Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 88 (1741. - 1760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1760. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-02-12 20:49:12
Üzenet elküldve: 2023-02-12 20:49:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
-Hasonlóképp.
*Válaszol, majd egy pillantást vet a kinyújtott jobb felé. Szemében valami humorszerűség csillan, ahogy válaszképp ő a balját nyújtja ki, és megjegyzés nélkül hagyja, hogy amaz ha kíván, korrigáljon. Üdítő számára, mikor mások megfeledkeznek hiányzó végtagjáról; habár napról napra egyre kevésbé érzi korlátoltnak saját magát, azért jó a megerősítés, hogy kívülről sem félkarúságát látja mindenki a legmeghatározóbb karakterjegyének.
A meghajlásra csak biccent, és úgy tűnik, ennyi ceremónia mindkettőjüknek elég is volt. Nem is húzza el hosszan a szökőkűthoz való kitérőt, és dolga végezvén a Piactér felé veszi az irányt. Odaérve elégedetten állapítja meg, hogy még nincs elég későn, hogy a legtöbb árus elkezdjen összepakolni, így valószínűleg nem kell egy kitérőt tennie a fogadó felé, ahol a Garsin levelét hordozó kereskedő szállást talál.
És valóban, rövidke keresgélés után sikeresen meg is pillant egy ismerős alakot. Innentől kezdve pedig már csak pár szó, és az ígért újabb 35 kérdése, hogy a kalmártól (Mesélő (Atlasz))
megkapja a válaszlevelet, melyet ha minden igaz, Garsin egykori munkaadója küldött.*
~Megvolnánk.~
*Eddig meglehetősen simán mennek a dolgok, és habár nem lehetne babonássággal megvádolni, tapasztalatai szerint az ilyen visszatéréseknél általábannem csak a visszatérő szolgálhat hírekkel, hanem azok is, akikhez visszatér. Így most, hogy nincs más tennivalója, kissé megszaporázza a lépteit, és céltudatos tempóval indul vissza a Kaszárnya felé.*
*Válaszol, majd egy pillantást vet a kinyújtott jobb felé. Szemében valami humorszerűség csillan, ahogy válaszképp ő a balját nyújtja ki, és megjegyzés nélkül hagyja, hogy amaz ha kíván, korrigáljon. Üdítő számára, mikor mások megfeledkeznek hiányzó végtagjáról; habár napról napra egyre kevésbé érzi korlátoltnak saját magát, azért jó a megerősítés, hogy kívülről sem félkarúságát látja mindenki a legmeghatározóbb karakterjegyének.
A meghajlásra csak biccent, és úgy tűnik, ennyi ceremónia mindkettőjüknek elég is volt. Nem is húzza el hosszan a szökőkűthoz való kitérőt, és dolga végezvén a Piactér felé veszi az irányt. Odaérve elégedetten állapítja meg, hogy még nincs elég későn, hogy a legtöbb árus elkezdjen összepakolni, így valószínűleg nem kell egy kitérőt tennie a fogadó felé, ahol a Garsin levelét hordozó kereskedő szállást talál.
És valóban, rövidke keresgélés után sikeresen meg is pillant egy ismerős alakot. Innentől kezdve pedig már csak pár szó, és az ígért újabb 35 kérdése, hogy a kalmártól (Mesélő (Atlasz))
megkapja a válaszlevelet, melyet ha minden igaz, Garsin egykori munkaadója küldött.*~Megvolnánk.~
*Eddig meglehetősen simán mennek a dolgok, és habár nem lehetne babonássággal megvádolni, tapasztalatai szerint az ilyen visszatéréseknél általábannem csak a visszatérő szolgálhat hírekkel, hanem azok is, akikhez visszatér. Így most, hogy nincs más tennivalója, kissé megszaporázza a lépteit, és céltudatos tempóval indul vissza a Kaszárnya felé.*
1759. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-02-01 18:43:26
Üzenet elküldve: 2023-02-01 18:43:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Semmittevés//
*Ahogyan Khrys kilép a műhelyből, elönti az az édes, semmihez sem fogható érzés, hogy döntése nyomán többé már nem tartozik senkinek felelősséggel. Más kérdés, hogy ha a furcsa véletlen mégis úgy hozná, hogy valaha összefutnak még Syndrával, jó kis elszámolással fog neki tartozni. Bár az igazat megvallva a félvért nem különösebben érdeklik a következmények. Nem köteles ő senki olyannak a társaságát elviselni, akinek a modora jócskán hagy maga után kívánnivalót. Olyan társaságát meg főleg nem köteles elviselni, aki csak eszköznek tekinti egy újabb beszerzéshez vagy bármilyen egyéb üzleti tevékenységhez. ~Ilyen alantas munkát rám bízni. Ráadásul még el sem magyarázott semmit, főleg nem azt, hogy mi fán teremnek azok az elf rúnák. Hát honnét tudjam én azt, hogy Syndra őnagysága mire gondolt? Tanult volna meg rendesen magyarázni.~ Különben azzal nincs baja, ha be kell szereznie ezt-azt, neki is vannak szükségletei, amiért időről időre a piacra kell térnie. Na de Syndra még csak meg sem kérte normálisan! Ellentmondást nem tűrően kijelentette, hogy ez van és kész. Khrysnek még csak választást - még a választásnak egy halovány szikráját sem hagyta. ~Ki tudja, biztos akkor is be volt borozva. Amikor először találkoztunk, akkor is élvezettel húzta meg a boros üvegét. Nem is egyszer!~
Végtére is mindegy már, mi volt. Legalább Syndra révén sok pénzhez jutott, amit tetszés szerint el is költhet. És most amúgy is itt van a piacon. Kopik már a festéke is, ezért célszerűnek tartja beszerezni párat. Aztán egy dobókocka készlet sem ártana. Ki tudja, mikor jöhet jól. Hosszasan keresgél, mire végre ráakad a szükséges dolgokra. Mikor pedig ez megvan, 305 aranyat fizet a kereskedőnek (Mesélő (Morw)).*
*Ahogyan Khrys kilép a műhelyből, elönti az az édes, semmihez sem fogható érzés, hogy döntése nyomán többé már nem tartozik senkinek felelősséggel. Más kérdés, hogy ha a furcsa véletlen mégis úgy hozná, hogy valaha összefutnak még Syndrával, jó kis elszámolással fog neki tartozni. Bár az igazat megvallva a félvért nem különösebben érdeklik a következmények. Nem köteles ő senki olyannak a társaságát elviselni, akinek a modora jócskán hagy maga után kívánnivalót. Olyan társaságát meg főleg nem köteles elviselni, aki csak eszköznek tekinti egy újabb beszerzéshez vagy bármilyen egyéb üzleti tevékenységhez. ~Ilyen alantas munkát rám bízni. Ráadásul még el sem magyarázott semmit, főleg nem azt, hogy mi fán teremnek azok az elf rúnák. Hát honnét tudjam én azt, hogy Syndra őnagysága mire gondolt? Tanult volna meg rendesen magyarázni.~ Különben azzal nincs baja, ha be kell szereznie ezt-azt, neki is vannak szükségletei, amiért időről időre a piacra kell térnie. Na de Syndra még csak meg sem kérte normálisan! Ellentmondást nem tűrően kijelentette, hogy ez van és kész. Khrysnek még csak választást - még a választásnak egy halovány szikráját sem hagyta. ~Ki tudja, biztos akkor is be volt borozva. Amikor először találkoztunk, akkor is élvezettel húzta meg a boros üvegét. Nem is egyszer!~
Végtére is mindegy már, mi volt. Legalább Syndra révén sok pénzhez jutott, amit tetszés szerint el is költhet. És most amúgy is itt van a piacon. Kopik már a festéke is, ezért célszerűnek tartja beszerezni párat. Aztán egy dobókocka készlet sem ártana. Ki tudja, mikor jöhet jól. Hosszasan keresgél, mire végre ráakad a szükséges dolgokra. Mikor pedig ez megvan, 305 aranyat fizet a kereskedőnek (Mesélő (Morw)).
*
1758. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-01-24 13:24:37
Üzenet elküldve: 2023-01-24 13:24:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Vásároljunk pajtások, jo-hó//
*Ha egyszer oda terelődne a szó, akkor muszáj lenne bebiztosítania a fiút arról, hogy senkit nem engedne be abba a csigaházba, csakis a fiút. Néha látogatóba. Hisz arról már megbizonyosodhatott, hogy kettejük életvitele igencsak különbözik. Ennek ellenére mégis egymásra találtak, aminek van bőven hasznos vonzata. Noha semmi pénzért nem kényszerítené bele Edent egy unalmas életbe, de néha neki sem árthat egy kis nyugalom. Akkor ott lesz a csigaház. Amikor pedig a lány akar egy kicsit lazítani és élvezni mindent, ami az élettel jár, akkor veti bele magát a félvér karjai közé. Szinte tökéletes gondolat. A kérdés már csak annyi, hogy vajon mennyire teljesíthető.*
- Ne játssz az életeddel.
*Húzza ki magát felszegett fejjel, mellyel azt a célt akarja szolgálni, hogy a komoly arca megrendíthetetlen bizonyosságot adjon arról, hogy bizony tényleg menthetetlen nagy bajban van a félvér. De ennek ellenére azok az aranyszín szemek igencsak mosolyognak. Főleg azért, mert nehezen bírja ki, hogy a mű-szigorra ne nevesse el magát.*
- Ne aggódj apuci, még nem menthetetlen a helyzetem.
*Kacsint apró vigyorral végül. Kár, hogy az a hetykére vált járás már elkerüli a figyelmét a könyv lapozgatása közben. Bizonyára élvezné a látványt, ami szülhetne egy újabb kacajt, de most csak a gyönyörködéssel átitatott pofi marad. Egészen addig persze, míg nem kényszerül visszazökkenni a fiúhoz a forgatagba. Készségesen forog Edennel együtt, mert eszében sincs elengedni a karját, ha már a könyvről egyelőre lemondott.
A kérdésre viszont felvonja a szemöldökeit.*
- Már az attól függ.
*Eltűnődve csücsörít ahogy az állára vakar.*
- Lovagolni még nem lovagoltam. A macskákat nem csípem, viszont a kutyákért élek és halok.
*Tűnődik tovább, hogy mégis mire gondolhatott a fiú. Igazából letudhatná annyival is, hogy nagyon szereti az állatokat, egy-két apró kivétellel, de hát ő ennél bonyolultabb.*
- Meg szerintem a kis madarak és a patkányok cukik. Meg a bárányok és a kis kecskék.
*És bizony, ha Eden nem hallgattatja el időben, akkor akár az egész állatállományt hajlandó felsorolni, ami éppen gyorsan az eszébe ötlik.*
- Úúú, meg a pipik, amikor kibújnak a tojásból. Na meg a kacsák. A pici kacsák édesek.
*És így tovább, lassan veszi sorra a haszonállatokat, hogy azután jöhessenek az erdeiek is.*
*Ha egyszer oda terelődne a szó, akkor muszáj lenne bebiztosítania a fiút arról, hogy senkit nem engedne be abba a csigaházba, csakis a fiút. Néha látogatóba. Hisz arról már megbizonyosodhatott, hogy kettejük életvitele igencsak különbözik. Ennek ellenére mégis egymásra találtak, aminek van bőven hasznos vonzata. Noha semmi pénzért nem kényszerítené bele Edent egy unalmas életbe, de néha neki sem árthat egy kis nyugalom. Akkor ott lesz a csigaház. Amikor pedig a lány akar egy kicsit lazítani és élvezni mindent, ami az élettel jár, akkor veti bele magát a félvér karjai közé. Szinte tökéletes gondolat. A kérdés már csak annyi, hogy vajon mennyire teljesíthető.*
- Ne játssz az életeddel.
*Húzza ki magát felszegett fejjel, mellyel azt a célt akarja szolgálni, hogy a komoly arca megrendíthetetlen bizonyosságot adjon arról, hogy bizony tényleg menthetetlen nagy bajban van a félvér. De ennek ellenére azok az aranyszín szemek igencsak mosolyognak. Főleg azért, mert nehezen bírja ki, hogy a mű-szigorra ne nevesse el magát.*
- Ne aggódj apuci, még nem menthetetlen a helyzetem.
*Kacsint apró vigyorral végül. Kár, hogy az a hetykére vált járás már elkerüli a figyelmét a könyv lapozgatása közben. Bizonyára élvezné a látványt, ami szülhetne egy újabb kacajt, de most csak a gyönyörködéssel átitatott pofi marad. Egészen addig persze, míg nem kényszerül visszazökkenni a fiúhoz a forgatagba. Készségesen forog Edennel együtt, mert eszében sincs elengedni a karját, ha már a könyvről egyelőre lemondott.
