Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 413 (8241. - 8260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
8260. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-02-24 19:07:58
Üzenet elküldve: 2020-02-24 19:07:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Jobbat, jobb áron//
//Nemes feladat//
*A nagydarab kovácsmester letámaszkodva hallgatja amit a sebhelyes arcú előad. Aztán felegyenesedik, karjait összefonja boltozatos mellkasa előtt és nem hagyja ki a lehetőséget, hogy rákacsintson egy őt mustráló nőre. A szemérmetlen nőszemély pedig visszakacsint, de Aztyanra nézve már finnyásan felhúzza az orrát.*
- Aztán hová tűnt a kovács, hmm? Hallani pletykákat. Mi az igazság?
*Érdeklődőn néz a férfire, immáron tudomást sem véve a körülöttük zsongó nőkről, figyelme Aztyané.*
- Ümm. Ralmoren bizalma igazán megtisztelő. És a Wegtoren Aranya Kereskedőház bizalma is. De honnét tudjuk, hogy én kellek maguknak és én honnét tudom, hogy akarok-e maguknak dolgozni? Nos szeretem a szakmám és valóban vonzó, hogy ne kelljen utazgatnom. Gondolom, hogy egy kis hazai is kilátásban lenne, hisz a Wegtoren Aranya Kereskedőháznak csak van valami köze Wegtorenhez...
*Ez utóbbi inkább kérdés, mint kijelentés, a hangsúlyában is ott van a kérdés.*
- Megnézném ezt a műhelyt...
//Nemes feladat//
*A nagydarab kovácsmester letámaszkodva hallgatja amit a sebhelyes arcú előad. Aztán felegyenesedik, karjait összefonja boltozatos mellkasa előtt és nem hagyja ki a lehetőséget, hogy rákacsintson egy őt mustráló nőre. A szemérmetlen nőszemély pedig visszakacsint, de Aztyanra nézve már finnyásan felhúzza az orrát.*
- Aztán hová tűnt a kovács, hmm? Hallani pletykákat. Mi az igazság?
*Érdeklődőn néz a férfire, immáron tudomást sem véve a körülöttük zsongó nőkről, figyelme Aztyané.*
- Ümm. Ralmoren bizalma igazán megtisztelő. És a Wegtoren Aranya Kereskedőház bizalma is. De honnét tudjuk, hogy én kellek maguknak és én honnét tudom, hogy akarok-e maguknak dolgozni? Nos szeretem a szakmám és valóban vonzó, hogy ne kelljen utazgatnom. Gondolom, hogy egy kis hazai is kilátásban lenne, hisz a Wegtoren Aranya Kereskedőháznak csak van valami köze Wegtorenhez...
*Ez utóbbi inkább kérdés, mint kijelentés, a hangsúlyában is ott van a kérdés.*
- Megnézném ezt a műhelyt...
8259. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-02-24 12:24:01
Üzenet elküldve: 2020-02-24 12:24:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Jobbat, jobb áron//
//Nemes feladat//
*Türelmes mosollyal várja meg, míg a kovács befejezi a produkcióját a hölgyek felé. Ő maga sosem volt izmos, még talán jóképű sem, főleg azzal a vágással az arcán, de a megjelenésére és a kisugárzására sosem lehetett panasz. Mondhatni, ő másképp karizmatikus, mint az izomkolosszus kovácsmester.
Kezeit összefonja a háta mögött, ahogy szokta tenni és úgy hallgatja meg az előtte megtámaszkodó, félmeztelen férfi szavait.*
- Öhm, igen, ez sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudom. *Mosolyog joviálisan a közvetlen hangú kérdésre. Nem firtatta az öreg nemes udvarlási szokásait, számára csak az üzlet a fontos.
A férfi, elhagyva a kölcsönös bemutatkozást máris a lényegre tér, ugyanazzal a szókapcsolattal élve, mint korábban azt a heges arcú tette. Aztyan halovány félmosollyal fejezi ki elégedettségét a szócséplés elkerülése végett, s bár a hely nem a megszokott tárgyalási felület, mégis zökkenőmentesen folytatja.*
- Mint biztosan tudja, uram, a város egy ideje kénytelen nélkülözni a kovácsműhely szolgáltatásait, miután az azt működtető kovácsmester egyik napról a másikra eltűnt. *Kezd bele egy kis felvezetéssel.*
- A kereskedőháznak lehetősége nyílt megvásárolni azt a jól felszerelt műhelyt, viszont értő mester híján csak egy üres, haszontalan épület maradna. Ezért keresnénk egy megbízható mestert, aki újra beindítaná a műhelyt és Ralmoren úr önt ajánlotta, mint lehetséges személyt, aki mind tudásban, mind elkötelezettségben alkalmas volna erre a megtisztelő feladatra. *Hízeleg. Természetesen, hisz ez a dolga és ő nagyon szeretné mielőbb megnyitni az a műhelyt.*
- Mit gondol, milyen lehetőségei volnának a közös munkának ön és a kereskedőház között? *Passzolja le a kezdeményezés jogát az eleddig névtelen kovácsnak. Bár a neve nem is fontos egyelőre, adjon alkuképes ajánlatot és fogadja el a felkínált lehetőséget. Aztyannak ez tökéletesen elég.*
- Természetesen a műhellyel egyben otthonra és generációkat felölelő, folyamatos munkára is szert tehetne. *Teszi hozzá mézesmadzagként.*
- Őszinte leszek önnel, egy kereskedőháznak a profit a legfontosabb, de az is tudom, hogy minimális nyereséget termelne a költségek kiegyenlítése utána a műhely. A beszerzés, az ön honoráriuma természetesen a kialkudottaknak megfelelően biztos és folyamatos, ám ezzel a befolyó nyereség is, amely majd a kereskedőház kasszájába folyna be. Én úgy vagyok vele, hogy a kevesebb folyamatos, de biztos jobb, mint a kockázatos és bizonytalan sok. *Nem kíván zsákbamacskát árulni a férfinek. Egy kis lépéselőnyben van, hisz tudja, hogy egy jól felszerelt, állandó műhely jó alap és a városban csak egy ilyen műhely van, amely hamarosan remélhetően a kereskedőház tulajdonában lesz.*
//Nemes feladat//
*Türelmes mosollyal várja meg, míg a kovács befejezi a produkcióját a hölgyek felé. Ő maga sosem volt izmos, még talán jóképű sem, főleg azzal a vágással az arcán, de a megjelenésére és a kisugárzására sosem lehetett panasz. Mondhatni, ő másképp karizmatikus, mint az izomkolosszus kovácsmester.
Kezeit összefonja a háta mögött, ahogy szokta tenni és úgy hallgatja meg az előtte megtámaszkodó, félmeztelen férfi szavait.*
- Öhm, igen, ez sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudom. *Mosolyog joviálisan a közvetlen hangú kérdésre. Nem firtatta az öreg nemes udvarlási szokásait, számára csak az üzlet a fontos.
A férfi, elhagyva a kölcsönös bemutatkozást máris a lényegre tér, ugyanazzal a szókapcsolattal élve, mint korábban azt a heges arcú tette. Aztyan halovány félmosollyal fejezi ki elégedettségét a szócséplés elkerülése végett, s bár a hely nem a megszokott tárgyalási felület, mégis zökkenőmentesen folytatja.*
- Mint biztosan tudja, uram, a város egy ideje kénytelen nélkülözni a kovácsműhely szolgáltatásait, miután az azt működtető kovácsmester egyik napról a másikra eltűnt. *Kezd bele egy kis felvezetéssel.*
- A kereskedőháznak lehetősége nyílt megvásárolni azt a jól felszerelt műhelyt, viszont értő mester híján csak egy üres, haszontalan épület maradna. Ezért keresnénk egy megbízható mestert, aki újra beindítaná a műhelyt és Ralmoren úr önt ajánlotta, mint lehetséges személyt, aki mind tudásban, mind elkötelezettségben alkalmas volna erre a megtisztelő feladatra. *Hízeleg. Természetesen, hisz ez a dolga és ő nagyon szeretné mielőbb megnyitni az a műhelyt.*
- Mit gondol, milyen lehetőségei volnának a közös munkának ön és a kereskedőház között? *Passzolja le a kezdeményezés jogát az eleddig névtelen kovácsnak. Bár a neve nem is fontos egyelőre, adjon alkuképes ajánlatot és fogadja el a felkínált lehetőséget. Aztyannak ez tökéletesen elég.*
- Természetesen a műhellyel egyben otthonra és generációkat felölelő, folyamatos munkára is szert tehetne. *Teszi hozzá mézesmadzagként.*
- Őszinte leszek önnel, egy kereskedőháznak a profit a legfontosabb, de az is tudom, hogy minimális nyereséget termelne a költségek kiegyenlítése utána a műhely. A beszerzés, az ön honoráriuma természetesen a kialkudottaknak megfelelően biztos és folyamatos, ám ezzel a befolyó nyereség is, amely majd a kereskedőház kasszájába folyna be. Én úgy vagyok vele, hogy a kevesebb folyamatos, de biztos jobb, mint a kockázatos és bizonytalan sok. *Nem kíván zsákbamacskát árulni a férfinek. Egy kis lépéselőnyben van, hisz tudja, hogy egy jól felszerelt, állandó műhely jó alap és a városban csak egy ilyen műhely van, amely hamarosan remélhetően a kereskedőház tulajdonában lesz.*
8258. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-02-24 11:55:17
Üzenet elküldve: 2020-02-24 11:55:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Jobbat, jobb áron//
//Nemes feladat//
*A hatalmasra nőtt fickót a hölgyek valóban kitüntetik a figyelmükkel, a kovács pedig nem rest produkálni magát: befeszíti karizmait, ugráltatja mellizmait, mosolya sokat ígérő. Akármelyik nőt megkaphatná, ha nem szakítanák félbe páváskodását. Elnézést kérően tárja szét karjait a népes hölgykoszorúnak, aztán elfordul tőlük, egyenest az őt megszólító, sebhelyes arcú férfi felé, letámaszkodik egy arra alkalmas felületre - szigorúan úgy, hogy a hölgyek jól megnézhessék a hátsóját.*
- Áhh Ralmoren. Nagy kurafi az öreg, nem igaz? Fogdossa még a lányok hátsóját?
