Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 432 (8621. - 8640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
8640. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-07 07:19:43
Üzenet elküldve: 2020-05-07 07:19:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ukrom és az aprónépek//
* Ruuno mintha csak a lányka gondolatait olvasná. Patkánysült! Talán Felhő olyannyira beletanul a vadászatba, hogy még arra is jut hús, hogy eladják. ~Hm.~ Nagy elvárásokkal tekint a blöki jövőjébe.*
* Ruunoval feszítenek egy kicsit, majd az ork elhajtja őket öltözködni ezt persze a szokásos nyers stílusában teszi, de mintha Rheyra egyre jobban alkalmazkodna hozzá. A lányka gyorsan megszabadul a régi ruhacafatoktól és majdnem olyan gyorsan fel is öltözködik.*
- Tényleg?*álmélkodik, amikor a fiúcska szépnek nevezi, korábban még nem vádolták ilyesmivel. Forgolódik, ficereg még egy kicsit. Feszeng az új holmikban, mintha kicsit kicsi lenne, de a hossza jó. Hozzászokott már a kinyúlt lenge darabokhoz, így idő kell mire alkalmazkodik ehhez a feszesebb viselethez. Ruunonak is meggyűlik a baja a magáéval.*
- Gyere, segítek.* lép hozzá közelebb,hogy lerángassa a törpéről az inget. Kicsit megszorul, az anyag fel is nyög, mielőtt engedne, de szerencsére nem hasad el.* Hah.* sóhajt fel a leány, majd odaadja az anyagot Ruunonak, akinél nem időzik soká. Ukrom döngő léptekkel csörtet oda hozzájuk.*
~ Ilyen agybajos egy fickót!~ söpör félre a lány sietve az ork útjából. Megnyugszik, hogy ezúttal nem ő a célpont. A lényeg, hogy Ruunora is felkerül az ing. Rheyra ugyan nem érti mit problémázik annyit Ukrom. Mindenkinek van segge, nincs abban semmi különleges, fel nem foghatja miért kellene rejtegetnie az övét. Mindegy, bólogat nagyokat, bízva abban, hogy így előbb túl lesznek ezen. Aztán irány a kovács.*
- Erre, erre.* szalad előre, kissé sután. Bizony azt a szandált is szokni kell. A műhely szerencsére egészen közel van. Rheyra az egyik ablakhoz szalad, orrát hozzányomva bámul befelé. ~ Milyen izgalmas!~
A hozzászólás írója (Mezítlábas Rheyra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.07 07:21:18
* Ruuno mintha csak a lányka gondolatait olvasná. Patkánysült! Talán Felhő olyannyira beletanul a vadászatba, hogy még arra is jut hús, hogy eladják. ~Hm.~ Nagy elvárásokkal tekint a blöki jövőjébe.*
* Ruunoval feszítenek egy kicsit, majd az ork elhajtja őket öltözködni ezt persze a szokásos nyers stílusában teszi, de mintha Rheyra egyre jobban alkalmazkodna hozzá. A lányka gyorsan megszabadul a régi ruhacafatoktól és majdnem olyan gyorsan fel is öltözködik.*
- Tényleg?*álmélkodik, amikor a fiúcska szépnek nevezi, korábban még nem vádolták ilyesmivel. Forgolódik, ficereg még egy kicsit. Feszeng az új holmikban, mintha kicsit kicsi lenne, de a hossza jó. Hozzászokott már a kinyúlt lenge darabokhoz, így idő kell mire alkalmazkodik ehhez a feszesebb viselethez. Ruunonak is meggyűlik a baja a magáéval.*
- Gyere, segítek.* lép hozzá közelebb,hogy lerángassa a törpéről az inget. Kicsit megszorul, az anyag fel is nyög, mielőtt engedne, de szerencsére nem hasad el.* Hah.* sóhajt fel a leány, majd odaadja az anyagot Ruunonak, akinél nem időzik soká. Ukrom döngő léptekkel csörtet oda hozzájuk.*
~ Ilyen agybajos egy fickót!~ söpör félre a lány sietve az ork útjából. Megnyugszik, hogy ezúttal nem ő a célpont. A lényeg, hogy Ruunora is felkerül az ing. Rheyra ugyan nem érti mit problémázik annyit Ukrom. Mindenkinek van segge, nincs abban semmi különleges, fel nem foghatja miért kellene rejtegetnie az övét. Mindegy, bólogat nagyokat, bízva abban, hogy így előbb túl lesznek ezen. Aztán irány a kovács.*
- Erre, erre.* szalad előre, kissé sután. Bizony azt a szandált is szokni kell. A műhely szerencsére egészen közel van. Rheyra az egyik ablakhoz szalad, orrát hozzányomva bámul befelé. ~ Milyen izgalmas!~
A hozzászólás írója (Mezítlábas Rheyra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.07 07:21:18
8639. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-06 21:18:51
Üzenet elküldve: 2020-05-06 21:18:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
-Jól van na, tán maga még nem járt úgy? Még egyszer nem kérek bocsánatot.
*Teszi karjait a derekára durcásan, mert kedves és illemtudó ugyan, ha úgy kívánja a helyzet, de nem szereti, ha így bánnak vele, mikor őszintén bocsánatot kér. Vagy legalábbis úgy tűnik. Persze a harag sem tart sokáig, és talán nem is nevezhető annak igazán, főleg ahogy végig nézi a lányt, egész megtetszik neki. Bár az arany talán fontosabb, mint az ilyesfajta élvezetek, de ki tudja?*
-Helybéli, bizony.
*Húzza ki magát, és mutató ujjával megpeckeli az orrát.*
-A szerencséd napja ez, szinte a piac az otthonom!
*Vágja rá, és szándékosan tegezi vissza a másikat, mintha mi sem történt volna, ez csak jó jel lehet.*
-Wellyradona..
*Emészi magában a nevet, és ismétli meg hangosan is, nehogy elfelejtse.*
-Láttam már olyan nyakéket, szépek, az biztos.
*Soha a büdös életébe nem látott még olyat.*
-Tudom is, hogy hol keressük!
*Nem, nem tudja.*
-De régen volt már.. hüm.
*Hümmög és morfondírozik, melyik árusnál kéne kezdeni a keresést. Nem mondhatni, hogy feltétlen a haszonért csinálja Merchen az ilyen akciókat, egyszerűen csak élvezi, és szereti, hogy valamiben jó.*
-Talán kezdjük épp ott.
*Mutat egy bodegára, és elindul szép lassan, persze, ha a lány is követi.*
-Te nem idevalósi vagy?
*Legalábbis erre tud következtetni a szavaiból.*
-Felétek másféle árusok is vannak? El kéne látogatnom oda, ha így van.
*Feleli, s fejében szinte már játszik a gondolattal, hogy pattan fel a kordéra, és döcög a másik nagy helyre, hogy új és még újabb portékákat szerezzen be, de talán jobb lenne most a jelenre koncentrálni, és tényleg keresni egy olyan nyakláncot. Ha szép, még magának is vesz egyet, ha módja lesz rá.*
-Jól van na, tán maga még nem járt úgy? Még egyszer nem kérek bocsánatot.
*Teszi karjait a derekára durcásan, mert kedves és illemtudó ugyan, ha úgy kívánja a helyzet, de nem szereti, ha így bánnak vele, mikor őszintén bocsánatot kér. Vagy legalábbis úgy tűnik. Persze a harag sem tart sokáig, és talán nem is nevezhető annak igazán, főleg ahogy végig nézi a lányt, egész megtetszik neki. Bár az arany talán fontosabb, mint az ilyesfajta élvezetek, de ki tudja?*
-Helybéli, bizony.
*Húzza ki magát, és mutató ujjával megpeckeli az orrát.*
-A szerencséd napja ez, szinte a piac az otthonom!
*Vágja rá, és szándékosan tegezi vissza a másikat, mintha mi sem történt volna, ez csak jó jel lehet.*
-Wellyradona..
*Emészi magában a nevet, és ismétli meg hangosan is, nehogy elfelejtse.*
-Láttam már olyan nyakéket, szépek, az biztos.
*Soha a büdös életébe nem látott még olyat.*
-Tudom is, hogy hol keressük!
*Nem, nem tudja.*
-De régen volt már.. hüm.
*Hümmög és morfondírozik, melyik árusnál kéne kezdeni a keresést. Nem mondhatni, hogy feltétlen a haszonért csinálja Merchen az ilyen akciókat, egyszerűen csak élvezi, és szereti, hogy valamiben jó.*
-Talán kezdjük épp ott.
*Mutat egy bodegára, és elindul szép lassan, persze, ha a lány is követi.*
-Te nem idevalósi vagy?
*Legalábbis erre tud következtetni a szavaiból.*
-Felétek másféle árusok is vannak? El kéne látogatnom oda, ha így van.
*Feleli, s fejében szinte már játszik a gondolattal, hogy pattan fel a kordéra, és döcög a másik nagy helyre, hogy új és még újabb portékákat szerezzen be, de talán jobb lenne most a jelenre koncentrálni, és tényleg keresni egy olyan nyakláncot. Ha szép, még magának is vesz egyet, ha módja lesz rá.*
8638. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-06 20:10:03
Üzenet elküldve: 2020-05-06 20:10:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//A Jó, a Rossz, és a Szép//
* Tudatlanul bemászik a másik aurájába és mondja a sok felesleges információt. Akkor torpan meg csak egy kicsit a beszédben, amikor a sok szép profi lány meg az uralkodás kerül szóba. A nő ügyei nem éppen a legfényesebbek, ezért ne is igen szeret róluk beszélni se. Rocha persze kivétel volt, mert hozzá elég közel került, de Aldonak nem fog semmit elárulni egyelőre az biztos.*
- Hát ööö igen.* Hebegi és gyorsan inkább tovább ugrik ezen a témán. Jól látható, hogy nem nagyon szeret beszélni az ilyesmiről. A pimasz mosoly meg a kacsintás persze beleég az elméjébe. Sejti, hogy mire gondolt ezzel az elf. Irigyli is ezért magában, ráadásul még zavarba is jött hirtelen ettől az egésztől. Nagyon örül, ha végre folytathatja valami mással a beszélgetést. Igen ám, de a zsugázásról megint egy olyan dolog kerül felszínre, amire ő nem képes. Irigysége erre még jobban meg nő, mivel Wrexan nem tud írni meg olvasni.*
- Az jó.* Válaszolja kurtán. Kezd lelohadni a jó kedve. Aldonak olyan sok jó tulajdonsága, ami neki hiányzik. Még jó, hogy közben Rocha visszatér hozzájuk a cipelni valóval. Jó rendesen megpakolja magát, mert hát ebben éppen tehetséges. Menet közben legalább a lány hozzá kezd el beszélni.*
- Igen. Holnap reggel indulok, de az ígéretem megtartom. Távozás előtt benézek hozzád elbúcsúzni.* Nyugtatja meg, hogy nem felejtette el ígéretét. Persze a lány Aldoról sem feledkezik meg. Felé is megereszt egy kérdést. Az elf természetesen ki nem hagyná, hogy ne üzenjen némán Wrexnek. Valahogy a fiú is úgy van vele, hogy féltékeny egy kicsit a másikra. Pedig az ő kapcsolta a szépséges lánnyal nem több a barátságnál. Érdekes ez az egyszer biztos. És a legjobb, hogy a napnak még nincs vége.*
* Tudatlanul bemászik a másik aurájába és mondja a sok felesleges információt. Akkor torpan meg csak egy kicsit a beszédben, amikor a sok szép profi lány meg az uralkodás kerül szóba. A nő ügyei nem éppen a legfényesebbek, ezért ne is igen szeret róluk beszélni se. Rocha persze kivétel volt, mert hozzá elég közel került, de Aldonak nem fog semmit elárulni egyelőre az biztos.*
- Hát ööö igen.* Hebegi és gyorsan inkább tovább ugrik ezen a témán. Jól látható, hogy nem nagyon szeret beszélni az ilyesmiről. A pimasz mosoly meg a kacsintás persze beleég az elméjébe. Sejti, hogy mire gondolt ezzel az elf. Irigyli is ezért magában, ráadásul még zavarba is jött hirtelen ettől az egésztől. Nagyon örül, ha végre folytathatja valami mással a beszélgetést. Igen ám, de a zsugázásról megint egy olyan dolog kerül felszínre, amire ő nem képes. Irigysége erre még jobban meg nő, mivel Wrexan nem tud írni meg olvasni.*
- Az jó.* Válaszolja kurtán. Kezd lelohadni a jó kedve. Aldonak olyan sok jó tulajdonsága, ami neki hiányzik. Még jó, hogy közben Rocha visszatér hozzájuk a cipelni valóval. Jó rendesen megpakolja magát, mert hát ebben éppen tehetséges. Menet közben legalább a lány hozzá kezd el beszélni.*
- Igen. Holnap reggel indulok, de az ígéretem megtartom. Távozás előtt benézek hozzád elbúcsúzni.* Nyugtatja meg, hogy nem felejtette el ígéretét. Persze a lány Aldoról sem feledkezik meg. Felé is megereszt egy kérdést. Az elf természetesen ki nem hagyná, hogy ne üzenjen némán Wrexnek. Valahogy a fiú is úgy van vele, hogy féltékeny egy kicsit a másikra. Pedig az ő kapcsolta a szépséges lánnyal nem több a barátságnál. Érdekes ez az egyszer biztos. És a legjobb, hogy a napnak még nincs vége.*
8637. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-06 18:35:53
Üzenet elküldve: 2020-05-06 18:35:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Jó, a Rossz, és a Szép//
*Rezzenéstelen arccal, de magában egy láthatatlan fintort elnyomva veszi tudomásul. hogy Wrexan közelebb lép, csökkentve a kettejük közti, számára pont kellemes távolságot. De nem hátrál tovább, furán venné ki magát, ha ily módon menekülőre fogná. Csak nem egészen érti, miért nem volt jó az a kényelmes, másfél-két méteres távolság. Nem szereti, ha idegenek másznak az aurájába, főleg, ha még ellenszenves is az illető. Az meg csak hab a tortán, ahogy rázúdít mindenféle teljesen felesleges, az elf számára érdektelen információt. Mi köze ahhoz, hogy mit csinált a kölyök, és kik a barátai? Kérdezte ő?*
~Csak tudnám, mit lát benned Rocha.~
- Hát igen, gondolom nem egyszerű annyi profi lány közt uralkodni magadon.
