Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 29 (561. - 580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
580. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-06 16:14:13
Üzenet elküldve: 2020-05-06 16:14:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*Miközben hitetlenkedve morog magával, mert kivel mással pöröljön, ha éppen rossz kedve van, valaki nekimegy. Itt a piacon már nem először fordul meg vele az eset, most pedig aztán még paprikás is.*
-Nem látsz a szemedtől? *Fordul mindjárt abba az irányba, ahonnan a behatást érzékelte, azonban szemmagasságban nincs ott senki. Meg is lepődik, majd lejjebb kúszik a tekintete és megpillantja a szőke férfit. Szokatlanul alacsony a termete, de bizonyos benne, hogy nem gyerek.*
-El, azt látom. *Jegyzi meg nyugodtabb hangon, őszintén nem tud haragudni sokáig, sőt, ahogy elnézi a tündér szőke fürtjeit, ahogy a szellő lengeti őket, egészen elfelejti, hogy egy piac szélén ácsorog.*
-Kiengesztelni? *Egy pillanatra egészen kacér gondolatok szabadulnak be a fejébe, bizonyosan még a Sellő hangulatának hatása alatt, azonban gyorsan visszatér a jelenbe. Szerencséjére nem neki kell kitalálni, hiszen a kékszemű mindjárt fel is ajánl valamit, ami igazán jól jönne most. ~Mintha a sós tengeri szellő küldte volna. ~ Már fordul is oda hozzá, hogy ajánlaton ragadja.*
-Vásárolnék! De sehol nem látok olyat, ha valakinél van is pult alatt, azt meg nekem nem mutatja meg. Helybéli vagy? Talán neked segítőkészebbek az itteni árusok. *Jegyzi meg, talán róla lerí, hogy máshonnan érkezett, talán a nagy táska az ami bizalmatlanná teszi az embereket. A szőke öltözéke is valami megbízhatóságot sugall, nem tűnik utcakölyöknek, így talán előlegez némi bizalmat az irányába.*
-Egy amulettet keresek magamnak, egy tengericsigát, amelyben hallani a tenger zúgását, és fel van fűzve, hogy hordhassa az ember lánya a nyakában. *Magyarázza.*
-Izé... Wellyradona vagyok, amúgy. *Mutatkozik be, mert hát, ha már így összekoccantak, talán nem árt.*
*Miközben hitetlenkedve morog magával, mert kivel mással pöröljön, ha éppen rossz kedve van, valaki nekimegy. Itt a piacon már nem először fordul meg vele az eset, most pedig aztán még paprikás is.*
-Nem látsz a szemedtől? *Fordul mindjárt abba az irányba, ahonnan a behatást érzékelte, azonban szemmagasságban nincs ott senki. Meg is lepődik, majd lejjebb kúszik a tekintete és megpillantja a szőke férfit. Szokatlanul alacsony a termete, de bizonyos benne, hogy nem gyerek.*
-El, azt látom. *Jegyzi meg nyugodtabb hangon, őszintén nem tud haragudni sokáig, sőt, ahogy elnézi a tündér szőke fürtjeit, ahogy a szellő lengeti őket, egészen elfelejti, hogy egy piac szélén ácsorog.*
-Kiengesztelni? *Egy pillanatra egészen kacér gondolatok szabadulnak be a fejébe, bizonyosan még a Sellő hangulatának hatása alatt, azonban gyorsan visszatér a jelenbe. Szerencséjére nem neki kell kitalálni, hiszen a kékszemű mindjárt fel is ajánl valamit, ami igazán jól jönne most. ~Mintha a sós tengeri szellő küldte volna. ~ Már fordul is oda hozzá, hogy ajánlaton ragadja.*
-Vásárolnék! De sehol nem látok olyat, ha valakinél van is pult alatt, azt meg nekem nem mutatja meg. Helybéli vagy? Talán neked segítőkészebbek az itteni árusok. *Jegyzi meg, talán róla lerí, hogy máshonnan érkezett, talán a nagy táska az ami bizalmatlanná teszi az embereket. A szőke öltözéke is valami megbízhatóságot sugall, nem tűnik utcakölyöknek, így talán előlegez némi bizalmat az irányába.*
-Egy amulettet keresek magamnak, egy tengericsigát, amelyben hallani a tenger zúgását, és fel van fűzve, hogy hordhassa az ember lánya a nyakában. *Magyarázza.*
-Izé... Wellyradona vagyok, amúgy. *Mutatkozik be, mert hát, ha már így összekoccantak, talán nem árt.*
579. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-06 15:38:18
Üzenet elküldve: 2020-05-06 15:38:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*Mit van mit tenni, ha az embert elviszi a hév, és még otthon is jár, édasanyja kegyes csókját hordozza homlokán a tündér, ahogy a szamárért és a kordéért szalad a fogadó elé, hogy magával vihesse a piacra azokat is. ~Majd eszek, jól van az most már.~ Győzködi saját magát, hisz csak nem jutott el odáig, se jól van ez így, majd csen egy almát, ha úgy hozza a helyzet. A helyzet, ami mindig hoz valamit "úgy". Jó szerencséje van, így amíg forró a vas addig kell ütni alapon csak visszaeszi a fene a piacra. A kordéval begurul, s egy kellemesnek tetsző helyen állapodik meg, hogy nyugodtan indulhasson gyalogszerrel útnak. Kezeit hátratéve a dereka mögött bámészkodik, néz jobbra, néz balra, néha a szél meg-meg csapja aranyló fürtjeit. Mi tagadás két nagy feszes keblen akadhat meg a szeme a piac forgatagában, ami igazán a gyengéjének mondható. Talán Teysus keze, talán a véletlen műve, de ahogy elbambul egy pillanatra egy újabb fiatal, szemrevaló hölgybe ütközik.*
-Au..
*Vakargatja meg a fejét.*
-Elnézését kérem hölgyem, azt hiszem elbambultam egy kicsit.
*Még mindig a tarkóját simogatja, ahogy kedvesen felnevet.*
-Merchen vagyok, és kérem engedje, hogy kiengeszteljem valahogy.
*Hajtja meg némileg fejét.*
-Talán segíthetnék, ha vásárolna valamit. Értek hozzá.
*Szavai nem nagyzolóak, de érezheti a hölgy, hogy igazat szól a tündér. Mindenesetre van egy kisugárzása, az biztos. Bár sajnos nem olyan jó emberismerő, hogy bármit is tudjon a másikról, csak remélni tudja, hogy ez is egy olyan jövedelmező nap lesz, amikor mindenki jól jár.~De főleg én!~*
*Mit van mit tenni, ha az embert elviszi a hév, és még otthon is jár, édasanyja kegyes csókját hordozza homlokán a tündér, ahogy a szamárért és a kordéért szalad a fogadó elé, hogy magával vihesse a piacra azokat is. ~Majd eszek, jól van az most már.~ Győzködi saját magát, hisz csak nem jutott el odáig, se jól van ez így, majd csen egy almát, ha úgy hozza a helyzet. A helyzet, ami mindig hoz valamit "úgy". Jó szerencséje van, így amíg forró a vas addig kell ütni alapon csak visszaeszi a fene a piacra. A kordéval begurul, s egy kellemesnek tetsző helyen állapodik meg, hogy nyugodtan indulhasson gyalogszerrel útnak. Kezeit hátratéve a dereka mögött bámészkodik, néz jobbra, néz balra, néha a szél meg-meg csapja aranyló fürtjeit. Mi tagadás két nagy feszes keblen akadhat meg a szeme a piac forgatagában, ami igazán a gyengéjének mondható. Talán Teysus keze, talán a véletlen műve, de ahogy elbambul egy pillanatra egy újabb fiatal, szemrevaló hölgybe ütközik.*
-Au..
*Vakargatja meg a fejét.*
-Elnézését kérem hölgyem, azt hiszem elbambultam egy kicsit.
*Még mindig a tarkóját simogatja, ahogy kedvesen felnevet.*
-Merchen vagyok, és kérem engedje, hogy kiengeszteljem valahogy.
*Hajtja meg némileg fejét.*
-Talán segíthetnék, ha vásárolna valamit. Értek hozzá.
*Szavai nem nagyzolóak, de érezheti a hölgy, hogy igazat szól a tündér. Mindenesetre van egy kisugárzása, az biztos. Bár sajnos nem olyan jó emberismerő, hogy bármit is tudjon a másikról, csak remélni tudja, hogy ez is egy olyan jövedelmező nap lesz, amikor mindenki jól jár.~De főleg én!~*
578. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-06 15:31:00
Üzenet elküldve: 2020-05-06 15:31:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A SizGalwin Céh//
*Az ötletet hallva kicsit meglepődik. Lehet, hogy hagynia kellet volna, hogy Sizpak csatlakozzon a kereskedőházhoz, amihez Aztyan is tartozik. De még az is lehet, hogy ő is csatlakozhatott volna és akkor mindketten tagok lennének.*
-Nem lesz ez nagy falat? Hisz már van ilyen keteskedőház. Természetesen segítek neked, de nem lenne jobb átgondolni?
*Kérdezi Sizpakot. Így versenyezniük kellene a Kalmárral. Izgalmasnak hangzik. Természetesen benne van.*
-A hirdetésben nem tudok segíteni, de tényleg szükség lesz rá. Meg persze új tagokra is szükség van.
*Az ötletet hallva kicsit meglepődik. Lehet, hogy hagynia kellet volna, hogy Sizpak csatlakozzon a kereskedőházhoz, amihez Aztyan is tartozik. De még az is lehet, hogy ő is csatlakozhatott volna és akkor mindketten tagok lennének.*
-Nem lesz ez nagy falat? Hisz már van ilyen keteskedőház. Természetesen segítek neked, de nem lenne jobb átgondolni?
*Kérdezi Sizpakot. Így versenyezniük kellene a Kalmárral. Izgalmasnak hangzik. Természetesen benne van.*
-A hirdetésben nem tudok segíteni, de tényleg szükség lesz rá. Meg persze új tagokra is szükség van.
577. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-06 15:21:14
Üzenet elküldve: 2020-05-06 15:21:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*Nem igazán járt még a városban, de a piacot a legegyszerűbb meglelni, bárhova is sodorja az ember lányát a sors. Az a leghangosabb az egész környéken. Az árusok rikácsolása már utcákkal hamarabb kivehető és a tömeg is oda és onnan hazafelé áramlik. Mindennek az a központja. Mikor kiér a forgatagba, szinte úgy érzi, összepréselődik a tüdeje és alig kap levegőt. Nem szokta meg ezt a tömeget, apró kortyokban kapkodja a levegőt, beletelik néhány hosszú percbe, míg megnyugszik, addig is megáll egy félreesőbb falnál, nehogy a tömeg elsodorja. Miután szoktatta magát a gondolathoz és már elég bátornak érzi magát, ismét besétál, hogy céltudatosan körbenézzen. ~A medál, az mindenképpen kell, arra szükségem van! ~ Hiszen jelenleg egyedül van, kell neki egy biztos támasz, ami azt sugallja, hogy nincs még minden veszve, esetleg spirituális síkon szerez neki egy jó munkát is. Ki tudja. Ha eddig ilyen szerencsét hoztak neki a kikötői szelek, most miért ne tennék. ~Csak menni fog ez egyedül is. ~ Meg is talál egy árust, akinek a ponyváján csupa szerencsehozó és egyéb amulett van kipakolva, szinte már roskadozik is az asztal alattuk.*
-Ne haragudjon, véletlenül nincsen olyan, ami nem fémből készült? *Szólítja meg az árust, aki kicsit elfintorodik a kérdés hallatán.*
-Mint láthatod, itt csak fémből van. De minek lenne másból, fémből az igazi, tartós és erős. *Érződik a hangján, eddig még nem igazán fordult meg a fejében, hogy másból legyen egy amulett.*
-Értem. *Int neki, majd tovább áll. Szerencsére hamarosan megpillant egy ékszereket áruló idős asszonyt is, aki kocsiról kínálja a portékáját.*
-Esetleg tengeri csiga, az a nagyobb fajta… *Nézegeti az ékszereket, de csak gyöngyből készítettet lát, meg apróbb kagylóból fűzöttet, a nő rázza is a fejét, hogy olyan bizony nála nincsen. A második próbálkozás után hitetlenkedve indul tovább, szemével kutatva a medálok és nyakláncok között, de nem igen lel olyat, amit elképzelt.*
*Nem igazán járt még a városban, de a piacot a legegyszerűbb meglelni, bárhova is sodorja az ember lányát a sors. Az a leghangosabb az egész környéken. Az árusok rikácsolása már utcákkal hamarabb kivehető és a tömeg is oda és onnan hazafelé áramlik. Mindennek az a központja. Mikor kiér a forgatagba, szinte úgy érzi, összepréselődik a tüdeje és alig kap levegőt. Nem szokta meg ezt a tömeget, apró kortyokban kapkodja a levegőt, beletelik néhány hosszú percbe, míg megnyugszik, addig is megáll egy félreesőbb falnál, nehogy a tömeg elsodorja. Miután szoktatta magát a gondolathoz és már elég bátornak érzi magát, ismét besétál, hogy céltudatosan körbenézzen. ~A medál, az mindenképpen kell, arra szükségem van! ~ Hiszen jelenleg egyedül van, kell neki egy biztos támasz, ami azt sugallja, hogy nincs még minden veszve, esetleg spirituális síkon szerez neki egy jó munkát is. Ki tudja. Ha eddig ilyen szerencsét hoztak neki a kikötői szelek, most miért ne tennék. ~Csak menni fog ez egyedül is. ~ Meg is talál egy árust, akinek a ponyváján csupa szerencsehozó és egyéb amulett van kipakolva, szinte már roskadozik is az asztal alattuk.*
-Ne haragudjon, véletlenül nincsen olyan, ami nem fémből készült? *Szólítja meg az árust, aki kicsit elfintorodik a kérdés hallatán.*
-Mint láthatod, itt csak fémből van. De minek lenne másból, fémből az igazi, tartós és erős. *Érződik a hangján, eddig még nem igazán fordult meg a fejében, hogy másból legyen egy amulett.*
-Értem. *Int neki, majd tovább áll. Szerencsére hamarosan megpillant egy ékszereket áruló idős asszonyt is, aki kocsiról kínálja a portékáját.*
-Esetleg tengeri csiga, az a nagyobb fajta… *Nézegeti az ékszereket, de csak gyöngyből készítettet lát, meg apróbb kagylóból fűzöttet, a nő rázza is a fejét, hogy olyan bizony nála nincsen. A második próbálkozás után hitetlenkedve indul tovább, szemével kutatva a medálok és nyakláncok között, de nem igen lel olyat, amit elképzelt.*
576. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-06 14:28:11
Üzenet elküldve: 2020-05-06 14:28:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Ukrom és az aprónépek//
*Először csak halovány gondolatként jutott eszébe az, hogy legalább egy bicskaszerűséggel felfegyverzi a két kis lurkót. A húst könnyen elvágják, a sűrű növényzet között áttörhetnek, és a gyanúsan tolakodó alakokat távol is tarthatják vele. Nem is rossz ötlet. Csak férjen bele az ő képzeletbeli tűréskeretébe.