*A kovács hangja éppen illik a termetéhez, mély és karcos, amott egy hölgy el is alél a hallatán. Közelebb hajol Aztyanhoz, így mikor az elmondja a jelszót, akkor tökéletesen hallhatja. Bólint.*
- Aztán mit szeretne a Wegtoren Aranya Kereskedőház szerény személyemtől?
*A kovács kicsit kéreti magát, hiszen egyértelmű: vagy a tökéletes testére áhítoznak, vagy a kovácstudományára. Az is lehet, hogy eddig csak az egyiket akarták megszerezni, de most a találkozás után már mindkettőt.*
//Nemes feladat//
*A hatalmasra nőtt fickót a hölgyek valóban kitüntetik a figyelmükkel, a kovács pedig nem rest produkálni magát: befeszíti karizmait, ugráltatja mellizmait, mosolya sokat ígérő. Akármelyik nőt megkaphatná, ha nem szakítanák félbe páváskodását. Elnézést kérően tárja szét karjait a népes hölgykoszorúnak, aztán elfordul tőlük, egyenest az őt megszólító, sebhelyes arcú férfi felé, letámaszkodik egy arra alkalmas felületre - szigorúan úgy, hogy a hölgyek jól megnézhessék a hátsóját.*
- Áhh Ralmoren. Nagy kurafi az öreg, nem igaz? Fogdossa még a lányok hátsóját?
*A kovács hangja éppen illik a termetéhez, mély és karcos, amott egy hölgy el is alél a hallatán. Közelebb hajol Aztyanhoz, így mikor az elmondja a jelszót, akkor tökéletesen hallhatja. Bólint.*
- Aztán mit szeretne a Wegtoren Aranya Kereskedőház szerény személyemtől?
*A kovács kicsit kéreti magát, hiszen egyértelmű: vagy a tökéletes testére áhítoznak, vagy a kovácstudományára. Az is lehet, hogy eddig csak az egyiket akarták megszerezni, de most a találkozás után már mindkettőt.*
8257. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-02-24 11:31:10
Üzenet elküldve: 2020-02-24 11:31:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Jobbat, jobb áron//
//Nemes feladat//
*A wegtoreni karavánt nem kell sokáig keresnie egy született wegtoreninek és Aztyan, mint született wegtoreni, talán elég gyorsan ráakad a Ralmoren által említett férfire. Szinte egyből kiszúrja a termetes izomkolosszust a tömegben és ennek megfelelően meg is közelíti a hölgyektől elismerő pillantást bezsebelő férfit.*
- Szép napot, uram, nemes Ralmoren nagybirtokos úr irányított önhöz. *Szólítja meg a széles vállú wegtoreni kovácsmestert a heges arcú.*
- A nevem A'cron Aztyan al'Areen és a Wegtoren Aranya Kereskedőház megbízásából szeretnék önnek egy üzleti ajánlattal élni. *Mutatkozik be. Nem tudja, Ralmoren mennyit mondott el róluk és a kovácsműhellyel kapcsolatos terveikről, ezért még kivár a folytatással.*
- Volna pár perce esetleg, amelyet szerény személyemre szánhatna? *Kérdi barátságos hangon, futó pillantást vetve a hölgyek felé, kik kitüntetik figyelmükkel a kovácsmestert.
Egyelőre megtartja magának, hogy maga is wegtoreni, a kereskedőház neve ékesen beszél helyette erről és reméli, hogy ez kicsit megkönnyíti majd az üzletelést a termetes iparossal.*
- Ja, igen. *Jut eszébe még egy fontos részlet, amelyet csaknem elfelejtett közölni és ami sarkalatos pontja lehet a tárgyalás megkezdésének. Bizalmasan hajol közelebb és fogja halkra a hangját, de úgy, hogy a férfi érthesse azért.*
- A jelszó: kolosszus.
A hozzászólás írója (A'cron Aztyan al'Areen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.24 11:38:09
//Nemes feladat//
*A wegtoreni karavánt nem kell sokáig keresnie egy született wegtoreninek és Aztyan, mint született wegtoreni, talán elég gyorsan ráakad a Ralmoren által említett férfire. Szinte egyből kiszúrja a termetes izomkolosszust a tömegben és ennek megfelelően meg is közelíti a hölgyektől elismerő pillantást bezsebelő férfit.*
- Szép napot, uram, nemes Ralmoren nagybirtokos úr irányított önhöz. *Szólítja meg a széles vállú wegtoreni kovácsmestert a heges arcú.*
- A nevem A'cron Aztyan al'Areen és a Wegtoren Aranya Kereskedőház megbízásából szeretnék önnek egy üzleti ajánlattal élni. *Mutatkozik be. Nem tudja, Ralmoren mennyit mondott el róluk és a kovácsműhellyel kapcsolatos terveikről, ezért még kivár a folytatással.*
- Volna pár perce esetleg, amelyet szerény személyemre szánhatna? *Kérdi barátságos hangon, futó pillantást vetve a hölgyek felé, kik kitüntetik figyelmükkel a kovácsmestert.
Egyelőre megtartja magának, hogy maga is wegtoreni, a kereskedőház neve ékesen beszél helyette erről és reméli, hogy ez kicsit megkönnyíti majd az üzletelést a termetes iparossal.*
- Ja, igen. *Jut eszébe még egy fontos részlet, amelyet csaknem elfelejtett közölni és ami sarkalatos pontja lehet a tárgyalás megkezdésének. Bizalmasan hajol közelebb és fogja halkra a hangját, de úgy, hogy a férfi érthesse azért.*
- A jelszó: kolosszus.
A hozzászólás írója (A'cron Aztyan al'Areen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.24 11:38:09
8256. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-02-23 23:26:01
Üzenet elküldve: 2020-02-23 23:26:01
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Kockát a kócosnak//
- Nem tudom.
*Válaszolja zavartan, nem úgy, mint aki ki akar bújni a kérdés alól, hanem mint akinek gondjai vannak a számokkal. Mert valójában így is van. Az óriás ezen a ponton már láthatóan elveszett, annyira a kockákra koncentrál, hogy jóformán homlokán ki is dudorodik egy ér. Balkócza számait figyeli, és észleli a hasonló mintázatot, aminek annyira megörül, hogy vigyorogva hirtelen felegyenesedik.*
- Háh, ez jó, ez jó!
*Annyira megörül, hogy nem is figyel oda Seawilre, aki újra dob, ráadásul az összes kockával. Megint a kockákra néz, és meghökken.*
- Ez ennyi volt?
*Kérdezi, és Balkóczára emeli pillantását, ami nem nehéz, elég csak válla irányába fordítania fejét.*
- Kevesebb pont volt rajta, nem?
*Vakarja meg kobakját, majd nagy markával odatolja a kockákat a pult másik oldalán álló eladónak, aki láthatóan rendkívül unja az egészet, és elzavarta volna már az óriást, ha nem nyert volna már tőle rengeteg aranyat. A pultos hanyag mód rázza meg a kockákat. Elégedetten pillant le rájuk, főleg a két párra. Csupán az ötöst kapja fel, majd újra dob vele egyet.*
- Szép próbálkozás volt.