*Ereszt meg egy pimasz mosolyt, s sokat tudóan kacsint a fiú felé. Ez akár már barátságosnak is mondható, kár, hogy Aldo rejtett szándéka ezzel pusztán az, hogy további zavart reakciókat váltson ki.*
- Nem igazán szoktam játszani. Ha nem dolgozom, inkább olvasom
*Csepegtet ő is pár lényegtelen információt magáról, hogy fenntartsa a látszatot, s alkalmazkodjon a másik stílusához. Azt persze megtartja magának, hogy még szinte soha életében nem kártyázott vagy kockázott, főleg azért, mert nem volt kivel. Aztán egy idő után már nem is érdekelték az ilyen dolgok, megfigyelte a kocsmákban játszadozó csapatokat, kitanulta a stratégiákat, de sosem ült asztalhoz, hogy alkalmazza őket.
Közben a félvér visszatér, s elindulnak. Észreveszi Wrexan roppant igyekezetét, ahogy megragadja a csomagok egy részét, de ráhagyja. Neki aztán az nem sérti az önbecsülését, ha egy kicsit kevesebbet kell cipekednie. Legalább kényelmesebben telik az a rövid séta, amíg a házhoz érnek.
Fél füllel hallgatja, miféle párbeszédbe elegyedik a másik kettő, s a lelke mélyén rejtett megkönnyebbülést érez, amikor meghallja, hogy Wrexan valószínűleg távozni fog a közeljövőben. Igyekszik meggyőzni magát, hogy természetesen nem zavarta a fiú, de ez sajnos nem igazán sikerül. Csak tudná, hogy mi az istenért érez féltékenységet, mikor semmi komoly kapcsolat nem fűzi a nőhöz. Talán ezért is utálja annyira az érzelmeket. Irracionálisak, irányíthatatlanok, és zavarosak.*
- Jól emlékszel. Inkább bor, mint pálinka.
*Ereszt meg egy bizalmas mosolyt Rocha felé, remélve, hogy ezzel azért odapiszkálhat ő is a fiúnak.*
*Rezzenéstelen arccal, de magában egy láthatatlan fintort elnyomva veszi tudomásul. hogy Wrexan közelebb lép, csökkentve a kettejük közti, számára pont kellemes távolságot. De nem hátrál tovább, furán venné ki magát, ha ily módon menekülőre fogná. Csak nem egészen érti, miért nem volt jó az a kényelmes, másfél-két méteres távolság. Nem szereti, ha idegenek másznak az aurájába, főleg, ha még ellenszenves is az illető. Az meg csak hab a tortán, ahogy rázúdít mindenféle teljesen felesleges, az elf számára érdektelen információt. Mi köze ahhoz, hogy mit csinált a kölyök, és kik a barátai? Kérdezte ő?*
~Csak tudnám, mit lát benned Rocha.~
- Hát igen, gondolom nem egyszerű annyi profi lány közt uralkodni magadon.
*Ereszt meg egy pimasz mosolyt, s sokat tudóan kacsint a fiú felé. Ez akár már barátságosnak is mondható, kár, hogy Aldo rejtett szándéka ezzel pusztán az, hogy további zavart reakciókat váltson ki.*
- Nem igazán szoktam játszani. Ha nem dolgozom, inkább olvasom
*Csepegtet ő is pár lényegtelen információt magáról, hogy fenntartsa a látszatot, s alkalmazkodjon a másik stílusához. Azt persze megtartja magának, hogy még szinte soha életében nem kártyázott vagy kockázott, főleg azért, mert nem volt kivel. Aztán egy idő után már nem is érdekelték az ilyen dolgok, megfigyelte a kocsmákban játszadozó csapatokat, kitanulta a stratégiákat, de sosem ült asztalhoz, hogy alkalmazza őket.
Közben a félvér visszatér, s elindulnak. Észreveszi Wrexan roppant igyekezetét, ahogy megragadja a csomagok egy részét, de ráhagyja. Neki aztán az nem sérti az önbecsülését, ha egy kicsit kevesebbet kell cipekednie. Legalább kényelmesebben telik az a rövid séta, amíg a házhoz érnek.
Fél füllel hallgatja, miféle párbeszédbe elegyedik a másik kettő, s a lelke mélyén rejtett megkönnyebbülést érez, amikor meghallja, hogy Wrexan valószínűleg távozni fog a közeljövőben. Igyekszik meggyőzni magát, hogy természetesen nem zavarta a fiú, de ez sajnos nem igazán sikerül. Csak tudná, hogy mi az istenért érez féltékenységet, mikor semmi komoly kapcsolat nem fűzi a nőhöz. Talán ezért is utálja annyira az érzelmeket. Irracionálisak, irányíthatatlanok, és zavarosak.*
- Jól emlékszel. Inkább bor, mint pálinka.
*Ereszt meg egy bizalmas mosolyt Rocha felé, remélve, hogy ezzel azért odapiszkálhat ő is a fiúnak.*
8636. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-06 18:04:21
Üzenet elküldve: 2020-05-06 18:04:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A Kalmárduó//
*Briliáns ötletei még tündérünket is lenyűgözik időnként, sőt igazából elég gyakran. Galwinglor nagy falatnak találja ezt a kufárkodást. A dörzsölt tündér pedig egészen pontosan kiforralta a tervet.*
- Drága barátom egy kicsit másra gondoltam mint te. Mi lennénk a Kufárduó. Csak mi ketten. Nem kellenek mások. Nem egy csürhe céhre gondoltam akiknek szerteszét ágazik a figyelmük. Csak ketten. Eleinte kis tételben játszanánk. Megnézzük az, hogy fog menni.
*Átgondolta Sizpak milliószor is vagy többször.*
- Tehát a kereskedőház ugyebár eléggé leterhelt. Kizárt, hogy egyedül lefedjék egész Artheniort. Nem lennénk igazi konkurencia. Csupán a lehulló morzsákból csipegetnénk. A kereslet elég nagy. Lenne mindkettőnknek bőven munkája. Amúgy meg ne monopolizáljanak na!
*Miért is ne csinálhatnák ketten? Persze, hogy meg tudják csinálni ez nem kérdés. A piactéren elkezdi híresztelni a szolgáltatásaikat. Talán még egy cédulát is kitesznek valahova.*
*Briliáns ötletei még tündérünket is lenyűgözik időnként, sőt igazából elég gyakran. Galwinglor nagy falatnak találja ezt a kufárkodást. A dörzsölt tündér pedig egészen pontosan kiforralta a tervet.*
- Drága barátom egy kicsit másra gondoltam mint te. Mi lennénk a Kufárduó. Csak mi ketten. Nem kellenek mások. Nem egy csürhe céhre gondoltam akiknek szerteszét ágazik a figyelmük. Csak ketten. Eleinte kis tételben játszanánk. Megnézzük az, hogy fog menni.
*Átgondolta Sizpak milliószor is vagy többször.*
- Tehát a kereskedőház ugyebár eléggé leterhelt. Kizárt, hogy egyedül lefedjék egész Artheniort. Nem lennénk igazi konkurencia. Csupán a lehulló morzsákból csipegetnénk. A kereslet elég nagy. Lenne mindkettőnknek bőven munkája. Amúgy meg ne monopolizáljanak na!
