Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 300 (5981. - 6000. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6000. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-23 21:32:32
Üzenet elküldve: 2016-11-23 21:32:32
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy büdös ork jobbladája//
*Embereknek hosszú során,
Tör át orkunk mogorván,
Zavarja a fény és lárma *
-Ezt a csürhét, mennyi láma. -
*Gondolja miközben felfelé görbül,
szája, míg valami lény rá nem hördül. *
-Nem érdekes. - *És menne tovább,
De mégsem állhatja az elf sarát,
Szegény pára még nem tudja,
Ha orkunk szívét feldúlja,
Lesz nemulass minden lénynek,
Ki árt az ő kis lelkének,
És az elf most épp ezt teszi,
miközben kardját bőszen lengeti,
Orkunk szeme vörösbe fordul,
Hangja érdes mikor reccsen mordul. *
-Hát meguntad satnya életed,
Hogy engem s fajtám becsmérled,
Tudom hogy gőgös a te néped,
De ne lepődj meg ha a véred,
Vörösre festi a fehér kis hajad,
És még örülhetsz, hogy a fejed maradt. -
*És lépne tovább mert, megunta,
hogy minden jött- ment belerúgna,
Ha tehetné, de nem teszik mert félnek,
Ez meg itt parádézik.* -Elfek. -
*S csak sóhajt, mikor harci szó,
Harcba hívja. *-Hát ez mire jó? -
*Mégsem hátrálhat meg hisz,
Ő egy hatalmas ork az biz' *
-Hát legyen ha ez a kívánságod,
Nincs más hátra járjuk el a táncot. -
*Feleli nagyon lassan fontolva,
De keze már a fejszékre fonódva,
Várja, hogy az elf mit lép,
Vajon belőle vagy a fehérből lesz pép. *
//Egy büdös ork jobbladája//
*Embereknek hosszú során,
Tör át orkunk mogorván,
Zavarja a fény és lárma *
-Ezt a csürhét, mennyi láma. -
*Gondolja miközben felfelé görbül,
szája, míg valami lény rá nem hördül. *
-Nem érdekes. - *És menne tovább,
De mégsem állhatja az elf sarát,
Szegény pára még nem tudja,
Ha orkunk szívét feldúlja,
Lesz nemulass minden lénynek,
Ki árt az ő kis lelkének,
És az elf most épp ezt teszi,
miközben kardját bőszen lengeti,
Orkunk szeme vörösbe fordul,
Hangja érdes mikor reccsen mordul. *
-Hát meguntad satnya életed,
Hogy engem s fajtám becsmérled,
Tudom hogy gőgös a te néped,
De ne lepődj meg ha a véred,
Vörösre festi a fehér kis hajad,
És még örülhetsz, hogy a fejed maradt. -
*És lépne tovább mert, megunta,
hogy minden jött- ment belerúgna,
Ha tehetné, de nem teszik mert félnek,
Ez meg itt parádézik.* -Elfek. -
*S csak sóhajt, mikor harci szó,
Harcba hívja. *-Hát ez mire jó? -
*Mégsem hátrálhat meg hisz,
Ő egy hatalmas ork az biz' *
-Hát legyen ha ez a kívánságod,
Nincs más hátra járjuk el a táncot. -
*Feleli nagyon lassan fontolva,
De keze már a fejszékre fonódva,
Várja, hogy az elf mit lép,
Vajon belőle vagy a fehérből lesz pép. *
5999. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-23 20:56:20
Üzenet elküldve: 2016-11-23 20:56:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy büdös ork jobbladája//
* Elf főhősünk a paripája hátán,
Lépdel át borsón, s kihányt kásán,
Ilyen a piactér, a tömött forgatag,
Mindenki mindenhol magából mindent kiad.
Végtelennek tűnő ótvar látvány,
S a kalmárok pofázásának láttán,
Elgondolkodik jövetelének tárgyán.
Mit is akart ő itt, emlékszik rá egyáltalán?
Egy a biztos, s az nagyon,
A zsebében van minden vagyon.
Így nem csoda, hogy kiborul,
Mikor egy termetes ork hozzányúl.
Lehetett az véletlen, vagy szándékos,
Nem számít,
A lény láttán hangulata hirtelen lesz fos. *
- Hej, te büdös teremtmény!
* Itt van előtte a förmedvény,
A zöld lény, melyre ráförmedvén, kiált.
Ráfordítja lovát, s hova tovább!
Kardot rántva, bosszúért szomjazva kiáll. *
- Tán lopni akartál tőlem, szörnyeteg?!
Te, ki népem eledelként, a vizet meg ellenségként kezeled?
Vagy tán meg akartál fertőzni valami kórral?!
Bele se merek gondolni, ó, jaj,
Miféle betegség terjeng átkos érintésed nyomán,
Többet én nem tűrök, komám!
* Ez volt a végszó,
A csatára indító,
Melyre csak egy válasz létezik,
Kivéve, ha nem bánja, hogy tolvajnak bélyegzik.
Jöjjön hát, minek jönnie kell. *
~ Ne ríj, asszony, fel a fejjel! ~
//Egy büdös ork jobbladája//
* Elf főhősünk a paripája hátán,
Lépdel át borsón, s kihányt kásán,
Ilyen a piactér, a tömött forgatag,
Mindenki mindenhol magából mindent kiad.
Végtelennek tűnő ótvar látvány,
S a kalmárok pofázásának láttán,
Elgondolkodik jövetelének tárgyán.
Mit is akart ő itt, emlékszik rá egyáltalán?
Egy a biztos, s az nagyon,
A zsebében van minden vagyon.
Így nem csoda, hogy kiborul,
Mikor egy termetes ork hozzányúl.
Lehetett az véletlen, vagy szándékos,
Nem számít,
A lény láttán hangulata hirtelen lesz fos. *
- Hej, te büdös teremtmény!
* Itt van előtte a förmedvény,
A zöld lény, melyre ráförmedvén, kiált.
Ráfordítja lovát, s hova tovább!
Kardot rántva, bosszúért szomjazva kiáll. *
- Tán lopni akartál tőlem, szörnyeteg?!
Te, ki népem eledelként, a vizet meg ellenségként kezeled?
Vagy tán meg akartál fertőzni valami kórral?!
Bele se merek gondolni, ó, jaj,
Miféle betegség terjeng átkos érintésed nyomán,
Többet én nem tűrök, komám!
* Ez volt a végszó,
A csatára indító,
Melyre csak egy válasz létezik,
Kivéve, ha nem bánja, hogy tolvajnak bélyegzik.
Jöjjön hát, minek jönnie kell. *
~ Ne ríj, asszony, fel a fejjel! ~
5998. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-23 14:12:49
Üzenet elküldve: 2016-11-23 14:12:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Ephemia//
*Talán egészségesebben esznek, de kevésbé választékosan, ami elengedhetetlen.*
-Hát... van olyan, aki a mogyorótól néhány másodperc alatt meg is fullad.
*A méhek egyébiránt elég komisz jószágok. Egy még nem jelent veszélyt, de egy méhcsalád bárkit képes megölni.*
-Rendben! Szívesen megtanítlak vadételt készíteni.
*Tehát kell lőni majd egy nyulat, vagy fácánt. Utóbbinak isteni finom a levese, előbbi pedig minden formában elkészíthető. Nyilván egy őzet nem lő kettejüknek.*
-Én nem különben. *mereng el néhány másodpercig a sötétbarna szempárban.* -Köszönöm, hogy itt voltál velem.
~Nekem.~
-Én pedig sietni fogok hozzád.
*Egyikőjük tempója sem gyors, sokkalta tapintatosabban és finoman közelednek egymáshoz apró, de annál érzelmesebb formában. Az ölelés csodás érzéssel tölti el és természetesen viszonozza. Erős karjait Ephemia derekára fonja, majd végigsimítja a hátát. Mikor pedig Ephemia feje a mellkasán pihen, akkor Daranel ujjaival simogatni kezdi a fejét és a haját. Olyan pillanatok ezek, amiket az íjász órákig is el tudna képzelni.*
-Én köszönöm neked. *suttogja simogatás közben. Végül Ephemia elindul.*
-Viszlát Ephemia.
~Nagyon vigyázz magadra kedves!~
*Egészen addig néz a nő után, amíg az el nem tűnik látómezejéből. Ekkor Daranel sóhajt egyet és kissé elhúzza a száját. Máris érzi a hiányt, a kitöltetlen űrt, ami a szíve helyén maradt. Ilyen rövid idő alatt is bele lehet szeretni a másikba? Hihetetlen, de igaz. Most viszont a vadászatra kell koncentrálnia, ha meg szeretné nyerni, vagy legalábbis jól teljesíteni. Aztán úgyis elmegy a kúriához, hogy viszont lássa szíve hölgyét.*
//Őszi Forgatag//
//Ephemia//
*Talán egészségesebben esznek, de kevésbé választékosan, ami elengedhetetlen.*
-Hát... van olyan, aki a mogyorótól néhány másodperc alatt meg is fullad.
*A méhek egyébiránt elég komisz jószágok. Egy még nem jelent veszélyt, de egy méhcsalád bárkit képes megölni.*
-Rendben! Szívesen megtanítlak vadételt készíteni.
*Tehát kell lőni majd egy nyulat, vagy fácánt. Utóbbinak isteni finom a levese, előbbi pedig minden formában elkészíthető. Nyilván egy őzet nem lő kettejüknek.*
-Én nem különben. *mereng el néhány másodpercig a sötétbarna szempárban.* -Köszönöm, hogy itt voltál velem.
~Nekem.~
-Én pedig sietni fogok hozzád.
*Egyikőjük tempója sem gyors, sokkalta tapintatosabban és finoman közelednek egymáshoz apró, de annál érzelmesebb formában. Az ölelés csodás érzéssel tölti el és természetesen viszonozza. Erős karjait Ephemia derekára fonja, majd végigsimítja a hátát. Mikor pedig Ephemia feje a mellkasán pihen, akkor Daranel ujjaival simogatni kezdi a fejét és a haját. Olyan pillanatok ezek, amiket az íjász órákig is el tudna képzelni.*
-Én köszönöm neked. *suttogja simogatás közben. Végül Ephemia elindul.*
-Viszlát Ephemia.