*Mondja elégedetten a három hatosra és két hármasra nézve, aminek a legnagyobb jóindulattal sem érhet nyomába Kócziék próbálkozása.*
- De kár.
*Mondja szomorkásan az óriás, fejét lecsüggesztve, és átnyújtva aranyait, amiknek mennyiségével nincs is igazán tisztában.*
- Na mindegy.
*Vonja meg könnyen vállait, ezzel kis híján lerázva onnan a kis gnómot.*
- De a barátom szeretne kockát. Adjál neki!
*Ekkor az óriás Seawilre és Balkóczára pillant.*
- Milyet is akartok?
- Nem tudom.
*Válaszolja zavartan, nem úgy, mint aki ki akar bújni a kérdés alól, hanem mint akinek gondjai vannak a számokkal. Mert valójában így is van. Az óriás ezen a ponton már láthatóan elveszett, annyira a kockákra koncentrál, hogy jóformán homlokán ki is dudorodik egy ér. Balkócza számait figyeli, és észleli a hasonló mintázatot, aminek annyira megörül, hogy vigyorogva hirtelen felegyenesedik.*
- Háh, ez jó, ez jó!
*Annyira megörül, hogy nem is figyel oda Seawilre, aki újra dob, ráadásul az összes kockával. Megint a kockákra néz, és meghökken.*
- Ez ennyi volt?
*Kérdezi, és Balkóczára emeli pillantását, ami nem nehéz, elég csak válla irányába fordítania fejét.*
- Kevesebb pont volt rajta, nem?
*Vakarja meg kobakját, majd nagy markával odatolja a kockákat a pult másik oldalán álló eladónak, aki láthatóan rendkívül unja az egészet, és elzavarta volna már az óriást, ha nem nyert volna már tőle rengeteg aranyat. A pultos hanyag mód rázza meg a kockákat. Elégedetten pillant le rájuk, főleg a két párra. Csupán az ötöst kapja fel, majd újra dob vele egyet.*
- Szép próbálkozás volt.
*Mondja elégedetten a három hatosra és két hármasra nézve, aminek a legnagyobb jóindulattal sem érhet nyomába Kócziék próbálkozása.*
- De kár.
*Mondja szomorkásan az óriás, fejét lecsüggesztve, és átnyújtva aranyait, amiknek mennyiségével nincs is igazán tisztában.*
- Na mindegy.
*Vonja meg könnyen vállait, ezzel kis híján lerázva onnan a kis gnómot.*
- De a barátom szeretne kockát. Adjál neki!
*Ekkor az óriás Seawilre és Balkóczára pillant.*
- Milyet is akartok?
8255. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-02-23 18:57:37
Üzenet elküldve: 2020-02-23 18:57:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Jobbat, jobb áron//
*A piacon tanyázik egy wegtoreni karaván, a karavánnal pedig tartott egy kovács is. A kovácsot nem nehéz kiszúrni közöttük: egy nagyon nagyra nőtt fickóról van szó, tetőtől-talpig csupa izom, száz méterről is kiszúrni az ében bőre alatt húzódó izomkötegeket. Ráadásul nem is nagyon rejtegeti magát, félmeztelenül járkál, a munkához azonban maga elé szokott kötni egy vastag, bőrből készült kötényt, mivel nem szeretné ha lepörkölődne a mellszőre a kohó mellett.
Most azonban nem dolgozik, vagy legalábbis nem kovácsol, hanem a helyi hölgyeket szédítgeti, azok meg aztán nagyon élvezik ha ez a tekintélyes hímpéldány akár csak rájuk pillant és túlzás nélkül állíthatjuk, hogy alélt lányok és asszonyok szegélyezik a wegtoreni kovács lába nyomát.*
*A piacon tanyázik egy wegtoreni karaván, a karavánnal pedig tartott egy kovács is. A kovácsot nem nehéz kiszúrni közöttük: egy nagyon nagyra nőtt fickóról van szó, tetőtől-talpig csupa izom, száz méterről is kiszúrni az ében bőre alatt húzódó izomkötegeket. Ráadásul nem is nagyon rejtegeti magát, félmeztelenül járkál, a munkához azonban maga elé szokott kötni egy vastag, bőrből készült kötényt, mivel nem szeretné ha lepörkölődne a mellszőre a kohó mellett.
Most azonban nem dolgozik, vagy legalábbis nem kovácsol, hanem a helyi hölgyeket szédítgeti, azok meg aztán nagyon élvezik ha ez a tekintélyes hímpéldány akár csak rájuk pillant és túlzás nélkül állíthatjuk, hogy alélt lányok és asszonyok szegélyezik a wegtoreni kovács lába nyomát.*
8254. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-02-23 17:20:28
Üzenet elküldve: 2020-02-23 17:20:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 992
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 992
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//2. próbatétel//
//Megfejtve//
*A férfi döntése megszületik, miszerint magának tartja meg a tudást. Krestvir ezt megjegyzi magának, talán egyszer még fontos lehet.
Aztán elhagyják a műhelyet, s odakint egy nemes ajánlatot kapnak a rejtvény megfejtőjétől. Krestvir ugyan nem érzi, hogy bármit is hozzátett volna a férfi sikeréhez, de van olyan élelmes, hogy ne utasítsa vissza, amit - alighanem - ingyen kínálnak neki. Ha ő maga nem is látja hasznát egy kardnak, talán a Szövetség igen.*
- Köszönöm, Learon... kitől meghajlik a törhetetlen, és megtörik a hajthatatlan! - *Hajol meg, így egyúttal elrejtve mosolyát, amit saját tréfája csal az arcára.*
- Én visszatérek a főtérre... haa... nem tartanának velem... akkor... remélem, találkozunk még. - *Hangzik el tőle a szaggatott búcsú, amit újabb meghajlással kísér. Majd ha nem tartóztatják, elindul vissza, egyedül, vagy a két férfi társaságában.*
//2. próbatétel//
//Megfejtve//
*A férfi döntése megszületik, miszerint magának tartja meg a tudást. Krestvir ezt megjegyzi magának, talán egyszer még fontos lehet.
Aztán elhagyják a műhelyet, s odakint egy nemes ajánlatot kapnak a rejtvény megfejtőjétől. Krestvir ugyan nem érzi, hogy bármit is hozzátett volna a férfi sikeréhez, de van olyan élelmes, hogy ne utasítsa vissza, amit - alighanem - ingyen kínálnak neki. Ha ő maga nem is látja hasznát egy kardnak, talán a Szövetség igen.*
- Köszönöm, Learon... kitől meghajlik a törhetetlen, és megtörik a hajthatatlan! - *Hajol meg, így egyúttal elrejtve mosolyát, amit saját tréfája csal az arcára.*
- Én visszatérek a főtérre... haa... nem tartanának velem... akkor... remélem, találkozunk még. - *Hangzik el tőle a szaggatott búcsú, amit újabb meghajlással kísér. Majd ha nem tartóztatják, elindul vissza, egyedül, vagy a két férfi társaságában.*
8253. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-02-22 15:16:01
Üzenet elküldve: 2020-02-22 15:16:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Kockát a kócosnak//
*Az óriás fogadkozása, hogy nem eszik embert, kissé sántít Seának is. Mégis mosolyogva bólint a kacsintásra.
~Hajjaj mibe csöppentem bele?~
Kérdezi magától, hiszen még sosem kockázott, bár mindig is érdekelték az ilyen dolgok. Otthon Lichaneh-ben csak a férfiak játszottak, ha játszottak. Mert ilyesmire az elf nem is igen emlékszik. A papagájos hasonlatra szélesebb mosollyal figyeli a fent ülő Kóczit. A talizmán te dobsz, szópárosra már mozdulna, de a gnóm kapja a kockát. Ezek szerint az óriásnak két talizmánja van.*
- Óh, nem félek én, ~amúgy sincs mit elvenni tőlem.~
*Gondolja magában a szavai mellé. Amit tovább gondolva lehet, mégis akad, az élete. Újabb sóhaj hagyja el a száját. Megpróbál bizalommal a helyzethez fordulni. Kedvesen mosolyogva lép közelebb az asztalhoz, hogy lássa milyen eredményt dob Balkócza. A dobás eredménye számára jó is lehetne, de a gnómnak nem tetszik.*
- Rendben segítek, amiben tudok. *felel az óriás szavaira, közben a nevét is megtudja. De az hogy a kócos ráhárítja, a második dobást nem tetszik neki. Keze reflexből nyúlna a kockákért, de a másikkal lefogja.*
- Biztos szabad? *kérdezi tanácstalanul. Kisebb unszolásra, de végül elveszi a kockákat, az összest, és dob. Oda se mer nézni. Úgy se tudja, hogy a dobása nyert vagy vesztett. Neki a gnóm dobása is jó volt végül is, persze azt érezte Balkócza szavaiból, hogy nem volt olyan jó az azért. Talán az ő dobására örömujjongásban törnek ki. Szóval csukott szemmel várja a reakciót a dobására.*
*Az óriás fogadkozása, hogy nem eszik embert, kissé sántít Seának is. Mégis mosolyogva bólint a kacsintásra.
