*A nagy zsivaj bizony nem a legkellemesebb dolog, főleg egy elf számára, de az itt élők ezt bizony nagyon élvezik, a különböző kofák forgataga, az alkudozás, sokak számára olyan, akár a mindennapi betevő. Ardrian füleit behúzva igyekszik a piactér szélén maradni, és úgy átgyűrűzni a gazdagnegyed felé, így vélhetően nem fogják se eltaposni, se lökdösni - hiszen egy ilyen alacsony, vézna teremtés könnyed elsodródna a gyorsan élők árjában. Társa megjegyzésére csak biccent, majd ott, az általa kijelölt biztonságos útvonal egy pontján várakozik Zetriatra, míg az vásárolgat. A gyümölcsöt szívesen elfogadja, bár nem eszik sokat, mostanában az ételeken próbál spórolni, hiszen bármennyire is ellene volt, rászokott az esténkénti, Fogadó-béli kellemes, meleg fogásokra, ő, akinek otthonában a fő ételek csupán nyersen az, amit a természet ad, néha egy-egy vad, esetleg hal mellett, de azért a mindennapi eleség az csupán különböző saláták, gyümölcsök. Megtörölgeti feltűnően tiszta ruhájában az almát, szinte fényesre, és utána lát neki apró harapásokkal, halkan, tisztelve az ételt. Hiszen ez a természet ajándéka számára - nem is érti, hogy kérhet ezért valaki pénzt, de úgy látszik, nem oda, szerte e széles, nagy világban.. s mikor akarsz megállapodni? Házat építeni egy fára, ahogy hazádban volt szokás, és egy gyönyörű nő mellett pocakot ereszteni, és gyerekeket nevelni? *A sok utazásokról gyakran hallani, beszélni, de mégis, arról, hogy ez miben teljesíti ki az azt végzőt, és mi lesz utána, Ard fülét még ilyesmi nem érte - hát persze, hogy erre kíváncsi a leginkább!* - Elflány? *Kacag fel őszintén, hangosan.* - Nem-nem, fiatal vagyok még ahhoz, mielőtt visszatérnék hazámba, sok helyet szeretnék bejárni. Volt régen az otthonfánál egy lány, a kevés szőke teremtés egyike, sokat játszottunk együtt. De idősebb volt nálam, és már hónapok óta nem is tudok róla semmit. Pár év, és eladósorba kerül, s egy hozzá hasonlónak nem sokat kell majd várnia a kérőkre. *Szomorodik el egy kicsit, nem is az érzelmi kötődéstől, inkább a honvágy kínozza, és az, hogy mit sem tud arról, mi történik otthon. Írna levelet, de kivel küldje el? Az itteni madarak nem járnak arra, olyan, aki még nem volt ott, pedig képtelen lenne megtalálni bármikor is ama gyönyörű erdőt.* - Miért kérdezed? A te ujjaidon se látom a jegyben járás szimbólumát, vagy csupán almád takarja el? *Kérdez vissza mosolyogva, céltudatosan haladva a gazdagok negyede felé, ha még áll, hogy a Barakkot tűzték ki célul.*