol természetesen néhány fej csóválásnak indul, látva a fizimiskájukat, de a hölgy, akit éppen meg találnak viccelni, igen figyelmesen hallgatja, hogy kitől nem szabad vásárolnia. Csakhamar ráébred, hogy rossz döntés volt a fiúcskára hallgatni, amikor a Luu által elrejtett béka annak hasára ugrik. A sikkantásra, a ramazurira, már többen gyűlnek össze, hogy felfejtsék, honnan is az a néhány béka, ami hol egy fazékból, hol egy halaspultról ugrik el, valószínűleg cseppet sem vígan, hiszen nem a természetes élőhelyük.
Megjátssza ő is a meglepődést, de igen nehéz elrejteni a már majdnem kipottyant könnyet, ami a visszatartott nevetés hozadéka.
Felfigyel rá, hogy hová mutat cimborája, így nem rest ellőni utolsó előtti töltényét. A béka a nagy serteperte közepette, valahogy - ki tudja hogy -, a jelzett vénasszony hófehér hajába ugrik, majd onnan bele a tömegbe. Csak nagy bánatukra egy frissen érkezett öregúr - feltehetően a mamó kedves férje - kiszúrja, hogy ki és miben sántikál. Egy nem jól irányzott dobással érkezik a két fiatalember közé az egyik agyagedény, ami szét is pattan, agyagszilánkokat szórva mindenfelé. Az öreg emellé artikulálatlanul üvöltve kel a kedvese védelmére. Nem túl gyors, de annyira éppen, hogy rögvest futni kelljen előle. Megrántja a vizes felsőjénél fogva Luu-t és nevetve, de azért kissé ijedten indul meg egyenesen át a romvároson másodmagával, hogy aztán később a térdét fogva ziháljon, s aztán fújja ki magát.*
- Hát ez nagyon jó volt! *Nevet, de el-el csuklik a hangja. Levegő nélkül nehéz.*
- Láttad az arcokat? Szerintem hatokig nem mehetek a piac közelébe, de megérte. *Fullad ki újra, majd felegyenesedik és nagyot sóhajt.*
- Menjünk be hátul az árvaházba. Silypi jön! Csak az emeletre kell feljutni. Azt hiszem csak Anviel néni van a házban, aki felnőtt, majd megkérek valakit, hogy terelje el a figyelmét. Na?
- Akkor örülne igazán az a nagy fejed! *Mondja kacagva, majd az istenek sem tudják hogy, de mind a ketten nyakig vizesek, sarasok lesznek. Csak Menyét ússza meg, talán köztük ő a legértelmesebb a jelen helyzetben. Csupán az a csodálatraméltó, hogy nem szökött meg és hagyta hátra rögvest gondatlan gazdáját, aki most teljesen belefeledkezett a gyermeki lét örömébe. Majd letörli este Anviel a vigyort az arcáról. Vagy az üres szoba, üres ágyának látványa.
A békák begyűjtve, így hát teljesen felszerelkezve érkeznek a piacra, ahol természetesen néhány fej csóválásnak indul, látva a fizimiskájukat, de a hölgy, akit éppen meg találnak viccelni, igen figyelmesen hallgatja, hogy kitől nem szabad vásárolnia. Csakhamar ráébred, hogy rossz döntés volt a fiúcskára hallgatni, amikor a Luu által elrejtett béka annak hasára ugrik. A sikkantásra, a ramazurira, már többen gyűlnek össze, hogy felfejtsék, honnan is az a néhány béka, ami hol egy fazékból, hol egy halaspultról ugrik el, valószínűleg cseppet sem vígan, hiszen nem a természetes élőhelyük.
Megjátssza ő is a meglepődést, de igen nehéz elrejteni a már majdnem kipottyant könnyet, ami a visszatartott nevetés hozadéka.
Felfigyel rá, hogy hová mutat cimborája, így nem rest ellőni utolsó előtti töltényét. A béka a nagy serteperte közepette, valahogy - ki tudja hogy -, a jelzett vénasszony hófehér hajába ugrik, majd onnan bele a tömegbe. Csak nagy bánatukra egy frissen érkezett öregúr - feltehetően a mamó kedves férje - kiszúrja, hogy ki és miben sántikál. Egy nem jól irányzott dobással érkezik a két fiatalember közé az egyik agyagedény, ami szét is pattan, agyagszilánkokat szórva mindenfelé. Az öreg emellé artikulálatlanul üvöltve kel a kedvese védelmére. Nem túl gyors, de annyira éppen, hogy rögvest futni kelljen előle. Megrántja a vizes felsőjénél fogva Luu-t és nevetve, de azért kissé ijedten indul meg egyenesen át a romvároson másodmagával, hogy aztán később a térdét fogva ziháljon, s aztán fújja ki magát.*
- Hát ez nagyon jó volt! *Nevet, de el-el csuklik a hangja. Levegő nélkül nehéz.*
- Láttad az arcokat? Szerintem hatokig nem mehetek a piac közelébe, de megérte. *Fullad ki újra, majd felegyenesedik és nagyot sóhajt.*
- Menjünk be hátul az árvaházba. Silypi jön! Csak az emeletre kell feljutni. Azt hiszem csak Anviel néni van a házban, aki felnőtt, majd megkérek valakit, hogy terelje el a figyelmét. Na?