~Hajjaj mibe csöppentem bele?~
Kérdezi magától, hiszen még sosem kockázott, bár mindig is érdekelték az ilyen dolgok. Otthon Lichaneh-ben csak a férfiak játszottak, ha játszottak. Mert ilyesmire az elf nem is igen emlékszik. A papagájos hasonlatra szélesebb mosollyal figyeli a fent ülő Kóczit. A talizmán te dobsz, szópárosra már mozdulna, de a gnóm kapja a kockát. Ezek szerint az óriásnak két talizmánja van.*
- Óh, nem félek én, ~amúgy sincs mit elvenni tőlem.~
*Gondolja magában a szavai mellé. Amit tovább gondolva lehet, mégis akad, az élete. Újabb sóhaj hagyja el a száját. Megpróbál bizalommal a helyzethez fordulni. Kedvesen mosolyogva lép közelebb az asztalhoz, hogy lássa milyen eredményt dob Balkócza. A dobás eredménye számára jó is lehetne, de a gnómnak nem tetszik.*
- Rendben segítek, amiben tudok. *felel az óriás szavaira, közben a nevét is megtudja. De az hogy a kócos ráhárítja, a második dobást nem tetszik neki. Keze reflexből nyúlna a kockákért, de a másikkal lefogja.*
- Biztos szabad? *kérdezi tanácstalanul. Kisebb unszolásra, de végül elveszi a kockákat, az összest, és dob. Oda se mer nézni. Úgy se tudja, hogy a dobása nyert vagy vesztett. Neki a gnóm dobása is jó volt végül is, persze azt érezte Balkócza szavaiból, hogy nem volt olyan jó az azért. Talán az ő dobására örömujjongásban törnek ki. Szóval csukott szemmel várja a reakciót a dobására.*
8252. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-02-22 10:38:42
Üzenet elküldve: 2020-02-22 10:38:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Jobbat, jobb áron//
*Egyenesen a ruhakészítők felé veszi az irányt, korábban már járt erre, amikor egy óriás lánynak vásárolt táncos ruhát és csengettyűs dobot. Így ha nem is tökéletesen ismerős erre, mégis már biztosabban mozog a standok között. Ezúttal kalapra és egy újabb harisnyára van szüksége a rendelőnek, aki levélben juttatta el kívánságait a kereskedőháznak, s bár benne van a pakliban, hogy átverik őket, a heges arcú mégsem fél attól, hogy rajtuk maradna az áru.
A harisnyát könnyedén megtalálja és vásárolja meg, de a kalappal meggyűlik a baja. Válogatnia, keresnie kell a megfelelő, a megrendelő által leírt fejfedőt, hisz a kalapra különleges igények is vannak. Tollas, hosszú karimás, báránybőr kalap, ráadásul vörös. A legújabb divat szerint.
Amikor megtalálja, halovány félmosolyra húzódik az ajka, aztán pedig rövid beszélgetés alatt meg is alkuszik a fejfedőre és át is adja a kofának (Mesélő (Nyíl)) a ruhákért kialkudott 90 aranyat.
Amikor pedig végzett, elcsomagoltatja az árut ás már indul is a kovácsok által uralt piacrész felé, ahol azt a bizonyos kovácsot találja, akivel a műhely dolgában kell megegyeznie.*
*Egyenesen a ruhakészítők felé veszi az irányt, korábban már járt erre, amikor egy óriás lánynak vásárolt táncos ruhát és csengettyűs dobot. Így ha nem is tökéletesen ismerős erre, mégis már biztosabban mozog a standok között. Ezúttal kalapra és egy újabb harisnyára van szüksége a rendelőnek, aki levélben juttatta el kívánságait a kereskedőháznak, s bár benne van a pakliban, hogy átverik őket, a heges arcú mégsem fél attól, hogy rajtuk maradna az áru.
A harisnyát könnyedén megtalálja és vásárolja meg, de a kalappal meggyűlik a baja. Válogatnia, keresnie kell a megfelelő, a megrendelő által leírt fejfedőt, hisz a kalapra különleges igények is vannak. Tollas, hosszú karimás, báránybőr kalap, ráadásul vörös. A legújabb divat szerint.
Amikor megtalálja, halovány félmosolyra húzódik az ajka, aztán pedig rövid beszélgetés alatt meg is alkuszik a fejfedőre és át is adja a kofának (Mesélő (Nyíl)) a ruhákért kialkudott 90 aranyat.
Amikor pedig végzett, elcsomagoltatja az árut ás már indul is a kovácsok által uralt piacrész felé, ahol azt a bizonyos kovácsot találja, akivel a műhely dolgában kell megegyeznie.*
8251. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-02-22 05:49:39
Üzenet elküldve: 2020-02-22 05:49:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1659
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1659
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//2. próbatétel//
//Megfejtve//
*A felolvasott szövegre nem várt válasz érkezik, mégpedig a vakító fény. Learon arca elé tartja a kezét, és még egy káromkodást is elereszt, persze nagyon halkan, csak úgy a fogai között.*
-A macska rúgja meg! *Aztán amikor végre nem égeti szemét a nagy izzás, újra a nagy mágussal találják szembe magukat, aki ezúttal hozzá szól, a Sajt-mester pedig rögtön teszi is, amit mond. Abogrnál megtanulta, hogy nem érdemes megváratni az öreg mágusokat, mert gyorsan megváltoztatják döntésüket. Ahogy a kőarc szavai elhangoznak, először a pásztor köpni, nyelni sem tud.* ~Előbb pásztor és földműves, aztán birtokos és mágus, most pedig kovács! Ja ha ezt valamelyik testvérem meghallaná, sárgulna irigységében!~ *Meghallgatja az egész monológot, és fejet hajt Ar Thenior előtt, aztán amikor az alapítóatya eltűnik, egy pár pillanatig csak bambán bámul bele a lángocskába, végül ennyit suttog.*
-Én vagyok a Tűz! Egy újabb hihetetlen titulus. *Learon számára elég ismerős ez a helyzet, mert azalatt a sok év alatt, mióta megérkezett Artheniorba, nem ez az első, hogy valami mágikus fordulat után vagy a világ megmentéséért kap valami jutalmat. A sok furcsa varázslat és tárgy, tudás megszerzése közül azonban ez középnehéznek számított. Nem vitte vásárra az életét, de nem is csak úgy a csillaghulláskor kapta. A gondolkodásból Frandr mondata rántja ki és engedelmeskedve a szavainak, összecsapja a tenyerét. Nem tapsol persze, csak úgy tesz, ahogy Ar és Frandr is kérték.*
-Na de most már nyomás, mielőtt összedől ez az egész kóceráj! *Ha a többiek elindulnak, ő maga is megy utánuk. Amikor kiérnek, ennyit mond.*
-Úgy tűnik képes lettem mesterkardok kovácsolására. Még megzavarja a fejem a sok tudás, de azt hiszem, a segítségetekért jövök nektek eggyel! Fradr, Krestvir! Adósotok vagyok egy mesterkarddal! *Neveti el magát a Sajt-mester, és meghajol a lány előtt, aztán kezet nyújt a barbárnak.*
-Nélkületek nem biztos, hogy így sikerült volna!
