Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 72 (1421. - 1440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1440. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-07-29 18:42:18
Üzenet elküldve: 2014-07-29 18:42:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Veszedelmes Lin//
*Ha tudta volna, mekkora veszélynek teszi ki testi épségét...akkor is ugyan így cselekedett volna. Sosem félt attól, hogy felesleges kockázatnak tegye ki magát, sőt, talán még kereste is ezeket. Idegen tőle a félelem érzete, legalábbis kevés alkalommal keveredett olyan helyzetbe, ahol megtapasztalhatta volna igazi valóját.
Éppen ezért eszébe sem jut megrettenni a férfitől, akármennyire is idegen számára, inkább próbálja megismerni, mint tartva a pár lépés távolságot, csak felszínesen udvariaskodni. Mondjuk ennek nem is lenne sok értelme, ha már egyszer ő szólította meg...
A nevet hallva elmosolyodik, a kézfogásból, mit végül elfogadtak tőle, lágyan végigsimítva a kemény tenyeret bontakozik ki. A kérdés, mi eztán hangzik el, jó ízű kacajt hív elő, olyan őszinte fajtát, s a legkevésbé sem sértőt. Na meg nem is túl hosszadalmast, hamar mosollyá szelídül, mit követ is a felelet.*
- Már miért ne élnék? Úgy nézek én ki, mint aki bűntanyákra, vagy vérmes vadállatok közé jár? *húzza fel kérdőn bal szemöldökét, tekintete huncutul csillan* Tudod mindig van, aki megvéd. Ha meg nincs, azért engem sem kell félteni!
*Lapogatja meg játékosan tőrét, mely díszes tokjában pihen a lány oldalán.
Miután túlélési stratégiáját is túltárgyalták, az oszlophoz érve immár figyelmének nagy részét a kőfaragványra irányítja. Ebből pedig csak a kósza kérdés/állítása lendíti vissza eszmecseréjük valóságába.*
- Hasznos? Nem, nem hinném. Ha nem állna itt, akkor a hűlt helyén is keresztül tudnánk sétálni. *meg is indul beszéd közben, szemléltetve szavait* Egy híd, az hasznos. Egy boltív? Inkább szemet gyönyörködtető.
*Fejti ki saját meglátását talán kicsit átszellemülten, de semmiféleképpen sem tudálékosan.*
*Ha tudta volna, mekkora veszélynek teszi ki testi épségét...akkor is ugyan így cselekedett volna. Sosem félt attól, hogy felesleges kockázatnak tegye ki magát, sőt, talán még kereste is ezeket. Idegen tőle a félelem érzete, legalábbis kevés alkalommal keveredett olyan helyzetbe, ahol megtapasztalhatta volna igazi valóját.
Éppen ezért eszébe sem jut megrettenni a férfitől, akármennyire is idegen számára, inkább próbálja megismerni, mint tartva a pár lépés távolságot, csak felszínesen udvariaskodni. Mondjuk ennek nem is lenne sok értelme, ha már egyszer ő szólította meg...
A nevet hallva elmosolyodik, a kézfogásból, mit végül elfogadtak tőle, lágyan végigsimítva a kemény tenyeret bontakozik ki. A kérdés, mi eztán hangzik el, jó ízű kacajt hív elő, olyan őszinte fajtát, s a legkevésbé sem sértőt. Na meg nem is túl hosszadalmast, hamar mosollyá szelídül, mit követ is a felelet.*
- Már miért ne élnék? Úgy nézek én ki, mint aki bűntanyákra, vagy vérmes vadállatok közé jár? *húzza fel kérdőn bal szemöldökét, tekintete huncutul csillan* Tudod mindig van, aki megvéd. Ha meg nincs, azért engem sem kell félteni!
*Lapogatja meg játékosan tőrét, mely díszes tokjában pihen a lány oldalán.
Miután túlélési stratégiáját is túltárgyalták, az oszlophoz érve immár figyelmének nagy részét a kőfaragványra irányítja. Ebből pedig csak a kósza kérdés/állítása lendíti vissza eszmecseréjük valóságába.*
- Hasznos? Nem, nem hinném. Ha nem állna itt, akkor a hűlt helyén is keresztül tudnánk sétálni. *meg is indul beszéd közben, szemléltetve szavait* Egy híd, az hasznos. Egy boltív? Inkább szemet gyönyörködtető.
*Fejti ki saját meglátását talán kicsit átszellemülten, de semmiféleképpen sem tudálékosan.*
1439. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-07-29 18:18:45
Üzenet elküldve: 2014-07-29 18:18:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fibienne//
*A piactéren szokásos színes forgatag látványa fogadja, ahogy végre a gazdag negyed határát átlépve megérkeznek eredeti útitervük céljához. A színek, illatok, zajok, mind kedvesek a fülének. Meglepve tapasztalja önmagán, hogy megint csak mosoly bujkál a szája szegletében.*~Hihetetlen ez a hely! Nem tudom mikor voltam, ilyen hosszú távon boldog és elégedett utoljára.~*Jókedvűen néz szét a már ismert árusokon, hiszen járt már itt nem egyszer. Szeme megakad a színes kendőknél, ahol nem is olyan rég kapott 'lovagjától' ajándékot. A kék színű kendő még mindig a derekára van csavarva, bár kísérőjének nyoma veszett egy ideje,az emlék mégis csak jókedvre hangolja. Annak a szép napnak az emléke, mikor először járt itt. Ismerősként int oda a bájital árusnak is, akivel megismerkedett. Azután az oldalán vígan lépkedő kislányhoz hajol és fülébe súgja, ha idáig kísérte kézen fogva.*
-Fibienne csinálj úgy, mintha az a zacskó nem lógna a nyakadban, ha fogdosod, akkor valószínűleg azonnal észreveszik.* Majd hangosabban teszi még hozzá.*
- Nézd csak ott egy ismerősöm. Menjünk arra, aztán megveszem neked az édességet, amiről beszéltünk.
*Rámutat a bájital árusra, hogy arra menjenek. Ha elindul vele, akkor annak a pultjánál kötnek ki. Ziál a kedves kövérkés asszonyság nevetve feltett kérdésére, hogy gyereke lett e? Csak vállrándítással felel és közli, hogy a kislány hozzá tartozik, a húga Fibienne. Az árus elkerekedett szemekkel néz, de úgy dönt nem vonja kétségbe a dolgot, látott már ő ennél különbeket is itt. Ziál megalkuszik nála jó áron egy gyógykenőcsre, hiszen húgocskája, már felhívta figyelmét az arcán lévő hegekre, pedig, már el is feledkezett róluk egy ideje. Igaz el tudná maga is készíteni, de most inkább úgy dönt úrinő lesz és készen veszi meg. Néhány bájitalt is vesz, amire a jókedvű asszonyság a gyógykenőcsöt felajánlja ajándékba, mert várja továbbra is a gyógynövényeket,amiket nehéz beszerezni és, amiket legutóbb olyan ügyesen szállított neki. Miután megígéri szentül, hogy nemsokára, újra hoz belőlük, gyorsan elbúcsúzik, hiszen nem akar visszaélni tovább kishúga türelmével. Sokat várt arra az édességre, így egyenesen a piac közepe felé veszi az irányt a jól ismert édesség árushoz és a sok finomság közül kivesz két pálcikára tűzött cukormázas, ragacsos, de annál finomabb édességet. Miután kifizette az egyiket átnyújtja Fibinek, ha vele jött és elfogadja. Még emlékszik jól az ízére, így biztosra veszi, hogy fog ízleni kishúgának, ha megkóstolja.*
-Tessék kishúgom, ez az a finomság, amit a lovag vett nekem. * Ő jókedvűen kezdi el eszegetni az övét. hirtelen eszébe jut valami és két falat között kishúgára néz kérdő tekintettel.*
- Azt mondtad itt a piacon jártál már és, hogy van akivel jóban vagy, persze nem a boszorkányokkal igaz? Majd megnézném, ha megmutatod nekem, azt a boszorkányt, akit említettél. Remélem nem túl félelmetes.
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.29 18:21:37
*A piactéren szokásos színes forgatag látványa fogadja, ahogy végre a gazdag negyed határát átlépve megérkeznek eredeti útitervük céljához. A színek, illatok, zajok, mind kedvesek a fülének. Meglepve tapasztalja önmagán, hogy megint csak mosoly bujkál a szája szegletében.*~Hihetetlen ez a hely! Nem tudom mikor voltam, ilyen hosszú távon boldog és elégedett utoljára.~*Jókedvűen néz szét a már ismert árusokon, hiszen járt már itt nem egyszer. Szeme megakad a színes kendőknél, ahol nem is olyan rég kapott 'lovagjától' ajándékot. A kék színű kendő még mindig a derekára van csavarva, bár kísérőjének nyoma veszett egy ideje,az emlék mégis csak jókedvre hangolja. Annak a szép napnak az emléke, mikor először járt itt. Ismerősként int oda a bájital árusnak is, akivel megismerkedett. Azután az oldalán vígan lépkedő kislányhoz hajol és fülébe súgja, ha idáig kísérte kézen fogva.*
-Fibienne csinálj úgy, mintha az a zacskó nem lógna a nyakadban, ha fogdosod, akkor valószínűleg azonnal észreveszik.* Majd hangosabban teszi még hozzá.*
- Nézd csak ott egy ismerősöm. Menjünk arra, aztán megveszem neked az édességet, amiről beszéltünk.