Amikor lefelé nézve észreveszi, hogy a kis Rheyra alig mozdult a közeléből, és már elkezdi a ruhaváltást, először föl sem fogja mi történik. Aztán leesik neki. Sajna túl későn.*
- Rheyra! - *Csattan föl visszafogott hangerővel, nehogy magára vonja a fél piac rosszalló tekintetét. Jelen pillanatban csak annyit tud tenni, hogy kezével rácsap saját homlokára ingerültségében, és olyan erővel húzza le azt az állához, hogy kis híján kipukkasztja szemgolyóit önnön üregeikben. Hogy milyen szemérmetlen kölyökkel hozta össze őt a sors! Elképesztő! Még jó, hogy a tündér már nincs velük. Ha külső személyként nézné az eseményeket, akkor akár elismerően is bólintana a lány bátorsága láttán. De sajnos ez éppen vele történik meg.
Az égnek hála, a ruhaváltásnak hamar vége. Mikor a lány, még csak nem őhozzá intézett kérdése hangzik el szájából, heves indulattal a földre köp. A másik vakarcs panaszára azonnal hátrafordul, és mikor észreveszi, hogy a kis törpe még mindig nincs készen, sőt segítségre szorul, fájdalmasan fölsóhajt. Most már kezdi érteni az árvaházak dolgozóinak folyamatos kedvtelenségét.
Egy pár járókelőn átcsörtetve gyorsan Ruunohoz siet, és leguggol. Nem éppen nyugodtnak mondható mozdulattal kikapja az inget a kezéből, és a megfelelő lyukat a fiú felé fordítva szélesre tárja azt, hogy könnyedén bele tudjon bújni. Hatalmas termetéből valamit nyerve elég fedést biztosít neki ahhoz, hogy ne keltsen túlzott feltűnést. Bárcsak ezt a lánnyal is meg tudta volna tenni...
Holtsápadt arckifejezéssel áll fel, és magához hívja Rheyrát. Meggyalázott arckifejezéssel nézve mindkét kölyköt morog magának egy s két agresszív sort, majd viszonylag megnyugodva kéri a lánykát hogy mutassa az utat.*
*Először csak halovány gondolatként jutott eszébe az, hogy legalább egy bicskaszerűséggel felfegyverzi a két kis lurkót. A húst könnyen elvágják, a sűrű növényzet között áttörhetnek, és a gyanúsan tolakodó alakokat távol is tarthatják vele. Nem is rossz ötlet. Csak férjen bele az ő képzeletbeli tűréskeretébe.
Amikor lefelé nézve észreveszi, hogy a kis Rheyra alig mozdult a közeléből, és már elkezdi a ruhaváltást, először föl sem fogja mi történik. Aztán leesik neki. Sajna túl későn.*
- Rheyra! - *Csattan föl visszafogott hangerővel, nehogy magára vonja a fél piac rosszalló tekintetét. Jelen pillanatban csak annyit tud tenni, hogy kezével rácsap saját homlokára ingerültségében, és olyan erővel húzza le azt az állához, hogy kis híján kipukkasztja szemgolyóit önnön üregeikben. Hogy milyen szemérmetlen kölyökkel hozta össze őt a sors! Elképesztő! Még jó, hogy a tündér már nincs velük. Ha külső személyként nézné az eseményeket, akkor akár elismerően is bólintana a lány bátorsága láttán. De sajnos ez éppen vele történik meg.
Az égnek hála, a ruhaváltásnak hamar vége. Mikor a lány, még csak nem őhozzá intézett kérdése hangzik el szájából, heves indulattal a földre köp. A másik vakarcs panaszára azonnal hátrafordul, és mikor észreveszi, hogy a kis törpe még mindig nincs készen, sőt segítségre szorul, fájdalmasan fölsóhajt. Most már kezdi érteni az árvaházak dolgozóinak folyamatos kedvtelenségét.
Egy pár járókelőn átcsörtetve gyorsan Ruunohoz siet, és leguggol. Nem éppen nyugodtnak mondható mozdulattal kikapja az inget a kezéből, és a megfelelő lyukat a fiú felé fordítva szélesre tárja azt, hogy könnyedén bele tudjon bújni. Hatalmas termetéből valamit nyerve elég fedést biztosít neki ahhoz, hogy ne keltsen túlzott feltűnést. Bárcsak ezt a lánnyal is meg tudta volna tenni...
Holtsápadt arckifejezéssel áll fel, és magához hívja Rheyrát. Meggyalázott arckifejezéssel nézve mindkét kölyköt morog magának egy s két agresszív sort, majd viszonylag megnyugodva kéri a lánykát hogy mutassa az utat.*
575. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-06 08:28:38
Üzenet elküldve: 2020-05-06 08:28:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A SizGalwin Céh//
*A piac ismerős víztömeg a kufárnak. Embernépek hullámzanak busás aranydukátokat költekezve. A tündérnek frissebb ez a levegő, mint a legdúsabb erdőben szippantani. Hűséges barátja Galwinglor az óriás társaságában.*
- Drága barátom most kezdődik a mi karrierünk. Ezennel megalapítom a SizGalwin Céhet. Önálló és egyéni munkákat vállalunk majd. Jobb áron szerezzük be az embereknek ami éppen kell nekik. Értek mindenféle csecsebecséhez, felbecsülőm olcsón megveszem és egy kis haszonnal tovább passzolom. Vállalunk áru biztosítást meg szállítást is. Neked lesz csatabárdod nekem meg van számszeríjam.
*Magvas terveit rázúdítja komájára, hogy mi lesz a véleménye róla.*
- Ha benne vagy akkor egy dolog maradt hátra. A hirdetés. Egy jó céh és üzlet nem indulhat be kellő hírverés nélkül hehe.
*Megvárja azért még az óriás mit mond erre. Csak ezután kezd bele a hirdetés előkészítésébe.*
*A piac ismerős víztömeg a kufárnak. Embernépek hullámzanak busás aranydukátokat költekezve. A tündérnek frissebb ez a levegő, mint a legdúsabb erdőben szippantani. Hűséges barátja Galwinglor az óriás társaságában.*
- Drága barátom most kezdődik a mi karrierünk. Ezennel megalapítom a SizGalwin Céhet. Önálló és egyéni munkákat vállalunk majd. Jobb áron szerezzük be az embereknek ami éppen kell nekik. Értek mindenféle csecsebecséhez, felbecsülőm olcsón megveszem és egy kis haszonnal tovább passzolom. Vállalunk áru biztosítást meg szállítást is. Neked lesz csatabárdod nekem meg van számszeríjam.
*Magvas terveit rázúdítja komájára, hogy mi lesz a véleménye róla.*
- Ha benne vagy akkor egy dolog maradt hátra. A hirdetés. Egy jó céh és üzlet nem indulhat be kellő hírverés nélkül hehe.
*Megvárja azért még az óriás mit mond erre. Csak ezután kezd bele a hirdetés előkészítésébe.*
574. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-05 22:35:15
Üzenet elküldve: 2020-05-05 22:35:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ukrom és az aprónépek//
- Jó!... És akkor nekünk is foghatna! - *Egészíti ki a lány szavait, adva alá a lovat. Annyira nem is hangzik rossz tervnek, patkányból van elég, nem volna az annyira rossz egy kicsit átsütve.
Felhő e nagy tervekről mit sem sejtve fogadja a simogatást, szomorú szemeivel hol Rheyrát nézve, hol a kis törpét, de aki rá pillant, erősen kétkedne, hogy belőle valaha is lehet vadászkutya, még ha csak patkányvadász is...
Valahol meg tudja érteni Rheyra lelkesedését, meg azt is, hogy annyira félti az új holmit, hogy föl sem akarja venni. Ritkák az ilyen pillanatok az életükben, hogy igazi ajándékot kapjanak, ráadásul egy új ruhadarabot!*
- Hát még én! - *Feszül be ő is az ork szavaira, kidüllesztve mellkasát, s neki azért van is mire. Igaz, csenevész még, de fajtája zömöksége már most ad neki egyfajta tekintélyes megjelenést. Látszik, hogy odébb mozdítani nem olyan egyszerű és a szél sem kapná fel csak úgy.
Majd mikor nekiindulnának, az ork még grabancon ragadja Rheyrát, amire Ruuno megint befeszül, mert az ilyesmire ugrani kell! De aztán le is higgad, mert mégiscsak Ukromról van szó, aki jó volt hozzájuk. Ő biztos nem bántani akarja a lányt!
Csodálkozva hallgatja végig a sok utasítást, amiknek nagy része Rheyrához szól. Majd átveszi a maga kis ruhacsomagját és talpal a lány után, hogy keressenek valami helyet az átöltözéshez.*
- Én meg egy lándzsát! Olyan jó hosszút! - *Csatlakozik be a lány ábrándozásába, jót szórakozva a papucsos harcon. Bizony gyakran szokta irigykedve nézni a harcos küllemű városiakat és a fegyvereiket, és töprengeni a kalandjaikon. Ha nagy lesz, ő is harcos akar lenni!
Mikor Rheyra kijelenti, hogy jó lesz ott az átöltözés, ahol vannak és neki is lát a vetkőzésnek, Ruuno tanácstalanul néz szét. A már említett okok miatt ő a lánnyal ellenben szégyenlős egy kissé. Sokat azonban ő sem teketóriázik, de legalább egy falhoz húzódik, hogy az egyik oldalról takarva legyen, míg elölről Felhő fed el belőle egy keveset. Aztán némi ügyetlenkedéssel kibújik a régi gönceiből és átvedlik az újba. Legalábbis a nadrágba sikerül beletalálnia, még az övét is felköti, az ing azonban kifog rajta, sehogyan sem találja el, hova dugja a fejét és a karjait, hogy azok jó helyre menjenek. Nem szokott olyan gyakran átöltözködni, hogy gyakorlott legyen ebben, úgyhogy mire Rheyra odafordul hozzá, azt láthatja, hogy mérgelődve rázza maga előtt az inget.
A kérdésre aztán fölpillant és míg a ruhadarabot szégyenlősen fölhúzza kicsit maga elé, hogy szőrös felsőtestét takargassa, addig tekintete a lányon fut végig.*
- De szép vagy! - *Mondja, csodálva az új ruhákat, különösen a szandált. Még soha nem látta ilyen jólöltözöttnek Rheyrát. Ha kicsit megmosná az arcát, Ruuno szerint úgy nézne ki, mint egy gazdag kölyök, akinek van pénze.
