//Nyári forgatag//
*Kezdi érteni a dalnok is, hogy miről van itt szó. Még szép, hogy az ember lassú halálra van ítélve, amely ráadásul születése óta tart. Azért sír fel az újszülött, ha egészséges, mert tudja, hogy kezdetét vette a nagyon hosszú haláltusája, az élet. De ettől ez az életszemlélet még nem lesz negatív, ahogy azt mindenki gondolja. Lorew így is megtalálhatja a boldogságot, tehát nem különbözik sokban a többitől, éppen csak ez tisztánlátásra késztet. Mégis mindenki úgy érzi, tudni, hogy meg fogunk halni, az a legrosszabb. Hogy a halál olyan, mint a házasságtörés, ha nem beszélünk róla, akkor nem is létezik, holott ez mindig utolér. Attól, mert az ember ezt elfogadja, nem kell félnie tőle. Fel lehet készülni a halálra is, mint mindenre, sőt, még kellemesebb is így, mintha csak az utolsó pillanatban szembesül vele.*
- Hát talán rossznak tűnik, de nem az. Engem szerzetesek neveltek, gyűlöltem a rend vezetőjét, és gyakorlatilag mindenki mást is odabent. Nem tudom, kik a szüleim, hogy vannak-e testvéreim, nem tudok semmit. Soha nem szerettem senkit *pillant a kendőre, ha még mindig Roy kezében van, mivel az előbb oly buzgón szaglászta, hogy az már-már gyanús volt. Persze nagyon kevés ilyen ember van, de mivel Lorew életében korábban sem volt fontos, hogy szeressék, vagy hogy ő szeressen valakit, így azóta is eltol mindenkit. Neki ez így természetes. Nem jó, vagy rossz, egyszerűen megszokott, ezért sem sajnálni, sem irigyelni nem kell.*
- Hát mi az igazi hit? *teszi fel a kérdést. Most nem megy bele abba, hogy lihanechi földesúr lányát látott-e már valaki, mert bizonyára, na de...* Mindenkinek hinnie kell valamiben, hogy átvészelje az életet, csak legtöbben abban hisznek, hogy az a helyes és a jó, amit ők csinálnak.
*Persze nem mond neveket, meg nem fog ujjal mutogatni, de többek között Gilroyra is gondolt, hiszen ő is iszik, és hajtja a nőket. Miért? Mert azt hiszi, ez így jó. Lorew nem cselekszik, ő nem hisz a jóban, ő a felsőbb erőben hisz. A kettő szinte ugyanaz, így talán megfosztja magát részben a szabad akarat lehetőségétől, de teljes egészében leveszi a válláról a felelősség terhét. Mikor pedig arra terelődik a szó, hogy bordély az egész világ, hát a dalnok nem ért egyet. Válogatósak? Ezek a népek? Ugyan már... Nevetséges, habár még mielőtt ezt tudtára hozhatná az alaknak, amaz hangosan elkezdi a véleményét mondani a meglepően közeli hölgyekről, meg arról a valamiről. És ha nem lenne egyértelmű még, hogy meghallották, a legnagyobb darab, legcsúnyább termése a női nemnek meg is indul feléjük. Lorew gyorsan számba veszi a lehetőségeket, a futás etikátlan lenne, várni a harcot pedig még inkább, így a legkedvezőbb mellett dönt.*
- Nem sajnálom *vonja meg a vállát, majd hirtelen fordulatból képen törli öklével a dalnokot. Több benne a lökés, mint az ütés, a cél nem egy törött arccsont, vagy vérző arc, hanem hogy a férfi felboruljon. a veszi a lapot, kicsit még rá is segíthet.*
- Ilyen tiszteletlenül beszélni egy hölgyről *hördül fel, épp csak annyira, hogy a bányasárkány is hallhassa, azt viszont nem nézi meg, hogy a közeledés abbamarad-e, hanem rögtön továbbsétál, mintha sorsára hagyná Gilroyt, pusztán a feje egyetlen apró biccentésével jelzi, hogy egyébként követheti, nem mondott le róla teljesen csak mert ilyen ostoba, viszont ha verés jön a termetes hölgytől, hát azt vészelje át egyedül. Lorew nem fut és verekszik senki kedvéért, főleg nem ilyenekkel.*