*Rámutat a bájital árusra, hogy arra menjenek. Ha elindul vele, akkor annak a pultjánál kötnek ki. Ziál a kedves kövérkés asszonyság nevetve feltett kérdésére, hogy gyereke lett e? Csak vállrándítással felel és közli, hogy a kislány hozzá tartozik, a húga Fibienne. Az árus elkerekedett szemekkel néz, de úgy dönt nem vonja kétségbe a dolgot, látott már ő ennél különbeket is itt. Ziál megalkuszik nála jó áron egy gyógykenőcsre, hiszen húgocskája, már felhívta figyelmét az arcán lévő hegekre, pedig, már el is feledkezett róluk egy ideje. Igaz el tudná maga is készíteni, de most inkább úgy dönt úrinő lesz és készen veszi meg. Néhány bájitalt is vesz, amire a jókedvű asszonyság a gyógykenőcsöt felajánlja ajándékba, mert várja továbbra is a gyógynövényeket,amiket nehéz beszerezni és, amiket legutóbb olyan ügyesen szállított neki. Miután megígéri szentül, hogy nemsokára, újra hoz belőlük, gyorsan elbúcsúzik, hiszen nem akar visszaélni tovább kishúga türelmével. Sokat várt arra az édességre, így egyenesen a piac közepe felé veszi az irányt a jól ismert édesség árushoz és a sok finomság közül kivesz két pálcikára tűzött cukormázas, ragacsos, de annál finomabb édességet. Miután kifizette az egyiket átnyújtja Fibinek, ha vele jött és elfogadja. Még emlékszik jól az ízére, így biztosra veszi, hogy fog ízleni kishúgának, ha megkóstolja.*
-Tessék kishúgom, ez az a finomság, amit a lovag vett nekem. * Ő jókedvűen kezdi el eszegetni az övét. hirtelen eszébe jut valami és két falat között kishúgára néz kérdő tekintettel.*
- Azt mondtad itt a piacon jártál már és, hogy van akivel jóban vagy, persze nem a boszorkányokkal igaz? Majd megnézném, ha megmutatod nekem, azt a boszorkányt, akit említettél. Remélem nem túl félelmetes.
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.29 18:21:37
1438. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-07-28 07:37:09
Üzenet elküldve: 2014-07-28 07:37:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Csoportos séta//
~Hát elment. Kár. Igazán szórakoztató lányka volt.~ *Gondolja szomorúan, és nézi, ahogy parázsként iszkol tova, hogy felkavarja a világot. Ezután elneveti magát Arianele megjegyzésein:*
-Jajj, ne légy oly kegyetlen! Szerintem igazán színessé teszi a városokat, hogy ilyen emberek élnek bennük.- *Mondja, miközben visszacsúsztatja a kezét a zsebébe, hogy elrakja a pénzt.* - Tehát célozzuk meg a fogadót? Akkor a mai kis túránk itt véget ér. ~Nagyon fáradtak már. Nem szabadott volna idáig sem eljönni.~ *És megfordul, hogy mutassa az utat, ami a szegénynegyeden át ível az éjszakai szállásuk felé.*
~Hát elment. Kár. Igazán szórakoztató lányka volt.~ *Gondolja szomorúan, és nézi, ahogy parázsként iszkol tova, hogy felkavarja a világot. Ezután elneveti magát Arianele megjegyzésein:*
-Jajj, ne légy oly kegyetlen! Szerintem igazán színessé teszi a városokat, hogy ilyen emberek élnek bennük.- *Mondja, miközben visszacsúsztatja a kezét a zsebébe, hogy elrakja a pénzt.* - Tehát célozzuk meg a fogadót? Akkor a mai kis túránk itt véget ér. ~Nagyon fáradtak már. Nem szabadott volna idáig sem eljönni.~ *És megfordul, hogy mutassa az utat, ami a szegénynegyeden át ível az éjszakai szállásuk felé.*
1437. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-07-27 00:49:18
Üzenet elküldve: 2014-07-27 00:49:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
*Szinte körül sem nézve vág át a kovácsmûhelyen; megnyugtató a tudat, hogy combján érzi a dobótôr fémjének ismerôs simaságát, biztonságban érzi magát a gondolattól, hogy ha úgy adódna, képes lenne megvédni magát a késsel. Más fegyverre azonban nincs szüksége.
Miután kiér a mûhelybôl, a piactérre ér: egy pillanatra megtorpan, az erdô csendje, nyugalma és harmonikus színviláhlga után szinte arcbavágó a zsibongó tömeg zaja, a rengeteg harsány, ragyogó szín - és a szagok, a markáns,testes, eleven illatok...
Szüksége van egy percre, míg összeszedi magát; végül aztán megrázza a fejét, mintha így rendet teremthetne kavargó gondolatai közt, ám csak annyit ér el, hogy amúgy is fésületlen, vérszín loboncát még kuszábbra kócolja. Ezt követôen kissé összeszedettebben, de lassabban, nem annyira sietve folytatja útját - néhány árusnál megáll, mérlegel, fontolgat, mustrálja a termékeiket, végül azonban semmit sem vesz. Erszénye szinte üresen lapul a vörös oldaltáska mélyén, így kénytelen figyelmen kívül hagyni hangosan korgó gyomrát, vagy a lyukakat, amiket az erdô sûrû aljnövényzete szaggatott a szoknyájába, és üres kézzel - és gyomorral továbbhaladni a szegénynegyed felé.*
Miután kiér a mûhelybôl, a piactérre ér: egy pillanatra megtorpan, az erdô csendje, nyugalma és harmonikus színviláhlga után szinte arcbavágó a zsibongó tömeg zaja, a rengeteg harsány, ragyogó szín - és a szagok, a markáns,testes, eleven illatok...
Szüksége van egy percre, míg összeszedi magát; végül aztán megrázza a fejét, mintha így rendet teremthetne kavargó gondolatai közt, ám csak annyit ér el, hogy amúgy is fésületlen, vérszín loboncát még kuszábbra kócolja. Ezt követôen kissé összeszedettebben, de lassabban, nem annyira sietve folytatja útját - néhány árusnál megáll, mérlegel, fontolgat, mustrálja a termékeiket, végül azonban semmit sem vesz. Erszénye szinte üresen lapul a vörös oldaltáska mélyén, így kénytelen figyelmen kívül hagyni hangosan korgó gyomrát, vagy a lyukakat, amiket az erdô sûrû aljnövényzete szaggatott a szoknyájába, és üres kézzel - és gyomorral továbbhaladni a szegénynegyed felé.*
1436. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-07-26 01:27:09
Üzenet elküldve: 2014-07-26 01:27:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Csoportos séta//
* Komolyságot erőltet magára, arcára ráfagy a mosoly, miután a felcser elmegy. Eddig is kabátzsebébe volt rejtve keze, akkor sem veszi elő, amikor az pénzt kér. Nem hajlandó kifizetni neki azt a pár felindulásból kiejtett tétova szót, és amikor az faképnél hagyja őket, még egy halk elégedett sóhajt enged ki. ~Az elején kedveltem, de már teljesen elegem volt belőle...~
Várakozva pillant két társára, Aria kijelentésére pedig csak helyeslőn bólogat, ugyanis a feltörni készülő ásítást próbálja elnyomni közben. Csak még egy kicsit... Még egy icipicit! Igyekszik mély levegőt venni, de nincs már ideje cselekedni, inkább gyorsan szája elé kapja apró kezét. Teljesen elfáradt mára, sokat kutyagolt a városig, hát még aztán, hogy így keresztül vágtak rajta... Gyönge termete nem volt hozzászokva ilyesfajta megpróbáltatáshoz.
Fáradtságtól kómás tekintettel bámul a semmibe, majd vissza újdonsült társaira.* ~Társak... *ízlelgeti a szót* Sosem... Sosem? Inkább csak egyszerűen nem hittem benne, hogy egyszer még találkozhatok valakivel, valakikkel, akikre ezt a... *keresi a megfelelő megfogalmazást* ... a lexikon által tömören meghatározott kijelentést tudom majd használni. De jó...~ *Ismeri el kényelmetlenül, szája alig láthatóan boldog mosolyra húzódik. Ám ez sem tart soká, hisz sürgősen meg kell dörgölnie folyamatosan le-lecsukódó szemeit, végül feladja, hogy sikerül neki mindez, úgyhogy félig lehunyt pillák alól álldogál tovább bután, várva, hogy a másik két elf majd elindul, ő pedig megy velük, mint kiscsibe az anyja után.*
A hozzászólás írója (Luuna Faalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.26 01:28:52
* Komolyságot erőltet magára, arcára ráfagy a mosoly, miután a felcser elmegy. Eddig is kabátzsebébe volt rejtve keze, akkor sem veszi elő, amikor az pénzt kér. Nem hajlandó kifizetni neki azt a pár felindulásból kiejtett tétova szót, és amikor az faképnél hagyja őket, még egy halk elégedett sóhajt enged ki. ~Az elején kedveltem, de már teljesen elegem volt belőle...~
Várakozva pillant két társára, Aria kijelentésére pedig csak helyeslőn bólogat, ugyanis a feltörni készülő ásítást próbálja elnyomni közben. Csak még egy kicsit... Még egy icipicit! Igyekszik mély levegőt venni, de nincs már ideje cselekedni, inkább gyorsan szája elé kapja apró kezét. Teljesen elfáradt mára, sokat kutyagolt a városig, hát még aztán, hogy így keresztül vágtak rajta... Gyönge termete nem volt hozzászokva ilyesfajta megpróbáltatáshoz.