2446. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-06-24 19:01:01
Üzenet elküldve: 2025-06-24 19:01:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Trylnor//
- Bárdok mi? *Vigyorodik el a gondolatra, ahogy egy hideg téli estén, az egyik fogadóban körülülnek egy bárdot, aki épp róla mesél. ~Nem, inkább legyen bárdnő! Jó, nagy dudákkal! Azért, na!~ Vigyora nem hervadozik, mint a Trylnor által felkapott mocsári növény, amivel elkezdi dobálni. Nos, ezt a harcot most nem ő nyeri, de a legkevésbé sem érdekli. Majd a következőt, most "úgyis hagyta magát." Kell a másiknak is, hogy győzzön, mert akkor nem tudnának ilyen jól ellenni egész nap.*
- Ki más, mint te! *Rúgja felé a vizet, röhögve, majd egy kicsit kicsavargatja a ruháit. Begyűjtik az vartyogó szettet és máris a tervet beszélik meg. Sőt, mire észbe kap, a kevésbé saras Trylnor komája már akcióba is lendül. Akár csak Iván a múltkor egy bottal hadonászva. Vigyorogva figyeli a fiút, majd nyel egyet és feltűnésmentesen elindul a tömegben. Amint a nő mellé ér, egy ügyes mozdulattal eldobja a békát. Szerencsére, most nem kell túl nagyot célozni az egészhez, így elsőre is belepottyan a brekkenő ugrabugra. Egy kicsit odébb megy, a halas pulthoz, és onnan figyeli, hogy megérkezzen Tryl. Szó nélkül mosolyogni kezd, egy kicsit ökölbe is szorítja a kezét önkéntelenül. Hirtelen egy nagy visítás bontakozik ki az átlagos morajból, a kis béka kiutat talált kifelé, egyenesen a nő hasára ugrik.*
- Az istenekreeee! Jaj, valaki segítsen! *Kiabál, mert Luurien gyanúja szerint, nem ismerte fel a támadóját. Néhányan odasietnek, többen pedig nevetni kezdenek. Ahogy a fél-elf is, a hasát fogja és közben bedob egyet a halak közzé is, amíg a népek figyelme a békatámadás áldozatán csüng. Meg is húzza komája ingujját, hogy igyekezzenek tovább, mert mindjárt jön a támadás második fázisa. Szemmel a kinézett idős nő felé mutogat a srácnak, hiszen már csak két béka maradt és az egyik a kis tündéré. Ez is jó móka lesz, amikor felkiált egy gnóm kislány vékony hangján.*
- Ott is van egy! *Egyenesen mutat a halaspultra, miközben besurran az anyukája szoknyája mögé. Luu csak nevet és várja a következő békatámadást. Még a végén elhíresül ez a mai nap!*
- Bárdok mi? *Vigyorodik el a gondolatra, ahogy egy hideg téli estén, az egyik fogadóban körülülnek egy bárdot, aki épp róla mesél. ~Nem, inkább legyen bárdnő! Jó, nagy dudákkal! Azért, na!~ Vigyora nem hervadozik, mint a Trylnor által felkapott mocsári növény, amivel elkezdi dobálni. Nos, ezt a harcot most nem ő nyeri, de a legkevésbé sem érdekli. Majd a következőt, most "úgyis hagyta magát." Kell a másiknak is, hogy győzzön, mert akkor nem tudnának ilyen jól ellenni egész nap.*
- Ki más, mint te! *Rúgja felé a vizet, röhögve, majd egy kicsit kicsavargatja a ruháit. Begyűjtik az vartyogó szettet és máris a tervet beszélik meg. Sőt, mire észbe kap, a kevésbé saras Trylnor komája már akcióba is lendül. Akár csak Iván a múltkor egy bottal hadonászva. Vigyorogva figyeli a fiút, majd nyel egyet és feltűnésmentesen elindul a tömegben. Amint a nő mellé ér, egy ügyes mozdulattal eldobja a békát. Szerencsére, most nem kell túl nagyot célozni az egészhez, így elsőre is belepottyan a brekkenő ugrabugra. Egy kicsit odébb megy, a halas pulthoz, és onnan figyeli, hogy megérkezzen Tryl. Szó nélkül mosolyogni kezd, egy kicsit ökölbe is szorítja a kezét önkéntelenül. Hirtelen egy nagy visítás bontakozik ki az átlagos morajból, a kis béka kiutat talált kifelé, egyenesen a nő hasára ugrik.*
- Az istenekreeee! Jaj, valaki segítsen! *Kiabál, mert Luurien gyanúja szerint, nem ismerte fel a támadóját. Néhányan odasietnek, többen pedig nevetni kezdenek. Ahogy a fél-elf is, a hasát fogja és közben bedob egyet a halak közzé is, amíg a népek figyelme a békatámadás áldozatán csüng. Meg is húzza komája ingujját, hogy igyekezzenek tovább, mert mindjárt jön a támadás második fázisa. Szemmel a kinézett idős nő felé mutogat a srácnak, hiszen már csak két béka maradt és az egyik a kis tündéré. Ez is jó móka lesz, amikor felkiált egy gnóm kislány vékony hangján.*
- Ott is van egy! *Egyenesen mutat a halaspultra, miközben besurran az anyukája szoknyája mögé. Luu csak nevet és várja a következő békatámadást. Még a végén elhíresül ez a mai nap!*
2445. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-06-24 16:15:55
Üzenet elküldve: 2025-06-24 16:15:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Luurien//
*Túl sok időt töltött el egyedül, aztán pedig sok időt Szikrával kettesben. Túl sűrűn nem játszik a társaival, annál ellenszenvesebbnek tartja őket, de néhanap azért előfordul. A mostani gondtalanságot kifejezetten élvezi, valahogy nem is akaródzik idejekorán visszatérnie, bár az időt sem érzékeli. Az nem olyasmi, ami fontos, ha jó társaságban van az ember.
A vízben játszadozva is artikulálatlan nevetések riasztják el a környékbeli madarakat, de a békák vajmi keveset törődnek ezzel, hiszen néhányan ott kuruttyolnak nem túl távol tőlük.*
- Bárdok énekelnék meg, ha azt túlélnéd pedig. Akkor lehetnél hős, szóval tényleg gondold meg.
*Kacag, addig sem azon gondolkodik, hogy ő még egy csodaszép lánnyal sem tud mit kezdeni. Legyen ez Luu kiváltsága, na persze csak az orkokkal, vagy akivel akarja. Szikrát nem adná a világ összes pénzéért sem. Önként sétálna a Krenka mélyére, csak azért, hogy egyetlen karcolás se érhesse soha többé. Egy pillanatra bele is feledkezik annak maga elé képzelt mosolyába, de amint feleszmél, csak egy undormány béka pislog rá. El is kapja, azért nem kár, ha véletlenül összenyomódik. Persze, csak miután ellátta a nedves ragacsos növénnyel és némi sárral Luurien baját. Mert ő bizony jól céloz.*
- Most ki a kis szaros, mi? *Kérdi, hasát fogja, hogy az is saras legyen emiatt, de hát nevetnie kell.
Nem kell sok és máris, úgy, ahogy vannak, lápszagúan veszik a nyakukba újra a Piacteret. Ki is néznek pár meglehetőst jó célpontot. *
- Szerintem bejöhetsz velem. Még senki nem mondta, hogy nem hozhatok látogatót. *Mondjuk egy Silypi-hecc után valószínűleg, ha szabad is, neki ez nem lesz többé lehetséges, de kit érdekel ez most?*
- Jó! Na, figyelj és tedd bele a békát a pirosba!