*Miért is ne csinálhatnák ketten? Persze, hogy meg tudják csinálni ez nem kérdés. A piactéren elkezdi híresztelni a szolgáltatásaikat. Talán még egy cédulát is kitesznek valahova.*
8635. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-06 16:14:13
Üzenet elküldve: 2020-05-06 16:14:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*Miközben hitetlenkedve morog magával, mert kivel mással pöröljön, ha éppen rossz kedve van, valaki nekimegy. Itt a piacon már nem először fordul meg vele az eset, most pedig aztán még paprikás is.*
-Nem látsz a szemedtől? *Fordul mindjárt abba az irányba, ahonnan a behatást érzékelte, azonban szemmagasságban nincs ott senki. Meg is lepődik, majd lejjebb kúszik a tekintete és megpillantja a szőke férfit. Szokatlanul alacsony a termete, de bizonyos benne, hogy nem gyerek.*
-El, azt látom. *Jegyzi meg nyugodtabb hangon, őszintén nem tud haragudni sokáig, sőt, ahogy elnézi a tündér szőke fürtjeit, ahogy a szellő lengeti őket, egészen elfelejti, hogy egy piac szélén ácsorog.*
-Kiengesztelni? *Egy pillanatra egészen kacér gondolatok szabadulnak be a fejébe, bizonyosan még a Sellő hangulatának hatása alatt, azonban gyorsan visszatér a jelenbe. Szerencséjére nem neki kell kitalálni, hiszen a kékszemű mindjárt fel is ajánl valamit, ami igazán jól jönne most. ~Mintha a sós tengeri szellő küldte volna. ~ Már fordul is oda hozzá, hogy ajánlaton ragadja.*
-Vásárolnék! De sehol nem látok olyat, ha valakinél van is pult alatt, azt meg nekem nem mutatja meg. Helybéli vagy? Talán neked segítőkészebbek az itteni árusok. *Jegyzi meg, talán róla lerí, hogy máshonnan érkezett, talán a nagy táska az ami bizalmatlanná teszi az embereket. A szőke öltözéke is valami megbízhatóságot sugall, nem tűnik utcakölyöknek, így talán előlegez némi bizalmat az irányába.*
-Egy amulettet keresek magamnak, egy tengericsigát, amelyben hallani a tenger zúgását, és fel van fűzve, hogy hordhassa az ember lánya a nyakában. *Magyarázza.*
-Izé... Wellyradona vagyok, amúgy. *Mutatkozik be, mert hát, ha már így összekoccantak, talán nem árt.*
*Miközben hitetlenkedve morog magával, mert kivel mással pöröljön, ha éppen rossz kedve van, valaki nekimegy. Itt a piacon már nem először fordul meg vele az eset, most pedig aztán még paprikás is.*
-Nem látsz a szemedtől? *Fordul mindjárt abba az irányba, ahonnan a behatást érzékelte, azonban szemmagasságban nincs ott senki. Meg is lepődik, majd lejjebb kúszik a tekintete és megpillantja a szőke férfit. Szokatlanul alacsony a termete, de bizonyos benne, hogy nem gyerek.*
-El, azt látom. *Jegyzi meg nyugodtabb hangon, őszintén nem tud haragudni sokáig, sőt, ahogy elnézi a tündér szőke fürtjeit, ahogy a szellő lengeti őket, egészen elfelejti, hogy egy piac szélén ácsorog.*
-Kiengesztelni? *Egy pillanatra egészen kacér gondolatok szabadulnak be a fejébe, bizonyosan még a Sellő hangulatának hatása alatt, azonban gyorsan visszatér a jelenbe. Szerencséjére nem neki kell kitalálni, hiszen a kékszemű mindjárt fel is ajánl valamit, ami igazán jól jönne most. ~Mintha a sós tengeri szellő küldte volna. ~ Már fordul is oda hozzá, hogy ajánlaton ragadja.*
-Vásárolnék! De sehol nem látok olyat, ha valakinél van is pult alatt, azt meg nekem nem mutatja meg. Helybéli vagy? Talán neked segítőkészebbek az itteni árusok. *Jegyzi meg, talán róla lerí, hogy máshonnan érkezett, talán a nagy táska az ami bizalmatlanná teszi az embereket. A szőke öltözéke is valami megbízhatóságot sugall, nem tűnik utcakölyöknek, így talán előlegez némi bizalmat az irányába.*
-Egy amulettet keresek magamnak, egy tengericsigát, amelyben hallani a tenger zúgását, és fel van fűzve, hogy hordhassa az ember lánya a nyakában. *Magyarázza.*
-Izé... Wellyradona vagyok, amúgy. *Mutatkozik be, mert hát, ha már így összekoccantak, talán nem árt.*
8634. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-06 15:38:18
Üzenet elküldve: 2020-05-06 15:38:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*Mit van mit tenni, ha az embert elviszi a hév, és még otthon is jár, édasanyja kegyes csókját hordozza homlokán a tündér, ahogy a szamárért és a kordéért szalad a fogadó elé, hogy magával vihesse a piacra azokat is. ~Majd eszek, jól van az most már.~ Győzködi saját magát, hisz csak nem jutott el odáig, se jól van ez így, majd csen egy almát, ha úgy hozza a helyzet. A helyzet, ami mindig hoz valamit "úgy". Jó szerencséje van, így amíg forró a vas addig kell ütni alapon csak visszaeszi a fene a piacra. A kordéval begurul, s egy kellemesnek tetsző helyen állapodik meg, hogy nyugodtan indulhasson gyalogszerrel útnak. Kezeit hátratéve a dereka mögött bámészkodik, néz jobbra, néz balra, néha a szél meg-meg csapja aranyló fürtjeit. Mi tagadás két nagy feszes keblen akadhat meg a szeme a piac forgatagában, ami igazán a gyengéjének mondható. Talán Teysus keze, talán a véletlen műve, de ahogy elbambul egy pillanatra egy újabb fiatal, szemrevaló hölgybe ütközik.*
-Au..
*Vakargatja meg a fejét.*
-Elnézését kérem hölgyem, azt hiszem elbambultam egy kicsit.
*Még mindig a tarkóját simogatja, ahogy kedvesen felnevet.*
-Merchen vagyok, és kérem engedje, hogy kiengeszteljem valahogy.
*Hajtja meg némileg fejét.*
-Talán segíthetnék, ha vásárolna valamit. Értek hozzá.
*Szavai nem nagyzolóak, de érezheti a hölgy, hogy igazat szól a tündér. Mindenesetre van egy kisugárzása, az biztos. Bár sajnos nem olyan jó emberismerő, hogy bármit is tudjon a másikról, csak remélni tudja, hogy ez is egy olyan jövedelmező nap lesz, amikor mindenki jól jár.~De főleg én!~*
*Mit van mit tenni, ha az embert elviszi a hév, és még otthon is jár, édasanyja kegyes csókját hordozza homlokán a tündér, ahogy a szamárért és a kordéért szalad a fogadó elé, hogy magával vihesse a piacra azokat is. ~Majd eszek, jól van az most már.~ Győzködi saját magát, hisz csak nem jutott el odáig, se jól van ez így, majd csen egy almát, ha úgy hozza a helyzet. A helyzet, ami mindig hoz valamit "úgy". Jó szerencséje van, így amíg forró a vas addig kell ütni alapon csak visszaeszi a fene a piacra. A kordéval begurul, s egy kellemesnek tetsző helyen állapodik meg, hogy nyugodtan indulhasson gyalogszerrel útnak. Kezeit hátratéve a dereka mögött bámészkodik, néz jobbra, néz balra, néha a szél meg-meg csapja aranyló fürtjeit. Mi tagadás két nagy feszes keblen akadhat meg a szeme a piac forgatagában, ami igazán a gyengéjének mondható. Talán Teysus keze, talán a véletlen műve, de ahogy elbambul egy pillanatra egy újabb fiatal, szemrevaló hölgybe ütközik.*
-Au..
*Vakargatja meg a fejét.*
-Elnézését kérem hölgyem, azt hiszem elbambultam egy kicsit.
*Még mindig a tarkóját simogatja, ahogy kedvesen felnevet.*
-Merchen vagyok, és kérem engedje, hogy kiengeszteljem valahogy.
*Hajtja meg némileg fejét.*
-Talán segíthetnék, ha vásárolna valamit. Értek hozzá.
*Szavai nem nagyzolóak, de érezheti a hölgy, hogy igazat szól a tündér. Mindenesetre van egy kisugárzása, az biztos. Bár sajnos nem olyan jó emberismerő, hogy bármit is tudjon a másikról, csak remélni tudja, hogy ez is egy olyan jövedelmező nap lesz, amikor mindenki jól jár.~De főleg én!~*
8633. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-06 15:31:00
Üzenet elküldve: 2020-05-06 15:31:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A SizGalwin Céh//
*Az ötletet hallva kicsit meglepődik. Lehet, hogy hagynia kellet volna, hogy Sizpak csatlakozzon a kereskedőházhoz, amihez Aztyan is tartozik. De még az is lehet, hogy ő is csatlakozhatott volna és akkor mindketten tagok lennének.*
-Nem lesz ez nagy falat? Hisz már van ilyen keteskedőház. Természetesen segítek neked, de nem lenne jobb átgondolni?
*Kérdezi Sizpakot. Így versenyezniük kellene a Kalmárral. Izgalmasnak hangzik. Természetesen benne van.*
-A hirdetésben nem tudok segíteni, de tényleg szükség lesz rá. Meg persze új tagokra is szükség van.
*Az ötletet hallva kicsit meglepődik. Lehet, hogy hagynia kellet volna, hogy Sizpak csatlakozzon a kereskedőházhoz, amihez Aztyan is tartozik. De még az is lehet, hogy ő is csatlakozhatott volna és akkor mindketten tagok lennének.*
-Nem lesz ez nagy falat? Hisz már van ilyen keteskedőház. Természetesen segítek neked, de nem lenne jobb átgondolni?
*Kérdezi Sizpakot. Így versenyezniük kellene a Kalmárral. Izgalmasnak hangzik. Természetesen benne van.*
-A hirdetésben nem tudok segíteni, de tényleg szükség lesz rá. Meg persze új tagokra is szükség van.
8632. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-06 15:21:14
Üzenet elküldve: 2020-05-06 15:21:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*Nem igazán járt még a városban, de a piacot a legegyszerűbb meglelni, bárhova is sodorja az ember lányát a sors. Az a leghangosabb az egész környéken. Az árusok rikácsolása már utcákkal hamarabb kivehető és a tömeg is oda és onnan hazafelé áramlik. Mindennek az a központja. Mikor kiér a forgatagba, szinte úgy érzi, összepréselődik a tüdeje és alig kap levegőt. Nem szokta meg ezt a tömeget, apró kortyokban kapkodja a levegőt, beletelik néhány hosszú percbe, míg megnyugszik, addig is megáll egy félreesőbb falnál, nehogy a tömeg elsodorja. Miután szoktatta magát a gondolathoz és már elég bátornak érzi magát, ismét besétál, hogy céltudatosan körbenézzen. ~A medál, az mindenképpen kell, arra szükségem van! ~ Hiszen jelenleg egyedül van, kell neki egy biztos támasz, ami azt sugallja, hogy nincs még minden veszve, esetleg spirituális síkon szerez neki egy jó munkát is. Ki tudja. Ha eddig ilyen szerencsét hoztak neki a kikötői szelek, most miért ne tennék. ~Csak menni fog ez egyedül is. ~ Meg is talál egy árust, akinek a ponyváján csupa szerencsehozó és egyéb amulett van kipakolva, szinte már roskadozik is az asztal alattuk.*
-Ne haragudjon, véletlenül nincsen olyan, ami nem fémből készült? *Szólítja meg az árust, aki kicsit elfintorodik a kérdés hallatán.*
-Mint láthatod, itt csak fémből van. De minek lenne másból, fémből az igazi, tartós és erős. *Érződik a hangján, eddig még nem igazán fordult meg a fejében, hogy másból legyen egy amulett.*
-Értem. *Int neki, majd tovább áll. Szerencsére hamarosan megpillant egy ékszereket áruló idős asszonyt is, aki kocsiról kínálja a portékáját.*
-Esetleg tengeri csiga, az a nagyobb fajta… *Nézegeti az ékszereket, de csak gyöngyből készítettet lát, meg apróbb kagylóból fűzöttet, a nő rázza is a fejét, hogy olyan bizony nála nincsen. A második próbálkozás után hitetlenkedve indul tovább, szemével kutatva a medálok és nyakláncok között, de nem igen lel olyat, amit elképzelt.*
*Nem igazán járt még a városban, de a piacot a legegyszerűbb meglelni, bárhova is sodorja az ember lányát a sors. Az a leghangosabb az egész környéken. Az árusok rikácsolása már utcákkal hamarabb kivehető és a tömeg is oda és onnan hazafelé áramlik. Mindennek az a központja. Mikor kiér a forgatagba, szinte úgy érzi, összepréselődik a tüdeje és alig kap levegőt. Nem szokta meg ezt a tömeget, apró kortyokban kapkodja a levegőt, beletelik néhány hosszú percbe, míg megnyugszik, addig is megáll egy félreesőbb falnál, nehogy a tömeg elsodorja. Miután szoktatta magát a gondolathoz és már elég bátornak érzi magát, ismét besétál, hogy céltudatosan körbenézzen. ~A medál, az mindenképpen kell, arra szükségem van! ~ Hiszen jelenleg egyedül van, kell neki egy biztos támasz, ami azt sugallja, hogy nincs még minden veszve, esetleg spirituális síkon szerez neki egy jó munkát is. Ki tudja. Ha eddig ilyen szerencsét hoztak neki a kikötői szelek, most miért ne tennék. ~Csak menni fog ez egyedül is. ~ Meg is talál egy árust, akinek a ponyváján csupa szerencsehozó és egyéb amulett van kipakolva, szinte már roskadozik is az asztal alattuk.*
-Ne haragudjon, véletlenül nincsen olyan, ami nem fémből készült? *Szólítja meg az árust, aki kicsit elfintorodik a kérdés hallatán.*
-Mint láthatod, itt csak fémből van. De minek lenne másból, fémből az igazi, tartós és erős. *Érződik a hangján, eddig még nem igazán fordult meg a fejében, hogy másból legyen egy amulett.*
-Értem. *Int neki, majd tovább áll. Szerencsére hamarosan megpillant egy ékszereket áruló idős asszonyt is, aki kocsiról kínálja a portékáját.*
-Esetleg tengeri csiga, az a nagyobb fajta… *Nézegeti az ékszereket, de csak gyöngyből készítettet lát, meg apróbb kagylóból fűzöttet, a nő rázza is a fejét, hogy olyan bizony nála nincsen. A második próbálkozás után hitetlenkedve indul tovább, szemével kutatva a medálok és nyakláncok között, de nem igen lel olyat, amit elképzelt.*
8631. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-06 14:28:11
Üzenet elküldve: 2020-05-06 14:28:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Ukrom és az aprónépek//
*Először csak halovány gondolatként jutott eszébe az, hogy legalább egy bicskaszerűséggel felfegyverzi a két kis lurkót. A húst könnyen elvágják, a sűrű növényzet között áttörhetnek, és a gyanúsan tolakodó alakokat távol is tarthatják vele. Nem is rossz ötlet. Csak férjen bele az ő képzeletbeli tűréskeretébe.
