//Téli vásár//
//Bagoly mondja//
*És a bókok csak jönnek meg jönnek Raeneroldtól, ő pedig elpirulna, ha olyan fajta volna. De ő nem olyan fajta. Mosolyogva, halk hümmögésekkel veszi tudomásul, hogy miféle szavakkal illetik őt.*
- Igazán köszönöm a szép szavait. A végén még maga miatt el kell hinnem, hogy valóban tetszetős a külsőm.
*És hogy ő most jelenleg nem a Lesoványodott Vashegyi Csatakanca, hisz ebben a tudatban élt eddig. Bár csodálatra méltó, hogy mivel korántsem foglalkozik annyit a külsejével, mint korábban, még van, aki így is szépnek találja.*
- Hm. A kisujját nyújtaná, s a karja kellene, nemde? Az olyan helyzetből nehéz jól kikeveredni.
*Ingatja kicsit a fejét, míg az elf a nemesek felől kérdezi őt. Nem is tudja, mi érdemit tudna erre válaszolni, hisz alig találkozott bármelyikkel is, mióta elmenekültek. Sem Artheniorban, sem Amonon nem kereste a társaságukat.*
- Erről talán a testvéreim tudnának többet mesélni. De igen, jöttek nemesek a tharg földekre, már akik túlélték azt a napot. Bár talán durván hangzik, engem már régebben sem igazán érdekeltek. Megvolt a maguk köre régen Artheniorban is, s valószínűleg megvan most is, csak más helyütt.
*Miután Rae vásárol, s egy pohárka gőzölgő italt és egy kis gesztenyét nyújt át neki, szemügyre veszi azt a bizonyos kardot.*
- A fegyverekhez sajnos nem értek, de már csak a neve alapján is különleges darabnak tűnik. Hm... Régen még volt itt kovács. Ezek szerint nem sikerült újat avanzsálni a környékre. Szomorú. Persze, tegeződhetünk. Mifelénk amúgy sem népszerű a városi etikett.
*Ez annál is inkább érdekes, mert így fogalma sincs, hogy a város mégis honnan szerzi be fegyverutánpótlását, vagy legalábbis kin keresztül. Ebben valaha nekik is nagy szerepük volt - de azok az idők már letűntek. Neki marad a szappanfőzés.
Csendben, italát szürcsölgetve s a gesztenyét majszolva hallgatja az állatokról szóló rövid monológot, mielőtt megszólalna.*
- Tehát nagy állatbarát vagy. Esetleg állatidomár?
*Mondjuk ebből kiindulva Eff is lehetne állatidomár, jobban mondva laposhátú gyapjasteve-idomár, bár ő nem is igen a nevelésükben, inkább a tenyésztésükben és hasznosításukban látja örömét.*
*Figyelmét egész beszélgetésük alatt nem kerülte el, hogy egész idáig egy csapat gyermek, elkülönülve a tömegtől, egészen sunyi módon pusmog egymással. Nem foglalkozott velük eddig ettől függetlenül, hisz gyakori látvány ez Artheniorban, de még vidéken is. Hanem amikor az egyik elébük lép, már megáll a szájában a gesztenye.*
- Szervusz.
*Köszön vissza meglepett arccal, s várja, mi is lesz beszélgetésük tárgya. ~Biztos Rae gyermekmentő energiái idézték meg őket.~ Nem szól közbe még a remegő, elcsukló hangot hallva sem, inkább megvárja, mi sül ki a végén. ~Ahá, sült alma. Éhesek.~ Az elfre tekint, majd újra a gyermekre.*
- Hányat?
*Hangja nem rideg, de nem is mézesmázos. Gyermekeken ő is segít, nem arról van szó; de most elhatározza, hogyha meglátja, hogy nem a gyermekek hasában végzi az alma, hanem például valami csövesében, aki a túlsó sarkon várja az étket gyermek munkavállalóitól, akkor kicsit mérges lesz. ~Ebben a pudvás világban sohasem lehet tudni.~*