A kérdésre viszont felvonja a szemöldökeit.*
- Már az attól függ.
*Eltűnődve csücsörít ahogy az állára vakar.*
- Lovagolni még nem lovagoltam. A macskákat nem csípem, viszont a kutyákért élek és halok.
*Tűnődik tovább, hogy mégis mire gondolhatott a fiú. Igazából letudhatná annyival is, hogy nagyon szereti az állatokat, egy-két apró kivétellel, de hát ő ennél bonyolultabb.*
- Meg szerintem a kis madarak és a patkányok cukik. Meg a bárányok és a kis kecskék.
*És bizony, ha Eden nem hallgattatja el időben, akkor akár az egész állatállományt hajlandó felsorolni, ami éppen gyorsan az eszébe ötlik.*
- Úúú, meg a pipik, amikor kibújnak a tojásból. Na meg a kacsák. A pici kacsák édesek.
*És így tovább, lassan veszi sorra a haszonállatokat, hogy azután jöhessenek az erdeiek is.*
1757. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-01-24 13:09:22
Üzenet elküldve: 2023-01-24 13:09:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vásároljunk pajtások, jo-hó//
* Néha a fiú arra gondol, mikor lesz az a pillanat, amikor a lány úgy érzi sok neki ez az egész. Ha túl sok az új élmény és besokall tőle. És aztán elfut, elmenekül. Vissza az elefántcsonttornyába.
Nem bánná, ha majd néha így tesz. Mert mindenki olyan személyiség, amilyennek született, a világért sem akarná ennyire megváltoztatni. Csak épp annyira, hogy ne féljen az új dolgoktól. De ha visszabújik a csigaházba, majd néha jöjjön ki. Vagy engedje be oda Edent is. Ameddig bírja a fiú. Újdonsült gondolatai szerint szívesen járna-kelne a lány csigaháza és Eden saját kaotikus labirintusa között. *
- Biztos?
* Kérdezi kiskutya szemekkel. Számításai szerint egy-két bók mindig beválik, főleg ha szépen vigyorog melléjük. *
- Remélem nem verted túl nagy költekezésbe magad.
* Néz mű-szigorúan az elfre. Nem nagyon tudja, hogy kell az ilyesmit előadni, csak próbálja utánozni, amit az apja arcán látott. *
~ Ha elfogy neki, majd adok. ~
* Gondolja teljesen tényszerűen, hiszen neki az arany semmit sem jelent.
Próbálja titkolni, mennyire aggodalmasan lesi a csomagnyitás minden pillanatát. Biztos volt benne, hogy tetszene a lánynak, de azért némi bizonytalanságot érez. Még a levegőt is visszatartja néhány másodpercig, hogy aztán megkönnyebbülten kifújhassa. *
- Örülök, hogy tetszik.
* Feleli és egyből hetykébben, peckesebben sétál mellette, főleg hogy a másik annyira belefeledkezik a lapozgatásba, hogy ismételten neki kell gondoskodnia a haladásáról. A lány kérdésére elnézően mosolyog és úgy tesz, mintha nem is kérdezett volna semmit az előbb. Elgondolkozó arcot vág és jobbra-balra fordul, hogy eltűnődjön a különböző irányokon. Közben a karján csüngő elf, inog vele együtt. *
- Hogy viszonyulsz az állatokhoz, Napsugár?
* Lenne egy ötlete, de azért óvatosan, lassan teszi fel a kérdést. Lassan nem árt egy ebédfélét is elfogyasztaniuk, így nem akar nagyon eltávolodni a fogadótól, de egy gyors kitérő még beleférhet. Úgy is ki kellene pengetnie a következő havi ellátást. *
* Néha a fiú arra gondol, mikor lesz az a pillanat, amikor a lány úgy érzi sok neki ez az egész. Ha túl sok az új élmény és besokall tőle. És aztán elfut, elmenekül. Vissza az elefántcsonttornyába.
Nem bánná, ha majd néha így tesz. Mert mindenki olyan személyiség, amilyennek született, a világért sem akarná ennyire megváltoztatni. Csak épp annyira, hogy ne féljen az új dolgoktól. De ha visszabújik a csigaházba, majd néha jöjjön ki. Vagy engedje be oda Edent is. Ameddig bírja a fiú. Újdonsült gondolatai szerint szívesen járna-kelne a lány csigaháza és Eden saját kaotikus labirintusa között. *
- Biztos?
* Kérdezi kiskutya szemekkel. Számításai szerint egy-két bók mindig beválik, főleg ha szépen vigyorog melléjük. *
- Remélem nem verted túl nagy költekezésbe magad.
* Néz mű-szigorúan az elfre. Nem nagyon tudja, hogy kell az ilyesmit előadni, csak próbálja utánozni, amit az apja arcán látott. *
~ Ha elfogy neki, majd adok. ~
* Gondolja teljesen tényszerűen, hiszen neki az arany semmit sem jelent.
Próbálja titkolni, mennyire aggodalmasan lesi a csomagnyitás minden pillanatát. Biztos volt benne, hogy tetszene a lánynak, de azért némi bizonytalanságot érez. Még a levegőt is visszatartja néhány másodpercig, hogy aztán megkönnyebbülten kifújhassa. *
- Örülök, hogy tetszik.
* Feleli és egyből hetykébben, peckesebben sétál mellette, főleg hogy a másik annyira belefeledkezik a lapozgatásba, hogy ismételten neki kell gondoskodnia a haladásáról. A lány kérdésére elnézően mosolyog és úgy tesz, mintha nem is kérdezett volna semmit az előbb. Elgondolkozó arcot vág és jobbra-balra fordul, hogy eltűnődjön a különböző irányokon. Közben a karján csüngő elf, inog vele együtt. *
- Hogy viszonyulsz az állatokhoz, Napsugár?
* Lenne egy ötlete, de azért óvatosan, lassan teszi fel a kérdést. Lassan nem árt egy ebédfélét is elfogyasztaniuk, így nem akar nagyon eltávolodni a fogadótól, de egy gyors kitérő még beleférhet. Úgy is ki kellene pengetnie a következő havi ellátást. *
1756. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-01-24 12:21:02
Üzenet elküldve: 2023-01-24 12:21:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Vásároljunk pajtások, jo-hó//
*Hiába említette meg mellé a kevésbé szőrös hátat, a lány szemei előtt akkor is rögvest felbukkan a kép hasonlóan szőrmókos háttal rendelkező, igen drabális nőszemélyekről. Az érzelem, amit a kép okoz ki is ül az arcára egy fintor kíséretében, majd inkább megborzongva ráz magán egy aprót, hogy minél hamarabb szabaduljon a látottaktól. Valószínűleg sikertelenül és az még egy ideig vissza fog jönni kísérteni, ha máskor nem, hát álmaiban.*
- Én sem ott születtem.
~Csak ott bújtam el.~
*Jegyzi meg inkább magában a gondolatot. A tragédia után féltették is, meg hát neki sem sok kedve volt szembenézni a világgal. Igaz, hogy a ház nem volt elefántcsontból, s még csak torony sem volt, de valóban egy olyan hely volt, ahonnan nem kellett előbújnia, élhetett a tanulás szenvedélyének, valamint az öregen és pár cseléden kívül nem kellett senkivel sem találkoznia.
Éppen ezért van ilyen intenzív hatással rá az elmúlt kis idő és a mai piacozás is. Eden társaságában felszabadult, nem vágyik vissza arra a helyre, amit ő inkább csigaházként emlegetne. Hisz az apró szoba sokkal jobban hajazott arra.
Persze ez csak addig tart, amíg az árusok meg nem rohamozzák. Akkor már megszeppentebben bújik vissza a fiúhoz, miközben sóvárog a jól ismert háborítatlanság után. Éppen ezért sem szándékozik sokáig totojázni azon, hogy mégis melyik ruhadarabot válassza magának. Sőt, az egész vásárlást mihamarabb le szeretné tudni, hogy azután elég ideje legyen arra, hogy a röhögcsélő félvért jól fenékbe billentse. Mert az biztos, hogy egy nyugalmasabb helyen ezt még meg fogja torolni.*
- A bókolás nem fog megmenteni.
*Mormogja összehúzott szemekkel, mikor már kellemesebbé fordul az időjárás az új köpenyében. A meleg és az izgalmak hatására valóban nem igazán tűnik fel neki semmi a macskából, sem a zsebtolvajból. Még az sem igazán zavarja, hogy Edennek mennyire kell tisztítani az utat, hogy a nagy nézelődés közepette ne borítson fel senkit sem. Finom illatok jobbról, zene balról, sok-sok érdekes termék mindenhonnan. Majd egy újabb körös vásárlás az írószereknél és az ajándékkal is, ami igazából a fontosabb.
A visszaérkeztekor kapott ölelést teljes mértékben annak tudja be, hogy az ital elnyerte a fiú tetszését. Így teljes elégedettséggel kuncog fel, ahogy kissé elemelik a földtől.*
- Hát azért már annyira sok arany nem csilingel az erszényben.
*Vigyorodik el halványan, amint földet ér. Ahogy pedig a csomag előkerül kissé bugyután pislog a csomagra, majd elérzékenyült pofival sandít fel a fiúra.*
- A csak mert ajándékok a kedvenceim.
*Kacsint rá egy újabb kuncogást követően, majd lassan kezdi lefejtegetni róla a barna papírt. Ahogy a könyvecske lassan felfedi magát a lány arcáról hamar lehervad a mosoly. Pár szívdobbanásnyi idő elteltével viszont kipirult arccal, s kissé párás szemekkel öleli magához szorosan... a könyvet.*
- Egekre ez gyönyörű.
*Vidul is fel azonnal, ahogy fel is csapja az első oldalt, hogy végig simítson a betűkön. Soha életében még ilyen gyönyörű ajándékot nem kapott senkitől. Hát nem is csoda, ha a figyelme ismét csak egyfelé irányul. Lassú léptekkel indul meg a tömegben, miközben a könyvet lapozgatja óvatosan, mintha attól félne, hogy ha túl durva lesz vele, akkor az megsértődve válik köddé a kezei között. Így először a kérdés el is kerüli a hegyes füleket. Persze azt hallja, hogy Eden valamit szól, de muszáj gyorsan lefékeznie, hogy azután hátra fordulva pislogjon rá szaporán, egyben bocsánatkérő tekintettel.*
- Ahm, mi? Elképzelhető, hogy nem figyeltem.
*Vigyorodik el zavartan, ahogy egyik kezét felszabadítva vakar a tarkójára. Lehet, hogy a könyvvel inkább később kéne foglalkoznia. Így óvatosan be is csukja, majd újonnan vett táskájába rejti teljes odafigyeléssel.*
- Mihez lenne kedved?
*Perdül is a fiú mellé, hogy a karjára ölelve pillantson körbe. Valószínűleg bugyutának fogja magát érezni, ha kiderül, hogy pár pillanattal ezelőtt szinte ugyan ez volt a fiú kérdése is. De nem ő tehet róla, hogy ilyen gyönyörű ajándékot kapott.
A piacozást most már el tudja engedni. Ha sokáig itt maradnának az már valószínűleg csak felesleges aranyköltés lenne.*
- Te vagy az én idegenvezetőm, így iszom minden szavad.
*Kuncogva bújik az ölelgetett karhoz.*
*Hiába említette meg mellé a kevésbé szőrös hátat, a lány szemei előtt akkor is rögvest felbukkan a kép hasonlóan szőrmókos háttal rendelkező, igen drabális nőszemélyekről. Az érzelem, amit a kép okoz ki is ül az arcára egy fintor kíséretében, majd inkább megborzongva ráz magán egy aprót, hogy minél hamarabb szabaduljon a látottaktól. Valószínűleg sikertelenül és az még egy ideig vissza fog jönni kísérteni, ha máskor nem, hát álmaiban.*
- Én sem ott születtem.
~Csak ott bújtam el.~
*Jegyzi meg inkább magában a gondolatot. A tragédia után féltették is, meg hát neki sem sok kedve volt szembenézni a világgal. Igaz, hogy a ház nem volt elefántcsontból, s még csak torony sem volt, de valóban egy olyan hely volt, ahonnan nem kellett előbújnia, élhetett a tanulás szenvedélyének, valamint az öregen és pár cseléden kívül nem kellett senkivel sem találkoznia.
Éppen ezért van ilyen intenzív hatással rá az elmúlt kis idő és a mai piacozás is. Eden társaságában felszabadult, nem vágyik vissza arra a helyre, amit ő inkább csigaházként emlegetne. Hisz az apró szoba sokkal jobban hajazott arra.