Amikor lefelé nézve észreveszi, hogy a kis Rheyra alig mozdult a közeléből, és már elkezdi a ruhaváltást, először föl sem fogja mi történik. Aztán leesik neki. Sajna túl későn.*
- Rheyra! - *Csattan föl visszafogott hangerővel, nehogy magára vonja a fél piac rosszalló tekintetét. Jelen pillanatban csak annyit tud tenni, hogy kezével rácsap saját homlokára ingerültségében, és olyan erővel húzza le azt az állához, hogy kis híján kipukkasztja szemgolyóit önnön üregeikben. Hogy milyen szemérmetlen kölyökkel hozta össze őt a sors! Elképesztő! Még jó, hogy a tündér már nincs velük. Ha külső személyként nézné az eseményeket, akkor akár elismerően is bólintana a lány bátorsága láttán. De sajnos ez éppen vele történik meg.
Az égnek hála, a ruhaváltásnak hamar vége. Mikor a lány, még csak nem őhozzá intézett kérdése hangzik el szájából, heves indulattal a földre köp. A másik vakarcs panaszára azonnal hátrafordul, és mikor észreveszi, hogy a kis törpe még mindig nincs készen, sőt segítségre szorul, fájdalmasan fölsóhajt. Most már kezdi érteni az árvaházak dolgozóinak folyamatos kedvtelenségét.
Egy pár járókelőn átcsörtetve gyorsan Ruunohoz siet, és leguggol. Nem éppen nyugodtnak mondható mozdulattal kikapja az inget a kezéből, és a megfelelő lyukat a fiú felé fordítva szélesre tárja azt, hogy könnyedén bele tudjon bújni. Hatalmas termetéből valamit nyerve elég fedést biztosít neki ahhoz, hogy ne keltsen túlzott feltűnést. Bárcsak ezt a lánnyal is meg tudta volna tenni...
Holtsápadt arckifejezéssel áll fel, és magához hívja Rheyrát. Meggyalázott arckifejezéssel nézve mindkét kölyköt morog magának egy s két agresszív sort, majd viszonylag megnyugodva kéri a lánykát hogy mutassa az utat.*
*Először csak halovány gondolatként jutott eszébe az, hogy legalább egy bicskaszerűséggel felfegyverzi a két kis lurkót. A húst könnyen elvágják, a sűrű növényzet között áttörhetnek, és a gyanúsan tolakodó alakokat távol is tarthatják vele. Nem is rossz ötlet. Csak férjen bele az ő képzeletbeli tűréskeretébe.
Amikor lefelé nézve észreveszi, hogy a kis Rheyra alig mozdult a közeléből, és már elkezdi a ruhaváltást, először föl sem fogja mi történik. Aztán leesik neki. Sajna túl későn.*
- Rheyra! - *Csattan föl visszafogott hangerővel, nehogy magára vonja a fél piac rosszalló tekintetét. Jelen pillanatban csak annyit tud tenni, hogy kezével rácsap saját homlokára ingerültségében, és olyan erővel húzza le azt az állához, hogy kis híján kipukkasztja szemgolyóit önnön üregeikben. Hogy milyen szemérmetlen kölyökkel hozta össze őt a sors! Elképesztő! Még jó, hogy a tündér már nincs velük. Ha külső személyként nézné az eseményeket, akkor akár elismerően is bólintana a lány bátorsága láttán. De sajnos ez éppen vele történik meg.
Az égnek hála, a ruhaváltásnak hamar vége. Mikor a lány, még csak nem őhozzá intézett kérdése hangzik el szájából, heves indulattal a földre köp. A másik vakarcs panaszára azonnal hátrafordul, és mikor észreveszi, hogy a kis törpe még mindig nincs készen, sőt segítségre szorul, fájdalmasan fölsóhajt. Most már kezdi érteni az árvaházak dolgozóinak folyamatos kedvtelenségét.
Egy pár járókelőn átcsörtetve gyorsan Ruunohoz siet, és leguggol. Nem éppen nyugodtnak mondható mozdulattal kikapja az inget a kezéből, és a megfelelő lyukat a fiú felé fordítva szélesre tárja azt, hogy könnyedén bele tudjon bújni. Hatalmas termetéből valamit nyerve elég fedést biztosít neki ahhoz, hogy ne keltsen túlzott feltűnést. Bárcsak ezt a lánnyal is meg tudta volna tenni...
Holtsápadt arckifejezéssel áll fel, és magához hívja Rheyrát. Meggyalázott arckifejezéssel nézve mindkét kölyköt morog magának egy s két agresszív sort, majd viszonylag megnyugodva kéri a lánykát hogy mutassa az utat.*
8630. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-06 08:28:38
Üzenet elküldve: 2020-05-06 08:28:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A SizGalwin Céh//
*A piac ismerős víztömeg a kufárnak. Embernépek hullámzanak busás aranydukátokat költekezve. A tündérnek frissebb ez a levegő, mint a legdúsabb erdőben szippantani. Hűséges barátja Galwinglor az óriás társaságában.*
- Drága barátom most kezdődik a mi karrierünk. Ezennel megalapítom a SizGalwin Céhet. Önálló és egyéni munkákat vállalunk majd. Jobb áron szerezzük be az embereknek ami éppen kell nekik. Értek mindenféle csecsebecséhez, felbecsülőm olcsón megveszem és egy kis haszonnal tovább passzolom. Vállalunk áru biztosítást meg szállítást is. Neked lesz csatabárdod nekem meg van számszeríjam.
*Magvas terveit rázúdítja komájára, hogy mi lesz a véleménye róla.*
- Ha benne vagy akkor egy dolog maradt hátra. A hirdetés. Egy jó céh és üzlet nem indulhat be kellő hírverés nélkül hehe.
*Megvárja azért még az óriás mit mond erre. Csak ezután kezd bele a hirdetés előkészítésébe.*
*A piac ismerős víztömeg a kufárnak. Embernépek hullámzanak busás aranydukátokat költekezve. A tündérnek frissebb ez a levegő, mint a legdúsabb erdőben szippantani. Hűséges barátja Galwinglor az óriás társaságában.*
- Drága barátom most kezdődik a mi karrierünk. Ezennel megalapítom a SizGalwin Céhet. Önálló és egyéni munkákat vállalunk majd. Jobb áron szerezzük be az embereknek ami éppen kell nekik. Értek mindenféle csecsebecséhez, felbecsülőm olcsón megveszem és egy kis haszonnal tovább passzolom. Vállalunk áru biztosítást meg szállítást is. Neked lesz csatabárdod nekem meg van számszeríjam.
*Magvas terveit rázúdítja komájára, hogy mi lesz a véleménye róla.*
- Ha benne vagy akkor egy dolog maradt hátra. A hirdetés. Egy jó céh és üzlet nem indulhat be kellő hírverés nélkül hehe.
*Megvárja azért még az óriás mit mond erre. Csak ezután kezd bele a hirdetés előkészítésébe.*
8629. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-05 22:35:15
Üzenet elküldve: 2020-05-05 22:35:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ukrom és az aprónépek//
- Jó!... És akkor nekünk is foghatna! - *Egészíti ki a lány szavait, adva alá a lovat. Annyira nem is hangzik rossz tervnek, patkányból van elég, nem volna az annyira rossz egy kicsit átsütve.
Felhő e nagy tervekről mit sem sejtve fogadja a simogatást, szomorú szemeivel hol Rheyrát nézve, hol a kis törpét, de aki rá pillant, erősen kétkedne, hogy belőle valaha is lehet vadászkutya, még ha csak patkányvadász is...
Valahol meg tudja érteni Rheyra lelkesedését, meg azt is, hogy annyira félti az új holmit, hogy föl sem akarja venni. Ritkák az ilyen pillanatok az életükben, hogy igazi ajándékot kapjanak, ráadásul egy új ruhadarabot!*
- Hát még én! - *Feszül be ő is az ork szavaira, kidüllesztve mellkasát, s neki azért van is mire. Igaz, csenevész még, de fajtája zömöksége már most ad neki egyfajta tekintélyes megjelenést. Látszik, hogy odébb mozdítani nem olyan egyszerű és a szél sem kapná fel csak úgy.
Majd mikor nekiindulnának, az ork még grabancon ragadja Rheyrát, amire Ruuno megint befeszül, mert az ilyesmire ugrani kell! De aztán le is higgad, mert mégiscsak Ukromról van szó, aki jó volt hozzájuk. Ő biztos nem bántani akarja a lányt!
Csodálkozva hallgatja végig a sok utasítást, amiknek nagy része Rheyrához szól. Majd átveszi a maga kis ruhacsomagját és talpal a lány után, hogy keressenek valami helyet az átöltözéshez.*
- Én meg egy lándzsát! Olyan jó hosszút! - *Csatlakozik be a lány ábrándozásába, jót szórakozva a papucsos harcon. Bizony gyakran szokta irigykedve nézni a harcos küllemű városiakat és a fegyvereiket, és töprengeni a kalandjaikon. Ha nagy lesz, ő is harcos akar lenni!
Mikor Rheyra kijelenti, hogy jó lesz ott az átöltözés, ahol vannak és neki is lát a vetkőzésnek, Ruuno tanácstalanul néz szét. A már említett okok miatt ő a lánnyal ellenben szégyenlős egy kissé. Sokat azonban ő sem teketóriázik, de legalább egy falhoz húzódik, hogy az egyik oldalról takarva legyen, míg elölről Felhő fed el belőle egy keveset. Aztán némi ügyetlenkedéssel kibújik a régi gönceiből és átvedlik az újba. Legalábbis a nadrágba sikerül beletalálnia, még az övét is felköti, az ing azonban kifog rajta, sehogyan sem találja el, hova dugja a fejét és a karjait, hogy azok jó helyre menjenek. Nem szokott olyan gyakran átöltözködni, hogy gyakorlott legyen ebben, úgyhogy mire Rheyra odafordul hozzá, azt láthatja, hogy mérgelődve rázza maga előtt az inget.
A kérdésre aztán fölpillant és míg a ruhadarabot szégyenlősen fölhúzza kicsit maga elé, hogy szőrös felsőtestét takargassa, addig tekintete a lányon fut végig.*
- De szép vagy! - *Mondja, csodálva az új ruhákat, különösen a szandált. Még soha nem látta ilyen jólöltözöttnek Rheyrát. Ha kicsit megmosná az arcát, Ruuno szerint úgy nézne ki, mint egy gazdag kölyök, akinek van pénze.
Miután kibámészkodta magát, eszébe jut, hogy neki is öltöznie kellene, mielőtt Ukromnak elfogy a türelme és itt hagyja őket. Nagyon nem akarózik elemelni maga elől az inget, de ez a gondolat megsürgeti.*
- Az enyém nem akar feljönni! - *Mondja morcosan, szemmel verve az inget, ami már össze-vissza ki van fordítva, de ő azért csak megint megpróbálja megközelíteni, az egyik lyukba bedugva a fejét, csak épp a rossz oldalról.*
- Jó!... És akkor nekünk is foghatna! - *Egészíti ki a lány szavait, adva alá a lovat. Annyira nem is hangzik rossz tervnek, patkányból van elég, nem volna az annyira rossz egy kicsit átsütve.
Felhő e nagy tervekről mit sem sejtve fogadja a simogatást, szomorú szemeivel hol Rheyrát nézve, hol a kis törpét, de aki rá pillant, erősen kétkedne, hogy belőle valaha is lehet vadászkutya, még ha csak patkányvadász is...