//2. próbatétel//
//Megfejtve//
*A felolvasott szövegre nem várt válasz érkezik, mégpedig a vakító fény. Learon arca elé tartja a kezét, és még egy káromkodást is elereszt, persze nagyon halkan, csak úgy a fogai között.*
-A macska rúgja meg! *Aztán amikor végre nem égeti szemét a nagy izzás, újra a nagy mágussal találják szembe magukat, aki ezúttal hozzá szól, a Sajt-mester pedig rögtön teszi is, amit mond. Abogrnál megtanulta, hogy nem érdemes megváratni az öreg mágusokat, mert gyorsan megváltoztatják döntésüket. Ahogy a kőarc szavai elhangoznak, először a pásztor köpni, nyelni sem tud.* ~Előbb pásztor és földműves, aztán birtokos és mágus, most pedig kovács! Ja ha ezt valamelyik testvérem meghallaná, sárgulna irigységében!~ *Meghallgatja az egész monológot, és fejet hajt Ar Thenior előtt, aztán amikor az alapítóatya eltűnik, egy pár pillanatig csak bambán bámul bele a lángocskába, végül ennyit suttog.*
-Én vagyok a Tűz! Egy újabb hihetetlen titulus. *Learon számára elég ismerős ez a helyzet, mert azalatt a sok év alatt, mióta megérkezett Artheniorba, nem ez az első, hogy valami mágikus fordulat után vagy a világ megmentéséért kap valami jutalmat. A sok furcsa varázslat és tárgy, tudás megszerzése közül azonban ez középnehéznek számított. Nem vitte vásárra az életét, de nem is csak úgy a csillaghulláskor kapta. A gondolkodásból Frandr mondata rántja ki és engedelmeskedve a szavainak, összecsapja a tenyerét. Nem tapsol persze, csak úgy tesz, ahogy Ar és Frandr is kérték.*
-Na de most már nyomás, mielőtt összedől ez az egész kóceráj! *Ha a többiek elindulnak, ő maga is megy utánuk. Amikor kiérnek, ennyit mond.*
-Úgy tűnik képes lettem mesterkardok kovácsolására. Még megzavarja a fejem a sok tudás, de azt hiszem, a segítségetekért jövök nektek eggyel! Fradr, Krestvir! Adósotok vagyok egy mesterkarddal! *Neveti el magát a Sajt-mester, és meghajol a lány előtt, aztán kezet nyújt a barbárnak.*
-Nélkületek nem biztos, hogy így sikerült volna!
8250. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-02-21 20:50:28
Üzenet elküldve: 2020-02-21 20:50:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 992
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 992
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//2. próbatétel//
//Megfejtve//
*Mielőtt még igazán izgalmassá válnának az események, megakad Learon megjegyzésénél és erősen töprengeni kezd, hogy miről is beszél. Milyen kecske ugrik milyen vízbe? Frandra pillant, de a férfi nem kérdez vissza Learonnál, amiből arra következtet, hogy ő értette ezt.
Más esetben még érdeklődne is, mert az ilyen alkalmakat ki szokta használni, hogy szélesítse a kommunikációs ismereteit és a szókincsét, de most nem akarja ezzel húzni az időt, úgyhogy magában lerendezi azzal, hogy ez valami tréfa lehetett, vagy szólás mondás.
Learon aztán bele is fog a rövid felolvasásba és a jelek szerint tényleg pusztán ennyire volt szükség, legalábbis határozottan történik valami.
Érzésre olyan ez, mint a napvirág varázslat. Karját szeme elé emelve védekezik a vakító fényesség ellen, majd összerezzen és hátrálni kezd, mikor olyan hangot hall, mintha omladozni készülne a fal. Ar Thenior szavaira azonban megtorpan és a karját is leengedi.
Tagadhatatlanul lenyűgözi ez az egész. Korábban erős ellenszenvet érzett a gólem és a játszadozása iránt, mostanra azonban akarata ellenére is elkezdte élvezni a helyzetet. Hiszen annyira izgalmas, még a rejtvényeket is hajlandó megbocsájtani... Olyan ez, mint valami mesében, ahol a hős különféle varázstárgyakat kap, ha győzedelmeskedik.
Azon kapja magát, hogy kíváncsian várja, mivel hozakodik még elő Ar Thenior és hogyan fog végződni ez a "történet".
A kis lángot ámulva nézi, még ha arcán ebből mi sem látszik. Nem irigyli el Learontól a jutalmát, Frandr vize a szemében értékesebbnek tűnik, de az a tudás, amit ez a láng jelent, kíváncsivá teszi, maga is szeretné birtokolni.
Ő nem szól semmit, nem áll szándékában befolyásolni a férfit, hiszen nem ismeri őt. A döntését azonban nyomon követi.
Egyébként indulna már vissza, de ezt még megvárja.*
//2. próbatétel//
//Megfejtve//
*Mielőtt még igazán izgalmassá válnának az események, megakad Learon megjegyzésénél és erősen töprengeni kezd, hogy miről is beszél. Milyen kecske ugrik milyen vízbe? Frandra pillant, de a férfi nem kérdez vissza Learonnál, amiből arra következtet, hogy ő értette ezt.
Más esetben még érdeklődne is, mert az ilyen alkalmakat ki szokta használni, hogy szélesítse a kommunikációs ismereteit és a szókincsét, de most nem akarja ezzel húzni az időt, úgyhogy magában lerendezi azzal, hogy ez valami tréfa lehetett, vagy szólás mondás.
Learon aztán bele is fog a rövid felolvasásba és a jelek szerint tényleg pusztán ennyire volt szükség, legalábbis határozottan történik valami.
Érzésre olyan ez, mint a napvirág varázslat. Karját szeme elé emelve védekezik a vakító fényesség ellen, majd összerezzen és hátrálni kezd, mikor olyan hangot hall, mintha omladozni készülne a fal. Ar Thenior szavaira azonban megtorpan és a karját is leengedi.
Tagadhatatlanul lenyűgözi ez az egész. Korábban erős ellenszenvet érzett a gólem és a játszadozása iránt, mostanra azonban akarata ellenére is elkezdte élvezni a helyzetet. Hiszen annyira izgalmas, még a rejtvényeket is hajlandó megbocsájtani... Olyan ez, mint valami mesében, ahol a hős különféle varázstárgyakat kap, ha győzedelmeskedik.
Azon kapja magát, hogy kíváncsian várja, mivel hozakodik még elő Ar Thenior és hogyan fog végződni ez a "történet".
A kis lángot ámulva nézi, még ha arcán ebből mi sem látszik. Nem irigyli el Learontól a jutalmát, Frandr vize a szemében értékesebbnek tűnik, de az a tudás, amit ez a láng jelent, kíváncsivá teszi, maga is szeretné birtokolni.
Ő nem szól semmit, nem áll szándékában befolyásolni a férfit, hiszen nem ismeri őt. A döntését azonban nyomon követi.
Egyébként indulna már vissza, de ezt még megvárja.*
8249. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-02-21 14:06:31
Üzenet elküldve: 2020-02-21 14:06:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//2. próbatétel//
//Megfejtve//
*Ugyan Frandr nem nagyon tudja, hogy milyen kecske ugrik hova, hamarosan már nem ezen jár az agya, mikor Learon elszánja magát a szöveg felolvasására.
Ahogy elkezd fényleni a szöveg, Frandr egy darabig nézi, aztán kénytelen eltakarni szabad kezével a szemét, mikor túl vakító lesz a fény.
Egy kicsivel később újra oda mer nézni, és meglepetésére azt látja, hogy teljesen eltűnt a felirat.
Mikor a fal mintha elkezdene megrogyni, tesz egy lépést hátra, aztán mikor megjelenik a kőarc a falban, szabályosan hátrahőköl. De az már beszél is.
Frandr kivárja, amíg Learon engedelmeskedik a gólemarcnak, majd végighallgatja annak monológját. Mikor végül eltűnik Ar Thenior arca a falból, Frandr felmordul.*
-Szerintem tapsold meg magad, Learon. Ha jól értem, mit zagyvált ez össze, akkor esélytelen, hogy ezért a tudásért bárki arányosan megfizetne téged.
//2. próbatétel//
//Megfejtve//
*Ugyan Frandr nem nagyon tudja, hogy milyen kecske ugrik hova, hamarosan már nem ezen jár az agya, mikor Learon elszánja magát a szöveg felolvasására.
Ahogy elkezd fényleni a szöveg, Frandr egy darabig nézi, aztán kénytelen eltakarni szabad kezével a szemét, mikor túl vakító lesz a fény.
Egy kicsivel később újra oda mer nézni, és meglepetésére azt látja, hogy teljesen eltűnt a felirat.
Mikor a fal mintha elkezdene megrogyni, tesz egy lépést hátra, aztán mikor megjelenik a kőarc a falban, szabályosan hátrahőköl. De az már beszél is.
Frandr kivárja, amíg Learon engedelmeskedik a gólemarcnak, majd végighallgatja annak monológját. Mikor végül eltűnik Ar Thenior arca a falból, Frandr felmordul.*
-Szerintem tapsold meg magad, Learon. Ha jól értem, mit zagyvált ez össze, akkor esélytelen, hogy ezért a tudásért bárki arányosan megfizetne téged.
8248. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-02-20 23:24:52
Üzenet elküldve: 2020-02-20 23:24:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//A szél feltámad//
//2. próbatétel//
//Megfejtve//
*Az elrebegett szavakra egyre vakítóbb fényen izzik az iromány, mígnem kénytelen mindenki becsukni a szemét a ragyogás fényétől. Mire kinyitják már újra csak a nap szűrt sugarai világítják meg a poros szobát. Az írás elillant. Hűlt helye sincs. Mintha a fal egy pillanatra megrogyna. Halk kőpattogással az ismerős kőarc, maga Ar Thenior tekintélyes ábrázatát adja vissza a töredezett, kormos fal.*
-Nyújtsd ki a kezed bátor ember!
