Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 59 (1161. - 1180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1180. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-24 12:28:34
Üzenet elküldve: 2014-05-24 12:28:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A piac forgatagában, kétségbeesetten kerülgeti az embereket és különféle lényeket. Vigyáznia kell, hiszen olyan kicsi egyes alakokhoz képest, hogy könnyedén elsodorhatják. Otthagyta a gyümölcsöt árusító asztalt, mit sem törődve azzal, hogy így bárki ingyen és bérmentve juthat a friss áruhoz. Már órák óta bolyong itt, de nem látja azt az ismerős, kedves arcot, akivel érkezett.* ~Mi történt?! Hol lehet?!~ *Még csak kiáltani sem mer. Megrémíti ez a tömeg, a nagy zaj, még a sok irányból érkező ezerféle illat is. Pedig eddig hogy vonzotta a város, a piac! Minden álma az volt, hogy láthassa! Most pedig, még megszólalni sem képes. Csak kapkodja apró lábait, átbújik az asztalok vagy éppen a vásárlók lábai alatt, minden kis szögletbe benéz, mindent megvizsgál, hátha...De egyre inkább kezdi feladni a reményt. Csalódottan és fáradtan roskad le egy padra, sűrűn törölgetve szemeit az álarc alatt.*
1179. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-21 20:31:04
Üzenet elküldve: 2014-05-21 20:31:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
*Az teljes mértékben bizonyos, hogy Dakh a legszerencsésebb, hogy kettejük közül csak ő tudja a lány titkát. A mester talán nem szerette volna megosztani, sírjába zárta volna leginkább, ám késő már, Dakh tisztában van vele, miféle lény ez a lány.
Örvend, hogy tetszik a gyermeknek az utazás ilyen módja, s nem fél. Persze, most még abban is kételkedik a szerzetes, hogy egyáltalán képes-e ilyet érezni ez a másvilági fajzat. Talán az öröm se teljesen olyan, mint aminek tűnik, kétkedőn pillant rá ugyan, mégis félelem mardossa mindvégig. Ha létezik a túlvilág vadjainak ellenállhatatlan formája, az csakis nő lehet. Gyermek, kinek csillogó szempárjára nem lehet nemet mondani, vagy csábító, buja nő, kinek minden érintése perzselőn izzítja a férfiak testét. S miként Isehai is folyton folyvást mosolyog, nem igazán lenne szíve elhagyni. Legyen akármennyire gonosz is a lélek a testben, ösztöne súgja, hogy így tegyen. Ő szenvedett eleget, másnak nem hagyja. Főleg ha menthető még a gyermek, kinek testébe lett zárva ez a vérszomjas bestia.
Mozgolódik a leány, talán a húst keresi, vagy illatát érzi, netalán valami mást kutat. Nem látja a férfi, hogy mire akar rábukkanni, inkább maga is keres, méghozzá az árust, ki nekik kell most. Csak akkor Fordul komolyabban, mikor már szinte háta mögött üvölt fel egy másik férfi. Amaz el is inalt, Dakhnator csak meglepetten pillant utána, de fogalma nincs, hogy mi lelhette. Talán csak illúzió vagy lázálom fertőzte elméjét, vagy bolond is volt, már nem derül ki.
Alig veszi meg a húst és adná a lánynak, az máris falni kezdi. Akár egy állat... vagy gyermek, kit nem tanítottak illendőn enni. Azonnal fel is karolja a lányt egyik kezével a másikkal pedig a húst veszi el tőle és egy sikátor felé siet, hol nem tűnhetnek fel. Nem szeretné mások figyelő tekintetét magukon tudni, míg emígy táplálkozik a gyermek.*
- Nem illik így enni, akár egy disznó.
*Mindig elfelejti, hogy felesleges beszélnie. Hiszen mit ért belőle? Igaz, hanglejtése árulkodó lehet, hogy mit akar. Akárcsak most ez a dorgálás. Pillanatra múlik belőle a félelem, ahogy szinte már atyáskodón cselekszik, majd erőnek erejével szakít le egy cafatot a húsból és azt nyújtja oda. Ha netalán neki akarna lódulni, hogy megszerezze önkényesen a többit is, Dakh elrántja előle és nem enged. Késő már a vérre tekintve, hiszen mind a ketten mocskosak tőle, de ez annyira nem zavarja, mint a határozottsága mögött búvó félelem, hogy vajon mennyire lenne könnyű dolga, ha őt akarná felfalni, de legalábbis megölni, amiért elveszi tőle az étket. Ám minden gyáva érzelme ellenére is így tesz és ha a lány okos, újabb kis cafatot szakít, mit megkaphat. S így lassanként egyre csak fogyni fog a hús, Dakh keze pedig csurom vér lesz. Soha nem feszélyezte az érzés, hogy a meleg és ragacsos, fémes vér testéhez érjen, ám ez most hűvösebb érintés jobban foglalkoztatja a vér forrását faló gyermek is.
Ha éppenséggel nem erőszakoskodik és megérti, hogy előbb kap többet, ha engedelmesen kivárja, hogy Dakh adja, akkor még dicsérőn is szól hozzá.*
- Látod, rögtön más.
*Arcán mosoly, szívében félelem, szemében öröm, lelkében szorongás. Hiába minden, míg nem biztos, hogy számára veszélytelen ez a lény, addig mindig ott fog benne égni a szikra, hogy mi van ha ellene fordul.*
Örvend, hogy tetszik a gyermeknek az utazás ilyen módja, s nem fél. Persze, most még abban is kételkedik a szerzetes, hogy egyáltalán képes-e ilyet érezni ez a másvilági fajzat. Talán az öröm se teljesen olyan, mint aminek tűnik, kétkedőn pillant rá ugyan, mégis félelem mardossa mindvégig. Ha létezik a túlvilág vadjainak ellenállhatatlan formája, az csakis nő lehet. Gyermek, kinek csillogó szempárjára nem lehet nemet mondani, vagy csábító, buja nő, kinek minden érintése perzselőn izzítja a férfiak testét. S miként Isehai is folyton folyvást mosolyog, nem igazán lenne szíve elhagyni. Legyen akármennyire gonosz is a lélek a testben, ösztöne súgja, hogy így tegyen. Ő szenvedett eleget, másnak nem hagyja. Főleg ha menthető még a gyermek, kinek testébe lett zárva ez a vérszomjas bestia.
Mozgolódik a leány, talán a húst keresi, vagy illatát érzi, netalán valami mást kutat. Nem látja a férfi, hogy mire akar rábukkanni, inkább maga is keres, méghozzá az árust, ki nekik kell most. Csak akkor Fordul komolyabban, mikor már szinte háta mögött üvölt fel egy másik férfi. Amaz el is inalt, Dakhnator csak meglepetten pillant utána, de fogalma nincs, hogy mi lelhette. Talán csak illúzió vagy lázálom fertőzte elméjét, vagy bolond is volt, már nem derül ki.
Alig veszi meg a húst és adná a lánynak, az máris falni kezdi. Akár egy állat... vagy gyermek, kit nem tanítottak illendőn enni. Azonnal fel is karolja a lányt egyik kezével a másikkal pedig a húst veszi el tőle és egy sikátor felé siet, hol nem tűnhetnek fel. Nem szeretné mások figyelő tekintetét magukon tudni, míg emígy táplálkozik a gyermek.*
- Nem illik így enni, akár egy disznó.
*Mindig elfelejti, hogy felesleges beszélnie. Hiszen mit ért belőle? Igaz, hanglejtése árulkodó lehet, hogy mit akar. Akárcsak most ez a dorgálás. Pillanatra múlik belőle a félelem, ahogy szinte már atyáskodón cselekszik, majd erőnek erejével szakít le egy cafatot a húsból és azt nyújtja oda. Ha netalán neki akarna lódulni, hogy megszerezze önkényesen a többit is, Dakh elrántja előle és nem enged. Késő már a vérre tekintve, hiszen mind a ketten mocskosak tőle, de ez annyira nem zavarja, mint a határozottsága mögött búvó félelem, hogy vajon mennyire lenne könnyű dolga, ha őt akarná felfalni, de legalábbis megölni, amiért elveszi tőle az étket. Ám minden gyáva érzelme ellenére is így tesz és ha a lány okos, újabb kis cafatot szakít, mit megkaphat. S így lassanként egyre csak fogyni fog a hús, Dakh keze pedig csurom vér lesz. Soha nem feszélyezte az érzés, hogy a meleg és ragacsos, fémes vér testéhez érjen, ám ez most hűvösebb érintés jobban foglalkoztatja a vér forrását faló gyermek is.
Ha éppenséggel nem erőszakoskodik és megérti, hogy előbb kap többet, ha engedelmesen kivárja, hogy Dakh adja, akkor még dicsérőn is szól hozzá.*
- Látod, rögtön más.
*Arcán mosoly, szívében félelem, szemében öröm, lelkében szorongás. Hiába minden, míg nem biztos, hogy számára veszélytelen ez a lény, addig mindig ott fog benne égni a szikra, hogy mi van ha ellene fordul.*
1178. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-21 11:29:22
Üzenet elküldve: 2014-05-21 11:29:22
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//beszerzőkörút//
*Az étel az kifogástalan volt, ahogyan a sört is ízletesnek találta, igaz, hogy a saját tüzük mellett jobban ízlett volna neki, de alapvetően nem lehet oka a panaszra. Rettegett például attól, hogy belefutnak ők is egy pár kedves városőrbe, mint annak idején Kaganék. Azt pedig nem szereti ha olyanok érnek hozzá, akiknek ezt nem engedi meg.
Xomorr műsorában nagyon is kedvét leli, úgyhogy ő nem is nagyon szól bele az alkudozásba, csak kicsengeti azt az árat, amit a bárd kialkud. Hamarosan aztán gyűlik az áru és egy vesszőből font ketrecben ott ülnek a tyúkok, egy másikban egy kakas. Beszereznek mindent Chiari listájáról is, úgy mint tépésnek való anyag, tiszta szesz és ehhez hasonlók - a pálinkát ugyanis nem szívesen pazarolják sebfertőtlenítésre. Felkerül a szekérre némi szeszes ital is - sör, bor -, takarmány a baromiaknak, effélék. Természetesen hagynak helyet a vértnek is, amiért hamarosan vissza is mennek. A szekér után kötve pedig ott battyog pár négylábú is. Ez persze jelentősen le fogja lassítani a visszaútjukat, de sebaj, ebből lesz a szalonna, meg a kolbász...
Lea egyébként kifejezetten rosszul érzi magát attól, hogy ilyen dolgokért pénzt kell adjon. Régen az ilyet csak úgy elvették, ha pedig az "eladó" tiltakozott akkor helyben megölték, vagy jobb esetben rabszíjra fűzték őt is és a családját is. Asszonyaik, lányaik ezután pedig harcosaik ágyát melegítették éjjel és nappal pedig végezték a dolgukat, mint mosás és társai.
Nem csak attól van rosszul, hogy fizetnie kell, hanem egy idő után kezd megcsömörleni a tömegtől is. Ugyanis továbbra sem szereti azt, hogy hozzáérnek ismeretlenek. Márpedig óhatatlanul is hozzáérnek, bár a legtöbbször véletlenül. Bár az övén matató kisgyerek nyilván nem volt véletlen, de erre csak rosszalló pillantással reagál, mire a gyerek vigyorogva eltűnik a tömegben. A fenekét simogató, borszagú leheletű férfiról pedig tudomást sem vesz. Nem akar ugyanis balhét, sem pedig a figyelmet nem akarja túlzottan felhívni magukra. Legalábbis annál jobban nem, mint amennyire már amúgy is felhívták.
Xomorr nagyszerű érzékkel távolítja el ebből a vásári forgatagból, amiért hálásan mosolyog a férfire. A köpenye által eltakart fél karja remeg egy kissé az idegességtől és csak akkor nyugszik meg valamelyest, amikor ritkul a tömeg.*
*Az étel az kifogástalan volt, ahogyan a sört is ízletesnek találta, igaz, hogy a saját tüzük mellett jobban ízlett volna neki, de alapvetően nem lehet oka a panaszra. Rettegett például attól, hogy belefutnak ők is egy pár kedves városőrbe, mint annak idején Kaganék. Azt pedig nem szereti ha olyanok érnek hozzá, akiknek ezt nem engedi meg.
Xomorr műsorában nagyon is kedvét leli, úgyhogy ő nem is nagyon szól bele az alkudozásba, csak kicsengeti azt az árat, amit a bárd kialkud. Hamarosan aztán gyűlik az áru és egy vesszőből font ketrecben ott ülnek a tyúkok, egy másikban egy kakas. Beszereznek mindent Chiari listájáról is, úgy mint tépésnek való anyag, tiszta szesz és ehhez hasonlók - a pálinkát ugyanis nem szívesen pazarolják sebfertőtlenítésre. Felkerül a szekérre némi szeszes ital is - sör, bor -, takarmány a baromiaknak, effélék. Természetesen hagynak helyet a vértnek is, amiért hamarosan vissza is mennek. A szekér után kötve pedig ott battyog pár négylábú is. Ez persze jelentősen le fogja lassítani a visszaútjukat, de sebaj, ebből lesz a szalonna, meg a kolbász...
Lea egyébként kifejezetten rosszul érzi magát attól, hogy ilyen dolgokért pénzt kell adjon. Régen az ilyet csak úgy elvették, ha pedig az "eladó" tiltakozott akkor helyben megölték, vagy jobb esetben rabszíjra fűzték őt is és a családját is. Asszonyaik, lányaik ezután pedig harcosaik ágyát melegítették éjjel és nappal pedig végezték a dolgukat, mint mosás és társai.
Nem csak attól van rosszul, hogy fizetnie kell, hanem egy idő után kezd megcsömörleni a tömegtől is. Ugyanis továbbra sem szereti azt, hogy hozzáérnek ismeretlenek. Márpedig óhatatlanul is hozzáérnek, bár a legtöbbször véletlenül. Bár az övén matató kisgyerek nyilván nem volt véletlen, de erre csak rosszalló pillantással reagál, mire a gyerek vigyorogva eltűnik a tömegben. A fenekét simogató, borszagú leheletű férfiról pedig tudomást sem vesz. Nem akar ugyanis balhét, sem pedig a figyelmet nem akarja túlzottan felhívni magukra. Legalábbis annál jobban nem, mint amennyire már amúgy is felhívták.
Xomorr nagyszerű érzékkel távolítja el ebből a vásári forgatagból, amiért hálásan mosolyog a férfire. A köpenye által eltakart fél karja remeg egy kissé az idegességtől és csak akkor nyugszik meg valamelyest, amikor ritkul a tömeg.*
1177. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-21 10:59:40
Üzenet elküldve: 2014-05-21 10:59:40
ÚJ
![>Xomorr Corrg [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1041_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//beszerzőkörút//
*A jóllakottság kicsit ugyan elbágyasztja őket, de hamarosan felállnak és udvarias elköszönés után távoznak a fogadóból. A piactér a maga örökkön nyüzsgő forgatagával tán még annál is jobban elámítja Leát, mint bármelyik mese amit a bárd tud. Xomorr rutinból fenntart egy hatodik érzéket amivel kiszúrja a sunyi kis tolvajokat, amilyen ő is volt tíz-tizenöt évvel ezelőtt s mindeközben folytatja ugyanazt az alkudozóst műsort amit a kovácsnál már elkezdett. Sőt, annyira beleéli magát, hogy néha olyasmire is alkuszik, ami egyáltalán nem kell nekik, csak azért hogy ál-sértődöttséget tettetve otthagyhassa. Egyszóval elemében van, na. Persze mindez semmi ahhoz a show-hoz képest, amit akkor zavar le mikor valaki a lantjára próbál alkudni.*
-Drága jó édes egyetlen testvérem, hát mit képzelsz te magadról? Kivennéd a földműves kezéből az ekét? A varázslóéból a papiruszt? A papéból a szent jelképet? A harcoséból a fegyvert? Az utcalányéból a...na jó, ez utóbbit inkább hagyjuk. Tanuljad meg egyszer s mindörökre: egy bárd lantja nem eladó. Együtt vándorolt vele évtizedekig, jobban ragaszkodik hozzá, mint a ruhájához. Nem, nem adom el a tarka ingem! Siessél elfele, mielőtt begurulok!