~Nagyon vigyázz magadra kedves!~
*Egészen addig néz a nő után, amíg az el nem tűnik látómezejéből. Ekkor Daranel sóhajt egyet és kissé elhúzza a száját. Máris érzi a hiányt, a kitöltetlen űrt, ami a szíve helyén maradt. Ilyen rövid idő alatt is bele lehet szeretni a másikba? Hihetetlen, de igaz. Most viszont a vadászatra kell koncentrálnia, ha meg szeretné nyerni, vagy legalábbis jól teljesíteni. Aztán úgyis elmegy a kúriához, hogy viszont lássa szíve hölgyét.*
5997. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-22 18:21:38
Üzenet elküldve: 2016-11-22 18:21:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Daranel//
- Sejtettem, hogy főleg ilyesféléket esznek. Talán még egészségesebbek is, mint a mi ételeink.
*Úgy gondolja, megszokás kérdése az egész. Ha az elfek ebben nőttek fel, akkor ez a fajta táplálkozás számukra bizonyára a legmegfelelőbb.*
- Majd kiderül, hogy tettek-e bele valamit. Bár igaz, a mogyoró és a kókusz még tudtommal nem mérgeztek meg senkit. *Túl sokba kerültek a csokoládék ahhoz, hogy ilyesmire gyanakodjanak.* Engem még sohasem csípett meg méh. De persze nem lehetnek olyan veszedelmes fenevadak, meg hát a mézet is nekik köszönhetjük.
*A vadász előbbi megjegyzésén a mogyorókról még mindig kuncog egy kicsit.*
- Ugyan, nem nevetlek ki... nagyon.
*Feltűnt már neki ezelőtt is, hogy mikor Daranel közelében van, sokkalta többet nevet és mosolyog, mint máskor. A férfi kétségkívül jó hatással van rá.*
- A vadétel is valami. Így is jártasabb lehetsz főzésben, mint én. *Zavarában először a kezére, majd az íjászra pillant.* Na látod, ez nem rossz ötlet! Megtaníthatnál vadhúsból ételt készíteni.
*A férfi szavaira eszébe jut, hallotta már korábban is, hogy a forgatag keretei között vadászatot szerveznek a város közelében, de teljesen kiment már a fejéből. Számított rá, hogy Daranel is indul rajta, noha most kicsit elbúsul, hogy a férfinek mennie kell. Persze már így is rengeteg időt töltöttek együtt a mai nap folyamán, de Ephemia úgy érzi, hogy bármeddig képes lenne vele a forgatag standjai között sétálgatni. Hangja némi csalódottságot sugároz, hogy el kell válnia tőle.*
- Rendben, megértem. Azért nagyon élveztem veled ezt a napot! Rég éreztem magam ilyen jól. Mellesleg már nekem is ideje lenne hazatérnem. Ki tudja, ahogy ismerem atyámat, már lehet küldött is értem valakit.
*Az arcát érintő puszi ugyanúgy váratlanul éri, mint az, amikor a férfi korábban gyengéden végigsimította. Melegség érzésével tölti el, s mikor véget ér, lassan a puszi helyéhez emeli egyik kezét s rámosolyog Daranelre.*
- Biztos vagyok benne, hogy jól fogsz teljesíteni a vadászaton. Nagy eséllyel talán még meg is nyered! És ha véget ér, én várni foglak a kúriánál.
*Természetesen úgy fogja intézni a dolgokat, hogy legidősebb fivére falazzon neki és hogy biztosan ne vegyék észre, hogy távol van. Most azonban úgy érzi, valahogy neki is el kell köszönnie az íjásztól. Így hát köszönetképp - és búcsúzás gyanánt - Daranel szemeibe pillant, aztán átöleli őt. Nem akarja, hogy a férfi azt érezze, hogy esetleg túl gyors tempóban, túl rámenős módon közeledik hozzá, de kár lenne titkolni az érzéseit. Addig a néhány pillanatig, míg ráhajtja fejét a mellkasára, mintha hallaná is szívének dobogását. Közben behunyja a szemét, s ebben a helyzetben szól hozzá.*
-... Köszönöm, hogy velem voltál ma, Daranel. Hálás vagyok érte.
*~Hálás vagyok érted.~
Lassan enged az ölelésből, és eltávolodik tőle. Közben úgy érzi, hogy mihelyst messzebb kerül a vadásztól, mintha az ősz szeleinek hidegségét is jobban megérezné. Az emberek is mintha már kevésbé tűnnének olyan vidámnak és önfeledtnek a forgatagban. Ilyen érzés lenne visszatérni a valóságba?*
- Viszlát Daranel.
*Nem szeret búcsúzkodni. Nem akarja magát átadni a közelgő szomorúságnak, ezért nem is néz már rá az íjászra. Inkább gyorsan megfordul és fürge léptekkel megindul a standok között a gazdagnegyed irányába. Nem érdekli, ha atyja netalán küldött is érte kísérőt vagy akárkit hogy hazavigye, ő most egyedül kíván hazatérni. Egyedül, csak ő és a gondolatai.
Már épp kiérne a standok áthatolhatatlan kuszaságából, amikor is hirtelen eszébe jut, hogy még mindig a kezében hever a szegfű, amit itt a forgatagban kapott Daraneltől. Megtorpan egy pillanatra, és a virágot az orrához emelvén mélyen beleszagol. A búcsúzás okozta bús érzések tovaszállnak s helyüket átveszi ugyanaz a melegség, amit a férfi érintése és puszija után érzett. Még mielőtt újból elindulna, arca hirtelenjében felderül, szája akaratlanul is halvány mosolyra húzódik. Tudja, hogy nem ma találkoztak utoljára. Lassú, kényelmes léptekkel indul hát meg hazafelé, kezében szorongatva az illatos szegfűt...*
//Őszi Forgatag//
//Daranel//
- Sejtettem, hogy főleg ilyesféléket esznek. Talán még egészségesebbek is, mint a mi ételeink.
*Úgy gondolja, megszokás kérdése az egész. Ha az elfek ebben nőttek fel, akkor ez a fajta táplálkozás számukra bizonyára a legmegfelelőbb.*
- Majd kiderül, hogy tettek-e bele valamit. Bár igaz, a mogyoró és a kókusz még tudtommal nem mérgeztek meg senkit. *Túl sokba kerültek a csokoládék ahhoz, hogy ilyesmire gyanakodjanak.* Engem még sohasem csípett meg méh. De persze nem lehetnek olyan veszedelmes fenevadak, meg hát a mézet is nekik köszönhetjük.
*A vadász előbbi megjegyzésén a mogyorókról még mindig kuncog egy kicsit.*
- Ugyan, nem nevetlek ki... nagyon.
*Feltűnt már neki ezelőtt is, hogy mikor Daranel közelében van, sokkalta többet nevet és mosolyog, mint máskor. A férfi kétségkívül jó hatással van rá.*
- A vadétel is valami. Így is jártasabb lehetsz főzésben, mint én. *Zavarában először a kezére, majd az íjászra pillant.* Na látod, ez nem rossz ötlet! Megtaníthatnál vadhúsból ételt készíteni.
*A férfi szavaira eszébe jut, hallotta már korábban is, hogy a forgatag keretei között vadászatot szerveznek a város közelében, de teljesen kiment már a fejéből. Számított rá, hogy Daranel is indul rajta, noha most kicsit elbúsul, hogy a férfinek mennie kell. Persze már így is rengeteg időt töltöttek együtt a mai nap folyamán, de Ephemia úgy érzi, hogy bármeddig képes lenne vele a forgatag standjai között sétálgatni. Hangja némi csalódottságot sugároz, hogy el kell válnia tőle.*
- Rendben, megértem. Azért nagyon élveztem veled ezt a napot! Rég éreztem magam ilyen jól. Mellesleg már nekem is ideje lenne hazatérnem. Ki tudja, ahogy ismerem atyámat, már lehet küldött is értem valakit.
*Az arcát érintő puszi ugyanúgy váratlanul éri, mint az, amikor a férfi korábban gyengéden végigsimította. Melegség érzésével tölti el, s mikor véget ér, lassan a puszi helyéhez emeli egyik kezét s rámosolyog Daranelre.*
- Biztos vagyok benne, hogy jól fogsz teljesíteni a vadászaton. Nagy eséllyel talán még meg is nyered! És ha véget ér, én várni foglak a kúriánál.
*Természetesen úgy fogja intézni a dolgokat, hogy legidősebb fivére falazzon neki és hogy biztosan ne vegyék észre, hogy távol van. Most azonban úgy érzi, valahogy neki is el kell köszönnie az íjásztól. Így hát köszönetképp - és búcsúzás gyanánt - Daranel szemeibe pillant, aztán átöleli őt. Nem akarja, hogy a férfi azt érezze, hogy esetleg túl gyors tempóban, túl rámenős módon közeledik hozzá, de kár lenne titkolni az érzéseit. Addig a néhány pillanatig, míg ráhajtja fejét a mellkasára, mintha hallaná is szívének dobogását. Közben behunyja a szemét, s ebben a helyzetben szól hozzá.*
-... Köszönöm, hogy velem voltál ma, Daranel. Hálás vagyok érte.
*~Hálás vagyok érted.~
Lassan enged az ölelésből, és eltávolodik tőle. Közben úgy érzi, hogy mihelyst messzebb kerül a vadásztól, mintha az ősz szeleinek hidegségét is jobban megérezné. Az emberek is mintha már kevésbé tűnnének olyan vidámnak és önfeledtnek a forgatagban. Ilyen érzés lenne visszatérni a valóságba?*
- Viszlát Daranel.
*Nem szeret búcsúzkodni. Nem akarja magát átadni a közelgő szomorúságnak, ezért nem is néz már rá az íjászra. Inkább gyorsan megfordul és fürge léptekkel megindul a standok között a gazdagnegyed irányába. Nem érdekli, ha atyja netalán küldött is érte kísérőt vagy akárkit hogy hazavigye, ő most egyedül kíván hazatérni. Egyedül, csak ő és a gondolatai.