Persze ez csak addig tart, amíg az árusok meg nem rohamozzák. Akkor már megszeppentebben bújik vissza a fiúhoz, miközben sóvárog a jól ismert háborítatlanság után. Éppen ezért sem szándékozik sokáig totojázni azon, hogy mégis melyik ruhadarabot válassza magának. Sőt, az egész vásárlást mihamarabb le szeretné tudni, hogy azután elég ideje legyen arra, hogy a röhögcsélő félvért jól fenékbe billentse. Mert az biztos, hogy egy nyugalmasabb helyen ezt még meg fogja torolni.*
- A bókolás nem fog megmenteni.
*Mormogja összehúzott szemekkel, mikor már kellemesebbé fordul az időjárás az új köpenyében. A meleg és az izgalmak hatására valóban nem igazán tűnik fel neki semmi a macskából, sem a zsebtolvajból. Még az sem igazán zavarja, hogy Edennek mennyire kell tisztítani az utat, hogy a nagy nézelődés közepette ne borítson fel senkit sem. Finom illatok jobbról, zene balról, sok-sok érdekes termék mindenhonnan. Majd egy újabb körös vásárlás az írószereknél és az ajándékkal is, ami igazából a fontosabb.
A visszaérkeztekor kapott ölelést teljes mértékben annak tudja be, hogy az ital elnyerte a fiú tetszését. Így teljes elégedettséggel kuncog fel, ahogy kissé elemelik a földtől.*
- Hát azért már annyira sok arany nem csilingel az erszényben.
*Vigyorodik el halványan, amint földet ér. Ahogy pedig a csomag előkerül kissé bugyután pislog a csomagra, majd elérzékenyült pofival sandít fel a fiúra.*
- A csak mert ajándékok a kedvenceim.
*Kacsint rá egy újabb kuncogást követően, majd lassan kezdi lefejtegetni róla a barna papírt. Ahogy a könyvecske lassan felfedi magát a lány arcáról hamar lehervad a mosoly. Pár szívdobbanásnyi idő elteltével viszont kipirult arccal, s kissé párás szemekkel öleli magához szorosan... a könyvet.*
- Egekre ez gyönyörű.
*Vidul is fel azonnal, ahogy fel is csapja az első oldalt, hogy végig simítson a betűkön. Soha életében még ilyen gyönyörű ajándékot nem kapott senkitől. Hát nem is csoda, ha a figyelme ismét csak egyfelé irányul. Lassú léptekkel indul meg a tömegben, miközben a könyvet lapozgatja óvatosan, mintha attól félne, hogy ha túl durva lesz vele, akkor az megsértődve válik köddé a kezei között. Így először a kérdés el is kerüli a hegyes füleket. Persze azt hallja, hogy Eden valamit szól, de muszáj gyorsan lefékeznie, hogy azután hátra fordulva pislogjon rá szaporán, egyben bocsánatkérő tekintettel.*
- Ahm, mi? Elképzelhető, hogy nem figyeltem.
*Vigyorodik el zavartan, ahogy egyik kezét felszabadítva vakar a tarkójára. Lehet, hogy a könyvvel inkább később kéne foglalkoznia. Így óvatosan be is csukja, majd újonnan vett táskájába rejti teljes odafigyeléssel.*
- Mihez lenne kedved?
*Perdül is a fiú mellé, hogy a karjára ölelve pillantson körbe. Valószínűleg bugyutának fogja magát érezni, ha kiderül, hogy pár pillanattal ezelőtt szinte ugyan ez volt a fiú kérdése is. De nem ő tehet róla, hogy ilyen gyönyörű ajándékot kapott.
A piacozást most már el tudja engedni. Ha sokáig itt maradnának az már valószínűleg csak felesleges aranyköltés lenne.*
- Te vagy az én idegenvezetőm, így iszom minden szavad.
*Kuncogva bújik az ölelgetett karhoz.*
1755. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-01-23 14:35:08
Üzenet elküldve: 2023-01-23 14:35:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vásároljunk pajtások, jo-hó//
- Természetesen. Sok ott a nőnemű Patniák. Kevésbé szőrös háttal, nyilván.
* Azon se csodálkozna a fiú, ha repülne felé a saller, de hát olyan nehéz megállni, hogy ki ne nyissa a lepcses száját. *
- Nem mindenki születik elefántcsonttoronyba, Napsugár Hercegnő.
* Pedig Eden is kis herceg volt, a maga otthonában és később Lihanechben is. Később csak saját szórakozására kereste fel rendszeresen az élet árnyoldalait. Olyan otthonosan mozgott a lihanechi sikátorokban és egyéb kétes helyeken, mint akármelyik utcakölyök. Nem fogadták be egyhamar, kijutott neki pár verekedés és hogy mások helyett vigye el a balhét. De mire tizenpár éves lett, kivívta a maga helyét az utcákon.
Halkan nevetgél a bajsza alatt, amikor Wya nekihátrál a mellkasának, menekülve a nyomuló árusoktól. Nem rest kiosztani pár fenyegető pillantást a túl közel merészkedők felé sem. Mihelyst kiválasztja a megfelelőt a lány, a feleslegessé vált árusok elcsendesednek és ki-ki visszaballag a saját bódéja mögé.
Szégyentelenül elröhögi magát dolguk végeztével. *
-Igazán nagyon jól áll.
* Igyekszik enyhíteni a feszültséget, bár érzi, nem igazán komolyan haragszanak rá. Kicsit bánkódik, hogy így majd nem fog olyan közel bújni hozzá a másik, keresve a testmelegét.
Wya egészen belejön a vásárlásba, szeme csak úgy cikázik ide-oda a sorok között. De közben neki arra is kell figyelnie, mi zajlik a lábuk alatt, ha már a lány nem teszi. Odébb rúg egy macskát. Utat tör a könyökével. Rácsap a zsebtolvaj kezére, halkan ciccegve neki. Nem valószínű, hogy mindebből érzékel valamit is az ő napsugara, de minden tőle telhetőt megtesz, hogy zavartalanul vásárolgathasson.
A papíros árusnál gyorsan elunja magát, így inkább a háttérből nézelődik, a háta mögött összekulcsolt kézzel, lábujjhegyen billegve. Hirtelen a szeme elé villan egy tárgy, ami felkelti az érdeklődését. Fél füllel hallja, hogy Wya valami apróságot emleget, így a válla fölött visszapillant. *
- Ühüm, persze, menj csak.
* Ha dolga van, hát dolga van. Legalább ő is elintézheti, amit szeretett volna. Meglepetten letudja azt a két pislantást, amikor lágy ajkak érnek az övéhez. Szemtelenül elvigyorodik. Már nyúlna is utána egy hosszabb ráadásért, de a karcsú test már ki is slisszol a karjai közül. *
- Vám.
* Közli és megragadja két kézzel a csinos kis pofit és egy cuppanósat nyom a szájára, mielőtt eleresztve a fenekére paskolna. Visszainteget és gyorsan odasiet a korábban látott ponyvás asztalhoz. Hamar végez és elindul a tömeg széle felé, háta mögé rejtett kezekkel.
Hamarosan feltűnik a lány és előránt egy üveget, amit az arca előtt lóbál, nem is tud ráfókuszálni a szemeivel hirtelen. Nem is néz az üvegre, helyette a lány arcát figyeli, igen komoly arccal. *
- Nem vagy sem bátortalan, sem magára maradt, Napsugár. Főleg nem szegény.
* Jegyzi meg idétlenül vigyorogva a végén, amikor végre beazonosítja az üveg tartalmát. Fél kézzel magához szorítja a lányt. El is emeli egy kissé a földtől, ebben a fura félkarú ölelésben. *
- Köszönöm.
* Mormolja halkan és előhúzza a kezét a háta mögül. Egy barna papirosba tekert kis csomagot húz elő, ami erősen könyv formájú. *
- Tessék. Csak mert.
* Közli suta módon. *
~ Mert elég bátor voltál, hogy kibújj a csigaházadból. ~
* A kezébe nyomja a csomagot, amit ha kicsomagol a lány, egy piros bőrből készült, arany cikornyákkal díszített mesés krónika bukkan elő, tele régi mesékkel és varázslatos legendákkal. *
- Nekem is megvolt kiskoromban. Elégett.
* Vonja meg a vállát. Kevés dolgok egyike, amihez ragaszkodott. Azért a szeme sarkából lesi a reakcióját.
Ha továbbindulnak, vezeti szépen a lányt a sorokon. Elteszi az üveget a többi vásárolt holmija közé és átad 215 aranyat Mesélő (Atlasz) részére. Elégerdetten mosolyog. *
- Hová szeretnél menni?
~ Bárhová mehetünk. A Kikötőig és vissza, a Sárváros legmélyebb bugyrától a Krenkataurig, ahová csak akar. ~
- Természetesen. Sok ott a nőnemű Patniák. Kevésbé szőrös háttal, nyilván.
* Azon se csodálkozna a fiú, ha repülne felé a saller, de hát olyan nehéz megállni, hogy ki ne nyissa a lepcses száját. *
- Nem mindenki születik elefántcsonttoronyba, Napsugár Hercegnő.
* Pedig Eden is kis herceg volt, a maga otthonában és később Lihanechben is. Később csak saját szórakozására kereste fel rendszeresen az élet árnyoldalait. Olyan otthonosan mozgott a lihanechi sikátorokban és egyéb kétes helyeken, mint akármelyik utcakölyök. Nem fogadták be egyhamar, kijutott neki pár verekedés és hogy mások helyett vigye el a balhét. De mire tizenpár éves lett, kivívta a maga helyét az utcákon.
Halkan nevetgél a bajsza alatt, amikor Wya nekihátrál a mellkasának, menekülve a nyomuló árusoktól. Nem rest kiosztani pár fenyegető pillantást a túl közel merészkedők felé sem. Mihelyst kiválasztja a megfelelőt a lány, a feleslegessé vált árusok elcsendesednek és ki-ki visszaballag a saját bódéja mögé.
Szégyentelenül elröhögi magát dolguk végeztével. *
-Igazán nagyon jól áll.
* Igyekszik enyhíteni a feszültséget, bár érzi, nem igazán komolyan haragszanak rá. Kicsit bánkódik, hogy így majd nem fog olyan közel bújni hozzá a másik, keresve a testmelegét.
Wya egészen belejön a vásárlásba, szeme csak úgy cikázik ide-oda a sorok között. De közben neki arra is kell figyelnie, mi zajlik a lábuk alatt, ha már a lány nem teszi. Odébb rúg egy macskát. Utat tör a könyökével. Rácsap a zsebtolvaj kezére, halkan ciccegve neki. Nem valószínű, hogy mindebből érzékel valamit is az ő napsugara, de minden tőle telhetőt megtesz, hogy zavartalanul vásárolgathasson.
A papíros árusnál gyorsan elunja magát, így inkább a háttérből nézelődik, a háta mögött összekulcsolt kézzel, lábujjhegyen billegve. Hirtelen a szeme elé villan egy tárgy, ami felkelti az érdeklődését. Fél füllel hallja, hogy Wya valami apróságot emleget, így a válla fölött visszapillant. *
- Ühüm, persze, menj csak.
* Ha dolga van, hát dolga van. Legalább ő is elintézheti, amit szeretett volna. Meglepetten letudja azt a két pislantást, amikor lágy ajkak érnek az övéhez. Szemtelenül elvigyorodik. Már nyúlna is utána egy hosszabb ráadásért, de a karcsú test már ki is slisszol a karjai közül. *
- Vám.
* Közli és megragadja két kézzel a csinos kis pofit és egy cuppanósat nyom a szájára, mielőtt eleresztve a fenekére paskolna. Visszainteget és gyorsan odasiet a korábban látott ponyvás asztalhoz. Hamar végez és elindul a tömeg széle felé, háta mögé rejtett kezekkel.
Hamarosan feltűnik a lány és előránt egy üveget, amit az arca előtt lóbál, nem is tud ráfókuszálni a szemeivel hirtelen. Nem is néz az üvegre, helyette a lány arcát figyeli, igen komoly arccal. *
- Nem vagy sem bátortalan, sem magára maradt, Napsugár. Főleg nem szegény.
* Jegyzi meg idétlenül vigyorogva a végén, amikor végre beazonosítja az üveg tartalmát. Fél kézzel magához szorítja a lányt. El is emeli egy kissé a földtől, ebben a fura félkarú ölelésben. *
- Köszönöm.
* Mormolja halkan és előhúzza a kezét a háta mögül. Egy barna papirosba tekert kis csomagot húz elő, ami erősen könyv formájú. *
- Tessék. Csak mert.
* Közli suta módon. *
~ Mert elég bátor voltál, hogy kibújj a csigaházadból. ~
* A kezébe nyomja a csomagot, amit ha kicsomagol a lány, egy piros bőrből készült, arany cikornyákkal díszített mesés krónika bukkan elő, tele régi mesékkel és varázslatos legendákkal. *
- Nekem is megvolt kiskoromban. Elégett.