Még ilyen fazonokat..*Néz a Szellemjáróra a kócsagtollas kalapot igazítva, mely félrecsúszott valahogy a nagy magyarázás közben. Alig egy-másfél óra és begyűjtik a b betűs vásárolni valókat, úgy mint baromfi és boci, mikor észreveszi kísérőjén a tömegundor első jeleit. Aki nem szokta meg ezt a cirkuszt annál általában ilyenkor kezd mutatkozni az első varázs elmúltával. Egy mellékutcán kivezeti hát a tolongás közepéből s ismét a kovácsműhely felé veszik az irányt kiderítve hogy kifényesedett-e már a vért eddigre.*
*A jóllakottság kicsit ugyan elbágyasztja őket, de hamarosan felállnak és udvarias elköszönés után távoznak a fogadóból. A piactér a maga örökkön nyüzsgő forgatagával tán még annál is jobban elámítja Leát, mint bármelyik mese amit a bárd tud. Xomorr rutinból fenntart egy hatodik érzéket amivel kiszúrja a sunyi kis tolvajokat, amilyen ő is volt tíz-tizenöt évvel ezelőtt s mindeközben folytatja ugyanazt az alkudozóst műsort amit a kovácsnál már elkezdett. Sőt, annyira beleéli magát, hogy néha olyasmire is alkuszik, ami egyáltalán nem kell nekik, csak azért hogy ál-sértődöttséget tettetve otthagyhassa. Egyszóval elemében van, na. Persze mindez semmi ahhoz a show-hoz képest, amit akkor zavar le mikor valaki a lantjára próbál alkudni.*
-Drága jó édes egyetlen testvérem, hát mit képzelsz te magadról? Kivennéd a földműves kezéből az ekét? A varázslóéból a papiruszt? A papéból a szent jelképet? A harcoséból a fegyvert? Az utcalányéból a...na jó, ez utóbbit inkább hagyjuk. Tanuljad meg egyszer s mindörökre: egy bárd lantja nem eladó. Együtt vándorolt vele évtizedekig, jobban ragaszkodik hozzá, mint a ruhájához. Nem, nem adom el a tarka ingem! Siessél elfele, mielőtt begurulok!
Még ilyen fazonokat..*Néz a Szellemjáróra a kócsagtollas kalapot igazítva, mely félrecsúszott valahogy a nagy magyarázás közben. Alig egy-másfél óra és begyűjtik a b betűs vásárolni valókat, úgy mint baromfi és boci, mikor észreveszi kísérőjén a tömegundor első jeleit. Aki nem szokta meg ezt a cirkuszt annál általában ilyenkor kezd mutatkozni az első varázs elmúltával. Egy mellékutcán kivezeti hát a tolongás közepéből s ismét a kovácsműhely felé veszik az irányt kiderítve hogy kifényesedett-e már a vért eddigre.*
1176. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-20 18:04:16
Üzenet elküldve: 2014-05-20 18:04:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Talán szerencsés, hogy valóban nincs tisztában saját lényének valóságával, a mester ostoba lett volna a tudás hatalmát adni egy fenevad kezébe. Egy szörnyszülöttébe, amelyet őt teremtett, és amelynek korlátait még ő sem tudta volna megmondani. Kutatásainak fő célja épp ezen erő megismerése, megfejtése és kiaknázása volt, sajnos a mágia, amely mérges kórként emésztette régtől fogva, ellene fordult, meghagyta a lányka életét és a mohó mágusét vette el cserébe.
Az utat roppantul élvezi, egyrészt tetszik neki, ahogy lábait csak a levegő érinti a hideg kő helyett, másrészt a férfiból áradó félelem olyan kellemes, hogy a démoni kis teremtés arcáról egy pillanatra sem tágul a mosoly. Az ilyen pillanatokban gyomrának korgása is mérséklődik, nem érzi azt az emésztő éhséget, mintha kapott volna valami kis előételt, aminek hála kibírja, amíg elérik a piacot.
Csöppnyi ajkait eltátja, ahogy elérik az emberforgatagot. Eddig is látott már járókelőket, ahogy a szerzetessel elhaladtak az utcákon, de az mind semmi ehhez a tömeghez képest. mennyien vannak, és micsoda finom érzések szállnak felé innen-onnan! Dühödt lángolás, keserű tehetetlenség, félelemes idegesség, fekete gyász. Izgatottan mozdul meg Dakhnator ölében, nyakát nyújtogatva próbál figyelni, keresni a forrásokat, ami kívülről úgy néz ki, mintha értené, hogy itt fog ételt kapni és azt kutatná a két feneketlen tekintet. Oh, az egyik félelemtől reszkető lélek mellett most haladnak el... Ösztövér tolvajnak tűnik, akinek tekintete idegesen ráng, városőrt kutatva. Ahogy Dakhnator ellép mellette, Isehai karja egy pillanat alatt nyúl ki, gyermeki ujjai a pillanat töredéke alatt érik az idegen hátát és már húzza is vissza kis végtagját. A férfi felüvölt rémületében, mint akit szellemkéz érintett meg, fejvesztve menekülőre fogja, Isehai pedig halk kis nevetéssel öleli át Dakhnator nyakát. Nem biztos, hogy a szerzetesnek feltűnt a kis játék, lehet, hogy figyelmét jobban leköti, hogy megfelelő étket találjon.
Megállnak, ő pedig végignyal a száján, ahogy a nyers hús elé kerül, ujjait vér maszatolja pirosra, ahogy kis kezébe veszi, fogait pedig mohón mélyeszti bele. Elégedett hümmögés és nagy csámcsogás jelzi, hogy bizony a férfi jó vásárt csinált, és legalább az is kiderül, hogy Isehai mennyire nem tud tisztességesen étkezni... Egész arca, ruhája csupa maszat, még a keze is, egészen könyékig. Talán még a félvér ruhájára is kerül pár húsfalatka, vércsepp.*
Az utat roppantul élvezi, egyrészt tetszik neki, ahogy lábait csak a levegő érinti a hideg kő helyett, másrészt a férfiból áradó félelem olyan kellemes, hogy a démoni kis teremtés arcáról egy pillanatra sem tágul a mosoly. Az ilyen pillanatokban gyomrának korgása is mérséklődik, nem érzi azt az emésztő éhséget, mintha kapott volna valami kis előételt, aminek hála kibírja, amíg elérik a piacot.
Csöppnyi ajkait eltátja, ahogy elérik az emberforgatagot. Eddig is látott már járókelőket, ahogy a szerzetessel elhaladtak az utcákon, de az mind semmi ehhez a tömeghez képest. mennyien vannak, és micsoda finom érzések szállnak felé innen-onnan! Dühödt lángolás, keserű tehetetlenség, félelemes idegesség, fekete gyász. Izgatottan mozdul meg Dakhnator ölében, nyakát nyújtogatva próbál figyelni, keresni a forrásokat, ami kívülről úgy néz ki, mintha értené, hogy itt fog ételt kapni és azt kutatná a két feneketlen tekintet. Oh, az egyik félelemtől reszkető lélek mellett most haladnak el... Ösztövér tolvajnak tűnik, akinek tekintete idegesen ráng, városőrt kutatva. Ahogy Dakhnator ellép mellette, Isehai karja egy pillanat alatt nyúl ki, gyermeki ujjai a pillanat töredéke alatt érik az idegen hátát és már húzza is vissza kis végtagját. A férfi felüvölt rémületében, mint akit szellemkéz érintett meg, fejvesztve menekülőre fogja, Isehai pedig halk kis nevetéssel öleli át Dakhnator nyakát. Nem biztos, hogy a szerzetesnek feltűnt a kis játék, lehet, hogy figyelmét jobban leköti, hogy megfelelő étket találjon.
Megállnak, ő pedig végignyal a száján, ahogy a nyers hús elé kerül, ujjait vér maszatolja pirosra, ahogy kis kezébe veszi, fogait pedig mohón mélyeszti bele. Elégedett hümmögés és nagy csámcsogás jelzi, hogy bizony a férfi jó vásárt csinált, és legalább az is kiderül, hogy Isehai mennyire nem tud tisztességesen étkezni... Egész arca, ruhája csupa maszat, még a keze is, egészen könyékig. Talán még a félvér ruhájára is kerül pár húsfalatka, vércsepp.*
1175. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-19 18:20:59
Üzenet elküldve: 2014-05-19 18:20:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Orrden - A viszontlátás öröme//
- Nem, nem szükséges bemutatót tartanod.
*Mosolyodik el ismét, s még enyhén meg is ingatja fejét, hogy vörös tincsei csak úgy ficánkolnak vállán.*
- Nem becsüllek alá, ne hidd. Azon kívül, hogy pár gazt már felismerek és időnként vásároltam is belőlük, semmit sem értek a tudományodhoz. Viszont, ha már itt tartunk, meg a könyveidnél, időnként majd belepillantanék a feljegyzéseidbe, meg a keverékeid készítésének folyamatába. Azért jó tudni, melyik mire való, hogy készül... Az ember sosem öreg tanulni, nem igaz?
*Szórakozottan vállat von.*
- A vastag bundát megkapod. Van vagy négy, még válogathatsz is majd köztük, hogy melyik lesz elég kényelmes. Párnát, pokrócot meg hasonlókat is kapsz majd.
*Legyint, s bár a csókot illető szavakra magasra szaladnak szemöldökei, aztán megenyhül az arca, s csak bólint.*
- Rendben. A tapizók... Na, majdcsak boldogu lok velük. Az inkább aggaszt, hogy jóformán oda kell verekedjem magam.
*Elnéz a tömegre, ami most azért valamivel kevésbé tűnik sűrűnek, mint néhány perccel ezelőtt. Vörösbarna írisze it ez után visszavezeti Orrdenre.*
- Mennyi idő kell het a könyvtárra? Pár óra? Vagy több? Hmm...
*Gondolkodik hangosan, majd ahogy döntésre jut, azt is megosztja Orrdennel.*
- Találkozzunk holnap ugyanilyenkor, ugyanitt. Pontosan itt.
*Mutat mindkét kezével lefelé, arra a helyre, ahol épp állnak.*
- Addigra ugyan nem leszek kész mindennel, amit be akartam iktatni még, de az mindegy. Amivel elkészültem, azt megosztanám veled. Remélem, így megfelel.
*Bólint, s ha a férfinek nincs ellenvetése ez ellen, már meg is indul végre vissza a piactér közepe felé, ahol az ács kiállított holmijait látta előzőleg, azt remélve, hogy végre lesz lehetősége alaposabban megnézni az áruját és választani is valamit.
Beletelik némi időbe, míg sikerül elvergődnie a célpontig, ahol aztán viszonylag sokáig el is időzik. Nem kimondottan tetszik neki a kínálat, hiszen ami formában és mintázatban tetszene, annak a színe nem jó, aminek pedig a huzata és a máza illene háza előteréhez, annak a kialakítása nem nyeri meg.
Hosszasan elmélázik, melyiket is válassza, de akárhogy is gondolkodik, mindig csak az jut eszébe, hogy a legjobb megoldás az lenne, ha a szép formájún lecseréltetné a huzatot... De le merné fogadni, hogy azért felárat kell fizessen.
Nagyon nem tudja eldönteni, mi legyen, csak felváltva pislog hol a zöld, hol a bordó ülőalkalmatosságra, állát masszírozgatva. Már azon gondolkodik, hogy ha perceken belül nem tud dűlőre jutni, eldönti majd valami gyermeteg kiszámolós versikével, hogy melyik kerül a házba.*
- Nem, nem szükséges bemutatót tartanod.
*Mosolyodik el ismét, s még enyhén meg is ingatja fejét, hogy vörös tincsei csak úgy ficánkolnak vállán.*
- Nem becsüllek alá, ne hidd. Azon kívül, hogy pár gazt már felismerek és időnként vásároltam is belőlük, semmit sem értek a tudományodhoz. Viszont, ha már itt tartunk, meg a könyveidnél, időnként majd belepillantanék a feljegyzéseidbe, meg a keverékeid készítésének folyamatába. Azért jó tudni, melyik mire való, hogy készül... Az ember sosem öreg tanulni, nem igaz?
*Szórakozottan vállat von.*
- A vastag bundát megkapod. Van vagy négy, még válogathatsz is majd köztük, hogy melyik lesz elég kényelmes. Párnát, pokrócot meg hasonlókat is kapsz majd.
*Legyint, s bár a csókot illető szavakra magasra szaladnak szemöldökei, aztán megenyhül az arca, s csak bólint.*
- Rendben. A tapizók... Na, majdcsak boldogu lok velük. Az inkább aggaszt, hogy jóformán oda kell verekedjem magam.
*Elnéz a tömegre, ami most azért valamivel kevésbé tűnik sűrűnek, mint néhány perccel ezelőtt. Vörösbarna írisze it ez után visszavezeti Orrdenre.*
- Mennyi idő kell het a könyvtárra? Pár óra? Vagy több? Hmm...
*Gondolkodik hangosan, majd ahogy döntésre jut, azt is megosztja Orrdennel.*
- Találkozzunk holnap ugyanilyenkor, ugyanitt. Pontosan itt.
*Mutat mindkét kezével lefelé, arra a helyre, ahol épp állnak.*
- Addigra ugyan nem leszek kész mindennel, amit be akartam iktatni még, de az mindegy. Amivel elkészültem, azt megosztanám veled. Remélem, így megfelel.
*Bólint, s ha a férfinek nincs ellenvetése ez ellen, már meg is indul végre vissza a piactér közepe felé, ahol az ács kiállított holmijait látta előzőleg, azt remélve, hogy végre lesz lehetősége alaposabban megnézni az áruját és választani is valamit.
Beletelik némi időbe, míg sikerül elvergődnie a célpontig, ahol aztán viszonylag sokáig el is időzik. Nem kimondottan tetszik neki a kínálat, hiszen ami formában és mintázatban tetszene, annak a színe nem jó, aminek pedig a huzata és a máza illene háza előteréhez, annak a kialakítása nem nyeri meg.
Hosszasan elmélázik, melyiket is válassza, de akárhogy is gondolkodik, mindig csak az jut eszébe, hogy a legjobb megoldás az lenne, ha a szép formájún lecseréltetné a huzatot... De le merné fogadni, hogy azért felárat kell fizessen.