Miután kibámészkodta magát, eszébe jut, hogy neki is öltöznie kellene, mielőtt Ukromnak elfogy a türelme és itt hagyja őket. Nagyon nem akarózik elemelni maga elől az inget, de ez a gondolat megsürgeti.*
- Az enyém nem akar feljönni! - *Mondja morcosan, szemmel verve az inget, ami már össze-vissza ki van fordítva, de ő azért csak megint megpróbálja megközelíteni, az egyik lyukba bedugva a fejét, csak épp a rossz oldalról.*
- Jó!... És akkor nekünk is foghatna! - *Egészíti ki a lány szavait, adva alá a lovat. Annyira nem is hangzik rossz tervnek, patkányból van elég, nem volna az annyira rossz egy kicsit átsütve.
Felhő e nagy tervekről mit sem sejtve fogadja a simogatást, szomorú szemeivel hol Rheyrát nézve, hol a kis törpét, de aki rá pillant, erősen kétkedne, hogy belőle valaha is lehet vadászkutya, még ha csak patkányvadász is...
Valahol meg tudja érteni Rheyra lelkesedését, meg azt is, hogy annyira félti az új holmit, hogy föl sem akarja venni. Ritkák az ilyen pillanatok az életükben, hogy igazi ajándékot kapjanak, ráadásul egy új ruhadarabot!*
- Hát még én! - *Feszül be ő is az ork szavaira, kidüllesztve mellkasát, s neki azért van is mire. Igaz, csenevész még, de fajtája zömöksége már most ad neki egyfajta tekintélyes megjelenést. Látszik, hogy odébb mozdítani nem olyan egyszerű és a szél sem kapná fel csak úgy.
Majd mikor nekiindulnának, az ork még grabancon ragadja Rheyrát, amire Ruuno megint befeszül, mert az ilyesmire ugrani kell! De aztán le is higgad, mert mégiscsak Ukromról van szó, aki jó volt hozzájuk. Ő biztos nem bántani akarja a lányt!
Csodálkozva hallgatja végig a sok utasítást, amiknek nagy része Rheyrához szól. Majd átveszi a maga kis ruhacsomagját és talpal a lány után, hogy keressenek valami helyet az átöltözéshez.*
- Én meg egy lándzsát! Olyan jó hosszút! - *Csatlakozik be a lány ábrándozásába, jót szórakozva a papucsos harcon. Bizony gyakran szokta irigykedve nézni a harcos küllemű városiakat és a fegyvereiket, és töprengeni a kalandjaikon. Ha nagy lesz, ő is harcos akar lenni!
Mikor Rheyra kijelenti, hogy jó lesz ott az átöltözés, ahol vannak és neki is lát a vetkőzésnek, Ruuno tanácstalanul néz szét. A már említett okok miatt ő a lánnyal ellenben szégyenlős egy kissé. Sokat azonban ő sem teketóriázik, de legalább egy falhoz húzódik, hogy az egyik oldalról takarva legyen, míg elölről Felhő fed el belőle egy keveset. Aztán némi ügyetlenkedéssel kibújik a régi gönceiből és átvedlik az újba. Legalábbis a nadrágba sikerül beletalálnia, még az övét is felköti, az ing azonban kifog rajta, sehogyan sem találja el, hova dugja a fejét és a karjait, hogy azok jó helyre menjenek. Nem szokott olyan gyakran átöltözködni, hogy gyakorlott legyen ebben, úgyhogy mire Rheyra odafordul hozzá, azt láthatja, hogy mérgelődve rázza maga előtt az inget.
A kérdésre aztán fölpillant és míg a ruhadarabot szégyenlősen fölhúzza kicsit maga elé, hogy szőrös felsőtestét takargassa, addig tekintete a lányon fut végig.*
- De szép vagy! - *Mondja, csodálva az új ruhákat, különösen a szandált. Még soha nem látta ilyen jólöltözöttnek Rheyrát. Ha kicsit megmosná az arcát, Ruuno szerint úgy nézne ki, mint egy gazdag kölyök, akinek van pénze.
Miután kibámészkodta magát, eszébe jut, hogy neki is öltöznie kellene, mielőtt Ukromnak elfogy a türelme és itt hagyja őket. Nagyon nem akarózik elemelni maga elől az inget, de ez a gondolat megsürgeti.*
- Az enyém nem akar feljönni! - *Mondja morcosan, szemmel verve az inget, ami már össze-vissza ki van fordítva, de ő azért csak megint megpróbálja megközelíteni, az egyik lyukba bedugva a fejét, csak épp a rossz oldalról.*
573. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-05 21:55:41
Üzenet elküldve: 2020-05-05 21:55:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A Jó, a Rossz, és a Szép//
*Szerencséjére a két férfinál illedelmesebbet nem is választhatott volna társaságnak, hogy mindketten ennyire segítőkészek a csomagokkal. Persze az még nem tűnik fel neki, hogy ez főként azt a célt szolgálja, hogy kiderüljön melyikőjük is a hasznosabb.*
- Nekem van a két legjobb hordárom Arthenior szerte.
*Vigyorodik is el szélesen, közben persze azért hálásan pillant a két férfira. A kezében nem sok holmi maradt, így kényelmes tempóban indul is meg kifelé a tömegből. A szeme egyelőre nem akad meg máson, ha minden igaz a vacsorához is minden szükségest beszerzett. Társasága is akad, így panaszra úgy néz ki ma sem lesz oka. Főleg, ha Aldo és Wrexan is jól kijönnek egymással.*
- Na és mesélj, mindent megkaptál, amit be kellett szerezned?
*Amíg Wrexan nem bukkant fel Aldoval faggatták finoman egymást, így most egy kicsit a fiút veszi előre. Persze az elf sem ússza meg a mai napra. Van még pár dolog, amiről finoman tudna még faggatózni. Persze az már nem biztos, hogy Wrexan füle mellett történik meg.*
- Lassan indulsz is majd vissza a Sellőbe?
*A kérdésben azért felbukik egy halovány csalódottság. Újonnan szerzett barátja hamar lép is le a városból, de szerencsére azért ez nem azt jelenti, hogy hosszú-hosszú ideig nem is látják majd egymást.
Közben kicsit észbe kapva fordítja is figyelmét a hegyes fülű felé.*
- Ugye jól emlékszem, hogy te inkább a bort szereted?
*Billenti félre a fejét és igyekszik, hogy arcára semmilyen érzelem ne üljön ki. Miközben meg amíg vásárolt azon igyekezett, hogy olyat is vegyen a vacsorához, ami bizonyosan Aldo kedvére való. De persze arról nem kell tudnia senkinek sem, hogy kedvezni akart a férfinak.
Idő közben pedig a tömeg apadni kezd, a piaci finomságok illata is halványul. Így a kényelmes sétát már a szegénynegyed felé folytatja tovább.*
*Szerencséjére a két férfinál illedelmesebbet nem is választhatott volna társaságnak, hogy mindketten ennyire segítőkészek a csomagokkal. Persze az még nem tűnik fel neki, hogy ez főként azt a célt szolgálja, hogy kiderüljön melyikőjük is a hasznosabb.*
- Nekem van a két legjobb hordárom Arthenior szerte.
*Vigyorodik is el szélesen, közben persze azért hálásan pillant a két férfira. A kezében nem sok holmi maradt, így kényelmes tempóban indul is meg kifelé a tömegből. A szeme egyelőre nem akad meg máson, ha minden igaz a vacsorához is minden szükségest beszerzett. Társasága is akad, így panaszra úgy néz ki ma sem lesz oka. Főleg, ha Aldo és Wrexan is jól kijönnek egymással.*
- Na és mesélj, mindent megkaptál, amit be kellett szerezned?
*Amíg Wrexan nem bukkant fel Aldoval faggatták finoman egymást, így most egy kicsit a fiút veszi előre. Persze az elf sem ússza meg a mai napra. Van még pár dolog, amiről finoman tudna még faggatózni. Persze az már nem biztos, hogy Wrexan füle mellett történik meg.*
- Lassan indulsz is majd vissza a Sellőbe?
*A kérdésben azért felbukik egy halovány csalódottság. Újonnan szerzett barátja hamar lép is le a városból, de szerencsére azért ez nem azt jelenti, hogy hosszú-hosszú ideig nem is látják majd egymást.
Közben kicsit észbe kapva fordítja is figyelmét a hegyes fülű felé.*
- Ugye jól emlékszem, hogy te inkább a bort szereted?
*Billenti félre a fejét és igyekszik, hogy arcára semmilyen érzelem ne üljön ki. Miközben meg amíg vásárolt azon igyekezett, hogy olyat is vegyen a vacsorához, ami bizonyosan Aldo kedvére való. De persze arról nem kell tudnia senkinek sem, hogy kedvezni akart a férfinak.
Idő közben pedig a tömeg apadni kezd, a piaci finomságok illata is halványul. Így a kényelmes sétát már a szegénynegyed felé folytatja tovább.*
572. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-05 21:14:56
Üzenet elküldve: 2020-05-05 21:14:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//A Jó, a Rossz, és a Szép//
* Kissé irigykedni kezd, amikor meghallja, hogy milyen jó is Aldonak, mert tud segíteni. El is határozza, hogy ő is hasznossá fogja tenni magát. Ha más nem a zöldséget pucolja, de csinálni fog valamit. Amíg ők beszélgetnek Rocha szépen elbattyog bevásárolni a vacsorához. Így hát kettesben marad a két férfi. Wrexannak persze be nem állna a szája, ha mesélni kell. Főleg úgy, hogy még kérdeznek is tőle.*
- Jó, bár néha a lányok nagyon kényelmetlen helyzetbe tudnak hozni.* Válaszolja kissé pironkodva. Túlságosan is enyhén fejezte ki magát, de Aldo orrára nem mert olyasmiket kötni, mint Rocháéra. Amikor az új ismerőse ellép egy lépést kicsit meglepődik, de rögtön lecsökkenti a távolságot, mert nem szeret úgy beszélgetni, hogy a másik jóval messzebb van.*
- Nekem is van egy ismerősöm, aki ilyen bájitalokat keverget. Ő is egy elf és Paranvyrnak hívják. Egyszer zsugáztam vele és az egyik Sellővel. Te szoktál zsugázni?* Nyomatja rendesen a sok rizsát, amíg vissza nem tér Rocha segítségért.*
- Jövök és segítek.* Fejezi be azt amiről éppen mesélt az elfnek és odalép, hogy egy jó nagy részét cipelhesse a holmiknak. Igyekszik sokkal többet magához venni, mint Aldo, ezzel is mutatva, hogy ő aztán milyen jó munkaerő. Ideje, hogy visszainduljanak a házhoz, amit nem is olyan régen hagyott el.*
* Kissé irigykedni kezd, amikor meghallja, hogy milyen jó is Aldonak, mert tud segíteni. El is határozza, hogy ő is hasznossá fogja tenni magát. Ha más nem a zöldséget pucolja, de csinálni fog valamit. Amíg ők beszélgetnek Rocha szépen elbattyog bevásárolni a vacsorához. Így hát kettesben marad a két férfi. Wrexannak persze be nem állna a szája, ha mesélni kell. Főleg úgy, hogy még kérdeznek is tőle.*
- Jó, bár néha a lányok nagyon kényelmetlen helyzetbe tudnak hozni.* Válaszolja kissé pironkodva. Túlságosan is enyhén fejezte ki magát, de Aldo orrára nem mert olyasmiket kötni, mint Rocháéra. Amikor az új ismerőse ellép egy lépést kicsit meglepődik, de rögtön lecsökkenti a távolságot, mert nem szeret úgy beszélgetni, hogy a másik jóval messzebb van.*
- Nekem is van egy ismerősöm, aki ilyen bájitalokat keverget. Ő is egy elf és Paranvyrnak hívják. Egyszer zsugáztam vele és az egyik Sellővel. Te szoktál zsugázni?* Nyomatja rendesen a sok rizsát, amíg vissza nem tér Rocha segítségért.*
- Jövök és segítek.* Fejezi be azt amiről éppen mesélt az elfnek és odalép, hogy egy jó nagy részét cipelhesse a holmiknak. Igyekszik sokkal többet magához venni, mint Aldo, ezzel is mutatva, hogy ő aztán milyen jó munkaerő. Ideje, hogy visszainduljanak a házhoz, amit nem is olyan régen hagyott el.*
571. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-05 18:43:56
Üzenet elküldve: 2020-05-05 18:43:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sizpak és az óriás(a)//
*Követi munkaadóját és, a jelek szerint, újdonsült barátját. Nem tudja, hogy mit tudnának itt csinálni, úgyhogy rákérdez.*
-Miért jöttünk ide? Csak nem van valami ötleted?