Valahol meg tudja érteni Rheyra lelkesedését, meg azt is, hogy annyira félti az új holmit, hogy föl sem akarja venni. Ritkák az ilyen pillanatok az életükben, hogy igazi ajándékot kapjanak, ráadásul egy új ruhadarabot!*
- Hát még én! - *Feszül be ő is az ork szavaira, kidüllesztve mellkasát, s neki azért van is mire. Igaz, csenevész még, de fajtája zömöksége már most ad neki egyfajta tekintélyes megjelenést. Látszik, hogy odébb mozdítani nem olyan egyszerű és a szél sem kapná fel csak úgy.
Majd mikor nekiindulnának, az ork még grabancon ragadja Rheyrát, amire Ruuno megint befeszül, mert az ilyesmire ugrani kell! De aztán le is higgad, mert mégiscsak Ukromról van szó, aki jó volt hozzájuk. Ő biztos nem bántani akarja a lányt!
Csodálkozva hallgatja végig a sok utasítást, amiknek nagy része Rheyrához szól. Majd átveszi a maga kis ruhacsomagját és talpal a lány után, hogy keressenek valami helyet az átöltözéshez.*
- Én meg egy lándzsát! Olyan jó hosszút! - *Csatlakozik be a lány ábrándozásába, jót szórakozva a papucsos harcon. Bizony gyakran szokta irigykedve nézni a harcos küllemű városiakat és a fegyvereiket, és töprengeni a kalandjaikon. Ha nagy lesz, ő is harcos akar lenni!
Mikor Rheyra kijelenti, hogy jó lesz ott az átöltözés, ahol vannak és neki is lát a vetkőzésnek, Ruuno tanácstalanul néz szét. A már említett okok miatt ő a lánnyal ellenben szégyenlős egy kissé. Sokat azonban ő sem teketóriázik, de legalább egy falhoz húzódik, hogy az egyik oldalról takarva legyen, míg elölről Felhő fed el belőle egy keveset. Aztán némi ügyetlenkedéssel kibújik a régi gönceiből és átvedlik az újba. Legalábbis a nadrágba sikerül beletalálnia, még az övét is felköti, az ing azonban kifog rajta, sehogyan sem találja el, hova dugja a fejét és a karjait, hogy azok jó helyre menjenek. Nem szokott olyan gyakran átöltözködni, hogy gyakorlott legyen ebben, úgyhogy mire Rheyra odafordul hozzá, azt láthatja, hogy mérgelődve rázza maga előtt az inget.
A kérdésre aztán fölpillant és míg a ruhadarabot szégyenlősen fölhúzza kicsit maga elé, hogy szőrös felsőtestét takargassa, addig tekintete a lányon fut végig.*
- De szép vagy! - *Mondja, csodálva az új ruhákat, különösen a szandált. Még soha nem látta ilyen jólöltözöttnek Rheyrát. Ha kicsit megmosná az arcát, Ruuno szerint úgy nézne ki, mint egy gazdag kölyök, akinek van pénze.
Miután kibámészkodta magát, eszébe jut, hogy neki is öltöznie kellene, mielőtt Ukromnak elfogy a türelme és itt hagyja őket. Nagyon nem akarózik elemelni maga elől az inget, de ez a gondolat megsürgeti.*
- Az enyém nem akar feljönni! - *Mondja morcosan, szemmel verve az inget, ami már össze-vissza ki van fordítva, de ő azért csak megint megpróbálja megközelíteni, az egyik lyukba bedugva a fejét, csak épp a rossz oldalról.*
8628. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-05 21:55:41
Üzenet elküldve: 2020-05-05 21:55:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A Jó, a Rossz, és a Szép//
*Szerencséjére a két férfinál illedelmesebbet nem is választhatott volna társaságnak, hogy mindketten ennyire segítőkészek a csomagokkal. Persze az még nem tűnik fel neki, hogy ez főként azt a célt szolgálja, hogy kiderüljön melyikőjük is a hasznosabb.*
- Nekem van a két legjobb hordárom Arthenior szerte.
*Vigyorodik is el szélesen, közben persze azért hálásan pillant a két férfira. A kezében nem sok holmi maradt, így kényelmes tempóban indul is meg kifelé a tömegből. A szeme egyelőre nem akad meg máson, ha minden igaz a vacsorához is minden szükségest beszerzett. Társasága is akad, így panaszra úgy néz ki ma sem lesz oka. Főleg, ha Aldo és Wrexan is jól kijönnek egymással.*
- Na és mesélj, mindent megkaptál, amit be kellett szerezned?
*Amíg Wrexan nem bukkant fel Aldoval faggatták finoman egymást, így most egy kicsit a fiút veszi előre. Persze az elf sem ússza meg a mai napra. Van még pár dolog, amiről finoman tudna még faggatózni. Persze az már nem biztos, hogy Wrexan füle mellett történik meg.*
- Lassan indulsz is majd vissza a Sellőbe?
*A kérdésben azért felbukik egy halovány csalódottság. Újonnan szerzett barátja hamar lép is le a városból, de szerencsére azért ez nem azt jelenti, hogy hosszú-hosszú ideig nem is látják majd egymást.
Közben kicsit észbe kapva fordítja is figyelmét a hegyes fülű felé.*
- Ugye jól emlékszem, hogy te inkább a bort szereted?
*Billenti félre a fejét és igyekszik, hogy arcára semmilyen érzelem ne üljön ki. Miközben meg amíg vásárolt azon igyekezett, hogy olyat is vegyen a vacsorához, ami bizonyosan Aldo kedvére való. De persze arról nem kell tudnia senkinek sem, hogy kedvezni akart a férfinak.
Idő közben pedig a tömeg apadni kezd, a piaci finomságok illata is halványul. Így a kényelmes sétát már a szegénynegyed felé folytatja tovább.*
*Szerencséjére a két férfinál illedelmesebbet nem is választhatott volna társaságnak, hogy mindketten ennyire segítőkészek a csomagokkal. Persze az még nem tűnik fel neki, hogy ez főként azt a célt szolgálja, hogy kiderüljön melyikőjük is a hasznosabb.*
- Nekem van a két legjobb hordárom Arthenior szerte.
*Vigyorodik is el szélesen, közben persze azért hálásan pillant a két férfira. A kezében nem sok holmi maradt, így kényelmes tempóban indul is meg kifelé a tömegből. A szeme egyelőre nem akad meg máson, ha minden igaz a vacsorához is minden szükségest beszerzett. Társasága is akad, így panaszra úgy néz ki ma sem lesz oka. Főleg, ha Aldo és Wrexan is jól kijönnek egymással.*
- Na és mesélj, mindent megkaptál, amit be kellett szerezned?
*Amíg Wrexan nem bukkant fel Aldoval faggatták finoman egymást, így most egy kicsit a fiút veszi előre. Persze az elf sem ússza meg a mai napra. Van még pár dolog, amiről finoman tudna még faggatózni. Persze az már nem biztos, hogy Wrexan füle mellett történik meg.*
- Lassan indulsz is majd vissza a Sellőbe?
*A kérdésben azért felbukik egy halovány csalódottság. Újonnan szerzett barátja hamar lép is le a városból, de szerencsére azért ez nem azt jelenti, hogy hosszú-hosszú ideig nem is látják majd egymást.
Közben kicsit észbe kapva fordítja is figyelmét a hegyes fülű felé.*
- Ugye jól emlékszem, hogy te inkább a bort szereted?
*Billenti félre a fejét és igyekszik, hogy arcára semmilyen érzelem ne üljön ki. Miközben meg amíg vásárolt azon igyekezett, hogy olyat is vegyen a vacsorához, ami bizonyosan Aldo kedvére való. De persze arról nem kell tudnia senkinek sem, hogy kedvezni akart a férfinak.
Idő közben pedig a tömeg apadni kezd, a piaci finomságok illata is halványul. Így a kényelmes sétát már a szegénynegyed felé folytatja tovább.*
8627. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-05 21:14:56
Üzenet elküldve: 2020-05-05 21:14:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//A Jó, a Rossz, és a Szép//
* Kissé irigykedni kezd, amikor meghallja, hogy milyen jó is Aldonak, mert tud segíteni. El is határozza, hogy ő is hasznossá fogja tenni magát. Ha más nem a zöldséget pucolja, de csinálni fog valamit. Amíg ők beszélgetnek Rocha szépen elbattyog bevásárolni a vacsorához. Így hát kettesben marad a két férfi. Wrexannak persze be nem állna a szája, ha mesélni kell. Főleg úgy, hogy még kérdeznek is tőle.*
- Jó, bár néha a lányok nagyon kényelmetlen helyzetbe tudnak hozni.* Válaszolja kissé pironkodva. Túlságosan is enyhén fejezte ki magát, de Aldo orrára nem mert olyasmiket kötni, mint Rocháéra. Amikor az új ismerőse ellép egy lépést kicsit meglepődik, de rögtön lecsökkenti a távolságot, mert nem szeret úgy beszélgetni, hogy a másik jóval messzebb van.*
- Nekem is van egy ismerősöm, aki ilyen bájitalokat keverget. Ő is egy elf és Paranvyrnak hívják. Egyszer zsugáztam vele és az egyik Sellővel. Te szoktál zsugázni?* Nyomatja rendesen a sok rizsát, amíg vissza nem tér Rocha segítségért.*
- Jövök és segítek.* Fejezi be azt amiről éppen mesélt az elfnek és odalép, hogy egy jó nagy részét cipelhesse a holmiknak. Igyekszik sokkal többet magához venni, mint Aldo, ezzel is mutatva, hogy ő aztán milyen jó munkaerő. Ideje, hogy visszainduljanak a házhoz, amit nem is olyan régen hagyott el.*
* Kissé irigykedni kezd, amikor meghallja, hogy milyen jó is Aldonak, mert tud segíteni. El is határozza, hogy ő is hasznossá fogja tenni magát. Ha más nem a zöldséget pucolja, de csinálni fog valamit. Amíg ők beszélgetnek Rocha szépen elbattyog bevásárolni a vacsorához. Így hát kettesben marad a két férfi. Wrexannak persze be nem állna a szája, ha mesélni kell. Főleg úgy, hogy még kérdeznek is tőle.*
- Jó, bár néha a lányok nagyon kényelmetlen helyzetbe tudnak hozni.* Válaszolja kissé pironkodva. Túlságosan is enyhén fejezte ki magát, de Aldo orrára nem mert olyasmiket kötni, mint Rocháéra. Amikor az új ismerőse ellép egy lépést kicsit meglepődik, de rögtön lecsökkenti a távolságot, mert nem szeret úgy beszélgetni, hogy a másik jóval messzebb van.*
- Nekem is van egy ismerősöm, aki ilyen bájitalokat keverget. Ő is egy elf és Paranvyrnak hívják. Egyszer zsugáztam vele és az egyik Sellővel. Te szoktál zsugázni?* Nyomatja rendesen a sok rizsát, amíg vissza nem tér Rocha segítségért.*
- Jövök és segítek.* Fejezi be azt amiről éppen mesélt az elfnek és odalép, hogy egy jó nagy részét cipelhesse a holmiknak. Igyekszik sokkal többet magához venni, mint Aldo, ezzel is mutatva, hogy ő aztán milyen jó munkaerő. Ideje, hogy visszainduljanak a házhoz, amit nem is olyan régen hagyott el.*
8626. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-05 18:43:56
Üzenet elküldve: 2020-05-05 18:43:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sizpak és az óriás(a)//
*Követi munkaadóját és, a jelek szerint, újdonsült barátját. Nem tudja, hogy mit tudnának itt csinálni, úgyhogy rákérdez.*
-Miért jöttünk ide? Csak nem van valami ötleted?