Nagyon nem tudja eldönteni, mi legyen, csak felváltva pislog hol a zöld, hol a bordó ülőalkalmatosságra, állát masszírozgatva. Már azon gondolkodik, hogy ha perceken belül nem tud dűlőre jutni, eldönti majd valami gyermeteg kiszámolós versikével, hogy melyik kerül a házba.*
1174. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-18 12:51:17
Üzenet elküldve: 2014-05-18 12:51:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Rahi – A viszontlátás öröme //
-Igen, úgy.*Hangzik el a megerősítés a részéről. Nem kerüli el a figyelmét, hogy sikerült mosolyt csalni a másik ajkaira, amitől varázslatosan jól néz ki a másik. A sötét mosoly a kedvence, ha valakinél meglátja, akkor annak szintén örül. Yüsmene válaszol, amire csak felvonja a szemöldökét.*
-Miért érzem úgy, hogy egyszer bemutatót kell neked tartanom, hogy elismerd mennyire veszélyes vagyok valójában? * Teszi fel a kérdést, miközben egy nagyobb sóhajtás keretében kifújja a levegőt. Továbbiakban nem szándékozik beszélni a módszereiről, mert hagynia kell magának ütő kártyákat. Rengeteg lehetősége van alkimistaként, hogy miként bánjon el a nagyfiúkkal. Képes tömegeket megbénítani és megmérgezni. Minden csak az alkotó fantáziájától és ügyességétől függ.*
-Meglep, hogy könyvet írok? Gondolom az jutott eszedbe, hogy nem-e valami ákombákom szövegeket írok belé. Hiszen te szintén elismerted, hogy őrült vagyok. Meg fogom keresni a könyvtárat, hogy eltölthessek pár órát ott. A könyvtáradat szintén megnézem. Homokóra-forma? Szerintem meg se közelíted, de ha nem vagy szégyenlős* Szándékosan harapja el a végét, mert szeretné némi gondolkozásra bírni a női agyat. Nem fogja elismerni Yüsmene előtt, hogy megfogta őt, hanem mélyen titokban akarja tartani.*
-Jól van, ha külön szoba. S az ágyam nem kell. Majd egy vastag bundán fogok aludni a földön. De aludtam már többször állva, fán csücsülve, háztetőn a kéménynek dőlve. Nem szeretnélek leterhelni túlságosan költségvetés ügyileg. Még ott vannak az alkimista felszerelések, amiket nem leányálom beszerezni. Ráadásul a sokba fognak kerülni. A növényekkel nem lesz gond. A város környéke tele van számomra hasznos alapanyagokkal. * Tárja fel a tényt, hogy mire számítson. Egyáltalán nem hazudik, mert miért tenné az ő Vérnővérkéjével. Kezdi megkedvelni, de arra viszont cseppet sem kíváncsi, hogy a helyzete milyen a nőnél.*
-Jól van, akkor találkozunk később édesem. Csókolom az érzéki ajkaid. Mármint ha olyan fajta ember lennék, ezt mondanám. Helyette sokkal praktikusabbat mondok. Kéz és lábtörést, s a tapizókra vigyázz. * Köszön el tőle, majd könyvtár felé veszi az irányt. Ha szükségük van egymásra, akkor biztosan megkeresik egymást. Fel kell készülniük a hosszú együtt töltött percek örömeire.*
-Igen, úgy.*Hangzik el a megerősítés a részéről. Nem kerüli el a figyelmét, hogy sikerült mosolyt csalni a másik ajkaira, amitől varázslatosan jól néz ki a másik. A sötét mosoly a kedvence, ha valakinél meglátja, akkor annak szintén örül. Yüsmene válaszol, amire csak felvonja a szemöldökét.*
-Miért érzem úgy, hogy egyszer bemutatót kell neked tartanom, hogy elismerd mennyire veszélyes vagyok valójában? * Teszi fel a kérdést, miközben egy nagyobb sóhajtás keretében kifújja a levegőt. Továbbiakban nem szándékozik beszélni a módszereiről, mert hagynia kell magának ütő kártyákat. Rengeteg lehetősége van alkimistaként, hogy miként bánjon el a nagyfiúkkal. Képes tömegeket megbénítani és megmérgezni. Minden csak az alkotó fantáziájától és ügyességétől függ.*
-Meglep, hogy könyvet írok? Gondolom az jutott eszedbe, hogy nem-e valami ákombákom szövegeket írok belé. Hiszen te szintén elismerted, hogy őrült vagyok. Meg fogom keresni a könyvtárat, hogy eltölthessek pár órát ott. A könyvtáradat szintén megnézem. Homokóra-forma? Szerintem meg se közelíted, de ha nem vagy szégyenlős* Szándékosan harapja el a végét, mert szeretné némi gondolkozásra bírni a női agyat. Nem fogja elismerni Yüsmene előtt, hogy megfogta őt, hanem mélyen titokban akarja tartani.*
-Jól van, ha külön szoba. S az ágyam nem kell. Majd egy vastag bundán fogok aludni a földön. De aludtam már többször állva, fán csücsülve, háztetőn a kéménynek dőlve. Nem szeretnélek leterhelni túlságosan költségvetés ügyileg. Még ott vannak az alkimista felszerelések, amiket nem leányálom beszerezni. Ráadásul a sokba fognak kerülni. A növényekkel nem lesz gond. A város környéke tele van számomra hasznos alapanyagokkal. * Tárja fel a tényt, hogy mire számítson. Egyáltalán nem hazudik, mert miért tenné az ő Vérnővérkéjével. Kezdi megkedvelni, de arra viszont cseppet sem kíváncsi, hogy a helyzete milyen a nőnél.*
-Jól van, akkor találkozunk később édesem. Csókolom az érzéki ajkaid. Mármint ha olyan fajta ember lennék, ezt mondanám. Helyette sokkal praktikusabbat mondok. Kéz és lábtörést, s a tapizókra vigyázz. * Köszön el tőle, majd könyvtár felé veszi az irányt. Ha szükségük van egymásra, akkor biztosan megkeresik egymást. Fel kell készülniük a hosszú együtt töltött percek örömeire.*
1173. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-17 12:52:09
Üzenet elküldve: 2014-05-17 12:52:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Orrden - A viszontlátás öröme//
- Mint egy disznót?
*Vigyorodik el szélesen, igazán őszintén, majd a kijelentésre támadó gondolatait ezúttal nem tartja magában, hiszen nem sok oka van rá. Hagyja őket szavakká formálódni saját, egyébként kissé érces hangján.*
- Ez jó, ez tetszik. Hiszek neked. És így máris kevésbé tartok tőle, hogy bárki leteríthetne.
*Utolsó szavát elég ízesen böki ki, kissé már talán kacéran is, amit a mellé a még mindig tartó mosolya is elmélyíthet.*
- Tehát saját könyveket írogatsz. Ez is jó lehet. De akkor talán nem is baj, hogy az előbb nem mondtam el, merre is van a könyvtár.
*Kuncog, hiszen a férfinak fel sem tűnt valahogyan, hogy erről nem ejtett szót. Tán csak elvarázsolták a szavai... vagy kiverte a fejéből a hosszas magyarázkodás? Az jelenleg mindegy is.*
- Egyébként a templomból nyílik a könyvtár. Megtalálhatod magad is, a Levegő Temploma egész magas építmény, már messziről is látszik. És ha megkéred valamelyik ottani csuhást, már szinte helyben is vagy, mert megmutatja az utat. Vagy odavezet.
*Vállat von, hiszen azt tudja, merrefelé van a könyvtár, lehetett a tanúja a múltkoriban annak, hogy valakit pontosan így vezettek oda. Ám még sosem járt ott.*
- Meg saját könyvtáram is van. Majd megnézed azt is, hátha akad olyasmi, ami a kedvedre való. A külön szobához viszont ragaszkodom. Nem zavarna a vékonyka tested látványa és lefogadom, hogy téged sem az én kellemes homokóra-formám. De... Alkalmanként szándékomban állna nekem is fogadni valakit. Azt pedig nem fogom az orrod előtt tenni.
*Szögezi le egyértelműen, bár még mindig somolyogva, s résnyire összehunyorított szemmel.*
- De ha ennyire megfelelne neked a földön aludni, akkor legalább eggyel kevesebb ágyat kell vegyek. Majd a tiedben lévőt átvisszük egy másik szobába.
*Elveszi a pénzt, amit Orrden nyom a kezébe, bár jelenleg nem nagyon érzi úgy, hogy szüksége lenne rá. Amit mondott, nem pont azért mondta, mert meg van szorulva anyagi szinten, hanem csak mert még mindig azon agyal, hogy mikorra fog megtérülni az a pénzmennyiség, amit a bordély felszerelésébe és megnyitásába fektet.
Az erszényt nem akasztja derékövére. Úgy érzi, nagyobb biztonságban lenne markában, mint ott, hiszen ezúttal nincs rajta egyéb, csak egy feszes bőrnadrág, meg egy kevésbé bő szövettunika, egy vékony bőrmellénykével. Így, hogy nem fedné lepel az erszénykét, az biztosabban válhatna prédává egy élesebb kés közeledése számára. Azt meg nem akarná, hiába dúskál szinte a pénzben.*
- Nem, nem hiszem, hogy meghatná őket egy várandós nő. Főleg, hogy észre sem vennék. De nem muszáj visszajönnöd velem oda, akár meg is várhatsz, vagy elmehetsz a könyvtárba, ahogy gondolod.
*Míg várja a választ, nem indul meg a tömeg felé, hogy ismét belevesse magát. Előbb tudni szeretné, hogy Orrden hogy dönt. Ha azt választja, hogy továbbra is vele tart, akkor ezúttal a vörös maga megy előre, hogy utat törhessen a tömegben, ismét az ács kiállított holmijai felé.*
- Mint egy disznót?
*Vigyorodik el szélesen, igazán őszintén, majd a kijelentésre támadó gondolatait ezúttal nem tartja magában, hiszen nem sok oka van rá. Hagyja őket szavakká formálódni saját, egyébként kissé érces hangján.*
- Ez jó, ez tetszik. Hiszek neked. És így máris kevésbé tartok tőle, hogy bárki leteríthetne.
*Utolsó szavát elég ízesen böki ki, kissé már talán kacéran is, amit a mellé a még mindig tartó mosolya is elmélyíthet.*
- Tehát saját könyveket írogatsz. Ez is jó lehet. De akkor talán nem is baj, hogy az előbb nem mondtam el, merre is van a könyvtár.
*Kuncog, hiszen a férfinak fel sem tűnt valahogyan, hogy erről nem ejtett szót. Tán csak elvarázsolták a szavai... vagy kiverte a fejéből a hosszas magyarázkodás? Az jelenleg mindegy is.*
- Egyébként a templomból nyílik a könyvtár. Megtalálhatod magad is, a Levegő Temploma egész magas építmény, már messziről is látszik. És ha megkéred valamelyik ottani csuhást, már szinte helyben is vagy, mert megmutatja az utat. Vagy odavezet.
*Vállat von, hiszen azt tudja, merrefelé van a könyvtár, lehetett a tanúja a múltkoriban annak, hogy valakit pontosan így vezettek oda. Ám még sosem járt ott.*
- Meg saját könyvtáram is van. Majd megnézed azt is, hátha akad olyasmi, ami a kedvedre való. A külön szobához viszont ragaszkodom. Nem zavarna a vékonyka tested látványa és lefogadom, hogy téged sem az én kellemes homokóra-formám. De... Alkalmanként szándékomban állna nekem is fogadni valakit. Azt pedig nem fogom az orrod előtt tenni.
*Szögezi le egyértelműen, bár még mindig somolyogva, s résnyire összehunyorított szemmel.*
- De ha ennyire megfelelne neked a földön aludni, akkor legalább eggyel kevesebb ágyat kell vegyek. Majd a tiedben lévőt átvisszük egy másik szobába.
*Elveszi a pénzt, amit Orrden nyom a kezébe, bár jelenleg nem nagyon érzi úgy, hogy szüksége lenne rá. Amit mondott, nem pont azért mondta, mert meg van szorulva anyagi szinten, hanem csak mert még mindig azon agyal, hogy mikorra fog megtérülni az a pénzmennyiség, amit a bordély felszerelésébe és megnyitásába fektet.
Az erszényt nem akasztja derékövére. Úgy érzi, nagyobb biztonságban lenne markában, mint ott, hiszen ezúttal nincs rajta egyéb, csak egy feszes bőrnadrág, meg egy kevésbé bő szövettunika, egy vékony bőrmellénykével. Így, hogy nem fedné lepel az erszénykét, az biztosabban válhatna prédává egy élesebb kés közeledése számára. Azt meg nem akarná, hiába dúskál szinte a pénzben.*
- Nem, nem hiszem, hogy meghatná őket egy várandós nő. Főleg, hogy észre sem vennék. De nem muszáj visszajönnöd velem oda, akár meg is várhatsz, vagy elmehetsz a könyvtárba, ahogy gondolod.