Már épp kiérne a standok áthatolhatatlan kuszaságából, amikor is hirtelen eszébe jut, hogy még mindig a kezében hever a szegfű, amit itt a forgatagban kapott Daraneltől. Megtorpan egy pillanatra, és a virágot az orrához emelvén mélyen beleszagol. A búcsúzás okozta bús érzések tovaszállnak s helyüket átveszi ugyanaz a melegség, amit a férfi érintése és puszija után érzett. Még mielőtt újból elindulna, arca hirtelenjében felderül, szája akaratlanul is halvány mosolyra húzódik. Tudja, hogy nem ma találkoztak utoljára. Lassú, kényelmes léptekkel indul hát meg hazafelé, kezében szorongatva az illatos szegfűt...*
5996. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-22 16:35:34
Üzenet elküldve: 2016-11-22 16:35:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Ephemia//
*Nem olyanokkal van körülvéve, akik érzelgősek lennének, éppen ezért Daranelnek is inkább a katonai oldala látható leginkább. Ephemia mellett viszont nem katona, nem harcos, de még csak nem is vadász, hanem egy olyan ember, aki bizony elég nagy érzelmi oldallal rendelkezik.*
-Inkább a zöldségféléket eszik. Édesség gyanánt meg jobban kedvelik a természetben fellelhető gyümölcsöket és egyéb finomságokat.
*Az íjásznak egyébként sokkalta jobban tetszik az emberek étrendje, mint az elfeké.*
-Biztos, hogy vannak benne olyan titkos összetevők, amiknek receptjét a készítők a sírba is magukkal viszik. Hát, azért remélem, hogy nem mérgeznek meg a kókuszos csokival. *nevetgél. Ha egészségre ártalmas dolgokkal is tömik a csokoládét, inkább az olcsóbb fajtákat, nem pedig ezeket a drágább és ritkább különlegességeket.*
-Az biztos! Olyan erdős ősi helyeken, mint ahol Völgyerdő fekszik, a méhészkedés virágzik! Én sosem értettem hozzá, sőt gyerekként elég allergiás voltam a rovarcsípésekre, de végül ez teljesen elmúlt. Hogyan is nézne már az ki, ha egy vadász megfulladna egy darázscsípéstől nem igaz? *viccelődik. Bár, amúgy nem is annyira vicces dolog ez, de aki ilyen problémákkal küszködik, az nyilván nem az erdőkben nő fel elfek mellett.*
-Hát... lehet. *vakarja meg fejét.* -Ne nevess ki. *kérleli Ephemiat, de ő maga sem igazán tudja ezt nevetés nélkül megállni. Igazából azért nevet, mert Ephemia is nevet és ez nagyon is fontos dolog.*
-Igen, ezt a keserű ízt nem mindenki képes a csokoládéhoz párosítani. A mézeskalács illata... hmm... hát annál jobbat elképzelni sem nagyon lehet. Majd beletanulsz abba is, nem olyan nehéz. Áh, dehogy. *mentegetőzik gyorsan.* -Sütni egyáltalán nem tudok, főzni viszont igen. Jó, nem úgy, mint egy szakács, de nem is rosszul. Leginkább a vadételek elkészítésében vagyok jártas.
*Ez bizonyára nem lepi meg Ephemiat.*
-Legközelebb majd főzünk együtt valamit, ami te is szeretsz. Most viszont. *néz körül, majd tekintete ismét a nőn állapodik meg.* -Lassan készülnöm kellene a vadászathoz. Nem szeretnék lecsúszni róla. Ha végeztem, rögtön felkereslek.
*Azzal fogja magát és egy puszit nyom Ephemia arcára.*
//Őszi Forgatag//
//Ephemia//
*Nem olyanokkal van körülvéve, akik érzelgősek lennének, éppen ezért Daranelnek is inkább a katonai oldala látható leginkább. Ephemia mellett viszont nem katona, nem harcos, de még csak nem is vadász, hanem egy olyan ember, aki bizony elég nagy érzelmi oldallal rendelkezik.*
-Inkább a zöldségféléket eszik. Édesség gyanánt meg jobban kedvelik a természetben fellelhető gyümölcsöket és egyéb finomságokat.
*Az íjásznak egyébként sokkalta jobban tetszik az emberek étrendje, mint az elfeké.*
-Biztos, hogy vannak benne olyan titkos összetevők, amiknek receptjét a készítők a sírba is magukkal viszik. Hát, azért remélem, hogy nem mérgeznek meg a kókuszos csokival. *nevetgél. Ha egészségre ártalmas dolgokkal is tömik a csokoládét, inkább az olcsóbb fajtákat, nem pedig ezeket a drágább és ritkább különlegességeket.*
-Az biztos! Olyan erdős ősi helyeken, mint ahol Völgyerdő fekszik, a méhészkedés virágzik! Én sosem értettem hozzá, sőt gyerekként elég allergiás voltam a rovarcsípésekre, de végül ez teljesen elmúlt. Hogyan is nézne már az ki, ha egy vadász megfulladna egy darázscsípéstől nem igaz? *viccelődik. Bár, amúgy nem is annyira vicces dolog ez, de aki ilyen problémákkal küszködik, az nyilván nem az erdőkben nő fel elfek mellett.*
-Hát... lehet. *vakarja meg fejét.* -Ne nevess ki. *kérleli Ephemiat, de ő maga sem igazán tudja ezt nevetés nélkül megállni. Igazából azért nevet, mert Ephemia is nevet és ez nagyon is fontos dolog.*
-Igen, ezt a keserű ízt nem mindenki képes a csokoládéhoz párosítani. A mézeskalács illata... hmm... hát annál jobbat elképzelni sem nagyon lehet. Majd beletanulsz abba is, nem olyan nehéz. Áh, dehogy. *mentegetőzik gyorsan.* -Sütni egyáltalán nem tudok, főzni viszont igen. Jó, nem úgy, mint egy szakács, de nem is rosszul. Leginkább a vadételek elkészítésében vagyok jártas.
*Ez bizonyára nem lepi meg Ephemiat.*
-Legközelebb majd főzünk együtt valamit, ami te is szeretsz. Most viszont. *néz körül, majd tekintete ismét a nőn állapodik meg.* -Lassan készülnöm kellene a vadászathoz. Nem szeretnék lecsúszni róla. Ha végeztem, rögtön felkereslek.
*Azzal fogja magát és egy puszit nyom Ephemia arcára.*
5995. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-22 11:27:46
Üzenet elküldve: 2016-11-22 11:27:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*A fényűző városrészt elhagyva betérhetnek a piactér cirádás boltívén. Köveken kopog végig a félvér lábbelije, s lábának csengői halkan rázkódnak a lépései ütemére.
Eme hangok fokozatosan belevesznek a hajnali órákban serénykedő kereskedők morajába, szitkozódásaiba. Illatos gyümölcsöket tornyoznak fel, fűszeres zsákokat rángatnak ponyváikra, melyek olyan markánsak, hogy orra elé kell emelnie kezét annak, aki elhalad előttük. Máshol egy apró gnóm férfi és annak felesége rendezkedik, csörgő, kopogó hangokat hallatva környezetükben.
Van itt mindenféle nép, hagyományos italok, ételek, orkok, elfek, törpék, akik vagy kijönnek egymással annak érdekében, hogy cikkeiket értékesíteni tudják, vagy szitkaikat nem kímélve marják el egymás elől a vásárlóikat.
Ez az a hely, ahol Udra a legjobban érzi magát. Az illatok, az aromák, a hangok, az a sokféle nép, egész Lanawin, egyetlen kis helyre szorítva. Valahol zenét is hall, furulyát és egy ismerős dalt.*
- Wak follol de rah… *Ismétli a dal utolsó pár szavát, mely nem jelent semmit, és mégis milyen sokat mond, amolyan ritmust diktáló töltelékszavak, mint az, ihaj, csuhaj. Nem szívesen távolodik el a daltól, de még dolguk van.
Megtalálják a kis csapatuk többi tagját, kik szerencsére épségben megérkeztek a piac túloldala felől. A következő egy órát is el fogja venni a pakolás, hogy mindennek megtalálják a helyét, üvegezett italoknak, hordóknak, szárított növényeknek és jó pár hímzett, varrott, minőségi ruhának. Reggelre már minden a helyén van, az éjszakázókat hagyják lepihenni a hosszú napjuk után, így Udrának sincs dolga az árusítással. Nem mintha elvárnák, ő pusztán kísérője volt az útnak, segítség fuvarért. Most már elmehetne, de túl fáradt hozzá, habár elaludni nem fog tudni fényes nappal, ezért csak félreáll a kereskedők és a vásárlók elől, leül a kis pokrócára, hogy pár órát maga lehessen a gondolataival.*
Eme hangok fokozatosan belevesznek a hajnali órákban serénykedő kereskedők morajába, szitkozódásaiba. Illatos gyümölcsöket tornyoznak fel, fűszeres zsákokat rángatnak ponyváikra, melyek olyan markánsak, hogy orra elé kell emelnie kezét annak, aki elhalad előttük. Máshol egy apró gnóm férfi és annak felesége rendezkedik, csörgő, kopogó hangokat hallatva környezetükben.
Van itt mindenféle nép, hagyományos italok, ételek, orkok, elfek, törpék, akik vagy kijönnek egymással annak érdekében, hogy cikkeiket értékesíteni tudják, vagy szitkaikat nem kímélve marják el egymás elől a vásárlóikat.
Ez az a hely, ahol Udra a legjobban érzi magát. Az illatok, az aromák, a hangok, az a sokféle nép, egész Lanawin, egyetlen kis helyre szorítva. Valahol zenét is hall, furulyát és egy ismerős dalt.*
- Wak follol de rah… *Ismétli a dal utolsó pár szavát, mely nem jelent semmit, és mégis milyen sokat mond, amolyan ritmust diktáló töltelékszavak, mint az, ihaj, csuhaj. Nem szívesen távolodik el a daltól, de még dolguk van.