*Karcos hangja misztikus visszhanggal, és zengéssel párosul, mintha valaki egy barlangban beszélne. Mélyről a magasba. Ha Learon teszi amit kér, akkor a kőarc teljes falszélességben nyugodt arccal, behunyja a szemét, mire a kinyújtott kéz tenyerébe egy kicsi, olyan három hüvelyknyi lángocska manifesztálódik. Mintha valaki szavakat kiabálna a szélbe a három jómadár beszédet hall, bár Ar Thenior arcképe visszaolvadt a kormos téglák közé. A forrását nem lehet megállapítani, és hangja is teljesen más mint a Levegő Városának egykori urának.*
-Ez a láng a nappal együtt kihuny, így jól gondold meg mit teszel, mert éjszakára elveszik a tudás. Megtarthatod, vagy oda adhatod annak akinek akarod. Annak aki a kezében a lánggal, összecsapja tenyerét, a wegtoreni kovácsok összes tudását birtokolja élete végéig. Mesterkardok ősi tudása van a kezedben halandó... Bánj vele felelősséggel!
*Azzal mintha, kisütne a nap minden misztikum eltűnik a helyből. Csak Learon tenyerében ficánkoló édes kis lángcsóva ragyog fényesen a kormos romkovácsműhelyben.*
//2. próbatétel//
//Megfejtve//
*Az elrebegett szavakra egyre vakítóbb fényen izzik az iromány, mígnem kénytelen mindenki becsukni a szemét a ragyogás fényétől. Mire kinyitják már újra csak a nap szűrt sugarai világítják meg a poros szobát. Az írás elillant. Hűlt helye sincs. Mintha a fal egy pillanatra megrogyna. Halk kőpattogással az ismerős kőarc, maga Ar Thenior tekintélyes ábrázatát adja vissza a töredezett, kormos fal.*
-Nyújtsd ki a kezed bátor ember!
*Karcos hangja misztikus visszhanggal, és zengéssel párosul, mintha valaki egy barlangban beszélne. Mélyről a magasba. Ha Learon teszi amit kér, akkor a kőarc teljes falszélességben nyugodt arccal, behunyja a szemét, mire a kinyújtott kéz tenyerébe egy kicsi, olyan három hüvelyknyi lángocska manifesztálódik. Mintha valaki szavakat kiabálna a szélbe a három jómadár beszédet hall, bár Ar Thenior arcképe visszaolvadt a kormos téglák közé. A forrását nem lehet megállapítani, és hangja is teljesen más mint a Levegő Városának egykori urának.*
-Ez a láng a nappal együtt kihuny, így jól gondold meg mit teszel, mert éjszakára elveszik a tudás. Megtarthatod, vagy oda adhatod annak akinek akarod. Annak aki a kezében a lánggal, összecsapja tenyerét, a wegtoreni kovácsok összes tudását birtokolja élete végéig. Mesterkardok ősi tudása van a kezedben halandó... Bánj vele felelősséggel!
*Azzal mintha, kisütne a nap minden misztikum eltűnik a helyből. Csak Learon tenyerében ficánkoló édes kis lángcsóva ragyog fényesen a kormos romkovácsműhelyben.*
8247. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-02-20 22:45:54
Üzenet elküldve: 2020-02-20 22:45:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1659
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1659
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//2. próbatétel//
*Úgy tűnik, hogy a ténykedésük végül eredménnyel zárul, mert a kis lángocska felizzítja a rúnákat a falon, de azok még így is elég nehezen olvashatóak, ami a pásztor öreg szemeinek elég nehézkes, de végül Frandr egy rögtönzött fáklyát készít, amivel már könnyebben boldogul a majd félévszázados Sajt-mester szeme.*
-Hát, azt mondta, hogy aki hangosan kiolvassa, megkapja a jutalmat. Vagy valami ilyesmi! *Ismétli meg nem teljesen pontosan Ar Thenior szavait, egyetértve a változóhajú barbárral.*
-Akkor most ugrik a kecske a vízbe! *Vesz egy mély lélegzetet és a tőle megszokott beszédhangnál kicsit hangosabban olvassa fel, biztosra menve, hátha a még nála is öregebb mágus meghallja a főtéren.*
-Én vagyok az, kitől meghajlik a törhetetlen, és megtörik a hajthatatlan. Én vagyok a Tűz.
*Aztán vár, hátha történik valami. Először Frandr-ra majd Krestvirre néz. Remélhetőleg neki is valami hasznos tárgyat ad az ősi lény, bár most eléggé el van eresztve mindenféle kincsekkel. Legutóbb egy másik mágusnak segített, Abogrnak, akkor kapott tőle ajándékot, de persze átfut az agyán az is, hogy legalább az átkot megússzák, akármi legyen is az.*
//2. próbatétel//
*Úgy tűnik, hogy a ténykedésük végül eredménnyel zárul, mert a kis lángocska felizzítja a rúnákat a falon, de azok még így is elég nehezen olvashatóak, ami a pásztor öreg szemeinek elég nehézkes, de végül Frandr egy rögtönzött fáklyát készít, amivel már könnyebben boldogul a majd félévszázados Sajt-mester szeme.*
-Hát, azt mondta, hogy aki hangosan kiolvassa, megkapja a jutalmat. Vagy valami ilyesmi! *Ismétli meg nem teljesen pontosan Ar Thenior szavait, egyetértve a változóhajú barbárral.*
-Akkor most ugrik a kecske a vízbe! *Vesz egy mély lélegzetet és a tőle megszokott beszédhangnál kicsit hangosabban olvassa fel, biztosra menve, hátha a még nála is öregebb mágus meghallja a főtéren.*
-Én vagyok az, kitől meghajlik a törhetetlen, és megtörik a hajthatatlan. Én vagyok a Tűz.
*Aztán vár, hátha történik valami. Először Frandr-ra majd Krestvirre néz. Remélhetőleg neki is valami hasznos tárgyat ad az ősi lény, bár most eléggé el van eresztve mindenféle kincsekkel. Legutóbb egy másik mágusnak segített, Abogrnak, akkor kapott tőle ajándékot, de persze átfut az agyán az is, hogy legalább az átkot megússzák, akármi legyen is az.*
8246. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-02-20 22:30:25
Üzenet elküldve: 2020-02-20 22:30:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 992
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 992
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//2. próbatétel//
*Jó esélyt lát rá, hogy egyszerűen lángok kellenek ide, bár az, hogy itt tűz pusztított, ellene szólna ennek, de valószínűleg akkor éppen senkinek nem jutott eszébe itt olvasgatni, inkább menekültek ki az épületből...
Mindenesetre a két férfi már nekilátott, hogy a tűzről gondoskodjon, úgyhogy addig ő próbálkozik mással. Sikertelenül...
Arcáról törölgeti a kormot és igyekszik visszafogottan köhécselni, hogy ne legyen túl feltűnő a baklövése.
Ellenben a csettintgető próbálkozása biztosan nem maradt észrevétlen, mert Learon visszautal rá, mikor ő ténylegesen is alkalmazza a szikrapattintó varázslatot. Ami után tüzet is sikerül csinálni és a felirat a falon láthatóvá, olvashatóvá válik.
Türelmetlenül és kíváncsian fordul a kecskéit emlegető férfi felé, csatlakozva Frandr biztatásához, hogy Learon olvassa fel, amit lát.
Nem biztos benne, hogy tényleg ennyiből fog állni az egész, de a gólem azt mondta, csak ennyit kell tenni... Hacsak nem volt ebben is valami rejtett utalás.*
//2. próbatétel//
*Jó esélyt lát rá, hogy egyszerűen lángok kellenek ide, bár az, hogy itt tűz pusztított, ellene szólna ennek, de valószínűleg akkor éppen senkinek nem jutott eszébe itt olvasgatni, inkább menekültek ki az épületből...
Mindenesetre a két férfi már nekilátott, hogy a tűzről gondoskodjon, úgyhogy addig ő próbálkozik mással. Sikertelenül...
Arcáról törölgeti a kormot és igyekszik visszafogottan köhécselni, hogy ne legyen túl feltűnő a baklövése.
Ellenben a csettintgető próbálkozása biztosan nem maradt észrevétlen, mert Learon visszautal rá, mikor ő ténylegesen is alkalmazza a szikrapattintó varázslatot. Ami után tüzet is sikerül csinálni és a felirat a falon láthatóvá, olvashatóvá válik.
Türelmetlenül és kíváncsian fordul a kecskéit emlegető férfi felé, csatlakozva Frandr biztatásához, hogy Learon olvassa fel, amit lát.