Fáradtságtól kómás tekintettel bámul a semmibe, majd vissza újdonsült társaira.* ~Társak... *ízlelgeti a szót* Sosem... Sosem? Inkább csak egyszerűen nem hittem benne, hogy egyszer még találkozhatok valakivel, valakikkel, akikre ezt a... *keresi a megfelelő megfogalmazást* ... a lexikon által tömören meghatározott kijelentést tudom majd használni. De jó...~ *Ismeri el kényelmetlenül, szája alig láthatóan boldog mosolyra húzódik. Ám ez sem tart soká, hisz sürgősen meg kell dörgölnie folyamatosan le-lecsukódó szemeit, végül feladja, hogy sikerül neki mindez, úgyhogy félig lehunyt pillák alól álldogál tovább bután, várva, hogy a másik két elf majd elindul, ő pedig megy velük, mint kiscsibe az anyja után.*
A hozzászólás írója (Luuna Faalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.26 01:28:52
1435. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-07-25 23:46:59
Üzenet elküldve: 2014-07-25 23:46:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
//Kheilas//
//Esetleg Ziana figyelmébe, ha már jönni akar//
*Nagyon is érdekli, hogy milyen reakciót vált ki az ő talán túl jóra is sikerűlt dobása. Most aztán megtudhatja, hogy milyen fából is farafták azt a nagyszájút.*
~Húú. Ejnye ejnye!~
*Csóválja magában a fejét rosszallóan, mikor a fél-elf visszakézből arcúl csapja a szegény egyszerű lelkű, vigyorgó árust. Elégedetten szemléli, ahogy Kheilas szótlanúl és látszólag nyugottan elindul feléje. El sem akarja képzelni, mi dúlhat most benne. Előbb utóbb úgy is megtudja. Magát nem félti. Nincs veszteni valója. Amint megfordul, még látja a hozzájuk csapódó kis vöröst. Reméli nem fogja akadályozni semmiben, vagy nagyon megbánja. Kezét kardja markolatára simítja, majd a szegénynegyed felé veszi az irányt. Hagyja, hogy követi tudja ha akarja, majd ha megérkeztek, egy sikátorba befordúlva megáll. Vár. Bevárja a férfit. Kezét egy pillanatra se véve le a fekete markolatról. Halványan még el is mosolyodik.*
//Esetleg Ziana figyelmébe, ha már jönni akar//
*Nagyon is érdekli, hogy milyen reakciót vált ki az ő talán túl jóra is sikerűlt dobása. Most aztán megtudhatja, hogy milyen fából is farafták azt a nagyszájút.*
~Húú. Ejnye ejnye!~
*Csóválja magában a fejét rosszallóan, mikor a fél-elf visszakézből arcúl csapja a szegény egyszerű lelkű, vigyorgó árust. Elégedetten szemléli, ahogy Kheilas szótlanúl és látszólag nyugottan elindul feléje. El sem akarja képzelni, mi dúlhat most benne. Előbb utóbb úgy is megtudja. Magát nem félti. Nincs veszteni valója. Amint megfordul, még látja a hozzájuk csapódó kis vöröst. Reméli nem fogja akadályozni semmiben, vagy nagyon megbánja. Kezét kardja markolatára simítja, majd a szegénynegyed felé veszi az irányt. Hagyja, hogy követi tudja ha akarja, majd ha megérkeztek, egy sikátorba befordúlva megáll. Vár. Bevárja a férfit. Kezét egy pillanatra se véve le a fekete markolatról. Halványan még el is mosolyodik.*
1434. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-07-25 21:47:22
Üzenet elküldve: 2014-07-25 21:47:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//May és a boltív //
*A láthatóan ál-pökhendi válaszra lehervad a mosoly, kis zavar simítja el megnyerő mimikáját, ha a nő erre próbált törekedni - már pedig mi másra törekedett volna, kissé megismerve a másik nemmel szembeni szögletes viselkedését -, akkor May teljes sikerként könyvelheti el akcióját. Igazából úgy játszadozhat a kósza ezen oldalával, ahogy jónak látja, a férfi sajnos nem sok hozzá hasonló lánnyal találkozott a vadonban, ott minden egyszerűbb, komolyabb, vérre menőbb. Sehol sincsenek kihívó pillantások, vagy ráérős séták, édes félmosolyok, vagy kéretlen testi kontaktus - a legutolsó nem egyszer vezetett már komoly sérülésekhez.
Nem is tudta később felidézni, hogy May-t mi menti meg a másik kartól elszenvedett durva macskakőre taszítástól. Talán a verbális figyelmeztetés, vagy hogy egy városban vannak, és a hangyabolytól már szinte zsibog a feje. Esetleg az ösztönök pont ezen okok miatti elcsitulása.
Vagy egészen egyszerűen csak a lágy érintés, a puha bőr, és az orrába robbanó, eddig csak ímmel-ámmal kiszagolt kellemes illat, amely tempera és vízfesték jótékony felhangjaival keveredik. Megbabonázó új világ.
Nem bír megmozdulni, meg elpirulni sem, sőt, a méltán híres "Igen-nem" is elmarad, talán kissé jobb színben feltüntetve a városi népség előtt. Egyedül kissé kikerekedett barna szemei árulkodhatnak a ráció teljes hátrahagyásáról.*
- Lin...
*Ez jutott most, mint gyors egyszavas, de mentségére legyen mondva, hangja nem változik el, tartja baritonját. Ügyes.
A másik kezét elfogadja, bár nem rázza meg, neki teljességgel idegen ez a köszönési forma, megint csak a szükségtelen és veszélyes érintést előkaparva érvként. A selymes tenyér érzete elgondolkoztatja, vajon mekkora baromság is ez. *
- Hogyhogy élsz még?
*Kérdezi a már megszokott kíváncsisággal, hiszen számára egy ilyen életstílus teljesen elképzelhetetlen. Szavak és ecsetek... töri a fejét, de sehogy se jut eszébe semmilyen épkézláb gondolat azzal kapcsolatban, hogy miképp is lehet ezekkel elkerülni egy erőszakos férfit, vagy kínos helyzetet. Rejtőzködés, elkerülés, végső esetben erőszak. Agresszív lények ellen csak így lehet fellépni.*
- Gyönyörű?
*Lepi meg a kérdés, szemöldökei homlokára szaladnak. Töprengése közben újból borostájával kezd el babrálni szája szegletében.*
- Hasznos?
*Kontrázik saját belátása szerint, félig állít, félig kérdez, miközben tekintetét még egyszer végig futtatja az építményen, hátha meglát benne valami különlegeset.*
A hozzászólás írója (Leadlen Linain) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.25 21:52:33
*A láthatóan ál-pökhendi válaszra lehervad a mosoly, kis zavar simítja el megnyerő mimikáját, ha a nő erre próbált törekedni - már pedig mi másra törekedett volna, kissé megismerve a másik nemmel szembeni szögletes viselkedését -, akkor May teljes sikerként könyvelheti el akcióját. Igazából úgy játszadozhat a kósza ezen oldalával, ahogy jónak látja, a férfi sajnos nem sok hozzá hasonló lánnyal találkozott a vadonban, ott minden egyszerűbb, komolyabb, vérre menőbb. Sehol sincsenek kihívó pillantások, vagy ráérős séták, édes félmosolyok, vagy kéretlen testi kontaktus - a legutolsó nem egyszer vezetett már komoly sérülésekhez.
Nem is tudta később felidézni, hogy May-t mi menti meg a másik kartól elszenvedett durva macskakőre taszítástól. Talán a verbális figyelmeztetés, vagy hogy egy városban vannak, és a hangyabolytól már szinte zsibog a feje. Esetleg az ösztönök pont ezen okok miatti elcsitulása.
Vagy egészen egyszerűen csak a lágy érintés, a puha bőr, és az orrába robbanó, eddig csak ímmel-ámmal kiszagolt kellemes illat, amely tempera és vízfesték jótékony felhangjaival keveredik. Megbabonázó új világ.
Nem bír megmozdulni, meg elpirulni sem, sőt, a méltán híres "Igen-nem" is elmarad, talán kissé jobb színben feltüntetve a városi népség előtt. Egyedül kissé kikerekedett barna szemei árulkodhatnak a ráció teljes hátrahagyásáról.*
- Lin...
*Ez jutott most, mint gyors egyszavas, de mentségére legyen mondva, hangja nem változik el, tartja baritonját. Ügyes.
A másik kezét elfogadja, bár nem rázza meg, neki teljességgel idegen ez a köszönési forma, megint csak a szükségtelen és veszélyes érintést előkaparva érvként. A selymes tenyér érzete elgondolkoztatja, vajon mekkora baromság is ez. *
- Hogyhogy élsz még?
*Kérdezi a már megszokott kíváncsisággal, hiszen számára egy ilyen életstílus teljesen elképzelhetetlen. Szavak és ecsetek... töri a fejét, de sehogy se jut eszébe semmilyen épkézláb gondolat azzal kapcsolatban, hogy miképp is lehet ezekkel elkerülni egy erőszakos férfit, vagy kínos helyzetet. Rejtőzködés, elkerülés, végső esetben erőszak. Agresszív lények ellen csak így lehet fellépni.*
- Gyönyörű?
*Lepi meg a kérdés, szemöldökei homlokára szaladnak. Töprengése közben újból borostájával kezd el babrálni szája szegletében.*
- Hasznos?
*Kontrázik saját belátása szerint, félig állít, félig kérdez, miközben tekintetét még egyszer végig futtatja az építményen, hátha meglát benne valami különlegeset.*
A hozzászólás írója (Leadlen Linain) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.25 21:52:33
1433. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-07-25 20:58:29
Üzenet elküldve: 2014-07-25 20:58:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Linnel a szegények felé//
- Tudom!
*Felel pajkos egyértelműséggel, mintha a férfi kijelentése magától értetődő lenne. Persze, mindez játék, korántsem beképzeltsége vezeti hasonló megjegyzéseit, csupán piszkálgatja ezzel a másikat, így próbálva megsejteni annak hozzáállását, határait, személyiségét. Meg is lepődött, mikor, várakozásával szemben, a kósza egy tőle eddig nem tapasztalt félmosollyal berekeszti "vitájukat", azt hitte még kap pár ellenérvet saját kontráira.