*El tudja képzelni, hogy kifundálhatott valami okosat a tündér barátja, de a kérdés az, hogy mit? ~Valami bosszúterv?~ Kétli, hiszen nem haragosan váltak el Aztyantól. A piacon most is sokan vannak, mint általában. Az eladók hangosan hirdetik áruikat, hogy eladják őket. Nem tudja, hogy Sizpak mit akar itt, de majd csak kiderül. Reméli nem valami rosszat.*
*Követi munkaadóját és, a jelek szerint, újdonsült barátját. Nem tudja, hogy mit tudnának itt csinálni, úgyhogy rákérdez.*
-Miért jöttünk ide? Csak nem van valami ötleted?
*El tudja képzelni, hogy kifundálhatott valami okosat a tündér barátja, de a kérdés az, hogy mit? ~Valami bosszúterv?~ Kétli, hiszen nem haragosan váltak el Aztyantól. A piacon most is sokan vannak, mint általában. Az eladók hangosan hirdetik áruikat, hogy eladják őket. Nem tudja, hogy Sizpak mit akar itt, de majd csak kiderül. Reméli nem valami rosszat.*
570. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-05 18:26:32
Üzenet elküldve: 2020-05-05 18:26:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ukrom és az aprónépek//
- Erre nem is gondoltam.* csücsörít miközben a fejét töri, szemeit Felhőn felejti.* Akkor meg kell rá tanítanunk.* állapítja meg rövid mélázást követően.* A kikötőben megmutatjuk neki, hogy kell.* többször hallotta már a "kikötői patkány" kifejezést, így arra a következtetésre jut, hogy keresve sem találhatna alkalmasabb helyet egy ilyen feladatra. Igen.*
- Hasznos jószágot faragunk belőled.* simogatja meg a blöki fejét.*
* A tündér gyorsan megjárja az utat, így kezdetét veheti az örömködés. A két bakfis majd kicsattan az örömtől a sok étel láttán, aztán még ott van az a szandál is.*
- Teljesen új, soha nem volt senki lábán.* ugrándozik örömében Ruuno körül. Amennyire nem akart új holmikat vásárolni, most olyan nagy a boldogsága.*
- Nem akarom még összekoszolni.* motyogja a fiúnak, amikor az arra buzdítja, hogy bújjon bele. Két kezében, mint egy kismacskát úgy dédelgeti a szandált, még a barackért sem nyúl.*
- Hát én már most izmosabb vagyok. Cöh.*horkan fel a lányka az ork megjegyzésére. Kicsit mintha ki is húzná magát. Ukrom szóba hozza a kovácsot, amitől a lányka még jobban elkezd lelkesedni. Erre nem is gondolt, hogy egy ilyen útra fegyver is szükséges. Bár úgy látta az ork tulajdonában már van egy igen veszedelmes vágóeszköz, de a több sosem rossz.
Ruuno valami játékról beszél, a lányka erről nem hallott így hozzászólni nem tud, viszont az utat ismeri. Szaladna előre, de Ukrom útját állja.*
- Na, mi vaaan?*háborog, amikor feltartoztatják. A kioktatást hasonló lelkesedéssel fogadja, de közben arra a sok finomságra és az új szandálra gondol, így mielőtt valami otrombát találna mondani a nyelvébe harap.*
- Jól van, jól van.* mormogja, magához veszi a holmikat és megvárj Ruunot.*
- Nem tudom, végül is neki már van egy jó nagy. * magyarázza a fiúnak.* Hú, én olyan görbepengéjűt akarok. Huss! Huss!* csap le képzeletbeli ellenségeire a szandállal.*
- Na, itt jó lesz.* áll meg néhány lépéssel arrébb. Mindennemű szégyenérzet nélkül áll neki a vetkőzésnek. Nem tart sokáig. A felsőn és a régi nadrágon kívül nem visel semmi mást, alsóneműt sem, így fehér fenek most szinte világít a piactér közepén. Rheyra észre sem veszi, hogy ezzel megbotránkoztat másokat.*
- Mit mondasz? Nem nézek ki furán?* forgolódik Ruuno előtt az öltözés végeztével. Sután mozog még a szandálban, látszik, hogy nincs hozzászokva.*
A hozzászólás írója (Mezítlábas Rheyra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.05 18:27:39
- Erre nem is gondoltam.* csücsörít miközben a fejét töri, szemeit Felhőn felejti.* Akkor meg kell rá tanítanunk.* állapítja meg rövid mélázást követően.* A kikötőben megmutatjuk neki, hogy kell.* többször hallotta már a "kikötői patkány" kifejezést, így arra a következtetésre jut, hogy keresve sem találhatna alkalmasabb helyet egy ilyen feladatra. Igen.*
- Hasznos jószágot faragunk belőled.* simogatja meg a blöki fejét.*
* A tündér gyorsan megjárja az utat, így kezdetét veheti az örömködés. A két bakfis majd kicsattan az örömtől a sok étel láttán, aztán még ott van az a szandál is.*
- Teljesen új, soha nem volt senki lábán.* ugrándozik örömében Ruuno körül. Amennyire nem akart új holmikat vásárolni, most olyan nagy a boldogsága.*
- Nem akarom még összekoszolni.* motyogja a fiúnak, amikor az arra buzdítja, hogy bújjon bele. Két kezében, mint egy kismacskát úgy dédelgeti a szandált, még a barackért sem nyúl.*
- Hát én már most izmosabb vagyok. Cöh.*horkan fel a lányka az ork megjegyzésére. Kicsit mintha ki is húzná magát. Ukrom szóba hozza a kovácsot, amitől a lányka még jobban elkezd lelkesedni. Erre nem is gondolt, hogy egy ilyen útra fegyver is szükséges. Bár úgy látta az ork tulajdonában már van egy igen veszedelmes vágóeszköz, de a több sosem rossz.
Ruuno valami játékról beszél, a lányka erről nem hallott így hozzászólni nem tud, viszont az utat ismeri. Szaladna előre, de Ukrom útját állja.*
- Na, mi vaaan?*háborog, amikor feltartoztatják. A kioktatást hasonló lelkesedéssel fogadja, de közben arra a sok finomságra és az új szandálra gondol, így mielőtt valami otrombát találna mondani a nyelvébe harap.*
- Jól van, jól van.* mormogja, magához veszi a holmikat és megvárj Ruunot.*
- Nem tudom, végül is neki már van egy jó nagy. * magyarázza a fiúnak.* Hú, én olyan görbepengéjűt akarok. Huss! Huss!* csap le képzeletbeli ellenségeire a szandállal.*
- Na, itt jó lesz.* áll meg néhány lépéssel arrébb. Mindennemű szégyenérzet nélkül áll neki a vetkőzésnek. Nem tart sokáig. A felsőn és a régi nadrágon kívül nem visel semmi mást, alsóneműt sem, így fehér fenek most szinte világít a piactér közepén. Rheyra észre sem veszi, hogy ezzel megbotránkoztat másokat.*
- Mit mondasz? Nem nézek ki furán?* forgolódik Ruuno előtt az öltözés végeztével. Sután mozog még a szandálban, látszik, hogy nincs hozzászokva.*
A hozzászólás írója (Mezítlábas Rheyra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.05 18:27:39
569. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-05 17:11:20
Üzenet elküldve: 2020-05-05 17:11:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Ukrom és az apró páros//
- Remélem több izom lesz rajtatok, mint rajta. - *Jegyzi meg félig tréfásan, bár megváltozhatatlanul keserű epéjének köszönhetően továbbra sem hangzik se vidáman, se csúfondárosan. Igazi szobor.
Mielőtt még a lány szélnek eredne, úgy próbálja megfogni a grabancnak csúfolható ruhadarabjánál fogva. Nem véletlenül ment pénze jelentős része ruhadarabokra.*
- Ti ketten most kerestek egy üres sarkot és átöltöztök. Ha megvagytok, rögtön visszatértek, kaptok repetát és indulunk a kovácshoz. És... - *Fordul szigorúan Rheyrához.* - Semmi hiszti. Ne bolygasd a járókelőket. A papucsot meg, az összes létező nagyhatalom szerelmére, a lábadon hordd. Nem kérek sokat. - *Ruunohoz nem intéz további szavakat. Nem érzi, hogy a fiú különösebb indok nélkül túl messze kódorogna, ebével együtt pedig indok nélkül nem közelítenék annyian meg.
Ha további vitatkozás nélkül elindulnak ruházatot cserélni, akkor addig keres magának egy oszlopot támasztéknak. Továbbra sem tudja, hogy kolosszus méretű szerencséjük volt e a tündérrel, vagy mégiscsak igazuk volt azoknak, kik e hely különlegességéről meséltek ódákat. Jól tudja, hogy az ilyen embereket értékelni kell akárhogy is, úgyhogy igyekszik észben tartani a nevet. Merchen Feiy.
Ha egy józan időn belül visszatérnek, akkor minden stírölést kihagyva megvárja, míg a kis Rheyra el nem kezd előtte haladni. Ha nem lesz semmi probléma, akkor nem csak magának lesz haszna ebből a kitérőből.*
- Remélem több izom lesz rajtatok, mint rajta. - *Jegyzi meg félig tréfásan, bár megváltozhatatlanul keserű epéjének köszönhetően továbbra sem hangzik se vidáman, se csúfondárosan. Igazi szobor.
Mielőtt még a lány szélnek eredne, úgy próbálja megfogni a grabancnak csúfolható ruhadarabjánál fogva. Nem véletlenül ment pénze jelentős része ruhadarabokra.*
- Ti ketten most kerestek egy üres sarkot és átöltöztök. Ha megvagytok, rögtön visszatértek, kaptok repetát és indulunk a kovácshoz. És... - *Fordul szigorúan Rheyrához.* - Semmi hiszti. Ne bolygasd a járókelőket. A papucsot meg, az összes létező nagyhatalom szerelmére, a lábadon hordd. Nem kérek sokat. - *Ruunohoz nem intéz további szavakat. Nem érzi, hogy a fiú különösebb indok nélkül túl messze kódorogna, ebével együtt pedig indok nélkül nem közelítenék annyian meg.
Ha további vitatkozás nélkül elindulnak ruházatot cserélni, akkor addig keres magának egy oszlopot támasztéknak. Továbbra sem tudja, hogy kolosszus méretű szerencséjük volt e a tündérrel, vagy mégiscsak igazuk volt azoknak, kik e hely különlegességéről meséltek ódákat. Jól tudja, hogy az ilyen embereket értékelni kell akárhogy is, úgyhogy igyekszik észben tartani a nevet. Merchen Feiy.
Ha egy józan időn belül visszatérnek, akkor minden stírölést kihagyva megvárja, míg a kis Rheyra el nem kezd előtte haladni. Ha nem lesz semmi probléma, akkor nem csak magának lesz haszna ebből a kitérőből.*
568. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-05 16:52:50
Üzenet elküldve: 2020-05-05 16:52:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Az eltűnt idő nyomában//
*Drann nem is tudni miért lepődik meg, hiszen a mélységitől egyértelmű, hogy távol állhat Eeyr követésének bármilyen formája. Az azonban, hogy a sziklatemplom papjának háta közepében szívesen látná azt a tőrt, azért meglepi Drannt.*
- Nocsak! Talán csak nem a sötét isten híve vagy? Ennyire utálod őket? *kérdezi, bár ő maga is sokat gondolkodott a Quantallal, meg a nemzetségét vesztett elffel való találkozása óta a tanokon, amiket otthon vallottak. Szűknek érzi őket.
A szegénynegyedi kifőzdéket illetően szerencsére úgy tűnik, egy az ízlésük, és Neeyiruth nem akarja mindjárt elcipelni egyikbe sem, bár őszintén Drann tartott némileg ettől.
De utána nem tud kiigazodni a hóhajún. A Pintyről nem hallott, ez egyértelmű, a Sellőház említésére viszont túl gyorsan csillannak fel a szemei ahhoz képest, hogy csak derengene neki a dolog. ~Biztosan járt már ott.~ gondolja a wegtoreni elf, nem mintha bármi kifogása lenne ellene: különösebben nem érdekli a dolog. Ahhoz képest mégis, gyorsan elzárkózva a Pinty helyén megnyílott új Fogadótól a Piacra szavaz. Na meg a ~felesleges kidobni annyi pénzt... mint egy kuporgató szegénynegyedi háziasszony~ gondolja Drann, de nem szól semmit, még az arcáról se lehet leolvasni bármi rosszallást. Már tudomásul vette Neeyiruth érdesebb stílusát.*
- Rendben! *mondja udvarias előzékenységgel, köszönhetően a belenevelt rezzenéstelen udvariasságnak, na meg abban bízik, találnak itt a piacon valami igazán finom sütödét, ami elég tiszta is.*
- Veszek két sajtos lepényt! Elfogadod az egyiket? *kérdezi meg a hóhajút, befordulva az egyik sorba. A lepények egészen jól néznek ki, és frissen szedik ki őket a kemencéből, a szemük láttára. Drann előszed 42 aranyat, és átadja az árusnak (Mesélő (Hádész).
