//Második szál//
- Sajnálom! *mondja a fiú, Selandrinát hallgatva. Jól látszik a lány szomorúsága, a hideg tartózkodást sugalló jégkék szemekbe egy ideig látható érzelem költözik, ami miatt Isqeha hirtelen sokkal közelebb érzi magához a lányt. Már nemcsak egy hűvös szépségű, mindig távolságtartó, a maga fennkölt világában létező elf szépségnek látja, ami annyira ismert számára a falujából. Egy pillanatig egy magához hasonló egyszerű lány áll mellette, aki otthagyta az otthonát, és vele mindent, ami ismerős volt számára, és most egy kicsit elveszettnek érzi magát. De az érzés valóban csak egy pillanatig tart.*
- Hogy milyenek a venárok hétköznapjai? Még nem régen élek ott, olyan sok mindent nem tudok mesélni.
Minden, ami azzal jár, hogy mélyen a rengetegben élsz, és nem itt a városban. Vadászat, élelemszerzés, az erdő békéjének óvása, napi őrszolgálat. Aztán ezen felül mindenki azt csinál, amihez kedve van. *von vállat.*
- Harci művészetek, növények gyűjtése, állatok befogása, asztalos munka, Lanawin történetének kutatása a könyvtárban, mindenféle más tudományokkal való ismerkedés *gondolkodik az ott élők napi tevékenységein, ahogy sorolja.*
- Vadvéd sokáig üresen állt az erdő mélyén. Azok, akik annak idején felépítették, valamiért elhagyták az erődöt. Akik most ott élnek, megpróbálják újraéleszteni. De az ottani élet nem városi úri kisasszonyoknak való. *Teszi még hozzá kis mélázás után, korántsem célzásként, hanem arra utalva, hogy sokak számára ez nem biztos, hogy vonzó életforma lehet.*
- Az Erdő Szívéről jobb, ha Pyctát hallod egyszer beszélni. Ő a venárok vezetője. *mosolyodik el lelkesen.*
- Figyelj csak, volna kedved velem jönni? *teszi fel ezután a kérdést.*- Van időd, vagy sietsz valahova? Vagy akartál még venni valamit? Vagy várnak valahol? *mosolyog Selandrinára.*
- Mert nekem most mennem kell. Meg kell keressem az üvegfúvó műhelyt. Azt mondták, itt van nem messze, csak pár utcára a piactól. Estére pedig még haza is kéne érjek, és Vadvéd elég messze van a várostól. Nos, van kedved velem jönni? *ismétli meg a kérdést, kedves kis noszogatással a hangjában. Igazán örülne, ha Selandrina vele tartana.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.22 10:43:15