Megtalálják a kis csapatuk többi tagját, kik szerencsére épségben megérkeztek a piac túloldala felől. A következő egy órát is el fogja venni a pakolás, hogy mindennek megtalálják a helyét, üvegezett italoknak, hordóknak, szárított növényeknek és jó pár hímzett, varrott, minőségi ruhának. Reggelre már minden a helyén van, az éjszakázókat hagyják lepihenni a hosszú napjuk után, így Udrának sincs dolga az árusítással. Nem mintha elvárnák, ő pusztán kísérője volt az útnak, segítség fuvarért. Most már elmehetne, de túl fáradt hozzá, habár elaludni nem fog tudni fényes nappal, ezért csak félreáll a kereskedők és a vásárlók elől, leül a kis pokrócára, hogy pár órát maga lehessen a gondolataival.*
5994. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-21 13:28:38
Üzenet elküldve: 2016-11-21 13:28:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi forgatag//
*Ha akarna, se tudna zöldágra vergődni új ismerősével, egyetlen közös bennük a fajtájuk, és ennél nagyobb ellentétek már csak akkor lehetnének, ha az egyikük elf lenne, vagy sötételf, vagy törpe, vagy akármi más. A férfi, ha kicsit oldani is próbálja a feszültséget, az már nem fog menni, túl erősen csapkodnak a villámok kettejük közt, hogy ezzel bármit is lehessen kezdeni és a lány nem is akar együtt működni. Amíg muszáj, elviseli, de aztán az lesz a legjobb, amikor eltávolodnak egymástól.
Barbár vagy sem, csak tényeket tud közölni a madarakról, és nem is akar mást mondani a nagynak, csak amit muszáj, és amit persze tud. Ez az átkozott beszéd olyan fölösleges és olyan unalmas. Fecsegni apróságokról, hallgatni a süketeléseket. Nem tetszik neki.
Eljön hát az idő, hogy kettéváljanak útjaik. Amikor a gyógyító a lány felé megy, az kicsit gyorsabban kezdi venni a levegőt. Megnézi a szemét, tapogatja a csuklóját és olyan butaságokat kérdez, mint az előző ember, mit evett, mit ivott és hasonlóak. Ugyanúgy válaszol, mint amikor először kérdezték, a gyógyfüveket saját nyelvezetével megnevezi, ha nem jut eszébe a neve, akkor elmondja, hogy néz ki. Nagyrészt szárított zöldek még nyáron szedte őket és azóta megtartotta, csalán, kamilla, katáng, málnalevél és a többi, semmi bódító, semmi módosító.
Fél szemmel még látja, hogy a férfi is megtartja ígéretét, mert távolodik tőlük. Ez megnyugtatja kicsit, de legjobban akkor nyugszik meg, amikor a gyógyító is végez vele és elküldi, hogy ne fecsérelje az idejét.
Rövid lélegzetet vesz, majd barnáit maga elé emeli a távolba, ahol a sátrak között egy folyosót lát kirajzolódni, ami ha szerencséje van, kifelé vezet az ember rengetegből. Két vállára veszi iszákját, lesimítja száraz, fakó haját, majd gyorsan szedve lábait eliszkol megpróbáltatásainak helyszínéről.*
//Őszi forgatag//
*Ha akarna, se tudna zöldágra vergődni új ismerősével, egyetlen közös bennük a fajtájuk, és ennél nagyobb ellentétek már csak akkor lehetnének, ha az egyikük elf lenne, vagy sötételf, vagy törpe, vagy akármi más. A férfi, ha kicsit oldani is próbálja a feszültséget, az már nem fog menni, túl erősen csapkodnak a villámok kettejük közt, hogy ezzel bármit is lehessen kezdeni és a lány nem is akar együtt működni. Amíg muszáj, elviseli, de aztán az lesz a legjobb, amikor eltávolodnak egymástól.
Barbár vagy sem, csak tényeket tud közölni a madarakról, és nem is akar mást mondani a nagynak, csak amit muszáj, és amit persze tud. Ez az átkozott beszéd olyan fölösleges és olyan unalmas. Fecsegni apróságokról, hallgatni a süketeléseket. Nem tetszik neki.
Eljön hát az idő, hogy kettéváljanak útjaik. Amikor a gyógyító a lány felé megy, az kicsit gyorsabban kezdi venni a levegőt. Megnézi a szemét, tapogatja a csuklóját és olyan butaságokat kérdez, mint az előző ember, mit evett, mit ivott és hasonlóak. Ugyanúgy válaszol, mint amikor először kérdezték, a gyógyfüveket saját nyelvezetével megnevezi, ha nem jut eszébe a neve, akkor elmondja, hogy néz ki. Nagyrészt szárított zöldek még nyáron szedte őket és azóta megtartotta, csalán, kamilla, katáng, málnalevél és a többi, semmi bódító, semmi módosító.
Fél szemmel még látja, hogy a férfi is megtartja ígéretét, mert távolodik tőlük. Ez megnyugtatja kicsit, de legjobban akkor nyugszik meg, amikor a gyógyító is végez vele és elküldi, hogy ne fecsérelje az idejét.
Rövid lélegzetet vesz, majd barnáit maga elé emeli a távolba, ahol a sátrak között egy folyosót lát kirajzolódni, ami ha szerencséje van, kifelé vezet az ember rengetegből. Két vállára veszi iszákját, lesimítja száraz, fakó haját, majd gyorsan szedve lábait eliszkol megpróbáltatásainak helyszínéről.*
5993. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-21 07:00:40
Üzenet elküldve: 2016-11-21 07:00:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learon úgy látja a lányon, mintha csak nem értené, hogy mit kérdezett, pedig aki igazán sokat iszik, mint ahogy ő tette, el tudja különíteni egymástól a különféle borokat, legalább ízük szerint, ha nem évjárat, vagy egyéb dolgok viszonylatában. Ő azért tájékozottabb a borok dolgában, hiszen falujában négy félét is készített egy öregember, akinek a pásztor volt anno a legjobb vevője. Aztán útitársa végül mégis megtalálja a magának valót, és elindul arra, amerre ilyen italt áruló bódét sejt. Régebben legalábbis volt ott egy, ahova megy.*
-Van egy nagyon finom fehér bor, édes és középkategóriás. Nem tudom mennyi pénze van, de szerintem abból bőven lehet annyit inni, amíg jólesik, ha az embernek van pár aranya. *A következő kérdés igencsak meglepi. Nem akart ő inni, hiszen megfogadta, hogy nem esik vissza alkoholizmusába, mert úgy nem lesz sosem nagy pásztormágus.* ~Még a végén eliszom az agyam! Az kéne még csak, akkor oda a sok könyv meg tanulás, amit elolvastam! Ha az árokban fetrengek ki vigyáz a kecskékre?~
-Talán egy kicsit, de részeg biztosan nem leszek! *Felei mosolyogva.*
-Meg amúgy is Kisasszony, valakinek gondoskodnia kell magáról, hogy ne kerüljön bajba. *Reméli, hogy ez elegendő válasz volt Naesalanak, de valószínű, hogy nem, hiszen senki sem szeret egyedül inni. Ezt ő tudja a legjobban.*
-Áh, majd kiderül mi lesz! *Legyinti le a dolgot, hiszen nem tudhatja, hogyan fog viselkedni akár az első pohár után is, hiszen az alkohol gonosz dolog, felforgatja az ember tudatát...*
*Learon úgy látja a lányon, mintha csak nem értené, hogy mit kérdezett, pedig aki igazán sokat iszik, mint ahogy ő tette, el tudja különíteni egymástól a különféle borokat, legalább ízük szerint, ha nem évjárat, vagy egyéb dolgok viszonylatában. Ő azért tájékozottabb a borok dolgában, hiszen falujában négy félét is készített egy öregember, akinek a pásztor volt anno a legjobb vevője. Aztán útitársa végül mégis megtalálja a magának valót, és elindul arra, amerre ilyen italt áruló bódét sejt. Régebben legalábbis volt ott egy, ahova megy.*
-Van egy nagyon finom fehér bor, édes és középkategóriás. Nem tudom mennyi pénze van, de szerintem abból bőven lehet annyit inni, amíg jólesik, ha az embernek van pár aranya. *A következő kérdés igencsak meglepi. Nem akart ő inni, hiszen megfogadta, hogy nem esik vissza alkoholizmusába, mert úgy nem lesz sosem nagy pásztormágus.* ~Még a végén eliszom az agyam! Az kéne még csak, akkor oda a sok könyv meg tanulás, amit elolvastam! Ha az árokban fetrengek ki vigyáz a kecskékre?~
-Talán egy kicsit, de részeg biztosan nem leszek! *Felei mosolyogva.*
-Meg amúgy is Kisasszony, valakinek gondoskodnia kell magáról, hogy ne kerüljön bajba. *Reméli, hogy ez elegendő válasz volt Naesalanak, de valószínű, hogy nem, hiszen senki sem szeret egyedül inni. Ezt ő tudja a legjobban.*
-Áh, majd kiderül mi lesz! *Legyinti le a dolgot, hiszen nem tudhatja, hogyan fog viselkedni akár az első pohár után is, hiszen az alkohol gonosz dolog, felforgatja az ember tudatát...*
5992. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-20 18:33:38
Üzenet elküldve: 2016-11-20 18:33:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Dura//
*Enni mindenkinek kell. Bogaraknak, madaraknak, nyulaknak, marháknak... Jó sokat kell enniük, hogy jól felhízzanak, mert hát Lahutnak is ennie kell, és bizony hatalmas, vaskos orkként igencsak sokat. A piactéren pedig sokkal olcsóbb nagy mennyiségben beszerezni a nyersanyagokat amiket elkészít magának, mintha valami fogadóban próbálkozna emberre méretezett adagokkal, de megvannak már a kedvenc, jól bevált árusai, nem kell sokat keresgélnie a tömegben. Neki amúgy is más képet fest a piac mint egy embernek, vagy bármelyik másik alacsonyabb népnek. El is lát felette, és el is oszlik körüle, jócskán megkönnyítve ezzel az ő dolgát. Most viszont nem csak a húsokat és gyümölcsöket nézegeti, megakadt ugyanis a szeme még valakin aki hozzá hasonló sorsra kárhoztatott. Vörös lobonc tűnik ki a sokaságból valahol a piac túlsó felén, hunyorog is rendesen hogy minél jobban szemügyre vehesse. Ritkán lát itt a városban orkot, a múltkor mondjuk egy egész csapatot sikerült találnia, de azokban... vagyis inkább többségükben csalódnia kellett. Legutolsó élménye sem volt igazán üdítő, de nem adja fel a reményt. A tapasztalat mindig hasznos akár jó akár rossz, így el is indul az ismeretlen felé hogy megszólítsa.*
- Üdvözöllek fajtárs. Nem láttalak még a városban, honnét jöttél, mi járatban?