Na de mindegy is, hiszen így hamarabb szerezhet választ azon irányú érdeklődésére, mely az idegen származását illeti. Ez sem mehet azonban zökkenőmentesen, majdnem egy ártatlan nézelődő esik áldozatul a széles karmozdulatnak. Talán a másik magasságának, talán May gyors reakciójának köszönhetik, hogy ezúttal nem történt katasztrófa, ugyanis hősnőnk halált megvető bátorsággal ragadta meg a hadonászó végtagot, kevésbé megállítani kívánva, mint inkább a figyelmet felhívni. Így könnyű ecsetekhez szokott ujjai lágyan fonódnak az izmos és rakoncátlan váll köré.*
- Héj, vigyázz!
*Hangja korántsem megrovó, hiszen ki ő, hogy fegyelmezzen akárkit, inkább csak figyelmeztet vidáman. A feleletet pedig már akár ki is találhatta, ebből a jelenetből is jól látszik, a férfi nincs hozzászokva, hogy kartávolságon belül bárki is a közelében tartózkodjon. Bólintással jelzi, hogy megértette, s talán újabb kérdésre készülne nyitni ajkait, mikor a másik megelőzi. Megdöbbentő!*
- May vagyok!
*Vigyorodik el, és nyújtja kezét egyszerre. Persze sejti ő, hogy nem épp nevére voltak kíváncsiak, vagy mégis, csak egy kis körítéssel, így nem fukarkodik szavaival.*
- És leginkább kalandor. Mondjuk nem a kardforgató, szörnyekkel csatázó értelemben, inkább ecsetet forgatok és szavakkal vívok nagy küzdelmeket.
*Ennyi egy szuszra elég lesz, ha többre kíváncsiak, úgy is kérdezik.
Lassú lépteik időközben egészen a bizonyos boltív elé vezették a párost. Követve Lin tekintetét, ő is a magasba kémlel, hogy a kőfaragvány ívén haladva szemmagasságban állapodjanak meg kékjei.*
- Hát nem gyönyörű?
*Nem néz a másikra, jobb kezének ujjait gyengéden futtatja végig a boltív elnagyolt díszítésein. Kevésbé kidolgozott és cicomás ugyan, mint gazdagnegyed felett tornyosuló testvére, mégis látszik rajta a gond, mivel alkották. Vagy legalábbis May látni véli.*
- Tudom!
*Felel pajkos egyértelműséggel, mintha a férfi kijelentése magától értetődő lenne. Persze, mindez játék, korántsem beképzeltsége vezeti hasonló megjegyzéseit, csupán piszkálgatja ezzel a másikat, így próbálva megsejteni annak hozzáállását, határait, személyiségét. Meg is lepődött, mikor, várakozásával szemben, a kósza egy tőle eddig nem tapasztalt félmosollyal berekeszti "vitájukat", azt hitte még kap pár ellenérvet saját kontráira.
Na de mindegy is, hiszen így hamarabb szerezhet választ azon irányú érdeklődésére, mely az idegen származását illeti. Ez sem mehet azonban zökkenőmentesen, majdnem egy ártatlan nézelődő esik áldozatul a széles karmozdulatnak. Talán a másik magasságának, talán May gyors reakciójának köszönhetik, hogy ezúttal nem történt katasztrófa, ugyanis hősnőnk halált megvető bátorsággal ragadta meg a hadonászó végtagot, kevésbé megállítani kívánva, mint inkább a figyelmet felhívni. Így könnyű ecsetekhez szokott ujjai lágyan fonódnak az izmos és rakoncátlan váll köré.*
- Héj, vigyázz!
*Hangja korántsem megrovó, hiszen ki ő, hogy fegyelmezzen akárkit, inkább csak figyelmeztet vidáman. A feleletet pedig már akár ki is találhatta, ebből a jelenetből is jól látszik, a férfi nincs hozzászokva, hogy kartávolságon belül bárki is a közelében tartózkodjon. Bólintással jelzi, hogy megértette, s talán újabb kérdésre készülne nyitni ajkait, mikor a másik megelőzi. Megdöbbentő!*
- May vagyok!
*Vigyorodik el, és nyújtja kezét egyszerre. Persze sejti ő, hogy nem épp nevére voltak kíváncsiak, vagy mégis, csak egy kis körítéssel, így nem fukarkodik szavaival.*
- És leginkább kalandor. Mondjuk nem a kardforgató, szörnyekkel csatázó értelemben, inkább ecsetet forgatok és szavakkal vívok nagy küzdelmeket.
*Ennyi egy szuszra elég lesz, ha többre kíváncsiak, úgy is kérdezik.
Lassú lépteik időközben egészen a bizonyos boltív elé vezették a párost. Követve Lin tekintetét, ő is a magasba kémlel, hogy a kőfaragvány ívén haladva szemmagasságban állapodjanak meg kékjei.*
- Hát nem gyönyörű?
*Nem néz a másikra, jobb kezének ujjait gyengéden futtatja végig a boltív elnagyolt díszítésein. Kevésbé kidolgozott és cicomás ugyan, mint gazdagnegyed felett tornyosuló testvére, mégis látszik rajta a gond, mivel alkották. Vagy legalábbis May látni véli.*
1432. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-07-24 22:07:21
Üzenet elküldve: 2014-07-24 22:07:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Prémhadjárat//
*Adgal elgondolkodva babrálja szakállának fonatait. Emlékeiben kutat, hogy ismerős-e neki, az említett lény, ám csupán egy másik név ugrik be neki elsőre.*
-A név nekem sem ismerős, ám a leírásból én a borzoi nevü állatra gondolok. Talán rokonságban van ezekkel Mónyuszokkal?-
*Kérdezi, miközben tekintete a kereskedőét keresi. Eközben Aheras talpra áll, és nagy, busa fejét a törpe oldalának nyomja. Adgal megpaskolja, majd lehajol.*
-Maradj nyugton, barátom. Hamarosan indulunk.-
*Egyenesedik fel, ám arra ügyel, hogy egy kis darab kolbászt ejtsen a zsebéből az állat elé. Alig puffan a falat a földön, a lovag a homlokához kap.*
-Mónyusz! Hát persze! Tényleg hasonlít a borzoira, de ez nem ugrik akkorát, viszont harap. Méghozzá elég nagyot. Olyan, mintha egy nyúl, meg egy mókus lépett volna frigyre. A feje olyan nyúlszerű, a háta, a farka meg a mókusé. De nem mogyorót lopnak ezek, hanem kissebb állatokkal, sőt egy szál emberrel is megpróbálkoznak.-
*Adgal a mondandóját visszafogva néz hol leendő társaira, hol a kereskedőre. Végül ismét megszólal.*
-Csapatban járnak, tehát a létszám meglesz. Sőt több is, ami nem baj, mert ezeket a dögöket, nem könnyű sem megrémíteni, sem elkapni. Tehát, Uram, mi fér bele a dologba? Egy nyíl ütötte seb esetleg? Mert ezek nem fogják hagyni, hogy vízbe fojtsuk, vagy botokkal agyonverjük őket az biztos!-
*Fordul immár egyenesen a kereskedő felé Adgal.*
*Adgal elgondolkodva babrálja szakállának fonatait. Emlékeiben kutat, hogy ismerős-e neki, az említett lény, ám csupán egy másik név ugrik be neki elsőre.*
-A név nekem sem ismerős, ám a leírásból én a borzoi nevü állatra gondolok. Talán rokonságban van ezekkel Mónyuszokkal?-
*Kérdezi, miközben tekintete a kereskedőét keresi. Eközben Aheras talpra áll, és nagy, busa fejét a törpe oldalának nyomja. Adgal megpaskolja, majd lehajol.*
-Maradj nyugton, barátom. Hamarosan indulunk.-
*Egyenesedik fel, ám arra ügyel, hogy egy kis darab kolbászt ejtsen a zsebéből az állat elé. Alig puffan a falat a földön, a lovag a homlokához kap.*
-Mónyusz! Hát persze! Tényleg hasonlít a borzoira, de ez nem ugrik akkorát, viszont harap. Méghozzá elég nagyot. Olyan, mintha egy nyúl, meg egy mókus lépett volna frigyre. A feje olyan nyúlszerű, a háta, a farka meg a mókusé. De nem mogyorót lopnak ezek, hanem kissebb állatokkal, sőt egy szál emberrel is megpróbálkoznak.-
*Adgal a mondandóját visszafogva néz hol leendő társaira, hol a kereskedőre. Végül ismét megszólal.*
-Csapatban járnak, tehát a létszám meglesz. Sőt több is, ami nem baj, mert ezeket a dögöket, nem könnyű sem megrémíteni, sem elkapni. Tehát, Uram, mi fér bele a dologba? Egy nyíl ütötte seb esetleg? Mert ezek nem fogják hagyni, hogy vízbe fojtsuk, vagy botokkal agyonverjük őket az biztos!-
*Fordul immár egyenesen a kereskedő felé Adgal.*
1431. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-07-24 19:45:40
Üzenet elküldve: 2014-07-24 19:45:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Csoportos séta //
*Ha fejenként várja a vörös a fizetséget, akkor bizony koppanni fog, vagy legalábbis ki kell ábrándulnia az elf jóság és jótékonyságba vetett tévképzetekbe. Aria ugyanis rosszalló arccal egymásba fonja a karjait, ami által ugyebár nehéz lenne az erszényéért nyúlni. Már az is meglepte, hogy a fél-elf fizetett, de hogy ezek után még többet akar... Emberek, érdekesek tudnak lenni, máskor viszont cseppet sem hiányolná őket a világból. Például most. Merthogy nem evett meszet, hogy pár szóért odadobjon öt aranyat. Nem mintha hatalmas érvágás lenne neki az a néhány sárgán csillogó érme, itt az elv a kérdés, legalábbis számára.