*Sebtiben odaszalad egy a fazekakat, agyagedényeket nézegető nőhöz, s bár kifogásolható a megjelenése, csacsogásba kezd a vásárlóval.*
- Képzelje, dolgoztam ám ott, ahol ezeket készítik. *Mutat az egyik termékre, hogy lefoglalja a nézelődőt és addig Luu elrejtheti egy másikban a békát.* - Bele van égetve a nevük is. Wamhalan műhelye. De ne gazdagítsa őket, nagyon csúnyán bánnak a gyerekekkel. Önnek is van gyereke ugye? Hát, ha odamerészkedik és hangoskodni mer, jól megverik. Nézze meg inkább azokat. Ők kedvesek. Megérdemlik az aranyát. *Bök a fejével az irányba, majd hátrálni kezd, mintha máshol jobb dolga lenne. Vállal meglöki társát, hogy lépjen távolabb amaz is és nézzék a műsort. *
- Figyeld a fejét. *Kuncog.*
*Túl sok időt töltött el egyedül, aztán pedig sok időt Szikrával kettesben. Túl sűrűn nem játszik a társaival, annál ellenszenvesebbnek tartja őket, de néhanap azért előfordul. A mostani gondtalanságot kifejezetten élvezi, valahogy nem is akaródzik idejekorán visszatérnie, bár az időt sem érzékeli. Az nem olyasmi, ami fontos, ha jó társaságban van az ember.
A vízben játszadozva is artikulálatlan nevetések riasztják el a környékbeli madarakat, de a békák vajmi keveset törődnek ezzel, hiszen néhányan ott kuruttyolnak nem túl távol tőlük.*
- Bárdok énekelnék meg, ha azt túlélnéd pedig. Akkor lehetnél hős, szóval tényleg gondold meg.
*Kacag, addig sem azon gondolkodik, hogy ő még egy csodaszép lánnyal sem tud mit kezdeni. Legyen ez Luu kiváltsága, na persze csak az orkokkal, vagy akivel akarja. Szikrát nem adná a világ összes pénzéért sem. Önként sétálna a Krenka mélyére, csak azért, hogy egyetlen karcolás se érhesse soha többé. Egy pillanatra bele is feledkezik annak maga elé képzelt mosolyába, de amint feleszmél, csak egy undormány béka pislog rá. El is kapja, azért nem kár, ha véletlenül összenyomódik. Persze, csak miután ellátta a nedves ragacsos növénnyel és némi sárral Luurien baját. Mert ő bizony jól céloz.*
- Most ki a kis szaros, mi? *Kérdi, hasát fogja, hogy az is saras legyen emiatt, de hát nevetnie kell.
Nem kell sok és máris, úgy, ahogy vannak, lápszagúan veszik a nyakukba újra a Piacteret. Ki is néznek pár meglehetőst jó célpontot. *
- Szerintem bejöhetsz velem. Még senki nem mondta, hogy nem hozhatok látogatót. *Mondjuk egy Silypi-hecc után valószínűleg, ha szabad is, neki ez nem lesz többé lehetséges, de kit érdekel ez most?*
- Jó! Na, figyelj és tedd bele a békát a pirosba!
*Sebtiben odaszalad egy a fazekakat, agyagedényeket nézegető nőhöz, s bár kifogásolható a megjelenése, csacsogásba kezd a vásárlóval.*
- Képzelje, dolgoztam ám ott, ahol ezeket készítik. *Mutat az egyik termékre, hogy lefoglalja a nézelődőt és addig Luu elrejtheti egy másikban a békát.* - Bele van égetve a nevük is. Wamhalan műhelye. De ne gazdagítsa őket, nagyon csúnyán bánnak a gyerekekkel. Önnek is van gyereke ugye? Hát, ha odamerészkedik és hangoskodni mer, jól megverik. Nézze meg inkább azokat. Ők kedvesek. Megérdemlik az aranyát. *Bök a fejével az irányba, majd hátrálni kezd, mintha máshol jobb dolga lenne. Vállal meglöki társát, hogy lépjen távolabb amaz is és nézzék a műsort. *
- Figyeld a fejét. *Kuncog.*
2444. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-06-23 19:40:04
Üzenet elküldve: 2025-06-23 19:40:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Trylnor//
*Még nem tudja, hogy mi van ebben a Szikrában, akit Tryl ajnároz, de kedveli annyira a srácot ahhoz, hogy egy kicsit visszafogja magát. Még azt is felajánlja, hogy ha mégis kidobnák, hát ellehetnek ők ketten, végül is most is jól szórakoznak. A bizalomhiány miatt sajnos senkit sem enged magához igazán, most viszont, hogy ilyen jókat szórakoztak, egy kicsit belegondol a helyzetébe. Jobb lenne Trylnorral együtt járni-kelni a várost, mert biztosan akadna sok vicces nap, a gorombák mellett. Mert az így is, úgy is van, ha az utcán él az ember. Viszont a kötöttségek nagyon zavarják és bármennyire irigyli a fiút, továbbra sem tudja elképzelni, hogy ő bárki után pakoljon. Még maga után sem tud - persze most egy kicsit könnyíti a helyzetét, hogy nincs is mit és hova -, régebben sem tudott, mikor még tető volt a feje felett. De az már rég volt, az emlékei megkoptak és most éppen belenyomják a vízbe. Vigyorogva vág vissza, aminek meg is lesz a hatása.*
- Inkább három ork nő, mint te, nyugi! *Kacag hangosan, majd megáll egy pillanatra és láthatóan mélyen elgondolkodik.* - Na jó, ezt még meggondolom! *Vicsorog és húzza el a száját, mert három ork nő már nem lenne vicces, ha rávetné magát. Valószínűleg utoljára látna ekkora testeket életében, ahogy felé vetődnek. Egy kicsit azért elmosolyodik a fejébe kúszó gondolat elképzelése láttán, de közben Trylnor - aki a "küldetésre" is koncentrál - megtalálja az első barátjukat.*
- Aki szarral dobálózik? *Neveti el magát, amikor eltalálja a fura növény.* - Hé! *Szól vissza és gyorsan rögtönöznek még egy kis sárdobálós harcot is. Ez nem megy olyan jól, mint a vívás, a célzásban nem olyan ügyes még Luurien. Közben nézi a kis menyétet is a fél-elf, és gőze sincs, hogy mire lenne jó egy ilyen kis állat neki.*
- Hú de megnézném. *Felnevet egy pillanatig, ahogy elképzeli a sikoltozást.* - Kettő be. *Bólint és egy fertályóra múlva már a piacon is vannak a beszerzett békákkal. Ez nagyon jó móka lesz, már előre dörzsöli a kezeit gondolatban.*
- Hát, nézzük! Egy kell a tündérnek, egy kell a fazékba, egy a nyanyusnak és akkor még marad... *számolgatni kezd az ujjain és ahogy lecsukja őket, egy marad fenn.* - ... még egy. Azt meg dobjuk a halak közé ott! *Mutat el messzire, de Trylnor simán láthatja, hogy mire gondol.*
