//Árnyak űzője//
//Morfiusz//
– Akkor még nem tapasztaltál meg mindent, de majd eljön az idő.
*Shyahar arra gondol, őt mennyire fojtogatta a nevethetnék például akkor is, mikor Morf kezdett rájönni a szappan trükkjére. A lány szemeiben most is vidám szikrák gyúlnak, ahogy felidézi magában a pillanatot.*
– Nem kifejezetten arra gondoltam, mikor azért, mert nevetsz, végül ütések járnak *teszi még hozzá.
Aztán érdeklődve hallgatja a Pegazus konyhájáról szóló híreket.*
– Nos, rendben, majd kiderül, hogy megfelel-e a mendemondáknak. Sokszor hallani olyasmiket, hogy a Pegazusnak nincs párja, meglátjuk, mennyi ebben az igazság *mosolyodik el a lány.*
~Igaz az is lehet, hogy máshogy látom a dolgokat én, női szemmel, főleg, hogy az anyám, majd utána a néném is remekül főztek, és hogy én is tudok – bár ezt Morf nyilván nem tudja még, honnan is tudná -, és máshogy ő, férfiszemmel, főleg ha nélkülözte a rendes házi ételeket.~
– Igen, tetszik *helyesel, és közben nem is gondol arra, hogy lehet-e ezzel kapcsolatban Morfnak bármiféle hátsó gondolata. Shyaharban ilyen fel sem merül jelenleg, ő csak arra gondol, hogy tiszta lesz, tetőtől talpig, illatos, és meleg vízben lubickolhat, vagy talán még úszhat is, ami aztán valóban luxus ilyenkor.* Igen, értem. Kapok valamit. Gondolom, többféléből lehet választani, tehát választok majd valamit. Azért azt remélem, vannak teljesen új darabok is, olyasmi, amit meg is vehetek *teszi hozzá.
Majd a férfi mondatának a második felére felvonja a szemöldökét.*
– Nem tudom, mennyire lennél tőle boldog, ha ruha nélkül parádéznák mindenki orra előtt *jegyzi meg.*
~Férfi ő is, elhiszem, hogy megnézne, meg hát, nem vagyok vak, emlékszem, hogyan nézett már párszor, és a csókjai, hmm… De azt csak nem hiszem, hogy örülne, ha mindenki rajtam legeltetné a szemét. Vagy ha mégis, akkor talán mégsem ő az a férfi, akinek meg kellene mutatnom magamat.~
*A lány észreveszi, hogy Morf szinte kőszoborrá válik, mikor a családjára terelődik a szó, el is tolja magától. A lány aprót sóhajt és lehajtja a fejét.*
~Ebbe durván beletenyereltem. Itt valami komoly baj lehet, valami amiről nem akar beszélni. Most biztos nem. Talán, talán majd egyszer, esetleg.~
*Shyahar nem is erőlteti a dolgot, sőt, bár egy pillanatig nagyon rosszul esett neki az elutasítás, meg sem bántódik, úgy véli valami nagyba és fájdalmasba ütközött, és mivel távol áll tőle az, hogy Morfot bántsa, nem erőszakoskodik, nem is játssza a sértődöttet, inkább tesz úgy, mintha semmi különös nem történt volna.*
– Hé…
*Ha Morf ilyen gyorsan megy, Shyaharnak kocogni kell mellette.*
– A piac megvár, nem?
*A lány ide-oda járkál a pultok és az árusok között, de ha Morf figyel észreveheti, a jobbjában ott a fabotja, míg a balját a csípőjén nyugtatja, úgy, hogy azért közben a könyöke ne képezzen forgalmi akadályt. A férfi talán tudja, ha figyelt, talán nem, de a lány övének belső oldaláról a szoknyája korca alá buktatva ott van az erszénye.
Megvárja, hogy Morfiusz közelebb lépjen hozzá, majd felé fordul, felmosolyog rá, botját átteszi a baljába, és úgy támasztja a földre, hogy senki sem léphet a bal oldalához észrevétlen ~meg amúgy is feltűnne, ha valaki a szoknyám alatt kotorászna~, majd jobb keze a férfi mellkasára simul, veszedelmesen közel a belső zsebéhez. Elmosolyodik.*
– Szerintem jobb, ha itt óvatos vagy. Ez a hely biztosan tele van tolvajokkal *súgja oda neki, miközben a mélybarna szempárba néz, majd aprót bólint a férfi kérésére.* Segíthetek. A kérdés csak az, hogy nagyjából milyen ruhát szeretnél. Amit most hordasz, az se rossz, de hát kicsit rendbe kellene szedni, a borászatban meg csak a legelemibb lehetőségeink voltak. Otthon azért jóval tisztességesebb munkát tudnék rajta végezni.
*A lány elgondolkodó arccal néz Morfiuszra.*
– Azt hiszem, valami olyan kellene neked, ami jó minőségű, és egy egész picit elegánsabb, de úgy, hogy ha most még különlegesebb alkalmakra is tartogatod, később is hasznos legyen, és ne tűnj benne nevetségesnek akkor sem, ha egyszer majd valamikor utazáshoz is használod. Mit is mondanak erre? Valami klasszikus.
*Shyahar hátralép kicsit, úgy nézi Morfot, láthatóan elgondolkodva, töprengve.*
– Neked nem állna jól a felesleges cicoma, a fodrok, a selyem. Te inkább a jó minőségű vászon embere vagy. Nadrág, ami követi a tested vonalát, de azért nem reped el, ha lóra ülnél. Fekete. Ingek, vagy végig gombokkal, vagy csak felül, kicsit bővebbek *a lány elgondolkodva ütögeti a mutató ujjával a saját alsó ajkát, miközben még mindig a férfit méregeti*, lehet fekete, de fehér is, vajszínű, csontszínű, sötétzöld, szürke vagy szürkéskék és borvörös is. A sötét hajadhoz és a mélybarna szemeidhez ezek mind jól illenének. Egy mellény, vagy ujjatlan zeke. Leginkább fekete az is. Elegáns, a színe jó mindenhez, bársony, vagy bőr, vagy a kettő keveréke. Na jó, megengedem, ebben lehetne némi selyemcsík is. A kabátod jó, a köpenyednek sincs baja. A csizmádat nem néztem. A kalap… *Shyahar végül szélesen elmosolyodik*, olyan úgysem lesz, mint az a világhíres darab, ugye, amelyikről meséltél?
– Magamnak?
*Egy cseppet zavarba jön.*
– Talán veszek valamit. Mármint a fürdőzős ruhán kívül is. Meglátom, van-e valami szép, amibe beleszeretek.
*Elmosolyodik, de komolyan gondolja, ha talál valami igazán szépet, azt megveszi, de ha csak anyagot talál, az se baj, képes megvarrni egy ruhát. Vagy egy inget a férfinak. Bár ezt nyilván nem említette neki, de meg fogja nézni az anyagokat is.*
~ Meglátjuk, mi lesz. Legyen csak meglepetés, ha tényleg velem jön. Ajándék. Meglátjuk.~
– Aztán Morftulius uram, szóljon ám, ha valami érdemlegeset vél felfedezni! *kéri mókázva.*