Nem biztos benne, hogy tényleg ennyiből fog állni az egész, de a gólem azt mondta, csak ennyit kell tenni... Hacsak nem volt ebben is valami rejtett utalás.*
8245. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-02-20 21:42:45
Üzenet elküldve: 2020-02-20 21:42:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//2. próbatétel//
*A műhely felé sétálva a többiek biztosítják arról, hogy teljesítményét nem értékteleníti el, hogy nem tud olvasni. Aztán elérik célpontjukat, ahol úgy tűnik, be van deszkázva az ajtó.*
-Ha valakit zavar, majd azt mondjuk, hogy panaszkodjon a város alapítójának. Egyébként is, egy valamirevaló őrszemnek jobb dolga is akad, mint egy elhagyatott kovácsműhelyt őrizni.
*Miután eltávolította a többieket kint tartó akadályt, mindkét társa előzékenyen visszafizeti a szivességet, így ő is be tud lépni a műhelybe. Még csak nem is kérdezősködnek, amiért FFrandr meglehetősen hálás.
Nem telik sok időbe megtalálni a kohót, ám Frandrnek azzal kell szembesülnie, hogy közel sincs elég tüzelő nagyobbacska láng gyújtásához. A műhely romjaiban találnak egy fadarabot, és egy enyhén olajos tapintású ruhadarabot, amit valószínűleg pengék tisztítására használtak régen.
A célnak mindenesetre megfelelnek, így hamarosan olyan fáklyát sikerül összehozni, ami fénye mellett a falon található betűk felfénylenek. Kár, hogy a harcos nem tud olvasni.*
-Learon... Mintha azt mondták volna, hogy fel kell olvasni.
//2. próbatétel//
*A műhely felé sétálva a többiek biztosítják arról, hogy teljesítményét nem értékteleníti el, hogy nem tud olvasni. Aztán elérik célpontjukat, ahol úgy tűnik, be van deszkázva az ajtó.*
-Ha valakit zavar, majd azt mondjuk, hogy panaszkodjon a város alapítójának. Egyébként is, egy valamirevaló őrszemnek jobb dolga is akad, mint egy elhagyatott kovácsműhelyt őrizni.
*Miután eltávolította a többieket kint tartó akadályt, mindkét társa előzékenyen visszafizeti a szivességet, így ő is be tud lépni a műhelybe. Még csak nem is kérdezősködnek, amiért FFrandr meglehetősen hálás.
Nem telik sok időbe megtalálni a kohót, ám Frandrnek azzal kell szembesülnie, hogy közel sincs elég tüzelő nagyobbacska láng gyújtásához. A műhely romjaiban találnak egy fadarabot, és egy enyhén olajos tapintású ruhadarabot, amit valószínűleg pengék tisztítására használtak régen.
A célnak mindenesetre megfelelnek, így hamarosan olyan fáklyát sikerül összehozni, ami fénye mellett a falon található betűk felfénylenek. Kár, hogy a harcos nem tud olvasni.*
-Learon... Mintha azt mondták volna, hogy fel kell olvasni.
8244. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-02-20 20:15:37
Üzenet elküldve: 2020-02-20 20:15:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//A szél feltámad//
//2. próbatétel//
*Az ügyes-bajos mesterkedés Krestvirtől nem jön be. Csupán a fekete kormot kavarja fel, mikor a falra fúj, hátha ezzel felkelti az alvó betűket a rúnákban. Köhögni kényszerül tőle még egy darabig, de mást nem nagyon ér el a kis csapat, egészen Learon mágiájáig. A varázslat hatására, a kis szikrák pattanásakor mintha megizzanának a betűk. A rúnák részei csak, nem az egész, így adhat ki egy értelmes mondatot, de a varázslat fényével hal el az információ is. A Learon által összegyűjtött néhány éghető dolog, a varázslat hatására lángra kap... Na jó! Talán ez túlzás. Lángocskára. Valami még kell a tűznek, hogy életben maradjon, mert ami itt éghető volt az már hamu lett, de néhány félig szenes fadarab befogadta a szikrákat, hogy tüzet neveljen belőle. Elég egy apró ruhadarab, hogy fáklyaként fellobogjon a tűz, melynek fényénél a rúnák újra izzani kezdenek itt-ott. A felirat igencsak nehezen kivehető, de végül Learonnak sikerülhet kiolvasni.*
"Én vagyok az, kitől meghajlik a törhetetlen, és megtörik a hajthatatlan. Én vagyok a Tűz."
*Ám még nem történik semmi. A betűk a falon ragyognak, és olvashatóak, de a talányhoz, minden bizonnyal még valami kell...*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.20 20:53:45
//2. próbatétel//
*Az ügyes-bajos mesterkedés Krestvirtől nem jön be. Csupán a fekete kormot kavarja fel, mikor a falra fúj, hátha ezzel felkelti az alvó betűket a rúnákban. Köhögni kényszerül tőle még egy darabig, de mást nem nagyon ér el a kis csapat, egészen Learon mágiájáig. A varázslat hatására, a kis szikrák pattanásakor mintha megizzanának a betűk. A rúnák részei csak, nem az egész, így adhat ki egy értelmes mondatot, de a varázslat fényével hal el az információ is. A Learon által összegyűjtött néhány éghető dolog, a varázslat hatására lángra kap... Na jó! Talán ez túlzás. Lángocskára. Valami még kell a tűznek, hogy életben maradjon, mert ami itt éghető volt az már hamu lett, de néhány félig szenes fadarab befogadta a szikrákat, hogy tüzet neveljen belőle. Elég egy apró ruhadarab, hogy fáklyaként fellobogjon a tűz, melynek fényénél a rúnák újra izzani kezdenek itt-ott. A felirat igencsak nehezen kivehető, de végül Learonnak sikerülhet kiolvasni.*
"Én vagyok az, kitől meghajlik a törhetetlen, és megtörik a hajthatatlan. Én vagyok a Tűz."
*Ám még nem történik semmi. A betűk a falon ragyognak, és olvashatóak, de a talányhoz, minden bizonnyal még valami kell...*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.20 20:53:45
8243. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-02-20 16:41:21
Üzenet elküldve: 2020-02-20 16:41:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 602
OOC üzenetek: 420
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 602
OOC üzenetek: 420
Játékstílus: Megfontolt
//Utca mocska//
// Kezdetek //
// Másnap //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Újra reggel van. Az éhség még mindig kínozza, de már annyira nem olyan rossz. Talán azért lehet, mert átjutott a holtponton. Tanácstalan a lány, hogy mitévő legyen. Muszáj lesz megbékélnie a gondolattal, hogy mi lett vele. A Ligetbe nem mehet vissza, mert egyszerűen nem bírná ki a többiek sajnálkozó pillantásait, meg csak egy haszontalan eltartott lenne. ~ Senki nem fog segíteni rajtam. Senki.~ Jobb híján a piactér felé veszi az irányt. A hely olyan, mint eddig volt. Zajos és tömött. A finom ételek illata megtölti a levegőt, amire nyomban összefut a nyál a lány szájában. Addig bolyong, amíg egy pékárút áruló árus bódéjához nem ér. Ott vágyakozva nézi a friss kenyereket. Az eladó szúrós szemmel méregeti. Bizony az elmúlt napok meglátszanak a lányon. Mocskos és itt-ott a ruhája el is szakadt. Haja összetapadt. Már nem úgy néz ki, mint egy tisztességes polgár lánya.*
- Eszedbe jusson! Tudom, hogy csak azt lessed, hogy mikor tudnál megfújni egyet. Ha van pénzed vegyél, ha nincs, akkor tűnés!