Jól megnézi, megszimatolja a sajátját.*
- Ez biztosan elveri az éhünket. *és körülnézve, kicsit finnyásan leül az egyik padra, amik ki vannak téve, nagyot harapva a frissensült ételből.*
- Ló? Az enyémet egyelőre ott hagytam a kúriában. *mondja, ahogy lenyeli az első falatot.*
- De minek mész oda miatta? Előbb utóbb majd csak felbukkan itt a városban, nem gondolod? Ki tudja, ott is megtalálnád-e. A kúriát végül csak rendbe hozza majd a család, gondolom. *teszi hozzá a saját véleményét, ami persze igen távol állhat a valóságtól. Majd befejezve a beszédet, újra az evésre koncentrál, aztán, ha végzett, megtörli a száját egy előhúzott kendővel, a kezeit is áttörölve. Nem mintha piperkőc lenne, de nem szokott a piacokon enni, ha nem muszáj.*
A hozzászólás írója (Dranndreshiann Morla DeLhor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.05 16:55:36
*Drann nem is tudni miért lepődik meg, hiszen a mélységitől egyértelmű, hogy távol állhat Eeyr követésének bármilyen formája. Az azonban, hogy a sziklatemplom papjának háta közepében szívesen látná azt a tőrt, azért meglepi Drannt.*
- Nocsak! Talán csak nem a sötét isten híve vagy? Ennyire utálod őket? *kérdezi, bár ő maga is sokat gondolkodott a Quantallal, meg a nemzetségét vesztett elffel való találkozása óta a tanokon, amiket otthon vallottak. Szűknek érzi őket.
A szegénynegyedi kifőzdéket illetően szerencsére úgy tűnik, egy az ízlésük, és Neeyiruth nem akarja mindjárt elcipelni egyikbe sem, bár őszintén Drann tartott némileg ettől.
De utána nem tud kiigazodni a hóhajún. A Pintyről nem hallott, ez egyértelmű, a Sellőház említésére viszont túl gyorsan csillannak fel a szemei ahhoz képest, hogy csak derengene neki a dolog. ~Biztosan járt már ott.~ gondolja a wegtoreni elf, nem mintha bármi kifogása lenne ellene: különösebben nem érdekli a dolog. Ahhoz képest mégis, gyorsan elzárkózva a Pinty helyén megnyílott új Fogadótól a Piacra szavaz. Na meg a ~felesleges kidobni annyi pénzt... mint egy kuporgató szegénynegyedi háziasszony~ gondolja Drann, de nem szól semmit, még az arcáról se lehet leolvasni bármi rosszallást. Már tudomásul vette Neeyiruth érdesebb stílusát.*
- Rendben! *mondja udvarias előzékenységgel, köszönhetően a belenevelt rezzenéstelen udvariasságnak, na meg abban bízik, találnak itt a piacon valami igazán finom sütödét, ami elég tiszta is.*
- Veszek két sajtos lepényt! Elfogadod az egyiket? *kérdezi meg a hóhajút, befordulva az egyik sorba. A lepények egészen jól néznek ki, és frissen szedik ki őket a kemencéből, a szemük láttára. Drann előszed 42 aranyat, és átadja az árusnak (Mesélő (Hádész).
Jól megnézi, megszimatolja a sajátját.* - Ez biztosan elveri az éhünket. *és körülnézve, kicsit finnyásan leül az egyik padra, amik ki vannak téve, nagyot harapva a frissensült ételből.*
- Ló? Az enyémet egyelőre ott hagytam a kúriában. *mondja, ahogy lenyeli az első falatot.*
- De minek mész oda miatta? Előbb utóbb majd csak felbukkan itt a városban, nem gondolod? Ki tudja, ott is megtalálnád-e. A kúriát végül csak rendbe hozza majd a család, gondolom. *teszi hozzá a saját véleményét, ami persze igen távol állhat a valóságtól. Majd befejezve a beszédet, újra az evésre koncentrál, aztán, ha végzett, megtörli a száját egy előhúzott kendővel, a kezeit is áttörölve. Nem mintha piperkőc lenne, de nem szokott a piacokon enni, ha nem muszáj.*
A hozzászólás írója (Dranndreshiann Morla DeLhor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.05 16:55:36
567. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-05 16:34:39
Üzenet elküldve: 2020-05-05 16:34:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ukrom és az aprónépek//
*Boldogan Rheyrára mosolyog, mikor a lány az almát is kínálja, aztán azt is kihalássza magának a szütyőből.*
- Szerintem nem tudja, hogy kell. - *Magyarázza a gyümölcsön csámcsogva, miközben a darab kétszersültet ropogtató kutyát nézi, aki még enni is olyan nyámnyilán eszik, mintha bántaná az étel.
Ruuno nem volt képes magára hagyni ilyen állapotban. Ő is az utca farkastörvényeiben él, de ez nem ölte ki belőle a jóságot. Talán mert az ő életében is mindig akadt valaki, aki megszánta és segített rajta, amikor sikertelen volt a koldulása, vagy épp a piaci "beszerzőkörútja". Alighanem magát látja a kutya életképtelenségében és mert ő sem szeretné, hogy cserben hagyják, ő sem akarja az ebet. Mondjuk túl sok választása sem volt... Felhőt úgy kellett elcibálnia a régi gazdájától, mert örökkön láncon volt és csak azt a kis helyet ismerte, ameddig a lánca elért, úgyhogy mindentől félt. Utána meg, mikor onnan eljöttek, a kutya többé nem mozdult a közeléből, hiába volt, hogy néha napokig nem kapott tőle semmit. De Ruuno nem bánja, mert már nagyon ragaszkodik a kutyához és így legalább soha nincs egyedül, meg esténként jó is összebújni a meleg bundás kutyával.
Mikor a tündér elmegy, hogy beszerezze, amit kell, és az ork kérdéssel fordul hozzájuk, a válaszolást Rheyrára hagyja. Ő maga sosem élt árvaházban, azt sem tudja, hol van ilyen létesítmény, de esze ágában sem volna keresni, mert a többiek sosem beszéltek róla úgy, mintha az olyan jó hely volna... A "mindig így éltetek" részt meg nem tudja értelmezni, pont azért, mert mindig így élt és nem elég okos, hogy belássa, akár ő is lehetne egy azok közül a gyerekek közül, akik az anyukájuk kezét fogva sétálnak. Különben is azt hiszi, hogy ő csak úgy a földből nőtt ki, mert Békáék elhitették vele, hogy a magafajta törpék úgy lesznek... Jóllehet, a kölykök mentségére szóljon, talán maguk is így hiszik. Ezért aztán nem is furcsállja, hogy neki nincs senkije, meg vannak még más gyerekek is vele az utcán, ez tűnik természetesnek.
Mikor jön visszafelé Merchen és lerakja a kosarat, a kis törpe egyből ott terem, de nem nyúl semmihez, csak áhítattal nézi azt a sok ennivalót és nem is meri elhinni, hogy ebből tényleg kaphat majd.*
- Uuá! - *Mondja, és összenéz Rheyrával, az ő arcán is ezt a csodálatot keresve.*
- Nem! Nem szabad! - *Tolja maga mögé morcosan Felhőt, mikor a kutya is odadugná az orrát a kosárba. Sokat nem kell küzdenie a gyáva ebbel, az az első szóra visszaiszkol a kosártól, de azért nyüszög, mert a kétszersült az ő gyomrát sem töltötte ki és szinte kínzás ez a sok finom illat előtte, amihez mégsem nyúlhat.
Rheyra szandálját ő is lenyűgözötten veszi szemügyre, mintha még soha nem látott volna ilyen szépet.*
- Hú de szép! És nincs is semmi baja! Olyan tiszta! - *Sorolja észrevételeit, miközben a pár egyik felét megpróbálja elorozni, hogy közelebbről is megnézhesse.*
- Vedd fel! Vedd fel! - *Mondja lelkesen, mert már látni szeretné a lány lábán. Nem irigyli el tőle az ajándékot, mert Rheyráról van szó, meg különben is, ő jól elvan a maga bakancsával, amit még úgy örökölt meg egy másik kölyöktől, aki szintén örökölte valakitől. Az egyik talpa már válik lefelé és lyukas is, úgyhogy eladni már nem lehetett, de egy utcakölyök lábát melegen tartani éppen jó és hamarosan bele is nő a lába.
Annyira el van foglalva a szerzeményekkel, hogy lemarad róla, hogy végül még az ork is visszatér a "vastag pisilős" tréfához.*
- Köszönjük! - *Mondja Merchennek a kis törpe, most sokkal őszintébben, mint első alkalommal. Rheyra megjegyzésén meg fölnevet.*
- Szerintem sem. Nagyon kedves volt. - *Feleli, s ha már kedvesség... Ukrom egy-egy barackot nyújt nekik. Ruuno fölpislog a nagy marokba, majd elveszi a magáét.*
- Bocsánat, hogy megvertelek! - *Bukik ki belőle, mert amennyi jót kaptak, valahogy eszébe jut, hogy ő meg csúnyán viselkedett. Mondjuk a "megvertelek" elég nagyvonalú kifejezés, miközben elérni sem igazán tudta az orkot, de ha tudta volna, akkor tényleg megveri.
Vár valami feloldozásra, aztán figyelme a barack felé fordul. Az almából már csak a csutka van, azt a háta mögött odaadja Felhőnek, aki egy-kettőre eltünteti, ő maga pedig a barackot szagolja meg és harap belőle. Nem kell sok, hogy elfogyjon, mert nagyon finom. Nagyjából jól is lakott egy időre. Egy rövid időre...*
- Ühüm. - *Bólogat csak, megerősítve Rheyra szavait, mert épp tele a szája és a kemény magot próbálkozik elrágni. Szinte már dühíti, hogy nem bírja átharapni. Ki tudja, lehet a mag belseje a legjobb része!*
- És most lehet ott játszani is! Ha téged sorsolnak ki, akkor kapsz egy varázskardot, azt mondták! De oda is kell pénz, úgyhogy velem nem játszanának. - *Magyarázza el, amit hírvivőktől hallott és a maga módján értelmezett. Ő azt hiszi, valami játékról van szó, mert ők is szoktak sorsot húzni játékoknál ilyen fadarabokkal...*
- Szerinted kapunk kardokat is? - *Fordul a kérdéssel Rheyrához, mert a korábbiak után már azt hiszi, az ork ott is nekik akar vásárolni ehhez a nagy kalandozáshoz, amire készülnek...*
A hozzászólás írója (Törpi Ruuno) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.05 16:44:00
*Boldogan Rheyrára mosolyog, mikor a lány az almát is kínálja, aztán azt is kihalássza magának a szütyőből.*
- Szerintem nem tudja, hogy kell. - *Magyarázza a gyümölcsön csámcsogva, miközben a darab kétszersültet ropogtató kutyát nézi, aki még enni is olyan nyámnyilán eszik, mintha bántaná az étel.
Ruuno nem volt képes magára hagyni ilyen állapotban. Ő is az utca farkastörvényeiben él, de ez nem ölte ki belőle a jóságot. Talán mert az ő életében is mindig akadt valaki, aki megszánta és segített rajta, amikor sikertelen volt a koldulása, vagy épp a piaci "beszerzőkörútja". Alighanem magát látja a kutya életképtelenségében és mert ő sem szeretné, hogy cserben hagyják, ő sem akarja az ebet. Mondjuk túl sok választása sem volt... Felhőt úgy kellett elcibálnia a régi gazdájától, mert örökkön láncon volt és csak azt a kis helyet ismerte, ameddig a lánca elért, úgyhogy mindentől félt. Utána meg, mikor onnan eljöttek, a kutya többé nem mozdult a közeléből, hiába volt, hogy néha napokig nem kapott tőle semmit. De Ruuno nem bánja, mert már nagyon ragaszkodik a kutyához és így legalább soha nincs egyedül, meg esténként jó is összebújni a meleg bundás kutyával.