* Vonja meg a vállát. Kevés dolgok egyike, amihez ragaszkodott. Azért a szeme sarkából lesi a reakcióját.
Ha továbbindulnak, vezeti szépen a lányt a sorokon. Elteszi az üveget a többi vásárolt holmija közé és átad 215 aranyat Mesélő (Atlasz) részére.
Elégerdetten mosolyog. *- Hová szeretnél menni?
~ Bárhová mehetünk. A Kikötőig és vissza, a Sárváros legmélyebb bugyrától a Krenkataurig, ahová csak akar. ~
1754. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-01-21 18:26:39
Üzenet elküldve: 2023-01-21 18:26:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Kisebb vásárlások//
*Miután alaposan körülnézett és eldöntötte, miként is vágjon bele a tetoválás művészetének elsajátításába, először is papírost vesz, meg szénceruzát. Úgy van vele, hogy először rajzolnia kellene jól ahhoz, hogy aztán bőrre tudjon tetoválni.
Végül megtalálja, amire ehhez szüksége van, és ámbár szabályos rablásként éli meg, kelletlenül átad 123 aranyat egy sunyi tekintetű kufárnak (Mesélő (Atlasz).
Most, hogy ezen is túl van, már tényleg nincs egyéb dolga, mint gyakorolni a rajzolást. Csak bírja papírral. Mert hogy téma van bőven, az biztos. Szerencsére nem teljesen ismeretlen terep ez a számára, máskor is rajzolgatott már, és egészen ügyes benne, legalábbis mások szerint.*
*Miután alaposan körülnézett és eldöntötte, miként is vágjon bele a tetoválás művészetének elsajátításába, először is papírost vesz, meg szénceruzát. Úgy van vele, hogy először rajzolnia kellene jól ahhoz, hogy aztán bőrre tudjon tetoválni.
Végül megtalálja, amire ehhez szüksége van, és ámbár szabályos rablásként éli meg, kelletlenül átad 123 aranyat egy sunyi tekintetű kufárnak (Mesélő (Atlasz).
Most, hogy ezen is túl van, már tényleg nincs egyéb dolga, mint gyakorolni a rajzolást. Csak bírja papírral. Mert hogy téma van bőven, az biztos. Szerencsére nem teljesen ismeretlen terep ez a számára, máskor is rajzolgatott már, és egészen ügyes benne, legalábbis mások szerint.*
1753. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-01-21 18:15:52
Üzenet elküldve: 2023-01-21 18:15:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Fázósan ténfereg a Piactér szolid bazárrá zsugorodó jövés-menésében. Estére a legtöbb árus bezárja a boltot, de néhány bodega ilyenkor is nyitva tart még. Vásárfiát árulnak, csecsebecsét, forralt bort, édességet meg egyéb csalogató illatú portékát, melyek segítenek vásárlót fogni.
Eszébe idéződik a wegtoreni bazársor. A fűszerek tömény aromája a levegőben, ahogy elkeveredik a mécsesek és a füstölők nehéz füstjével. Az éjjel is langyos szél a bőrén, a kifeszített kelmék surrogása. Amennyire vágyik haza, s vonzza minden, ami a Tűz Városára emlékezteti; éppen annyira meg is rémíti. Már arra idegesen szalad körbe a tekintete, ha ánizs és fahéj illatát érzi meg hirtelen. Nem tudja, jó ötlet volt-e újra magához venni a kardját, de így legalább méltón nézhet szembe a sivatagi kutyákkal, akik a nyomában járnak.
Jól kitanították, ez nem kétséges. Az a penge halálos a kezében. De ugyan mire menne a túlerővel szemben? Mire menne, ha meglepnék vagy nyilat kap, mielőtt fegyverért nyúlna. Nem véletlenül bujkált eddig, és egy józan hang azt súgja, most is inkább lapulnia kéne, hiszen nem sok változott. Gyűrűvel a nyakában is egyedül van. De lehet, hogy még ennél is rosszabb a helyzet. Folyvást felidéződik benne Nawanthiri pillantása. Igen, talán ezért is téblábol idekint ahelyett, hogy a Kalmár melegében nyújtózna. Vacogva sodródik az esti andalgókkal meg a cimborákkal összeverődött helyiekkel.
Friss a levegő. Sosem fogja megszokni, hogy az artheniori szél alig hagy pár pillanatnyi fordulást a dús, piaci illatoknak, s máris szinte csak az emlékük marad. Üres. Üres és hideg zárka ez egy hozzá hasonló wegtoreninek.
Nagyot sóhajt. Pénzt kell szerezzen mielőbb. Ez a bizonytalanság lassan kiszorítja belőle a lelket. Muszáj egy kicsit a maga kezébe venni az ügyeit, mert így felemésztik a kétségek és a félelem, hogy les-e valaki rá az árnyékok közül egy a fejének szánt dobozzal. Pénz kell. Ráadásul nem is kevés.*
Eszébe idéződik a wegtoreni bazársor. A fűszerek tömény aromája a levegőben, ahogy elkeveredik a mécsesek és a füstölők nehéz füstjével. Az éjjel is langyos szél a bőrén, a kifeszített kelmék surrogása. Amennyire vágyik haza, s vonzza minden, ami a Tűz Városára emlékezteti; éppen annyira meg is rémíti. Már arra idegesen szalad körbe a tekintete, ha ánizs és fahéj illatát érzi meg hirtelen. Nem tudja, jó ötlet volt-e újra magához venni a kardját, de így legalább méltón nézhet szembe a sivatagi kutyákkal, akik a nyomában járnak.
Jól kitanították, ez nem kétséges. Az a penge halálos a kezében. De ugyan mire menne a túlerővel szemben? Mire menne, ha meglepnék vagy nyilat kap, mielőtt fegyverért nyúlna. Nem véletlenül bujkált eddig, és egy józan hang azt súgja, most is inkább lapulnia kéne, hiszen nem sok változott. Gyűrűvel a nyakában is egyedül van. De lehet, hogy még ennél is rosszabb a helyzet. Folyvást felidéződik benne Nawanthiri pillantása. Igen, talán ezért is téblábol idekint ahelyett, hogy a Kalmár melegében nyújtózna. Vacogva sodródik az esti andalgókkal meg a cimborákkal összeverődött helyiekkel.
Friss a levegő. Sosem fogja megszokni, hogy az artheniori szél alig hagy pár pillanatnyi fordulást a dús, piaci illatoknak, s máris szinte csak az emlékük marad. Üres. Üres és hideg zárka ez egy hozzá hasonló wegtoreninek.
Nagyot sóhajt. Pénzt kell szerezzen mielőbb. Ez a bizonytalanság lassan kiszorítja belőle a lelket. Muszáj egy kicsit a maga kezébe venni az ügyeit, mert így felemésztik a kétségek és a félelem, hogy les-e valaki rá az árnyékok közül egy a fejének szánt dobozzal. Pénz kell. Ráadásul nem is kevés.*
1752. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-01-21 12:04:47
Üzenet elküldve: 2023-01-21 12:04:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 556
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 556
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Hodaril eladó//
*Miután kezet ráztak, az övéhez nyúl. Erszényéből kiszámol 240 aranyat, és átadja Merchen Feiynek. Miután ezzel megvan, átveszi tőle a 2 adag hodarilt, majd a kalmár kérdésére így felel.*
- Jelenleg nem. De úgy hiszem, fogunk még üzletet kötni. Értékelem a jó üzleti partnereket.
*mondja. Bár úgy hangzik, mint a szokásos udvariaskodás, ezúttal komolyan is gondolja. Családja oly mértékben arra szakosodott, hogy műtárgyakat és ritka luxusárukat adjon el a legmódosabb rétegek számára, hogy teljesen elengedték a hétköznapi áruk piacát. Orthus most egy sokféle haszonnal kecsegtető ügylet kedvéért visszatért erre a piacra, és kelletlenül kellett tapasztalnia, hogy - habár családja nevével sikerült előnyös árakat kiharcolnia - nincs még meg a kellő reputációja ahhoz, hogy a lehető legjobb üzleteket köthesse. Így szívesen fordul közvetítőhöz, és meglehet, hogy Merchen személyében talált is egy alkalmas embert (pardon, tündért). Ezért megjegyzi magának a nevét és azt, hogy hol találkoztak.*
- Keresni fogom, ha szükségem lenne valamire.
*ígéri, azzal biccentéssel búcsúzik, és megy a dolgára.*
*Miután kezet ráztak, az övéhez nyúl. Erszényéből kiszámol 240 aranyat, és átadja Merchen Feiynek.
Miután ezzel megvan, átveszi tőle a 2 adag hodarilt, majd a kalmár kérdésére így felel.*- Jelenleg nem. De úgy hiszem, fogunk még üzletet kötni. Értékelem a jó üzleti partnereket.
*mondja. Bár úgy hangzik, mint a szokásos udvariaskodás, ezúttal komolyan is gondolja. Családja oly mértékben arra szakosodott, hogy műtárgyakat és ritka luxusárukat adjon el a legmódosabb rétegek számára, hogy teljesen elengedték a hétköznapi áruk piacát. Orthus most egy sokféle haszonnal kecsegtető ügylet kedvéért visszatért erre a piacra, és kelletlenül kellett tapasztalnia, hogy - habár családja nevével sikerült előnyös árakat kiharcolnia - nincs még meg a kellő reputációja ahhoz, hogy a lehető legjobb üzleteket köthesse. Így szívesen fordul közvetítőhöz, és meglehet, hogy Merchen személyében talált is egy alkalmas embert (pardon, tündért). Ezért megjegyzi magának a nevét és azt, hogy hol találkoztak.*
- Keresni fogom, ha szükségem lenne valamire.
*ígéri, azzal biccentéssel búcsúzik, és megy a dolgára.*
1751. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-01-21 11:19:49
Üzenet elküldve: 2023-01-21 11:19:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Hodaril eladó//
*Zajlik a tipikus piaci alkudozás, amivel Merchennek igazából semmi gondja. Tudja jól hogy mi az az ár amit érdemes elkérni, vagy hogy mi mennyit ér, de azért azzal is tisztában van hogy sokan szeretnek úgy hazamenni, hogy kicsit lejjebb tudtak harcolni valaminek az árából. Az is megeshet hogy Orthus éppen nem ez a forma, de ez amolyan íratlan szabály, egy aprócska játék. Aztán mikor hallja az újabb ajánlatot egy darabig úgy tesz, mintha erősen gondolkodna rajta aztán megszólal.*
-Egye fene. Legyen 120!
*Aztán határozottan belecsap a felé kinyújtott kézbe. Ha pedig az arany is gazdát cserél, akkor természetesen átadja a férfinek a két adat Hodarilt.*
-Van esetleg más, amiben a szolgálatára lehetek kedves uram?
*Zajlik a tipikus piaci alkudozás, amivel Merchennek igazából semmi gondja. Tudja jól hogy mi az az ár amit érdemes elkérni, vagy hogy mi mennyit ér, de azért azzal is tisztában van hogy sokan szeretnek úgy hazamenni, hogy kicsit lejjebb tudtak harcolni valaminek az árából. Az is megeshet hogy Orthus éppen nem ez a forma, de ez amolyan íratlan szabály, egy aprócska játék. Aztán mikor hallja az újabb ajánlatot egy darabig úgy tesz, mintha erősen gondolkodna rajta aztán megszólal.*
-Egye fene. Legyen 120!
*Aztán határozottan belecsap a felé kinyújtott kézbe. Ha pedig az arany is gazdát cserél, akkor természetesen átadja a férfinek a két adat Hodarilt.*
-Van esetleg más, amiben a szolgálatára lehetek kedves uram?
1750. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-01-21 10:33:31
Üzenet elküldve: 2023-01-21 10:33:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 556
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 556
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Hodaril eladó//
*Kedélyes mosoly kúszik máskor mindig érzelem mentes arcára, szája szegletébe. Annak ellenére, hogy egész élete a kereskedelem jegyében telt, hiszen apja kereskedőházat működtetett és őt gyermekkorától az üzlet átvételére nevelte, valójában nem szeret alkudozni. Nem talál benne gyönyörűséget, sem kihívást. Inkább amolyan felesleges kellemetlenségként szokta megélni ahelyett, hogy a két fél kölcsönös érdekeik tiszteletben tartásával megállapodna valamiben.
Most azonban szórakoztatónak találja az alkudozást. Ez első sorban Merchen stílusának tudható be, hogy nem viszi túlzásba a terméke dicsőítését, sem pedig a saját sorsának túldramatizálását.
Talán ezért is dönt úgy, hogy nem erőlteti nagyon az ár lealkudását. Amolyan kollegiális mosollyal, elismerve a másikat, így felel.*
- Darabját 120 aranyért, és megveszem mindkettőt.
