//Nyári forgatag//
*Ha pedig a nő valóban nem akar mást, Lorew sem fogja tartóztatni, ahogyan azt korábban tudtára adta. Amaz ezt akarta volna? Meg kéne ragadnia a kezét, és kérni, hogy vele maradjon? Persze, mindenki szeretne annak a férfinek a társaságában időt eltölteni, aki így megcsúfította az arcát korbáccsal... Talán egyszer majd Lorew fogja megkeresni, hogy bocsánatot kérjen, hogy elmondja, hogy sajnálja, és az ő hibája. Hogy lett volna választása, és hamarabb is ott hagyhatta volna a rendet, dacolva a szabályokkal, meg ilyenek... Persze mikor tanító lett, el sem tudta volna képzelni, hogy egy év múlva tényleg elege lesz az egészből, és elszabadul onnan. Mindenesetre most a cseppet sem érzékeny búcsú után úgy dönt, hogy egyszerűen elhagyja a sikátort, vagy akármi legyen is ez, és visszatér "törzshelyére", a forgatagtól távol eső kis útszakaszra, ahol olyan kényelmes ládák sorakoznak. Az elképzeléssel nincs is baj, a megvalósítás már kevésbé sikerül, ugyanis ahogy kilép, és fordulna, hogy továbbhaladjon, valaki előre megfontolatlan szándékkal rohan neki.*
- Hogy az a magasságos... *a csatakiáltás megszakad, amikor vállcsókot ad a földnek, még szerencse, hogy részben oldalát mutatta az idegen felé, így ő nem kockáztatja elméje épségét a leérkezéssel, csak miután jól odaverte a vállát, még tesz egy fél fordulatot, aztán visszaérkezik hátára. Első pillanataiban örül, hogy él, mivel egy esés mindig ijesztő élmény. Ezért is mondják, hogy aki magas helyről zuhan le, az meghal a földre érkezés előtt. Felméri a károkat, a válla sajog, de csont aligha tört.*
- Ki a fene vagy te? *mordul fel még a hátán fekve, mert bár bizonyára jóval egyszerűbb volna felkelni, és szemügyre venni az illetőt, már nehogy ő küzdjön meg azért is, hogy megtudja, ki támadta meg* A francnak kell itt rohangálni...
*Idióta állat az ilyen... Persze tény, hogy senki nem rohant, még tempós sétának is kevés volt, amit a sötételf csinált, de hát Lorew ezt egészen másképp élte meg. Általában mindenki hajlamos a saját nézőpontját erőltetni, talán támadója meg éppen úgy érzi, hogy békésen sétált, amikor valaki kinőtt előtte a földből. Mondjuk ha még a nyávogást is hallotta volna, amit a sötételf a világ felé közvetített, lehet már komolyan meg lenne rémülve, hogy milyen szörnyeteggel találkozott. Így viszont egészen nyugodtan kaparja magát össze, és áll talpra. Leporolja a ruháját, és csak utána fordul a barbár támadó felé, majd akár felkelt már, akár még odalent napozik, jó alaposan szemügyre veszi. Halandó. Komoly bűn. Azon belül sötételf, ez súlyosbító körülmény. Ráadásul még neki is ütközött...*
- Megtudhatnám, mi okból ütközött nekem? *erőltet egy darabig rettenetesen illemtudó hangot, majd hozzáteszi* Te őrült!
*Persze nem szándékozik orrba vágni a sötételfet, ahogyan azt Gillel tette, mivel a becsapódáskor némi piaszagot is érzett, szóval a mélységi talán egy picit ittas. Persze emiatt nem fog több toleranciát mutatni Lorew sem, viszont ő alapból is egy szerzetes a templomból, csak akkor verekszik, ha jó oka van rá. Az öklössel is Gilroy életét mentette meg, és legalább ilyen vészhelyzet kell hozzá, hogy újra megüssön valakit.*