Ahogy elnézi, így is épp elegen figyelik már a jelenetet a harsány indításnak hála, hát még ha itt óbégatni kezd majd még fejenként öt aranyért. Szerencséjükre azonban a szeszélyes vörös talált magának érdekesebb célpontot, egy paradicsomos fél-elfet. Nem irigyli az illetőt, már a találat miatt sem, de hogy az állítólagos felcsert is a nyakába kapja, hát nagyon nem szerethetik a felsőbb hatalmak.
Ellenben az ő hármasuk fellélegezhet, amit a sötét hajú elf meg is tesz, szó szerint, egy halk sóhaj kíséretében. ~A soha viszont nem látásra.~ Teszi még hozzá gondolatban, hangosan már nem mondja ki, a ráragasztott jó modor még tartja magát, és nem enged a neveletlenség csábításának.*
- Szélhámos kuruzsló. *Dünnyögi az orra alatt, majd kicsit hangosabban folytatja.* - Most már értem, egyesek miért kerülik el a városokat. Ellenben ha ez vörös tényleg a város felcserei közé tartozik, inkább magam szúrom le magam, gyorsabb és kíméletesebb vég, mint ami egy ilyen kezei között várna.
*Ha eddig nem lett volna egyértelmű, a vidám természete ellenére sem lett szimpatikus számára Zia, és a képességeit illetően is erős kételyei vannak. Ellenben sokáig haragudni olyan, mintha magát büntetné más ostobasága miatt, ezt a szívességet pedig nem teszi meg senki, hamar napirendre tér az incidens fölött.*
- Igen, elég későre jár, talán jobb is lenne, ha a szállást intéznénk már. *Bólint rá az ötletre, miszerint nyugodtan maguk mögött hagyhatnák a Piacteret.*
*Ha fejenként várja a vörös a fizetséget, akkor bizony koppanni fog, vagy legalábbis ki kell ábrándulnia az elf jóság és jótékonyságba vetett tévképzetekbe. Aria ugyanis rosszalló arccal egymásba fonja a karjait, ami által ugyebár nehéz lenne az erszényéért nyúlni. Már az is meglepte, hogy a fél-elf fizetett, de hogy ezek után még többet akar... Emberek, érdekesek tudnak lenni, máskor viszont cseppet sem hiányolná őket a világból. Például most. Merthogy nem evett meszet, hogy pár szóért odadobjon öt aranyat. Nem mintha hatalmas érvágás lenne neki az a néhány sárgán csillogó érme, itt az elv a kérdés, legalábbis számára.
Ahogy elnézi, így is épp elegen figyelik már a jelenetet a harsány indításnak hála, hát még ha itt óbégatni kezd majd még fejenként öt aranyért. Szerencséjükre azonban a szeszélyes vörös talált magának érdekesebb célpontot, egy paradicsomos fél-elfet. Nem irigyli az illetőt, már a találat miatt sem, de hogy az állítólagos felcsert is a nyakába kapja, hát nagyon nem szerethetik a felsőbb hatalmak.
Ellenben az ő hármasuk fellélegezhet, amit a sötét hajú elf meg is tesz, szó szerint, egy halk sóhaj kíséretében. ~A soha viszont nem látásra.~ Teszi még hozzá gondolatban, hangosan már nem mondja ki, a ráragasztott jó modor még tartja magát, és nem enged a neveletlenség csábításának.*
- Szélhámos kuruzsló. *Dünnyögi az orra alatt, majd kicsit hangosabban folytatja.* - Most már értem, egyesek miért kerülik el a városokat. Ellenben ha ez vörös tényleg a város felcserei közé tartozik, inkább magam szúrom le magam, gyorsabb és kíméletesebb vég, mint ami egy ilyen kezei között várna.
*Ha eddig nem lett volna egyértelmű, a vidám természete ellenére sem lett szimpatikus számára Zia, és a képességeit illetően is erős kételyei vannak. Ellenben sokáig haragudni olyan, mintha magát büntetné más ostobasága miatt, ezt a szívességet pedig nem teszi meg senki, hamar napirendre tér az incidens fölött.*
- Igen, elég későre jár, talán jobb is lenne, ha a szállást intéznénk már. *Bólint rá az ötletre, miszerint nyugodtan maguk mögött hagyhatnák a Piacteret.*
1430. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-07-24 19:05:45
Üzenet elküldve: 2014-07-24 19:05:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Csoportos séta//
*A szószátyárabb elf szavait hallva azért egy pillanatra ledöbben, próbálja megfejteni azok tartalmi lényegét, de mivel nem ért sznobbul, hát inkább figyelmen kívül hagyná. Ám a másik kettő is megnyilvánul, így Ziana különösen bonyolult, de praktikus elméjében kezd derengeni a csúnya félreértés lehetősége.*
-Mármint fejenként.
*Teszi hozzá vigyorogva, és nem nyújtja kezét a pénzért, még a másik kettő is elő nem kotorta a helyismereti gyorstalpaló árát.
Igazán megtisztelő volt azonban a gondolat, hogy Zia rendelkezik bárminemű, szélesen kiterjedt humorérzékkel, de sajnos nem. Üzlettel sosem viccel. Csak végtagcsonkolással. Meg beöntéssel. Vérrel, és halállal. Lustább napjain hashajtással, de azt ő maga is elcsépeltnek érzi valahol. Derűje pusztán a józan (mondjuk estében általában inkább ittas) belátásnak köszönhető, miszerint a lét véges, a meggondolatlan, gyermeki könyörtelenséggel felruházott Idő igazságtalan kezében formálódik, épp ezért nem éri meg búbánatra pocsékolni.
Saját meggyőződései ellenére, azonban megérti a másik felet is. Elfek. És a mértéktelen legelésnek bizony lehetnek ilyen irányú káros, mentális hatásai. Elvégre ki tudja mi mindent zabálnak be a pitypanggal együtt, bizonyos füvektől meg egyszeribe minden komolytalanná válik. A szöszkébb például már elérte Zia szerint azt az elmeállapotot, ahol a világgal való egyetlen kapcsolat kimerül a indokolatlan vihogásban. Vagy azt a szájszagot mikor már nem illik másokkal szóba állni.
Mivel a trió beígérte az idegenvezetésért a fizetséget, amit meg is kaptak, még ha nem is a "kézenfogva sétálunk át a városon mezítláb, idióta mosollyal arcunkon" formában azért még Zia számít rá. Kerek egy szívdobbanásnyi ideig. Ekkor tűnik fel szeme sarkából a füléből piros lét eregető pasi, aki máris további sérüléseket okozott, és nem épp a nyár esti egészségügyi sétáját kezdte meg. Vagyis esélyesen végre igazi meló lesz.*
-Tartsd meg az aprót pofika. Helyzet van!
*Ezzel hátra arc, és máris lendületes léptekkel követi Kheliasta tisztességtelen tömegverekedés reményében. Még egy kéretlen jótanáccsot harsog vissza a kis csapatnak válla felett.*
-És bízzatok benne, hogy mikor holnap hajnalban a városőrök megtalálják az eszméletlen, összevert testetek a sikátorban inkább a dögnyúzókat hívják helyettem.
*Lépteit szaporázva hamar beéri a félvért, vigyorogva sorol mellé, lépést tart, és ha dühöngő pillantás véletlen rávetülne, hamar magyarázza egy vállvonás kíséretében jelenlétét.*
-Egészségügyi szolgálat.
*A szószátyárabb elf szavait hallva azért egy pillanatra ledöbben, próbálja megfejteni azok tartalmi lényegét, de mivel nem ért sznobbul, hát inkább figyelmen kívül hagyná. Ám a másik kettő is megnyilvánul, így Ziana különösen bonyolult, de praktikus elméjében kezd derengeni a csúnya félreértés lehetősége.*
-Mármint fejenként.
*Teszi hozzá vigyorogva, és nem nyújtja kezét a pénzért, még a másik kettő is elő nem kotorta a helyismereti gyorstalpaló árát.
Igazán megtisztelő volt azonban a gondolat, hogy Zia rendelkezik bárminemű, szélesen kiterjedt humorérzékkel, de sajnos nem. Üzlettel sosem viccel. Csak végtagcsonkolással. Meg beöntéssel. Vérrel, és halállal. Lustább napjain hashajtással, de azt ő maga is elcsépeltnek érzi valahol. Derűje pusztán a józan (mondjuk estében általában inkább ittas) belátásnak köszönhető, miszerint a lét véges, a meggondolatlan, gyermeki könyörtelenséggel felruházott Idő igazságtalan kezében formálódik, épp ezért nem éri meg búbánatra pocsékolni.
Saját meggyőződései ellenére, azonban megérti a másik felet is. Elfek. És a mértéktelen legelésnek bizony lehetnek ilyen irányú káros, mentális hatásai. Elvégre ki tudja mi mindent zabálnak be a pitypanggal együtt, bizonyos füvektől meg egyszeribe minden komolytalanná válik. A szöszkébb például már elérte Zia szerint azt az elmeállapotot, ahol a világgal való egyetlen kapcsolat kimerül a indokolatlan vihogásban. Vagy azt a szájszagot mikor már nem illik másokkal szóba állni.