- Akkor az egyik zsebembe lévő lesz a tündérbarátodé, és a halas lesz az utolsó célpont, onnan könnyű menekülni az árvaház felé. Meg sok nép van, nem fognak sokáig tudni üldözni sem, már ha egyáltalán észreveszik. Ha nem, akkor felülünk valahova és nézzük a műsort, mit szólsz? *Kérdezi ravaszan csillogó szemekkel, miután elkészítette a haditervet. Arra figyelt, hogy Tryl öteletei is bekerüljenek, mert ma a srác a legjobb barátja.*
*Még nem tudja, hogy mi van ebben a Szikrában, akit Tryl ajnároz, de kedveli annyira a srácot ahhoz, hogy egy kicsit visszafogja magát. Még azt is felajánlja, hogy ha mégis kidobnák, hát ellehetnek ők ketten, végül is most is jól szórakoznak. A bizalomhiány miatt sajnos senkit sem enged magához igazán, most viszont, hogy ilyen jókat szórakoztak, egy kicsit belegondol a helyzetébe. Jobb lenne Trylnorral együtt járni-kelni a várost, mert biztosan akadna sok vicces nap, a gorombák mellett. Mert az így is, úgy is van, ha az utcán él az ember. Viszont a kötöttségek nagyon zavarják és bármennyire irigyli a fiút, továbbra sem tudja elképzelni, hogy ő bárki után pakoljon. Még maga után sem tud - persze most egy kicsit könnyíti a helyzetét, hogy nincs is mit és hova -, régebben sem tudott, mikor még tető volt a feje felett. De az már rég volt, az emlékei megkoptak és most éppen belenyomják a vízbe. Vigyorogva vág vissza, aminek meg is lesz a hatása.*
- Inkább három ork nő, mint te, nyugi! *Kacag hangosan, majd megáll egy pillanatra és láthatóan mélyen elgondolkodik.* - Na jó, ezt még meggondolom! *Vicsorog és húzza el a száját, mert három ork nő már nem lenne vicces, ha rávetné magát. Valószínűleg utoljára látna ekkora testeket életében, ahogy felé vetődnek. Egy kicsit azért elmosolyodik a fejébe kúszó gondolat elképzelése láttán, de közben Trylnor - aki a "küldetésre" is koncentrál - megtalálja az első barátjukat.*
- Aki szarral dobálózik? *Neveti el magát, amikor eltalálja a fura növény.* - Hé! *Szól vissza és gyorsan rögtönöznek még egy kis sárdobálós harcot is. Ez nem megy olyan jól, mint a vívás, a célzásban nem olyan ügyes még Luurien. Közben nézi a kis menyétet is a fél-elf, és gőze sincs, hogy mire lenne jó egy ilyen kis állat neki.*
- Hú de megnézném. *Felnevet egy pillanatig, ahogy elképzeli a sikoltozást.* - Kettő be. *Bólint és egy fertályóra múlva már a piacon is vannak a beszerzett békákkal. Ez nagyon jó móka lesz, már előre dörzsöli a kezeit gondolatban.*
- Hát, nézzük! Egy kell a tündérnek, egy kell a fazékba, egy a nyanyusnak és akkor még marad... *számolgatni kezd az ujjain és ahogy lecsukja őket, egy marad fenn.* - ... még egy. Azt meg dobjuk a halak közé ott! *Mutat el messzire, de Trylnor simán láthatja, hogy mire gondol.*
- Akkor az egyik zsebembe lévő lesz a tündérbarátodé, és a halas lesz az utolsó célpont, onnan könnyű menekülni az árvaház felé. Meg sok nép van, nem fognak sokáig tudni üldözni sem, már ha egyáltalán észreveszik. Ha nem, akkor felülünk valahova és nézzük a műsort, mit szólsz? *Kérdezi ravaszan csillogó szemekkel, miután elkészítette a haditervet. Arra figyelt, hogy Tryl öteletei is bekerüljenek, mert ma a srác a legjobb barátja.*
2443. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-06-23 18:12:55
Üzenet elküldve: 2025-06-23 18:12:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Luurien//
*Maga sem tudja, miért fontos az, hogy bemutassa a fiúnak Szikrát. Mert nem azért, hogy dicsekedjen vele, nem olyan fajta ő. Sokkal inkább valami olyasmi ez, hogy ami neki számít, azt meg szeretné mutatni Luunak is. Nem gondol rá barátént, nem gondol rá sehogy, csak valaki, akivel jobb lenni, mint mondjuk az ikrekkel, akik elé viszont nem vonszolná a lányt. Ösztönösek a gesztusok, ahogy az is, hogy torkuk szakadtából nevetnek. Nincs még ebben semmi mesterkéltség, csak vannak, ahogy két gyereknek lennie kell. Nem gondolva túl sokat jelenleg a hányatott életükre.*
- Á, mondom, nem fog. *Legyint, persze jól esik neki, amit hall. Nem sokszor volt olyan, hogy valahol várták esetleg, vagy valahova mehetett volna. Csak úgy ment, ha ment egyáltalán. Azért nem ő volt a vidéken a legnagyobb társasági életet élő fiúcska.
Folytatják tovább a jövőről való mély diskurzust, hogy kiből mi lehet. Eddig úgy tűnik, egyikőjük sem ért semmihez, de ezzel sincs baj. Legalább színes a világuk. Máris érkezik a hajborzolás, amire hunyorogni kezd és megrázza magát. Igen kellemetlen érzés, mégis nevet. Fogalma sincs, honnan kezdték, hová tartanak, de derékig, ha nem nyakig vizes és még a másikat is magával rántotta. Anviel nem fog örülni, ha meglátja, hogy mocsári szörnyként tér vissza majd az árvaházba, de tán addig megszárad és észre sem veszi.*
- Fúj, még csak az kéne! *Megjátssza az undort, persze mulatságosnak találja, s ha nem keresné a szemeivel annyira a békákat, még bele is pirulna, amikor ráeszmél, hogy még egy szája szélét ért puszitól is bepánikolt, nemhogy attól, hogy valakire „rávesse” magát. Maga a szó is kiakasztja. Nem jó felnőni, minden olyannal jár, amire ő még nem kész, miközben az ötéves Rellan is vígan beszél a kurtizánokról, Luu pedig egy eséstől nyomban ilyesmire gondol, még ha viccből is. Jobb lesz fogdosni pár varangyost inkább.*
- Tudod ki a kis szaros! *Megfog egy igen ragacsos növényt, amit a part mellől tép ki és neki is hajítja a fiúnak, de persze kacag, ahogy ismét a megnyerő orkot látja. Menyét már igencsak sérelmezi, hogy esik-kel vele, de szerencséjére tudja hová kell bújnia. Még egy verekedést is kibírt. Persze akaratlan védi Tryl akkor is, amikor éppen csapkod és zuttyan. Jelenleg épp a vállán kapaszkodik az életéért, de le nem ugrik. Biztos megszokta, hogy neki is van étel, ha Tryl ott van, ha pedig nincs, akkor nem biztos a vacsora. Vagy valami ilyesmi.