*El tudja képzelni, hogy kifundálhatott valami okosat a tündér barátja, de a kérdés az, hogy mit? ~Valami bosszúterv?~ Kétli, hiszen nem haragosan váltak el Aztyantól. A piacon most is sokan vannak, mint általában. Az eladók hangosan hirdetik áruikat, hogy eladják őket. Nem tudja, hogy Sizpak mit akar itt, de majd csak kiderül. Reméli nem valami rosszat.*
*Követi munkaadóját és, a jelek szerint, újdonsült barátját. Nem tudja, hogy mit tudnának itt csinálni, úgyhogy rákérdez.*
-Miért jöttünk ide? Csak nem van valami ötleted?
*El tudja képzelni, hogy kifundálhatott valami okosat a tündér barátja, de a kérdés az, hogy mit? ~Valami bosszúterv?~ Kétli, hiszen nem haragosan váltak el Aztyantól. A piacon most is sokan vannak, mint általában. Az eladók hangosan hirdetik áruikat, hogy eladják őket. Nem tudja, hogy Sizpak mit akar itt, de majd csak kiderül. Reméli nem valami rosszat.*
8625. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-05 18:26:32
Üzenet elküldve: 2020-05-05 18:26:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ukrom és az aprónépek//
- Erre nem is gondoltam.* csücsörít miközben a fejét töri, szemeit Felhőn felejti.* Akkor meg kell rá tanítanunk.* állapítja meg rövid mélázást követően.* A kikötőben megmutatjuk neki, hogy kell.* többször hallotta már a "kikötői patkány" kifejezést, így arra a következtetésre jut, hogy keresve sem találhatna alkalmasabb helyet egy ilyen feladatra. Igen.*
- Hasznos jószágot faragunk belőled.* simogatja meg a blöki fejét.*
* A tündér gyorsan megjárja az utat, így kezdetét veheti az örömködés. A két bakfis majd kicsattan az örömtől a sok étel láttán, aztán még ott van az a szandál is.*
- Teljesen új, soha nem volt senki lábán.* ugrándozik örömében Ruuno körül. Amennyire nem akart új holmikat vásárolni, most olyan nagy a boldogsága.*
- Nem akarom még összekoszolni.* motyogja a fiúnak, amikor az arra buzdítja, hogy bújjon bele. Két kezében, mint egy kismacskát úgy dédelgeti a szandált, még a barackért sem nyúl.*
- Hát én már most izmosabb vagyok. Cöh.*horkan fel a lányka az ork megjegyzésére. Kicsit mintha ki is húzná magát. Ukrom szóba hozza a kovácsot, amitől a lányka még jobban elkezd lelkesedni. Erre nem is gondolt, hogy egy ilyen útra fegyver is szükséges. Bár úgy látta az ork tulajdonában már van egy igen veszedelmes vágóeszköz, de a több sosem rossz.
Ruuno valami játékról beszél, a lányka erről nem hallott így hozzászólni nem tud, viszont az utat ismeri. Szaladna előre, de Ukrom útját állja.*
- Na, mi vaaan?*háborog, amikor feltartoztatják. A kioktatást hasonló lelkesedéssel fogadja, de közben arra a sok finomságra és az új szandálra gondol, így mielőtt valami otrombát találna mondani a nyelvébe harap.*
- Jól van, jól van.* mormogja, magához veszi a holmikat és megvárj Ruunot.*
- Nem tudom, végül is neki már van egy jó nagy. * magyarázza a fiúnak.* Hú, én olyan görbepengéjűt akarok. Huss! Huss!* csap le képzeletbeli ellenségeire a szandállal.*
- Na, itt jó lesz.* áll meg néhány lépéssel arrébb. Mindennemű szégyenérzet nélkül áll neki a vetkőzésnek. Nem tart sokáig. A felsőn és a régi nadrágon kívül nem visel semmi mást, alsóneműt sem, így fehér fenek most szinte világít a piactér közepén. Rheyra észre sem veszi, hogy ezzel megbotránkoztat másokat.*
- Mit mondasz? Nem nézek ki furán?* forgolódik Ruuno előtt az öltözés végeztével. Sután mozog még a szandálban, látszik, hogy nincs hozzászokva.*
A hozzászólás írója (Mezítlábas Rheyra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.05 18:27:39
- Erre nem is gondoltam.* csücsörít miközben a fejét töri, szemeit Felhőn felejti.* Akkor meg kell rá tanítanunk.* állapítja meg rövid mélázást követően.* A kikötőben megmutatjuk neki, hogy kell.* többször hallotta már a "kikötői patkány" kifejezést, így arra a következtetésre jut, hogy keresve sem találhatna alkalmasabb helyet egy ilyen feladatra. Igen.*
- Hasznos jószágot faragunk belőled.* simogatja meg a blöki fejét.*
* A tündér gyorsan megjárja az utat, így kezdetét veheti az örömködés. A két bakfis majd kicsattan az örömtől a sok étel láttán, aztán még ott van az a szandál is.*
- Teljesen új, soha nem volt senki lábán.* ugrándozik örömében Ruuno körül. Amennyire nem akart új holmikat vásárolni, most olyan nagy a boldogsága.*
- Nem akarom még összekoszolni.* motyogja a fiúnak, amikor az arra buzdítja, hogy bújjon bele. Két kezében, mint egy kismacskát úgy dédelgeti a szandált, még a barackért sem nyúl.*
- Hát én már most izmosabb vagyok. Cöh.*horkan fel a lányka az ork megjegyzésére. Kicsit mintha ki is húzná magát. Ukrom szóba hozza a kovácsot, amitől a lányka még jobban elkezd lelkesedni. Erre nem is gondolt, hogy egy ilyen útra fegyver is szükséges. Bár úgy látta az ork tulajdonában már van egy igen veszedelmes vágóeszköz, de a több sosem rossz.
Ruuno valami játékról beszél, a lányka erről nem hallott így hozzászólni nem tud, viszont az utat ismeri. Szaladna előre, de Ukrom útját állja.*
- Na, mi vaaan?*háborog, amikor feltartoztatják. A kioktatást hasonló lelkesedéssel fogadja, de közben arra a sok finomságra és az új szandálra gondol, így mielőtt valami otrombát találna mondani a nyelvébe harap.*
- Jól van, jól van.* mormogja, magához veszi a holmikat és megvárj Ruunot.*
- Nem tudom, végül is neki már van egy jó nagy. * magyarázza a fiúnak.* Hú, én olyan görbepengéjűt akarok. Huss! Huss!* csap le képzeletbeli ellenségeire a szandállal.*
- Na, itt jó lesz.* áll meg néhány lépéssel arrébb. Mindennemű szégyenérzet nélkül áll neki a vetkőzésnek. Nem tart sokáig. A felsőn és a régi nadrágon kívül nem visel semmi mást, alsóneműt sem, így fehér fenek most szinte világít a piactér közepén. Rheyra észre sem veszi, hogy ezzel megbotránkoztat másokat.*
- Mit mondasz? Nem nézek ki furán?* forgolódik Ruuno előtt az öltözés végeztével. Sután mozog még a szandálban, látszik, hogy nincs hozzászokva.*
A hozzászólás írója (Mezítlábas Rheyra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.05 18:27:39
8624. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-05 17:11:20
Üzenet elküldve: 2020-05-05 17:11:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Ukrom és az apró páros//
- Remélem több izom lesz rajtatok, mint rajta. - *Jegyzi meg félig tréfásan, bár megváltozhatatlanul keserű epéjének köszönhetően továbbra sem hangzik se vidáman, se csúfondárosan. Igazi szobor.
Mielőtt még a lány szélnek eredne, úgy próbálja megfogni a grabancnak csúfolható ruhadarabjánál fogva. Nem véletlenül ment pénze jelentős része ruhadarabokra.*
- Ti ketten most kerestek egy üres sarkot és átöltöztök. Ha megvagytok, rögtön visszatértek, kaptok repetát és indulunk a kovácshoz. És... - *Fordul szigorúan Rheyrához.* - Semmi hiszti. Ne bolygasd a járókelőket. A papucsot meg, az összes létező nagyhatalom szerelmére, a lábadon hordd. Nem kérek sokat. - *Ruunohoz nem intéz további szavakat. Nem érzi, hogy a fiú különösebb indok nélkül túl messze kódorogna, ebével együtt pedig indok nélkül nem közelítenék annyian meg.
Ha további vitatkozás nélkül elindulnak ruházatot cserélni, akkor addig keres magának egy oszlopot támasztéknak. Továbbra sem tudja, hogy kolosszus méretű szerencséjük volt e a tündérrel, vagy mégiscsak igazuk volt azoknak, kik e hely különlegességéről meséltek ódákat. Jól tudja, hogy az ilyen embereket értékelni kell akárhogy is, úgyhogy igyekszik észben tartani a nevet. Merchen Feiy.
Ha egy józan időn belül visszatérnek, akkor minden stírölést kihagyva megvárja, míg a kis Rheyra el nem kezd előtte haladni. Ha nem lesz semmi probléma, akkor nem csak magának lesz haszna ebből a kitérőből.*
- Remélem több izom lesz rajtatok, mint rajta. - *Jegyzi meg félig tréfásan, bár megváltozhatatlanul keserű epéjének köszönhetően továbbra sem hangzik se vidáman, se csúfondárosan. Igazi szobor.
Mielőtt még a lány szélnek eredne, úgy próbálja megfogni a grabancnak csúfolható ruhadarabjánál fogva. Nem véletlenül ment pénze jelentős része ruhadarabokra.*
- Ti ketten most kerestek egy üres sarkot és átöltöztök. Ha megvagytok, rögtön visszatértek, kaptok repetát és indulunk a kovácshoz. És... - *Fordul szigorúan Rheyrához.* - Semmi hiszti. Ne bolygasd a járókelőket. A papucsot meg, az összes létező nagyhatalom szerelmére, a lábadon hordd. Nem kérek sokat. - *Ruunohoz nem intéz további szavakat. Nem érzi, hogy a fiú különösebb indok nélkül túl messze kódorogna, ebével együtt pedig indok nélkül nem közelítenék annyian meg.
Ha további vitatkozás nélkül elindulnak ruházatot cserélni, akkor addig keres magának egy oszlopot támasztéknak. Továbbra sem tudja, hogy kolosszus méretű szerencséjük volt e a tündérrel, vagy mégiscsak igazuk volt azoknak, kik e hely különlegességéről meséltek ódákat. Jól tudja, hogy az ilyen embereket értékelni kell akárhogy is, úgyhogy igyekszik észben tartani a nevet. Merchen Feiy.
Ha egy józan időn belül visszatérnek, akkor minden stírölést kihagyva megvárja, míg a kis Rheyra el nem kezd előtte haladni. Ha nem lesz semmi probléma, akkor nem csak magának lesz haszna ebből a kitérőből.*
8623. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-05 16:52:50
Üzenet elküldve: 2020-05-05 16:52:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Az eltűnt idő nyomában//
*Drann nem is tudni miért lepődik meg, hiszen a mélységitől egyértelmű, hogy távol állhat Eeyr követésének bármilyen formája. Az azonban, hogy a sziklatemplom papjának háta közepében szívesen látná azt a tőrt, azért meglepi Drannt.*
- Nocsak! Talán csak nem a sötét isten híve vagy? Ennyire utálod őket? *kérdezi, bár ő maga is sokat gondolkodott a Quantallal, meg a nemzetségét vesztett elffel való találkozása óta a tanokon, amiket otthon vallottak. Szűknek érzi őket.
A szegénynegyedi kifőzdéket illetően szerencsére úgy tűnik, egy az ízlésük, és Neeyiruth nem akarja mindjárt elcipelni egyikbe sem, bár őszintén Drann tartott némileg ettől.
De utána nem tud kiigazodni a hóhajún. A Pintyről nem hallott, ez egyértelmű, a Sellőház említésére viszont túl gyorsan csillannak fel a szemei ahhoz képest, hogy csak derengene neki a dolog. ~Biztosan járt már ott.~ gondolja a wegtoreni elf, nem mintha bármi kifogása lenne ellene: különösebben nem érdekli a dolog. Ahhoz képest mégis, gyorsan elzárkózva a Pinty helyén megnyílott új Fogadótól a Piacra szavaz. Na meg a ~felesleges kidobni annyi pénzt... mint egy kuporgató szegénynegyedi háziasszony~ gondolja Drann, de nem szól semmit, még az arcáról se lehet leolvasni bármi rosszallást. Már tudomásul vette Neeyiruth érdesebb stílusát.*
- Rendben! *mondja udvarias előzékenységgel, köszönhetően a belenevelt rezzenéstelen udvariasságnak, na meg abban bízik, találnak itt a piacon valami igazán finom sütödét, ami elég tiszta is.*
- Veszek két sajtos lepényt! Elfogadod az egyiket? *kérdezi meg a hóhajút, befordulva az egyik sorba. A lepények egészen jól néznek ki, és frissen szedik ki őket a kemencéből, a szemük láttára. Drann előszed 42 aranyat, és átadja az árusnak (Mesélő (Hádész).