*Míg várja a választ, nem indul meg a tömeg felé, hogy ismét belevesse magát. Előbb tudni szeretné, hogy Orrden hogy dönt. Ha azt választja, hogy továbbra is vele tart, akkor ezúttal a vörös maga megy előre, hogy utat törhessen a tömegben, ismét az ács kiállított holmijai felé.*
1172. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-17 12:44:04
Üzenet elküldve: 2014-05-17 12:44:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ëleya Meynücha//
*Kis bátorítás szükségeltetik még, de nem fogja hagyni, hogy a nő ne fogja a gyeplőt, így továbbra is bátorítja.*
-Na egész jó, látja mindjárt könnyebben megy. *mosolyodik el.* -Igen saját termés, úgy ahogy a kocsin lévő többi termék is. *mutat hátra a zsákokra és kosarakra, amikben a zöldségek és a gyümölcsök sorakoznak.* -Persze nem a saját földemen termeltem, hanem egy nemes ember földjén bérmunkában. A java része őt illette. *mondja mosolyogva, pedig ezen sokan nem nevetgélnének. Mégis tudja, hogy ez az élet rendje. Ő munkásembernek született, és az a dolga, hogy kétkezi munkát végezzen, mivel semmi máshoz nem ért. Más nemesnek születik, hatalmas földekkel és legelőkkel a kezében, de ő pedig csak a dirigáláshoz, és az irányításhoz ért. Mindenkinek megvan a helye a világban, ezért sem szomorkodik, inkább annak örül amije van.* -Na de majd egyszer a sajátomon. *csillannak fel szemei, mert mindezek ellenére egy saját földnek nincsen párja, ahol kedvére tevékenykedhet mindenféle belemagyarázás nélkül.* -Örülök, hogy ízlik. Biztosan szép lehetett. *gondol bele a lóba a leírás alapján.* -Nekem is volt már több is. Az első állatom egy szamár volt, az öregemtől kaptam hat évesen. *neveti el magát.* -Azt mondta majd ha ezt felérem kaphatok egy lovat is. Sokat foglalkoztam vele. *gondol vissza a kellemes emlékekre.*
-Hú nekem mondja ! *simogatja meg kissé kerek hasát.* -Mondjuk én leveses vagyok, és az egyszerű ételekhez vagyok szokva. *mondja, amit a nő is sejteni vélhet, hogy a földműves nem volt elhalmozva mindenféle finomabbnál finomabb falatokkal.* -Nem dehogy is, menjünk csak tovább, különben sem költenék ételre. Tudja szeretek főzni, és a magam módján még jót is főzök. *mosolyodik el ismét.* -Ha gondolja, szívesen meghívom egy tányér levesre, bár tudom most lakott jó, de egy kis friss zöldséges levesnek ki tudna ellenállni ? *mondja, aztán hallgatja a nő tapasztalatait a látottakról. Ekkor állítja meg a lovat, amit egész ügyesen csinált, és elsétál a bájitalos kofához. Rolf addig csak üldögél, és kézben tartja a gyeplőt, ha esetleg Pajtás valamiért bebolondulna sikerüljön megfékezni.*
-Nocsak mi jót talált ? *érdeklődik Rolf, majd visszaadja a gyeplőt, és ezzel az irányítást a nő kezébe.*
-Rendben, részemről is mehetünk. Az úti célt önre bízom, addig én szundikálok egyet, ha nincs ellenére. *mondja, majd amennyire csak tud a bakon hátradől félig fekvő helyzetbe, karba teszi kezeit, lábait megtámassza a lábtartón, lehajtja fejét, és már be is hunyja szemeit. Egyáltalán nem fogja zavarni a kis zötykölődés, mondhatni élete részévé vállt a bakon való utazás és pihenés.*
*Kis bátorítás szükségeltetik még, de nem fogja hagyni, hogy a nő ne fogja a gyeplőt, így továbbra is bátorítja.*
-Na egész jó, látja mindjárt könnyebben megy. *mosolyodik el.* -Igen saját termés, úgy ahogy a kocsin lévő többi termék is. *mutat hátra a zsákokra és kosarakra, amikben a zöldségek és a gyümölcsök sorakoznak.* -Persze nem a saját földemen termeltem, hanem egy nemes ember földjén bérmunkában. A java része őt illette. *mondja mosolyogva, pedig ezen sokan nem nevetgélnének. Mégis tudja, hogy ez az élet rendje. Ő munkásembernek született, és az a dolga, hogy kétkezi munkát végezzen, mivel semmi máshoz nem ért. Más nemesnek születik, hatalmas földekkel és legelőkkel a kezében, de ő pedig csak a dirigáláshoz, és az irányításhoz ért. Mindenkinek megvan a helye a világban, ezért sem szomorkodik, inkább annak örül amije van.* -Na de majd egyszer a sajátomon. *csillannak fel szemei, mert mindezek ellenére egy saját földnek nincsen párja, ahol kedvére tevékenykedhet mindenféle belemagyarázás nélkül.* -Örülök, hogy ízlik. Biztosan szép lehetett. *gondol bele a lóba a leírás alapján.* -Nekem is volt már több is. Az első állatom egy szamár volt, az öregemtől kaptam hat évesen. *neveti el magát.* -Azt mondta majd ha ezt felérem kaphatok egy lovat is. Sokat foglalkoztam vele. *gondol vissza a kellemes emlékekre.*
-Hú nekem mondja ! *simogatja meg kissé kerek hasát.* -Mondjuk én leveses vagyok, és az egyszerű ételekhez vagyok szokva. *mondja, amit a nő is sejteni vélhet, hogy a földműves nem volt elhalmozva mindenféle finomabbnál finomabb falatokkal.* -Nem dehogy is, menjünk csak tovább, különben sem költenék ételre. Tudja szeretek főzni, és a magam módján még jót is főzök. *mosolyodik el ismét.* -Ha gondolja, szívesen meghívom egy tányér levesre, bár tudom most lakott jó, de egy kis friss zöldséges levesnek ki tudna ellenállni ? *mondja, aztán hallgatja a nő tapasztalatait a látottakról. Ekkor állítja meg a lovat, amit egész ügyesen csinált, és elsétál a bájitalos kofához. Rolf addig csak üldögél, és kézben tartja a gyeplőt, ha esetleg Pajtás valamiért bebolondulna sikerüljön megfékezni.*
-Nocsak mi jót talált ? *érdeklődik Rolf, majd visszaadja a gyeplőt, és ezzel az irányítást a nő kezébe.*
-Rendben, részemről is mehetünk. Az úti célt önre bízom, addig én szundikálok egyet, ha nincs ellenére. *mondja, majd amennyire csak tud a bakon hátradől félig fekvő helyzetbe, karba teszi kezeit, lábait megtámassza a lábtartón, lehajtja fejét, és már be is hunyja szemeit. Egyáltalán nem fogja zavarni a kis zötykölődés, mondhatni élete részévé vállt a bakon való utazás és pihenés.*
1171. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-17 11:57:24
Üzenet elküldve: 2014-05-17 11:57:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Rahi – A viszontlátás öröme //
*Látja, hogy Yüsmene megvilágosodott a magyarázatától. Viccesen fest előtte a nő hatalmasra nyílt szemeivel, amit megint egy mosollyal tud értékelni. Jó lesz odafigyelni rá, mert kiderül a másikról, hogy valójában egy nagyon vicces személy. Meghallgatja a lány beszédét, aztán sértetten felhorkan.*
-Baj, ha nem vagyok vaskos? Nem mindenki lehet női ideál kedvesem. S én nem tartozok bele. Ellenben okosabb vagyok minden izmosnál. *Neveti el magát önkénytelenül, mert ha nekiáll a főzetek gyártásának, akkor őt nehezen lehet megközelíteni. Baj csak a távolsági fegyverekkel rendező emberekkel jön, vagy akik használják a mágia tudományát. Kicsit elképzeli magát izmosnak, de úgy véli, hogy attól nem fog szebbé változni.*
-Ott vannak a főzeteim, amik igen hatásosak, ha harcra kerül a sor. Hogy mondják egy példát rá. Egyik főzetem gőze kábulttá teszi, sőt rémképeket lát. Míg hadonászik a levegőben a bénultságtól, akkor…hehe leszúrom, mint egy disznót.* Magyarázza el pimasz vigyorral az arcán, és ez egy olyan jelenet, mikor jól látható őrültsége. Ő cseppet sem gyászolta meg a növényeket. Valaki majd feltakarítja őket, vagy felhasználja.*
-Miért nem közös szobánk van? Ha már úgyis zavarni fogsz, akkor nem mindegy? Ráadásul maradna egy nagyszoba valaminek. Tudod engem sem zavar a női test látványa. Ráadásul én az ágy helyett a földet választanám alvási színtérnek. A túl puha ágyban rémálmaim vannak, hogy belefulladok a sok dunyha közé. * Osztja meg legféltettebb titkait, mert meri remélni, hogy csupán jókedvre deríti a mellette előtte állót. Elgondolkozik, hogy mennyi arannyal segítse ki Yüsmenét. A kiköltekezés szó elég rémesen hangzik. Odanéz, hogy hová kellene menniük, majd rögtön az arcára lesz írva az ellenzés gondolata. Ha mindenáron arra akar menni, akkor megtehetik cselesen.*
-Hát felőlem mehetünk, de tudd meg, hogy piszkos trükkhöz kellene folyamodnunk. Például eljátszani, hogy te vagy az én feleségem, aki babát vár. Arra csak ügyelni fognak. * Somolyog egy sort, de érzi magában, hogy a nő nem repesne ezért az ötletért.*
-Dehogy kellenek ezek a gazok. Azért szedtem őket, hogy megtudjam a nevüket. Ha megtudtam a nevüket, akkor utána én saját magam vizsgálnám meg őket. Tudod, nem bízok mások tudásában, csak a magaméban. Saját könyveket írok róluk, hogy később eladjam azokat. Van egy írói álnevem. * Jelenti ki. Nem tudja tovább türtőztetni magát, s rejtett zsebében matatni kezd. Mikor a hízott szütyőt előveszi, akkor másik kisebb praclijába nyomja. Átad 295 aranyat Rahil Asri Yalaedilnek.
*
-Kis segítség a vásárlásokhoz. Én tudok nélkülözni.
*Látja, hogy Yüsmene megvilágosodott a magyarázatától. Viccesen fest előtte a nő hatalmasra nyílt szemeivel, amit megint egy mosollyal tud értékelni. Jó lesz odafigyelni rá, mert kiderül a másikról, hogy valójában egy nagyon vicces személy. Meghallgatja a lány beszédét, aztán sértetten felhorkan.*
-Baj, ha nem vagyok vaskos? Nem mindenki lehet női ideál kedvesem. S én nem tartozok bele. Ellenben okosabb vagyok minden izmosnál. *Neveti el magát önkénytelenül, mert ha nekiáll a főzetek gyártásának, akkor őt nehezen lehet megközelíteni. Baj csak a távolsági fegyverekkel rendező emberekkel jön, vagy akik használják a mágia tudományát. Kicsit elképzeli magát izmosnak, de úgy véli, hogy attól nem fog szebbé változni.*
-Ott vannak a főzeteim, amik igen hatásosak, ha harcra kerül a sor. Hogy mondják egy példát rá. Egyik főzetem gőze kábulttá teszi, sőt rémképeket lát. Míg hadonászik a levegőben a bénultságtól, akkor…hehe leszúrom, mint egy disznót.* Magyarázza el pimasz vigyorral az arcán, és ez egy olyan jelenet, mikor jól látható őrültsége. Ő cseppet sem gyászolta meg a növényeket. Valaki majd feltakarítja őket, vagy felhasználja.*
-Miért nem közös szobánk van? Ha már úgyis zavarni fogsz, akkor nem mindegy? Ráadásul maradna egy nagyszoba valaminek. Tudod engem sem zavar a női test látványa. Ráadásul én az ágy helyett a földet választanám alvási színtérnek. A túl puha ágyban rémálmaim vannak, hogy belefulladok a sok dunyha közé. * Osztja meg legféltettebb titkait, mert meri remélni, hogy csupán jókedvre deríti a mellette előtte állót. Elgondolkozik, hogy mennyi arannyal segítse ki Yüsmenét. A kiköltekezés szó elég rémesen hangzik. Odanéz, hogy hová kellene menniük, majd rögtön az arcára lesz írva az ellenzés gondolata. Ha mindenáron arra akar menni, akkor megtehetik cselesen.*
-Hát felőlem mehetünk, de tudd meg, hogy piszkos trükkhöz kellene folyamodnunk. Például eljátszani, hogy te vagy az én feleségem, aki babát vár. Arra csak ügyelni fognak. * Somolyog egy sort, de érzi magában, hogy a nő nem repesne ezért az ötletért.*
-Dehogy kellenek ezek a gazok. Azért szedtem őket, hogy megtudjam a nevüket. Ha megtudtam a nevüket, akkor utána én saját magam vizsgálnám meg őket. Tudod, nem bízok mások tudásában, csak a magaméban. Saját könyveket írok róluk, hogy később eladjam azokat. Van egy írói álnevem. * Jelenti ki. Nem tudja tovább türtőztetni magát, s rejtett zsebében matatni kezd. Mikor a hízott szütyőt előveszi, akkor másik kisebb praclijába nyomja. Átad 295 aranyat Rahil Asri Yalaedilnek.
*-Kis segítség a vásárlásokhoz. Én tudok nélkülözni.
1170. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-17 10:37:29
Üzenet elküldve: 2014-05-17 10:37:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Orrden - A viszontlátás öröme//
- Áh.
*Nyújtja el a szót, s hatalmas szemeket mereszt a másikra, miközben lassan bólint is egyet, jelezve, hogy "megvilágosodott". Persze azért érezni rajta, hogy furcsállja a dolgot, s valamilyen szinten csalódott is.*
- Azt hittem már, üldöz valaki... akivel régen ügyed volt. De akkor így jó. Vagyis nem. Tényleg nem látszol valami vaskosnak, sőt, inkább nyüzügének mondanálak, de... Majd ezen javítani kellene, mert másképp nem fogod tudni megvédeni a lányokat. Addig rendben van, hogy keresnem kell legalább egy őrt is, de azért nem lenne baj, ha te sem fulladnál ki ennyitől.
*Összehúzza szemöldökét ismét, s nézi, ahogy a fonnyadt növények szétszóródnak a kövezeten, majd a könyvei a helyükre kerülnek, a táska mélyére.*
- Emlékszel, meséltem, hogy kellene pár bútor. Nyolc szobám van a házban, ebből kettő nagyobb, a többi kisebb. A két nagyobb lesz a mienk, a kisebbek a többieké... De kellene még egy-két ágy, hogy egy szobában akár ketten is megférjenek. Meg egy kanapé-féle az előszobába. Csak fotelek vannak ott. Eddig az elég volt, de lassan jelentősen többen leszünk, szóval... Ez is ilyen előre kiköltekezés lenne most. De hát nem találtam túl sok olyasmit, ami tetszett volna.
*Visszafordítja fejét a tömeg felé.*
- Igazából oda kellene valahogy visszamenjünk, de... Még mindig zavaróan sokan vannak, így lehetetlen válogatni. Később kellene visszanézni, szóval... Ha már egyszer így összefutottunk -szó szerint-, akkor mehetünk egyelőre arra, amerre te akarsz. Hátha addig feltisztul innen ez a sok...
*Nyitva hagyja a mondat végét, s ahelyett, hogy kimondaná valamelyik, szerinte az itteniekre leginkább illő jelzőt, inkább felsóhajt, s elhessegeti az alantas állatok neveit.*
- Gondolom, kellenének új gazok azok helyett, amiket kiszórtál. Szerezhetünk. És ha már egyszer így alakult, akkor lenne is egy külön kérésem. Szeretném, ha majd készítenél és tartanál olyan főzetet is, ami a lányaink és fiaink által összeszedhető betegségekre valók. Ha érted, mire gondolok.
*Mélyít valamennyit hangján, s bizalmas pillantást vet a férfira, hogy mindenképp tudja, hogy olyasmikre gondol, mint a legérzékenyebb területeken mutatkozó kiütések, sebek és hólyagok...*
- És ha van valami erre való is, akkor annak is szeretnék elébe menni, hogy a lányok ne lehessenek várandósak, ha nem akarnak. Bár gondolom, nyilván nem...
*Miután előadta, mit akar, elcsendesül, s megvárja Orrden reakcióit. Kíváncsi, mit szól ahhoz, hogy máris kezébe vette az irányítást és kissé átrendezi a napi beosztását - bár egyben egészséges alkunak is találja a dolgot, hiszen vállalta még azt is, hogy elkíséri.*
- Áh.
*Nyújtja el a szót, s hatalmas szemeket mereszt a másikra, miközben lassan bólint is egyet, jelezve, hogy "megvilágosodott". Persze azért érezni rajta, hogy furcsállja a dolgot, s valamilyen szinten csalódott is.*
- Azt hittem már, üldöz valaki... akivel régen ügyed volt. De akkor így jó. Vagyis nem. Tényleg nem látszol valami vaskosnak, sőt, inkább nyüzügének mondanálak, de... Majd ezen javítani kellene, mert másképp nem fogod tudni megvédeni a lányokat. Addig rendben van, hogy keresnem kell legalább egy őrt is, de azért nem lenne baj, ha te sem fulladnál ki ennyitől.
*Összehúzza szemöldökét ismét, s nézi, ahogy a fonnyadt növények szétszóródnak a kövezeten, majd a könyvei a helyükre kerülnek, a táska mélyére.*
- Emlékszel, meséltem, hogy kellene pár bútor. Nyolc szobám van a házban, ebből kettő nagyobb, a többi kisebb. A két nagyobb lesz a mienk, a kisebbek a többieké... De kellene még egy-két ágy, hogy egy szobában akár ketten is megférjenek. Meg egy kanapé-féle az előszobába. Csak fotelek vannak ott. Eddig az elég volt, de lassan jelentősen többen leszünk, szóval... Ez is ilyen előre kiköltekezés lenne most. De hát nem találtam túl sok olyasmit, ami tetszett volna.
*Visszafordítja fejét a tömeg felé.*
- Igazából oda kellene valahogy visszamenjünk, de... Még mindig zavaróan sokan vannak, így lehetetlen válogatni. Később kellene visszanézni, szóval... Ha már egyszer így összefutottunk -szó szerint-, akkor mehetünk egyelőre arra, amerre te akarsz. Hátha addig feltisztul innen ez a sok...
*Nyitva hagyja a mondat végét, s ahelyett, hogy kimondaná valamelyik, szerinte az itteniekre leginkább illő jelzőt, inkább felsóhajt, s elhessegeti az alantas állatok neveit.*
- Gondolom, kellenének új gazok azok helyett, amiket kiszórtál. Szerezhetünk. És ha már egyszer így alakult, akkor lenne is egy külön kérésem. Szeretném, ha majd készítenél és tartanál olyan főzetet is, ami a lányaink és fiaink által összeszedhető betegségekre valók. Ha érted, mire gondolok.
*Mélyít valamennyit hangján, s bizalmas pillantást vet a férfira, hogy mindenképp tudja, hogy olyasmikre gondol, mint a legérzékenyebb területeken mutatkozó kiütések, sebek és hólyagok...*
- És ha van valami erre való is, akkor annak is szeretnék elébe menni, hogy a lányok ne lehessenek várandósak, ha nem akarnak. Bár gondolom, nyilván nem...