//Dura//
*Enni mindenkinek kell. Bogaraknak, madaraknak, nyulaknak, marháknak... Jó sokat kell enniük, hogy jól felhízzanak, mert hát Lahutnak is ennie kell, és bizony hatalmas, vaskos orkként igencsak sokat. A piactéren pedig sokkal olcsóbb nagy mennyiségben beszerezni a nyersanyagokat amiket elkészít magának, mintha valami fogadóban próbálkozna emberre méretezett adagokkal, de megvannak már a kedvenc, jól bevált árusai, nem kell sokat keresgélnie a tömegben. Neki amúgy is más képet fest a piac mint egy embernek, vagy bármelyik másik alacsonyabb népnek. El is lát felette, és el is oszlik körüle, jócskán megkönnyítve ezzel az ő dolgát. Most viszont nem csak a húsokat és gyümölcsöket nézegeti, megakadt ugyanis a szeme még valakin aki hozzá hasonló sorsra kárhoztatott. Vörös lobonc tűnik ki a sokaságból valahol a piac túlsó felén, hunyorog is rendesen hogy minél jobban szemügyre vehesse. Ritkán lát itt a városban orkot, a múltkor mondjuk egy egész csapatot sikerült találnia, de azokban... vagyis inkább többségükben csalódnia kellett. Legutolsó élménye sem volt igazán üdítő, de nem adja fel a reményt. A tapasztalat mindig hasznos akár jó akár rossz, így el is indul az ismeretlen felé hogy megszólítsa.*
- Üdvözöllek fajtárs. Nem láttalak még a városban, honnét jöttél, mi járatban?
5991. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-20 13:43:03
Üzenet elküldve: 2016-11-20 13:43:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Hűséges Lyvänar//
*Egyelőre a zsoldból él amit kapott, ami számára bőven elégséges.
Élelemet meg nem feltétlenül a piacról kell beszerezni.
Az életben maradás egyik eszköze lehet az arany, nem pedig létszükséglet.*
- Csak nyugodtan. Én _már_ nem sietek sehová.
~ Nincs miért sietnem, senki sem vár rám.~
*Risztin elmosolyodik nem létező bajusza alatt, majd az állára teszi, ahogy üzletel a kisasszony. Az alkudozásban, nincs otthon a félvér, amúgy is kit izgat esz? Mindenki tehetséges valamiben, csak ki kell aknázni a lehetőségeket.*
~ Majd megkérem, hogy helyettem vásároljon be. Hehe.~
*Ez is egy fajta művészet az már egyszer biztos.
Nemsokára indulnak is, és ismét az Úrnőről esik szó. A félsötételf maga mellé teszi le és hallgatja a másik fél mondanivalóját.*
- Nem a kortól függ, hogy milyen a lelkünk.
*Risztin alig lehet öregebb nála. A saját elképzelése szerint legfeljebb 5-6 év lehet köztük a kor különbség lehet.
Majd feltesz egy költői kérdést Lyvänarnak, nagyon kíváncsi a válaszára.*
- Te miért szolgálód őt? Miért táplálsz ekkora bizalmat iránta?
~ Gondolom, nem egy fizetett cselédről van szó.~
- Ezek szerint többen szolgálják. A-
*Itt egy kicsit megakad, mivel nem tudja, hogyan szólíthatná. Cairynn és közte lévő kapcsolat amennyire hasonló annyira különböző is volt.*
- Kis hölgyet?
*A harmadik kérdés azért merül fel benne, mert az Gradak, nevezetű is személy is ehhez a nemesi családhoz származik.*
~ Egy gyerek akit már a felelősség terhe nyomja, vajon hogy küzd meg ezzel a tudattal nap mint nap?~
*Egyelőre a zsoldból él amit kapott, ami számára bőven elégséges.
Élelemet meg nem feltétlenül a piacról kell beszerezni.
Az életben maradás egyik eszköze lehet az arany, nem pedig létszükséglet.*
- Csak nyugodtan. Én _már_ nem sietek sehová.
~ Nincs miért sietnem, senki sem vár rám.~
*Risztin elmosolyodik nem létező bajusza alatt, majd az állára teszi, ahogy üzletel a kisasszony. Az alkudozásban, nincs otthon a félvér, amúgy is kit izgat esz? Mindenki tehetséges valamiben, csak ki kell aknázni a lehetőségeket.*
~ Majd megkérem, hogy helyettem vásároljon be. Hehe.~
*Ez is egy fajta művészet az már egyszer biztos.
Nemsokára indulnak is, és ismét az Úrnőről esik szó. A félsötételf maga mellé teszi le és hallgatja a másik fél mondanivalóját.*
- Nem a kortól függ, hogy milyen a lelkünk.
*Risztin alig lehet öregebb nála. A saját elképzelése szerint legfeljebb 5-6 év lehet köztük a kor különbség lehet.
Majd feltesz egy költői kérdést Lyvänarnak, nagyon kíváncsi a válaszára.*
- Te miért szolgálód őt? Miért táplálsz ekkora bizalmat iránta?
~ Gondolom, nem egy fizetett cselédről van szó.~
- Ezek szerint többen szolgálják. A-
*Itt egy kicsit megakad, mivel nem tudja, hogyan szólíthatná. Cairynn és közte lévő kapcsolat amennyire hasonló annyira különböző is volt.*
- Kis hölgyet?
*A harmadik kérdés azért merül fel benne, mert az Gradak, nevezetű is személy is ehhez a nemesi családhoz származik.*
~ Egy gyerek akit már a felelősség terhe nyomja, vajon hogy küzd meg ezzel a tudattal nap mint nap?~
5990. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-20 11:30:25
Üzenet elküldve: 2016-11-20 11:30:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Fragora Risztin//
*Nem egészen tudja követni a lány gondolatmenetét, miszerint nem eladó amit lő, de mégis megosztva jó a zsákmány.*
~Hát ha merő jó szándékból ossza meg mással, az persze, hogy jó, de akkor miből él? Mindegy.~
*Helyeslőn bólogat a másik szavaira, majd lelkesen bólogat és gyorsan körbe tekint.*
-Rendben, máris megyünk, csak még vennem kell egy pár apróságot.
*Oda is ugrik az egyik ismerős nénihez és pár kedves szó után fizet és már fordul is vissza Risztinhez.*
-Mehetünk.
*Mosolyog és elindul, hogy kiverekedjék magukat a piac forgatagából, hogy végre hazafelé indulhassanak.*
~Igencsak hosszúra kezd nyúlni ez a nap. Már biztosan vége a tanácskozásnak.~
-Azt hiszem kedvelni fogod az Úrnőt. Kedves teremtés, de kora ellenére olyan tartás van benne, mint senki másban, akit ismerek.
*Kezd bele a mondókájába, részben azért, hogy kellemesen elbeszélgessenek a hazaúton, részben pedig azért, hogy óvatosan felkészítse a lányt a kicsi Úrnő zsenge korára. Felesleges a kelleténél jobban meglepődnie, az pedig kifejezetten szerencsétlen helyzet lenne, ha alábecsülné az apró lányban dobogó irbisz szívet.*
*Nem egészen tudja követni a lány gondolatmenetét, miszerint nem eladó amit lő, de mégis megosztva jó a zsákmány.*
~Hát ha merő jó szándékból ossza meg mással, az persze, hogy jó, de akkor miből él? Mindegy.~
*Helyeslőn bólogat a másik szavaira, majd lelkesen bólogat és gyorsan körbe tekint.*
-Rendben, máris megyünk, csak még vennem kell egy pár apróságot.
*Oda is ugrik az egyik ismerős nénihez és pár kedves szó után fizet és már fordul is vissza Risztinhez.*
-Mehetünk.
*Mosolyog és elindul, hogy kiverekedjék magukat a piac forgatagából, hogy végre hazafelé indulhassanak.*
~Igencsak hosszúra kezd nyúlni ez a nap. Már biztosan vége a tanácskozásnak.~
-Azt hiszem kedvelni fogod az Úrnőt. Kedves teremtés, de kora ellenére olyan tartás van benne, mint senki másban, akit ismerek.
*Kezd bele a mondókájába, részben azért, hogy kellemesen elbeszélgessenek a hazaúton, részben pedig azért, hogy óvatosan felkészítse a lányt a kicsi Úrnő zsenge korára. Felesleges a kelleténél jobban meglepődnie, az pedig kifejezetten szerencsétlen helyzet lenne, ha alábecsülné az apró lányban dobogó irbisz szívet.*
5989. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-19 22:05:45
Üzenet elküldve: 2016-11-19 22:05:45
ÚJ
![>Munmey Tyasiry [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/4990_sotetelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*Szálláshelyről elviszi magával a tőrt, és onnan egyenesen a Piactér felé veszi az irányt. Közben dúl magában, hogy szalaszthatott el egy ilyen remek lehetőséget, pedig már megvolt a feladat végeredménye, csak nem _piszkította_ be magát vele.
Általában az erőszak nem az ő területe, habár ez eléggé megnevettető, hogy egy mélységi "visszakozik" a harctól, arról nem is beszélve, miszerint Tyasiry testőri feladatot fog betölteni, egy nemesi családban.*
~ Kezdem érteni, a feladatának a miértjét, de akkor is nem volt jobb ötlete?~
*Nem nagyon bízik abban, hogy a meséjét elhiszi, így megint agyalhat, hogy hogyan tovább.*
~ Kezd világosodni ez nem jó.~
*Muszáj valamit kitalálni, a fény ellen, mert ez nem állapot.
Nézelődik a piacon, és gondolkozik. Habár ez nem erőssége, de hátha ki tud találni valami okosat. Vak tyúk is talál szemet.
Meglát egy szép sálat, és talán jó lesz valamire.*
- Ezt kérem. Ezt a ritka szövésűt.
*Ahogy kifizeti, rögtön át is veszi, s kipróbál valamit vele. Nézi Közelebbről, és szinte már belebújik. Azt veszi észre, hogy átlát rajta.*
~ Akkor ezt a szemre tudom kötni, és jó lesz az erős fény ellen.~
*Sajnos a harci tudása, még nem annyira tapasztalt, hogy vaktában meg tudjon valakivel küzdeni, viszont fényes nappal, nem kell attól tartania, hogy neki megy bárminek, annyi szent, hogy elég hülyén fog kinézni, mikor a városban mászkál vele.*
~ Talán harapni is kéne valamit.~
*Kofáknál, lát néhány szárított húst, és cipót, amihez mindenképp vesz vizet is.
Számolgatja a fityingjeit, de szerencsére, még kijön belőle.