Jól megnézi, megszimatolja a sajátját.*
- Ez biztosan elveri az éhünket. *és körülnézve, kicsit finnyásan leül az egyik padra, amik ki vannak téve, nagyot harapva a frissensült ételből.*
- Ló? Az enyémet egyelőre ott hagytam a kúriában. *mondja, ahogy lenyeli az első falatot.*
- De minek mész oda miatta? Előbb utóbb majd csak felbukkan itt a városban, nem gondolod? Ki tudja, ott is megtalálnád-e. A kúriát végül csak rendbe hozza majd a család, gondolom. *teszi hozzá a saját véleményét, ami persze igen távol állhat a valóságtól. Majd befejezve a beszédet, újra az evésre koncentrál, aztán, ha végzett, megtörli a száját egy előhúzott kendővel, a kezeit is áttörölve. Nem mintha piperkőc lenne, de nem szokott a piacokon enni, ha nem muszáj.*
A hozzászólás írója (Dranndreshiann Morla DeLhor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.05 16:55:36
*Drann nem is tudni miért lepődik meg, hiszen a mélységitől egyértelmű, hogy távol állhat Eeyr követésének bármilyen formája. Az azonban, hogy a sziklatemplom papjának háta közepében szívesen látná azt a tőrt, azért meglepi Drannt.*
- Nocsak! Talán csak nem a sötét isten híve vagy? Ennyire utálod őket? *kérdezi, bár ő maga is sokat gondolkodott a Quantallal, meg a nemzetségét vesztett elffel való találkozása óta a tanokon, amiket otthon vallottak. Szűknek érzi őket.
A szegénynegyedi kifőzdéket illetően szerencsére úgy tűnik, egy az ízlésük, és Neeyiruth nem akarja mindjárt elcipelni egyikbe sem, bár őszintén Drann tartott némileg ettől.
De utána nem tud kiigazodni a hóhajún. A Pintyről nem hallott, ez egyértelmű, a Sellőház említésére viszont túl gyorsan csillannak fel a szemei ahhoz képest, hogy csak derengene neki a dolog. ~Biztosan járt már ott.~ gondolja a wegtoreni elf, nem mintha bármi kifogása lenne ellene: különösebben nem érdekli a dolog. Ahhoz képest mégis, gyorsan elzárkózva a Pinty helyén megnyílott új Fogadótól a Piacra szavaz. Na meg a ~felesleges kidobni annyi pénzt... mint egy kuporgató szegénynegyedi háziasszony~ gondolja Drann, de nem szól semmit, még az arcáról se lehet leolvasni bármi rosszallást. Már tudomásul vette Neeyiruth érdesebb stílusát.*
- Rendben! *mondja udvarias előzékenységgel, köszönhetően a belenevelt rezzenéstelen udvariasságnak, na meg abban bízik, találnak itt a piacon valami igazán finom sütödét, ami elég tiszta is.*
- Veszek két sajtos lepényt! Elfogadod az egyiket? *kérdezi meg a hóhajút, befordulva az egyik sorba. A lepények egészen jól néznek ki, és frissen szedik ki őket a kemencéből, a szemük láttára. Drann előszed 42 aranyat, és átadja az árusnak (Mesélő (Hádész).
Jól megnézi, megszimatolja a sajátját.* - Ez biztosan elveri az éhünket. *és körülnézve, kicsit finnyásan leül az egyik padra, amik ki vannak téve, nagyot harapva a frissensült ételből.*
- Ló? Az enyémet egyelőre ott hagytam a kúriában. *mondja, ahogy lenyeli az első falatot.*
- De minek mész oda miatta? Előbb utóbb majd csak felbukkan itt a városban, nem gondolod? Ki tudja, ott is megtalálnád-e. A kúriát végül csak rendbe hozza majd a család, gondolom. *teszi hozzá a saját véleményét, ami persze igen távol állhat a valóságtól. Majd befejezve a beszédet, újra az evésre koncentrál, aztán, ha végzett, megtörli a száját egy előhúzott kendővel, a kezeit is áttörölve. Nem mintha piperkőc lenne, de nem szokott a piacokon enni, ha nem muszáj.*
A hozzászólás írója (Dranndreshiann Morla DeLhor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.05 16:55:36
8622. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-05 16:34:39
Üzenet elküldve: 2020-05-05 16:34:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ukrom és az aprónépek//
*Boldogan Rheyrára mosolyog, mikor a lány az almát is kínálja, aztán azt is kihalássza magának a szütyőből.*
- Szerintem nem tudja, hogy kell. - *Magyarázza a gyümölcsön csámcsogva, miközben a darab kétszersültet ropogtató kutyát nézi, aki még enni is olyan nyámnyilán eszik, mintha bántaná az étel.
Ruuno nem volt képes magára hagyni ilyen állapotban. Ő is az utca farkastörvényeiben él, de ez nem ölte ki belőle a jóságot. Talán mert az ő életében is mindig akadt valaki, aki megszánta és segített rajta, amikor sikertelen volt a koldulása, vagy épp a piaci "beszerzőkörútja". Alighanem magát látja a kutya életképtelenségében és mert ő sem szeretné, hogy cserben hagyják, ő sem akarja az ebet. Mondjuk túl sok választása sem volt... Felhőt úgy kellett elcibálnia a régi gazdájától, mert örökkön láncon volt és csak azt a kis helyet ismerte, ameddig a lánca elért, úgyhogy mindentől félt. Utána meg, mikor onnan eljöttek, a kutya többé nem mozdult a közeléből, hiába volt, hogy néha napokig nem kapott tőle semmit. De Ruuno nem bánja, mert már nagyon ragaszkodik a kutyához és így legalább soha nincs egyedül, meg esténként jó is összebújni a meleg bundás kutyával.
Mikor a tündér elmegy, hogy beszerezze, amit kell, és az ork kérdéssel fordul hozzájuk, a válaszolást Rheyrára hagyja. Ő maga sosem élt árvaházban, azt sem tudja, hol van ilyen létesítmény, de esze ágában sem volna keresni, mert a többiek sosem beszéltek róla úgy, mintha az olyan jó hely volna... A "mindig így éltetek" részt meg nem tudja értelmezni, pont azért, mert mindig így élt és nem elég okos, hogy belássa, akár ő is lehetne egy azok közül a gyerekek közül, akik az anyukájuk kezét fogva sétálnak. Különben is azt hiszi, hogy ő csak úgy a földből nőtt ki, mert Békáék elhitették vele, hogy a magafajta törpék úgy lesznek... Jóllehet, a kölykök mentségére szóljon, talán maguk is így hiszik. Ezért aztán nem is furcsállja, hogy neki nincs senkije, meg vannak még más gyerekek is vele az utcán, ez tűnik természetesnek.
Mikor jön visszafelé Merchen és lerakja a kosarat, a kis törpe egyből ott terem, de nem nyúl semmihez, csak áhítattal nézi azt a sok ennivalót és nem is meri elhinni, hogy ebből tényleg kaphat majd.*
- Uuá! - *Mondja, és összenéz Rheyrával, az ő arcán is ezt a csodálatot keresve.*
- Nem! Nem szabad! - *Tolja maga mögé morcosan Felhőt, mikor a kutya is odadugná az orrát a kosárba. Sokat nem kell küzdenie a gyáva ebbel, az az első szóra visszaiszkol a kosártól, de azért nyüszög, mert a kétszersült az ő gyomrát sem töltötte ki és szinte kínzás ez a sok finom illat előtte, amihez mégsem nyúlhat.
Rheyra szandálját ő is lenyűgözötten veszi szemügyre, mintha még soha nem látott volna ilyen szépet.*
- Hú de szép! És nincs is semmi baja! Olyan tiszta! - *Sorolja észrevételeit, miközben a pár egyik felét megpróbálja elorozni, hogy közelebbről is megnézhesse.*
- Vedd fel! Vedd fel! - *Mondja lelkesen, mert már látni szeretné a lány lábán. Nem irigyli el tőle az ajándékot, mert Rheyráról van szó, meg különben is, ő jól elvan a maga bakancsával, amit még úgy örökölt meg egy másik kölyöktől, aki szintén örökölte valakitől. Az egyik talpa már válik lefelé és lyukas is, úgyhogy eladni már nem lehetett, de egy utcakölyök lábát melegen tartani éppen jó és hamarosan bele is nő a lába.
Annyira el van foglalva a szerzeményekkel, hogy lemarad róla, hogy végül még az ork is visszatér a "vastag pisilős" tréfához.*
- Köszönjük! - *Mondja Merchennek a kis törpe, most sokkal őszintébben, mint első alkalommal. Rheyra megjegyzésén meg fölnevet.*
- Szerintem sem. Nagyon kedves volt. - *Feleli, s ha már kedvesség... Ukrom egy-egy barackot nyújt nekik. Ruuno fölpislog a nagy marokba, majd elveszi a magáét.*
- Bocsánat, hogy megvertelek! - *Bukik ki belőle, mert amennyi jót kaptak, valahogy eszébe jut, hogy ő meg csúnyán viselkedett. Mondjuk a "megvertelek" elég nagyvonalú kifejezés, miközben elérni sem igazán tudta az orkot, de ha tudta volna, akkor tényleg megveri.
Vár valami feloldozásra, aztán figyelme a barack felé fordul. Az almából már csak a csutka van, azt a háta mögött odaadja Felhőnek, aki egy-kettőre eltünteti, ő maga pedig a barackot szagolja meg és harap belőle. Nem kell sok, hogy elfogyjon, mert nagyon finom. Nagyjából jól is lakott egy időre. Egy rövid időre...*
- Ühüm. - *Bólogat csak, megerősítve Rheyra szavait, mert épp tele a szája és a kemény magot próbálkozik elrágni. Szinte már dühíti, hogy nem bírja átharapni. Ki tudja, lehet a mag belseje a legjobb része!*
- És most lehet ott játszani is! Ha téged sorsolnak ki, akkor kapsz egy varázskardot, azt mondták! De oda is kell pénz, úgyhogy velem nem játszanának. - *Magyarázza el, amit hírvivőktől hallott és a maga módján értelmezett. Ő azt hiszi, valami játékról van szó, mert ők is szoktak sorsot húzni játékoknál ilyen fadarabokkal...*
- Szerinted kapunk kardokat is? - *Fordul a kérdéssel Rheyrához, mert a korábbiak után már azt hiszi, az ork ott is nekik akar vásárolni ehhez a nagy kalandozáshoz, amire készülnek...*
A hozzászólás írója (Törpi Ruuno) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.05 16:44:00
*Boldogan Rheyrára mosolyog, mikor a lány az almát is kínálja, aztán azt is kihalássza magának a szütyőből.*
- Szerintem nem tudja, hogy kell. - *Magyarázza a gyümölcsön csámcsogva, miközben a darab kétszersültet ropogtató kutyát nézi, aki még enni is olyan nyámnyilán eszik, mintha bántaná az étel.
Ruuno nem volt képes magára hagyni ilyen állapotban. Ő is az utca farkastörvényeiben él, de ez nem ölte ki belőle a jóságot. Talán mert az ő életében is mindig akadt valaki, aki megszánta és segített rajta, amikor sikertelen volt a koldulása, vagy épp a piaci "beszerzőkörútja". Alighanem magát látja a kutya életképtelenségében és mert ő sem szeretné, hogy cserben hagyják, ő sem akarja az ebet. Mondjuk túl sok választása sem volt... Felhőt úgy kellett elcibálnia a régi gazdájától, mert örökkön láncon volt és csak azt a kis helyet ismerte, ameddig a lánca elért, úgyhogy mindentől félt. Utána meg, mikor onnan eljöttek, a kutya többé nem mozdult a közeléből, hiába volt, hogy néha napokig nem kapott tőle semmit. De Ruuno nem bánja, mert már nagyon ragaszkodik a kutyához és így legalább soha nincs egyedül, meg esténként jó is összebújni a meleg bundás kutyával.