*Miután előadta, mit akar, elcsendesül, s megvárja Orrden reakcióit. Kíváncsi, mit szól ahhoz, hogy máris kezébe vette az irányítást és kissé átrendezi a napi beosztását - bár egyben egészséges alkunak is találja a dolgot, hiszen vállalta még azt is, hogy elkíséri.*
1169. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-17 09:47:33
Üzenet elküldve: 2014-05-17 09:47:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Rolfeuss Kelardo//
- Persze… jól vagyunk * Válaszolja enyhe bizonytalansággal a hangjában. Máskor jóízűen nevetne az ilyen kis baleseteken, most azonbn hideg fut végig a gerincén. A kellemetlen érzés csak akkor szűnik meg, mikor Rolf a vállára teszi a kezét. Ekkor végleg kiszakad a döbbentség elemésztő sötétjéből, és megrázza a fejét. *
- Biztos benne? A végén még meggyilkolok valakit! * Nevet halkan, majd megindítja a szekeret a férfi segítségével. S máris mennyivel könnyebben megy! Mosoly villan a szája sarkában. Idejére sem emlékszik, mikor voltak hasonlóan jó érzések a mellkasában. S mindezt egy olyan valaki váltotta ki belőle, akit alig egy napja ismer? Ahogy ezen elgondolkozik, egy pillanatra észre sem veszi, hogy Rolf odanyújtja neki az almát. *
- Óh, köszönöm! * Jóízűen beleharap, majd szeme sarkából a földmívesre pillant. *
- Saját termés? Utoljára a szülőfalumban ettem hasonló jót. * Hamar elpusztítja a piros gyümölcsöt, majd a csutkát elhajítja. Az egyenest egy kereskedő kosarában landol, mire Ëleya arcára csibészes mosoly ül ki… mintha csak ezt üzenné vele: „Nem én voltam!” *
- Volt már lovam, atyám a nélkül nem is eresztett volna szélnek! De sajnos el kellett adnom út közben. Pedig igazi szép hátas volt. Fekete alapon fehér foltos, hatalmas állat.
- Hm… * Gondolkozik el a kérdésen. * - Úgy hiszem, mindent megeszek, ami finom * Neveti el magát. * - De ugyanúgy szeretem a jó sülteket, mint a zöldségeket és gyümölcsöket. Nincs is jobb egy finom vadragunál, vagy sült nyúlcombnál… * Tekintve, hogy a fogadóban nemrég evett, nem mondhatni túlzottan éhesnek. *
- Ha esetleg megéhezett volna, megállhatunk. Ne hogy miattam koplaljon! Az árakról meg inkább annyit, hogy bárhol járok, a városiak mind azt mondják, hogy náluk minden drágább… láttam már magasabb árakat, de alacsonyabbakat is. * S ekkor a férfi rákérdez arra, talált-e valami érdekeset. Ezen még inkább elgondolkozik. *
- Nem mondanám. Vannak nagyon szép holmik, de valahogy mindegyik távol áll tőlem. Látványnak remek, szép, szemet gyönyörködtető, de egyiket sem venném fel, mert nem az erdőben járásra tervezték… pedig a selyemnek, és bársonyos anyagoknak érintését én is szeretem a bőrömön, akár a legtöbb nő. * Újabb titokzatos mosoly. Vajon most hol járhatnak a gondolatai? *
- Illóolajok. Igen-igen, ez már kicsit közelebb áll hozzám. Mindig is szerettem volna tanulni a különleges gyógyfüvekről és gyógynövényekről. Most, hogy mondja! * Megállítja a lovat egy bájitalokat árusító kufa előtt. Leszáll a bakról, majd a standhoz sétál, tekintetét gondosan végigfuttatva a kitett bájitalokon. Ám a kereskedő ravasz - csak akkor hajlandó bármit is elárulni, ha megveszi az italt. Kiválasztja a hozzá legközelebb álló színt - a világoszöld varázsitalt. Ugyan nem tudja, mire lesz jó, de kifizeti az érte járó összeget, és zsebre rakja a kis üvegcsét. ~ Valamire csak jó lesz. ~ Morfondírozik magában, miközben visszamászik a bakra. *
- Azt hiszem, indulhatunk. * Villant kellemes mosolyt Rolfra, majd kezébe fogja a gyeplőt, és megindítja a szekeret. *
A hozzászólás írója (Ëleya Meynücha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.17 09:49:01
- Persze… jól vagyunk * Válaszolja enyhe bizonytalansággal a hangjában. Máskor jóízűen nevetne az ilyen kis baleseteken, most azonbn hideg fut végig a gerincén. A kellemetlen érzés csak akkor szűnik meg, mikor Rolf a vállára teszi a kezét. Ekkor végleg kiszakad a döbbentség elemésztő sötétjéből, és megrázza a fejét. *
- Biztos benne? A végén még meggyilkolok valakit! * Nevet halkan, majd megindítja a szekeret a férfi segítségével. S máris mennyivel könnyebben megy! Mosoly villan a szája sarkában. Idejére sem emlékszik, mikor voltak hasonlóan jó érzések a mellkasában. S mindezt egy olyan valaki váltotta ki belőle, akit alig egy napja ismer? Ahogy ezen elgondolkozik, egy pillanatra észre sem veszi, hogy Rolf odanyújtja neki az almát. *
- Óh, köszönöm! * Jóízűen beleharap, majd szeme sarkából a földmívesre pillant. *
- Saját termés? Utoljára a szülőfalumban ettem hasonló jót. * Hamar elpusztítja a piros gyümölcsöt, majd a csutkát elhajítja. Az egyenest egy kereskedő kosarában landol, mire Ëleya arcára csibészes mosoly ül ki… mintha csak ezt üzenné vele: „Nem én voltam!” *
- Volt már lovam, atyám a nélkül nem is eresztett volna szélnek! De sajnos el kellett adnom út közben. Pedig igazi szép hátas volt. Fekete alapon fehér foltos, hatalmas állat.
- Hm… * Gondolkozik el a kérdésen. * - Úgy hiszem, mindent megeszek, ami finom * Neveti el magát. * - De ugyanúgy szeretem a jó sülteket, mint a zöldségeket és gyümölcsöket. Nincs is jobb egy finom vadragunál, vagy sült nyúlcombnál… * Tekintve, hogy a fogadóban nemrég evett, nem mondhatni túlzottan éhesnek. *
- Ha esetleg megéhezett volna, megállhatunk. Ne hogy miattam koplaljon! Az árakról meg inkább annyit, hogy bárhol járok, a városiak mind azt mondják, hogy náluk minden drágább… láttam már magasabb árakat, de alacsonyabbakat is. * S ekkor a férfi rákérdez arra, talált-e valami érdekeset. Ezen még inkább elgondolkozik. *
- Nem mondanám. Vannak nagyon szép holmik, de valahogy mindegyik távol áll tőlem. Látványnak remek, szép, szemet gyönyörködtető, de egyiket sem venném fel, mert nem az erdőben járásra tervezték… pedig a selyemnek, és bársonyos anyagoknak érintését én is szeretem a bőrömön, akár a legtöbb nő. * Újabb titokzatos mosoly. Vajon most hol járhatnak a gondolatai? *
- Illóolajok. Igen-igen, ez már kicsit közelebb áll hozzám. Mindig is szerettem volna tanulni a különleges gyógyfüvekről és gyógynövényekről. Most, hogy mondja! * Megállítja a lovat egy bájitalokat árusító kufa előtt. Leszáll a bakról, majd a standhoz sétál, tekintetét gondosan végigfuttatva a kitett bájitalokon. Ám a kereskedő ravasz - csak akkor hajlandó bármit is elárulni, ha megveszi az italt. Kiválasztja a hozzá legközelebb álló színt - a világoszöld varázsitalt. Ugyan nem tudja, mire lesz jó, de kifizeti az érte járó összeget, és zsebre rakja a kis üvegcsét. ~ Valamire csak jó lesz. ~ Morfondírozik magában, miközben visszamászik a bakra. *
- Azt hiszem, indulhatunk. * Villant kellemes mosolyt Rolfra, majd kezébe fogja a gyeplőt, és megindítja a szekeret. *
A hozzászólás írója (Ëleya Meynücha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.17 09:49:01
1168. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-17 06:39:30
Üzenet elküldve: 2014-05-17 06:39:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Rahi – A viszontlátás öröme //
*Lehet, hogy kapott volna egy nagy pofont, de ettől még a lökdösődő tömegnek köszönhető az egész. Ha ezt képtelen beismerni a nő, akkor nem tud más tenni, mint ugyanúgy viselkedni. A lényeg, hogy minél hamarabb ki kell jutniuk ebből a tömegből, mert két és zöld foltokkal lesz tele a teste. Megnézi kedvese hisztis arcát, amire csak egy jóleső somolygással tud válaszolni. Szórakoztatja őt, hogy ilyen megnyilvánulásra képes Yüsmene.*
-Persze! Hogy mozgassam a kezem, ha állandóan meglökik? Meg tudod, nem vagyok egy erő bajnok, aki utat tör magának. Szóval hiába duzzogsz nekem itt, mert én sem tehetek róla, hogy ekkora a tömeg. * Mondja el a véleményét, mert nehogy már azt higgye, hogy nincsenek olyan események az életben, mikor magatehetetlen az ember. Megkapja a nő terhét, majd csak ezután következik a szabadulási kísérlet. Szerencsére hamar kijutnak, sőt a könyvek sem sérültek meg.*
-Csak rám kell nézned, s rögtön rájössz, hogy miért. De ha mindent meg kell magyaráznom neked. * Ingatja meg rosszalló módon a fejét, aztán vár, míg csillapodik benne a helyzet. Szemével egy darabig lesi a forgatagot, majd közelebb lépve a másikhoz belekezd a mondandójába.*
-Azért köptem ki a tüdőm, mert néha elég rendesen hozzázsúfolódtam két könyöknek. A tüdőmből meg kiszorult a levegő. Ebben nincs semmi ördöngösség, sem pedig abban, hogy nem vagyok a legerősebb ember. Szerinted az alkimisták olyan izmosak, hogy ledobod tőle a ruháidat? Nem, cseppet sem vagyok az. Gyengeségeim közé sorolható. Vigyáznom kell az ilyen helyzetekre.* Örülhet Yüsmene, hogy most mit hallott az elébb. Ha pedig attól tart, hogy régi ügyletébe keverné Őkirálykisasszonyságát, akkor nevetni tudna rajta. Tudja jól, hogy nem szabad belebonyolódni ügyekbe, főleg ha maszkja nincs rajta. Lustán végigméri kedves munkaadója öltözetét, közben egy elismerő mosolygás jelenik meg az arcán.*
-Nagyon kicsípted magad, de gondolom nem miattam. * Megnézi a növényeket a hátizsákjában, amik fonnyadni kezdenek. Megingatja a fejét, hogy ez nem állapot. Vagy most rögtön eladja valami növényesnek, vagy kihajítja. Az utóbbit teszi. Helyére kerül a könyvecskék, amiket kezébe nyomott a másik.*
-Van ebben a városban könyvtár? Szeretnék tanulni. A tudás az hatalom. Ebben a szellemiségben neveltek, amiben én kitartóan hiszek, drágám. *Néz rá sandán Rahilra.*
-Merre tovább? Miben segíthetek, az én drága vérszövetségemnek? * Játszik a szavakkal, mint más a karddal. Reméli, kap tőle választ, valami új célt. Megtalálta, s ezen ponton felül, még rémesen sokat lesznek együtt.*
*Lehet, hogy kapott volna egy nagy pofont, de ettől még a lökdösődő tömegnek köszönhető az egész. Ha ezt képtelen beismerni a nő, akkor nem tud más tenni, mint ugyanúgy viselkedni. A lényeg, hogy minél hamarabb ki kell jutniuk ebből a tömegből, mert két és zöld foltokkal lesz tele a teste. Megnézi kedvese hisztis arcát, amire csak egy jóleső somolygással tud válaszolni. Szórakoztatja őt, hogy ilyen megnyilvánulásra képes Yüsmene.*
-Persze! Hogy mozgassam a kezem, ha állandóan meglökik? Meg tudod, nem vagyok egy erő bajnok, aki utat tör magának. Szóval hiába duzzogsz nekem itt, mert én sem tehetek róla, hogy ekkora a tömeg. * Mondja el a véleményét, mert nehogy már azt higgye, hogy nincsenek olyan események az életben, mikor magatehetetlen az ember. Megkapja a nő terhét, majd csak ezután következik a szabadulási kísérlet. Szerencsére hamar kijutnak, sőt a könyvek sem sérültek meg.*
-Csak rám kell nézned, s rögtön rájössz, hogy miért. De ha mindent meg kell magyaráznom neked. * Ingatja meg rosszalló módon a fejét, aztán vár, míg csillapodik benne a helyzet. Szemével egy darabig lesi a forgatagot, majd közelebb lépve a másikhoz belekezd a mondandójába.*
-Azért köptem ki a tüdőm, mert néha elég rendesen hozzázsúfolódtam két könyöknek. A tüdőmből meg kiszorult a levegő. Ebben nincs semmi ördöngösség, sem pedig abban, hogy nem vagyok a legerősebb ember. Szerinted az alkimisták olyan izmosak, hogy ledobod tőle a ruháidat? Nem, cseppet sem vagyok az. Gyengeségeim közé sorolható. Vigyáznom kell az ilyen helyzetekre.* Örülhet Yüsmene, hogy most mit hallott az elébb. Ha pedig attól tart, hogy régi ügyletébe keverné Őkirálykisasszonyságát, akkor nevetni tudna rajta. Tudja jól, hogy nem szabad belebonyolódni ügyekbe, főleg ha maszkja nincs rajta. Lustán végigméri kedves munkaadója öltözetét, közben egy elismerő mosolygás jelenik meg az arcán.*
-Nagyon kicsípted magad, de gondolom nem miattam. * Megnézi a növényeket a hátizsákjában, amik fonnyadni kezdenek. Megingatja a fejét, hogy ez nem állapot. Vagy most rögtön eladja valami növényesnek, vagy kihajítja. Az utóbbit teszi. Helyére kerül a könyvecskék, amiket kezébe nyomott a másik.*
-Van ebben a városban könyvtár? Szeretnék tanulni. A tudás az hatalom. Ebben a szellemiségben neveltek, amiben én kitartóan hiszek, drágám. *Néz rá sandán Rahilra.*
-Merre tovább? Miben segíthetek, az én drága vérszövetségemnek? * Játszik a szavakkal, mint más a karddal. Reméli, kap tőle választ, valami új célt. Megtalálta, s ezen ponton felül, még rémesen sokat lesznek együtt.*
1167. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-16 22:45:36
Üzenet elküldve: 2014-05-16 22:45:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ëleya Meynücha//
-Persze csak tessék. Ha jól bánik vele a ló engedelmeskedni fog. *mondja, és át is adja a gyeplőt, majd hátul már éppen nyúlna az almáért, amikor hirtelen jön a fékezés, és hát a fizikát nem lehet átverni, így Rolf szépen bebukfencezik a sarokba. Kis csörgés hallható, mint mikor a vaddisznó mozgolódik a bokrok között, majd egy szisszenés. Rolf a fejéhez kap, mivel valamibe kicsit beleütötte. Hamar meg is látja, hogy a vasvilla nyelébe ütközött, még szerencse, hogy nem a villákkal találkozott. Gyorsan felpattan, és reméli nem történt tragédia. Szinte kivágódik a ponyva alól, és a szitkozódó férfinak valahogyan el is megy a kedve a további szónoklattól, és inkább elkullog.* -Minden rendben ? *teszi nagy mancsát a nő vállára, bár ezt inkább kérdezhette volna a férfitól, akit Pajtás kis híján agyontaposott.* -Csak rá kell jönni a titkára. *mosolyodik el, látszólag egyáltalán nem haragszik, sőt el is neveti magát.* -Hogy is ne ! Ha mindenki elsőre feladná hol tartanánk. Fogja csak meg gyorsan ! *nyomja a nő kezébe a gyeplőt, majd ő is megfogja, és mutogatni kezdi neki, mennyire kell feszesen tartani, és mikor mennyi lazát kell neki hagyni.* -Menni fog csak hajrá. Apropó. *emeli fel ujját, majd félig hátrafordul, és nyújtózkodni kezd, majd visszafordul.* -Tessék az alma. *adja át a mézédes gyümölcsöt, majd ha elindulnak tovább nézelődik, fél szemét a nőn tartja, és ha kell segít neki, hogy zökkenőmentesen haladhassanak tovább. Ha bele is kell szólnia egyáltalán nem mogorván, vagy unottan teszi, hanem kedvesen és segítőkészen.*