Az 50 aranyat Mesélő (Daidalos)nak adja a ritka szövésű sálért, szárított húsért, cipóért és vizért.
*
Általában az erőszak nem az ő területe, habár ez eléggé megnevettető, hogy egy mélységi "visszakozik" a harctól, arról nem is beszélve, miszerint Tyasiry testőri feladatot fog betölteni, egy nemesi családban.*
~ Kezdem érteni, a feladatának a miértjét, de akkor is nem volt jobb ötlete?~
*Nem nagyon bízik abban, hogy a meséjét elhiszi, így megint agyalhat, hogy hogyan tovább.*
~ Kezd világosodni ez nem jó.~
*Muszáj valamit kitalálni, a fény ellen, mert ez nem állapot.
Nézelődik a piacon, és gondolkozik. Habár ez nem erőssége, de hátha ki tud találni valami okosat. Vak tyúk is talál szemet.
Meglát egy szép sálat, és talán jó lesz valamire.*
- Ezt kérem. Ezt a ritka szövésűt.
*Ahogy kifizeti, rögtön át is veszi, s kipróbál valamit vele. Nézi Közelebbről, és szinte már belebújik. Azt veszi észre, hogy átlát rajta.*
~ Akkor ezt a szemre tudom kötni, és jó lesz az erős fény ellen.~
*Sajnos a harci tudása, még nem annyira tapasztalt, hogy vaktában meg tudjon valakivel küzdeni, viszont fényes nappal, nem kell attól tartania, hogy neki megy bárminek, annyi szent, hogy elég hülyén fog kinézni, mikor a városban mászkál vele.*
~ Talán harapni is kéne valamit.~
*Kofáknál, lát néhány szárított húst, és cipót, amihez mindenképp vesz vizet is.
Számolgatja a fityingjeit, de szerencsére, még kijön belőle.
Az 50 aranyat Mesélő (Daidalos)nak adja a ritka szövésű sálért, szárított húsért, cipóért és vizért.
*
5988. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-19 19:54:56
Üzenet elküldve: 2016-11-19 19:54:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Daranel//
*Daranel szavaira alig láthatóan bólint egyet. ~Helyesen szól.~ Egyetért abban, hogyha valakinek hatalmában állna, még akkor sem lenne elfogadható dolog az időben babrálni. A múltból csak a tanulságot kell magával vinnie az embernek, de tovább már nem szabad foglalkozni vele.
Eddigi élete során kevés olyan személlyel találkozott, aki hasonló formában képes kimutatni érzelmeit, mint a férfi. Bár arra is gondol, hogy talán csak ő van most abban a kivételes helyzetben, hogy láthatja az íjász érzelmesebb oldalát is. Elvégre ha valaki különlegessé válik számunkra, akkor alap dolog, hogy minden arcunk és minden érzésünk felé szabad utat engedjünk a másiknak.
Arra, hogy az elfek talán nem édesszájúak, felkacag.*
- Valóban nem ennének ilyesféle édességeket? Ha ez így van, akkor sajnálhatják, ugyanis az itt kapható sütemények valami fenségesek!
*Szeret az ételekről beszélni, főleg a csokoládékról. Úgy tűnik, Daranelben erre alkalmas beszélgetőpartnert talált.*
- Ugyan én sem értek hozzá annyira, de némi tej és kakaó biztosan van benne. Vaj? Talán, nem tudom. Én egyébként arra is gondoltam, hogy bizonyára különleges, titkos dolgokat is tehetnek bele, amitől még édesebb és finomabb lesz. Talán az is lehet, hogy nem teljesen egészséges dolgokat...
*Már egy kis ártatlan édességben is a veszedelmet keresi. Nyilván nem veszi komolyan, de mi van, ha mégis raknak bele valamit?*
- A mézet mindig is szerettem. Egyszerű kis édesség, de mégis nagyszerű. Gyermekkoromban többek között nekem is volt szerencsém enni.
*Gyerekétel ide vagy oda, Ephemia még mindig szívesen fogyaszt ilyen dolgokat. Mikor a férfi említi, hogy anno egy mogyoróba beletört a foga, hirtelenjében a szája elé kap, úgy kuncog. Nem akar nevetni az íjász kárán, de azért ez tényleg hihetetlen számára.*
- Khm... Egy mogyoróba? Ilyet sem hallottam még. Véletlenül nem a héjával együtt próbáltad megenni?
*Próbálja feltörő kacagását visszafojtani, míg Daranel megkóstolja az étcsokoládét.*
- Kevesen rajonganak a keserű csokoládéért. Mondjuk nem is csodálkozom, elvégre elég szokatlan ízvilága van.
*Lassan Effy is elmajszolja a saját adagját. Daranelé is finom volt szerinte, de ő mégis maradna a szokásosnál ha választania kellene.*
- Restellem bevallani, de sajnos nem értek a sütéshez-főzéshez. Pedig milyen jó lenne egyszer megtanulni!... Mellesleg igen, ettem már mézeskalácsot, és az valami mesés! Nem csak az íze, de az illata is. *Mintha csak az orrában érezné azt a finom, édes, fahéjas illatot.* És te? Tudsz ilyeneket sütni? Amilyen átéléssel lehet veled az ételekről csevegni, úgy tippelek, hogy tudsz.
//Őszi Forgatag//
//Daranel//
*Daranel szavaira alig láthatóan bólint egyet. ~Helyesen szól.~ Egyetért abban, hogyha valakinek hatalmában állna, még akkor sem lenne elfogadható dolog az időben babrálni. A múltból csak a tanulságot kell magával vinnie az embernek, de tovább már nem szabad foglalkozni vele.
Eddigi élete során kevés olyan személlyel találkozott, aki hasonló formában képes kimutatni érzelmeit, mint a férfi. Bár arra is gondol, hogy talán csak ő van most abban a kivételes helyzetben, hogy láthatja az íjász érzelmesebb oldalát is. Elvégre ha valaki különlegessé válik számunkra, akkor alap dolog, hogy minden arcunk és minden érzésünk felé szabad utat engedjünk a másiknak.
Arra, hogy az elfek talán nem édesszájúak, felkacag.*
- Valóban nem ennének ilyesféle édességeket? Ha ez így van, akkor sajnálhatják, ugyanis az itt kapható sütemények valami fenségesek!
*Szeret az ételekről beszélni, főleg a csokoládékról. Úgy tűnik, Daranelben erre alkalmas beszélgetőpartnert talált.*
- Ugyan én sem értek hozzá annyira, de némi tej és kakaó biztosan van benne. Vaj? Talán, nem tudom. Én egyébként arra is gondoltam, hogy bizonyára különleges, titkos dolgokat is tehetnek bele, amitől még édesebb és finomabb lesz. Talán az is lehet, hogy nem teljesen egészséges dolgokat...
*Már egy kis ártatlan édességben is a veszedelmet keresi. Nyilván nem veszi komolyan, de mi van, ha mégis raknak bele valamit?*
- A mézet mindig is szerettem. Egyszerű kis édesség, de mégis nagyszerű. Gyermekkoromban többek között nekem is volt szerencsém enni.
*Gyerekétel ide vagy oda, Ephemia még mindig szívesen fogyaszt ilyen dolgokat. Mikor a férfi említi, hogy anno egy mogyoróba beletört a foga, hirtelenjében a szája elé kap, úgy kuncog. Nem akar nevetni az íjász kárán, de azért ez tényleg hihetetlen számára.*
- Khm... Egy mogyoróba? Ilyet sem hallottam még. Véletlenül nem a héjával együtt próbáltad megenni?
*Próbálja feltörő kacagását visszafojtani, míg Daranel megkóstolja az étcsokoládét.*
- Kevesen rajonganak a keserű csokoládéért. Mondjuk nem is csodálkozom, elvégre elég szokatlan ízvilága van.
*Lassan Effy is elmajszolja a saját adagját. Daranelé is finom volt szerinte, de ő mégis maradna a szokásosnál ha választania kellene.*
- Restellem bevallani, de sajnos nem értek a sütéshez-főzéshez. Pedig milyen jó lenne egyszer megtanulni!... Mellesleg igen, ettem már mézeskalácsot, és az valami mesés! Nem csak az íze, de az illata is. *Mintha csak az orrában érezné azt a finom, édes, fahéjas illatot.* És te? Tudsz ilyeneket sütni? Amilyen átéléssel lehet veled az ételekről csevegni, úgy tippelek, hogy tudsz.
5987. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-19 18:18:46
Üzenet elküldve: 2016-11-19 18:18:46
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Daldsh//
*A rövid beszélgetés végül hamvába hol. A lány hozzáállását a madarakhoz kifejezetten barbárnak tartja, tudomása szerint még azok is tudnak legalább kutyát, sólymot meg lovat idomítani. Bár lehet egy ügyes sámán mellett lehet akár mindenki más idióta.*
-Hasznosabb. *Közli a maga véleményét.* ~Te jó, ég csak nehogy megegye.~ *Futá át a fején. Ez is el tudja vinni a levelet sőt még a galambokat, meg az apró kis bosszúságokat is el tudja kapni, ha arra van szükség. Drága és tiszteletlen vacsora lenne. A növényekkel való kapcsolatát sejti, csak épp nem úgy ahogy azt a lány gondolja.
A sátorban az orvos foglalkozik a lánnyal. A városi felcserek módszerei talán újak, és különösek, de olyan nagyon nem különböznek a törzsi sámánok praktikáitól. Itt nincs csörgő, sem álomfogó, sem kántálás, se vérkör, kecskeáldozás. Összességében unalmas a műsor. Feltehetően a tűk, szikék és piócák sem fognak előkerülni, azok más időkre vannak tartogatva. Egy orvos pedig ért annyira a betegségekhez, és a füvekhez, hogy ne nézze befolyásoltnak a sovány teremtést. Nem mintha nem lenne egyéb baj az egészségével, de ezzel nem nekik kell foglalkozniuk. Mivel a lány nem ellenkezik és amúgy is jó kezekben van ezért nem várja meg a procedúra végét és inkább elsétál tovább a piac forgatagában, hátha már kezdődik végre a vadászat. Sajnos ahogy elnézi az idő múlását még nem kevés idő van hátra addig.*
//Őszi forgatag//
//Daldsh//
*A rövid beszélgetés végül hamvába hol. A lány hozzáállását a madarakhoz kifejezetten barbárnak tartja, tudomása szerint még azok is tudnak legalább kutyát, sólymot meg lovat idomítani. Bár lehet egy ügyes sámán mellett lehet akár mindenki más idióta.*
-Hasznosabb. *Közli a maga véleményét.* ~Te jó, ég csak nehogy megegye.~ *Futá át a fején. Ez is el tudja vinni a levelet sőt még a galambokat, meg az apró kis bosszúságokat is el tudja kapni, ha arra van szükség. Drága és tiszteletlen vacsora lenne. A növényekkel való kapcsolatát sejti, csak épp nem úgy ahogy azt a lány gondolja.