Eztán már békavadászat következik, neki pedig igen nagy tervei vannak. *
- Te, én este bedobom a tündérhez az egyiket. Legalább lesz értelme annak, hogy sipákol. *Mondja, majd kikecmereg a vízből és úgy vizesen dugja bele a lábát a cipőjébe.*
- Belefér a zsebedbe? *Pislog, mert neki fogalma sincs, hogy hová rejtse, esetlenül tartja a kuruttyolókat a kezei közt. Akárhogy is, de megerednek a piactér felé, ahol már lázasan nézi, ki legyen az áldozatuk. *
- Te, az nagyon nézegeti a fazekakat. *Mutat egy éppen vásárolni próbáló felé.* - Rejtsük az egyikbe, vagy dobjuk a nyanya nyakába?
*Maga sem tudja, miért fontos az, hogy bemutassa a fiúnak Szikrát. Mert nem azért, hogy dicsekedjen vele, nem olyan fajta ő. Sokkal inkább valami olyasmi ez, hogy ami neki számít, azt meg szeretné mutatni Luunak is. Nem gondol rá barátént, nem gondol rá sehogy, csak valaki, akivel jobb lenni, mint mondjuk az ikrekkel, akik elé viszont nem vonszolná a lányt. Ösztönösek a gesztusok, ahogy az is, hogy torkuk szakadtából nevetnek. Nincs még ebben semmi mesterkéltség, csak vannak, ahogy két gyereknek lennie kell. Nem gondolva túl sokat jelenleg a hányatott életükre.*
- Á, mondom, nem fog. *Legyint, persze jól esik neki, amit hall. Nem sokszor volt olyan, hogy valahol várták esetleg, vagy valahova mehetett volna. Csak úgy ment, ha ment egyáltalán. Azért nem ő volt a vidéken a legnagyobb társasági életet élő fiúcska.
Folytatják tovább a jövőről való mély diskurzust, hogy kiből mi lehet. Eddig úgy tűnik, egyikőjük sem ért semmihez, de ezzel sincs baj. Legalább színes a világuk. Máris érkezik a hajborzolás, amire hunyorogni kezd és megrázza magát. Igen kellemetlen érzés, mégis nevet. Fogalma sincs, honnan kezdték, hová tartanak, de derékig, ha nem nyakig vizes és még a másikat is magával rántotta. Anviel nem fog örülni, ha meglátja, hogy mocsári szörnyként tér vissza majd az árvaházba, de tán addig megszárad és észre sem veszi.*
- Fúj, még csak az kéne! *Megjátssza az undort, persze mulatságosnak találja, s ha nem keresné a szemeivel annyira a békákat, még bele is pirulna, amikor ráeszmél, hogy még egy szája szélét ért puszitól is bepánikolt, nemhogy attól, hogy valakire „rávesse” magát. Maga a szó is kiakasztja. Nem jó felnőni, minden olyannal jár, amire ő még nem kész, miközben az ötéves Rellan is vígan beszél a kurtizánokról, Luu pedig egy eséstől nyomban ilyesmire gondol, még ha viccből is. Jobb lesz fogdosni pár varangyost inkább.*
- Tudod ki a kis szaros! *Megfog egy igen ragacsos növényt, amit a part mellől tép ki és neki is hajítja a fiúnak, de persze kacag, ahogy ismét a megnyerő orkot látja. Menyét már igencsak sérelmezi, hogy esik-kel vele, de szerencséjére tudja hová kell bújnia. Még egy verekedést is kibírt. Persze akaratlan védi Tryl akkor is, amikor éppen csapkod és zuttyan. Jelenleg épp a vállán kapaszkodik az életéért, de le nem ugrik. Biztos megszokta, hogy neki is van étel, ha Tryl ott van, ha pedig nincs, akkor nem biztos a vacsora. Vagy valami ilyesmi.
Eztán már békavadászat következik, neki pedig igen nagy tervei vannak. *
- Te, én este bedobom a tündérhez az egyiket. Legalább lesz értelme annak, hogy sipákol. *Mondja, majd kikecmereg a vízből és úgy vizesen dugja bele a lábát a cipőjébe.*
- Belefér a zsebedbe? *Pislog, mert neki fogalma sincs, hogy hová rejtse, esetlenül tartja a kuruttyolókat a kezei közt. Akárhogy is, de megerednek a piactér felé, ahol már lázasan nézi, ki legyen az áldozatuk. *
- Te, az nagyon nézegeti a fazekakat. *Mutat egy éppen vásárolni próbáló felé.* - Rejtsük az egyikbe, vagy dobjuk a nyanya nyakába?