Mikor a tündér elmegy, hogy beszerezze, amit kell, és az ork kérdéssel fordul hozzájuk, a válaszolást Rheyrára hagyja. Ő maga sosem élt árvaházban, azt sem tudja, hol van ilyen létesítmény, de esze ágában sem volna keresni, mert a többiek sosem beszéltek róla úgy, mintha az olyan jó hely volna... A "mindig így éltetek" részt meg nem tudja értelmezni, pont azért, mert mindig így élt és nem elég okos, hogy belássa, akár ő is lehetne egy azok közül a gyerekek közül, akik az anyukájuk kezét fogva sétálnak. Különben is azt hiszi, hogy ő csak úgy a földből nőtt ki, mert Békáék elhitették vele, hogy a magafajta törpék úgy lesznek... Jóllehet, a kölykök mentségére szóljon, talán maguk is így hiszik. Ezért aztán nem is furcsállja, hogy neki nincs senkije, meg vannak még más gyerekek is vele az utcán, ez tűnik természetesnek.
Mikor jön visszafelé Merchen és lerakja a kosarat, a kis törpe egyből ott terem, de nem nyúl semmihez, csak áhítattal nézi azt a sok ennivalót és nem is meri elhinni, hogy ebből tényleg kaphat majd.*
- Uuá! - *Mondja, és összenéz Rheyrával, az ő arcán is ezt a csodálatot keresve.*
- Nem! Nem szabad! - *Tolja maga mögé morcosan Felhőt, mikor a kutya is odadugná az orrát a kosárba. Sokat nem kell küzdenie a gyáva ebbel, az az első szóra visszaiszkol a kosártól, de azért nyüszög, mert a kétszersült az ő gyomrát sem töltötte ki és szinte kínzás ez a sok finom illat előtte, amihez mégsem nyúlhat.
Rheyra szandálját ő is lenyűgözötten veszi szemügyre, mintha még soha nem látott volna ilyen szépet.*
- Hú de szép! És nincs is semmi baja! Olyan tiszta! - *Sorolja észrevételeit, miközben a pár egyik felét megpróbálja elorozni, hogy közelebbről is megnézhesse.*
- Vedd fel! Vedd fel! - *Mondja lelkesen, mert már látni szeretné a lány lábán. Nem irigyli el tőle az ajándékot, mert Rheyráról van szó, meg különben is, ő jól elvan a maga bakancsával, amit még úgy örökölt meg egy másik kölyöktől, aki szintén örökölte valakitől. Az egyik talpa már válik lefelé és lyukas is, úgyhogy eladni már nem lehetett, de egy utcakölyök lábát melegen tartani éppen jó és hamarosan bele is nő a lába.
Annyira el van foglalva a szerzeményekkel, hogy lemarad róla, hogy végül még az ork is visszatér a "vastag pisilős" tréfához.*
- Köszönjük! - *Mondja Merchennek a kis törpe, most sokkal őszintébben, mint első alkalommal. Rheyra megjegyzésén meg fölnevet.*
- Szerintem sem. Nagyon kedves volt. - *Feleli, s ha már kedvesség... Ukrom egy-egy barackot nyújt nekik. Ruuno fölpislog a nagy marokba, majd elveszi a magáét.*
- Bocsánat, hogy megvertelek! - *Bukik ki belőle, mert amennyi jót kaptak, valahogy eszébe jut, hogy ő meg csúnyán viselkedett. Mondjuk a "megvertelek" elég nagyvonalú kifejezés, miközben elérni sem igazán tudta az orkot, de ha tudta volna, akkor tényleg megveri.
Vár valami feloldozásra, aztán figyelme a barack felé fordul. Az almából már csak a csutka van, azt a háta mögött odaadja Felhőnek, aki egy-kettőre eltünteti, ő maga pedig a barackot szagolja meg és harap belőle. Nem kell sok, hogy elfogyjon, mert nagyon finom. Nagyjából jól is lakott egy időre. Egy rövid időre...*
- Ühüm. - *Bólogat csak, megerősítve Rheyra szavait, mert épp tele a szája és a kemény magot próbálkozik elrágni. Szinte már dühíti, hogy nem bírja átharapni. Ki tudja, lehet a mag belseje a legjobb része!*
- És most lehet ott játszani is! Ha téged sorsolnak ki, akkor kapsz egy varázskardot, azt mondták! De oda is kell pénz, úgyhogy velem nem játszanának. - *Magyarázza el, amit hírvivőktől hallott és a maga módján értelmezett. Ő azt hiszi, valami játékról van szó, mert ők is szoktak sorsot húzni játékoknál ilyen fadarabokkal...*
- Szerinted kapunk kardokat is? - *Fordul a kérdéssel Rheyrához, mert a korábbiak után már azt hiszi, az ork ott is nekik akar vásárolni ehhez a nagy kalandozáshoz, amire készülnek...*
A hozzászólás írója (Törpi Ruuno) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.05 16:44:00
8621. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-05 15:07:52
Üzenet elküldve: 2020-05-05 15:07:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Ukrom és az aprónépek//
- Tudom.* apró mosollyal arcán biztosítja Ruunot, hogy nem vonja kétségbe ígéretét. A törpe ifjonc szavai legyezgetik büszkeségét. Jókor volt jó helyen, csupán ennyi, aminek ez a szép fogás betudható. Vannak jobb és rosszabb napjaik ebből a szempontból, a jobb napokon jól esik osztozkodni. Talán az előző napi kiadós vacsorának, vagy az izgalomnak köszönhetően, de a lányka most nem éhes.*
- Persze, adjál csak neki.* bólint a dologra.* Van benne alma is.* ajánlgatja, persze ezt már nem Felhőnek, hanem apró termetű gazdájának.*
- Mondjuk igazán foghatna magának valamit, egy kövér patkányt például.* magyarázza, miután a szütyőből az élelmiszer gazdát cserél. Ismeri a kutya történetét és azt is, hogy milyen sokat jelent ez a kettő egymásnak, de Ruuno helyében ő nem vette volna magához a bolhás vakarcsot, aki megduplázza a fiúcska terheit. Elengedte volna persze, mert a korábbi gazdája egy gonosz, romlott alak volt. Utána viszont, igen, valószínűleg Ruunoval ellentétben magára hagyta volna a kutyát.*
~ Mindenkinek meg kell tanulnia magáról gondoskodni.~
* Ruuno másként döntött, ő ezt elfogadja, csupán a nehéz napok idején nehezményezi. Kíváncsian figyelik, ahogy az érmék gazdát cserének.*
- Persze, hogy sok.* sóhajt fel nagy mellénnyel. Valójában pont annyira van fogalma a pénz értékéről, mint társának. Számolni is csak addig tud, ahány ujja van. A tündér elsiet, így hármasban maradnak.*
- Van árvaház.* feleli morcosan. A kislány nem őriz szép emlékeket a helyről, pedig nem csupán rossz történt ott vele, de mégiscsak az volt túlsúlyban. Nincs olyan kincs, amiért hajlandó lenne oda visszamenni. Maga részéről nem is fecsérel több szót a témára.*
- Nézzétek ott jön!* kiállt vidáman, amikor megpillantja a szajré alatt roskadozó alakot. Odasiet, hogy jobban szemügyre vehesse a szerzeményt.*
- Hűha!* álmélkodik a sok élelem láttán. Egy részéről azt sem tudja mi lehet.* Ez óriási!* vigyorog. Annyira el van telve a látvánnyal, hogy először észre sem veszi, hogy a tündér megszólítja.*
- Hm?* fordul felé, majd nagyokat pislog a lábbeli láttán. Tekintete ide-odavándorol a hibátlan vonások és a szandál között.* Az enyém?* nyúl érte bizalmatlanul, majd szélesen elvigyorodik.* Ruuno, ezt nézd!* szalad oda a fiúhoz kezében lóbálva ajándékát.* Ezt nézd!* majd ráeszmél, hogy valamit elmulasztott.*
- Köszönöm!* fordul hátra és kiált oda a távozáshoz készülődő tündérnek.* Ahhoz képest, hogy olyan illata van, mint egy kisasszonynak nem is olyan rossz fej.* magyarázza immár Ukromnak és Ruunonak.*
- Kovácsot? Az itt van nem messze!* indul meg, sőt, szökell előre a szandált még mindig kezében hordozva. Nem siet kivenni a részét a cipekedésből.*
- Tudom.* apró mosollyal arcán biztosítja Ruunot, hogy nem vonja kétségbe ígéretét. A törpe ifjonc szavai legyezgetik büszkeségét. Jókor volt jó helyen, csupán ennyi, aminek ez a szép fogás betudható. Vannak jobb és rosszabb napjaik ebből a szempontból, a jobb napokon jól esik osztozkodni. Talán az előző napi kiadós vacsorának, vagy az izgalomnak köszönhetően, de a lányka most nem éhes.*
- Persze, adjál csak neki.* bólint a dologra.* Van benne alma is.* ajánlgatja, persze ezt már nem Felhőnek, hanem apró termetű gazdájának.*
- Mondjuk igazán foghatna magának valamit, egy kövér patkányt például.* magyarázza, miután a szütyőből az élelmiszer gazdát cserél. Ismeri a kutya történetét és azt is, hogy milyen sokat jelent ez a kettő egymásnak, de Ruuno helyében ő nem vette volna magához a bolhás vakarcsot, aki megduplázza a fiúcska terheit. Elengedte volna persze, mert a korábbi gazdája egy gonosz, romlott alak volt. Utána viszont, igen, valószínűleg Ruunoval ellentétben magára hagyta volna a kutyát.*
~ Mindenkinek meg kell tanulnia magáról gondoskodni.~
* Ruuno másként döntött, ő ezt elfogadja, csupán a nehéz napok idején nehezményezi. Kíváncsian figyelik, ahogy az érmék gazdát cserének.*
- Persze, hogy sok.* sóhajt fel nagy mellénnyel. Valójában pont annyira van fogalma a pénz értékéről, mint társának. Számolni is csak addig tud, ahány ujja van. A tündér elsiet, így hármasban maradnak.*
- Van árvaház.* feleli morcosan. A kislány nem őriz szép emlékeket a helyről, pedig nem csupán rossz történt ott vele, de mégiscsak az volt túlsúlyban. Nincs olyan kincs, amiért hajlandó lenne oda visszamenni. Maga részéről nem is fecsérel több szót a témára.*
- Nézzétek ott jön!* kiállt vidáman, amikor megpillantja a szajré alatt roskadozó alakot. Odasiet, hogy jobban szemügyre vehesse a szerzeményt.*
- Hűha!* álmélkodik a sok élelem láttán. Egy részéről azt sem tudja mi lehet.* Ez óriási!* vigyorog. Annyira el van telve a látvánnyal, hogy először észre sem veszi, hogy a tündér megszólítja.*
- Hm?* fordul felé, majd nagyokat pislog a lábbeli láttán. Tekintete ide-odavándorol a hibátlan vonások és a szandál között.* Az enyém?* nyúl érte bizalmatlanul, majd szélesen elvigyorodik.* Ruuno, ezt nézd!* szalad oda a fiúhoz kezében lóbálva ajándékát.* Ezt nézd!* majd ráeszmél, hogy valamit elmulasztott.*
- Köszönöm!* fordul hátra és kiált oda a távozáshoz készülődő tündérnek.* Ahhoz képest, hogy olyan illata van, mint egy kisasszonynak nem is olyan rossz fej.* magyarázza immár Ukromnak és Ruunonak.*
- Kovácsot? Az itt van nem messze!* indul meg, sőt, szökell előre a szandált még mindig kezében hordozva. Nem siet kivenni a részét a cipekedésből.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10040-10059