A sátorban az orvos foglalkozik a lánnyal. A városi felcserek módszerei talán újak, és különösek, de olyan nagyon nem különböznek a törzsi sámánok praktikáitól. Itt nincs csörgő, sem álomfogó, sem kántálás, se vérkör, kecskeáldozás. Összességében unalmas a műsor. Feltehetően a tűk, szikék és piócák sem fognak előkerülni, azok más időkre vannak tartogatva. Egy orvos pedig ért annyira a betegségekhez, és a füvekhez, hogy ne nézze befolyásoltnak a sovány teremtést. Nem mintha nem lenne egyéb baj az egészségével, de ezzel nem nekik kell foglalkozniuk. Mivel a lány nem ellenkezik és amúgy is jó kezekben van ezért nem várja meg a procedúra végét és inkább elsétál tovább a piac forgatagában, hátha már kezdődik végre a vadászat. Sajnos ahogy elnézi az idő múlását még nem kevés idő van hátra addig.*
5986. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-19 17:06:49
Üzenet elküldve: 2016-11-19 17:06:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Aoneer//
*Ha vicces kedvében lenne, már azt gondolná, udvarol neki a nagydarab, hogy még így az eskütétel és a megbeszéltek alapján is fogja a kezét még pár lépésen keresztül. Egyetlen bökkenő ezzel, hogy nincs vicces kedvében, de szerencsére a páncélos nem ragaszkodik sokáig kacsójának fogdosásához.
Ahogy a másik megköszöni a bókját, amit a madárra tett, megbiccenti a fejét. Nagyon szívesen, mondja ez a gesztus. A madárka karmainak hangja a nagy ember páncélján nem a legszebb hangokhoz sorolható és egy kicsit sérti a lány fülét. Tehetne valamit a madár alá, hogy ne karistolja fel azt a fényességes pikkelyvértet.*
- Hmm? *Hangzik a nő felől meglepetten.* Nem. *Vetül a szeme a férfiról a madárra, majd ismét maga elé. Egyszerű rövid, lényegre törő válasz, amibe nem lehet belekötni.*
- A galamb finomabb. *Teszi még hozzá.* De ez szebb. *Mutatja meg minden tudományát, amit a madarakról tud. Az állatokat érdekesnek tartja és tiszteli, de inkább a növényekhez ért, ahogy ezt vértes barátunk már kitalálhatta.
Lassan meg is érkeznek a sátor elé, és szavához hűen a lány szófogadóan oda is áll, ahová a férfi vezeti. Szerencsére a hely nem úgy néz ki, mint egy mészárszék, és az orvos sem olyan, mint egy böllér. Ha így lenne, a kóbor nem lenne ennyire nyugodt, ami nagy szó, hiszen most sem egy háborítatlan tónak a tükre.
A másik kézmozdulattal, míg ő biccentéssel üdvözöl, csak hogy ne nézzék teljesen barbárnak, mert nem teljesen az, csak egy kicsit. A „hölgy” szóra kicsit kihúzza magát, ilyen szép titulussal se illették már jó ideje.
Miközben azok ketten megejtenek egy rövid diskurzust, a _hölgy_ azon gondolkozik, vajon ez a másik alak is olyan furákat fog e kérdezni, mint a nagydarab. Mit ivott, mit nem ivott, rosszul van-e… Még mindég elég kényelmetlenül érzi magát, mondhatni rosszul, de számára csak az lenne az orvosság, ha végre nem itt lenne.*
//Őszi forgatag//
//Aoneer//
*Ha vicces kedvében lenne, már azt gondolná, udvarol neki a nagydarab, hogy még így az eskütétel és a megbeszéltek alapján is fogja a kezét még pár lépésen keresztül. Egyetlen bökkenő ezzel, hogy nincs vicces kedvében, de szerencsére a páncélos nem ragaszkodik sokáig kacsójának fogdosásához.
Ahogy a másik megköszöni a bókját, amit a madárra tett, megbiccenti a fejét. Nagyon szívesen, mondja ez a gesztus. A madárka karmainak hangja a nagy ember páncélján nem a legszebb hangokhoz sorolható és egy kicsit sérti a lány fülét. Tehetne valamit a madár alá, hogy ne karistolja fel azt a fényességes pikkelyvértet.*
- Hmm? *Hangzik a nő felől meglepetten.* Nem. *Vetül a szeme a férfiról a madárra, majd ismét maga elé. Egyszerű rövid, lényegre törő válasz, amibe nem lehet belekötni.*
- A galamb finomabb. *Teszi még hozzá.* De ez szebb. *Mutatja meg minden tudományát, amit a madarakról tud. Az állatokat érdekesnek tartja és tiszteli, de inkább a növényekhez ért, ahogy ezt vértes barátunk már kitalálhatta.
Lassan meg is érkeznek a sátor elé, és szavához hűen a lány szófogadóan oda is áll, ahová a férfi vezeti. Szerencsére a hely nem úgy néz ki, mint egy mészárszék, és az orvos sem olyan, mint egy böllér. Ha így lenne, a kóbor nem lenne ennyire nyugodt, ami nagy szó, hiszen most sem egy háborítatlan tónak a tükre.
A másik kézmozdulattal, míg ő biccentéssel üdvözöl, csak hogy ne nézzék teljesen barbárnak, mert nem teljesen az, csak egy kicsit. A „hölgy” szóra kicsit kihúzza magát, ilyen szép titulussal se illették már jó ideje.
Miközben azok ketten megejtenek egy rövid diskurzust, a _hölgy_ azon gondolkozik, vajon ez a másik alak is olyan furákat fog e kérdezni, mint a nagydarab. Mit ivott, mit nem ivott, rosszul van-e… Még mindég elég kényelmetlenül érzi magát, mondhatni rosszul, de számára csak az lenne az orvosság, ha végre nem itt lenne.*
5985. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-19 12:44:53
Üzenet elküldve: 2016-11-19 12:44:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Kellemetlenül érzi magát, nem csupán azért, mert harci felkészültsége szinte a nullával egyenlő, hanem mert kezei annyira fájnak a görcsös szorítástól, amivel a kardot tartotta, hogy egy kockacukrot sem volna képes két ujja köze fogni. Így ballag, lelombozva, fáradtan, kezeit hol teste mellett lógatva, hol igyekezve masszírozni őket. Próbálkozásai, fájdalmasak, s ilyenkor elég hangosan feljajdul, hogy az utcán sétálók is megfordulnak utána.
~Nem hittem volna, hogy ez ilyen nehéz. Most mi a csodához kezdek így.~
Majdnem elpityeredik elkeseredettségében. Már a piac zsibogása veszi körül, úgy rója a standok közti sorokat, akár egy alvajáró és csak üres tekintettel néz ide-oda.
Egy pillanatban megáll, s nagy nehézségek árán kivesz egy cukordarabot a derekára erősített szütyőjéből és arca elé tartja merev ujjai közt tartva. Ettől remélve majd felüdülést az izmainak.*
~Nem hittem volna, hogy ez ilyen nehéz. Most mi a csodához kezdek így.~
Majdnem elpityeredik elkeseredettségében. Már a piac zsibogása veszi körül, úgy rója a standok közti sorokat, akár egy alvajáró és csak üres tekintettel néz ide-oda.
