//Macska-menyét játék//
//Aerwen//
*Majdnem mindent megvett, amire szüksége volt, csupán az anyagiak szabhatnak (és szabdnak is) neki határt, mint mindig. Szomorú ez számára, hiszen arany aztán örökké akad nála, mégis elkallódik, hosszas fejtörést okozva számára, ífy inkább hagyja az egészet. A macskavásárlást letudva, mikor mindennel kész van, tovább is indulna, de egy tündér állja útját. Nem szereti az erdei szárnyasokat, ez nála alap tétel, bár a városiakkal és a kikötőiekkel már nincsen baja. Ezzel se lenne, csak a menyétje bántja őt, pontosabban akarná a macskát, de mikor a vad cirmos heves fújtatásba kezd, habár nem ismeri, feltehetően milyen reakcióra számíthat tőle, Paranvyr ölébe kapja Beltryst, aki karmaival úgy ragaszkodik friss gazdájába, úgy lapul a szürke köpenyhez, mintha tőle várná a biztonságot, a védelmet. Ebben lehet némi igazság, hiszen a kandurinának csak a feje áll el a hosszúéletű testétől, az is csak azért, hogy árgus szemek kíséretében fújhasson a menyétre. Amennyire nem szeretett volna eddig ölben lenni, úgy lehetetlen lenne most levenni onnan. Nagy levegőt vesz, szinte már felkészülne a másik kioktatására, mikor az kellemes meglepetésként, bocsánatot kér, ráadásul megdicséri a macskát.*
-Semmi baj, megértem. A te menyéted is szép. Jól hallottam, Kaffnak hívják? *Hunyorít, kérdő tekintetet szegez a virágbólszületettre.*
-A macskám neve Beltrys. *Válaszol külön, a masiknak hagyva egy beszédre alkalmas időt. Addig ő is elkezdi méregetni a szárnyast, s fogja, nyugtatja, simogatja a saját állatát, annak ellenére, hogy a puszta méretbeli különbségek miatt több, mint valószínű, hogy ő jönne ki győztesen.*