*mondja, és a kezét nyújtja a tündérnek, ezzel is jelezve, hogy ez a végső ajánlata. Úgy gondolja, hogy ezen Merchennek egész tisztes haszna lehet, habár nincs tisztában azzal, hogy mibe is került a hodaril a másiknak. De ha tényleg olyan talpraesett kereskedő, mint aminek a benyomását kelti, akkor ez jó üzlet lesz neki.*
*Kedélyes mosoly kúszik máskor mindig érzelem mentes arcára, szája szegletébe. Annak ellenére, hogy egész élete a kereskedelem jegyében telt, hiszen apja kereskedőházat működtetett és őt gyermekkorától az üzlet átvételére nevelte, valójában nem szeret alkudozni. Nem talál benne gyönyörűséget, sem kihívást. Inkább amolyan felesleges kellemetlenségként szokta megélni ahelyett, hogy a két fél kölcsönös érdekeik tiszteletben tartásával megállapodna valamiben.
Most azonban szórakoztatónak találja az alkudozást. Ez első sorban Merchen stílusának tudható be, hogy nem viszi túlzásba a terméke dicsőítését, sem pedig a saját sorsának túldramatizálását.
Talán ezért is dönt úgy, hogy nem erőlteti nagyon az ár lealkudását. Amolyan kollegiális mosollyal, elismerve a másikat, így felel.*
- Darabját 120 aranyért, és megveszem mindkettőt.
*mondja, és a kezét nyújtja a tündérnek, ezzel is jelezve, hogy ez a végső ajánlata. Úgy gondolja, hogy ezen Merchennek egész tisztes haszna lehet, habár nincs tisztában azzal, hogy mibe is került a hodaril a másiknak. De ha tényleg olyan talpraesett kereskedő, mint aminek a benyomását kelti, akkor ez jó üzlet lesz neki.*
1749. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-01-20 22:15:45
Üzenet elküldve: 2023-01-20 22:15:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Hodaril eladó//
*Úgy látszik Orthus nem csak egy afféle bámészkodó, hanem valóban szeretne is vásárolni, ami igazán jó jel.*
-Úgy ám.
*Csak bólogat sokatmondóan a férfi szavaira, és a tündér csak figyeli, hogy amaz hogy vizsgálgatja az árut. Aztán ismét megszólal a férfi, s ekkor Merchennek egyértelműen másféle vizekre kell eveznie.*
-Ó Orthus nagyuram, látszik hogy ön igen tanult és okos ember. Úgy alkuszik mintha csak szakmabeli lenne.
*Vigyorog a másikra.*
-De azért amit mond az sajnos nagyon kevés az ilyen kifinomult minőségért. Meg hát tudja hogy megy ez..
*Tárja szét a karjait.*
-Nekem is van családom akikről gondoskodnom kell, bármennyire is szeretném odaadni 100-ért darabját, azt sajnos nem tehetem. Még a végén kapnám otthon a sodrófát az asszonytól. De mivel ilyen keményen alkuszik, hajlandó vagyok lemenni 130-ra darabjáért.
*Úgy látszik Orthus nem csak egy afféle bámészkodó, hanem valóban szeretne is vásárolni, ami igazán jó jel.*
-Úgy ám.
*Csak bólogat sokatmondóan a férfi szavaira, és a tündér csak figyeli, hogy amaz hogy vizsgálgatja az árut. Aztán ismét megszólal a férfi, s ekkor Merchennek egyértelműen másféle vizekre kell eveznie.*
-Ó Orthus nagyuram, látszik hogy ön igen tanult és okos ember. Úgy alkuszik mintha csak szakmabeli lenne.
*Vigyorog a másikra.*
-De azért amit mond az sajnos nagyon kevés az ilyen kifinomult minőségért. Meg hát tudja hogy megy ez..
*Tárja szét a karjait.*
-Nekem is van családom akikről gondoskodnom kell, bármennyire is szeretném odaadni 100-ért darabját, azt sajnos nem tehetem. Még a végén kapnám otthon a sodrófát az asszonytól. De mivel ilyen keményen alkuszik, hajlandó vagyok lemenni 130-ra darabjáért.
1748. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-01-20 21:55:23
Üzenet elküldve: 2023-01-20 21:55:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 556
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 556
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Hodaril eladó//
*Nem kerülték el a figyelmét az ékszerek, ezért is ütött meg más hangnemet a bemutatkozáskor.*
- Hasznos tulajdonság az éberség, és a jó szem.
*feleli, majd átveszi a Hodarilt megtekintésre. Amennyire ért hozzá, semmiféle kivetnivalót nem lát a termékben. Olyat se lát, ami kiemelkedővé tenné, habár nem szakértője a szernek, hogy ezt meg tudja ítélni. Annyira ért hozzá, hogy tudja: megfelel az igényeinek.
Persze hogy mit gondol, és hogy mit mutat az arca, az két külön téma. Mert hogy az arca nem mutat semmit. De még a tekintete se igazán. Az érzelemmentességet már-már tökélyre fejlesztette, habár részben a természetéből is fakad.
Ezzel együtt Merchen portékáját dicsérő szavaira így felel.*
- Hmm... csakugyan?
*de ettől se tanúsít több érdeklődést a Hodaril iránt, mint korábban. Az árat hallva viszont sajnálkozó mosoly csúszik az arcára, úgy felel.*
- Feiy uram, ha Thargok minden aranya az enyém lenne, s hozzá kórosan függője lennék a bódítónak, akkor talán, pár napnyi nélkülözés után fizetnék ennyit. Na de minthogy csak egy egyszerű ember vagyok, és a hodaril se szenvedélyem, ez az ár szóba sem jöhet. 95 arany egyért, esetleg 100, megbecsülésem jeleként. Tisztes ár a tisztes termékért.
*feleli aztán.*
*Nem kerülték el a figyelmét az ékszerek, ezért is ütött meg más hangnemet a bemutatkozáskor.*
- Hasznos tulajdonság az éberség, és a jó szem.
*feleli, majd átveszi a Hodarilt megtekintésre. Amennyire ért hozzá, semmiféle kivetnivalót nem lát a termékben. Olyat se lát, ami kiemelkedővé tenné, habár nem szakértője a szernek, hogy ezt meg tudja ítélni. Annyira ért hozzá, hogy tudja: megfelel az igényeinek.
Persze hogy mit gondol, és hogy mit mutat az arca, az két külön téma. Mert hogy az arca nem mutat semmit. De még a tekintete se igazán. Az érzelemmentességet már-már tökélyre fejlesztette, habár részben a természetéből is fakad.
Ezzel együtt Merchen portékáját dicsérő szavaira így felel.*
- Hmm... csakugyan?
*de ettől se tanúsít több érdeklődést a Hodaril iránt, mint korábban. Az árat hallva viszont sajnálkozó mosoly csúszik az arcára, úgy felel.*
- Feiy uram, ha Thargok minden aranya az enyém lenne, s hozzá kórosan függője lennék a bódítónak, akkor talán, pár napnyi nélkülözés után fizetnék ennyit. Na de minthogy csak egy egyszerű ember vagyok, és a hodaril se szenvedélyem, ez az ár szóba sem jöhet. 95 arany egyért, esetleg 100, megbecsülésem jeleként. Tisztes ár a tisztes termékért.
*feleli aztán.*
1747. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-01-20 20:51:05
Üzenet elküldve: 2023-01-20 20:51:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Hodaril eladó//
*Nem telik belé túl sok időbe, hogy jöjjenek a nézelődők, amott egy öreg néne kérdezősködik az onokájának akarna egy kis pezsdítő bódítót vásárolni, de látszik rajta, hogy inkább csak a társaságot keresi és az erszénye nem fog egyhamar megnyílni. Merchen birkákat megszégyenítő türelemmel kezel mindenkit, aki akár csak arra néz, hisz ez egy igencsak fontos tulajdonsága egy magafajta kereskedőnek. Aztán egyszer csak egy újabb alak érkezik a sokaságból, egy köpcösebb férfi. Nem különösebben feltűnő, de látszik rajta hogy ad magára, nem egy bugris ezt könnyen megállapítja, pedig közel sem olyan jó emberismerő, mint amennyire szeretne az lenni.*
-Teysus hozta kedves uram! Merchen Feiy volnék, szolgálatára!
*Meg is hajol mellkasból, mintha legalább Arthenior főtanácsosa látogatná meg.*
-Nincs olyan mi szokatlan portéka és elbújhat ezen éles szemek elől.
*Kocogtatja meg a halántékát, miközben szélesen mosolyog.*
-Természetesen!
*Óvatosan odanyújt egy adagot a férfinak, hogy kedvére megnézhesse azt. Közben feltűnhet a tündéren egész sok dolog neki ha érdeklődő tekintete például a kezére vetődne, a leviatános aranygyűrű, vagy akár a nyakában lógó gyönyörű csigaházra hajazó ékszer. Kicsit közelebb is hajol, hogy hangját halkabbra véve beszélhessen.*
-Azt mondják ettől még a sárkányokat is meglátni, olyan erős.
*Majd ismét visszaáll az eredeti testhelyzetébe.*
-Kiváló minőség, egy Artheniori termesztőtől. A családja már generációk óta foglalkozik vele.
*Halvány fogalma sincs egyébként, hogy honnan való ez a Hodaril, vagy hogy milyen minőségű, de természetesen a vevők szeretnek ilyen és ehhez hasonló történeteket hallani. Megnyugtatja őket.*
-Csak most csak önnek 150 arany darabja! Ha kettőt is vesz, akkor kedvezményesen le tudok menni 140-re is. Nos mit szól jó uram? Legyen egy jó napja, ön is megérdemli a kikapcsolódást ezekben a gondterhes időkben.
*Nem telik belé túl sok időbe, hogy jöjjenek a nézelődők, amott egy öreg néne kérdezősködik az onokájának akarna egy kis pezsdítő bódítót vásárolni, de látszik rajta, hogy inkább csak a társaságot keresi és az erszénye nem fog egyhamar megnyílni. Merchen birkákat megszégyenítő türelemmel kezel mindenkit, aki akár csak arra néz, hisz ez egy igencsak fontos tulajdonsága egy magafajta kereskedőnek. Aztán egyszer csak egy újabb alak érkezik a sokaságból, egy köpcösebb férfi. Nem különösebben feltűnő, de látszik rajta hogy ad magára, nem egy bugris ezt könnyen megállapítja, pedig közel sem olyan jó emberismerő, mint amennyire szeretne az lenni.*
-Teysus hozta kedves uram! Merchen Feiy volnék, szolgálatára!
*Meg is hajol mellkasból, mintha legalább Arthenior főtanácsosa látogatná meg.*
-Nincs olyan mi szokatlan portéka és elbújhat ezen éles szemek elől.
*Kocogtatja meg a halántékát, miközben szélesen mosolyog.*
-Természetesen!
*Óvatosan odanyújt egy adagot a férfinak, hogy kedvére megnézhesse azt. Közben feltűnhet a tündéren egész sok dolog neki ha érdeklődő tekintete például a kezére vetődne, a leviatános aranygyűrű, vagy akár a nyakában lógó gyönyörű csigaházra hajazó ékszer. Kicsit közelebb is hajol, hogy hangját halkabbra véve beszélhessen.*
-Azt mondják ettől még a sárkányokat is meglátni, olyan erős.
*Majd ismét visszaáll az eredeti testhelyzetébe.*
-Kiváló minőség, egy Artheniori termesztőtől. A családja már generációk óta foglalkozik vele.
*Halvány fogalma sincs egyébként, hogy honnan való ez a Hodaril, vagy hogy milyen minőségű, de természetesen a vevők szeretnek ilyen és ehhez hasonló történeteket hallani. Megnyugtatja őket.*
-Csak most csak önnek 150 arany darabja! Ha kettőt is vesz, akkor kedvezményesen le tudok menni 140-re is. Nos mit szól jó uram? Legyen egy jó napja, ön is megérdemli a kikapcsolódást ezekben a gondterhes időkben.
1746. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-01-20 20:24:47
Üzenet elküldve: 2023-01-20 20:24:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 556
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 556
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Hodaril eladó//
*Orthus a Piactéren járva a végső beszerzéseket intézi kikötői útja előtt. Mindent sikerült beszereznie, amiről a megbízás szól, és ahhoz képest tisztes áron, hogy ilyesfajta termékekkel ő nem foglalkozik, így nincsenek meg a megfelelő kapcsolatai sem.
