//Beszerző körút – édes kettesben//
*Csendesen, ártatlan fél mosollyal az arcán ácsorog, s bár hallja, amit a nő magyaráz neki, de figyelme a másik árus és a nézelődő Taran felé terelődik, így csak olykor-olykor bólint.*
- Aha. *Néz vissza egy pillanatra az asszonyra kedvesen és már fordul is vissza. Szürkéi a mágus kezeire siklanak, s arra, amit az éppen vizsgál. Ajkára harap, s míg a figyelem nem eléggé megosztott, addig a nő felé néz.*
- Visszafele benézek. *Mondja kedvesen, bár esze ágában sincs ilyesmire, ha ő egyszer innen elhúzza a belét, az életben vissza nem fordul. Bár a szeme sarkából látja, hogy valamit cseverésznek, de csak figyelemelterelésnek gondolja. Valahogy ekkor tör ki a zűrzavar.
A tolvaj szóra gyomra görcsbe rándul, s hideg futkos végig az ereiben.*
~Ahhoz is tehetség kell, hogy már azelőtt lebukj, mielőtt bármit tennél.~ *Cinikus tudatalattija folyamatosan ostorozza. Amikor pedig valaki a hátának ütközik, biztos benne, hogy az őrök jöttek érte, de sarkon fordulva az ellenkezőjét teszi. Ekkor már sokkal nyugodtabb és határozottan tudja, mit kell tennie. Teszi pár lépést a kiszemelt bódé felé, kapva az alkalmon amikor mindenki a dulakodó üldözőkkel és üldözöttel van elfoglalva, az árus pedig a potyogó holmikkal.
Épp időben, kellően közel áll a portékákhoz, hogy csak beleseperje nyitott táskájába, vet egy pillantást a környezetére, hogy esetleg nem-e figyeli valaki, majd a portékája után kapkodó férfire, majd végül a megszokott gyors mozdulattal sodor bele egy a férfi által korábban kémlelt famozsarat és törőt a táskájába, s még így kapkodásában is igyekszik olyat választani, amit könnyedén a táskába tud rejteni. Amennyire az idejéből és ügyességéből telik, még igyekszik néhány üvegcsét is. Majd, ha ezeket biztosann a batyu mélyén tudja, már húzza is oldalra a táskáját, ráhajtva a lopott portékára az inget. Ha egy valamit megtanult az idők során, az, hogy a mohóság nem sok jóra vezet, na meg, hogy a kevesebb néha több.
A kezébe fog rögtön egy másik üvegcsét, majd úgy tesz, mintha éppen most mentette volna meg a széttöréstől, óvatoskodó mozdulatokkal teszi vissza a helyére, úgy, hogy az árus is lássa milyen rendes kislány ő.*
- Szörnyű, hogy mire nem veszi rá az embereket a szegénység, nem? *Kezdi szörnyülködő hangnemmel, miközben bőszen és ártatlanul rázza a fejét. Taranról látszólag tudomást sem vesz, igyekszik tőle távolabb is állni.*
- Mondja, mennyiért adná azt a keverőtálat? *Az már túl nagy lett volna, hogy csak úgy elemelje. Ráadásul így gyorsan eltereli a figyelmet mindenről, bár olyan sok holmitól azért nem szabadította meg szerencsétlen fickót, hogy egyből feltűnjön neki. Ráadásul az időt sem kívánja húzni.*