-Volt már saját lova ? *kérdezi, majd a bakról figyelgeti a zöldségeket és gyümölcsöket. Leginkább a minőséget szemrevételezi, és, hogy mennyire sürögnek-forognak a standok körül az emberek.* ~Nem is rossz.~ *állapítja meg elégedetten a dolgot.*
-Van kedvenc étele ? *kérdezi a nőtől, ugyanis a friss sültek illatától neki összefut a nyál a szájában.* -Mit gondol, ezek az árak itt jónak számítanak, vagy drágának ? *érdeklődik, bár Ëleya is említette, hogy nemrég érkezett, de hátha jobban ismeri a városi árakat.* -Az előbb mikor körbenézett látott valami érdekeset ? Vagy egyáltalán mi tetszik önnek ? Ékszerek, ruhák, esetleg illatos illóolajok ? *kérdezősködik Rolf, majd hátranyúl, és ő is elővesz egy almát, és nagyot harap belé.* -Ha kér még gyümölcsöt nyugodtan szolgálja ki magát. *kedveskedik a földműves, aki úgy véli, igazán kellemes társaságra akadt, és erre mikor ide indult még csak nem is számított.*
-Persze csak tessék. Ha jól bánik vele a ló engedelmeskedni fog. *mondja, és át is adja a gyeplőt, majd hátul már éppen nyúlna az almáért, amikor hirtelen jön a fékezés, és hát a fizikát nem lehet átverni, így Rolf szépen bebukfencezik a sarokba. Kis csörgés hallható, mint mikor a vaddisznó mozgolódik a bokrok között, majd egy szisszenés. Rolf a fejéhez kap, mivel valamibe kicsit beleütötte. Hamar meg is látja, hogy a vasvilla nyelébe ütközött, még szerencse, hogy nem a villákkal találkozott. Gyorsan felpattan, és reméli nem történt tragédia. Szinte kivágódik a ponyva alól, és a szitkozódó férfinak valahogyan el is megy a kedve a további szónoklattól, és inkább elkullog.* -Minden rendben ? *teszi nagy mancsát a nő vállára, bár ezt inkább kérdezhette volna a férfitól, akit Pajtás kis híján agyontaposott.* -Csak rá kell jönni a titkára. *mosolyodik el, látszólag egyáltalán nem haragszik, sőt el is neveti magát.* -Hogy is ne ! Ha mindenki elsőre feladná hol tartanánk. Fogja csak meg gyorsan ! *nyomja a nő kezébe a gyeplőt, majd ő is megfogja, és mutogatni kezdi neki, mennyire kell feszesen tartani, és mikor mennyi lazát kell neki hagyni.* -Menni fog csak hajrá. Apropó. *emeli fel ujját, majd félig hátrafordul, és nyújtózkodni kezd, majd visszafordul.* -Tessék az alma. *adja át a mézédes gyümölcsöt, majd ha elindulnak tovább nézelődik, fél szemét a nőn tartja, és ha kell segít neki, hogy zökkenőmentesen haladhassanak tovább. Ha bele is kell szólnia egyáltalán nem mogorván, vagy unottan teszi, hanem kedvesen és segítőkészen.*
-Volt már saját lova ? *kérdezi, majd a bakról figyelgeti a zöldségeket és gyümölcsöket. Leginkább a minőséget szemrevételezi, és, hogy mennyire sürögnek-forognak a standok körül az emberek.* ~Nem is rossz.~ *állapítja meg elégedetten a dolgot.*
-Van kedvenc étele ? *kérdezi a nőtől, ugyanis a friss sültek illatától neki összefut a nyál a szájában.* -Mit gondol, ezek az árak itt jónak számítanak, vagy drágának ? *érdeklődik, bár Ëleya is említette, hogy nemrég érkezett, de hátha jobban ismeri a városi árakat.* -Az előbb mikor körbenézett látott valami érdekeset ? Vagy egyáltalán mi tetszik önnek ? Ékszerek, ruhák, esetleg illatos illóolajok ? *kérdezősködik Rolf, majd hátranyúl, és ő is elővesz egy almát, és nagyot harap belé.* -Ha kér még gyümölcsöt nyugodtan szolgálja ki magát. *kedveskedik a földműves, aki úgy véli, igazán kellemes társaságra akadt, és erre mikor ide indult még csak nem is számított.*
1166. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-16 20:40:02
Üzenet elküldve: 2014-05-16 20:40:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Rolfeuss Kelardo//
//Pegazus Fogadó//
- Saját két kezemmel, szilfából, igen kemény. * Bólogat, majd megmarkolja jobbjával a botot. *
- Valamiért hasznosabbnak érzem, mint egy kardot, bár ezzel nem lehet végtagokat kaszabolni. * Halvány, sejtelmes mosolyt villantva felkel a pult mellől, és fél kézzel rátámaszkodik a botra, csípőjét enyhén az ellentétes irányba kitolva. *
- Igen, egy Lupusfulgur. Hát még sosem hallott róluk? * Halkan kuncog. *
- Nem oly rémisztő, mint amilyennek mondják. Bár inkább járja a maga útját, hozzám elég gyakran visszatér az az átkos teremtmény. * Persze itt az „átkost” közel sem rosszindulatúan mondta. Sőt. *
- Rendben. Engem megtalál itt, a fogadó előtt, kedves Rolf. Nem megyek én sehová.
* Nyugodtan álldogálva a fogadó bejárata előtt, várja meg a férfit, botjára támaszkodva. Csupán akkor eszmél fel merengéséből - s elmélyült tekintete alapján ki tudja, mily messze járhatott lélekben, más földeken, s helyeken, mennyi kalandban, vagy épp a múltban - mikor a szekér megáll előtte. Ekkor szélesen elmosolyodik, és könnyed, ruganyos mozdulattal pattan fel a bakra a férfi mellé. *
//Úton a piac felé…//
- Gyerünk, Pajtás! * Követi a férfi kiáltását lelkes sikkantása. Ahogy megindul hirtelen a ló, úgy huppan vissza a helyére, hisz lelkesedésében felállt ültéből. Jóízűen nevet saját ügyetlenségén, majd hosszú lábait keresztbe rakva, kényelmesen hátradől. Út közben kényelmesen befonja hosszú, rőt haját - már ami nem volt amúgy is belefonva feltűnő fejdíszébe. Hosszú, vastag, impozáns fonatát egy darab bőrrel köti meg, s haja egészen a combjáig leér, akár valami vörösen csillogó kötél. Tekintete most macskás sárgán villan, még pupillái is olyan húzottnak rémlenek, akár egy vadé. Lopva újdonsült útitársára pillant, szája sarkában örök kis mosoly dereng. Még ha nem is beszélnek, a nő tekintete önmagában beszédes - kíváncsiság, kalandvágy, titokzatosság… azt olvas ki belőle az ember, amit akar. *
//Piactér//
* Kíváncsi tekintetét kissé előre dőlve legelteti a látványon. Amikor Rolf megáll a patkolókovács előtt, csak bólogat. *
- Csak nyugodtan! Nem sietünk sehová. * Ő maga leugrik a bakról, és addig körbejár a környező standok között. Kelmék, ékszerek, különleges ötvösmunkák, hajba valók, mi szemnek gyönyörködtető… olykor magához próbál egy-két díszes darabot, ám igazán semmi sem fogja meg tekintetét. Forog a tömegben, szinte táncos léptékkel, s mire Rolf végez, már vissza is libbent a szekérhez. Mire Rolf felmászik a bakra, már ő is mellette terem. Tekintete felcsillan, mikor a férfi felé nyújtja a gyeplőt. *
- Igazán? Szabad? * Már kezébe is veszi tőle. Szinte gyerekes lelkesedéssel indítja meg Pajtást, s bár közel sem megy olyan gyorsan, mégis olyan öröm piroslik arcán, akárha a széllel együtt száguldanának. Hátrapillant válla felett. *
- Egy almát talán elfogad-… nék! * Sikkant fel, mikor a ló majdnem letarol egy embert. A férfi épphogy elugrik, de szerencsére Ëleyának is sikerül megrántania a gyeplőt, hogy megállítsa Pajtást. A nő hangosan szuszogva mered maga elé, míg a férfi kiabálni kezd. *
- Nézz az orrod elé, szerencsétlen, tökkel ütött óriás! * Szitkozódik a férfi, amire Ëleya kizökken döbbentségéből. Keserű tekintettel néz le a morgolódóra. *
- Elnézést kérek… * Hajtja le kissé a fejét, majd leengedi az ölébe a gyeplőt. *
- Azt hiszem, ez nem az én kezembe való, Rolf! * Mosolyodik el zavartan, lelkileg még kicsit zaklatottan a hallottaktól. *
//Pegazus Fogadó//
- Saját két kezemmel, szilfából, igen kemény. * Bólogat, majd megmarkolja jobbjával a botot. *
- Valamiért hasznosabbnak érzem, mint egy kardot, bár ezzel nem lehet végtagokat kaszabolni. * Halvány, sejtelmes mosolyt villantva felkel a pult mellől, és fél kézzel rátámaszkodik a botra, csípőjét enyhén az ellentétes irányba kitolva. *
- Igen, egy Lupusfulgur. Hát még sosem hallott róluk? * Halkan kuncog. *
- Nem oly rémisztő, mint amilyennek mondják. Bár inkább járja a maga útját, hozzám elég gyakran visszatér az az átkos teremtmény. * Persze itt az „átkost” közel sem rosszindulatúan mondta. Sőt. *
- Rendben. Engem megtalál itt, a fogadó előtt, kedves Rolf. Nem megyek én sehová.
* Nyugodtan álldogálva a fogadó bejárata előtt, várja meg a férfit, botjára támaszkodva. Csupán akkor eszmél fel merengéséből - s elmélyült tekintete alapján ki tudja, mily messze járhatott lélekben, más földeken, s helyeken, mennyi kalandban, vagy épp a múltban - mikor a szekér megáll előtte. Ekkor szélesen elmosolyodik, és könnyed, ruganyos mozdulattal pattan fel a bakra a férfi mellé. *
//Úton a piac felé…//
- Gyerünk, Pajtás! * Követi a férfi kiáltását lelkes sikkantása. Ahogy megindul hirtelen a ló, úgy huppan vissza a helyére, hisz lelkesedésében felállt ültéből. Jóízűen nevet saját ügyetlenségén, majd hosszú lábait keresztbe rakva, kényelmesen hátradől. Út közben kényelmesen befonja hosszú, rőt haját - már ami nem volt amúgy is belefonva feltűnő fejdíszébe. Hosszú, vastag, impozáns fonatát egy darab bőrrel köti meg, s haja egészen a combjáig leér, akár valami vörösen csillogó kötél. Tekintete most macskás sárgán villan, még pupillái is olyan húzottnak rémlenek, akár egy vadé. Lopva újdonsült útitársára pillant, szája sarkában örök kis mosoly dereng. Még ha nem is beszélnek, a nő tekintete önmagában beszédes - kíváncsiság, kalandvágy, titokzatosság… azt olvas ki belőle az ember, amit akar. *
//Piactér//
* Kíváncsi tekintetét kissé előre dőlve legelteti a látványon. Amikor Rolf megáll a patkolókovács előtt, csak bólogat. *
- Csak nyugodtan! Nem sietünk sehová. * Ő maga leugrik a bakról, és addig körbejár a környező standok között. Kelmék, ékszerek, különleges ötvösmunkák, hajba valók, mi szemnek gyönyörködtető… olykor magához próbál egy-két díszes darabot, ám igazán semmi sem fogja meg tekintetét. Forog a tömegben, szinte táncos léptékkel, s mire Rolf végez, már vissza is libbent a szekérhez. Mire Rolf felmászik a bakra, már ő is mellette terem. Tekintete felcsillan, mikor a férfi felé nyújtja a gyeplőt. *
- Igazán? Szabad? * Már kezébe is veszi tőle. Szinte gyerekes lelkesedéssel indítja meg Pajtást, s bár közel sem megy olyan gyorsan, mégis olyan öröm piroslik arcán, akárha a széllel együtt száguldanának. Hátrapillant válla felett. *
- Egy almát talán elfogad-… nék! * Sikkant fel, mikor a ló majdnem letarol egy embert. A férfi épphogy elugrik, de szerencsére Ëleyának is sikerül megrántania a gyeplőt, hogy megállítsa Pajtást. A nő hangosan szuszogva mered maga elé, míg a férfi kiabálni kezd. *
- Nézz az orrod elé, szerencsétlen, tökkel ütött óriás! * Szitkozódik a férfi, amire Ëleya kizökken döbbentségéből. Keserű tekintettel néz le a morgolódóra. *
- Elnézést kérek… * Hajtja le kissé a fejét, majd leengedi az ölébe a gyeplőt. *
- Azt hiszem, ez nem az én kezembe való, Rolf! * Mosolyodik el zavartan, lelkileg még kicsit zaklatottan a hallottaktól. *
1165. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-16 20:01:44
Üzenet elküldve: 2014-05-16 20:01:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Orrden - A viszontlátás öröme//
*Most különösen terhére van a tömeg, ami összegyűlt a piacon. Élvezi ugyan valamennyire, hogy körülötte csupa bajkeverés is zajlik -még ha csak a lökdösődésről, egymás lábára lépkedésről és zsémbelésről legyen is szó-, ugyanakkor feszélyezi is, hiszen ezek időnként elvonják figyelmét a jelenleg fontosabb dolgokról. Nem túl kellemes érzés, ha épp elkap egy kellemes fájdalom- vagy dühfonalat egy gondolatmenet kellős közepén, aztán kényszerrel kell visszaterelgetnie tudatát a megkezdett útra. Ez maga időről időre megfeszíti még az ő idegeit is, néha nem sokon múlik, hogy ne mélyessze körmeit a könyvek szép bőr bevonatába. Ettől csak az tartja vissza egyébként, hogy túl szépnek tartja őket ahhoz, hogy kárt tegyen bennük.
Az igazán mély méreg akkor futja el, mikor valaki erősen nekiütközik. Ekkor már emelné is kezét, hogy megajándékozza az illetőt egy csípős pofonnal, így nagy szerencséje a félvérnek, hogy megszólítja. A hirtelen jött harag ugyanis elhomályosíja gondolatait, s jókorát taszít rajta a kisasszonyos védekezés felé - így kell is az ismerős hang, hogy visszarángassa a tiszta fejhez.*
- Igen, vásárol... nék. Ha nem lennének ennyien.
*Mélyet sóhajt, s egy hisztis lánykáéhoz hasonló arcot vág, ahogy valaki megint lök rajta egyet, s a tetejébe még Orrden is hozzápréselődik.*
- Csak annyi a gond, hogy erről itt most igazán nem tehetek. De ne fogd a nyúlkálást a tömegre, ha jót akarsz magadnak.
*Figyelmezteti a másikat keményen, majd az eddig magához szorított könyveken fogást vált, s neklöki őket Orrden mellkasának. Ha már úgyis felajánlotta, hogy vinné a holmit, hát tegye. De a szemtelenségért és az egész itteni helyzetért megkapja jussát is ezekkel együtt.
A férfi karon ragadja, s bár ő nem kimondottan akar távozni onnét, ahol épp állt, nem ellenkezik. Hagyja magát egy kevésbé zsúfolt területre húzni, bármi miatt is kell sürgősen oda jutnia.*
- Aha. Mondhatnám, hogy minden világos, de... Nem az.
*Hangját még mindig uralja valamennyire az előbbi harag, de már csillapodóban van.*
- Elmondanád, miért köpöd ki mindjárt még a tüdőd is?
~Bár nem mintha nem tetszene...~
*Szemöldökei összeszaladnak, s kíváncsian néz el arrafelé, ahonnan jöttek, hátha lát valami olyasmit, amiből egyébként maga is rájöhetne a válaszra.*
- Na de nem baj, ilyen tömegben úgy sem nagyon lehetne haladni, faggatózni és alkudni meg aztán végképp. Szóval?