Mivel a trió beígérte az idegenvezetésért a fizetséget, amit meg is kaptak, még ha nem is a "kézenfogva sétálunk át a városon mezítláb, idióta mosollyal arcunkon" formában azért még Zia számít rá. Kerek egy szívdobbanásnyi ideig. Ekkor tűnik fel szeme sarkából a füléből piros lét eregető pasi, aki máris további sérüléseket okozott, és nem épp a nyár esti egészségügyi sétáját kezdte meg. Vagyis esélyesen végre igazi meló lesz.*
-Tartsd meg az aprót pofika. Helyzet van!
*Ezzel hátra arc, és máris lendületes léptekkel követi Kheliasta tisztességtelen tömegverekedés reményében. Még egy kéretlen jótanáccsot harsog vissza a kis csapatnak válla felett.*
-És bízzatok benne, hogy mikor holnap hajnalban a városőrök megtalálják az eszméletlen, összevert testetek a sikátorban inkább a dögnyúzókat hívják helyettem.
*Lépteit szaporázva hamar beéri a félvért, vigyorogva sorol mellé, lépést tart, és ha dühöngő pillantás véletlen rávetülne, hamar magyarázza egy vállvonás kíséretében jelenlétét.*
-Egészségügyi szolgálat.
1429. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-07-24 18:33:06
Üzenet elküldve: 2014-07-24 18:33:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Lemara //
*Már szinte túl jól érzi magát.
Persze az ilyen édeni pillanatoknak mindig véget vet a férj vagy a bátyus, esetleg egy paradicsom. Őszintén szólva imádja a burgonyafélét, túlságosan is emlékezteti a vér színére és savassága jótékonyan kaparja torkát az átpálinkázott hajnalokon, koszos apartmanja mélyén két hányás és a Paradicsom között - bizony barátaim, a rátarti gnómok rátarti teológusa, Ank-Mor használta ezen szót egy írásában a másvilágról: milyen találó!
De nem így. Még hallójáratába is utat találnak a komisz magvak, éktelen haragra és ösztönszerű fejcsóválásra bírva a Fél-Elfet. Érdekes ez a reflex, mintha az evolúció, vagy a Sors, vagy az Istenek, vagy... vagy vagy. Tehát mintha mindez az entitás irtózna a fülbe paradicsomtól.
A férfitól sem árt irtózni, főleg a rajta röhögő, véznya árusnak, akit visszakézből vág úgy szájba, hogy megerednek a fogai... nem híve a nyílt erőszaknak, de a felfordulásban elmegy. Talán.
Nem igazán érdekli, hogy a fogdmegek észrevették-e. Erőszakkal testében, gyilkos éllel indul meg Lemara felé... természetesen, komótosan. Sehova se sietünk.*
*Már szinte túl jól érzi magát.
Persze az ilyen édeni pillanatoknak mindig véget vet a férj vagy a bátyus, esetleg egy paradicsom. Őszintén szólva imádja a burgonyafélét, túlságosan is emlékezteti a vér színére és savassága jótékonyan kaparja torkát az átpálinkázott hajnalokon, koszos apartmanja mélyén két hányás és a Paradicsom között - bizony barátaim, a rátarti gnómok rátarti teológusa, Ank-Mor használta ezen szót egy írásában a másvilágról: milyen találó!
De nem így. Még hallójáratába is utat találnak a komisz magvak, éktelen haragra és ösztönszerű fejcsóválásra bírva a Fél-Elfet. Érdekes ez a reflex, mintha az evolúció, vagy a Sors, vagy az Istenek, vagy... vagy vagy. Tehát mintha mindez az entitás irtózna a fülbe paradicsomtól.
A férfitól sem árt irtózni, főleg a rajta röhögő, véznya árusnak, akit visszakézből vág úgy szájba, hogy megerednek a fogai... nem híve a nyílt erőszaknak, de a felfordulásban elmegy. Talán.
Nem igazán érdekli, hogy a fogdmegek észrevették-e. Erőszakkal testében, gyilkos éllel indul meg Lemara felé... természetesen, komótosan. Sehova se sietünk.*
1428. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-07-24 17:33:10
Üzenet elküldve: 2014-07-24 17:33:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
//Kheilas//
*Szerencsére nem követi őt a férfi, ami valamilyen szinten csalódást is okoz neki. A választ viszont cseppet sem fogadja el, mely szerény személyének lezárását jelentené. Ő nem szokott veszíteni és most se fog. Az nem az ő rangja, nincs messze, így a felé röpülő paradicsom bizonyára fejen találja, de legalább mellen. Jó puhát választott eme nemes cél érdekében. Elégedetten porolja le kezeit. Ha Kheilas ránéz, kihívó vigyort vet felé, majd néhány standdal odébb sétál. A reakcióra azért kíváncsi. A kis vörös tüzetes vizsgálatában legalább tuti biztos kizökkentette.*
*Szerencsére nem követi őt a férfi, ami valamilyen szinten csalódást is okoz neki. A választ viszont cseppet sem fogadja el, mely szerény személyének lezárását jelentené. Ő nem szokott veszíteni és most se fog. Az nem az ő rangja, nincs messze, így a felé röpülő paradicsom bizonyára fejen találja, de legalább mellen. Jó puhát választott eme nemes cél érdekében. Elégedetten porolja le kezeit. Ha Kheilas ránéz, kihívó vigyort vet felé, majd néhány standdal odébb sétál. A reakcióra azért kíváncsi. A kis vörös tüzetes vizsgálatában legalább tuti biztos kizökkentette.*
1427. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-07-24 16:47:54
Üzenet elküldve: 2014-07-24 16:47:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Elhand Tarmikos //
* Miután Talmikos beleegyezett a menübe na meg abba is, hogy megtanítja Zorát vívni a nőstény vidáman fordul a kifőzde vezetőjéhez a rendelésükkel. Nem olyan sok amit kérnek, így nem is kerül talán olyan túl sokba. Nemsokára előttük pihen a két tányér ízes húsleves,amit nemsokára a hús és a sült krumpli követ.
Szépen lassan az ennivaló végére érnek, közben néhány szót épp válthatnak is.*
- Örülök, hogy vállalod a tanítást. *mondja fülig érő mosollyal miközben épp a hús utolsó falatjait nyeli le. Ránéz a virágra ami ott pihen az asztalon.*
- A virágot a fogadóban meghaltak emlékére szeretném a templomba vinni, bár lehet, hogy inkább a temetőben volna a helye. *mondja két falat között *Az Artheniori templomok nem rendelkeznek olyan oltárral mint egy igazi falusi templom, ezek inkább iskolának számítanak, de szerintem a mágia felszentelt papjai is örülnek a virágnak. *szól vállat rántva, végül is a szándék a megemlékezésre meg van benne miként valószínűleg Miko is a szüleire és mentorára szeretne eképpen emlékezni.
Hamar a tányér aljára ér, nincs amiért finomkodjon vele, az egészet leöblíti egy pohár borral majd felemelve fejét Miko tányérjába les, vajon ő sikerült-e végezzen a sülttel. Ha igen akkor rámosolyog és kérdőn néz felé.*
- Akkor mehetünk? *kérdezi. Még egyszer végignéz a piaci forgatagon, de mivel nem lát a közelben semmi érdekeset inkább ténylegesen a Templom felé veszi az irányt bár először átad a kifőzdésnek (Mesélő (Tucat)) 20aranyat az ebédjük fejében.
Miután rendezte a számlát indulhatnak is tovább.*
A hozzászólás írója (Zoranyde Aleandar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.24 16:57:12
* Miután Talmikos beleegyezett a menübe na meg abba is, hogy megtanítja Zorát vívni a nőstény vidáman fordul a kifőzde vezetőjéhez a rendelésükkel. Nem olyan sok amit kérnek, így nem is kerül talán olyan túl sokba. Nemsokára előttük pihen a két tányér ízes húsleves,amit nemsokára a hús és a sült krumpli követ.
Szépen lassan az ennivaló végére érnek, közben néhány szót épp válthatnak is.*
- Örülök, hogy vállalod a tanítást. *mondja fülig érő mosollyal miközben épp a hús utolsó falatjait nyeli le. Ránéz a virágra ami ott pihen az asztalon.*
- A virágot a fogadóban meghaltak emlékére szeretném a templomba vinni, bár lehet, hogy inkább a temetőben volna a helye. *mondja két falat között *Az Artheniori templomok nem rendelkeznek olyan oltárral mint egy igazi falusi templom, ezek inkább iskolának számítanak, de szerintem a mágia felszentelt papjai is örülnek a virágnak. *szól vállat rántva, végül is a szándék a megemlékezésre meg van benne miként valószínűleg Miko is a szüleire és mentorára szeretne eképpen emlékezni.
Hamar a tányér aljára ér, nincs amiért finomkodjon vele, az egészet leöblíti egy pohár borral majd felemelve fejét Miko tányérjába les, vajon ő sikerült-e végezzen a sülttel. Ha igen akkor rámosolyog és kérdőn néz felé.*
- Akkor mehetünk? *kérdezi. Még egyszer végignéz a piaci forgatagon, de mivel nem lát a közelben semmi érdekeset inkább ténylegesen a Templom felé veszi az irányt bár először átad a kifőzdésnek (Mesélő (Tucat)) 20aranyat az ebédjük fejében.
Miután rendezte a számlát indulhatnak is tovább.*
A hozzászólás írója (Zoranyde Aleandar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.24 16:57:12
1426. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-07-24 16:47:00
Üzenet elküldve: 2014-07-24 16:47:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Lemara //
// Csoportos séta //
*Ha nem Ő lenne Kheilas, a Szegénynegyed fenegyereke és hivatásos semmirekellője, akkor ennyiben hagyná a dolgot, legyen, nyert a nő. De hát Ő Kheilas!*
- Jobb is, mert vérfertőzés lenne a vége!
*Nem mintha zavarná az ilyesmi, a gyévocska az gyévocska.