- Izé én nem akartam semmit. Sajnos nincs pénzem, de nagyon éhes vagyok. Nem lenne egy ki...* Nem tudja befejezni, mert az eladó egy szép nagy bottal elindul felé.*
- Tűnés innét te ingyenélő! Menjél el dolgozni, ha enni akarsz!* Nimeril gyorsan elkotródik onnan. A lármára, azért többen is felfigyelnek és megdobálják, rugdossák a menekülő lányt. Egy kihaltabb sikátornál lerogy a földre. Soha nem gondolta volna, hogy így végzi. Az emberek egy koszos hajléktalannak nézik.*
- Dolgoznék én ha lenni mit.* Mondja sírva magának. Itt a vége. Most már tényleg semmi esélye, hogy valaki is befogadja. A két szép szeméért nem fog munkát kapni. Rengeteg olyan lány van, mint ő akik az utcán élnek. Ahogy ott ücsörög a földön a medáljára pillant. ~ Eladhatnám ezt meg a többi csecsebecsét is. De mit érnék vele. A kapott pénzt is hamar felélném. Nem! Ezeket nem fogom pénzé tenni!~ Ez a döntése végleges. Mivel örökké nem ücsöröghet a földön vissza indul a piaci sűrűbe. Ahogy ott járkál egy kisfiút és az őt vezető apját pillantja meg. Igazából csak azért lett rájuk figyelmes, mert a kölyök egy négysajtos úri lepényt rágcsál. A hasa nagyot kordul a látványtól. Na és mit ad az ég? A gyerek elejti az ennivalóját. Felvenné a földről, de az apja szigorúan megdorgálja, hogy azt már nem szabad megenni. Az éhes félvér figyeli, ahogy az étel ott marad a földön. Tanácstalanul áll darabig, majd lassan megindul a maradék felé. Felveszi és elvonul vele félre. Csak nézi a kissé mocskos és megrágott ételt. Végül behunyja a szemét és beleharap. Kicsit ropog a portól, de még így is isteni. Mohón gyűri befelé, mint aki sose evet még ilyen finomat. ~ Hát ez is megtörtént. A földről eszek, mint egy állat.~ Sóhajt nagyot és további étel után néz. Szerez még egy pár kidobott zöldséget, amit már nem lehetett eladni, mert nem volt túl friss. Nem finomak, de ez most nem számít. Étel, ami megtölti a hasát. Sajnos meg is lesz a hatása is. Már megenni se volt egyszerű, mert a gyomra nincs hozzászokva ehhez. Viszont ami ezután következett az még ennél is rosszabb. Erős gyomorfájás tör rá a félvérre. Összegörnyedve a hasát szorítva szenved. Enyhülést csak az hoz, amikor gyomra egész tartalmát kihányja. Borzalmasan néz, ki ahogyan a saját hányásában fetreng. A járókelők széles ívben elkerülik.*
// Kezdetek //
// Másnap //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Újra reggel van. Az éhség még mindig kínozza, de már annyira nem olyan rossz. Talán azért lehet, mert átjutott a holtponton. Tanácstalan a lány, hogy mitévő legyen. Muszáj lesz megbékélnie a gondolattal, hogy mi lett vele. A Ligetbe nem mehet vissza, mert egyszerűen nem bírná ki a többiek sajnálkozó pillantásait, meg csak egy haszontalan eltartott lenne. ~ Senki nem fog segíteni rajtam. Senki.~ Jobb híján a piactér felé veszi az irányt. A hely olyan, mint eddig volt. Zajos és tömött. A finom ételek illata megtölti a levegőt, amire nyomban összefut a nyál a lány szájában. Addig bolyong, amíg egy pékárút áruló árus bódéjához nem ér. Ott vágyakozva nézi a friss kenyereket. Az eladó szúrós szemmel méregeti. Bizony az elmúlt napok meglátszanak a lányon. Mocskos és itt-ott a ruhája el is szakadt. Haja összetapadt. Már nem úgy néz ki, mint egy tisztességes polgár lánya.*
- Eszedbe jusson! Tudom, hogy csak azt lessed, hogy mikor tudnál megfújni egyet. Ha van pénzed vegyél, ha nincs, akkor tűnés!
- Izé én nem akartam semmit. Sajnos nincs pénzem, de nagyon éhes vagyok. Nem lenne egy ki...* Nem tudja befejezni, mert az eladó egy szép nagy bottal elindul felé.*
- Tűnés innét te ingyenélő! Menjél el dolgozni, ha enni akarsz!* Nimeril gyorsan elkotródik onnan. A lármára, azért többen is felfigyelnek és megdobálják, rugdossák a menekülő lányt. Egy kihaltabb sikátornál lerogy a földre. Soha nem gondolta volna, hogy így végzi. Az emberek egy koszos hajléktalannak nézik.*
- Dolgoznék én ha lenni mit.* Mondja sírva magának. Itt a vége. Most már tényleg semmi esélye, hogy valaki is befogadja. A két szép szeméért nem fog munkát kapni. Rengeteg olyan lány van, mint ő akik az utcán élnek. Ahogy ott ücsörög a földön a medáljára pillant. ~ Eladhatnám ezt meg a többi csecsebecsét is. De mit érnék vele. A kapott pénzt is hamar felélném. Nem! Ezeket nem fogom pénzé tenni!~ Ez a döntése végleges. Mivel örökké nem ücsöröghet a földön vissza indul a piaci sűrűbe. Ahogy ott járkál egy kisfiút és az őt vezető apját pillantja meg. Igazából csak azért lett rájuk figyelmes, mert a kölyök egy négysajtos úri lepényt rágcsál. A hasa nagyot kordul a látványtól. Na és mit ad az ég? A gyerek elejti az ennivalóját. Felvenné a földről, de az apja szigorúan megdorgálja, hogy azt már nem szabad megenni. Az éhes félvér figyeli, ahogy az étel ott marad a földön. Tanácstalanul áll darabig, majd lassan megindul a maradék felé. Felveszi és elvonul vele félre. Csak nézi a kissé mocskos és megrágott ételt. Végül behunyja a szemét és beleharap. Kicsit ropog a portól, de még így is isteni. Mohón gyűri befelé, mint aki sose evet még ilyen finomat. ~ Hát ez is megtörtént. A földről eszek, mint egy állat.~ Sóhajt nagyot és további étel után néz. Szerez még egy pár kidobott zöldséget, amit már nem lehetett eladni, mert nem volt túl friss. Nem finomak, de ez most nem számít. Étel, ami megtölti a hasát. Sajnos meg is lesz a hatása is. Már megenni se volt egyszerű, mert a gyomra nincs hozzászokva ehhez. Viszont ami ezután következett az még ennél is rosszabb. Erős gyomorfájás tör rá a félvérre. Összegörnyedve a hasát szorítva szenved. Enyhülést csak az hoz, amikor gyomra egész tartalmát kihányja. Borzalmasan néz, ki ahogyan a saját hányásában fetreng. A járókelők széles ívben elkerülik.*
8242. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-02-20 16:18:46
Üzenet elküldve: 2020-02-20 16:18:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A sermester lassan cammog a kalmár útján. A piac halbűze még mindig elfacsarja az orrát. A bűz annyira beleissza magát a ruhába, hogy lehet kimosni a folyóba. Ha Sergretoron múlna be is tiltaná a halárusítást. Vigyék a szegénynegyedbe, ott úgy sincs büdös. Ott elférne a szag. Sok időbe telik amíg felkúszik a ranglétrán, hogy tanácsos legyen és elrendelje a haltilalmat. Lehet meg sem éri. Most még a serfelhozatal se tudja felvidítani. Szaporázza tömzsi lábait, hogy minél előbb eltűnjék a piacról. Át kell még vergődnie magát a szegények negyedén és pikkpakk már otthon is lesz a fűtött kalmárban.*
8241. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-02-19 12:07:33
Üzenet elküldve: 2020-02-19 12:07:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A rongyosok negyedén átvergődve a piactér halbűze csapja meg érzékeny törpe orrát.*
~Miért mindig a hal?~
*A ser tudja miért de itt valahányszor kóborol mindig hal bűze csapja meg először az orrát. Ha már erre jár bekukkant a szesz részleghez. Akad itt minden földi jó. Bor, orkpálesz, ser meg a jó ég tudja mi. Sokféléből lehet szeszt főzni így a variálások igen nagy számláját adják kifelé. Büszkén méregeti a sereket. Megkóstolná ha nem tudná, hogy lóhugyot inna a kalmárba készült seréhez képest. Lóhugyot meg épeszű törpe nem iszik. Esze ágában sincs még a nyelvét se beledugni ezeknek a dugi szeszfőzdéknek a kotyvalmányaiba. Összecsapja a tenyerét méghozzá elégedetten. A minőség kevés a városba és ez bizony jót tesz az üzletnek. A bámészkodás abbahagyja és lohol tovább a pocakos törpe a tisztásra.*
~Miért mindig a hal?~
*A ser tudja miért de itt valahányszor kóborol mindig hal bűze csapja meg először az orrát. Ha már erre jár bekukkant a szesz részleghez. Akad itt minden földi jó. Bor, orkpálesz, ser meg a jó ég tudja mi. Sokféléből lehet szeszt főzni így a variálások igen nagy számláját adják kifelé. Büszkén méregeti a sereket. Megkóstolná ha nem tudná, hogy lóhugyot inna a kalmárba készült seréhez képest. Lóhugyot meg épeszű törpe nem iszik. Esze ágában sincs még a nyelvét se beledugni ezeknek a dugi szeszfőzdéknek a kotyvalmányaiba. Összecsapja a tenyerét méghozzá elégedetten. A minőség kevés a városba és ez bizony jót tesz az üzletnek. A bámészkodás abbahagyja és lohol tovább a pocakos törpe a tisztásra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10212-10231