2442. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-06-19 21:55:15
Üzenet elküldve: 2025-06-19 21:55:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Trylnor//
*Mindjárt kicsit szebb az és vidámabb az élet, ha tele az ember hasa. Most meg tudná fogni az összes madarat is egyszerre, bármilyen magas kerítésen átdobni Trylnort, vagy akármit is, ami nem jut most eszébe. Tényleg hálás a "kajáért", csak ő ezt nem tudja igazán kifejezni és az utca farkastörvényei még ezt is hátráltatják benne. Nem mutathat gyengeséget, mert a hála bizony az. Azért valamelyest megköszöni, mert nem is akar bunkónak látszani előtte, azt meghagyja másnak.*
- Oké, majd megkeresem. *Biccent, mert igaza van a komájának, ha egy olyan helyre menne, ahol együtt látták őket, biztosan nem engednék meg neki, hogy ott maradjon, hiszen veszélyesnek minősítenék látatlanul. Érdekes módon az idősebbek ezt például meg tudják jegyezni, de, hogy mi volt tegnap a nagy ribillió, már fogalmuk sincs. Ki érti őket? A kérdésnél megáll és jól megnézi magának a másikat, még hunyorít is hozzá kissé.*
- De, muszáj lennék. *Vág fájdalmas arcot.* Ilyen jó és könnyed élet után hamar véged lenne az utcákon. *Ugratja a fiút tovább.*
- Nézd, milyen vézna vagy, egy hétig nem bírnád. *Folytatja a bolondozást, miközben végigmutat Trylnor-on. Aztán persze belemegy a játékba, hogy most rajta mulassanak. Kedveli a fiút, de továbbra sem vallaná be. Egyébként sincs sok barátja, mert általában túl gyanakvó és mindenkiben azt keresi, hogy mivel akarja őt kirabolni, vagy kibabrálni vele. Így nem egyszerű barátkozni. Elhúzza a száját a népségek sokaságára, főleg a tündérre.*
- Silypi? Az tényleg hülye név! *Neveti el magát.* - Állatokat kell ganézni? Fujj már! *Minden bizonnyal nem csak etetni kell a szamarat és a többit, hanem megtisztítani. Fintorog is jó nagyokat, ahogy elképzeli magát, mikor a büdös trágyát kell villázni. Láttam már máshol, úgyhogy elég fogalma van arról, hogy mivel járhat ez. Hirtelen beleszagol a másik hajába.*
- Ahhoz képest nem is büdös a fejed, csak kicsit. *Hantázik és nevetgél, vigyorog és forgolódik. Főleg azért, mert ez az egyik csele arra, hogy bolondnak nézzék, miközben ő felderíti a terepet. Nem egy buta fiú ám!*
- Ó, biztos nem talál... *Hagyja abba a mondatot és közben elkomorodik az arca. ~ Mi lenne neki a jó, ha megtalálnák a lány szüleit, vagy ha nem? ~ Töpreng még egy kicsit ezen, de a fiú megtalálja magának a megoldást, amire ő is szélesen elmosolyodik. Ami igen ritka eset nála, de örül, hogy nem fognak békát dobálni szomorkodva.*
- Na, ez az! Nehogy már azt higgyék, hogy téged olyan könnyű lerázni! *Biztatja a másikat, majd az érzelmek fel alá járkálnak és már azon veszi észre magát, hogy kineveti a másikat. Fura az élet, nem?*
- És vissza fogsz menni időben Trylnor, a jó kisfiú? *Cukkolja kicsit a komáját tovább. Egyáltalán nem érdekli, tudja jól, hogy nem kell a rosszba vinnie feltétlenül a másikat és ő már elég idős ahhoz, hogy ezzel ne akarjon játszani. Ha marad marad, ha nem, nem. Neki attól nem fog változni semmi.*
- Persze, vannak olyanok, akik megpróbálják, sőt, még akár ki sem penderítik őket. De megannyi eset van olyan, amit meg én mondtam. És amúgy is, Szikra is ugrathat ám, csak mondom. Nem kell neki mindent elhinni. *Von vállat, és ezt akár magára is érthette volna. Az ő szintjükön a bizalom túlontúl távolinak tűnik, nem is igazán ossza meg másokkal. Talán Trylnor-t tartja az egyetlen igazán megbízhatónak akiket ismer a saját gyermekkorából. A lökésre kuncog egy kicsit, mielőtt válaszolna a fel nem tett kérdésre.*
- Mi van? Szinte csak jó ötleteim vannak. *Méltatlankodik, megjátszva a sértődöttet. De aztán csípőre tett kézzel megáll és hunyorogva néz a komájára. Mikor megunja, körbenéz és szerencsére tegnap volt egy kis szél, ami letört pár faágat. Szó nélkül odasétál és feszegetni kezdi az ágakat, amíg ki nem szed két karhosszúságú botot. Az egyiket lazán odadobja Trylnor elé, a saját "kardját" pedig körbeforgatja.*
- De nagy lett a szánk városőr úrfi! *Mondja a piac szélén fellengzősen fintorogva, de remegő szájjal, mert majd megpukkad örömében.*
- Vedd fel a kardot, lássuk mit tudsz a kis fű... *Látszólag megmorzsolja a szavakat az ajkai közt, mielőtt folytatná. Laza alapállást vesz fel, aminek természetesen semmi köze az igazihoz, de ezt egyikük sem fogja igazán észrevenni.*
- ...fülemüléd védelmében. Hahaha! *Itt már teli szájjal vigyorog és rátámad a másikra. Néhányan odafordulnak, illetlen szavakat dobálnak rájuk, de ő csak egy alulról felfelé ütést próbál mérni Trylnor lábára, első körben. Egyelőre nincs nagy közönségük, talán nem is lesz, talán pár szívdobbanás múlva elzavarják őket két seggberúgással a piacról. De addig bizonyosan jó móka lesz!*
*Mindjárt kicsit szebb az és vidámabb az élet, ha tele az ember hasa. Most meg tudná fogni az összes madarat is egyszerre, bármilyen magas kerítésen átdobni Trylnort, vagy akármit is, ami nem jut most eszébe. Tényleg hálás a "kajáért", csak ő ezt nem tudja igazán kifejezni és az utca farkastörvényei még ezt is hátráltatják benne. Nem mutathat gyengeséget, mert a hála bizony az. Azért valamelyest megköszöni, mert nem is akar bunkónak látszani előtte, azt meghagyja másnak.*
- Oké, majd megkeresem. *Biccent, mert igaza van a komájának, ha egy olyan helyre menne, ahol együtt látták őket, biztosan nem engednék meg neki, hogy ott maradjon, hiszen veszélyesnek minősítenék látatlanul. Érdekes módon az idősebbek ezt például meg tudják jegyezni, de, hogy mi volt tegnap a nagy ribillió, már fogalmuk sincs. Ki érti őket? A kérdésnél megáll és jól megnézi magának a másikat, még hunyorít is hozzá kissé.*
- De, muszáj lennék. *Vág fájdalmas arcot.* Ilyen jó és könnyed élet után hamar véged lenne az utcákon. *Ugratja a fiút tovább.*
- Nézd, milyen vézna vagy, egy hétig nem bírnád. *Folytatja a bolondozást, miközben végigmutat Trylnor-on. Aztán persze belemegy a játékba, hogy most rajta mulassanak. Kedveli a fiút, de továbbra sem vallaná be. Egyébként sincs sok barátja, mert általában túl gyanakvó és mindenkiben azt keresi, hogy mivel akarja őt kirabolni, vagy kibabrálni vele. Így nem egyszerű barátkozni. Elhúzza a száját a népségek sokaságára, főleg a tündérre.*