Mikor a tündér elmegy, hogy beszerezze, amit kell, és az ork kérdéssel fordul hozzájuk, a válaszolást Rheyrára hagyja. Ő maga sosem élt árvaházban, azt sem tudja, hol van ilyen létesítmény, de esze ágában sem volna keresni, mert a többiek sosem beszéltek róla úgy, mintha az olyan jó hely volna... A "mindig így éltetek" részt meg nem tudja értelmezni, pont azért, mert mindig így élt és nem elég okos, hogy belássa, akár ő is lehetne egy azok közül a gyerekek közül, akik az anyukájuk kezét fogva sétálnak. Különben is azt hiszi, hogy ő csak úgy a földből nőtt ki, mert Békáék elhitették vele, hogy a magafajta törpék úgy lesznek... Jóllehet, a kölykök mentségére szóljon, talán maguk is így hiszik. Ezért aztán nem is furcsállja, hogy neki nincs senkije, meg vannak még más gyerekek is vele az utcán, ez tűnik természetesnek.
Mikor jön visszafelé Merchen és lerakja a kosarat, a kis törpe egyből ott terem, de nem nyúl semmihez, csak áhítattal nézi azt a sok ennivalót és nem is meri elhinni, hogy ebből tényleg kaphat majd.*
- Uuá! - *Mondja, és összenéz Rheyrával, az ő arcán is ezt a csodálatot keresve.*
- Nem! Nem szabad! - *Tolja maga mögé morcosan Felhőt, mikor a kutya is odadugná az orrát a kosárba. Sokat nem kell küzdenie a gyáva ebbel, az az első szóra visszaiszkol a kosártól, de azért nyüszög, mert a kétszersült az ő gyomrát sem töltötte ki és szinte kínzás ez a sok finom illat előtte, amihez mégsem nyúlhat.
Rheyra szandálját ő is lenyűgözötten veszi szemügyre, mintha még soha nem látott volna ilyen szépet.*
- Hú de szép! És nincs is semmi baja! Olyan tiszta! - *Sorolja észrevételeit, miközben a pár egyik felét megpróbálja elorozni, hogy közelebbről is megnézhesse.*
- Vedd fel! Vedd fel! - *Mondja lelkesen, mert már látni szeretné a lány lábán. Nem irigyli el tőle az ajándékot, mert Rheyráról van szó, meg különben is, ő jól elvan a maga bakancsával, amit még úgy örökölt meg egy másik kölyöktől, aki szintén örökölte valakitől. Az egyik talpa már válik lefelé és lyukas is, úgyhogy eladni már nem lehetett, de egy utcakölyök lábát melegen tartani éppen jó és hamarosan bele is nő a lába.
Annyira el van foglalva a szerzeményekkel, hogy lemarad róla, hogy végül még az ork is visszatér a "vastag pisilős" tréfához.*
- Köszönjük! - *Mondja Merchennek a kis törpe, most sokkal őszintébben, mint első alkalommal. Rheyra megjegyzésén meg fölnevet.*
- Szerintem sem. Nagyon kedves volt. - *Feleli, s ha már kedvesség... Ukrom egy-egy barackot nyújt nekik. Ruuno fölpislog a nagy marokba, majd elveszi a magáét.*
- Bocsánat, hogy megvertelek! - *Bukik ki belőle, mert amennyi jót kaptak, valahogy eszébe jut, hogy ő meg csúnyán viselkedett. Mondjuk a "megvertelek" elég nagyvonalú kifejezés, miközben elérni sem igazán tudta az orkot, de ha tudta volna, akkor tényleg megveri.
Vár valami feloldozásra, aztán figyelme a barack felé fordul. Az almából már csak a csutka van, azt a háta mögött odaadja Felhőnek, aki egy-kettőre eltünteti, ő maga pedig a barackot szagolja meg és harap belőle. Nem kell sok, hogy elfogyjon, mert nagyon finom. Nagyjából jól is lakott egy időre. Egy rövid időre...*
- Ühüm. - *Bólogat csak, megerősítve Rheyra szavait, mert épp tele a szája és a kemény magot próbálkozik elrágni. Szinte már dühíti, hogy nem bírja átharapni. Ki tudja, lehet a mag belseje a legjobb része!*
- És most lehet ott játszani is! Ha téged sorsolnak ki, akkor kapsz egy varázskardot, azt mondták! De oda is kell pénz, úgyhogy velem nem játszanának. - *Magyarázza el, amit hírvivőktől hallott és a maga módján értelmezett. Ő azt hiszi, valami játékról van szó, mert ők is szoktak sorsot húzni játékoknál ilyen fadarabokkal...*
- Szerinted kapunk kardokat is? - *Fordul a kérdéssel Rheyrához, mert a korábbiak után már azt hiszi, az ork ott is nekik akar vásárolni ehhez a nagy kalandozáshoz, amire készülnek...*
A hozzászólás írója (Törpi Ruuno) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.05 16:44:00
566. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-05 15:07:52
Üzenet elküldve: 2020-05-05 15:07:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Ukrom és az aprónépek//
- Tudom.* apró mosollyal arcán biztosítja Ruunot, hogy nem vonja kétségbe ígéretét. A törpe ifjonc szavai legyezgetik büszkeségét. Jókor volt jó helyen, csupán ennyi, aminek ez a szép fogás betudható. Vannak jobb és rosszabb napjaik ebből a szempontból, a jobb napokon jól esik osztozkodni. Talán az előző napi kiadós vacsorának, vagy az izgalomnak köszönhetően, de a lányka most nem éhes.*
- Persze, adjál csak neki.* bólint a dologra.* Van benne alma is.* ajánlgatja, persze ezt már nem Felhőnek, hanem apró termetű gazdájának.*
- Mondjuk igazán foghatna magának valamit, egy kövér patkányt például.* magyarázza, miután a szütyőből az élelmiszer gazdát cserél. Ismeri a kutya történetét és azt is, hogy milyen sokat jelent ez a kettő egymásnak, de Ruuno helyében ő nem vette volna magához a bolhás vakarcsot, aki megduplázza a fiúcska terheit. Elengedte volna persze, mert a korábbi gazdája egy gonosz, romlott alak volt. Utána viszont, igen, valószínűleg Ruunoval ellentétben magára hagyta volna a kutyát.*
~ Mindenkinek meg kell tanulnia magáról gondoskodni.~
* Ruuno másként döntött, ő ezt elfogadja, csupán a nehéz napok idején nehezményezi. Kíváncsian figyelik, ahogy az érmék gazdát cserének.*
- Persze, hogy sok.* sóhajt fel nagy mellénnyel. Valójában pont annyira van fogalma a pénz értékéről, mint társának. Számolni is csak addig tud, ahány ujja van. A tündér elsiet, így hármasban maradnak.*
- Van árvaház.* feleli morcosan. A kislány nem őriz szép emlékeket a helyről, pedig nem csupán rossz történt ott vele, de mégiscsak az volt túlsúlyban. Nincs olyan kincs, amiért hajlandó lenne oda visszamenni. Maga részéről nem is fecsérel több szót a témára.*
- Nézzétek ott jön!* kiállt vidáman, amikor megpillantja a szajré alatt roskadozó alakot. Odasiet, hogy jobban szemügyre vehesse a szerzeményt.*
- Hűha!* álmélkodik a sok élelem láttán. Egy részéről azt sem tudja mi lehet.* Ez óriási!* vigyorog. Annyira el van telve a látvánnyal, hogy először észre sem veszi, hogy a tündér megszólítja.*
- Hm?* fordul felé, majd nagyokat pislog a lábbeli láttán. Tekintete ide-odavándorol a hibátlan vonások és a szandál között.* Az enyém?* nyúl érte bizalmatlanul, majd szélesen elvigyorodik.* Ruuno, ezt nézd!* szalad oda a fiúhoz kezében lóbálva ajándékát.* Ezt nézd!* majd ráeszmél, hogy valamit elmulasztott.*
- Köszönöm!* fordul hátra és kiált oda a távozáshoz készülődő tündérnek.* Ahhoz képest, hogy olyan illata van, mint egy kisasszonynak nem is olyan rossz fej.* magyarázza immár Ukromnak és Ruunonak.*
- Kovácsot? Az itt van nem messze!* indul meg, sőt, szökell előre a szandált még mindig kezében hordozva. Nem siet kivenni a részét a cipekedésből.*
- Tudom.* apró mosollyal arcán biztosítja Ruunot, hogy nem vonja kétségbe ígéretét. A törpe ifjonc szavai legyezgetik büszkeségét. Jókor volt jó helyen, csupán ennyi, aminek ez a szép fogás betudható. Vannak jobb és rosszabb napjaik ebből a szempontból, a jobb napokon jól esik osztozkodni. Talán az előző napi kiadós vacsorának, vagy az izgalomnak köszönhetően, de a lányka most nem éhes.*
- Persze, adjál csak neki.* bólint a dologra.* Van benne alma is.* ajánlgatja, persze ezt már nem Felhőnek, hanem apró termetű gazdájának.*
- Mondjuk igazán foghatna magának valamit, egy kövér patkányt például.* magyarázza, miután a szütyőből az élelmiszer gazdát cserél. Ismeri a kutya történetét és azt is, hogy milyen sokat jelent ez a kettő egymásnak, de Ruuno helyében ő nem vette volna magához a bolhás vakarcsot, aki megduplázza a fiúcska terheit. Elengedte volna persze, mert a korábbi gazdája egy gonosz, romlott alak volt. Utána viszont, igen, valószínűleg Ruunoval ellentétben magára hagyta volna a kutyát.*
~ Mindenkinek meg kell tanulnia magáról gondoskodni.~
* Ruuno másként döntött, ő ezt elfogadja, csupán a nehéz napok idején nehezményezi. Kíváncsian figyelik, ahogy az érmék gazdát cserének.*
- Persze, hogy sok.* sóhajt fel nagy mellénnyel. Valójában pont annyira van fogalma a pénz értékéről, mint társának. Számolni is csak addig tud, ahány ujja van. A tündér elsiet, így hármasban maradnak.*
- Van árvaház.* feleli morcosan. A kislány nem őriz szép emlékeket a helyről, pedig nem csupán rossz történt ott vele, de mégiscsak az volt túlsúlyban. Nincs olyan kincs, amiért hajlandó lenne oda visszamenni. Maga részéről nem is fecsérel több szót a témára.*
- Nézzétek ott jön!* kiállt vidáman, amikor megpillantja a szajré alatt roskadozó alakot. Odasiet, hogy jobban szemügyre vehesse a szerzeményt.*
- Hűha!* álmélkodik a sok élelem láttán. Egy részéről azt sem tudja mi lehet.* Ez óriási!* vigyorog. Annyira el van telve a látvánnyal, hogy először észre sem veszi, hogy a tündér megszólítja.*
- Hm?* fordul felé, majd nagyokat pislog a lábbeli láttán. Tekintete ide-odavándorol a hibátlan vonások és a szandál között.* Az enyém?* nyúl érte bizalmatlanul, majd szélesen elvigyorodik.* Ruuno, ezt nézd!* szalad oda a fiúhoz kezében lóbálva ajándékát.* Ezt nézd!* majd ráeszmél, hogy valamit elmulasztott.*
- Köszönöm!* fordul hátra és kiált oda a távozáshoz készülődő tündérnek.* Ahhoz képest, hogy olyan illata van, mint egy kisasszonynak nem is olyan rossz fej.* magyarázza immár Ukromnak és Ruunonak.*
- Kovácsot? Az itt van nem messze!* indul meg, sőt, szökell előre a szandált még mindig kezében hordozva. Nem siet kivenni a részét a cipekedésből.*
565. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-05 14:06:36
Üzenet elküldve: 2020-05-05 14:06:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Ukrom és az aprónépek//
*Miután Feiy dolgát elkezdve veti magát az árusok és portékák sora közé, az ork dolga végeztével fordul a gyerekek felé. Ugyan kevés fogalma van, hogy miről beszél a kis Rheyra, miközben kezével számára valami absztrakt formákat gesztikulál, érdeklődést tekintve csak bölcsen bólogat rá. Most jó hangulatban van. Eszébe is jut egy kérdés, amit máskor nem is kérdezne meg.*
- Mindig így éltetek? Nincsen a városban valami árvaház, vagy ilyesmi? - *Egyszerű természetéhez képest valóban furcsállja az aggasztóan sok árvát, akik között elhaladtak a piac felé jövet. A város hírnevét még ő is ismerve azt gondolta, hogy a polgárok biztos mindenhol stabil helyzetben vannak, még ha ez azt is jelentette volna, hogy a kékvérűek vajmi kevésbé élnének annyira...kékvérűen. És mégis olyan a szituáció, mint minden máshol. Szomorú valóság. De persze nem csak kedély lelkiállapota miatt kérdi ezt. Ha minden bizonnyal a Kikötőben ennél savanyúbb a helyzet, akkor jó lesz, ha szorosabbra köti a perselyét.