*Fordul aztán ismét a félvérhez, akitől remélhetőleg hamarosan választ is kap - és aki remélhetőleg nem épp belekeveri őt is valami régi-régi ügyletébe. Nagyon nem kellene most a nyakukba a már meglévőnél is több bonyodalom.*
*Most különösen terhére van a tömeg, ami összegyűlt a piacon. Élvezi ugyan valamennyire, hogy körülötte csupa bajkeverés is zajlik -még ha csak a lökdösődésről, egymás lábára lépkedésről és zsémbelésről legyen is szó-, ugyanakkor feszélyezi is, hiszen ezek időnként elvonják figyelmét a jelenleg fontosabb dolgokról. Nem túl kellemes érzés, ha épp elkap egy kellemes fájdalom- vagy dühfonalat egy gondolatmenet kellős közepén, aztán kényszerrel kell visszaterelgetnie tudatát a megkezdett útra. Ez maga időről időre megfeszíti még az ő idegeit is, néha nem sokon múlik, hogy ne mélyessze körmeit a könyvek szép bőr bevonatába. Ettől csak az tartja vissza egyébként, hogy túl szépnek tartja őket ahhoz, hogy kárt tegyen bennük.
Az igazán mély méreg akkor futja el, mikor valaki erősen nekiütközik. Ekkor már emelné is kezét, hogy megajándékozza az illetőt egy csípős pofonnal, így nagy szerencséje a félvérnek, hogy megszólítja. A hirtelen jött harag ugyanis elhomályosíja gondolatait, s jókorát taszít rajta a kisasszonyos védekezés felé - így kell is az ismerős hang, hogy visszarángassa a tiszta fejhez.*
- Igen, vásárol... nék. Ha nem lennének ennyien.
*Mélyet sóhajt, s egy hisztis lánykáéhoz hasonló arcot vág, ahogy valaki megint lök rajta egyet, s a tetejébe még Orrden is hozzápréselődik.*
- Csak annyi a gond, hogy erről itt most igazán nem tehetek. De ne fogd a nyúlkálást a tömegre, ha jót akarsz magadnak.
*Figyelmezteti a másikat keményen, majd az eddig magához szorított könyveken fogást vált, s neklöki őket Orrden mellkasának. Ha már úgyis felajánlotta, hogy vinné a holmit, hát tegye. De a szemtelenségért és az egész itteni helyzetért megkapja jussát is ezekkel együtt.
A férfi karon ragadja, s bár ő nem kimondottan akar távozni onnét, ahol épp állt, nem ellenkezik. Hagyja magát egy kevésbé zsúfolt területre húzni, bármi miatt is kell sürgősen oda jutnia.*
- Aha. Mondhatnám, hogy minden világos, de... Nem az.
*Hangját még mindig uralja valamennyire az előbbi harag, de már csillapodóban van.*
- Elmondanád, miért köpöd ki mindjárt még a tüdőd is?
~Bár nem mintha nem tetszene...~
*Szemöldökei összeszaladnak, s kíváncsian néz el arrafelé, ahonnan jöttek, hátha lát valami olyasmit, amiből egyébként maga is rájöhetne a válaszra.*
- Na de nem baj, ilyen tömegben úgy sem nagyon lehetne haladni, faggatózni és alkudni meg aztán végképp. Szóval?
*Fordul aztán ismét a félvérhez, akitől remélhetőleg hamarosan választ is kap - és aki remélhetőleg nem épp belekeveri őt is valami régi-régi ügyletébe. Nagyon nem kellene most a nyakukba a már meglévőnél is több bonyodalom.*
1164. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-16 18:56:58
Üzenet elküldve: 2014-05-16 18:56:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Rahi – A viszontlátás öröme //
*A piac. Forgatagként viselkedik a tömeg, ha az ember nem vigyáz vele, akkor elsodorják. Van olyan eset, amikor ledöntik a lábáról, aztán megtapossák. A harmadik eset, mikor belehal a sok taposásba. Nem szeret lökdösődni, de most kénytelen elviselni a nálánál nagyobb erőket.*
-Elnézést! Itt ki szeretnék menni! * Szól rá egy öregre, aki magatehetetlenül sodródik az emberárral. Nem akarja fellökni, mert sokan le fogják nézni miatta, ráadásul nem akar lejátszani még egy olyan jelenetet, mint múltkor. Óvatos erőszakkal próbálkozik kislisszolni, aztán majdnem lefejeli a falat a nagy sikerében. Csak csóválja a fejét, hogy milyen rossz itt a piac. Ha fegyelmezetten mennének, akkor nem fordulnának elő bajok. De hiába beszélne nekik ezekről a dolgokról. Túlsó oldalt kellett volna kimennie, mert ott van egy érdekes növényes árus.*
~Ejj! Most furakodjak át megint a tömegen? Nehéz lesz.~* Fájdalmasan sóhajt, aztán kivárja a megfelelő pillanatot arra, hogy átkelhessen. Számol vissza magában, aztán megkezdődik életének legkeményebb pillanatai. Egyik helyről a másikra fordul, s nem tudja a végére, hogy kinek ment neki. Csak nézi, ahogy hátulról odapréselődik egy vörös hajú szépségnek, aki valamit ölelget. Próbál módosítani a helyzetén, amikor megpillantja az ismerős arcot.*
~Hát itt vagy drágám?~* Pimasz mosolyt húz, közben sikeresen az oldalára kerül, mikor köszönti nyájasan.*
-Szia édesem! Látom, hogy bevásárolsz. * Kezdi meg a kettejük közötti párbeszédet, miközben azon gondolkozik, hogy miképpen tudnának visszajutni a növényes árushoz.*
-Esetleg segíthetek cipekedni? * Ajánlja fel neki, mert kötelességének érzi e nemes cselekedetet. Közben valahogy sikerül a nő elé kerülni és úgy nyomódni hozzá. Nem rest némi vicces részt belecsempészni a beszélgetésükbe, hogy megédesítse vele az együtt töltött időket.*
-Úgy látom, ha mi találkozunk, akkor nyomulós romantika nem maradhat ki. Előre bocsánat, ha a kezem véletlenül hozzád ér olyan helyen. Ma nagyon sokan vannak itt. De miért?* Próbálja megtudni, hogy hátha van valami okos magyarázata. Megoldást keres és talál, ami egyenlő a halálos ítéletével. Finoman megragadja Yüsmenét, majd utat vág a kofák felé. Mikor kiérnek egy fegyvert áruló kereskedőnél, akkor hangosan és látványosan veszi a levegőt.*
-Ez meleg helyzet volt.
*A piac. Forgatagként viselkedik a tömeg, ha az ember nem vigyáz vele, akkor elsodorják. Van olyan eset, amikor ledöntik a lábáról, aztán megtapossák. A harmadik eset, mikor belehal a sok taposásba. Nem szeret lökdösődni, de most kénytelen elviselni a nálánál nagyobb erőket.*
-Elnézést! Itt ki szeretnék menni! * Szól rá egy öregre, aki magatehetetlenül sodródik az emberárral. Nem akarja fellökni, mert sokan le fogják nézni miatta, ráadásul nem akar lejátszani még egy olyan jelenetet, mint múltkor. Óvatos erőszakkal próbálkozik kislisszolni, aztán majdnem lefejeli a falat a nagy sikerében. Csak csóválja a fejét, hogy milyen rossz itt a piac. Ha fegyelmezetten mennének, akkor nem fordulnának elő bajok. De hiába beszélne nekik ezekről a dolgokról. Túlsó oldalt kellett volna kimennie, mert ott van egy érdekes növényes árus.*
~Ejj! Most furakodjak át megint a tömegen? Nehéz lesz.~* Fájdalmasan sóhajt, aztán kivárja a megfelelő pillanatot arra, hogy átkelhessen. Számol vissza magában, aztán megkezdődik életének legkeményebb pillanatai. Egyik helyről a másikra fordul, s nem tudja a végére, hogy kinek ment neki. Csak nézi, ahogy hátulról odapréselődik egy vörös hajú szépségnek, aki valamit ölelget. Próbál módosítani a helyzetén, amikor megpillantja az ismerős arcot.*
~Hát itt vagy drágám?~* Pimasz mosolyt húz, közben sikeresen az oldalára kerül, mikor köszönti nyájasan.*
-Szia édesem! Látom, hogy bevásárolsz. * Kezdi meg a kettejük közötti párbeszédet, miközben azon gondolkozik, hogy miképpen tudnának visszajutni a növényes árushoz.*
-Esetleg segíthetek cipekedni? * Ajánlja fel neki, mert kötelességének érzi e nemes cselekedetet. Közben valahogy sikerül a nő elé kerülni és úgy nyomódni hozzá. Nem rest némi vicces részt belecsempészni a beszélgetésükbe, hogy megédesítse vele az együtt töltött időket.*
-Úgy látom, ha mi találkozunk, akkor nyomulós romantika nem maradhat ki. Előre bocsánat, ha a kezem véletlenül hozzád ér olyan helyen. Ma nagyon sokan vannak itt. De miért?* Próbálja megtudni, hogy hátha van valami okos magyarázata. Megoldást keres és talál, ami egyenlő a halálos ítéletével. Finoman megragadja Yüsmenét, majd utat vág a kofák felé. Mikor kiérnek egy fegyvert áruló kereskedőnél, akkor hangosan és látványosan veszi a levegőt.*
-Ez meleg helyzet volt.
1163. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-16 18:15:32
Üzenet elküldve: 2014-05-16 18:15:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Orrden - A viszontlátás öröme//
*Már a második nap azóta, hogy búcsút vett az örülttől, valahogy mégsem tűnik úgy, hogy sokat haladt volna. Sőt, igazából még azt sem mondaná, hogy eleget.
Elég későn ért vissza a házba, s bár úgy tervezte akkor, hogy rögtön le is ír mindent, amiről aznap szó esett kettejük közt, és még neki is állt... Csúf és kissé szégyenteli dolog beismerni, hogy még úgy, ültében el is aludt, de így történt. Az egész napos tanulás, kóricálás, aztán a tetejébe egy kiadós séta túlságosan kimerítette ahhoz, hogy akkor a végére érhessen annak, amit elkezdett.*
~Hülye emberi test! Néha azért jó okot ad rá, hogy gyűlöljem!~
*Az egészben a szerencse csupán annyi, hogy legalább nem sodorta le az asztalról a jókora üveg sötét tintát, amivel dolgozni kezdett, s ami épp ezért nyitott szájjal meredezett a plafon felé.*
~Akkor most kereshetnék még szőnyeget is. Olyan szépet biztosan nem találnék még egyet.~
*Így hát a listákat másnap írta meg napközben. Ez ismétcsak azért fontos, mert ellentétben szokásaival akkor ébredt, mikor a nap már régen az égen járt... Mire pedig végzett minden alapozó papírmunkával, ismét leszállt az est, s már csak arra adott lehetőséget, hogy kicsit kiszellőztesse fejét, kicsit lazítson, elvonuljon a komoly gondoktól, s olyat tegyen, amit már egy ideje elhanyagolt: órákig gyakorolta a repdesést az erdő sötét ölelésében, hogy szárnyai erősödjenek még.*
~De legalább már van egy nagyjából kész szabályzat, meg egy paksaméta adatlap a kifaggatáshoz.~
*Aztán rohamosan beköszöntött ismét az új nap, a mai. Az utolsó előtti, ami még a saját hülye határidejéig visszavan. S mivel ezt az igen kevéske időt már semmiképp sem mismásolhatja el -főleg azért, mert azt megintcsak meglehetősen utálná-, bele is veti magát a piac változatos forgatagába, hogy összeszedhesse, aminek híján van jelenleg ahhoz, hogy biztosan el tudjon szállásolni legalább hat-hét másikat kettejükön kívül. Ehhez még majd ki is kell ürítsen egy szobát, amit eddig afféle lomosnak használt. Ezzel nem lesz gond - már amennyiben talál ehhez is segítő kezet. Az ottani holmi ugyanis olyan fajta bútorzat meg ruhanemű, amit csak sajnált kihajítani, hiába volt mindnek a helyébe két másik, ami szebb is, jobb is. Viszont most itt van rá a megfelelő alkalom. Pénzzé nem tenné őket, azzal sok a baj, ő meg nem az a fajta, akinek a türelme engedné, hogy itt ácsorogjon mosolyogva és próbálja rátukmálni a jónépre az egyik szekrényt vagy a másik báli ruhát. Neki teljesen meg fog felelni az is, ha a kereskedő vagy a kocsis elhordja tőle őket... aztán majd az kezd velük, amit akar.
Unottan jár-kel a piacon egy jó ideje, s bár szép kötésű, rengeteg üres lapot tartalmazó könyveket már talált -melyekért nem is sajnálta kiadni azt a 15 aranyat, amit háromért kért el az árus (Mesélő (Tucat)).
Ízlésének való bútort viszont egyelőre nem igazán lát - bár a választék nem is igazán nagy.*
~Ágyak, kanapé... Ágyak, kanapé...~
*Mellkasához ölelve a háromféle borítású -sárga, vörös, fekete- könyv, haja együtt repdes a szellővel, arca gondterheltségről tanúskodik.*
*Már a második nap azóta, hogy búcsút vett az örülttől, valahogy mégsem tűnik úgy, hogy sokat haladt volna. Sőt, igazából még azt sem mondaná, hogy eleget.
Elég későn ért vissza a házba, s bár úgy tervezte akkor, hogy rögtön le is ír mindent, amiről aznap szó esett kettejük közt, és még neki is állt... Csúf és kissé szégyenteli dolog beismerni, hogy még úgy, ültében el is aludt, de így történt. Az egész napos tanulás, kóricálás, aztán a tetejébe egy kiadós séta túlságosan kimerítette ahhoz, hogy akkor a végére érhessen annak, amit elkezdett.*
~Hülye emberi test! Néha azért jó okot ad rá, hogy gyűlöljem!~
*Az egészben a szerencse csupán annyi, hogy legalább nem sodorta le az asztalról a jókora üveg sötét tintát, amivel dolgozni kezdett, s ami épp ezért nyitott szájjal meredezett a plafon felé.*
~Akkor most kereshetnék még szőnyeget is. Olyan szépet biztosan nem találnék még egyet.~
*Így hát a listákat másnap írta meg napközben. Ez ismétcsak azért fontos, mert ellentétben szokásaival akkor ébredt, mikor a nap már régen az égen járt... Mire pedig végzett minden alapozó papírmunkával, ismét leszállt az est, s már csak arra adott lehetőséget, hogy kicsit kiszellőztesse fejét, kicsit lazítson, elvonuljon a komoly gondoktól, s olyat tegyen, amit már egy ideje elhanyagolt: órákig gyakorolta a repdesést az erdő sötét ölelésében, hogy szárnyai erősödjenek még.*
~De legalább már van egy nagyjából kész szabályzat, meg egy paksaméta adatlap a kifaggatáshoz.~
*Aztán rohamosan beköszöntött ismét az új nap, a mai. Az utolsó előtti, ami még a saját hülye határidejéig visszavan. S mivel ezt az igen kevéske időt már semmiképp sem mismásolhatja el -főleg azért, mert azt megintcsak meglehetősen utálná-, bele is veti magát a piac változatos forgatagába, hogy összeszedhesse, aminek híján van jelenleg ahhoz, hogy biztosan el tudjon szállásolni legalább hat-hét másikat kettejükön kívül. Ehhez még majd ki is kell ürítsen egy szobát, amit eddig afféle lomosnak használt. Ezzel nem lesz gond - már amennyiben talál ehhez is segítő kezet. Az ottani holmi ugyanis olyan fajta bútorzat meg ruhanemű, amit csak sajnált kihajítani, hiába volt mindnek a helyébe két másik, ami szebb is, jobb is. Viszont most itt van rá a megfelelő alkalom. Pénzzé nem tenné őket, azzal sok a baj, ő meg nem az a fajta, akinek a türelme engedné, hogy itt ácsorogjon mosolyogva és próbálja rátukmálni a jónépre az egyik szekrényt vagy a másik báli ruhát. Neki teljesen meg fog felelni az is, ha a kereskedő vagy a kocsis elhordja tőle őket... aztán majd az kezd velük, amit akar.