- Silypi? Az tényleg hülye név! *Neveti el magát.* - Állatokat kell ganézni? Fujj már! *Minden bizonnyal nem csak etetni kell a szamarat és a többit, hanem megtisztítani. Fintorog is jó nagyokat, ahogy elképzeli magát, mikor a büdös trágyát kell villázni. Láttam már máshol, úgyhogy elég fogalma van arról, hogy mivel járhat ez. Hirtelen beleszagol a másik hajába.*
- Ahhoz képest nem is büdös a fejed, csak kicsit. *Hantázik és nevetgél, vigyorog és forgolódik. Főleg azért, mert ez az egyik csele arra, hogy bolondnak nézzék, miközben ő felderíti a terepet. Nem egy buta fiú ám!*
- Ó, biztos nem talál... *Hagyja abba a mondatot és közben elkomorodik az arca. ~ Mi lenne neki a jó, ha megtalálnák a lány szüleit, vagy ha nem? ~ Töpreng még egy kicsit ezen, de a fiú megtalálja magának a megoldást, amire ő is szélesen elmosolyodik. Ami igen ritka eset nála, de örül, hogy nem fognak békát dobálni szomorkodva.*
- Na, ez az! Nehogy már azt higgyék, hogy téged olyan könnyű lerázni! *Biztatja a másikat, majd az érzelmek fel alá járkálnak és már azon veszi észre magát, hogy kineveti a másikat. Fura az élet, nem?*
- És vissza fogsz menni időben Trylnor, a jó kisfiú? *Cukkolja kicsit a komáját tovább. Egyáltalán nem érdekli, tudja jól, hogy nem kell a rosszba vinnie feltétlenül a másikat és ő már elég idős ahhoz, hogy ezzel ne akarjon játszani. Ha marad marad, ha nem, nem. Neki attól nem fog változni semmi.*
- Persze, vannak olyanok, akik megpróbálják, sőt, még akár ki sem penderítik őket. De megannyi eset van olyan, amit meg én mondtam. És amúgy is, Szikra is ugrathat ám, csak mondom. Nem kell neki mindent elhinni. *Von vállat, és ezt akár magára is érthette volna. Az ő szintjükön a bizalom túlontúl távolinak tűnik, nem is igazán ossza meg másokkal. Talán Trylnor-t tartja az egyetlen igazán megbízhatónak akiket ismer a saját gyermekkorából. A lökésre kuncog egy kicsit, mielőtt válaszolna a fel nem tett kérdésre.*
- Mi van? Szinte csak jó ötleteim vannak. *Méltatlankodik, megjátszva a sértődöttet. De aztán csípőre tett kézzel megáll és hunyorogva néz a komájára. Mikor megunja, körbenéz és szerencsére tegnap volt egy kis szél, ami letört pár faágat. Szó nélkül odasétál és feszegetni kezdi az ágakat, amíg ki nem szed két karhosszúságú botot. Az egyiket lazán odadobja Trylnor elé, a saját "kardját" pedig körbeforgatja.*
- De nagy lett a szánk városőr úrfi! *Mondja a piac szélén fellengzősen fintorogva, de remegő szájjal, mert majd megpukkad örömében.*
- Vedd fel a kardot, lássuk mit tudsz a kis fű... *Látszólag megmorzsolja a szavakat az ajkai közt, mielőtt folytatná. Laza alapállást vesz fel, aminek természetesen semmi köze az igazihoz, de ezt egyikük sem fogja igazán észrevenni.*
- ...fülemüléd védelmében. Hahaha! *Itt már teli szájjal vigyorog és rátámad a másikra. Néhányan odafordulnak, illetlen szavakat dobálnak rájuk, de ő csak egy alulról felfelé ütést próbál mérni Trylnor lábára, első körben. Egyelőre nincs nagy közönségük, talán nem is lesz, talán pár szívdobbanás múlva elzavarják őket két seggberúgással a piacról. De addig bizonyosan jó móka lesz!*
2441. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-06-19 20:38:38
Üzenet elküldve: 2025-06-19 20:38:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Luurien//
*Egészen hamar kikopott az aggodalma. Máskor napja jó része vagy Szikrával telik, vagy azzal, hogy rá gondol. A szép fonott fürtökre, arra a gyönyörű smaragd szempárra, a nevetésére, vagy épp amikor toppant egy nagyot, ha nem tetszik neki valami. Felváltotta az élelem, na meg a fekhely keresésének kényszerét az a sok kellemes kép, vagy emlékkép, amit együtt gyártanak. Nem könnyű már egyetlen perc sem nélküle, pedig igencsak szeretett egyedül lenni. Cimborájával sem találkozik gyakorta, az ikrekkel pedig pláne. De azért a külön töltött időben meg-megfordul a városban, csakhogy az már ritkaságszámba megy. Jobb a védelmező fal, hiszen mindig attól fél, hogy egy ballépés okán majd kiteszik onnan. Akkor oda lesz minden. De most nem ezek cikáznak belül, hanem a jó, vagy épp rosszabbnál rosszabb viccek. Emellett zeng tőlük az utca, amin áthaladnak. Kapnak is néhány szúrós szempárt a hátukba, pedig rosszat nem csinálnak, csak jól érzik magukat. Ez itt biztos nem szokás. Sok megkeseredett vén szatyor. Ő nem lesz ilyen.*
- Az, ami itt van a piachoz közel. Nincs messze, de azért most kerüljük el, mert aztán téged sem engednek be, ha megpróbálnád később.
*Ötleteket tud adni, említhetné a kovácsot is, na meg az árvaházat is, de valahogy nem teszi.
Látja, hogy meglepődik a másik. Talán években többet élt Lu, de kevésbé merengős, mint Trylnor. Látszólag legalábbis. A gondoskodást megtanulta, mikor beteg lett a húga és az anyja. Amióta pedig a szőkeség mellett van, muszáj is neki minden részletre odafigyelni, hogy véletlenül se hazudhasson neki a lány. Vagy hallgasson el valamit. Amióta egyszer megszökött, kissé nehezebben bízik, de persze bízik. Így hát észreveszi a jeleket, csak nagyon nem tudja hová tenni. Ő ilyen. Segít, csak nem mindenkinek.*
- Mert, te nem segítenél, ha kellene valami? *Vonja meg a vállát, a válasz ugyan nem biztos, hogy „de”. Azt viszont tudja, hogy ha nem is barátok, mégiscsak sorstársak. Azok pedig jobb, ha összetartanak.
Kissé megbillen a taszajtástól, eléggé nádszál legény ahhoz, hogy ne érezze meg, persze csak felkacag. Nem diskurált még orkokkal, de bizonyos, hogy hasonlóan nem törődnek a külvilággal, mint most ők ketten azon túl, hogy ne kapják el őket, ha valamelyik elcsenne néhány aranyat.*
- Pont ork nincs ott bent. Van minden, még kormos is. Meg tündér! Ha láttál még idegesítő tollas szárnyú szörnyeteget. Na az a tündér. Silypi! Milyen név már ez? Sikít mindig, és nevet. Olyan éles a hangja, hogy fáj tőle a fülem. *Bele is nyomja az ujját, jól megvakarja dühében, ahogy eszébe jut. Mindenki szerint aranyos, ő pedig a falra mászik tőle.* - Jobb is, ha nem vagyok bent. Meglesznek nélkülem. Mondjuk a Kirát meg kellett volna etetnem, de csak kibírja. A sánta szamár. Van állat is annyi, mint gyerek. *Forgatja meg a nagy barna szemeit.*
- Nem szökött el, most éppen… *Elhúzza a száját. Nem mondhat el mindent, de már olyan régen beszélgetett igazán valakivel, aki nem a kis elf.* - Keresik a szüleit. Ha meglesznek, lehet elviszik. *Mintha egy pillanatra elszomorodna, de erőt vesz magán.* - De akkor én sem maradok ott. *Nevet, eltüntetve a rosszkedvet rögvest.*
- De nem léptem meg. Ki lehet járni, nem a Krenka ez. Csak időben kell visszaérni. Az idő, az a sötétedés.