Már csak egy dolog hibádzik, a szekér, amivel mindezt elszállíthatná. Ezt ők mindig bérléssel oldották meg, semmi kedve hát ahhoz, hogy most vegyen egyet. Ki tudja, mennyire tudnák kihasználni. Bosszantó, hogy egy ilyen alapvető, és magától értetődő dolog megoldása okoz éppen problémát, miközben pont azt tudta jól intézni, amiben nem mozgott otthonosan.
Miközben ezen mereng, úgy kel át a piaci forgatagon, mint akit a legkevésbé sem izgat, hogy körülötte mi is zajlik. Fél szemmel azért figyeli a kalmárokat, a portékákat, ez számára már beidegződés.
Így hallja meg Merchen Feiy kiáltását is. Hodaril. Más körülmények között a legkevésbé sem izgatná a dolog. Ő maga nem él vele, nem is kedveli. Egyszer-kétszer kipróbálta, de az élmény sose volt olyan kellemes, mint amennyire kellemetlen a másnap. Rá valamiért így hat a szer. Azonban nemrégiben találkozott valakivel, aki mutatott érdeklődést a szer iránt. Ő pedig a személy iránt mutat érdeklődést. Nagyvonalú ajándék? Meglehet. De ha az első üzletük jól sikerül, igazán lesz okuk ünnepelni.
Megáll hát, és odasétál az ismeretlen tündérhez. Ránézésre nem közönséges helyi kalmár. Olyasvalaki benyomását kelti, aki nem szorul rá, hogy itt adjon-vegyen, de ez Orthusról is elmondható, akinek feltűnést kerülő, konzervatív öltözete szintén magas minőséget képvisel.*
- Üdvözletem, tündér uram! A nevem Orthus Morthimer.
*kezdi. Már az is szokatlan lehet, hogy egyáltalán bemutatkozik. Akármelyik kalmárnak nem tenné.*
- Nemdebár hodarilt árul? Szokatlan portéka... megnézhetném?
*Orthus a Piactéren járva a végső beszerzéseket intézi kikötői útja előtt. Mindent sikerült beszereznie, amiről a megbízás szól, és ahhoz képest tisztes áron, hogy ilyesfajta termékekkel ő nem foglalkozik, így nincsenek meg a megfelelő kapcsolatai sem.
Már csak egy dolog hibádzik, a szekér, amivel mindezt elszállíthatná. Ezt ők mindig bérléssel oldották meg, semmi kedve hát ahhoz, hogy most vegyen egyet. Ki tudja, mennyire tudnák kihasználni. Bosszantó, hogy egy ilyen alapvető, és magától értetődő dolog megoldása okoz éppen problémát, miközben pont azt tudta jól intézni, amiben nem mozgott otthonosan.
Miközben ezen mereng, úgy kel át a piaci forgatagon, mint akit a legkevésbé sem izgat, hogy körülötte mi is zajlik. Fél szemmel azért figyeli a kalmárokat, a portékákat, ez számára már beidegződés.
Így hallja meg Merchen Feiy kiáltását is. Hodaril. Más körülmények között a legkevésbé sem izgatná a dolog. Ő maga nem él vele, nem is kedveli. Egyszer-kétszer kipróbálta, de az élmény sose volt olyan kellemes, mint amennyire kellemetlen a másnap. Rá valamiért így hat a szer. Azonban nemrégiben találkozott valakivel, aki mutatott érdeklődést a szer iránt. Ő pedig a személy iránt mutat érdeklődést. Nagyvonalú ajándék? Meglehet. De ha az első üzletük jól sikerül, igazán lesz okuk ünnepelni.
Megáll hát, és odasétál az ismeretlen tündérhez. Ránézésre nem közönséges helyi kalmár. Olyasvalaki benyomását kelti, aki nem szorul rá, hogy itt adjon-vegyen, de ez Orthusról is elmondható, akinek feltűnést kerülő, konzervatív öltözete szintén magas minőséget képvisel.*
- Üdvözletem, tündér uram! A nevem Orthus Morthimer.
*kezdi. Már az is szokatlan lehet, hogy egyáltalán bemutatkozik. Akármelyik kalmárnak nem tenné.*
- Nemdebár hodarilt árul? Szokatlan portéka... megnézhetném?
1745. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-01-20 18:08:21
Üzenet elküldve: 2023-01-20 18:08:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Hodaril eladó//
*A kikötőbe tervez utazni hamarosan, vagy talán a thargokhoz előbb, ehhez azonban szüksége lesz némi útravalóra. Tudja is, hogy mit visznek gyorsan az emberek, és mi az amit nehéz is beszerezni, főleg jó áron. Egy ismerősebb kofától némi pletykálkodás után sikerül is beszereznie némi hodarilt, és csak176 aranyba fájt, amit könnyű szívvel ad át a másiknak (Mesélő (Morw).
Aztán kerül egy párat, keres egy jó helyet, és már kezdi is azt, amiben igazán erős: árulni. Jó helyen, jó kisugárzással és kellően meggyőző beszéddel igyekszik magához édesgetni bárkit aki áhítozik erre a csodás portékára.*
-Csak tessék csak tessék, hodarilt máshol olcsóbban nem kap! A készlet erejéig! Csak tessék csak tessék!
*A kikötőbe tervez utazni hamarosan, vagy talán a thargokhoz előbb, ehhez azonban szüksége lesz némi útravalóra. Tudja is, hogy mit visznek gyorsan az emberek, és mi az amit nehéz is beszerezni, főleg jó áron. Egy ismerősebb kofától némi pletykálkodás után sikerül is beszereznie némi hodarilt, és csak176 aranyba fájt, amit könnyű szívvel ad át a másiknak (Mesélő (Morw).
Aztán kerül egy párat, keres egy jó helyet, és már kezdi is azt, amiben igazán erős: árulni. Jó helyen, jó kisugárzással és kellően meggyőző beszéddel igyekszik magához édesgetni bárkit aki áhítozik erre a csodás portékára.*
-Csak tessék csak tessék, hodarilt máshol olcsóbban nem kap! A készlet erejéig! Csak tessék csak tessék!
1744. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-01-19 21:48:14
Üzenet elküldve: 2023-01-19 21:48:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Vásároljunk pajtások, jo-hó//
*Hát nem bánja, hogy a kabátok felé veszik az irányt. Sőt. Utálja a nyálkás, hideg időt, ami ellen a blúz semmit sem ér és ezen a sál sem javít sokat. Persze a fiú közelsége más, de hát sajnos az sem kabát, hogy mindenhol melegítse. Így hevesen bólogat rá, hogy elsőnek a ruhafélék felé vegyék az irányt.*
- Szóval a Kalmár is?
*Vonja fel a szemöldökeit sunyi mosollyal, ugyanis ezt kész azonnal célzásnak venni. De most nem támad azonnal. Kivételesen hagy menekülő utat a fiúnak.
Közben szerencsére nem folytatódik tovább az eszmecsere a sellőt illetőleg. Nem igazán fűlene a foga ahhoz. Arról pedig véletlenül sem szeretne hallani, hogy honnan is ilyen jól tájékozott a sellőlányokról. Noha igyekszik nem beleesni a féltékenykedés hibájába, hiszen semmi oka sincs rá. Azért mert kétszer összegyűrték a lepedőt az nem jelent semmi életre szóló kötődést. Annyira nem naiv, hogy ebbe a hitbe ringassa magát, de azért jól esik a szoros ölelés és a puszi. Ezért a morcos pofit hamar felváltja az elégedett sóhaj, ami a kis tolvaj fiúig ki is tart. Akkor viszont már az aggódás veszi át a helyét.*
- Szőrnyű, hogy gyerekek ilyen sorsra kényszerülnek.
*Sóhajt fel halkan, de a pogácsa hamar pajkos és boldog mosolyt csal az arcára. Ahogy az landol a kölyöknél még amiatt is elfelejt akadékoskodni, hogy az hogyan került a félvérhez. Amúgy sincs most olyan hangulatban, hogy akármi miatt elkezdjen hepciáskodni. Tegnap este óta, amióta találkozott Edennel eléggé nagy fordulatot vett az élete. Kivetkőzött teljesen a bőréből, ami egy részét megijeszti, viszont leginkább boldoggá és felszabadulttá varázsolja, ami nem rest kiülni az arcára. Egy picit azért mardossa belülről a gondolat, hogy mi lesz, ha szétválnak az útjaik. De ezen majd ráér akkor tépelődni, ha már ott tart.*
- Nincsenek nagy elvárásaim.
*Vonja meg a vállait könnyedén a kabát dolgára. Pedig valószínűleg vannak, hiszen nőből van. Miért ne lenne? Ahogy beérnek a ruhákhoz már izgatottan kapkodja is a fejét körbe, hogy mindent jól szemügyre tudjon venni. Ám az izgatottságot hamar felváltja a megszeppenés, mikor Eden felkiáltására megrohamozzák az árusok. Tesz is egy nagy lépést hátra az arcába nyomott darabok elől menekülve. Most megszórná villámló tekintetével a fiút, de jobban tart attól, hogy betemetik a kabátok alá.*
- Nagyon szépek. Igazán.
*Igyekszik a kedves mosolyt fenntartani, de egyre inkább kezdi bosszantani és megijeszteni a helyzet. Már fejben tervezi is hogyan álljon bosszút a fiún.*
- Az tökéletes lesz.
*Mutogat végül egy köpenyre, ami elég melegnek és kényelmesnek néz ki, valamint az sem elhanyagolható tényező, hogy a prémes köpeny még nagyon tetszik is neki. A mondott árat le is teszi érte, majd amint kézbe kerül a darab magára is ölti jól belebújva.*
- Mehetünk te gonosz, goooonosz kis Eden.
*Mormogja, ahogy kikászálódik a sorból, hogy tovább induljon a maradék dolgot összeszedni. Már csak toll, tinta, könyv és egy táska, ami hiányzik, hogy teljes legyen a készlete. Meg az őszintét megvallva azért jár a szeme ide-oda az árusok között, hátha talál valamit, amivel meglepheti a fiút. Valamiért úgy érzi, hogy ki kell fejeznie mennyire hálás neki ezért az együtt töltött időért, a szavakkal viszont nem bánik sem bátran, sem pedig jól, így marad a kézzel fogható emlék.*
- Nyugi, apránként végzek.
*Így, hogy már nem vacog sokkal jobban szedi a lábait, hogy van is kedve a hidegben való mozgáshoz. Persze azért azt kicsit hiányolja, hogy most nem bújik bele a fiúba, de tényleg nem szeretné sokáig húzni a piacozást. Mindamellett, hogy élvezi ezt a közeget. Szerencsére futólag kiszúr egy árust, ahol a fiú kedvére való dolgok lehetnek. Ezt igyekszik is megjegyezni, amíg az írószereket keresgéli tovább.*
- Ott is van!
*Kiált fel vidáman, ahogy meglátja a pergamenekkel, könyvekkel, tintákkal megrakodott asztalkát. Imádja ezeket a holmikat. Egész nap el tudna válogatni belőlük, de erre nem ma fog sor kerüli. Pedig ez jobban lázba hozza, mint a női ruhák. Viszont gyorsan összeszedi a fontos dolgokat, szerencsére még a táskát is megleli itt, ami mondjuk nem igazán nyeri el a tetszését, de átmenetileg megteszi. S miután itt is arany és áru gazdát cserél már csak az ajándék marad hátra. Ahogy a holmikat elteszi a táskájába, azt a hátára dobva fordul a fiúhoz elő véve a lekenyerezően bájos mosolyát.*
- Figyelj csak, van még egy apróság, amit elfelejtettem. Visszaszaladok érte. Mi lenne, ha megvárnál ott?
*Bök a fejével az "ott" irányába, ami egy kevésbé zsúfolt, inkább félreesőbb része a piacnak. Ott nagyobb eséllyel fog visszatalálni Edenhez is.*
- Esküszöm sietek. Kettőt pislantasz és már itt is leszek.
*Nyújtózva nyom egy apró csókot az ajkaira, majd sarkon fordulva veti bele magát a tömegbe. Aztán észbe kapva fékezi le a lépteit, hogy visszaforduljon a fiúhoz.*
- Azért... a biztonság kedvéért lassan pislogj.
*Integet kuncogva, majd gyorsan hagyja hátra a fiút, hogy felkutassa az előbb látott italos standot. Rumok, sörök, borok, még pálinka is hever ott, de valahogy egyik sem tűnik elég különlegesnek. Ha már a fiú szereti az italt, legalább valami igazán finomat szeretne venni. Olyat, amit azért nem kap minden fogadóban. Csak kár, hogy ezekhez a dolgokhoz nem ért egy fikarcnyit sem. Szerencsére tanácstalansága az árusnak is feltűnik, aki készséggel segíti ki a bajba jutott elfet. Noha nem lenne nehéz átverni, azért reméli, hogy a megvett italkülönlegesség valóban különleges. Most már csak a visszajutással kell megküzdenie, ami kicsit óvatosabban megy, mint az árus felkeresése, de szerencsére lassan feltűnik a világos hajkorona a tömeg szélén. Így azonnal megszaporázza a lépteit, majd pihegve fékez le a fiú előtt.*
- Remélem gyors voltam.