Várakozás közben jobb lábával toporog egy ismeretlen ritmusra, miközben fejét forgatva szemlélődik a színes pavilonokon, és azok kevésbé színes tulajain. Idegen arcok, idegen áruk, idegen vevők. És mégis, milyen nyugodtak legtöbben. Kissé kívánja, hogy ő is ilyen nemtörődöm legyen, legalább egyszer.
Rögtön a tündérre szegezi a szemét, amint megpillantja közeledő hercegi vonásait, és bizakodóan hatalmas méretű kosarát. Megint csak bólintva gazdát cseréltet vele, és tartalmába belepillantva elégedetten morog. Éhezés miatt nem kell aggódniuk, annyi biztos. Egy tisztességes méretű kolbászt kiemel, és üzlettársa felé tartja, kisebb félvigyorral az arcán.*
- Ennél vastagabb? - *És ellenkezést nem tűrő mozdulattal Feiynek is adja. Majd mikor megpillantja a kis ajándékot, amit a lánynak szán, köhögésszerű hangot hallat. Az ember majdnem azt hinné, hogy egy "köszönöm"-öt próbált volna kiszűrni fogai közül. Leguggol a két kölyök közé, majd a kosárkából elővesz két nagy sárgabarackot, amit szótlanul nekik is nyújt. Ő maga még nem eszik.
A tündér utolsó mondatára még hálásan bólint és elköszönésként mondja.*
- Első kör az enyém lesz a Pegazusban. - *Nézi Feiy hátát, amíg az el nem tűnik a tömegben. Nos, ezzel is végeznek. Talán tud is valamit kezdeni ezzel a kis maradékkal. Talán...*
- Kovácsot hol találok? - *Fordul a gyerekek felé, bizarr ötlet gyulladva a fejében.*
*Miután Feiy dolgát elkezdve veti magát az árusok és portékák sora közé, az ork dolga végeztével fordul a gyerekek felé. Ugyan kevés fogalma van, hogy miről beszél a kis Rheyra, miközben kezével számára valami absztrakt formákat gesztikulál, érdeklődést tekintve csak bölcsen bólogat rá. Most jó hangulatban van. Eszébe is jut egy kérdés, amit máskor nem is kérdezne meg.*
- Mindig így éltetek? Nincsen a városban valami árvaház, vagy ilyesmi? - *Egyszerű természetéhez képest valóban furcsállja az aggasztóan sok árvát, akik között elhaladtak a piac felé jövet. A város hírnevét még ő is ismerve azt gondolta, hogy a polgárok biztos mindenhol stabil helyzetben vannak, még ha ez azt is jelentette volna, hogy a kékvérűek vajmi kevésbé élnének annyira...kékvérűen. És mégis olyan a szituáció, mint minden máshol. Szomorú valóság. De persze nem csak kedély lelkiállapota miatt kérdi ezt. Ha minden bizonnyal a Kikötőben ennél savanyúbb a helyzet, akkor jó lesz, ha szorosabbra köti a perselyét.
Várakozás közben jobb lábával toporog egy ismeretlen ritmusra, miközben fejét forgatva szemlélődik a színes pavilonokon, és azok kevésbé színes tulajain. Idegen arcok, idegen áruk, idegen vevők. És mégis, milyen nyugodtak legtöbben. Kissé kívánja, hogy ő is ilyen nemtörődöm legyen, legalább egyszer.
Rögtön a tündérre szegezi a szemét, amint megpillantja közeledő hercegi vonásait, és bizakodóan hatalmas méretű kosarát. Megint csak bólintva gazdát cseréltet vele, és tartalmába belepillantva elégedetten morog. Éhezés miatt nem kell aggódniuk, annyi biztos. Egy tisztességes méretű kolbászt kiemel, és üzlettársa felé tartja, kisebb félvigyorral az arcán.*
- Ennél vastagabb? - *És ellenkezést nem tűrő mozdulattal Feiynek is adja. Majd mikor megpillantja a kis ajándékot, amit a lánynak szán, köhögésszerű hangot hallat. Az ember majdnem azt hinné, hogy egy "köszönöm"-öt próbált volna kiszűrni fogai közül. Leguggol a két kölyök közé, majd a kosárkából elővesz két nagy sárgabarackot, amit szótlanul nekik is nyújt. Ő maga még nem eszik.
A tündér utolsó mondatára még hálásan bólint és elköszönésként mondja.*
- Első kör az enyém lesz a Pegazusban. - *Nézi Feiy hátát, amíg az el nem tűnik a tömegben. Nos, ezzel is végeznek. Talán tud is valamit kezdeni ezzel a kis maradékkal. Talán...*
- Kovácsot hol találok? - *Fordul a gyerekek felé, bizarr ötlet gyulladva a fejében.*
564. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-05 13:25:41
Üzenet elküldve: 2020-05-05 13:25:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Jó, a Rossz, és a Szép//
*Wrexan is mesélésbe kezd saját szakterületéről, ami nem más, mint mindenféle egyszerű és kevésbé egyszerű fizikai munka. Nem is lepődik meg ezen, valahogy ezt nézte ki a kölyökből. Bár a Sellőház említése meglepi, s nem tudja megállni, hogy ne vigyorodjon el pimaszul a gondolatra, hogy a fiú nap mint nap gyönyörű, lenge öltözetű lányok között dolgozik.*
- És milyen az életed a Sellőházban?
*Arcán sokat sejtető mosoly, el tudja képzelni, hogy a ragadozó nagymacskák miként játszadozhatnak a láthatóan kissé tapasztalatlan, s könnyen zavarba hozható fiúval.
Rocha közben magukra hagyja őket, hogy elintézze az egyéb vásárolni valókat, így Aldo keserűen veszi tudomásul, hogy kettesben maradt Wrexannal, aki valószínűleg nem, vagy csak kissé érzékeli az iránta táplált ellenszenvét. Ég és föld a két személy, így az elf nem igazán érti, hogy a félvér mit láthat ebben a kölyökben. Ez pedig zavarja, s még inkább szítja szemében azt a veszélyes tüzet, ami a fiú felbukkanásakor lobbant fel hideg szemeiben.
Tartózkodóan távolabb lép hát Wrexantól, hogy számára kényelmes, egy-két méter távolságból szemlélhesse, mint valami ragadozó a prédáját. Karjait maga előtt összekulcsolja, s komoran elnéz a fiú feje mellett, mintha az még arra sem lenne érdemes, hogy szemébe nézzen. Bár lehet, hogy sokkal inkább azért kerüli a másik tekintetét, hogy így ne, vagy kevésbé látszódjon növekvő ellenszenve.
Rocha hamarosan visszatér, s Aldo ismét láthatóan felderül, s már lép is a nő irányába.*
- Csak természetes.
*Azzal már fel is emel annyi cuccot, amennyi két kezében elfér. S alig várja, hogy majd végre ő is megtekinthesse Rocha házát, mert bántja az önbecsülését, hogy hármuk közül csak ő nem ismeri azt a helyet.*
*Wrexan is mesélésbe kezd saját szakterületéről, ami nem más, mint mindenféle egyszerű és kevésbé egyszerű fizikai munka. Nem is lepődik meg ezen, valahogy ezt nézte ki a kölyökből. Bár a Sellőház említése meglepi, s nem tudja megállni, hogy ne vigyorodjon el pimaszul a gondolatra, hogy a fiú nap mint nap gyönyörű, lenge öltözetű lányok között dolgozik.*
- És milyen az életed a Sellőházban?
*Arcán sokat sejtető mosoly, el tudja képzelni, hogy a ragadozó nagymacskák miként játszadozhatnak a láthatóan kissé tapasztalatlan, s könnyen zavarba hozható fiúval.
Rocha közben magukra hagyja őket, hogy elintézze az egyéb vásárolni valókat, így Aldo keserűen veszi tudomásul, hogy kettesben maradt Wrexannal, aki valószínűleg nem, vagy csak kissé érzékeli az iránta táplált ellenszenvét. Ég és föld a két személy, így az elf nem igazán érti, hogy a félvér mit láthat ebben a kölyökben. Ez pedig zavarja, s még inkább szítja szemében azt a veszélyes tüzet, ami a fiú felbukkanásakor lobbant fel hideg szemeiben.
Tartózkodóan távolabb lép hát Wrexantól, hogy számára kényelmes, egy-két méter távolságból szemlélhesse, mint valami ragadozó a prédáját. Karjait maga előtt összekulcsolja, s komoran elnéz a fiú feje mellett, mintha az még arra sem lenne érdemes, hogy szemébe nézzen. Bár lehet, hogy sokkal inkább azért kerüli a másik tekintetét, hogy így ne, vagy kevésbé látszódjon növekvő ellenszenve.
Rocha hamarosan visszatér, s Aldo ismét láthatóan felderül, s már lép is a nő irányába.*
- Csak természetes.
*Azzal már fel is emel annyi cuccot, amennyi két kezében elfér. S alig várja, hogy majd végre ő is megtekinthesse Rocha házát, mert bántja az önbecsülését, hogy hármuk közül csak ő nem ismeri azt a helyet.*
563. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-05 12:54:53
Üzenet elküldve: 2020-05-05 12:54:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Ukrom és az aprónépek//
*Örül az üzletnek, és hogy az ork hajlandó volt engedi a bizalmatlanságából, így a kéznyújtásra készségesen válaszol, és nem rest a sajátját is odatenni.*
-Örvendek, Ukrom.
*Vigyorog, és persze elveszi az aranyat is, bár furcsállja, hogy az előbb még nem akart előre fizetni, de nem tesz rá különösebb megjegyzést, betudja annak, hogy ügyesen meggyőzte őt a lehengerlő személyisége. Nem kell számolgatnia, már súlyra tudja, sőt, inkább van egy hatodik érzéke, amiből érzi az aranyak értékét. Érzi, hogy sokkal több az, mint amennyit kért, de nem firtatja a dolgot, úgy tesz, mintha észre sem venné. A kérdésre azonban elgondolkozik, és körbenéz gyorsan, hogy mi hol is lehet.*
-Öm. Figyelj, maradjatok itt, nem megyek messze, csak odáig.
*Mutat kezével egy közeli bódé csokorra.*
-Jövök hamar.
*Azzal meg is lódul ha nem tartják fel még, de szavához híven nem megy messzire, csak odáig, ahová mutatott az imént. Kinek dicséri a portékáját, kinél kicsit szigorúbb, és van, akivel csak egyszerűen elbeszélget egy kicsit, hogy jól jöjjenek ki az árak, plusz a saját kis dolgát is elvégzi. Ott is hagy 149 aranyat a kereskedőknél (Mesélő (Nyíl). . A többiek csak azt láthatják, ahogy a kis tündér szinte megszakadva, de egy hatalmas kosarat hoz két kezében fogva, mely tele van minden finomsággal! Négy nagy cipó van benne, mellé kolbászok, hurkák, némi zöldség is akad, vállára terítve egy-egy ing és nadrág a két kölöknek, és persze helyet foglal a kosárban némi (egészen négy kg) gyümölcs is, a legkülönfélébbekből. Eper, lédús barack és minden, ami szem-szájnak ingere. A trióhoz sétál velük, és leteszi a földre, majd megtörli homlokát.*
-Nah, meg is volnánk! Ebből biztosan jól laktok egy darabig.
*Mosolyog kedvesen, majd a háta mögé nyúl, ahová kötözött még valamit, és a mezítlábas kislányhoz szól, akiről eleinte ugyan nem tudta, hogy lány-e, vagy fiú, de a hangja azért elárulta Merchennek a dolgot. Hirtelen ötlettől vezérelve vett neki egy kis meglepetést is, amit most már kezében tart, letérdel, és az is a kosár mellé teszi. Egy szandál az, ami nem túl nemesi ugyan, de fából van, és megvédi az ember lábát a csupasz kő hidegétől.*
-Tessék. Nem szabad mezítláb járkálni, beteg leszel.
*Kedves kisugárzása nem hagy alább, ahogy feláll, és az orkra néz, majd a megbeszéltekhez híven cselekszik. Vissza is ad 35 aranyat Savanyú Ukromnak. .*
-Merchen Feiy mindig tartja a szavát, a szandál pedig ajándék.
*Ismét kezét nyújtja, hogy elköszönhessen, majd ha ez esetleg megtörténik fütyörészve eltűnik a tömegben. ~A mai jótettem is pipa, remélem Teysus figyeltél.~*
*Örül az üzletnek, és hogy az ork hajlandó volt engedi a bizalmatlanságából, így a kéznyújtásra készségesen válaszol, és nem rest a sajátját is odatenni.*
-Örvendek, Ukrom.