*A részleteket már nem mondja el, hogy mit várnak még el ott bent. Mikor másról viszont színt vall, amaz nagy röhögésbe kezd. Jó, talán tényleg nem kellene mindent elmondania, pedig azt hitte, majd értékeli. Értékeli, csak máshogy.*
- De ez nem igaz. Szikra mesélte, hogy pár aranyért nem verték meg a kormost. Pedig lopott, vagy mi. Mindegy, hosszú. Szóval nem én vagyok a bolond kettőnk közül.
*Vállal meglöki a fiút, majd sétál tovább.*
- De a kardforgatás tetszik. Nem akarok olyan zsémbes lenni, mint az összes műhelyes. Hiába röhögsz. Ez jobb ötlet, mint bármi, ami eddig kipattant a fejedből az életben.
*A piacot sem sok idő maguk mögött hagyni. Talán ide térnek majd vissza, békával ijesztegetni a népeket.*
- És ha még egyszer lököttnek, vagy fűrágónak hívod, rajtad fogom kipróbálni az első kardom, csak tudjad. Na, menjünk békáért.
*Egészen hamar kikopott az aggodalma. Máskor napja jó része vagy Szikrával telik, vagy azzal, hogy rá gondol. A szép fonott fürtökre, arra a gyönyörű smaragd szempárra, a nevetésére, vagy épp amikor toppant egy nagyot, ha nem tetszik neki valami. Felváltotta az élelem, na meg a fekhely keresésének kényszerét az a sok kellemes kép, vagy emlékkép, amit együtt gyártanak. Nem könnyű már egyetlen perc sem nélküle, pedig igencsak szeretett egyedül lenni. Cimborájával sem találkozik gyakorta, az ikrekkel pedig pláne. De azért a külön töltött időben meg-megfordul a városban, csakhogy az már ritkaságszámba megy. Jobb a védelmező fal, hiszen mindig attól fél, hogy egy ballépés okán majd kiteszik onnan. Akkor oda lesz minden. De most nem ezek cikáznak belül, hanem a jó, vagy épp rosszabbnál rosszabb viccek. Emellett zeng tőlük az utca, amin áthaladnak. Kapnak is néhány szúrós szempárt a hátukba, pedig rosszat nem csinálnak, csak jól érzik magukat. Ez itt biztos nem szokás. Sok megkeseredett vén szatyor. Ő nem lesz ilyen.*
- Az, ami itt van a piachoz közel. Nincs messze, de azért most kerüljük el, mert aztán téged sem engednek be, ha megpróbálnád később.
*Ötleteket tud adni, említhetné a kovácsot is, na meg az árvaházat is, de valahogy nem teszi.
Látja, hogy meglepődik a másik. Talán években többet élt Lu, de kevésbé merengős, mint Trylnor. Látszólag legalábbis. A gondoskodást megtanulta, mikor beteg lett a húga és az anyja. Amióta pedig a szőkeség mellett van, muszáj is neki minden részletre odafigyelni, hogy véletlenül se hazudhasson neki a lány. Vagy hallgasson el valamit. Amióta egyszer megszökött, kissé nehezebben bízik, de persze bízik. Így hát észreveszi a jeleket, csak nagyon nem tudja hová tenni. Ő ilyen. Segít, csak nem mindenkinek.*
- Mert, te nem segítenél, ha kellene valami? *Vonja meg a vállát, a válasz ugyan nem biztos, hogy „de”. Azt viszont tudja, hogy ha nem is barátok, mégiscsak sorstársak. Azok pedig jobb, ha összetartanak.
Kissé megbillen a taszajtástól, eléggé nádszál legény ahhoz, hogy ne érezze meg, persze csak felkacag. Nem diskurált még orkokkal, de bizonyos, hogy hasonlóan nem törődnek a külvilággal, mint most ők ketten azon túl, hogy ne kapják el őket, ha valamelyik elcsenne néhány aranyat.*
- Pont ork nincs ott bent. Van minden, még kormos is. Meg tündér! Ha láttál még idegesítő tollas szárnyú szörnyeteget. Na az a tündér. Silypi! Milyen név már ez? Sikít mindig, és nevet. Olyan éles a hangja, hogy fáj tőle a fülem. *Bele is nyomja az ujját, jól megvakarja dühében, ahogy eszébe jut. Mindenki szerint aranyos, ő pedig a falra mászik tőle.* - Jobb is, ha nem vagyok bent. Meglesznek nélkülem. Mondjuk a Kirát meg kellett volna etetnem, de csak kibírja. A sánta szamár. Van állat is annyi, mint gyerek. *Forgatja meg a nagy barna szemeit.*
- Nem szökött el, most éppen… *Elhúzza a száját. Nem mondhat el mindent, de már olyan régen beszélgetett igazán valakivel, aki nem a kis elf.* - Keresik a szüleit. Ha meglesznek, lehet elviszik. *Mintha egy pillanatra elszomorodna, de erőt vesz magán.* - De akkor én sem maradok ott. *Nevet, eltüntetve a rosszkedvet rögvest.*
- De nem léptem meg. Ki lehet járni, nem a Krenka ez. Csak időben kell visszaérni. Az idő, az a sötétedés.
*A részleteket már nem mondja el, hogy mit várnak még el ott bent. Mikor másról viszont színt vall, amaz nagy röhögésbe kezd. Jó, talán tényleg nem kellene mindent elmondania, pedig azt hitte, majd értékeli. Értékeli, csak máshogy.*
- De ez nem igaz. Szikra mesélte, hogy pár aranyért nem verték meg a kormost. Pedig lopott, vagy mi. Mindegy, hosszú. Szóval nem én vagyok a bolond kettőnk közül.
*Vállal meglöki a fiút, majd sétál tovább.*
- De a kardforgatás tetszik. Nem akarok olyan zsémbes lenni, mint az összes műhelyes. Hiába röhögsz. Ez jobb ötlet, mint bármi, ami eddig kipattant a fejedből az életben.
*A piacot sem sok idő maguk mögött hagyni. Talán ide térnek majd vissza, békával ijesztegetni a népeket.*
- És ha még egyszer lököttnek, vagy fűrágónak hívod, rajtad fogom kipróbálni az első kardom, csak tudjad. Na, menjünk békáért.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2936-2955