//Az Ezüsthajú Tolvaj és a Hősnő//
*Valuryen elmosolyodik, mielőtt válaszolna.*
-Hát hogyne szeretném! Nincs épeszű ember, ki ne epekedne érte, hogy téged lásson átöltözni, kedvesem.
*Talán Sea azt hiteti, hogy a férfi túloz, vagy csak bókol neki, és nem is úgy gondolja, amiket mondd, pedig de, nagyon is így van.*
-Tudod ez ilyen női szokás ám. Mindegy, hogy hányszor mondanám el, hogy mennyire csodálatos vagy, talán sosem hinnél nekem.
*Vonja meg a vállát, s egy másodpercig tettei, hogy sértődött, de hamar ledobja magáról ezt az álcát, jóllehet sosem volt valami nagy színész.*
-De sebaj. Ilyen könnyen nem adom ám fel, nem olyan fából faragtak.
*Húzza ki magát, s vesz egy nagy levegőt is, hogy büszkélkedhessen. Bár nem lát bele sajnos a nő fejébe, saját magától értetődőnek tartja, hogy esetleg munkához szükséges kellékeknek tarthatja azokat, amiket Val keres a piacon, pedig ez távolabb sem állhatna az igazságtól.*
-Tudod ezek nem munkaeszközök ám. Rajzolnék, ami azt illeti. Olyan sokat jártam körbe-körbe a vidéken az elmúlt években, hogy talán nem ártana egy saját térkép. Meg aztán...
*Kacsint a lányra.*
-Téged is lerajzolhatlak ám, ha szeretnéd.
*Ujját a magasba emeli, mint a nagy festők, s a lányt kezdi méregetni.*
-Csodás alakod van, megihlettél, kedves.
*Elgondolkozik közben az ajánlaton is.*
-Akkor legyen a Pegazus, épp annyira jó, mint bárhol máshol.
*Hajol közelebb, s már-már suttogja.*
-Ha te velem vagy.
*Majd tesz pár lépést tovább, mégse álljanak ott a tömeg közepén, bár ez egész kedvére való.*
-Fájdalmat?
*Réved el egy pillanatra.*
-Fáj valamid, kedves? Netán a fejed?
*Dől közelebb, s ha teheti, homlokon csókolja Seawilt.*
-Vagy netán máshol?
*Egész lentebb halad, s ha csak rajta múlik, meg is csókolja a nőt, újra.*