A cseppnyi fenyegetések úgy peregnek le mellényéről, mint a köpet, amit pár ügybuzgó hozzátartozónak köszönhetett a héten. Még hogy veri szegény Kehest. Kheilas kényezteti a csövest, olyan a kapcsolatuk, mint ami csak macska és gazda között alakulhat ki, minden egyes rúgásra kéjes sípolással válaszol, ami a dorombolás alteregója a szakadtabb negyedekben. EZT mindenki tudja. Így muszáj volt figyelmen kívül hagynia vádjaikat, és a jó öreg rövidkard segítségét kérni a tömegoszlatásban.
Kéjesen nyújtózva gondol vissza a két nappal ezelőtti esetre, majd a lusta mozdulat újabb teli szájas harapásba virágzik.
A biccentésre csak elmélyül vigyora, és másfelé terelődik figyelme.
Valami bárgyú társaság meg egy tüzes vörös. A faperverzeken látszik, hogy város közelében még részegen dagonyázva sem jártak, véletlenül kibukva saját valagukból, mert már annyira fent hordják ezek a hegyesek az orrukat, hogy az a hátsó bejáratba fordul.
Ziana Yedhir kis előadása olyannyira mulatságosabb itt minden másnál, hogy az íjász kényelmesen leteszi seggét az egyik standra, és ráérősen, keresztbe tett lábakkal kezdi vizslatni a gyökérzabálók lekoptatásának hogyanját és mikéntjét.
Igazán jól szórakozik.*
A hozzászólás írója (Kheilas Declen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.24 16:48:05
// Csoportos séta //
*Ha nem Ő lenne Kheilas, a Szegénynegyed fenegyereke és hivatásos semmirekellője, akkor ennyiben hagyná a dolgot, legyen, nyert a nő. De hát Ő Kheilas!*
- Jobb is, mert vérfertőzés lenne a vége!
*Nem mintha zavarná az ilyesmi, a gyévocska az gyévocska.
A cseppnyi fenyegetések úgy peregnek le mellényéről, mint a köpet, amit pár ügybuzgó hozzátartozónak köszönhetett a héten. Még hogy veri szegény Kehest. Kheilas kényezteti a csövest, olyan a kapcsolatuk, mint ami csak macska és gazda között alakulhat ki, minden egyes rúgásra kéjes sípolással válaszol, ami a dorombolás alteregója a szakadtabb negyedekben. EZT mindenki tudja. Így muszáj volt figyelmen kívül hagynia vádjaikat, és a jó öreg rövidkard segítségét kérni a tömegoszlatásban.
Kéjesen nyújtózva gondol vissza a két nappal ezelőtti esetre, majd a lusta mozdulat újabb teli szájas harapásba virágzik.
A biccentésre csak elmélyül vigyora, és másfelé terelődik figyelme.
Valami bárgyú társaság meg egy tüzes vörös. A faperverzeken látszik, hogy város közelében még részegen dagonyázva sem jártak, véletlenül kibukva saját valagukból, mert már annyira fent hordják ezek a hegyesek az orrukat, hogy az a hátsó bejáratba fordul.
Ziana Yedhir kis előadása olyannyira mulatságosabb itt minden másnál, hogy az íjász kényelmesen leteszi seggét az egyik standra, és ráérősen, keresztbe tett lábakkal kezdi vizslatni a gyökérzabálók lekoptatásának hogyanját és mikéntjét.
Igazán jól szórakozik.*
A hozzászólás írója (Kheilas Declen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.24 16:48:05
1425. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-07-24 16:29:54
Üzenet elküldve: 2014-07-24 16:29:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
//Kheilas//
*Már majdnem elégedetten távozhatna a kavalkádból, de sajnos csak majdnem. A felé kiáltott kérdés hideg zuhanyként éri, így dühösen villanó szemekkel fordul meg. Egy vörös tincs ki is szabadul a kapucni alól, de gyorsan visszatűri. Mikor meglátja, hogy ki merte leszólítani, csak még mérgesebb lesz. Nincs kedve tovább jó pofizni senkivel, még akkor sem, ha a továbbiakban együtt kell majd vele dolgoznia.*
-Nem vagyok a húgod.
*Kiálltja át a ricsajon, hangja mégis mély marad egy cseppnyi fenyegetéssel fűszerezve. Most sokkal jobban felméri magának a fickót, mint ott a főtéren. Ott csak egy jelentéktelen figura volt, most viszont egy olyan személy, aki ne akarjon beleköpni az ő levesébe, vagy nagyon megbánja. Szerencsére nem egymás mellett állnak a tömegben, így csak gúnyosan elmosolyodik, majd szemtelenül lekap még egy kis málnát az egyik asztalról, biccent egyet, s hátat fordít a férfinak. Nem olyan hülye, hogy tudja, ennyivel megúszta, de nem itt fog botrányt csapni. Arra ráér egy kicsivel később is. Csak egy kicsivel.*
*Már majdnem elégedetten távozhatna a kavalkádból, de sajnos csak majdnem. A felé kiáltott kérdés hideg zuhanyként éri, így dühösen villanó szemekkel fordul meg. Egy vörös tincs ki is szabadul a kapucni alól, de gyorsan visszatűri. Mikor meglátja, hogy ki merte leszólítani, csak még mérgesebb lesz. Nincs kedve tovább jó pofizni senkivel, még akkor sem, ha a továbbiakban együtt kell majd vele dolgoznia.*
-Nem vagyok a húgod.
*Kiálltja át a ricsajon, hangja mégis mély marad egy cseppnyi fenyegetéssel fűszerezve. Most sokkal jobban felméri magának a fickót, mint ott a főtéren. Ott csak egy jelentéktelen figura volt, most viszont egy olyan személy, aki ne akarjon beleköpni az ő levesébe, vagy nagyon megbánja. Szerencsére nem egymás mellett állnak a tömegben, így csak gúnyosan elmosolyodik, majd szemtelenül lekap még egy kis málnát az egyik asztalról, biccent egyet, s hátat fordít a férfinak. Nem olyan hülye, hogy tudja, ennyivel megúszta, de nem itt fog botrányt csapni. Arra ráér egy kicsivel később is. Csak egy kicsivel.*
1424. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-07-24 15:36:27
Üzenet elküldve: 2014-07-24 15:36:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Lemara //
*A rendfenntartó erők híres lassúsága mindig is elkápráztatta nyegle alakunkat, aki ráérős korzózása közben egy ismerős alakot vél felfedezni a tömegben, igen gyanús mozdulatokkal operálva - hogyne venné észre, hiszen ezek saját kis csínytevéseit juttatják eszébe.
A ragadozó mosoly még mindig ott kalimpál szája szegletében, ahogy zöld szempárjával méri fel Lemarát és útját az emberek között vágott ösvényén.
Adrenalinra éhező teste cselekvésre készteti. Sosem volt meggondolt málcsik, előbb a szája jár, aztán jön az esze. Kérdés, hogy a nő mit esz-e?*
- Jól jön a málna az "expedícióhoz", igaz húgom?
*Kiált neki oda kajánul, majd feltűnően harap bele lédús barackjába, de nincs ok aggodalomra a még mindig parolázó forgatagban, amelynek porondján a nyilvánvalóan nevetséges nevű Nancika félig bekapott ujjal szopná ki minden aranyát a szegény kiscsajnak, aki volt olyan bolond, hogy emberként bánt azzal a vérszívóval.
Nancika. Bromfi. Ostoba emberek ostoba neveket szülnek. Vagy fordítva? Ez bizony már olyan filozófiai kérdés, ami nem tesz ételt az asztalra, vagy nőt az ágyba. Vagy az asztalra. Vagy is is.*
A hozzászólás írója (Kheilas Declen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.24 15:39:10
*A rendfenntartó erők híres lassúsága mindig is elkápráztatta nyegle alakunkat, aki ráérős korzózása közben egy ismerős alakot vél felfedezni a tömegben, igen gyanús mozdulatokkal operálva - hogyne venné észre, hiszen ezek saját kis csínytevéseit juttatják eszébe.
A ragadozó mosoly még mindig ott kalimpál szája szegletében, ahogy zöld szempárjával méri fel Lemarát és útját az emberek között vágott ösvényén.
Adrenalinra éhező teste cselekvésre készteti. Sosem volt meggondolt málcsik, előbb a szája jár, aztán jön az esze. Kérdés, hogy a nő mit esz-e?*
- Jól jön a málna az "expedícióhoz", igaz húgom?
*Kiált neki oda kajánul, majd feltűnően harap bele lédús barackjába, de nincs ok aggodalomra a még mindig parolázó forgatagban, amelynek porondján a nyilvánvalóan nevetséges nevű Nancika félig bekapott ujjal szopná ki minden aranyát a szegény kiscsajnak, aki volt olyan bolond, hogy emberként bánt azzal a vérszívóval.
Nancika. Bromfi. Ostoba emberek ostoba neveket szülnek. Vagy fordítva? Ez bizony már olyan filozófiai kérdés, ami nem tesz ételt az asztalra, vagy nőt az ágyba. Vagy az asztalra. Vagy is is.*
A hozzászólás írója (Kheilas Declen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.24 15:39:10
1423. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-07-24 15:14:39
Üzenet elküldve: 2014-07-24 15:14:39
ÚJ
![>Alas Riter [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1914_ember-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Prémhadjárat//
*Türelmesen vár, bár nem kell sokáig. Úgy tűnik elegen érkeztek már a helyszínre. Mindenféle fura népség keveredett oda. A törpétől kezdve más embereken át egészen az orkig! Először azt hiszi, hogy valami egyszerű ork, ami csak azért megy bárhova, hogy rongáljon. Személy szerint minden orkot gyűlölt eddig szinte, amit ismert, de úgy tűnik ez egy fokkal értelmesebb. Végignézi az összes jelenlévőt, közben hallgatja a kereskedő szavait. *
- Móny' micsoda? Mónyuszok? Életemben nem hallottam ezekről, a leírásukból pedig sajnos megint csak nem emlékszek effélére. Persze, ha látok majd, akkor felismerem.