*Valószínűleg megint nem eléggé, de mielőtt ebbe belekötne a félvér gyorsan az orra alá is tartja az üveget.*
- A tiéd, azért cserébe hogy ilyen remek idegenvezetője vagy egy szegény, bátortalan és magára maradt elf lánynak.
*Kuncog fel halkan. Azért elégedett a mai vásárlás eredményével. Igaz, hogy 621 aranya bánta, szóval kiköltekezte magát, de legalább ő is és az árusok (Mesélő (Nyíl)) is elégedettek lehetnek a végére.*
- Részemről mehetünk is vissza, ha már mást nem akarsz.
*Perdül a fiú mellé, ha amaz elvette tőle az üveget, majd belé karolva pislog fel rá indulásra készen.*
*Hát nem bánja, hogy a kabátok felé veszik az irányt. Sőt. Utálja a nyálkás, hideg időt, ami ellen a blúz semmit sem ér és ezen a sál sem javít sokat. Persze a fiú közelsége más, de hát sajnos az sem kabát, hogy mindenhol melegítse. Így hevesen bólogat rá, hogy elsőnek a ruhafélék felé vegyék az irányt.*
- Szóval a Kalmár is?
*Vonja fel a szemöldökeit sunyi mosollyal, ugyanis ezt kész azonnal célzásnak venni. De most nem támad azonnal. Kivételesen hagy menekülő utat a fiúnak.
Közben szerencsére nem folytatódik tovább az eszmecsere a sellőt illetőleg. Nem igazán fűlene a foga ahhoz. Arról pedig véletlenül sem szeretne hallani, hogy honnan is ilyen jól tájékozott a sellőlányokról. Noha igyekszik nem beleesni a féltékenykedés hibájába, hiszen semmi oka sincs rá. Azért mert kétszer összegyűrték a lepedőt az nem jelent semmi életre szóló kötődést. Annyira nem naiv, hogy ebbe a hitbe ringassa magát, de azért jól esik a szoros ölelés és a puszi. Ezért a morcos pofit hamar felváltja az elégedett sóhaj, ami a kis tolvaj fiúig ki is tart. Akkor viszont már az aggódás veszi át a helyét.*
- Szőrnyű, hogy gyerekek ilyen sorsra kényszerülnek.
*Sóhajt fel halkan, de a pogácsa hamar pajkos és boldog mosolyt csal az arcára. Ahogy az landol a kölyöknél még amiatt is elfelejt akadékoskodni, hogy az hogyan került a félvérhez. Amúgy sincs most olyan hangulatban, hogy akármi miatt elkezdjen hepciáskodni. Tegnap este óta, amióta találkozott Edennel eléggé nagy fordulatot vett az élete. Kivetkőzött teljesen a bőréből, ami egy részét megijeszti, viszont leginkább boldoggá és felszabadulttá varázsolja, ami nem rest kiülni az arcára. Egy picit azért mardossa belülről a gondolat, hogy mi lesz, ha szétválnak az útjaik. De ezen majd ráér akkor tépelődni, ha már ott tart.*
- Nincsenek nagy elvárásaim.
*Vonja meg a vállait könnyedén a kabát dolgára. Pedig valószínűleg vannak, hiszen nőből van. Miért ne lenne? Ahogy beérnek a ruhákhoz már izgatottan kapkodja is a fejét körbe, hogy mindent jól szemügyre tudjon venni. Ám az izgatottságot hamar felváltja a megszeppenés, mikor Eden felkiáltására megrohamozzák az árusok. Tesz is egy nagy lépést hátra az arcába nyomott darabok elől menekülve. Most megszórná villámló tekintetével a fiút, de jobban tart attól, hogy betemetik a kabátok alá.*
- Nagyon szépek. Igazán.
*Igyekszik a kedves mosolyt fenntartani, de egyre inkább kezdi bosszantani és megijeszteni a helyzet. Már fejben tervezi is hogyan álljon bosszút a fiún.*
- Az tökéletes lesz.
*Mutogat végül egy köpenyre, ami elég melegnek és kényelmesnek néz ki, valamint az sem elhanyagolható tényező, hogy a prémes köpeny még nagyon tetszik is neki. A mondott árat le is teszi érte, majd amint kézbe kerül a darab magára is ölti jól belebújva.*
- Mehetünk te gonosz, goooonosz kis Eden.
*Mormogja, ahogy kikászálódik a sorból, hogy tovább induljon a maradék dolgot összeszedni. Már csak toll, tinta, könyv és egy táska, ami hiányzik, hogy teljes legyen a készlete. Meg az őszintét megvallva azért jár a szeme ide-oda az árusok között, hátha talál valamit, amivel meglepheti a fiút. Valamiért úgy érzi, hogy ki kell fejeznie mennyire hálás neki ezért az együtt töltött időért, a szavakkal viszont nem bánik sem bátran, sem pedig jól, így marad a kézzel fogható emlék.*
- Nyugi, apránként végzek.
*Így, hogy már nem vacog sokkal jobban szedi a lábait, hogy van is kedve a hidegben való mozgáshoz. Persze azért azt kicsit hiányolja, hogy most nem bújik bele a fiúba, de tényleg nem szeretné sokáig húzni a piacozást. Mindamellett, hogy élvezi ezt a közeget. Szerencsére futólag kiszúr egy árust, ahol a fiú kedvére való dolgok lehetnek. Ezt igyekszik is megjegyezni, amíg az írószereket keresgéli tovább.*
- Ott is van!
*Kiált fel vidáman, ahogy meglátja a pergamenekkel, könyvekkel, tintákkal megrakodott asztalkát. Imádja ezeket a holmikat. Egész nap el tudna válogatni belőlük, de erre nem ma fog sor kerüli. Pedig ez jobban lázba hozza, mint a női ruhák. Viszont gyorsan összeszedi a fontos dolgokat, szerencsére még a táskát is megleli itt, ami mondjuk nem igazán nyeri el a tetszését, de átmenetileg megteszi. S miután itt is arany és áru gazdát cserél már csak az ajándék marad hátra. Ahogy a holmikat elteszi a táskájába, azt a hátára dobva fordul a fiúhoz elő véve a lekenyerezően bájos mosolyát.*
- Figyelj csak, van még egy apróság, amit elfelejtettem. Visszaszaladok érte. Mi lenne, ha megvárnál ott?
*Bök a fejével az "ott" irányába, ami egy kevésbé zsúfolt, inkább félreesőbb része a piacnak. Ott nagyobb eséllyel fog visszatalálni Edenhez is.*
- Esküszöm sietek. Kettőt pislantasz és már itt is leszek.
*Nyújtózva nyom egy apró csókot az ajkaira, majd sarkon fordulva veti bele magát a tömegbe. Aztán észbe kapva fékezi le a lépteit, hogy visszaforduljon a fiúhoz.*
- Azért... a biztonság kedvéért lassan pislogj.
*Integet kuncogva, majd gyorsan hagyja hátra a fiút, hogy felkutassa az előbb látott italos standot. Rumok, sörök, borok, még pálinka is hever ott, de valahogy egyik sem tűnik elég különlegesnek. Ha már a fiú szereti az italt, legalább valami igazán finomat szeretne venni. Olyat, amit azért nem kap minden fogadóban. Csak kár, hogy ezekhez a dolgokhoz nem ért egy fikarcnyit sem. Szerencsére tanácstalansága az árusnak is feltűnik, aki készséggel segíti ki a bajba jutott elfet. Noha nem lenne nehéz átverni, azért reméli, hogy a megvett italkülönlegesség valóban különleges. Most már csak a visszajutással kell megküzdenie, ami kicsit óvatosabban megy, mint az árus felkeresése, de szerencsére lassan feltűnik a világos hajkorona a tömeg szélén. Így azonnal megszaporázza a lépteit, majd pihegve fékez le a fiú előtt.*
- Remélem gyors voltam.
*Valószínűleg megint nem eléggé, de mielőtt ebbe belekötne a félvér gyorsan az orra alá is tartja az üveget.*
- A tiéd, azért cserébe hogy ilyen remek idegenvezetője vagy egy szegény, bátortalan és magára maradt elf lánynak.
*Kuncog fel halkan. Azért elégedett a mai vásárlás eredményével. Igaz, hogy 621 aranya bánta, szóval kiköltekezte magát, de legalább ő is és az árusok (Mesélő (Nyíl)) is elégedettek lehetnek a végére.
*- Részemről mehetünk is vissza, ha már mást nem akarsz.
*Perdül a fiú mellé, ha amaz elvette tőle az üveget, majd belé karolva pislog fel rá indulásra készen.*
1743. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-01-19 09:33:33
Üzenet elküldve: 2023-01-19 09:33:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vásároljunk pajtások, jo-hó//
* Rápislant a mellette didergő lányra, aki olyan szorosan simul belé, hogy már-már a teste részéve válik. *
- Kabát. Kell egy kabát.
* Indítványozza és megindul a piac azon része felé, ahol a kelméket és egyéb ruhaneműket árulják. *
- Vérmesekkel bizony. Meg a Kalmár is, azt beszélik.
* Bólogat nagy vidoran. Nem kerüli el a figyelmét a nyilvánvaló sóhaj, és gondolatban seggbe rúgja maga-magát. *
~ Eden, te idióta, nem a cimboráddal sétálgatsz. ~
* Kimondatlan engesztelésképpen magához szorítja Wya kis testét és puszit nyom a feje tetejére. Megköszörüli a torkát és továbbkormányozza az elfet a tömegnyomorban. *
- A kölyköt? Majd elszalad. Ilyen sok nép között ember legyen a talpán aki utóléri. Aki tolvajlásra adja a fejét, az vagy hamar belerázódik, vagy elkapják és jobb esetben jól elverik. Aztán többet nem csinálja.
* A lány galamb lelkére elmosolyodik és legszívesebben összekócolná a haját a hóna alá szorítva őt. Vannak ilyen fura bekattanásai a fiúnak.
Elhaladnak az ételárusok mellett, Eden szorosan az asztalok mellett halad el. Lépnek párat tovább, elkanyarodnak a szabók sora felé. *
~ Megy ez nekem, még mindig. ~
- Jaj istenek, ez meg hogy került ide?
* Csóválja a fejét tettetett csodálkozással és fél kezével magasra dobja, majd elkapja a levegőben szálló pogácsát. Hamiskásan elvigyorodik, majd füttyent és odahajítja az egyik utcakölyöknek. Gondtalanul dudorászva ballag tovább, oldalán az elffel. Néha odasandít, és tetszik neki, amit lát. Boldog és elégedett Wya. Majdnem olyan szépnek találja, mint a boldog és kielégült Wyát. *
- Ruhák, tessék. Ti nők odavagytok a ruhákért nem?
* Fanyalog és előre elkönyveli magában, hogy itt bizony hosszú időt fognak eltölteni. *
- Milyet szeretnél? Kéket-zöldet-barnát? Prémeset, csukylásat, anélkülit?
* Vállánál fogva befordítja a lányt a szabók sorába és elkurjantja magát. *
- Hé, jóemberek! A kisasszony kabátot vásárolna!
* Mint aki jól végezte dolgát, gonoszul elvigyorodik és hagyja hogy a lányt megszállják a kiabáló, egymást lökdöső, kabátokat lobogtató árusok. Azért szemmel tartja, nehogy baja essék és az ijedtség legkisebb jelére kész kirántani a készséges eladók gyűrűjéből. *
* Rápislant a mellette didergő lányra, aki olyan szorosan simul belé, hogy már-már a teste részéve válik. *
- Kabát. Kell egy kabát.
* Indítványozza és megindul a piac azon része felé, ahol a kelméket és egyéb ruhaneműket árulják. *
- Vérmesekkel bizony. Meg a Kalmár is, azt beszélik.
* Bólogat nagy vidoran. Nem kerüli el a figyelmét a nyilvánvaló sóhaj, és gondolatban seggbe rúgja maga-magát. *
~ Eden, te idióta, nem a cimboráddal sétálgatsz. ~
* Kimondatlan engesztelésképpen magához szorítja Wya kis testét és puszit nyom a feje tetejére. Megköszörüli a torkát és továbbkormányozza az elfet a tömegnyomorban. *
- A kölyköt? Majd elszalad. Ilyen sok nép között ember legyen a talpán aki utóléri. Aki tolvajlásra adja a fejét, az vagy hamar belerázódik, vagy elkapják és jobb esetben jól elverik. Aztán többet nem csinálja.
