//Második szál//
*Amíg a tündér ellátja a pék kezét, addig Cylho sikeresen feltakarít a padlóról, de a félig levert polccal nem tud mit kezdeni, mivel nem tudja, hogy merre lehetnek a szerszámok. Nem ért nagyon a barkácsoláshoz, de azt megállapítja, hogy a lánc nem szakadt el, csak a véső méretű szög jött ki a falból, ahová gondosan be volt verve. ~Ha ezt a pék megtudja, akkor az én fejembe fogja beleverni azt a szöget.~ Ez a gondolat üt szöget most Cylho fejébe, ahogyan a helyzet egyre élesedik, mert a pillanatok múlásával egyre hevesebben kalapál a szíve. Megoldásként azt teszi, amit úgy gondolt, hogy soha nem fog megtenni: pofont ad saját magának, nem is akármekkorát. A ledermedés ellen hatásosnak bizonyult módszer most is működik. Ettől ugyan nem került földre a fiú, de egy kis fejrázás után már képes tisztán gondolkodni.*
-Köszönöm a segítséget, igazán.* A pék csuklója nem fog tovább roncsolódni, mert a kötés megvédi ettől. Így végre fortyogó dühének egészét rázúdíthatja Cylhora, pedig még nem is tudja, hogy az a polc nem mostanában lesz visszaszerelve. Visszatérve a boltrészbe látja, hogy a fiú még mindig az épületben tartózkodik, ezért újból fellángolt haraggal esik neki, hogy szó szerint kipréselje az életet belőle. Mivel csak a csuklója sérült, de a lába nem, ezért ha minden az elgondolása szerint történik, úgy nehézség nélkül teli talppal hasba rúghatja a fiút, aki ettől nem igazán érzi majd magát éhesnek. Ezek után a fiú tarkójára teremthet egy nagyot a jó kezével, aki ettől el fog ájulni.*
-Légy olyan kedves, és tüntetsd el a szemem elől, mielőtt megfojtom. *Nem veszi le szemét az alélt kölyökről, de hallható, hogy most a tündérhez beszél.*
-Tönkre fogok menni mia-ha-tta! *A pék a következő pillanatban elsírja magát; talán a fájdalomtól, talán feltört gondolatai borzalmának végiggondolásától. Úgy tűnik, minden férfinemű megőrült ebben a boltban.*