*Vigyorog, és persze elveszi az aranyat is, bár furcsállja, hogy az előbb még nem akart előre fizetni, de nem tesz rá különösebb megjegyzést, betudja annak, hogy ügyesen meggyőzte őt a lehengerlő személyisége. Nem kell számolgatnia, már súlyra tudja, sőt, inkább van egy hatodik érzéke, amiből érzi az aranyak értékét. Érzi, hogy sokkal több az, mint amennyit kért, de nem firtatja a dolgot, úgy tesz, mintha észre sem venné. A kérdésre azonban elgondolkozik, és körbenéz gyorsan, hogy mi hol is lehet.*
-Öm. Figyelj, maradjatok itt, nem megyek messze, csak odáig.
*Mutat kezével egy közeli bódé csokorra.*
-Jövök hamar.
*Azzal meg is lódul ha nem tartják fel még, de szavához híven nem megy messzire, csak odáig, ahová mutatott az imént. Kinek dicséri a portékáját, kinél kicsit szigorúbb, és van, akivel csak egyszerűen elbeszélget egy kicsit, hogy jól jöjjenek ki az árak, plusz a saját kis dolgát is elvégzi. Ott is hagy 149 aranyat a kereskedőknél (Mesélő (Nyíl).
. A többiek csak azt láthatják, ahogy a kis tündér szinte megszakadva, de egy hatalmas kosarat hoz két kezében fogva, mely tele van minden finomsággal! Négy nagy cipó van benne, mellé kolbászok, hurkák, némi zöldség is akad, vállára terítve egy-egy ing és nadrág a két kölöknek, és persze helyet foglal a kosárban némi (egészen négy kg) gyümölcs is, a legkülönfélébbekből. Eper, lédús barack és minden, ami szem-szájnak ingere. A trióhoz sétál velük, és leteszi a földre, majd megtörli homlokát.*-Nah, meg is volnánk! Ebből biztosan jól laktok egy darabig.
*Mosolyog kedvesen, majd a háta mögé nyúl, ahová kötözött még valamit, és a mezítlábas kislányhoz szól, akiről eleinte ugyan nem tudta, hogy lány-e, vagy fiú, de a hangja azért elárulta Merchennek a dolgot. Hirtelen ötlettől vezérelve vett neki egy kis meglepetést is, amit most már kezében tart, letérdel, és az is a kosár mellé teszi. Egy szandál az, ami nem túl nemesi ugyan, de fából van, és megvédi az ember lábát a csupasz kő hidegétől.*
-Tessék. Nem szabad mezítláb járkálni, beteg leszel.
*Kedves kisugárzása nem hagy alább, ahogy feláll, és az orkra néz, majd a megbeszéltekhez híven cselekszik. Vissza is ad 35 aranyat Savanyú Ukromnak.
.*-Merchen Feiy mindig tartja a szavát, a szandál pedig ajándék.
*Ismét kezét nyújtja, hogy elköszönhessen, majd ha ez esetleg megtörténik fütyörészve eltűnik a tömegben. ~A mai jótettem is pipa, remélem Teysus figyeltél.~*
562. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-05 12:24:41
Üzenet elküldve: 2020-05-05 12:24:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ukrom és az aprónépek//
*Tátott szájjal figyeli Rheyra magyarázatát és látszik az ábrázatán, hogy nagyon-nagyon koncentrál, hogy megértse és el tudja képzelni a fodrokat... de az is látszódhat, hogy ez nemigen sikerül neki.*
- Aha. - *Mondja nem valami meggyőzően. De aztán figyelme el is terelődik, mikor megkordul a gyomra.
Majd arca egyből felderül, ahogy Rheyra a szütyőért nyúl. Na, csak lesz itt valami!*
- Hű, de ügyes vagy! - *Dicséri a lányt szerzeményéért.*
- Te vagy a legjobb, Rheyra! Köszönöm! Majd én is adok valamit, ha szerzek! - *Bizonygatja, mint mindig, és néha be is szokta tartani ezt az ígéretét, de többnyire azért ő nyúl le másokat.
Azzal már nyúl is bele a szütyőbe, hogy kivegyen egy kevés kétszersültet, mert annyi azért benne is van, hogy mindent ne kapkodjon el a lány elől.
De erre még Felhő is fölfigyel és alulról elkezdi szaglászni a szütyőt, mert ő is éhes.
Ruuno arcáról eltűnik a derű, mert így bizony még kevesebbel kell beérje.*
- Az egyiket neki adom, jó? - *Kérdezi Rheyrát, mert mégiscsak az ő szerzeménye. Ha a lány belemegy, az egyik kétszersültet a kutyának adja, a másikat meg maga kezdi el rágcsálni kedvetlenül, mert sokkal többre vágyna.
A fülébe suttogott szavak azonban megvigasztalják. Lesz itt még más is!... A száraz kenyeret ropogtatva azt képzeli, hogy valami még sokkal jobbat majszol, míg Rheyra könyöke ki nem zökkenti az édes ábrándozásból.*
- Mi?... Ruuno... Én meg Ruuno. - *Mondja félig tele szájjal. Majd Ukrom nevelő jellegű és kissé fenyegető figyelmeztetésére egyből néz a tündérre, aztán meg az orkra, mert nem tudja, kinek is kellene megköszönnie.*
- Köszönjük szépen! - *Vágja ki hangosan, illemtudóan, mindkettejükre nézve. Nem sok nevelésben volt ugyan része, de azt még neki is megtanították, ha kéreget és kap valamit, akkor azt szépen meg kell köszönni. Most ugyan még nem kapott semmit, de megígérték, hogy fog.
Majd később meghallja, hogy aranyat emlegetnek. A százkilencvenöt az nagyon sok lehet!
Kíváncsian pislog fel a pénzátadáskor.*
- Hú, nézd! Az ugye nagyon sok? - *Szól Rheyrának, ismét nem valami halkan. Nem éppen érti még, hogy miből és hogyan is lesz a pénz. Azt megfigyelte, hogy a piacon például az árusok pénzt kapnak azért, hogy átadnak valamit. Egyszer ő is csinált sárból golyókat és kockákat és nyújtogatta mindenkinek, hogy odaadja azokat pénzért, de neki senki nem akart adni, vagy ha mégis nyomtak egy érmét a kezébe, nem kérték a "portékáját". Ki érti ezt?
Az orknak viszont nagyon sok pénze van! Vajon ő hogy szerezte?
Egy kicsit mondjuk csalódott is, hogy ő is csak pénzt ad azért, hogy kapjon valamit. Izgalmasabb módszerre számított, amit eltanulhat tőle...*
*Tátott szájjal figyeli Rheyra magyarázatát és látszik az ábrázatán, hogy nagyon-nagyon koncentrál, hogy megértse és el tudja képzelni a fodrokat... de az is látszódhat, hogy ez nemigen sikerül neki.*
- Aha. - *Mondja nem valami meggyőzően. De aztán figyelme el is terelődik, mikor megkordul a gyomra.
Majd arca egyből felderül, ahogy Rheyra a szütyőért nyúl. Na, csak lesz itt valami!*
- Hű, de ügyes vagy! - *Dicséri a lányt szerzeményéért.*
- Te vagy a legjobb, Rheyra! Köszönöm! Majd én is adok valamit, ha szerzek! - *Bizonygatja, mint mindig, és néha be is szokta tartani ezt az ígéretét, de többnyire azért ő nyúl le másokat.
Azzal már nyúl is bele a szütyőbe, hogy kivegyen egy kevés kétszersültet, mert annyi azért benne is van, hogy mindent ne kapkodjon el a lány elől.
De erre még Felhő is fölfigyel és alulról elkezdi szaglászni a szütyőt, mert ő is éhes.
Ruuno arcáról eltűnik a derű, mert így bizony még kevesebbel kell beérje.*
- Az egyiket neki adom, jó? - *Kérdezi Rheyrát, mert mégiscsak az ő szerzeménye. Ha a lány belemegy, az egyik kétszersültet a kutyának adja, a másikat meg maga kezdi el rágcsálni kedvetlenül, mert sokkal többre vágyna.
A fülébe suttogott szavak azonban megvigasztalják. Lesz itt még más is!... A száraz kenyeret ropogtatva azt képzeli, hogy valami még sokkal jobbat majszol, míg Rheyra könyöke ki nem zökkenti az édes ábrándozásból.*
- Mi?... Ruuno... Én meg Ruuno. - *Mondja félig tele szájjal. Majd Ukrom nevelő jellegű és kissé fenyegető figyelmeztetésére egyből néz a tündérre, aztán meg az orkra, mert nem tudja, kinek is kellene megköszönnie.*
- Köszönjük szépen! - *Vágja ki hangosan, illemtudóan, mindkettejükre nézve. Nem sok nevelésben volt ugyan része, de azt még neki is megtanították, ha kéreget és kap valamit, akkor azt szépen meg kell köszönni. Most ugyan még nem kapott semmit, de megígérték, hogy fog.
Majd később meghallja, hogy aranyat emlegetnek. A százkilencvenöt az nagyon sok lehet!
Kíváncsian pislog fel a pénzátadáskor.*
- Hú, nézd! Az ugye nagyon sok? - *Szól Rheyrának, ismét nem valami halkan. Nem éppen érti még, hogy miből és hogyan is lesz a pénz. Azt megfigyelte, hogy a piacon például az árusok pénzt kapnak azért, hogy átadnak valamit. Egyszer ő is csinált sárból golyókat és kockákat és nyújtogatta mindenkinek, hogy odaadja azokat pénzért, de neki senki nem akart adni, vagy ha mégis nyomtak egy érmét a kezébe, nem kérték a "portékáját". Ki érti ezt?
Az orknak viszont nagyon sok pénze van! Vajon ő hogy szerezte?
Egy kicsit mondjuk csalódott is, hogy ő is csak pénzt ad azért, hogy kapjon valamit. Izgalmasabb módszerre számított, amit eltanulhat tőle...*
561. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-05 11:47:09
Üzenet elküldve: 2020-05-05 11:47:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ukrom és az aprónépek//
* Nem nyugtatja meg Ukrom odavetett válasza.*
- A fodros, az olyan ronda.* búzakék szemei a tömeget pásztázzák, de természetesen pont most nem libben erre egyetlen dáma sem olyan borzalmas gúnyában. ~Jellemző.~
- Szóval az ilyen, nagy, és * hullámoztatja dereka körül kézfejét, próbálva vizuálisan megjeleníteni a rémálomszerű szabást.* Ilyen! El tudod képzelni?* puffog, fejét pedig jobbra-balra ingatja. ~Nem és nem!~
* Ruuno kócos bendője ezt a pillanatot választja arra, hogy jelezzen.*
- Hát persze.* fürge ujjai babrálnak kicsit a madzaggal, majd kitárul a szütyő szája, a kis fruska pedig felkínálja annak szegényes tartalmát az ifjú Ruuno számára.* Runno...*hajol a fiúcska füléhez, hogy belesuttogjon.* Ne egyél sokat, lassan csak vesznek valamit.* villantja szemeit a felnőttek felé. Az a valami pedig biztosan ízletesebb lesz, mint az ő odaégett kétszersültje. A törpe helyében ő nem tömné addig tele a gyomrát.*
- Én Rheyra.* mutatkozik be ő is, bár lehet nem is kérdezték, sőt, még Ruunot is oldalba böki hegyes könyökével.*
* Nem nyugtatja meg Ukrom odavetett válasza.*
- A fodros, az olyan ronda.* búzakék szemei a tömeget pásztázzák, de természetesen pont most nem libben erre egyetlen dáma sem olyan borzalmas gúnyában. ~Jellemző.~
- Szóval az ilyen, nagy, és * hullámoztatja dereka körül kézfejét, próbálva vizuálisan megjeleníteni a rémálomszerű szabást.* Ilyen! El tudod képzelni?* puffog, fejét pedig jobbra-balra ingatja. ~Nem és nem!~
* Ruuno kócos bendője ezt a pillanatot választja arra, hogy jelezzen.*
- Hát persze.* fürge ujjai babrálnak kicsit a madzaggal, majd kitárul a szütyő szája, a kis fruska pedig felkínálja annak szegényes tartalmát az ifjú Ruuno számára.* Runno...*hajol a fiúcska füléhez, hogy belesuttogjon.* Ne egyél sokat, lassan csak vesznek valamit.* villantja szemeit a felnőttek felé. Az a valami pedig biztosan ízletesebb lesz, mint az ő odaégett kétszersültje. A törpe helyében ő nem tömné addig tele a gyomrát.*
- Én Rheyra.* mutatkozik be ő is, bár lehet nem is kérdezték, sőt, még Ruunot is oldalba böki hegyes könyökével.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3089-3108