* A lány galamb lelkére elmosolyodik és legszívesebben összekócolná a haját a hóna alá szorítva őt. Vannak ilyen fura bekattanásai a fiúnak.
Elhaladnak az ételárusok mellett, Eden szorosan az asztalok mellett halad el. Lépnek párat tovább, elkanyarodnak a szabók sora felé. *
~ Megy ez nekem, még mindig. ~
- Jaj istenek, ez meg hogy került ide?
* Csóválja a fejét tettetett csodálkozással és fél kezével magasra dobja, majd elkapja a levegőben szálló pogácsát. Hamiskásan elvigyorodik, majd füttyent és odahajítja az egyik utcakölyöknek. Gondtalanul dudorászva ballag tovább, oldalán az elffel. Néha odasandít, és tetszik neki, amit lát. Boldog és elégedett Wya. Majdnem olyan szépnek találja, mint a boldog és kielégült Wyát. *
- Ruhák, tessék. Ti nők odavagytok a ruhákért nem?
* Fanyalog és előre elkönyveli magában, hogy itt bizony hosszú időt fognak eltölteni. *
- Milyet szeretnél? Kéket-zöldet-barnát? Prémeset, csukylásat, anélkülit?
* Vállánál fogva befordítja a lányt a szabók sorába és elkurjantja magát. *
- Hé, jóemberek! A kisasszony kabátot vásárolna!
* Mint aki jól végezte dolgát, gonoszul elvigyorodik és hagyja hogy a lányt megszállják a kiabáló, egymást lökdöső, kabátokat lobogtató árusok. Azért szemmel tartja, nehogy baja essék és az ijedtség legkisebb jelére kész kirántani a készséges eladók gyűrűjéből. *
1742. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-01-18 19:50:10
Üzenet elküldve: 2023-01-18 19:50:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Kisebb vásárlások//
*A napokban többször kereste azt a testes, sunyi képű kalmárt, akitől meg akarta venni a húrokat a hegedűjéhez, de nem találta a szokott helyén.
Bízik benne, hogy azért még viszontlátja később. Addig azonban másfajta bevásárlásokat is meg akar ejteni. Mert a zenélés egy dolog, de amióta nem olyan rég fejébe vette, hogy megtanul tetoválásokat készíteni, nagyon elszánt a témában. Azonban hogyan tetováljon az, aki még rajzolni se tud rendesen? Tudja jól, hogy nincs értelme nagy költségekbe vernie magát, hogy felszerelést vegyen egy mesterséghez, aminek az alapjait sem ismeri. De azért vannak dolgok amiket megtehet annak érdekében, hogy idővel belevághasson.
Az egyik ilyen dolog az lehet, ha gyakorolja a rajzolást, fejleszti az ügyességét és nyitott szemmel jár témákat kutatva. Ehhez pedig papír kell, és valami, amivel rajzolni lehet. Ezekért jön hát el a Piactérre, és ki tudja, talán még a kalmárral is összefut, vagy ha vele nem, hát valaki mással, akitől hegedű húrt vehet.
Mivel sűrűn jár errefelé (a piac környékén akad a legtöbb fizikai munka), már egész jól tudja, hogy mit merre keressen, és hogy nagyjából melyik kalmár mit ad el. Így az se okoz neki gondot, hogy több kereskedőt is találjon, és kiválaszthassa magának azt, amire szüksége van, a legmegfelelőbb áron és minőségben. Persze a pénz nem veti fel, és amennyi van azt nem akarja két kézzel szórni bármire, szóval ebben azért megalkuvónak kell lennie. Bár, ahonnan ő nézi, még mindig ez a legnagyobb jólét, amit valaha megtapasztalt életében.
Végül megleli amire szüksége van, és megfizeti az árát. Nincs más hátra, mint gyakorolni. És gyakorolni. És gyakorolni.*
*A napokban többször kereste azt a testes, sunyi képű kalmárt, akitől meg akarta venni a húrokat a hegedűjéhez, de nem találta a szokott helyén.
Bízik benne, hogy azért még viszontlátja később. Addig azonban másfajta bevásárlásokat is meg akar ejteni. Mert a zenélés egy dolog, de amióta nem olyan rég fejébe vette, hogy megtanul tetoválásokat készíteni, nagyon elszánt a témában. Azonban hogyan tetováljon az, aki még rajzolni se tud rendesen? Tudja jól, hogy nincs értelme nagy költségekbe vernie magát, hogy felszerelést vegyen egy mesterséghez, aminek az alapjait sem ismeri. De azért vannak dolgok amiket megtehet annak érdekében, hogy idővel belevághasson.
Az egyik ilyen dolog az lehet, ha gyakorolja a rajzolást, fejleszti az ügyességét és nyitott szemmel jár témákat kutatva. Ehhez pedig papír kell, és valami, amivel rajzolni lehet. Ezekért jön hát el a Piactérre, és ki tudja, talán még a kalmárral is összefut, vagy ha vele nem, hát valaki mással, akitől hegedű húrt vehet.
Mivel sűrűn jár errefelé (a piac környékén akad a legtöbb fizikai munka), már egész jól tudja, hogy mit merre keressen, és hogy nagyjából melyik kalmár mit ad el. Így az se okoz neki gondot, hogy több kereskedőt is találjon, és kiválaszthassa magának azt, amire szüksége van, a legmegfelelőbb áron és minőségben. Persze a pénz nem veti fel, és amennyi van azt nem akarja két kézzel szórni bármire, szóval ebben azért megalkuvónak kell lennie. Bár, ahonnan ő nézi, még mindig ez a legnagyobb jólét, amit valaha megtapasztalt életében.
Végül megleli amire szüksége van, és megfizeti az árát. Nincs más hátra, mint gyakorolni. És gyakorolni. És gyakorolni.*
1741. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-01-18 19:26:09
Üzenet elküldve: 2023-01-18 19:26:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Vásároljunk pajtások, jo-hó//
*Készségesen követi kedvenc idegenvezetőjét. Meg, nos az egyetlent, de jelen helyzetében úgy érzi, hogy Arthenior szerte a legjobb fogás. Hozzábújva még a zord idő ellenére is elég kellemes az idő. Bár nem merne mérget venni arra, hogy a tegnapi és mai napi fagyoskodás nem hozza meg a nem kívánt gyümölcsét a napokban. Gyűlöl megfázni, így igyekszik tenni majd ellene. Első körben például azzal, hogy vesz egy jó meleg kabátot vagy köpenyt, ha kiérnek a piacra.
Bár az is igaz, hogy ha a fogadóban maradtak volna, akkor ilyen problémával sem kellett volna szembenéznie.
De kár is ezen gondolkodni, mert apránként már megpillanthatja a város hatalmas piacát, ami hamar vissza is hozza a kis kirándulás iránti lelkesedését.*
- Is-is. Mivel nem tudom, hogy mi merre van nézelődjünk kicsit. De, ha mindent megvettem, akkor nem kell tovább itt senyvedned velem.
*Kuncogva veti bele magát a tömegbe, de azért szorosan kapaszkodik Edenbe. Nem szívesen keveredne el az ismeretlen terepen. Szerencsére a fiú előbb kapcsol, így hamarosan már a nyugodtabb részen sétálhat, miután kivezénylik a tömegből.*
- Szóval tele van a piac ilyen vérmes tyúkokkal?
*Sandít a szárnyas után, akit csak kis szerencsével nem rúgott fel véletlenül.
A kezdeti izgalmat kissé lehangolja az egyre sűrűsödő tömeg, ami az elején még egészen varázslatosnak tűnt, de minél mélyebbre jutnak a forgatagban annál zavaróbb lesz a közeg. Arról nem is beszélve, hogy nem tudja eldönteni, hogy tetszik e neki Eden igen jó tájékozottsága vagy inkább zavarja, hogy a sellőházi kurtizánok terén is mennyire képben van. Valószínűleg ezt a vívódást a fiú is észre fogja venni az erőteljes homlokráncolásból.*
- Igazán... szemrevaló.
*Sóhajt fel halkan, miközben igyekszik nem túl gúnyosan megforgatni a szemeit. Valószínűleg a szarkasztikus hangsúly úgy is hamar lebuktatja majd.
Azután figyelme tovább terelődik az enyves kezű kölyökre.*
- Ha te ki tudtad szúrni, nem félő, hogy más is kifogja? Valami őrség féle?
*A sellőházi lány okozta cinikusság gyorsan vált is át majdhogynem anyai aggodalomba. Az a fiúcska olyan kis fiatalka, de valahogy kétli, hogy másabb szabályok vonatkoznának rá, mint felnőttebb sorstársaira. Egy ilyen kisgyerek pedig az utcákon... A gondolatra halk sóhajjal ingatja meg a fejét, majd inkább tovább is indul az árusok között nézelődve.*
- Hihetetlen milyen sokszínű lehet egy város. Főleg a fogadók és a piacok, ahol mindenki összegyűlik.
*Mosolyodik el kissé ábrándosan. Ahogy nyugodt, lassú tempóval halad a félvér mellett lassan ismét kezdi elengedni magát. Megpróbálva élvezni a helyzetet, gyönyörködni a sok áruban, a piacot betöltő vásárlókban, árusokban. Szinte kivirul, ahogy egyre mélyebben veti bele magát a helybe, s ez az arcára húzódó, izgatott mosolyból is jól kivehető.*
*Készségesen követi kedvenc idegenvezetőjét. Meg, nos az egyetlent, de jelen helyzetében úgy érzi, hogy Arthenior szerte a legjobb fogás. Hozzábújva még a zord idő ellenére is elég kellemes az idő. Bár nem merne mérget venni arra, hogy a tegnapi és mai napi fagyoskodás nem hozza meg a nem kívánt gyümölcsét a napokban. Gyűlöl megfázni, így igyekszik tenni majd ellene. Első körben például azzal, hogy vesz egy jó meleg kabátot vagy köpenyt, ha kiérnek a piacra.
Bár az is igaz, hogy ha a fogadóban maradtak volna, akkor ilyen problémával sem kellett volna szembenéznie.
De kár is ezen gondolkodni, mert apránként már megpillanthatja a város hatalmas piacát, ami hamar vissza is hozza a kis kirándulás iránti lelkesedését.*
- Is-is. Mivel nem tudom, hogy mi merre van nézelődjünk kicsit. De, ha mindent megvettem, akkor nem kell tovább itt senyvedned velem.
*Kuncogva veti bele magát a tömegbe, de azért szorosan kapaszkodik Edenbe. Nem szívesen keveredne el az ismeretlen terepen. Szerencsére a fiú előbb kapcsol, így hamarosan már a nyugodtabb részen sétálhat, miután kivezénylik a tömegből.*
- Szóval tele van a piac ilyen vérmes tyúkokkal?
*Sandít a szárnyas után, akit csak kis szerencsével nem rúgott fel véletlenül.
A kezdeti izgalmat kissé lehangolja az egyre sűrűsödő tömeg, ami az elején még egészen varázslatosnak tűnt, de minél mélyebbre jutnak a forgatagban annál zavaróbb lesz a közeg. Arról nem is beszélve, hogy nem tudja eldönteni, hogy tetszik e neki Eden igen jó tájékozottsága vagy inkább zavarja, hogy a sellőházi kurtizánok terén is mennyire képben van. Valószínűleg ezt a vívódást a fiú is észre fogja venni az erőteljes homlokráncolásból.*
- Igazán... szemrevaló.
*Sóhajt fel halkan, miközben igyekszik nem túl gúnyosan megforgatni a szemeit. Valószínűleg a szarkasztikus hangsúly úgy is hamar lebuktatja majd.
Azután figyelme tovább terelődik az enyves kezű kölyökre.*
- Ha te ki tudtad szúrni, nem félő, hogy más is kifogja? Valami őrség féle?
*A sellőházi lány okozta cinikusság gyorsan vált is át majdhogynem anyai aggodalomba. Az a fiúcska olyan kis fiatalka, de valahogy kétli, hogy másabb szabályok vonatkoznának rá, mint felnőttebb sorstársaira. Egy ilyen kisgyerek pedig az utcákon... A gondolatra halk sóhajjal ingatja meg a fejét, majd inkább tovább is indul az árusok között nézelődve.*
- Hihetetlen milyen sokszínű lehet egy város. Főleg a fogadók és a piacok, ahol mindenki összegyűlik.
*Mosolyodik el kissé ábrándosan. Ahogy nyugodt, lassú tempóval halad a félvér mellett lassan ismét kezdi elengedni magát. Megpróbálva élvezni a helyzetet, gyönyörködni a sok áruban, a piacot betöltő vásárlókban, árusokban. Szinte kivirul, ahogy egyre mélyebben veti bele magát a helybe, s ez az arcára húzódó, izgatott mosolyból is jól kivehető.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2886-2905