Unottan jár-kel a piacon egy jó ideje, s bár szép kötésű, rengeteg üres lapot tartalmazó könyveket már talált -melyekért nem is sajnálta kiadni azt a 15 aranyat, amit háromért kért el az árus (Mesélő (Tucat)).
Ízlésének való bútort viszont egyelőre nem igazán lát - bár a választék nem is igazán nagy.*
~Ágyak, kanapé... Ágyak, kanapé...~
*Mellkasához ölelve a háromféle borítású -sárga, vörös, fekete- könyv, haja együtt repdes a szellővel, arca gondterheltségről tanúskodik.*
1162. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-16 17:01:35
Üzenet elküldve: 2014-05-16 17:01:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Rahi – A viszontlátás öröme //
*Kiér az erdőből, aminek elsősorban örülni tud, azonban a következő útirány a kérdéses. Elnéz jobbra, aztán balra, végül középen áll meg a tekintete. Átsuhan az agyán, hogy talán Artheniort látja, s nem egy másik hely épületeit. Hamarosan minden ki fog derülni, ha megközelíti a helyet és betér oda. Ha felismeri a helyet, akkor minden rendben van, ellenkező esetben biztosan megkérdez egy nőt, hogy merre tovább. Két percig közelít a távoli célhoz, mikor egy kisebb csapást észlel.*
~Nézzük meg, hogy hová visz.~* Hogy jobbra vagy balra, az végképp mindegy a számára. Tíz perces laza séta után egy ajtónál áll meg, ami felett egy cégért lát: egy üllőt. Ebből rájön, hogy egy kovácsmester háza lehet, aki hátulról fogadja a titkos szállítmányokat. Nagyon ravasz embernek képzeli el. Két perces töprengés után benyit, aztán belépve a helységbe köszön.*
-Szép napot! * Választ nem kap, ellenben egyenletes csattogást igen. Becsukja maga mögött, aztán úgy közelít a kovácshoz, hogy lássa érkezését. Pillanatokon belül kiszúrja, mikor érzékeli a mozgását és megrezzen Orrdentől. Mutatja neki ég felé nyújtva a két kezét, hogy semmi rosszindulattal tért be.*
-Artheniorban vagyok? * Teszi fel minden gondolkozás nélkül a kérdést, mert ha nem, akkor jobb ha visszafordul.*
-Igen, uram. Ez Arthenior.* Válaszol rá a mester, majd folytatja a munkáját.*
-Köszönöm. További szép munkát.* Ezzel a másik ajtón távozik. Meglepetésére a Piacon köt ki. Elmosolyodik magában, mert ez csak azt jelenti, hogy nyert ügye van. Ennek tudatában egyelőre félreáll az egyik sötétebb sikátorhoz közelebb. Végignéz fekete öltözékén, amin látszik, hogy nem mai darab.*
~ Öltözzünk át, valami jobb színbe.~* Ruhakereskedőkhöz siet, ahol alapos ruhaválogatást követően távozik az egyik sikátorba. Ott gyorsan átöltözik egy fehér színű ingbe, krém-színű mellénybe, zöld nadrágba és vékony kabátba. Csak a lábán hagyja meg a fekete színt. A fekete öltözetét eldobja, mert nem lesz szüksége rá a közeljövőben. Mikor visszatér a piac forgatagába, akkor egy harmincas éveiben járó helyes férfit láthatnak, egy csábos mosollyal az arcán. Elindul a tömegben, hogy szétnézzen és érdeklődjön, hogy a növényeit egyáltalán valahol el tudja adni e szakértőnek. Alaposan figyel, hogy ne menjen neki az embereknek.*
*Kiér az erdőből, aminek elsősorban örülni tud, azonban a következő útirány a kérdéses. Elnéz jobbra, aztán balra, végül középen áll meg a tekintete. Átsuhan az agyán, hogy talán Artheniort látja, s nem egy másik hely épületeit. Hamarosan minden ki fog derülni, ha megközelíti a helyet és betér oda. Ha felismeri a helyet, akkor minden rendben van, ellenkező esetben biztosan megkérdez egy nőt, hogy merre tovább. Két percig közelít a távoli célhoz, mikor egy kisebb csapást észlel.*
~Nézzük meg, hogy hová visz.~* Hogy jobbra vagy balra, az végképp mindegy a számára. Tíz perces laza séta után egy ajtónál áll meg, ami felett egy cégért lát: egy üllőt. Ebből rájön, hogy egy kovácsmester háza lehet, aki hátulról fogadja a titkos szállítmányokat. Nagyon ravasz embernek képzeli el. Két perces töprengés után benyit, aztán belépve a helységbe köszön.*
-Szép napot! * Választ nem kap, ellenben egyenletes csattogást igen. Becsukja maga mögött, aztán úgy közelít a kovácshoz, hogy lássa érkezését. Pillanatokon belül kiszúrja, mikor érzékeli a mozgását és megrezzen Orrdentől. Mutatja neki ég felé nyújtva a két kezét, hogy semmi rosszindulattal tért be.*
-Artheniorban vagyok? * Teszi fel minden gondolkozás nélkül a kérdést, mert ha nem, akkor jobb ha visszafordul.*
-Igen, uram. Ez Arthenior.* Válaszol rá a mester, majd folytatja a munkáját.*
-Köszönöm. További szép munkát.* Ezzel a másik ajtón távozik. Meglepetésére a Piacon köt ki. Elmosolyodik magában, mert ez csak azt jelenti, hogy nyert ügye van. Ennek tudatában egyelőre félreáll az egyik sötétebb sikátorhoz közelebb. Végignéz fekete öltözékén, amin látszik, hogy nem mai darab.*
~ Öltözzünk át, valami jobb színbe.~* Ruhakereskedőkhöz siet, ahol alapos ruhaválogatást követően távozik az egyik sikátorba. Ott gyorsan átöltözik egy fehér színű ingbe, krém-színű mellénybe, zöld nadrágba és vékony kabátba. Csak a lábán hagyja meg a fekete színt. A fekete öltözetét eldobja, mert nem lesz szüksége rá a közeljövőben. Mikor visszatér a piac forgatagába, akkor egy harmincas éveiben járó helyes férfit láthatnak, egy csábos mosollyal az arcán. Elindul a tömegben, hogy szétnézzen és érdeklődjön, hogy a növényeit egyáltalán valahol el tudja adni e szakértőnek. Alaposan figyel, hogy ne menjen neki az embereknek.*
1161. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-16 00:48:05
Üzenet elküldve: 2014-05-16 00:48:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ëleya Meynücha//
//Pegazus fogadó//
-Igazán ne vegye sértésnek, csak tudja inkább megkérdezem, és felkészítem előre. *mondja, és nagyon örül a nő döntésének, így legalább társasága is akad az úton.*
-Ó igazán, hát ez remek ! De nálam biztosan nem többször. *neveti el magát, majd egy utolsó mély szívás következik a pipából, és sűrű füstöt fúj ki maga elé. Végigméri Ëleya botját, amit elég feltűnően csinál, majd felvonja szemöldökét.* -Ezt ön készítette ? Igazán szép darab. Milyen fából készült ?
*A nő következő mondatai őt is felcsigázzák, és noha szívesen szundított volna egyet, de majd sort kerít arra is. Feláll az asztaltól, jelezvén, hogy indulhatnak is.* -Jó ötlet, a pihenés még várhat, a piac pedig remek kezdés lenne. *mondja, aztán érdekes fejet vág egy különös szó hallatán.* ~Hát az meg mi a fittyfene ?~ *gondolja magában, de arckifejezése elárulja gondolatait.* -Arra a farkas féleségre vagy mire gondol ? *kérdezi, majd a válaszkapás után elindul kifelé a fogadóból, persze csak ha a nő követi őt.*
-Na jó akkor én elmegyek a tulajdonomért az istállóba, aztán itt találkozunk ha önnek megfelel. Hamar megjárom, aztán mehetünk. *mondja, majd mikor megbeszélik a pontos találkahelyet, Rolf vissza is megy az istállóba.
Rolf immár a szekér bakján ülve érkezik, a befogott nagy testű igásló szép lassan halad. Szétnéz a fogadó előtt, majd ha meglátja Ëleya-t int neki.*
-Itt is vagyok, pattanjon fel, itt kényelmesebb mint hátul. *mosolyodik el, és amúgy sem szeretné a sok szerszám közé ültetni, nehogy a zötykölődésben megsérüljön.* -Hát ez az én kis szekerem, és a lovam Pajtás. Még sosem hagyott cserben igaz e ? *előrehajol, és lapát kezével megütögeti a ló hátát.* -Akkor ha gondolja induljunk is. Kapaszkodjon. Gyiáá ! *kurjantja el magát Rolf, megrántja a gyeplőt, és a szekér ütemesebben kezd gurulni.*
//Piactér//
*Megérkezvén a szekér már csak lépésben gurul, Rolf pedig folyamatosan húzza vissza enyhén maga felé a gyeplőt, ösztökélvén a lovát a lassításra.*
-Micsoda illatok ! *szimatol bele a levegőbe.* -Na látja ezért érdekel a város. Nézze micsoda kereslet és kínálat. *mutat körbe az egész téren, ahol szép számban összeverődött a sok jó ember, mindenki igyekszik beszerezni magának a szükséges holmikat.*
-Ott látok egy patkolókovácsot. *mutat előre, és már irányítja is a lovat a megfelelő irányba.* -Ha nem bánja, előbb megpatkoltatnám a lovat, igazán ráfér már. *mondja, és meg is áll a patkolókovács előtt. Munkásruhában lévő sűrű őszes szakállú öregúr kínálja a lovakhoz való holmikat.*
-Jó napot uram ! Meg szeretném patkoltatni a lovamat. *mondja, közben leugrik a bakról.*
-Akkor a legjobb helyre jött fiatalember.
-Mennyi az ára ?
-5 arany a patkó, további 3 a patkolás ha itt helyben szeretné végeztetni.
-Feltétlenül. *nyúl erszényébe, majd kiszámol markába 8 aranyat, és átadja a patkolókovács (Meshélő (Sh) részére.*
-Rendben. *bólint a patkolókovács, Rolf pedig leköti lovát a szekérről, megfogja a kantárt és a kis stand mögé vezeti, ahol nagyobb a hely.*
-Bocsásson meg Ëleya, egy kis idő és végzünk.
*Rolf segítségével a patkolás pikk-pakk lezajlik, és újra befogatja a rúdra lovát.*
-Mit gondol el tudja vezetni ? *kérdezi mosolyogva a nőt, majd feléje nyújtja a gyeplőt.* -Ha kicsit megbarátkozik vele engedelmes lesz, de persze ha nem szeretné nem fogom magára erőltetni. Ön szeretne még beszerezni valamit ? Nekem azt hiszem mindenem megvan, bár inkább szétnézek. *mondja, és bebújik a ponyvával takart hátsó rész alá, hogy leellenőrizze a dolgait.* -Kér egy kis friss gyümölcsöt ? *kérdezi hátulról Rolf.* -Van itt alma, körte, szilva, sőt még vagy két maroknyi cseresznye is.
//Pegazus fogadó//
-Igazán ne vegye sértésnek, csak tudja inkább megkérdezem, és felkészítem előre. *mondja, és nagyon örül a nő döntésének, így legalább társasága is akad az úton.*
-Ó igazán, hát ez remek ! De nálam biztosan nem többször. *neveti el magát, majd egy utolsó mély szívás következik a pipából, és sűrű füstöt fúj ki maga elé. Végigméri Ëleya botját, amit elég feltűnően csinál, majd felvonja szemöldökét.* -Ezt ön készítette ? Igazán szép darab. Milyen fából készült ?
*A nő következő mondatai őt is felcsigázzák, és noha szívesen szundított volna egyet, de majd sort kerít arra is. Feláll az asztaltól, jelezvén, hogy indulhatnak is.* -Jó ötlet, a pihenés még várhat, a piac pedig remek kezdés lenne. *mondja, aztán érdekes fejet vág egy különös szó hallatán.* ~Hát az meg mi a fittyfene ?~ *gondolja magában, de arckifejezése elárulja gondolatait.* -Arra a farkas féleségre vagy mire gondol ? *kérdezi, majd a válaszkapás után elindul kifelé a fogadóból, persze csak ha a nő követi őt.*
-Na jó akkor én elmegyek a tulajdonomért az istállóba, aztán itt találkozunk ha önnek megfelel. Hamar megjárom, aztán mehetünk. *mondja, majd mikor megbeszélik a pontos találkahelyet, Rolf vissza is megy az istállóba.
Rolf immár a szekér bakján ülve érkezik, a befogott nagy testű igásló szép lassan halad. Szétnéz a fogadó előtt, majd ha meglátja Ëleya-t int neki.*
-Itt is vagyok, pattanjon fel, itt kényelmesebb mint hátul. *mosolyodik el, és amúgy sem szeretné a sok szerszám közé ültetni, nehogy a zötykölődésben megsérüljön.* -Hát ez az én kis szekerem, és a lovam Pajtás. Még sosem hagyott cserben igaz e ? *előrehajol, és lapát kezével megütögeti a ló hátát.* -Akkor ha gondolja induljunk is. Kapaszkodjon. Gyiáá ! *kurjantja el magát Rolf, megrántja a gyeplőt, és a szekér ütemesebben kezd gurulni.*
//Piactér//
*Megérkezvén a szekér már csak lépésben gurul, Rolf pedig folyamatosan húzza vissza enyhén maga felé a gyeplőt, ösztökélvén a lovát a lassításra.*
-Micsoda illatok ! *szimatol bele a levegőbe.* -Na látja ezért érdekel a város. Nézze micsoda kereslet és kínálat. *mutat körbe az egész téren, ahol szép számban összeverődött a sok jó ember, mindenki igyekszik beszerezni magának a szükséges holmikat.*
-Ott látok egy patkolókovácsot. *mutat előre, és már irányítja is a lovat a megfelelő irányba.* -Ha nem bánja, előbb megpatkoltatnám a lovat, igazán ráfér már. *mondja, és meg is áll a patkolókovács előtt. Munkásruhában lévő sűrű őszes szakállú öregúr kínálja a lovakhoz való holmikat.*
-Jó napot uram ! Meg szeretném patkoltatni a lovamat. *mondja, közben leugrik a bakról.*
-Akkor a legjobb helyre jött fiatalember.
-Mennyi az ára ?
-5 arany a patkó, további 3 a patkolás ha itt helyben szeretné végeztetni.
-Feltétlenül. *nyúl erszényébe, majd kiszámol markába 8 aranyat, és átadja a patkolókovács (Meshélő (Sh) részére.*
-Rendben. *bólint a patkolókovács, Rolf pedig leköti lovát a szekérről, megfogja a kantárt és a kis stand mögé vezeti, ahol nagyobb a hely.*
-Bocsásson meg Ëleya, egy kis idő és végzünk.
*Rolf segítségével a patkolás pikk-pakk lezajlik, és újra befogatja a rúdra lovát.*
-Mit gondol el tudja vezetni ? *kérdezi mosolyogva a nőt, majd feléje nyújtja a gyeplőt.* -Ha kicsit megbarátkozik vele engedelmes lesz, de persze ha nem szeretné nem fogom magára erőltetni. Ön szeretne még beszerezni valamit ? Nekem azt hiszem mindenem megvan, bár inkább szétnézek. *mondja, és bebújik a ponyvával takart hátsó rész alá, hogy leellenőrizze a dolgait.* -Kér egy kis friss gyümölcsöt ? *kérdezi hátulról Rolf.* -Van itt alma, körte, szilva, sőt még vagy két maroknyi cseresznye is.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10247-10266