Egy pillanatban megáll, s nagy nehézségek árán kivesz egy cukordarabot a derekára erősített szütyőjéből és arca elé tartja merev ujjai közt tartva. Ettől remélve majd felüdülést az izmainak.*
5984. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-19 10:42:36
Üzenet elküldve: 2016-11-19 10:42:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Őszi forgatag //
// Malrion, Vesdynild //
*Malrion nem szívesen követne olyan állatot, amit csak a másik lát, nem hiányzik neki egy újabb kaland.*
-Nem látom, de tudod nem rég követtem egy gyönyörű madarat, amit csak én láttam és elég nagy bajba kerültem miatta, így most amíg szigorú felügyelet alatt vagyok, nem követném a cicádat. *Tehát nincs annyira ellenére követni ilyen képzelgéseket, de most nincs olyan helyzetbe, hogy megengedhesse magának.*
-Te mióta szolgálod a családom? *Érdeklődik, kíváncsi természet, szeret mindenről tudni, ami felkelti az érdeklődését.*
-Ha muszáj? Én annyi éhezés után örülök, hogy végre ehetek valamit, aminek ilyen finom illata van. *Mélyen felszippantja a kellemes illatokat és sétál egyik bódé után a másikhoz, hogy megnézze mi a kínálat és hogy mit is kérjen majd ki.*
-Te látsz valami finomat? *Nem tud választani a kis mélységi, tiszta bőség zavara lett.*
// Őszi forgatag //
// Malrion, Vesdynild //
*Malrion nem szívesen követne olyan állatot, amit csak a másik lát, nem hiányzik neki egy újabb kaland.*
-Nem látom, de tudod nem rég követtem egy gyönyörű madarat, amit csak én láttam és elég nagy bajba kerültem miatta, így most amíg szigorú felügyelet alatt vagyok, nem követném a cicádat. *Tehát nincs annyira ellenére követni ilyen képzelgéseket, de most nincs olyan helyzetbe, hogy megengedhesse magának.*
-Te mióta szolgálod a családom? *Érdeklődik, kíváncsi természet, szeret mindenről tudni, ami felkelti az érdeklődését.*
-Ha muszáj? Én annyi éhezés után örülök, hogy végre ehetek valamit, aminek ilyen finom illata van. *Mélyen felszippantja a kellemes illatokat és sétál egyik bódé után a másikhoz, hogy megnézze mi a kínálat és hogy mit is kérjen majd ki.*
-Te látsz valami finomat? *Nem tud választani a kis mélységi, tiszta bőség zavara lett.*
5983. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-19 09:51:07
Üzenet elküldve: 2016-11-19 09:51:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Őszi forgatag //
// Malrion //
*A cica-projekt annyira leköti a figyelmét, hogy egy pillanatra meg is feledkezik Malrionról. Aztán amikor nem tud elszakadni a kéz miatt, amelyet fog, hogy alaposabban is utánajárjon, rögvest újra is eszébe jut.*
- Te nem látod a cicát? *fordul oda a sötételfecske felé félig szomorúan, félig hitetlenkedve. Félig meg csalódottan, mert hát számolni ugye nem tud valami ügyesen. Mindig csalódott, ha mások nem veszik észre, amit ő. Igaz, egy része abból is fakadhat, hogy néha hallucinál, meg felbukkan előtte a csak képzeletében létező, de ettől még igencsak valóságos fekete arc.*
- Menjünk! *vonja meg a vállát, aztán hagyja, hadd vezesse arra a lány, amerre akarja. Az ujjai továbbra is a tenyerére kulcsolódnak, kissé gyermeki módon.*
- Tudok én enni, ha muszáj. *Orrlyukai kitágulnak, beleszimatol a levegőbe. Illatok, illatok mindenfelől. Szívesen menni utánuk, de Malrion láthatóan átvette az események irányítását, így igyekszik türelemmel lenni.*
// Őszi forgatag //
// Malrion //
*A cica-projekt annyira leköti a figyelmét, hogy egy pillanatra meg is feledkezik Malrionról. Aztán amikor nem tud elszakadni a kéz miatt, amelyet fog, hogy alaposabban is utánajárjon, rögvest újra is eszébe jut.*
- Te nem látod a cicát? *fordul oda a sötételfecske felé félig szomorúan, félig hitetlenkedve. Félig meg csalódottan, mert hát számolni ugye nem tud valami ügyesen. Mindig csalódott, ha mások nem veszik észre, amit ő. Igaz, egy része abból is fakadhat, hogy néha hallucinál, meg felbukkan előtte a csak képzeletében létező, de ettől még igencsak valóságos fekete arc.*
- Menjünk! *vonja meg a vállát, aztán hagyja, hadd vezesse arra a lány, amerre akarja. Az ujjai továbbra is a tenyerére kulcsolódnak, kissé gyermeki módon.*
- Tudok én enni, ha muszáj. *Orrlyukai kitágulnak, beleszimatol a levegőbe. Illatok, illatok mindenfelől. Szívesen menni utánuk, de Malrion láthatóan átvette az események irányítását, így igyekszik türelemmel lenni.*
5982. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-18 20:26:15
Üzenet elküldve: 2016-11-18 20:26:15
ÚJ
![>Féllábú Jorrih [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3154_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Piaci közjáték//
* Szerencséje van. Aztán kevésbé. De legalább nem látták többen, vagy nem mernek többen vélekedni. A sokat mondó hölgy beszámolója igazán jól esik neki. Habár hosszas szövegeléséből sok minden lejöhet - leginkább, hogy pletykás asszonyság, aki a hangyából is elefántot csinál -, valamint mintha kifejezetten gyűlölné a tündéreket. Ez azonban lehet, hogy csak a mese része, amit épp most költött unalmában. Mindenesetre véleménye elvileg ugyanannyit ér, mint a fiatalabb fiúé, szóval egyelőre egész jól állnak, azt leszámítva, hogy abban az esetben, ha külön választják őket és egyesével kell beszámolniuk a látottakról - úgy, hogy nem hallják egymást -, nagyobb valószínűséggel tér majd el egymástól a két beszámoló; míg a másik kettő - már, ha a fiú valóban látta, amit látott és nem csak azért érvel a tündér mellett, mert nem szimpatikus neki Jorrih, esetleg az asszonyság - egyről és ugyanarról fog beszélni nagyjából. Ez pedig nem a legszerencsésebb helyzet. Ha tudna négyszemközt beszélni az asszonnyal, még lenne lehetősége megtárgyalni, hogy mit is láttak és mit nem, de a piactér nem épp a legalkalmasabb hely a "titkok" megosztására. Főleg, ha egy csapat városőr is körülöleli őket.
A bőrszíjjal való bilincselés ugyan nem a szívszerelme, azonban kénytelen elviselni, így nem tiltakozik, egyszerűen összerakja karjait, hogy gond nélkül összekötözhessék kezeit. *
- Köszönöm Uraim. * Néz arra az őrre, ki felrakja rá a bilincset, majd ha indulást mondanak, maga is elindul, noha a mozgástempója nem lesz túl gyors, lévén falábbal és összekötözött kezekkel nehézkes az egyensúlyozás és a sietés; azért próbál nem sokat tökölni, nehogy valaki hátbarúgja, hogy siessen már. Egyebet nem tesz, nem szól, csak megy előre. Úgy, ahogy tud. *
* Szerencséje van. Aztán kevésbé. De legalább nem látták többen, vagy nem mernek többen vélekedni. A sokat mondó hölgy beszámolója igazán jól esik neki. Habár hosszas szövegeléséből sok minden lejöhet - leginkább, hogy pletykás asszonyság, aki a hangyából is elefántot csinál -, valamint mintha kifejezetten gyűlölné a tündéreket. Ez azonban lehet, hogy csak a mese része, amit épp most költött unalmában. Mindenesetre véleménye elvileg ugyanannyit ér, mint a fiatalabb fiúé, szóval egyelőre egész jól állnak, azt leszámítva, hogy abban az esetben, ha külön választják őket és egyesével kell beszámolniuk a látottakról - úgy, hogy nem hallják egymást -, nagyobb valószínűséggel tér majd el egymástól a két beszámoló; míg a másik kettő - már, ha a fiú valóban látta, amit látott és nem csak azért érvel a tündér mellett, mert nem szimpatikus neki Jorrih, esetleg az asszonyság - egyről és ugyanarról fog beszélni nagyjából. Ez pedig nem a legszerencsésebb helyzet. Ha tudna négyszemközt beszélni az asszonnyal, még lenne lehetősége megtárgyalni, hogy mit is láttak és mit nem, de a piactér nem épp a legalkalmasabb hely a "titkok" megosztására. Főleg, ha egy csapat városőr is körülöleli őket.
A bőrszíjjal való bilincselés ugyan nem a szívszerelme, azonban kénytelen elviselni, így nem tiltakozik, egyszerűen összerakja karjait, hogy gond nélkül összekötözhessék kezeit. *
- Köszönöm Uraim. * Néz arra az őrre, ki felrakja rá a bilincset, majd ha indulást mondanak, maga is elindul, noha a mozgástempója nem lesz túl gyors, lévén falábbal és összekötözött kezekkel nehézkes az egyensúlyozás és a sietés; azért próbál nem sokat tökölni, nehogy valaki hátbarúgja, hogy siessen már. Egyebet nem tesz, nem szól, csak megy előre. Úgy, ahogy tud. *
5981. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-18 18:09:54
Üzenet elküldve: 2016-11-18 18:09:54
ÚJ
![>Erwence Moromfea [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1428_tunder_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Piaci közjáték//
*Mikor az őrmester körbekérdez, hogy látta-e valaki, hogy mi történt és ketten jelentkeznek is, akkor egy pillanatra végre megenyhül a kedve.*
~Na végre! Elmehetek!~
*Ám nem úgy történnek a dolgok, mint ahogyan annak lennie kellene. Az idős nő elkezd beszélni, de nem az igazságot mondja, hanem azt, amit a támadója is elmondott. Erwence teljesen biztos benne, hogy azok ott ketten összebeszéltek, és direkt börtönbe akarják záratni a tündért, hogy utána elvegyék a házát és mindent, ami benne van. Az emlékei...*
~Na még ez hiányzott!~
*A tekintete szinte szikrákat szór a méregtől, egyszerűen nem érti, hogy hogyan lehet ennyire balszerencsés. Vagy hogy miért van a világ ellene. Mi rosszat csinált, amiért most bűnhődnie kell?
Mindenesetre nem szól közbe, dühös hallgatja végig, ahogyan beletipornak a maradék becsületébe is.
Mintha valaki látta volna a szenvedését, a másik szemtanú a védelmére kel.*
~Végre egy becsületes lélek!~
*A tündér idegesen figyeli, ahogy az őrmester ide-oda pillant, várja az ítéletet, vagy hogy mondjon végre valamit.
Végül úgy dönt, hogy bemennek kihallgatásra.*
~Még az is jobb, mintha rögtön azt mondta volna, hogy én voltam a rabló.~
*Türelmesen hagyja, hogy összekötözzék és vigyék oda, ahova kell, mert bízik benne, hogy az igazság úgyis győz majd.*
*Mikor az őrmester körbekérdez, hogy látta-e valaki, hogy mi történt és ketten jelentkeznek is, akkor egy pillanatra végre megenyhül a kedve.*
~Na végre! Elmehetek!~
*Ám nem úgy történnek a dolgok, mint ahogyan annak lennie kellene. Az idős nő elkezd beszélni, de nem az igazságot mondja, hanem azt, amit a támadója is elmondott. Erwence teljesen biztos benne, hogy azok ott ketten összebeszéltek, és direkt börtönbe akarják záratni a tündért, hogy utána elvegyék a házát és mindent, ami benne van. Az emlékei...*
~Na még ez hiányzott!~
*A tekintete szinte szikrákat szór a méregtől, egyszerűen nem érti, hogy hogyan lehet ennyire balszerencsés. Vagy hogy miért van a világ ellene. Mi rosszat csinált, amiért most bűnhődnie kell?
Mindenesetre nem szól közbe, dühös hallgatja végig, ahogyan beletipornak a maradék becsületébe is.
Mintha valaki látta volna a szenvedését, a másik szemtanú a védelmére kel.*
~Végre egy becsületes lélek!~
*A tündér idegesen figyeli, ahogy az őrmester ide-oda pillant, várja az ítéletet, vagy hogy mondjon végre valamit.
Végül úgy dönt, hogy bemennek kihallgatásra.*
~Még az is jobb, mintha rögtön azt mondta volna, hogy én voltam a rabló.~
*Türelmesen hagyja, hogy összekötözzék és vigyék oda, ahova kell, mert bízik benne, hogy az igazság úgyis győz majd.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10329-10348