*Várja a többieket, hátha valamelyiküknek ismerős a név, vagy az árus egy másik, ismertebb nevét mondja, de Alasnak úgy tűnik, hogy másoknak sem ismerős a név, de azért megvárja a válaszukat, hisz mi mást tehetne? *
*Türelmesen vár, bár nem kell sokáig. Úgy tűnik elegen érkeztek már a helyszínre. Mindenféle fura népség keveredett oda. A törpétől kezdve más embereken át egészen az orkig! Először azt hiszi, hogy valami egyszerű ork, ami csak azért megy bárhova, hogy rongáljon. Személy szerint minden orkot gyűlölt eddig szinte, amit ismert, de úgy tűnik ez egy fokkal értelmesebb. Végignézi az összes jelenlévőt, közben hallgatja a kereskedő szavait. *
- Móny' micsoda? Mónyuszok? Életemben nem hallottam ezekről, a leírásukból pedig sajnos megint csak nem emlékszek effélére. Persze, ha látok majd, akkor felismerem.
*Várja a többieket, hátha valamelyiküknek ismerős a név, vagy az árus egy másik, ismertebb nevét mondja, de Alasnak úgy tűnik, hogy másoknak sem ismerős a név, de azért megvárja a válaszukat, hisz mi mást tehetne? *
1422. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-07-24 15:11:53
Üzenet elküldve: 2014-07-24 15:11:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Prémhadjárat//
*Időközben megérkezik egy negyedik személy is, ki szintén a vadászatra kíván jelentkezni. Habár Shatarnak furcsa, nem csak ő, de a törp is. Mindkettő zajos, zörgős páncélban? Mintha nem tudnák, hogy hová, mire is készülnek pontosan. Mindegy is, rajta nem múlik, legfeljebb különválik tőlük. Kifejezetten a fizetség nem érdekli, csupán egy-két érmére lenne szüksége, hogy beszerezhesse azt, amit ő maga nem tud előteremteni. Az orkról egyelőre nem alkot véleményt. Külseje nem mond ellent a vadászatnak, de Shatar még nem tudja, hogy mégis mi féle-fajta. Majd figyel és meglátja.
De a férfi végre belekezd - rossz helyekre tévedő pillantásait nem veszi észre, hogy is venné, hiszen szülőhelyén sokan ránézni sem mertek, nem hogy ilyenre vetemedtek volna. Mikor elhangzik a szó, 'mónyusz', a nő szemöldökei magasba szöknek. Életében nem hallott még ilyen különös nevet, el sem tudja képzelni, milyen állatot hívhatnak így. Bár eddigi tapasztalatai alapján tudja, hogy az itteni népek hajlamosak ilyen... bolondos hangzású neveket kitalálni.
A továbbiakban sem múlnak értetlen gondolatai - akkora, mint egy nyúl, de veszélyes? Pusztítja a vadállományt és emberre támad? "Miféle..." Hiába próbálja, de nemigen tud felidézni hasonló jellemzőkkel bíró bundást. Számos kérdés ötlik a fejébe, vajon mérgező-e, vagy csapatban él... De a következő gondolat, amit megfogalmaz a kereskedő, megint elkalandoztatja. Sértetlenül kellenek. Erre számos ötlete támad rögtön, nem csak íjjal lehet vadászni. Csapdával és méreggel is. De úgy tűnik, nem ő az egyetlen, aki nem maradt tanácstalan. Habár az ork kijelentéséből nem derül ki, mit tervez. De roppant magabiztosnak tűnik. Shatar tekintete újra rávetül a zöldbőrűre, de ez nem tart sokáig, hiszen maradtak még megválaszolatlan kérdései.*
- Merre induljunk?
*Reméli a kereskedő nem úgy gondolta, hogy elindulnak a széllel és bolyonganak a vadonban ki tudja meddig. Hiába a nagy vadonjáró tapasztalata, ez túl nagy feladat lenne.*
- És... Tudnunk kell-e még veszélyről, amivel ezek a kis állatok fenyegetnek... Amiket inkább jobb nem magunknak megtapasztalni a saját bőrünkön?
*Fogalmazásmódja mint mindig, most is kacifántosan furcsa, de szavai jól érthetők, mivel arcát nem takarja a kendő, legfeljebb oldalról állja útja a kutakodó pillantásoknak. Azt mondta ki, amire gondolt az imént, csakis mérgező lehet, esetleg csapatban támadnak, de biztosan van valami szokatlan 'fegyverük' a kis állatoknak.*
*Időközben megérkezik egy negyedik személy is, ki szintén a vadászatra kíván jelentkezni. Habár Shatarnak furcsa, nem csak ő, de a törp is. Mindkettő zajos, zörgős páncélban? Mintha nem tudnák, hogy hová, mire is készülnek pontosan. Mindegy is, rajta nem múlik, legfeljebb különválik tőlük. Kifejezetten a fizetség nem érdekli, csupán egy-két érmére lenne szüksége, hogy beszerezhesse azt, amit ő maga nem tud előteremteni. Az orkról egyelőre nem alkot véleményt. Külseje nem mond ellent a vadászatnak, de Shatar még nem tudja, hogy mégis mi féle-fajta. Majd figyel és meglátja.
De a férfi végre belekezd - rossz helyekre tévedő pillantásait nem veszi észre, hogy is venné, hiszen szülőhelyén sokan ránézni sem mertek, nem hogy ilyenre vetemedtek volna. Mikor elhangzik a szó, 'mónyusz', a nő szemöldökei magasba szöknek. Életében nem hallott még ilyen különös nevet, el sem tudja képzelni, milyen állatot hívhatnak így. Bár eddigi tapasztalatai alapján tudja, hogy az itteni népek hajlamosak ilyen... bolondos hangzású neveket kitalálni.
A továbbiakban sem múlnak értetlen gondolatai - akkora, mint egy nyúl, de veszélyes? Pusztítja a vadállományt és emberre támad? "Miféle..." Hiába próbálja, de nemigen tud felidézni hasonló jellemzőkkel bíró bundást. Számos kérdés ötlik a fejébe, vajon mérgező-e, vagy csapatban él... De a következő gondolat, amit megfogalmaz a kereskedő, megint elkalandoztatja. Sértetlenül kellenek. Erre számos ötlete támad rögtön, nem csak íjjal lehet vadászni. Csapdával és méreggel is. De úgy tűnik, nem ő az egyetlen, aki nem maradt tanácstalan. Habár az ork kijelentéséből nem derül ki, mit tervez. De roppant magabiztosnak tűnik. Shatar tekintete újra rávetül a zöldbőrűre, de ez nem tart sokáig, hiszen maradtak még megválaszolatlan kérdései.*
- Merre induljunk?
*Reméli a kereskedő nem úgy gondolta, hogy elindulnak a széllel és bolyonganak a vadonban ki tudja meddig. Hiába a nagy vadonjáró tapasztalata, ez túl nagy feladat lenne.*
- És... Tudnunk kell-e még veszélyről, amivel ezek a kis állatok fenyegetnek... Amiket inkább jobb nem magunknak megtapasztalni a saját bőrünkön?
*Fogalmazásmódja mint mindig, most is kacifántosan furcsa, de szavai jól érthetők, mivel arcát nem takarja a kendő, legfeljebb oldalról állja útja a kutakodó pillantásoknak. Azt mondta ki, amire gondolt az imént, csakis mérgező lehet, esetleg csapatban támadnak, de biztosan van valami szokatlan 'fegyverük' a kis állatoknak.*
1421. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-07-24 14:40:15
Üzenet elküldve: 2014-07-24 14:40:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Csoportos séta//
*Félrehúzott szájjal nyúl erszényébe.*
-Elképesztő, hogy ilyen kis semmiségekért is pénzt kérnek! -*említi meg, miközben próbálja nem elnevetni magát. A komikus kis lényt.. lányt, ahogy ott áll, miután kicsit megszapulta őket, igencsak humorosnak találja.* ~Ha másért nem, ezért megérdemli az öt aranyat.~ *Gondolja, és felé nyújtja a markát, amiben öt arany található.*
-Mindenesetre nem akarom, hogy hálátlannak tűnjek, tehát kifizetem, amit kérsz. Remélem még lesz szerencsénk egymáshoz!- *mondja, és, ha Ziana kinyújtja kezét, beleejti a pénzt.*-Én nem kérek már semmit, de nem tudom, hogy a hölgyek hogy vannak ezzel. Ha ők sem, akkor szerintem mehetnénk is...
*Félrehúzott szájjal nyúl erszényébe.*
-Elképesztő, hogy ilyen kis semmiségekért is pénzt kérnek! -*említi meg, miközben próbálja nem elnevetni magát. A komikus kis lényt.. lányt, ahogy ott áll, miután kicsit megszapulta őket, igencsak humorosnak találja.* ~Ha másért nem, ezért megérdemli az öt aranyat.~ *Gondolja, és felé nyújtja a markát, amiben öt arany található.*
-Mindenesetre nem akarom, hogy hálátlannak tűnjek, tehát kifizetem, amit kérsz. Remélem még lesz szerencsénk egymáshoz!- *mondja, és, ha Ziana kinyújtja kezét, beleejti a pénzt.*-Én nem kérek már semmit, de nem tudom, hogy a hölgyek hogy vannak ezzel. Ha ők sem, akkor szerintem mehetnénk is...
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10247-10266